Én: ....Réka, tényleg, hogy is hívják azt a kislányt az oviban? Tudod, aki melletted ült pénteken.
Réka: ???? (Kit érdekel? - képet vág)
Én: Tuuuudod, aki a Fifis újságját nézegette. Barna haja van és veled egy idős.
Réka: ???? (Még mindig nem érdekli.)
Én: Nem tudod hogy hívják?
Réka: Nem. - böki ki nagy nehezen.
Én: Nem? Nem szoktatok együtt játszani?
Réka: Nem.
Én: Miért nem?
Réka: MERT NEM VAGY OTT. - mondja szomorúan, nyomatékkal, vádlón.
És megint "vizes szivacs effektus" van nálam.....
Néha azt gondolom, soha nem fog beszokni.
Máskor azt, hogy szaranya vagyok, amiért oviba írattam, pedig nem volna muszáj, hiszen nem dolgozom.
Máskor, hogy miért nem veszem ki, ha nem dolgozom és ő útálja?
Máskor, hogy nem én, vagy nem csak én, hanem az ovi is gáz. Hát már csak beszokna, ha olyan jó volna.
Máskor, hogy már miért szokna be könnyen, hogyan is képzeltem, amikor Tibi is, én is nehezen szoktunk be annó? M. mama állítása szerint, Tibi soha nem szokott be az oviba igazán. Én pedig rendszeresen hazaszöktem, ahogy arra alkalom nyílt.....
Máskor, hogy a fentiek mindegyike hülyeség, túlspilázom ezt a beszokós szeletkét pici életünknek és lesz még jobb is. Csak türelem, kitartás, türelem, türelem, türelem, türelem....
És ilyenek....
Szia!
VálaszTörlésJaj, de rossz volt olvasni, átéltem újra a mi beszoktatásunkat.
Én azt javaslom, tarts ki még egy kicsit, aztán úgy is érezni fogod, hogy merre változik a helyzet és mit kell tenned.
Nekem mindig azt mondta az óvónéni, hogy akkor van baj, ha nem sír a gyerek, mikor "elhagyja" az anyja. Szorítok, hogy hamar túl legyetek ezen az időszakon, és ne hagyjon mély nyomokat a lelkeden!
Ölellek:
Judit
Bennem is kavarogtak az érzések, amikor Máté olyan nagyon sírt a múlt héten, hogy kell-e ez most neki/nekünk. Aztán én arra jutottam, hogy még mindig inkább most szokjon be szépen fokozatosan, mint pl. jövőre egyik percről a másikra, mert akkor már nincs ebéd után érted jövök, meg később jövünk, mert munka mellett ezt nem lehet. Szóval szerintem nem lesz itt baj... csak...
VálaszTörlés1. az írásodból nekem nagyon úgy tűnik, hogy az óvónők nem könnyítik meg a dolgodat. Nálunk pl. nem volt ilyen, hogy hagyták volna passzívan üldögélni Mátét a sarokban. Sőt... mivel ő sírósabb-bújósabb volt, volt olyan, hogy egész nap az óvónéni ölében ült és olvastak, építettek, stb...
Ez így elég vacak, ha ennyire nem foglalkoznak azzal, hogy ez most milyen nehéz Rékának.
2. Máténál nagyon bejött, hogy reggel nem siettetjük a dolgokat, azaz, nem feltétlenül kell odaérnünk reggelire, hanem szépen kényelmesen felkelünk, itthon megreggelizünk mindnyájan, és úgy megyünk. Ez két okból is szerencsés szerintem, mert nem érzi szerintem úgy, hogy most ő ki van itthonról söpörve, másrészt, mire odaérünk a gyerekek nagyja már bent van, és nem sír. Mert ha kint a folyosón sír valaki, akkor Máté is rázendít, így is, de nem annyira.
3. mi lenne, ha a péntek Rékánál is ovimentes nap lenne? Nekünk ez direkt javasolta az óvónő, hogy rövidebb legyen a hét, meg mivel Kistesó van otthon, megint
csak ne érezze magát lepattintva.
Amúgy meg csak jár a szám, hiszen én is hasonló cipőben vagyok, mondjuk Máté már két napja nagyon élvezi az ovit, de lesz ez még így se... szóval ne vedd légyszi okoskodásnak az irományomat!
pussz és kitartást!
Juci: Köszönöm! :-)
VálaszTörlésBea: Nem veszem okoskodásnak, köszi, hogy leírtad. Írtam itt-ott, Réka is itthon reggelizik, az a biztos, amit belédiktálok. :-) Egyelőre minden nap jár oviba, ha tavasszal folytatjuk a játszóházasdit (ahová eddig jártunk), úgyis kiesik majd egy nap. Vagy legalább egy fél. Még1x köszi és pussz.