Haladó

 

Olvastam, hogy a lengyelek eltörlik a házi feladatokat első körben az általános iskolákban. Ezek szerint Zalán matek tanára igen haladó és fejlett nézeteket vall, mert nálunk sem kötelező a házi, sőt, nem is igen szokták ellenőrizni, csak ha valaki kéri. (Nem szokták kérni.) Viszont minden második héten felmérőt írnak, akár esik, akár fúj. Így aztán teljesen mindegy, hogy van házi vagy nincs, az egészen kiváló képességű gyerekeken kívül gyakorolni, a tananyagot elsajátítani azért csak kell. Álságos dolognak tartom ezt az "eltöröljük a házit" és valahogy amatőr, hozzá nem értő lépésnek. Nem itt van a megoldás, bár a lengyel iskolarendszert nem ismerem, de nálunk egészen biztosan túl magasak a követelmények. Zalánéknál pl. a módusz és medián számítása hetedikes matek anyag. Nem agysebészet, az igaz, de minek? Én húsz éve kb. statisztikából tanultam a fősulin, ma egyetemi alapképzésnek hívnánk. Matek anyagnak nem volt része még a gimiben sem. Vagy ott vannak a gráfok, amiket mi gimiben tanultunk és a fősulin matekból, most meg nyolcadikos anyag. Szóval kisebb anyagrészek, kényelmes, szellős haladás, sok-sok gyakorlás, én ebben látom a megoldást, nem abban, hogy akkor, izé... töröljük el a házi feladatot! Szerintem ezzel akár többet ártanak, mint használnak a gyerekek egy részénél. Persze én nem értek hozzá, csak van két gyerekem. 

Egyébként az egyes/ötös dolgozatok is zseniálisak, mondhatom, ha már iskoláról beszélünk, Réka földrajzból szaladt ebbe bele, jól le is húzta az átlagát, mert persze mind a kettő egyes lett. Majdnem kigúvadt a szemem, amikor megláttam a krétában őket, aztán beugrott, hogy ez biztos a két topográfia. Ennyit a föci ötösről félévkor. Ugrott. De még a négyes is. Lesz mit javítani év végére vagy legkésőbb jövő év végére.... :) 

Csütörtök este

 

Csütörtök este a hangulatom mindig fényesebb, mint mondjuk hétfő reggel, de mindegy. 

Kezdek szenilis lenni, mert egyre kevésbé emlékszem, miről írtam a blogban és mit meséltem el valakinek, szóval van baj rendesen. 

A félévi bizonyítványokat fedje jótékony homály. Nekem nagyon fájt a Rékáé, mert eléggé távol áll attól, amit elvártam volna. Igaz, ő nagyon laza és búbánatnak semmi nyoma, azt mondja, majd ha számít, jobb lesz... Hát nagyon remélem, hogy így lesz. Amit mégis érdemes megemlíteni, hogy töriből legalább ötös és az angolt is szereti. Több jót azt hiszem nem is tudok elmondani. Zalán rontott magyarból, de javított matekból, na hát ő egészen más történet, nem is tanul, de amikor tanul sem érdekli az egész, úgyhogy ... naja, ő ilyen.

Hétvégén letoltam a Tündérkert című sorozatot, ami Erdély története kb. , ment már a tévében is valamelyik csatornán és most fenn van a Netflixen. Eddig talán 8 rész jött ki. Nagyon fura volt, nehezen mondtam volna ki, hogy nem tetszett, mert amúgy a látvány, a díszletek elég menők, a színészek is jók benne, csak nem egészen értettem, hogy miről szól az egész, mert Báthory Gábor akkora híres fejedelem volt? Valahogy össze voltam zavarodva, hogy most tényleg róla szól az összes rész?? Vártam volna, hogy majd a következő részben jól megbukik ez a Báthory Gábor, de csak nem akart és akkor türelmesen végignéztem, amíg - spoiler - tényleg kinyiffantották a hajdúk. A töri tudásomat biztos fel kell frissíteni. Nagyon hasznos, hogy ilyen alkotások is készülnek, felhívják a figyelmet Erdélyre, amelyről többnyire Trianon vagy az ország 3 részre szakadása kapcsán hallunk, pedig annyi minden más érdekesség is övezi. 

A másik sorozat, amit még érdemes nézni az a Yellowstone, igaz, csak 2 évada van fenn Netflixen. Erről sem mondanám, hogy nagyon tetszett, túl sok benne a vér és a hulla, de hogy Kevin Costner megvédi a földjét minden áron, az azért egyfajta érték. Hogy aztán milyen áron, hát bármi áron, az megint egy másik történet. 

Hétvégén újra sütöttem fánkot. Ezúttal nem lett olyan szép szalagos ,mint első alkalommal, nem volt türelmem sokáig dagasztani, a konyha is hidegebb volt, mind ideális, viszont ízre még finomabb is volt, mint előző héten. Néhány óra alatt a huszonegynéhány fánknak hűlt helye sem volt. Sütöttem csokis muffinokat is a mikulásos csokik maradékából. Sajnos picit túlsütöttem, úgyhogy bár ízre nagyon finom csokis lett a muffin, de kellett hozzá feltétlenül valamilyen toroköblögető, nehogy megfulladjon tőle az ember. Most ez nem hangzik túl jól, de tényleg ízre rendben volt, nagyon is. Ezt a receptet megtartom, csak időben ki kell kapni a sütőből a cuccot. 

Most ropogós kiflit szeretnék sütni, de azt nem tudok, vagy vajas pogácsát. Már a gondolattól is összefutott a számban a nyál.....

Szerdán szabadságon voltam. Fogorvoshoz volt időpontunk, amit még novemberben kértem, mert az egyik tömésem nem volt már az igazi és attól féltem, ha valami keményebbre harapok, akár kettőtörik a fogam....Csak délre volt időpont, nálunk meg megszűnt a fél nap szabi intézménye, úgyhogy kénytelen voltam kivenni egy egész napot. Nem nagyon bántam.  Végül minden jól alakult, a tömést tök gyorsan kicserélte a doktornő, Tibi pedig csak az éves kontollon esett át, amin nem volt vagy négy éve, úgyhogy minden rendben volt nála. Utána tök boldogan jöttem ki a rendelőből, mint a felszabadult gyerek, be is rángattam Tibit a Jysk-be, hogy megjutalmazzam valamivel magam, vettem pár apróságot. Ennyit arról, hogy nem veszünk semmit januárban. Bár már úgyis szinte február van. 

Azt hiszem, kezdek kilábalni a januári rossz hangulatból, kb. egy hónap, mire megemésztem, hogy túl vagyunk az Adventen, karácsonyon, és ráérzek, hogy a sötét januárban is vannak jó dolgok. Pl. a meleg takarók a kanapén, néhány jó könyv, egy isteni forró habos kávé, némi süti, télikörte, egy tányér borsóleves vagy raguleves,  egy izgalmas vízilabda / tenisz / kézilabda meccs a tévében, a kutya, ahogy szinte a bőröd alá bújik, az otthon melege, fánk, a hétvégi ráérős reggelik....Túl sok a kaja, értem én, de én sajnos szeretek enni, örömet okoznak a jó falatok, mit tehetek. 

Zalán tanul

 Wiederherstellung der Macht der Herrscher

Wiederherrrrstellung der Macht der Merrscher

Wiederholung der Macht der Kirsche .... Kirche...

Wiederentwicklung der Macht der König...Kaiser...Zar ... ja eznemaz

Wiederherstellung der Macht der Herrscher 

Anderen Bevölkerungsschichten helyett Beratungsschichten.....

Napoleons Niederlage helyett Napoleons Niederschlage

Látszik, hogy már csütörtök van....

Használati utasítás közös otthonunkhoz

Elsősorban gyermekeim számára, illetve úgy általában....

-A kabátoknak a fogason van a helyük, a komód gombjára akasztva csak engem irritáltok. A sapkát, sálat lezseren szétdobálni nem előnyös, bár én minden este összegyűjtöm őket a helyükön, a fiókban.

- a hosszú szárú csizma helye a fal mellett van, a lépcső lábánál, lehetőleg kitámasztva- minden cipő valamelyik cipőtartóban található. Tudom, tudom, van négy, nem egyszerű, de mindenkinek van saját.

- A mosogatógépen két gombot kell megnyomni, plusz az indítógombot. Kapszulát kell bele rakni, anélkül bajosan lesznek tiszták az edények. A mosogatógép addig működik, amíg a piros fény látható előtte a padlón…. Az előtt is kinyitható, de óvatosan, nehogy kicsapjon a forró gőz.

- A kávégépen balra kell billenteni a bigyót, akkor tisztít, jobbra, akkor főzi a kávét. Nem érdemes a kettőt összecserélni. Üres kapszulákat (az üreseket) külön gyűjtjük.

- A külső bejárati ajtót mindig csukva tartjuk, télen, nyáron, zimankóban és kánikulában. Kivéve, ha ki van támasztva vagy mögé van valami helyezve, hogy ne vágódjon neki a ház falának.

- A kutyát csak akkor engedjük le a kertbe, ha a kapuk zárva vannak. Hűséges fajta a kutya, de ki tudja, még megtetszik valakinek. A szabály az, hogy aki leengedi, annak is kell visszaengedni. A kutya ugatással fog jelezni.

- Szennyest nem hozok ki a gyerekszobákból, vagy eltaláltok a szennyesládáig vagy eltaláltok a szennyesládáig.

- A lépcsőfordulóban, lépcső alján vagy tetején található ruháskosárban mindig tiszta, vasalt ruha található csak valamiért nem jutottam el velük a fenti szekrényekig.

- Az esernyők a tükör alatti komódban vannak. Soha senki nem találja meg őket, de tényleg ott vannak.

- A lepedők a fenti szekrény alsó nagy fiókjában lapulnak. Mondjuk , nem tudom, minek mondom, rajtam kívül nem cseréli le senki.

- A telefontöltőm használata előzetes engedély nélkül szigorúan tilos. Mivel soha, de soha vissza nem kapom rikácsolás nélkül.

- A légkondik használata túl hideg lakás esetén ajánlott, a cirkó beprogramozásába belenyúlni zsíros, maszatos mancsocskákkal nem szabad.

- A kutya fél a turmixgéptől és az aprítótól, így azokat csak zárt konyhaajtó mögött érdemes használni, különben egy behúzott farkú, kocsonyás állagú vizsla fog betántorogni és felkéreckedni ölelésre. Bezzeg a tűzijátéktól, petárdától nem fél, csak várja, honnan fog leesni a fácán. Az a fránya DNS….

- A mosogató alatt, hátul azok a szörpös üvegek pálinkával vannak tele. Senki nem issza őket, de folyton kapunk egy-egy üveggel, kiönteni túl értékesek….. Szóval nem víz egyik sem, az a lényeg.

- A hűtőben külön van tejtermékes és húsos polc. Tehát a sajtot, szalámit csak a helyén érdemes keresni, hiába forgatod fel a zöldséges fiókot, ha a tejtermékek között nincs, akkor elfogyott a sajt.

Kivéve pénteki napon, amikor már minden előfordulhat....

- A nappaliban a kutya helye a fotelben van a kutyás pléden vagy alatt. Ettől függetlenül az eb előfordulhat a kanapén is nyomokban vagy a szőnyegen.

- Szennyesláda mellé, mögé nem rakunk ruhákat, csakis bele. A szennyesládán talált ruhák tisztának minősülnek és várják az újbóli használatbavételt (pl. pulcsi)

- Az ásványvíz és üdítőkészlet a kamrában található. Ha a konyhában nincs, ott érdemes keresni, ahogy a gyümölcslevet is.

- Tejes üveget használat után, ha nem üres, vissza kell tenni a hűtőbe. Köszi! A vajas, lekváros, májkrémes, sajtkrémes kés látványától a pultonk vérbe borul a tekintetem. Na nem, de majdnem.

- Soha semmit nem szeletelünk a konyhapulton. Van mindenféle vágódeszka. A finn, mintás a szendvicses, nektek az kell, a zöld a húsoké, minden egyéb fa a zöldségeké.

- Cipővel nem lépünk be a nappaliba, az előszobában megszabadulunk minden lábbelitől. A nappali szőnyegére lépni kinti cipőben nagyon nagy gáz....Főleg latyakos, sáros időben.

- Gyertyát gyújtani a tetőtérben szigorúan tilos. Nincs enyhítő körülmény és "kivéve". Bármilyen nyílt láng használata az emeleten villámgyorsan oltandó.

- A kutya nálunk szinte családtag. Ami ezzel jár, az ezzel jár. Mondjuk, eddig egyetlen egyszer volt, hogy valakit meg akart volna harapni, az is csak azért volt, mert a kedves rokon elfelejtette megemlíteni, hogy retteg a kutyáktól. Ezt pedig a kutya rosszul interpretálta agresszióra.

-

Asszem ennyi hirtelen....

Amikor idegállapotba kerültem, Mauónika!

 

A téli szünetben, a két ünnep között épp egy hangulatos sétáról tértünk haza a kutyával, amikor Tibi talált a postaládában egy értesítést. Ajánlott levelünk érkezett Zalán sulijából..... Pislogtam ijedten, a gyomrom is finoman összeugrott, hogy ez meg mi a bánat lehet, amit az osztályfőnök nem tudottt megírni messengerben. Azonban a levelet csak másnap lehetett a postán átvenni, akkorra meg - szégyen, nem szégyen - félig el is felejtettem az egészet. 

Ám 2 napra rá a postásbácsi újra próbálkozott és immáron simán bedobta a postaládába a borítékot. Tibi nem nyitotta ki, meghagyta nekem ezt az örömöt. Majdnem elájultam, amikor elolvastam,  de tényleg. Most is emlékszem, hogy a konyhában álltam, a sütővel szemben és szólni sem tudtam a döbbenettől. Ahogy az igazgató utolsó sorait böngésztem, már inkább düh öntött el. Ajánlotta figyelmembe, hogy a félévig hátralevő időben illetve év végéig kövessem már nyomon gyermekem tanulmányi előmenetelét, legyek olyan jó.  ÉN. Aki van olyan barom, hogy még a hetedikes gyerekének is elmagyarázza az elektronhéjakat, Ausztrália földrajzát meg az egyenleteket szöveggel, a szófajokra, mondatelemzésre, Kőszívűről már nem is beszélve. Nekem ezt nem kell kétszer mondani....Merthogy, mert a lényeget nem is mondtam, gyermekem, ama Zalán a HetedikÁból bukásra áll informatikából, amit digitális kultúrának csúfolnak, de mindegy. Bukásraaaaaaa! Tényleg azt hittem, hogy bezabálom mérgemben az összes bejglit és zserbót, majd leöblítem jóféle skót whiskeyvel, bár nem szokásom, hátha akkor jobban fogom érezni magam. HOgy lehet, hogy bukásra áll?? Tényleg volt valami dolgozat, ami bejelentés nélkül szakadt rá Zalánra és Zalán nem barátja a be nem jelentett dolgozatoknak, távolról sem. Ott tartottunk, hogy egyes lett, bár azt sem értettem, hogy hogy, mert amúgy infóból egész jó. Meg is írták a javítót, ámde azt nem is osztotta ki, nem is írt be jegyet, a többi homály. Illetve több jegye nem volt a krétában, csak az az árva karó.

Ma, bő két héttel az eset után Tibi nézi a Krétát, nézi, nézi, hát nem 5,0-ra áll a gyerek informatikából??? Lett azóta 3 ötöse és az egyes eltűnt. Mennyi adrenalint elfüstöltem már megint teljesen feleslegesen......

Egér

 

A raktárban rendszeresen vannak egerek, sőt szerintem patkányok is. Amióta mondjuk van egy raktármacskánk, elmaradnak az egerek a rakatok között, vagy legalábbis kevesebb, de azért kinn vannak a ragacs csapdák. Múltkor az egyik olyan helyiségben volt reggel dolgom, ahol található ilyen csapda, szalonnával a közepén. A dióra nem volt reakció, a szalonnát jobban szeretik télen. Kinyitottam a szekrényt és egy hatalmasat sikoltottam, mert ott fetrengett a ragacsban egy kisegér. Amilyen hülye vagyok, nagyon megsajnáltam, legszívesebben az állatorvoshoz rohantam volna vele oldószerért....de persze rövid szemle után láttam, hogy nincs menekvés. Amikor később befutott főni - merthogy ez rögtön hajnali nyolc órakor történt - megkértem rá, hogy több ragacsot ne rakjunk ki, vagy ha mégis, akkor ne én találjam meg, mert szerintem ez rosszabb, mint a méreg. Lassú és kegyetlen halál szegény egérkéknek.... Jó, jó, tudom, hogy a civilizáció áldozata az agyam, hogy megsajnálom az egeret, aki könyörtelenül elrágja a kábeleket és össze-vissza kakál mindent. Különösen a kamerarendszer kábelei számítanak nekik csemegének. 

A hétvége szempillantás alatt eltelt, mind mindig. Pénteken pótszilvesztert tartottunk Tibi nővérével és unokaöccsével. I. hozott olyan pezsgőt, amiben aranyizék lebegtek....hát nem tudom, hogy ez hozzájárult -e az ízéhez, mindenesetre finom volt. 

Megjelent a Yellowstone a Netflixen, végre egy normális sorozat. 

Rendeltem kapszulákat a kávéfőzőbe, de az nem számít fogadalomszegésnek (januárban nem költök semmire, csak élelmiszerre. Illetve csak a legszükségesebbre) mert élelmiszer. Rossmann-tól is rendeltem, de az sem gond, mert arról meg számla jön. A Reserved-ön voltak nagyon jó akciók, elengedtem mindet, arra gondolván, hogy igazán egyikre sincs szükségem...

Szurkoltunk a zseniális fiatal vízilabda csapatnak és a kézilabdás fiúknak is a hétvégén. Nekem Bánhidi Bence régi kednvencem és most nagyon jól játszott, amellett, hogy szép magas és jóképű fiú. :) 

Dióval viszont nem jutottunk el sehová sétálni, túl a környező utcákat, pedig annyira várná, hogy menjünk valahová. Neki a hétvége, hogy otthon vagyunk, azzal egyenlő, hogy akár el is vihetnénk őt az erdőbe, nem is érti, hogy miért nem. Mióta sajnos rájöttem, hogy a téli erdő is meseszép tud lenni, mehetnékem van nekem is, de sokszor egyszerűen nem fér bele a hétvégébe. Egyrészt, mert a házimeló nagy részét akkor végzem el (itt nincs bejárónő), másrészt mert a félév közeledtével elég sok tanulnivaló akadt. 

Szombaton sajtos csirkét sütöttem, mi csak így hívjuk, de igazából úgy néz ki a cucc, hogy a következő rétegeket alkotom. Alufólia+bacon szalonna félig egymáson + csirkemell vékonyra szelve, sózva, borsozva + erre kenek olvasztott vajba kevert sajtot, petrezselymet és fokhagymát. Erre teszek még csirkemellet, só bors és valahogy megpróbálom feltekerni. Fontos, hogy az alufóliából ne szökjön meg sem a vaj, sem a sajt, sem semmi. A fokhagymás vaj mennyeien áthatja a húst, a sütés végén pedig fel lehet tépni az alufóliát és ropogósra sütni a bacont is. Egyszerű, de nagyszerű recept, ugyanilyet sütöttem karácsonyra is, csak vörösborban ázott aszaltszilva volt benne. A gyerekek utálták, de szerintem nagyon finom lett az is.  Vasárnap lasangét sütöttem, délután pedig fánkot. 

A fánk egy jutalomjáték, nagyon sokáig nem sikerült tökéletesre és olykor most sem. A kelt tésztának lelke van, kellőképpen ki kell dagasztani, érezni kell, hogy mikor jó. Aztán jó meleg helyre dugni. Anyukám még a dunnába tette a meleg hálószobában, én pedig a sütőbe szoktam, mert alapvetően a konyhám hideg, a kelt tészta pedig a meleget szereti, abban érzi jól magát. Ha kellőképpen megkel - ki kell ezt várni, ha nem kel meg rendesen, nem lesz az igazi -gyorsan kiszaggatom, újra pihen fél órát az immáron bemelegedett konyhában. Szalagos lett, ami annak a jelzése, hogy habkönnyű, csodálatosan könnyű és finom is lett. 25 db elég gyorsan el is fogyott az első sütésből. Amikor nem szalagos, az is ugyanolyan finom, de talán mégsem ennyire pehelykönnyű. 

A héten még sütök Rákóczi túrósat, mert elbuktam a fogadást a főnivel, én azt mondtam, hogy EU forrásokat nem kapjuk meg sem 2023-ban, sem 2024-ben. Nem tudom, mit kaptam volna,ha én nyerek, de mindegy is, mert vesztettem szerencsére. Úgyhogy azt kérte, hogy vigyek neki valamilyen túrós sütit, ezt pontosítottuk úgy, hogy rákóczi túrós jó lesz neki. 

Ennyi a helyzet jelenleg. 

Szerda

 

Avagy amíg Réka nem hagy zuhanyozni, mert ázik éppen a kádban, addig írok pár sort.

Volt egy olyan fogadalmunk karácsonykor, hogy januárban nem veszünk semmit kaján kívül, nem költjük a pénzt, jobban átgondoljuk, mire adjuk ki. Mindig így illene élni, de azért valljuk be, jól esik megvenni olykor egy kardigánt, ami tetszik és még akciós is, vagy egy jó könyvet, amiről hallottam, esetleg a gyerekek szenvednek hiányt valamiben. Jól esik megvenni és miért ne kényeztetné az ember magát olykor? Normális keretek között, ugye... Ma az év tizedik napját éltük túl, nagyon nem döngethetem a mellem, ha azt mondom, hogy idén még tényleg csak élelmiszert vettünk. Viszont már jöttem kísértésbe, köszönhetően az év elejei akcióknak. Mivel azonban nagy szükség nem volt egyik cuccra sem, hát nem is vettem meg....eddig. 

Réka angol könyvét, igaz, meg kellett volna venni hétfőre, viszont hiánycikk. Nem elég, hogy tizenezer forint munkafüzettel együtt, még ráadásul nem is lehet kapni. Mindegy, megrendeltük, majd jövő héten érkezik. A "Kosárból" is rendeltem sok finomságot péntekre, de ugye az meg élelmiszer. Friss, kovászos cipó, sütni való tök, 3 fajta ízesített túró, kovász chips, tej, alma, körte, krumpli, sajt. 

Amit viszont nézegettem, de még nem tudom, van-e értelme megvenni, az egy rizsfőző gép. Igaz, egész tűrhető rizst főzök a főzőlapon is, serpenyőben is, de lehet, még finomabb a géppel. A másik pedig egy tejhabosító. Ez is olyan kütyü, ami nélkül lehet élni, max növeli az élvezeteket.... Azt nem tudom, írtam-e, a gyerekek kaptak karácsonyra egy helyes kis kukorica pattogtatót. Önző érdekből vettem, nem szeretem a mikrós kukorica szagát, a sajtostól pedig egyenesen bosszús leszek, ha nem szellőztetnek ki utána. Persze nem szellőztetnek ki, mert tojnak mindenre kb. amit mondok. Pl. Réka rendszeresen nyitva hagyja a külső bejárati ajtót. Legalább ötször mondtam neki, hogy az ajtó legyen mindig CSUKVA. Ha ha teszem azt a szél kivágja az ajtót, megeshet, hogy a szigelelés, nemesvakolat látja kárát az ügynek, azt meg ugye senki nem szeretné. Ennek ellenére reggel, amikor elmegy, mindig nyitva hagyja az ajtót, úgyhogy tegnap rikácsoltam is mérgemben, már amikor elment, mert nem elég, hogy a szél tényleg hátracsapta az ajtót, még nekem kellett köntösben, pizsamában lemenni és az ajtót becsukni. Ebben a kánikulában nem nagyon élveztem. 

Szóval az új kis gép a kedvenc ajándékuk lett a gyerekeknek kb. és az illata is kellemes, minden szem szinte kipattog, szóval frankó. Sózni is megtanultuk idővel. Lehet, hogy minden csoda 3 napig tart és pár hónap múlva el is felejtik az egészet, ráunnak a kukoricára, de hátha nem....

Vázlatosan

 

Szoboszlai Dominik lett az év férfi sportolója Magyarországon, a férfi foci válogatott az év csapata és az év edzője újra Marco Rossi lett. 

Iszonyú nehéz dolog összehasonlítani az almát a körtével, egyik teljesítmény fantasztikusabb, mint a másik. A női kard csapat pl. második évben, kétszer egymás után világbajnok lett, mégis a férfi kardozók lettek az év csapata (a nem hagyományos csapat sportágban, vagy hogy is?) Sokat elmélkedtem este, hogy hogy lehet ezt igazságosan mérlegelni, túl azon, hogy nem kell ezt azért annyira túlgondolni, hiszen minden bajnok, minden pontszerző mögött tényleg óriási munka és felkészülés van. Én pl. a női kard csapatnak adtam volna a díjat, de azzal sincs gondom, hogy a fiúk nyertek hosszú idők után újra és így az év csapata lehettek. 

Hogy Szoboszlai lett az év férfi sportolója szerintem teljesen egyértelmű, bár Zalánki is fantasztikus  pólós és Hubert az úszóválogatott tortáján a habon is a meggy. Ő még ezután fog akár több számban is világbajnoki és olimpiai érmeket aratni. Hogy mégis Szoboszlai ennyire nagy fölénnyel nyert (nem csak nálam), az azért mutatja, hogy nála ez az év nem telt eseménytelenül. Kupát nyert a régi csapatával, aztán a világ egyik lemenőbb csapatához szerződött Angliába, ahol alapjátékos lett, bár sokan nyavalyogtak, hogy úgyis csak a kispadra kellett....Na annál azért többet fizetett érte a Liverpool. A válogatottban csapatkapitánnyá érett, a csapat pedig veretlenül kijutott az EB-re. Csapat fronton mondjuk én a vizilabdásokat jobban támogattam volna, ha nem is ott tartanak még, mint a korábbi AranyCsapat, de alakulnak és Varga Zsolt is világbajnok edző idén.... HOgy ennyire tud dominálni a foci, szerintem azt is jelzi, hogy mennyire szomjasak a magyarok arra többségében, hogy a fociban sikereink legyenek, mennyire fontos, vezető sportág. Nyilván, azt nem lehet elvárni, hogy addig nem lesznek az év csapata, amíg legalább egy nyavalyás piti EB-t nem nyernek....

Legyenek bármely sportág képviselői, reméljük, sokszor hallgathatjuk majd meg a himnuszt Eb-ken, Vb-ken és az olimpián is és nagyon sok magyar sportoló sikerének lehetünk tanúi. 

A nap szomorú híre, hogy eltávozott közülünk Benedek Miklós, az egyik kedvenc magyar színészem. Már akkor is az volt, amikor még nem úgy ismertük, hogy a Benedek Tibi apukája.... Remélem, találkoztak most már Tibivel és együtt lehetnek. Borzasztóan hiányozni fognak és hiányoznak mindketten..... Isten nyugosztalja őket! 

Amúgy meg az első hét a suliban egy nagy cumi.  MIndenből van mindenféle , ezerféle tanulnivaló, merthogy fenyeget a félév.....Alig várom a pénteket. Rendelünk kaját, sütök fánkot, lebontjuk a karácsonyfát és leiszom magam..... Már az irodáig eljutni is fárasztó, mert meg akarok fagyni, fizikailag fáj a hideg, öregszem, na, mit csináljunk. Értem én, hogy most tél van, kellenek is a mínuszok, van jó oldaluk is, de én most csak nyavalyogni tudok, nagyon sajnálom magam így a december varázslata után a kopár, puszta januárba csöppenve. Majd elmúlik.... 

Ama bizonyos szomorú hétfő

 Reggel egész frissen ébredtem, semmi kóma vagy nemakarok felkelni....Időben elkészültem, készítettem tízórait Zalánnak, csomagoltam magamnak ebédet, raktam be tejet, gyümölcsöt, egyebeket és fél nyolcra menetkész voltam a táskámban két feltöltött telefonnal. A busz persze késett, mint mindig, már ahogy közeledett, meresztgettem a szemem, hogy ez tényleg a 22A- busz? És az is kell nekem? Nehágy átvigyen Abonyba. Bárcsak átvinne Abonyba!  Ezen a buszon sosincs senki és most mégis tele volt, úgyhogy csak lestem, mint Rozi a moziban, hogy mi ez a sok ember és mit akar? Az extrahosszú csuklód legvégében találtam magamnak helyet a kb. 5 perces útra.

Az irodába érve nem vettem észre az egyik főnit, ő köszönt rám, hogy boldogújévet. Esküszöm, nem láttam, gondoltam, mindenki a szokásos hétfő reggeli mítingen van. Még mosolyogtam is, hogy milyen szórakozott idióta vagyok, így az irodába egy valószínűtlen, elsőmunkanapos mosollyan az ajkaimon libbentem be és még őszinte is volt a dolog. Csak nem annyira az irodának szólt.... Pedig amúgy szeretem a munkahelyem, nincs vele gond, viszont otthon azért mégiscsak jobb....egy ideig. 

Benyomtam a gépem és majdnem nem jutott eszembe a jelszó. Benyomtam a kávégépet és nem ismertem fel, melyik gurgulázó hangja mit jelent, így a kávém felét az átmosós bögrébe engedtem, amibe amúgy korábban a kávés víz folyt, de nem tűnt fel. Régen jártam erre, na. A virágaim nem döglöttek ki mind, bár főni pont megjegyezte, hogy nem locsolta őket az elmúlt 3 hétben. Remek. Én megöntöztem mindet, mielőtt 3 hétre leléptem, úgy látszik, szívós dudvák, túlélő fajták. Rácsodálkoztam egy picit számlázó programra is...na jó, nem, viccelek, abban nem volt semmi gikszer. A háttérképem viszont Diócska egyik kölyökkori képe, melyen kíváncsian, zabálnivalóan oldalra forítja a fejét....picit összeszorult a szívem, hiányzott a kis drága. 

Főni kifelé libbenve az ajtón osztotta meg a hírt, hogy a legelső idei munkanapon, amely a csütörtök volt (csak én lébecoltam nyolcadikáig, azaz máig) kirúgta az a raktárost, targoncást, akit annyira egyikőnk sem szeretett. Vegyes érzelmeim voltak ezzel kapcsolatban, főleg, amikor nem sokkal később egy másik kollegának újságolta, hogy anyagi okokat jelölt meg a döntése mellett, ami persze szerintem nem teljesen indokolt, viszont a szokásos tavaszi béremelési lelkesedést talán letörheti. Az nem annyira jó, szerintem idén mindenképpen kell bért emelni, ha eddig sűrűn emelt, az a tavalyi infláció nem volt vicces. Meglátjuk. 

Amúgy gyorsan eltelt a nap, csak negyed kettőkor jutott eszembe ebédelni. A tízórai shaket kihagytam, ittam helyette egy kávét. Igaz, a tejhabosítót nem találtam, szerintem hazahoztam, úhgyhogy nem volt se tejszín, se hab, de mindegy, megittam. Főni kávéja erősebb, mint az itthoni kapszulágys, szóval több tej kell bele holnaptól.... Aztán mindenféle céges ügyekről beszéltünk, amiket itt most nem teregetnék ki, de ebből rügyezett ki egy mellékszál, a magán egészségügy. Az volt a téma, hogy egy közös ismink magánúton műtteti meg a bokáját (amúgy nem, de most legyen ez a példa) és én erre úgy rácsodálkoztam, hogy hát és a megyei kórház? A másik kettő rám nézett, mint egy idiótára, hogy mert én bemennék felnyisszantani magam egy sima megyei kórházba??? Ezen picit el kellett tűnődnöm, de már ezen is kiakadtak, hogy viccelek....Igazából nem gondolkodtam még ezen, de nem is tudom. Nem biztos, hogy telne több százezer, millió Ft műtétre....Érdekes volt, hogy ennyire alap bizonyos szinten a magán műtét is, hogy az már magától értetődő? Ennyire alap szülni 1-2 millióért? Mert ez is szóba jött. Még szerencse, hogy ezekből én már kiöregedtem.

Mi volt még? Főninek volt pár kérdése, ami fájt, hogy a 25-ös léc ww vagy rw és gyaluláshoz alapanyag vagy O.T és az a luc az tényleg luc vagy borovi. Melyik rendelésben volt és egyáltalán megrendeltük vagy csak opciós volt? Én meg csak pislogtam hármat, hogy halvány.... fogalmam....sincs, de nyilván az ember aztán összeszedi magát és előkaparja valahonnan a decemberi emlékeit, ha máshonnan nem, akkor az emialek közül. Főninek meg van az a jó tulajdonsága, hogy sokszor csak egy kis részlet hiányzik neki a puzzle-hoz, ami már összeállt a fejében, én meg ugyan nem látom a puzzlet, de nálam van a kis részlet és ha a kettő találkozik, az klassz.  Ahogy Zalán mondaná, szatiszfájing.....

Délután hazahoztak a B. kereszteződésig, mire a zebrához értem, fejembe nyomtam a sapkám, mert eléggé lehűlt a levegő, magyarán nagyon fáztam brrrr....Aztán meg nem az volt, hogy elterültem a kanapén és magamhoz húztam a könyvemet vagy benyomtam egy filmet és sütit ettem, hanem Zalánt kellett motiválni, hogy a holnapi matek dogára készüljünk. Most éppen németet tanul és még nincs kész a töri házidoga. Hétköznapok, remekek vagytok, nehogy már unatkozzunk..... 

Vasárnap

 

Elfogyott a töltött káposzta is a mai napon, amit anyukám készített. Ezzel végképp lenulláztuk a karácsonyi kajákat. Italok maradtak, egy fél üveg csokilikőr, a B. betűs és némi whiskey.... Nyitott fehérbor és vörösbor szintén maradt....úgyhogy nem vagyunk egy nagy alkoholisták még....A kedvenc szaloncukrom is elfogyott, ami nem baj egyáltalán és felbontottuk anyu belga csokiját is, ami persze álomfinom. Na csak óvatosan azzal! Vissza kellene állni holnaptól a nemsokateszek üzemmódra. Az így néz ki kb.:

- reggel 7-kor körözött kaliforniai paprikával

- uzsonna: sós karamellás shake (most Rómeós)

- ebéd: parmezános csirkét főztem ma brokkolival és rizzsel. Ebből viszek egy kis csirkét és brokkolit

- uzsonna: már itthon zöldsaláta, tükörtojás, sajt, mindenféle zöldség, amit csak találok a hűtőben. Ezt szeretem a legjobban, egy pici szelet kenyér engedélyezett hozzá. 

- Vacsora: újra shake 2 dl tejjel

Közben: elvileg gyümölcs plussz bevitt kalóriának számít, de én ezzel nem szoktam foglalkozni, megeszem a magam körtéjét, almáját, banánját, vagy bármit. Ugyanígy megiszom egy isteni cafe lattét valamikor munkaidőben sok tejjel, tejhabbal (és egy cukorral is) 

A gyerekek nem tudom, felkészültek-e a tanév folytatására. Majd kiderül a jegyeikből, attól tartok. Zalán a könnyebbik hetével kezd szerencsére, amikor heti 1-1 fizika kémia van, A héten viszont 2-2, ami elég durva, mert ráadásul szerda, csütörtökön le is megy mind a négy... Huhhh. Kevesebbet is felelnek, mint annak idején Rékáék, de attól nyomni kell.  Németből megtanulta nagyjából az egy oldalas környezetszennyezős sztorit, bízom benne viszont, hogy csak a jövő héten kerül sorra felelni. Pénteken biosz tz, kedden matek doga, ezzel indul a mandula. Rékának két föci tz van, egyik topográfia, matek tz, fizika tz és ez csak a hiányzás miatt elmaradt. Ő nagyon várja már a 11. osztályt, amikor már csak azt tanulja, amit szeret, plusz a matekot, amit kénytelen. 

A héten volt lovagolni Rékuci. Biztos téli szünete volt a lovának is, mert nem nagyon akart menni Réka alatt, egyszer meg is bokrosodott és rúgott pár határozottat hátrafelé, ágaskodott...Szerencsére Réka ura volt a helyzetnek és nem esett pánikba, ami szuper és rajta is maradt a lovon....

Ma modemet is cseréltünk, olyasmit, amiről le tudjuk pöccinteni a gyerekek telefonját este10 óra után. Vagy amikorra be van állítva. Illetve minden kütyüt, amit használnak. Sajnos nem tartják be az időkorlátokat, Zalán különösen elvetemült, de Réka sem teszi le este 9-kor magától. Nem veszem el a telefonját, szerintem már ide sem adná reggelig, de azért valami határt kell szabni. Van mobilnetje ugyan, de az hamar elfogy, mivel a gimiben tudtommal nincs ingyenes wifi (bezzeg az általánosban volt....) Kíváncsi leszek, hogy fog működni a technika. Örömteli lenne, ha a tanulmányaikra kellő figyelmet fordítanának....( Régebben simán lenyomtuk a modemet, de amióta napelem van, azóta nem ajánlatos, mert akkor egy egész nap, mire helyreáll a rendszer (a napelemfigyelő)  és arra a bizonyos napra nincs infó a rendszer működéséről, utólag sem. Szóval azóta nem piszkáljuk a modemet.)

Hát ennyi volt a téli szünet, a gyerekeké bő 3 hét volt, ahogy az enyém is. Vissza fogjuk sírni egy ideig, aztán belesimulunk a hétköznapokba. Egy idő után már eszünkbe sem jut, hogy ez az év leghosszabb pihenője, a nyárinál is hosszabb, ha egyben veszem ki a két hét szabimat, akkor is. Nem baj, megpróbálunk kihozni minden hónapból a legtöbbet. Mondjuk, január végén fogorvoshoz is van időpontunk, amit még novemberben kaptunk, de talán történnek majd jó dolgok is, bízom benne.....

 

Szombat

 

Hétfőn mehetek vissza dolgozni. 3 hét után ez biztosan nem lesz nehéz.... Vagyis, nem is tudom.... Lehet, mégis. Az nagyobb baj, hogy a suli is folytatódik....

 Ma átnéztem a céges levelezést, miről maradtam le, szerencsére szinte semmiről. A finnek kaptak tőlem egy pár automata üzenetet, válaszul minden levelükre, hogy dec 15 és jan 7 között kriszmösz holidéj van nálunk. Biztos elmorzsoltak pár cifra finn káromkodást az orruk alatt, hogy ezek a magyarok tudnak élni....

Tibitől kaptam egy utókarácsonyi ajándékot, ami nagyon meglepett és nagyon örültem neki. Egy húsdaráló adapter a robotgéphez. Tudom, ez nem valami romantikusan hangzik, de mondom, én örültem. Úgy volt, hogy nem ajándékozunk, úgyis annyi mindent vettünk idén, ami szép és még szebb a kéglibe, annak kell és tudunk is örülni. Persze közben én rendeltem neki inget, pizsamát, zoknit, alsógatyát, a szokásos fantasztikusan leleményes dolgokat, be is csomagoltam őket, a fa alá is kerültek, de nem vártam el ajándékot cserében vagy ilyesmi.  Aztán valamelyik este betoppant egy csodás dobozzal, benne a húsdarálóval. :) Hát nem cuki? 

A szünetben egyetlen könyvet sem olvastam ki, viszont a kedvenc filmeinkből nem egyet leadott a csatornák széles választéka. Pl. A Blöff az egyik kedvencünk, ment még a Brian élete, igaz, nem karácsonykor, pont ma láttuk.  A Reszkessetek, betörők! idén kimaradt, bár a második részt onnan láttam pont, hogy Trump útba igazítja Kevint a szállodában. :) :)  Láttuk még a következőket. Csók, anyu! - nagyon szeretem. - Annie Hall - nagyon vicces, imádom Kern szinkronját is. Egy Kern filmet is láttunk a Netflixen, amelyikben előbb haldoklik, aztán mégsem. Az is tetszett. Valamelyik Terminátor film, de abba belealudtam, Tibi nézte inkább. Dennis, the Menace - mindig vicces. Add drágán az életed, igazi karácsonyi film.... Igazából szerelem, bár ezt még lehet, korábban láttuk.... is.... Ben Hur, az újabb feldolgozás. Persze voltak olyanok is, amelyek nem tetszettek, rájuk már nem is emlékszem. Ahogy a karácsony is lassan a múltba vész...

Azért azt a megkezdett Stephen King könyvet kiolvashatnám mielőbb.... azon leszek. 

A karácsonyfát még nem tudtuk elengedni, egyelőre marad...

Újabb kontroll

 

Tegnap a kardiológiára hoztuk be anyut, hogy rárakják a 24 órás EKG-t és megfigyeljék igazából, hogy mi a helyzet a pulzusával. Hogy ő azt mondta, hogy 95%-ban alacsony, 60 alatti, az nem számított vagy nem érdekelt senkit, mindegy is, igazából még nem jöttem rá. Szerintem nem sokat számít, van egy protokol bizonyos tüneteknél és akkor azt végigzongorázzák, akármi van. Hát legalább kivizsgálják, ennek is megvan a jó oldala valahol. 

Hajnali (téli szünetben fél hatkor kelni eléggé fájt) fél nyolckor már ott ültünk a megjelölt narancssárga, lecsavarozott székeken. (Lehet, nem is narancssárgák a székek, most ezen lefagyott az agyam egy kicsit. Lehet, hogy fehérek? Vagy simán fenyűszínű és lakkozott...) , nekem szokás szerint hányingerem volt, mint mindig, ha keveset alszom és még stresszelek is. Mert stresszeltem, hogy mi vár ránk aznap. Gondolkodtam is, hogy nehogy már rosszul legyek itt, ciki lenne kísérőként beteggé felfejlődni,  még a végén  ellátnak véletlenül. Aztán jött egy idősebb, óriástermetű pasas a piroshajú feleségével nagy riadalomban és rájöttem, hogy naív vagyok. A férfi bekopogott, hogy rosszul van, szerinte infarktusa van, mire a nagyon kedves asszisztens (de tényleg az volt) elirányította a szomszédos sürgősségire, hogy ott kellene bejelentkezni. Mert itt se orvos, se semmi, max 24 órás Ekg, de az meg már fityegett az úron. Én egyre mélyebbre merültem Zalán francia forradalmas házidogájában, mert nem bírom az ilyen rosszullétes dolgokat. Főleg, hogy én sem voltam túl jól. Végül mire kibogarásztam az abszolút monarchia, köztársaság, alkotmányos monarchia bizbazokat, a pasas kezdte jobban venni a levegőt mellettem és reménykedtem, hogy nem itt kap infarktust a szemem láttára. Egy idő után jött orvos is, frissen serkent a bajsza, olyan fiatal volt, de addigra a beteg egész jól volt, leszedték róla a 24 órás kütyüt és aztán elvesztek a kórház bugyraiban valahol. Anyu ma reggel emlegette is a fószert, hogy reméli, jól van.

Na, amikor már a Muttin volt a 24 órás izé, átvánszorogtunk a másik szakrendelésre, ahová amúgy havonta járunk kb. Szerencsére pont a mögötte levő épületben van annak a helyszíne.  Éppen találkooztunk a rendelést elhagyó, vizitre slattyogó dokival, szóval várhatóan fél 10-ig leállt azi élet és ez így is lett. Ezen felbuzdulva én rögtön elmentem a büfébe kávét, vizet és pogácsát venni, de végül csak vizet és pogit szereztem be, így is otthagytam egy vagyont, kávé meg minek, majd a stressz ébren tart.  

Mire fél 9-re a rendelő elé értünk, már nem volt üres ülőhely kettő egymás mellett így anyu kedélyesen beült egy idősebb házaspár mellé, én meg a fogas és egy maszkos pasas közé pár székkel arrébb. Megrémültem, mert elsőre nem volt mobilnetem és mihez kezdenék én egy kórházi folyosón net nélkül, könyv nélkül, rémület, végül némi szerencsétlenkedés után teremtettem magamnak netet és beszélgettem egyet online az egyik barátnőmmel. Mire idáig eljutottam, anyu és a néni mellette már a fél életüket elmesélték a másiknak, pont ott tartottak, hogy a néni az unokái fényképét mutogatta anyunak, anyu pedig a Cambridge-i Egyetemre mester szakos unokáját villogtatta. Persze utána gondolom, az én gyerekeim is sorra kerültek, annyira nem figyeltem, bár azok sok mindent még nem tudnak felmutatni zsenge korukból adódóan....  Mondjuk, egész jól néznek ki.

10 órára ismét új épület várt ránk, a szokásos vérvétel helyszíne. Ja, amúgy most nem az ordítós fődokinál volt anyu, hanem  valami fiatal copfos dokinál (engem megrémít, hogy itt minden doki olyan, mintha most vették volna fel az orvosira, de legalább léteznek, vannak, meg kell hagyni és általában nagyon kedvesek és udvariasak. ) Életemben így még nem örültem a labor várótermének, mert teljesen üres volt, így fél 11-kor már autóba is vágtuk magunkat és vége lett a nap ezen részének. 

Másnap, azaz ma újra a kardiológián kezdtünk, hogy leműtsék róla a 24 órás cuccot.  Ezúttal bátrabbak voltunk és nem a parkolónál álltunk meg, hanem egyenesen a kardiológia épülete előtt szálltunk ki az autóból. Anyu már nem szívesen tesz meg 50-100 métert sem.  Szerencsére a portásnéni megengedte. Itt nagyon hamar végeztünk, mehettünk fel az emeletre a kiértékelésért.  

Eskdni mertem volna, hogy ahol most az új szárny áll, ott állt valaha egy lépcső....de mindegy, mentünk lifttel. Nem találtuk a kérdéses számú szobát, de anyu ragaszkodott hozzá, hogy jó helyen vagyunk ahol éppen voltunk, úgyhogy leültünk. 10 perc múlva szólt egy ismét nagyon kedves nővérke, hogy biztos ide várunk -e ,csak mert ma nincs rendelés....Úgyhogy tettem még egy felfedező körutat és a kávéautómatával szemben meglett a célba vett rendelő. Itt fenn már várakoztak néhányan, de semmi tömeg. Az egyik úriember ijesztgetettt, hogy ide hideg élelem kell, úgyhogy elő is vett egy féltéglányi kolbászos szendvicset, másfél liter vizet és néhány péksüteményt. Reméltem, hogy nem halunk éhen a helyszínen, mert nem készültem semmi elemózsiával. A betegek látványosságként vonultak az automatához, miután az egyik néni felsikoltott, hogy 320 Ft egy forrócsoki, jézusmáriaszentjózsef.....Mivel unatkoztunk, mi is nyújtogattuk a nyakunkat, tényleg annyi volt. Egész gyorsan jött a doktornő, bár szaladgált jobbra-balra szegény, de csak türelem kellett hozzá. Ki kivártuk. Közben elmeséltem, milyen volt a Semmelweis film, bár lehet, túl mélyen merültem el a részletekben, mert anyu nem nagyon élvezte a sztorit. Ő meg elmesélte, hogy kivel mizu a szomszédasszonyok körében. 

Végül az lett, hogy vérhígítót kell szednie, az az ítélet. A bétablokkoló mégsem kell. Azért majd még a háziorvossal elmagyaráztatja magának, hogy mi a helyzet, mert itt nem volt erre idő. Szerintem a doki pár lépcsőfokot átugrott, anyu meg magától nem tudja kitalálni, hogy mi miért történt. Legközelebb február közepén kell menni a szokásos rendelésre.  

2023 -évértékelő

 

A héten megnéztük a Semmelweis filmet, ami túl azon, hogy sokkolt egy picit a témájánál fogva, nagyon tetszett. Ugyanígy volt szerencsénk már kétszer látni a Nemzet Aranyai vízilabda filmet a tévében. Aki még nem látta, nézze meg, mert nagy élmény. Emlék egy zseniális csapatnak, kivételes játékosok forrtak össze éveken át igazi csapattá. Az Eb-től Eb-ig foci összefoglalót az első bemutatótól számítva már háromszor is megnéztük, de még nem unjuk. 

Milyen év is volt 2023? Az első, aminek eszembe kell jutnia, az a hála. Együtt vagyunk, összekapaszkodunk, ha baj is van, nincs panaszra okunk. Tavaly nem vesztettünk el  családtagot a legszűkebb körből, mind megvagyunk egyelőre. 

2023-ban volt szerencsénk rengeteget fejleszteni a házon.  Az isteni gondviselés velünk volt, amikor az utunkba küldött egy olyan villanyszerelőt, akinek hála kiderült, hogy megoldható nekünk is a napelemes rendszer. Egy év munkája, előkészülete után 2023 júliusában egy régi álom vált valóra, egy viszonylag nagy teljesítményű napelem rendszer a miénk. Főleg Tibié, nagyon szereti naponta nézegetni a telefonos appját a rendszernek. 

Tavasszal úgy tűnt, anyu állapota rosszabbra fordult és fel voltunk készülve mindenre kb.... Pont akkor vittem be a kórházba kezelésre, amikor jöttek a mesterek, hozták az állványt a szigeteléshez. Anyu aztán jobban lett és azóta sincs lényegesen rosszabbul szerencsére, amit nem értenek egészen az orvosok sem.  Februárban betölt a 81-et is. 

Szóval akkor áprilisban jött az állvány, rá egy hétre befutottak a mesterek és május végére, ha jól emlékszem, elkészült a szigetelése a háznak, garázsnak, melléképületnek. Gyönyörű lett és mindenki dicsérei a színét, ami olyan vaníliaszerű szerintem, de mégis különleges. Én választottam, már nem azért....Annyira nagyon tudtunk örülni annak, hogy a szigetelés is kész, mint a gyerekek, komolyan. Hetekig, hónapokig gyönyörködtünk benne, pislogtunk a homlokzatra meghatottan, hogy ide is pipa. Hatalmas hála az alattunk levő, most decemberben 90. életévét betöltő szomszédasszonyunknak, hogy hozzájárult, hogy nála is szigetetlés megvalósuljon, hisz ő a földszint, mi az első és második emelet vagyunk. Nélküle fura lett volna a ház, sőt a mesterünk nem is vállalta volna a részleges szigetelést. Nyárra tehát két álommal is bentebb voltunk, napelem és szigetelés.

Ez a két legelső élmény, ami eszembe jut erről az évről .

Rengeteg örömöt találtnunk idén a fociban, egyre több meccset nézünk és drukkolunk lelkesen. Rendeztünk fantasztikus Atlétika VB-t is, ami nagy élményt jelentett első napjától az utolsóig. 

Volt betegeskedés is, újabb covid nyavalya, levágott kisujj vég egy-egy hét pihenőre kényszerített, szerencsére egyébként a többiek makk egészségesek. Majdnem kicsattannak. 

Kevesebbet utaztunk idén, mint korábban, de Diónak így sincs oka panaszra. Nyáron Hévizen nyaraltunk, nem volt rossz, mert rendben volt a wellness és finomakat ettünk, pihentünk, de minden nap esett az eső.....Visszavágyom a Mecsekbe és imádom a Mátrát, ott valami varázslat történik velünk mindig. A Mátra teteje nagyjából 2 óra számunkra háztól házig, tehát nincs messze, a Mecsek egy picit távolabbi álom. 

Szánom-bánom, de nem sok tervünk van 2024-re, legyünk egészségesek, ahogy a szépségkirálynő jelöltek, én is csak azt tudom hajtogatni, hogy csak béke legyen, csak múlna el minden háború, mert az utóbbi években csak egyre szaporodnak a konfliktusok.  Kiránduljunk minél többet és éldegéljünk úgy, ahogy 2023-ban is. Réka idén faktot fog választani, de várhatóan még nem nyelvvizsgázik. Zalán még ebben az évben belecsap majd a nyolcadikba.....Nagyon durva, mivel nem régen még kiscsoportos volt. ...

Szóval olyan évet szeretnék, mint a 2023, de lehet annél könnyebb is. :)