Megszólal a kamasz...

 Szóval megszólal és mit mond? 

- Mi ez a muffin? Megünneplitek, hogy elutazom és 3 napig nem leszek itthon? -merthogy áfonyás és nutellás muffint sütök, Kálci receptje ugyanis zseniális és tökéletes. A lányomnak viszont ez jut eszébe az én csodás muffinjaimról. Tényleg ünnepiek, vigyenek egy kis itthoni finomságot is az útra, a messzi távolba.

Na közben míg kivettem az áfonyásat és betettem a nutellásat a sütőbe, újra itt járt, most a powerbankjét keresi. Csomagol bőszen 3. napja, reggel hatkor indul a busz a suli elől Erdélybe (a tájékoztató brossúrán áthúzta  a Románia feliratot és föléírta, hogy Erdély - az én lányom, na) Lefogadom, hogy a powerbank a szobájában van, kérdésemre, hogy kereste-e már a saját szobájában vagy a Zalánéban kissé felcsattant, hogy nyilván nem. (?) Mire visszanyeltem a kérdést, pacsi, hogy akkor elég nehéz lesz megtalálni, ha nem is keresi. 

Mozgalmas heteket, napokat élünk át, mit ne mondjak, pörögnek az események. Réka múlt héten volt szintfelmérőn a Vargában (gimi - ezt még szoknom kell) angol és német nyelvből is, merthogy ezek lesznek a fő nyelvei. Itthon derült ki, hogy az angol után egyszerűen kisétált a gimiből, majd hazasétált....Magyarán nem maradt a német felmérőre. Érthetetlen. Elmondtam neki, mi a teendő, kezébe nyomtam a gimi által postázott tájékoztatót, mégis valamiért úgy gondolta, a németre neki nem kell bemennie. Mivel a pót időponton sem lesz az országban, hát külön extra, egyedi időpontot kellett kérnem, amit június 8-a, délutánra kapott meg, ott kell majd a tanáriban keresni a németes illetékest. 

Másnap, csütörtökön nyelvvizsgázott, szóbelizett és egész jó lett ahhoz képest, hogy a német órákat leszámítva nem igazán készült rá. A magnó eredményét még nem tudjuk, de bizakodó vagyok. Szombaton volt az írásbeli. A szokásosnál nehezebb volt a levél , az egyik, ja és a magnó is nehezebb volt, mint amit gyakoroltak, de nagyon nem lepődtem meg, mert a magnó mindig max pont körül volt vagy 80%, annyi azért nagyon jó. Túl jó szinte. Tibi vitte az írásbelire is szombat reggel, az utolsó pillanatban kérdeztem meg, hogy ugye tudják, hová kell menni, mire tanácstalanul pislogott mindenki, Tibi is, Réka is, pedig átküldtem a helyszínt, az időpontot , mindent, amikor én megkaptam a BME-től.... Hát mindegy. SZerencsére így nem mentek el a szóbeli helyszínére, feleslegesen, hanem egyenest az írásbeli tényleges helyére vitorláztak....

Múlt héten megrendeltem a sültes tálakat a ballagásra, azt írtam már? A 3. helyen jártam sikerrel. Szerintem sütök még hozzá áfonyás muffint újra, lesz kukorica saláta, görögsaláta, zöldsaláta, tepsis krumpli , valami gratin felé, aztán tzatziki is tök jó lenne.....Valami torta is kellene és talán mini képviselőfánkok....igazi tejszínhabbal...de talán az nem is olyan praktikus, inkább rendelek egy tortát és kész, valamint némi sajtos pogácsát, nem is tudom....mindig túlzásba esek a kajával. Nehogy aztán a nyakamon maradjon a fele.

Na közben kisültek a muffinok, nyami....

Mi volt még? Hétvégén töriztünk Zalánnal, Réka pedig elvileg földrajzot tanult, mert a nyelvvizsga miatt lemaradt a pénteki tz-ről. Erre bejelentés nélkül írtak biológia tz-t (!!!) is...ami elvileg pünkösd után  esedékes. Az eszem megáll. Ilyenkor felmerül bennem, hogy az ilyen elmebeteg tanár is tartja a markát a fizetésemelésért, pedig tudás helyett inkább csak azon töri a fejét, hogyan törjön borsot a diákjai orra alá. Őszintén szólva ebben bajnok is.

Ma kiderült, hog a töri tz-t keddről áttették hétfőre, csak éppen Zalánka erről elfelejtett szólni, szóval az utolsó simítások elmaradtak. Állítólag így is nagyon jól sikerült az a tz....még jó, hogy nem áll kétesre töriből, full négyes. Jövőre magyar törit tanulnak, úgyhogy azt a törvények értelmében szerencsére magyarul kell tanulniuk, muhahha....

Hétvégén már a hegyekbe vágytunk, de még pünkösd után írnak Zalánék természetből egy dolgozatot, úgyhogy remek, még ez a hétvége is a tanulás jegyében telik. Már csak azért is, mert természetből nem kőkemény négyes, nehogy nekem abból is rontson. Viszont a héten már nem nagyon lesz tanítás, Rékáék ugye elutaznak, pénteken próbálnak a tanárbúcsúztatóra, szóval király. Zalánék még holnap totojáznak valamivel, de érdemben sokra nem mennek.

Folyik az egyeztetés is, hogy mit kapjon az ofő ajándékba 4 év ofőség és 5 év némettanítás után. Két vélemény van, az utalványos és a konkrét ajándékos (ékszer vagy ékszeróra). Egész sokág az utalványos oldalon álltam, aztán rájöttem, hogy most a nyelvvizsga kapcsán K. egész sokat áldozott idejéből a gyerekekre, megérdemelne valami személyes ajándékot. Annyi szép ékszer van abban az ékszerboltban és nagyon kedvesek a csajok, ha esetleg nem is tetszene neki a karlánc vagy nyaklánc, biztosan levásárolhatná az árát. Nem vagyok tanár, de egy picit jobban érezném a törődést, ha nem utalványt kapnék , hanem ajándékot. Fene tudja. Ez az első ballagó osztálya ebben a suliban és bár koránsem tökéletes, azért 7-8 embert legalább átnyomott a nyelvvizsgán, és ebben az augusztusiak, ősziek benne sincsenek. Tény, hogy vele lehet tanulni németül, akár akarja az ember akár nem. Egy kicsit nehezebb és kínnal telibb a tanév, ha nem, de hát istenem. Szóval meggondoltam magam időközben és inkább valami klassz ékszert vennék az ofőnek.....Szerintem a stílusát már kb volt alkalmunk kiismerni az évek alatt. Hogy aztán mi lesz végül az ajesz, majd kiderül. A szaktanárok valami mázas köcsögöt kapnak, sütőedényt, ami szerintem sok esetben telitalálat. (Nem, amúgy tényleg nagyon szépek az edények.)

Hát ennyi egyelőre. 

Ja igen, kijött a Stranger Things negyedik évada, illetve annak az első 7 része, azt hiszem. Hát nekem nagyon bejött, vasárnap gyorsan végigpergettünk vagy 5 részt....Más említésre méltó nem nagyon van Netflixileg,  esetleg még a Working Moms - helyenként jókat vihogok rajta. Hogy nem egy working mom írja a forgatókönyvet, azt sejtem, mert egész más problémákkal küzdenek helyenként ezek a muttik, a gyerekek csak úgy a háttérben léteznek sokszor, főleg, ha kisebbek. Hát ez nem nagyon realisztikus, szerintem. 

Na megyek, sütöm a rántotthusit, hogy Rékácska finom szendvicset vihessen a nagy útra holnap. Friss zsömlét hoztam a pékségből délután, Kár, hogy én nem mehetek velük, úgy vágyom én is Torockóra...Remélem, hoz a csaj egy sor ajándékot, lekvárt, terítőt, bögrét, bármit. Vagy ami még fontosabb, sok szép emléket és ezer fotót.

Visszaszámlálás indul

Az imént vasalás  közben azon tűnődtem, vajon véletlen-e, hogy szinte kivétel nélkül minden pizsim és hálóingem szürke alapszínű. Unom a szürkét, legtöbb árnyalatát, abból is elegem van, hogy most akkora divatszín, hogy a bútoroktól, a házak homlozatáig mindenben menő a szürke. Persze átmenetileg, mert pár év és majd a homlokára csap egy egész földgolyónyi ember, hogy annyi más szín van a világon, emberek, hagyjuk a szürkét a csudába! De ez nem most lesz, ugyanis már autókból is van egész fura szürke, ami amúgy még a végén megtetszik....(nem fog).

Persze nem erről akartam írni, nem is nagyon terveztem én írni semmit....

Munka: Tudom, nem menő, sőt megdobálandó, de mi még mindig üzletelünk az oroszokkal. Sőt, idén indult be igazán a biznisz, csak ugye jött a háború. Júniusban, illetve júliusban teljesen leáll a kereskedelem, legalábbis az a része, amit mi űzünk, a legális, de addig nyomjuk a csengőt, ameddig lehet, árad befelé a szibériai és mindenféle faanyag. Valami egészen fura érzés mostanság Moszkvába telefonálni, vagy onnan még 2000 km-nyire keletre levő gyárakkal levelezni....Ma egy Nikita nevű speditőrrel beszéltem telefonon.... hülyen hangzik, de olyan volt, mintha helyi telefonhívás lett volna, nem szakadozott a net és nem olyan volt a pasi hangja, mintha 2 tonna vattába csomagoltam volna. A gyár, ahonnan jön a cucc, ultramodern, a legújabb technológia blablabla...sajnálom, hogy el kell engedni. 

Persze az oroszok nem olyanok, mint a finnek, akiknek a szavát kőbe lehetne vésni...mérget lehet rá venni. Az oroszok olyanok, amilyenek.  Igazán rossz tapasztalat most nincsen, a kapuk záródnak, mindenki tudja, igyekszik kihasználni azokat a lehetőségeket, amik még adódnak. Aztán majd lesz valami. Végülis mi 2021-ben és előtte is megvoltunk orosz faanyag nélkül, de hogy a világ is így lesz-e ezzel, azt nem tudom. A finnek pl. egy sor terméket már nem tudnak nekünk szállítani, mert minden kis fadarabocskát egy az egyben visznek a japánok a gyártósorról. Mondom, MINDENT. 

Csalódás: Ha azt mondom, csalódást okozott Réka félévi bizonyítványa, aztán a felvételin elért eredménye, majd a mostani erőfeszítései, legyintsetek, mert egyik sem számít. Sőt, az sem, hogy a fuvola koncertre úgy ment el, hogy itthon kb. kétszer hallottam játszani a duót, amit előadott a cimborájával. Nem számít. A pálmát elviszi a tegnapi traumám, ugyanis felhívott a némettanár. Az, akihez nyelvvizsga felkészítőre járt az elmúlt 3 hétben. Bejelentkezett ugye Rékácska a májusi nyelvvizsgára, bár elvileg augusztusban vizsgázott volna. Csak azzal nem számolt, hogy ennek az az egyenes következménye, hogy tanulni kellene. Vagy hát lehet, hogy gondolt rá, mindenestre , az biztos, hogy nem csinálja. Mérhetetlenül felháborodtam mindazon, amit a viselkedéséről és hozzáállásáról mesélt a tanárnő, itt most ki sem bontanám ezt, mert reggelig pötyöghetném.... Egyszerűen nem tudok ezzel mit kezdeni. A további órákat egyelőre felfüggesztettük, mert ahhoz túl drágák, hogy értelmetlenül öntsünk bele pénzt egy egyébként lelkiismeretes tanárnőbe. A felfüggesztést maga a tanárnő ajánlotta. Egyetlen társalgási témakör nincs kidolgozva a szóbeli vizsgára és hogy én letöltöttem egy 100 oldalas, nagyon tuti szóbelis anyagot a netről, majd lefűztem, filccel kiemeltem belőle a lényeget, semmit sem ért. A tanárnő kérdésére ugyanis, hogy mi ez az anyag, Réka megrántotta a vállát és annyit mondott, hogy Anya (mármint én) nyomtattam neki, de ő nem tudja, hogy minek/miért..... Ez azért nagyon fájt, considering hogy persze elmondtam Rékának többször, hogy mire jó ez és hogy hogy tudja felhasználói, nem bíztam a véletlenre. Nem használja, nem készül, meglátjuk, mire megy így. (Semmire, tiszta sor.)

Nincs már sok ebből a tanévből, látni az alagút végét, stabilizálódnak lassan a jegyek, véglegeseknek az osztályzatok. Szerintem már a mélyponton túl vagyunk, volt rosszabb is, ezt a két hetet június első hetének végéig fél lábon is kibírjuk. 

Réka mondjuk már most is többet lovagol és fuvolázik, mint amennyit tanul, de nem foglalkozom vele, bízom benne, hogy nem fog fájdalmasan sokat rontani. Most írt egy fizika ötöst, csillagos 5, szóval nem vagyok teljesen elégedetlen. A  múlt hét nagyon sűrű volt, hétfőn volt az orvosi a gimiben, ahová egyedül ment. Délre visszabaktatott a suliba, mert fotózás volt - csoportkép és tablókép. Utána különóra, majd egyedül ki a lovardába és onnan haza. Összevesztünk azon Tibivel, hogy elmehet-e rollerrel vagy inkább apai fuvarra van szüksége, de mindegy.

Kedden szabin voltam, beszaladtam a bőrgyógyászhoz receptért - új allergia gyógyszerem van, de hogy hatni fog-e, még kétes. Délután megrendeltük a fürdőszobába való cuccokat, ilyesmi, hogy padlóburkolat, csempe, fürdőszoba szekrény. Elég döbbenet árak vannak, meg szoktam lepődni a közönséges bevásárlások alkalmával is, de most az vicces volt, amikor a 17 000-es zuhanyrózsáról kiderült, hogy 117 000,--t kóstál és egy zuhany szett része. Mondjuk, ilyet nem vettünk. 

Szerdán ünnepeltük Zalán szülinapját. Volt torta, ajándék, mogorva kamaszlány az asztalnál....Úgy terveztük, hogy csütörtökön ünnepelünk tovább a cukrászdában egy-egy hatalmas fagyikehellyel, mert pénteken nem volt tanítás , így mindenki ráért már csütörtökön. Viszont aznap vártuk a vevőt, hogy elvigye a Tojót, plusz Réka koncerten volt a zeneiskolában este fél 7ig. Úgyhogy a fagyizás továbbra is lóg a levegőben. Pénteken már fáradt voltam, mint mindig és nyűgös, morcos.  Gyorsan lettem pipa is, amikor kiderült, hogy Réka a fuvola óráról egyenesen a Palacsintafesztivál koncertjére ment az "éjszakába".....Este negyed 10-kor megenyhültem, előtte , 9 kor küldött egy üzenetet messengeren. Ennyi volt, hogy "életjel", majd hívta is Tibit, hogy izé, nem menne érte és vinné haza?  Hát dehogynem, drága kicsikém....Hétfőn derült ki, hogy mit művelt az az Azahriah nevű képződmény a backstage-ben a toitoi wc mellett a szolnoki éjszakában...Én csak a lány szüleit sajnáltam, de azokat eléggé. Azahriah kommentálja pedig mindent elmond, még végighallgatni is kihívás volt.

Mostanában könnyebb kajákat főzök, rengeteg zöldséget és gyümölcsöt eszünk. Hétvégén készült itthon stefánia vagdalt és újkrumpliból főzelék. Mindenki jót evett belőle. Másnap maradt még stefi, úgyhogy ahhoz sóskafőzeléket főztem. Ma pedig rántottam némi karfiolt. A hús most nem annyira menő, bár a brokkolis csirkéhez elég jól megy a csirke...

Ma sültes tálakat vadásztam a közelgő ballagásra ebédszünetben, amivel megvendégelhetnénk a rokonságot. Meglepődtem, mert a 3. étteremben tudtam rendelni kaját 10 főre kb. A No. 1 helyen kiröhögött a pasas, aki felvette a telefont, hogy már eléggé el vagyok késve, 300 tál van rendelésben arra a hétvégére. Nem tudom, hogy akkor vannak a ballagások? Komoly, haver? Mesélj még erről!! Szerintem költőien túlzott, de mindegy, a lényeg, hogy kereshettem tovább. Aztán a No. 2 helyről is röviden lekoptattak, már nem vettek fel rendelést arra a hétvégére. Ahonnan az ebédet hozzuk, na ott egy fajta tál van, viszont van rajta 6 fajta sült és rántott bigyó, úgyhogy jóleszaz.......Kezdek izgulni, hogy tudok - e majd virágot rendelni, mert biza még azt sem intéztem el és 3 hét múlva ballagás. (Holvanazmég???)

Gondolkodtam, hogy összedobok egy francia marhapörit és némi brassóit, de gyorsan elvetettem az ötletet, mert tizenakárhány emberre én nem főzök, elég lesz a salátákat , pót köreteket elintézni, valami sütit úgyis sütök ,takarítani is kell, bevásárolni, na neeeeem....Azt meg sem említem, hogy 12 egyforma tányérünk nincs is, de még 6-6 egyforma sem. 

További programok - ma Réka beadta a pénzt a meghívókra, kifizettük az utolsó félév osztálypénzét, amiről én nem is tudtam, hogy lógok vele.....Holnap nyelvi felmérő angolból és németből a gimiben, aztán másnap szóbeli nyelvvizsga, szombaton magnó plusz írásbeli. Titkon azért remélem, hogy az írásbeli meglesz, de mit akarok, az a nehezebb....Mindegy, a remény hal meg utoljára.

Elkészült a szemüvegem, az új, azért lehetne menni az optikába. Kicsit félek, mert műanyagkeretes és nekem nem volt olyan gimi második óta, amikor szörnyű szemüvegem volt...olyasmi, ami a kis mogyorónyi fejem felét eltakarta...Olyasmi volt a divat, na. Azóta soha nem választottam műanyagot , de most igen. Csak remélni tudom, hogy most nem leszek rosszul, ha a kezembe nyomják és a tükörbe nézek.... hogy nesze, mert baromi drága volt, egy kész vagyon....

Ja amúgy a Tojót nem hozták vissza....

Kigördült

 Tegnap este elkelt a szürke Tojó, el is vitte egy végzős egyetemista fiú. Reakciók,ahogy elhajtott a távolba.... 

Én- hüpp - hüpp, természetesen pityeregtem picit. 

Tibi: - Istenem.... Szerinted holnap visszahozza? 

Gyerekek: ott sem voltak 

Kutya:- Séta lesz? 

Legalább egy búcsú fotót készítettem volna....

Tojó

 

Néhány éve, talán kettő vagy három, úgy repül az idő, kinőttük az autónkat. Még akkor vettük, amikor Zalánt a pocakomban hordtam, ezüstös, csodaszép Toyota Avensis, szóvel nem egy VW „Bogár”’. Az első igazi családi autónk volt ő. Viszont köszönhetően a Kutyának, amióta ő is családtag, ötajtós autó vagy kombi kell, ahová befér a Kutya kennelje. Kennel

a mai napig nem vettünk, szóval itt máris befigyel egy hiba, de ez részletkérdés.

Szóval ahogy megvettük az új autót, elkezdtük hirdetni a régit és egész hamar, néhány héten belül sikerült is vevőt találni rá. Meg is lepődtünk. Aztán másnap vagy még aznap felhívott az új tulaj, hogy úton hazafelé a Nyírségbe, lerobbant az autó és így elállnak a biznisztől, adhattuk vissza pénzt…..Valószínűleg odalépett neki, ha valami rejtett hibája van, még most jöjjön ki és hiába kímélte Tibi, vigyázott rá, mint a szeme fényére (autóban nem eszünk, nem iszunk törvény), hengerfejes lett, kb. néhány órán belül.

Nagyon fájt a folytatás a zsebünknek, vissza a szervizbe, többszázezerforintos szerviz számla, nem is akartam róla hallani….. Tibi annyira nem bánta, mármint hogy maradt az autó, mert annyira szerette, hogy kicsit talán még örült is, hogy az övé maradt ez is. Úgy gyorsul, akkora lóerő van benne, hogy öröm vezetni. Mindez a mostani dízel autókra már nem jellemző. Az újabb Avensis ugyan szebb, fiatalabb, designosabb, kékebb és még mind el is férünk benne – igaz, Dió a mai napig nem érti, mért nem a gyerekek között foglalhat helye a második sorban…. – de nem számít pasis játékszernek, mint ahogy Tibi szeretné. Én mondjuk nem bánom, hogy 200-al nem repeszt vele random utakon….

Tojó tehát maradt, hol az egyik állt a garázsban, hol a másik. Mígnem egy napon Tibi egyik cimborája (munka cimbi, nem családi) megkérdezte, hogy nem eladó-e, mert ő megvenné a pici autója helyére. Nem sokkal később még két vevőjelölt is feltűnt, a pasas, aki az emeletre az ajtókat építette be, majd Tibi unokaöccsse is tudott volna rá valakit. Tibi rendes gyerek, még kicserélte benne az olajat pár hete, úgy adta volna oda a Cimbinek, vevőjelölt no1-nek. Szerdán volt az olajcsere, hétfőre beszélték meg az átadás-átvételt. Csakhogy negyed órával a randi előtt, csőtörés volt Tibi irodájának mosdójában és a Cimbi nem hozott adásvételi nyomtatvány sem, szóval felejtős lett a dolog, Tibi elhalaszotta az adásvételt szerdára.

Tegnap volt a nagy nap, ahogy tekertem hazafelé, jött is a bűnbánó nosztalgia, hogy én az autótól el sem köszöntem, pedig 12 éven át hűen szolgált, ritkán hagyott cserben. Igazából csak egyszer. Amikor a kutyáért mentünk Siófokra és az autópályán leszabályzott az automatika valami hibakód miatt, így 40-nel cammogtunk a leállósávban és nekem tök halálfélelmem volt.

Meglepetésemre az autó otthon várakozott, de nagy jelentőséget nem tulajdonított neki, Tibi elmélyülten dolgozott, szóval nem is kérdeztem rá. Csak este, amikor letette a lantot. Kiderült, hogy a Cimbora hozta a pénzt is, az adásvételit is, de arra gondolt, hogy megmutatja az autót az ismerős szerelőjének, hogy érdemes –e megvenni. Tibi beleegyezett. Az autót Cimbora elvitte, majd hozta vissza, hogy minden oké, a szerelő szerint nemhogy 1 milkát megér, de másfelet is. Szuper. Viszont ő még elvinné a Toyota szervizbe is, lekéri a fennállás óta elvégzett minden javítást meg szeretne nézni. Tibi rábólintott. Cimbi vitte hát az autót és a szervizben elé is tették a szükséges dokukat. Minden rendben volt itt is, alacsony szerviz igényű, jól karbantartott, garázsban tartott ótó, kész nyeremény. De izé....most figyeljetek, mégsem veszi meg……Miért? Mert sajnál egy ilyen autót az udvaron tartani, garázson kívül, túl jó járgány ez neki.

Azt nem mondta, ami szerintem az igazi ok lehetett, hogy sokkot kapott a szerviz rabló áraitól és inkább meg sem vette az autót. A járgány tehát egyelőre maradt nálunk. Valahogy annyira szeret bennünket, hogy nem akar megválni tőlünk. Pedig jobban járna, ha más tulaj után nézne, mert a padláson valahol nyestek cseperednek, egy új generáció (én rosszul vagyok tőlük, a hangjuktól is, a járkálásuk neszétől is) aki nagyon szeret kárt tenni autók motorházában….Várjuk a vevő jelölt nr. 3-t….

Hol a vége?

 Az elkövetkezendő hetekre annyi a tennivaló, hogy szinte alig tudom, hogy hol áll a fejem. Egyre zsúfoltabb a naptár május hónapra. Nagy szenvedések árán (vagy hát ez így nem igaz, mert nem szenvedett senki, csak nem született döntés) Réka úgy döntött, hogy májusban megpróbálja a BME-s  B2 (középfok) nyelvvizsgát, ami egynyelvű és mostanában kb. havonta rendezik a mi városukban is. Néhány gyerek megpróbálta februárban, páran áprilisban, de Réka nem mert/akart jelentkezni, úgyhogy én bele is nyugodtam, hogy bizonytalan ideig nem lesz ebből semmi, de nem is baj, végülis akár 9. osztály végéig ki lehet tolni. A lényeg, hogy legalább némettanárt találtunk. Ami fontos volt, az a felvételi kimenetele. 

Május 4 vagy 5 a határidő, már nem is tudom, tegnap kitalálta, hogy ő májusban megpróbálja. Tegnap az irodában hagytam a tárcám a fiókban, vele minden adattal, úgyhogy nem tudtam bejelentkeztetni a vizsgára, ami miatt lett egy mini pánikrohamom, nehogy lemaradjunk (mert az akkora dráma lett volna ...)mindegy, ma reggel pótoltam, sikerült, el is utaltam több mint  35000 Ft-ot.....ami persze megy a levesbe, ha nem sikerül. Az más kérdés, hogy mennyire készül rá őfelsége, Réka királykisasszony, vannak kételyeim, de mindegy. Csak akkor minek jelentkezett...ehhh.

Ma és hétfőn írnak kompetenciát ... ők pont az az évjárat, akik még soha nem írtak, de nagyon élvezik, mert ezeken a napokon elmarad a tanítás és dél után hazamehetnek. Ma írták a matek, magyart, hétfőn a németet és a természettudományost, valami ilyesmi. 

Zalánék kicsit lazítanak ezen a héten és a múlt héten is, igaz, dolgozatokat írnak, műsorral készülnek az országos német verseny döntőjére. Zalán marha lelkes, minden baja van, ha a Sowieso című dal szóba jön. Már most leszögezte, hogy a hónap vége felé megrendezett versenyen nem lesz ott, ő fel nem lép....(Dehogynem.)

Rékának megoszlik a kötelezettsége a suli és a gimi között, menni kell majd orvosira, angol és német felmérőre, aztán mégiscsak lesz fotózás a suliban, próbálják a tanárbúcsúztatóra a műsort (erről nem tudok semmit), a héten lett volna fuvola fellépés, de a zeneiskola hirtelen lefújta az egészet, amit nem bántam, mert hibátlanra nem sikerült még megtanulni a darabot és a többi és a többi. 

A nyelvvizsga  a Határtalanul kirándulás előtt és után lesz. Fel kellett hívnom a nyelviskolát, hogy nehogy olyan napokra tegyék a szóbelit, amikor nem leszünk itthon, szerencsére sikerült, szóval május 27-28 lesz az írásbeli a magnóval és június 7-8 a szóbeli. 

A ballagásre rendelem a kaját, úgyhogy azt csak össze kell válogatni, hogy mit kérek és majd fel kell hívni az éttermet, cukrászdát, mittudomén. Aztán akartam másik szemüveget csinálni, mert ezt a 6 éveset már sikeresen kinyírtam a forró sütővel, vegyszerekkel, de egyelőre sajnálom rá az időt, hogy 1-2 órát erre szánjak a kis életemből. 

Keresztlányom diplomaosztója július 2-án lesz Cambridge-ben, de persze nem megyünk, egyrészt nincs útlevelünk (gondolom brexit óta kell...) másrészt csak 3 fő mehet, annyi meg pont tesómékat teszi ki.  Anyukám arcát kellett volna látni, amikor megtudta, hogy miből írja a diplomamunkáját, hát maradjunk annyiban, hogy nem Fidesz szavazónak való téma, hogy finom legyek, de persze ettől nem szeretjük kevésbé a csajt. A család az család, de tényleg, mindig mondom. Így sem maradunk diplomaosztó nélkül, egy nappal korábban lesz Gödöllőn egy másik. 

Réka ballagási ajándéka már megvan, részben megvettük, részben kigondoltuk, úgyhogy ide is pipa. Bezzeg Zalán szülinapi ajándéka, na az kemény dió és már csak két hét van hátra. Nosztalgiával nézegettem a tulli.hu oldalát vagy valami más játékokat forgalmazó honlapét. Hát akkoriban könnyebb volt onnan rendelni valamit....

Folynak az érettségik is, ezúttal családi érintettség nélkül - habár nem is mert unokatesóm lánya most végez a Széchenyi gimiben....Minden kedves ismerősöm csemetéjének (a csemetéknek, mert vénülök) nagyon drukkoltam és szurkolok továbbra is, hiszen idén újra lesznek szóbelik is. Egyelőre úgy tűnik, hogy a magyar és a matek sem volt vészes idén. Már csak négy távolinak tűnő év és betegre aggódhatom magam én is...most, hogy túléltük a nyolcadikos tortúrát, nem tudom elképzelni, hogy annál ez rosszabb lesz. (Rékának biztos nehezebb lesz persze.)

Mit akartam még írni? 

Ja igen, a csokrokat is meg kell rendelni, anyukám nevében is. A meghívók elkészültek, a fotókat kb. 10 nap múlva készítik. 

Közben a csaj már lezárt a tanévet. Mivel nincs lelkiismerete sok, hát szerintem egy egészet is ront a félévhez képest, de már nem is érdekel. Hogy beíratkozáskor mit szólnak hozzá a gimiben, nem tudom, talán semmit. Majd ősztől viszont bele kell csapni a lecsóba.

Úgy volt egyébként, hogy angol főnyelves és francia másodnyelves lesz a gimiben,de végül "chichen" lettem, behúztam a nyakam és nem mertem ebben támogatni. Azt ajánlottam neki, hogy vegye fel a németet másodnyelvnek. Ha nagyon szeretne franciát tanulni, beíratjuk nyelviskolába. Mivel angolból elég kezdő, nem hiszem, hogy jó ötlet két kezdő nyelvet vinni plusz a németet tovább ....

Még 3 hét van durván hátra a tanévből. Júniusban már nem szoktak érdemben tanulni, szóval én csak a májust számolom. Nagyon várom a végét. Nagyon nagyon. Nagyon. 

Húsvét 2022

A bébik és Dió tojáskeresése. Dió jófej volt, nem segített a gyerekeknek semmit. Hahaha...

A zsákmány - véletlenül vettem 4 alkoholos nyuszit, banánlikőröset....Egészen véletlenül harapott rá egyre Zalán és undorral kiköpte. Kiderült, hogy a másik hármat Réka bevitte a suliba és elosztogatta....(Sajnos.) Hogy aztán ki mit gondolt, hogy nálunk alkoholos nyuszik és tojások vannak, azt nem tudom.

Az egyetlen fotó, amit sikerült lőni a két gyerekkel az erős szélben....De legalább ez elkészült.

Zalánnal 

Az idei Húsvét a fáradtság jegyében telt, túl sok emlékezeteset nem tudok róla elmondani, csak ha erőlködöm. Egyből ugye ott lógott felettünk Demoklész kardja a felvételi eredményekkel kapcsolatban- jut eszembe, ma megjött az elutasítás a Széchenyi Gimiből is (3. hely). Szórakoztam is Rékával egy sort, hogy na, csajszi, ide se vettek fel..... - Másrészt nem voltam szabin sem előtte, sem utána. A főnököm elrobogott egy hét Horvátországra, kérdezte ugyan, hogy én akarom-e menni szintén egy pár nap pihire, de gondolkodás nélkül hallottam magam, amint azt mondom, hogy most nem. Ez egy isteni jel bizonyára, hogy később még jól jöhet az a pár szabadnap. 

Szóval eleve a péntek és a szombat a vég nélküli főzés - sütés jegyében telt. Én nem tudom, minek és mit akarok bizonyítani, de egyszerűen nem tudtam leállni. Készült először répatorta a fenséges Rachel Allen féle recept szerint, majd Rákóczi túrós és tiramisu. A fagyóból vettem elő a sajtos- sós rudat, a cukrászdából jött a dobostorta, még ha nem is túl nagy....Plusz a kolbászos karaj, a coleslaw, a franciasaláta, a zsidó tojás, a füstölt sonkák sem készültek el maguktól. Akartam kuglófot és áfonyás muffint is sütni, nutellás krémmel, habbal, mittudomén, de közben hétfő lett és én csak üveges szemekkel meredtem magam elé, merev fáradtan, hogy nabakker már megint a munkahelyemen kell kipihennem az ünnepeket. 

Talán a legszebb pillanat az volt, amikor a hosszú hétvége kitörésének estéjén, azaz csütörtök este anyósom átküldött egy tál kocsonyát, amit friss kenyérrel, lilahagymával betermeltem (egy adagot, nem az egész tálat persze). Az volt a paradicsom és az élvezetek kicsiny öble...vagy mi. 

Szombat este átjöttek Tibi tesójék,vasárnap mentünk anyuhoz, ahová jöttek tesómék is (kaja nélkül, azt csak én vittem plusz anyu főzött húslevest és kocsonyát szintén). Még aznap reggel kisütöttem másfél kiló előzetesen általam bepanírozott pankó morzsás csirkemell filét, amit állandóan túlsütök a frituban, de most egész jó lett, szóval volt mit enni, mit ne monjak, volt mit enni....

A gyerekek ragaszkodtak a tojáskereséshez, ami nekem már egy kicsit fura, túl nagyok ehhez, de hát ha van rá igény,hát én szívesen eldugok 2x24 db csokinyulat és tojást anyu kertjében. Én csak 10-10-et vettem, de anyukám is beszerzett legalább ennyit, szóval akkor már legyen mit keresni a kis porontyaimnak. Persze az utolsó 3-at alig találták meg, már nyafogtak és nyöszörögtek, kamaszos felhangja is volt a dolgoknak ("hol a faszban van még 3 tojás????") de már a szemem sem rebbent. Közös fotó sem készült, Réka nem nagyon engedte, Zalán még villogtatta fogpaszta reklámnak beillő fogacskáit. Vagy inkább művigyorát. 

Hétfőn anyósomnál folytattuk a húsvétot, aki idén sem főzött paraszsonkát, igazi, házi füstölésű sonkát...de ez nekem nem jutott el az agyamig, csak húsvét után pár nappal, amikor a mi Pick diósonkánk (kanyarban sincs az igazihoz képest, de ehető) elfogyott. És egyáltalán, az a temérdek kaja, eltűnt a konyhából és a kamrából. 

Ennyi volt a húsvét nagyjából. Én festettem tojásokat, szép pirosak lettek, utána három napig piros ujjbegyekkel jártam fel és alá. Rékát nem érdekelte, a matricákat sem ragasztotta rá. Lehet, hogy ha telefonnal lehetne matricákat tojásra biggyeszteni, kész lett volna.

Jövőre rendelek 2 hideg-meleg tálat, főzök 2 sonkát és csak 2 féle sütit sütök. Pihenek és húsvétolok. Nem játszom a konyhai cselédet. Persze ezt mindig elhatározom, aztán visz a vérem és a lelkesedés a hullafáradtságba....

Zalán abszolút locsolkodástagadó, a "zölderdőben jártamon" kívül semmit nem mond a rokoncsajoknak sem, persze pár trágár locsolóverssel szokott bennünket szórakoztatni , elégedetten begyűjti a berzenkedő pillantásaimat, aztán csak nevet. Idén szerintem meg sem locsolt, csak rávetette magát az anyósom által vett Kinder csoki tengerre.....Még volt időm átnézni a vonalkódokat, mielőtt befalta volna a felét. 

Réka pedig azzal nyomta fel a vérnyomásom hétfőn és kedden, hogy a szerdai első tanítási napra szünet után, neki, mint hetesnek vinnie kell a 13 szál fiúnak az osztályban 13 közepes méretű csokitojást.....Szerencsére az ofőt megmentette haragomtól az SZK (leánykori nevén SZMK) anyuka, aki biztosította osztálypénzből a fiúknak járó csokitojásokat, különben biztos megkérdeztem volna, hogy honnan pattant ki az a zseniális ötlete, hogy az én lányom lássa el csokitojással az egész osztályt. Illetve, örök vesszőparipámat is előkapnám, vajon az igazgató lánya, az xy sebész apuka lánya megkapta volna-e ugyanezt az instrukciót, mint mi egyszerű polgárok? Mindez puszta elmélet maradt, mert  Réka vitte a tojásokat, az SZK-s tojásokat megkapták a fiúk, a Rékás tojásokat pedig megették együtt az osztályban, fiú és lányok vegyesen. Egészségükre!