Szerda

Úgy tervezem ma tanultunk utoljára maratont ebben a tanévben. Volt környezet, német és nyelvtan....Hogy Zalán agyhalott, onnan tudom, hogy képes volt leírni "víz ben" és nem tűnt fel neki. 

Réka feltűnően nem tanul, szerintem itt már nagy ZH TZ tömeg nem lesz...remélem. Ezek az éves összefoglaló dolgozatok azért elég gyilkosak, Zalánra visszatérve, írtak ma matekból, holnap környezet és valamikor nyelvtan. Rékával továbbra is várakozó állásponton vagyok, várom, hogy mikor jön az a rész, hogy "holnap háromból írunk, anya...."

Réka ofője lefújta a szombati családi napot, Tibi nagyon boldog volt, én nem annyira, tudom mennyire várták a gyerekek a Nefagos szombatot. Az ofő az időjárásra hivatkozott, és való igaz, tegnap is haza zavart a zivatar és ma is elkezdett pötyörögni, ahogy kikanyarodtam a cég udvaráról...de szerencsére nem erősített rá, így nem áztam agyon. Viszont szerintem ofő hamar mondta még le a bulit, hol van még a szombat, de hát mindegy. 

Tejszínes - -borsós-gombás csirkét sütöttem makarónival vacsorára. Ennek az az érdekessége, hogy amikor a csirkedarabkákat elkezdtem lepirítani, még fogalmam sem volt, mit fogunk enni, csak az volt biztos, hogy nem kijevi csirke, amivel mostanában kacérkodom. 

Rékát már hetvenhétszer megkérdeztem, mikor lesz a fuvola vizsga, de még mindig nem tudom. Illetve ma már egyik lába kinn volt az ajtón, amikor megkértem, hogy kapja már elő az ellenőrzőjét. Csak arra emlékszem, hogy lesz még két zongorás próba és valamikor utsó héten lesz a vizsga. Azt mondtam, hogy szolfiból ötösre vizsgázott? Nagyon boldog volt, de nem azért, mert ötöst kapott, hanem mert most őszig nem látja a szolfi tanárt és ősztől már az utolsó évét kezdi szolfézsból és hatodik évvégén záróvizsgát tesz és végez. Szolfiilag, mert a kamara marad. Azt nem tudom, hogy jön e  be új tantárgy, elvileg igen....

Réka roppant cuki egyébként, de pontosan tudja, hogy milyen gombot kell megnyomni rajtam, ha irritálni akar. Az egyik, amikor lovat játszik, négykézláb ereszkedik nyerít, ágaskodik és olykor még horkant is, patájával a szőnyegbe túr..... Ettől - szégyen, nem szégyen - megőrülök. A másik, amikor megkérem, hogy csinálja leckéjét, tanulja a német szöveget, a verset, stb és ő mit csinál? Na mit? Nekikezd vég nélkül fuvolázni. Nagyjából a teljes repertoárját, ami egyre bővebb....Hát ilyen ez a popszakma. 

Eddig így telt

Hétfő

Talán nem kellene hétfőn írnom semmit. Hallgassak és várjam meg legalább a keddet. De hát most van időm. A hangulatomról,  -pontosabban a hétvégiről, de azóta is tart - csak annyit, hogy amikor szombaton dél tájban kiderült, hogy el kell mélyednem a képző-jel-rag magyar nyelvtani háromszögben, ötödikes szinten, majdnem elsírtam magam. Most ezen úgy mosolygok most...

Úgy kezdődött, hogy Réka elhüppögte, nem érti, hogy pontosan melyik melyik és nem is magyarázták el, meg semmi és a füzetben is csak 3 példa van, jelre, képzőre, ragra egy –egy példa. Ettől rögtön hiperoptimistán arra gondoltam, hogy akkor talán a hétfő első órában írt nyelvtan felmérő sem lehet majd olyan nehéz….Végül egész jól beleástam magam a témába, elértem azt, amit annak idején a kilencvenes évek elején az orosztanárok, akik angoltanárok szerettek volna lenni – egy picit jobban értettem a témához, mint a nebulók. Pontosabban tudtam neki segíteni abban, hogy magabiztosan kijavítsam a munkáját. Huh. Ezt utálom, amikor én játszom a tanárt...

Zalán matek dolgozatot ír a héten és bár ebből elég stabilan ötös, azért készültünk rá egy kicsit. Tényleg kicsit, mert nem volt sokra hajlandó. Helyenként a szorzótábla is döcögött, ebből láttam, hogy milyen fáradt szegényke. Agyban. Tanultunk még verset, gyakoroltuk a német helyesírást, aztán készen is voltunk. Ezt megismételtük vasárnap is és őszintén remélem, hogy ez volt az utolsó tanulós hétvégénk szeptemberig. Mérhetetlenül elegem van.

A kutya közben ráébredt, hogy talán tavasz van, vagy mi, de mindenképpen kellemes sétálóidő és minden este macerál, hogy vigyük el sétálni. Először csak tartja a szemkontaktust ,aztán finoman noszogat az orrával, majd toporog ÉS tartja a szemkontaktust ÉS nyönyörög….amíg el nem hangzik a bűvös ELMEGYÜNK SÉTÁLNI? – ami számára a legszebb magyar kifejezés, ami létezhet. Úgyhogy most már 3 nap zsinórban a Tiszánál találtuk magunkat, én meg is hűltem már megint. A változatosság kedvéért most köhögök, éreztem én már szombaton – vasárnap, hogy legszívesebben átaludnám az egész napot.

A gyerekeknek asztalitenisz asztalt akartunk venni, egy ideális világban, ahol a megtakarításainkat nem a házba /lakásba öljük így is lett volna. A valóságban nem kaptak ilyen asztalt, hanem megleptük őket 3 gombóc fagyival per fő, amit azután vettünk, hogy elmentünk szavazni. Kicsit lerombolta az örömünket, hogy találtam aztán a konyhapulton két jégkrémes papírt, de mindegy.

A diétámat hagyjuk, nem fogytam egy hete egy dekát sem. …. a kalóriaszámlálást is abbahagytam. A fenébe vele! Nincs is kedvem nyári ruhákat venni, bár ebben a veszett nagy kánikulában nem is hiányzik nyári ruha, mert bámulhatnám a tükörben a méretes csülkeimet ,ahhoz meg végképp nincs kedvem. Úgy ledobnék 5 kg-ot, csak ötöt!

kedd

Este 7-ig tanultunk Zalánnal tegnap. Tollbamondás, matek, német helyesírás és környezet volt a program. Utána jött volna Réka, de nem volt mit kikérdezni, mert még a termism-et nem tanulta meg. Igaz, ez két órával később sem volt máshogy, üveges szemekkel bámult a világba szegény jámbor lány….

A nap fénypontja az volt, hogy sütöttem túrós palacsintát és valami egészen tökéletesen finom lett. Bár reklamáltak a fiúk, hogy csak 3 jutott nekik per fő….Este hiányérzetem volt így Trónok Harca nélkül (egyébként a Game of Thrones sokkal jobb cím, nem hiába az az eredeti. ) Úgyhogy olvastam. Trónok harcát. Pedig megvan Jordan Petersen könyve is , a 12 Rules for Life, de egyelőre még várnia kell….

Ma, vagyis kedden eddig háromszor szakadt az eső, egyszer hajnalban, egyszer ebéd után valamikor és 4 órakor is nagyon sűrű, fekete felhők gyülekeztek...úgyhogy úgy tekertem haza a bringámmal, mint akit kergetnek. Megúsztam, épphogy. Közben köhögök, olyan, mintha légcsőhurutom akarna lenni...remélem nem lesz. Kutyasétáltatás közben hűltem meg, nagyszerű...

Réka abszolválta az idei tanév első négyes matek röpdogáját vagy bármilyen matek dogáját...nem tudom azt sem mi volt a téma, már nem érdekelt. Azért meglepődtem, amikor kinyitottam a Krétát...négyes....hűha. 

Elkezdődött a visszaszámlálás, jövő szerdán ugyanis kirándulni mennek és mire visszajönnek már csak 4 nap lesz hátra a tanévből, akkor meg már csak nem lesz számonkérés. Szóval 5, azaz öt nap van hátra. Plusz szombaton a családi nap, ha el nem mossa az eső. 

Vacsorára lángos lesz. Mert az olyan diétás. Nem, igazából elfelejtettem húst kivenni a fagyóból és ez jutott legelőször az eszembe.

Az ünnepeltek

Zalán nem volt partner a portré fotózásban sajnos. 

Hírlavina.....vigyázat!

Ezt már írom egy ideje....

Olyan sok minden már nincs hátra ebből a tanévből, akárhogy számolgatom. Ma van hétfő. Rékának matek doga és versfelmondás. Lett volna, de mindkettő elmaradt. A héten borítja a programokat a kompetencia és a német verseny.

Ezen a héten kedden fogorvosnál van jelenésünk, közben Réka fuvola órán múlatja majd az idejét. Pénteken német verseny a suliban, 7-8 osztálynak, országos döntő, ilyenkor lázban van a suli, legalábbis a hetedikesek. Mondjuk, a többiek örvendeznek, mert ezen a napon nem szokott lenni tanítás, hehe…

 Reményeim szerint a jövő hét az utolsó kemény hét a tanévben. Anyag értelemben biztos. Hétfőn be kell fizetni az ebédet és az úszást. Rékának is be kell fizetni a kirándulást, 24 000,-. Aztán lehet, hogy nem így lesz és még június elejére is jut ki a jóból, Zalánnál számítok ilyesmire, Rékának már eléggé mindegy.

Június 1, szombat, családi nap a NEFAG-on, batyus, így sütnöm kell valamit. Hogy mit, még rejtély, talán pogácsát, vagy kókuszos csigát, majd meglátjuk. Talán pár rántott húsos szendvicset is készítek, mert ebédidőben lesz.

Június 4 – Nemzeti Összetartozás Napja a suliban, bár tanítás van, utolsó nap a héten. Szerdától kirándulásra mennek mindketten 3 napra. Zalán esténként hazalátogat, Réka nem. Hogy én mennyire várom a negyedikét, el nem tudom mondani. Veszek majd chipset és jégbe hűtök pár üveg cidert. Talán egy doboz jófajta jégkrémet is. Már csak a diéta jegyében.  Mert aznap kb. itt ki fog törni a vakációóóóó! Őrület. És ősztől lesz egy Hatodikosom. Hogy és hogy és hogy? 

Kirándulások után jön a hosszú hétvége, Pünkösd, majd az utolsó négy tanítási nap a tanévből. Ja nem, mert szombaton ballagás, ami kötelező. Teremdíszítés, megjelenés, meg minden, csodaszép szokott lenni ilyenkor az iskola, csak ránéz az ember a dekorra és már bőőőőgni van kedve.

Szerda van. Hm, Zalánék írtak pár felmérőt a héten, talán hármat és jövő héten is írnak legalább ennyit. Rékáék még melegítenek. Zalánék reményeim szerint az utolsó lapot gyűrik németből (minden héten szoktak egyet kapni, rajta 50-70 szó, aztán hajrá ,tanuld meg!) Hogy Rékáék mit tanulnak irodalomból, nyelvtanból és töriből, vagy akár természetből, bevallom, nem is tudom. Nagyjából már elengedtem. Lehet, hogy nem is írnak minden tantárgyból témazárót? Vagy majd az utolsó héten? Az lenne az övön aluli ütés...

Szombaton megünnepeltük Zalán szülinapját, a kilencediket, rendhagyó módon. Szerintem. Reggel adtam a konyhatündért és foszlós kalácsot sütöttem a bandának, főleg Zalánnak reggelire. Egész jó lett, bár Zalán nem sokat evett belőle, szerinte kemény lett, szerintem meg foszlós.....Az ünnepelt kérésére a Mekiben ebédeltünk és kapott még pár apróbb ajándékot is a Decathlonból. Délután volt tortázás és sütizés, felköszöntötték az unokatesók , kereszanyu is. Az estét viccmeséléssel zártuk, amiből hatalmas, eget rengető kacagások, potyogó könnyek és nevetőgörcsök következtek, szóval jó volt. El is akartam mesélni a kedvenc viccem, de mára elfelejtettem, úgyhogy mindegy...

Vasárnap kicsit lazább volt programilag, sokat tanultunk Zalánnal, Réka hamarabb végzett, találkozott a barátnőjével, bevásároltunk, kutyát sétáltattunk, kiszedtük belőle a kullancsokat, hazarobogtunk, Tibi nekiállt festeni a garázskaput, én meg hirtelen ötlettől fogva nekiálltam főzni. Érdekes, mert először úgy volt, hogy nézek egy kis Dr Pol-t, vagy esetleg újranézem a Trónok Harca ötödik részét…de végül azon kaptam magam, hogy a kiolvadt csirkemellből rántott húst készítek, sült krumplit, másik részéből stroganoff csirkét egyelőre köret nélkül. Vannak ilyen szuperképességeim, de nem túl gyakran kapom magam rajta….

Most már csütörtök van és csak annyit tudok mondani, hogy nagyon elegem van. Mindenből, de főleg a suliból, a felmérőkből, a dolgozatokból,a z összes német szóból, a versekből. Egyben az időjárásból is. Tök türelmes voltam idáig, de most már sokadszor jöttem vagy mentem úgy a biciklimmel, hogy vagy elázom vagy nem és erős szél fúj….annyira utálom. Legalább egy kicsit lehetne barátságosabb az idő….

Tegnap végigvasaltam 4 epizód Trónok Harcát és egy felet. Az ötödik évadot nyomtam. Egy idő után ott ragadt Tibi is és Zalán nem haladt a leckével, de mivel nem egy garzonlakásban dekkolunk, hát nem tudott érdekelni, Réka is a szobájában tanult. Pontosabban úgy csinált. Őt még noszogatni sem noszogattam, úgy bele vagyok fáradva az egészbe. Ha belegondolok, hogy ősszel Zalán elkezdi németül tanulni a környezetet, eléggé sírhatnékom van. Azaz majd lesz. Augusztusban.

Szóval legalább a vasalással jól állok, ha semmi mással nem is. Főzni sincs semmi kedvem. Kerülöm a konyhát, ha tehetem. 

Tegnap este megtaláltam Zalán 3 hónapja eltűnt telefonját az egyik fürdőszobai kosárka alján (intim betéteimet tartom bennük, de pszt!) Nem biztos, hogy jó ötlet volt odaadni neki, bár nagyon boldog volt a fiúcska. Az a baj, hogy teljesen elfelejtettem, hogy valaha is elrejtettem volna. Semmi emlékem nem volt arról, hogy oda tettem. Persze ezt nem hiszi el nekem senki. Most az tervezem, hogy veszek egy szobai széfet, ahová minden este bezárom az összes telefont. Mert sajnos a fiókból és éjjeliszekrényről eltűnnek. Akár az éj leple alatt is. Nem valami becsületesek a kölykök, remélem, vénségemre nem az lesz, hogy hol az egyiknek,hol a másiknak hurcolászom a bablevest a börtönbe.....

Kedden voltunk fogorvosnál. Gondoltam, hurrá, két hónap után végre tömést kap a sós mogyorótól sérült fogam….de nem. Megvizsgált minden négyzetcentimétert a számban, felmérte a helyzetet, majd kérhettem új időpontot. Eléggé forrtam mérgemben, nehéz volt nem behisztizni, de rögtön utánam Tibi ült a székben, majd Zalán, akinek egy icipici tömést is betett az egyik tejfogba, szóval csak magamnak szomorkodtam. Fizettünk viszont 17 000 Ft-ot. Az én időpontom újabb 5 hét múlva lesz aktuális és emlékeztetett a recepciós fazon, hogy egy időpontban nem megoldható a tömés és a fogkő eltávolítás. Úgyhogy én meg emlékeztettem magam, hogy karácsonykor időpontot kérjek a korábbi fogorvos dokinkhoz. Elegem van ebből. Márciusra biztos bejutok és amit kell, majd megcsinál. Egy időpont alatt, fele ennyiért. Csak lehet, hogy 2-3 héten át is telefonálok majd neki egyfolytában, mire tudok időpontot kérni. Ez van. A rohadt mázlista madaraknak nincs ilyen problémájuk.

Még van pár rész az ötödik évadból, úgyhogy relax van, holnap nincs suli, éljen a német verseny! Chips nincs, de meggyes sör igen, ó jeee.....

Zalán 9 éves

                Réka troll :)))))

Bekfáztab

Na már csak ez hiányzott...

Valahogy megfáztam, mert az arcüregem és a torkom is fáj, el van dugulva az orrom és nyomorultul érzem magam. Jaj...Nem tudtam, mi hiányzik. Délután főzés és tanulás helyett "Hatalmas kis hazugságok" maratont tartottam.... magyarán döglöttem a kanapén és vacogtam, kínlódtam. Hát nem egy Trónok Harca, sajnos, de nem rossz. Reese Witherspoon - talán így köll írni - jó benne, szimpi. A többiek nem igazán.

Vacsora melegszendvics....finom volt.

Ez a hét már kínlódás lesz ,de majd csak eltelik valahogy és szombatra jobban leszek. Addig meg az orrcseppen a legjobb barátom.

Dió járt ma dokinál, begyulladt a füle...Volt ott egy tüzelő szuka is, egy helyes dobermann lány, Dió így oda volt meg
vissza. A többi kutyatulaj vihogott Tibin, mert az az ölében fogta a kutyát....de nem vihogtak tovább, amikor elmondta, hogy kennel köhögést vittünk már haza abból a rendelőből.

Ennyit tudok most mesélni, ezt is telefonról, dögvész van, dögvész.

Matildnak fotói is vannak

Torkos Matild mesél

A súlyom megint elszállt, köszönhetően a sok zabálásnak, dupla vacsoráknak és folyamatosa csokifalásnak. Úgyhogy ettől a héttől megint fogyózom.(1) Pontosabban próbálok fogyni. Kerékpározok napi fél órát (nagy tempó) és este el kellene vinni a kutyát is sétálni olykor. Közben mérges is vagyok magamra, hogy miért kell folyton enni és enni, de amikor minden olyan finom? Ó, miért? 

Megint túl vagyunk egy villámhétvégén…Áll a zuhanykabin, ez a hétvége nagy fegyverténye és kipucoltam az étkezőben a szőnyeget. Jó lenne, ha már itt lehetne az étkezőszekrény és az új asztal, de türelem, türelem, majd a nyáron! A zuhanykabin nem lett tökéletes, Tibi még dolgozik rajta, de legalább használható és nincs egy bazi nagy doboz az étkezőben. 

Érdeklődtem tábor lehetőségek után, többek között a zeneiskolában, gondoltam ők szerveznek valami napköziset. Kiderült, hogy nem, mert szerintük annyi az ingyenes és klassz tábor a városban, hogy azok elszippantják a gyerekeket. (!!!) Nem akartam mondani a zeneiskolás nőcinek, hogy szerintem egy párhuzamos dimenzióban élünk, de tutira nem ugyanazon a bolygón, mert ingyenes és klassz tábor NINCS, egyszerűen nem létezik. Vagy mert titkosszolgálati módszerekkel el vannak rejtve.  Vagy a magamfajta mezei állampolgár nem értesül róla. Ingyenes és kisebbségiek által megszállt tábor tényleg van, de onnan általában mindenki menekül, még a kevésbé igényesek is.

Beszéltem aztán a zeneiskola igazgatójával és kiderült, hogy "ottalvós" zenesulis tábor  indul júliusban, korlátozott számú jelentkezőket tudnak táboroztatni, még 20 főt sem és hogy várják rá Rékát szeretettel. Ez az a tábor, ahová eddig nem volt hely valami rejtélynél fogva....Hogy hogy lett hirtelen, én nem tudom. Valahol a világ végén van maga a tábor, egy olyasmi mesebeli településen, mint Karakószörcsök vagy Bivalypaszulyfő, amelyek nem léteznek. Szóval még soha nem hallottam erről a helyről. Ha volna is kedve a Nőnek (Réka) akkor sem menne, merthogy ütközik a szabimmal. Nehogy már a szabim alatt küldjem el a gyereket táborba…Hát ki vagyok nyiffanva ebben a tanévbe, de nem ennyire…

Most látom, hogy Karakószörcsök létezik, úgyhogy most jól beégtem. Na. Legyen akkor Bajomasszonyfalva.

Egyelőre két táborba fizettem be a lurkókat, Zalánt labdajáték táborba, rögtön a suli utáni első hétre, legalábbis úgy emlékszem, Rékát pedig júliusban atlétikára. Lenne még festő tábor kemény 50 000,-ért, napközis, amihez lenne Rékának kedve (elhiszem), de jön a festés és bútorokat is ígértem neki, plusz a 2 hét szabim alatt is elmennénk jobbra-balra, szóval inkább nem. Ámde valami kreatív mégiscsak jó lenne. Még nem adtam fel a keresést. 

Pénteken jött a hír, hogy Rékáék német tz-t írnak hétfőn, azaz ma….Ennyit arról, hogy egy héttel korábban be kell jelenteni TZ-t. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy készült rá, vagy hát nem tudom, kikérdeztem a gyenge és erős és mindenféle igék Perfektjét, aztán majd ír valamit. Fáradt , fáradt szegénykém és ezen már csak a nyári szünet fog segíteni.

 Hétvégén kicsit rám hozta a frászt egyik anyatársam, mondván, hogy a felsős eredmények már számítanak a továbbtanulásban. Gyorsan megnéztem az egyik lehetséges kinézett gimit, hogy oda mi is kell és megkönnyebbültem, hogy csak 7-8. Erre rögtön mondta a stresszelős ismerősöm, hogy hülye vagyok, 5-6 –ban úgyis kitűnők lesznek a gyerekek, a 7-8 a nagyobb para a fizika és kémia megjelenésével. Én akkor is megkönnyebbültem, mert még ez a két év elvileg nem számít, aztán persze lehet, hogy máshová szeretne menni Réka és oda meg kell minden év, de addigra hetedikes lesz és már régen mindegy lesz. Én amúgy sem tartok a fizikai, kémiától, szerintem Rékának még tetszeni is fog, mert bár még mindig nem tudni, hogy reálos vagy humános e, szerintem leginkább mindkettő....

Na hát itt tartunk.

Zalán szárnyakat kapott, most hazahozott 8 ötöst zsinórban. Így kell ezt!

Jaaaaj, hát a legfontosabbról nem is írtam, a lényegről – suli gála volt nálunk a múlt héten. Ez egy kétévente megrendezett esemény, amire minden osztály műsorral készül ( a szülők meg megveszik a jegyek) és a végén kikerekedik egy legalább 3 óra hosszúságú műsorfolyam a Művelődési Ház (AGÓRA) nagytermében.

Már a legelején beégtem, amikor az Agórában próbáltuk megkeresni a helyünket a jegyünknek megfelelően. Tibi ugyanis azt mondta, hogy a mi sorunk lesz az első, ami már középkategóriás, de még eléggé elől van. Erre én totál eltájolva azt a sort nézegettem közelről, ahol az iskola vezetése és a díszvendégek kapnak helyet. Odalépett hozzám az egyébként elég bunkónak mondott titkárnő (bár nekem semmi bajom vele) és megkérdezte, hogy hová szól a jegyünk, mert ez a sor az ő helyük. Jujjj….
Úgy tettem, mint aki még az életben nem járt ebben a teremben és megköszöntem a segítségét. Amiért lekoptatott. Szép volt. 

Na szóval a műsorokról. 

A nyitószám hagyományosan a fuvola kamara zenekar előadása, ami most nem volt nagyon profi, mert 2 héttel a gála előtt szóltak a fuvolatanárnak, hogy lenne itt egy fellépés…Én mondjuk figyelmeztettem a tanárnőt, ismerem már a vezetést, de nem hitt nekem, első gálája, majd legközelebb jobban figyel. Mindegy, édesek voltak, Dvorak Humoresque (vagymi) fújták és én nagyon féltem tőle, mert Réka sem tudta mindig jól eljátszani, nála pedig vannak kezdőbbek, ügyetlenebbek és rémes, rossz minőségű fuvolával rendelkezők, de ahhoz képest jó volt. Hogy aztán mit gondoltak a kívülállók, szerintem semmit. Java részének fogalma sincs, milyen fuvolán játszani.

Zalánék egy kalózos- vikinges dalt adtak elő, persze németül, mert a németesek általában valamilyen német témában merülnek el, talán érthető módon. Nagyon helyesek voltak, imádtam őket, három napig a kalózos dalt dudorásztam (He ho wir sind Piraten) már Zalán mindenhová kívánt. Rékáék bajor tánca is klassz volt, bár teljesen le voltam döbbenve, tátottam a szám, hogy milyen nagyok már az ÖtBések, őrület, ezen nem tudtam igazán felülemelkedni. Mikor nőttek meg ennyire, nem tudom, valószínűleg folyamatosan növésben vannak.

A műsor folyamán egyre-másra azon kaptam magam, hogy meghatódom. Kezdtem rögtön az első hivatalos műsorszámnál az elsősök bárány fitness című műnél. Pedig semmi közöm az elsősökhöz, de kész voltam tőlük, na. Aztán meghatódtam a saját gyerekeimnél, elkerülhetetlenül, aztán ismerős gyerekeken, hogy milyen ügyesek, a nyolcadikosokon, akik búcsúznak….már attól, hogy egyes gyerekek milyen természetesen, lazán mozognak a színpadon, én meg valószínűleg elájulnék, ha ki kellene mennek oda.

Tényleg olyan remek látni elsőtől nyolcadikig a suli teljen felhozatalát és gyönyörködni a gyerekekben…el nem tudom mondani. Hálával gondoltam az ügyes tanítónénikre és tanárokra, hogy mi mindeni kitaláltak, összeraktak, betanítottak. Úgy, hogy a mi osztályunkat leszámítva szerény költségekből kihozható volt az egész jelmez és kellékek tekintetében. Majd hozok fotókat, Tibi ugyanis nem ült le mellém a nézőtérre, hanem oldalt fotózott végig. A szünetben szóltam neki, hogy lement mind a két gyerekünk, jöjjön, üljön le, de nem volt hajlandó. Pedig nem tudok róla, hogy válófélben lennénk. Mindegy, egyik oldalon Zalán cimborájának a szülei ültek, másik oldalon meg a Rékáé, szóval tök jó volt a társaságom, ha Tibi hiányzott is.

Este 9-re értünk haza, felpörgött és hullafáradt gyerekekkel, akik számomra ijesztő módon nem akartak fürödni (???) és fogat mosni sem ,valamint követelték, hogy éhesek és a sertés pörköltös tarhonya nem elég, süssek (SÜSSEK) nekik virslit. Úgy is lett, amíg Apa fotóit nézegettük, a frissen készülteket, meg is ettük mindet. Csak egyet sajnáltam, hogy másnap nem szombat reggel volt…..

(1) erre kaptunk egy halom süteményt, mert egyik kedvenc kollegám a hétvégén megnősült és hozott be aprósütit és tortát is…Jajnekem….végem volt! Olyan rossz vagyok. Naná, hogy ettem belőle....

Büszke voltam rá nagyon (most is) (amúgy mindig) (zongis próbán jártunk)

Délután zongorás próbára voltunk hivatalosak a zeneiskolába. Az nem mindennapi ám, hogy ráér a zongorán kísérő zongorakísérő. :) Réka úgy elfújta mind a két feladványát, hogy csak lestem. Lopva vettem fel, nehogy megzavarjam, a lényeget úgyis fülelni kell. 

Zalán nem halad a matek leckével.....

...úgyhogy van időm bőven pötyögni. Ha lenne olyan világbajnokság, hogy lehet minél tovább elhúzni az időt, mire készen lesz a lecke, Zalán verhetetlen lenne. Pf...

Nem tudom, valahogy nem vagyok túl jó formában. Nem akarok panaszkodni, meg nyavalyogni, de olyan fáradt és nyűgös vagyok valahogy. Reggelente alig tudok felkelni, a hat órai kelés nem is szokott sikerülni. Pedig múlt héten szabin voltam egy pár napig, de semmi hatását nem érzem. Csak azt várom csikorgó fogakkal, hogy vége legyen a májusnak és szintén fáradt gyerekeimet ne kelljen macerálni a jó jegyek érdekében. 

A főzésből is tök elegem van, úgy kell hat lóval bevontatni a konyhába….Pedig annyi jó receptem van, amit ki lehetne próbálni, de per pillanat tojok mindenre. Tegnap főztem egy kis tokányt, de már köretet nem volt kedvem hozzá főzni, úgyhogy azt az imént kanyarítottam. Tegnap 6-7 között bevackoltam a kanapéra és megnéztem egy filmet. Mondjuk, ilyen is kell. Nem szabad sokat erőlködni. 

Egy hónap leállás után tegnap újra bekapcsolt a fűtés...Nem semmi hideg támadt a hét elején. Lehet, hogy ez a fura idő hangol le? Nem tudom, mert amúgy most is süt a nap és tűrhető idő van, én meg amúgy is csak 25 fokig pörgök 100%-on. Eh, és még csoki sincs itthon. A cseh csokit már mind felzabáltuk. 

Vasárnap felbontottuk azt a méretes dobozt, amiben bő 16 hónapja kukucskál a zuhanykabin. Vagyishát sok üveglap és pár bizbaz. Annak idején két mesternek sem sikerült kellő lejtéssel megépíteni a kabinhoz a járólapot, lefolyót, emiatt leállt ez a projekt. Pedig KetteskeMester még szét is verte az ElsőMester művét (nem mesterművét, ez fontos!) , hogy aztán csak egy fokkal jobbat csináljon, de nem elég jót. Na mindegy már, egész megszoktuk, hogy elsőre kevés dolog sikerül. Sokszor másodszor sem. 

Úgy volt, hogy Debrecenből jön majd egy mókus, egy vérbeli szakember, aki ezt a kabint úgy be tudja állítani, ahogy azt kell. 40-50 000 Ft-ért, csak mondom. Nem, ebben nincs benne a járólap megfelelő lejtésének kialakítása, csak a kabin. Ehhez képest vasárnap Tibi tök jól összerakta a lapokat, amelyek baromi vastagok és nehezek. Már csak a szintén  baromi nehéz üveg ajtókat kellene valahogy felakasztani, pár furatot ejteni és kész. Könnyűnek hangzik, de gyanús, hogy könnyű elrontani is és akkor gáz van. Mérges gáz. Máris jól néz ki. Hogy aztán hogy hömpölyög majd a víz minálunk, hát én vagyok a pesszimista, Tibi az optimista, szerinte nem lesz árvíz. Hamarosan, talán nem újabb évek kérdése, kiderül. 

Az biztos, hogy a kartondoboz eltűnése az étkezőből máris dobott a hangulatomon, pedig még a kabin nem működik. Jöhet nyáron az új, nagyobb , családi étkezőasztal, amin elfér lecke és vacsora, egy tál gyümölcs, pár szál világ és nem csak ezek valamelyike….de jó is lesz! A mostani étkező asztalka pedig bekerül a konyhába, így majd ott is lehet falatozni, meg mindenfélét rárakni. 

Ja, anyák napja a suliban. Azt hiszem, a szülőknek sikerült viccesen felfogni Réka irományát, legalábbis az ofő kiemelt belőle egy mondatot nevetve a végén: „Szeretem nagyon a kutyánkat, anyát, apát….” Édes, nem? Hát nem annyira. Voltak olyan gyerekek, akik jobban vágták, hogy anya mit akar hallani és olyasmiket írtak le, hogy „köszönöm, hogy te vagy az anyukám, te mindig megvigasztalsz, mindig mellettem állsz, rád mindig számíthatok, te mindig megnevettetsz.” Ezeket sokkal jobb volt hallgatni, mint Réka sztoriját útban a kutyához témakörben. Na mindegy, nem lovagolok rajta, mert már elengedtem az egészet, nem is foglalkozom vele, csak most, hogy mesélek róla, visszajönnek azok a gondolatok, amiket akkor végigjátszottam….Olyan kis boldogon voltak a gyerekek, amikor szűk két nap után hazajöttem Németországból, hát csak nem utálnak, na. Még nem! 

Egyébként volt egy helyes kis slideshow a gyerekek fotóiból, - anyák napjára visszatérve - kisebb kor, jelen kor, anyával egy fotó…Ezek egész picit meghatóak voltak, olykor viccesek. Azt vettem észre, ahogy nőnek a gyerekek, valahogy már nem akarom szétbőgni magam az anyák napján. Túl régen voltak ici-pici csomagok. Könnyen lehet, hogy csak azért, mert sok megható verset nem mondtak, sőt, egyet sem. A végén kaptunk egy szendvicset, két kókuszgolyót és egy bögre finom gyümölcsteát, ezt mind a gyerekek készítették nekünk. Klassz volt. Már olyan nagyok, 11-12 évesek, jaaaj….

Hétfő óta suli gála láz van, ami holnap lesz. Két évente kerül megrendezésre és minden osztály előad valamilyen műsort. A fuvolások fuvoláznak is. Egész héten próbáltak, mint az állat. Tegnap tanítás sem volt. Szóval meg lesz a programom holnap fél 7 és fél 9 között. 

Más téma. Tök véletlenül találtam egy tesót Diónak. Mármint hogy megtaláltam az egyik tesóját. Képzeljétek el,  egy kínai pasas vette a tenyésztőtől, ahonnan mi is, pesti fickó, majd nagyjából fél év múlva ősz elején kihajította a kutyát egy üres telekre a műanyag dobozával együtt. Két hónap múlva került ideiglenes befogadóhoz, majd nagy nehezen a tulaj sms-ben lemondott róla így örökbefogadták, két másik vizsla mellé került harmadiknak. Azért borzasztó, hogy ki vannak szolgáltatva szegény kutyusok az embernek. Lehet arany élete és pokoli élete is és hogy melyik lesz a kettő közül, az csakis a tulajon múlik...A lényeg, hogy rendeződött Diót tesójának a sorsa és most már nagyon boldog ő is. Egyébként hasonlítanak, ami talán nem meglepő, hiszen mindketten vizslák és még tesók is, de bőven van olyan testvére Diónak, aki egészen másképp néz ki, szóval hát na. 

Nagy a bánatom

Azt hiszem, ez egyfajta bizonyítvány. Eredménye annak, amit eddig műveltem az elmúlt bő 11 évben. Nagyon el vagyok szomorodva, értelmetlennek érzek bizonyos szempontból minden erőlködést. Mert erőlködésnek amúgy is nyögés a vége, nemdebár?

Na az történt, hogy idén Rékáék ismét adnak anyák napi műsort, amire második osztály óta nem volt példa, mert nem volt pedagógus, aki erre hajlandó lett volna. Mármint betanítani, megszervezni, ilyenek. Most megint van, bár nem műsort adnak, elég rejtélyes az egész, hogy pontosan mire is vagyok hivatalos. 

Valami olyasmi, hogy minden gyerek ír egy fogalmazást egy közös élményről az anyukájával, valami vicceset, vidámat, vagy végülis bármilyet, amire szívesen emlékszik a gyerkőc. Aztán összecserélik a sztorikat és az anyukáknak rá kell ismerniük a saját gyerekükre. Az én lányom a kutyáról írt fogalmazást. Hagyom, hogy ez ülepedjen a lelketekben. A kutyáról. Semmi nem jutott eszébe, ami közös emlék velem és szívesen emlékszik rá vissza. Ez szerintem borzasztó. Lesújtó. Katasztrófa. Arról írt, amikor tavaly, pont egy éve elrobogtunk Siófokra a kutyáért és hazahoztuk. De abban sem szerepelek, csak annyit, hogy nem engedtem, hogy ő üljön hátul a kutyával, hanem én ültem a kölyökhöz. Mert még nem lehetett tudni, hogy bírja az autózás, behány e, sír e, megijed e és így tartottuk jónak. Tibi is egyébként. Réka meg üvöltött és üvöltött, de SIófok határában csak abbahagyta, Kecskemétnél pedig már hátra is ülhetett, mert addigra kiderült, hogy Dió tök nyugis kutya, meg minden. Szóval kvázi még ebben a történetben is én  vagyok a rossz zsaru. 

Gondolkodtam, hogy mely helyzetekben voltam szupernő, mikor volt olyan, amikor a lányom büszke lehetett rám, mikor mentettem meg az életét, vagy ilyenek...de ilyen sem jutott az eszembe. Igaz, egyszer belefordult biciklistül a Holt-Tiszába, amikor 6 éves volt, de onnan az apja mentette ki és Erdélyben is majdnem leesett egy szakadékba 9 éves kora tájékán, onnan meg a keresztanyja húzta ki. Igaz, én voltam az, aki azt mondta, hogy most már elég és ne tovább ezen a túrán, szóval ezzel is valahol megmentettem őket, de erre meg a kutya sem emlékszik. 

Nem sütöttem neki torta csodákat, emeleteset, fondánosat, amire emlékezhetne, bár a cukrászati csodákra sem emlékszik, az igaz. Nem tanítottam meg kötni, varrni, sütit sütni, zongorázni, festeni, üveget fújni, autót vezetni, igaz, ezekből kevésben vagyok erős. Nem leptem meg kiskutyával, aranyhallal, macskával a karifa alatt vagy a szülinapján, nem vittük el Disneylandbe, sem Londonba, sem Párizsba, meg ilyenek. 

Na mindegy, ez van. Kíváncsian várom, hogy milyen történetek születnek, vajon mit írnak a többiek. 

A kutya mindenesetre az abszolút győztes egyelőre ebben a történetben. A mázlista. 

Megjegyzem,....

1) Ez a "pontokbaszedős" módszer bejön nekem. Sokkal kevesebbet kell használni az agyam....Tiszta haszon!
2) Az utóbbi pár napban - szerda óta - szabin vagyok egész héten, ami olyan érzés, mint amikor a maci beleesik a mézes bödönbe. A német út eléggé lefoglalt korábban, így nem is nagyon gondoltam arra, mi lesz, ha hazajövünk. Hát 5 nap szünet, szuper! Az más kérdés, hogy nem nagyon kezdtem vele semmit, csak arra vágytam, hogy itthon legyek és max. filmeket nézzek. 
3) Kivégeztem a Trónok Harcát, vagyis végignéztem a 7 évadot. Mivel elfelejtettem, hogy a hetedik az csak 7 epizódos, meg is lepődtem, hogy máris vége és máris egy kisebb űr támadt bennem. Ugyanez volt, amikor Downton Abbey véget ért....Az is milyen szuper kis sorozat volt....! 
4) Extra gyorsasággal, már pénteken megérkeztek a bookline-os könyveim, amiket szerdán rendeltem. Az egyik egy Nógrádi György könyv, azt már ki is olvastam. A másik kettő egy-egy Trónok Harca kötet (remélem, nem kaptok még kiütést a Trónok Harca rajongásomtól, bocs....) A harmadik pedig egy Jordan Petersen kötet a "12 Rules for Life"....most nem tudom eldönteni, melyiket olvassam, leginkább kettőt egyszerre.
5) Ma voltak országszerte a ballagások, Cambrigde-i egyetemre aspiráns keresztlányom is ma intett búcsút a giminek az Apáczaiban. Mondjuk, tök fura, mert nekem olyan, mintha csak kb. két éve lett volna nyolcadikos, de nyilván nem....Most meg ősztől már Angliában jár egyetemre, ha teljesíti az érettségi követelményeket is....Döbbenet. Magára a ballagásra nem tudtunk elmenni, pedig nagyon fájt a fogam egy igazi elit gimi ballagására (bár valószínűleg semmiben nem más, mint más gimié), mert csak 2 főt engedtek be az ELTE dísztermébe illetve további kettő ácsoroghatott a folyosón, úgyhogy mi és a többi vendég a szűk családon kívül csak a bulira estünk be délután. 
6) Katasztrófális napom volt egyébként, amihez hozzányúltam, az vagy eltört vagy elromlott vagy tönkrement, úgyhogy egy idő után már sírhatnékom volt.. Jobb lett volna ágyban maradni, vagy ha nem megy, odaszíjjazni engem és akkor kevesebb sorscsapás ér. Jobb az mindenkinek.  A kaput az tette be, amikor Tibi meghozta a rendelt virágcsokrot a virágboltból, és a csokor vázástól lefejelt a pultról. Összetört a váza, bánja kánya, nem izgatott, feltöröltük, összeszedtük a szilánkokat, még csak nem is káromkodtam. Még akkor sem fogtam gyanút, amikor Tibi elejtette azt a mondatot, hogy hogy lehetne összeragasztani őket....Azt hittem viccel és a vázára céloz. Aztán megláttam a két barackvirágszín, hatalmas fejű rózsát a pulton...szár nélkül. Majd a csokrot, amiben 3 rózsa helyett már csak egy figyelt. Jó, jó, más virág is szerepelt, de mégiscsak az vitte a prímet. Itt megállt az idő egy pillanatra. Fotózni kellett volna, milyen képet vágtam. Mit csináltam én ekkor? Leültem a kanapéra pityeregni. Hogy ez nem lehet igaz, aznap a 25. cumi......Tibi visszaszaladta a virágoshoz és hozott még két szál ugyanolyan rózsát a letörtek helyett. 
7) Ekkor átmentem agresszívba, hogy mégis hogy gondolja, nem vagyok virágkötő, ő meg passzívba, mert ahelyett, hogy elindult volna anyósomért, aki kutyaszittingre vállalkozott a mai napra, nekifogott autót mosni. Hát persze, ennek volt az ideje....
8) Szerintem egy örökkévalóságba telt, mire újra megkötöttem a csokrot. Eleve, mire a garázsban találtam zsineget, áh....kész voltam teljesen, csikorgattam a fogaim. Úgyhogy le a kalappal minden virágkötő előtt!
9) Mire kisült a rántotthús, azért felértünk tesómékhoz is bár én elaludtam a kocsiban, úgy kikészültem az előkészületektől.
10) Úgyhogy elmondhatjuk, hogy 3 nap alatt nem sikerült élére vasalni az idegeimet, mit csináljak....
11) Visszatérve az elmúlt néhány napra, folyamatosan mostam és vasaltam, mintha legalább 4 gyerekem lenne és most úgy állunk, hogy üres a szárító és minden ki van vasalva. Ámde egy "sötét" adagot megint mosok holnap....Termelünk folyamatosan! De izgalmas témáim vannak, komolyan ,csak ámulok és bámulok!
12) Péntek este olyan is volt, ami már régen, elmentem vásárolni, ruhát, csak én, míg a többiek a kutyát sétáltatták. Marha jó volt. Általában mindig az van, hogy na, van negyed órám, beszaladok ide-oda, mint akit kergetnek, de mindig rohanás van. Vagy anyu vár, vagy a gyerekek kínlódnak, hol időpontra megyünk...Péntek este csak az este 8 órás zárás volt a korlát. Vettem két nadrágot és egy egyszerűcske blúzt, ami nem nagy szám, de ahogy anyukám mondaná "sort tölt", vagyis egy hétköznapra egész jó. Blézert vagy csini kardigánt nem találtam. A tükrök megint nagyon gonoszak voltak hozzám, jaj, de legalább belefértem mindenből a 38-ba, ezért sokat nem siránkoztam. Csak az evésről tudnék leszokni, vagy beérném napi eggyel, de eddig ez nem sikerült. 
13) Kedden este Réka átnyújtotta anyák napi meghívóját, ami a suliba szól. Hétfőn lesz, fél hatkor, pontosabbat nem tudok, hogy mi fog ott történni. Állítólag nem műsort adnak, szóval egy kicsit zavarban vagyok, hogy akkor mi lesz. Remélem McRoyal sültkrumplival. Á, csak viccelek! A gond, hogy hétfőn vizsgáznak Rékáék elvileg szolfézsból, fél öttől hatig. Jó, mi? Vártam csütörtök estig, hogy ez más szülőknek is feltűnik e, de síri csönd volt, így akkor ráírtam az ofőre, hogy gáz van. K. néni rögtön frászt kapott és elkérte a szolfi tanár telefonszámát. Előre szóltam neki, hogy ez egy közepes kaliberű sárkány, csak óvatosan vele, bár K-t nem kell félteni....Vissza is hívott 10 perc múlva, hogy hátttt ez a hölgy tényleg nem kedves, valami idősebb tanárról van szó????  A szolfi tanár tisztára beégetett, mert adta a fejét, hogy szó sem volt dolgozatról meg vizsgáról.  Ja, peeersze, biztos Réka a kisujjából szippantotta ki, értem én!
14) Még egy év szolfézs vár Rékára, mielőtt hatodik végén levizsgázik belőle végképp...
15) A kutya tök boldog volt, amikor hazaértünk a ballagás utáni buliból. Az erkélyajtóban állt, amikor megállt az autó a ház előtt, hegyezett fülekkel.....
16) A következő bejegyzés pedig az övé, mert holnap lesz nálunk pont egy éve...KicsiSzerelmem.....

Biznisz

1) Hétfőn és kedden Csehországban és Németországban jártunk Főnival kettesben beszerző körúton. Amolyan terepszemlén. 
2) Érdekes volt, még maradtam volna.
3) A második fele ennek nem igaz, mert igazából tök jó volt hazajönni. Mindig olyan megkönnyebbülés valahogy átrobogni a határon, akármerre járunk is, hogy na végre, újra itthon.
4) A szakmai oldalról nem nagyon fogok írni, úgyis csak unnátok, de volt pár meghatározó élményem azért.
6) Hétfő reggel hat órakor indultunk, szóval ötkor már pakolásztam. Volt egy kísértés, hogy benyomom a Trónok harcát, hiszen azt hajnali 3-kor szokták műsorra tűzni,  mindenhol egy időben, bele is kukkantottam, de az első 10 perc után úgy döntöttem, hogy inkább mégsem. 
7) Elutazásom alkalmából mindkét gyerkőc kétségbe esett, hogy mi lesz velük nélkülem, így éjszaka mindketten átmásztak az ágyunkba. Hering módjára aludtunk, négyen egy  160-as ágyon. Plusz a korai kelés miatt amúgy is, mint nyúl a bokorban....Az odavezető úton ezért eléggé hasonlítottam egy zombihoz. Azért tartottam magam, nem szundikáltam el, bár legszívesebben bevágtam volna magam a hátsó ülésre és fel sem kelek estig.
8) Fél kettőkor értünk a cseh partnerhez, már ebéd után. Esett az eső és rossz helyen parkoltunk, de mindegy. 45 percet szántak ránk, végül egy másfél óra lett kb.  A cseh pasasnak szép kék szeme volt és elég barátságosnak bizonyult. Innen még 500 km várt ránk a németországi szállásunkig. Az utolsó 200 km-en szakadt az eső, mintha dézsából öntötték volna. Akkor meg azért nem mertem elaludni, nehogy egy mentőben ébredjek, a hullazsákot nem is említem. Végül este 8-ra  befutottunk a szállásra. Ezt egy kis faluban/városban foglaltuk le, teljesen mindegy volt, hogy milyen ,csak adjon reggelit és  vacsorát , illetve közel legyen a másnap reggeli tárgyalás helyszínéhez. 
9) Főni azzal viccelt, hogy a középkorinak látszó szállodában mi vagyunk az egyetlen vendégek. Később egy bebizonyosodott, hogy tényleg. Először is zárva volt a konyha szóval csak reggelit tudtak adni másnapra, vacsora semmi. Kértem, hogy ajánljanak valami mást, mire a recepciós lányka szörfölni kezdett a neten, mintha nem  ismerné a saját városkájának/falujának az éttermeit....Végül adott egy tippet. 
10) Nagyon tetszett, hogy az egész városka olyan volt, mint ahol megállt az idő 500 éve. Imádom az ilyen helyeket. Szinte látom , hogy s mint éltek az emberek akár 1000 éve is itt. Tudom, élénk a fantáziám, de nagyon izgalmas volt. 
11) Az nem annyira, hogy a megjelölt helyre ki volt írva, hogy 13 óra után zárva. Az más kérdés, hogy lendületes Főnököm benyitott így is, mert derengett némi világ odabenn, így a káposztaszagú aprócska előtérben megbeszélhettük a tulajjal, hogy kaja nincs és ajánlani sem tud semmit, mert hétfő este pangás és hullaszag van városszerte.
12) Azzal biztattam Főnit, hogy 3 szelet rántotthúst fel tudok ajánlani és még csoki is van. Ámde ő nem adta fel és az immáron szakadó esőben elkezdtük róni a sötét utcákat. Így estünk be egy gyros-os helyre, ami nem gyros-os volt, azt sem tudtuk mit árulnak, de később kiderült, hogy valami hasonló. Ma sem tudom, mi volt, milyen nemzet eledele, de minket megmentett a nagy német zárvatartásban. Elvitelre kértünk két adagot abból az izéből, amihez járt saláta és sült krumpli (fagyóból zacskó elő, bele a rozsdamentes acél olajfürdőbe....látvány étterem).
13) Elégedetten távoztunk, csorgott a nyálunk a dobozból kiáramló illatoktól és még mindig szakadt az eső.
14) A szállodában kiderült, hogy a szőke recepciós lány hazament és bezárta a szállodát, de semmi gáz, a kártyánk nyitotta a bejárati ajtót. Csak éppen a lépcsőházat már nem...hoppá! Volt ott egy rozzant pad, azon gondolkodtam, hogy melyikőnk tölti majd ott az éjszakát, én vagy a Főni. Majd a falakat pásztázva rájöttünk, hogy éjszaka az egyik szárny le van zárva és csak a másikon, kerülővel lehet feljutni a szobákba. Hurrá! Ekkor már az sem zavart, hogy a konyha a lezárt tartományban van, így svájci bicska volt a legtöbb, amit a kaja mellé fel tudtunk mutatni, mint evőeszköz. Az ismeretlen nemzetiségű kifőzdések nem adtak kést és villát. 
15) Szóval visszatértem a szobámba, ázott kabátomat levetettem, benyomtam a tévét és Günther Jauch Legyen Ön is Milliomos adására elfogyasztottam a vacsit. Érdekessége volt, hogy a salátán ecetes hagyma karikák is figyeltek, amikből régmúlt gyerekkorom sejlett fel, amikor apukám kenyérhez sima túrót evett és ecetes lilahagymát....jaj....
16) Elég sok szállodában voltam már életemben, de olyanban, ahol gumilepedőt tesznek a vendégek alá az ágyba, olyat csak itt. Értem én a mindenféle váladékot és hogy a mai matracok ára borsos, de hát na. Aggódtam, hogy majd nem tudok elaludni a nyikorgástól, de áh....nem volt gond este 11-re.
17) Reggelire csak nekünk volt megterítve lenn az étkezőben, ketten osztoztunk négy ropogós zsömlén. Főni dörmögött, hogy ez kevés, de végül talán még egy ki is maradt, mert nekem egy pont elég lett sajttal, piros színű szalámival és narancslével.  Egyébként terülj-terülj asztalkám az volt, bár meleg reggeli nem. Mondjuk,két személyre minek is.
18) A második számú tárgyalás helyszíne elég impresszíven nézett ki, kb. 12 km-t utaztunk a szállodától. Pár milliárd EUR lepergett előttem, mit mondjak....és ez csak egy telep volt a háromból.
19) Az alkalomra volt rajtam egy fekete nadrág, halványkék blúz/ing (olyan irodais) és egy fehér blézer. Csini cipő. Főnire nem emlékszem, de ing és nadrág biztos. Zakó nem. Erre belépett a tárgyalóba a cég második embere, egy német favágó. Nekem ez akkor rögtön nem jutott eszembe, úgy meglepődtem. Egy fekete kötött pulcsit viselt, ami  - nem tudtam nem észrevenni - lyukas volt a vállán. Rongyos farmer, baseball sapka és több hetes ápolatlan szakáll kísérte még . Tetkója is volt, úgyhogy, ha az mondják, ő Uwe, a targoncás, biztos elhiszem. De nem, ő volt az egyik tulaj, ómájgád...Viszont szép nagy lófogai voltak, hófehérek és csokibarna szemei, szóval összeségében egész egyben volt a pasas így 50 felé...Vittünk neki ajándékba egy üveg bort, mert a Főni ragaszkodott hozzá. Mire a német favágó: "Hát...nem tudom, jó vörösbora van e Magyarországnak...." Az első gondolatom az volt, és majdnem ki is csúszott a számon, hogy "Please don't insult us!" - félig viccesen, félig komolyan, de végül semmi különöset nem mondtam, csak hogy jó az és kész. Ebből is látszott, hogy elefánt tárgyalt a bolhával.  Nem gondolom, hogy ezt szükségképpen éreztetni kellett volna. Például, amikor Kínába ad el több százezer m3-t fából, biztos nem mondja a kínai partnereknek, hogy a pekingi kacsa az szar, még ha úgy is gondolja (egyébként finom) , amikor azzal megkínálják. Mindegy. Főninek a szeme sem rebbent. 
20) Később még egy másik telephelyen megtekintettük a raktárkészlet bennünket érdeklő részét. Ehhez egy Patrick nevű srác volt a segítségünkre, aki sajnos nem tudott angolul, így elő kellett kapnom német faipari szókincsemet is, ami úgyszólván egyenlő a nullával. Nem baj, azért Patrick kedves volt és értékelte a próbálkozásaimat. 
21) Ami még feltűnt  Németországgal kapcsolatban - rengeteg családi ház tetején van napkollektor/napelem vagy mi a bánat, ez 15 éve még nem így volt, kb akkor jártam Németországban utoljára (13 kb)
22) Naszóval elindultunk haza, 850 km....Hazafelé már Csehországban ebédeltünk egy bevásárlóközpont kínai kifőzdéjében ettünk pekingi kacsát. De tényleg. Nagyon finom volt! Úgyhogy sem cseh, sem német konyhát nem állt módunkben megkóstolni. Ez szerintem elég vicces. Na jó, nem töltöttünk egyik helyen sem heteket, még napokat sem. Főni fáradni látszott, úgyhogy ivott egy dupla kávét én meg egy isteni limonádét. 
23) Sarkalatos kérdés volt még a WC-k alapos megbecsülése és a folyadékfogyasztás visszafogása egész utunk során....Amennyiben wc közelben voltunk és még ingyenes is volt az, nem maradhatott el hólyagunk alapos kiürítése. Csak hogy egyszerűbb legyen az élet. Az egyik cseh wc a frászt hozta rám, mert lehúzta magát helyettem, hát jó, bár én is megtettem volna. 
24)  Mi volt még? 
25) Persze nem tudtam kivárni, hogy hazaérkezzünk és megnézzük a Trónok harca aktuális epizódját, elolvastam a kritikákat és ezzel nem maradt több kérdés. Ez még hétfő reggel volt, egy cseh benzinkút magányában. 
26)  Főni kocsija az egész út egyik fénypontja volt, mert valami király. Imádtam! Volt két meleg helyzet az autópályán, egyszer befékezett az autó alattunk magától kb és visított, mert egy másik túl közel került hozzánk , egy másik alkalommal pedig Főni végbevitt egy elég bátor előzést egy olyan autón, amely nem tudta eldönteni, hogy az autópálya melyik sávjában haladjon.  Amilyen kiszámíthatatlanul bolyongott az autópályán az a másik autó , én biztos kivártam volna, nehogy koccanás legyen otthontól több száz km-re. 
27) 2 órakor indultunk tovább az ebédet követően és már csak kétszer álltunk meg ezután vagy kávézni vagy pisilni, de leginkább mindkettő. Szlovák és magyar területen csak itthon. Ahol volt egyszerre Spar és Bicske felirat is, integettem egyet Diusnak, biztos megérezte.
28) Amikor este fél 10 körül hazaértünk és kiszálltam a kocsiból, becsöngettem, nagy volt az öröm. A gyerekek tök boldogok voltak, hogy visszakapták az anyjukat. Volt pizza és Tibi éppen sült krumplit sütött, Zalán pedig nyomban benyomta a Trónok harca 8/3 epizódot. 
Jöhetnek újra a hétköznapok. Illetve előbb még egy kis szabi....ójee....