No, fél ötre hazaestem pontban, a gyerekek már egyedül, Tibi korábban lelépett valamennyivel, majd nekiestem hirtelen felindulásból vasalni. Most hagytam abba, fél nyolc lesz.
Több ingatlan hírt nem írok, már nem bírom idegekkel. Arról meg nem kell emlékeztető, hogy hullok darabjaimra december elejéig...Hhhhh....Pedig igazából nagyjából minden rendben halad, csak
Mesélek inkább a fogadóóráról, amiről eddig lemaradtatok, kedves olvasók. :)
Meg kellett élnem 3 tanévet és bő 6 hetet a suliból a 4. tanévben, hogy kihagyjak egyet. M. nénivel ugyan találkoztam a fogadóóra napján a suli udvarán, de csak hogy megkérdezzem, ugye nincs egyeztetni valónk Rékailag. M. néni nevetett és legyintett, hogy nincs. Úgyhogy nem voltam Réka fogadóráján. Még leírni is rémes. :) Egyébként még ősszel, a szülőin kérték a tantónénik, hogy lehetőleg csak az csekkoljon majd be, aki levelet kap tőlük előzetesen....Nem kaptam, naná. Hozzáteszem, ettől én még elmentem volna, legalább egy mini pofavizitre, ha Egykét nevelnék. Azonban Zalánéknál tele volt aknákkal és meglepetésekkel a fogadóórák bűvös köre. Én nem tudom, ez a harmadik tantónéni duó ebben a suliban, de mindegyik felért egy iskolaváltással. Én a naív, azt hittem, hogy egy adott suliban a tanárok ugyanúgy viselkednek, ugyanúgy járnak el. Fene tudja, összebeszélnek. Illetve van egy rendszer. Dehát nem robotok ezek, nem is értem magam így utólag....
Úgy kezdődött az egész, hogy a fogadóóra nálunk mindig egy adott napon van pl. alsóban. Amikor kiderült, mikor lesz a 4b-nek, automatice nyugtáztam, hogy duplikálódnom kell majd, mert Zalánén is ott szeretnék lenni. Egyszer ugyan megjelent az 1A faliújságján, hogy SZÜLŐI ÉRTEKEZLET, de gondoltam elírta a tantónéni. Egyik anyatársamban felmerült, hogy a kb. 30 éves gyakorlattal rendelkező tanító csak nem írja ki TÉVESEN az ilyesmit....és nem tudtam neki nem igazat adni, de valahogy nem volt időm sokáig ezen rágódni. Elvégre lehet előbb egy rövid szülőit és utána fogadóórát is tartani...
Aztán jött az a végzetes e-mail a gmail-es kis zárt csoportunkba....Az egyik kockafej informatikus apuka találta ki ezt a gmail-es rendszert. Mert a facebook nem jó, azon nincs fenn mindenki. És amúgy is tök ciki, facebook...nemár. Gmail. Mennyivel jobb! Ezt a köremailes cuccot én nem nagyon szívlelem, nem látom át, főleg telefonról szinte képtelenség. IT apuka persze képben van, ha már ő az ötletadó, kénytelen. Nem lényeg ugyan, de ő már az első szülőin, a nyitón sem volt szimpi, valahogy nem.
Na szóval az volt, hogy írta az ofő eme hyperszuper levelező rendszerben, hogy nem tart fogadóórát elsőben, csak szülői értekezletet, de arra - egy rövidre - várja a kedves szülőket a fogadóóra adott napján. Foglaljuk össze! Majdnem két hónapja iskolás a gyerek. Reggel Tibi viszi, délután én megyek érte a kongó iskolába. Semmi visszajelzés két-három panaszos mondaton kívül. Nem tudom, mit gondolnak róla, nem tudom, mit mutat meg magából, semmit nem tudom, mintha a titkosszolgálat tanítaná Zalánkát. Talán engem is jellemez, de rögtön a plafonra kerültem ettől az emailtől...pedig bevallom, munkaidőben olvastam. Vettem pár mély lélegzetet, mielőtt válaszoltam neki és ötször is átolvastam nehogy sértő legyek. Szerintem sikerült. Valami olyasmit írtam, hogy meglepődtem és hogy van e mód arra, hogy mégis beszéljünk Zalánról. Erre visszaírt, még mindig a közös levelező rendszerbe, hogy nem érti min vagyok meglepve, elsőben nem tartanak a fogadóórát. Ettől rögtön baromi szimpi lett a tanárnő, a vérnyomásom meg még alacsonyabb, mint addig. Visszaírtam neki - egész belejöttem - hogy a fogadóóra hiánya lepett meg. Pont. Ha lehetséges, szülői után szánjanak rám pár percet, köszönöm. Egy - két óra múltán egy hosszú magyarázó levél futott körbe a rendszerben, melyben Informatikus Apuka kvázi letolt, amiért a meglepődésemet a közös levelező bizgentyűn mindenkivel megosztottam, legyek szíves legközelebb közvetlenül az illetékesnek írogatni. Mert az nem nagyon érdekel mást. Ja és a tárgyban figyeljek oda, hogy mi áll, mert az elveszett úszószemüvegesre reagáltam, pedig hát nem az volt a témám. Ez megtévesztő. Hát elég csúnyát gondoltam akkor rögtön erről az apukáról....meg azóta is olykor, de aztán rájöttem, hogy jót tett velem, mert ráébredtem, hogy tudok olyat is, hogy levelezni a tantónénikkel. Ami pedig tök szupi, ha már úgy sem látom őket soha.
Ugorjunk egy kicsit a időben! Eljött a fogadóóra napja. Felvirradt. Tényleg volt egy fél órás szülői értekezlet, melyben elhangzott a magyarázat, a némiképpen módosított, hogy a tantónénik októberben még nem tartanak fogadóórát, majd decemberben már igen. Mert hát annyira még nem ismerik a gyerekeket, izé...de ha bárkinek bármi kérdése, problémája van, állnak rendelkezésre.
Érdekes módon, a többség fogta magát és fogadóóra után hazaindult. Talán 10 szülő maradt ott pár mondatra, de az is úgy történt, hogy a négyszemközt és a hatszemközt szóba sem jöhetett, le sem ültek velünk a tantónénik. Természetesen kivártam a sorom és feltettem a kérdéseimet. Külön külön mindkettőjüknek. Nagyon kedvesek voltak és nyitottnak tűntek, láttam rajtuk, hogy lehet velük beszélni, van lelkük, kíváncsiak, mindez rögtön megnyugtatott. Megkértem őket, hogy egy pici extra figyelemmel legyenek Zalánra, mert ő bár nagyon vagány fiúnak mutatja magát, azért a lelke a legérzékenyebbek közül való. Egyetértettünk abban, hogy sikerélmények által el lehet érni, hogy Zalán megnyíljon, többet jelentkezzen és ha felszólítják, hangosan mondja a helyes választ (vagy éppen a helytelent, olykor belefér.) Volt pár olyan mondatuk, ami megerősített, hogy kellett ez a fogadóóra, mint egy falat kenyér. Magyar felmérőt nem írtak még, de Zalánnak nincs vele semmi gondja és meglepően szépen ír, szebben, mint annó Réka. Matek felmérője 92% -lett, de csak mert az elfordított háromszögeket nem ítélte meg háromszögnek, úgyhogy bukott 3 pontot. Mondta is A. néni, hogy ő nem tud elmenni Zalánok. Órai munkája, házija (suliban elvégzett) hagy kívánnivalót maga után, ám a felmérői, kis röpijei nagyon is jók. Na itt ragadtam meg az alkalmat, hogy megosszam vele, NA EZÉRT KELL A FOGADÓÓRA NEKEM. Hogy meséljek a gyerekemről, beszélgessünk a kisfiamról. Mert nagyon is kell ez, mint egy falat kenyér, két hónap suli után.
Utána még felvágtattunk a tanáriba anyatársammal és megkerestük a fiúk német tanárát, de az már hab volt csak a tortán és jó értelemben. A tanárnőből sütött a nyugalom, nem ideges, nem kell rögtön mindent tudni, ha időt megtanulni a szavakat. Nem arra kíváncsi, mit NEM tudnak, inkább arra, mennyit fejlődnek hétről hétre. Megnyugodtam. Elmeséltem, hogy vannak szavak, amik nagyon nehezen mennek Zalán fejébe, ilyen a....és egyszerre böktök ki: der Schrank. Bólogatott,hogy tudja, kezdő nyelvtanulóknál lehet ilyen gond vagy hát nem is tudja pontosan, miért, egyes szavak olykor nehezebben rögzülnek.
Fárasztó egy nap volt ez a fogadóórás bulis, de hasznos és indokolt. Decemberben folytatjuk, immáron két fronton, mert akkor Rékáéra is bekukkantok.
