A délutánt anyuval töltöttem, amíg a gyerkőcök az uszodában múlatták az időt.....
Arra gondoltam a zuhany alatt ma este, hogy nem is érdemes megtalálni az életünk párját. Majd azt szeretni ötven éven át. Mellette jóban és rosszban kitartani. Mert egy napon adott esetben meghal az illető, az, aki az életünk értelme és abba úgyis belerokkanunk, megszakad a szívünk. Értelmetlen lesz minden és mérhetetlen a fájdalom. Szóval enyhén szólva is rossz lesz a vége.
Arra gondoltam a zuhany alatt ma este, hogy nem is érdemes megtalálni az életünk párját. Majd azt szeretni ötven éven át. Mellette jóban és rosszban kitartani. Mert egy napon adott esetben meghal az illető, az, aki az életünk értelme és abba úgyis belerokkanunk, megszakad a szívünk. Értelmetlen lesz minden és mérhetetlen a fájdalom. Szóval enyhén szólva is rossz lesz a vége.
A másik lehetőség, na az sem sokkal jobb. Mi is elmehetünk a másvilágra hamarabb, mint a párunk és akkor nincs ez a kín, viszont meghalni nem olyan nagy buli. 100 éves kor előtt, jó általános állapotban semmiképpen. Ott vannak az unokák, akiket minél későbbi cseperedési fázisig élmény követni. És úgy egyáltalán. Az ember általában úgy van összerakva, hogy szeret élni és ragaszkodik a sajátjához, akármilyen picurka és hányattatott sorsú is....Ha végül mégis mi libbennénk át a másvilágra a férjurunk/feleségünk előtt, újra ott figyel a tény, hogy rossz lett a vége. Szóval kérdezem én, érdemes? Nem feltétlenül, gondoltam abban a pillanatban.
Amúgy meg dehogynem. Miazhogy! Összebújtam a kiscsaládommal a kanapén....fáradtak voltak, energiájuk legjavát a medencékben hagyták illetve némiképpen megpihenve, jóllakottan estefelé még bicikliztek is néhány kört, hogy adjanak az élvezeteknek. Tapinthatóan ott lebegett felettük már az álom. Ráadásul egy olyan hétvégén voltunk túl, amikor a változatosság kedvvéért Apa nem dolgozott egy fél napot sem, egy órát sem. Micsoda különbséget jelent a jelenléte! Mi a frászt is kezdenék magammal egyszem magamban (nem tudtam kikerülni a szóismétlést)?? Mindig is családra vágytam.
Végül nem jutottam semmi nagy áttörésre vagy felismerésre, olyasmire, amit addig nem tudtam volna. Amikor valamellyest megnyugodott zaklatott kis lelkem, akkor beláttam, hogy az emberlányának annak kell örülnie, ami van. Értékelnie mindazt a kincset, amiben részesült. Minden nap. Úgy jár a legjobban. Valahogy úgy érzem, hogy most, lassan negyven évesen nyílik ki a szemem, hogy milyen is az élet valójában. Megérintettek tragédiák, leéltem életem felét, láttam közeledni a halált, még ha nem is a sajátomat, idő, míg ezt feldolgozom. Már amennyire lehet. Már amennyire tudom.
Amúgy meg dehogynem. Miazhogy! Összebújtam a kiscsaládommal a kanapén....fáradtak voltak, energiájuk legjavát a medencékben hagyták illetve némiképpen megpihenve, jóllakottan estefelé még bicikliztek is néhány kört, hogy adjanak az élvezeteknek. Tapinthatóan ott lebegett felettük már az álom. Ráadásul egy olyan hétvégén voltunk túl, amikor a változatosság kedvvéért Apa nem dolgozott egy fél napot sem, egy órát sem. Micsoda különbséget jelent a jelenléte! Mi a frászt is kezdenék magammal egyszem magamban (nem tudtam kikerülni a szóismétlést)?? Mindig is családra vágytam.
Végül nem jutottam semmi nagy áttörésre vagy felismerésre, olyasmire, amit addig nem tudtam volna. Amikor valamellyest megnyugodott zaklatott kis lelkem, akkor beláttam, hogy az emberlányának annak kell örülnie, ami van. Értékelnie mindazt a kincset, amiben részesült. Minden nap. Úgy jár a legjobban. Valahogy úgy érzem, hogy most, lassan negyven évesen nyílik ki a szemem, hogy milyen is az élet valójában. Megérintettek tragédiák, leéltem életem felét, láttam közeledni a halált, még ha nem is a sajátomat, idő, míg ezt feldolgozom. Már amennyire lehet. Már amennyire tudom.
Tudod hányszor megfordul úgyanez a fejemben? és tudok rágódni rajta napokig/hetekig... sőt a télen egészen befordultam egy ilyen, saját magammal folytatott eszmecsere után... nem jó egyedül sem, de ez a folyamatos féltés is kimerit :-(
VálaszTörlésÉn mindig azt szoktam mondani Ferinek, hogy itt ne merjen hagyni egyedül! Ha már meg kell halni, akkor haljunk meg együtt! Ez most így hülyeségként hangzik, mert nem tudom igazán szavakba foglalni. De pl. nem szívesen engedném el egyedül egy tengerentúli repülőútra. Ha megy, mert mennie kell, akkor vigyen engem is, és ha valami történik út közben ,akkor mind a kettőnkkel történjen. Egy ilyen értelmetlen germanwings féle katasztrófát én nem tudnék feldolgozni. Egész biztos nem.
VálaszTörlésÖregkorban egyedül maradni az pedig valóban nagyon szomorú. Bizonyára kiüresedik az élet.