Nevtan Réciről

A Nevelési Tanácsadónak elvileg 21 napon belül ki kellett volna postáznia a részletes írásos szakvéleményt Rékával kapcsolatban, miután a tesztek lezárultak. Mindezt külön kérvényeznem kellett egy hat oldalas kérdőív keretében. Végül a 3 hétből 5 lett. Már éppen azon méláztam, hogy udvariasan, ám érdeklődőn utána szimatolok az ügynek, amikor egy nap csöngetett a postás, mancsában pedig ott virított egy jó tömzsi, kis alapú boríték, szóval szinte biztos voltam benne, hogy NevTanék a feladók. 

Az írásos értékelés szerényebb, sablonosabb megfogalmazású annál, mint amit szóban kaptam akár a pszichológustól, akár M.-től. Valószínűleg egy meglévő szöveget formáztak rá Rékára. Száraz tények, kifejezések, némelyik lehetne akár kínaiul is....Nagyon nem írnék az eredményekről, egyrészt, mert Tibivel megbeszéltük, hogy így lesz a legjobb. Viszont voltak érdekességei ennek a teszt sorozatnak, így ezeket nem hagynám ki a gyerekek naplójából. Ezt a bejegyzést egyébként még a múlt héten (?) kezdtem el pötyögni, egy fél napra még véletlenül nyilvánossá is tettem egy részét a hülye címkék miatt....szóval, aki már olvasta, az gyorsan tegye fel a kezét! :)

Szóval. 

Elvégzett vizsgálatok:

- képesség vizsgálat (Lányiné féle)

- vizuomotoros koordináció (Bender "A")

- téri tájékozódás vizsgálata (Edtfeldt féle)

- figyelem vizsgálat (szék-lámpa)

- iskolaérettségi vizsgálat részpróbái

- DPT (Inizan féle)

- szókincs, szótanulás vizsgálata (Meixner féle)

- emberrajz vizsgálat (Goodenough féle)

- intelligencia vizsgálat (Budapesti Binet)

Pedagógiai vizsgálat tapasztalatai:

Nem ismertem senkit előzőleg a NevTanból, de M. első látásra, majd sokadikra is szimpatikus volt. Olyas valaki, akivel szívesen beszélgetek Rékáról, akitől bizalommal fogadok el tanácsot.

A teszteken (3 db) nem voltam jelen, bár utána átfutottuk a feladatokat, ha nem is pontról pontra. Ahol hibákat vétett, azokat hellyel-közzel meg is nézhettem. Jellemző volt, hogy ahogy egyre inkább "megismerte" M-et, haladt végig a feladatok áradatában, egyre jobbá vált a teljesítménye is. Ebből leszűrte M., hogy várhatóan az iskolakezdés is hasonlóképpen fog alakulni, beletelik pár hétbe, hónapba, mire Réka majd a helyén érzi magát és szárnyalni kezd. Különös tekintettel az ovi gyenge felkészítő mivoltára suli ügyben, ebben lehet valami.

Jellemzés a teljesség igénye nélkül:

- figyelem teszt: 99%, 733 elem áttekintése 8 hibával
- munkavégzésben motivált, kitartó, kifejezetten ügyes kislány
- általános tájékozottsága önmagára és környezete nagyon jó szintű 
- téri tájékozódása még bizonytalan (jobb és bal), Edtfeldt teszt azonban 100% (hogy ez mi volt, már fogalmam sincs
- időbeli tájékozódása nagyon jó, koránál magasabb színvonalú (holnapután, tegnapelőtt milyen nap volt/lesz?)
- szókincse, kifejezőképesség kiemelkedő, többnyire összetett mondatokkal fejezi ki magát, választékos szóhasználat és kommunikáció jellemzi
- beszédkésztetése visszafogott, beszédértése megfelelő
- Meixner szókincspróba gyors taníthatóságot és kiemelkedő szókincset jelez
- beszédmotorikája (Konstantinápolyos) korának megfelelő -Konstantinápolyból kihagyott egy szótagot, a Nabukodonozorból szintén.
- Mozgása (nagy-, finommozgás, grafomotorium) érett
- Bender "A" teszt 6 évesek szintjén nagyon jó
- laterális dominanciája kialakult, jobb kezes és jobb szemes
- emberrajza 7 éves szintű (bár nem nagyon erőlködött...)
- ceruzafogása pontatlan, de megfelelő vonalvezetéssel dolgozik
- hosszabb számsorok, összetett mondatok visszaadása pontos
- időbeli szerialitás képessége kialakult, analógiákat ügyesen használ, problémamegoldása érett
- matematikai képességek: erősségei közé tartozik. Mechanikusan 100-ig számlál (ezt vizsgálták csak), inverz számlálás 20-tól sikeres, műveleteket húszas számkörben (kivonás és összeadás) ügyesen, fejből kivitelez.

Azóta gyakoroltuk azokat a feladatokat is, amelyek korábban nem annyira mentek Récinek, akár itthon, akár a NevTanban, pl. 10 "P" betű között ott figyelt egy-kettő olyan is, amelyiknek a másik irányba állt a "pocakja". A tesztek alapján az derült ki, nem mindig veszi észre a kakukktojásokat. Ugyanilyen példa a J betűs vagy sétapálcás feladat. Itthon gyakoroltunk ilyesmit, 100%-os sikerrel. Szóval erre mondta M. pl. azt, hogy fejlődési fázisban van Réka ezen "funkciója", olykor összezavarható, de idővel könnyedén meg fogja oldani ezeket a feladatokat is. Mostanában itthon nem is hibázik.

Ami még problémás feladat volt, az az egyik "emlékezős". Egy 9 tárgyat ábrázoló táblázatot 1 percig figyelhetett Réka, majd a lap helyett kapott egy üreset, fel kellett idéznie a kilenc dologból minél többet. Nem tudom, hogy csinálta, de M.-mel szemtől szembe egyetlen egyet tudott csak felidézni Réci. Szerintem szundikált abban az egy percben. Később, más tesztekkel (pl. a pszichológusnál) nem merült fel memória probléma. Egyébként is az volt a jellemző, hogy ha valamilyen hiányosságot egy feladat felfedni látszott M.-nél, K. tesztjei rendre nem igazolták azt. Ami jó. Vagy legalábbis nekem érdekes. Ők csodálkoztak rajta. Egyébként itthon megismételtük a tesztet és 9/8 lett az eredmény. Ha kétszer átnézte a 9 tárgyat, akkor is  9/5, 9/6. 

Jobb és bal témája viszont olyasmi, amit érdemes gyakorolni. Előfordul, hogy ha azt kérem tőle, hogy jobbra húzzon valami, vagy balra csavarja ezt vagy azt, nem egyértelmű, hogy merre van az arra. Nyáron egyszer kérte Gyuri, hogy mindenki emelje fel a jobb karját, Réka simán felemelte a balt, majd tartotta fenn jó sokáig, szemernyi kétség nélkül. Ilyesmi manapság már nem történik, bár nem kérdezem tőle percenként, hogy melyik melyik mancsa. :)

IQ tesztről

A teszt idején még nem voltam tisztában, hogy melyik tesztet használják a NevTan-ban, M. ugyan futólag említette, de elsiklottam felette. K. ( a teszt lefuttatója) annyit kiemelt, hogy a Budapesti Binet "alulmér", vagyis egy gyerkőc IQ-ja legalább annyi, mint amennyit a B-Binet teszt megállapít (de inkább több). Hogy a teszt már nem mai gyerek, nem is tegnap találták ki, az azért világosan látszott. Először is, az egész csomag egy kis fa aktatáska szerű izében kuksolt, sárgult lapokkal, másodszor régimódiak voltak a rajzok, mint kisiskolás korom orosz tankönyveiben. Volt pl. egy kép, amit elemeznie kellett, rajta egy család, akik szembekötősdit játszottak. Élt bennem a gyanú, hogy Rékának fogalma sincs, mi az a szembekötősdi....

 A pszichológusnő, kérdésemre, hogy milyen hosszú lesz a teszt, mikor menjek majd Rékáért, annyit mondott, hogy 1-1,5 óra. Minél okosabb, annál több időbe telik. Végül meglepetésemre bemehettem Rékával a felmérésre, merthogy zárkózottabb természet, és ilyenkor indokolt lehet az anya jelenléte, hogy korrekt eredmény szülessen. Örültem ennek, így utólag meg pláne, mert élmény számba ment, nagyon. A teszt Réka számára a 4 éveseknek szóló feladatokkal kezdődött (mindig "életkor-1 év" a kiinduló pont). Egy dohányzóasztal szerűségnél foglaltunk helyet, Réka egy kisszéken, amelyről pont kényelmesen felérte az asztalt. Vele szemben ült K., mellettük/közöttünk pedig én. Nekem meg kellett ígérnem, hogy nem segítek, sőt, meg sem szólalok végig. 

A feladatok korcsoportonként  fel vannak osztva, egyre nehezebb feladatok következnek. A teszt addig tart, amíg a kedves Alany már egy feladatot sem tud megoldani az adott korcsoport feladatai közül. Ilyen nálunk a 10 évesek feladatlapjáig nem volt, a 11-12 évesek tesztjéhez pedig már muszáj lett volna olvasni, így a tesztet itt fejeztük be. 

A vizsgálat kezdetén Réka kimondottan unottnak tűnt, ilyesmi volt az indítás, hogy mire jó a szeme, füle, orra...Ahogy aztán nehezedtek a feladatok lett Réka egyre figyelmesebb, csillogott a szeme egyre inkább. Főleg, ha pálcikákat kapott vagy rajzolnia kellett valamit, labirintus került elé. Bizonyos feladatoknál stopperrel mérték, mennyi idő alatt készül el. A teljes vizsgálat (ha jól emlékszem....) 1 óra 15 perc volt + az értékelés, nem csoda hát, ha a végére türelmét vesztette, olykor az asztalra feküdt, billegett a székkel, minden kínja volt. Kivéve, ha valami ínyére való feladat következett. Akadt olyan példa, amit hamarabb megoldott, mint én.

Az egyik legemlékezetesebb feladat számomra úgy szólt nagyjából, hogy K. megkérte Rékát, hogy a kulcsát vegye fel az asztalról (maga elől), vigye az íróasztalhoz, tegye az ott található mappát a székre, majd nyissa ki az ajtót. Réka persze tette a dolgát, de közben vissza-vissza nézett K.-ra megerősítésért, hogy ezt most komolyan gondolod???? Itt biztos, hogy mindenki normális???  Remegett a hájam néma nevettemben. 

Nem tűnt fáradtnak a teszt végén sem, az egyhelyben ülés zavarta inkább illetve a körülötte levő sok játék. K. megígérte, hogy a teszt végén szabadon játszhat egy kicsit BÁRMIVEL, amit talál K. irodájában és ez eléggé inspiráló volt. Végül a kiértékelés alatt levehettem neki a polcról az a böhöm nagy babaszobát, amivel elmélyülten játszott, míg mi K.-val beszélgettünk.

Az összegzésekből zárásként csak 1-1 mondatot idéznék.

"(...) Várhatóan az iskolában legfeljebb csak abból lehet probléma, hogy a szokványos feladatok és frontális oktatás mellett ő inkább unatkozni fog." - Ne legyen így!- ezt már én kívánom magunknak. 

"Ajánlás:

- következetes nevelés (szerk.: hahaha....), kiegyensúlyozott napirend kialakítása
- sporttevékenység (pl. úszás, karate, lovaglás, kerékpározás heti 1-2 óra)"

Váratlan fordulattal egy "Rékamondtát" biggyesztek eme bejegyzés végére.

Réka még mindig gyógyszerimádó. Persze csak a jóízűeket szereti, de azokat nyakalná akár egész nap. Van itthon egy doboz C vitamin, amelyen gyerekzár van, nagyon okos módon. Réka reggeli után nekiesik a doboznak, próbálja felbontani, tekergeti, csavarja, nem megy semmire. Végül elkeseredetten felcsattan.

- Figyelnek valahonnan? Honnan tudják ezek, hogy én gyerek vagyok??? Honnan??

Füstjelek a vesztegzárból

SZERDA

Ez az ötödik napunk a bárányhimlővel. Ma egy kicsit megkönnyebbültem, szerintem túl vagyunk a nehezén. Hétfőn egész nap vakaródzott Réka, folyamatosan kínlódott. Olykor meleg vízzel lezuhanyoztam, szódabikarbónás, majd amint az elfogyott, Betadinos vízzel, amikor már nagyon panaszkodott, ez mindig megkönnyebbülést jelentett. Valamint a szokatlanul nagy mennyiségű nasi....na az is sokat javított a kedélyállapotán. Becsúszott néhány olvadósrágó és keksz is, mogyorós csoki.... bántam is én, csak eltereljem a Réka figyelmét a vakaródzásról.

Azt klasszul átbeszéltük, hogy a pöttyöket vakarni nem szabad, esetleg simogatni, ruhán át finoman dörzsölgetni. Persze nem tudta teljesen megállni, hogy ne csillapítsa valahogy a kínzó viszketést. Sokat simogattuk a hátát, főleg esténként, biztatgattuk, dicsértük, cirógattuk, mást nagyon nem tehettünk. Doktornéni adott volna receptet mentholos hintőporra, de fejből nem tudta megírni a receptet, anélkül a szert nem adták ki a patikában, receptért pedig nem ment be Apa a rendelésre, bár soron kívül a kezébe nyomták volna. Már ha előtte nem csapja tarkón valamelyik felháborodott súlyosan hátrányoshelyzetű, hogy mijogon kopogtat soron kívül...Habár karatézik a lelkem bő 20 éve, talán nem hiába. Mindegy, azt hiszem, megleszünk a hintőpor nélkül is. Esetleg majd Zalán részére kérek egy receptet a Doktornénitől külön. 

Érdekes, hogy a legtöbb pötty az arcocskáján van az én Récimnak, nagyjából hatvanat számoltam össze ma délben. A többségük apró, alig 1-2 mm és nem is igen viszket, csak néhány okozott tegnapig problémát. Mára már azok is rendben vannak, úgy néz ki. A mai volt az első viszketésmentes nap. Szóval bár Réka úgy néz ki, mint egy pattanásos kamasz lány, akivel nagyon csúnyán elbántak a hormonjai, ma már mosolygós és panaszmentes őkelme. Azt ugye nem mondhatom még, hogy tünetmentes is. Fura, mert a két csülkén összesen talán 5 pötty van, valamiért a himlő a csini pofiját vette erősen célba, a pofátlan.

Közben nyomozgattam a neten, miféle alternatív kezelési megoldásokat ajánlanak bárányhimlőre. Találtam egy szert, bizonyos teafaolajat. Úgy is hívják, hogy bárányhimlő olaj. Ártani talán nem árt. Mire Zalánt leterítik a pöttyök (és várhatóan rajta több lesz, mint Rékán) lesz pár eszköz a kezemben. Még egy kényszerzubbony kellene, mert vele keményebb dió lesz megtárgyalni, hogy himlős kiütést márpedig NEM vakarunk....Esetleg egy boxkesztyű???....

Hétvégén szalagavatóra lettünk volna hivatalosak, így persze nem tud menni a família teljes létszámban, úgy néz ki, hogy csak a "férfiszakasz" bálozik, Zalán és Tibi, mi itthon dekkolunk majd. Vagy az is lehet, hogy Zalán szintén marad az oldalamon, egyelőre ölég randán köhög, bár máskülönben kedélye és energiaszintje teljesen rendben van. Remélem, meg is gyógyul, mire újra beteg lesz. A Doktornéni szerint nem teljesen biztos, hogy elkapja, ne vegyek rá mérget, mert csak a pöttyök megjelenése előtti két napban marha fertőző ez a nyavalya, akkor meg Zalán oviban volt, de hát nagyon meg lennék lepve....Doktornéni tapasztalata szerint, ami nem 1-2 év, szinte mindig 14 napot lappan a nyüvese, nagyon ritka a 15 nap. Szóval jövő péntek, Mikulás napja egészen király lesz...

Réka többször kitört az utóbbi pár napban, hogy ő soha többet nem akar bárányhimlős lenni. Ezt habozás nélkül meg tudtam neki ígérni, a rózsahimlő létezéséről meg mélyen hallgattam. 

Zalán cukiságok

Milyen termelékeny vagyok már, asztaaaaa.....

Anya (vagyis én) kókuszos sütit sütök, kozák sapkát. 

Tibi megkínálja a csokis tetejű finomsággal.

- Finom? - érdeklődik.

- Ühüm.... - feleli Zalán. - Még rizst!...Kérek még rizst....- bök a tányéron figyelő kókusz szemekre.

***

Zalán egy reggel lassan ébred, az első éber pillanata akkor éri, amikor félálomban regisztrálja, hogy pisilnie kell. Együtt kibotorkálunk a toalettre.

- Ez mi? - morogja kómásan a harisnyája felé bólintva, ami az idei szezonban aznap reggel volt rajta először. Jellemző, hogy úgy adtam rá, hogy észre sem vette.

- Ez? Harisnya.

- Jó.....Ezt meg ne lássam magamon többet! - dörmögi.

***

Zalán ül a laptop előtt. 

- Anya....gyere csak ide! - hív be a konyhából. Ajajjj....rosszat szimatolok.

- Tessék, mi a baj?

- ....

- Mit csináltál?

- Hát....

- Játszottál a laptoppal?

- Dehogy, neeeeem....- csattan fel sértett lovagként.

- Mert játszhatsz vele ám, ha akarsz.

- Naaaa jó, akkor játszottam. Játszottam azzal a játékkal ott.....

***

Véletlenül Zalánnak ütközöm.
- Auuuu....nem tudsz egy kicsit vigyázni? - jajdul fel.

***

- Zalán, szerinted mit őriz a csősz?
- Hááát....csöveket. - vágja rá Zalán teljes természetességgel.

***

Tibi egyik este haza hoz néhány zsömlét. Másnap reggel még akad belőle a konyha pulton.
- Ez mama féle zsömle! - méregeti őket Zalán.
- Hogyhogy? Voltatok mamánál tegnap? - csodálkozom.

- Nem.... de mama szaga van. 

***

Zalán csöndesen figyeli a Következő! című kvízműsort az tévében. 

"Hová készülődik a kiskacsa a gyerekdalban?" -kérdezi a műsorvezető.

- LENGYELORSZÁGBA, LENGYELORSZÁGBA, LENGYELORSZÁGBA!!!!! - ordítja Zalán maximális izgatottsággal, fel és alá ugrálva a tévé előtt. Olyan nagyon boldog volt, hogy végre tudott egy választ, annyira felvillanyozódott ettől, hogy a műsor első felében minden kérdésre kivágta a feleletet, hátha....A zárópoén az, hogy szegény versenyző NEM TUDTA, hogy hová készül az a bizonyos kacsa, úgyhogy kiesett, ezzel is emelvén Zalán érdemeit. 

Lefagyott, mint a bili füle....

Úgy néz ki, a laptopnak honvágya van Lengyelországba. A szégyentelen! Sajnos nem működik megfelelően,  ha olyan kedve van, ripsz-ropsz lefagy, így valószínűleg hétfőn vagy kedden jön is érte a futár és viheti is vissza. Hihetetlen!!! Két lefagyás közben azért remélem, meg tudom örökíteni, mit illik tudni a három és fél éves Zalánról, merthogy 18-án betöltötte eme hajlott és teljesen kerek kort is. 

Noszóval.

Magasság: Este mérek
Súly: 15,5 kg
Ruhaméret: 98-104 
Lábméret: 26-27?
Fogak száma: na ez jó kérdés

OVI

Igazából ez egy külön bejegyzést érdemelne. A lényeg, hogy oviba INDULNI nem szeret és a hivatalos  verzió szerint járni sem, de én úgy látom, hogy egyre jobban otthon érzi ott magát. Hazaérve, mindig lelkes és csillog a szeme, hogy milyen szupi volt az ovi. Vagy csak örül, hogy megszabadult. No igen, reggel van egy kis döccenő, pláne ha Réka éppen nem járhat oviba. Mert hát igaza is van, az milyen már, hogy én őt oviba dugom, míg Réka itthon henyélhet a kanapén?? Skandallum! 

Rendszeresen megmosolyogtat a Pistike/Móricka viccből ismert szituációval: 

- Jó reggelt, Zali! Hasadra süt a Naaap....

- Hmmmmmmmmm....

- Ébresztő, vár az ovi!

- Micsoda??? Ma is?? DEHÁT TEGNAP MÁR VOLTAM!!!! 

Ha látnátok ilyenkor a felháborodást a szemében! 

Az első két hetet leszámítva ott alszik, sokszor már ebéd után kidől a pihe-puhába, mint egy zsák. Tele pocak, jöhet az édes pihenő. Azért összeszedi magát és kibírja, míg megágyaznak neki és a fogait is megmossa. Cumit, macistakarót nem vittünk az oviba, soha szóba sem jött, hogy hiányolná őket. Azt szerettem volna, ha így fogadja el az ovit, ahogy van. Alvókája persze mindig van, mikor melyik plüss pajti. 

Étvágya jó, aktív a mozgásos tevékenységekben, viszont szerintem kerüli a kreatív dolgokat, ami kár, mert többet sürögnek-forognak, mint Rékáék a nagycsoportban (!). Egyelőre decemberrel jár le neki a beszokási időszak 2 hónapja, szóval a lényeg, hogy jól érezze magát, aztán majd alakulnak a dolgok.

Amióta oviba jár, kedve van önállóan öltözni, vetkőzni, meg is teszi ezt, gombot kigombol, cipőt felhúz, kesztyűt szintén. 

Szabályokat ügyesen betartja és követi, különórára nem jár.

MIT TUD?

Kevésbé követem tudományának alakulását Sólyomszemként, mint annak idején Réka esetében, most azért utánanéztem pár dolognak. Olykor meglep, bevallom. Logicozunk, amit nagyon szeret, egyszer csak megszólal, hogy az a szám ott a lap szélén ugye a 12? IGEN!!!! DE TE EZT HONNAN?.....Ühüm, hát...tudom... -bólogat lezseren, én meg csak ámulok és bámulok (ez az egyik kedvenc szófordulata egyébként). Nem ismer fel minden számot, de majdnem. Most éppen nem is tudom, hogy állunk, mert fejlődött az utóbbi hetekben, Réka is szokta tanítgatni, házi tantónéniként. Szerintem a 4-et, 9-et nem szokta felismerni, a többit már igen.  

Van pár betű is, amit ismer, de nem foglalja le a téma. 

Logicozni imád. Annak idején Rékának a 4 éveseknek szóló csomagokból vettem párat, így ezeket oldogatja. Ezen a téren is meg szokott lepni, olykor biztos vagyok benne, hogy nem lát át bizonyos összefüggéseket és akkor bebizonyítja, hogy de. Ha fárad vagy unja a banánt, elkezd tippelgetni látványosan. 

A "tegnap", "holnap" fogalma még nem tiszta nála, sőt, a délelőtt és délután sem, persze ehhez még talán fiatalka is. 

Nagyjából 20-ig számol, ha sokat bújócskázunk vagy valamilyen helyzetben gyakoroljuk a számolást, jóval tovább is. 

MOZGÁS

- fel le száguld a lépcsőn, akár én - ez már tavasszal is így volt, tán előbb is.

- mint tegnap este kiderült, tud pár másodpercig fél lábon állni, sőt, ugrálni is

- úgy fut, mint a nyúl, csak úgy peregnek a lábai, mint akit puskából kilőttek

- társasjátékot rendeltetésszerűen használja

- biciklit hajtja

- hintát hajtja (pár hete lebukott a játszótéren)

- labdát többnyire elkapja

FINOMMOZGÁS:

- embert ábrázol 2-4 testrésszel

- ügyesen bán az ollóval (vagdosni imád)

- puzzle-t imádja, ügyes is benne (40-50 db-osat kirak)

- jobb kezes lesz

BESZÉD

- beszéde akadozó, magyarán mondva dadog. "Aaaaz az én autóm." Olykor mond egész mondatokat akadás nélkül, máskor egy mondaton belül többször is megtorpan. Egyébként jó beszélőkéje van, bár az óvodában csendes, itthon be nem áll a szája. Sokszor ébredek arra hétvégente, hogy beszél, beszél és beszél....Az óvónők szerint semmi gondja nem lesz a dadogással, mire suliba megy....Én erről nem vagyok meggyőződve, de tény, hogy ma már jól korrigálható és javítható a dadogás, szóval igyekszem optimista lenni. Őt nem zavarja mindez, Réka számára magától értődő az, ahogyan Zalán beszél....mi pedig úgy csinálunk, mintha mi sem történne. Remélem, a oviban sem fogják csúfolni, mert az nem tenne jót neki.

KOGNITIV cuccok:

- ismeri a színeket, bő 1 éve, ez már nem újdonság

- Logico feladatlapon 6-ig stabilan megszámol szétszórt tárgyakat a képen. Ennél többet még nem nagyon számoltattam vele, de a szőnyegen sorakozó kockákból többet is megszámol.

- Kisebb-nagyobb, egyforma-különböző fogalmát ismeri

- az állatok világában otthonosan mozog

- mindig emlékszik, mi volt az ebéd az oviban. Állítólag ez még kiscsoportban nem jellemző.

- nevét, címét tudja (utca neve nem mindig ugrik be neki)

- anya, apa nevét tudja (D. Apa Tibor....:) 

- életkorát tudja

- "lenn" "fenn" "között" felismeri, "előtt", "mögött" folyamatban

- ügyesen társasjátékozik. Annyit lép és arra, amennyit dobott. Régebben Réka viszketést kapott, ha Zalán egyet dobott, egyetlenegyet és máris vad indiánüvöltés kíséretében a célba pattant: NYeeeerteeeem! Az sem volt világos számára, melyik irányba kell lépni, na ennek a világnak nyáron vége lett.

SZOCIÁLIS fejlődés:

- kevésbe nyitott a gyerekek felé, mint annak idején Réka volt. Persze neki könnyebb, abba született bele, hogy van itthon tesó, egy örök játszópajti. Nem zárkózott ő, nem fordul el a többiektől, de Rékától eltérően nem tesz meg mindent, hogy beilleszkedjék, minél több barátja legyen. Egyelőre játszik egyedül vagy valaki mással, ha az csatlakozik hozzá. Itthon persze dúl a fantáziadús szerepjáték ezerrel Rékával. :)

Egyebek:

- este a saját ágyában alszik el, reggel mellette ébredek. Nem én mászom át hozzá, el lehet hinni. :)

- autóimádó. Nem tudnám megszámolni, hány darab van neki. Jó részét örökölte.

- Zalánnak Zalán illata van. Valamelyik reggel szimatoltam a párnám és határozott Zalán szaga volt. Tesóm szerint, akinek a Kisebbik is 11 éves, még "babaszaga" van, szerintem jellegzetes kispasi ódor terjeng körülötte. Finom illat, szeretem. 

- Tévéimádó, Mia, Állati küldetés mehet(ne) neki non stop....

- Szokta "húzni" Rékát

- Nagyon huncut

- Ha azt mondom Rékának, hogy sajnos nincs csokis keksz, szomorúan kifordul a konyhából és játszani megy. Ha ugyanezt Zalánnak mondom, felmászik a konyhapultra és felforgatja az egész szekrényt keksz után, csak utána nyugszik meg. Közben olykor talál más csemegét....

- Macistakaró és cumi? In szitu....éjjel.

- ceruzafogása jó

- Nagyon vitaképes. Hiába magyarázok neki teljesen egyértelmű dolgokat, ha az nem tetszik neki, jön a toporzékolás, a hiszti. Én meg nem tudok vele mit kezdeni, túl azon, hogy hűtöm az agyam, mert az "A" az "A" és ha fene fenét eszi sem lesz belőle "B", csak mert Zalán azt szeretné. Pl. nem tud autóval menni oviba, ha Apa már régen elment otthonról. És nem, nem szoktunk reggelire csokipudingot enni. Arra még nem volt példa.

- Olyan nagyon jószívű. Megoszt dolgokat, olyanokat is, amelyeknek esetleg ő maga is szűkében van. Ha Réka nagyon ordít valami után, Zalán inkább lemond arról a valamiről Réka javára. Réka névnapján fel sem merült benne, hogy neki is kellene ajándék. Kapott egy icipici autót és azzal boldog volt.

- kedvenc étele a "hús szafttal és tésztával". Ez lehet a kategórián belül bármi, ha a hús nem rágós

- Réka névnapján a Mekiben jártunk. Sorban ácsorogva Zalán közölte, hogy neki már nem jó a hepimíííl, neki Big Mac jár. És mivel láttam rajta, hogy hatalmas hiszti lesz és messze nem voltunk egyedül, hát meg is kapta. Felét megette!

- doktornéninél engedelmesjófiú

- tudja, hogy Réka hat éves lesz. Mondjuk, Réka nem győzi ezt eleget hangsúlyozni....

- nagyon szereti a meséket, bármilyen hosszút végig hallgat. APG, BB nagy kedvence, de mindenevő, a Rékának szóló, inkább már iskolásoknak való meséket is végighallgatja. Nagyon szereti a mondókákat, dalokat.

- szerintem még könnyebben megtanul majd úszni, mint Réka. Úszógumival a derekán tisztára úgy mozog a vízben, mint én. :) 

- vékony testalkatú, de helyes, formás. 

- csak állítható derekú nadrágot szabad neki venni, minden más lezuhan róla bokáig.

- ő az én kicsi fiam. Ahogy a Szomszédnéni Ferikének hívja negyven éves, elvált fiát, nekem is az marad Zalán valószínűleg örökké. Pici fiú. Hiába nő, mint a gomba. Örökké látom benne a kisbabát, még ha rá sem lehet ismerni ma már újszülött kori mására. Ahogy bújik hozzám, ahogy elalszik a vállamon, ahogy horkol a fülembe.....zseniális!

- Szerelmes vagyok belé, hát persze....

.

Farsang hátán

Az úgy kezdődött, hogy M. a NevTanban egy szép őszi napon, amikor már mindenféle fajta és formájú felmérésen túl esett Réka, letett elém egy pár oldalas anyagot. Ezekben változatos témájú "iskola előkészítő-szerű" illetve készségfejlesztő foglalkozások sorakoztak szépen betáblázva. Morfordíroztam, gondolkodtam, és bár azért voltam ott, hogy végre eljussunk idáig, hirtelen egyik sem igazán tetszett. Pontosabban egyik hallatán sem csillant fel a szemem, hogy no EZ AZ, ezt Rékának találták ki. M. sem nagyon lobbizott egyik mellett sem, főképp mert ő már a legelején leszögezte, hogy iskola előkészítésnek Réka nem szenvedi hiányát egyáltalán. 

Ahogy ott vacilláltam, megakadt a szemem az utolsó ponton. LOVAGLÁS. Sajnos gyorsan kiderült, hogy ez az egy olyan foglalkozás szerepel  a Nevtan programjában, ami nem ingyenes (leszámítva persze a magán órákat)....Kaptam egy nevet és telefonszámot (annak a bizonyos Hedvigét, akiről tudjuk,hogy valójában férfinév az övé ;), amelyet aztán elsüllyesztettem az egyik mappám mélyére. Vagy elvesztettem, nem tudni, a lényeg, hogy odalett az elérhetősége. 

Legutóbbi alkalommal ahogy ültem a "társalgóban" és vártam, hogy Réka végezzen I. nénivel, feltűnt egy új szórólap a faliújságon. Egy fedett lovardában álldogált egy ló, mellette bizonyára a Hedvig néven futó szakember mosolygott, egy szőke hölgy. Elmentettem a számát a telefonomba, mit lehet tudni. Következő szerdán éppen úgy adódott, hogy ráértünk, felhívtam, beszélgettünk, fél óra múlva már a város határában zötykölődtünk a Millér felé, ahol  a lovaglás folyik, alig elhagyva a város határait.

Réka kicsit szégyellős volt az új arcok láttán, szótlan, de egyetlen bólintással belement, hogy felüljön a lóra. Úgy hívták, Farsang, 15 éves gesztenyebarna kanca csikorgó izületekkel. Ez utóbbit Tibitől tudom, aki velem ellentétben látott már testközelből lovat. Magyarán ült rajta. Réka sem volt teljesen kezdő, jártak középsőben az egyik ovis társa apukájának lovas tanyáján. Ahhoz képest, hogy csak nézelődni mentünk, simán végig nyomta egy egész órás lóterápiás foglalkozás 50%-át, megosztva egy kisfiúval. 

Először csak körbe-körbe vezették a lovat, amin ült. Meglepő nyugalom áradt az arcáról.  Míg nekem el kellett rejtenem aggodalmam, mikor a ló 15 centire ment el mellettem....remélem, Farsang nem nagyon érezte rajtam a majrét....Próbáltam vigyorogni. Később Hedvig körbe állította a bámészkodó szülőket és afféle állomásokat kreált belőlük. Az volt a feladat, hogy minden állomásnál bizonyos mozdulatokat tegyenek a szülők, melyet a gyerkőc a lovon viszonoz, mint egy köszönést. Pl. az én feladatom az integetés volt, Tibié a kopogtatás a saját fején. Mások tapsoltak, csípőre tették a kezüket, stb. A harmadik körnél a szülők nem segíthettek, milyen mozdulat kötődik az egyes emberkékhez, a negyediknél az anyukák sorrendje megváltozott a körben. Réka ügyes volt. Végül labdáztak még egy kicsit (egyik oldalon elkapta a labdát Réka, a másik oldalra ledobta Hedvignek.). Ennyi volt kb. az óra fele, innen egy másik kisfiú következett, amiben ugyan segédkezett Réka, de szemlátomást már unta a többnyire tétlen bámészkodást.

Óra után jött a simisimi, kapott belőle bőven a lovacska, plusz élelmesebb és felkészültebb szülők, akik nem csak úgy beestek a lovardába, mint mi Pilátus a Credóba, vittek almát és répát, amit Farsang méretes fogaival meglepő gyorsasággal és étvággyal betermelt. Nehezen szakadt el Réka a lótól, de végül hiszti nélkül, méltósággal távoztunk. :) 

Hogy pontosan mire jó ez a terápia Rékának, bevallom, nagyon nem néztem utána, inkább csak az járt az eszemben, hogy a lóimádó Réka ennek a programnak örülne. Hetente, kéthetente egyszer. M. elbeszéléséből annyira emlékszem, hogy Rékának is hasznos (mint ahogy bárkinek az), fejlesztheti az irány érzékét (jobb és bal), ami még nem tökéletes. Koncentrációt is javítja, hiszen ahogy a ló jár, közben különböző feladatokat kell végezni. Nem mellesleg, ez az egész egy nagy élmény, hatalmas, olyannyira, hogy talán egyszer még én is felülök egy lóra. Olyan nagyon jó lenne!

Ne vakard!

A hét végén gyújtjuk majd az első gyertyát az adventi koszorún és úgy néz ki, a héten megérkezik a tél is. Érdekes, hogy eddig őszi cipőben jártunk, csak múlt héten vettem elő a téli cipőket. Na nem mintha mennék mostanában valahová....

Réka megvan, valahol jobban viseli a himlőt, mint gondoltam, pl. nincs láza, sem semmilyen más tünete, csak a viszketés. Talán egy kicsit levertebb az átlagnál. A viszketést viszont kifejezetten rosszul viseli, főleg, hogy sokat nem tudok tenni az enyhítés érdekében. Egy kis fenistil csepp (ami egyelőre még nincs itthon), mentholos hintőpor (amit este mindig le kell mosni), bethadine-os lemosás a fertőzések ellen....Ebből nem tudom, mi enyhíti a viszketést, de gyanítom, hogy érdemben egyik sem.

Ezek után nem nehéz kitalálni, hogy mi mostanság a leggyakrabban elhangzó mondat itthon? 

NE VAKARD!

Nem tudom elmondani, hányszor kiejtettem a számon eme két szót csak tegnap.

Egészen elképesztő, milyen helyeken találunk pöttyöt Rékán. Orrocskában, fülben, szeme mellett közvetlenül (nem is egy) és akkor még az intim helyeket nem is elemeztem. Mára virradóra újra megtöbbszöröződött rajta a pöttyök száma, túlnyomó részük aprócska, csak néhány nagyobbat találni. Igazi Pöttyös Panni lett. Nekem borzasztó, a Doktornéni szerint ahhoz képest, hogy ez ma a harmadik nap, egész enyhe az a himlő, amiben éppen Réka dekkol. Sokkal nagyobb pöttyök is lehetnének rajta, jóval sűrűbben. Hát viszketni viszont sajnos nagyon viszketnek.

A hétvégén sokat lamentáltam azon, hogy mi legyen Zalánnal az elkövetkezendő hetekben, amíg ki nem tör rajta a himlő. Menjen oviba? Ne menjen? Nem szerettem volna lefertőzni senkit gondatlanságból. Az élet megoldotta ezt a problémát is. Ma reggel Tibi vitte volna oviba Zalánt, amikor is 1) nem akart felkelni az Istennek sem 2) borzasztó, ugató köhögés jött ki a torkán, amilyen még soha sem. Némi tanakodás után felnyaláboltam őkelmét és mivel újra elaludt a kanapén a nyolc órás híradó kellős közepén, hát visszavittem az ágyba. Ovi sztornó.

A doktornéni ebédidő magasságában ugrott be hozzánk egy gyors vizitre. Hagyott itt egy halom receptet plusz jegyzeteimben is akad majd néhány olyan szer, ami nincs itthon. Zalánnak nagyon ronda a torka, azt mondta, olyan csúnya, hogy olyat ritkán látni.  Torokgyulladás, mandulagyulladás egyaránt lehet belőle. Ehhez képest Zalán egyelőre tünetmentes, a reggeli köhögést sem hallottam viszont a nap folyamán.Szóval szerintem a karácsonyig hátra levő négy hétig meglesz a program nyavalyailag. Abban viszont reménykedem, hogy Réka Mikulásra vissza mehet az oviba, jövő péntekre esik hatodika, hátha. Idén a Mikulás nem a tornateremben landol, hanem végig jár minden csoportot (végre....), úgyhogy biztosan klassz lesz. 

A bárányok viszketnek

Pénteken telt le a két hét azóta, hogy Réka kebelbarátnője, Kata lebetegedett bárányhimlővel. Azóta lebegett felettünk a bárányos végzet, mint Damoklész kardja. És láss csodát, pénteken este megjelent egy pattanásszerűség Rékám nyakán. Hátul, a tarkóján.  Több volt, mint gyanús. Szombat estére nagyjából 8 virított rajta test szerte....közülük néhányat szinte azonnal el is vakart a hátán. Majd vasárnap reggelre nyolc apró pöttyöt leltem csak az orcáján őkelmének. Szóval beköltözött hozzánk a bárányhimlő. 

Tegnap délután gyorsan el is hoztam a játszóházból a meghívókat Réka bulijára, mert ez olyasmi feladat volt, amit Tibire egyedül nem nagyon akartam rábízni. Talán felvirradt volna a buli napja, mire időt szakított volna rá. Morfondíroztam azon is, hogy mi lesz így karácsonyi bevásárlással, készülődéssel....de majd csak lesz valahogy. A gyerekek ajándékait úgyis mindig netről rendelem, a többit meglátjuk. Jövő héten lovaglás, ovis fotózás, úszás törölve, maradunk itthon a négy fal közt néhány perces levegőzést leszámítva.

Múlt héten mély benyomásokat szereztem az orvosi rendelőnkben a Doktornéninél. Túl azon, hogy másfél órát várakoztunk, ami teljesen normális, tele volt a rendelő minősíthetetlenül viselkedő gyerekkel és szülőkkel a súlyosan hátrányos helyzetű kategóriából illetve iskolából lógó, zenét max. hangerőn hallgató kamasz fiúkkal, akikről sütött, hogy csak igazolásért kuncsorognak. Ráadásul hétfőn mindig tömeg van a rendelőben, így aztán azt hiszem, kivételesen házhoz hívjuk a doktornénit. Ez ugyan nincs ingyen, de legalább további sokk terápiának nem teszem ki a gyerekeket és magam illetve nem fertőzzük szét a rendelőt sem.

Nézelődtem a neten, hogy mi mindennel kezelhető a bárányhimlő. 

- szódabikarbónás lemosás

- naponta többször rövid zuhanyzás

- cinkes rázókeverés (mára azt mondják, ezt nem szabad)

- borogatás (ezt sem)

- mentolos hintőpor (esetleg egy rétegben?)

- Virasooth gél (?)

- ágynyugalom, fincsi meleg

Szóval magyarán szinte az van, hogy "majdmeggyógyulmagától". Mondanám, hogy jó lenne hét héttel öregebb lenni, de akkortájt robban le majd Zalán a bárányokkal, szóval marad a jelen, élvezzük azt! 

Farsang

Az első lovaglás óra Hedi nénivel.

Nem nekem, nyilván, hanem Rékanak.

A lovaglás is enyhe túlzás, mert inkább lovas terápia névén fut a nevtanban, az egyetlen olyan program a magán órákon túl, ami nem ingyenes. A lovat meg kell fizetni, ugye. Őt repával, gazdit zsebpenzzel.

Ma szólt a szomszéd, hogy a upc csomagot hagyott nála a részünkre.....mire felvanszorogtam egy emeletet, rájöttem, hogy bizonyára hazatért lengyelfoldon gyógyuló laptopom. Jeeeeee.....És tényleg! Szoftver még nincs rajta, de holnaptól potyoghetek rajta, ha Tibi is úgy akarja.:-)

Mégse'

Doktornéni meglepett ma, Réka marad itthon a hét hátra lévő részében, merthogy még mindig fertőzné a bandát az oviban. Elég randán köhög, ha ritkán is, az igaz.

Közben folynak a fogadó órák a naccsoportosoknal, Difer értékelesek, persze a tesztet el sem végeztek még Rékanal....részvétel hiányában. Hétfőn postára mennek látogatóba, kedden karácsonyi fotózas....Lenne program, bár semmi hiper sürgős...És mindeközben lappang, kuksol a csöndben - vagy nem - a himlo....a baris....aki annyira nem a barátunk, mégis hasznos volna túl esni rajta. Szóval várjuk is, még nem is, Mátyás módra.

Elmúlt

Egy napos volt a rémség, tegnap óta újra megmarad bennünk a szilárd étel. Így szerdától várhatóan megint ovi Réka számára is.

Ma megérkezett a nevtanos részletes értékelés ajánlott levélben.

Katasztrófa

Tibi szülinapja....Réka egész nap hányt, nekem a hasam ment. Azaz inkább rohant. De hova, könyörgöm?
TOtál K.O....A napot a kanapén töltöttük, mint 2 zsák krumpli....
Na legalább picit fogyok, ez az egy vigasztal....
Ovis hányósfosós, szenvedtünk eleget, kopj leeeeeeee!

Kukuccs!

Pottyok még nincsenek, jelentem. Az ekezeteket nem mindig találom....mármint a ezen a kütyün....Rékan remélem, észre veszem majd. A pottyöket....na nem bénazom!

Zalanéknál hanyosfosós virus van. Ezt meg akkor nem tudtam, amikor mára virradóra behányt az ágyába. Úgyhogy most mindkét gyerek itthon dekkol nagyon boldogan....Szerencsére mindkettő szinte teljesen jól van. RÉka randán köhög, ezért nincs oviban, de úszni pl. jártunk, szóval megmarad.

Ennyi a lényeg. Zalán csoportjának ma volt szülői értekezlet. Majd egyszer mesélek. Nagy izgalmak azért nem hullámoztak a teremben...

Kukacosalma

Nem is cuki állat a bárány....

Tegnap arra kukkantottam be Manó csoport kuckójába, hogy Réka éppen szeretett teljesen ölelgeti Katát. Aztán a leányzó (Kata) hozzám somfordált és hozzám bújt, mint egy kiscica. Mindennek nem lenne semmi jelentősége, ha este nem kapok egy üzenetet, hogy Kata bárányhimlős....Pont tegnap rendeltem meg Réka havi uszoda bérletét Gyuritól + jegyeket Zalánnak...Ma meg úgy nézek Rékára, mint egy időzített bombára. Szerintem klassz hónap áll előttünk.... Macskajancsi legyek, ha nem kapja el.

Kényszerszünet

Ugye írtam, hogy pár hete a laptopom winchester-e megadta magát egyik pillanatról a másikra és ezzel az örök(?) sötétségbe (egész pontosan magába) zárta a 2013-as év összes fotóját és videóját, amit csak szeptemberrel bezárólag készítettünk? Aki erre emlékszik, annak gratulálok, arra büszke vagyok és koszorús RékaZalánBlog olvasónak tudhatja magát. :) Szóval a lényeg, hogy a 1,5 éves winchester kinyiffant. 

Peregtek a hetek szépen egymás után, mígnem egy nap Tibi egy reggel megvilágosodott, hogy hohohohóóóó, érvényes garancia van erre a gépre. Még bő fél éven át. Telefonált is iziben Lenovo-éknak, hogy mit szólnának egy garanciális javításhoz avagy cseréhez? Rábólintottak, lehet róla szó. Innen már sejtettem a szomorú jövőt, laptopocskám megint külföldi útra készül, Lengyelországba, ahonnan származik. Anyaországába és egyben a legközelebbi szervizpontba. Jó, mi? Szóval hétfőn csönget majd érte a futár (hüpphüpphüppp....) és legalább hét hétig, de inkább 3 - színét sem fogom látni. Hát nem szomorú? 

Hála drága férjemnek nem maradok teljesen internet nélkül. Volt olyan cuki és meglepte a mindannyiónkat az ÉN egybe vont szülinapom, névnapom és a közös házassági évfordulónk alkalmával egy kis aprósággal. Azon viszont ki van zárva hogy én blogot pötyögjek, bár van az az elvonási tünet, ami erre rábírhat. Szóval, minden bizonnyal 3 héten belül az utolsó bejegyzésem ez a mostani. Vagy inkább az utolsó előtti. Tekintettel a november 10-i ünnepre....

Ma részt vettünk az első tehetséggondozó programon a nevtanban. A Fejlesztő néninek, nevezzük F.-nek akkora irodája van, hogy még egy ember nehézkesen fért volna be az ajtón, leülni pedig végképp nem tudott volna. Klausztrofóbiás gyerekek a programból kizárva. Váltottunk pár szót, aztán munkához láttak, én meg kicsüccsentem a folyosóra. Lehet, legközelebb megkérdezem, nem maradhatnék e mégis benn, szerintem Rékának jobb lenne, legalábbis amíg meg nem ismeri jobban F.-et...én meg meresztem a szemem, hogy mit tud vagy nem tud.

Ahogy helyet foglaltam a különböző okból várakozó szülők között, szétnéztem, hátha akad valami beszélgető partnerem....merthogy két ismerős (egyik Réka csoporttársának felmenője) is dekkolt ott....de NEM VOLT! Egyetlen anyuka olvasott, mindenki más (4-en) okostelefonjukat nyomogatták vagy táblagépet vettek elő. Fel sem néztek volna, csak ha mondjuk vulgárisan elböfögöm magam vagy esetleg hirtelen lefordulok a székről....Nem szörnyű ez? ?? Az anyukám még az a generáció volt, aki pl. a távolsági buszon ülve garantáltan végigbeszélgette az utat egy vadidegennel. Én egy fokkal másképp vagyok programozva, szóval akárkivel akárhol nem, de ha összezárnak pár anyukával, találtam volna közös témát. Mindegy. A polcokon egyetlen nem mese könyv virított, társaság hiányában azt lapozgattam. A Parlament történetéről szólt, egész elmerültem benne a végére. A foglalkozás 45 perces (függetlenül attól, hogy már megint elkéstünk....), ahogy ez lepergett, visszamehettem és megmutatták, mivel múlatták az időt jóleányom és F. 

Kreativkodtak, terményekből pillangót raktak ki, közben tanulgatták a magok neveit. Szezámmag, lenmag, korpa, sárgaborsó....Elég aprólékos munka volt, finommotorikára tök jó. Aztán különbségeket kerestek egy 6 képből álló lapon és logico-ztak is. Azt mondta F., hogy Réka nagyon csendes volt, alig beszélt (ezt sejtettem), de ügyes volt mindenben. Egy kiderült máris számára, hogy az irányokat tekintve nem atombiztos. Könnyű összezavarni. Az nem gond, melyik a bal keze, de hogy melyik irányba néz a kacsa, na az nem nagyon izgatta. Illetve a végére elfáradt. Szerintem mondjuk éppen a végére ébredt fel, neki ugyanis a reggel 8 óra még nagyon korán van. Este 9-kor lefektettem ugyan őket, de fél 11 volt, mire lekoppant a szeme.

Jövő héten folytatjuk. Elvileg 10 hetes a program, de egész tanévben tart, szóval 10 hét után "újratervezés". Még az is lehet, hogy "összevonják" Rékát egy másik kisfiúval, aki szintén F.-hez jár. Azt majd F. dönti el, hogy együtt ellennének e a gyerekek vagy jobb külön. Én a külön programnak jobban örülnék, de az összevonás ellen sincs kifogásom, két fő azt még eléggé mini csoportnak számít. :)

Közben úsztunk is a héten, Réka elkezdte tanulni a pillangó úszás kartempóját is. A gyors is egyre jobban megy neki, hogy a másik kettőről már ne is írjak. Van, hogy úgy érzem, lassan kinövi Gyurit....ugyanakkor a szakosztályhoz meg túl kicsi. Habár 6-7 éves csoport van, nem is egy. Egyelőre az a terv, hogy, iskoláig már nem váltunk Gyuriról szakosztályra. Anyagilag jóval kedvezőbb volna, de inkább ritkábban járunk Gyurihoz, de  csináljuk ezt és így. Ez jóval gyerekbarátabb, kötetlenebb és nem is kifejezetten edzés, csak úszó tanfolyam a szakosztály egyik hosszt a másik után rovó edzéséhez képest....

Az oviban tegnap megint felidegesítettem magam. Ugyanis nem elég, hogy az óvónénik nem szervezték meg az úszást (3 nagycsoportnak sikerült, a miénknek nem....), most kiderült, hogy színházbérletet sem vettek, pedig tavaly jártak Rékáék középsőben és nagyon élvezték. Miután verset sem tanulnak, csak nevetséges bölcsis mondókákat, dalokat is csak havonta egyszer jó esetben, iskolaelőkészítés ismeretlen fogalom, felmerül a kérdés, hogy mi a búbánatot csinálnak egész nap a gyerekmegőrzésen túl? Múltkor kissé élesen kérdezte anyukám, hogy hogy vihettem én el Rékát a nevtan-ba, mintha valami gond lenne vele. Hát EZÉRT vittem el! Sőt, kapaszkodjon meg, Zalánt is el fogom! 

Egész más Zalán helyzete a KISCSOPORT-ban. Folyton alkotnak valamit, folyamatos a gyűjtőmunka, mindig folyik valami projekt. Az óvónénikről csak pozitiv dolgok jutnak eszembe. Talán egy picit távolságtartóbbak, formálisabb a viszony szülő és óvónő között, de ezzel nincs gondom.  Délután mindig van egy pár kedves szavuk Zalánról, hogy mivel telt a nap, nem kell harapófogóval vallatni őket, hogy mi újság a gyerekemmel? Szóval mindig megnyugvással hagyom ott, hogy remek helye van. Oké, azt be kell vallani, hogy ha választhatna, akkor itthon maradna mindig. De hát nem is várnék mást. Ha viszont már oviban találja magát, él, mint Marci Hevesen. Állítólag van egy barátja, a Peti. Étvágya remek, ebéd után alszik, mint a bunda, akár fél 4-ig is. Amikor viszont megyek érte, repül a nyakamba, ölel és bújik egy ideig, ez is olyan finom és jóóó. Az én picurka, illatos fiacskám!

Hétvégén következik Réka névnapja. Ilyenkor menetrendszerűen mindig eszembe jut az első névnapja, még pocakban. Nem volt olyan régen, most pedig már ez a hetedik ilyen ünnep....Hhhhhhhh.....Ajándékba Geomag játékot kért, meg is vettem neki a 68 darabosat. Hogy ezt arany árban mérik, igen bosszantó! Kérdeztem tőle, hogy mit szeretne csinálni a névnapján. Rávágta, hogy semmit, maradjunk itthon! Ebből is látszik, hogy talán túl zsúfolt szegénykém heti "órarendje" (1) már most. Aztán eszébe jutott, hogy dehogy is, menjünk uszodábaaaaa! És Mekibe! És cukrászdába! Szóval meglódult a fantáziája. Érdeklődtem, hogy mit süssek neki a névnapjára. Következetesen két napja csak a mézeskalácsot emlegeti, szóval lehet, hogy holnap azt sütünk?? Pedig Dobos tortát terveztem, de persze az ünnepelt dönt. :)

Hát ennyi. Ha valami még eszembe jut addig, amíg a futár el nem rabolja tőlem a gépem, azt még leírom. 




(1) Heti órarend per pillanat:

hétfő: torna óra + Fitkid torna (16.15-17.00)
kedd: Úszás (16.30 - 17.30) - gyakorlatilag 18.30-ig pancsolnak
szerda: Úszás (17.00 - 18.00)
csütörtök: alvás időben lábboltozat erősítő torna vagy labdás torna
péntek: Nevtan. - (8.00 - 8.45) 

Jutott időpont

Néhány hete az orrom alá dugott az óvónéni egy beleegyező nyilatkozatot, hogy hozzájárulok e leánykám logopédiai szűréséhez. Hát persze hogy.... Eltelt két hét, közben egyre másra érdeklődtem Récitől, hogy járt é a csoportban a logopédus néni? Rázta a fejét, hogy az biza nem járt. Valami öreg néni viszont igen, sorba kellett állni és mindenkinek beletúrt a hajába. Nyugtáztam, hogy az bizonyosan nem a logopédus lehetett, hanem a körzeti védőnő és apró, igen ragaszkodó bogarakat keresett.

Furcsálltam, ennyi. Mármint, hogy Réka nem találkozott a logopédussal. Újabb két hét elteltével egy délután óvónéni egy cetlivel várt, rajta egy telefonszám és két név. Hogy lemaradtam a logopédiai szűrésről, ami nem nagy gáz, de hogy ez is meglegyen, legyek már olyan jó és hívjam fel a megadott számokat, kérjek időpontot a szűrésre. Azt nem tudta megmondani, hogy hol fog csörögni a telefon, de én igen: Nevelési Tanácsadó. Lassan haza járunk oda. :) 

Minimálisan bosszankodtam csak, hogy hát ott ül full tájmban egy logopédus  (egyes vélemények szerint a legjobb a városban?) az oviban, az ő saját emeleti irodájában, ám ő nem tud rápillantani a leánykámra, neeeem, anyuka vigye a nevtan-ba, mert ez más káposzta, mint amivel az ovis logopédus foglalkozni szokott. Aztán rájöttem, hogy bizonyosan éppen azon a napon tett látogatást a Manó csoportban a logopédus, amikor mi pedig a nevtan-ban vendégeskedtünk. Azt a programot akkor sem mondtam volna le, ha tudom, hogy logopédus fog közelíteni Rékáék felé, úgyhogy oké.

Fel is hívtam múlt hét elején a nevtant és elregéltem, hogy van egy majdnemhatévesem, aki az ovis logopédiai szűrésről lecsusszant, kérnék időpontot szépen. Pénteken aztán csöngött is a telefonom, bejelenkezett a nevtan, na mondom, témánál vagyunk, logopédus. Meglepetésemre viszont az a kollegája volt M.-nek ( a gyógyped., aki foglalkozott velünk a nevtanban a múltkoriban), akinek a tehetség gondozás a dolga. Azért hívott, hogy vár bennünket pénteken 8 órára, az lesz a mi időpontunk. 

Pont ma három hete hogy benn jártunk az intézetben, ahonnan elvileg 21 napon belül meg kellett volna hogy kapjuk Réka felmérésének írásos értékelését. Őszintén szólva én azt hittem, ebből az egészből nem is lesz semmi. M. úgy nyilatkozott, a nevtannak nem feladata többé a tehetség gondozás,  szívességből esetleg....fizetős szolgáltatásokat emlegetett....és majd hív engem a tehetség gondozós kolleganő, hogy mire jutott. De nem hívott két héten át. Mígnem az őszi szünet utolsó napján mégis. Péntek, 8 óra, 45 perces foglalkozás. Ennyit tudok. Meglátjuk. Remélem, tetszeni fog Rékának.

A logopédiai szűrés időpontjáról még mindig semmi. Közben majd beszélnem kell Zalán ügyében is az óvónénivel, hogy hogyan tovább, már a novembert tapossuk. Az a kérdés, hogy ovis logopédus vagy neki is nevtan? Illetve első körben gondolom pszichológus. No majdmeglátjuk.

Őszi szünet után

A gyerekek mély fájdalmára ma véget ért az őszi szünet. Ami nekem sosem volt diák koromban, bár ez nem rázza meg egyikőjüket sem. Ha van, hát van. Amennyire vártam ezt az egy hetes ovimentes időszakot, annyira kikészültem vasárnap estére idegileg. Vagyis inkább szombat estére? Nehéz pontosan belőni a mélypontot. Milyen problémák merültek fel?

- Reggel viszonylag korán felkeltek. Ez még nem lett volna baj, sőt, de nem akartak felöltözni, reggelizni pláne nem. Addig viszont nem volt mese (tévés), sem játék, amíg legalább magukra nem húztak valami rucit. Hogy én mennyit kergettem a félpucér Rékát, hihetetlen. Magánéletükbe történő durva beavatkoznak ítélték, hogy ragaszkodtam bizonyos alapszabályok betartásához. Legtöbbször persze egy falatot sem gyűrtek le reggelire a kakaón vagy a teán túl, konyhatündérként repdeshettem fel és alá....

- Soha semmi nem volt jó úgy, ahogy én szerettem volna. Vegyük példának az öltözködést. Réka magától nem öltözött fel, úgyhogy tettem ki neki ruhát. Mire kiakadt. 

"AZT nem veszem fel!"

"Azt pláne nem!"

"Azt soha nem is fogom felvenni" - ordította.
"EZT akarom!" - ujjatlan póló nyári szoknyával, szuper!

Végül az ágyára hajítottam két felsőt és két nacit, ami közül választhatott, aztán nagyon gyorsan rácsuktam Rékára a szoba ajtaját és távoztam. (Mármint nem ODA csuktam, csak RÁ.) 

- Akárhová indultunk, nem volt kedvük jönni. Mert nagyon sürgős "játszhatnékjuk" volt, illetve ippen izgalmas szakaszba érkeztek a szerepjáték során. Mire mindenki felöltözött és kiléptünk a bejárati ajtón, leizzadtam, vérnyomásom az egekbe szökött és fortyogtam a méregtől. Valamint nekem sem volt semmi kedvem egy tapppodtat sem kimozdulni. 

- Akárhonnan indultunk hazafelé, egy egész sereg macska nyávogását felidézve tiltakoztak. Újra jött az, hogy holacipőd, holakabátod, hozolmindent? És ami a kedvencem, főleg idegenek előtt a "Nem akarok hazamenni!" - minél kétségbeesettebben tiltakoztak és kapálóztak, annál jobb. 

- Több hiszti volt, mint nem hiszti - főleg az utolsó három napban. Ez pedig teljesen felőrölte az idegeimet. Péntek este Tibi tűnődően hozzám fordult, amíg Réka ordított a kanapén valami egészen nevetséges, bagatell indokkal......hogy ezzel mit lehet kezdeni? Mikor fog ez elmúlni? Fogalmam sincs, de az biztos, hogy nekünk szól. Bezzeg az oviban vagy bárhol máshol egy angyal. Nélkülünk. Totál idiótának érzem sokszor magam emiatt. Vasárnapra aztán fokozódott a helyzet, kora este Tibi megkért, hogy bármit csinálhatok, csak ne ordítsak a gyerekekkel. Hű...na az ciki volt....

- Kezdenek határozottan szemtelen lenni. Visszabeszélnek, olyan megjegyzéseket tesznek, amelyekről még meg kell tanulniuk, hogy nem illik/való/kedves....Remélem lesz olyan is, hogy ezt felfogják.

- Zalán rászokott a hangos, öblös böfögésre evés után. Szerinte ez nagyon vicces. Hahaha....hol a humorom??

- Folyamatos volt a kupleráj, ahogy rendet raktam, ugyanazon enteriőr hamar rendetlenségbe borult. Réka még úgy ahogy elpakolt maga után, ha azzal fenyegettem, hogy nem megyünk úszni többet, de Zalán simán letagadta a csillagokat is az égről, ha arról volt szó,  hogy rakjon rendet maga után.

- A gyerekek többet veszekedtek, mint egész nyáron összesen. Nem tudom, mi ütött beléjük. Ha nem hisztizett, nyafogott, ordított, pityergett, vinnyogott vagy zokogott valamelyik, akkor órát lehetett ahhoz igazítani, hogy hamarosan veszekedés következik. A temetőben azon marakodtak, hogy az utolsó általunk meglátogatott sírhoz ki vigye a koszorút. 

- Az autóban mindig szólni kellett a CD-nek. Gyerekdalok válogatás. Minél hangosabb, annál jobb. Az a zene, ami a rádióból folyt, nem volt megfelelő. Az utolsó három napban temető- és rokonlátogatás címén relative jelentős időt töltöttünk autóban...Amikor századszor szólt a "ha már elpusztul a világ, legyen a sírjára virág", nyüszíteni tudtam volna. Hogy ki tette rá ezt a dalt egy válogatás CD-re nem tudom, de nem volt jó ötlet. Azt mindenképpen feljegyeztem magamnak, hogy sürgősen frissítenem kell a zenei kínálatot az autóban. 

Na szóval....első felindulásból ez jutott eszembe az őszi szünetről. Közben persze történtek virágosabb dolgok is, nem mondom, hogy nem. Jártunk úszni, játszóterezni, festegettünk, sütögettünk, jókat ettünk, nevettünk. Gyertyát gyújtottunk, összebújtunk, énekeltünk, mesét néztünk. Találkoztunk sok-sok rokonnal, ismerőssel, akiket most megint nem fogunk látni egy évig, mert mindig ez a helyzet, de legalább egy évben egyszer összejövünk. Sírokat látogattunk, rendbe tettünk, emlékeztünk azokra, akik már nem lehetnek velünk....

Tegnap este sűrűn elhangzott, hogy nem akarnak oviba menni, nehemahakaharuhunk oviba mennihi! Pedig ma reggel kézen fogtam őket, és megkésve bár, de félig lelkesen, félig lelombozódva oviba kísértem őket. Most a téli szünet után sóvárognak, azt sulykolják belém, hogy az legalább 3 hetes legyen, lécciléccilécciiii.....

Diótörők Gabi nagynénéméknél

Zalán farmer, amikor véletlenül a lencsébe néz