Mifelénk

 

Hogy hétvégén mi mindent műveltünk, megpróbálom felidézni. Az biztos, hogy a gyerekek nem tanultak semmit...Nem élettapasztalatra gondolok, azt hamarabb szereztek, hanem lexikális tudásra.

Az is biztos, hogy szombaton fenn jártunk az Ikeában Soroksáron, aztán onnan az XXXLutz-ban és még néhány üzletben a környéken...Egyébként az Ikeában picit csalódtam, bár nem konkrétan az üzletben. Rendre mikor vettem volna  valamit, megszólalt bennem egy hang, hogy ERRE NINCS SZÜKSÉGED...És ezzel a hanggal tuti nem lenne E.-nek semmilyen feladata. :) :)  Szóval vettem egy új kancsót, mert a másikat Zalán elrepesztette, Réka választott magának ágyneműt és lepedőt, egy új konyhai vágódeszkát, beszereztünk még csokikat a svéd boltból, aztán kb. ennyi is volt...Plédünk, ágytakarónk, poharunk, párnahuzatunk, szőnyegünk ... MINDEN, amit el lehet képzelni, van itthon. Tibi mondta, hogy ő teljesen megérti, ő eddig sem tudott semmit venni az Ikeában. Pasik. :) Szóval picit kedvetlenül távoztam, de rengeteg marcipános sütivel a kávéhoz (nem is kávézom már, de mindegy)

Megebédeltünk a Mekiben - eléggé el nem ítélhető módon, de sajnos nem tudok mit tenni, én nagyon szeretem, Igyekszem minél ritkábban ott enni és még ritkábban kólát és sült krumplit. Ám most volt mindkettő és egy picit boldoggá tett. Hazafelé elszundítottam a kocsiban, ami előtt és után ismét azon gondolkodtam, milyen is volt annak idején Tibit megismerni, milyenek voltak az első éveink. Most is jöttek fel emlékek elég intenzív érzésekkel, de ezek kellemesek voltak, csak nyomokba fájdalmas....Szóval kifejezetten jó volt átélni őket.  Sajnos vagy nem sajnos, nem tudom, de újabb "emlék tzunami " viszont nem jött...

Hétvégén próbáltam Réka nyelvvizsga eredménye után érdeklődni. Hihetetlen béna tudok lenni minden ilyen jelszavas, online dologban, úgyhogy háromszor kidobott a rendszer, míg negyedjére végre kiderült, hogy még nincs hivatalos eredmény. Ma este (hétfő)  viszont újra eszembe jutott, mire ugyanazt a bénázást lefuttattam, csak most még jobban felhúztam magam. Majd teljesen váratlanul (véletlenül) be tudtam lépni Réka profiljába és gyorsan kiderült, hurrá, megvan az angol nyelvvizsga is, simán, magasan, gyönyörű eredménnyel. Büszke vagyok rá, jövőre érettségizik és már 2 közép nyelvvizsgája van... Réka hűvösen fogadta a hírt, semmi sikoltozás, visítás, ágyon ugrándozás. Mondjuk, érezte ezt ő, ha meg tudta vetetni az apjával az új kobakot a lovagláshoz, ami nem volt olcsó....mint nyelvvizsga ajándék....Azért még valami ünnepi ebéd vagy valami kényeztetés jár a csajnak...

Zalán felvételi eredményével kapcsolatban még nincs végleges eredmény...Legkésőbb május 5ig kiderül....

Vasárnap úgy elröppent, hogy csak pislogtam. Fel van gyorsulva az idő rendesen. Ilyen izgalmas dolgok jutnak eszembe, mint hogy elpakoltam a téli szőnyeget nappaliból, ami egy isteni, puha szőnyeg, rálépni is jutalom, és elővettük a nyárit (kisebb, vékonyabb, olcsóbb volt) Ünnepeltük a Liverpool bajnoki címét és Szobót. Gondolkodtam, mit kaphatna Zalán ajándékba a szülinapjára illetve szundikáltam délután, mivel mostanában legkésőbb reggel 7-kor mindig felébredek, felkelek, akár kialudtam magam, akár nem, mert fáj a hátam...Viszont így összességében nem alszom eleget.

Megnéztem a Bálnalovas című filmet. Igazából nem tűnt egy kiemelkedő alkotásnak, főleg, hogy telefonról néztem, de valahogy érzelmileg mégis megérintett, volt benne valami különleges, meg nem tudnám fogalmazni micsoda (többek között ez a baj velem).  Ráadásul a kislány a filmben csodálatosan alakította a szerepét.

 

Gyerekkori emlékek 3. rész (befejező)

 

Alsó tagozatban (és felsőben, sőt még gimiben is) nagyon szerettem szekrényt ugrani tesi órán. Emiatt és alkatom miatt -zörögtek a csontjaim ---vékony voltam mint a nádszál - egyszer meghívtak az iskola tornász egyesületébe. Itt egész sokáig virágosan éreztem magam, mígnem a helyből hátraszaltó került napirendre. Egy darabig figyeltem, ahogy a többiek próbálkoznak természetesen tanári segédlettel, aztán úgy döntöttem, hogy szép dolog a szekrényugrás, a spárgát is tök jó lenne elsajátítani, de ebből nekem elég volt. Többet nem láttak edzésen. 

Gyerekkoromban gyakran jártunk le a város szélén található rétre, amit csak úgy hívtunk, hogy A RÉT. Teljesen egyedül, eszünkbe sem jutott, hogy kellene szülői felügyelet. Tesóm is sokat járt oda a cimboráival focizni. Önfeledten rúgták ott a bőrt nyáron reggeltől estig. A klassz kis rét azóta teljesen eltűnt, felosztották telkekre és be is építették legalább 20 éve. Szinte egy új városrész nőtt ki a helyén. 

Ehhez a réthez kapcsolódik első allergiás emlékem, amikor is egy rövid játék után tüsszögőrohamot kaptam a térdig érő gyomban, majd patakzó könnyekkel kénytelen voltam hazakullogni. Onnastól fogva inkább csak a  kaszált rétet látogattam,  leginkább azt sem.  Akkoriban az allergia nem is volt annyira elterjedt, de én elmondhattam máris magamról, hogy nekem volt olyan....Az orvosnál kálcium pezsgőtablettát kaptam rá és valami krémet a szememre, hogy ne viszkessen annyira. 

Ehhez a réthez kapcsolódik egyik korai emlékem is, amikor tesóm elvitt szánkózni. Valamiért azt gondolom, hogy ez egy egészen korai emlék. Mindenképpen az ovis évekhez köthető. Az maradt meg emlékeim között, hogy tesóm húz,húz, majd váratlanul ránt egyet a szánkón, én pedig hanyatt dobom magam, le egyenesen a  hóba....és csak kacagtam, kacagtam, imádtam a téli mókát. Ezt megcsinálta többször a szánkózás során a bátyám, talán nem véletlen, hogy maradandó emlék lett belőle.

Cicám vagy kutyám nem lehetett, bár nem látom okát utólag sem, miért ne fért volna meg egy a kertes házunkban vagy a kertben. Talán pont a kert miatt, amit anyu óvón ápolt és gondozott tavasztől késő őszig. Egy alkalommal kaptunk két kis vadkacsát az egyik ismerőstől, hogy majd idővel megsütjük őket, ha kicsit kövérebbek lesznek. Nahát ebből az kerekedett, hogy a két nőstény kacsa végelgyengülésig élvezte kertünkben az életet. Apu levágta a szárnytollaik egy részét, így elrepülni nem tudtak (szegények). Ősszel képes voltam felásni a kert egy részét gilisztákért, amit ők vidáman elfalatoztak. Apu ilyenkor elég bosszús tudott lenni, hogy rontom a talajminőséget. Nyáridőn az egykori vályúba vizet engedtünk és ez a két kacsa imádott abban strandolni. Apu a melléképület ereszét is a vályú fölé irányította, így mindig volt friss víz utánpótlás. Egészen sokáig éltek a kacsák (Kacsu és Tacsu, mily találékony)  egymáshoz képest néhány héten belül pusztultak el vénséges vén kacsaként. 

Egyszer, éppen húsvétra egy fekete kisnyuszit is kaptam tesóméktól. Mármint elevent.  Képzelem, anyu milyen boldog lehetett! Bizonytalan ideig vidáman szaladgált a fekete nyúl a kertünkben, majd x év múlva anyu leadta vágónyúlnak a szomszédos utcai terményboltban. Erről írtam valahol a blogban. Nagyon nem szomorkodtam a nyuszi után, azt képzeltem, hogy tenyész baknyúlként éli világát, amíg a világ világ...Elég élnénk képzelőerőm volt gyerekként, volt tengersok időm. 

Nyári iskolai táborban a Balatonon egyszer vagy kétszer jártam, meg nem mondom, de igazából csak egyről van élményem és az is a homályba vész, hogy Káptalanfüred volt vagy Balatonszepezd. Szerintem keverem apuék céges nyaralójával a helyszíneket, mindegy. Az a tábor még az a hagyományos féle volt a nyolcvanas években, zászlófelvonással, -levonással, úttörők, külön szárnyban zuhanyzók, folyamatos diák portás a tábor kapujában, emeletes ágyas, tizenakárhány fős szobák...éjszakai zseblámpás kiruccanás az erdőben (erről nincs egyáltalán emlékem, lehet, sokkot kaptam...) Itt kicsit belekóstolhattam, milyen lehet menő diáknak lenni, mert tesóm haverjai besegítettek a táborban, ők voltak a "nagyok", akik részben vigyáztak ránk, foglalkoztak velünk és így egy kicsit több figyelemben fürödtem én. Játszottak, beszélgettek velem, amire kimondottan büszke voltam. Főleg a tesómra. Élmény volt a Balaton, élmény volt, bár este visszagyalogolni a tábor területére hulla fáradtan, nap és víz által leszívott energiával nem volt akkora nagy öröm.  Hiányoztak anyuék, arra is emlékeszem, nagyon hiányoztak. Talán 9-10 éves lehettem. 

Nyári szünetben volt engedélyünk bringázni a környező utcákban. Ilyenkor a helyi ABC-ben (aztán Coop bolt lett, majd a Lidl megjelenésébel ez is lehúzhatta a rolót és most konditerem....) vettünk valami édességet. Általában ha minden forintunkat élére állítottuk, amiből nem volt sok, futotta egy nyalókára mindenkinek. Mi annak is örültünk nagyon, az a narancssárga, viszonylag sok időbe telt, mire lekopott. 

Nyári szünetekben a fagyifelelős is én voltam otthon,  a helyi bisztróból én hoztam haza a fagylaltot. Ma is érzem a 20 forintot a tenyeremben. Egy ponton  az időben 5 Ft volt egy gombóc, vagyis anyukámnak és nekem is jutott 2-2. Apu annyira nem értékelte a fagylaltot. 

Érdekesség, hogy a bisztró egyik részében kapott helyet a söröző, ahol jobb szombatokon kisebb esküvőket is rendeztek. A másik részében pedig menüs ebédeltetés folyt. Az akkori tanács épülete (polgármesteri hivatal) , orvosi rendelő, ovi a szomszéd utcában állt akkoriban, így az ott dolgozók a bisztróban ebédeltek minden dél tájban. Nyári szünetben én slattyogtam el az ebédért. Amíg a konyhásnénik megtöltötték az ételhordómat, kíváncsian figyeltem, hogy a hivatalnok bagázs, a csinos nénik és nyakkendős bácsik hogyan kanalazzák a borsólevest és falatozzák a rántott halat krumplipürével. Az asztalon fehér abrosz virított, szalvéta is simult a terített asztalhoz, és üvegpohárból kortyolták az ártézi vizet, míg mi a suliban nem annyira, az feltűnt...A bisztrónak sajátos illata volt, amit én a fagylalttal kötöttem össze gyerekként. Felnőtt éveimet tapostam bőven, amikor rájöttem, hogy az sörszag volt....

Ama bizonyos ovis ballagás. Középen én pulcsiban. A szoknya határozottan nem esett le rólam...

Tesómmal és anyuval az épülő új házunknál. 

Anyukámmal 

Családunk a keresztelő környékén, 1975 nyara 

Apu, anyu, Erika baba

Húsvét hétfő

 

Húsvét hétfő klasszul telt, meglátogattak bennünket tesómék. Elég bizonytalan volt, hogy ideérnek-e, ezért olyan széles kínálata az ételeknek nem került tálalásra, de a szokásos hétfőn fogyasztott sonka-tojás-torma és kiegészítői az asztalra kerültek, ilyen és olyan sültek, kétfajta saláta és sütemények kíséretében. Beszélgettünk egy jót, sütiztünk, aztán még egész magasan járt a nap, amikor elindultak haza Pestre, úgyhogy elhatároztuk, hogy Dió még egy kört sétálhat a Tiszaliget körgátján. Szerencsénk volt, mert szinte senkivel nem találkoztunk, legalábbis kutyásokkal alig. Dió istenit futkározott  a nyári (!) melegben. Ezt követően már alig vártam, hogy hazaérjünk és bezabáljak sonkás szendviccsel, és ez sajnos be is következett. Annyira szeretem, hogy nem tudom abbahagyni a zabálást, amíg van előttem kaja és amíg szét nem durranok....úgyhogy ezért  vagy másért hajnalban elfogott a hasmenés, gyomorfájás, megint. Ez újabban sűrűsödik mostanában, úgyhogy jó lenne egyrészt ha odafigyelnék arra, hogy nem eszem ész nélkül, másrészt, hogy mit eszek, illetve lehet orvos sem ártana....

Húsvét vasárnap

 

Ma voltunk egy nagyot sétálni Dióval a Tiszaligetben, csodás volt az idő, az ilyesmivel beérném egész évben, minden haragszol és az allergiàm parkolópályára.... Pólót és szoknyát húztam, idén először, ami önmagában boldogság volt. 

Elkészült a húsleves, a répatorta - tetejére jön majd holnap a mascarponés tejszínhab. Rákóczi túrós - tetejére jön majd a hab még ma este, hogy holnapra összeérjenek az ízek. Mondjuk, hogy hova teszek ennyi sütit a hűtőbe, nem tudom.... túl meleg van, hogy bármi romlandó hűtőn kívül maradjon. 

Réka teljesen önállóan elkészítette az epres sajttortás pohárkrémet. Ezek is a hűtőben pihennek, nagyon kíváncsi leszek, milyen lett. Pogácsát nem sütök,  nem fér bele az időbe. A tiramisuból már alig piszeg valami a tálban....Holnap érkeznek tesómék locsolkodni valamikor délurtán. Erről jut eszembe, hogy kedden munkanap...

A Hunyadit imádtam, Gellért figurája remek, de igazi élményt, felejthetetlent a mozis előadás okozott. Az durva volt elejétől a végéig....Így is belém égtek pillanatok, Hunyadi beszéde, az ima, a kapu bezárása, a csata éjszaka, Jakub és a török, Kapisztrán a csatában, eszméletlen erejű, Hunyadi vágtában és sorolhatnám ..Ha vetítenék újra a moziban, megnézném óriásvásznon....(viszont fenn van netflixen, úgy hírlik. Most akartam lemondani...) 

Szombat

 

Mostanában korán kelek, mert rájöttem, ha ébredés után nem pattanok ki az ágyból (némi túlzással) utána, mindenem fájni fog. Ez már a vénség kezdete, nincs kétség. Szóval 7 óra körül elhagytam a hitvesi ágyat és készítettem reggelit. Szeleteltem hajszálvékonyra angolszalonnát, házi szalámit, Tibi hozott friss kenyeret és kiflit és ezt faltuk mindenféle isteni zöldséggel, retekkel, újhagymával, medvehagymával, paradicsommal, meg még amit találtam a hűtőben. Házitejet ittunk hozzá. Ez már valahogy fél 9 körül volt, nem tudom, hova lett az a másfél óra....

Viszont, ami a lényeg, reggeli után elpakoltam,tettem-vettem és visszaheveredtem az ágyra a most olvasott könyvemmel. Én ilyet soha nem engedtem meg magamnak, hacsak nem voltam beteg. Isteni volt, nem sokkal később el is szundítottam egy fél órára, Dióval magam mellett. Közben egy Kádár L. Gellért podcastot hallgattam, olyan nyugtató hangja van, hogy mesét kellene felolvasnia, én tuti hallgatnám minden este, pedig nem vagyok gyerek. Dió is horpasztott egyet, bár neki ebben nincs semmi különös, minden délelőttöt átalszik. Mielőtt elaludtam volna, arra gondoltam, hogy ez mennyire mennyei érzés és mennyire KELLL.... Ellazultak sorra az izmaim, nyugalom volt és béke....Kell ez a csönd, a saját gondolatok levezénylése (bár néha már sok belőlük, olyankor inkább olvasok).  Most már látom, eddig nem nagyon esett ez le nekem. 

Aztán délután feltettem főni a sonkát, készítettem egy kis fokhagymás sajtkrémes csirkeroládot bacon szalonnával és tiramisut. Ez utóbbiban Réka is segített, ami jól jött, majd remélem, segít a répatortában is holnap és a rákóczi túrósban is....Kértek a gyerekek Kálci féle felhőpogácsát is, ami a pogácsák pogácsája szerintem. Habkönnyű és mire észbe kapsz, már fél kilót meg is ettél belőle frissen, langyosan.... hopsz....és jajjj....Még epres sajttorta pohárkrém is van a tervek között.  Nem biztos, hogy marad a pohárkrémhez eper,  de nem baj, lesz itt elég süti, azt hiszem hétfőre....

Este Hunyadi, utolsó rész. Alig várom. 

Csütörtök - szabin

 

Tegnap megnéztük a Hunyadi film záró epizódját a moziban. Minden várakozásomat felülmúlta, egyszerűen fantasztikus jó volt. Látványos, izgalmas, brutális (csatajelenet milyen lenne, Nándorfehérvár ostroma), megható. 

10/10

És hát ami nem mellékes, a Hunyadit alakító Kádár L. Gellért felülmúlhatatlanul jól néz ki mind lovon, mint pedig páncélban. Ha újra menne a moziban, ma is vennék jegyet, az biztos. Nem gond, szombaton adja majd a tévé is, bár nyilván nem lesz annyira látványos, mint mozivásznon....Hű, életem egyik legjobb moziélménye....

Ma intéztünk tesómmal némi hagyatéki ügyet, másfél órát töltöttünk egy bizonyos hivatalban /pénzintézetben. Nincs jelentősége, mert elintéztük, amit akartunk és ez a lényeg. Közben figyeltem az embereket, ahogy jöttek-mentek, intézkedtek egy ünnep előtti utolsó munkanapon. Ez a meleg valahogy felzaklathatta őket, mert mindenki olyan türelmetlen volt, pedig minden pult üzemelt és haladt is a sor szépen. 

Ami meglepő, hogy még mindig nem vagyok kész a húsvétra, bevásárlólistát sem írtam, úgyhogy nagyon nem kellene sokkot kapnom, ha kiderül, hogy valami hiányzik....Mindegy, a lényeg, hogy sonka, tojás, torma, zöldhagyma, medvehagyma, retek van, mi baj lehet? A gyerekeknek már megmutattam a csokis dobozt, amiben a húsvéti édességek vannak, innestől fogva gyorsan apad majd a készlet. 

Szombaton még beszerezhetünk pár dolgot, ha kiderül, hogy nincs itthon... Egyébként nincs kedvem semmihez húsvét kapcsán, de igyekszem leplezni vagy elnyomni ezt magamban (az úgy tűnik, amúgy is nagyon jól megy nekem.) A legjobb az egészben, hogy van itt zsinórban 5 nap pihenő, ebből szeretném kihozni a maximumot, ha lehet. Azt nem tudom, mennyire fog sikerülni, ma pl. délután Réka és Tibi Pestre mentek kobakot (lovagló) venni....én pedig itthon maradtam Zalánnal, rendeltünk ebédet (holnap úgyis főzök) és csak lazulunk. 

- spenót és tojás, gulyásleves, káposztástészta, carbonara ---- ezekhez van hozzávaló a hűtőben, már csekkoltam. 

Csodás nyári idő van áprilishoz képest, olyan virágillat van a levegőben, hogy az részegítő.... Remélem, az allergiám nyugton marad, nem zavarja össze az a sok virágpor a levegőben.

Új mélységek

 

Új mélységekbe süllyedtem a kapcsolatunkban az urammal, ma elfelejtettem Tiborom névnapját. Reggel futott az infó szalag valamelyik műsor alatt a tévében, mire egyszer csak a névnap szó mellett a Tibor felirat jelent meg. Azért ez durva, hogy képes voltam elfelejteni....Tibi nem vette a szívére, bár csalódott volt, hogy most sem kapott Breitling órát vagy mit...Általában hetekkel korábban megrendelem, beszerzem az ajándékát, nem tudom, mi ütött belém...Látszik, hogy mindenhol jár az eszem össze és vissza.

A hétvége a szokásos gyorsasággal telt, szombaton el voltam foglalva, hogy kaját gyártsak a bandának és hihetetlen módon, estére MIND elfogyott szinte.... Akadt rántotthús, petrezselymes burgonya, ubi sali, sóskafőzelék, salátafőzelék (ezt csak én szeretem, az az isteni savanykás, kesernyés íze egészen különleges) Vasárnap viszont ledöntött valami vírus, és a fél délutánt a vécén töltöttem. Ma nem is mentem dolgozni, itthon pihentem, le vagyok gyengülve, mint a tavaszi légy, igyekszem sokat inni, délelőtt aludtam egyet, de a gyomrom sem az igazi még...Király így húsvét előtt, a Nagyhéten. Elvileg csütörtökön szabin leszek, szóval két nap munkanapba kell zsuppolni a feladatokat, remélem, menni fog....

Húsvéti menü elég alap lesz szerintem, lesz húsleves házi csirkéből, sok finom zöldséggel, nyilván sonka a szokásos köretekkel, valamelyik nap ebédre jó lesz brassói és oldalas. Süteménynek csak répatorta és tiramisu lesz, megfogadtam magamnak, hogy nem melózom túl magam, de még epres pohárkrémen gondolkodom, azt rásózhatom Rékára, mert azt imádja (rétegekben kekszmorzsa vagy babapiskóta, mascarpone tejszínhabbal és eper. a tetejére felfőzve cukorral. Valami pogácsa is jó lenne vagy sajtos rúd, esetleg egy kuglóf, az pofonegyszerű és finom, majd meglátjuk. Szerintem pogácsa inkább cukrászdás lesz, már ha egyáltalán ráfanyalodunk. 

Na ez csak olyan villámgyors bejegyzés volt. Holnap ki fog törni a tavaszi szünet a gyerekeknek, szerdán egészségnap lesz mindkét suliban illetve valami továbbtanulással kapcsolatos program (lopás az ügy, a gyilkosságról lemaradt a nyelvvizsga miatt) is, merthogy Rékáék mennek a bíróságra, úgyhogy már csak holnap van tanítás, az is félgőzzel. Ja, Zalánéknál papírgyűjtés is lesz holnap reggel. 

Blogszülinap

 

Na nem pont ezé, de a "jogelődé". Pont 17 éve írtam az első posztot a Popinapló blogba. Legalábbis asszem, így hívták. 

Hajnali 5.00 óra - Rémálomból ébresztem Tibit, valakivel hadakozik, mert csap egy méreteset a karjával, aztán szerencsére felébred, összefonódik a kezünk, együtt alszunk vissza. Nem sokkal később magam is rémálomból ébredek, valami vágás van a hasamon, amit be kellene varrni...pihegve, rémültem riadok fel, beletelik kis időbe, mire megnyugszom. Érdekes, hogy mindketten egyszerre álmodunk rosszat.....

6.30 -- Nehéz kikászálódni az ágyból, de muszáj, hát legalább hajat mosni nem kell. Gyomorideg elkísér a fürdőszobába, onnan le a nappaliba is, sejtem az okát, M. mamát elvileg ma műtik...Kikukkantok az utcára, az autókon és tetőkön áll a hó egy minimális rétegben. Tél a tavaszban átmenetileg....

6.45 -- Nyugtázom, hogy a hétvégén megint híztam egy kilót. Ha nem vezetem a bevitt kalóriák listáját és túlmegyek 1600 kalórián mozgás nélkül., mindig ez van... Ennyit arról, hogy E. szerint az állítás, hogy kövér vagyok, egyáltalán nem indokolt...

7.00 -- Hidratálok kívül-belül, viszonylag gyorsan eldöntöm, mit veszek fel. Azt a norvégmintás új pulcsimat, ami pont illik a télies időjáráshoz. 

7.10 -- uzsonna Zalánnak, vajkrémes kenyér sonkával, ementáli sajttal és dijoni mustárral, ahogy mostanában szereti.  Hiányzik a kenyérszeletelő gép, amit Zalán kinyírt múlt héten. Az összes kenyérvágó kés full tompa, a fenébe....Sehol nincs a késélező bizgentyű sem, király. Közben hallgatom Réka finom rikácsolását, hogy megint eltűnt az almalé a hűtőből. Miután ezt elmondja négyféleképpen különösebb eredmény nélkül, hisztisen feltrappol a szobájába és átmenetileg csönd lesz. 

7.25 - Zalán végre megjelenik a nappaliban és összebújik a kutyával. Biztatom, hogy már ne heveredjen le a kanapéra, húzza fel a cipőjét és hajrá....irány a suli. Elengedi a füle mellett a mondandóm.

7.30 -- Ma együtt megyünk suliba, melóba. Réka megkérdi, mit vegyen fel kabátilag, egyszerre mondjuk Tibivel "valami meleget".

7.40 -- Zalán eltűnik az iskola kapuja mögött. Elgondolkodom, hogy szűk 3 hónap és nem lesz többé általános iskolás gyerekem....11 évet húztunk le itt összesen Rékával és Zalánnal...Mondjuk, van több négygyerekes ismim is, ők kenterbe vernek simán. 

7,50 - hosszú sor a bérletpénztárnál. Réka pipa, mert nem ajánlottam fel, hogy megveszem a diákbérletét, így neki is be kellett jönnie a pénztárba. Azt sem ajánlottam fel, hogy kifizetem, ó borzalom, 200 Ft-ja bánja. Nem nagyon szól hozzám, még túl korán lehet.... Figyelem, ahogy a forgalmat pásztázza odakinn a vasútállomás előtt és az jut eszembe, vajon mikor jön rá, hogy még szebb smink nélkül, mint fél kiló szemfestékkel. Mindegy. Majd eljön annak is az ideje.

8.10 - Beérek a munkahelyemre, természetesen elkések, tök égő...Laposkúszásban trappolok fel az emeletre, elnézést kérek a főnitől nyüszítve, aztán rögtön fejestugrok a munkába, mintha mi sem történt volna. A délelőtt főleg az észtekkel telik, nem nagyon akarják érteni, milyen profilú lambéria kellene nekünk, de mindegy....

9.00 -- Reggeli. A Zalánnak készített szendvics csücske az enyém. Finom, bár sonkából és sajtból nem sok jutott a szendvics ezen felére.

9.20 -- Sok a meló és minden beszállító árat emel a következő negyedévre, ami nem meglepetés, mert szezon jön. 

11.00  -- uzsonna, egy tejberizs. Majd csak közeledik az ebédidő...

12.00 -- Végre ebéd. Fasírt és saláta öntettel. Amíg falatozom, Rékának rendelek SIÓ-t, nehogy szomjan haljon. Néhány más dolgot is hozzácsapok a rendeléshez, ami még eszembe jut... Holnap hozz a Tesco. Igaz, hogy ma is jön futár, de a Sió lemaradt akkor...Már vakon eltalálnak hozzánk a futárok...  M.mamáról nincs semmi hír, lehet, meg sem műtötték.

14.00 -- A szokásos elálmosodás, de már nem kávézom, úgyhogy folyadékkal próbálom áthidalni....

16.00 -- Megyek mosogatni, összepakolok, irány haza. Kíváncsi vagyok milyen napjuk volt a többieknek, Rékának, Zalánnak, a ZuramnakTibinek....P. hazavisz a Cs. kereszteződésig. Jó nagy a forgalom, a szokásosnál nagyobb....

 16.30 -- Uzsonnára pizzát sütök, ezúttal a fagyasztóból. A tegnapi kacsának, fasirtnak hűlt helye, borsóleves még akad,de nem nyúl hozzá senki. 

17.00 -- Tibi hoz hírt Mamáról, holnap műtik valamikor. Az nem jó....

17.30 --- Zalán nem akar tanulni, mondván, hogy majd holnap...Én próbálok elmerülni a Kilépés a sorskönyvből sztorijában, de valahogy nem találom, hogy kapcsolódom én ehhez....Lesz még vele melóm.

18.30 -- Tibi összeszedi a gyerekeket is, hogy családi szinten látogassuk meg a Mamát a kórházban. Tegnap csak ketten voltunk, akkor eluralkodott rajtam némi szédülés és gyomorideg, ma semmi...A kórteremben egyedül van mama, de már a másik két unoka aggódva körülveszi. Ki van írva az ajtóra, hogy max. két látogató, de most ezzel nem tudunk foglalkozni, úgyis csak 20 perc van 7 óráig. Mamában új energiák kapnak szárnyra az összes unokája láttán és mi tagadás, mind gyönyörűek, biztosan nagyon büszke rájuk. Enni viszont nem akar, de az unokák és ő valahogy elnyammognak együtt egy banánt. Hét után 10 perccel megköszönjük a nővérek türelmét és távozunk....nem könnyű szívvel, de elköszönünk mindannyian. 

18.20 -- Réka kitalálja, hogy DM-ba akar menni Labellóért. Labelló nélkül élni sem érdemes. Mind vele tartunk, így lesz egy órás látogatás a DM-ben illetve a Sparban. A költségeket most hagyjuk is....A 300g-os Philadelphiat viszont jó árban kaptuk.  Sajnos ritka már, hogy négyen vagyunk egy helyen, így kimondottan élvezem a bevásárlást is....Nagyjából 5 percenként (na jó, negyed óránként) rácsodálkozom, hogy Zalán egy fejjel magasabb nálam...Mikor? És hogy??

20.00 -- újra itthon. Réka prezentációt tart neszesszere összetételéből, majd eltűnődik, hogy lehet, irodalmat kellene tanulni. Nézik, ahogy megeszem egy kisebb doboz sushit....Nem olyan finom, mint a Lidlis pedig ugyanaz a márka, na nem baj, azért jól esett. A kutya kap egy kis rizst a maradékból, nagyon élvezi. Gyanakszom, hogy éhes lehet, miért nem kapott még ez a kutya vacsorát?! Megetetem. Kap juti falatot is.

21.00 --- Leülök blogot írni, Zalán nem hajlandó fizikát tanulni, mondván, hogy mindent tud a lencsékről meg nemtom mikről...Réka nagyon lelkes, Tibivel tart kutyát sétáltatni. Pedig az az irodalom...na mindegy, ezek lemennek sétálni.

21.20 -- megyek, én is lezuhanyozom, vége a napnak. Közben szigorúan csöndnek kell lenni, hogy meghalljam és megéljem a saját gondolataim. Most ez a feladat. Aztán majd kiderül, hogy belőlük mennyit nyomok , fojtok el és abból mennyit tudat alatt...Na mindegy, a lényeg, zárom a napot. Villanyoltás előtt Duolingo, az 5 perc , ha formában vagyok. Utolsó fél órában, órában nincs telefon nyomogatás, olvasás van vagy olvasás. Esetleg pusmogás Tibivel. 

Ennyi volt a mai nap. 2025. április 7, hétfő -- 17 éve ilyenkor kezdtem blogot egy négy hónapos kislány anyukájaként...Hűű, de rég volt, alig hiszem, hogy igaz volt....

 

Vegyes hét

 

Igazából nem panaszkodhatom, gyorsan lepergett ez a hét.  

Zalán múlt héten itthon volt betegállományban, őt nem nagyon zavarta a nyavalya, de elég makacsnak bizonyult és erre a hétre átalakult valami mássá, úgyhogy hívhattam a doktornőt, időpont és szerda reggel kiderült a vizsgálat után, hogy a torka nincs rendben, a héten már itthon marad. Biztos egy élmény lesz pótolni két hét hiányzást nyolcadikban,  erről fog szólni várhatóan Zalán hétvégéje. Ha igyekszem, akkor az enyém nem. Jó lenne, mert annyi tervem volna...

Réka angol nyelvvizsgázik szombaton, írásbeli plusz hallott szöveg értése (amit mi még úgy hívtunk az ókorban, hogy MAGNÓ...). Ennek örömére pénteken itthon maradt, mert jár nyelvvizsga előtt egy nap igazolt hiányzás. Illetve összesen két nap, úgyhogy jövő héten, a szóbeli napján is hiányozni fog. Csütörtökön fel szerette volna mondani a törit, de még tettem-vettem, pakolásztam, rendet raktam, a szokásos "értelmetlen és láthatatlan" meló (bár most elég látványos lett) és mire félig felporszívóztam a nappalit, láttam, hogy elaludt, takarhattam be és fel sem ébredt 8-ig, amikor Tibi feljött az irodájából.  Szóval fáradt, bár továbbra sem látom, hogy betegre tanulná magát...

Megjött az ajánlott olvasmányom E.től, mármint nem ő küldte, hanem a Libri.  "Kilépés a sorskönyvből" a címe. Közben online olvastam a "Sorskönyv nélkül" blogot, ami kellőképpen megrázó, felkavaró, nekem többször és rendszeresen összeugrott a gyomrom, ahogy olvastam. A kilépés a sorskönyből ennél nehezebb olvasmány pszichológiailag, de legalább annyira szórakoztató és olykor hihetetlen, megdöbbentő és ilyenek, de még eléggé az elején járok, hogy véleményt mondhatnék róla. 

Anyósom nincs jól, ezért van itthon feszkó és aggodalom bőven....Tibi érthetően gondterhelt. Ma az "egykori szülői háznál" is jártunk, anyukámnál, de sajnos mégsem nála. A ház hideg és egyre kevésbé érezni anyu jelenlétét. A családi fotókat és kerámia emléktárgyakat levenném a falakról, de világosabb folt marad utánuk helyenként, így maradnak....

2 órán át vágtuk, téptük, nyírtuk a füvet, majd hazajöttünk, amikor a fűnyíró feladta és folyton lefulladt...Sajnos a fű is nedves volt a sok eső miatt. A szomszédoknak biztos meg van a véleménye, de legyen ez az ő gondjuk...Majd folytatjuk a félmunkàt jövő héten vagy utána, hátha addig nem nő derékig....

Zalán a minap elnyisszantotta a kenyérszeletelő vezetékét a kenyérrel együtt. Állítólag volt egy óriási durranás, a fi-relé figyelt, áram a francba, így Zalàn él....A szomorú csonka vezetéket, ami a konnektorból lógott, de immáron nem tartozott a szeletelőhöz, később Réka húzta ki a falból. Zalán él, megúszta, de én nagyon szeretnék unatkozni már, csak mondom.....

 

Buszon

 

Tegnap felszálltam a buszra, ami általában hazafelé visz két másik magamforma lánnyal asszonysággal a munkahelyeinkről. Általában a leghátsó ajtó közelében szoktam letelepedni, ott mindig van hely, a sűrűbb forgalom, ha van, úgyis a középső ajtó körül szokott bonyolódni, én meg nyugodtan bambulhatok ki az ablakon arra a 4 megállóra, amennyit zötykölődöm. Ámde most leghátul egy pasas foglalta el az egész sort és élénken gesztikulálva magyarázott valakinek. Gondoltam, telefonál, nem ő lett volna az első ilyen a buszon, ám valamiért óvatosra vettem a formám és 3 sorral előtt leültem, mint szoktam. Volt egy megérzésem.

Mar ültem, mikor belegondoltam, hogy a férf lehetett éppen valamilyen szer hatása alatt vagy elszabadult elmebeteg, ki tudja....3 megálló múlva egyszer csak a sofőr kinyitotta az ajtót, a leghátsót és jelezte ennek a pasasnak, hogy ennyi elég volt...jelezve, hogy szálljon le. Mire az ellenállás nélkül le is szállt és a járművünkön nem volt olyan ember, aki legalább lopva nem nézett volna utána.  Hát remek.

A múltkor egy egészen másik pasas üvöltözött a buszon, hogy ő a Vasútállomásra akar menni. Ez pont ott történt, ahonnan az én járatom indulni szokott, de az övé pont ott végződött, így hát szerencsém volt végignézni az egész jelenetet a  buszmegállóból. A sofőr minden ajtót kinyitott és kérte az utast, hogy hagyja el a buszt, ez a végállomás. Azt nem  tette hozzá, csak mellette egy másik férfi, hogy hamarosan jön több buszjárat is, ami el fogja őt juttatni a vasútállomásra. Láttam a pasason, hogy túl azon, hogy fel van háborodva, meg is van ijedve, szerintem életében nem járt a mi városunkban, teljesen elveszettnek tűnt. Leszállás után viszont lehiggadt, megnyugtattuk, hogy tényleg jön busz, igen, a vasútállomás felé, úgyhogy csöndben maradt. Viszont amikor a következő járat megérkezett, ott is hangosan inzultálta a buszsofőrt, pedig az aztán nem tehetett semmiről, ahogy az előző sem....Érdekes emberek vannak...