Utolsó kiruccanás idén - Mátra

 Egyelőre csak képekben. 

Idilli helyzet

 

Úgy belejöttem a sütkérezésbe, hogy szilveszterre már nincs is kedvem sütni semmit. Gesztenyepüré és cukrászdai pogácsa teljesen jó lesz...Azért egy Kálci féle pogácsát kinéztem, krumplis, azt meg szeretném sütni valamelyik nap. Az aranygaluska egyelőre hátrébb szorult a prioritási listán. 

Minden nap klassz hosszú sétákat teszünk Dióval, aki ennek nagyon örül. Öröménél talán csak a csodálkozása a nagyobb, hogy napközben, ebéd után hogyhogy elvisszük sétálni, erre nem szokott rá. Na ne is tegye, mert január 8-cal visszaáll a kis élete úgyis a régi csodás kerékvágásába. Olykor irigylem ezt a kutyát azért, ennél jobb dolga csak akkor lenne, ha vadászna is. 

Anyukám igazi troll, de természetes úton, nem hajta sem rosszindulat sem semmi negatívum. Ma felhívott, hogy megkóstoltuk e már a belga csokit, amit tőle kaptunk karácsonyra, mert nagyon drága volt....Megnyugtattam, hogy még nem, mert nem pusztítottuk el az összes süteményt, így nem fanyalodtunk csokira. A mézeskalács bepuhult a bejgli mellett a zárt dobozban, úgyhogy azt már nem eszi meg senki, csak a felnőttek. Emlékeztetnem kell magam jövőre, ha még élünk, hogy a mézest nyugodtan felfalhatják a gyerekek 99%-ban, mert senki más nem fog enni belőlük. Valahogy senkinek nem kell, pedig finom. A zserbóból még mindig van, ahogy hazajöttünk a sétából, első dolgom volt, hogy készítettem magamnak egy tejszínes, habos kávét és szeltem pár mini kocka zserbót, mákos bejglit és egy részét be is toltam a pocakomba. Ez aztán a dolce vita....

Este néztük az EB-től EB-ig című műsort az M4-en, ami természetesen foci, nekem nagyon tetszett, tegnap, ma, holnap adják 3 részletben, de én végig tudtam volna nézni az egészet egyben. 

A téli szünetre vett két könyvem egyelőre érintetlen....Elég későn kerülünk ágyba és ha egyszer elhelyezkedem, valahogy csukódik is le a szemem gombnyomásra. 

Árad a Tisza is. Ahol sétálni szoktunk lenn, most víz alatt. A sétány maga fenn kutyával túl forgalmas, de most ez van. 

2023-as süti választék

Dió pihi - ünnepi hangulatban

bájgli - fele kirepedt, fele nem, de amelyik kirepedt, az finomabb volt. Nekem mindig alul, oldalt reped ki, szóval semmi látványos nem történik 

Karácsonyfa közelről 

Bekukk

 

Lassan senki nem olvassa ezt a blogot (ami amúgy nem baj), de nem is csoda, amilyen hanyagul vezetem. Azt terveztem, hogy advent minden napján lesz bejegyzésem, aztán persze huss, elrepült mellettem az idő és továbbra is robog velem....

Az első dolog, ami eszembe jut,  hogy a nemrégiben vett Adidas melegítőalsó természetes fénynél nézve teljesen és totálisan szöszös....Tibi szerint hamisítvány, szerintem meg egyszerűen hiába rajta a márkajelzés, az sem valami kiváló minőség. Na mindegy, amúgy szeretem ezt a nadrágot, vettem belőle többet is, bár  valahogy mind más szabású némileg, viszonyt kényelmes és nagyszerű itthoni mackóként használni. 

Át lényegesebb kérdésekre. A karácsony remélem mindenhol kellemesen telt. Számomra a felkészülés mindig a legszebb és legboldogabb, maga a karácsony eléggé fárasztó. Pontosabban rohadtul fárasztó. Csak magamnak köszönhetem.  

Mivel karácsony csak minden évben egyszer van, rendre elfelejtek dolgokat, kiesem a rutinból minden egyes évben. Pl. a bejgli esetében elfelejtem, mennyi tölteléket kell kenni a kinyújtott tésztára. Tavaly kevés volt, idén egyenetlen. Minden rúdnál egy meglepetés ért a felvágáskor, hogy mennyi lesz benne a mák. Egyiknél szinte eltűnt a tészta, máshol, ugyanakkora volt a mákréteg, mint a tészta és ezek árnyalatai....Most leírnám, hogy mennyi mákot tettem idén a bejglibe, de max rajzolni lehetne. Amit a recept ír, fél kiló mák, azt kb. 2 rúdra elég. 

Természetesen idén is beszippantott az őrület és sütöttem - sütöttem és sütöttem, amig össze nem estem. Na jó, nem ,de nagyon elfáradtam. Egyszerűen nem bírtam magammal. Először készült a mézeskalács, ami inkább mézeskeksz sok vajjal. Aztán a zserbó, ami pompásan sikerült, egyszerűen mesés az a süti. Olyan ízorgia, hogy jaaaaaj, imádom. Tibi hazaállított 23-án 2 kiló kenyérrel, 8 zsömlével és 4 kiflivel, nehogy éhenhaljunk, így elég sok mindent le kellett fagyasztanom. Emiatt nem volt hely zserbót fagyasztani, de nem baj, mert szerintem a hűtőben is egész sokáig eláll. Még Réka gigaméretű tortájából is van lefagyasztva 4 szelet!!!! . Erre is emlékeztetnem kell magam, hogy négyőnknek nem kell nagy torta, osztogatni meg minek, a mi családunk nem valami édesszájú. 

Zserbó után főztem a töltöttkáposztát, másnap a francia marharagut, de egyikből sem maradt sok karácsonyra. Különösen a francia marharagu lett habkönnyű krumplipürével zseniális. Nem magam fényezem, csak követtem egy receptet. Másnap sütöttem a bejglit, aztán befutott a megrendelt mézes linzerem, ami tényleg csúcskategória. Kavartam még rákóczi túróst, mert Zalán kérte és tiramisut, mert azt mindenki imádja. Ez már őrület szerintem, de a hab a tortán a citromos szelet volt, ami hófehérke néven fut. Ez már olyan sokadik süti volt, hogy szerintem a gyerekek nem is ettek belőle. Jövőre határt kell ennek szabnom. Csak nem tudom, melyik ujjam harapjam. A rákóczi túrós és a hófehérke lemarad jövőre, az biztos, ha egy mód van rá. 

Szentestére kacsát sütöttem, mint mindig, hozzá hagymaleves lett volna a leves, de úgy elsóztam  szerencsétlent, hogy nagy mennyiségű sajtos pirítóssal is csak pár kanállal lehetett belőle megenni. Az a legfurább, hogy nem is emlékszem, mikor sóztam meg.... Valami karácsonyi manó huncutkodott szerintem. Pedig nagy kedvencem a hagymaleves. Jövőre sima húslevest kotyvasztok inkább,  mint tavaly, vagy tárkonyos ragulevest. Vagy rendelünk az étteremből halászlevet, bár azt a gyerekek nem szeretik. A kacsa finom lett, nem volt gond vele, azt elrontani sem lehet igazán. Szép lassan sütöm, főlia alatt, aztán ha már puha, jöhet a pirítás. 

Tesómékat láttuk vendégül másnap ebédre. Anyu ragaszkodott hozzá, hogy ő főzze a húslevest, így azt befőttesüvegben hozta is és hozzá dobozokban minden mást, főtt húst, zöldségeket, csigatésztát és cérnametéltet. Én sütöttem bacon-os csirkét sajttal és aszaltszilvával töltve, ez nagyon finom lett. Volt hozzá sült krumpli, petrezselymes rizs, káposztasaláta és kukoricasaláta, zöldsaláta öntettel. Savanyúságot nem kért senki, van pedig több fajta a hűtőben. Ezen kívül készült cigánypecsenye, ami nem sikerült maradéktalanul, valahogy az illata erőteljesebb volt, mint az íze. Plusz az örök jollyjoker, a pankómorzsás csirkemell csíkok. Itt is voltak gikszerek, a karácsonyi menünek laktózmentesnek kell lennie és ez maradéktalanul nem sikerült, pl. a csirkeroládba laktózmentes sajtot kellett volna nyomni, így abból a keresztlányom nem tudott enni. Anyukám könnyen elintézi ezt a kérdést, nem szokott foglalkozni laktózmentes hozzávalókkal, kapjon be a keresztlányom egy bogyót és akkor ehet laktóztartalmú ételeket is. Nála valóban így is van, ha ott ebédelünk, de  mint tavaly, idén sem evett nálam semmi olyanból, amiben laktóz lehet.  

Karácsony másnapján sógornőmnél libát ettünk ebédre, estebédre, mert 4-5 óra is volt, mire odaértünk. A liba nem nagyon akart megsülni. Volt hozzá isteni káposzta, csicsóka, krumplisaláta és sült csirke. Az nem mondanám, hogy halálra zabáltuk magunkat, viszont nem éppen diétáztunk.... Osztogattam is az elkészült süteményekből, ételekből. A kutyával minden nap sétálunk nagyokat a valószínűtlen melegben....bár annyit nem, hogy le is dolgozzunk a plusz kalóriákat...

A karácsonyfát egy héttel karácsony előtt feldíszítettük.  Csinoska, nagyon szeretjük, mint mindet minden évben. Akkor szoktuk felállítani, amikor a téli szünet kitört és mivel mindketten itthon betegeskedtek utolsó héten, hát nem volt akadálya annak, hogy a nagy karácsonyozás kezdetét vegye. Vettem a fára új égősorokat, bár az egyikről gyorsan kiderült, hogy max a lakást lehet vele díszíteni, a fára nem kerülhet fel, mert túl sárga....Idén vettünk egész sok új díszt is, főleg piros és arany színekben. Maga a karácsonyfa pedig  idén bő két méter, talán soha nem volt még ekkora, viszont kevesebb helyet foglal el, nem akkora kiterjedésű, ami jó, mert amióta megjött az új ülőgarnitúra, nincs üres sarok, ahová be tudjuk állítani a fát, csak a szekrény elé... Egy héttel karácsony előtt már állt, de minden nap díszítettünk még rajta karácsonyig. Nagyon jó ránézni, január közepéig - végéig biztosan állni fog, aztán már csak szomorú emlékeztetője lesz a téli szünetnek, ami elrepült, na akkor le fogjuk bontani. 

Anyukám felhívott ma, hogy neki hiányzott a sós süti .... majdnem mondtam neki valamit. Valahol igaza volt, neki amúgy is hiányzik mindig valami. Gyerekkoromban kalácsot sütött és kókuszkockát, ennyi. Nekem is meg kellene állnom kettőnél-háromnál. Most viszont jön majd a szilveszter, újév, arra megint muszáj lesz sütni valami finomat. Nade a lényeg. Jövőre, ha még mind élünk, nem kell annyi süteményt sütni. Nem keeeell. Mákos bejgli, zserbó, tiramisu, mézeskalács és kész....

Anyukám az is mondta, hogy bonyolult a porszívó, vehettünk volna valami egyszerűbbet is, mert állt a cucc a sarokban és nem használta még... Megjegyeztem, hogy egyetlen gombot kell megnyomni a bekapcsoláshoz és ugyanazt a kikapcsoláshoz....direkt olyat választottunk, amit egyszerű tologatni. Fél óra múlva visszahívott, hogy kiporszívózta a hálószobát, hurrááá! Mi most értünk abba a nem egyszerű élethelyzetbe, hogy van itthon két kamasz és a háttérben 3 nagyszülő, mind nyolcvan felett, akik egyre több odafigyelést és türelmet igényelnek. Annyi türelem kell, aminek a töredéke elég volt, amikor ovisak voltak a gyerekek, a nagyszülők pedig vidám hetvenesek.. Zalán pl. beszólt valami gorombát szenteste szent reggelén, ami szerintem elég durva volt, nekem soha eszembe sem jutott volna ilyesmit mondani anyámnak hasonló koromban vagy később, nemhogy konkrétan kimondani és aztán fél óra múlva gyűjteni annyi erőt, hogy bocsánatot is kérjen. Kamasz, erre mindent rá lehet húzni....

Ajándékot idén adtunk és adtunk, de olyan sokat nem kaptunk, inkább apróságokat. Bár Tibi kapott egy élményvezetést Porsche 11-re, aminek nagyon örült. Én rendeltem magamnak elég sok ajándékot, a meglepi ajándékok közül az aláírt focista kártyáknak örültem a legjobban, bár nem konkrétan Szoboszlai vagy Szalai Attila írta alá őket, csak majdnem. Réka rögtön két hajformázót is kapott,egyet tőlem , egy másikat pedig a keresztanyukájától, úgyhogy szabadon válogathat, hogy melyiket izzítja be hajszárításhoz. Zalán még mindig kért legót, ami azzal jár minden szenteste, hogy amíg ki nem rakja az összeset, nem tud lefeküdni. Így szenteste másnap hajnali háromkor sikerült ágyba kerülni. Könnyű volt Zalánnak, neki nem kellett 8-kor kelni pakolászni, főzni, várni a vendégeket. 

Egyébként nagyon szép lett a nappalink, ünnepi, de nem túldíszített, csak olyan meleg, hangulatos, otthonos. Nagyon jó itthon lenni mindig, most különösen. Ki is élvezzük, amíg tart és amíg lehet. 

Jó hír, rossz hír

 

Rossz hír, hogy ma sem sütöttem semmit, leszámítva a rántotthúst és a sült krumplit.

A céges buli tegnap egész jól sikerült, bár én fél kilenckor

 megrémültem, mikor kiderült, hogy a két féldisznó (malac) nem volt még sehol. Az futott át az agyamon, hogy itt éjfélig sem végzünk, ajjajjajjj....Mikor aztán betolatott az utánfutón szegény két részletben és kiemelték az asztalokra, bevallom, nehéz volt nem sajnálni szegénykét. Minél kevésbé volt felismerhető az állat a hús mögött, annál könnyebb volt elengedni a malackát, de azért elmondtam a lelki üdvéért pár imát és megköszöntem, hogy .... nem is tudom, mit. Hogy van nekünk ilyen malacka. 

A hentesbácsi kapta szét a húst tarjára, pecsenyére, karajra, szalonnára, ilyesmire, és volt egy kollega, aki vállalta a főzést. Olykor, ha szükséges volt, voltam a kuktája, kavartam a hagymát és a hagymás vért később. Ha épp nem volt tennivaló, akkor a hentesbácsi szakértő, rutinos mozdulatait figyeltem, mint szemlélődő. Amikor pedig átfáztam vagy le akart fagyni a lábam, akkor felbaktattam az irodába a raktár egyik hátsó zugából és megírtam a karácsonyi üdvözleteket a külföldieknek Csehországba, Lengyelországba, Ausztriába, Németországba és Finnországba. Akikkel idén nem kötöttünk üzletet, azok most kimaradtak. Hallgattam egy kis podcastot, akadt még egy kis meló is, úgyhogy mire visszaértem a fiúkhoz, elkészült a húsleves is és sütőben sült a pecsenye és meglepetésemre a hurka és kolbászok készen tekeredtek az asztalokon, neki is álltak a srácok a mosogatásnak. 

Nem volt rossz buli, bár egyedüli nőként én untam magam egy kicsit. A könyvelőlány ugyan meg volt hívva, de nálam kb egy huszassal fiatalabb, így sok közös témánk nem volt. Valamint nem volt túl beszédes fajta. Aztán beszállingózott még egy kollega feleség is, de ott még nagyobb korkülönbség figyel be, így csak pár mondatot váltottunk. Inkább azzal voltam elfoglalva, hogy milyen édes a kislányuk, egykor volt Réka is 4 éves, akkor még bújt hozzám és ragaszkodott hozzám, most meg egész más minden, hisz 16 is elmúlt.

Szerintem ötre hazaértünk, addigra már egyik srác sem volt szomjas szerintem, egyedül a töpörtő nem sült még ki teljesen. Azt józan fiúk kavargatták, ahogy láttam. Ha már lendületben voltunk, elhoztuk a Kosár Közösségből a rendelésünk. Olyan sonkát kaptunk, hogy az illata perceken belül megtöltötte az autót. Rendeltem még fahéjas cruffint,  csípős háziszalámit, padlizsánkrém, pirosalmát és még amire már nem is emlékszem. Most házitej nincs, mert kell a bociknak. Hiányzik is nagyon...

Innen kifurikáztunk anyósomhoz, mert mi etetjük a két kuvaszt náluk. Gyönyörűek és nagyon okosak. Innen Réka kitalálta, hogy a szülinapjára kapott karkötőre ő szeretne választani a saját pénzéből néhány (egy) függőt, ami meg is történt, bár elég nehezen tudott választani. Nem csoda, mert nekem kb mind tetszett..... Vettünk még pár apróságot, ajándékot, Réka sós kekszet, nasit, majd átkocogtunk az Obiba és választottunk egy fenyőfát. Ebben általában elég gyorsak vagyunk, vagy ha nem, akkor is visszatérünk a legelső fához és megvesszük azt. Most egy magas (hogy Zalánnak is igaza legyen) fát választottunk, kb. 2 m, talán picit kisebb, viszont nem túl duci, mert nincs hely két m átmérőjű fára, mióta abban a bizonyos sarokban már egy fotel van, hangfal, állólámpa. Igazából most sem tudom, hol fog állni a fa, de gondolom, ugyanott, mint máskor,csak kicsit rendezni kell a helyszínt.

Este 8ra értünk haza és én már nagyon álmos voltam. Kb mint most, bár már vasárnap van....

Utolsó munkanap idén

 

Mostanában rengeteg true crime podcastot hallgatok takarítás vagy főzés közben, valahogy úgy sokkal könnyebben megy a munka. Ott hangzott el, amit én amúgy tudok már egy ideje, hogy gyerekkorban, kamaszkorban egészen másképp telik az idő, másképp fogja fel az ember az idő fogalmát. Emlékszem is, hogy egy örökkévalóság volt egy tanév még a gimiben is. Felnőttként viszont huss, eltelt egy hét. Két huss, oda egy hónap. A decemberről pedig tudom, hogy villámként lepereg, mert minden évben összeírom, hogy miket sütök adventre, aztán egy héttel karácsony előtt pánikba esem, hogy még nem sütöttem semmit....Idén még a mézeskalács sincs meg, hanem vigyázok, mire bekövetkezik a karácsonyi hajrá, az utolsó 3 nap, én már kileszek, mint a liba, pedig nem ez a cél. Mézeskalács, zserbó, bejgli, lehet, hogy ennél a 3-nál maradok, plusz a kuglóf és tiramisu karácsony első napján. A gesztenyepüré is hálás. Mézeslinzert tudok rendelni. 

Láttam az Auchan-ban bejgli lisztet, eléggé meglepődtem, mert a bejgli nem egy igényes tészta, élesztős ugyan, de nem olyan érzékeny, mint a kalács tésztája vagy a fánké. Mindegy, nem vettem, szerintem teljesen jó lesz oda egy sima liszt is. Ott a kulcs nálunk az lesz, hogy tisztességesen meg tudjuk őrölni a mákot, akkor már csak odaégetni tudom, máshogy nem lehet tönkretenni. Szétrepedni is szét tud, bár nekem nem mindig szokott és akkor sem a tetején, úgyhogy az nem szokott zavarni annyira. 

A zserbót imádom sütni, mert annyira jó valamiért, tudnám főállásban is készíteni. Nagyon vékonyra kell nyújtani a tésztát, aztán sok lekvár, hogy tocsogjon szinte benne a dió, új réteg, megint a lekvár, ismét a dió, zsupsz a sütőben, ha minden réteggel megvagyunk és ha kihűlt, jöhet rá az olvasztott csokoládé. Nincs karácsony nálunk zserbó nélkül.....

Na szóval a szomorú lényeg, hogy még nem sütöttem semmit....de nagyon készülők. Főleg mentálisan, hehe...

Holnap egész napos céges buli. 

Hétvégén én teljesen szabad lennék, ha nem lenne a jövő héten suli, így hétfő-kedden-szerdán még biztosan lesz tanítás. Kedden befigyel még Zalánnak biztosan egy matek dolgozat az egyenletekből. Hogy másból írnak -e, nem tudom, de hétfőn lesz német föci, arra biztos tanulni kell. Bár tudnám, hogy hol tartanak, fogalmam nincs....!

Hétfőn karácsonyi vásár a suliban, amire hagyomány a baglyos szendvics, szóval hétfőn is jó hajnalban kell kelnem, hogy meglegyek a szendvicsekkel. Akkor viszont már egy füst alatt lehet, bekavarok egy kis mézeskalácsot vagy a zserbót. Persze a gyerekekkel lenne az igazi, de az a durva, hogy ők még nem érnek rá. Vagy már nem....itt a nagy hajrá. Szerdán vagy csütörtökön mondjuk nekik sincs semmi kötelező melójuk. 

Tegnap megvettük anyu ajándékát is, a MediaMarktban felszívtam magam idegileg, mert üres dobozok és kopott mintadarabok, valamint a nagy semmi az volt, de áru nem. Átrongyoltunk a szomszédos Auchanba, mert az Euronics meg pont bezárt, úgyhogy oda már hiába mentünk volna. Na az Auchanban pillanatokon belül nem, de perceken belül döntöttünk és hurcoltuk a dobozt a pénztárhoz. Idén a gyerekek kapnak közös ajándékot is, egy kukoricapattogtatót. Kíváncsi vagyok, mit szólnak majdhozzá.  

Nagyjából ennyi jut eszembe....

Ja, továbbjutott a Fradi, döntetlen lett a Fiorentina ellen, pedig vezettek is. Mostanában elkezdett érdekelni a foci, odáig fejlődtem, hogy végig tudok nézni egy magyar bajnoki meccset, ha élvonalbeliek vannak benne. Olyan sok fantasztikus élmény kötődik a válogatotthoz ebben az évben is, hogy valahogy megjött a kedvem a focihoz. A Liverpool meccseit is figyelem eredményileg, olykor egy-egy félidőt is megnézek. Feltűnő, milyen nagy ott a tempó, mennyire eseménydús egyetlen félidő is. A foci olyat tud, amelyet egyetlen más sportág sem. Ha pedig a válogatott teljesít jól, gólokat lő és nyer, az mindig akkor a nagy élmény és annyi örömet tud hozni a szurkolók életébe. Egy győztes válogatott meccs után legalább 3 napig egy kicsit (nagyon) minden olyan kerek. Na sok okosat már nem próbálok kipréselni magamból, mert fáradt vagyok és álmos. Inkább elteszem magam holnapra. 

Ami lemaradt ...

 1) A Mikulás Zalánéknál majdnem egy hetet késett. Nem tudni, miért. Eredetileg úgy volt, hogy csak egy szem mandarint kapnak, végül lett mandarin és egy csomag néhány szelet csokoládéval. Addigra már el is felejtették, hogy egyáltalán járt idén felénk a nagyszakállú....Az ofő ajándéka viszont megvan karácsonyra - gondolom, Mikulásra is kapott édességet, csomagot - kap egy gyönyörű karácsonyi bögrét és egy sütisdobozt. Valószínűleg, aki az ofő ajándékát intézte nem ugyanaz volt, mint aki a gyerekek csomagját. 

2) Rékának ízlett a tortája, nem tudom, írtam-e, de kávés -karamellás krémje volt és nyálcsorgatóan folyékony maradt a karamell benne. Isteni volt, egyenesen fantasztikus. Az az egy baj van vele, hogy kb. fele ekkora is elég lett volna, ugyan lefagyasztottam pár szeletet, de nem vagyok benne biztos, hogy a cucc bírja a fagyasztást. Ha már fagyasztó, ma megvettem a kacsát is karácsonyra. A káposztát még nem tudom, hogy szeletelem le hozzá, szerintem sehogy, majd megkérem Tibit, az uramat. (Ugye ama bizonyos törött káposztaszeletelővel vágtam le az ujjamból egy darabot. Azóta amúgy meggyógyult, picit érzéketlen a hiányzó szeletke helye, de már újra 10 ujjal gépelek. Milyen mák, hogy nem gépírólány vagyok, ennyit táppénz nincs is a világon.

3) Megkóstoltuk a Lidl-s mákosbejglit is ma, még meleg volt. Nekem a Tesco-s jobban ízlik, de nem tudom, miért. Mintha a Lidl-s picit túl édes lenne, de Tibi szerint a Tesco-s édesebb, mint a Lidl-s, szóval rejtély. Mindegy, nagyon finom mindkettő. Lehet, teljesen feleslegesen sütök bejglit, főleg, hogy a mákot nem is mindig sikerült teljesen finomra őrölni??? Most visszatérek az eredeti receptemhez, amiben az van, hogy 56 dkg liszt és 21 g vaj....mert az verhetetlen volt, nem is tudom, minek próbálkoztam mással. Ugyan azok sem voltak rosszak, szerintem a bejglit elég nehéz amúgy elrontani szándékosság nélkül, nem véletlenül ezt sütöm és nem a nálunk családilag hagyományos mákos kalácsot. Kalácsban gyenge vagyok. Valahogy nem lesz soha tökéletes.

4) Egyetlen műsort nézünk a tévében, ami nem film vagy politika/közélet, az a Sztárban Sztár Leszek idei évada. Igazából Kristóf volt a legjobb, az ész érvek emellett szóltak, de én Lilinek drukkoltam, mert nem egy dala a bőgésig meghatott. Remélem, hosszú és sikeres karrier áll mindkettőjük előtt. Valahogy azt éreztem, hogy oké, Kristóf jobb utánzásban, de valahogy Lili az,akire muszáj volt olykor - nem mindig - figyelni. 

5) Idén disznóvágásos témájú lesz az év végi céges buli. Hát nem voltam valami boldog, amikor először hallottam ezt, főleg, hogy eredetileg a leszúrás része is a telephelyünkön történt volna meg, csak sikerült lebeszélni erről fiatal és bohó kollegákat. Vagy csak egyet, már nem is tudom. Meg mondom őszintén, a túlélésre fogok hajtani és bízom benne, hogy legkésőbb este hatkor leléphetek. Remélem, lesz Bailey's.....

6) Próbálom összeállítani a karácsonyi menüt, de teljesen szét  vagyok esve. Szentesére főzök húslevest mindenféle húsból, sok-sok zöldséggel, és ugye ott lesz a kacsa a káposztával, burgonyapürével, ez biztos, mert ezt kérte mindkét gyerkőc egyértelmműen és határozottan, Tibi pedig belement. Másnap lesz nálunk a karácsonyi ebéd és ezzel vagyok totál bajban.  Ami szóba jöhet:

- camambersajt tésztabundában, áfonyamártással

- sajtkrémleves 

- sültes tál - cigánypecsenye, sajttal töltött csirkerolád baconba tekerve, flekken, pankómorzsás csirkecsíkok - kukorica saláta, káposztasaláta, rizs, püré, 

- francia marharagu - pürével szintén

- töltött káposzta - ezt már félig kihúztam. Valószínűleg adventi eledel lesz belőle, nem karácsonyi. 

Desszert: tiramisu, bejgli, mézeskalács, kuglóf

Adventi: mákos hókifli, rákóczi túrós, gesztenyepüré, zserbó

Szilveszter: aranygaluska, pogácsa

 

  

Sweet 16

Én nem gondoltam, hogy ez ilyen hamar be fog következni....Ma délután 16 éves lett a kiscsaj. 

Catching up

 

Az Advent a kedvenc időszakom. Mindig mondom, hogy úgy kellene élnünk az év 12 hónapjában, ahogy decemberben. Túl sokat nem dolgozunk. Akarom mondani, ilyenkor annyi minden belefér az életünkbe, annyi mindenre van idő, amire egyébként nem. Ez a nagy várakozás, készülődés a legjobb az egészben. Idén valahogy különösen karácsonyos a hangulatom, nem tudom, miért vagy mitől, de bár még csak kilencedike van, minden olyan ünnepi. Lehet azért, mert december 14-én dolgozunk utoljára és el sem kezdjünk majd január 8-ig, vagyis kerek 3 hét. Persze el fog telni nagyon gyorsan, de azért 3 hét szabi nem semmi....

Ma reggelire Kálci féle lángost sütöttem, ami fantasztikus, mindenkinek bátran ajánlom, mert tökéletes, jobb, mint bármelyik strandos vagy karácsonyi falus lángos. Pofonegyszerű és fillérekből megvan, leszámítva a tejfölt, a sajtot és a fokhagymát. Viszont nem diétás, úgyhogy én csak egy felet ettem és utána picit sajnáltam magam, hogy többet nem tömhetek magamba. Megtették a gyerekek helyettem, ami vigasztalt. 

Túlvagyunk a Mikuláson szerencsésen. Anyukám imád csomagot kapni, úgyhogy idén is készítettem neki egyet, a gyerekeknek pedig a szokásos édességes, mogyorós, mandarinos jutott. Nem csináltak nagy faxnit/faksznit belőle, Zalán eldörmögte párszor az orra alatt, hogy nincs is Mikulás, kit próbálunk átverni, ő aztán biztos nem suvickolja ki a cipőjét, hiszen teljesen új, egyszer volt a lábán. Micsoda mákja van, mert tényleg így volt. Zalánéknál nem volt a suliban Mikulás csomag osztás, legalábbis én nem tudok róla, ő meg ezt mondta. De nem is jött haza plusz csomag, ha mást nem, a csomagolást széthagyta volna valahol a lakásban. Rékáknál lesz Mikulás, de összevonva a Karácsonnyal..... ezt nem nagyon értettem, miért nem lehet egy csomagot Mikulás napján vagy utána akár átadni a másiknak (húz mindenki egy nevet és annak dob össze csomit x összegből) de végülis, nekem mindegy, Rékát nem zavarja.  

A diétám némileg megfeneklett, túl sok ilyenkor a finomság és nem tudok olyan keveset enni, amivel fogynék, úgyhogy igyekszem nem zabálni, minél kevesebbet torkoskodni, de amit lenyomtam január és április között, az most nem megy. Nem akarom eléggé, nyilván. Nem vagyok szomorú vagy elkeseredett, mert annyit nem szedtem (még) vissza, de nem is valami nagy öröm ez. Nem adjuk fel, januárban folytatjuk, addig meg reménykedem, hogy nem jön fel több kiló....Amíg M-es a méretem, addig nem panaszkodom. 

Az adventi sütilistám idén elég érdekesen alakul, elkövettem azt a hibát, hogy megkérdeztem a többieket, hogy mit szeretnének, mit süssek. Máskor csak mentem kb. a saját fejem után, mégis felfaltak a sáskák mindent. Sőt, dugdosni kell a sütit előlük. Még nincs kész a mézeskalács, de az lesz az első, utána mákos hókifli Zalán kérésére, Tibi nem támogatja. Zserbó mindenképpen lesz, mert az maga a karácsony számomra és imádom, én önző. Zalán is nagyon szereti és anyukám is, ráadásul elvileg jól fagyasztható. Bár a fagyónk kicsi, nem nagyon van hely ünnepek idején sütinek.... Na szóval:

- mézeskalács

- mákos hókifli

-zserbó

- mákos bejgli

- aztán kifejezetten karácsonyra tiramisu az óriási kedvenc, kuglóf csokis ganache-sal nyakonöntve. 

Szerintem ennyi bőven elég. A szokásos kozáksapkát/hólabdát leszavazták, mintha senki nem szeretné, valamiért azt kell mégis a legjobban dugdosni, nehogy elfogyjon már aznap. Mivel macerás süti, ha nem kell, hát nem kell. Ezen kívül úgyis rendelek még mézeslinzert a helyi termelői közösségtől, úgyhogy ennyi bőven elég sütiből. Amúgy bevallom, nekem a Tesco-s bejgli is ízlik, meg tudok - tudnék---  belőle enni egy kisebb rudat, bár azok elég rövidek, de karácsonyra csak sütök, nyilván. 

Ja és majdnem elfelejtettem, Zalán kért Rákóczi túrósat, mert ő azt annyira szereti. Szerencsére az is egy egyszerű süti, úgyhogy ám legyen. Egy nagyjából linzertészta alapra jön a lekvár, arra a túró és a tetejére a gőz fölött felvert tojáshab, sütőben rászárítva. Valóban ez is egy családi kedvenc. 

Két ünnep között vagy Szilveszterre szoktam készíteni az aranygaluskát vaníliás borsodóval, ami egy álom finom és van több receptem is pogácsára, valamelyiket vagy akár többet is megsütöm majd. Azt szeretjük, ha réteges vagyis többször hajtogatom és hagyom kelni, újra hajtogatom, stb stb. 

Rékának kedden ünnepeljük a 16. szülinapját. Mármint a tortát holnapra vállalta el a cukrász, mert hétfő-kedden ő zárva van, úgyhogy vasárnaptól kb. keddig biztos egyfolytában ünnepelünk. Én már el is kezdtem, mert eszembe jutottak az utolsó napok szülés előtt, amik némileg megfakultak bár, de azért kellően élénkek....Persze idén is hihetetlen és döbbenet, hogy egy évvel öregebb lett a csaj, én meg csak nézem és nézem őt (már amikor nincs a szobájában), hogy hogy lett ekkora és ilyen, amilyen.....Még nem pírított rám, hogy mit bámulom, de a dolog várható. Az idei év leglátványosabb eredménye, hogy milyen klasszul és magabiztosan lovagol, üget és vágtat, ezen mindig meghatódom, mert valami gyönyörűség nézni, ahogy ül a lovon és csak dörzsölgetném a szemem, hogy jól látok-e és az a nyeregben tényleg ő? A rossz hír, hogy jövőre két nappal kevesebb lesz a szabim.... 

Ez az augusztusi Réka, majd teszek update-t is, de nagyjából most is így néz ki. 

 

Hirtelen felindulásból

 Anyukámat kontrollra kísértem szerda reggel. Fél nyolcra érkeztünk az ambulanciára, fél 9-kor érkezett az orvosa a rendelésre, fél 11 körül hívták be a rendelőbe. Addigra már eléggé stresszben volt. Kétszer is eltipegett pisilni a vécére és elmondása szerint a második után nagyon aggódott amiatt, hogy amíg távol lesz, behívják majd és ő nem lesz ott, szóval megint hátrább sorolják és ő már eléggé fáradt…talán soha nem végzünk. Ez volt az alaphelyzet. Nem láttam rajta különösebb feszültséget, gondoltam a rutin meg az évek, de mint kiderült, rendesen tombolt odabenn a feszkó.

Három órai várakozás után végül szólították, eltűnt az ajtó mögött. Amíg nem volt mellettem, beszélgetésbe elegyedtem egy hölggyel mellettem, aki teljesen rutintalan volt, abban az értelemben, hogy mélyen fel volt háborodva, hogy már 2,5 órája ücsörög a folyosón az orvosra várva. Úgy gondolta, ha fél 8-ra van időpontja, az azt jelenti, akkor kerül sorra. Hát nem. Egyre csak puffogott a hölgy, hogy hulla fáradt, éjszakás volt, időpontra érkezett, és még milyen bunkó paraszt is ez a doktornő. Csodálkozva pislogtam, meg is jegyeztem, hogy nekünk nincs semmilyen rossz tapasztalatunk, pedig ide járunk 5 éve, egyre rendszeresebben sajnos. Mire elmesélte, hogy pedig pont fél órája jöttek ki ugyanazon az ajtón, amely mögött anyu eltűnt az ismerősei, akivel most közölte a doki, hogy valószínűleg csontvelő átültetésre lesz szüksége…. Lett volna neki is, a feleségének is kérdése, nyilván, kinek ne lenne ilyen helyzetben, ám a doktornő azt válaszolta, hogy neki most nincs ideje kérdésekre válaszolni….Teljesen ledöbbentem ezen. Na most kinek van ideje, ha nem neki. Vagy ha nincs, extrém leszek, megad egy telefonszámot, amin őt vagy mást el lehetne érni. Micsoda emberi viselkedés ez! …. Hová kell felemelni a fizetésüket, hogy ilyesmi ne csúszhasson ki a szájukon? Nincs ilyen összeg, mert nem is ezen múlik. Ez megint olyan dolog, ami nem pénzkérdés.

Ebben a pillanatban kilépett anyu a rendelő ajtaján és rögtön láttam, hogy valami nagyon nem kerek. Kiderült, hogy nagyon magas volt a pulzusa, mire elküldte a doktornő rögtön a kardiológiára egy ekg-ra. Anyu próbálta magyarázni, hogy neki ez egyáltalán nem jellemző, inkább amiatt szokott aggódni, hogy 60 alá megy a pulzusa, ilyen még soha nem történt….Mire a doki letépte a maszkját, ami a covid időszak óta tartozéka és 30 centiről az anyám arcába ordította, hogy azt majd a kardiológus eldönti, hogy mi legyen és hogy legyen. 80 éves emberről van szó, aki semmi okot nem adott az ilyen viselkedésre. Teljesen fel voltam háborodva. Nem tudom elmondani, mennyire. Azt elérte, hogy ezentúl nem engedem bemenni anyut semmilyen rendelésre egyedül. Mert általában is el lehet mondani, hogy érdekesen bánnak vele. Először is, mindenki felemeli a hangját, ha hozzá beszél a fehérköpenyesek közül, pedig legalább olyan jó hall, mint én. Persze ő is mondhatná, hogy nem vagyok én süket, nem kell hangosabban beszélni, de szegény úgy retteg ha orvos közelébe kerül, hogy ilyesmi meg sem fordul a fejében.

Elkészült az EKG, nem volt jó, átsétáltunk a kardiológiára, ott azonnal fogadta a főorvos, ezt mondjuk az ügy pozitív oldalára írom, megvizsgálta, írt fel neki bétablokkolót….Előírt neki vizsgálatot. Na most én nem vagyok orvos, nem is akarom kétségbevonni a döntéseiket, amiket hoznak. De hogy miért írnak ki valakinek bétablokkolót, amikor az esetek 99%-ban 60 a pulzusa, én nem értem. Remélem, hogy ez egy olyan ártatlan szer, amit lehet szedni és 60 ról nem szedi le neki 50-re….

A lelettel visszatérve az osztályra, odajött hozzánk az ordítós doktornő, hogy ki kell az ilyet vizsgálni, milyen jó, hogy utánajártunk, ugyeeeee, mert volt már ilyen magának máskor is, biztos, ugyeeee….. Akartam mondani neki, hogy anyám csak idős, sem nem hülye, sem nem süket, de nem szóltam semmit. Ezúttal legalább nem kiabált az arcába. Hát nem, nem volt ilyen eset még, de persze anyu nem mert ellentmondani, elbizonytalanodva annyit mondott, hogy lehet, nyilván, persze, igaza van és MEGKÖSZÖNTE, hogy intézkedett a doktornő a hirtelen felmerült helyzetben.

Délután kettőkor léptünk ki a kórházból. Még jó, hogy viszonylag klassz a büfé.