Kedd

 

Zalán noszogatása a külön matekra úgy bennem maradt, hogy még másnap reggel is éreztem, keveset is aludtam, mert járt az agyam....úgyhogy nem mondhatnám, hogy fel voltam dobva. Az egyik autószalon előtt kerekezve hirtelen ki akart tolatni elém egy Suzuki, majdnem elkapta a hátsó kerekemet.  Nem mondom, hogy ő volt a hibás, rosszkor voltam rossz helyen, nem volt elég óvatos ő sem, mindenesetre nagyon nem szeretnék kerék alá kerülni....Már nem tudom összeszámolni a két kezemen, hogy hányszor nyírtak ki majdnem úton hazafelé, vagy melóbe menet.....már úgy ülök a bringán, mint akinek üldözési mániája van és szóltam a főninek is, hogy ha egy nap nem érek be fél 9-ig és nem is üzentem, akkor valaki kilapított...

Odabenn felmostam az irodát, mert a takarítónénink kórházban van és most pár hétig nem jön, nekünk viszont délutánra bejelentkezett egy cseh vendégünk. Csak jobb volt  fogadni egy tiszta irodában...Igaz, nem fehér kesztyűben érkezett, nem húzta végig az ujjait minden polcon és szekrényen. Szerintem a Főninek pókerezni kellene, mert a saccperkábé árajánlatra semmit nem reagált, vagy legalábbis nekem nem tűnt fel, pedig utólag megjegyezte, hogy ez bombaár és még nem is végleges.

Zalánnak természetesen nem volt kedve matekozni, de azért megcsinálta a házi egy részét, ami Lnko és Lkkt volt, következő órára kaptak rengeteg tizedestörtes osztást, mert a tanárúr nagyon bosszús volt, amiért a dolgozatban nagyon sokan nem tudtak osztani tizedestörttel....Még szerencse, hogy mi átvettük a témát, hogy ilyenkor bővíteni kell. Emlékszem, annak idején Rékának fizikából visszaütött ez, hogy a covid online oktatása miatt némi hiányossága volt matekból...

Tibi holnap mehet ez E-on után a gázszolgáltatóhoz is. Este olyan cuki naívan kérdezte, hogy szerintem már 1000 Ft körül van egy m3 gáz?? Mert ilyesmi gázszámlát kaptunk. Hogy is van ez? Kíváncsi vagyok, mi ment félre és hogy a gázosoknál, de elég gáz lenne 1000Ft/m3.....Ez durván 10x-es ár.....Remélem, a vizesek, telefonszolgáltató, szemétszolgáltatás már semmit nem merényel ellenünk. 

Este Zalán kérte, hogy főzzek neki virslit vacsira, annak ellenére, hogy van a hűtőben, káposztás tészta, sajtos-tejfölös tészta, kijevi csirkefalatok (ez bolti), meggyszósz, rizs a tegnapi sülttel és raguval.  Készítettem még egy kis paradicsomsalátát magamnak holnap ebédre. Most meg totál fáradt vagyok, túl vagyunk már a sétán is, úgyhogy mára ennyit. 

 

Hétfő

 

Tibi beslattyogott ma az E-onhoz, merthogy küldenek villanyszámlát, annak ellenére, hogy hónapok óta működik a napelemrendszer a tetőn. Nem csak hogy küldenek számlát, de még nagyjából annyiről, amennyit egyébként fogyasztanánk. Télen. Kiderült, hogy október közepe a fordulónap E-on-éknál napelemileg, vagyis mindazt, amit hónapok óta halmozunk felesleget nem vihetjük át január 1-ig, neeem, október közepén varázsütésre elveszik, a semmibe röppen. Nagyon már fel sem húztam magam ezen, ha ez a rendszer, hát ez a rendszer. Pár hete felröppent, hogy éves elszámolásból át kell térni mindenkinek a havi elszámolásra, vagyis amit nyáron összegyűjtött és visszatáplált a napelem a szolgáltató rendszerébe, nem használható el mondjuk télen, fűtésre, hanem egy hónapon belül fel kell füstölni,ha jót akarunk. Mindezt egy Tranzit rendezvényen jelentette be az energiaminiszter mosolyogva, mint a Mikulás.....Elszabadultak itt-ott az indulatok, de én úgy voltam vele, hogy ezt nem tehetik meg az emberekkel, sok milliós beruházás egy napelem, mindenesetre több millió (nekünk az soknak számít), van, aki hitelt vett fel, csak hogy ZÖLD legyen, erre még az éves elszámolást is elveszik? Tiszta ráfizetés és abszolút nem érdemes akkor napelem rendszert telepíteni, mert egyszerűen nem éri meg. Nekünk talán még egy picit jobban is, mint egy átlagos háztartásnak, mert több áramot eszünk meg mint egy sima otthon, de még akkor is úgy éreztük, hogy bolondot csinálnak belőlünk, ha ebből tényleg lesz valami. Pár nap huzavona és csönd után kiderült, hogy marad 10 évre az éves elszámolás. Nem volt örvendezés vagy hurráéljen, csak ment tovább az élet egy megjegyzéssel, csöndben, hogy na azért....

Így is kuka csaknem 3 megawatt (vagy mi a  bánat) amit nem tudtunk felhasználni és nem tudjuk hova tenni. Eladhatnánk az Eonnak, 5 azaz öt forint egységáron....ami vicc. Mindegy, nem gondolunk erre, a jövő év már bizonyára rezsiileg nulla közeli lesz. De még akkor is ott van, hogy jópár év, mire maga a beruházás megtérül.... 

Zalán újra kivágta a hisztit a matektanár miatt, hívnom kellett az apját, hogy szóljon rá, hogy a matek kötelező, üljön le a laptop elé, irgum-burgum....  A. nagyon aranyos, türelmes, nem kell félni a rossz választól sem...Az az egy óra matek engem totál leszívott, pedig csak fél füllel figyeltem az eseményeket. Ráadásul nem tudott vegyes törtből közönségeset alkotni, a hajam égnek állt, totál lefagyott a fiú, az Lnko és lkkt is keverte - kavarta...Viszont egy fokkal oldottabb volt, mint a múlt héten, úgyhogy csak alakul ez, remélem, mint púpos gyerek a prés alatt.

Készítettem fehérboros- hagymás- mustáros- tejszínes szószban rotyogó husit a rizs mellé, plusz a a káposztás tésztát. Nem ettem egyikből sem, majd holnap viszek ebédet, ha marad a húsból. Réka tett félre lasagnét ebédre és a suliban megmelegítette...úgy látszik, picit elege van máris a péksütikből, nem csodálom...Persze a legjobb lenne, ha menzás lenne, de az valamiért fel sem merült...Pedig mi milyen jókat ebédeltünk a gimiben annak idején! Vártuk, hogy majd negyedikben milyen menők leszünk, nem mernek beelőzni az alsóbb évesek a sorban. Aztán rá kellett döbbennünk, hogy de. Minden egy évfolyam egyre szemtelenebb lett... :) 

Mit akartam még mesélni?  Nagyon erős a mezőny a Sztárban Sztár leszekben, érdemes nézni hétvégén, esténként. Több kedvencem is van, pedig még csak a zsűri fele választott csapatot. Végre egy nézhető műsor a tévében. Kiolvastam közben a Verityt - mondjuk, nem most már van pár hete. Nem mondom, hogy életem legjobb könyve, de eléggé magával vitt. Újrakezdtem a Where Crowdads sing-t, mert annak idején félbehagytam, de pár oldal után bele szoktam szundítani..... esténként....Olykor arra riadok fel, hogy Tibi finoman horkol..... 

Hétvége

 

Klassz hétvégénk volt, olyasmi, amikor izzadságszag nélkül jutott idő sok mindenre, amire szerettük volna. Persze ablakpucolásra nem jutott megint szufla és lekváros kiflit sem sütöttem, sőt, erdőt sem láttunk közelről, de ne legyünk telhetetlenek! 

Szombat reggel picit tanultunk Zalánnal, mert most az a taktikánk, hogy a szombat szinte szabad és a péntek délután is, vasárnap viszont tanulás van reggeli utántól amíg nem végzünk. Ezen Zalán úgy felbuzdult, hogy tök gyorsan megtanulta a kiszabott cuccot és még mielőtt a lasagne kész lett volna, már fel is mondta a föcit.

Utána kitaláltam, hogy látogassuk meg anyut, közben a fiúk elmehetnének úszni egyet a helyi uszodában. Út közben megálltunk a "bevásárlónegyedben", vettünk Zalánnak dzsekit őszre, bár a fagyok remélem,még messze vannak. Zalán ismét minősíthetetlenül viselkedett a Decathlonban, de mindegy, nem húztam fel magam rajta..... Úgy tesz,mintha oltári nagy szivességet tenne nekem, hogy vehetek neki bármit is.  Tényleg csak laposkúszásban közlekedhetem előtte, akkora kegy ez nekem, vehettem neki egy dzsekit. Annyira azért mégis felbosszantott, hogy kiment a fejemből - papucsa sincs az uszodába, most is Rékáét vittük magunkkal. Pénztáros nem volt sehol, magunknak húztuk le a vonalkódokat, ami alapból szintén megnyom rajtam egy gombot, de itt a Decathlonban minden sima és zökkenőmentes volt, még számlát is gyorsan tudtunk nyomtatni. 

Réka is vett magának egy lovas felsőt, illetve egy felsőt lovagláshoz, úgyhogy úton a kocsihoz nem igazán értettem a puffogását, hogy - idézem: "ha tudtam volna, hogy csak Zalánkának vásárolunk, el sem jövök". Majd úgy érezhette, hogy ez nem volt elég hatásos, mert hozzátette, hogy mindjárt felül egy buszra és hazarobog....Végül mégis rábeszéltem valahogy, hogy tegyünk egy kört még pár boltban, amit utóbb saját bevallása szerint sem bánt meg....Busz is csak óránként jön...

Anyunak vittünk egy adag lasagnét és felpakoltunk pár finomsággal az Aldiban is, úgyhogy estig jól elvoltunk, a fiúk is vidámat pancsoltak az uszodában. Kellett nagyon a lelkemnek , hogy tudtam beszélgetni anyuval, klassz volt tényleg, most még a kutya sem bosszantotta, vidám formában találtuk. Aztán még vásároltunk neki pár dolgot, de közben eleredt az eső és késő estig abba sem hagyta. Hazafelé végig Bagossy dalokat hallgattunk kellő hangerőn, mert este 8-tól koncert volt nálunk a Vármegye nap alkalmából, de az esőben nem éreztük magunkat eléggé lelkesnek ehhez. Mármint a személyes jelenlétnek. Tavaly Kolozsváron ott voltunk ám, remek volt! Nosztalgiáztunk is, hogy milyen finomat vacsoraztak valami arab büfében, a velünk tartó N. pedig magyarul próbálta kerni a fagyit a főtéren, ami nem talált megértésre igazán..

Vasárnap készült rántotthús, vajon párolt zöldségek, jázmin rizs, meggyszósz és félig egy kis káposztás tészta. Holnap a káposzta másik feléből lehet paradicsomos káposzta és sült husi, és előkészítem majd a rakott krumplihoz is a hozzávalókat. Csokis kekszet is sütöttem, majd hozok receptet, bár nekem nem tökéletes az ízharmónia, talán kevesebb cukor kellett volna bele. Mindegy, el fog fogyni....

Huss, el is telt a hétvége. Jöhet a mantra már a hétfő jegyében, imádom a munkám, imádom a munkám, imádom a munkám.....

Aktuális

 

Zalán a héten megkapta a hetedikesek oltását, a Hepatitis B ellenit. Eszembe is jutott, hogy még csak tegnap volt, amikor Réka hetedikben hazakéreckedett az utolsó két óráról, mert annyira fájt a karja ugyanezen oltás után.....Félelmetes néha, mennyire közelinek tűnnek ezek az emlékek, pedig már két éve ennek. 

Háromféle ember van, aki tud számolni és aki nem, ennek három éve....Még rosszabb így.  

Kértük a HPV ellenit is, úgyhogy azt majd októberben valamikor belé döfi a doktornéni. Volt egy kislány osztálytársa, akit a legutóbbi oltás után kergettek az assszisztensek iskolaszerte  - a pletyka úgy terjedt el, hogy a doktornéni a tűvel, de ezt én nem veszem be - mert vadul üvöltött, hogy nem akar ÓTÁST, nos, idén már csak csöndesen sírdogált ez a kislány.

A tanév elején összeírta az ofő, hogy ki igényel laptopot, mert hetedikben az jár, jött fentről valami homályos és nem egyértelmű üzenet. Mindenféle kommentár nélkül továbbította a szülőknek....hát mi kérünk laptopot, kérünk, de nem hinném, hogy tényleg kapunk is....Állítólag máskor is körbement hasonló felhívás, de nem lett belőle semmi. Hát nem lepődtem ezen meg. 

Zalán hétfőn kezdett Réka matek tanárjánál (mármint akihez Réka jár hetedik óta). Zalánnak szokatlan még az online óra is és valamiért teljesen be volt feszülve, minden egyes válasz előtt várta tőlem a jó választ, erősítsem meg, hogy helyeset fog mondani.... Hát rossz volt nézni, remélem, majd idővel oldódik, az önbizalma épül, mert ez így nem igazán jó. Aztán megírták a dogát, amire minden témakörből felkészült Zalán szerintem, amennyire lehetett és örülni fogok, ha hármas lesz, olyan sok feladat volt és olyan nehéz....Sajnálom. Ez biztos nem tesz jót sem az önbizalomnak, sem a jókedvnek.  De majd legközelebb jobb lesz, remélem... Persze, meglátjuk, ha kiosztja a tanerő...

Réka megkapta a kilépőjét, péntek 4. órában elhagyhatja majd a sulit. Remélem, vigyáz magára. Nem tudom, miért féltem pont ebben a lyukasórában, amikor amúgy is önállóan jár-kel a városban, amikor úgy tartja kedve, mégsem féltem különösebben....Viszont féltem akkor, amikor lovagol.... Újabban már haladó lovas, az őszi szünetben hívták tereplovaglásra a Zagyva partjára, ami biztos szuperjó élmény lesz.... Ahogy őt figyelem lovaglás közben, kosztümos filmek lovas alakjai jutnak eszembe, ahogy üget vagy vágtat. Minden vágtanem megy már neki, ami számomra bámulatos, olyan nagyon ügyes. Mostanában mindig ugyanazon a lovon lovagol, egy fiatal kancán, akinek jóságos, hatalmas barna szeme van. A feje is óriási és az egész ló elég méretes, pedig ez a fajta ló még csak nem is olyan nagytestű....Teljesülni látszik tehát egy óriási álom, régi álom, Réka megtanul jól lovagolni. Vajon gondolta volna 2-3 éves korában, amikor a műanyag pónikat rakosgatta álló nap jobbról balra....vagy akár 11-12 évesen hogy egyszer igazi lovon is ül majd, sőt, vágtat rajta? Ő bizonyosan, én nem hittem volna, bár az apja is igazi lóbolond....Egyre határozottabb lesz, meri irányítani a lovat, az akaratát átvinni, szóval folyamatosan fejlődik a kiscsaj.

Újra probléma a kellő mennyiségű kaja előállítása a gyerekek igényeinek. Ma Zalán lasagnet kért, az még holnapra is elég lesz nekik. Vettem egy helyi péklánytól fagyasztott pizzatészta gombócokat illetve van receptem villámgyors pizzára, de azért az nem olyan finom, mint egy fél napig dagasztott- kelesztett. Sőt, a fagyasztóban van bolti pizza is, ha minden kötél szakad. Gyors kaja még a carbonara is, bár nem villámgyors. Mire a kolozsvári szalonna megadja magát a lassú pirításnak, az nem két perc. Szeretik még a pörköltöket, tokányokat tésztával, vagy a brassóiszerűséget mindenféle hússal , sok fokhagymával, krumplival.  Ott vannak még a sültek is, de abból csak frissen esznek, melegítve max szendvicsbe tudom őket becsempészni. Aztán lehet még melegszendvicset is sütni, bár vacsorára ritkán készítünk, inkább uzsonnára vagy tízóraira. Nagyjából ennyi, amit megesznek, illetve még a gyros féleségek, taco , chili con carne is jól csúszik. Zalán a virslit is szereti, Réka nem.

Érdekes, hogy csak az éhhalál szélén esznek hideg kaját, szendvicset, zöldségeket, felvágottat, sonkát vacsira.  Én úgy nőttem fel, hogy meleg ebéd a suliban (még gimiben is menzás voltam) és hideg kaja vacsorára. Hétvégén anyu főzött ebédet, vacsora hideg. Emlékszem, hogy tök jókat falatoztam nyári estéken akár párizsiból és vajaskenyérből is, ha volt hozzá a kertből zöldhagyma, paradicsom és paprika. Az én gyerekeimnek ez önként elképzelhetetlen. Ha készítek retro szendvicseket, persze megeszik, olykor még örülnek is neki. De hogy odamenjen a hűtőhöz, kivegye a szalámit, megkenje a kenyerét, azt el sem tudom képzelni. Rékáról még esetleg, ő szereti a vajkrémeket, sajtkrémeket, viszont felvágottat nem eszik és szalámit sem igen. A sonkát sem szereti.  Zalán bevállalósabb, szereti a zsíroskenyeret káposztával itthon és az avokado krémet is piritóssal. Készít magának omlettet vagy süt tojást, olykor palacsintát is készít recept nélkül, magyar félét, Réka inkább az amcsi fajtát kedveli. Mindig keresem az újdonságokat, finomságokat, hogy feldobjam az étkezéseket. Az is előny, ha minél gyorsabb egy étel elkészítése és egészséges is.  Vagy legalább adalékmentes.....

Iskolai dolgok

 

Az osztályban nagy a felháborodás a szülők részéről, mert megszűnt idéntől az angol nyelv oktatása, mint másodnyelv. Augusztus 31-én állítólag felmondott az angoltanárnő és szeptember 1-ével nem sikerült őt pótolni. Illetve a nem kéttanos osztályban nyilván folytatódik az angol valahogy, azt nem tudom, hogy. Teljesen padlót fogtak egyes szülők, én komolyan nem értettem, hogy ez a legnagyobb probléma, amit meg kellett vitatni a szülői értekezleten is? Kéttanon nem is szokott lenni másodnyelv, pont elég teher az az egy is, szerintem - bár elfogult vagyok - a német kéttan még nagyobb szívás  nehezebb is, mint az angol. Alakítottak egy csoportot az egyik helyi nyelviskolával és most pénzdíjas tanfolyamon heti 2 óra (vagy 2x2, nem emlékszem) lesz ángol óra....Nem maradnak le semmiről egyébként, ha nyolcadikban "csak" középfokú vagy felsőfokú nyelvvizsgát tesznek németből, így is lesz elég idő gimiben egy másodnyelvre, főleg ha az angol. Majd kíváncsi leszek, hogy milyen szintig jutnak németből nyolcadik végére.... Persze előfordulhat, látott már ilyet a világ, hogy valakinek jobban tetszett az angol és inkább azt szerette volna tanulni, de hát ez nem a suli hibája, nem kötelező mindenkinek német kéttanon tanulni....

Zalánék most olvassák kötelezőként a Kőszívűt, a tanárnő - szemben a Toldival - nem azt választotta, hogy irodalom óra keretében felolvasta a lebutított Nógrádi Gergely féle művet, hanem felad hétről hétre fejezeteket, amiből majd írnak dolgozatot. Illetve írtak is már egyet. Nem olvasnak tehát már sem Gárdonyit, sem Jókait, amit továbbra is szomorúnak tartok. Nem rossz a Nógrádi féle sem, gyorsan ki lehet olvasni, de ne tegyünk úgy, mintha egyenlő lenne a Jókai féle regénnyel. Talán egy árnyalattal jobb, mint az Egri Csillagok....Két vélemény szokott lenni az oktatásról, fú de gyenge, fú de erős, szegény gyerekek kinyiffannak....most akkor el kellene dönteni, hol az igazság. Szerintem meg a tanári teljesítmény egyre gyengébb, de ez csak a saját iskolánk alapján tudom megállapítani, nem mondom, hogy országos tendencia. Egyre több tanár elmegy a sulinkból valamiért, nem pálya elhagyók, hanem suli elhagyók és aki marad, az persze a legalja. Aki tanítani nem tud vagy nem akar, de cserében olyan tz-t állít össze, hogy bámulatos.  Olyanokat követel, amit ő maga le sem ad, "tudni kellene" jelszóval. Vagy/és olyan terjedelműt, hogy max emelt matekos tudja időben befejezni. Ez az általánosra vonatkozik, a gimivel egyelőre sokkal kevesebb gond van. Na mindegy, ne menjünk bele! Ami még fontos lenne, valaki írhatna már normális tankönyveket, mert amióta közoktatásban vagyunk, jönnek ki a tankönyvek és mind egyre csak rosszabb. De ne panaszkodjak, mert kémia, fizika tantárgyakból van tanár, fiatal, matek, magyar már nem olyan, mint pár éve, de stabil és németből még mindig erős a suli  - mondjuk gáz is lenne, kéttant szervezni és közben nincs is némettanár. ... Így sem volt anyanyelvi lektor az első pár évben. 

Folytköv később.

Séta előtt

 

Ma este 8-ig őriztem Zalánt, hogy tanul -e, úgyhogy nem főztem, de receptet azért hoztam. LASAGNE, ahogy én szoktam.

Legelőször mindig a besamellt készítem, 10 dkg vajat megolvasztok és ráöntök 80 g lisztet. Jól elkavarom,  picit pírítom, ne legyen csomós,  majd ráöntök több részletben 1 liter tejet.  Kavargatom, kavargatom, majd sózom, teszek bele jó sok (fél teáskanál) szerencsendiót, mert úgy szeretjük, de ki hogy. Aztán nagyjából 20 dkg parmezánt is belereszelek. Ha éppen nincs itthon, akkor cheddar is megteszi, de mondjuk pl. trappista kevésbé finom. Ha picit sűrűsödik, lezárom és tekerek bele jó sok feketeborsot, frissen őrölve. Hagyjuk hűlni, félretolom, torkoskodom belőle, mert már ez is nagyon finom magában. 

A ragu következhet. Olykor ez már előző nap készen van, az a gyorsabbik eset. Ha nincs, akkor muszáj reszelni egy-két répát, néhány szár angolzellert és aprítok nagyon apróra hagymát, mondjuk egy fejet (soffritto). Ezt alaposan lepirítom elvileg olivaolajon, gyakorlatilag növényolajon....Az sem baj, ha picit odaég, pörkölődik, jó lesz az. Aztán hozzácuppan a darált husi. Mindenféléből lehet készíteni, de persze marhahúsból a legeslegfinomabb. A  fél kg daráltat is jól lepirítjuk. Ehhez jön 1,5 dl vörösbor, valami jobb féle, de csak ha van éppen nyitva. Lasagne miatt kizárólag nem bontok friss üveg bort....Majd a passata, ebből olyan 3 dl körül.  Ezeket itt mindent összerottyantom, illetve el ne felejtsem a fűszereket. Ízlés szerint babér, rozmaring, só, bors, oregano, kakukkfű, worcestershire szósz. Kb. egy órát főzzük alacsony lángon, de olykor kavarjunk rajta, nehogy leégjen. Érdemes a levét is  pótolni vízzel, ha elfőtte, a szokásos bolognainál bővebb leve kell hogy legyen. Langyosra hagyjuk hűlni, majd ha ez megvan, elkezdjük rétegezni a lasagnetésztával, amiből én szárítottat szoktam használni, nem frisset, de emiatt még nem panaszkodott senki. Ragu - tészta- ragu - tészta - besamell a sorrend, közben a besamellből is lehet locsolgatni a ragura, ne sajnáljuk, 1 liter tejből lesz bőven. Én úgy szoktam, hogy a sarkokba mindig öntök egy kis besamellt, azzal zárom a tésztát, nehogy száraz maradjon valahol, az a jó, ha a besamell jótékonyan elfed mindent.  A legtetejére locsolhatnék még egy kis olivaolajat és tehetnék rá extra sajtot, de én nem szoktam. 

Alufólia alatt sütöm, hááát, hogy meddig, nagyjából 45 percet, egy órát. Ha nincs éppen alufólia, akkor sem kell kétségbeesni, úgy is megsül és finom lesz, sőt isteni lesz. Egyik nagy kedvencünk itthon.

Azt hiszem, nem maradt ki semmi. Ha csak bolognait főzök, egy dl tej a legutolsó hozzávaló a ragunál, lasagnenél ez vagy eszembejut vagy nem. Valahogy a tejtől lesz tökéletes a ragu állaga. Fontos, hogy ne legyen sótlan a lasagnenk, az nem ideális.

Ami pedig minket illet, éppen játszik a Fradi és vezet 3:1-re, úgyhogy minden szép és idilli. 

Holnap már végre péntek, amit nagyon vártunk, mert rohadt sokat kell tanulni és alig győzzük. Most pl.holnapra nem volt idő megtanulni a bioszt, mert már 8 óra volt és mindenki elfáradt (mármint Zalán). Németet meg matekot szoktam tanulni Zalánnal még mindig, a többit kiadom és várok, hogy felmondja. Illetve a föci németül van, azt picit lebutítom neki, hogy jobban haladjunk. 3 hete tart a suli és bátran állíthatom, teljes gőzzel nyomják a gombot. 

Klassz, hogy ilyen szép idő van, remélem, november 1-ig így is marad, nagyon szeretem az egyre színesebb és nagyfényes őszt, hív, hív és egyre hív a Nagyegedi tanösvény is, ami ősszel a legszebb szerintem és legkésőbb az őszi szünetben meg kell látogatnunk azt az ösvényt. Úgy volt, hogy az őszi szünetben visszatérünk a Mátrába vagy Pécs környékére, de egyrészt Rékának nincs kedve (??) elutazni, másrészt rendeltünk egy új kanapét, aminek elég borsos lesz az ára, úgyhogy úgy döntöttünk, hogy az őszi szünetben itthon maradunk. Illetve kirándulni lehet, akár több egynaposat is, de wellness az egészen biztosan nem lesz. Kicsit sajnálom, mert Sikonda annyira, de annyira gyönyörű ősszel és imádom azt a szállodát is....

Hosszú évek sorozata törik meg jövőre, mert a suli pályázata a Határtalanul (7. osztályosok kirándulása) programban legnagyobb meglepetésünkre nem lett nyertes....Nagyon nagyon sajnálom, mert bár vittük mi már Erdélybe a gyerekeket, nem is egyszer, tudják milyen az beszippantani az ottani levegőt illetve a hegyek látványát és mindazt a csodát, ami Erdéllyel jár, de azért csak fantasztikus élmény lett volna az osztálynak, Zalánéknak is. Pont az az évfolyam nem tud utazni, akit soha még egy tanár vagy ofő sem mert vagy akart elvinni egynaposnál hosszabb útra....Bezzeg Rékáék már alsóban leléptek 2-3 napra.... Érdekes, hogy több forrás áll rendelkezésre, mégis idén történt az, hogy nem nyertünk, fogalmam sincs, hogy min múlhatott. Úgyis terveztünk egy utat a Hargitára, Gyimesbe, Gyergyóba, ahol még a gyerekek nem jártak, hát muszáj lesz jobban fókuszálni erre az útra majd.....

Majd még mesélek, de a kutya ma még nem sétált....

 

Heti kedvenc - túrós pite

 

Rupáner-Gallé Margó receptjeit nagyon szeretem, tőle hoztam most ezt a túrós pitét. Leírom, én hogy készítettem ma...

Először mindig a töltelékhez nyúlok,  nem tudom, miért, talán ha az már készen van és ínycsiklandó finom, egyszerűbb összedobni a tésztát lelkileg vagy ki tudja. Az aranygaluskánál is a sodót főzöm meg először...

Nagyjából 75 dkg túrót áttöröm krumplinyomóval némileg - attól függ, mennyire rögös, adok hozzá 10 dkg porcukrot, 1 zacskó vaníliás pudingport, 2 tojás sárgáját, 2 evőkanál tejfölt, egy citrom (bio) héját.  Félreteszem, majd még jön hozzá összesen 4 tojásfehérjéből a hab.

A tésztához kimérek 50 dkg lisztet és elmorzsolok benne 25 dkg vajat. Ha ez megvan, eltűnt szinte a lisztben a vaj, csak morzsákat alkot, akkor  hozzádobok egy zacskó sütőport, 18 dkg (lehet 20 is) cukrot, 2 tojás sárgáját, csipet sót és annyi tejfölt, amitől klasszul összeáll, kb. 2 evőkanál. Jól kezelhető tésztát kell hogy kapjunk, ha szakad, ragad nyújtáskor, akkor még tolni kell bele lisztet. 

A tésztát megfelezzük és lisztes felületen nyújtunk két lapot belőle, majd sütőpapíros, nagyjából 35x35-ös tepsibe rakjuk az egyiket. Jól megszurkáljuk villával. A kimaradt négy tojásfehérjét kemény habbá verjük, előbb a felét jól elkeverjük a túróban, majd a másik felét óvatosan, nehogy összetörjön. Lehet a tésztára egy kis zsemlemorzsát szórni, de én most elfelejtettem, simán a lapra borítottam az összes túrókrémet. .... Óvatosan elegyengetem, majd mivel elfelejtettem a reszelt citromhéjat is, gyorsan pótolom. Egyszerűbb akkor a túróba tenni a citromhéjat, amikor még nincs a tésztán a túró. Kinyújtjuk a másik lapot is, majd feltekerjük a sodrófára és ráhelyezzük a túróra. Megszúrkáljuk sűrűn villával, és 170 fokos előmelegített sütőbe toljuk, alul-felül sütésre.

35-40 perc múlva készre sül, látni fogjuk a szélén, hogy sötétebb arrafelé a tészta. 

Hagyjuk szépen langyosra hűlni, nagyon szépen szeletelhető, finom süti. Egy kis porcukor nem árt a tetejére, ha teljesen kihűlt. Meglepően finom a tésztája is, az ember csak tolja és tolja az arcába.....

Két héttel beljebb

 Avagy ennyi telt el eddig a suliból, ámde az őszi szünet még fájdalmasan messze van. 

Szerdán szabadságon voltam, mert anyut vittük kontrollra. Ötkor keltünk és mivel előző este eléggé pörögtem még a szászsebesi út miatt, nem sokat aludtam, nagyjából 5 órát, ilyenkor pedig menetrendszerűen hányingerem volt, émelyegtem és nem tudtam sem enni, sem inni. Eszembe jutottak az egyetemi évek, amikor öt-hat körül ugyanígy indultam az éjszakába elkapni egy-egy zh-t vagy másféle vizsgát. Akkor is émelyegtem, csak akkor még nagyobb volt bennem a majré...

Korán beértünk a kórházba, talán 7 óra lehetett, bár nem engedtek be bennünket a főkapun, ezért a parkolós bejárathoz kellett átállni, ahonnan anyunak többet kell gyalogolni a rendelőig, ami necces. 2 kontrollal ezelőtt le kellett ülni pihenni a Sürgit átszelve, amitől mindig kiráz a hideg is, bár most üres volt és kihalt, sehol senki. Picit örültem, anyu nem is akart szusszanni,  csak haladt tovább az apró kis lépéseivel az ambulancia felé. 

A célban leültünk, beszélgettünk, mutattam neki fotókat és közben jöttek egymás után az aznapra időpontosok.  Most már harmadszor hamar beszólították anyut, öt percig nem volt benn...A menetrend ugyanaz, labor sürgősségi vérvétellel, soron kívül, aztán várunk az eredményre és ha elég pofás, mehet haza, ha nem, be kell feküdnie pár napra. Közben mivel komplett kórházi cuccal kell mennie,  azokat én hurcolom. Most is, mint mindig, megkérdezte tőle a doki, hogy hozott- e kórházi csomagokat. Igen. Majd a következő kérdés, hogy egyedül jött-e. Persze, nyolcvan évesen 3 szatyorral zsonglőrködött a Mutti keresztül a városon. Hogy jött volna egyedül? Mindegy. Ez biztos valami szokásos orvosi small talk. Nem jut eszébe más. 

Hamar ki is jött a dokitól és itt végeztünk is, még fél 9 sem volt. A labor egy másik épületben van, de szerencsére nem túl messze, így újra átverekedtük magunkat a továbbra is üres Sürgin és át a központi laborba. Itt anyura rátört a szorongás, hogy őt múltkor leszidták, mert a sürgősségi vérvételhez nem tépett sorszámot. Node minek sorszám, ha soron kívül bekopog? Megkérdezett egy sorstársat, aki már végzett is a vérvétellel, hogy most akkor téptek-e sorszámot vagy nem téptek, mi a helyes. A doki hónapokkal ezelőtt elmagyarázta, hogy soron kívül bekopoghat, nem kell kivárni a sorát, de a vérvételes nő megzavarta anyut. Ráadásul most az ajtóban álltak szintén sürgősségi laborbeutalóval nagyszájú népek és szinte elküldték anyut sorszámot húzni. Hát jó, akkor sorszámot húz. A laborban is alig volt várakozó, csodálkoztam is, valószínűleg még korán lehetett, de így ki kellett volna 10-15 embert várnia (hogy azok hol bújkáltak, nem tudom, összesen lézengtünk 10-en a váróban). Egy idő után anyu ücsörgött a széken, kivárt, majd látva, hogy azért jópáran vannak előtte, bekopogott és a kis cetli helyett, hogy ilyen és ilyen osztályról küldték sürgősségi laborra, odaadta a 123 sorszám helyett a 136-ost, amit húzott. Persze rögtön leszúrták, hogy minek jön be ezzel a sorszámmal. Szegény, úgy jött ki a vérvételi szobából, mint a kivert kutya, bár mikor előkapta a kis cetlit, megenyhült a vámpírnéni is, gondolom. 

Innen ki ebből az épületből, át egy harmadikba, fel az osztályra, ott leadni a vért, jeleztük, hogy várunk az eredményre és csatlakozhattunk a többi aznapi kérdőjeles beteghez a társalgószerűségben. Itt a tv, amire egy papír van ragasztva, hogy csak nővér kapcsolatba be, két asztal, rajta elszórtan könyvek ... aki nem tudja, hogy marad vagy megy illetve akadtak, akik kezelésre jött, hátha elüti az időt, anélkül, hogy beléállna az ideg...

Namost a kórház, amiről eddig írtam, megfelelő állapotban van, az ambulancia az új szárnyban van egy ideje, ami ha jól emlékszem, akkor épült, amikor Zalán született. Réka kezét már az új műtéti blokkban drótozták össze, szóval minden világos, tágas és új. Az osztály fenn is felújított, tiszta, minden oké vele igazából. A nővérek többnyire kedvesek, néha túl hangosak, de lényegtelen. Viszont itt várakozni kellett és nem is keveset, mert még 3 óra múlva is ugyanott ücsörögtünk és az eredményre vártunk. Aztán amikor az már megvolt, fél órán belül jött a cuki nővérke a lelettel, hogy mehetünk haza. Ő is olyan vidám mindig, mint anyu, ha jó a lelet, ami olyan kedves tőlük. 

Ami érdekes, hogy nagyon fiatalok az orvosok, egészen biztosan 30-on aluliak.  Kedvesek és udvariasak, meg minden, bár nem nagyon ismerem őket, de annak tűntek. Ami picit problémás volt, hogy a munkájukat ott végezték a nővérpultban, így az összes beteg minden problémáját mindenki, de mindenki hallgatta akár akárta, akár nem. Én speciel nem akartam. Így is megtudtam, hogy Takács bácsi bal heréje meg van nagyobbodva és bár nem szólt az ambulancián, de csak meg kellene néznie egy urológusnak, hogy felveheti-e a kezelést (valami fenntartó kemó... nem tudom, mi az, de nem hangzott jól.) Aztán odajött a kb. 25 éves doki a Takács nénihez, hogy mióta nagyobb az a here és volt -e láz, stb. stb. Hogy aztán mi lett Takács bácsival, nem tudom, mert eltűnt a laborban valami zacskóval, ahová vizelettenyésztést kellett vinnie, majd át az urológiára, majd vissza az osztályra. És ez csak egy példa, mert az összes többi beteg sorsát is végighallgatta, aki akarta. Aztán jött egy pizsamás pasas, hogy vett tőle vért a nővér, de nem akar elállni a vérzés, de akkor meg oda sem mertem nézni. Ellátták nagyon kedvesen a nővérek, majd visszatotyogott az ágyába szegény, hogy na úgy néz ki, ma sem hal már meg....Mondták neki a csajok, hogy ők is remélik, hogy nem. Közben mögöttünk valahol, valamelyik betegszobában nagyon csúnyán köhögött valaki, mint aki a halálán van....Fél 12-kor nagyon örültünk, hogy hazamehettünk. Ilyenkor általában a büfében veszünk valami szendvicset vagy péksüteményt, de anyu mondta, hogy menjünk egyenesen és mielőbb haza. .... Az más kérdés, hogy a Lidl-nél megálltunk és jó alaposan bevásárolt gyümölcsből, zöldségekből és néhány finomságból. Én vettem egy kis adag szusit, mert azt nagyon szeretem és ha Lidlben járok, szoktam venni, és csak akkor. Aznap még nem ettem semmit és már valahogy elmúlt az émelygésem....boldog voltam én is, hogy anyu otthon lehet és október végéig nem is kell menni kontrollra, szóval megint egérutat nyertünk egy picit. Nem tudják a dokik miért és nagyon nem is nyomoznak az okok után, de a vártnál jobban van anyu, ami nagyon jó és reméljük, minél tovább tart a dolog. 

2-fél 3 volt, mire hazaértünk, addigra Zalán már itthon volt, de nem nagyon örült nekünk, mert rögtön nekiállt volna Tibi irodájában játszani, amire így nem volt módja. Én behívtam ebédelni, könyörtelenül....

Rékáék felöl továbbra sincs sok hír, ma volt a szülői értekezlet, de nem tudtam rávenni magam, hogy elmenjek. Picit szégyellem is magam miatta, hogy így ellustultam ilyen téren, de olyan jó volt négy órakor hazatekerni, itthon  nekiálltam megfőzni a borsólevest és mire öt óra lett, a husit is a sütőbe toltam és nekiállhattunk lomtalanítani a padlást,mert nálunk holnap lesz ennek a napja és általában korán, már dél tájban össze szokta szedni a lomot az autó (amit hagynak egyéb gyűjtögető népek belőle), úgyhogy ma este mindenképpen ki kellett pakolni. Szóval megint ellógtam a szülőit, sőt, jövő kedden lesz a Zaláné, arra sem tervezek menni. Sok mindenről nem szoktam szerintem lemaradni, de valahogy tudom, hogy egyébként ott lenne a helyem...

Szóval lomtalanítás --- Na itt is volt gubanc, mert amióta le lett szigetelve a melléképület is, nem merek felmászni a létrán a padlásra, mert másmilyen technikával kell fellépni. Mutatta is Tibi a módját,de én azt úgy nem merem, úgyhogy sanszos,hogy soha többet nem leszek fenn a padláson.....Jobb híjján azt selejteztük le, amit Tibi talált, én csak nyújtogattam a nyakam be az ajtón a létre tetejéről, de felkapaszkodni nem mertem. Azt mondta, hogy rengeteg doboz gyerekkönyv van ( könyvet nem dobunk ki, nem selejtezünk elvből) és néhány doboz ló és kisautó kivételével minden, de minden játék már a padlásra költözött. Néhány társasjáték még nem, igaz, azokkal sem játszunk már....  

Réka hazahozott egy nyomtatványt, hogy a pénteki lyukasóra alatt el szeretné hagyni az iskolát, ezt pedig csak szülői engedéllyel teheti meg. Nekem megnyugtató volt a tudat, hogy 8 és cirka fél 3-fél 4ig jó helyen van a gyermekem, nem üti el és le semmi, de úgy néz ki, pénteken a 3. órában ki fog ruccanni a szomszédos könyvtárba,hogy tanulhasson (hát persze). Aggályaimra azt válaszolta a lány, hogy fél 4 után is kilapíthatja egy autó hazafelé jövet, nem mindegy? A hajam égnek állt és megígérettem vele, hogy nagyon vigyáz magára. Úgy...mindig és általában. 

Hogy nála mizu a suliban, nem nagyon tudom, az a heti 3 fizika biztos fog fájni, de ahogy a hozzáállását látom, nagyon nem izgatja, mert jövőre már nem is lesz fizika, elengedi, mint a forró krumplit. És ha nem számít, hát nem is izgatja. Az órarendjén fel volt háborodva és ki volt akadva, de legalább nincs nulladik órája és viszonylag mindig ugyanúgy 7-8 órája van, kivéve pénteken, amikor hat. Asszem legalábbis , ez maradt a végleges órarendje. 

Ja, Zalánék oltást kapnak hamarosan, kettőt is majd gyors egymásutánban, mert neki is kértük a HPV ellenit. Mondjuk azt nem is mondtam, de tegnap fájt a torka, ma már fújta az orrát és be is van rekedve, úgyhogy 2 hétig bírta nyavalya nélkül....Általában az őszi szünetig sosem tart ki hiányzás nélkül, de remélem, most mégis, mert nagyon szar ez a hetedik és nem kellene hiányozni. Remélem, hétfőre helyrepofozzuk sok folyadékkal, vitaminnal, pihenéssel....

Föciből ugye nem sikerült tanárt találni, aki német szakos és föci szakos is egyszerre, úgyhogy most leadja nekik az anyagot a föci szakos két órán és a harmadik órán jön a német szakos és leadja ugyanazt (??) németül. Ez két hét programja. Persze a számonkéréshez mindketten ragaszkodnak, úgyhogy nem tudom, ez hogy lesz a gyakorlatban....A német anyag elsajátítására van két hetük, de sok a cucc és nem is könnyű, úgyhogy kell is rá két hét. Ehhez képest egy hét már eltelt és hozzá sem szagolt Zalán az egészhez.... Töri van még németül, szerencsére abból még ismételnek. Német civilizáció .....remélem, idén is csak házidolgozatokkal  és prezikkel sok jó jegyet lehet szerezni. Még németből is ismételnek, ahogy tudom...Fizikából és kémiából egyelőre a beszoktatás folyik, kicsik a leckék és kísérleteznek minden órán. Rékáéknál is így kezdte K. néni, aztán pár hónap múlva lett ez másképp is....

Na befogom, mert már elmúlt éjfél. Bocs a félrepötyögésekért, majd visszaolvasom az egészet holnap és javítom. :) Szép hétvégét mindenkinek! 

 

Villámlátogatás

 

Hétfőn villámlátogatásra utaztunk a Főnivel Erdélybe. Pontosabban Romániába, de nekem elég nehezen áll rá a szám erre a szóra, bocs... Szászsebesre utaztunk egyébként, ahol a német partnerünk megvett egy fűrészüzemet és ennek mi úgy megörültünk, gondoltuk, megnézzük, mi a kínálat. Egyébként túl korán ugrottunk rá a lehetőségre, mert még P. (aki a német) sem volt képben igazán. Teljesen olyan volt, mintha mi kedden jártunk volna gyárlátogatáson, ő meg hétfőn....de előtte még soha..

Szászsebes, ahogy a neve is mondja, nem annyira magyar település, sőt szinte egyáltalán nem. Már amennyit tudok róla, szinte semmit. Viszont valaha németek, vagyis szászok lakták. A szászok nem annyira jófejek, mert általában ha arról volt szó, nem a székelyekkel, magyarokkal fogtak össze, hanem a románokkal (de javítson ki valaki, ha jobban ért hozzá), de mindegy, mert azóta Szászsebes is román lett leginkább, habár akadt bőven nyoma a szász örökségnek is. 

Az utazástól magától már egy héttel előtte is nagyon ráparáztam, tiszta idegállapotban voltam, mert úgy tűnt, ütközni fog a ciklusom elejével...vagy hogy mondjam. És izé, nekem olyankor itthon van a helyem a ciklus 2. napján, mert semmi másra nem vagyok alkalmas, csak a mosdóba járni. Ilyenkor utazni sem tudok, vagy ha igen, hát óránként mosdó közelben lenni ezen az egy napon. Na most én kiszámoltam, hogy pont rosszkor leszek rossz helyen és ezen totál kikészültem. Végül ezért vagy másért, de elkerült a ciklus eleje, hogy úgy mondjam, szóval hátra is dőlhettem volna akár....

Főninek szép és kényelmes autója van, plusz szerintem nagyon jól vezet, úgyhogy szeretek vele utazni. Ebéd után indultunk, előtte én 3szor voltam vécén az idegtől, de végül rendben elindultunk, személyi igazolvány volt nálam és egy kisbőrödben két váltás ruha. Egy melegebb és egy lengébb. Sima, eseménytelen utunk volt tulajdonképpen, Arad felé gurultunk le délre, ott meg valahol fel az autópályára és suhantunk, mint az álom. Főni imádta a szolgáltatásokat az autópályán, bár nem nagyon vettük őket igénybe, de tetszett, hogy léteztek. Ingyen volt a mosdó a MOL kúton, de a nemMOL kúton is. 

Valamikor este fél 7-kor értünk Szászsebesre a német cég által foglalt szállodába, pont akkor, amikor egy nagy busz német turista is befutott. Pontosabb egy nagy piros busz fáradt és törődött német turista. Szerencsére még előttük eljutottunk a recepcióra, bár rendszeresen fogadhatnak csoportokat, mert ment minden, mint a karikacsapás, azt látszott. Némi kárörvendéssel nyugtáztuk, hogy mi a 4 csillagos részen kapunk 1-1 szobát, a németek pedig a három csillagosban. Egy hölgy rikácsolni kezdett, hogy mi az, hogy nincs lift, de gyorsan megnyugtatta a recepciós, hogy van lift, no para.

Elfoglaltuk a 20 fokra lehűtött szobákat, amik tényleg nagyon szépek és tiszták voltak, csak valahogy nekem nagyon hiányzott belőlük Tibi....és a gyerekek....és Dió. 

Átsétáltunk az étterembe, ahol a németek már javában vacsoráztak a másik csoporttal, akik horvátok voltak. Szerencsére az angollal nagyon jól boldogultunk bárhol és bárkivel, senki nem mondta, hogy noinglis, úgyhogy helyet foglaltunk az egyik napernyő alatt - este fél 9-kor és megvacsoráztunk. Először kaptunk egy menüt, aztán szóltak, hogy csak pizza van és rántott csirke salátával. Aztán hogy nincs citromos sör, amit a főni kért, aztán egy órát kell várni a kajára, aztán végül kaptunk végre legalább inni kólát és sört, végül 10 perc múlva megkaptuk a meglepően finom pizzát és a nemtudommilyen csirkét, de a Főni megette. Örültünk a villámgyors kiszolgálásnak. 

Hangulatos volt a hely, mindenféle nyelvet hallottunk magunk körül és olyan nyár feelingje volt az egésznek, szeptemberben, egy hétfő este. Lehet, hogy ott még nem kezdődött meg az iskola, azt éreztem? Fogalmam sincs, de elég sok volt a fiatal. 10 körül már nagyon álmosak voltunk, úgyhogy fizettünk és felbattyogtunk a szobánkba. Én még aztán olvastam az ágyban, mert magyar idő szerint mégiscsak 9 óra volt. Bevallom, egy kicsit féltem egyedül a szobában, túl nagy volt és túl sok volt az idegen zaj. Tudtam, hogy zárva az ajtó, de mintha valaki matatott volna az ajtó előtt, aztán valaki a mellettem levő szobában is fura hangokat művelt, sőt, azt is a hallottam a néma csöndben, hogy a Főni a szobánk falán túl telefonál...Végül éjfél volt már , mire elaludtam, pedig végre kipihenhettem volna magam, na mindegy....

Reggel 9-re vártak bennünket az üzemben, úgyhogy még előtte kényelmesen megreggeliztünk. Még azelőtt leadtuk a kártyákat a szobákhoz, a csomagokat az autóba tettük, úgyhogy még tanúi voltunk, hogy 8 után nem sokkal a németek elhajtottak a piros buszukkal együtt. 

Az üzemnek már korábban is osztrák tulajdonosa volt, nem úgy nézett ki a fűrészüzem, mint ahogy valamiért gondoltam, hogy káosz lesz rajta és elhagyatottság, hülyeség volt ezt még csak sejteni is, mindegy. P. fogadott bennünket az egyik tárgyalóban. P. szerintem nagyon jó pasi, főleg ahhoz képest, hogy német. Egy kicsit úgy néz ki, mint egy jóképű dr House fiatalon. Kék szeme volt (vagy hát van), hullámos haja és a biztonsági mellények felöltésénél vettem észre, hogy Boss farmer van rajta. Mennyi lehet egy BOSS farmer? Ilyen jól fizet ez a cég? 

P. , mint általában a németek, nem nagyon volt vevő a humoromra kifejezetten, de nincs ezzel baj, olyan nagy cimborák vagy barátok nem vagyunk, most láttam életemben másodszor. Azért kedves volt, mert kifizette a hotelszobákat és úgy volt, hogy együtt vacsorázunk vagy reggelizünk, leszámítva, hogy ő már fél 8 körül reggel túl volt mindenen, este pedig fogalmam sincs, hol és mit evett, de biztos korábban, mint mi. P. mellett szól mindenképpen, hogy elég jól nézett ki és ez egyáltalán nem ment ki a fejemből, amíg vele egyeztettünk. A fűrészüzemben nem sok kérdésünk lehetett, mert akkora a zaj, előtte és utána viszont mindent átbeszéltünk. 

Helyi idő szerint 11-re túl voltunk mindenen. Ja, vittünk neki egy üveg Tokajit (a jobbikból) és egy ocsmány barna céges pólót, amit - majdnem mondtam neki - felvehet, ha mondjuk autót szerel vagy festi a kerítést, de valamiért aztán ezt mégsem említettem meg. Úgysem szerel autót vagy fest kerítést egy ilyen pasas, mint ő, de mindegy.

Hazafelé aztán kevésbé sima utunk volt. Egyszer, a két autópálya szakasz közötti eldugott ösvényen megállt az élet majdnem két órára. Két órára a negyven fokban. Az volt a szerencse, hogy Főni működtette folyamatosan a légkondit, így nem pusztultunk meg. Inni nem nagyon mertem én, mert nem tudtam, hol találunk mosdót legközelebb, a Főni bátrabb volt, csak eltűnik a bokrok közt és kész, végülis. Két óra alatt elhihetitek ,baromira meg lehet unni a román rádiót, ami valami borzalom volt, nem tudom, mit fogtunk be az autóval, de szerintem azt senki nem hallgatja, a románok sem. Mivel a telefont tudtuk tölteni, így podcastokat kezdtem bedobni a Főni szórakoztatására, de már pont akkor, amikor megindult a forgalom és végre megint visszataláltunk az autópályára.

Temesvár környékén sajnos búcsút kellett venni a hegyeknek, majd akadály nélkül megérkeztünk Arad környékére, ahol megebédeltünk ...volna, de közölte a román pultos, hogy nem tud adni szendvicset, csak fél óra múlva, mert leltározik. Délután kettőkor. Főni egy darabig gyanakodva méregette a srácot, várta, hogy majd tényleg elkezdi a leltárt, de mivel meg se moccant, hát egy pihenőhellyel arrébb robogtunk. Főni megette az egyetlen sajtos-sonkás croissantot, úgyhogy én csak egy simát ettem, nem is voltam éhes, igaz. Tetszett, hogy mindenki tud valamilyen szinten angolul. 

Az mindig egy kedvenc élményem minden külföldi útból, amikor átlépjük a magyar határt, nekem az mindig olyan megkönnyebbülés, öröm valahogy. Na most erre elég sokat kellett várni, mert óriási sorok gyülekeztek arra, hogy belépjenek a Schengeni határokon. Személyautóból. Mert kamionból tényleg végtelen végtelen sor állt....Itt összesen másfél órát álltunk, amennyit még soha, úgyhogy erre se jövünk többet, azt biztos. Előttünk egy német rendszámú autóban egy román pasas folyton kiszállt és beszállt az autójába, eléggé idegesítő volt, amikor századszor is kipattant, visszapattant a 40 fokban....Türelmesen vártunk, én annak örültem, hogy légkondiban ülhetek és nincs velünk egyik gyerek se, és pláne nincs velünk a kutya....Többen vadul dudáltak időnként, hátha attól gyorsabb lesz az ügyintézés, de hát ettől nyilván nem lesz semmi haladósabb. Rajtunk nem múlt, 5 másodperc alatt végeztünk a román határőrrel és 2 másodperc alatt a magyarral. Szerintem ha a Főni mellett Bicska Maxi ül,azt is átengedik az én személyimmel, mert az érvényes volt. Mindegy, megkönnyebbülés volt, hurrá itthon. Jó sokáig voltunk külföldön, nem mondom, még egészen 24 óra sem volt. 

Este fél 6-ra értünk haza, ami román idő szerint fél 7....szóval ki lehet számolni, mennyit utaztunk, ha 11-kor indultunk. A kutya végtelenül nagyon örült nekem, majdnem ledöntött a lábamról mindenestül és itthon várt a család egy Mekrojál menüvel. Kicsit hideg volt, de mindegy, eléggé éhes voltam, megettem volna a rántott cipőtalpat is.

Ennyi a sztori röviden. Ma szabin voltam, majd mesélek erről is, csak a kutya várja a sétáját. Holnap már csütörtök, repül ez a tanév.... Pénteken már matek doga....és nekem Vargás szülői....pfff....

Jelentem, győztünk! :)

 

Valamelyik reggel - nem is meséltem - arra ébredtem, hogy még haloványan rémlett, hogy mit álmodtam az éjjel.... Velem elég ritkán van ilyen, általában csak homályos és gyorsan feledésbemenő villanások maradnak az álmaimból. Most viszont határozottem emlékeztem, hogy valamelyik patinás egyetemen dolgoztam, a FIZIKA tanszéken. FIZIKÁN! Ha valami távol áll tőlem, az a fizika. Akkora faajtón kellett belépni a tanszékre, hogy ihaj és mindenhol mindent faborítás fedett. Persze fogalmam sincs, hogy mit dolgoztam az ódon falak mögött, de magabiztosan jöttem-mentem az egyetemen a kis aktatáskámmal és csini kosztümömmel, annyi szent. Egyébként a háttér egyértelmű, este arról beszélgettünk lefekvés előtt, hogy A héten Zalán első órája fizika.....Ennyi. Egyből egyetemi szintre vittem a fizikát álmomban.

Délután jött egy üzenet az ofőtől, hogy holnapra írjuk össze, ki kér ingyen laptopot, mert az most minden 10-es és 7-es tanulónak jár...Azon gondolkodtunk, hogy ez valami vírus vagy valamelyik okos gyerek feltörte a suli rendszerét, ahová az ofő ezt az üzenetet kapta. Mindenesetre nem nagyon vettük komolyan. Azért mindenki jelezte, aki tudta, hogy kér laptopot, nanááá. 

Ma beíratkoztunk a nyelviskolába, illetve Rékát újra beírattuk. Elég undok volt az irodavezető, éreztem rajta, hogy 10 perccel hat előtt minek zavarjuk...A messenger csoportban viszont azt írta a pénzügyes hölgy, hogy hetedikéig legkésőbb mindenki írtakozzon be,  még ki is kerestem neki ezt az üzenetet. Mire azt felelte, hogy nem találja  Rékát a listában. Türelmesen megvártuk, amíg megtalálja. Amíg írogattuk a nyomtatványokat, kibökte, hogy elsőre nem értette Rékán a csizmát, aztán rájött, hogy lovagolni megy vagy onnan jön.  Bingó. Láttam a feliratot az ajtón, tényleg ott állt, hogy 19-ig bőven van idő kipengetni a tandíjat és kitölteni a papírokat. Hát oké, nem mindenki dolgozik ebben az irodában, hogy láthatná a feliratot. Idén már Réka telefonszámát és emailcímét írtam be kontaktnak a papírokra, nem az enyémeket. Ami fontos, az úgyis a messenger csoportban zajlik, annak meg tagja vagyok. Szóval ezt is letudtuk. Legközelebb Tibi egyedül megy. Őt nem idegesítik az ilyen némberek. Alapvetően nem volt egyébként gáz, én vagyok túl érzékeny.

Kaptunk a szomszédtól fügét, most már másodszor. Én leéltem úgy cirka 45 évet, hogy nem ettem fügét, max szárítva. Fogalmam sem volt, milyen íze lehet a fura alakú gyümölcsnek. Nagyon finom, úgy eteti magát, nem is tudom, hány darabot meg tudnék belőle enni....Alkut kötöttünk, hogy viszek neki lekváros vagy nutellás kifliket, ha majd sütök. Elég gyorsan beleegyezetett a barterbe. 

Közben megy a focimeccs, Szerbia-Magyarország, 65. perc 1:2-re vezetünk. Tőlem akár le is fújhatnák, az eredmény szuper. 

Sulikezdésről kb. ennyi.....Reggelente Zalánnak szoktam uzsonnát készíteni, Réka nem kér, továbbra is bírja péksüteményekkel egész nap. Illetve most kitalálta, hogy akad mikro a suliban, ahol megmelegítheti az ebédjét és egy adag carbonarat ma elvitt. Nem bánnám, ha erre rászokna. Kiírtam egy csodaszép, menő, virágos spirálfüzetbe a 20 kedvenc receptet azok közül, amelyeket nem tudok fejből, hogy gyors (vagy legalább finom) vacsorát tudjak rittyenteni. Olyasmit, amiből esetleg másnap tud vinni Réka ebédre. Amilyen szintű a fűtés a suliban, télen sem romlik meg akár a szekrényében sem, bár hűtő is van.

A tanárokról írtam a múltkor, Zalánnál nincs változás a lényeget tekintve, a fontos tárgyakból minden a régi, föciből, bioszból új tanár van, mert  régi németes dobbantott. Fizika, kémiából megkapták K. nénit, ugyanúgy, mint Réka hetedikben. Nála nagyon fontos, hogy osztatlan figyelmet élvezzen, úgyhogy már első órán éreztette a hetedikÁval, hogy a légy zümmögését is szeretné hallgatni,amikor éppen nem beszél ő maga....

Rékáéknál még ennyi változás sincs, viszont a 8 fős németes csoport (ami várhatóan emelt németes lesz jövőre, bár fene tudja) 9 fősre bővült, miután Réka egyik régi osztálytársa leadta a kezdő oroszt és felvette a németet. Ebben a német csoportban 5-en vannak régi 8b-sek, mindenféle tagozatról a tizedik évfolyamnak, vagyis már hatan. A tanárnő megkérte az új fiút, M-et, hogy mutatkozzon be szépen a többieknek, mire volt nagy kamasz vihogás és röhögés...Azért klassz, hogy még gimiben is vannak közös óráik. 

Nem gondoltam, hogy a kéttan talál magának angol nyelvű matektanárt, de mégis sikerült, így most a tizedikes kéttannak egy olyan fiatal tanára van matekból, hogy még a diplomáját sem vette át. Földrajzból van Rékának ilyen nagyon fiatal tanára, 25 körüli, akit nagyon szeretnek és sóhajtoznak, hogy kár, nem ez a fiú az osztályfőnökük....Kellenek is a fiatalok, elég idős a tanári szerkezet. Csak lelkesek legyenek és szeressenek tanítani, akkor remekül megállják majd a helyüket és a diákok is nagyon kedvelik majd őket. 

Érdekesnek találom egyébként, hogy Réka szereti a tanárait úgy nagy átlagban. Akárkiről legyen szó, nem mond róla rosszat. Még akkor sem, ha mondjuk nem teljesen igazságosan adnak neki rossz jegyet. Kíváncsi leszek, hogy érettségi előtt is ugyanez lesz még a véleménye....

Még 3 perc....még mindig vezetünk. 

Legjárt a hosszabbítás is, miért nem fújja le ez a spanyol játékvezető??

Nagyon fontos mérkőzést nyertünk meg, legyőztük a szerbeket, úgy, hogy fordítottunk 1:0-ről 1:2-re. Méghozzá közepes játékkal. Vezetjük a csoportot, ó jeeeeee! :) 

 

Situation so far

 

Szerencsénk van, pénteken Zalánéknak nem lesz tanítás, így annyira keményen még ezen a héten nem csaptak a lecsóba. A "B" hét amúgy is barátságosabb, az "A" hét inkább gyilkos. Hogy miért nincs pénteken suli? A héten pénteken rendezik nálunk a Gulyásfesztivált és az a hagyomány,hogy a hetedikesek mennek ki főzni a suliból. Délben kapnak egy tányér gulyást (de nem azt, amit kotyvasztanak) és ebéd után haza is mehetnek, éljen a hétvége.

Matekból és németből már ismételek, átestek a tűzkeresztségen az első fizika és kémia órával (Zalán szerint a légy zümmögését is lehetett hallani, olyan szigorú K. néni...), föci elől viszont egyelőre bújkálnak, az pénteken lenne, ám így saaaajnos elmarad. Föci németül para lesz, mert minden órán szóban és írásban is felelnek, ez meg annyira nem hiányzik....

Rékáéknak - szombaton derült ki számomra, hogy összeomlott valami rendszer - nem volt órarendje vasárnap délig, az sem végleges. 3-4 nap van 8 órája, ami rettenetesen hangzik, ám szerintem befigyel lyukasóra is pár, amikor építhetik a társadalmi életüket vagy tanulhatnak....Érdekes, hogy nekik nincs A és B hét, csak sima órarend. Réka persze prüszkölt az órarend láttán, mint egy macska, de hát nem hiszem, hogy létezik jó órarend számára, amiben minden tantárgy benne van. 

Nagyon aggódtam, hogy marad-e tanár, mire megkezdődik a tanév, de végül semmilyen érdemi változás nem történt, egyedül a töri faktra kaptak új tanárt, de állítólag a legjobbat, amit a gimi nyújtani tud, úgyhogy okés. Az alap töri tanárjuk máris a szárnyai alá vettek azokat, akik emelt töri érettségit terveznek tenni, úgyhogy máris nyomja őket majd külön feladatokkal. Érkezett öt új tanár a gimibe, jelzi a helyzet keménységét, hogy még a diákok is örültek nekik....

Zalánnál a tanárhiány komolyabb, mert speciálisabb is a helyzet, németül beszélő föci szakost nem sikerült találni tavasz óta, erre nem is számítottam, így a német tanárok adják le a föci anyagot. Mivel a föci tanár alapból is egy nagy nulla, ezért nagy hiányosságot nem fognak tapasztalni. Sajnos Réka ofője igazgató lett az egyházi iskolák világában, a régi matek tanárja elment rendszergazdának és a rajz tanár is beadta a kulcsot (mármint él, de az állását feladta), úgyhogy sajnos itt megfigyelhető szinvonalromlás. Bízom benne, hogy idővel talál a suli német-föci szakos tanárt valahogy...

A másik változás, hogy kéttanon nem kötelesek másodnyelvet oktatni, így mivel angoltanár sincs, megszűnt idéntől az angol, az a kemény heti 2 óra. Picit sajnáltam, bár Réka is megvolt komolyabb angolt oktatás nélkül, most gimiben arra erősített rá és kész. Elég volt emelt németen is a németet nyomni és ez fokozottan igaz kéttanon. 

Amúgy Réka kis gimis életéről nem sokat tudok, mivel még az órarendjét sem láttam. Úgy áll össze az órarendje, hogy van összesen egy héten:

matek 3 --- irodalom 3 +1 modul --- nyelvtan 1

angol 3 --- német 3 ---töri 2 + 1 modul

fizika 3 --- kémia 2 --- biosz 2 ---- föci 1

tesi 5 --- rajz 2 --- ének 1

Humán modulos - úgyhogy azért van eggyel több töri és magyar. 

Ennyit mára, mert Dió még nem volt sétálni és már nagyon menne.

Holnap meccs lesz, úgyhogy közben lehet, jövök megint és meséltek. :) 

Sárospatakon

 A szállásunk nem volt valami különleges, de egy éjszakára a célnak teljesen megfelelt. Úgy gondoltam, hogy egy házat veszünk ki a belvárosban, amelynek egy nagy szobája van, egy hatalmas franciaággyal és ággyá alakítható kanapéval. Felújított minden, fürdőszoba, étkező, konyha, kertben nyugágyak, grill, bogrács. Ebből lényegében minden igaz volt, de a ház másik, nagyobb részében ott lakott a tulaj, így nem volt kedvünk sokat a kertben tivornyázni. Nagyon alkalmunk sem volt, olyan rövid ideig szálltunk meg itt. 

Azt tervezTEM (én.....) , hogy legkésőbb 10-11-kor indulunk itthonról, célba vesszük Regécet, ami szintén Rákóczi vár és egyben túrázunk is egyet a környéken, hogy mi is és a kutya is boldog legyen. Ebből az lett, hogy Tibi még dolgozott reggel, a gyerekek tojtak mindenre és végül - kapaszkodjatok meg - 2 órakor indultunk útnak. Délután kettőkor.  Alig voltam ideges egyébként, de mindegy, kisuvickoltam mérgemben a konyhát.  Ötre értünk Sárospatakra egyenesen, felejtős volt Regéc. Nagyon sajnáltam, hogy így pazaroljuk az értékes szabadidőt, de mindegy. Már nem volt mit tenni, megtörtént, ami megtörtént. Egyébként Regécről másodszor csúszunk le, mert annak idején Füzérről jövet sem engedtek már fel, későn értünk a pénztárhoz. 

Szóval elfoglaltuk a szállást. Kiderült, hogy a redőnyöket nem nagyon lehet felhúzni, de sebaj, úgysem volt légkondi. A főzőlap működött ugyan, az indukciós, de megfelelő edény nem volt hozzá. A gyerekeknek nem volt ágynemű, ilyen, hogy paplan és párna, úgyhogy a díszpárnákra húztunk huzatot és kaptak plédet. Nyarvogtak, hogy nem férnek el a kihúzott kanapén, pedig igazából kényelmesebb volt, mint a mi kingsize bednek hirdetett ágyunk....Két dudás egy csárdában, ugyem,n,,,,,,,... 

Engem leginkább az zavart, hogy a tulaj ott lakott a szomszédban, jött és ment is, betolta és kitolta a bringáját, elment és hazajött a vásárlásból, ráadásul volt egy vénséges vén spánielje, ami szerencsére ivartaltan volt, így Dió nem csavarodott be tőle végképp. 

Célba vettük a közeli tengerszemet, amihez gyalog is sétálhattunk volna akár, de végül autóval mentünk, mert óriási fekete felhők gyülekeztek az égen. Az egész nagyon gondosan kitáblázott és kiépített, képletesen megtapsoltam mindenkit, aki ezt kivitelezve. Egy gigavastag szivárvány alatt akartuk hagyni az autót az első parkolóban, majd végül gurultunk még 1-2 km-t, mert profi, felkészült túrázó módjára egyetlen ernyőnk volt, se esőkabát, se semmi, úgyhogy még élénken élt bennünk a Héviz környéki kastély parkjában történt  balszerencsénk a zivatarban. 

Mivel hat óra körül lehetett az idő, a gyerekek rácsodálkoztak, hogy mindenki lefelé jön a hegyről, kilátóból, hát nem véletlenül....Végül egy km séta után megtaláltuk a tengerszemet. Különösebb húúú, hááá nem volt, talán napsütésben jobban mutat. Körbesétáltuk, a lengyel turistalányok az asztaloknál ülve is frászt kaptak a szabadon futkározó kutyától, pedig a közelülbe sem ment, mindegy....Próbáltuk megtalálni a kilátót, de Réka hamarabb megtalálta rajtam az összes gombot, amit meg lehetett nyomni. Néhány sikertelen tévelygés után elindultunk lefelé az autóhoz, már eléggé sötétedett és nem szeretem sötétben az erdőt, valahogy neeeem....

Betértünk egy éttermbe, ahol elképzeltem, hogy a gyertyafényben milyen klasszat vacsorázhattunk volna, ámde tekintettel a kutyára Tibi csak leadta a rendelést és dobozokban kaptuk a kaját, otthon falatoztunk. Nekem, aki az autóban maradt a kutyával, gyros tálat rendelt az uram. Persze Tibi pankomorzsás rántottszelete volt a finomabb, mert az én gyrostálamat lelocsolták tartárral. Lehet, Sárospatak környékén tartárral eszik a gyrostálat, de nekem kimondottan hányingerem lett tőle.  Végül rájöttem, hogy ha a zöldségek káposzta részét összekeverem a tartárral az egész ehető lesz. 

Mint minden új helyen, itt is nagyon nehezen aludtam el, bár talán még mindig hamarabb ,mint a gyerekek. Előtte, este néztük azt a székforgós tehetségkutatót, de számomra olyan hiteltelenek a "mentorok", hogy komolyan, vicc az egész. M. Erika nem is tudom, mit keres ott, hacsak azt nem, hogy megsértődött, amikor nem lett Operaház vezér és hirtelen az RTL-nél találta magát. Viszont még talán pont benne van a legtöbb tehetség. Mindegy, talán a mentorok szerepének nincs is igazán jelentősége, úgyis egy team áll mindenki mögött. 

Másnap reggel megreggeliztünk - szerencsére a kenyérpirító és a vízforraló működött. Összecsomagoltunk és már pakoltunk volna az autóba, mert Sárospatakon a vár 10-kor nyitott, gondoltuk, hamar bevesszük a várat, de elkezdett szakadni az eső. De durván ám. Egy órán át ültünk a fedett verandán illetve étkezőben, mire nagyjából csitult a zivatar. Akkor Tibi elvitte a kutyát sétálni, kakkantani, hogy majd a várig elgurulva a kocsiban tudjuk hagyni az ebet. Mivel volt vagy 18 fok, gondoltuk , csak nem vágja be az ablakot egy életmentő, álzöld idióta, hogy megmentse a kutyát....

A vár fantasztikus, nekem nagyon-nagyon tetszett, mint töri mániás és el tudtam volna tölteni ott az egész napomat. Zalán folyton azzal bosszantott, hogy idegesítően lassan haladok és mindent elolvasok, de engem beszippantott a 17. század hangulata. Utunk a kávézóban végződött, ahonnan a kijáratig lehet pottyanni, itt legurítottunk Rékával egy finom kávét.  

Akkorra odakinn varázslatos napsütés várt bennünket, majdnem kisütötte a szemünket a sötét kiállítótermek után, úgyhogy villámgyorsan megszabadultam a csukámtól és rövidnadrágot húztam a sétához. Lebaktattunk a Bodroghoz, bár hamar elvesztettük a kedvünk, mert a kutyát nem lehetett csak pórázon vezetni, az meg macera és kellemetlenül magas volt a páratartalom a zivatar után.... 

Úgyhogy gondoltam ideje ebédelni, megéheztünk a pirítós-tea-szalámi reggeli után. Átgurultunk a hídon a túloldalra, lepakoltunk és betértünk egy éttermbe, ahol bíztunk benne, hogy legalább a kerthelyiségbe beengedik a kutyát. Kiderült, hogy mázlink van, mert teljesen kutyabarát volt az étterem és végtelenül kedvesek voltak a pincérek is. A kerthelyiség legbelső zugában, távol mindenkitől letelepedtünk és rendeltünk is mindenféle finomságot. Még meg sem érkezett a fő fogás, újra leszakadt az ég, dörgött és villámlott és úgy fújt a szél, mintha eljött volna a világvége. Mindenki bemenekült az étterembe, de mi inkább megvártuk, míg lecsillapodott és elállt az eső. Hamarosan ez is bekövetkezett, bár a napsütés már nem tért vissza....Amikor az autó felé ügettünk, még mindig csepergett az eső. 

Hazafelé Tokajnál és Szerencsen terveztük, hogy megállunk. Tokaj előtt fél órával kb. elkezdett nyöszörögni a kutya. Nem hisztizett vagy óbégatott, de finoman jelezte, hogy valami nem kerek. Ilyenkor általában a szükség kergeti. Úgyhogy gondoltunk egyet, Tokajt még úgysem láttuk, teszünk egy körsétát. Persze pechünk volt megint, mert Tokaj belvárosába érve elkezdett ismét zuhogni az eső. Az lett, hogy Zalán nem volt hajlandó a kislábaujját sem kidugni az autóból, Rékának pisilni kellett, a kutyának valószínűleg kakálni kellett, én meg csak arra vágytam, hogy állna el az eső. Úgy tűnik, idén nagyon kifogtuk, mert minden egyes nyaralás során jutott eső, vihar, zivatar bőven. Fonyódon, ahogy leértünk, lecsapott ránt a zivatar, ugyanez volt Hévizen is, majd kaptunk zuhárét a nyakunkba minden áldott nap. Most két napra kitettük a lábunk otthonról és csak esett és esett és zuhogtt és csepergett...

Végül Tibi elvitte az egy szem esernyővel a kutyát sétálni, mi Rékával pedig beültünk egy kávézóba, amiről hamar kiderült, hogy étterem. Mellettem lengyelek túrógombócot toltak - ennyi lengyelt egy helyen...- legtávolabbi asztalnál két pasas sem magyar volt. Isteni volt a kávé és még a csigalépcsőn lefelé a mosdót is meghódítottuk. Innen, mert még mindig esett az eső, átgurultunk Szerencsre, ahol egy villámlátogatást tettünk a helyi várnál. A gyerekek nem voltak hajlandóak ki sem szállni a kocsiból, fel voltak háborodva, hogy már megint egy várhoz érkeztünk...Jó lett volna még valami csoki témájú program, de vasárnap délután erre nem sok esélyünk volt és már a gyerekek sem voltak nyitottak semmire. Az M3-ra érve mindkettő nyitott szájjal, nyálcsorgatva aludt. Este 7re értünk haza szomorúan, hogy másnap suli...

Ja és odafelé úton Szerencsnél végiggurultunk a zenélő úton. Klassz volt nagyon!

2023/2024 tanév, üdv!

 

A nemszeretem napok általában nem szoktak jól indulni és a szeptember 1 egyértelműen ebbe a kategóriába esik. 

Nem sokkal hat után a konyhában össze is akasztottam a bajszomat az alufóliával, melyből újat bontottam és sehogy sem tudtam megkezdeni. Már elmorzsoltam káromkodási skálám egy kisebb részét, mire bele tudtam tekerni az egyik zsömlét, majd a másikat. A kávégépet be sem nyomtam, kellőképpen felbosszantott az alufólia... Frissen a fagyóból vett, kiolvadt zsömle volt a menü, ígycsiklandó sonkával, zöldsalátával, sajttal és mustáros majonézzel, ami Zalán kedvence újabban. Túl későn vettem észre, hogy az egyik szendvicsbe nem kellett volna sajtot tenni, mert Réka nem szereti, illetve passzoltam vissza a hűtőbe a vajat, amikor bevillant, hogy nem kentem meg vajjal a zsömle egyik felét sem. Sebaj, oda se neki! Viszont a sajtot ki kellett szedni a szenyából, szóval kicsomagol, sajt megesz, visszacsomagol...

Voltam olyan jófej, hogy a szobájában készülődő Rékának felvittem a kész csomagot, reggelit, hagy örüljön...ilyen egy klassz anya. Na persze.  Ha nem is egy üvöltő nőstényoroszlán bődült el, ahogy rányitottam az ajtót, hamar jött az elutasítás, hogy nem fogja megenni a zsömlét, nem kéri. Miért? Merthogy nem szereti a sonkát. Mióta? Fogalmam sincs, eléggé úgy tűnik, hogy ma óta. A hangszíne sem volt ideális, bár korának talán pont megfelelő.  Hogy lehet, hogy 2 napja a melegszendvicsben még tolta befelé a sonkát? 

 Az ablakon besütött a reggeli napfény. Azt hagyjuk, mikor pucoltam ablakot,  elrontaná az idillt. Ott állt a lányom csinosan, fehér blúzban, a sötétkék iskolai nyakkendőben, amire büszkébb, mint hogy ebbe a gimibe jár...és annyira szép volt, hogy majdnem meghatódtam. Ez még azelőtt volt, hogy nem kért a finom zsömlémből. Bevallom, a kelleténél erőteljesebben csuktam be magam mögött az ajtót, a huzat a hibás, őt kell számonkérni. 

Nem sokkal később láttam elsuhanni a konyha ajtó előtt, megakadt a szemem a Conversén, de állítása szerint átveszi majd tűsarkúját a suliban, nem fog abba rohanni a buszhoz, fő a kényelem! Okos lány, ezen megnyugodtam. Az ofő elég kényes az ünneplőjükre, mind a túl rövid szoknya, mind a nem megfelelő stílust szóvá szokta tenni. Nem mintha sokat számítana, de hát mégis. 

Pár perc múlva hallottam Rékát az emeletről lefelé rikácsolni. Nagy nehezen szót értettem vele, hogy Zalán pár napja Hervisből beszerzett pulóverét (cipzáros,kapucnis) keresi, azt szeretné felvenni. Számos örökölt blézer és csinos pulcsi sorakozik a gardróbszekrényében és lám, mit kíván a kishölgy felvenni? Az öccse pulcsiját....Ezen már szemethunytam, pár néma szemforgatással beértem, amit senki sem látott. Bíztam abban, hogy kellemesen mediterrán lesz a gimi udvara az évnyitó alkalmából és a pulcsi NEM lesz rajta Rékán....

Hét óra előtt 10 perccel, éppen fejjel lefelé pozicióban a hajamat mostam, amikor Réka bevágta maga mögött az ajtót, a bejáratit, mint mindig. Nyugtáztam, hogy távozott a suliba. Nem készült persze elsőnapasuliban fotó, de ígérte, hogy majd a gimiből küld (nem küldött). Hogy a zsömlével mi lett, nem tudom. Remélem, hogy Tibi megette, még mielőtt a majonézes mustár romlásnak indult volna. Bár élelmiszeriparunk terméke, nem házi, így hát valószínűleg stabil termék.

Zalán éppen a másik oldalára fordult hét órakor, amikor benyitottam hozzá eléggé feldúltan a fél hetes ébresztő után először. Na ő aztán nem izgatta magát az első tanítási nap alkalmából. Közös erővel azért sikerült lecsalogatni a nappaliba, ahol a szék karjáján lógott az ünneplője, mivelhogy előző este gondosan kivasaltam. Zalán is levágott egy mini összeomlást, merthogy az ünneplőnadrág túl bő és túl nagy és hogynézmárki...csak jobb vidámabb legyen a hangulat, majd eltűnt a szobája mélyen, hogy másikat keressen. Közben én - tartva az időhiánytól - bedobáltam néhány tollat a június óta árva és elhanyagolt tolltartóba, azt a táskájába, mellé egy random kisalapú füzetet, uzsonnát, innivalót és igazából ezzel Zalán készen is állt a tanévre. Csak el kellett tolnia magát a suliba, persze kellőképpen felöltözve. Szerintem világcsúcsot döntött lassú inggombolásban, valahogy mégis készen lett. Azt már nem követtem le, hogy milyen cipőt húzott és kipucolta-e -7,nyilván nem, max az apja, mert 7.40-kor muszáj elindulnom a bringával, ha 8ra be akarok esni az irodába. 

A bizonyítványokat sem hagytuk itthon, mert Rékának nem is kellett még leadnia, Zalánét pedig ki sem kértük, hála neked e-napló! 

Az irodába érve bontottam egy jéghideg ásványvizet a hűtőből, bekapcsoltam a gépemet, szétnéztem magam körül, kortyoltam párat a  vízből. Megnyugodtam. Minden rendben van, semmi pánik.  Vagy legalábbis minden rendben lesz.  

Kellemes vidám tanévet mindenkinek!

Ui: Hazafelé újabb királydinnye tüskébe futottam a bicajjal...  Meg sem lepődtem, annyi növényt fedeztem fel mostanában. Ráadásul olyan területeken, amelyeket kikerülni sem tudok. Persze hazaértem, de mire egy óra múlva mentem teregetni, már lapos volt a kerék. Szerintem feladom, jövő héttől buszozok. Defektálló szervizelés után esetleg újra nyeregbe szállok, de fene tudja. Attól is függ, Tibinek mikor lesz kedve megszerelni.