A hétfő 3

 Nem mondanám, hogy fantasztikus hosszú hétvége állna mögöttünk, mert nem vagyok valami jó hangulatban, de mindegy. Csütörtökön hívott anyu szomszédja, Évi, hogy jaj, ő nagyon aggódik, mert anyu nagyon rosszul van. Kiderült, hogy csak nagyon gyenge és erősen izzad, de igazából mindkét dolog akkor még belefért az alapbetegségébe és pár óra múlva jobban lett. Másnap a dolog megismétlődött, csak másik szomszéd támogatta anyámat, aki most is elmulasztott engem felhívni - merthogy szerinte nem is volt ő olyan rosszul. Ennek ellenére mentőt akart hívni a szomszéd, majd végül beérte az ügyelettel. Az ügyelet persze nagyon nehezen jött ki egy egyébként nem a halálán levő nyolcvanéveshez, akinek egy tünete volt, nagyon gyenge volt. Szinte a vécéig nem tudott elmenni és ekkor mintha levegőből sem lett volna neki elég, bár ez másnap derült ki.

Szombaton délelőtt főztem-sütöttem, majd az össze kaját kivittük anyuhoz - akinek még nem volt étvágya, viszont az össze ételt visszaküldte. Azért titkon hagytam egy kis levest a hűtőben, biztos, ami zicher. Megint egy picit jobban érezte magát, úgyhogy nekem támadt egy sátáni gyanúm, hogy covid-os, merthogy annyira minden tünet egybevágott. Bár a covid ugye a tünetmentességtől a tünetek széles választékáig sok mindent le tud fedni....Ekkor már a harmadik napot idegeskedtem végig, hogy mi lesz anyuval, amiben eléggé el is fáradtam.

Vasárnap nem éreztem jól magam valahogy, keveset is ittam, mindenféle kajával tömtem magam, amiket már nem is eszem, édességgel pl....szóval már délután anyósomnál legszívesebben lefeküdtem volna aludni és fel sem kelek másnap reggelig. Főztem napközben egy burgundi marharagut, ami isteni eledel, de a gyerekek meg sem voltak hajlandók kóstolni. Hogy amiatt -e,mert van benne gomba, nem tudom. Zalán este ketchupos tésztát főzött (a szósz ketchup, vaj és rengeteg sajt keveréke), Réka pedig valami sajtszószt kotyvasztott. Hát legalább kísérleteznek a konyhában. Igaz, utána úgy nézett ki a konyha, mint ahol robbantottak....Két adagot simán ment a mosogatógép, ma pedig hármat....

Hétfőn jött a mosás, vasalás, pakolászás végtelen körforgása, melynek végén még mindig nem üres a szennyesláda. Ugyanis egy nagy táska kihízott ruhát levonszoltam ma a padlásra és nagy örökömre a nagy része újra jó rám...viszont ki kell őket mosni, pár éve már ott dekkolnak. Én nem tudom, hány adagot mostam, egy idő után már nem is számoltam. Három szárító tele van, három nagy kosár a vasalt ruha....szóval jaj....

Amikor délután 3 körül végre lehuppantam pihenni, Zalán közölte, hogy palacsintát szeretne enni. 10 percre rá jött Réka, hogy mi ez a palacsinta szag? Hogy nem azt sütök ? (Zalán készített magának omlettet) Jaj, pedig csorog a nyála. Szerencsére Kálci palacsinta receptjét gyorsan összedobtuk hárman Tibivel és Rékával, majd megosztottuk a sütést is, bár amiket ezek ketten sütöttek, elment volna amerikai palacsintának is, az enyémek szép vékonyak voltak, remekül sikerült a tészta. Még a Torockón vásárolt sárgabarack lekvárt ettük hozzá....Én is megettem kettőt, kit érdekel ilyenkor a diéta? :) 

Túléltem egy mini agyvérzést is, mert Zalán legutóbbi jegyei katasztrófálisak, egyszerűen rettenetesek. A német nyelvű tantárgyak nagyon cudarul mennek neki, egyszerűen nem értem miért, amikor én mindig kikérdezem. Bár jegyet nem módosít, úgy néz ki, de hát akkor is.....Ráadásul úgy, hogy mindegyik dolgozatra segítettem neki felkészülni. 

Ennyi volt a hétvége. Erre mondják, hogy jobban elfáradtam, mint egy munkahéten. Ráadásul holnap jön Hans tárgyalni (nem úgy hívják, de echte német), úgyhogy észnél kellene lennem. Szerdán matek doga és nyelvtan dolgozat, úgyhogy még holnap tanulunk, aztán ezt a hetet elengedjük, meg szerintem az egész tanévet...Nagyon elég volt már. Persze a tananyagot még nyomják, főleg töriből és természetből, de ....ehhh...olyan fáradtak mindannyian. Ja, hogy Rékát ki ne felejtsem, holnap kémia tz-t ír. Légyszi, drukkoljatok neki (is), köszi! :)  

A péntek 2

 

Nemrégiben eszembe jutott, hogy totálisan elfelejtettem visszaigényelni Réka nyelvvizsgaköltségét, amely 35 000,- Ft volt (BME-s írásbeli + szóbeli), valamikor tavaly áprilisban fizettem be a nyelviskolának, amely szervez nálunk ilyen típusú nyelvvizsgát. Egy éven belül lehet visszakunyerálni a bizonyítvány kiállításától számítva és hát mint a viccben mondja a nyuszi a csigának, már eléggé szorult a hurok. Ügyfélkapun keresztül pikk-pakk kitöltöttem, még egy hibakeresőt is rászabadítottam a kitöltött kérdőívre, jelezte, hogy hibátlan, csatoltam a számlát és láss csodát, egy héten belül, vagyis az 5. munkanapon, vagyis ma már  a bankszámlámon találtam a lóvét.

Ma intéztük Réka lovas táborát is, amely majd július elején lesz ugyanott, ahol általában jár lovagolni. Azt leszögezte a lány, hogy a nyelviskola nyári intenzív angoljára NEM hajlandó járni. Nekem eszembe sem jutott eddig, hiszen év közben tanul eleget (illetve nem tanul semmit, állítása szerint mindent megtanul az órán....Ezt csak addig veszem be, amíg a tesztjei 90% felettiek) Zalán nyilván semmiféle táborba nem hajlandó menni, majd eljárnak úszni Tibivel hetente párszor...legalábbis az a terv. Már az is eredmény, hogy ma negyed órát rollerezett az utcában, szívott egy kis friss levegőt...

Délután elhoztuk a "Kosártól" a finom házi tejet, kovászos cipót,  salátát, péksütiket, egy nagy csomag spenótot és pár doboz friss, meseszép epret. Ez már azután volt persze, hogy hazakarikáztam és ámultam, hogy eltűnt a ház körül az állvány és hűűű mennyi hely van és húúú milyen szép lett a szigetelés. Most látszik igazán a ház színe, hogy milyen napfényben és árnyékban. A lábazathoz csak majd kedden fognak hozzá és várhatóan szerdára be is fejezik. Kész a garázs és minden melléképület is. Szóval hihetetlen, de majdnem kész....Sőt, Tibi úgy is vette már ,hogy finishben vagyunk, lehet szabadon örülni. 

Itt a hosszú hétvége, kár, hogy jövő szerdán még matek tz és nyelvtan doga a névmásokból, de azok már az utolsó vonaglásai lesznek szerintem a tanévnek, csütörtöktől kirándulnak Zalánék. Igaz, még utána is marad két hét a suliból, de a tavalyi évet leszámítva mindig az a tapasztalat, hogy a június nem a tanulásról szól Zalán sulijában. Hogy ősztől jön a hetedik osztály, az nagyon durva - bár az is, hogy Rékának a 10....... - Fizika, kémia új tantárgy, de ismerem a tanárnőt - folyamatosan kell majd tanulni, mert a számonkérés is az lesz és a dolgozatok egyáltalán nem könnyűek. A természetismeret, ami célnyelven volt, most szétválik a magyar nyelvű bioszra és a német nyelvű földrajzra. Szerintem nagyobb mennyiségű anyag jön újra, de persze meglátjuk. A töri anyag becsapós, mert valamiért nagyobb arányú magyar törire számítottam erre a tanévre, de kiderült, hogy a kétharmad idén is németül ment, ami nem könnyű, bár ahogy öregszenek a gyerekek, tanulnak egyre több nyelvtant, talán egyre kisebb kihívás. Talán....Ja és bejön még az angol is hivatalosan is, mint második idegennyelv, de ötödiktől ők már tanultak angolt heti egy , azaz EGY órában, csak éppen eddig jegyet nem kaptak rá. Kéttanon sok jelentősége nincs a másodnyelvnek, van, ahol nem is oktatnak, de én azért annak örülök, hogy van, mert valamiért az angolt nagyon szereti mindkét gyerkőc és könnyűnek találják....No azért óvatosan azza a könnyűvel! Majd meglátják ők is, hogy azért meló nyelvvizsgát tenni ebből is.

Rékának a 10. osztály még sima lesz, abban az értelemben, hogy minden tartárgyat visz, amit egy mezei, ártatlan gimnazista (gondolom én) . Van heti 4 matek órája, 2+1 irodalom, 1 nyelvtan, 2+1 töri, 3 angol, 3 német, 3 biosz, 1 kémia, 2 fizika + tesi, ének, rajz, infó. szerintem ez így is marad még jövőre is. A bioszból marad 2, de cserébe a kémiából is 2 lesz. 11- től eltűnik a fizika, biosz, kémia és föci, kivéve azoknak, akik emelteznek vagy érettségiznek belőle és maradnak az alap tárgyak, csak magasabb óraszámban. Réka most azt állítja, hogy várja ezt az időszakot, de van egy olyan gyanúm, hogy akkor fognak igazán eldurvulni a dolgok....Mindegy, szerencsére még az az aktuális, hogy kilencedikes. 

Diót megfürdettük, mert a tiszaparti séta során egyszer arra fordultunk hátra holvanmárezakutya füstölgéssel, hogy négy lába az égnek és vadul hembereg valami illatosban....Na ez minden kutyásgazdi réééémálma, hogy vajon rotható hal, más kutya kakája vagy valami más??? Mert illatos holmiba ritkán gurulnak jobbról balra és vissza ilyen élvezettel. Bár futólag megcsapott egy kis könnyed dögszag, szerintem csak a sok esőtől befülledt szénába hempergett az eb. Mindegy, biztos, ami biztos , megfürdettük, ha már kanapékutyánk van....Úgyhogy hozzá képest bármelyik plüsskutya csak hanyag utánhat, isteni a bundája.

Most eltesszük magunkat holnapra, mert már leragad a szemem....... 

A hétfő 2

 

Eh, nem érek én erre rá, napi szinten elregélni a nyűgjeimet, röviden meg nem vagyok képes becsekkolni a blogra. Máris szerda van, majdnem csütörtök...

...Ráadásul még a hétvégéről sem írtam, de különösebb nem történt. Nagyot aludtam...tunk végre és ami egészen fantasztikus, hogy végig sütött a nap. Emberek, száz ágra sütött a nap!! Fürödtünk egyenesen a napfényben.

A szigetelő brigád mindkét napon dolgozott, szombaton és vasárnap is, merthogy ugye szerdán, csütörtökön otthon malmoztak (vagy hát lehet, hogy dolgoztak máshol, ezt nem tudom). Szombaton reggel tök jó volt arra ébredni, hogy sika-mikálják a falat, viszik fel a nemesvakolatot. Boldogság volt. 

Hétvégén mindig amolyan angol reggeli félét csapunk, én imádom ezt, bár hétköznap nem eszem mást reggelire, mint változatosan ízesített túrót, illetve ha nagyon elegem van, mint pl. ma reggel volt, akkor ch- csökkentett pirítósra olvasztottam sajtot. Már a sajtok sem a régiek, mert pont egy percbe telt, mire az edami ráolvadt...majd még cheddarral próbálkozom, hátha az jobban kötélnek áll. Az alap azonban hétkoznap a túró......

Nagyon izgalmas dolgokat műveltem, pl. láncmostam-teregettem-vasaltam-padlót vakartam, pakolásztam. Zalán szobájából kiselejteztem egy zsák szemetet. A gyerekkori társasokat egyelőre nem tudom elpakolni, mert nem teljesek, valami mindegyikből hiányzik. Így pedig nem akarom feltenni a padlásra....

Kiömlött valahogy az étolaj a kamrában, azt is felpucoltam, közben Hajóágyút hallgattam. Aztán takarítani, porszívózni és felmosni a nappaliban. Viszont utána olyan isteni gyöngyvirágillat lebegett mindenhol és tisztaságillat, hogy megérte. Ebből látom, hogy öregszem, hogy az ilyesmi örömet okoz...Hát micsoda izgalmak, nem? Viszont én szeretek itthon tenni venni, nem palota, nem is luxus, de a miénk és egyelőre képes arra, hogy egyre csak szebb és szebb lesz. 

Hétfőn befejezte a csipet-csapat a házat, kivéve a lábazatot, de folytatják holnap lenn a garázsi irányában és elvileg szétkapja egy másik csapat az állványzatot, ami körben a házban kb. 6 hete áll egy kisebb vagyon ellenében. Jön a bádogos is, a lefelé ereszkedő csatornákat kicserélni. A fentieket, ami vízszintesen fut, nem cseréljük, mert a szakember úgy nyilatkoztott, hogy ezek még aluminiumból készültek, örök élet meg egy nap, úgyhogy ha összedől a ház, olyan vén lesz, a csatorna még mindig tartja magát. Úgyhogy hát legyen, marad. 

Azt nem tudom, írtam-e, de megkaptuk a napelem engedélyt is az e-on-tól, mégpedig tök véletlenül. Valami egészen más ügyben intézkedett Tibi és ha már ott volt, rákérdezett az ügyintézőnél, hogy hol áll a napelemrendszer ügye, mire a kiscsaj kalimpált valamit a billentyűzeten, nyomott egy nyomtatás gombot és máris a kezébe nyomott egy A4-es lapot. Azon pedig az állt, hogy december óta van engedélyt mindarra, amit beadott és erről bennünket és a kivitelezőt is rendben értesítettek. Tibi majdnem elájult. Dehogy értesítettek. Erre várunk már mióta. Ennek kb. egy hónapja, a kivitelező szerint nem mi vagyunk az egyetlenek, akiknek nem igazán szóltak, de ilyenen én már nem szoktam rágódni. Most az a lényeg, hogy az az egy napos meló, amivel felrepülnek az elemek a tetőre, mielőbb megtörténjen. Akkor még mindig várunk majd az óracserére pár hónapot, az biztos. Kibírjuk,mi az nekünk?

Most azon gondolkodom, hogy mi történt még a héten, de nem jut eszembe semmi....

A matek tanárral beszélgettünk az új érettségi követelményekről. Azt mondta, majd ha vége lesz a tanévnek, tart nekünk egy külön briefinget, mert én fogalmatlan vagyok. Mármint ezt nem tudja ő szerintem, de tény,hogy nem vagyok képben. Gyorsan írtam neki, hogy matek emelt kizárt. Most a töri emeltre látok nagy esélyt, és ott van még a német és az angol. Hogy ebből emelt lesz vagy nyelvvizsga, és milyen fokú, arról fogalmam sincs. Inkább abból kellene briefing, hogy maximalizálhatjuk a pontokat egy mostani német középfokkal, amiből lehet még felső, bár a lány nem túl lelkes. Ott az angol, amiből nehezebb a felső, de tény, hogy egy lehetőség 12. végére.... Most akkor érettségizzen vagy nyelvvizsgázzon? Na ezekhez én teljesen hülye vagyok még. 

Zalán már egyáltalán nem akar tanulni és ezt nem csak úgy túlzásként írom, hanem szó szerint. Nem sok van már hátra, szerintem a nehezén túl vannak....Rékáék még utolsó héten is matek tz-t írnak, úgyhogy ott jobban érezni a gimi lehelletét....Nagyon várom már, hogy lehúzzák a rolót, legkésőbb a jövő héten ez be is következhet.

Éles témaváltás - Off-olok....Kutyákról szólvan, mert ismét voltak kutyatámadások.  Csak zárójelben. Nem mintha védeném a kutyát, kutyásokat, de idegen ebet nem simogatunk meg és különösen nem ajánlatos gyereknek idegen kutyát simogatni. Ezt valahogy elfelejtik az emberek, vagy soha nem is tudták, hogy ebből érdemes kiindulni. Aztán max egy felnőtt már tudhatja, mikor térhet el a szabálytól. Egy 3-4 éves gyerek más kategória egy kutyának, mint egy felnőtt. A kutya az akkor is kutya, ha nagyon cuki és a légynek sem ártana. Azt azért soha nem tudni. A kutya nem tárgy, ha meg akarunk simogatni egyet, mindig engedélyt kell kérni a gazditól. Nyilván nagyban függ az egész szituácia az adott helyzettől és a kutyától. Én pl. nem szoktam tudni ellenállni egy vizslának sem, sőt, a legtöbb kutyának. Elfeledkezem magamról, ha látok egyet. A múltkor - nem tudom, meséltem-e itt - de képes voltam lemenni az iroda elé, mert az egyik vevő egy idős vizslával jött a telephelyünkre és hát nekem muszáj volt megsimogatni. A kutyát persze. Csak odaszóltam neki, hogy hát sziiiiaaaa, hát téged hogy hívnak és már jött is oda farokcsóválva, mintha mindig is ismert volna. Plusz fél perc simogatás után már nekem is dőlt és hagyta, hogy kényeztessem.  Vannak hűvösebb, félősebb vizslák is, azt is tudni kell tiszteletben tartani, nem erőltetni rájuk semmi, nyúzni őket. Nem mondom, hogy szakértője vagyok a fajtának, de már nagyon sok vizslával találkoztam, Dión keresztül ismerem a jelzéseiket is. Imádom és nagyrabecsülöm ezt a fajtát, amelyik feltétel nélkül, rendíthetetlenül imádja a gazdáját és ragaszkodik a falkájához, jó tulajdonságainak listája pedig szinte végtelen....elfogult vagyok, nyilván.

Holnap máris csütörtök, repül ez a hét, közeledik a hosszú hétvége. Össze kellene ütni egy jó kis epertortát vagy epres pohérkrémet a hétvégére. Egy kis kekszmorzsa, mascarpone és tejszínhab. Lesz friss spenótom is, a múltkor isteni volt a főzelék belőle. Majd még kitalálok pár finomságot. Nekem elég lenne egy finom bolognai is, vagy egy nagy egész sültcsirke zöldségekkel...

A péntek

 Réka mesélte egyszer, hogy ő azért szeret itthon élni, pontosabban azért nem szeretne külföldön, mert amikor a buszmegállóban beszélget mellette két ember például, vagy csak elsuhannak mellette, akkor érti, hogy mit mondanak. Milyen rossz lehet az, ha nem értené? Én pontosan tudom, hogy mire gondol, jobban, mint hinné.

Az teljesen más káposzta viszont, amikor fülhallgatóval a fülén jár-kel a városban. Állítása szerint nem hallgat zenét közlekedés közben, így nincs veszélyben, ám buszon utazva vagy várakozva megdöbbentő dolgokat szokott hallani. Merthogy akkor sem mindig nyomja rá a fülére a zenét. Most legutóbb csütörtökön állítóleg két pasas hosszú perceken keresztül róla beszélt a buszmegállóban. Ez nem az első eset volt, de eddig a legdurvább. Olyan is történt már, hogy valaki követte a városban egy darabig, ahogy elhagyta a gimit, de már a buszra nem szállt fel utána a srác vagy pasas....Nem kamasz, felnőtt férfi. Most is az volt az első gondolatom, hogy biztos kamaszok szórakoztak, de Réka szerint felnőtt férfiak, túl a harmincon. Azt gondolva, hogy Réka nem hallja őket, részletesen kitárgyalták őt minden téren, égbekiáltó szexuális részleteket illetve poénokat sem mellőzve. Az állam is leesett, hogy mi minden hangzott el - inkább nem idéznék itt belőle - de tényleg sokkolt. Kedvem lenne Rékát ki sem engedni a lakásból, nyilván, ez nem életszerű. Lehet, hasznosabb, ha mégis zenét hallgat....Pedig Réka nem öltözik kihívóan egyáltalán, sőt, ezek a túlméretes pulcsik, bő nadrágok még számomra is túl sokat rejtenek az alakjából. 

Ezek után nem is csoda, ha az ember lánya (anyja) vonakodik,amikor péntek este egy DÖK rendezvény után azzal hívja fel a lánya este negyed 10-kor, hogy még maradna a barátaival egy kicsit, majd 22 óra után lesz újra busz. Nem mondom, hogy szorongtam, amíg haza nem ért, de azért örültem, amikor fél 11-kor végre itthon tudhattam....

Délután megünnepeltük Zalán szülinapját tortával is. Kicsit felbosszantott a cukrászdában a kiscsaj, mert közölte, hogy vanília torta nincs felírva. Célzott ezzel arra, hogy ugrott a tortánk? Kétszer még elvonult hátra a megadott nevet csekkolni, közben egyre jobban húzta a száját, végre mikor harmadszor előbukkant, akkor kisült, hogy főzött krémes vanília torta tényleg van a nevemen. Gratulálunk. Elhoztuk, itthon kicsomagoltuk, megkóstoltuk. Hát szerencse, hogy másfél kiló eper is volt itthon, friss és illatos, mert önmagában elég szomorú volt az a vaníla torta. Az eper sokat dobott rajta és elbírt volna még ugyanannyi tejszínhabot, mint ami rajta volt, de mindegy. Én már nagyon várom, hogy a szülinapomra megrendeljem magamnak a csokis-marcipános-meggyes trüffeltortát, amit már tavaly is szerettem volna, de a szülinapomon éppen zárva volt a cukrászda. Idén nem bízom a véletlenre, az biztos, egy éve csorog utána a nyálam...Na persze, nem mintha sok tortát ehetnék amúgy....A vanília torta egy részét lefagyasztottam, nehogy ránk romoljon, mert Zalán persze egy szeletnél többet nem evett belőle...

Egész hétvégén dolgoznak majd a házon a kőművesek, elvileg vasárnap délutánra készen lesz. Persze a lábazat mégnem. Remélem, minden rendben megy majd....

Végre itt a nyár, nem is a tavasz, bízom benne, hogy a hétvégére is marad. Este már az illatos éjszakában vittük sétálni a Diót, egyetlen pólóban. Annyira más, amikor az ember beleszippanthat a virágillatú levegőbe és önmagában ettől jó kedve lesz. 

A csütörtök

 Reggel végre úgy eszméltem, hogy magam mögött tudhattam hat óra alvást legalább,  úgyhogy egész jól éreztem magam az előző napokhoz képest.  Rögtön összepuszilgattam a még öntudatlan szülinapos Zalánt, akit az ágyamban találtam Tibi helyén, Tibi pedig az elmúlt éjszakán Zalán helyén aludt....

Hirtelen próbáltam visszaemlékezni arra a napra, amikor Zalán megszületett és csak valami 10 másodperc gondolkodás után jutott eszembe, hogy aznap reggel méhszájvizsgálatra mentünk volna a kórházba, de nekem már éjféltől folyamatos keményedéseim voltak, ami reggelre fájdalmas fájásokká változott stb stb....Arra nagyon emlékszem, hogy anyósom átjött, hogy vigyázzon Rékára, ha mi kórházba megyünk, ültünk a kanapén és nem éreztem semmit,..... Nem éreztem semmit, aztán egyszer csak mintha egy jégcsákányt vágtak volna a hátamba. Szinte térdre rogytam, akkorafájdalmat éreztem, szóval valami elkezdődött.... Én úgy emlékszem, ezek ötpercesek voltak, de később - talán nem lövöm le a poént - de ritkultak, el is múltak. Már azt sem tudom, hová tettem a szüléstörténetem, valahol megvan, talán itt a blogban is....Szóval aznap délután megszületett Zalán, némileg hosszabb és jóval gyötrelmesebb vajúdás után, mint Réka esetében, viszont a kitolási a szakasz ezúttal sokkal nagyobb élmény volt - főleg így 13 év távlatából. Rékánál volt egy olyan tehetetlen, nemtudommitkellcsinálni érzésem, pánik, talán túl sem élem fajta érzés, talán még meg is lepődtem egy picit, amikor a szülésznő felmutatta a frissen kibújt Rékát, hogy ez az óriási gyerek bennem volt????  Zalánnál viszont pont, hogy erőre kaptam, amikor végre "megkoronáztam" őt, végre jöttek a megváltást hozó toló fájások, amikor ösztönből és magától is nyom az ember, ha akar, ha nem és és és onnastól fogva gyorsan történt minden. 

Nem is akartam a szülésemről mesélni, most ez nem tudom, hogy buggyant így ki belőlem....

Hajnalban esett az eső, később egyenesen szakadt, majd a délelőtt folyamán úgy szitált, de már jócskán elmúlt az ebédidő, mire felszáradt az udvar a munkahelyemen és kisütött a nap... ja az nem sütött ki, mondjuk, de enyhe volt az idő és már azért is hálás voltam, hogy nincs zuháré.

Igazából napközben nem sok minden történt. Dolgoztam. Egyszer hívott a futár, hogy hozza a kutyakaját. Természetesen a szerdai esőszünet után a csütörtök is esőszünetté vált a házfelújítás szempontjából, de mindegy, elvileg szombaton jön a nagyobb banda és nekiesnek felvinni a színt. Elvileg. Ha nem esik....

Itthon csak este 7 után köszönthettük fel az ünnepeltet, mert addig itt volt a cimborája és Rékának is fél7 és fél8 között matek órája volt, a kilencedikes ismétlő. Az egyenleteket vették, a törteset és a nevezetes azonosságút és a másodfokút is talán? Bár az szerintem tizedikes anyag. Mire vége lett az online mateknak, pont megérkezett Zalán kaja rendelése. A vacsora újfent rossz hangulatban telt, mert a két gyerek úgy összeveszett, mintha direkt a vacsorára tartogatták volna minden haragjukat. Olyan fontos témákon, mint hogy Réka hellokitty lufija hová tűnt, amit még a majálison vett a barátaival és szoros érzelmi szálak szőtték ama lufihoz....Süteményt már nem kért senki, csak mindenki olyan képet vágott, mint aki citromba harapott. Végül az ajándék átadás oldotta a feszkót elég hatásosan és szent lett a béke...

A napot Dió sétája zárta, aki legalább fél órán át próbálta felvenni velem a szemkontaktust, mielőtt valóban elindultunk a sétánkra. A játszótér után, ahogy balra fordulunk, minden este, mintha dróton húznák, úgy megy át Dió az úton az egyik társasház kapujáig. Oda, ahol Mandula, a vizslalány lakik az első emeleti egyik lakásban. Felnéztünk az erkélyre és ott figyelt Mandulaaaaa!! Finoman morgott, mert mi ismerjük őt 4 éves kora óta, de hát ő ugye nem annyira....Itthon rizs és lazacos, marhahúsos konzerv keveréke volt az eb vacsorája, majd igyekszünk most már mielőbb nyugovóra térni. 

Holnap végre péntek! :) Tovább ünnepeljük Zalán fennállását. Isten éltessen sokáig, Zalán! Nagy zsivány vagy, de még annál is jobban  szeretünk! 

A szerda

 Tegnap este már volt egy enyhe gyomorgörcsöm, mikor arra gondoltam, hogy másnap kontrollra visszük anyut.....Reggel ötkor csörgött az ébresztő vekkernek álcázva és egyből úgy keltem, mint annak idején, egyetemista koromban, amikor reggel 7-kor írtuk a matek zh-t, de hajnali fél kettőkor még a jegyzeteimet bújtam. Vagyis gyomorfájással, émelygéssel, minden bajom volt. 

Ittam egy kávét, vagy annak a felét, de nem lett jobb. Fél hét után menetrend szerint visszafelé robogtunk anyuval a kórház felé, amikor rémülten vettem észre, hogy remeg a lábam és periodikusan görcsöl a gyomrom. Végigfuttattam a lehetőségeket, vajon anyu boldogul-e nélkülem (nem), Tibi tud-e engem helyettesíteni (igen, de akkor Zalán késik az első órájáról) stb, stb...végül mire a csepergő esőben kikászálódtunk a kocsiból, valamivel jobban lettem. 

A sürgősségi üres volt, ott anyu leült pihenni egy percre. Aztán tovább araszoltunk a büféig, onnan be a folyosóra, de a gyerek gasztronál ismét le kellett ülnie. Itt egy nagyon kedves nővér figyelmeztett bennünket, hogy pár ajtóval arrébb még a rendelés, amit mi keresünk, persze tudtuk mi azt...

Anyut elsőként szólították, pár percig benn volt, majd amikor kijött, rögtön közölte, hogy nem tartják benn, de csak azért, mert nem hozott kórházi cuccot. Egyben finoman letolták, hogy enyhe hasmenéses panaszokkal bár, de bejött a kontrollra a többi beteg közé, a háziorvossal pedig nem konzultált. Na most háziorvos az nincs, mert mindkettő egyszerre megy nyugdíjba, az új meg nem is tudom, mikor jött vagy jön, de a lényeg, hogy a 30 éve háziorvos háziorvos talán már nem is háziorvos. Illetve ami van, az is telefonon vagy online rendel, ami anyunak gyengéje. 

Jött a labor. Itt átlag egy órát szoktunk várni, mire sorra kerül, ám most soron kívül érkezett valaki. Nem az történt, ami a jobbik variáció, hogy a soronkívüli vip bemegy, megcsapolják, kijön és megy tovább a sor, mintha mi sem történt volna, hanem lekötöttek a vendégek két vérvételes asszisztenst is.... így nagyon lassan haladt az egész. A felsorakozott népség vegyes volt most is, kamasztól a kismamákon át a nagy-nagy beteg idősökön keresztül, a nagyszájú középkorúig volt ott minden. 

Beugrottunk a patikába, aztán bevásároltunk anyunak anyuval a Lidlben, megvettem neki mindazt, amire ő nem szánna pénzt,  vettünk friss epret is és mire idáig eljutottunk, lett dél és végre elállt az eső. Amikor haza értem, csak arra vágytam, hogy elnyúljak a kanapén, keressek valami filmet, amin elszunyókálhatok és pihenjek. Ehhez képest a konyhában találtam magam, mint egy robot. Eszembe jutott, hogy a raguhoz nincs tészta, a húshoz meg rizs, úgyhogy ezeket megcsináltam. Kipakoltam a mosogatógépet, bepakoltam, elmostam az epret, kisuvickoltam a kenyérpirítót és a vízforralót. Letöröltem a pultot, a főzőlapot, zsírtalanítottam, amiről úgy láttam, hogy ráfér....Munkaterápiával vezettem le a mögöttünk levő fél napot, közben egy rém felkavaró true crime videót hallgattam (Bailey Sarian)....Fél 3 körül  hazaért Zalán, nem túl virágos hangulatban. Ebéd helyett, mire észbe kaptam, betolt egy croissantot és nyavalygott egy picit, mert savanyúnak vélte az epret. 

Aztán érkezett Réka is, ebédeltek mindketten, majd mi Zalánnal a tengelyes tükrözést nézegettük, de csak úgy óvatosan, meg ne ártson. Félúton kibökte a fiú, hogy bár úgy volt, hogy elmarad a természet óra, ma mégis megtartották és hát izé...megírta a tz-t....de ne izguljak, mert nagyon jól sikerült. Hát gondolom,ha utoljára hétfőn ismételtük át, de csak a fél anyagot. Na mindegy, legalább ezt az anyagot lezárhatjuk és majd elrebegek pár imát, hátha nem lesz katasztrófa rossz...Kinyomtattam neki az új töri anyagot, amit mindig felraknak a classroom-ba, de nem volt hajlandó egy pillantást sem vetni rá, csak a magyar változatra. Amerika a téma, maják, aztékok és ilyesmi. A vázlat nem volt valami érdekfeszítő, de mindegy...

A vacsoránál mindannyian összegyűltünk, bár a sültkrumplin majdnem összeverekedtek a gyerekek, úgyhogy  rendet kellett teremteni. Utána már csak verbálisan inzultálták egymást, ment az adok-kapok,  amíg Zalán duzzogni nem kezdett, ami azzal járt, hogy elhallgatott. Réka pedig témát váltott és a szempillaspiráljait értékelte, mert ezek szerint elég sok van neki. 

Némi szenvedés után megrendeltem a Zalán által áhított vanília tortát...Én nem tudom, ki eszik vanília tortát, de félek, hogy kidobott pénz lesz, mert nem ízlik majd neki. Azért csak ehető lesz, menő cukrászdából rendeltem....Pénteken nem lesz tanítás, mert országos német verseny döntője lesz a suliban (az utolsó, mert idén elballag az utolsó emelt németes osztály is és már csak kéttanosok vannak alsóbb évfolyamokon, ami más versenykategória.) Úgyhogy hurrá, holnap lehet szülinapozni, péntekre nem kell készülni. 

Ma még van egy 12 éves fiam, de holnap már betölti a 13-at is.....

A kedd

 

Tegnap este végül fél egyig nem tudtam elaludni. Nálam ez ritka, bár nem példanélküli. Szerencsére reggel nem voltam totál kiütve. Mint mindig, most is arra ébredtem, hogy Réka ki-be tologatja a fiókokat a szobájában, ahogy készülődik, öltözködik. Főleg be...Az ő fiókjai sajnos még nem önfékezősek....Ha ez nem lett volna elég, hamar kiderült, hogy Réka nem találja a számológépét, azt, amelyiket kölcsönadta Zalánnak a kompetenciára. Én láttam kezében a számológépet előző este - de lehet, hogy két nappal korábban volt az inkább - nem a számok bűvölték el annyira, illetve a gép funkciói, hanem, hogy milyen szavakat lehet kiírni a számológépre úgy,hogy az olvasható legyen fejjel lefelé?  No comment....

Erről eszembe jutott - még mindig az ágyban - hogy Zalánnak pedig feltétlenül körzőt kell vinnie a suliba matekra, mert ha nem, egyes a jutalma. Zalán nagyvonalúan legyintett előző este és nem volt hajlandó megkeresni azt a körzőt, ami a tolltartójában megbúvóval ellentétben körzőheggyel és ceruzaheggyel is rendelkezett egyszerre....szóval kénytelen voltam megkeresni én. Szerencsére ez gyorsan sikerült. A hajam égnek állt, hogy 3 sérült, tönkretett körző is lapult a fekete, asztali tolltartóban....de mindegy. Ha belegondolnék mindenbe, amit a gyerekeim művelnek, szerintem folyamatosan égnek állna a hajam.....

Mivel úgy nézett ki, hogy hamarosan leszakad az ég, hanyagoltam a bringámat és úgy döntöttem, jó lesz nekem a mai napra busz is. Nyúltam a kabátomért a fogas irányába, amikor találkozott a tekintetünk az odakinn, az ablakban munkálkodó egyik Mesterrel.....Talán mégis jó lesz, ha elcuccolnak heteken belül. Múltkor Réka mesélte, hogy olyannyira sietett egy szál bugyiban a földszintre, nehogy kiszúrják az ablakban matató mesterek, hogy egy oltári nagyot esett a lépcsőfordulóban.....szóval balesetveszélyes is ez a felújítás. Hogy miért szaladgál egy szál bugyiban, nadrág nélkül, ezt ne is kérdezzétek!.....

Esett is egyébként, a nap nagy részében az eső, ezen nagyon nem is csodálkoztam....Sőt, holnap állítólag még több fog zuhogni, szakadni, cseperegni....

Zalánnak egy új kedvenc műsora van, valami Gumball kalandjai? Két barátről szól főleg, az egyik egy macska, a másik egy hal, hogy melyik, melyik, azt nem tudom. Háttérzajnak nem jó a mese, annyi hadaró szöveget tolnak le, hogy pár rész után garantáltan megfájdulna a fejem. Zalánnak persze nem. Arra értem ma haza, hogy ezt a sorozatot nézi és még mielőtt  bármit mondhattam volna, közölte, hogy ma nem hajlandó tanulni, mert sem német órája, sem matek nem volt. Sőt, holnap természetismeret helyett is csak német civilizáció lesz, szóval no para és no természet tz (neki a pót).... Velem lehet egyeztetni, mindig nagy öröm, ha nem kell kikérdeznem semmit, vagy papagájként azt hajtogatnom, hogy tanulj már, haladjunk már, felmondod már,  érted már, mivan már?

Kisült, hogy ma fogorvosnál járt a HatodikÁ, méghozzá úgy, hogy nem is ők battyogtak el a rendelőbe, hanem házhoz (sulihoz) jött az orvos. Ez előnyös volt, egyrészt mert így nem áztak el, másrészt nem kellett vagy 20 percet sétálniuk a rendelőig az esőben. Egy idősebb orvos nézte meg a fogaikat és mondott azokról rövid, de velős ítéletet. Zalán kettőt is kapott az egyik, hogy nagyobb figyelmet kell fordítania az alsó fogsorára, már ami a fogmosást illeti,  másrészt - és ezen eléggé meglepődtem - " Mondd meg anyádnak, hogy fogszabályzó kell!".......Zalán pedig annak rendje és módja szerint elmondta. Ezen a mondaton amúgy jó sokáig pislogtam, a szavak elszaladtak, egyet sem tudtam megragadni.....

Elindíthatjuk tehát azt az pár éves folyamatot, melynek eredményeképpen éveken belül időpontot kaphatunk első fogszabályzásra egy tb-s rendelőben.  Nagyon nem kell kapkodni pont ezért, no meg azért sem, mert Dr Tibor apuka szerint a fogszabályzás felesleges, sőt, maga Zalán sem akar kötélnek állni, hogy rajta fogszabályzást hajtanának végre. Én még ilyet nem hallottam, inkább örülne, hogy szebb lesz a mosolya. Úgy látszik, Zalán kellőképpen elégedett így is a külsejével, de azért ráfér az a fogszabályzás, inkább most, mint felnőtt korában....

Réka, aki mostanában kevésbé lelkes a biológia iránt és sokkal lelkesebb a töri iránt, nem átallotta elmesélni a töri tanárnőjének a gimiben, hogy járt Zalán a töri dolgozatával. Azt már Réka tegnap este is állította, hogy Zsigmond igenis volt cseh király, nem kell ide neki wikipedia, ma pedig a tanárnőt is megkérdezte erről, aki rögtön megerősítette, hogy jó Zsigmond tényleg volt cseh király. (Nyilván, nem a kisujjunkból szoptuk ki.) Sőt, nem is lehetett volna német-római császár, ha nem cseh király. Ez már nekem magas volt, de biztos így van, ha egy töri szakos mondja. 

Ma Réka két hét dezertálás után újra megjelent a külön matek órán - online. Elég gáz lett volna, ha ma is sumákol, de ma fogadta a tanárnő hívását és lement az óra. Habár állítólag az érettségiről beszélgettek elsősorban...

Vacsorára rántott hús volt kukoricapehely bundában, mert elfogyott a zsemlemorzsa. Tzatziki volt hozzá és sült krumpli. Gondolkodtam, hogy ütök össze pár palacsintát is, de mivel nem tudtam volna a finomságnak ellenállni, inkább ruhát hajtogattam a vasaláshoz.

Holnap mindenképpen meg kell rendelnem a tortát Zalán szülinapjára.  Vanília tortát akar még mindig, nem tudom, milyen megfontolásból. Jobban jártam volna, ha már a múlt héten megrendelem az én kedvencemet, a csokis-marcipános-meggyes trüffelt és akkor nem fájna a fejem. Vagy legalább egy tripla csokisat, vagy raffaellot....Na mindegy, valamit kitalálok holnap, muszáj lesz. 

A hétfő

 

Éjjel többször is félig-meddig felébredtem álmomból és érzékeltem, hogy esik az eső. Újra és újra csak esett és esett. Érdekes élmény, hogy esténként még mindig a tavaszi kabátomban sétáltatjuk a kutyát és többnyire a kis tutyim (kapucni) is kell, mert szemerkél az eső. A kutya is hülyét kap, ha meglátja a kezemben az esőkabátját, de még mindig jobb, mint egy átázott bundájú vizsla a lakásban. 

Most itt ül mellettem, nagy elégedetten, mert már vacsorázott is, öszegömbölyödött, négy lába egycsomóban, de mindenfelé irányban és azt figyeli mi a frászt kalimpálok ezen a fekete masinán, aminek világít a képernyője. Gyors leszek, aztán mehetünk aludni, már 10 óra elmúlt.

Összességében nem volt ez egy rossz nap, most kerek 10,8 kg-mal vagyok kevesebb, mint mondjuk január elején. Nade nem ez a leglényegesebb infó. Reggel természetesen majdnem elkéstünk, sőt, én szerintem el is késtem, mert Tibi az utolsó pillanatban nem engedte, hogy kerékpárral menjek az irodába, viszont akkor, ha kocsival megyünk, először a suli felé gördülünk, hogy kidobjuk Zalánt és ezzel a kitérővel el is kések. Öt perc volt 8 óra előtt, mondta Balázs a rádióban, amikor elhagytuk a sulit...hát az nekem bukó, kb.  annyi a melóhelyem is....Mindegy, beértem. Mellbedobással, bár nekem olyan nem is nagyon van mióta fogytam egy keveset...

Uzsonnaszünetben - egyeseknek kávészünet kitöltöttem Zalán kérdőívét, amit a kompetenciához kell, és online férhető hozzá egy kóddal. Már eleve a kóddal gond volt, mert Zalán esküdött mindenre, ami szent, hogy ő nem kapott. Mindegy, kértem pótot, az ofő készségesen küldte is. Szombatig kellett kitölteni és az infók bizalmasak, plusz az ofőtől tudom, hogy nem érdemes sumákolni, pont látja, ki tölti ki, ki nem. Nyilván kitöltöttem.  Kissé zavart voltam, mert a nagy rutinommal hirtelen nem tudtam, hogy most ki a kérdés alanya, de hát nyilván a gyerek...Istenem! Úgyhogy a második kérdés után rögtön vissza kellett térnem az elsőre és módosítani a választ. Zalán 4 évet járt oviba, én jártam kettőt...

Ebédszünetben tortát választottam volna Zalánnak, de nem jutottam dűlőre magammal. A csokis-marcipános-meggyes trüffel mennyei, de nem biztos, hogy neki ízlene..... Délután, már itthon,  írtam Réka matek tanárjának, hogy mennyivel tartozunk, kb. havonta szoktuk fizetni a cehhet. Mióta online vannak az órák, azóta utalunk. Kiderült, hogy Rékát két hete nem látta és a hívásaira sem reagált tegnapig  vagy hogy, amikor is megírta neki a lányom, hogy bocs,szét van esve, de majd most, majd most összekapja magát és minden jó lesz. Mindezt azután, hogy összeszorítottam a fogaim és felmentem a Krétába, hogy szembenézzek a jegyeivel. Ahhoz nem voltam elég bátor, hogy Zalánét is megnézzem....A 3 remek matek ötös után ott árválkodott egy hármas, szóval tényleg szétesett a gyermek. Nem nehéz, ha nem látom tanulni. 

Elnézést kértem persze, hisz a tanárnőnek is bukók az egyéni órák, a csoportos kilencedikes matek nem annyira. Magánórát nem lemondani, csak nem megjelenni szerintem elég bunkó dolog, szerintem Réka sincs vele tisztában, hogy mit tesz, de A. megígérte, hogy majd rávilágít nála erre, nekem nem kell leszidnom, számonkérnem semmit. Az a fontos, hogy Réka rájöjjön, hogy felelőssége és feladata van...illetve lenne. Egyelőre nem volt alkalom felhozni nála a témát, de vadul figyelek, hogy holnap, azaz kedden becsatlakozik -e az órára annak rendje és módja szerint. 

Igyekszem nem foglalkozni a jegyeivel, nem olyan fontosak, nálam már az is eredmény, hogy az érettségi tantárgyakon kívül nagyjából el tudom engedni a többit. Viszont az a német négyes (full négyesre áll)  úgy, hogy nyelvvizsgás, eléggé durva szerintem, annak az ordító jele, hogy nem tanul. Vannak persze ötösei is, bár azok sem egyenes ötösök. Németből ugye emeltezni tervez, méghozzá előrehozva, de így nem tudom mi lesz belőle. Lehet, hogy még távoli és túlreagálom a dolgot, úgyhogy mindegy. 

Itthon Zalán hazahozott egy négyes töri tz-t, aminek örültem, jó eredmény neki, bár most ez magyarul van, hisz magyar töri. Itt is találtam rögtön két meg nem adott pontot a térképnél és lehúzta  tanárnő, hogy Zsigmond cseh király lett volna, pedig a wikipedia is azt mondja, hogy 1419-től cseh király.....Azért a max pontot megadta erre a feladatra, úgyhogy csak magamban morogtam, hogy ez mennyire fura. Hogy a mai német tz hogy sikerült, csak remélem, hogy jól, meg azt is, hogy idén többet már nem írnak. Még négy hét van hátra annak minden nyűgjével és májusi szépségével (?). Nosztalgiáztam is, hogy tavaly ilyenkor jártak Erdélyben Rékáéka a Határtalanul programmal és akkor szinte nyár volt....Most nem süt 100 ágra a nap, de Zalánt így is kergetni kell lakásszerte, hogy tanuljon, szegény már totál ki van égve erre a tanévre. Na nem mintha túlzásba vitte volna....Ez az utolsó békeév még fizika és kémia nélkül. Jáj....

Azt nem tudom meséltem-e, hogy Dió (a kutya) mestere a féreghajtó tabletta kiszagolásának és az istennek sem akarja megenni, ha egyszer rájön, ha Tibi le akarja nyomni a torkán....Erre Zalán szombaton egy sonkába tekerve simán megetetette a kutyával a tablettát, nem volt semmi sonka be, tabletta ki, sem hányás, sem semmi dráma, egyszerűen lenyelte, nyalta még a pofáját egy ideig és azzal le volt tudva az ügy. Új felelőse lesz a féreghajtónak mától  - Zalán. Mondtam is Tibinek, hogy talán Zalánra nem gyanakszik a kutya, hogy trükközik vele, Tibi viszont belenyomja a torkába a tablettát, majd simogatja a torkát, hogy nyelje le...szegény léleknek talán ez is trauma, amely aztán arra bírja rá, hogy inkább rókázzon egyet kinn a kapu előtt, a szokott spotban. 

Na Dió közben alszik mellettem, mint a bunda.

Mit akartam még mesélni? Nem tudom. Vacsora - fehérboros tarja rizzsel, illetve egy kis tokány szintén rizzsel, mert a tarhonyához kifutottam az időből. Majd holnap. Akkor úgyis rántok is pár szelet húst, ahhoz aztán megint hiányozni fog a köret...valami mindig hiányzik.  

Legkésőbb szerdán meg kell rendelni a tortát Zalán szülinapját....

Folytköv.

 Na persze elvesztettem a fonalat, de mindegy, pedig annyi mindenről szerettem volna mesélni. Így marad az, ami most éppen eszembe is jut.

Idén még nem voltunk kirándulni sehol, ami elég szomorú dolog. Általában csak a Tisza partig jutunk a kutyával sétálni, maximum a Zagyva partjáig, pedig hát úgy, de úúgy hív az erdő. 

Igaz, egyetlen egy helyen voltunk, egyik szombaton, egy kellemes szombaton felvágtattunk Szentendrére a Petőfi pihenőhöz Zalán kérésére. Valamelyik jobb sorsra érdemes vlogger vagy youtuber említette, hogy húsvét alkalmából felcipel oda a saját hátán egy fakeresztet, Jézushoz hasonlóan, ez pedig Zalánt jobban megihlette, mint akármelyik iskolai irodalom óra. Úgyhogy fogtuk magunkat és Szendendréig meg sem álltunk. Mondjuk, én elaludtam az autóban és arra ébredtem, hogy a kertek alatt szerencsétlenkedünk, ahelyett, hogy az autót letettük volna és kirándulunk egyet...., de mindegy.

Szerintem pont az ellenkező oldalról próbáltuk megközelíteni a Petőfi pihenőt, mint kellett volna, de egy nagyon rövid túra után egy méretes rétre csöppentünk, ahol már több túrázó lézengett a büfé körül, innen pedig tényleg csak egy ugrás volt a pihenőhely. Igazából ez Pomáz és Szendendre között/felett található a Kő-hegyen és 1845-ben, ha jól emlékszem, tényleg maga Petőfi is megmászta barátaival a hegyet Esztergom felé menet. 

Zalán nagyon csalódott volt, mert azt a bizonyos keresztet nem találta sehol, ahogy erre egyébként lehetett számítani. Mert tavaly ugyanígy megjárta  a srác a keresztutat, lehet, idén egyesek már számítottak a faanyagra, ki tudja? Mindenesetre volt, nincs fakereszt, maradt a kilátás a hegyről. Réka itt azzal borzolta az idegeimet, hogy a korláton túlra merészkedett, a hajam égnek állt, hogy a mélybe zuhan, csak egy rossz lépés, de szerencsére túlélte ezt a napot is. 

Visszafelé, a büfénél ettek a gyerekek egy nagyon finom gulyást és néhány palacsintát, aztán lesétáltunk a hegyről és hazajöttünk kb. Pomázon még megnézhettük volna a Teleki-Wattay kastélyt, ahol minden évben a "nagycsaládnak"  találkozója van, de még soha nem mentünk el, ám ez most is elmaradt.  

Május elején Zalánnak volt a suliban gála, amit kétévente rendeznek meg és mindig szinvonalas, érdekes, ha maratoni is...Sokat próbáltak rá a gyerekek, Zalánék osztálya is több órát beáldozva készült rá. Erre kiderült egy héttel a rendezvény előtt, hogy már réges-régen nem kapni rá jegyet. Erre azért egyáltalán nem voltam felkészülve, hogy nekem, nekünk szülőként nem jut jegy....Gondolom, az iskolának az nem volt szempont,  hogy a fellépő gyerek felmenője ott legyen, a lényeg, hogy a jegyeket eladja, hogy kinek, mindegy. Állítólag már az első héten elfogytak a jegyek, majd eladták a lépcsőt is ülőhelyeknek. Zalán ofője abba sem egyezett bele, hogy Tibi a színpad mellől készítsen profi fotókat a gyerekek előadásáról, mondván, hogy mindenütt ülnek vendégek, sajnálja....Hát, ha nem kell profi fotó a 6.a műsoráról, akkor nem kell. Korábbi években megszokott volt, hogy minden rendezvényen odáig voltak Tibi fotóiért.  Most 10 percre sem engedték be, de elfogadtuk persze. Csak éppen így Zalánnak nem volt kedve fellépni a gálán, főleg, hogy a párja az egyik műsorszámban kidőlt betegség miatt, szóval....ehhh.......Mivel aznap, a gála napján iskola nem volt - nagyon komolyan vették a készülést- egész nap próbáltak a színházban, ezért Zalán már iskolába sem volt hajlandó menni, este pedig nyilván az előadáson sem vett részt.  Előre megírtam az ofőnek, hogy a kialakult helyzetre tekintettel, Zalán nem vesz részt a gálán...nem írt rá semmit. Tanulság, hogy amilyen gyorsan csak lehet, meg kell venni a jegyeket arra a nyomorult gálára. Note to self. Hogy aztán más gyerekek unokatesói láncolatban ott tudtak lenni, sógor, koma, jóbarát, szomszéd, az más kérdés. Akkor nagyon szomorú voltam, hogy nem jutott jegy, persze furdalt a lelkiismeret, aztán bosszús voltam, végül lapoztunk az egész felett és azóta sem volt kedvünk megnézni a videón rögzített műsort....Nyolcadikban, ha minden körülmény úgy alakul, lesz még gálára mód, ráadásul akkor túl lesznek felvételin és minden más megpróbáltatáson, próbálhatnak nyugodtan....Remélem, akkor már jut jegy, biztos, hogy amint lehet venni, ott toporgunk a suli titkárságán....

Rékáék lazítanak mostanában.  Írtak a szünet után kompetenciát két napon át, aztán jött az érettségi szünet, ami meglepetésemre csak azt jelentette, hogy délután kellett iskolába menni napi 3 tanóra erejéig. Pénteken pedig osztálykirándulásra mentek most Debrecenbe. A nagyszabású Rákóczis kirándulások után ez nagyon alap volt, elslattyogtak az állatkertbe, ahol szabadprogramot kaptak,  aztán elcsípték a 4 órás vonatot és hazarobogtak. Kb. ennyiben össze lehet foglalni  a kirándulást. Hogy esetleg buszt bérelnek és ki-rándulnak a városból két napra, az szóba sem jött. Hogy ennek mi az oka, nem tudom, de nem is lényeg, talán majd jövőre már két napra is elmehetnek. Az biztos, hogy az ofő nem az a fajta lelkes szervező pedagógus...

Zalán is a héten kapott értesítést, hogy kirándulni mennek június 1-2-én.  Hogy, hogy nem, ők is Debrecenbe fognak utazni és mint mindig, vonattal. Valamiért náluk soha szóba sem jött a buszbérlés, ami Rékáéknál olyan kényelmes volt és alap....Hogy mennyire jönne ki per koponya, busszal, azt nem tudom, és hogy milyen hajlandóság lenne megfizetni a bérelt buszt. Én azok közé tartozom, akik szánnának erre pénzt, mint ahogy Réka volt osztályában volt...Zalán osztálya sem szegényebb szociális rétegű, csak valamiért az osztályfőnök szűk budzsével számol. Persze még aznap hazajönnek, mert az aktuális ofők még soha nem vitték el őkeg két napra, pláne nem háromra....Viszont másnap Cserkeszőlőre utaznak a fürdőbe JÁRATOS busszal!!! Nem akartam hinni a szememnek, amikor olvastam a papírost. Hogy hogy fog járatos buszra 30 fő felférni, fogalmam sincs, de a sofőr biztos érdekesen fog a csipet csapatra reagálni....Mindegy, biztos megoldják valahogy. Bízunk benne, hogy addigra az időjárás is tavaszira fordul...

Amúgy a tanulmányokról inkább ne beszéljünk!  Réka nem tesz erőfeszítést egyáltalán, de ezt betudom a kilencedikes kamaszlány gondolkodásának. Ami bíztató, hogy már több visszajelzés érkezett a tanáraitól, melyek értékelik a képességeit, gondolkodásmódját, ahogy következtet....aztán majd meglátjuk, ez mire lesz elég.  Az biztos, hogy késő éjszakába nyúlóan nem szokott tanulni és állítása szerint a többiek sem a régi osztályából, sem a matekosok, sem a kéttanosok, sem a bikémesek. Nem mintha az rajtam segítene, ha tudnám, hogy más gyereke tanul, de mindegy.  Amellett első gimiben annó én sem tanultam sokat, igaz, nem is jártam erős gimibe. Nyilván bosszant olykor, hogy nem tanul eleget, de mivel nagyjából hetedik óta ez a helyzet, ha nem is megszoktam, de valahol beletörődtem. Illetve Réka talán elég nagylánynak mondható ahhoz, hogy annyit tanuljon, amennyit akar. Ha nem akar, nem akar.  Réka még mindig a szorgalmasabbik gyerekünk a kettő közül, sosem marad itthon felszerelés vagy felejt el dolgokat, reggel önállóan kel és megy iskolába, nem kér traszfert haza, kitartóan jár a nyelvsuliba angolra, szóval igazából panaszra nincs okom. Sok panaszra. Persze, lehet, hogy sírva fakadok,ha meglátom a bizonyítványát...

Netflixen a Firefly Lane új évadát néztem legutóbb, Szentjánosbogár lányok - nekem tetszettek az eddig évadok és ez a befejező is klassz volt, csak elég sokat bőgtem rajta, úgyhogy ilyen téren elég megterhelő volt....

Múlt héten megint végigszaladt rajtunk egy betegség hullám, pedig normál esetben április-májusban nem szoktunk dögrováson lenni. Csak hát ez megint egy barátságtalan tavasz, alig tudok bringával melóba tekerni, mert vagy hideg van reggel, vagy esik az eső, esetleg orkán erejű szél fúj....Én múlt pénteken éreztem magam nagyon kutyán, folyamatosan folyt az orrom és rosszul éreztem magam, ennyi volt a tünet. Este egy kád forró vízbe áztattam magam, majd bedőltem az ágyba Zalán mellé, aki éppen a mi ágyunkban nyomogatta a laptopját és többre nagyon nem is emlékszem. Hétfőre lerobbant Zalán, de szerdán ismét iskolába ment, hogy a kompetenciákat megírja. Ugyanekkor Tibi is kidőlt, durvábban, mint Zalán és még mindig nincs teljesen jól....Réka megúszta.

Jövő héten már ötödik hete járnak ide reggelente a Mesterek, szinte hiányozni fognak, ha egyszer nem érkeznek pontban reggel 7-re. (Nem, azért örülnék, ha kész lenne minden.) Dió is megszokta már őket, ha beugró ember van, azt mindig kiszúrja és megugatja az erkélyről. A múltkor arra lettem figyelmes, hogy lenn van a kutya, én engedtem le pisilni, de 5 perccel később folyamatosan ugat. Lenéztem és mit látok, reggelizik az egyik pasas és előtte ül a kutya és figyeli, hogy mi a menü. Akkorra már valahogy nem volt kedve ugatni Diónak....

Mindegy, elvileg a héten kész lesz a nemesvakolat is, elmehet az állvány, de nincs szűk határidő, nem bontják el az állványt, ha letelik az öt hét. Ez megnyugtató némileg. Járt nálunk a héten redőnyös is, mert a pár éves redőnyünk fogta magát és leszakadt egy este a hálóban.....A bádogos is dolgozott nálunk pár napot, szóval van itt sürgés-forgás rendesen.

Ja és ami fontos infó, ma újra méréseket végeztünk és kiderült, hogy Zalán elhagyott engem magasságilag. Nem hiába mondja mindenki újabban, hogy folyamatosan nő a gyerek, szemmel is látható. Még a múltkor egyforma magasak voltunk, erre kész, passz, már elhagyott. Ennek megfelelően elég jó étvágya is van. Nem fog ki rajta a spenótfőzelékem sem, igaz, nagyon finomra sikerült pénteken. Jövő héten szülinapot ünneplünk, Zalán is betölti a 13.-at.....az én drága kisfiam....:) 

Füstjelek

 

Egy ideje már terveztem, hogy hozok híreket a házunk tájáról, de valami mindig keresztülhúzta  a számításaimat. Hol Zalán elkérte a laptopomat, hol kazalnyi vasalni való foglalt le, hol meg Zalán kezéből nem tudtam kiszedni a laptopot, valami mindig volt. :)) 

Egy hónapja kb., hogy anyut be kellett vinni a kórházba, mert nem lett jó a laborja és kitalálták, hogy most jön az a fázis, amikor már vért kell kapnia. Engem ez az egész eléggé megviselt, pedig nem is én vagyok a beteg..Nem is tudom ez rendesen körülírni, leírni, hogy mit éreztem, egyszerűen kiakadt a stresszmérő ingám. Mert hát semmit nem tudunk a jövőt illetően, meddig és mennyi vért kaphat egyáltalán, de nagyon kevés infót kapunk, anyukám pedig nem mer kérdezi valahogy. Vagy talán úgy gondolja, jobb, ha nem kérdez. Aznap hajnalban a szokásos kört futottuk anyuval a kórház adott osztályának ambulanciáján, reggel hétre már ott feszítettünk és vártuk, hogy mi lesz.. Anyu úgy felpakolt, mintha soha többet nem engednék ki, de még a büfében megkért, hogy vegyek két 1,5 l-es ásványvizet. A doktornőt mindenki szereti rajtam kívül. Engem bosszant, hogy minden alkalommal megkérdi, hogy anyám egyedül jött-e, amikor ott ülök mellette még a tökömön is táskákkal. hogy a bánatba feküdne be a kórházba nyolcvan évesen egyedül? Csak annyit morogtam, hogy persze, a hátadon hoztad a bőröndödet....

Itt hamar végeztünk viszonylag, bár elsőként is érkeztünk. Mehettünk a laborba, soron kívül szerencsére, hisz anyu lába már félig a kórházban volt. Én be sem préseltem magam a zsúfolt váróba a csomagokkal, megvártam, amíg anyu előtotyog a négy vérrel teli izével, ampullával vagy mi az, na én nem bírom a vért, itt majdnem el is dobtam minden cekkert, de szerencsére anyu gyorsan elcsomagolta a cuccot. 

Az osztályt már ismerjük elvileg, mert 5 éve járt már ott vizsgálaton, úgyhogy ki az épületből, be egy másikba, fel a lifttel a negyedikre. Nem találtunk oda rögtön, de végül nem tévedtünk el,  két nagyon kedves nővér fogadott bennünket, az egyik férfi volt és nagyon vicces, amivel oldotta a feszkónkat. Itt meg is nyugodtam valamennyire, hogy nem lesz gond, főleg amikor anyukám sokszoros értetlenkedésére is türelmesen reagáltak. Egy négyágyas szobában foglalta el a negyedik ágyat. Már ránézésre szomorúan láttam, hogy itt mindenki nagyjából ugyanabban szenved, de ennek ellenére vidám volt a társaság, ők voltak a "legvidámabb barakk".  Mindent kipakoltam, amit lehetett, aztán tudván, hogy az adott körülmények között jó helyen van a Mutti, elhagytam a kórházat. Ilyenkor mindig fellélegzem egyébként, nem bírom a kórházat és ebből két pozitív szülés élményem sem billentett ki.

 Tibi nem vette fel a telefont, úgyhogy busszal mentem haza. Valaki megkérdezte, tudom e, melyik járat fut a buszpályáig, de hirtelen hómező lett az agyam és csak hallottam, hogy valaki más segít....

 Kicsit aggódtam, hogy miért nem elérhető Tibi, de annyira nem volt ritka eset ez, úgyhogy hívtam még párszor amíg a busz be nem futott, aztán feladtam. Kiderült, hogy le volt némítva a telefonja a drágámnak...kínlódtunk egy sort, mire fel tudtuk oldani a tiltást, mi boomerek...

Közben itthon óriási forgatagba csöppentem, állították fel az állványt a ház köré a szigeteléshez. A földszinti néni sopánkodott, hogy a járókerete nem fér ki a kapuig a postaládához a bejárati ajtóban álló állvány miatt.  Azt felelték a csipet csapat elmés fiatal srácai, hogy a keret nélkül kifér....Na igen, csak úgy meg nem tud. 90 éves lesz decemberben. Úgyhogy szegény egy hónapja nem járt a kapuban és számomra ma derült ki, hogy a hátsó, kertbe vezető ajtón sem tud kilépni az állvány miatt, úgyhogy király. Igaz, egyébként sem igen hagyja el már a lakást, de azért az durva, hogy nem is igen tudta volna. Szerencsére sok segítője és támogatója, rokona látogatja, akik igyekeznek a kényelmét biztosítani.

Pár nap múlva kiderült, hogy anyu laborja a kórházban már nem is volt olyan nagyon rossz, mint amit húsvét előtt tapasztaltak. Elvileg nem lenne lehetséges, de neki bizonyos értékek hullámoznak és nem jönnek rá egyelőre, hogy miért.  Úgyhogy végül egy egység vért kapott, ami a várnál is jobban felnyomta azt, amit kellett. Hogy aztán meddig, azt nem tudjuk. 

Szóval aznap érkezett az állvány, de akkor már egy hete dolgoztak a házon. Azóta eltelt pont négy hét (el fog telni szerdán) és még egy hétig miénk az állvány. Úgy érzem, sosem lesz kész, de egyre haloványabban.

Rá egy hétre valahogy rosszul lettem a munkahelyemen, minden átmenet nélkül elkezdett görcsölni a gyomrom, vagy hát hol itt görcsöl, hol ott, szóval tőlem aztán vesegörcs is lehetett, mint pár éve. Ment a hasam, de hiába, a hasam csak görcsölt tovább és már hányingerem is volt, úgyhogy hívtam Tibit, hogy vigyen haza, majd lesz valami. Borzasztóan éreztem magam. Itthon aztán hánytam egy becsületeset, majd lefeküdtem és aludtam egyet. Pár óra múlva mintha elvágták volna az egészet és meg sem történt volna, viszont az erőm elszállt, így pár napot otthon töltöttem betegszabin. 

Ez is egy kabaré volt.  Másnap hívtam a rendelőt, hogy valami gyomorrontásom lehetett, szeretnék betegszabira menni. Mire mondta a pasas a vonal végén, hogy majd csörögjek vissza a dokinak, mert most bolondokháza van, vele beszéljem ezt át. Hát jó,  nem is tudtam, hogy van a dokinak férfi asszisztense, de mindegy.. 2 óra múlva, rendelés vége előtt újra tárcsáztam, amikor a megszokott kedves asszisztens vette fel és nagyon csodálkozott, hogy kivel beszéltem, mert a doki benn se volt, beteghez kihívták és én kötöttem az ebet a karóhoz, hogy egy férfivel beszéltem korábban. Mondott valami olyasmit, hogy a villanyszerelők karbantartottak, de nem is akartam arra gondolni, hogy egy villanyszerelő szélhámos áldoktorral egyeztettem hasmenés ügyében. Szóval töltöttem itthon pár napot pihenésképpen, amikor tényleg nem csináltam semmit, csak nyomtam a kanapét és filmeket néztem. Pl. a Piszkos 12-t és a Kelly hőseit, ami  - főleg az utóbbi - nagyon tetszett. 

Húsvét után vagy húsvét előtt, egyre megy, de meglett a 10 kg fogyásilag, aminek nagyon örültem. Igaz, az utóbbi időben lassult a fogyás üteme, inkább csak fél kg per hét, vagy annyi sem, volt már hogy 20dkg-ot híztam is, de mindegy, mert alapvetőn mást eszem és máshogy eszem. Úgy néz ki, hogy reggelire már nem eszem szénhidrátot (ch) mert rájöttem, hogy ha betolok egy jóképű szendvicset, 9-10 órára kopog a szemem. Azt pedig nem szeretem. Úgyhogy általában körözöttet, túrókrémet szoktam enni mindenféle zöldségekkel.  Lehet kapni túrótálat, amiben 3 fajta körözött is van, az nekem elég 3-4 reggelire is és tényleg nagyon finom. 10 óra körül iszom egy csokis vagy vaníliás tejes shake-t, majd fél egy körül ebéd. Általában husi, saláta, tojás, de semmi ch vagy csak kevés basmati rizs.  Ezután jön a desszertem, ami a tejeskávém, amit nagyon szeretek. 3 körül jöhet egy alma vagy valami gyümölcs, esetleg egy kefír. Itthon uzsonna, ha ügyes vagyok, kenyér , ch nélkül, ha nem, akkor  egy szelet cipótól nem dől össze a világ. Vacsora nincs vagy csak egy újabb shake, ami ennyi kaja bevitel mellett nagyon finom.  Persze bűnök vannak. Egy falat csoki, egy túrórudi, egy kis meggyes rétes, de ésszel, jóval kevesebb, mint korábban. Cukros üdítőt vagy bármi cukrosan pedig nem is eszem. A teljes kiőrlésű pékárukat módjával fogyasztom, nagyon nem vagyok a megszállottja, amúgy is alig eszem kenyeret vagy péksütit. Az Aldis speciel finom, de ha lehet, akkor kovászos, adalékmentes cipót szoktam rendelni, azt esszük, amíg van ( az egyiket le szoktam fagyasztani, így nagyjából 4 napig a két cipó kitart nekünk.).

Folytkov később, már fél 11 lesz....