Helyzet kedden

 

Mostanában arra esek be reggel az irodába, hogy trópusi a hőmérséklet, 30 fokra van véve a szomszédos mini tárgyalóban a légkondi, onnan fűtjük az irodánkat. Hiába, fázós a főni. Ez azt jelenti, hogy ha reggel kerékpárral megyek dolgozni, rögtön bugyira vetkőzöm, elég egy póló átöltözés után. Persze 10 óra körül már egy vékonyabb kardigán vagy blézer is rámfér. Általában én lekapcsolom, ő bekapcsolja a fűtést, mikor éppen ki jár arra....mindenesetre ennek most a jelen helyzetben egészen különleges mellékíze, hangulata van. Nyilván a saját irodáját annyira fűti, amennyire akarja, ki is fizeti, csak hát, na.....

AMikor hazafelé tekerek, akkor a Bajcsy sarkán van az a lámpa bolt, ahol régebben, még a nyitás után folyton megcsodáltam a csillárokat és a nyálam csorgattam, hogy majd mi étkezőnkben milyen lámpa, milyen darabszámban fog lógni a plafonról....Aztán maradt egyelőre a régi, mert át kellene igazából fúrni az egészet 50cm-rel arrébb, de Tibi hallani sem akar arról, hogy ilyesmihez villanyszerelőt hívjunk, arról meg végképp, hogy ő maga csinálja meg. Különben sem vállalná el senki, szóval maradunk a szerény, szolid, régi lámpánál, azzal sincs nagy baj egyébként.... Na szóval itt a lámpa boltban régebben szinte mindenk kiállította csillár be volt kapcsolva sötétedés tájban és reggel is, azt hiszem. Most viszont az energiaárak elszabadulván, némileg szomorúan látom, hogy talán 4-5 csillár van bekapcsolva a korábbi 50 helyett, ami egyébként teljesen logikus és normális dolog. A helyzet velejárója. a

Pénteken Rékácska kidőlt a nyavalyájával, Zalán után, aki csütörtökön maradt itthon. Réka hősiensen lenyomta a hetet a gimiben, de mire hazaértem péntek délután, már aludt és amikor lefeküdtünk este, akkor is, sőt, amikor szombat reggel felébredtünk, akkor is durmolt. Gyógyulás titka Réka módra. Nem volt láza, csak köhögött, azt viszont ocsmányul, vasárnapra el is ment a hangja, hol dörmögött, mint egy termetes férfi, hol semmi hang nem jött ki a torkán. Úgy volt, hogy anyukámmal koszorúkat viszünk Halottak napjra alkalmából a temetőbe szombaton, de így csak ketten mentünk Tibivel plusz mama, a két gyerek és a kutya itthon maradt. Persze minden rokon őket hiányolta vég nélkül....Vasárnap a szokásos házimunka, főzés, tanulás ment, vég nélkül. 

Október 23......Ilyenkor mindig elmeséljük a gyerekeknek, hogy nagyapám, M. papa, akit én is alig ismertem, a helyi forradalmi bizottság elnöke volt a forradalom idején. Apró törékeny ember volt, semmilyen forradalmi intézkedést nem hozott, az egésznek amúgy is túl hamar vége lett nagyjából 10 nap alatt. Utána viszont évekig jött érte a fekete autó, minden ünnep alkalmával és elvitték a Hortobágyra pár napra. Nem bántották, de nem is hagyták békén. Egyszer megjelent az újságban, hogy a zsíros kulák nem képes eleget beszolgáltatni a közösbe.....azok voltak a bizonyos padlássöpréses évek még 56 előtt. Nagyapám 60 kiló volt, mégis az ő nevét nyomtatták az újságba a hízott disznó fotója alá...Elmeséljük azt is, hogy az új állatorvosnak pont M. papa házát nézték ki, úgyhogy 3 gyerekkel kellett a kukoricagóréba költözni, mert érkezett az állatorvos. Nem volt hajlandó ilyen körülmények között beköltözni a házba, így a család visszaballaghatott a saját házába. Ilyen idők voltak azok, emberek....Még azt el sem meséltem, mikor apámat felvették katonai tiszthelyettesire, majd látványosan kirúgták, amikor kiderült, hogy kulák gyerek....Mekkora pofon lehetett az...

Közben a gyerekek gyógyulnak, illetve Zalán a héten már ment suliba, Réka is villámgyorsan gyógyul, de továbbra is köhög, szóval a héten már marad itthon. Tegnap megültük a házassági érfordulónkat is, ez volt a 13.....ilyenkor egy kicsit mindig visszagondolok arra az októberi napra és teljesen olyan, mintha tegnap lett volna. Pedig Réka még két éves sem volt, Zalán pedig mint egy zabszem. Azóta sok minden tervünk teljesült, több álmunk valóra vált. Az esti sétálnál tűnődtem rajta, hogy vajon a 13 évvel ezelőtti énem mit szólna a jelenlegi életünkhöz? Réka Vargás lett, Zalán hatodikos, a kéglit csinosítgatjuk. Szerintem nem lenne elégedetlen....és ezért hálásak vagyunk. 

Jött a levél

 

Zalán náthája túl ment azon a határon, amikor még elengedem iskolába, főleg így a covid idők után(-ben...), úgyhogy a héten már itthon marad. Szerencsére a csütörtök és a péntek ezen a héten nem vészes, a matek dogája is ötös lett, aminek nagyon örültünk, úgyhogy ez a két nap kiesés nem fogja a földbe döngölni. Folyik az orra, ennyi, egyébként. 

Ma kaptunk emailt Réka ofőjétől, melyben figyelmeztet a közelgő hideg időre. 18 fok lehet a tanteremben és még annyi sem a folyosón, ahol elég sok időt töltenek együtt....hát én nem tudom, mi lesz. Persze egyből bevillant, hogy annak idején elég sokat gubbasztottunk gimiben mi is a radiátorokon pl. nagyszünetben, ott sem volt valami hejdenagy fűtés, de ez most valószínűleg rosszabb lesz. Réteges öltözet, ülőpárna szükséges, ez utóbbin Zalán fel volt háborodva, mert az ő ofője is említette még korábban...de a hideg nagy úr, ha fázik majd esetleg (bár általánosban 20 fok lehet a termekben), átértékeli a helyzetet. Egyébként meg konvektoros fűtés van az általánosban, a gimiben szerintem kazán van, szóval ha konvektorral fűtenek, elég bajos lesz beállítani a hőmérsékletet 20 fokra és azt termenként betartani...Elég sok kisebb terem van a csoportbontásos óráknak, talán azokat egyszerűbb felfűteni....

Bizonyok órák ráadásul Rékának az alagsorban vannak, mondta is nekik a  tanárnő, hogy hozzanak takarót, ott hideg van.....Máskor a tetőtérben van órájuk...el nem tudom képzelni, hogy azt a hatalmas iskolát hogy lehet befűteni. Csak az előcsarnokba befér az egész volt általános (nyilván némi túlzással).

Volt itt a szigetelős pasas, megmért ezt és azt, közölte, hogy az ablakpárkányokat kinn cserélni kell, mert rövidek, le kell szerelni a légkondikat, villanyszerelő kell ide és oda. Volt egy sor kérdése is, de én a felét nem is értettem, hogy milyen izét szeretnénk a lábazatra, mi az, ami tetszik...hát mi mondtuk, hogy mindegy, csak szép legyen és ...olcsó. Na egyébként olyan itt nincs. A színt meg majd egyszer kiválasztjuk,valami világosabb lesz, a felülete pedig olyan...egynemű. 

Lemondott az angol miniszterelnök is, Liz Truss, 42-43 nap után? Már gondoltam, hogy gáz van, amikor a második minisztere is lemondott. Aki atomgombot akar nyomogatni, az jobb is, ha inkább a háttérben marad. Jobb úgy mindenkinek. Amúgy is olyan gyanús ez a nő, betöltött már annyi pozíciót, egymástól távol témában távol állókat és ráadásul nem is sokáig....Hát nem egy nagyformátumú politikus, az már biztos.  Hogy most mi lesz, nem tudom. Jön vissza Boris, a komisz? 

Jövő héten kompetenciát írnak Zalánék, hétfőn és szerdán. Hétfőn matekot és szövegértést, szerdán természetet, de magyarul. Nekem ez új, mert Rékáék idejében pont covid volt, így a mérések elmaradtak. Aznap csak a megjelölt méréseket lehet elvégezni, szóval délben már jönnek is haza. Ez könnyebbség lesz, mert a hétfő és a szerda is elég durva nap órarendileg.....Utána meg mini őszi szünet, majd csak itt lesz egykettőre a karácsony....

Elkészült

 

Hetedik napon megpihent a kivitelező, merthogy elkészült a lépcső és a terasz burkolata is. Ez egy fontos mérföldkő volt, mert elvileg, ha nem kötözködöm és hasogatok szőrt, akkor a bejárati ajtón belül kész a kégli. (Kivülrő nagyon nem és a kertről se beszéljünk, de ez is valami. ) Na persze lehet még gipszkartonozni itt vagy ott, az emeleti lambéria nekem tetszik egyébként, csak azért látszik, hogy nem tegnap készült, felújíteni, csiszolni, lakkozni, alászigetelni pedig iszonyat munka lenne.....Noda maradjunk annyiban, amivel kezdtem az egész mondandómat, hogy kész lett a kégli, mert még kiderül, hogy mégsem..... :) 

Réka volt olyan kedves és ragaszkodott hozzá este 8kor, hogy felmondja nekem a bioszt, merthogy minden órán felelnek..... a baktériumok anyagrészt...hát én ki sem tudtam olvasni az órai jegyzetét, meg nem is nagyon értettem hozzá, de borzasztó, én nem is értem, minek tanulni ilyen szintű bioszt gimiben. Közben Zalán nem mondta fel a természet anyagát, azon belül a denevért és a ... elfelejtettem, mi volt a negyedik állat a rókán és a mókuson kívül...Ő most ért el odáig, ahová szerintem a többiek már tavaly, hogy megtanult szöveg alapján tud rögtönözni, mondatot építeni németül és ezt tök jó megélni, hogy idáig is eljutottunk. Zalán egyébként - ezzel talán nem mondok újat- nem erős németből, pedig valamiért én mindig úgy éreztem, hogy örökölte a nyelvérzékem, de nem igazán. Pontosabban az angol az rakad rá, mint a csiriz, de a német egyáltalán nem. Fejlődik, de nem rázza ki a kisujjából úgy, mint Réka. Persze nem akarásnak nyögés a vége, mondta mindig anyukám és hát igen, Zalán valami hihetetlen módon nem akar tanulni és ha nem nyösztetem, szerintem nem is tanulna.  

Pont a múltkor beszélgettem egy ismerősömmel, akivel olykor keresztezik egymást telefonhívásaink a céges ügyeken keresztül. Az ő gyerekei is ugyanazokba a sulikba jártak, mint most az enyémek illetve Réka és hasonló korúak a gyerekek is. Ő mesélte, hogy a videójátékokból úgy megtanult angolul a fia hetedikre - nyilván nem profi szinten, de ahhoz képest, hogy heti 1 angol van a 6-7 német mellett ,az semmi. Szóval úgy megtanult, hogy csak les. Én is ugyanezt tapasztalom, válaszolni ugyan nem tud full nyeltani helyességgel, de a konyhanyelvet - teljes döbbenetemre - egész jól megérti Zalán is. Nem lehetne eladni, ahogy szokták mondani. 

Na most ez egy kis kitérő volt onnan, hogy a német nem ragad rá, az angol meg igen, de mindegy, már elég késő van....

Mi történt még ma? Önmagától megggyógyult a Vodafonos internetünk. A Vodafone már hétfőn széttárta a kezeit, hogy szerinte nálunk van net, pedig nem volt, azóta pedig semmit nem bütyköltünk a rendszeren, mégis megjavult....mindegy. 

Még mindig nem fűtünk, hála ennek a kellemes időjárásnak, viszont a szeptemberi villanyszámla már 20000 Ft körül jött ki, amit még nem egészen értek, hogy miért, mert elvileg kevesebbet fogyasztottunk, mint egy hónappal korábban. A légkondik már nem mennek - egy igen, az irodában, de az egy hónapja is dünnyögött. 

Kaja a hétre - frankfurti leves és kelkáposzta főzelék - sertéspörivel - nem feltétlenül egy napon, aztán sajtos sültcsirke mindenféle zöldségekkel. Mini pizzákat is ígértem, linzert, mert sok bontott lekvárunk van és kár lenne kidobni őket. Illatos birsalmám is van még, abból kompót lesz valami sült mellé. 

Na és amúgy?

 Múlt hétfőn írtam utoljára - mármint magunkról. Szóval, mi történt a múlt héten? 

Megjött az ajánlat a ház külső szigeteléséhez...persze, hogy több volt, mint amire én vadabb álmaimban számoltam. Csak a munkadíj közel 3 milllió forint....amit én baromi soknak tartok. Ez nem az egész ház költsége, ez csak a mi részünk. Meg szerettem volna kérdezni a sráctól, hogy ebben az árban hány százalék infláció van, ha jövő tavasszal lesz a kivitelezés, de jön még a mi utcánban. Ha ugyanannyit számolunk anyagköltségre, akkor egy komoly vagyon a szigetelés....Hát elbizonytalanodtam, mondjuk, Tibi nem.

Egy hete kínlódik a upc, ami amúgy vodafone, holnap jön a szervizes gyerek és megnézi. Holnap jön Lajoska, aki a kazánt szervizeli minden évben, valamit kitisztít...nem tudom pontosan, de a végén 15 ruppóval biztos rövdidebbek leszünk. Éss jön a burkoló is, mert a lépcső még mindig nincs kész, oldalt a szegők hiányoznak és a terasz sincs kész. Hogy hová járt főműsoridőben (főmunkaidőben) azt nem tudom, mert minden lényeges eszköze és szerszáma a garázsunkban figyel, de mindegy. Valamit szerelt máshol is, az biztos, itt napi 2 órát volt kb. Viszont kiderült, hogy nem is barna a járólap, hanem kellemes terrakotta. Aki látta már a kutyánkat, nagyjából pont olyan színe van, mint Diónak. Szeretem. Diót is és ezt a színt is. Örülok, hogy így sikerült. 

Réka befejezte a Vargás jelmezes hetet. Volt boszorkány, így nem hiába vettem a fekete rakottszoknyát, ami még soha nem volt rajtam....Ő, mint a Hófehérke boszorkánya, felhasználhatta. Aztán volt még bohóc....Tibi panaszkodott is, hogy milyen fura divat van a lányok között, úgy jött haza, minta bohócnak maszkírozta volna magát. Fel kellett világosítanom, hogy tényleg bohócnak öltözött a mai napon és annak is sminkelt.  Imádom Rékában, hogy normál ruhában - nagyjából - de enyhe bohóc sminkben fel mer szállni egy helyi buszra, én vadul levakarnám a suli mosdójában, pánikszerűen. Rékát aztán nem érdekli az ilyesmi. Végül pedig a velencei karnevál alkalmából szamba táncosnak öltözött, fekete vastag harisnyára - hiszen reggel hűvös van - felvette a türkisz nyári ruciját, ami olyan, mint egy jégkorcsolya kűrruha,csak flitterek nélkül és egy picit hosszabb hátul, mint elöl... 

Olyan lelkes volt, hogy egyik reggel 7re bement önként a suliba, hogy megfejtsenek bizonyos kódot, ami ugyan nem sikerült, de nem is ez volt a lényeg. Ez ráadásul a szombati nap volt, amikor fél ötkor felébredtem, nem tudtam aludni, majd visszaaludtunk Tibivel tízig....valamikor 7 után.

Péntekre most úgy elfáradtam, pedig még rohanni kellett beadni papírokat mindenféle ügyintézéshez, Zalánért átmenni Tószegre, Réka fuvolán volt, a Kosárt is el kellett hozni a Forrásból (házi tej, vaj, sajt , birsalma és péksütik jöttek most haza). Alig vártam, hogy ágyba kerüljünk végre aznap.

Hétvégén ugye munkanap volt, mármint szombaton, bár én szabin, de Tibi dolgozott, Réka suliban. A szokásos sika-mika, mosás-teregetés végtelen körforgása, Ma boldoggá tettük a kutyát, mert végre levittük a napfényes koradélutánban a Zagyva partra sétálni, a csodás zöldbe és olyan meleg volt, hogy égette a hátunkat a nap a Nefag felé bandulva. Jövő hétvégén is remélem, szép idő lesz, jó lenne, ha nem esne az eső legalább, mert megkezdjük a temető látogatást a Mindenszentek - Halottak napja keretében. 

Rékának holnap föci tz....Kíváncsi leszek, mert nem sokat láttam belőle ma, tegnap délután aludt estig....de azt gyanítom, nem sokat tanult.  Lesz kémia dolgozat is, német tz és még valami.....

A kerékpáros korszakomnak lassan bealkonyul erre az évre, nagyon fog hiányozni, de ha túl sokáig nyomom, arcüreggyulladás lesz a vége, az meg nem olyan nagy öröm.... 

Szép hetet mindenkinek! 

A kutyánál is jobban

 

Olvastam a facebookon, hogy ma van a leánygyermekek nemzetközi VILÁGnapja. Ennek megfelelően sok ismerősöm tett fel közös képet a lánykájával. Annyira nem érintenek meg az ilyen úgymond kötelező világnapok, különösen az ilyen, aminek azért sok hagyománya nincs a kis életünkben. 

Este azért elgondolkodtam, míg a húst pácoltam be Réka holnapi ebédjéhez. Mostanában sokat tanulok tőle. Nem közvetlenül tőle persze, azt hiszem. Az van, hogy bizonyos dolgokat másképp kell csinálnom, ha jót akarok magamnak. Kamasszal nehéz az élet, sokkal nehezebb, mint az újszülőtt hetekben, a Terrible Two-s korszakkal, vagy akármelyik mással eddig. Nekem dolgoznom kell azon, hogy a kapcsolatunk jó legyen. Hogy Réka nyitott legyen, vagy legalább nyisson, elmondjon mindent, ami  a szívét nyomja, és ha valami baj történik, ne azt gondolja, úristen, mit fog mondani anyám, hanem azt, hogy ezt el kell mondanom anyának, anya majd segít megoldani. 

Tegnap este azt mondta nekem, ahogy simogattam a kutyát, aki éppen Réka ágyán lustálkodott, hogy ugye jobban szeretem a kutyát, mint őt? Ez lehet, hogy afféle kamaszos fordulat volt, nem is először jött elő, de most valahogy szíven ütött. Mert bár tényleg nagyon szeretem Diót, lehet ő akármilyen szenzációs kutya, aki 24 órában cuki és tökéletes a maga kutya módján, de azért csak nem a lelkemből szökkent kis magzatkám.  Talán majd csak akkor érti meg Réka is, hogy milyen ez, ha maga is anya lesz, hogy mennyire kimondhatatlanul szeretjük a csemetéinket. Nem is lehet ezt leírni. Nem is lehet ilyet feltételezni. Legalábbis nekem nem megy ma már. Mikor gyerek voltam, én is azt gondoltam nem egyszer, még kamasz koromban is, hogy anyu jó eséllyel jobban szereti a tesómat. Mert az tökéletes. Kitűnő tanuló, sikeres sportoló, népszerű, jóképű, a jég hátán is megél, vág az esze stb....Én meg....Aztán évekig nem gondoltam erre, de anyaként már csak legyintek az ilyesmire és hitelesnek érzem anyukám akkori felháborodását, hogy hogy mondhatok ilyet?? 

Réka ráadásul az Elsőszülőttem, a gyermek, akire mindig vártam, A LÁNYOM. Aki Attila feleségéről és Koppány lányáról kapta a nevét (részben) és aki sokszor bizony mini másom, amivel nem is olyan könnyű szembesülni. 

https://rezangyalok.blogspot.com/search?updated-max=2010-08-11T21:20:00%2B02:00&max-results=5&start=60&by-date=false

EZ ITT EGY VIDEÓ FENN

 

Hétfős hétfő

 

Ezt a napot már reggel 5:50kor utáltam, amikor a telefon kiparancsolt az ágyból. Bár igazából mire ez tényleg megtörtént, negyed hét lett valahogy. Letogyogtam Dióval a konyhába, enyhe félálomban, illetve kiengedtem előtte őt pisilni. Üres volt kb. a hűtő, de tegnap sütöttem kiflit és a fagyóban volt fahéjas tekercs, úgyhogy sonkás-sajtos kiflit vittek a gyerekek, ezzel a bizonyos tekerccsel, ja és egy kis zacskó pogit is kapott Réka - szintén a fagyóból - gondolom, ebédidőre kiengedett. Plusz egy müzliszelet Zalánnak, egy db csokis keksz Rékának, pár szem mini paradicsom Zalánnak. Itóka meggyszörp, a sógornőm hozott istenit Badacsonyból. 

Én nem voltam még éhes, úgyhogy nem reggeliztem semmit. Réka látványa nyomta meg rajtam ismét a pánik gombot. Mostanában úgy öltözködik, hogy az valami elképesztő. Teljesen átlagos és szolid holmikból tud kihozni számomra égbekiáltó rémségeket. Mai toalettje - fekete-fehér mintás pulcsi, vadiúj, csini, vastag, kötött, nekem is tetszik. Ezt betűrte egy halszálkamintás rakottszoknyába - miniszoknya. Ez már vészfény, de mentebb lejjebb is- harisnya - ahogy kiskorában hívta - fekete selyemharisnya, a tetejére, fekete térdzokni, mely térdnél durva két fehér sávban végződött és amitől már sikítani is tudtam  volna - na jó, nem, korán volt még - ilyen fehér gyapjúzokni szerű lábszárvédő, amit félbehajtott magán, szóval csak a bokáját melegítette a kék tornacipőben. Irgalomatyjanehagyjel

Aztán mikor beértem az irodába és hallottam, hogy bombázzák Ukrajnát frankón az oroszok, már nem is volt olyan fontos Réka útkeresése a divat világában, egészen borzasztó ez a háború - hogy közhelyeket pufogtassak és egyre ijesztőbb.... Az HUF persze megint megadta magát az újabb válsághelyzetnek és feltornázta magát 428 Ft/EUR magasságokba....

Itthon megcsodáltam az új burkolatot a külső lépcsőn  - hát olyan barna, semmi különös, de megteszi. Nem mondhatnám, hogy 56 boltot végigjártunk utána, talán már meséltem, megvettük azt a fajtát, amiből gyártanak Zalakeráméiáék 33 cm-eset és abból ráböktünk egy sötétebb árnyalatra és kész passz. Persze koslathattunk volna még a szalonokban, bújhattam volna katalógusokat, meg rendelhetünk olasz,spanyol csodákat, de ilyen igényünk nem volt most.  Zalakerámia 1 hétre szállított, azt hiszem és ha minden igaz, még a héten készen lesz a bejárati ajtótól a külső bejárati ajtóig terjedő szakasz, ez pár lépcső lefelé, majd forduló , ajtó, külső bejárattól le a földszintig. 

Zalán magyar törit tanul, aminek nagyon örülök, mert ezt végre nem kell németül, jeeee.... Remélem, ha kikérdezem, nem derül ki, hogy semmit nem tanult.  Este, villanyoltás előtt még olvasni kell az Egri csillagok butítottat is. Rékáéknak Vargás bulis hetük van, de persze tanulni tanulnak, órák vannak, csak pl. minden nap másnak öltöznek be, ilyesmi. Ők a 2000-es évek divatjával kezdenek holnap. Én nem emlékszem,mi volt a divat, azt nem nagyon követtem már fiatalabb koromban sem, de mindegy.  Réka farmerdzseit húzott,  feliratos pólót és valamiért farmerszoknyát. Plusz a sulis nyakkendőt megkötötte lazára. 

Este jött a Tescos futár fiú, G., Dió odáig volt érte, meg vissza, kiderült, hogy berni pásztor kölyök kutya figyel otthon nála. Egy nagy Ikeas táska és egy papírtáska lett tele az áruval, plusz 6-as víz, 6-os tea és fizettem kb. 45  000-t....  Extra finom sütiliszt nem volt, ahogy 3 doboz tesco finest sonka, csak túléljük valahogy.

Hát ennyi ez a nap. Vacsora chili con carne + némi párolt rizs. Hétvégéről maradt paradicsomos káposzta feltét nélkül és borsófőzelék szintén feltét nélkül, szóval készítek mindjárt még egy kis roston csirkét. Ezek húst esznek hússal...Terveztem még, hogy tarkedlit sütök, cseh fánkot, de már kevés maradt ebből a napból, hogy ilyen kreatív legyek, szóval majd máskor.  Viszont kimaradt túróm az  van, szóval egy kis boci sütit terveztem holnap estére. Süthetnék újra kiflit is, csak ugye az a fránya 24 óra limit....

Milyenek az emberek...!

 

Amikor ide költöztünk, említette az Eladó, hogy ebben az utcában vér szokott folyni a parkolóhelyekért folyó küzdelem során, majd meglátjuk, bolondok az emberek. Nagyon nem izgattuk magunkat, mert abban a szerencsés helyzetben voltunk/vagyunk, hogy van garázsunk, szóval aligha kényszerülünk arra, hogy az utcán parkoljunk. Egyébként is, egy full felújítás előtt álltunk, úgy , hogy még a szétverés szakaszában be is költöztünk, úgyhogy érdekelt is bennünket a parkolási status quo. Meg aztán hittük is, nem is, elvégre vannak az életben nagyobb problémák, mint holmi parkolóhely egy zsákutcában. Vagy ki tudja?

Múltkor A., aki nem itt lakik az utcában, de itt dolgozik, leparkolta az autóját valahol az utca végében, mint minden reggel. A. elég nagy szájú nő, de a szimpatikusabb fajtából származik, szóval olyasvalaki, akit kedvelek, mert mindig megmondja a véleményét, akkor is, ha az a másiknak valószínűleg nem fog tetszeni. Én nem ilyen vagyok, én inkább nyelek, meg szemet húnyok, meg jobb a békességel, max csöndesen puffogok. Szóval A. jófej, maradjunk annyiban. 

A. leparkolt, ám mivel még nem jött el a 8 óra, gondolta, rágyújt egyet, közben végiglapozza az instáját az autója mellett táborozva, ilyesmi. Perceken belül az egyik szomszéd, L. megközelítette, hogy nem állna-e arrébb az autójával pár métert, mert akkor könnyebben lehetne elférni mellette...mondjuk a többi autónak, ilyesmi. Mire A. talán éppen formában volt, talán még túl korán volt, de azt találta mondani L. nek, aki nyugdíjas, hogy azért ő nem fogja beindítani az autóját a méregdrága üzemanyag árak mellett, hogy L. autója jobban elférjen, elfér az így is. L. -lel nem ápoltak egyébént mostoha viszont, nyáron megkínálta körtével.

Meghallotta mindezt F., aki hasonló L. hez, mert nyugdíjas is és szomszéd is. F. kissé élesebb tónusban kérdőre vonta A.t, aki az utcában dolgozik, nem itt lakik és még nem nyugdíjas egyáltalán, hogy minek jár ide autóval, ha látja, hogy itt mindig rengeteg autó áll, szinte egyik a másik hátán. Miért nem jár busszal? A. picit berágott szerintem - nem tudom, de ahogy ismerem, igen - rágyújtott aznap az ötödik cigijére, nagyot szippantott belőle, a gyújtó picit megremegett a kezében  és azt felelte, hogy hát azért. Azért, mert 2 éve, amikor elkezdett újra dolgozni, még nem tudott  100m sem menni anélkül, hogy ne kellett volna leülnie, szóval kocsival járt mindenhová, autóval járt dolgozni is. Mert ő ilyen beteg volt, szóval érhető, hogy hanyagolta a buszt,  mindenki megértheti.  L. és talán F. kevésbé volt átitatva empátiával, gondolom, mert L., aki pont szomszédtunk mit talált mondani, sosem találnátok ki. Megkérdezte A.-t, hogy az euthanáziára gondolt-e akkoriban és most, mert az mindent megoldott volna.... Komolyan ezt mondta. Nem biztos, hogy akkor váltottak szót életükben először, de hogy utoljára, az valószínű. A. -val olyasvalami történt, ami ritkán esik meg, nem tudott erre mit mondani, a csikket eléggé el nem ítélhető módot L. lába felé pöccintette a pocsolyába (amúgy nem, csak így képzelem el), majd sarkonfordult, hogy felvegye a munkát. Azóta is emlegeti, hogy vannak emberek, akik a jobb közlekedés érdekében mások halálát kívánják, hát milyen világ ez??

Ez megtörtént, valós események alapján, egyenesen A. mesélte. 

Azt már viszont álmodtam, ami a következő történetem. A munkahelyemmel volt a helyszín, vagy valami ilyesmi.  Valahol egészen máshol volt az irodánk egyébként, egy méretes tárgyalóban voltunk, hatalmas bőrfotelek terültek el az ovális asztal körül, felettünk ezer lámpa és csillár. Megbeszélést tartottunk, de ott is valami szünet lehetett.  Nagyon pipa voltam,mert a főnököm felvett egy másik kolleganőt mellém, egy fiatal szőke nőt, ceruzaszoknyában és idegesítő vinnyogó hanggal. Ráadásul olyan tudálékos volt, hogy mindig mindenbe beleszólt, én meg csak pislogtam, hogy ahhoz képest, hogy próbaidős, hogy tud ennyit sipítozni, okoskodni. Aztán itt kiesett az álomból egy darab és csak arra emlékszem, hogy az én munkámat szedi darabokra a nőszemély, elemez és kritizál, mire elszakadt a cérna, én átlendültem az asztal felett, vad dühömben neki akartam esni, hogy megtépjem a haját és közben olyanokat üvöltöttem, hogy te repedtsarkú .... szóval csúnya szavakkal illettem. Mielőtt elérhettem volna, felébredtem. Az biztos, hogy nem akarok új kolleganőt....

Helyzet

 

Hopsz, elröppent egy hónap ebből a tanévből is, bár sejtem, hogy elég messze van még a tanév vége. Nem is siettetem különösen a dolgokat egyébként, így is öregszünk, mint a fene. 

Kijött az új villanyszámlánk és gázszámlánk. Nem irányadó semmilyen szempontból (merthogy nem egyedül a lakást fűtjük és világítjuk be), de talán 4000 Ft-tal az átlag felett van a villanyszámlánk és évi 200 000,-tal lesz több a gázszámlánk. Mármint haugyanannyit használunk fel idén,mint tavaly. Nyilván igyekszünk majd a légkondikat többet működtetni, mint a gázos cirkót, aztán valami lesz. Megfagyni csak nem fogunk. Hogy aztán anyukámmal mi lesz abban a nagy házban vagy anyósomékkal, még nem tudom....

Ha a Tesco online-on vásárolok, újabban csak az akciós termékeket  nézem első körben és azokból választok, aztán ha azon kívül kell még valami, kénytelen vagyok a nem akciósból választani. Igyekszem minél több gyökérkenyeret, kiflit, kalácsot, péksütit sütni itthon, egy részét lefagyasztani, hogy később is friss legyen, ilyesmi. Szerintem ezzel is spórolunk. Kaja rendelés csak végső esetben. Az én fejembe egyelőre az jár, hogy ez még innen is lehetne sokkal rosszabb, pedig most sem valami rózsás a helyzet. Van munkánk, nem tört ki világháború, stb....Újabban nincs nagyon kedvem követni a világpolitika eseményeit, mert az ember tényleg csak kétségbeesik, hogy minden csak egyre reménytelenebb és kétségbeejtőbb, ahogy sodródunk egy egyre szélesebb körű háború felé, Európa gazdaságai is egyik a másik után kerülnek egyre rosszabb helyzetbe, hagyjuk is....

Kértünk árajánlatot a ház szigetelésére, garázskapura, napelemre, mindre csak jövőre kerülhet sor, a napelem esetében ki tudja mikor? Az ajánlatok még nem érkeztek meg. A lépcső, terasz hidegburkolása úgy volt, hogy valamikor ősszel megtörténik, most azt mondom, hogy remélem, két hét és itt lesz a burkoló, ugyanaz, aki a fürdőszobát újjá varázsolta a nyáron. Ja és még az emeleten gipszkartonozás is lenne jövő nyáron, eltűnne a lambéria egy jelentős része, ha nem mind..... 

Az őszi szünet elmaradása egy kicsit érzékenyen érintett bennünket, mert ahogy tavaly, idén is elutazunk majd pár napra. Igaz, nem messzire, csak a Mátrába. Mivel le van foglalva, ki van fizetve, nem gondolnám, hogy szóba jött volna, hogy nem utazunk el, megyünk, mintha muszáj lenne. Arra gondoltam, hogy esetleg még a szerdát is leigazolom a gyerekeknek, mert a szerdai nap Zalánnak egy rémálom. Meglátjuk. Egyelőre még a hónap elején járunk. f