Már vasárnapi

 

Pénteken ismét hívtam a dokit, hogy kicsekkoljak a táppénzről. Hohó, mondta az asszisztens, meg kell ám várni, hogy lejárjon a karantén. Coviddal vagyok otthon? Elmagyaráztam neki, hogy csütörtök éjfélkor járt le a karantén. Kaptam papírt bárhonnan? Nem kaptam sehonnan. Azt nem kérdezte, hogy hogy vagyok, bár nyilván, ha vissza akarok menni melózni, akkor nem túl rosszul. Jövő héten mehetek a papírokért - nehogy már még aznap megrohamozzam őket, zárás előtt 1 órával. Köszi, viszlát. 

Főni kisírta mind a két szemét utánam az elmúlt hetekben, ez nyilvánvaló. Amikor megírtam neki, hogy a tesztem pozitív, ezt írta: Értem. Sajnálom. - de hogy hogy vagyok, vagy lázas vagyok-e, élek-e az látszólag nem nagyon érdekelte akkor. Utána sem, egyáltalán. Hogy a kollegákat nem izgatta fel a covidos mivoltom, azon nem csodálkozom, nincsenek elvárások, egyedüli nőként dolgozom a kb. 10 fős kollektívában. Ebből kb. 8-nak az idő 95% -ban csak köszönök. Reggel és négy óra körül. 

Viszont a barátaim, na ők megmozdultak. Ja, nem. Az egyik nem is tudja, hogy beteg voltam, mert soha nem ír rám, kivéve talán a szülinapomon. A másik, amelyik jógaoktató lett és 15 éve kb ugyanúgy néz ki, fiatalos és csinos, az nem is áll szóba velem, amióta Zalán megszületett kb. Gondolom, úgy vélte, más irányba fújt az élet bennünket. Köszönhetően a messengernek, olykor azért váltunk pár mondatot. A harmadik barátnőm első körben pont úgy kezdte, mint a főni, na mondom, megfogtam az Isten lábát a hölgyeménnyel...azonban később rám írt, hogy mi újság, hogy vagyok, ami jól esett. Ő azok közé tartozik, aki NEM vette fel az oltást....Nem tudok erre mit mondani. Bírom a csajt, úgyhogy nem is mondtam semmit. Az ő dolga.

Aztán voltak még kedves és még kedvesebb ismerősök, kíváncsi rokonok, akik leginkább csak szörnyülködni tudtak, mármint ez utóbbiak, hogy tejóég, két oltás után is el lehet kapni, ugye hogy ugye? Igen, idióta, senki nem mondta, hogy nem, csak kisebb az esélye, hogy feldobom a nyúlbakancsot. Lám, némi energiaveszteség és náthás tünetek mellett tök jól elvoltam itthon.

Pl. a konyhában megcsináltam a karácsonyi nagytakarítást. Tibi azóta is le van nyűgözve, hogy milyen tiszta  konyha. 3 órámba telt mindent elsikálni és zsírtalanítani. A fugákat a padlón csak részben sikerült fehéríteni, de mindegy.  Egy kicsit pótcselekvés volt, mert annyira nem volt kedvem tanulni ... illetve amikor Zalánnak órái voltak, ráértem. 

Még 3 hét van a karácsonyi szünetig, de most másképp várjuk ezt idén, vagy legalább is én. 17-én kb megszabadulunk a sulis követelményektől és dolgozatoktól és fullra lehet koncentrálni a felvételi felkészülésre. Van egy ismerősöm, ő képes volt az egész karácsonyt, a szentestét és a két karácsonyi napot is tanulással tölteni, pedig nem készültek felvételire, csak szimplán a felsős, szünet után esedékes féléves dolgozatokra ....Hát én nem vagyok ennyire fanatikus, azért pihenni is kell és sütit , kaját is készíteni érdemes. Rékát nem kell félteni, abban nagyon jó, hogy ne hajtsa túl magát...

Idén rekord hamar megrendeltem az adventi koszorút, elég drága volt, viszont nincs rajta hervadni-kókadni hajlamos cucc, szóval évekig jó lesz, csak a gyertyát kell rajta cserélni. A karácsonyi cuccok dobozokban a padláson, ahová csak egy létrán juthat fel az ember és én még akkor is majrézom a létrán, ha Tibi áll a legalsó fokán, úgyhogy a hathatós támogatása nélkül nem férek a cuccokhoz. Az a baj, hogy nem tudom, melyik dobozban vannak illetve félő, hogy nem is egyben, szóval mindenképpen nekem kell felmennem, nem elég, ha Tibit száműzöm oda.

Mi volt még? Ja igen, ma béreltünk egy kárpittisztítót a kanapéhoz. 2 évente / évente szoktuk volt takaríttatni egy profi céggel, de annyira megdrágultak, hogy irreális összeget kezdtek el kérni a szolgáltatásokért. Legalábbis eddig így gondoltam. Gondoltam, ha bérlünk egy ilyen Kärcher csodát, biztos tisztább lesz a cucc mint volt....Tibi hozta péntek este a gépet, hozzá pedig 4, azaz négy darab tablettát. Hát látszik, hogy nem én voltam a kölcsönzőben, hanem ő, mert én 8 alatt nem jöttem volna haza. Egy vödörhöz 2 tabletta dukál. Valami elképesztő sötétbarna cucc jött ki a kanapéből, fúj, azért ennyire nem is tűnt koszosnak. Viszont a kellemetlen hír az, hogy foltosan szárad, szóval úgy néz ki, most sokkal tisztább, mint akár tegnap volt, viszont jóval mocskosabbnak tűnik. Hát most melyik a fontosabb? Még 1 tabletta maradt, amivel Tibi autókárpitot akar pucolni - az annyira fontos amúgy.... - ami marad, azzal nekiesek a kanapé egy részének, ott, ahol a legfeltűnőbb foltok lesznek, aztán meglátjuk. Esetleg ha tiszta vízzel megyek rá? 

A gyerekeknek nagyon durva jövő hetük lesz a suliban. Gyakorlatilag mindenből dogát írnak, talán csak tesiből nem. De csak mert oda edzésnaplót kellett benyújtani péntek 16 óráig...amit persze elfelejtettem és csak ma délben írtam meg ÉN Zalánét. Nem mozgott semmit így covid után, de nem fárasztom magam, hogy mentegessem, inkább beírtam, hogy napi fél órát szobakerékpáron tekert. 

Rékáéknál hétfőn még csak az oltottak mehetnek suliba, kedden oldják fel a karantént. Remélem, feloldják, mert nagyon kevés jegyük van valahogy, nem is értem, hogy , szóval kellenek a jegyek. Rékának mindegy, de az osztály majdnem egy harmada oltott csak.  

Az meséltem, hogy jártak a tánctanárral, aki a keringőt tanítja be nekik a márciusi alapítványi bálra? Egy idősebb muksó a tánctanár, de mivel oltatlan, ezért nem engedték be az iskolába, hogy órát tartson, legalábbis én így értettem valahogy....a lényeg, hogy táncóra semmi.  Pár hét alatt szerzett oltási igazolványt. Igazolványt, khm...nem oltást. Azóta sem kezdődtek el a táncórák, amit nem bánok, nem kell ezt már idén erőltetni, januárban meg végképp nem. 

Netflixen nincs semmi jó, próbáltam több filmet, sorozatot, de olyan harmat gyengék, hogy az már röhej. Most a THE LETDOWN című ausztrál sorozatot azért kiszúrtam magamnak, Babapara- vagy mi a magyar címe. Helyenként egész vicces, szórakoztató. Nem egészen vagyok egy hullámhosszon ezekkel a csajokkal, egészen más élethelyzet jött, miután én megszültem a gyerekeket, de érdekes. 

Amit próbáltam - Lock & Key (gyerekeket talán leköti), Feketelista (hát még a szobakerékpáron tekerve is untam) , A valószínűtleg gyilkos (Palme gyilkosságról szól, fájdalmasan unalmas, büntetés nézni) és még sorolhatnám. A Nyerd meg az életed című koreai borzalmat - nagy horroromra - a gyerekek kezdték el követni, mert a kortársak szerint frankó.... Hát abszolút tiltólistás lett, nekem szó szerint hányingerem lett az első próba után és csak azért néztem meg a második próbát is, mert nem akartam elhinni, hogy ezt valaki önként nézi. Nem szabadna, hogy ezt egyetlen gyerek is végignézze illetve gyakorlatilag SENKI.

Kaja fronton - ma lasange volt, holnap borsóleves lesz, talán dubarry-t készítek hozzá, de lehet, megállunk egy lángosnál vagy palacsintánál. Én elképesztően kívánom még mindig a tonhalas tésztát sok parmezánnal. Szóval, ha rajtam múlik, azt eszünk. Nem vagyok mostanában kreatív a konyhában, bár nem nagyon lelkesítenek a gyerekek sem, múltkor fél kondér meggyszószt kiöntöttem, mert senki nem falta,  a gyerekek meg sem kóstolták, csak az oldalast....Ezek ilyen...húsevő banda, úgy néz ki. Bezzeg rántotthúst és brassóit vagy cigánypecsenyét kilónyi fokhagymával megennék minden nap. Tényleg, cigánypecsenye, ez az! 

 

Zalán, a troll

 Múltkoriban, a távoliban, mert ugye már 3 hete itthon dekkolunk mióta a covid felütötte itt a fejét....Szóval múltkor valahogy úgy adódott, hogy éppen indultunk valahová és hogy elfogadható legyen az ábrázatom, vittem fel egy kis sminket. 

Zalán kíváncsian ácsorgott mögöttem a fürdőszoba tükörnél és tudtam, hogy sok jóra nem számíthatok. Csak néhány megjegyzése a sok közül:

- Ez micsoda? Alapozó?

- Ez olyan, mint a beton, amikor építkeztünk?  (???) - talán a vakolatra gondolt?

- Fúúj.....olyan fura. - (némi undorral)

- Ez minek? 

- És mindenhová ezt kened?  És majd rádszárad?

- Ennek ismerem az illatát. Ilyen szagod van.

- Minden reggel magadra kened? Sosem felejted el? 

- Jobban nézel ki szerinted? Nem mindegy? Maszkot kell hordani. 

- Anya, így sem lett jobb semmivel....Ugyanúgy nézel ki. 

- Mekkora árkok! A dínók is jól érezték volna magukat bennük, ha ki nem halnak.

- Ez a ráncokra nem jó? 

- Neemm, neeeem vagy ráncos, anya..... - azt a gyógypedagógusi hangszínt nem tudom itt kellőképpen átadni.

- És a púder? Az nem kell? De miért nem kell? 

9. napon

 Hát nem mondanám, hogy csúcsformában vagyok még mindig.  Valamikor úgy délután 4 óra körül olyan ólmos fáradtság jön rám, hogy szinte látom, ahogy ölelő karjait nyújtogatja felém a kanapé. Szóval csak módjával égethetem a gyertyát és ugrálhatok.

Ma 90-szer próbáltam hívni a dokit, hogy végre átírjon táppénzre. Az automata újra tárcsázásnak nem sok hasznát vettem, mert végül fél órával a rendelés vége előtt értem el,  sima hívás útján, no nem őt, neeem, hanem az egyik asszisztenst. Már éppen pánikoltam, hogy lemaradok a táppénzecskémről,  hisz 2. napja nem érem el a dokit, de végül csak sikerült. Az assz. kétszer megkérdezte, hogy ki küldött engem covid tesztre...Én nem tudom, ki küldött volna? A Jóisten? Hát nyilván ők, a családdoki. Nem kívánom, hogy emlékezzen rám egy héttel ezelőttről, de a nevem alapján a gépében nyitott könyv az életem. Nagy nehezen aztán megtalálta előbb hogy Moderna tombol bennem, aztán meg azt, hogy pozitiv lett a teszt, a pcr. Vagy hát azt nem, de azt igen, hogy 25-e éjfélig vagyok karanténban. Szóval akkor csak pozitiv lett a teszt, nem én haluztam be kétszer is. Csütörtök éjfélig tehát karanténban. 

Zalánék a héten online nyomják, de órarend szerint. Persze ének, tesi, meg ilyen röhejes tantárgyak csak a classroom felületen hordozzák a házit, viszont annak örülök, hogy normális órákat tudnak tartani. A tanárok már egész belejöttek a prezentálásba online óra alatt, a gyerekek is viselkednek, elmúlt az újdonság varázsa. Persze most is előfordul, hogy apuka besétál egy atlétában a képbe (novemberben??), illetve, hogy a srácok minecraftoznak ofő órán, de hát istenem, gyerekek. 

Zalánéknál lazaság van, abban az értelemben, hogy nem követelik meg, hogy mindenki látható legyen az órán, de a többség azért láthatóvá teszi magát, főleg, akik szeretik , ha felszólítják őket. Zalán nem ilyen. Egyébként ügyesen jelentkeznek a gyerekek a classroomon belül órán és olyan cukik amúgy. A múltkor csak ámultam, hogy mekkorák lettek, mióta utoljára láttam őket, valamikor a tavasszal, főleg a testesebb kiscsajok majdnem anyányiak, alig fér a fejük a képernyőre. Az én kis nudlifejű, fokhagymafenekű kisfiam mellettük az öccsük lehetne.

Szóval Zalán a héten karanténban és mivel elindult egyfajta lánc, kérdéses, hogy hétfő reggelig lesz e újabb megbetegedés és ha nem, akkor mikor lesz legközelebb....A suliban a tanév meghosszabbításával fenyegetőznek, amennyiben az online tanítás is kudarcba fullad, na Rékának biztosan nem lesz ilyen meghosszabbítás, már áprilisban úgy fogja érezni, hogy egyik lába egy másik iskolában és csak félig jár már ide....Hát pedig tegnap volt elsős tényleg.....

Mától Rékáéknál is felbukkant a covid, mégpedig egy oltatlan legény testében. 27-en vannak, ebből 9 fő oltott és kettő karanténos, holnaptól tehát elméletileg 11 fő iskolába, a többinek pedig online oktatás lesz.  Csak közben nincs 11 fő a suliban, mert pl. Réka itthon van a héten, na mindegy. Rengeteg a tanulnivaló plusz készülés a felvételire, úgyhogy van itthon mit csinálni. Réka már nincs karanténban és mivel oltott, nem is lesz igazából. Vagy nem is volt? Na ebbe már belezavarodtam, de mindegy. 

Az ő tesztje negatívan jött vissza tegnap este, de köhög és neki is szúr a torka. Most vagy bebeszéli magának, vagy náthás. A doki szerint maradjon itthon a héten. Hát persze. Végülis, már csak 3 hét és itt a téli szünet. Zalán tehát felépült a covidból, viszont egy napot sem volt a suliban, mert az osztályban újabb fertőzés bukkant fel. Réka nem kapta el a nyavalyát elvileg, viszont az osztályban megvan az első fertőzött, szóval hétfő éjfélig az oltatlanok karanténba kerültek. 

Bonyolult, de valami ilyesmi. 

A héten tehát továbbra is maradok itthon. Van egy halom feladat, pl. felmászni a padlára a karácsonyi díszekért....Mivel Tibi pakol fel mindent, nem lesz egyszerű dolog megtalálni a cuccokat. Akarok venni bazi nagy PEPCO-s dobozokat, amelyek átlátszóak és valamiféle rendszert csapni a padláson. No nem most, majd a tavasszal valamikor, most megelégszem azzal is, ha előkerülnek a díszek és a dekoráció. Most ideális a padláson túrni amúgy, mert  szokatlanul enyhe az idő .

Terveztem, hogy sütök croissant-ot, találtam egy jó receptet. Kiflit már sütöttem kétszer és nagyon ízlett a gyerekeknek, de valahogy nem igazi.Zalán célzott rá, hogy súlyzózni lehetne 1-1 példánnyal és pontosan a fején is találta a szeget. Nem az a könnyű kifli az eredmény, amit az Aldiban pl. békebeli ropogós kifliként árulnak. Nem tudom, mi a gond, a dagasztás vagy a kelesztés, de valami nem oké. Most el is ment a kiflitől a kedvem, átnyergelek a croissant-ra. Persze nagy a szám, de a mai brownie sem készült el, mert mire megsütöttem a céklát hozzá, egyszerűen elfáradtam.....és még ki kellett rántani a csirkemelleket a vacsihoz. 

Más tervem nincs. Jó lenne nekifeküdni a magyar és matek felvételinek, de valahogy Rékának ez nem annyira fontos. Ma 3 órán át tanulta A. H. hatalomra jutását 1932-33-ban....majdnem mondtam valamit, amikor kikérdeztem és hát erősen hiányos volt még a produkció. Pedig a töri csodálatos, fantasztikus, egy klassz történet az egész, ezer összefüggéssel és következménnyel.  Én a szerelmese vagyok. Annyira jó lenne sokkal többet tudni, mint amennyit most tudok. Most is, ahogy magyarázom Rékának ezt vagy azt a bekezdést a könyvban, mindig olyan lelkes leszek, hogy ez milyen izgalmas.  Pedig ez még csak általános iskolai szint. 

Karantén 2

 

El is felejtettem, hogy félbehagytam lényegében az előző posztot, hopsz, az agyam most még szitább, mint eddig volt, most már gyakorlatilag inkább levesszűrő.

Valahol ott tartottunk, hogy Zalán mint kontakt múlt héten itthon rekedt, együtt az egész osztállyal. Jól ment az online oktatás a körülményekhez képest, bejelentettek egy sor dolgozatot, ami persze az ő fejében nem szokott megragadni, ezekre jópár nappal később jöttem rá véletlenül vagy más forrásból.  Én szerdától itthon maradtam vele gyáp-on.

Pénteken vittem Rékát fogorvoshoz, Hónapokkal korábban kiderült a kontrollon, hogy van egy lyukas foga, élete első maradandó foga. Gondoltam, mivel tünetmentes, mármint nem fáj a foga, valami apró dolog lehet, semmi különös. Ehhez képest alaposan meglepődtem, mert egy "hetes" fogról van szó, amelyik csak félig jött ki, az a fél viszont valahogy nem okés, na mindegy, nem elemezném, a lényeg, hogy még nem biztos, hogy megmenthető a fog. Ez eléggé hidegzuhany volt nekem, még jobban meglepett Réka hozzáállása, aki már a fogorvos előtt kijelentette, hogy tőle aztán ki is húzhatja a szájsebész azt a fogat és vonogatta a vállát...Na mondom, kitört belőle megint a kamasz, kösz az élményt! Ezt később hazafelé is nyomatékosan kijelentette, hogy neki mindegy mi lesz ezzel a foggal. Csak emlékeztettem rá, hogy egyelőre 28 foga van és több soha nem lesz saját, csak kevesebb. Most ez soknak tűnhet, de higgye el, egy idő után ragaszkodni fog a fogaihoz, hát csak ragaszkodjon most is, ameddig csak lehet. Pfff....

Utána megkérdeztem, hogy megyünk-e egy kört a plázákban, boltokban, hogy legyen télikabátja. Vonogatta a vállát, de azért benéztünk ide és oda. Mit ne mondjak, a választék elég siralmas volt, valahogy még boltok sem nagyon vannak. A Budmil boltba be sem akart menni, kifejtette, hogy ha majd annyi idős lesz , mint én, biztos tetszeni fognak neki azok a dzsekik is. Nyeltem egyet, oké. 

Egyetlen helyen tudtam azt hiszem boldoggá tenni, a Jysk-ben, amikor karácsonyi dekorációt vettünk, édes manókat, mert imádom őket és nem lehet belőlük elég, mindenféle zöld és bordó izéket. Meg egy olyan zöld diótörőszerűséget is vettem, amin megütköztek a pénztárnál a csajok, hogy ez meg mi....Hát diótörő ---katona-...dísz, de csak mosolyogtam a maszkom alatt - amit akkor még a kutya sem hordott, mert az emberek alapvetően idióták. 

Egy idő után már be sem mentünk a boltokba, semmi nem volt jó, úgyhogy akkor irány haza. Járványidőszakban feleslegesen az üzleteket járni, illetve cikázni a kirakatok között, na az nem az én műfajom. Még a kesztyűboltba beugrottunk egy új kesztyűért (nyilván), mert a  múltkor kiborult a táskában a smoothie és azt leginkább a kesztyűm itta fel, ami nem annyira tett jót neki. 

Hazafelé találkoztunk az éppen tesztről hazafelé tartó fiúkkal, akik boldogan újságolták, hogy Zalán tesztje negatív lett, mármint a gyorsteszt, a pcr-nak hétfőn lesz eredménye.  Ez kellőképpen feldobta a hétvégénket. Zalán hősként viselte a mintavételt, nem kapta el a fejét, nem nyarvíkolt, nem méltatlankodott. 

Szombaton végre boldoggá tettem Rékát átmenetileg, vettünk neki egy dzsekit a New Yorkerben, ami most nagyon menő nála.  Jó nagy tömeg volt, maszk meg senkin, de én is fuldokoltam a sajátomban és pergett rólam a veríték. Pillanatok alatt összedobott Rékuska egy kisebb vagyont érő ruhatárat, garbók, szoknyák, mellények...mehettem fizetni.

Hétfőn nem volt reggel semmilyen információ, hogy mi a helyzet Zalán tesztjével, viszont nekem kezdtek elillanni az illatok és ízek. Amilyen hipochonder vagyok, azt gondoltam, hogy csak bebeszéltem magamnak. Már a hétvégén is voltak náthas tüneteim, de nem tulajdonítottam nekik nagy jelentőséget, könnyen meghűlök, kettőt tüsszentek, elhasználok két zsebkendőt, aztán annyi. Most viszont orrspray került elő stabilan. A gyerekek valami erős levendulaszagú izét dugtak az orrom alá, mert attól menekült mindenki, én meg csak ostobácskán mélyeket szippantottam belőle és valahol akartam érezni, hogy levendula vagy tényleg éreztem, meg nem tudnám mondani. Aztán lejárt a rendelés ideje bőven, semmi hír, de ugye semmi nem tart örökké , a várakozás sem, 4-5 között hívott a Doktornéni, hogy Zalán tesztje pozitív. Én őszintén meglepődtem. Mindig mérges vagyok magamra, amikor nyílvánvaló dolgokon meg tudok, de mit csináljak, ilyen vagyok. Olykor gyermeki ártatlansággal rá tudok csodálkozni dolgokra. 

Sok minden elhangzott, pl. hogy Zalán csütörtökig karanténban, de akkor már pénteken se menjen, szóval a hétnek kuka. Ja és mi van Rékával? Ha Rékának van tünete, bár oltott, inkább maradjon otthon. Rékát nem kellett félteni, fájt a feje amúgy is, minden baja van, kínlódott a fogával is meg a 6 oldalas matek tételsorával is, maradt itthon erre a hétre ő is. Na és én? Be kellett vallanom, hogy náthás tüneteim nekem is vannak. 

Hogy pontosan mikor hogy éreztem magam, már nem tudom, de volt egy kis vészfény a fejemben, ami villogott, hogy nincs minden rendben, valami bújkál bennem és nem csak sima nátha. Furán fájt a torkom folyamatosan, vagy legalábbis sűrűn, lázam viszont nem volt, az életerőm hullámzó, volt, hogy fáradt voltam, volt, hogy minden erőm visszanyertem, mikor hogy. Étvágyam kevésbé volt és minden nap tekertem 10-15 km-t a szobabringán,ami új szerzeményünk és imádom.

Kedden sem volt még sem illat, sem íz különösebb, hát legalább nem kellett félnem, hogy túlzabálom magam. Beszéltem a háziorvossal, azaz a rendelővel. Én soha nem jutok el a dokiig, mert mindig vonalban van valami mással, fontosabbal. A két assz. hölgy viszont nagyon-nagyon kedves volt, tettek fel nekem a felhőbe rögtön faparipát (így hívjuk a favipiravirt) és legyen itthon lázcsillapító és aspirin C, rengeteg C vitamin, C vitamin és folyadék szintén vég nélkül. Ja és majd valamikor megy a Mentőszolgálat tesztelni, de hát mivel a fiacskám pozitív, hát elég erős a gyanú, hogy covid van a dologban. 

Kedden lett volna időpontunk Tibivel harmadik oltásra, nem sokat töprengtem, én el sem mentem. Ameddig Tibi el nem hagyta autóstul a portánkat, nem is volt kételyem, nade utána...Mindegy, megnyugtattak, hogy jól tettem, tünetekkel nem szabad felvenni a vakcinát. Tibi gyorsan végzett, gördülékenyen, jól szervezetten folyt az oltások beadása, két Moderna után kapott egy fél adag emlékeztető Modernát megint. Minden vakcina elérhető volt, lehetett választani bőven. Neki fájt a karja, még másnap is, ha emelte, de egyébként nem kapta el a vírust sem és az oltásnak sem lett semmilyen mellékhatása. SZerencsés ember, gyakorlatilag kicsattan. Én nem tudom, hogy lehet valaki ilyen irigylésreméltóan egészséges. Remélem, 90 éves koráig így is marad.

Szerdán bejelentkeztem magán tesztre, mert az assz. becslése szerint pénteken teszteltek volna le, talán szombaton, mert rengetek-rengetek a beteg és nem győzi a Mentőszolgálat.  Na most a privi teszt teljesen felesleges volt utólag, max megnyugtatott. A gyorsteszt negatív lett és másnap hajnalban jött az email, hogy a pcr- is negatív. Teljesen sokk volt a negatív teszt eredménye, nem akartam elhinni. Ez az egész időszak arról szól, hogy Popianyu, Erika, én rácsodálkozom a teszteredményekre, hahahahaaaaa.....

A nega teszten felbátorodva visszanyertem az erőm, addigra már az ízek és illatok is egyre inkább visszatértek. Hogy hogy a fenébe nem kaptam el a covid  vírus felhőben a nyavalyát , én nem értettem egyáltalán. Van ilyen, tényleg van..... de tényleg van ilyen? Volt olyan ajánlás, hogy Zalán maradjon a saját szobájában, úgy könnyebben megússzuk, mi többiek,  fertőtlenítsünk le mindent utána, tányért, poharat, stb.... Hát mi nem ilyen családból származunk, nem tudtam szegénykét száműzni a szobájába, ahol nem akart egyedül kuksolni. Különben is be vagyunk oltva mindannyian. Szóval egy tömény covid vírus fertővé vált a kéglink. 

Váratlanul jött a hír, hogy már csütörtökön este tesztelni fognak. A két nega teszttel a zsebemben szerényen mosolyogtam a mentősre, akinek a szeme megakadt rajtam, majd megkérdezte az előszobában ácsorogva, hogy nem lenne-e egy maszkom......Úgy kellett felvennem, hogy az orrom szabadon maradjon, onnan vette a mintát, a számat viszont takarta. Nekem mindkét mintavétel igen kellemetlen volt, sőt, utána percekig fájt a kis orrnyálkahártyám, a szemeim könnyben úsztak, de hát na. Mindegy.  Eredmény szombaton online vagy hétfőn a házidokinál. 

Pénteken reggel korán jöttek Rékát tesztelni, még éppenhogy lebotorkáltam a nappaliba és próbáltam eldönteni, hogy hol kezdjem, rakjak be egy mosást, kezdjek neki főzni vagy mi legyen. Gyanús volt, hogy a kapuban egy talpig fehér ruhás csajszi ácsorog. Nem működött aznap a csengőnk, úgyhogy bentebb jönni nem mert a nyitott nagykapun. Gyorsan lehívtam a még ágyban fekvő Rékát, de már nem tudtam elpakolni az előző esti vasalásmaraton következményeit. Szóval megint égtem, mint a rongy, a nappali fotelben nem volt semmi más, csak hegyekban a vasalt ruhák......Pfff.... 

Pénteken elég sokat pótoltunk, tanultunk Zalánnal a jövő hétre.  Gyakorlatilag minden tantárgyból volt tennivalónk......szegény Zalánnak a szokásosnál is kevesebb kedve volt mindehhez. Csak addig nyúztam, ameddig muszáj volt. Péntek este azzal játszadoztam, hogy van e már eredmény ügyfél kapun keresztül az eeszt honlapján a tesztemről, de nem volt. Elkezdtem viszont köhögni, úgy, mint amikor meghűlök és olyan erős a köhögési inger, hogy állandóan csak köhögnék. Még TIbi is megjegyezte, hogy milyen csúnyán köhögök.... Vettem egy forró fürdőt, közben az Elszabadult Hajóágyó első felét hallgattam meg a youtube-on.  Elmúlt, jobb lett, tovaillant, el is aludtam hamarosan, csak némi orrspray segítségére volt szükség.

Szombat reggel arra ébredtem, hogy lemerült a telefonom. Jaj, mindegy, töltődött egy kicsit, rutinosan fel az eeszt honlapra és mit látok? Pozitív. POZITÍV. Kiléptem, beléptem újra, végiggörgettem, amit végig lehet és ugyanaz a kód jelent meg ismét. Mert nem azt írja, hogy nega vagy poz, hanem mindenféle kódot. Meg hogy SINE MORBO. De most nem volt semmi ilyen, csak a koronavírus kódja. Hoppá! Ismét meglepődtem. Szóval csak benyeltem. Gondoltam én, hogy ennyi covid vírust nem kerülhetek el a lakásban.  Nincs itt semmi meglepetés, ugye.

Tibi hozott friss zsömlét a pékségből, egyúttal leszedte a felhőből a faparipámat, hátha kellene fog a hétvégén, fene tudja. Elvileg a szombati nap a 6. nap volt, ami még beleesik a köhögéses, minden rosszabbra fordulós fázisba. Viszont ma nem köhögtem, mintha az a fázis este le is zajlott volna. Hm.....Genya egy vírus ez, ennél soha nem lehet tudni, hányadán állunk. 

Koradélután jött a hír valamikor, hogy 4 iskolai nap után újra van vírusfertőzött az osztályban, vagyis az osztály ismét karanténban lesz jövő héten, hétfőtől. Vagyis Zalán 3. hete itthon lesz zsinórban, igaz ebből csak 1 hét volt a betegség, 2 hét online suli. Nem lepődtem meg egyáltalán, ez most ilyen helyzet, a vírus nagyon terjed, ezúttal a gyerekek között is, illetve ezúttal a gyerekeket is tesztelik lázas, torokfájós tünetekkel, szóval ez aratni fog és a többségen végig fog menni az osztályban. Addig sanszos, hogy egyik karanténból a másikba esnek a téli szünetig. 

Közben covid-os lett a különmatek tanárunk fia is, ajajajjjajj....szóval rendeltem gyorsan néhány felkészítő munkafüzetet, január közepéig van még idő.

Hétfőn le kell adni lehetőség szerint a suliban a nyomtatványt, hogy hol kívánja Réka megírnia felvételiket januárban. Úgy néz ki, a Varga Katalin Gimnázium lesz a befutó. Mármint a megírásra. 

Hát szóval voltak itt hullámvölgyek, 3 negatív tesztre egy pozitív, karanténnal vége, új karantén jön hétfőtől. Volt itt minden. 

Egy biztos, hallgassatok magyar zenét! Itt van pl. Paulina az X-Faktor új felfedezettje. Egyik kedvencem. A másik Marci. 

, 

Karanténban 1

 

A héten ugye karanténban csücsül Zalán itthon, bár eddig nem sok órán vett részt. Történt ugyanis, hogy jelezte hétfő este, pont lefekvés előtt. hogy folyik az orra. Hát jó, zsepi, orrcsepp, jó éjszakát! Aznap éjjel pont közöttünk aludt. Éjszaka, miután visszafelé botorkáltam hajnali 3-kor a klotyóról, mint rendesen, akkor is befoglalta a helyemet az ágyban, úgyhogy arrébb kellett görgetnem a fiúcskát. Legnagyobb rémületemre, tűzforró volt a teste, szóval nagy riadalom támadt. Olyan régen volt lázas, hogy már nem is emlékeztem arra, hogy ha viszont felforrósodik a gyermek, akkor az kb. 39 fok és felette. Persze már visszaaludni nem is volt olyan könnyű, hiszen egyből összeraktuk a karantént és a lázat, valószínűleg benyelte Zalán a suliban valahol,valahogy a vírust. Nem is feltétlenül az osztályban, nem nagyon lehet tudni. Egy darabig még pörgött az agyam, latolgatva a lehetséges következményeket, mielőtt elaludtunk újra.

Reggel Zalán horpasztott nélkül, amit szokott csinálni, ha lázas beteg amúgy is, viszont a torokgyulladássel ellentétben, reggelre nem mászott fel a láza. Csak nem érezte túl jól magát és aludt egész délelőtt szinte. Délre aztán felment újra szép magasra a láza, akkor újra aludt, majd amikor lement neki, ismét fitt volt nagyjából és életerősebb. Estére, kedd estére nem lett újra lázas, ma reggel, szerdán pedig úgy ébredt, hogy ő teljesen meggyógyult, nem akar covid tesztre menni semmiképpen, el is lehet felejteni az egészet. Köhögött párat, de nem jellemző, az orra el van dugulva hellyel-közzel, de semmi dráma. Ma már étvágya is elfogadható volt. 

Persze az esetet jelentettem a Doktornőnek, aki délután felhívott, hogy mivel eleve itthon van kontaktként  Zalán és még be is lázasodott, ránkhívja a mentőszolgálatot, hogy teszteljék le, el is mondta ennek a menetét. Először egy gyorsteszt van, ami ha pozitív, akkor pozitív covidra, ki lehet mondani, ha negatív, akkor vesznek még egy tesztet és elküldik tesztre, aminek az eredménye két nap. Na most ugye kedden történt a bejelentés, valószínűleg annyira sok fertőzött van (vagy hát gyanús eset), hogy pénteken délre kaptunk időpontot. 

Ami minket illet, mi ugye Modernát kaptunk kétszer, de a szavatosságunk lejár november végén....ami elég para számomra. Jövő héten, vagyis 16-án kapnánk a harmadikat, ami vagy Moderna vagy még inkább Pfizer lehet, de hogy ezzel az oltással mi lesz , egyelőre nem tudom. Elvileg felvehetjük, ha nem mutatunk tüneteket. Egy kicsit bánom, hogy 10 napot vártunk az oltással, mert már hétfőn felvehettük volna, csak a megyei kórházba kellett volna kimenni, mi meg ragaszkodtunk a kisebb kórházhoz, gondoltuk, ott hamarabb megússzuk, nem kell sokat várni, kiesni a melóból...Hát most nem estem ki a melóból tényleg.

Na mindegy már, eső után köpönyeg, a szitu most már adott, a kocka el van vetve, hogy ilyen okosságokat írjak. Ha covid, akkor nagyon gyorsan átment Zalánon és egyetlen nap kellemetlenség után kevesebbel megúszta, mint egy torokgyulladással /mandulagyulladással szokta. Igazából évek óta csak náthás szokott lenni, réges régen nem kapott már antibogyót sem, szóval szokatlan élmény volt már az is, hogy lázas.

Mi -mivel oltottak vagyunk - nem számítunk kontaktnak, vagyis szabad a pálya, Réka mehet suliba, mi ketten pedig dolgozni, igaz, hogy covid tényleg járt e nálunk, lehet, hogy csak pénteken fog kiderülni vagy jövő hétfőn? Addigra pont egy hete lesz, hogy lerobbant. Neki egészen biztosan karantén lenne 10 napig, de az már az osztályt nem érinti, hiszen addigra mindenki karanténban volt, szóval ő visszatérhet a tantermi oktatáshoz a többiekkel , csak néhány nappal később. Remélem, jól számolom. Egyébként totál fertő a suli, szerintem kelnek-fekszenek most már a téli szünetig, én nem vagyok optimista, hogy sok tantermi élet lesz itt idén.....

A jó része a dolgoknak, hogy a GYÁP kapui megnyíltak előttem a covid-dal. Nekem soha nem volt olyan munkaadóm, aki engedte volna, hogy gyápra menjek a beteg kölkeimmel, pedig volt rosszabb és jobb munkahelyem is. Most viszont valami rejtélyes okból nem okozott problémát megggyőzni a Főnit, hogy mindenkinek jobb, ha én most gyápra megyek. Ez bámulatos, nem? Úgyhogy Zalán 12. szülinapja előtt csaknap fél évvel még szippanthatok egy kis gyápos levegőt, mielőtt ez az ajtó becsukódik előttem egyszer és mindenkorra. Na, nem mintha ez olyan nagy öröm volna, mert nem. Az már megint más káposzta, hogy egy 13-14 éves gyerek is lehet beteg, de biztos tévedek. Azok kicsattannak folyton. 

Na elment a net, majd máskor folytatom. 

A lényeg, hogy remélem, túléljük ezt is... 

Hétvége

 

Nem is nagyon történt semmi a hétvégén, hogy mit keresek a laptop előtt a blogon, nem tudom. Zalán ugye karanténban van a héten, jövő héten, péntek éjféltől november 13 éjfélg ott is marad, így nagy kiruccanásokat nem tervezhettünk. Pedig kalkuláltam titkon egy idén utolsó Ikea látogatással, talán Mamának találtunk volna egy kényelmes fotelt karácsonyi ajándéknak, nekem pedig mindenféle tárolóból van hiányom, de így itthon maradtunk. Tibivel szombat este Aldiban jártunk, vettünk ott egy kerékpár akasztót, jobb név nem jut eszembe. Ezzel kevesebb helyen elfér két kerékpár a garázsban télen, amikor egyik sincs használatban. 

Azt néztem, hogy senkin, de senkin nem volt maszk az Aldiban. Tudom, hogy nem kötelező, viszont a járvány helyzet nem valami virágos. Mondjuk Tibin sem, az ő elmélete az, hogy be van oltva, még hat elvileg az oltás és hamarosan kapjuk a harmadikat, szóval ha el is kapja, nagy baj nem lehet. Hát nem tudom, rajtam azért volt maszk és amíg az ALdiban voltunk, még 2, azaz kettő másik maszkos embert figyeltem meg, senki mást. A pénztárnál egy ötvenes pasi mögöttünk elég rondán és hangosan köhögött, azárt ahhoz már pofa kell - bemenni egy üzletbe és bemenni maszk nélkül.....betegen. 

Szombaton hamar elengedtem a tanulás gyepjőjét, nem volt kedve a gyerekeknek egyáltalán, aztán elment a net is, szóval felejtős volt. Réka egy fuvolás ppt-t készített németre, nagyon sokkal többre nem emlékszem. Picit matekoztunk, ismételtük a fordított és egyenes arányosságot, arányosságot, de csak a mintafeladatokig jutottunk, Réka nagyon nyűgös volt és lepattantak róla a feladatok, úgy éreztem. Zalánnal töriztünk, Mezopotámia és Egyiptom, de annyira romantikus és izgalmas nem volt a tananyag - németül. Fennakadt a Bewässerungswirtschaft- öntözéses földművelés szón, amit nem nagyon értettem, benne van a wasser, de mindegy. Holnap lehet folytatni, mert azt sem fejeztük be. Matekból a kapcsos zárójel, szögletes zárójel, sima zárójel felbontását vették, nem okoz gondot, kivéve, ha már az első lépésnél neki 16+16 = 36....

Vasárnap összegyűltünk az asztalnál egy meleg reggeli erejéig. Aztán mostam és teregettem vég nélkül, hogy Tibi elkezdett szárítógépet nézni a neten, ami persze még nem kell, megvárjuk, míg kinyiffan a mostani mosógép. Elég jól bírja. Utána Zalánnal tanultunk, Réka a szobájában nyomta, de este kiderült, hogy olyan sokra ma sem mentünk. És ezzel huss, el is telt a hétvége és nyílik egy új hét, jujjj.....

Ja, sütöttem egy tepsi almáspitét is, de olyan rossz lett, hogy sírhatnékom volt. Csak úgy lekövettem egy receptet, mely állítólag baromi jó, már a receptet megosztó nagyanyja is ezt sütötte....hát ez meglepően ehetetlen lett, mintha kifelejtettem volna belőle a sütőport, pedig határozottan nem és az alma is ízetlen...szóval ehhh, nem gondoltam, hogy el lehet rontani egy almáspitét, de de. Este 8 után muszáj volt Zalánnak gofrit sütni, mert ha van itthon tejszínhab és nutella is, akkor ez egyenlő azzal, hogy gofri tájm....Na ott meg kiderült, hogy nincs 4 tojás , csak 2, viszont minden más hozzávalót már Zalán összekutyult egy nagy üveg edényben, a liszt úszkált a tejben....na itt kicsit elfáradtam. Végül robotgéppel nagyjából homogén lett a cucc és elég nutellával és tejszínhabbal még ehető is. 

Ha már süti, azt terveztem, hogy idén fapados karácsony lesz, nem sütök őrült mennyiségeket sütiből, inkább matekozunk Rékával, az mennyivel jobb már. Mikulásra biztos sütünk egy jó nagy adag mézeskalácsot vagy mézeskekszet. Aztán persze kell mákos bejgli. Kelt tésztának aranygaluska és sütök még hólabdát vagy kozák sapkát, ki hogy ismeri.  ENNYI. Persze lehetne még mézes krémest sütni vagy zserbót, ha kapok diót és marhára rá fogok érni,sütök is, mert egyébként remekül fagyasztható. 

Menüt még nem dolgoztam ki, bár Szenteste nálunk mindig kacsa van és mama féle húsleves. Karácsonyi menü nem az erősségem, nálunk otthon anyu mindig hagyományosan töltött káposztát készített és ezt ettük egy héten át többek között, ám a mi családunkban csak én vagyok töltött káposztás, a többiek egyáltaán nem vagy kevésbé, más hagyományos kaját pedig nem dolgoztam ki. Valószínűleg sültek és rántott dolgok lesznek karácsonykor, attól is függ, hogy merészkednek-e majd hozzánk vendégek. Baconos-aszaltszilvás csirketekercsek vagy kijevi csirke. Majd még kutatok a receptek között. Ott van még a zseniális francia marharagu is, amit be lehetne vetni, de a tágabb rokonságban a marhahús nem népszerű egyáltalán, szóval az felejtős.

Ne szaladjunk azonban előre, holnap még csak november 8, hétfő.... Hol van még a karácsony?! 

Szombat esti láz

 Nem, nincs buli és lázasak sem vagyunk, csak hirtelen ez jutott eszembe címként.

Úgy vagyunk, mint a viccben, amikor mondja a nyuszi a csigának, hogy "szorul a hurok", egy kollegám otthon coviddal, tesóm a héten volt covid teszten (na mondjuk az legalább nega lett) és pénteken délután jött a hír, hogy Zalánék osztálya is karanténban lesz a jövő héten, van egy fő covid pozitív csemete a bandában. Jövő héten órarend szerint nyomják online. Ez érdekes lesz, mert én nem leszek szabin - vagyis egyelőre nem tervezem - Zalán meg úgy megbízható, mint amennyire egy kecskére rá lehet bízni a káposztát. 

Egyébként röhej, ahogy ez kiderül, mármint hogy covid fogságba estek az ÖtÁsok, mert a természetismeret tanár tartotta nagyon fontosnak megírni a classroomba, hogy a hétfői TZ elmarad, majd megírják egy héttel később. Mi meg - szülők -pislogtunk, mint hal a szatyorba, hogy most mi van? Az üzenet nem sokkal később eltűnt a classroomból, az ofő néma csöndben,a gyerekek nem tudtak semmit, szóval csak vonogattuk a vállunk, hogy valami megheckelte a classroomot vagy valaki. De az is lehet, hogy fatális tévedés az egész, a tanárnő eltévesztette a házszámot és másik osztálynak célozta az üzit. 

Pár órával később jött azonban az üzenet Zalán ofőjétől, hogy nincs hiba, sem tévedés, covidos van az osztályban. Jó kis hullámvasút  volt, karantén, nincs karantén, ja, de van karantén. Hétfőn fél 9kor kezdenek az órarend szerint törivel, a hetedik óra, az ofő, elmarad. Remélem, minden simán megy majd, nem lesz technikai gebasz vagy ha lesz, Tibi majd megoldja. 

Az biztos, hogy Zalán nem szomorú egyáltalán az online miatt, mert elmarad minden számonkérés, ami lett volna bőven a jövő héten, viszont úgyis pótolják, ha visszamennek, vastagon. Már ha visszamennek..

Rékáéknál egyelőre nincs beteg, készülnek a felvételire és a héten jó jegyeket hozott haza. Igaz, eléggé pipa voltam rá, mert úgy írta meg a tz-t németből a szünet utáni első napon, hogy szinte egyáltalán nem készült rá. Ehhez képest négyes lett. Az ofő szerint tudta, hogy aznap írnak, szóval kötelességtudatból eléggé el lehet marasztalni, de legalább jók az idegei. Jobbak, mint az enyémek, az biztos. 

A tánc betanulását egyelőre nem kezdték el (márciusban elvileg lesz alapítványi bál) de nem rohanok az esküvőiruha kölcsönzőbe esküvői ruhát választani, majd ha tutira megrendezik a bált. Egyelőre amúgy is csak a téli szünetig látunk, persze a felvételit sem tudjuk elfelejteni. A héten volt az azt, hiszem, a hét elején talán, hogy egyik nyílt napot mondták le a másik után a középiskolák, sajnos ez nem volt meglepetés. Sajnálom, mert nagyon várta Réka, akár 4 sulit is megnézett volna (főleg, mert 3 suliba igazolt hiányzással elmehettek volna, délelőtt,suli időben) 

Mi történt még? Tegnap este volt egy kis céges buli, mikor máskor , ha nem víruskitörés idején? Egy kollega az egyik raktár kijáratánál marhalábszárt kezdett el főzni bográcsban  és hamarosan olyan gyilkos, vadítóan jó illatok szálltak fel órákon keresztül, hogy nehéz volt a melóra koncentrálni. 4 után ettünk és ittunk, 8 után valamikor, amogy oszlott a banda, én leléptem egy üveg borral és néhány adag kajával. A csapat túlnyomó részben oltott, ahogy tudom, aki nem, az nagyon fiatal, bár sajnos most már a fiatalok sem teljesen lehetnek nyugodtak. Azért remélem, hogy egyikőnk sem fertőző....

Mi 16-án kedden megyünk a harmadik körért. 

Folytköv

Vasárnap reggel nem nagyon akaródzott kicsekkolni a szállodából, de végül úgy döntöttünk, hogy hazamegyünk. Nem is próbáltunk még egy napot maradni. Ki tudja, lett volna-e szabad szoba. Általában a kutyás szobák hamar elfogynak, ha a fél szálloda üres, nekünk akkor sincs hely, ha pont a kutyások már elkeltek.

Gyorsan összepakoltunk, lementünk reggelizni, szinte utolsókként. Később átjött a Labrador „anyukája”is (az „apukája” még péntek este kifejezte rajongását, majd aztán szombat reggel újra) hogy megszeretgesse Diót, persze össze-vissza hízelgett neki a dög. Majd jött a takarítónéni, hogy jaaaj, itt kutya van, de cukiiii, hagy simogassa már meg. Ő is kapott pár lelkes csókot, megsimogatni nem hiszem, hogy volt ideje. Tanultunk is valamit. Távollétünkben az ajtóra érdemes kirakni a „kutya van a szobában és egyedül van” táblát. Nem tudtuk, hogy ilyen létezik, a takarítónéni némileg megkésve akkor nyomta a kezünkbe. Igazából ritkán maradt az eb egyedül, csakis ha az étterembe költöttünk el némi időt. Ő azért egy felnőtt kutya most már vastagon és mint ilyen, védi a területét. Idegen behatolásra ugat sűrűn és izgatottan.

Szomorúan távoztunk. Talán még ennyi búbánat egy szálloda elhagyásában soha nem jött össze nekünk. A gyerekeknek már minden bajuk volt, lógatták az orrukat, főleg Zalán, de vigasztaltam, hogy bő 8 nap őszi szünet van előttük, nehogy már búslakodjanak itt nekem. Mi Tibivel már másnap dolgozunk. Az empatikus készségeiken még dolgozunk kell, mert nem nagyon izgatta ez őket.

Végül fél óra késéssel, de büntetlenül ,nehéz szívvel elhagytuk a szállodát. De visszatérünk, abban biztos vagyok! Remélhetőleg már tavasszal.

Mindent bepakoltunk a kocsiba és elbattyogtunk a közeli horgásztavacskához, mert olyan szépen sütött a nap. Réka úgy döntött, hogy a kocsiban marad. Megint nála volt a telefonja, naná. Itt elég nagy volt a népsűrűség, úgyhogy az erdőbe menekültünk, a csodás Mecsek fái közé.

Annyira csodálatos az őszi erdő, valami kimondhatatlan szerelem fűz hozzá. Emlékszem, elég későn szerettem bele az őszbe, írtam más sokszor, amikor 2007-ben Rékával a pocakban eljöttem szülési szabira és megszállt a zen…..akkor figyeltem fel a nagy babavárásban, hogy milyen csodálatos is az ősz és méltatlanul volt mellőzve általunk. A Mecsek sem kivétel, fantasztikus színes az erdő , tényleg lenyűgöző. Amikor eluntuk az erdei séta során az egyre szaporodó tócsákat és vizesárkokat, visszafordultunk, mert már nem volt cserenadrágunk és Pécset még mindenképpen útba akartuk ejteni.

Találtunk a leg-legbelvároshoz közel parkolóhelyet és nyakunkba vettük a várost. Azaz csak 4en, Réka úgy döntött , a kocsiban marad…..nem érezte jól magát indokkal. Sajnáltam, mert sokat vesztett és nem sokat nyert ezzel a hétvégi mini őszöléssel, se wellness, se erdő, se városnézés…..Pécs mindazonáltal minden várakozásunkat felülmúlta, gyönyörű szép. Addig bóklásztunk az ódon utcákon, amíg le nem jártuk a lábunk. Akkor egy pékségben vettünk elemózsiát, majd a főtéren Réka matek tanárába ütköztünk. Most mi a valószínűsége ennek? Jót vihogtunk ezen. Ők Bikalon töltöttek pár napot.

Figyeltem az embereket, olyan helyesek, jól öltözöttek, felszabadultak voltak. Akadtak külföldiek is, bizonyára, bár leginkább magyar szót hallottam. Zsúfolásig megteltek az éttermek, kávéházak kinti asztalai, mi nem voltunk ennyire lazák, nem mertünk már akkor sem "vegyülni". Egyszer megakadt a szemem egy hátizsákos anya-apa pároson is három Zalán forma fiúval.... hát azok sem unatkoznak, az egyértelmű volt. Többször kereszteztük egymás útját, valamelyik fiú mindig duzzogott, egy másikat az apja szidta éppen. Amikor már semmi másra nem vágytam, csak hogy visszaüljünk az autóba és induljunk haza, akkor megtettük ezt is. Este 8-ra hazaértünk és még vagy 2 napig eléggé vágytam vissza, picit ott maradt a hegyek között a lelkem….

Itthon a szomszéd néni közölte, hogy csőtörés van a házban és nem tudni, hogy közös cső vagy az övé, szóval gyorsak legyünk túl a fürdésen, mert jön a fia és elzárja a vizet az egész házban. Végül nem így lett és kiderült, hogy csak az ő mosogató közeli csöve szivárog, de így 3 nap idill után másmilyen hazatérésre vágytam valahogy. Back to reality frankón!

Sikondán jártunk

 Őszintén rácsodálkoztam az imént ezer éve írt előző posztomra.

Azóta sem jutottam sokra a karácsonyi ajándékokat illetően, mondanám, hogy kisebb bajom is nagyobb volt annál és még talán igaz is lenne. Sok klassz dolgot láttam, amiket olykor még a virtuális kosárba is beleraktam, majd ottfelejtettem. Amit meg is vettem, na olyan is volt, pl. a H&M online-ban nagyon szép hímzett hófehér ágyneműt, amolyan lyukhímzettet, amire régen fájt a fogam és pont akciós volt. De hogy ezt kinek adom?! Azt nem tudom. Nekem nagyon tetszik, az biztos. Vettem egy doboz finomságot, ilyesmit , hogy borok, sajtok, mézek, lekvárok, majd jó lesz valamire bárkinek, vagy megesszük mi. Réka szülinapi és névnapi ajándéka kipipálva, elvileg, Tibi vett neki egy marha drága kerékpárt. Majd ahelyett, hogy eldugtuk volna, valahogy majd megoldottunk volna, rögtön átadta neki. Mr Romantika és Mr Meglepetés egy személyben. Az én férjem egy zseni. Na mindegy, eső után köpönyeg! Most így legalább ült már rajta szegény lány, mielőtt eltesszük a bicót tavaszig. Egyéb apróságokat vettem neki, mint karkötő – ezüstöt szeretnék, mert a bizsuk hamar befeketednek sapka, pulcsi, illatos ezaz, de sok kreatív ötletem még nem volt. Tibi szülinapi ajándéka is formálódik.

Nem sokat írtam mostanában, egyszerűen semmi időm nincs, a munkahelyemen is sok volt a meló. Otthon meg aztán hol az egyik gyerek leckéje hullik elém, hol a másik. Az őszi szünetben volt egy kis pihi, de inkább csak azt történt, hogy mérhetetlenül felhalmozódtak a feladatok Réka esetében…..

Nem számoltam be egy nagyon klassz egri kirándulásról és egy hétvégéről a Mecsekben, ami nagyon nagyon tuti volt. Minden nap honvágyam van oda vissza, őrület.

A sikondai szállást még akkor lefoglaltam, mikor nyár végén minden hétvégén meglátogattunk egy várat és olyan éhesek voltunk, hogy Siklósra is a szemünket vetettük, ám úgy ítéltük, hogy túl messze van egy egy napos kiránduláshoz, ide több idő kell, minőségi idő. Találtam gyorsan kutyabarát szállást a vár viszonylagos környezetében és mivel akciós volt és annyira nagyon vágytunk oda, gyorsan lefoglaltam, mielőtt meggondoltam volna magam. Illetve először visszaírtak, hogy bocs, de nincs szállás, végül kiderült, hogy mégis van, mi foglaltuk le az utolsó szobát arra a hétvégére.

Úgy volt, hogy pénteken délben indulunk, az őszi szünet előtt. A gyerekek majd csak délig lesznek suliban, Tibi délig dolgozik, anya, azaz én délig dolgozunk, de végül nem dolgozott és tanult senki már utolsó nap a szünet előtt, hanem Zalán amúgy is beteg volt elvileg, Rékát kikértem aznapra, én meg vettem ki szabit. Így sem tudtunk időben elindulni, mint általában, és Tibi ilyenekkel tépkedte az idegeimet, hogy a legkisebb bőröndöt hozta le a padlásról négyőnknek, azt , amelyikkel Réka szokott osztálykirándulásra menni. Majd sipítozásomra csak a vállát vonogatta, hogy neki ne pakoljak csak alsóneműt és cserepólót….meg hogy nekem soha nem jó semmi. Na persze!

Párszor eltévedtünk az úton a célállomás felé, mert nem Pestnek indultunk, hanem toronyiránt , Kecskemét – Dunaföldvár- Pécs útvonalon, ahol elég rossz volt kezdetben az út, mit ne mondjak. Odafelé azonban senki nem panaszkodik vagy nyavalyog, dehogy. Kecskemétnél, amikor már úgy éreztem, legalább 2 órája robogunk, pedig nem, leintett minket egy hamvas arcú rendőrlány. Először azt hittük, hogy mingránst keres az autó utasterében, de aztán rájöttünk, hogy csak az öveket ellenőrzi. Viszont ő rájött arra is, hogy nem rendeltetésszerűen szállítjuk a kutyát, azaz nincs ketrecben….Tibi tökéletes alibit rebegett, mi szerint egy vizsla nem marad meg a ketrecben. Punktum. Ez kérem, egy VIZSLA. Hát nem fakadt sírva a meghatottságóla csaj, de intett, hogy tovább, tovább, menjünk a fenébe.

Az út Sikonda- Komlóig eseménytelen volt ezután, felfaltuk gyorsan a szendvicseket, almát és kekszet ropogtattunk , 3,5 óra múlva célba értünk. Tibinek kisebbségi érzése van a szállodákban, amióta kutyával utazunk, így vagy ötször megkérdezte, hogy ugye biztos kutyabarát e a szálloda, mert ő nem akar a kocsiban éjszakázni a kutyával. A bejáratnál a bazi nagy vizslafej poszter sem győzte meg igazából. Villámgyorsan becsekkoltunk, semmit ki sem kellett tölteni semmit, viszont 10méterenként állt egy kézfertőtlenítő. A kutya teljesen meg volt őrülve, hogy 3,5 óra után kiengedtük a csomagtartóból, 5 centis pórázon kellett tartani, különben mindenkit megcsókolt a szállodában válogatás nélkül. Itt picit féltem, hogy mindketten a kocsiban alszunk a kutyával, de nem volt gond. Ezet tényleg kutyabarátok voltak!!!! Bentebb a lobbyban ücsörgött egy gyönyörű fekete labrador, tök meglepve méregette a mi kutyánkat, hogy ide más eb is beteheti a lábát.

A szobánk várakozáson felüli volt, kényelmes, puha, isteni ággyal, tágas, tiszta, a medencékre néző….ami nyáron klassz lehet. Tényleg tök boldog voltam, hogy kutyásként ilyen szép szobát kaptunk, általában fapados, lebutított jár az ebekkel itt tartozkodóknak.

Ha a szállodát értékelni kell, tényleg csak jót tudok mondani, tiszta, csöndes, barátságos személyzet is. Valahogy olyan volt, leszámítva az étkezéseket , mintha csak mi lettünk volna jelen vendégként. Ha már kaja - a szálloda étterme elbukott a kancsóvíz- kalács – tükörtojás tesztemen, vagyis a késői reggelizőknek soha nem jutott kalács vagy friss croissant, ha volt egyáltalán. Mondjuk, nekem nem hiányzott, de feltűnt. Tükörtojást nem készítettek, de volt két fajta omlett - rántotta. A vacsoránál nem lehetett kancsó csapvizet kérni, az túl pór és átlag 500 Ft volt egy pohár üdítő – 2,5 dl. Egyik este kértem egy 0,7 dl-es sima vizet, mire a pincér megvetően nézett rám. Pedig csak sokat akartam inni és lehetőleg vizet. Viszont rendes volt, mert csak 0,3 dl-t blokkolt, ez távozáskor derült ki. A gyerekek minden este rántott csirkét faltak valami körettel és minden desszertet kipróbáltak. A vacsora csak 10/8 volt, de a desszertek az átlag szállodai uncsi desszerteknél finomabbak voltak. Egy nap volt pl. grízestészta, azon meglepődtem egy kicsit.

A fiúknak nagyon tetszett a wellness, én is megbántam, hogy én nem pakoltam magamnak fürdőruhát, mert üres volt délután 6 után….. Amióta hájas vagyok és kövér, nem mutatkozom fürdőruhában, pedig ezzel csak magamat fosztom meg az élvezetektől, mert a kutyát nem érdkeli, hogy hány kg vagyok éppen. Rékára nehéz vérzivataros napok köszöntettek rögtön másnap reggel, így ő is kihagyta némi szenvedés után a wellnesst kompletten.

Másnap reggel tettünk egy kis túrát a kutyával az erdőben valami ismeretlen túraútvonalon. Előző napokban esett , sőt előző este is, így volt némi félelmem, hogy a sárban dagonya lesz, de vigyáztunk. A gyerekek a szobában maradtak, mivel Tibi odaadta nekik a telefonokat, amiket hajnalban ravasz módon eldugtam, így nem voltunk képesek kirángatni őket a napfényre. No comment….. Csodás séta volt pedig, a kutya imádta minden percét. Annyira szereti a drága az erdőt, hogy az kimondhatatlna, látszik rajta, hogy szinte lubickol. Vagy inkább futkározik szüntelenül és szimatol.

Séta után átrobogtunk Siklósra, immáron kikényszerítve a levegőre a kölköket is. A cuki kis régi belvárosban Tibinek némi fegyelmezési gondjai voltak ismét a kutyával, aki nem tudja magáról még mindig, hogy kutya, és pórázon kell vezetni. Tibi végül azt találta ki, hogy ő kinn fog várakozni mit Hund, mi nézzük meg a várat hármasban. Megvettem a jegyeket, mint aki semmit sem hallott ebből 4 főre és egy kutyára. Némi érdeklődés után kiderült, hogy a kutyákat a kiállítótermekbe is be lehet vinni Siklóson, konkrétan mindenhová, szóval Tibi így mégis várlátogató lett, főleg, hogy már volt jegye is.

A vár szuper , bár Zalán csalódott volt hogy túl jó állapotban van, így nem igazi….csak az a klassz vár, ami romos? Nemár.... Kb. 4-ig maradtunk, pont távozóban találkoztunk egy hatalmas nyugdíjas csapattal, aki még befelé tartott, szóval jókorra időzítettük a látogatást. Nekem Kanizsai Dorottya története tetszett és a .... kínzókamra. Bevallom, na, az nagyon klassz volt, kicsit olvasni a korabeli börtön viszonyokról. Hazafelé azt terveztük, hogy beülünk egy csárdába, viszont pont akkor ment az ünnepi beszéd október 23-a alkalmából, így Pécsig azt hallgattuk az autóban, vagy majdnem, mert egyszer csak csődöt mondott a telóm, lemerült. Itt Zalán elkezdett óbégatni, hogy a helyi otthoni Meki felújítása miatt ezer éve nem ehette a kedvenc szendvicsét ,szóval ő a pécsi Mekire is kíváncsi. Éppen senki nem volt a drive-in-ban, így Tibi gyorsan döntött, végül ott ebédeltünk, bár már elég késő volt ebédnek, de mindegy.

Este jött még egy kör wellness és Zalán egész este a PS-ért állt volna sorban a játszószobában, de esélytelen volt. A vacsora finom volt, semmi különös, de jól esett, ízletes volt, nem volt semmi dolgom, csak belibbenni és kilibbenni, ez is nagy dolog olykor, főleg, ha pihenne az ember. Ez volt péntek és szombat egyben és most már 10 óra elmúlt, szóval folytköv később.