Felhő minden mennyiségben és értelemben

Az utóbbi időben megint elromolhatott az írókám, mert nem tudok normális posztot írni. Az is lehet , hogy egyszerűen nem történik semmi. Olyan, mintha ülnék egy tó partján és a lábam éppenhogy csak belelóg a türkiz színű vízbe, én meg csak úgy vagyok. Elvagyok. Most pont ez a jó. Mondjuk, se tó, se víz, nem érdekes, az életérzés attól még olyan.

Múlt hét hétfőn kontrollra vittem anyukámat a kórházba. Szegény, nem mert nekiindulni egyedül a tortúrának, mert nem tudta, kell e órákat várakozni a kórház előtt sorban állva. Mert persze azonnal fontos volt neki időpontot kérni, ahogy a „szükségállapotoknak” vége lett….nem várhatott a dolog. Már aznap is esett az eső, mint kb. azóta minden nap, csak esett vagy csepergett, esetleg szakadt. Szóval hangulatban voltunk mindketten Tibivel, ráadásul hét órára oda akart érni anyu a rendelésre, merthogy a főorvosassszony nyolckor konzíliumra megy vagy vizitelni, és onnan ki tudja, mikor tér vissza. 

Szerencsésen megérkeztünk a kórház kapujába (na mondjuk onnan elküldtek) háromnegyed nyolckor..... Mi még a saját esküvőkről is elkéstünk, nem hogy anyu kórházi időpontjáról, ahol csak a nap volt a biztos pont, ennél pontosabban nem mertek megadni…. Csak azon a bejáraton volt engedélyezett a belépés, ahol annak idején a szülészetre mentünk Apival romantikusan, kézenfogva (frászt volt az romi), de nem nagyon volt idő felidézni az emlékeimet, mert a katonai sátor alatt a sötétben egy nővér felé tereltek. Kérdésére bevallottuk, hogy múlt héten Olaszországban nyaraltunk, a mama elég forrónak tűnik és kehes is….de nem vagyunk betegek ám. Na jó, rossz vicc, törlöm, szóval bediktáltuk, hogy nem vagyunk betegek és lázasak sem és külföldön sem voltunk mostanában. Rögtön ránézésre 36,3 volt mindkettőnk hője. Erről meg az jutott eszembe, a régi szép idők, amikor az ébredési hőmet mértem a tüszőrepedés belövéséhez…de rég is volt!

Odabenn a negyedik emeletre felrobogtunk liften. Anyu elég nehezen találta meg, hogy hol is van az az osztály, pedig évek óta jár ide és nem költöztek sehová idő közben. Az ő tájékozódási képességeit örököltem. Így aztán hasznos volt, hogy elkísértem, nekem sem volt fogalmam sem, hogy kb. egy éve hová jöttünk érte. A liftben még talán most is ott állunk, ha nem jön valami karbantartó és nem szól, hogy a 4-es gomb után az ajtózárás gombot is meg kell nyomni, különben nehéz lesz működésbe hozni a liftet. Hálás voltam neki, hogy nem volt bunkóbb. Én az eü-ben mindenért hálás vagyok, ami egy fokkal jobb annál, hogy belém rúgnak…

A negyediken húsz perc várakozás után – senki sehol – anyukám észbe kapott, hogy hopsza, nem is itt kell várni, hanem az első emeleten, ott van az ambulancia. Gyanús lehetett volna a légüres tér a folyosón, de hát na. A kialakult körülmények miatt nem sejtettem semmit. Itt lélekben felkészültem, hogy négy előtt nem végzünk az tuti, talán le is fogyok, mire anyu innen szabadul, pedig az nem lenne semmi. Kaja az nem volt nálam, csak egy csoffadt kifli. Mire elénk tárult az ambulancia várója, legalább 15-en várakoztak már, többnyire hetven éven felüliek. Mindenkin volt maszk, de a 1,5 métert képtelenség volt betartani, egy idő után szerintem senkit nem is érdekelt, örült, ha le tudott ülni. Itt végül nagyjából 2,5 órát várakoztunk, közben megvitattuk minden létező témánkat kisebb vagy nagyobb vonalakban. A laborban, lenn a földszinten azonnal sorra került anyum, klassz kis sorszámhúzós rendszer van és már végeztünk is, úgyhogy ha jól rémlik, 11-re otthon voltunk.

Egyébként minden frankó volt, gördülékenyebb, mint gondoltam. Néha eltoltak előttünk néhány magatehetetlen beteget jobbról balra vagy jobbról balra – ritkán ugyanazt, amiről eszembe jutott, hogy Réka is árkon bokron keresztül jutott el annak idején a műtőből a szobájába a csuklótörése után és micsoda riadalmat keltett, mert torkaszakadtából ordított néhány pontján az épületnek. Egy-egy rendelésre várók annyira sajnálták szegényt, méltán. Két mosdót látogattunk ,mert anyu bámulatosan képes pisit felmutatni úgy, hogy órákon keresztül nem is iszik semmit. A kórházi szárny fel van újítva, tiszta, rendes. A főorvosasszony úgy beszélt a kisöregekkel, mintha ovis gyerekeket terelgetne, biztos a rutin meg az évek….vagy eredetileg óvónőnek készült ,csak nem engedték neki a szülei, mert orvosnak lenni elvileg menőbb. Anyunak nem tűnt fel a stílus, szerinte nagyon kedves volt a doktornő. Már a nyelvemen volt, hogy megkérdezzem, megjutalmazta-e ezért egy borítékkal, de végül nem szóltam semmit. Úgy tudtom, többszörös próbálkozásait a doki mindig azzal hárítja el, hogy költse a pénzt az unokáira! Nem fogadott el tőle pénzt, ami szerintem érthető és normális dolog. 

Ha már egészségügy, múltkor sikerült egyetlen telefonhívással gyógyszert felíratnom, nagyon meg voltam elégedve magammal. Általában vagy rohanni kell, hogy ötre még beérjek meló után a rendelőbe, vagy kivenni fél nap szabit. Na de azt meg a főni nem szereti igazán, úgyhogy akkor már egy egészet veszek ki…Viszont több nap, mint szabi, szóval az ember nem szívesen szórja őket feleslegesen, ha nem muszáj. Nahát, most meg csak tárcsáztam, elmondtam mit akarok és kész. Másnap kiválthattam a Felhőből. Nem szupi?

Na erre csütörtökön Zalán robbant le, mondván, hogy neki fáj a torka. Játszhattam megint a Felhőmmel frankón. Ahogy hazaértem a melóból, mélyen aludt az ágya mélyén, alabástrom arcszínnel, ami eléggé gyanús tud lenni, hiszen nem az a nappal szendergős fajta. Nem volt láza, úgyhogy kapott egy kis ezt és azt a fájdalomra, gondoltam ennyi. Torokfájás még nem a világ vége. Erre mire megyek haza pénteken? Hogy megint az ágyat nyomja, immáron lázas is. Mindenekelőtt a legvérszomjasabb sárkány énemmel száguldottam le Tibihez, hogy kérdőre vonjam, mi az, hogy beteg a gyerek, fél óra múlva már rendelés sem lesz, így tartotta ő a szemét az egy szem fiunkon? (A másik lány.) Gyorsan lezuhanyoztam, mert amúgy szakadt rólam a víz , kerékpárral száguldottam haza, majd egy törölközőbe burkolva, a kádból kilépve rögtön tárcsáztam a dokit. Aki , ugyanúgy, ahogy az én dokim, elsőre felvette. Na jó, ő a mobilját. A dokinő nem egy idegbeteg, pedig hívtam már fel kezdő anyukaként kétségbeesve, hogy mindjárt szénné ég a gyerek, olyan magas láza van és hogy hányás és fosás van nálunk gyors egymásutánban, nem sorolom, mindig meg tud nyugtatni. Már a hangja is olyan, tiszta szerencse, hogy nem tanár lett, mert a diákok biztosan mély álomba szenderednének tőle. Kérte, hogy küldjek fotót a torkáról, lő fel ezt és azt a Felhőbe, aztán meglátjuk, van most egy ilyen pár napos vírus a levegőben. Az jó, ha a levegőben van, mert Zalán az egyetlen, aki tényleg sehová sem jár, imád otthon gubbasztani a négy fel között, utálja a nyarat (nem a szünetet!!!) és alig várja a szeptembert, amikor nem izzad majd (csak német órán, de akkor nagyon). Tiszta anyja a gyerek, bár én már lassan egyik évszakot sem szeretem, mert mindegyikkel csak a cumizás van. Elküldtem  a nagy felbontású fotókat , amelyek tankönyvbe illlőek , piros a torka szegénykémnek rendesen. A dokinéni visszaírta messangeren, hogy mik a teendők és jobbulást kívánt. Ennyi. 

Most úgy áll a helyzet, hogy talán már a tegnapi nap folyamán nem volt láza, de a torokfájásba bele akar halni szegény gyerek, Réka legnagyobb bosszúságára. Réka szerint Zalán spontán szimulál és semmi baja nincs. Persze és a lázat is maga generálja! – kiáltottam utána pont tegnap, ahogy sértődötten felviharzott a fúria az emeletre a szobájába, hová máshova? Ezeknek minden bajuk van, ha véletlenül az egyik egy hangyányival több figyelmet kap. Ezt patikamérlegen számolják nálunk, katasztrófa. Ilyenkor sajnálom, hogy nincs még legalább két gyerekünk, mert akkor jobban belezavarodnának a nagy számlálásba.

Réka kuckó

Réka szobája aprócska, de lassan elnyeri végleges berendezését. Hoztam néhány fotócskát. Úgy fotóztam le, ahogy hagyta Réka délután.

Ami lemaradt

Azt nem is irtam, hogy Réka végül gond nélkül kiszabaditotta a sulibox-ból a 3 hónapja ott rekedt baracklevet. Biztos izgultatok, mi lett a sztori vége. Vitt CIFet és fertőtlenitő Dettol sprét, hogy I. néni, a töri-magyaros meg is torpant mellett, hogy mit művel a boxával. Aztán kellemes vakációt kivánt és üdvözölte Dió kutyát, hehe.

A baracklé nem fortyogott ki, nem robbant szét, még csak nem is lebegett rajta finom penész réteg, sőt, döbbenet, de büdös sem volt. Persze nem kóstoltuk meg, szóval azt nem állitom, hogy finom is volt. Hogy milyen féle volt, nem tudom, szerintem Aldi sajátmárkás....Szóval Réka megkönnyebbült, mert nem égett le a fél suli előtt  - főleg, hogy csak az ő osztálya volt abban az időpontban jelen a suliban....

Olvastam posztjaitokat a bizonyitvány ügyben és kicsit elgondolkodtam, hogy micsoda h...e pi...a vagyok, amiért elégedetlen voltam a bizonyitványokkal....bár ez nem egészen igy pontos. Mert Réka eredményén nincs min szomorkodni, mert csupa egyhangú jegy. Most, hogy már nem mindenből kiváló, csak jeles, az ugyan kit izgat Engem nyilván zavart egy röpke pillanatig, de szerintem azért, mert Rékát zavarta. Egyébként ez az év megint nehezebb volt, mint az ötödik, ám nem olyan nehéz , mint a hetedik. Viszont ha belegondolok, hogy Réka még mindig félkézzel egyensúlyoz és nincs benne a munkájában minden energiája...az megnyugtat. Én egyébként is úgy láttam, hogy nem törekedett arra, hogy minden jegye ötös legyen, csak a végeredmény legyen stabil ötös és végülis ez teljesül. Irodalomból egy négyese van a húszból, a Toldi doga lett négyes, amit már home schoolban irt és nem figyelt eléggé. Mint ahogy a matek négyese is redmentás, ezen rögtön bukott két kiválót és lett helyette "csak" jeles....Na mindegy, Tibi mindig azt mondja, hogy Réka miatt nem kell aggódni, de hát én már csak ilyen vagyok, hogy sokat várok el tőle, mert olyan sok minden van benne és lehet belőle. .... Zalán ügye egészen más, neki valahogy a jegyei ritkán tükrözik a tudását. Ugyanabból a témából simán tud kettest és ötöst irni, függően a napszaktól, a csillagok állásától és hogy mennyit tanult rá....Itt még nem tudom a megoldást. Nála jóval kevesebb a motiváció, nem érdekli a suli, amin néha őszintén megdöbbenek. Csak remélem, hogy ahogy telnek az évek, javulhat a helyzet, majd kiderül. Augusztusban biztos hogy kénytelenek leszünk elővenni a német anyagot, átvenni, ismételni, gyakorolni, hogy szeptember végén, amikor az előző éves ismétlő dolgozatokat irják, tudjon irni egy négyest. Ötöst nem várok el, bár home school-ben irt német ötöst is, amit a suliban soha, csak a szóbeli munkáira szokott ötöst kapni németből kizárólag....Én még mindig nem vagyok benne biztos, hogy ebben a suliban fejezi be a nyolc osztályt, talán könnyebb lenne neki a jóval kisebb követelményű egyháziban, de egyelőre küzdünk, mint malac a jégen. 

Amin még kiakadtam Zalán esetében, hogy magatartásból négyest kapott. Fogalmam sincs, hogy miért, mert soha nem kapott beirást vagy elmarasztalást, az osztály csöndesebb , visszahúzódóbb részéhez tartozik, nála sokkal agresszvabb, verekedősebb fiúk vannak ,kiváncsi lennék, hogy ott befigyel e a bizonyitványban a négyes magatartás, különösen azoknál, akik egyébként kitünőek. Persze gondolom, nem.  Utálom az osztályfőnökét, főleg az ominózus olló eset óta, amikor a nyávogós B. megvádolta, hogy Zalánnál van a francos kétszáz forintos ollója...majd otthon meglett a táskája alján. A hülye picsa ofó pedig vagy ötször elmondta Zalánnak, hogy hol van az olló, hol az olló? Majd végül az volt  a hab a tortán, hogy hozzon neki újat. Ezt utóbb letagadta. MIndegy. Utálom a némbert, fogadóórán is olyan bunkó, mintha rám lenne irva, hogy az én gyerekem nem kitűnő a többi húsz huszonöttel ellentétben. 

Tegnap este bejelentette facebook videóban a fuvolatanárnő, hogy otthagyja a zenesulit , összeegyeztethetetlen ellentétek miatt, stressz miatt, amire már az egészsége is ráment....Gondoltam, hogy nem Zs. néni lesz az, aki végigköveti Réka fuvola tanulmányait, ebben egészen biztos voltam, főleg, hogy kb. szülő korban van.....harminc körüli, de abban reménykedtem, hogy legalább a nyolc osztályt vele végig viheti. Hát nem. Most vagy maradunk a Bartókban és kivárjuk, ki lesz a tanár, ha lesz egyáltalán, vagy megyünk a tanárnőnk után a másik zenesuliba vagy elmehetünk egy harmadikban, már ha ott egyáltalán tudják fogadni. Réka persze habozás nélkül rávágta, hogy követi Zs.t az új suliba. Hátrány, hogy nem az általános suliban lesznek az órák megtartva, hanem át kell sétálnia a zenesuliba. Nincs messze, de télen, sötétben, hóban...hát nem tudom. Viszont egyáltalán nem biztos, hogy továbbra is lesz kihelyezett tagozat a sulinkban, szóval lehet, hogy mindenképpen el kell majd járni egy másik suliba az órákra. Egyelőre szerdán délben bizonyitványosztás. Őszig kitaláljuk, hogy legyen. Attól is nagyban függ, hogy a mostani zenesuli, a Bartók mit tud majd ajánlani...

Egy hét minusz

El is telt az első hét a vakációból. Igaz, nagyjából két hete nem tanultunk semmit vagy majdnem semmit, szóval kezdik megszokni a skacok a jóvilágot. 

Szombaton pont mama névnapját ünnepeltük Tibi tesójánál, mikor egyszer csak leszakadt az ég és uszoda lett a város első alkalommal. Akkor még csak azon morfondiroztam, hogy soha nem szoktam az utcára néző erkélyre teregetni, de most megtettem és hát asszem most sem kellett volna..... Másnap a zivatar megismétlődött, ha lehet még nagyobb erővel, akkor pont nem voltunk a városban, szerencsére nálunk nem volt káresemény. Innestől fogva csütörtökig minden nap esett, hol szakadt, hol ömlött, hol áradt...szerda volt a mélypont, amikor pont az évzáróra kellett mennie Zalánnak. Hirtelen negyed 4 körül akkora zuháré volt, hogy az egész utca viz alá került és mivel gumicsizmánk nem volt, Zalán nem tudott elmenni az évzáróra. Nagyon nem volt szomorú mondjuk....Azt tudom, hogy 4,89 kell az osztályátlag, no komment! Rékáék évzárója reggel volt, tiz órától, hozta az úgymond tőle kellemesen megszokott jegyeket, bár megmondom őszintén, nem vagyok maradéktalanul elégedett a szorgalmával, nem tudom, jövőre mi lesz. A fizika és kémiától is eléggé parázok, mi lesz, ha abból négyes lesz (biztos összedől a világ...), a tanárnőről is vegyeseket hallani. Hát mindenesetre bizom Réka vegyes érdeklődésében - még mindig nem tudni, hogy humán vagy reál érdeklődés kerülgeti...Majd kiderül, egyelőre pihi van.

A gyerekekre meglehetősen rászakadt a digitális oktatás alatt a laptop és telefon használat, úgyhogy most elvonón vannak. Az összes laptop kódot kapott, Zalánnak nincs telefonja és laptopja egyáltalán, mert olyan felháboritóan beszél, hogy az ember zsebében kinyilik a bicska...A youtube-ra igy is fel tud menni a tvről, szóval dugdoshatom a távirányitót is. Egyszerűbb lett volna jólnevelt gyerekeket kinevelni, de fájdalom, ebben nem értünk el sok sikert eddig. 

Rékának szoktam kisebb melókat adni, pl. ismerkedhet, hogy a konyhában mit hol tartok, kipakolhat , bepakolhat a mosógépbe, kiteregethet. Zalánnak olvasnia kell egész nyáron, mert azt az utóbbi időben elhanyagoltuk. Persze berzenkedik ellene, de hiába kapálózik.

Gondot okoz még az esti lefekvés és újabban a fürdés kikövetelése is, néha az eszem megáll, komolyan. Képes Zalán megkérdezni, hogy kell-e fürödni és ha a válaszom igen, akkor minek??? Én mindig azt hittem, hogy ez alap, soha nem jutott eszembe, hogy esetleg ellógom a fürdést. Viszketnék egész éjjel, mint a bolhás kutya. Hát neki ezek szerint nincsenek bőr problémái...

Pillanatok alatt képesek összekapni, majd összeverekedni, a végén még én vagyok a hibás, hogy valamelyik gyerek pártjára állok, pedig nem, mert egyik 19, a másik egy hiján húsz. Múltkor elvittem őket fagyizni, gyalog sétáltunk el a cukrászdáig, de nem birták ki azt a tiz perces utat sem, durva sértegetésekkel nyirták egymást, majd Zalán vissza is akart fordulni. Úgy kellett magammal rángatnom. Szép kis család, nem mondom! 

Net hiányában Réka ismeretlen dolgokkal molyol a szobájában, Zalán olykor kimegy bringázni, de inkább tévézik. Legózás sem jellemző vagy a lovazás, bár volt már rá példa.

Rotyog a töltött paprika, kései ebédünk, lassan készen is lesz. Anyósom palacsintát sütött és megyünk majd cseresznyét szedni. Nyugis hétvége lesz, remélem. 

Elméleti menünk:
- pizza a hűtőben cserbenhagyott sonkák és felvágottak felhasználására. Sajt is van bőven felbontva
- mogyoróvajas csirke- Angliában annó a kedvencem volt, de azóta sem készitettem. Most Tibi kiváncsi volt, milyen az a mogyoróvajas szendvics lekvárral...és hát maradt ki bőven mogyoróvaj. Mondjuk az kérdés, hogy a gyerekeknek izleni fog -e avagy nem...
- kijevi csirke rizzsel - de lehet, csak göngyölt sajtos csirkerolád lesz , majd kiderül
- cseresznyés pite , tejes pite, vagy valami ilyesmi
- borsóleves vagy borsófőzelék görög húsnyársakkal, imádom
- jó öreg bolognai spegetti street kitchen módra, az valami csodafinom
Tervezett nasi újdonság a panna cotta sós karamellás vagy karamellás öntettel

Aztán lehet ám, hogy egész héten hideget vacsorázunk, majd meglátjuk. Majd igyekszem finomakat sütni, főzni, legalább most, a szünetben kellene brillirozni. 

Totál elfelejtettem

Szóval a fotók. Totál elfelejtettem, hogy ígértem őket. 

Az agyam lágyul. Ma felhívott egy nagyker, hogy megkapta az árut, minden vidám, de a számlát nem találja. Mondom neki kedvesen, hogy a Főni ma nincs az irodában, majd biztos elkészíti, egyet se aggódjon! Elköszöntünk, megnyugodott a pasas, minden kerek, leteszem a telefont, amikor eszembe jutott, hogy neki nem is  Főni szokott számlázni, hanem én......Hogy lehetek ilyen idióta? De legalább a számla készen volt. 

Évzáró előtt

Amióta nincs suli, még fáradtabb vagyok meló után és még kevesebbre vagyok képes, mint korábban. Valahogy túlzottan kiengedtem. Hazakerekezem, aztán lerogyok a kanapéra, bonyomom a Netflixet és meglehetősen sz...r anyának érzem magam egy órával később. Aztán 8 körül dobom össze a vacsorát, ma pl. chilis babot, és pihizem ezerrel tovább. Terveztem paradicsomlevest is, bazsalikommal és tejes pitét sok-sok cseresznyével, vagy piskótát vagy palacsintát, vagy meggyes rétest, de aztán maradok a minimumnál  vagyis hogy vacsorát alkotok és kész. Most vagy ennyire ki vagyok készülve, jobban, mint gondoltam, vagy simán ellustultam. Mostanában a kutyát is Tibi viszi a Tiszához esténként...

Hétvégén cseresznyét szedtünk anyunál, ott végeztünk is a szürettel. Úgy bezabáltam cseresznyével, hogy vasárnap estére kikészült a gyomrom. Pedig anyósomnál még van 3 nagy fa, amiről szedni kellene a cseresznyét...Isteni, ropogós, nagyszemű, hogy az ember már ránézésre csorgatja a nyálát. Na nem én, én rá sem bírok nézni. 

Réka sokat csavarog a barátnőjével, ez újdonság, minden nap mennek valahová. Mondjuk egy kicsit megnyugodtam valamelyik nap, amikor egy órát vártak a fészekhintára a játszótéren.....hogy benne tehénkedve tudjanak zenét hallgatni. El is felejtettem mondani, hogy legálisan ezt már nem sokáig tudják megtenni, 12 év a korhatár a játszótereinken. Na nem mintha megbüntetné valaki....csak mert túlkoros. 

Holnap bizonyítványosztás, nem tudom írtam-e, Zalánék 4-5 között kapják ki a bizijüket, Réka reggel 10-re megy. Drukkolok Rékának, hogy legyőzze magát és képes legyen kiszabadítani a barackleves flakont a suli boxból...Március óta nem tudom, milyen halmazállapotba ment át a lötty, csak remélni tudom, hogy esetleg...elpárolgott. 

A ballagás szombaton nagyon szép volt, megnéztem a videót és a fotókat a suli honlapján. A nyolcadikosok nem fogták egymás vállát, ahogy vonultak a feldíszített folyosókon és szerintem a termekbe, az üresekbe nem mentek be. Egyébként minden szép volt, mégis csasak jobb, mint a semmi....nyolc évet csak érdemes lezárni valamilyen módon, ha már nincs dögvész és pusztulat. Nekem az évzáró sem hiányzik, ha rajtam múlna, ez az osztály szintű teljesen elegendő lenne, a versekre ugyan ki kíváncsi?  Az amúgy szép, hogy a kis elsősök, a kitűnők kezet foghatnak az igazgatóval és a végig kitűnő nyolcadikosokról is megemlékeznek egy kis kupával. Az évzárónak amúgy is van egy olyan pezsgő, eufórikus hangulata , szemben az évnyitóval. 

Dobok néhány fotót  hétvégéről. 

Az év legszebb napja

Az év legszebb napja, kitört a nyári szünet!!!! 

Na jó, akkora eufória nem volt azért, mert én ezt a tanévet már június elején elengedtem kb.  Olyan sem volt még soha, mint most, hogy mindkét gyerek önállóan készült ezen az utolsó héten. Figyelték a feladatokat, ímmel-ámmal csinálták is a dolgukat, Réka reggel önállóan felébredt a zoom órájára, nem kellett nyaggatni. Az sem érdekelt, ha nem lett kész egy házi, erre is volt példa. Zalánnál természetesen. Ő volt az, aki a legutóbbi matek Tz-t úgy írta, hogy az első oldalát a dolgozatnak végigmorogta. Hogy most neki ezt miért kell csinálni, nem akarja megoldani, elege van és egyáltalán, hülye suli. Míg nem elegem lett és letorkolltam, hogy most már fogja be, koncentráljon a feladatokra, oldja meg mind a három oldalt, aztán csinál amit akar, bánom is én! Erre kicsit megszeppent és szerencsére abbahagyta a méltatlankodást.  De már mindegy is, vége! 

 Gondolkodtam is, milyen könnyű lenne az életem, ha mindig ennyi részt kapnék ki a suliból, mint ezen az utolsó héten....de hát ez még nem lesz jellemző pár évig, azt biztos. Sőt, most jön a neheze, Rékának a hetedik osztály, Zalánnak a negyedik (bár ez könnyebb nálunk, mint a harmadik, ez biztat, kár, hogy a német olyan nehéz..)  

Hát ennyi, éljen a nyár, itt a ropogós cseresznye időszaka, a jázminillat, a hűvös reggelek, még egyre hosszabbodó esték, pihenős, lazulós munka utáni délutánok, lazítós, abszolút kikapcsolódásos hétvégék szezonja. Nekem most még nem is hiányzik a szabi, akkora könnyebbség, hogy nem kell tanulnom, hehehe... 

Vakációóóóóóóó! Élvezzétek ki minden napját (akit érint), sajnos ez sem fog sokáig tartani. Két pillanat és az évzárón találjuk magunkat....Még addig lesz szombaton ballagás a nyolcadikosoknak és szerdán bizonyítványosztás osztályonként. 

Home office, viszlát!

Mivel holnaptól egész héten kirándulnának a gyerekek, ezért házit sem adnak ezekre a napokra a drága jó tanerők. Hát nem rendesek? Rékának ma még volt online órája, egy matek, egy természet és egy német, így ebéd előtt még kínoztam egy kicsit,  feladtam neki néhány egyenletet, amit sok-sok vinnyogás után megoldott. Voltak érdekes húzásai, amit az év végi agyhalálnak tudok be. Neki ma még volt 3 online órája, aki javítani szeretett volna, vagy kénytelen volt, az felelt természetből. 

Még a rókatáncot videóra kell venni, mert a hétvégén elmaradt és a Präteritumokat is ki fogom kérdezni Rékától, mert ilyen szemét vagyok, inkább most, mint augusztus végén. Végül is, még 8 nap van a suliból....Az más kérdés, hogy lepattint és már tojik a múlt időre és elhajt a fenébe a präteritumommal együtt. 

Zalánnal délután megírtuk a matek tz-t és ezzel én lezártnak tekintem érdemben ezt a tanévet. Jó hosszú felmérő volt, de nem okozott nehézséget, szerintem könnyű volt. Könnyen el tudom képzelni, hogy ez egész osztálynak ötös lesz. Volt rá 120 perc, mi 80. perc táján adtuk be. Igaz, 5 perc késéssel kezdte le írni, akkor tudtam lehívni a minecraftja mellől. Na mondjuk ez fog hiányozni a következő tanévben. A ráérős, stresszmentes tz-k és számonkérések...

Holnaptól tehát újra az irodában nyomom a gombot melóilag. Egyszerre várom is és nem is. Könnyebb lesz így dolgozni és ha egyszer hazajövök, akkor az nem második műszak lesz, hanem pihi és kikapcs és szabadidő a valós értelemben. Jó lesz, remélem! Mondjuk a kutya hiányozni fog. Az a 24 órás szimbiózis, hehe.

Na megyek, palacsintát kér a nép. Már megint. 

Kezdjük a hamburgerrel

Hétvégén vettünk megint hamburgerzsömlét. Ezzel talán mindent elmondtam. Még éppen kelt a tészta, amikor Tibi jött csütörtökön, hogy akkor mehetünk az Ikeába, úgyhogy beraktam a tésztát a hűtőbe, ahol este tizre tényleg megkelt, viszont másodszor, formázás után már nem annyira. Éjjel egy órára lettek kész a zsömlék, de minek...olyan kemény volt a teteje, hogy bátran lehetett volna dobolni rajta. Nem baj, nem adom fel, de legközelebb császár zsömle lesz szezámmaggal a tetején. Ja egyébként izben olyan sok baj nem volt vele, de valahogy jobbat vártam. 

Ma örömmel láttam, hogy Zalánnak lassan elfogynak a házijai a classroom-ban. Juhuhuhu....!!! Olyan szép látvány, amikor üres a classroom. Na mondjuk még kedden befigyel egy matek TZ délután, de mi az már nekünk? Semmi. Főleg, hogy két óra lesz rá. Réka szegény még cumizik rendesen, jövő hétre tele vannak házival. Ő meg prüszköl, mint egy macska, hogy nemigazság....Megértem, emlékszem jól, mennyit szenvedtem jómagam is a vakációt megelőző pár hétben.  

Tegnap meglátogattuk anyukámat. Orjalevest főzött és pörköltöt tésztával, az ő hagyományos kajáit. Én még életemben ilyen finom húslevest nem ettem. Pedig csigatészta volt hozzá, nem pedig az én imádott cérnametéltem, de akkor is. Csak ebédelni voltunk benn, egyébként a kertben múlattuk az időnket. Hamarosan érik a cseresznye nála. Láttam, mennyire örült nekünk, amikor váratlanul betoppantunk és mennyire sajnálta, hogy csupán 2óra múltán már megyünk is haza...

Vasárnap volt némi tanulás, de csak a forma kedvéért és bevallom, megírtam pár etika dolgozatot Rékának. Csak pár bekezdést kellett írni, gyorsan letudtam. Az egyikre kapott is egy ötöst. Idáig süllyedtem a home school végére, megírom a gyerek helyett a házit. De már ez sem érdekel, nem olyan téma volt, ami számítana. 

A hétfőnk mozgalmasra sikeredett, talán mert lelkiismeret furdalásom támadt, amiért elfelejtettem a gyermeknapot. Valahogy kiment a fejemből. Nagy dolgokat nem szoktunk ilyenkor művelni, nincs ajándék, de elmegyünk állatkertbe vagy kapnak egy kisebb hegynyi fagyit, ilyesmi. Szóval hétfőn sok mindent próbáltam bepótolni, jóvá tenni. Reggel lángost sütöttem, fokhagymás tejföllel és sajttal tálaltam. Utána egy ismerős vizslással találkoztunk a Tiszaligetben. Örültek a kutyik a társaságnak és a szabad futkározásnak. Olyan szép volt együtt a két vizsla, majdnem mint két tojás, pedig van köztünk több mint egy év korban. Hazarobotunk, ettünk-ittunk, összedobtam egy kis dubarry-t megint, majd irány a Bagolyvár mini vadaspark, amit felújítottak ugyan, de állatilag nem volt sok változás. Azért láttunk egy gyönyörű gímszarvast a szokásos állatok mellett és simogattunk nyuszit. Persze érkeztünkkor elkezdett szakadni az eső, még szerencse, hogy fedett volt a jegypénztár. Mire elállt, már csak 45 percünk volt szétnézni. Este a gyerekek kaptak egy kis Mekis kaját, hogy teljen legyen a muri. Ja és sütni kellett nekik palacsintát is. Még jó, hogy azt mondtam nekik tegnap, hogy nem kell ide gyereknap, mert nálunk mindig az van. Erre dobtam rá még egy lapáttal....Nagyon tudok, azt meg kell hagyni.