Pénteki történet

Azt találtam ki, hogy írok egy bejegyzést Mikulás alkalmából, de még nem tudom, hogy ez poszt ténylegesen be lesz-e fejezve, mert volt már számos piszkozat, mire végül feladtam és bezártam a blogot. Jól lehet, már nem tudok írni. Valahogy a lelkem másmilyen, de lehet, hogy ez hülyeség, egészen egyszerűen csak a helyenként elviselhetetlen, vissza-visszatérő stessz, vagy ami mostanában történik velünk és körülöttünk, kiölt belőlem valamit..... t vagy ami még egyszerűbb magyarázat lehet, hogy menthetetlenül öregszem. Nem bölcsebb leszek, hanem vénebb. Az gépeltem véletlenül, hogy végebb. Ha ja. Az idő majd úgyis megmutatja.

Szóval ezt írtam péntek este. 

Tegnap este a gyerekek kisuvickolták a cipőiket, Zalán még az ablakba is kitette őket. Igaz, nem a szobájában, hanem a nappaliban. Réka közölte, hogy az ő csizmája túl nagy és nem elég tiszta az ablakhoz, szóval ő sokat nem bíbelődött a csizma pucolással. Nem tudtam nem észrevenni, hogy az arctisztító korongjaimmal pepecsel fekete cipőkrémmel.....Hiábavaló volt, nem sokkal később elment az apjával a karácsonyi faluba szétnézni, szóval újra sáros lett a bakancs (nincs is csizmája).

Mindketten felhívták rá a figyelmem, hogy tudják, hogy nincs Mikulás, illetve valamikor a jó Miklós bácsi volt, igen, de szóval, hogy ne ringassam magam hiú ábrándokba, tudják, hogy én rakom a csomagokat az ablakba. Én hárítottam, nem mondtam sem igent, sem nemet, szerintem egyébként ezt is várták el tőlem. Játszunk, és ezt mindenki élvezi. Habár bevallom, én már nem annyira, mint mikor picik voltak és komolyan hitték, hogy éjjel a Mikulás csomagot hoz nekik, tekintettel arra, hogy egész évben jók voltak. Hihetetlen milyen édesek voltak akkor. Varázs költözött be olyankor hozzánk. Most ez már nincsen, szétoszlott, de azért némi ünnepélyesség vegyült a levegőbe reggel, amikor megtalálták a csomagokat. (Auchan-ban voltak Mikulásos filc zsákok. Zalán másnapra szétszaggatta, de hát na....)

Anyukám a múlt héten már átadta a csomagokat a gyerekeknek, amit együtt állítottunk egyébként össze 2 héttel korábban. Anyósom és sógornőm pedig este adta be a kék és piros helyes kis csomagokat. Éppen a konyhában tettem-vettem,mire hallom, hogy valaki kaparászik az ajtón. Pont, mint a kutya szokott. Nem értettem a dolgot, mert a kutya nem volt itthon, de azért robot módra mentem ajtót nyitni. HIrtelen ott állt előttem sógornőm….Jó nagyot sikítottam az arcába.

Ma még Mikulás buli a suliban, ami annyit takar, hogy Zalánék második órában azért írtak egy német felmérőt a többesszámú igeragozásokból, Rékáék pedig feleltek németből…de mindegy. Itt a német az isten, mindent felülír, mindenen uralkodik. Rékáéknak csomagátadó buli lesz 4-5. órában és valami társasjátékos csapatépítő móka. Ez utóbbi rájuk fér, mármint a csapatépítés. Elég sok feszkó van a lányok között. Egyik  11 és fél éves, a másik már 13...Nem csoda. 

Húztak egy-egy nevet, hogy ki kinek készít csomagot. Persze hatodikban már rafkósak és ment a csere-bere….Így pl. Réka is pont a barátnőjének készít és ő is neki. Kiszimatolta ezt az ofő is, be is rágott, hogy elrontják a meglepit, de végül nem húzatott velük újra nevet, beletörődött a mini kamaszok akciójába.  Zalánék egységcsomagot kapnak, amit egy a tanterem előtt hagyott zsákban kapnak meg a gyerekek. Gondolom, remélem, szigorúan a német dolgozat után. Bízom benne, hogy négyes lesz legalább…



Jártunk a héten a 6.B-vel Gödöllőn is, meglepetés volt a gyerekeknek, a drága jó ofő szervezte Mikulás alkalmából szintén. Mi , szülők már a nyílt órák óta tudtuk ezt, ami valamikor november közepén volt, de a gyerekek tényleg csak előző nap értesültek róla. Megnéztük a Grassalkovich kastélyt, amiről én úgy tudtam, hogy jártam már ott, de valahogy a felújítás előtt lehetett, mert már semmire nem emlékeztem. 

A gyerekeket nem érintette meg annyira maga a kastély, az mindet elmondott, hogy ahogy a másfél órás út után kiszálltunk a buszból, két másodpercen belül belevetették magukat a gyerekek az 5-10 centis hóba és szilaj csata vette kezdetét. Látszott, hogy idén még nem láttak havat. Mondtam is az ofőnek, hogy akármilyen nagyok ezek a gyerekek – sokan már akkorák, mint én vagy magasabbak (168 cm), vagy akármilyen nagynak érzik magukat, azért még belül nagyon is gyerekek, szerencsére.

A gyerekek tehát nem jöttek izgalomba sem Sisi-től , sem Ferenc Józseftől, pedig nagyon érdekes volt, hogy helyenként a bútorok és a parketta is korabeli, tehát konkrétan a királyné ill. király használta őket( császár és császárné)…engem az ilyesmi levesz a lábamról. Az idegenvezetéshez be kellett volna jelentkezni előre, amire nem túl kedvesen hívta fel a figyelmünket a pénztáros hölgy, de elengedtük ezt, az ofő volt az alkalmi idegenvezető.

Később a szomszédos Mikulásházban folytattuk a bóklászást, ami megélt úgy 20 évet, hogy én nem is tudtam róla. Igazából ez egy hatalmas karácsonyfa dísz üzlet. Persze innen sem jöttünk ki üres kézzel. Én egy csodaszép kis egeret vettem, Zalán fénydekort a szobájába, Réka pedig pár apróságot majd odakinn mézeskalácsot és puncsot (gyerekeknek). Magas volt az árszínvonal, de azért nem jöhettünk el üres kézzel. Bóklászás közben Réka kiszürt egy L.Vuitton-táskás szőkeséget és azt találgattuk, hogy igazi vagy hamisítvány....a pénztárnál hagyott összeg alapján eredeti lehetett. ...Mármint a táska, a nő nem biztos. 

Összességében klassz nap volt, mi szülők egyet fájlaltunk, hogy nem péntekre esett ez az egész. Hazaérkezés után már nagyon kínszenvedés volt tanulni, leckét írni, készülni másnapra. Zalánnak az órai munkával együtt 10 matek feladat volt a házi, németből meg 3 A4-es oldal gyakorlás, fordítás. A matek egy részét én oldottam meg, bevallom. Hab a tortán, hogy másnap dolgozatot íratott az ofő természetből, Rékáék osztályával, amiről nekünk elfelejtettek szólni a lecke szállítók, hiszen múlt héten hiányzott. Mindegy, megírta négyesre, ügyes volt.

Amikor tavaly a karácsonyi faluban fél hétig dideregtünk együtt az akkori 5B-sekkel, másnap akkor német dogát írtak, ugyanezzel az ofővel. Kedélyesen ecsetelte, forralt borral a kezében, mi minden lesz a másnapi dolgozat témája, mi meg csikorgattuk fogunkat és vicsorogtunk. Egyébként egy remek tanár, tényleg csak felsőfokban lehet róla beszélni, ez egy kis hibája....imádom, de tényleg! Mindent meg lehet vele beszélni, ruhalmas, nyomokban hajcsár, de valahogy ért a gyerekek nyelvén.

És hogy mi van még előttünk? Jövő héten szerintem dolgozatok és felelések tengere zúdul a gyerekekre, vagy nem, még nem tudom, de az biztos, hogy Rékának pótolni kell töri és matek TZ-t.

Hétfőn zongorás próba a zeneiskolában a tanszaki koncert előtt. Idén nem vitték túlzásba, jó sok óra elmaradt, a tanárnő Kínába utazik turnéra, szóval korán van a tanszaki,  és amire egy nem túl csinos darabbal készül, de már egész megszoktam. Hibátlanul még nem nagyon megy, de a tanárnő állítja, hogy igen. Hát jó. Itthon tuti nem. Ezt a szomszédok is igazolják szerintem. 

Csütörtökön Réka szülinap, ami szerintem idén is 4 napos ünnepbe csap át. 12 lesz a lány és belecsap a félelmetes 13.-ba.....hát nem tudom erről mit is gondoljak....Leginkább azt a közhelyet, hogy tök hihetetlen. 2 év múlva felvételit ír, nyolcadikos lesz, pedig minap még vittem oviba a kis drágát, kézenfogva....de ne is menjünk bele, messzire vezetne, hehe!

Utolsó héten lesz karácsonyi vásár, fogadóóra, Rékáék cirkuszba mennek Pestre és utolsó nap karácsonyi ünnepség. Ezen a héten én már csak nyomokban dolgozom.....


Lassan kezdem összeírni, mi minden kell a sütikhez a nagy süti maratonon, amit még lezavarok karácsonyig. Tervezek még mézeskalácsot, linzert, hókiflit, zserbót, aranygaluskát és bejglit. Hiányérzetem van némiképp, de elég lesz ez. Karácsonykor lesz töltöttkáposzta, kacsa és marharagu. Végig itthon leszünk, idén, apu halála óta először nem hagyjuk el a várost....Ennek is megvan az oka, de erről inkább nem mesélek itt...

Remélem, Zalán fog nekem sokat segíteni, főleg a linzerekkel, hókiflikkel, mézeskaláccsal, mert ezek ugyan könnyű és egyszerű sütik de el lehet vele pepecselni hosszan. Igaz, mire kitör a téliszünet, addigra ezek elvileg már dobozokban, üvegedényekben várják az ünnepeket.

Ami az ajándékokat illeti, a gyerekeket tekintve már egész jól állok, bár Réka szülinapja a fenyegetőbb, de arra már régen megvan az ajándék. Idén valahogy az ajándékok háttérbe szorulnak, a gyerekek miatt erőlködök én, Tibi mással van elfoglalva. Valahogy fura lesz az idei karácsony, úgy érzem, de remélem, nyugodt lesz és békés. Fat chance!

Most azonban még élvezzük a Mikulás napját. A kedves kollegák reggel troll módra leragasztották a laptopom egerének érzékelőjét, de kaptam csoki Mikulást kettőt is, szóval volt hehe és haha. Desszertként pedig mindenki kapott egy óriás palacsintát Endorfinéktól, aminek a felét alig tudtam megenni és a cukor szintem a plafont verdeste.

Hajrá hétvége, még két hét sulit kell kibírni! A gyerekek ma nagyon szenvedtek a tanulással, pedig még jön egy kis hajrá. 

Boldog Mikulást mindenkinek, szép hétvégét!

Elbúcsúzom

Jók legyetek!
Nem írok többet egyelőre.
Itt lezárom a történetet.

Anya, a megszállott

Pontosabban kerékpár függő. Ma sűrűn szemerkélő esőben, borús időben indultam haza az irodából, mégis vigyorogtam, mint a vadalma, mert nyeregbe ülhettem. Hát nem vagyok totálisan elmebeteg? Vagy ha az még nem is, de valamilyen formában megszállott. A kollégák, vagy aki látott biztosan azt gondolta, hogy szegény nő, most jól elázik, mekkora szívás, én meg csak - mint már említettem - vigyorogtam. Mert a bringám egy csoda, azzal élvezet gurulni és a fékem is olyan, hogy atom biztosan működik. Mindegy, hogy esik az eső vagy nem, ha nem süvít a szél és nincs nagyon hideg. Márpedig az nincs még...

Úgyhogy hajrá bringa, egyelőre akklimatizálódtam a hűvösebb időhöz is, melegebb cipő, melegebb dzseki, kesztyű és még talán kitartok pár hétig. Minden nap ajándék, hehe...

Őszi szünet rajtol

Nyakunkon az őszi szünet, ami egy csodaszép napos hétvégével köszöntött be.

Szombaton nem kevés szenvedések árán megvettük a téli cipőket a gyerekeknek. Zalánnak könnyű dolga volt, mert volt választék bőven és ő viszonylag gyorsan, pasis módon döntött is. Réka viszont előadta a hattyú halálát és a pillangó kisasszonyt egy személyben, mini tini változatban, két üzletben.

Közben eszembe jutott, hogy a cipőboltban mindig szenvedek, ha Rékával megyek vásárolni és Rékának, szóval van abban valami jó is, hogy egyre feledékenyebb vagyok. Mert különben Tibit küldtem volna, aki kint sétafikált a C&A mögött a réten. Azt a szenvedést és hisztit , amit Réka levágott amiért nem volt a megálmodott csizma az üzletben, ami az ő fejéből pattant ki , ráadásul a velúr csizmát nem vettem meg neki téli lábbelinek, mondván, hogy nem vízálló…na mindez már sok volt neki. Brühühü, tavaly vettem neki egy barna bakancsot és egy fekete csajos csizmát is, mindkettőt. És hogy ő azt kedvére váltogathatta. Hát igen. Most meg most van, villámcsapás és szegénység. Örüljön, hogy nem a kínaiban kellett cipőt venni neki. Végül leültünk Zalánnal az üzlet hátuljában és vártunk. Vártuk, hogy a királylány döntsön. Zalán felajánlotta, hogy masszírozza a nyakamat, úgyhogy el lehet képzelni, hogy lefáradtam. Végül persze felszállt a füst és választott egy bakancsot a lány, talán nem volt benne a tíz legszebben a száz közül, de mindegy, már nem érdekelt.

Még be kellett volna menni a C&A-ba, mert vasaláskor megrongáltam Zalán kedvenc felsőjének a matrciázását, de elfelejtettem, a fiú pedig nem nagyon követelőzött azóta sem, úgyhogy elengedtem ezt a témát.

Vasárnap temetőben voltunk apunál, vittünk neki virágot, koszorúkat, most hétvégén már csak fagyálló koszorúkat érdemes kivinni, azt hiszem. Találkoztunk rokonokkal is, de nem volt kedvem hozzájuk, nem is örültem nekik , totál antiszoc leszek lassan vénségemre. Mondjuk meg sem kérdezték, hogy mi hogy vagyunk, csak ők voltak terítéken, igazi energiavámpírok, de mindegy, én most sok jót úgysem tudtam volna elmesélni és legalább tesóm lányának Cambridge-i felvételijéhez gratuláltak. Hogy a kisebbik gyerkőc tesóméknál közgazdasági középsuliba jár, arra egyetlen szót sem szóltak, úgy tűnt, csodálkoztak. Nem tudom mit gondoltak. Hogy ő meg Eton-ba jár? Komolyan, nem értem az embereket.

Az őszi szünetben az a legjobb, hogy reggel nem idegbeteg kapkodással telik a nap az indulásig, ami fél nyolc. A gyerekek alszanak, a kutya is szolidáris velük, béke van és nyugalom. Nem hisztizik senki, nem kell senkinek ötször elmondani, hogy:

- Fésülködtél mosdottál?

- Este kell bepakolni a táskában.

- Innivalót te tegyél magadnak.

- El fogunk késni, igyekezz!

- Ez a nadrág/felső itthoni, azonnal öltözz át!

- Ne nyavalyogj, légyszi!

Hanem szépen elnyammogom a kis pirítósomat, közben nézem a híradót vagy ami éppen a TV2-n megy, elkortyolom a narancslevem, majd összeszedem a táskáimat és megkeresem a bringám. Az igaz, hogy nem valami nagy öröm már kerékpárra ülni, de tíz körömmel kapaszkodom belé, és amíg le nem fagyok róla, azzal járok. Tegnap kesztyűt is húztam, bár ma nem kellett, sapka sincs rajtam, csak a dzsekim kapucnija. El vagyok keseredve, hogy hamarosan le kell tennem és járhatok busszal, bele vagyok betegedve. …Annyira nagyon szeretem a bringámat!

Mint kitalálható volt, az őszi szünetben most nem vagyok szabin a hagyományokkal ellentétben, mert a Főni külföldön van. A mázlista. Szóval az van, hogy a gyerekek otthon, kettecskén, Tibi dolgozik ugyanazon a helyrajzi számon, majd majdnem és így telik el a hét. Főleg, hogy az idő is komorabbra fordult. Még szerencse, hogy a péntek az ünnepnap, Mindenszentek.

Ezzel párhuzamosan sakkozom a szabikkal, még nem döntöttem el, hogy mikor veszem ki őket pontosan. 13 nap szabim van, őrület, nem? Ebből nagyjából 9-et hagyok decemberre (kb. 6 kötelező mindenkinek) és 4 marad novemberre, ami elég soknak tűnik. Ráadásul nem tehetem meg, hogy eltűnök egy hétre, mert abból úgyis az lenne, hogy intézzem már el ezt és azt, egyeztessek ezzel és azzal, az meg úgy nem olyan jó. Ez volt a nyári szabi alatt is, hát nem volt pihentető.

Az őszi és a téli szünet között nagyjából hat hét lesz, ez ideális, én kb ilyen intervallumokban mindig tartanék egy hét szünetet. Aki lemarad, felzárkózhat, aki elfáradt pihenhet, ha valamire nem volt idő, akár közös családi együttlétre, ekkor pótolható. Valamiért a második félév mostoha gyereke az oktatásügynek, mert akkor a tavaszi szünet is nagyon rövid, másik szünet, hosszabb nincs, ezért nem csoda, hogy május elejére teljesen kidöglenek a gyerekek és szerintem a tanárok is.

Kellene egy kötelező síszünetnek nevezett izé február végére vagy a közepére, aztán egy hosszabb szünet, kb. 10 napos húsvétkor, áprilisban vagy amikorra esik. Ha korábbra, elég rövidebb is, akkor viszont május elején kellene szünet vagy április végén. Szóval összességében a második félévnek is tartalmaznia kellene legalább 2-2,5 hét szünetet. Nem tudom, megérem e ezt. Vagy majd amikor Zalán is leérettségizik, na majd akkor valaki a homlokára csak, hogy feltalálta az egyensúlyt az oktatásban.

Ami a házi feladatokat illeti, szerencsére nem nagyon kaptak az őszi szünetre, legalábbis nem tudok róla. Így elsősorban pihenhetnek. Viszont németből van tanulnivaló Zalánnak, lesz felelés, matekot, környezetet nem tanulunk és kell helyesírást és másolást is gyakorolni, az olvasásról nem is beszélve. Ez nem sok, minden nap egy pici. Hogy Rékának milyen leckéja van, azt nem tudom, a Walesi bártok első 11 versszaka biztos, de azt megtanulta még szünet előtt.

Zalánék kezdenek egyre többet beszélni német órákon, mármint mondatokban, ragoznak sima igéket és rendhagyó igéket is. Most képleírás a házi, vették a ház részeit konyhától a kutyaházig, ezekről kell legalább négy mondatot mondani per helyiség. Nem nehéz, de azért nekik talán még nem is könnyű: Ilyesmi, hogy : Das ist die Küche. Die Küche ist under und in der Mitte. Die Küche ist hell und modern. Oma und Anne kochen Suppe in der Küche. Ja merthogy a –ban-ben-t is most vették. Zalán azért kínlódik vele.

Megmosolyogtam a füzetben a példamondatot, amit a kutyaházról írtak. „A kutyaházban a kutya húst eszik (fressen igével).” Hát nem tudom, mondjuk Diónak nincs is háza, tökre meglepődne, ha tudná, hogy más kutyának van, de amikor volt is kutyánk, Molly oda soha nem vitte be a kaját és nem is oda adtunk neki enni. Még a -20 fokon emlékezetes télen sem 2003-2004 között valamikor. Úgyhogy aki ezt írta, biztos nem volt kutyája még….

Ja és hát ugye fogyni kellene, fogyni kellene, de valahogy örömöm lelem az evésben, úgy meg nehéz….Most is kigomboltam a nadrágomat, mert úgy kényelmes, ha kibuggyan a pocak.... jaaaaj nekem….

Kutya az Ikeában!

Az volt, hogy ma végre rászántuk magunkat, hogy elhozzuk a fuvolát az "Operaház mellől". A fuvolát ki kellett próbálni és csak Réka tudja megfújni, úgyhogy egyértelmű volt, hogy egy napot lógni fog a suliból. De nem pénteken, mert az TökJó nap. Tanítás ugyan elvileg van, de amúgy buli az egész nap. Szóval akkor nem, szóval, ha már szerda ünnep, akkor másnap.  Zalán is ragaszkodott hozzá, hogy velünk jöjjön. Oké, az már két lógós gyerek, de végülis 3 napot lehet igazolni és mindig hagyunk benn napot, szóval miért is ne? Úgyis küszöbön a szünet és csodaszép az idő. 

Az nem volt a forgatókönyvben, hogy Diót is visszük magunkkal, mert 5-6 órát simán elvan egyedül, átalussza az ingermentes órákat, nem rombol, semmiben nem tesz kárt, egyszerűen alszik. A gyerekek viszont kitalálták, hogy vigyük magunkkal, mire nekem beugrott, hogy az IKEA, egyik célpontunk, kutyabarát és innentől, miután ezt hangosan kimondtam,  semmi meg nem mentett bennünket, hogy a kutya velünk ne jöjjön. 

Leszaladtunk vele a Tiszához, ami most olyan gyönyörű, hogy el nem lehet mondani. Színesek a fák, olyan valószínűtlen színű a víz és hullanak a sárga falevelek, mintha kötelezően előírná nekik a dramaturg vagy a rendező. Valamilyen szinten végülis így van.

Felrobogtunk Budapestre, ez kb. másfél óra volt az Operaházig. (A Gucci boltnál megint sor állt, hehe. Ja és egy Teslát is láttunk, ami már akkor Tibi álomautója volt, amikor még nem is volt kereskedelmi forgalomban. ) Elintéztük a teendőinket, amikért meglátogattuk a fővárost, aztán az Ikea felé vettük az irányt, Soroksáron.  Kutyástul, még mindig. Nyilvánvalóan.

A parkolóba érve sehol egy kutyát sem láttunk, ami Tibi szerint rossz jel volt, így hát, bár én kiolvastam az ide szóló IKEA szabályokat, és tényleg be lehet vinni ebet (macskát, vadászgörényt, sok mindent, de vinni kell az oltási könyvet, pórázon kell tartani és a kutyának tisztának, ápoltnak kell lennie. ) Na elvesztem ebben a mondatban. Szóval Tibi megerősítésképpen infót tudakolt meg az első arra járó Ikeás emberkétől, míg mi többiek a mosdóban felfrissültünk.

Már az elején látszott, hogy bár jót akartunk, igazából semmi helye ott kutyának. Egyrészt, mert ugye sok ezer, akár tízezer ember illatanyagát érzi és ettől eléggé izgalomba jön. Legalábbis a miénk. Nagyjából végigszáguldotta volna legszívesebben a sok kacskaringós utat , Tibit maga után rántva, aki persze ezt nem engedte, amiből az lett, hogy a kutya liheg, vibrál, fojtja le magát a nyakörvvel, szóval szánni való látvány. A legjobb az volt, amikor sebes léptekkel átszáguldottunk a bemutató részen. De hát így hogy lehet vásárolni? Nem egyszerű. 

Másrészt látszott, hogy az Ikeában még sok kutya nem járt, maguk az Ikeás dolgozók is meglepődtek a látványán. A többi vásárlótól rosszallást, ellenszenvet egyáltalán nem tapasztaltunk, páron összesúgtak Tibi háta mögött, hogy ide be lehet jönni kutyával????? Viszont a kisgyerekes szülők örültek neki egy picit, a 3 éven aluliak meg aztán oda és vissza voltak érte.

Ahogy a bemutatótermes részből lejöttünk, Tibi feladta a kínlódást, és kiment az áruházból, hárman maradtunk a gyerekekkel benn. Helyes döntés volt, Dió még túl fiatal ehhez, túl sok volt az inger és tényleg csak sajnáltam, hogy kínozzuk ezzel, pedig ő azt szereti, ha erdőbe visszük vagy rétre, a tóhoz vagy a Tiszához, ahol szimatolhat, futkározhat, lepkéket kergethet és ilyenek. Végül ezt megtette a parkoló melletti szabad területen többször is, de hát na. Nem ez volt a cél. 


Azt is megfigyeltük egyébként, hogy a kutya még anyunál vagy anyósoméknál is egészen másképp viselkedik, mint itthon. Olyan kis hebrencs, izgatott, itthon pedig mint Buddha , maga a nyugalom. Szóval, hogy milyen az igazi Dió, senki sem tudja, csak mi négyen. Mert ha hozzánk jön valaki idegen vendégségbe, vagy akár családtag vagy barát, akkor is adja a hebrencs kis valóját, puszit ad, ugrál, vele kell mindenkinek foglalkoznia. Pedig igazából ő nem pont ilyen. 

Na szóval úgy voltunk nyugodtabbak,ha velünk van az eb, nem a zárt lakásban 5-6 órán át, de igazából azzal tettünk volna neki szivességet, ha itthon hagyjuk. Talán majd ha benő a feje lágya, 3-4 éves elmúlik, higgadtabban viselkedne, de nem hiszem, hogy teszünk újabb próbálkozást. Az az elképzelés, hogy majd közönyösen álldogál a póráz végén, vagy csücsül a fenekén és figyeli az embereket nem nagyon jött össze. 

Hazajöttünk, kapott vacsorát, játszottunk egy kicsit, majd kinyúlt a kanapén, mint aki lefutotta a London Maratont és azóta is alszik. Elfáradt a szentem. Hát igen, általában a délelőttöt teljes egészében átalussza, lényegében, hétköznapokon dél és este 22 óra között pörös, egyébként alszik. Holnap helyreáll a rend, én dolgozom, a gyerekek suliban,  Tibi is tesz a dolgát....és mivel rendszert igénylő és szerető kutya, ez biztos tetszeni fog neki. Hétvégén, ha már kitört az őszi szünet, megint elvisszük valahová, futni, sétálni, Tiszában fürödni vagy amit szeretne. 

Mert egyébként annyira, de annyira lehet őt szeretni....Ezt még biztos soha nem írtam.. :) 

Ten years of marriage

Holnap lesz a házassági évfordulónk. Annak idején nagyon vigyorogtam azon, vadul dörzsölgettem a tenyerem, hogy október 24-én nagyon klassz házasodni, mert nem lehet vagy legalábbis nagyon nehéz elfelejteni a házassági évfordulót. Október 23 + 1 nap, a gyengébbek kedvéért. Ehhez képest aztán valahogy úgy alakult, hogy nem is az esküvőnket ünnepeltük annyira, hanem a megismerkedésünk évfordulóját. Az meg a Nemzetközi Nőnap. Amit viszont annyira nem ünnepeltem soha, de hát legalább valami mást lehetett. 

Tíz év házasság, nem sok, elrepült. Együtt járásunk első néhány évében még nem tudtam Tibiről semmi negatívumot felsorolni, ma már lenne pár tippem. Pl. ma is,  mi történt? Az ebéd elkészültség tekintetében éppen finisbe fordult, amikor neki pástétomot, kenyeret és zöldpaprikát kellett ennie... Persze Zalánnak is adott pár katonát a kajájából. Fél óra múlva persze ugrott a családi ebéd, Rékával kettesben falatoztunk, a fiúk csak asszisztáltak. Az ilyentől pl. hülyét kapok. Úgy érzem, hogy semmibe veszik a munkámat. Nem kell glóriát varázsolni a fejem fölé, szentté avatni, amiért főzök, de ilyen veszély nem is fenyeget.

Régebben sokat sóvárogtam azután, hogy minél többet együtt legyünk,  nem tudtam aludni, ha nem volt mellettem az ágyban este. Aztán jöttek a gyerekek, cseperedtek a gyerekek, peregnek az évek és manapság sűrűn előfordul, hogy valamelyik gyerkőccel alszom és Tibi a másikkal. Hogy négy órakor nem végez a munkájával, sem hatkor, mint más pasi, megszoktam, nem is probléma. Nem gondoltam volna 10-15 éve, hogy ilyet egyszer kimondok. Azon sem akadok ki, ha bejelenti, hogy egész szombaton dolgozni fog. Bár ilyesmi azért ritkán van manapság. Csiszolódtunk egymáshoz, ismerjük a másik minden gondolatát. A lakásfelújítás egy kicsit megcibálta a tollainkat, ordítottam vele torkom szakadtából a legmélyebb pillanatokban. Máskor meg összekapaszkodunk, egymásba kapaszkodunk, mert csak ketten vagyunk a világban, ő nekem és én neki. 

Nem lesz évfordulós ajándék, nem lesz rózsacsokor, sem gyertyafényes vacsora és még az is lehet, hogy senki nem búgja a fülembe holnap, hogy én vagyok az élete szerelme. Nekem elég az, hogy ő van nekem. És én vagyok neki. Egységet alkotunk, jó csapat vagyunk, egyformán gondolkodunk. Kincs ez. Félember lennék nélküle. 

Pont egy évvel később, Zalán keresztelőjén. 

Zalánéknál

Zalánék osztályában az a szokás, hogy ha valaki valami rossz fát tesz a tűzre, akkor saját magának kell ezt beírni a szülő számára az üzenőbe, majd azt a tantónéni aláírja. Olvastam már olyasmit, hogy "Órán radírral dobálóztam" "Leveleket tépkedtem" illetve most a minap "Kővel dobáltam Alexet." Általában megkérdezem a témáról az illetékest, ezzel egy időben vagy valamivel korábban vagy később pedig vállat vonok. Tegnap viszont azt vettem észre,hogy a "Kővel dobáltam Alexet" című beírást a következő oldalra lapozva újabb üzenet követte. "és megérdemelte". Akkorát mosolyogtam magamban. Ez annyira jellemző és annyira Zalán....

Megírták a környezet tz-t....a tegnapi gyakorlásból kiindulva a helyesírás eléggé katasztrófa lesz, pedig gyakoroltunk, hogy "PILZ", így kell leírni a gombát, meg Maiglöckchen az CKCH, de nem nagy baj, ha valamelyik betű kimarad. Mondjuk a "SÜCC", mint Schütz, na az már nem elfogadott. 

Réka is megírta a természetismeret Tz-t...róka, süni, erdők, bagoly, ilyesmi. Az anyagot átlapozva számomra is adódott pár újdonság, főleg a fogalmakat, virágok részeit tekintve. Én pl. elfelejtettem, merthogy biztos tanultam, illetve  tudnom kellene, hogy van porzós virág és termős virág. Az egyszikű, kétszikűről nem is beszéljek...Na nem égetem tovább magam a tudatlanságommal kapcsolatban. 

Bár ma megjegyeztem valakinek, hogy az a balfácán Justin Trudeau (talán így kell írni) megint nyert...mire az a valaki megkérdezte, hogy és mit sportol az , mert még soha nem hallott róla. 

Csodás, csodás idő volt ma is, bár nem mondanám, hogy kihasználtuk, mert csak hazakerékpároztam a melóból. Az új kerékpár pedáljaim nagyon menők és tök ingyen kicserélték, upgradelték Decathlonék. A srác megkérdezte TIbitől, hogy mit művelek ezzel a kerékpárral, hogy fél év alatt elkoptak, ő sárban, erdőben, hegyen-völgyön hajtja,ugrat és még mindig a gyári van neki fenn, évek óta. Hát mit művelnék? Tekerem. Mégis mit lehet csinálni egy pedállal. Ehhez nekem nagyon szegényes fantáziám, biztos amúgy sok mindent. 

Ja, aki nézi a Sztárban Sztárt, vannak nagyon menő énekesek a versenyzők között. Meglepően magas a színvonal. Mogyorósi Adrienn a kedvencem, most nagyon jól hozta Kovács Katit, valami fantasztikus volt. Egyébként meghallgattuk az eredeti dalt a youtube-on Kovács Katival. Nos , az még most is megállja a helyét, erős dal. Micsoda hangja volt! 

Jártam ma fuvola órán is, Réka elvitt magával. Új dalokat kapott. Éppen a táskámban kotorásztam, amikor csodás fuvolaszó ütötte meg a fülem, felnéztem és láttam, hogy a fuvolatanár játszik. Jah....Egyébként egy szót sem értek a párbeszédükből, amit lefolytatnak mindenféle giszekről meg, meg...meg, taccato-król, vagy mi, de élveztem azért. Főleg a duókat. Ilyenkor mindig örülök, hogy legalább Réka tanul zenét a családban. 

Holnap lesz rakott krumpli, nekem édesburgonya is lesz benne. Szerintem Tibinek meló, kellene valami sütit is sütni vagy legalább elcammogni a cukrászdába...Ja, de én fogyózom! Folyton elfelejtem. Nem is értem. Az egyik partnerünk isteni túrós kuglófot sütött a főnökömnek tegnap. Először gyanakodva méregettem (a kuglófot, nem a főnit), meg hát én ugye fogyózom, de végül, amikor már mindenki evett belőle, aki él és mozog nálunk, nekem is muszáj volt...és akkor úgy éreztem, egy egész ilyen kuglófot be tudnék zabálni, annyira finom volt...Kár volt mondjuk baracklekvárral leönteni, de mindegy, elrontani nem rontotta el. 

Pihi lesz és lazulás, ha lehet, bár mondjuk Tibi biztosan nem lazul, még most rendelt meg valami alkatrészt a villám sújtotta nyomtatóba....egy hét legalább, mire megjön. Fogalmam sincs, mikor fogunk már végre fellélegezni. Úgy szeretnék!  

Hétvége

Hétvégén beugrottunk a Decathlon-ba új pedálokért a bringámra, ami fél év alatt egy picit lekopott a lábam alól. Kiderült, hogy ingyen kicserélik gari időn belül, csak keressük meg a számlát! A leányzó ott nyomban számla nélkül is kicserélte volna, mivel csak ők forgalmazzák ezt a kerékpárt, plusz idei modell, szóval biztosan garis. Persze a bringa nem volt nálunk, szóval arról lecsúsztunk, itthon viszont nem találtuk a számlát, szóval lehet, hogy kell majd egy kicsit könyörögni. De hogy hová tettem a blokkot (nem kértünk számlát , elírtam)  fogalmam sincs, már mindent felforgattam. Na majd meglesz, ha nem keressük...

Hétvégén csodaszép idő volt, már-már túl szép is, nekem speciel a pénteki "kánikula" picit túl sok volt. Szombaton elmentünk kerékpárral kutyát sétáltatni. Szuper volt, hazafelé egy kisvizslával találkoztunk, futottak pár vidám kört, mit meg nosztalgiáztunk, milyen cuki is egy fél éves kiskutya. Dió már kamasz és imádnivaló, persze nem adnám két kölyökért sem.

Tibi nagyjából egy dologról tud beszélni mostanában és egy dolog jár az agyában, ez helyenként nagyon nyomasztó, olyan, mintha egy bazi nagy követ rakna a hátamra, helyenként idegesítő is, viszont abszolút érthető. Remélem, jövő héten oldódik a feszültség, de fene tudja, a helyzet különböző okokból bár, de szeptember óta nem szűnik, mi a fenének szűnne most?? 

Vasárnap tanultunk nagyjából egész nap, déltől-hatig kisebb megszakításokkal. Főztem, mostam, vasaltam, takarítottam, ilyenek. Zalánnal nyelvtanoztunk, Rékával töriztünk, mindkettővel németeztem, Rékától kikérdeztem a szavakat, Zalánnal átvettük az új rendhagyó igéket. Egész jól megy neki. 

Szombaton elmentünk vásárolni, hogy az őszi-téli ruhatárat felfrissítsük. Finoman szólva is kellett 3 nadrág. Elköszöntem a 38-as mérettől, bár talán bele tudtam volna magam préselni, meg sem próbáltam, már nem érdekelt. Fura, hogy a stressztől Tibi fogyott, én meg híztam. K...vára igazságtalan az élet! Még itt is húz az ág. Mindegy. Közben mivel a gyerekek is velem voltam, Zalán ripsz-ropsz kiválasztott egy pulcsit és három felsőt....Réka csak két cicanadrágot választott, de még volt igénye bekukkantani a New Yorker-be. 

Vannak bizonyos új feszültségek az osztályban (Hatodik Bé) , amelyek eddig nem voltak jellemzőek. Olyan igazi bitch-ek lettek a csajok (bocsánat, hogy csúnya szavakat hozok, nem szokásom, de most ezek annyira ide illenek) . Megy az osztályban a szemétkedés, klikkesedés, kiközösítés, a messenger csoportjuk pedig egyenesen egy latrina. Augiásznak volt az a mocskos istállója, amit Heraklész kitakarított, na pont ez jutott eszembe a csetek átfutásakor. 

Nem szokásom Réka telefonját olvasgatni, de valaki azt tanácsolta, hogy érdemes lenne, mert le tudnék vonni sok tapasztalatot a többi lánnyal kapcsolatban. Az a legfinomabb probléma, hogy rejtegetik egymástól a házikat és ha valaki hiányzik, elég nehéz megszerezni. Ez még olykor klikken belül is igaz, ha az illető egyébként jelen volt az órán. Mondván, hogy miért nem figyelt már megint?? A másik, amikor az illető ruházatába kötnek bele. Ilyen történt Rékával, aki javarészt a H&Mből öltözik, ötvözve ajándékba kapott márkásabb ruhákkal. Ehhez képest a New Yorker a menő. MIndenki hülye, akinek nem az van. Én ez nem is értem, közben meg ilyen. Kell vele foglalkozni és ugyanakkor nem kell vele foglalkozni. 

Végül vettünk egy pulcsit és két pólót a New Yorker-ben, ahol egyébként meglepően sokan voltak, hasonló korú vagy picit idősebb leánykákkal. Réka mérete az XS XXS...Volt pár megfáradt apuka, barát az öltözőknél... Remélem, megnyugszik Réka is, hogy van ilyen gönce is (van ott jó sok rongy is...ahogy egyébként a H&Mben is) és megtanulja letojni a bántó megjegyzéseket, nem hagyja, hogy célba találjanak. 

Holnap hétfő, aztán kedd és újra egy kis pihi, ünnep...Na , Dió leverte a szörpös poharat az asztalról, megyek takarítani! 

Kukucccs!

Még mndig feszkó van. Nem köztünk Tibivel, külső tényező, de már nagyon unom. Fáradt vagyok , elegem van, leszívja az energiáimat, nem látom az alagút végét. Vagyis látom, csak nem akar közelebb jönni. Pedig olyan gyönyörű ősz van, csodás fények, csodás színes fák...A házunk előtti gesztenyefa ugyan sok gesztenyét nem termett, de annál csinosabb látvány, különösen bizonyos szögből. Nem lehet nem szeretni az ilyen őszt. Hacsak azért nem ,mert már ilyentájt bőven megkezdődött az iskola (még Cambridge-be szakadt keresztlányomnak is, hehe)

Na az van, hogy nagyon elfoglalt hetünk volt a suliban, még szerencse, hogy holnap péntek. Zalán egymás után írta a felmérőket, iszonyú volt, csak az vigasztal, hogy jön az őszi szünet. Pont ezért úgy volt, nem megyek egyik fogadóórára sem hétfőn és kedden. Kivételesen nem ütköztek a fogadóórák.  Gondoltam, inkább tanulok Zalánnal, mint sorba ülök órákat….Rékával amúgy is minden oké, nincs kérdésem. Bár még most írják az első nagy tz-ket, termism-ből rögtön kedden....

Aztán hétfőn, a fogadóóra napján találkoztam a sarkon Tibivel, hazafelé menet, ő pont a suliba ment Zalánért. Úgy döntöttem, úgysem vagyunk sokat együtt, elgurulok vele a suliig. Aztán ha már ott voltam, begurultam a bicómmal a suli udvarára, de akkor már megnéztem azt is, hogy hányan várakoznak. Ketten. Ja és pár kedves anyatárs is ott ácsorgott. Na hát annyi erővel már akár beszélhetek a tanítókkal is. Arra úgyis jó régen volt példa. Mondjuk, sok újat nem tudtam meg, viszont kedvesek voltak és biztató volt, hogy a képességeit nem vonták kétségbe. Legalábbis matekból. Órákon nem figyel, ez elég hátrány, a teljesítménye hullámzó. Tudok mindent. Ilyen a mókuska, mit tudok tenni, minthogy elfogadom egyrészt, másrészt próbálom terelni. Az külön pech, hogy ilyen elit osztályba jár tanulmányilag. Ma is kiosztották a matek dogát és 29-ből 28 ötös lett, egy 88%-os négyes....Pedig jobb lenne, ha vegyesebb lenne a banda, mert így túl okosak. 

Szünet előtt nem írnak már matek Tz-t , ami jó, viszont környezetet igen, de ez is jó, mert legalább a szünet nem azzal fog elmenni, hogy kergetem Zalánt a lombkoronaszínt, cserjeszint és a többi élőlényeivel auf Deutsch. .. Keddig kell kibírni és akkor felszabadulunk, ugyanis szerda ugye ünnep, csütörtökön a tervek szerint Pestre megyünk, péntek pedig Tökjó nap, nincs suli, úgyhogy egészen meghosszabbítottam az őszi szünetet. Még mindig bízom benne, hogy tudunk egy kicsit szusszanni majd az őszi szünetben. Na, nem én, mert én végigdolgozom, de legalább este nem az lesz, hogy tanulunk orrvérzésig, hanem haladhatok én is a saját dolgaimmal. Nem kell nagy dolgokra gondolni, esetleg egy mozi, süti sütés, filmsorozat nézegetés, ilyesmi, amire hétköznap nincs idő. És ami a legfontosabb egy kis NYUGALOM. Mert ez a pattanásig feszült állapot senkinek sem jó....

Miről akartam még írni? D. keresztlányomról Cambridge-ben - merthogy volt egy hetem, amikor Cambridge lázban égtem, hogy milyen fantasztikus is lehet neki és milyen páratlan lehetőség ez és és és....csoda, de ez egy külön témát érdemel, úgyhogy inkább nem írok róla, csak büszke vagyok rá nagyon. 

Vagy a pechszériánkról? Volt kerékpárral két defektem egy héten belül, meghúzták a kocsinkat az Aldi parkolóban és Tibi egyik partnere elvitte tőle a munkát és felvitte Pestre. Ott biztos olcsóbban megcsinálják, de ez nekünk már úgyis mindegy. A lényeg, hogy 20 év után, huss, a partner lelépett. És még annyit sem érdemelt meg, hogy felhívják a változásról, az üzemből hívták fel az emberek, hogy magyarázza el nekik, hogy működik a rendszer....Hát na. Tibi  meg nem küldte őket el a fenébe, elvégre nem az ő hibájuk, hanem segített. 

Aztán volt Tibinek egy hasmenős nyavalyája, amiről eleinte meg voltam győződve, hogy epegörcs és képzeletben már ott jártam, hogy kórházba kerül és tejóég, mi lesz velünk...de végül 2 nap után kitisztultak a belecskéi és minden rendben ilyen téren. A pechszériának köszönhetően már mindig a legrosszabbra gondolok...

Voltak választások is, de erről sem írok bővebben. Voltak meglepő eredmények, nálunk szerencsére maradt minden a régiben. Továbbra is hajrá Magyarország, hajrá Magyarok!

Ami még ennél is fontosabb, Dió kutya top formában van és imádni valóbb, mint valaha. Múltkor elszaladtunk egy pénteki napon Rékával a kisboltba, mert sütit akartunk sütni, aztán se cukor, se vaj....Dió itthon maradt, mert simán pórázon úgy lehet vele csak sétálni, mintha hat bivaly lenne a póráz végén, csak Tibi tudja kontrollálni. Végig olyan rossz érzésem volt, hogy a kutya mindjárt fut utánunk, csak nehogy elüsse valami, nem egyszer néztem a hátam mögé. Pedig a kisbolt csak a következő utca. Na jöttünk visszafelé, kapu tárva nyitva, a kutya ül az kaputól 3 méterre a fenekén és sunyit az égnek emeli az orrát. "Én jó kutya vagyok, nem én nyitottam ki a kaput, valahogy ... kivágódott, nem tehetek róla" - ilyesmit gondolhatott. Mindenesetre szerencse, hogy volt annyi önfegyelme, hogy ha ki is tudta valahogy nyitni a kaput, fogalmam sincs, hogyan, nem ment világgá....

Holnap péntek. :) 

Nem jövök még...

Még mindig oltári nagy a feszkó... Pénteken, amikor éles volt a helyzet, bekaptam fél nyugtatót, amit anyutól csentem. Jobb lett. Van, hogy azt gondolom, ennyit én ki sem bírok...De ugyanúgy felkel a Nap és lenyugszik este, úgyhogy nem állunk meg.

Majd jövök, ha vége. Vagy legalább csitul... szünetet tart, ilyesmi.

Szeptember végén

Ez volt az utolsó nap a hónapból. Ez a szeptemberi 30 nap kemény volt, annyi minden történt és annyi minden van még nyitva mindig.

1) Elkezdődött az iskola. Zalán nagyon jól kezdett, most négyes lett a nyelvtan tz és a német is, de nem baj, matekból már 3 ötöse van, németből kettő, szövegértés öt...igazából a mai napig,  csak ötöst hozott haza. Réka is remekel, neki is csak ötöse van a Krétában. Nehéz nem kommentálni, hogy szerintem semmit nem tanul, de általában összeszorítom a szám, még túlságosan tanév eleje van. Olykor meg nem sikerül, akkor kikérdezem. Megint máskor ő omlik össze hisztérikusan, hogy holnap matek tz és ő nem tud semmit, de tényleg semmit....valahogy mégis ötös lett, mert Laci bácsi nem firtatta a az ár és hektár váltást... 

2) A villám okozta károkból nem épültünk fel egészen, a nagygép úgy tűnt, hogy jó, nem is ment tönkre, viszont szoftverileg valami mégsem oké vele, szóval nem sokáig tartott az örömünk, hogy a gép rendben van. Mosogatógép szervizes sehol, a számítógépek félgőzzel működnek. Már azon kapom magam, hogy nem akarom hallani Tibi beszámolóit, mert fizikailag fáj mindaz, ami történik, amit kínlódik és szenved és semmi haladás nincs. 

3) A kutya mondjuk jól van, virágzik. Nem érti, miért nem visszük minden este sétálni....

4) Réka hétvégén szülinapi bulin volt, nagyon jól érezte magát. Ott volt csaknem minden csaj az osztályból. 

5) Holnap zene világnapja, ennek alkalmából 7 órára kell mennie Rékának suliba, mert zenével köszöntik az iskola tanulóit. Hurrá, érdemes fuvolázni, nem?

6) Viszont elviszik őket moziba délután holnap, valami Bartók filmre. Készült olyan, hogy Bartók film? Réka tök boldog, mert így ma elmaradt a szolfézs. 

7) Előjött az ekcémám vagy valami olyasmi és egyelőre semmilyen kence nem hat rá. Az a rémálmom,hogy az arcomon is előjön és akkor el kell mennem rokkant nyugdíjba, vagy profi maszkmesterséget kell tanulnom, máskülönben én ki nem teszem a lában az utcára .... Majd vissza kellene mennem a dokihoz, de egyelőre nincs sok kedvem hozzá.  Hogy állapotom alakulásában szerepe van a giga mega stressznek, azt nem tudom elképzelni, ááá....

8) Tesóm lánya szerdán indul a Cambridge-i egyetemre, pontosabban annak egyik college-ába....Hát irigykedem, mint a fene, bár nem tesómra, akinek a tandíjat és az egyéb költségeket ki kell perkálni. Nekem jó lesz (illetve Rékának) bármely magyar egyetem, amennyit kínlódunk a sulival, bárcsak ott  tartanánk! Amúgy meg nem, dehogyis, az azt jelentené, hogy kirepültek a fiókák....még ne!

9) Ebben a hónapban ültük meg anyósom 80. szülinapját, melyre klassz meglepi bulit csaptunk neki. Volt sírás-rívás,meghatódás, sok finom kaja. Sógornőm volt a fő szervező, minden nagyon jól sikerült. A kutya oda nem teheti be a lábát, ezért kb. 5 órát itthon volt egyedül. Nem volt semmi gond, utána elvittük sétálni, ügyes volt.

10) Az iskola körüli cirkusz meg..... most mit lehet arról írni? Egyelőre megoldódott, de fényes jövőt a sulinak nem látok. Kár érte, mert nagyon jó suli volt, amikor Réka volt elsős vagy talán még most is, fene tudja.

11) Ja, hullik a hajam is, mint minden ősszel....Nagymamám középkorú volt, amikor az összes haja kihullott és onnantól fogva mindig kendő volt a fején. Állítólag valami gyógyszer mellékhatása volt ez. Nekem nem is volt fura, mindig csak úgy láttam. 12 éves voltam, amikor meghalt. Fura volt látni anyut, aki akkor maradt árva, vagyis vesztette el az apukája után anyukáját is. Ma már annyira másképp látom azokat a régi emlékeimet....

12) Hétvégén klassz idő volt, olyan langyos meleg, amiről tudod, hogy már nem sokáig rúgja az ősz és milyen sokat kell várni, mire újra meleg lesz. Egyébként szeretem én az őszt is, csak valahogy idén nem....Még nem jöttem rá, miért. Szarvasra terveztünk menni, ahová a kutyát is beengedik, de talán még nem elég színesek a fák és mindkét napra volt egyéb program. Hátha lesz még rá alkalom...

13) Mi volt még szeptemberben? Vagy inkább: mi JÓ volt még szeptemberben? Nem tudom.

14) Diónak találtam vagány vízálló, polár kutyakabátot a télre. MÉg vacillálok,hogy M vagy L-es legyen, mert pont a két méret között van, inkább M-es viszont hátha hízig, izmosodik még...de mi lesz ha lóg rajta a cucc ... úgyhogy még nem döntöttem. Odébb lesz még talán a fagy, a kegyetlen. 

15) Egész tűrhető lasagne-t főztem vacsorára. Nem tökéletes, mert félúton tervet küldött módosítani, mert a tepsiből elkezdett kiszivárogni és égni a paradicsomszószos cucc....De megoldottam ezt is.

Jó éjt! Még mesélek a bandának ezt vagy azt....

Csapongóss

Ez a hét nagyon durva , ki is készültem, úgy érzem. Mind testileg, mind idegileg elfáradtam. Pedig még nincs vége, csütörtök van.

Mindig van egy csomó tervem, hogy majd pogácsát sütök, áfonyás muffint, császárzsömlét, békebeli kiflit, citromos kuglófot, almás pitét, töltött káposztát, paradicsomosat…..persze nem egyszerre, nyilván, ezek csak elsuhanó ötletek és azok is maradnak, mert soha nincs időm ilyesmire.... …és ez csak a gasztronómiai szál. 

Kezdem az elején. Volt az a bizonyos szülői értekezlet, a rendkívüli Zalánék osztály ügyében. Nem tudtam elmenni rá, mert német felmérőt írtak és attól féltem, hogy egyes lesz, ha nem tanulunk, mert nagyjából két esténk volt rá és az egész anyagból írták, ami eddig felmerült. 

Végül annyi volt a lényeg, hogy elbuktuk, nem csinálhatják vissza az egészet, azt felejtsük el, de felajánlják, hogy a matek legyen akkor osztályonként külön, mivel kb. 95%-ban ötös matekos van náluk, amott meg az átlag kb. 3,00 lehet….Persze előadtak mindenféle rasszista és fajgyűlölő vádat, de ezt a szóvivő ügyvéd apuka gyorsan elfojtotta és aztán a tankerület már nem is hozakodott ezzel többet elő. Ennek ellenére azóta is úgy vagyunk nyilvántartva, mint elitista, sznob banda, akinek semmi sem jó és nem tűrjük meg a kisebbséget magunk között. Ami tényleg felháborító és végtelenül elszomorít...

Lesújtó, hogy éppen nekik, azaz a másik osztálynak van problémája a roma kisebbséggel, hiszen különben nem is akarnának változtatni, másik iskolába menni. Pont ez az aljas az egészben, hogy megvádolnak egy másik osztályt a saját problémájuk miatt. Már elsőben is ugyanez a felállás volt, mégis csak harmadikra csaptak a homlokukra, hogy hoppá, a kéttanosok mind fehérek és majdnem mindenki kitűnő tanuló, a tantervnél jóval gyorsabban haladnak pl. matekból , mi meg itt ragadtunk az SNI-sekkel, a romákkal és a saját nyomorukkal.

Szóval feltálalta a tankerület, hogy vagy elfogadjuk a közös magyar és ének órákat vagy elmegy a Béből pár ember. Ha ez  bekövetkezik, megindul a lavina, ami még rosszabb helyzetbe taszít valamennyiünket. Úgy félő, hogy nem lesz meg a minimum 14 fő a másik osztályban és akkor jövőre a maradék létszámból kialakítanak két osztályt. Már keverve és immáron minden tantárgy együtt lesz, kivéve a német. Némi tanakodás után elfogadták ezt a jelenlevők. Hogy a Bések lenyelik e ezt, hogy csak a magyar lesz együtt + ének, még nem tudni, holnap tájékoztat bennünket erről az igazgató. Úgy tűnik, hétfőtől újra a régi egységes matek órák jönnek vissza.

Zalán élvezi a vízilabda órákat, bár szerintem ez csak kedvcsináló, bemelegítés a vízilabda edzésekre, ami H-SZ-P-enként van az aktív vízilabdás szakosztályosoknak. Már nagyon várja, hogy kapura is lőjenek végre, mert eddig inkább csak úsztak és labdát vezetgettek.

Volt aztán hétfőn Rékás szülői és kedden Zalán szülői. Rékánál nem volt semmi különös, minden rendben, minden megy tovább, ahogy eddig, abban a biztonságos kis keretben, amit az ofő biztosít számukra. Új tantermük van, hatalmas, remélik, hogy maradnak most már végig ott nyolcadik végéig. Ez a hatodik amolyan utolsó boldog év a kemény hetedik és a felvételit, nyelvvizsgát magában foglaló nyolcadik előtt....Jövőre bekacsint a fizika, kémia, a természetet immáron biológia és föci váltja fel. 

Zalán szülőije is jó volt, nagyon sokat jegyzeteltem kb. 3 oldalt, pedig nem szoktam. Melyik tanár mit kér, milyen felszerelést követel meg…és hát mondanom sem kell, voltak újdonságok. Pl. hogy környezetből is kell külön szótár, külön füzet, mappa a lapoknak. Nem csoda, hogy felszerelés hiánnyal jött haza minden héten a drága kisfiam. A türelmi idő mindig a szülői értekezletig tart, úgyhogy jövő héttől oda kell nagyon figyelni.

Olyan fura ez az osztály a Rékáéhoz képest, bár ugye őket már ismerem hatodik éve vagy akár kilencedik ovival együtt. Zalán osztálya tele van értelmiségi szülőkkel, ami nem feltétlenül jár együtt az ésszel. Pl. az egyik anyuka egész szülőin rendre felsipított, hogy „És Editke??? „ akármiről is volt szó, ami egy idő után elég idegesítő volt a többiek szerint, engem inkább mulattatott. Én szeretem az embereket megfigyelni, izgalmasnak találom úgy általában az embereket. Ameddig mondjuk nem nekem kell kínlódni mondjuk egy reklamációval. Szóval a többség olyan felső középosztálybeli, anyagilag is jól szituált, körzeten kívüli (iskolailag) , diplomás késő harmincas, negyvenes. Szimpik egyébként. Ide jár mondjuk a takarítónéni lánya is, aki felett nem tud napirendre térni Tibor már ötödik éve. Hogyaszongya, hogy lehet egy ilyen ronda nőnek ilyen gyönyörű kislánya. Merthogy a kiscsaj egy mini Sophie Marceau (bocs, ha nem így kell írni), de a megszólalásig. Kivéve talán, ha azt mondja, bon jour. Hehe. Na szóval nagyon jó kis szülői gárda. Örülök, hogy rájuk találtam így harmadikra. Egy ilyen válsághelyzet kellett hozzá.

Hogy milyen okosak a gyerekek, annak egyik mérőszáma, hogy szerdán három felmérőt írtak, környezetet (német), matek és nyelvtan ismétlőt a tavalyi év anyagából és szerintem csak nekem rebbent a szempillám, a többieknek nem. Meg nem szólalt volna senki, hogy ugyan ne írjanak már kettőnél többet, jó lesz az egy nappal később is. Hát mindegy, megírták. Réka osztályában ezt nem tudták volna lenyomni a szülők torkán…

Mi volt még?

Elkezdődtek a zene órák, fuvola folyt köv , tegnap már nagyon fújta Réka este a szobájában, nem sokkal később a szomszéd kislány is rákezdte. Micsoda szerencsés szomszédok! A mi fuvolánk szervizben van (tök jó, hogy azért vettünk drága hangszert, hog y nem menjen gyorsan tönkre. … Végülis nagy hibája nincs, csak éppen az Operaház mellett van éppen kisgenerálon. Az Operaházat sajnos éppen felújítják (nem sajnos, na értitek), úgyhogy talán a fuvola nem fog oda átszökni a muzsikaszóra, hanem megvár minket. 10 napja Pesten van és még mindig nem szóltak ,hogy mehetünmk érte. Ami nem baj, mer t egy Ikea látogatással akartam egybevetni majd egyszer, de hát na.

Zalán a Vízilabda Arénában hagyta tegnap a törölközőjét, az úszószemüvegét és két papucsát….Lehet, kirabolták és észre sem vette? De kinek kellene fél papucs? Remélem, ma összeszedi, megtalálja a holmiját, mert reggel fel tudtam volna robbani mérgemben. Az én egyik papucsomat hagyta el. Minden értelemben „egyik”.

Szóval kialakultak a végleges órák és különórák rendszerei, Rékának hat órája van minden nap, kivéve egyszer, amikor hét, mert német fakt van és kivéve szerdán, amikor öt. Ez ugye testvérek között is 30 óra. A rajziskolát leadta péntek délutánról, így az most szabad, szerintem szuper, hogy van egy fél napja szabadon. Hétfőn van szolfi , 2 óra, kedden fuvola fél óra, csütörtökön kamara egy óra és egy kis ebédszünet után rögtön megint fuvola. Ezt én 5 órának számítom, még ha rövidebbek is a hangszerek órák. Egyebet nem vett fel, most még kérdőjel van a lovaglás körül, ha az összejön, akkor oda is mehet hetente vagy kéthetente. Biztosan imádná.

Zalánnak fogalmam sincs, hogy hány órája van, de mindegy is, mert kötelezően 16:00-is suliban a helye. Órarenden belül van neki a vízlabda a meglévő 3 tesin túl, kedden és csütörtökön, hordják és viszik őket, szóval max fizetni kell, más dolgom nincsen. Itt ki is merül szegény Zalán különóráinak a sora….ja nem, mert ő viszont pénteken nyomja a rajziskolát, ehhez ragaszkodik, illetve ugye kéttanos, ami felér egy különórával. Illetve, mielőtt még elfelejtem, múltkor haza hozott egy gyűrött fecnit, hogy gyógytornára kell járnia hanyag tartás miatt. Gyógytorna ugyan kötelező írásban, de semmilyen következménye nincs, ha valaki nem jár, így aztán Zalánon és két cimboráján kívül csak egy ijedt másodikos jelent meg a keddi első órán. A buli ütközik a vízilabdával, így fél négy és fél öt között folyik a torna, a fiúk szeretik, én így nagyon nem morogtam. Pedig kiderült, hogy egy két éves orvosi vizsgálat eredménye mindez, mert utoljára akkor volt náluk a doktornéni, hát nagyszerű. Profi. Meg is lehet halni, ha a dokin múlik, némi erős túlzással, de mindegy.

Hétvégén annyi mindent el kellene intézni. Zalánnak kell másik úszógatya, még egy törölköző, valami olcsó papucs, amit elhagyhat. Nekem is kellene pár nadrág, mert reggel fél órát egy bugyiban szaladgáltam, mire találtam egy normálisat. A ruhatáram megközelíti a nullát.

Ja, nem is írtam, a villámcsapás óta visszatartottuk a lélegzetünket, hogy túlélte e Tibi pénzkereső nyomdagépe a csapást. Az tudtuk, hogy egy bizonyos alkatrészen átgázolt, ami mondjuk a számítógépekben is kinyiffant és a mosogatógépben is. Kérdés volt, hogy továbbment e, mert pl. valamelyik számítógépen kinyúlt a drága videókártya is… Kedden Tibi elhozta a meghibásodott alkarészt és be is szerelte ésssss….működik. Ez azt jelenti, hogy nem ment csődbe az egész hóbelebanc vállalkozása, ahogy van. Mert másikat venni megint, idén is, nem ment volna….

A mosogatógép elvileg garis, de Pestről jött egy Bosch szervizes, valamit elronthattak a call-centerben, mert minden kezdődött előről, i lletve nem történt semmit. Azt mondta a pasas, pár nap. Viszont itt sem tudni, hogy meddig ment a villám, úgyhogy majd akkor örülök, ha tényleg működik. Addig meg elővettem azokat a hatalmas Ikeás tálcákat, amiket nem nagyon használok semmire, akkorák és azon szárad a tengernyi elmosogatott edény és tányér minden este. Nagyon hiányzol, mosogatógép, légyszi gyógyulj meg!

Éssss, holnap péntek.....hhhhhhhhh......

Szakis történet

Nem is meséltem (mert el vagyok foglalva a tanévkezdéssel), hogy a héten járt nálunk felmérni a hideg/meleg burkoló. Ez az a pasas, nevezzük Lacinak, akinek tavaly nyáron szóltunk, hogy helyre kellene rakni a fürdőszobát, a lentit, mert elég kókány munkát végzett, aki burkolta, egy lap mozog is, nincs kellő lejtés. Ő meg ígérte, hogy sort kerít rá, igen, majd megnézi. (Megnézi, nem megcsinálja) . Na erre vártunk egy évet, figyelitek. 

Már fél órája beszélgettünk, amikor rájöttem, hogy az árajánlata,  250 000 ,- Ft csak a munkadíj. Kb. 6000 Ft/m2.  Kicsit szégyelltem is magam, mert ha Tibi nem sóhajt fel, hogy "...és még legalább ennyi a laminált padló ára....", akkor boldog idillben társalgok tovább a pasassal. 

A fürdőszobára nem tudott ajánlatot adni, merthogy nem tudni, mi van a burkolás alatt, mennyire kell szétverni a fürdőszobát. Azt én sem. De hogy nem tudok szembenézni most, és jövőre sem egy újabb fürdőszoba szétveréssel, is tuti. Annyiban maradt, hogy gondolkozunk (min??).

A továbbiakban kiselőadást hallgathattunk arról, hogy ő milyen kiváló szakember és csak a kókány dolgozik 3000-4000 Ft/m2, a többiek akár 8-10 000-ért rakják le a hideg- vagy meleg burkolatot. Én ezt irreálisnak tartom. Burkoljon ennyiért Angliában vagy Németországban, de már nem nagyon burkolnak, egyre inkább jönnek haza, mert már annyira nagyon nem éri meg kinn dolgozni. Annak aki tényleg ügyes. Ez is ő mondja. Hát elhiszem. 

Úgyhogy....bújjuk az internetet, hogy kell laminált padlót lerakni.  Egyik ismerősömék saját maguk rakták le a lakásuk egész emeleti szintjén (bár nem tudom, hogy térkiegyenlítőztek e, gondolom). Nem lehet annyira nehéz. Vagy a másik opció, hogy keresünk egy másik, kevésbé zseniális burkolót, akinek a m2 árát meg tudjuk fizetni. Mondjuk, akik festettek nálunk. Merthogy fél milliót és biztos nem adok 40-50 m2 burkolásra, az egészen biztos. 

Készen, amennyire lehet

Hát mit mondjak, véget ért a vakáció. Ha őszinte gyermek volnék, most ordítanék, toporzékolnék, de lássuk be, egyszer minden véget ér, szóval ez van, fel kell tudni dolgozni. 

Ma már üzent az SZKAnyu (nem SZMK, azt tudtátok? Szülői Munka Közösség (leírni nem biztos, hogy így kell) a facebook csoportba, hogy az ofő nem tud még beírni a Krétába, ezért rajta keresztül izeni meg a legelső tudnivalókat a HatBéseknek Úristen, még most voltak ELsőBések, miért ő miért rohan az idő??????. Olyan régen foglalkoztam iskolás dolgokkal, hogy egy töredék másodpercig azt hittem, az ofő még Kréta szigetén, egy tavernából üzen, vagyis nem üzen, de nem. 

Rékáéknak új termük lesz, pedig valahogy azt hittem, felsőben már négy évre kapnak tantermet. Á, az túl egyszerű lenne. Réka motyogott valami kanáriról, ami az ajtó fölötti üvegre van ragasztva, hogy az hogy fog neki hiányozni....na ez legyen a legnagyobb problémánk. Szóval átköltöznek a Nyolcasba, szerintem a Nyolcadikosok helyére. Állítólag picit nagyobb terem, mint a mostani. Egyébként semmi új infó nem volt, üres táskát kell vinni a könyveknek, tízórait, első négy óra ofős, évzáró nyolctól, fél 12-től végeznek.

Mivel Zalán CIA vagy FBI osztályba jár, most pontosan nem tudom, de a Titkosszolgálatok működtetik, mert soha semmi infó ki nem szivárog. Majd első nap reggel, az évnyitó után a kezembe nyomnak egy csomó paksamétát, amit másnapra kitöltve vissza kell vinni. Ilyenkor nyilatkozunk ebédről és kötelező tesikről. Annak mondjuk örülök, hogy már csak egy évnyitó lesz a mostanin kívül Zalán ofőjével, bár ezzel is óvatosan kell bánni, mert ki tudja, milyen rémet kapunk felsőben. A rémálmom, hogy egy német szakos lesz, hát jujjjj....


Az új tanévben egy teherrel kevesebb lesz rajtam, Réka ebédjét hozza majd a futár ételhordóban minden nap. Ugyanúgy, ahogy már a vakációban is. Vagy ezt már írtam??? Akkor bocs.

Lesz még egy kaja bevásárlás, aminél szem előtt tartom, hogy mit csomagolok majd nekik tízóraira, hogy kellőképpen változatos és finom legyen. Megterveztem már, mi lesz a vacsora jövő héten, remélem, megvan még a cetli amire írtam. Ilyesmi, hogy hamburger- sült krumpli, mozzarellás-paradicsomos csirkemell - rizs, borsófőzi rántott husi, melegszendvics. Jó lenne viszonylag egészséges és finom falatokat eléjük tenni, amiket meg is esznek. 

Rékának nem sikerült a minap zárt cipőt venni (sportcipőt), valahogy egyik sem volt igazi, talán holnap még nem fagy be a fenekünk, van még idő. RékaCica végül nem olvasta ki a kötelezőt és nem tanulta meg a német szóanyagot, hát lelke rajta. Az biztos,hogy ha az ofő kiszúrja, hogy nem vágta be a fél csoport vagy még kevesebben, nem lesz boldog.

Utolsó simítások része, hogy tegnap már ágyneműt cseréltem, azon túl vagyunk. Még ki kell takarítani a hétvégén, vasárnap főzök ebédet, jó sokat. Strandra is készültünk, Réka polcai és a falvédők sincsenek felfúrva, áfonyás muffint és kuglófot is terveztem sütni....de lehet, inkább kakaós csiga lesz. 

Isten veled, vakáció, jó volt veled! Jön a hatodik osztály és a harmadik osztály. Nem tudok nagyobb változásokról eddig, Rékáék nyomják a németet, ahogy csak lehet és bejön az informatika, mint új tantárgy. (A másik, sima osztálynak már tavaly elkezdődött.) Zalánék pedig elkezdik németül tanulni a környezetet, de ez nem lehet nagyon komoly és kemény, merthogy németül viszont még nem tudnak. Hát érdekes lesz. Biztosan sok fog bővülni a német szókincsem ebben a tanévben.....

Tesi tekintetében öt sima tesi van Rékáéknak felsőben, ebből 2  váltható ki, ha valaki versenysportoló. Zalánéknál alsóban van vízilabda, atlétika a 3 kötelező tesin túl (talán karate és tánc is) , még pontosan nem tudom, milyen választék van mostanában 3-4 osztályban. 

Zalán idén sem kezdi el zenei tanulmányait, úgyhogy belőle már nem lesz muzsikus, Réka viszont folytatja a Fuvolát, asszem másodikos lesz, de ebben béna vagyok. Ötödik éve fog zenét tanulni, kétszer volt előkészítős és hangszert is váltott, úgyhogy így másodikos. Ennek végülis semmi jelentősége. Esetleg annyi, hogy utolsó éves szolfézsből, ebből heti két órája van, kamara egy és hangszer kettő. Plusz az otthoni gyakorlás....

A poén, hogy a nyáron zárva volt a hangszer szerviz, úgyhogy a saját fuvola továbbra sem 100-as, a kölcsönzöttet pedig várhatóan vissza kell adni. Ha szerencsénk van, akkor csak októberben, nem rögtön. 

Készen állunk az új tanévre. Amúgy nem, semmi kedvem hozzá, de muszáj. Elkezdődik nélkülünk is, és akkor is, ha nem akarom.  

Épító

Miért is jó (építő jellegű), ha egy ismerősöd (történetesen a Főnököd) gyermeke jön látogatóba a munkahelyedre?  

Mert szembesülsz egy sor dologgal. 
- Te nem húzol zoknit a gyereked lábára onnastól fogva, hogy beköszönt a nyár….Most azon emelkedjünk felül, hogy régen ők húzzák magukra. Vagyis onnastól fogva inkább, hogy szandált lehet húzni. Nálunk nincs olyan, hogy zokni és szandál így együtt. Ez nem hanyagság részemről? Elbizonytalanodtam. Minden rendes kisgyerek lábán zokni+szandál van, nem?
- Nem biztos, hogy jó ötlet azt a kopott, narancssárga, tesód gyerekétől örökölt pizsamaalsót a gyerkőc szekrényében tartanod, mondván, pizsinek még tök jó. Mert még felveszi. Még pedig az első adandó alkalommal, amikor kilép a kapun. Mondjuk, amikor fo

drászhoz viszi az apja vagy beugranak hozzám az irodába vagy bankba mennek. Hiába a csinos, halszálkamintás, tengerész stílusú térdnadrág, ami max. 2-szer volt rajta egész nyáron…a narancssárga viszont kényelmes. 

- Más gyerek megissza a csapvizet, sőt vizet kér inni konkrétan. (Az enyém tavaly nyáron kiverte a hisztit, mert mamánál nem volt kóla. Ami miatt már csak azért is égtem, mint a rongy, mert itthon sem szokott lenni kóla, szóval talány….)

- Más gyerek sem tud megülni a fenekén egy percnél tovább. Ez mondjuk mámor.

- Más gyerek megeszi az ebédet, akár a borsófőzeléket is (ami ugyan isteni, de Zalán ezt cáfolja). FőniCsemete mindet megeszi, az utolsó falatot is. 

- Van gyerek, aki várja a sulit. (Bár Réka is várta, még amikor másodikba ment, szóval…)

- Nem minden gyerek lóghat a neten helyenként kontrollálatlan időtartam erejéig (lást amikor dolgozom, nem tudom korlátozni a netet). Vannak gyerekek, akik csak felügyelettel netezhetnek. Mi ezt már a legelején elbuktuk, aztán lestem, amikor kiderült, hogy Réka - kb. elsős lehetett? – lovak szülését követte le a youtube-on. Még jó, hogy nem azt, ahogy a lovak készülnek, bár ki tudja….ugye…a mai világban.

- A mai gyerekek jobban tudják, hol a hangszabályzó egy vadidegen laptopon, mint jómagam. Bámulatos. 

- Ne akarja 7 éves gyereknek Vuk-ot indítani a laptopon. Vagy nem ismeri vagy nem érdekli.

- Más gyerek elpakolja maga után a holmiját, leviszi a mosogatóba az edényeket, stb.
- Más gyerek is szeret anya/apa munkahelyén időzni.
- Más gyerek idegenek előtt fel nem emeli a hangját. Nem vinnyog, nem verődik, nem vernyákol, nem hisztizik és szinonímák.
- Ha Fater közli, hogy vége a mesenézésnek, mert dolgoznia kell, zokszó nélkül feláll és átengedi a laptopot….Van ilyen gyerek, igen.

De azért imádom az enyémeket is, mert imádnivalók önmagukért. Hatalmas forma mindkettő a maga jogán. :) :)  

Végül és nem utolsósorban ---- betegesen szeretem  a gyerekeket. Főleg, amíg jók!

Hozzászólások