Ez is kitört

Egész héten úgy jöttem haza a munkahelyemről, hogy itthon bosszankodhattam a suliban történtek miatt. Mikor fogom én ezt levedleni....szerintem soha. Megjegyzem, nem is egyszerű. 

Réka töri felmérője 4-es lett, pedig kikérdeztem és egyszerűen mindent, de mindent tudott. Nem is értem, hogy lett négyes. Az egyiptomi istenek közül többet tudott, mint a tananyag. Állítólag pontot von le a helyesírási hibákért. Erre mit lehet mondani? 

Zalánék ma matek TZ-t írtak mindenféle bejelentés nélkül. Úgy, hogy felsőben "betiltottak" mára minden felmérőt (Tökjó Nap) így Rékáéknak szünet utánra maradt a matek és termism is. Nehogy azt higgyék, hogy jót tettek a gyerekekkel!...Jobb lett volna túlesni rajta. Így szünet után, hétfőn rögtön 3 felmérőt írnak, irodalom, matek, termism. Ebből kettő TZ. Így jobb? Komolyan, néha nem értem a tanárokat és egyre inkább utálom őket. Pontosabban, egyre kevesebbet tudok becsülni és szeretni, ahogy halad előre az idő. Ráadásul ami vonatkozott a felsősökre, nem vonatkozott az alsósokra, így duplán cumiztunk. Zalán felmérője tuti nem lesz ötös, még a hármas réme is fenyeget, de le van tojva. Itt az őszi szünet és kész!

Közben küzdök egy gyomorfájásos, fosós, émelygős vírussal (hacsak nem valami komolyabb bajom van, már átolvastam a hasnyálmirigy daganat, a gyomorrák, a lép megbetegedéseit oda-vissza és félig legalább rám is illik néhány tünet. Jaj. 

Ma reggel elkéstem a munkahelyemről. Az volt, hogy éppen Réka fülbevalóját tettem be Réka fülébe (ma tini diszkó, erről még majd mesélek) amikor a kutya, aki allergiás arra, ha bárki bárkivel összebújik, mert féltékeny, kiverte a kezemből a fülbevalót és teljesen olybá tűnt, hogy meg is ette. Na azt a pánikot! Én ordítottam a kutyával, majd kergettük, hátha még a szájában van. Tibi szétfeszítette a pofáját, de nem akart együttműködni. Réka keserves könnyeket hullajtott a pillangós cucért (arany egyébként), Zalán kereste a fülbevalót, hátha mégis a földre esett. Már éppen leizzadtam, amikor egyszer csak koppant a fülbevaló az előszoba kövén. Aztamegkönnyebbülést....

Lekéstem, mindkét buszom és végül Tibinek kellett kivinnie az irodába, 20 perc késéssel. Égés a köbön! Persze ezt a főnökömnek nem meséltem el. Úgy sem hitte volna el.

Van Rékáéknál ez a Tök Jó nap, ami afféle Halloween. Nálunk ugye nincs Halloween, Mindenszentek van, de mindegy, hagy bohóckodjanak. Idén a lányok boszorkánynak, a fiú szellemnek öltöztek be és a tantermet is kidekorálták. Végül megnyerték a versenyt mindkét számban, nagy volt a boldogság. 

Amikor hazaértem, azt találtam, hogy az összes sminkcuccom, beleértve a soha nem használt vérvörös rúzsom is ki van pakolva, úgyhogy a csöpp lány készült a suli diszkóra. Úr...isten....11 lesz decemberben. Mi lesz még itt! Aztán átbillegtek az osztálytársékhoz és ott tovább pingálták magukat, ezt már az osztálytárs anyukájától tudom. Majd elejtették, hogy nem sietnek, mert a menci csajok mindig késnek....Kíváncsi vagyok mikor támolyog elő (gondolom, 8-ig tart a buli) és milyen állapotban...

Őszi séta

Ma olyan szépen csábítóan sütött a nap, hogy délidőben tanulás helyett elhatároztuk, hogy elvisszük a kutyát sétálni egyet. A mancsa még nem tökéletes, de a mély seb megszűnt, úgyhogy gondoltuk, nem fog neki ártani. A napsütés átvert, mert közben fújt a szél, ami nem a barátom, de végülis nagyon jó kis séta volt, Dió nagyon élvezte és mi is. Volt benne, őz, hattyúk, kacsák, kutyusok, ami kell. Csaknem 2 órát voltuk oda. A gyerekek itthon maradtak és nagyon élvezték. :) 

Easy

Egyszerűen imádok itthon lenni, még akkor is, ha takarítással telt az első szabadnap. Az eredmény mindenért kárpótol. Pedig még messze nincs kész a kecó. Kisuvickoltam a konyhát, fürdőszobát, mostam 3 adagot (ágyneműt is). Előtte még mini angol reggelivel vártam a kis családom, akik annyira nem voltak lelkesek (hálátlan kutyák), de azért csipegettek, ennyivel most beértem. Szóval most nagyjából csillog-villog a kégli, Réka kiporszívózott a saját szobájában, az ágynemű tiszta, a fenti fürdőszoba is ragyog, mindkét wc kipucolva, a hűtő és a kamra teli, szóval meg vagyok elégedve. 

Réka velünk szeretett volna jönni az Aldis bevásárlásra, aminek pár ezressel több kiadás lett az eredménye. Jövő héten itthon marad. Holnapra babgulyást kért a család, sütünk még palacsintát vagy valami gyors finomságot, akár lángost. Hétfőn lekváros és túrós buktát sütök, mert az anyu kedvence és hétfőn megyünk látogatóba. Szerettem volna valami finom krémes- csokis sütit is összeütni, de most elég lesz a bukta. A buktám majdnem olyan tökéletes, mint a kakaós csigám. :) Krémes, csokis sütit meg még ki is kellett volna találni. Vacsira milánói lesz. Az jó gyors. 

Délután összeszedtem a leveleket a kertben, amiket a mogyorófa potyogtat, tele lett a kuka, úgyhogy félúton abbahagytam. Közben jött a szomszéd - nem közvetlen, de majdnem - és megkérdezte, hogy tud e ugatni ez a kutya. Merthogy az ő 3 hónapos kutyájuk, pont, mint Dió, nem ugat. Újabb kutyaszakértő a láthatáron. Azzal Dióra mutatott, aki vidáman rágcsálta éppen a műcsontját. Azt feleltem, hogy hogyne tudna, bár nem egy ugatós fajta, barátságos, a légynek sem árt. (Ami egyébként nem igaz, mert mindenre ugrik, ami mozog, így a legyet is simán bekapja. Fúúúj....) Erre a szomszéd elmarasztóan nyilatkozott, hogy akkor mégis mire jó ez a kutya. Komolyan, egyeseket nem lehet boldoggá tenni. Ha ugat a kutya, az a baj, ha nem ugat, az a baj. :) :)   

Dió mancsa jobban van. Ha rajtam múlik, biztos elviszem péntek este állatorvoshoz, de Dr. Tibor úgy vélte, nem szükséges, úgysem fog beletenni varratot. Pedig hát ugye kb. 1 cm-es volt a seb, szóval elég mély...Azóta nem voltunk vele sétálni, már két napja, hagy gyógyuljon és hát ez nem egyszerű, mert egy meg nem mozgatott vizsla elég rémálom tud lenni, kell hozzá türelem egy konténernyi. Folyton elszalad a díszpárnákkal (bár már mind a szekrény tetején van), előhozza valamelyik cipőmet, ugrál, rosszalkodik...jobb az mindenkinek, ha a vizsla fáradt, de hát most ugye mancskímélet van. Próbáltam neki elmondani, magyarul, hogy MOST  NEM TUDUNK ELMENNI SÉTÁLNI , DIÓ, MERT A MANCSOD BIBIS. TUDOD, A MANCSOD. Ám nem tud magyarul, csak forgatta a fejét, hegyezte a fülét, igyekezett felfogni, mit akarok, de csak az lett, hogy elnevettem magam, mert annyire übercuki fejet vágott.


 Negatívum, hogy Tibi egész nap dolgozott szinte, csak az Aldiba szaladt el velünk és együtt reggeliztünk. Dió viszont nem moccan mellőlem, most is itt durmol a kanapén a plédjén. És hát nem tanultunk ma egy szót sem, sőt, a holnapi nap is lájtos lesz, szövegértés és matek Zalánnak, pici emlékeztető némettel, Rékának meg termism és matek, az a hagyma és káposzta nem tudom megy e neki vagy nem. Szerintem a matekkal nem lesz gond, most hogy normális matek tanárja van. Felejtsük is el gyorsan a sulit!

Volt a múltkoriban mezei futóverseny. Zalán egész jó helyet érte el. Elsőre azt mondta, hogy hatodik lett, majd hetedik. Rékától tudom, hogy kilencedik lett. Hantaboy.  Viszont az is nagyon jó, mert állítólag vagy ötvenen voltak, vagy még többen és az élen a sportiskolások végeztek vagy a focisták, Zazóka pedig csak tesi órán fut vagy ha valaki kergeti, mondjuk Réka  vagy én. 

Megérkeztek a karácsonyi fotók is a suliból, mármint a változatok. Rékáé szokatlanul jó lett, Zaláné most nem annyira, elfojtja a mosolyt, ami nem annyira előnyös neki, jobb lett volna, ha teli szájjal vigyorog. Nem baj, Tibi akármikor lő róla jó fotót. Tényleg, keresek pár fotót, nem tudom, mikor raktam. 

Cimborázás egy német juhásszal

Kompromittttálóóóó - kakazsák mindig van nálunk

figyel

Cím nem jut eszembe semmi....

Hát tegnap nem volt semmi kedvem tanulni. Állítólag Réka felkészült a pénteki napra, mire hazaértem, Zalán nem nagyon volt képben a német ellentétpárok kapcsán (nagy-kicsi, kövér-sovány), kikérdeztem, nyugtáztam , mit nem tud, befejeztük a házit, aztán ennyi. Lefeküdtem a kanapéra és pihentem egy órát .Mindig így kellene. Fájt a gyomrom, pontosabban émelyegtem, és még nem volt biztos, hogy merre billen a mérleg, rosszabb lesz vagy elfelejthetem. 

Hat körül beszéltem anyuval, aki rosszallását fejezte ki, hogy még hozzá sem fogtam a főzéshez a vacsorát illetően. Ahhoz képest, hogy világéletemben hideg vacsorához voltam szokva otthon, mert az ebédet hordtuk a közeli bisztróból évtizedeken át és meg menzás volt am érettségig. Csak mondom. Fél hétkor láttam végül neki és pont fél nyolcra végeztem. Addigra Dió már kenguruként pattant minden mozdulatomra. Sétálunk már, sétálunk már? Nem akartam mélyebben a szemébe nézni, hogy ma tolódnak a dolgok. Réka hatkor bealudt egy youtube videón és nem tudtam felébreszteni a vacsorára sem, sőt később sem, úgyhogy este hattól reggel fél hétig szunyókált. Nincs is kimerülve, ugye? Még jó, hogy itt lesz ez a négy nap. 

Készítettem füstölt sajtos tarját, burgonyapürét, pirítottam gombát és pároltam brokkolit. Végül ebből az lett, hogy ugye Réka le sem jött enni, Zalán fintorogva, undorral az arcán lecsipegette a tányérjáról a brokkolit, de semmi mást, a kutyát folyton a hónom alatt találtam, úgy izgatták az illatok, mi meg Tibivel megettük a saját és a gyerekek adagját is. 

Negyed kilenc lett, mire elindultunk sétálni, bár mindegy, mert fél hét után úgyis sötét van. Kellemes volt a levegő, Tibi szerint 20 fok, szerintem kevesebb. Ahog y leértünk a Tiszához, a kutya egyből lekuporodott kakálni, majd tett egy kört, de már akkor sántított. Behívtuk , tapogattuk, Tibi hamar megnyugtatott, hogy nincs gáz, nem spriccel a vér a kutya mancsából (járt már úgy egy korábbi kutyájával, majdnem elvérzett a műtőasztalon….) ….Ja, de vérzik. És mire kettő pislogtam, tiszta vér volt a zsebkendő, amit rászorítottunk. A k…va életbe! Már bocs, de ezt gondoltam. Negyed kilenckor már állatorvos sincs sehol, ügyeletről meg fogalmam sincs. Emelte a lábát, de közben vitte volna az orra, édes pofa! Kicsit vártunk, hogy mi lesz, szorítottuk a vérzésre a zsepit, ami csökkent, úgyhogy Tibi meg is könnyebbült, hogy az elvérző kutya réme nem fog megismétlődni. Én azért még paráztam, a sötétben nem sok mindent láttunk, még a vérnyomokat is csak később a sétány kövein. Itt és ott. 

Otthon aztán, fél óra múlva kiderült, hogy az üvegszilánk még a sebben van. Egy nagyjából 1 cm-es. Ez úgy derült ki, hogy Zalán hozta a mobilom, aminek van erős zseblámpája és belevilágítottak a sebbe. Én öleltem a lefektetett kutyát, Zalán világított, Tibi a szemöldökcsipeszemmel műtött, Réka aludt, de azt már tudjátok. Lefogtam a másik 3 lábát, a buksiját az arcomhoz szorítottam és így Tibi ki tudta húzni a sebből a szilánkot. Olyan cuki volt a kutya, nem tiltakozott egyáltalán, behunyt szemmel tűrt. El is sütöttem a viccet, hogy „gyerekek, ez megdöglött”… de szerencsére nem.

A művelet után nem sokkal a kutya kidőlt, a foteljába húzódott az emeleten az ágyunk mellet és bealudt. Persze Réka ágyában ébredt, ahol összevérezte a lepedőt, de nem érdekes, úgyis most akartam mosni.

Este tök véletlenül jutott eszembe, hogy reggel ünneplőbe kell menni a gyerekeknek. Hiába, még túl messze az ünnep számomra. Viszont büszke voltam magamra, hogy eszembe jutott. Csak addig szervezkedtem, hogy a fekete „aljakat” megkeressem, kettő nadrágot, a többi lényegtelen, a nyakkendőkről tudtam, hogy az egyik Zalán szobája falán lóg, a másik meg Réka bugyijai között.

Reggel Rékának pontban fél nyolckor ugrott be, amit egy órával hamarabb én már elejtettem neki – a rózsaszín rózsás zoknija nem fog jól mutatni a kis pántos lakkcipőjéhez a kopogós sarokkal. Feltépett a szobájába és egy örökkévalóság múlva jött elő, harisnyában és szoknyában. Már az úton kérdeztem, hogy lesz e tesi és hozott e zoknit , ehhh…nem vagyok elég gondos anya, mert nadrágot is, zoknit is, cipőt is kellett volna neki csomagolni. Csak hát 7:40-kor nekem már nagyon meleg a talpam alatt a talaj, vagy elkések vagy nem és csak arra koncentrálok, hogy végre elinduljunk…

Néztem függönyt a konyha ablakra – 140x140. Ami tetszik az kb. 25-35 000 Ft. Valami roló. Svéd vagy római vagy dán, nem tudom. Hát még átgondolom….mi más lehetne.

Ami lemaradt ezen bejegyzésből: aki sétányon, bármilyen nyilvános helyen, ahol gyerekek sétálnak, kutyák galoppoznak szétdobálja, szándékosan összetöri a piás üvegét, annak azt kívánom, hogy saját maga sétáljon végig egy ilyen szilánk akna tengeren. Cipő nélkül! Soha többé nem dobna el egy PET palackot sem. Hogy otthon nincs sem gyermeke, sem sétára vágyó kutyája az biztos. Hogy lehet ilyen valaki? Miért jó széttörni egy whiskys üveget? A sétányra vezető lépcső hemzseg az üvegszilánktól, valószínűleg nem a mi kutyánk volt az első, akinek a lábát szétvágta egy ilyen szilánk…

Hosszú hétvége indul. 

Fogadóóra is volt

Nem szeretem a fogadóórákat azokon a napokon, amikor maga a fogadóóra van. Utána és előtte oké. Olykor szupi, mert remek érzés, ha dicsérik a gyerekeit az embernek. Egyben fárasztó. Eleve munka után megy oda az ember és még órákat ülhet sorban…

Zalánnál kezdtem, ültem sorba kb. 45 percet, előttem is belibbent egy tyúk anyuka soron kívül, de nem morogtam, nem számít. Odabenn a matek+német tanárnővel (egy személy) jól elbeszélgettünk. Helyenként vihogtunk Zalán kontójára, én főleg kínomban. Nyilvánvaló, hogy Zalánnál vannak jobb képességű gyerekek, nem is kevesen. Nem baj, nekem is van olyan „fajta” gyerekem is, bár talán pont ezért, olykor nem egyszerű ezt elfogadni. Jó képességű, de nem kiemelkedő. A figyelme katasztrofális. Egyelőre 90%-körül van matekból és németből is, de nem a 100% felőli oldalon, mint annó Réka. Gyereket ugyan össze nem hasonlítunk, de ettől ez még tény. 

Zalán nem nagyon van ott az órákon, nem igazán köti le egyik óra sem. Ez azért gond, mert nem figyelemzavaros, ha valami érdekli, az akár órákra le tudja kötni. De az órák többnyire nem érdeklik. Később bejött a terembe a magyar tanár is, aki nekem nem szimpi, mert kiégettnek érzem valahogy, türelmetlennek….Most is megjegyezte, hogy csatlakozik hozzánk, de haladjunk, mert kinn sokan várnak. Na most nem miattam álltak kinn sokan, hanem mert egyszerűen nagy az érdeklődés, kíváncsiak a szülők. Mindenki benn volt vagy negyed órát. El is intézte azzal, hogy nagy gond nincs, olykor hiányzik felszerelés, nem tudja, hogy az írás lehetne e még szebb (már miért ne lehetne). Megjegyzésemre, hogy otthon szépen ír, bár lassan, nem reagált, mintha meg sem hallotta volna. Közhelyek is jöttek, minthogy nem jelentkezik. Mondtam neki, hogy nincs ilyen elvárásom, hogy kiessen a padból, soha nem is fog, mert nem az a karakter. Mindegy, van az, amikor érzi az ember, hogy a falnak beszél…Mutattak füzetet, matek felmérőt, láttam már mindet, nem volt új infó. Ahogy kijöttem, azt gondoltam, hogy ide sem jövök többet, de persze nem gondolom már ennyire komolyan. Valójában ennek a fogadóórának nem volt semmi értelme. Ja, már álltam, mikor megjegyezték, hogy mostanában korábban ér be a suliba Zalán, ami javulást jelent…mire azt vágtam rá, hogy az az apuka érdeme. Utólag gondoltam arra, hogy nem volt e ennek némi „csonkacsalád” vagy „elváltszülőkgyereke” szaga…De mindegy.

Ezután következett Réka ofője és magyar tanára és kb. 2 óra várakozás kinn a padon. Mondjuk jókat beszélgettünk a többi szülővel. Volt pl. egy párbeszéd, amit követtem. Egy egy gyermekes anyuka panasza a négygyermekesnek, miszerint nincs élete mert folyton tanul az egy szem fiával. …Ez érdekes volt. Igaz, négygyermekes anyuka nem dolgozik még, viszont két iskolása van.

A magyar tanár szimpinek tűnt, szimpibbnek, mint gondoltam, hogy lesz. Réka azt mesélte, hogy bizonyos szögből úgy néz ki, mint egy csontváz. Ő csak tudja, első padban ül. A tanárnőből dőlt a szó és csak helyenként bólogatnom kellett. Elég felsős „szaga” volt a mondandójának, én visszasírom az alsó tagozatot. Nem mintha attól visszajönne.

A tanerő követel rendesen, tanulni kell keményen, többször kiejtette az érettségi szót, ami azért még viszonylag távoli. A nyelvtan anyagról már számomra is kiderült, hogy nehezebb, mint a negyedikes….nem is lehet egy lapon említeni. Egész negyedikben nem tanultunk egy jóízűt nyelvtanból, most meg azon kapom magam, hogy definiciókat kérdezek ki Rékától….Remélem, nem ez lesz egész évben.

Hervasztó hír volt, hogy mindig minden leckét tudni kell, mégpedig azért, mert vagy felelnek vagy írnak. Szupi , nem? Kérdeztem még a kötelező olvasmány feldolgozásáról, nehogy rosszul csinálja Réka, elég tanácstalannak tűnt. Mármint Réka. Azzal kapcsolatban is képben vagyok most már , neki lehet esni.

Az osztályfőnökről pedig….huh, hát ő nagyon sokat követel…szerintem túl sokat is. Gimiben is irreális lenne, amit ő szeretne. Még mindig nagyon szimpatikus és remek tanárnak tartom, de mindig mindent mindenkinek tudni kell. De szó szerint. Mert ha nem, akkor felmérőt írnak ott nyomban az órán….Biztos van olyan csoport (14 fő), ahol ez kivitelezhető, de alapvetően soha nem gondoltam, hogy a sulink egy versenyistálló. Most meg nagyon úgy néz ki, hogy az. Ha ezt megszokják és mindig minden tudni fognak, nagyon fogok csodálkozni, hogy jéééé…van ilyen csoport?? De szerintem nincs.

Elmondta, hogy nagy ugrás az ötödik, nagyobbak és komolyabbak az anyagrészek minden tantárgyból és emelt németen mindenkinek erőfeszítéseket kell már tenni. Középfok nyolcadikban....vagy alapfok a gyengébbeknek. Lassan kialakul, kinek mi az érdeklődési területe, legalábbis a tantárgyak terén. Szerinte ha megvannak ezek a tantárgyak, a többit el kell engedni versenyek terén. Gondolom, a matek Bolyai járhatott a fejében. Elregélte a szokásos dicsérő rigmusokat is, de hozzátette, hogy a szorgalom és a tanulás most fog előtérbe kerülni. Érdekes volt, no. Kíváncsian várom, hogyan alakulnak a jegyek a Kréta naplóban ebben a tanévben.

Ezt kedden írtam, bemásolom.

A mi pörgésünk

Elég bolondokháza ez a hét (is). Hétfőn 4 órát ültem a suliban, várva a fogadóórákra. Ez volt a kiindulás. A matek tanárral nem is tudtam beszélni, őszintén szólva elfelejtettem átmenni abba a terembe, ahol ő rendelt…de nem is baj, mert ismerem évek óta és Messangeren érdeklődtem nála Réka után. Nagyon jó fej, imádom, mert írt vissza, nem is keveset. Elmesélte pl. hogy pont aznap megnevetette Réka a csoportot, mert tévedésből a 60. oldal helyett a 112. oldalon dolgozott egy feladaton. Nem annyira az volt a házi. Nem nagyon tűnt fel neki, hogy ott a törtek vannak porondon a műveleti sorrend helyett, nem érdekes.
Kapott ötöst a Bolyaiért, elég elhanyagolható helyen szerepeltek, de hát nem a matek Réka világa, csak a potya ötös lebegett a szeme előtt. Hétfőn este az ofő meglebegtette, hogy Tz termismből szerdán….ami eléggé sokkolt, mert nem számítottam rá. Ott figyelt még a töri is és ugye mindig mindenből készülni kell….Jaj. Még hétfő- kedden foglaltak össze, szerdán nincs is órarend szerint órájuk és elég sok anyag füzet + TK….
Tegnap volt kamara fuvola, vagy ahelyett futás kinn a világ végén, valami terepfutás vagy mi, ahová mindkét gyerkőcömet benevezték. Hazaestek háromnegyed ötre, de Réka már fordulhatott vissza a suliba, fuvolára. A rohanásban nem tudtam odaadni Rékának a pontos tandíjat fuvolára, ami esedékes volt már a múlt héten, úgyhogy elment pénz nélkül. Ekkor már tudtam, hogy nagy gáz nincs, mert a termism TZ-t mégis áttették a hosszú hétvége utánra, ami jó hír és csak a töri kisdogát írják meg első órában, szerdán, majd a Tankerületes 2 órás felmérőt, amiről az osztályban gyorsan elterjedt, hogy IQ teszt és mindenki húzzon bele, ha nem akar hülye maradni. No komment. Később fotózás, ami Zalánnak kedden megvolt a szép téglaszínű, kockás ingében, ami még soha nem volt rajta (majd karácsonykor lesz). De ne szaladjunk előre.

Szóval kedden tanultunk Zalánnal (matek + szövért) amikor szólt a fuvolatanár, hogy be ne menjünk a suliba, ő befizette helyettünk a tandíjat, majd neki pengessük ki a lóvét ,de nem sürgős, kifizette több gyereknek, volt nála pénz. Szóval ma akkor rohanvást ki kell neki fizetni a tandíjat, ne tartozzunk már neki, elég durva ez így is.

Tegnap hétkor jók voltunk, átnéztük Rékával a törit, vacsora az asztalon (rántott hal, rizibizi, kukoricasaláta – ebből a hal FROSTA, nem én vettem a halásztól, bontottam, paníroztam, de tény, hogy én sütöttem) és mehettünk Dióval sétálni a Tiszához. Ez pont egy óra volt, nyolcra, mire hazajöttünk a gyerekek már vacsoráztak, megfürödtek és nem akartak bepakolni a táskába….

Holnap fogászat Rékának, pénteken ünnepség, úgyhogy ünneplőbe kell menni. Közben Zalán elkoptatta a fekete cipője talpát, amit 2 hónapja vettünk. Persze a blokk sehol, reklamálni nem tudok. Nem tudom, hogy van, de Zalán igazi cipő pusztító….Most már mindegy, téli cipőt fogunk neki keresni mindenképpen plusz egy fekete mindenképpen kell ünneplőnek.
Hát ilyen a mi kis cuki mókuskerekünk.
Hogy hosszú hétvége jön, én még fel sem fogtam. Lesz jövő héten matek TZ, termism TZ, helyesírás hó végi felmérő, németből tuti írnak, olyan nincs, hogy nem….huh.
Zalánnal nyúzzuk a szövegértőket, szerintem ügyes (a maga szintjén), de elég lassan olvas és szerintem ezzel megy el idő. És hát ha figyelne, mint ahogy nem, érdekelné, hogy hány %-ot ír, mint ahogy nem nagyon, akkor más lenne a helyzet.

Lakásprojekttel semmi új, vettem szőnyeget az étkezőbe (rendeltem online, de szebb, mint a fotón), ide szintén neten rendeltem karnist, de még Tibi nem fúrta fel. Talán majd a négy nap alatt. Vagy az őszi szünetben, meglátjuk. A nyomorult nyomásszabályzó sem érkezett meg a kazánhoz…de ne legyünk pesszimisták, meleg víz van, max zuhanyozni nem érdemes…

Mi hiányzik nekem?

Ezt írtam kedden a hétfői napról. 

Tegnap Zalán az osztályteremben felejtette az úszócuccát, úgyhogy a végtelen türelmű portás bácsit meg kellett kérnie, hogy nyissa ki a terem ajtaját (majd karácsony előtt ne felejtsek el neki egy kis jelképes ajándékot adni). Így tudtam meg, hogy ültetés volt a bandában, és most Zalán az ablak felőli padsorban ül, 3. pad. Szóval elültették leghátulról. Ezt már szeretem. Mondjuk egy rém a kiscsaj, aki mellett ül, de talán nem akasztja a körmeit Zalánba, vagy ha igen, akkor Zalán levagdossa apránként azokat a körmöket….Szóval egy gonddal kevesebb, maradt n-1..... 

Hazafelé arról csicsergett a kispasi, hogy volt két matek villámverseny az osztályban alapműveletekből (abból a kettőből, amit tanultak) és mindkettőt megnyerte. Vagyishát, nem nyerte meg, hanem tízedik lett. Ja nem is, mert nyolcadik…de hetedikként mondta tantónéni a nevét. Zalán egy totális kamugép, egy szavát sem lehet elhinni. Ez azzal a nehézséggel jár, hogy olykor mond igazat, amit viszont nem hiszek el neki.

A héten igazán főzni sem tudtam, szerintem ez egy vicc, hogy nincs kész Zalán házija a napköziben. Németből átlag 30 új szó van egy héten, plusz ismétlik a tavaly tanult szókincset. Minden héten felmérőt írnak, de két hetente biztosan. Eddig 90% felett nyomja.  A többi házi annyi lenne, mint bármely más suliban, matekből összeadnak kétjegyű számokat, magyarból nyomják a helyesírást, szó végén az ó, í, ű stb, a szokások másodikos dolgok. Közben megindulnak a számonkérések írásos formái környezetből, magyarból írnak szövegértést is, szóval van mit gyakorolni. Sőt, még a folyamatos olvasás sem holnapra fog kialakulni. 

Rékáék elképesztő mit művelnek, folyamatos a számonkérés németből és ugye hat órájuk van összesen egy héten....De nem csak németből, állandóan mindenből dolgozatot írnak. Jövő héten megint írnak németből, bár már 5 jegyük van, nyelvtanból is, cetlit és töriből is a második dolgozat következik. Majd rögtön utána lesz a TZ. Természetismeretből is TZ.....Ne is beszéljünk róla! Inkább írok a kutyából. 

Diót kutya, amióta csukva tartjuk a gyerekszoba ajtaját, ostromot indított az ágyunk ellen. Pontosabban az ágyunk a cél. Este zokszó nélkül összegömbölyödik a saját vackában az ágyunk mellett, olykor a kanapén marad, ott tölti az éjszakát. Ám az éjszaka közepén valahogy ágyra vágyik vagy én nem is tudom, de most már második éjszaka próbál bemászni az ágyunkba. Mindig arra ébredek fel, hogy Tibi a helyére zavarja. Ma hajnalban meg arra, hogy az ágy végében alszik összegömbölyödve, egyem is meg. Persze lezavarjuk, megy is a helyére….Tudom, ha engedném, napokon belül ő feküdne a nagypárnán és mi valahol máshol….Úgyhogy most keresek neki valami frankó kutyaágyat a lelkiismim megnyugtatására.

Hopp és péntek lett

Hát ez a hét is eltelt. Ma Bolyai csapat matek volt Rékának, ez is csak reggel derült ki számomra egy rutinkérdésből kifolyólag. 

Ha jól számoltam, lement 6 hét a suliból. Zalán lassan utoléri magát, felébred nyári szüneti CsipkerózsikaFérje álmából…. Volt múltkor egy 1 hibás tollbamondás (kapaszkodjatok meg, az volt a hibája, hogy hattyú helyett hattyúkat írt. Merthogy hat tyúk…annak van értelme. Értitek!?? Imádom ezt a fiút. Elég egyedi logikája van.) A tegnapi tollbamondásra is kapott csillagot, bár volt benne három hiba, igazából csak egy, a HATTYÚ. A nemszép betűformázás is hibának számít. 

Réka meg pislog ,mint béka a kocsonyában, mert amit órán magába szív, bizony nem elég, ott a füzet, ott a könyv, a kettőt össze kell fésülni. Heti öt német és a szakkörnek jámborul keresztelt verseny felkészítő kemény, mindig mindent tudni kell, mindig mindennel képben kell lenni. És azért ez nehéz még ötödikben. Szerintem később is, hehe. 

Tegnap első alkalommal készítettem sk hamburgert. Na jó a bucit még nem, de azon is rajta vagyok. Annyira ízlett a husi a gyerekeknek, hogy kettőt bevágtak belőle. Tényleg isteni illata volt, bele sajt, saláta, ketchup, mustár....Készítek még, az biztos, mert a fagyasztóba is került a megformázott húspogiból. 

Megy a görög-magyar meccs,úgyhogy abba is hagyom. Zalán most jelentette be, hogy foci edzésre akar járni. Na már csak ez hiányzott! :) 

Tanulós hétvége

Nem vagyok jó passzban, hangulatomon az elkészült fűtésreform sem....Nagyon sokáig tudnék nyavalyogni, hogy mi nem stimmel, ám inkább hagyjuk....Lehet, hogy midlife crisis, lehet sok minden.

Elég sokat tanultunk a hétvégén, Zalánnak verset kellett tanulni, 30 egynéhány állatot kellett bevágni németből, amiből kb. 5 nem is sikerült. Van pár, ami egyszerűen lepattan róla. Diszkó, kecske, kakas....Németről magyarra felismeri őket, de fordítva nem. Pedig könnyebben tanulja a szavakat, mint tavaly, beleszokott a mindennapos németbe. 

Rékáék töriből az ősemberről váltottak Babilonra, majd Egyiptomra. Hogy miért emlékszem én úgy, hogy egész ötödikben annak idején az ősemberről tanultunk, nem tudom, már elbizonytalanodtam, hogy így volt e. Környezetből a burgonyát kellett átvenni vele, hogy egy felépített feleletet tudjon előadni. Jelentkezéses alapon megy a felelés, úgy látom. Irodalomból a meséket nyomják, mesék fajtáit, amit már tavaly vettek, most bizonyára új értelmezésben veszik újra, fogalmam sincs. Nyelvtanból a kommunikációból fognak írni kedden.  Kötelező olvasmány a Pál utcai fiúk, amiből még egy betű olvasónaplót sem írt, naná, ha a net előtt ül, akkor sem Molnár Ferenc életrajzát bújja, hanem LPS-eket akar rendelni Kínából. Hát nem tornádóval söpör el bennünket a kiskamasz kor, az biztos, még mindig LPS-ekkel molyol...De nem baj az, így is csak lesek, hogy már mekkora...

Zalán szélsőséges felmérőket ír, egyelőre keresem az okokat. Egyik tényező nyilván, hogy nem egy lángelme, mint ahogy egyikőnk sem az. Na jó, Réka eléggé fenn van a szeren, de most kettőnkre, mint szülőkre gondolok. Valahogy azt gondoltam, hogy az, ami elsőben gond volt, hogy saját szájíze szerint oldotta meg a feladatokat, függetlenül attól, hogy ténylegesen mi volt a feladvány...szóval azt gondoltam, hogy ez másodikban magától megoldódik, megvilágosodik a fiú. Hát nem. Írattam ma vele egy nyelvtan felmérőt. Elolvassa mi a feladat, de nem fogja fel. Ki kellet írni a hosszú magánhangzókat a szavakból.Valahogy nem érti. Ha érti (de ugye nem), akkor már szinte hibátlanul végigtolja a feladatlapot, de mindenképpen 90% felett....Most az a rémálmom, hogy az egy hét múlva esedékes fogadóórán majd közli a tantónéni, a nem szimpi, hogy hát ide kevés Zalán, mint a mackósajtban a brummogás és hogy keressünk másik sulit. 

Múlt héten elültette  valamelyik tantónéni az utolsó padba, az ajtó mellé. Ez kb. a negyedik helye idén. Fel voltam háborodva. Van egy gyerek, aki nem nagyon figyel órán,  nem igazán jelentkezik órán és erre elültetik hátra? Nem tudtam szabadulni a gondolattól, hogy azért ültették hátra, hogy ne legyen útban....Írtam e-mailt az ofőnek, hogy kérem szépen, ültesse előbbre, nincs ott jó helyen...de még csak nem is válaszolt. Majd fogadóórán újra előveszem a témát. Fáj érte a szívem, szerintem első padban kellene feszítenie....Nem is értem, mit keres leghátul. Valahogy nem oké ez, nem illenek a tanítók sem Zalánhoz, nincsenek egy hullámhosszon, nincs kommunikáció...

Na megyek, bepakolok a sulitáskákba. Tibi hortyog a kanapén, ahogy a kutya is....

Most ráérek

Úgyhogy írok. Pedig már kb. 2 hete azt hittem, hogy vége a blognak, befejeztem. 

Ma kifizettük a cirkós projektet, elvileg elfelejthetjük egymást a Tervező/Kivitelezővel. Ezt meg kell majd ünnepelni a hét végén. Persze a karbantartást más végzi (ami jó) és még a hiányzó alkatrészek sem jöttek meg, de mindegy.

Azt írtam, hogy befejeztük a lakásfelújítás projektet lelkesedés és anyagi forrás hiányában….azonban ez nem teljesen igaz, a falakon a csövek környékén jelentős javításokat kell végrehajtani. Gipsz, gipszkarton, ilyen glett, olyan glett és festés. Mivel szakembert és mekkmestert már látni sem bírunk és amúgy is lasszóval kell fogni még a félkegyelműt is, hát Tibi lesz a szakembör. 

Véglegesedtek a különórák és sulis órák időpontjai, talán írtam is erről. Réka egyedül jön és megy, ami teljesen természetes egyébként, csak néha torpanok meg egy pillanatra, amikor eszembe jut az első nap az oviban, amikor vidáman szökdécselt és csicsergett mellettem. De ez csak egy villanás, aztán minden megy tovább. 7 év csak, nem érdekes. 

Majd valamit ki kell találni, mert Dió is feltétlenül vonyító koncertet akar tartani, amikor Réka gyakorol fuvolán, ezért – többek között – elő sem veszi a hangszert. Szoktam neki mondani kedvességből, hogy nem gond, most még egész csinos summát kapnék érte, ha valahol meghirdetném. 1 éves, alig használt fuvola újszerű állapotban. … Most úgyis kell a pénz. Persze nem adom el, dehogy is…

Zalán a minap eltörte valahogy a kedvenc hűtőmágnesemet (a Lipicai lovasat, amit Szlovéniában vettem) . A csillagokat letagadta az égről, be nem vallotta volna, pedig valami csörömpölt. Tegnap megtaláltam a három felé tört mágnest, szerencsére pillanatragasztóval nyom nélkül gyógyul. Vagy pókerjátékos lesz a gyerek, vagy ügyvéd, vagy ellenzéki politikus…ez utóbbi remélem, nem, nagy törést jelentene a lelkemnek.
Zalánék egyébként szövegértésből írtak váratlan felmérőt, 4-es lett így első nekifutásra, pedig ügyes szerintem, gyakorlásként megcsináltunk egyet. A legelső otthonit. Voltak bizonyos kérdések, amire a válaszokat meg kellett keresni a szövegben. Néz rám nagy szemekkel:
- De anya, a válasz benne van a szövegben!
- Hát igen, de hol? Meg kell keresni.
- Nemáááár! Mühühühüüüü….Annyira unalmas! – csikorgatta a fogait. Lelkes a gyermek.

Nálunk Réka sem egy szövegértő zseni, többnyire azért az ötöst összekaparja belőle. Nála ott a hiba, hogy elolvassa a szöveget, majd emlékezetből próbál a kérdésekre válaszolni, vagyis ő is baromi lusta válaszokat keresni a szövegben. Szerintem Zalán elég rosszul olvas idegen szöveget, úgyhogy kellene minden nap egy kicsit olvasni….Hát igen, mindenből egy kicsi végül egész sokra jön ki…. 7 óra után viszont nem vagyok hajlandó tanulni Zalánnal. Rékával sem nagyon, de olykor muszáj. 

Múlt szombaton az egyik kollégámnak megszületett a kislánya, akiről aztán több fotót is láttam. Annyira édes, tökéletes csöppség, hogy pár éve egészen bizonyosan az jutott volna eszembe, hogy én is , én is , én is akarok egy hasonlóó pici lánykát! Hogy nem volt bennem vágyakozás,  ismét egy csalhatatlan jele annak, hogy öregszem….Az azért eszembe jutott egy nagy sóhaj kíséretében, hogy azok voltak a szép idők….amikor a gyerekek születtek, még a szárnyaim alatt cseperedtek. Most meg ilyeneket mondanak otthon.

Réka: (kinyitja a hűtőt) – Nincs semmilyen üdítő??? …. Bezzeg pálinka az van! – csattog felháborodottan.

Még jó, hogy nem volt itt vendég. Apósom fél liter pálinkája 2 éve dekkol nálunk, a kutya sem issza (jaj, a kutya ne is igya), sokáig a mosogató aljában figyelt. Amikor elmentek a fűtésszerelők és nem volt itthon Jager, akkor lenyomtunk egy-egy felest Tibivel, de most újabb 5 évig rá sem bírunk nézni. Bezzeg pálinka az van!

Vagy egy másik.

Valamit elismételek más szövegkörnyezetben, amit Réka már elmondott reggel. Ő ezt eképpen tálalja:
Réka: - Hát én is ezt pofázom éppen, nem??

Holnap péntek. Ójeee....

A kutyáról nem is meséltem

Nem mondok újat azzal, ha azt mondom, hogy nagyon jó fej. El sem tudjátok képzelni, mennyire....

Nyáron még sejtelmem sem volt, hogy és mikor fogunk sétálni, szaladgálni, ha egyszer ránk szakad az ősz. Hát ez is olyan feladat, amit az idő megoldott, mert 7, olykor 8 óra után járunk sétálni. Tibivel levisszük a Tisza partra, ha ő nem ér rá, én egyedül nem merek oda leslattyogni. Nem annyira azért ,mert félnék a közbiztonságban, bár akár félhetnék is, hanem mert attól tartok, hogy lelép a kutya (ott elengedjük) és soha nem jön vissza. Vagy széttépi egy nagy véreb ..és akkor hogy megyek haza kutya nélkül. Úgyhogy én csak a környező utcákban cikázom vele egy 45-60 percet egyedül. Olyankor is elengedem, ha üres az utca és sehol semmi forgalom, de ez csak pár száz méterre igaz és ebben is van rizikó. Mert ha macskát lát, jöhet autó, semmi meg nem állíthatja…

Jobb tehát a Tiszapart, ott a sétányon szerencsére van lámpafény, bár mi lenn a susnyásban baktatunk. Ez kb. 1-1,5 óra. Hol előre szalad a kutya, hol lemarad, ha barátságok kutya jön szembe, szimat és öröm körök, ha nem annyira és ez a ritkább, akkor póráz és tisztes távolság. Sok kedves emberrel megismerkedtünk már a kutyával kapcsolatban, váltunk pár mondatot, battyogunk tovább együtt vagy ellenkező irányban, majd elköszöntünk és az egészből a kutya neve marad meg. 

Diónak van egy cimborája, egy nála 3 hónappal idősebb vizsla fiú, Spakli. Vele jókat szoktak bandázni, bár utána garantált a fürdetés, annyit harapdálják, nyálazzák egymást. Nyáron a Tiszában is úsztak egy kört, Zalán dobált nekik husángokat. Nem találkozunk sűrűn, havonta egyszer azért jó lenne összefutni tavaszig is.

Vegyes koszton van, heti kb. 2 kg farhátat főzök neki zöldségekkel, rizzsel, tésztával, ami a kezem ügyébe kerül. Ezt eszi általában vacsorára. Reggelire  illetve úgy általában tápot kap, most Josera félét. Nem rajong érte, de ha rájön, hogy nem kap farhátat és éhes, akkor megeszi. Olykor egy kis májkrémmel, sonkakockák tápba rejtésével kap ösztönzést.

Általában ott szeret lenni, ahol mi vagyunk. Ha a gyerekek és mi külön vagyunk, akkor általában velünk szunyókál vagy a gyerekekkel játszik. A gyerekek nem szeretik, ha ott lábatlankodik, amikor ől a sok mütyűrrel játszanak, úgyhogy olykor inkább hozzánk csatlakozik az eb.  Főzés közben nagyon figyel, hátha lepottyan valami. Amikor a szekrényekben pakolászok, biztos, hogy közém és a szekrény közé fekszik. Mindig láb alatt van. Vele kell foglalkozni, semmi más nem olyan fontos, mint őkelme. 

Fáradhatatlan, szívós, villámgyorsan fut. 

Vannak az úgynevezett öröm körei. Olyankor maxi gázon fut egy kört és közben kisodródik, kanyarokban fékez, csúszik, elég mókás játék. Az örömkörös vizsla az igazán boldog és önfeledt vizsla. 

Barátságos, kedves, bújós, játékos, nagyon okos, nagy mozgásigényű fajta. Dió nagyon szeret aludni és egész sokat durmol, este 6 és 9 között a legaktívabb. Ilyenkor , ha nem visszük el sétálni, akkor módszeres rosszalkodásba fog, pl. kiszedi a vasalókosárból a zoknikat, előhozza az üres edényét , hogy rágcsálja, amit nem szabad. Nagyon szereti a gyerekeket.

Illetve gyakorlatilag bárkit, mert mindenkit megcsókol és farokcsóválva fogad, aki csak az útjába kerül. más a helyzet, ha idegen lép be a portára a kapun, azt mély , öblös ugatással fogadja, de ha kedves a hozzáállás az ember részéről, ő is vált.

Este ágyban szeret aludni. Ez egy nagy probléma, mert én nem engedem be az ágyba. Nálam ott a határ. Tudom, sokan együtt alszanak a kutyájukkal, nekem ez nem fér bele. Örülök, hogy már a gyerekek nem alszanak velünk. Ja, de, még olyan is szokott lenni !

Diónak van egy kis kuckója, este ott alszik el, de az éjszaka során megpróbál behatolni valamelyik ágyikóba. Ez általában valamelyik gyerkőc ágya szokott lenni, de már abból is 

elegem van, hogy a kutya a gyerekekkel alszik….Úgyhogy zárva tartjuk a gyerekszobák ajtaját. Erre mit csinál? Megpróbál bemászni a mi ágyunkba. Egyelőre a lábunkhoz. Hallatlan. Éjjel kétszer próbálkozott, kétszer lepattintottuk. Az biztos, hogy ha akar valamit, azzal rendszeresen és módszeresen fog próbálkozni. Gondolkodom, hogy beruházok csilli-villi kutya ágyba…de az okosok azt mondják, ha egyszer már aludt ágyban, abból nem fog engedni….Itt tartunk most.

Szokta nézni a természetfilmeket, főleg, ha farkas van a képernyőn. Érdeklik a rokonok. 

Nem szereti a sötét, kivilágítatlan utcákat. Olyankor nagyon szépen jön a lábam mellett.  

Nem tudjuk leszoktatni a felugrálásról. Nem és nem. 

A nem kutyabarátok, már félnek tőle, ha meglátnak bennünket a járdán. A kutyabarátok ismeretlenül is megsimogatják. 

Van a nyakában egy kis csont formájú bilétája a nevével és a telefonszámunkkal. Egyszer már megszökött és ugyan visszahozta két drága srác a csodával határos módon, remélem, ilyen soha többet nem lesz. Mármint, hogy ijedtében vagy más okból elszalad tőlünk. 

Csodálatos kutya, éljenek a vizslák, azon belül is a magyar vizslák! 

Le vagyok maradva

Ezt még múlt kedden írtam:

Tegnap voltak a szülői értekezletek. Négyre berohantam a suliba (elkértem magam korábban) így meg tudtam nézni a német dolgozatát Zalánnak (kritikán aluli, le sem írom, hány százalék). Ettől kellőképpen sokkot kapva, áttántorogtam a magyar felmérőhöz, amiről már tudtam, milyen lett (még jó, mert tán el is ájulok), csupa figyelmetlenségi hiba, vagy nem is tudom, már nem vagyok benne biztos. Aztán gyorsan visszaadtam és elköszöntem. Utánam szólt az ofő, hogy nem maradok e a szülőire, hát nem, mivel egyidőben van az 5b-vel, de majd jön az uram. Elnézően mosolygott. Az uram tényleg ment, egy szál papír vagy toll nélkül, így este büszkén villogtatta a telefonját, hogy mindent felvett….Eléggé égnek állt a hajam ettől, azt sziszegtem, hogy nekem nincs egy órám meghallgatni az ofő litániáját, a lényegre lettem volna kíváncsi, de akkor majd megkérdezek más anyukákat. Azzal védekezett, hogy nem tudta, hogy írni is kell a szülőin. No comment....

Innen átvágódtam a Réka szülőijére, ahol a szülők teljes létszámban felsorakoztak!!!! Nem semmi, látszik, hogy egy új korszak kezdete ez a felső tagozat illetve mindenki kíváncsi volt az új ofőre. Az ofőt továbbra is csodálom, szerintem nagyszerű tanár és ember, amolyan kotlós féle, mert látom, hogy imádja a csibéit, de egyben szigorú és következetes is. Sajnos fájdalmasan sok számonkérést fűz az óráiba, emiatt rendesen csikorgatom a fogam. 

2 órán át tartott az értekezlet, aláírtunk egy halom nyomtatványt. Na mindegy, túlléptünk ezen, rendeltem Rékának új sulis ünneplős kendőt, mert amit elsőben kapott ,már kicsi, alig lehet megkötni. (1800 Ft) Elmondta az ofő az ő benyomásait, felolvasta a szaktanárok véleményét és üzenetét az osztályról. Jó hangulatú szülői volt ez és nem is tűnt fel a két óra ücsörgés. Talán mert egész emberi méretű padokban ülnek már.

Új rendszer van , a KRÉTA, még sok jót nem olvastam róla, de megnyitottam ma reggel és annyi mosolygós ötös van benne, hogy nem tudtam utálni. Az előző (MOZA) is jó volt, semmi gondom nem volt vele, remélem, ebbe is belerázódunk. A kezelése nekem egyszerűnek tűnik….(Azóta frissítek – minden hiányosságot is belevezetnek a tanárok, tanszer hiány, lecke hiány. Százalékos értéket is tud kezelni, szóval egész okos. Viszont a számonkérések dátumáról semmi hír, naná. A tanároknak sem lehet üzenni, de egyelőre nem baj, az Ofő megadta a mobil számát és elérhető facebookon is, messangeren. Modern korokat élünk. Picit lassúbb, mint a MOZA volt, remélem, totális lefagyás azért nem lesz…

Az értekezlet végén még megvártam padtársamat, Réka barátnőjének anyukáját, ácsorogtam ott az ofő és még 2 szülő mellett, mire az ofő engem is megszólított, hogy mi újság Rékával. A Réka német csoportját ismeri már , mert tavaly is ő tanította őket. Hirtelen semmi kérdés nem jutott eszembe, valamit habogtam, amit azzal fojtott le, hogy német verseny, termism versenyekre várja Rékát, mert nagyon –nagyon ügyes (mondjuk nem ezt a jelzőt használta, elfelejtettem melyiket).

Kedd (azaz pont egy hete)

A nap híre, hogy beüzemelésre került a cirkó, újra van meleg vízünk. Fűtés még nincs, mert annyira még nincs kemény idő idebenn, de hétfő este már zuhanyoztunk. Még nem tökéletes a beállítás szerintem, mert én inkább langyosban fürödtem, de a lényeg, hogy működik. Ennek örömére és mert megint nehéz napom volt, megettünk egy tábla csokit. Egészmogyorósat.

Szerda

Délután Tibi bekapcsolta a fűtést is, hogy teszteljük. Pillanatokon, na jó, perceken belül forró lett az összes radiátor. Mennyország…..Közben folyik az előszobában egy fűtőtest, ahhoz kijöttek a szerelők és meghúzták a csavarokat rajta. Úgy tűnt 5 percig, hogy nem csöpög, de fél óra múlva mégis, szóval visszahívtuk őket. Azt mondták, hogy le kell engedni a rendszerből a vizet, kicserélni a fűtőtestet, újra feltölteni a rendszert. Erre leghamarabb a hétvégén kerülhet sor. Majdnem mondtam valamit....

Öt perc üzemidő után hibakódot jelzett a kazán és leállt. Gázt kap, kémény rendben, úgyhogy van rá esély, hogy hibás a kazán és azt is ki kell cserélni. Úgyhogy megint ott vagyunk, hogy se melegvíz, se fűtés. Leghamarabb jövő héten. Leghamarabb. Ma jön a beüzemelő mókus, az majd megmondja, remélem, hol a baj. Itt már nem mondtam semmit...Örök cumi, az a miénk.

Közben Tibinek megint elromlott a gépe és én megint este 8-ig tanultam a két gyerekkel összesen, úgyhogy nagyon elegem van, mondtam már valaha ilyet?? Pedig közben finom hagymás-baconos tarját sütöttem petrezselymes burgonyával, de annak sem emlékszem az ízére, mert pont akkor derült ki, hogy ismét melegíteni kell a vizet a fürdéshez.

És hát...felmérőtenger. Nagyon nehezen viselem. 

Rékáék hétfőn írtak német dogát (négy évszak leírása + szótár szavai), pénteken megint írnak (szótár összes szó – módbeli segédigék ragozása és még valami, amire nem emlékszem.Tegnap kikérdeztem fél 8 és 8 között a szavakat. Először azért vinnyogott, hogy kikérdezem, aztán meg azért, hogy nem. Töriből is írnak pénteken valamit (írásbeli felelet , vagy mi), azt ki sem kérdeztem, állítólag tudja.

Zalán olyan, mint egy időzített bomba, illetve inkább a suli, mert soha nem tudom, mikor van számonkérés, így egyelőre mindig mindenből készülünk pl. németből. Néha, mostanában először látom, hogy valamit hazahoz a suliból, ami tudomány, pl. hogy kell írni a mindiget, egy, egyszer, ilyesmi. Németből is fejlődünk, a feladott szavak egyre nagyobb százalékát tudja már. Most jutottunk el oda, hogy 1-2 szó nem ugrik be neki csak. De tegnap pl. simán rávágta a teherautóra, hogy ugrókötél. Pedig a két szó még csak nem is hasonlít.

Elég nagy a tempó, és akkor még a német versenyeket, természetismeret versenyeket – úgy tűnik, ezt a kettőt nyomni fogjuk – nem is számoltam. A heti hatodik németre, ami a fakt, még nem is készültünk. Szóval szédület. Hétfőn a szolfézzsal együtt 9 órája van Rékának, kedden a fuvolával és a fuvola kamarával együtt is 9, szerdán 6+1 fuvola öt után és innen fel lehet egy kicsit lélegezni. Már beszéltünk róla, hogy a hétvégén egy kicsit egész hétre kell tanulni, okosan, mert a hétfő-kedd nagyon gyilkos. Láttam rajta, hogy érti , miről beszélek, de azt is, hogy a hétvégéjét is félti….Én megértem, a külön sport nem férne bele a heti órarendben, külön angolról nem is beszélve. Én csak lesek, hogy mások még a fuvola mellett heti 3x vívnak vagy kajakoznak. És mindez csak romlani fog nyolcadikig…..Figyelmeztettek, hogy a tagozat nem való csakis nagyon jó képességű gyerekeknek, a többiek csak szenvednek és ez tényleg így van, bár lassan az egész oktatásról el lehet ezt mondani...

Csütörtökön-pénteken dunsztom sincs mi történt, mert még csak jegyzeteket sem írtam. Az biztos, hogy pénteken írtak töriből és németből, most hétfőn megint németből és természetismeretből. Valamikor nyelvtanból is ,asszem csütörtökön….Jajjj...

Hétvégén temetésen voltunk, este értünk csak haza, úgyhogy aznap mamával voltak itthon. Másnap, a vasárnap elég pokolszerű volt, mert minden tanulnivaló ránk szakadt és azzal nem nagyon lehet egy nap alatt végezni…. Kettőtől hatig Réka szülinapi buliban volt, este hétkor közölte, hogy őőő...másnap természetismeretből megint írnak. Tanulgattunk rá egy fél órát-órát… de hát nem így kellene…na mindegy. 

Szóval mi újság velünk? Állandóan felmérőkre készülünk egyelőre…tanulunk, gyűrjük a tanévet.

Közben elkészült a cirkó meg nem is, mert végülis működik, de még várunk két szelep garanciális cseréjére. A madárvédő golyókapkodó…ja nem, szóval az a leesésgátló a béléscsövezett kéménybe, na az is hiányzik, mert a szerelőnek tériszonya volt és nem mert felmászni a tetőre…Hátna. (Kedd este, október 2 - már madár távoltartó is van.)

Ezzel egyelőre le is zártuk a felújításos mókát, mert egyrészt elfogyott a pénzünk, de még inkább a kedvünk és az életerőnk, úgyhogy majd folytatjuk tavasszal. Most – erre a hétre mindenképpen igaz – még szőnyegeket sincs kedvem nézni és bútorokat sem. Az étkezőbe megrendeltem a karnist, de függönyt már nem, egyelőre akasztok rá régit. Pihi van és feltöltődés, mert nagyon belefáradtunk. Nem tudom elmondani, mennyire. Összesen ez a 2017. szeptembertől – 2018- októberig nagyon kemény év volt , az idegek játéka az előző ingatlanok eladásával, aztán a felújítással…most egy ideig nem akarok ezzel foglalkozni. Aztán majd úgyis megindul a vezérhangya, hogy ez és azt szeretném, nem is én lennék.