Van pár témám

1. Nagyon fáradt vagyok, és nagyon elegem van. Pontosabban VOLT tegnap este 22 órakor. Akkor azt mondtam, hogy nem bírom tovább. Persze bírtam, mert már miért ne bírtam volna, még esti mesét is olvastam, bár bevallom, a villanyoltás pillanatára nem emlékszem….
2. Tudom, hogy baromi későn van az estimese, de nagy reformokba ebben a tanévben már nem vágok, azt hiszem.
3. Megvolt Réka tanszaki koncertje tegnap a 30 fokos tanteremben. Ez mindig a mi sulinkban van és minden Rákóczis fife-os és fuvolás előad egy két darabot (inkább egyet). Rögtön arra gondoltam a 10. műsorszám után, hogy ez valóban nem a Virtuózok döntője, de még a megyei döntő sem ,de persze nem baj, a 30 fokban folyton hangolni kellett a hangszereket, mindenkiről folyt a víz….május vége van és kit érdekel már ilyenkor bármi is ami a suliban folyik….

4. Réka fuvolatanára nagyon csinos, nagyon fiatal, olyan, mint egy királylány. Nagyjából úgy is van felöltözve a kis koncertjeinken. Szerintem ez megmagyarázza, miért volt jelen ilyen sok apuka.
5. Réka nagyon ügyes volt, most nem tudom megmondani, mit játszott, valami francia izét….Lassabban játszotta , mint itthon, megfontoltabban, hogy aztán a legvégét, az utolsó 10 hangot egyszerűen elfelejtse….Mást fújt egyszer, kétszer , háromszor….Totális blokk. Aztán a zongora leállt, hagyta , hogy magára találjon, ami végül, sokadszorra sikerült is neki és befejezte a művet .Igazából arra voltam a legbüszkébb, hogy nem vágta földhöz a fuvolát, nem tört ki könnyekben, nem viharzott ki az ajtón és nem csapta be maga után, mert én valamelyiket megtettem volna, talán a pityergést. Mármint ha 10 éves valómat nézem. Ehelyett elnyomott egy mosolygós fintort, jelezve, hogy nem így akarta, nagy tapsot kapott és a helyére billegett. Büszke voltam rááááá!

6. Otthon jobban ki jött belőle a feszkó, már buggyantak volna a könnyek, hogy elrontotta így meg úgy, amilyet soha nem csinált itthon. De gyorsan megnyugtattam, hogy nem számít, így is hallani lehetett, hogy ügyes. Egyébként ezt leszámítva, a legkevesebb hamis hang nála volt. A többiek, a felsőbb évesek ugyan nehezebb műveket játszottak, de rendre belesültek, volt akinek a levegője fogyott el, volt akinek a tehetsége….
7. Hazafelé szembesített Réka a jó hírrel, hogy pénteken német dolgozat, módbeli segédigék ragozása címmel. Hát mire vágyik a lány június első napjára? Pont erre.
8. Bejött nekem ezt a pontokba szedős , ezen túl ilyen lesz a blog….Kevesebbet kell gondolkodni.

9. Este átjöttek Zs.-és kiskutyát nézni, bár a kerítésen belül re nem jöttek be, igyekeztek haza, mert készült a rakott krumpli. Zs. azt is elejtette, hogy németből holnap felelnek Zalánék. Ekkor a spanyol inkvizíció minden eszközét igénybe véve kiszedtem Zalánból, hogy ő már felelt, de három W betűs szót nem tudott és azt pótolni kell majd HOLNAP. Ez a három ige a schreiben ,schlafen és a spielen volt.
10. Nem mondjátok, hogy egyik sem W-vel kezdődik???
11. Ha megteszi, arany csillagot kap.
12. Végülis mindegy, mert írásból már bebukta a kiválóan megfeleltet (nem egészen igazságosan, de hagyjuk), úgyhogy hogy németből kiváló vagy jó már majdnem egál…..Z alánnak meg pláne.
13. Este , amikor még vonszolni tudtam magam, épp csak túl fáradt voltam ahhoz, hogy elaludjak, meg hát minek aludnék, amikor még a gyerekek nem is fürödtek…összeütöttem egy meggyes sütit.
14. Ezt most nem azért írom, hogy mekkora ász vagyok és a munka valamint az anyaság hőse, mert nem, csak hogy milyen az emberi lélek, egy kis sütiért mindenre képes.
15. Tegnap arra battyogtunk haza mi együtt: egy kerékpár, két gyerek, 8 táska és én, hogy Tibi és N. éppen vinnék felfelé a gardrób szekrényt a lakásba. Fél óra múlva, mire meguzsonnáztunk, kiderült, hogy nem fér be a bejárati ajtón. Ott ugyanis rögtön van egy 90 fokos kanyar balra, plusz lambéria plafon, egyéb nyalánkságok, a lényeg, hogy nem fért be. Elég ronda szekrény, az idő vasfoga is beleharapott, de egyelőre szükségünk van rá, alig várom, hogy telepakolhassam ruhákkal. Hétvégén szét szedjük, darabokban felvisszük és összerakjuk. Elvileg.
16. Minek fárasztom magam a zabpelyhes reggelivel, ha este meggyes sütit zabálok porcukorral, nem tudom. Talán mert a zabpelyhes tejjel reggel nincs sok fakszni, gyors reggeli, a süti meg finom.
17. Nagyon vágyom arra, hogy ne csináljak semmit. Vágyom arra, hogy ne történjen semmi . De legjobban arra vágyom, hogy véget érjen az iskola. Lassan, de biztosan vágyam teljesülni fog…
18. A kutya a múltkor fel akart ugrani az étkezőasztalra, de elvétette - szerencsére, így viszont jól megütötte magát, ahogy visszapottyant. Úgy elkezdett sivalkodni és jajveszékelni, hogy azt hittem, legalább két lába eltört. Szerencsére nem, de úgy megijedtem, hogy percekig babusgattam, mint egy kisbabát.
19. Megjött az új tápja, amit a Royal Canin mellé vettem, 1-1 kg, azt hiszem , valami Happy. Hát ez sem aratott osztatlan sikert, bezzeg Zalán füstölt kolbászos uzsonnája igen…Elhatároztam, hogy megpróbálom rászorítani a tápra. Hetente főzök neki szívesen farhátat, ezt azt, de olykor – és ezt szégyellem bevallani – olykor az is nehezemre esik és vagy nincs rá időm, hogy családom embertagjait ellássam vacsorával, nem hogy a kutyusra főzzek. Ehhez túlságosan be vagyok táblázva. Főleg iskolaidőben.
20. Egyébként cukorfalat és már olyan nagyot nőtt. Majd hozok képeket
21. Virágzik a hárs a környező utcákban. Mennyei...

Történések 40 pontban

1. Ősidők óta nem emelkedett a blogot olvasók száma. Ez bizonyára sok mindent elmond a blog tartalmáról, élvezhetőségéről…
2. Nem mintha sokat számítana, nem túl izgalmas az életünk (MIVAN??) csak megjegyeztem, mert picit viccesnek tartom. Mindig az jut eszembe erről, mikor Tibi ezer éve, az induláskor megkérdezte, hogy van e, aki olvassa a blogot. Mármint rajtam kívül. Azt mondtam neki, hogy nincs, hogy teszteljem. Bólintott. Nem kételkedett egy pillanatig sem. 
3. Hétvégén végre itt volt nálunk anyukám, főztünk együtt bolognait és …. igazából nem csináltunk semmit, csak együtt töltöttük a napot. Este hazavittük anyukámat és rá jellemző módon rögtön a kezünkbe nyomott egy nagy tálat, hogy szedjük le a cseresznyét, mielőtt leeszik a seregélyek. Teleraktuk a tálat és a bendőnket 85%-os érettségű cseresznyével . Közben a seregélyekkel szemeztünk és arra gondoltam, hogy végre megint visszaköszön egy gyerekkori íz…olyan ritka manapság az ilyen.
4. Úgy néz ki, Rékának megvan az ofője és ez jó hír számomra. Hivatalos bejelentés még nincs. Hétvégén külföldön nyaralat a teljes tanári kar, most biztos ki vannak pihenve és csupa ötöst osztanak ki az utolsó véghajrában….
5. Hétvégén klímát is kapcsolgattunk ki és be, merthogy elkészült az emeleten. Csöndes, fehér, helyes és hűsít…mit is mondhatnék többet egy klímáról. Isten áldása a tetőtérben. 
6. Szombaton leköltözött a tévé a nappaliba, ami hülye lépésnek tűnt azután, hogy itt a nyár a nyakunkon és klíma csak fenn van, de mindegy. Így néz ki jobban a nappali. Tibi 15 évvel ezelőtt beszerzett, dédelgetett méregdrága hangfalai is méltó helyükre kerültek, majd mutatok fotót, ha egyszer fotózom. 
7. Készítettem megint pohárkrémet, most még jobb lett, mint a múltkor…8 kisebb-nagyobb pohárral lett, az utolsóért véres harc folyt…na jó, nem, négyfelé osztottuk és mindenkinek jutott két kiskanállal.
8. Tegnap megkezdődött a Ninja Warrior , vagy mi….Úgyhogy aki eddig nem tudta az utcában, hogy itt lakunk, most értesült róla. A gyerekek nagyon hangosak nyomokban….
9. És még Réka nyafogott a múltkor, hogy a három házzal arrébb milyen zajosak az ovisok, az ő idejében még nem így volt. 
10. Hétfőn a fogorvosnál töltöttük a fél napot, illetve én a rendelőintézetben egy panoráma röntgenre is beneveztem, ha már lúd, legyen kövér. Hoztam a formám, először egy sima fogászati röntgennél álltam sorba, aztán egy goromba matróna átirányított egy emelettel lejjebb. Fél óra alatt végeztem, de még hatalmas robajjal levertem az ólomköpenyt és nem vágtam elsőre, milyen az, ha élére kell rakni a fogakat….hát na, be tudok mutatni tök hihetően egy agyhalált stresszhelyzetben és nekem minden eü-s helyzet komoly stressz. Menekülésszerűen távoztam a CD birtokában. 
11. Amit aztán a doktornő – immáron privi rendelésen – nem tudott megnyitni….Hápersze.
12. Azért a fogköveket leszedte, gyönyörű lett. Tibi nem lát semmi különbséget, mert Tibi azt sem venné észre, ha arcátültetésem lenne….
13. Azt bezzeg észreveszi, ha 3 másodpercnél tovább ég a villany a kamrában a szükségesnél…
14. Tegnap majdnem sírva fakadtam, amikor le kellett ülnöm Rékával tanulni. Szenvedek, szenvedek, cefetül szenvedek….Ő is így érez, de rá vár 10 hét vakáció.
15. Réka ma vizsgázik fuvolából. Valami egészen alap művet fúj, illetve kettőt, de most egyik sem jut eszembe, szégyen szemre, sőt , ott sem leszek, mert fél ötre esélytelen átbumlizni a városon a zeneiskolába azért, hogy egy percig zenéljen. 
16. Viszont holnap lesz a Sulis Fuvolás nemtommi, ott én is jelen leszek. 
17. Megsértődött rám az egyik szomszéd néni. Nem tetszett nekem, hogy a távollétünkben (értsd: felnőtt sehol) átengedte az ovis unokáját hozzánk, ráadásul az irodába, ahol Réka és a kutya tartózkodott. Mondtam neki, hogy ha nem vagyunk itthon, ne engedje át az unokát. Azon kapom magam, hogy ahogy öregszem, úgy leszek egyre türelmetlenebb és egyre bunkóbb…Nem tudom, milyen személyiségfejlesztést hajtok végre, de leginkább semmilyent, úgy látom. A néni erre – még mindig a mi portánkon állva – megjegyezte, hogy felugrál a kutya, neveletlen. Akkor már nem mis bántam, hogy bunkó voltam esetlegesen….Azóta nem köszön, ha a kertben a rózsáit vegyszerezi vagy ilyenek. 
18. Ne így építsétek a jószomszédi viszonyt! 
19. Dió jól van, köszöni szépen, hajnali 3:10-kor felébredt és kikéreckedett pisilni. Nem cuki. 
20. Most már egyáltalán nem eszi meg a tápot (18 kg – royal canin puppy) , úgyhogy csirkefarhátat főzök neki, hetente kétszer kb. 5-6 kilót. Hogy mi lesz a táppal, még nem tudom.
21. Eddigi káresemények listája: 2 db kiszakított Zalánpóló, 1 db kilyukasztott Rékaszoknya
22. Hogy elkergeti a macskákat a portáról, azt nem számítom ide. Főleg, hogy rendszeresen oldalba jelölik a ruhaszárítót, ami felháborító mozzanat .
23. Hétvégére a Tescoban vásároltunk be, amit ugyan gyűlölök, de ott volt akciós az Apenta…
Nem volt már pénztáros , mire mindent megvettünk, nekem kellett lehúznom 1000 cikk árát, leizzadtam és megfogadtam, hogy megint nem jövök ide legalább két évig.
24. Fogyókúrám újra aktív üzemmódba lépett, miután pár blúzom megint nem tudom begombolni. Zabkása, zabkása és zabkása. Még mindig nincs elem a mérlegünkben, úgyhogy nem tudom, hány kiló vagyok ,de sooook…..fájóan túl sok.
25. Persze nem kellene annyi epres sajttorta pohárkrémet zabálni és karamellás-egészmogyorós csokit, akkor biztos könnyebb lenne. 
26. Szombat este is bevágtam egy nagy zacskó csípős csipszet , mert imádom. Közben arra gondoltam, vajon szánalmas vagy nevetséges vagy valami adalék eredménye, hogy közben tök boldog volt a fejem.
27. Nem, a kutya még nem szobatiszta, de megfelelő ütemezéssel ki lehet védeni a baleseteket. Egyébként, ha nem kel l turkálni a kakában, féreglárvák és peték után (féreghajtót kapott ) , akkor nem is büdös. 
28. Hétvégén N. és G. jött látogatóba, illetve felköszönteni Zalán szülinapján. Hoztak menő adidas-os cuccokat a gyerekeknek, amilyen még soha nem volt nekik – mert túl drága ahhoz, hogy csak úgy önhatalmúlag kinőjék őket. Kis csalódással nyugtáztam, hogy az kutya őket is ugyanúgy szereti, mint minket….
29. A kutya fél a porszívótól, a hajszárítótól és múlt héten megugatta a mosógépet. Jó kis vadászkutya ! 
30. A kiképzését Tibi vezeti , jól haladnak. 
31. A kutya kinőtte a kosarát, úgyhogy egyelőre egy nagypárnán és 3 pléd összehajtott változatán pihen éjjel, a légkonditól távol, mert ő a meleget szereti. Hajnalban Réka pihapuha sarkába szokott bevackolni.
32. Azt meséltem, hogy nyárra feladatokat kapnak németből ,hogy ne felejtsenek sokat? Be kell adni egy pendrive-ot. Én támogatom az ötletet, a nyelvtanulás kész kikapcsolódás, hát nem?
33. Zalánnak csodálatos színe van most, hogy szabad téren úszik és még nyár is van. Az úszószemüveg nyoma enyhén meglátszik az arcán, olyan, mintha ki lenne festve, de ezt nem mondtuk meg neki. Tibi szerint Zalán inkább Trump elnökre hasonlít, amin jót vihogtunk.
34. Zalán kinőtte az évnyitós ünneplő nadrágját…még nem tudom, mibe megy az évzáróra. Bokavillantósban, sötét kordban (gyerekkínzás) vagy rövidnadrágban (Nike)….Vagy veszek újat neki, mert sötét ünneplő cipőjét is kinőtte, pont 3x volt a lábán…
35. Egyik gyerekemről sem tudom, pontosan hová mennek erdei iskolába jövő héten, több helyszínes a dolog, ez szól mentségemre. Zalánét befizettük, Rékáét nem. De pótoljuk, ígérem.
36. A felújításról már nem írok egyelőre. Egyrészt mert az első ütemterv befejeződött, így nincs is miről, másrészt mert elfogyott a pénzünk, így nem is veszünk semmit. Júliusban, ha Isten is úgy akarja, jönnek a fűtésreformisták. Azért nézegetek karnisokat, Ikeás csentre-bentréket, függönyöket, szőnyegeket, hogy ha odajutunk, legyen ötletem. 
37. Szombaton 1A-s osztálybuli a Nefagon. Batyus, így aztán pénteken még sütnöm is kel l valami sütit. Én nem megyek, mert vigyáznom kell a kutyára. Egyébként is olyan antiszoc lettem, nem bánom a nyugit. Majd szépen kitakarítok, illatos és tiszta lesz a kecó….Pedig ott lenne a helyem, mert az anyák napján elrikkantotta magát az egyik kisfiú, hogy jéééé, Zalán anyukáját is lehet látni??? 
38. Aszta, hogy már június lesz szombaton, én ezt nem is értem, most volt május 1…
39. Tegnap friss meggyből meggyszószt főztem (kis citrom, mézeskalács fűszerek és a szokásos habarás, cukor, naná) annyira finom lett, hogy csak na. Roston csirke került mellé és főtt krumpli, ilyentájt ez a kedvenc kaját . A kutya érdeklődve figyelte az elkészült vacsit a pulton, de nem kapott. Reméltem, hogy bezabált a farháttal….
40. Talán bosszúból ébresztett fel hajnali háromkor???

A hálátlan mottója

Sok célom elértem, több álmom valóra vált....Szuper! Most már csak az kell, hogy tudjak velük együtt élni anélkül, hogy egy lakatlan szigetre vágyódnék....

Pici bekukk

Ez a múlt és az étkezőt mutatja, újat még nem készítettem. Parketta csiszolás előtt, tapéta már a múlté, de festés valamint ablakcsere előtt....

Ilyen lett a parketta a nappaliban és az étkezőben, szerintem szép lett, ha nem is hibátlan, mint egy vadiúj hajópadló, viszont így csak a lakkot kellett kifizetni....

Az ideiglenes étkezőszekrény, amit én csiszoltam és lazúroztam....Őszintén szólva nem egy mestermunka, de első melónak elmegy. A terítőt anyukám készítette és felbecsülhetetlen az értéke, mert már nem készít sajnos ilyesmit....

Az abrosz is az ő munkája, csak ünnepekkor kerül az asztalra. Ilyen nap volt az is, amikor elkészült a nappali. A pezsgőt behűtöttük, de végül nem került sor arra, hogy megigyuk. Talán majd a hétvégén.

Dió is a nappali része, a büdös dög. Egyébként egyik sem igaz, még babakutya, úgyhogy finom az illata. De tényleg. Ott látszik egy picit a szekrények egyike is. A polc még nincs felrakva. 

Egy óriási pohárkrém.....

Pünkösd hétfő elhozta azt, ami március 15-nek, Húsvétnak, Zalán névnapjának és Zalán születésnapjának nem sikerült -  készen lett a nappali. 90%-ban, mert az étkező bútorai ideiglenesek, node attól még kész van. Hurrá…..Elég ványadt kis hurrá ez….Azért örültem neki tegnap (hétfőn), nagyon is, csak valahogy máshogy örülök mostanában, mint pár éve. Tutira lecsapott rám a banyakór, öregszem, fásulok, vénülök, meg ilyenek. Az örömöm elég gyorsan elpárolog a gondok (egyéb természetűek)árnyékában. Mindig azt mondom, hogy öt éve nem volt ennyi bajom, 20 éve meg tizedednyi sem…A szemem körül is megjelentek bizonyos „vonalak”, akkor is, főleg ha nevetek, úgyhogy soha többet nem mosolygok, hogy ez a folyamat ne rosszabbodhasson. Na persze…..

Szóval szép lett, mit mondjak, tágas, hatalmas, napfényben fürdik álló nap, vidám, hívogató, mi kell még? Mondjuk vadiúj szőnyeg, új tálalószekrény, új étkező asztal négy székkel és egy beépített szekrény, de ez már bőve n túl van a fél millión, úgyhogy hagyjuk.

Pénteken megrendeztük Zalán szülinapját és bár én délben eljöttem a munkahelyemről, olyan fáradt voltam, hogy azt hittem nem tudom tálalni az ünnepi menüt. Lefeküdtem a kutya mellé a napra és elaludtam pár percre…Addigra a sztroganoff (vagyhogykőírni ) és az epres pohárkrém készen volt, csak a brassói volt hátra….úgyhogy én nem is tudom, mit tököltem annyit….Ja, igen, a pisztráng, a rizsköret volt még extra. Végül a vendégek egy órával hamarabb érkeztek, még a nappali le volt papírozva, hiszen vártunk a festésre.... Szerencsére a kutya lefoglalt mindenkit a kertben, amíg Tibi ülőhelyeket tudott varázsolni. Valamikor 8-9 között hirtelen el is ment mindenki – nagy vad parti volt, mondhatom – mert a kutya először látott dohányzóasztalt (de utálom ezt a szót, coffee table, nem?) és nem tudott betelni azzal, hogy a kaja elérhető távolságban van. A nem annyira kutyabarát vendégek meg elunták, hogy az eb bele-belenyalt a már üres tortás tányérokba…illetve hogy kb. fél percenként rá kellett szólni Dióra. Felpörgött na. De nem is nagyon bántam, hogy hamar eltűntek a vendégek, mondom, olyan fáradt voltam, azt hittem, nem lesz erőm felvánszorogni a hálóba.

Zalán amúgy tökre örült az ajándékainak, kapott sok édességet, a kerékpárjára olyan fény izé-bizét, Star Wars legót, bár megesküdtem, hogy legó több ide nem …..Minecraftos dolgokat , Adidasos pólót, amit rögtön kiharapott a kutya….Még soha semmit nem tett tönkre, de a vadiúj pólót izibe, hát kicsit kellemetlen volt, de mindegy. Majd keresek rá vasalható matricát, ami fedi a foltot. 

Dió egyébként egy tündér még mindig, Tibi mondani szokta, hogy vele a legkönnyebb a három gyerek közül. Igaz, hogy elég randomra szobatiszta, de ha elég sűrűn levegőn van a feneke ,akkor nem pisil, kakál be. Az is igaz, hogy pocsék az étvágya, pedig istenemre én mindent megteszek , hogy jól egyen. A pénteki buliról kimaradt pisztráng maradékát is ő ette meg, igaz, vasárnap, amikor már senkinek sem kellett és jó büdös lett tőle a pofája….amúgy meg imádnivaló és szerelmes vagyok belé és egy szeretet gombóc, meg minden.

Na majd még folytatom.

Szóval folytatom. Zalán elb…szta elszúrta a múlt heti írás felmérőjét, úgyhogy a kitűnőnek elég nagy valószínűséggel már lőttek…Node, én sem voltam elsőben kitűnő, sem soha, aztán mégis elég jól elevickéltem 1-2 diplomáig. Lehetne az egyébként, és nem azért mert elfogult vagyok, mert a hétvégén szóban teszteltem és nagyon meg voltam vele elégedve, mind a helyesírással, mint a matekkal. Villámgyorsan számol (nem mindig, csak ha figyel) , j/ly-k szinte hibátlanul mennek…korának megfelelően olvas…Gondoltam is magamban vigyorogva, hogy már nem is érdekel a bizonyítvány, mert tudom, hogy nagyon ügyes. És lám, hogy megérett bennem a gondolat, az élet azt a lapot dobta, hogy tényleg nem lesz az!

Közben lecsapott ránk az év végi hajtás iskolailag….amit már gyerekként is utáltam.  Mindenből Tz-ket lőnek ki a gyerekek felé, csak kapkodják a fejüket, meg én is. Még ez a holnapi nap és a jövő hét, ekkor elvileg minden lényegi TZ lezajlik. Közben meg már hat ökörrel sem lehet őket tanulásra biztatni, Rékát nagyon fuvolázásra sem, elegük van. Nem hibáztatom őket, de próbálom bennük tartani a lelket. Persze nem tudom kiverni a fejemből, hogy milyen gyorsan eltelik egy tanév, a NégyBések még most volt ElsőBések...lám csupa kishölgy és fiatalember máris, hol vannak már azok a megszeppent 6-7 évesek. Múltkor láttam egy bandát kijönni fuvola óráról...mostanában ritkábban látom az osztályt, így szembeötlőbb ahogy nőnek és változnak. Ültem ott a suli emeleti folyosóján és arra gondoltam, a rohadt életbe, még négy év és elballag a csibém az általánosból, hogy a fenébe van ez?? 

Hétvégére szereznem kell epret, vajas kekszet, mascarponet, görög joghurtot és tejszínhabot...az a pohárkrém meglehetősen isteni volt múlt pénteken, ismétlésért kiált! 

8 éves lett ő...

Ufótól Dióig

Aki még soha nem vett bérletet. Ma voltam fültanúja. Némi spéttel vettem havi bérletet....ez volt a büntetésem. :)

- Jónapot, egy bérletet kérek.
- Milyen bérletet?
- Hát....
- Diákbérletet?
- Nem, dolgozom, kijárok az Erdért felé, tudja a temetőnél kell leszállni…..
- Összvonalasat szeretne?
- Hát….igen, igen.
- Ennyi és ennyi lesz. Számlát kér?
- Nem, nem fizetik…
- Parancsoljon, itt a blokk....és a bérlet.
- Ö….öööööö. Melyik a bérlet?
- Amire a 1805 van írva.
- Ki kell töltenem most?
- Nem fontos….
- Rá kell írni a nevem?
- ….igen….ott a pontozott vonalra….és a lakcímét is.
- De én nem akarom ráírni.
- Akkor megbüntetheti az ellenőr. Itt a tájékoztató kiragasztva.
- Ezt a bérletet nekem fel kell mutatnom a sofőrnek….
- Igen….
- De akkor látja a nevem. És a címem is….Ez nem aggályos?
- Kérem, elég hosszú a sor….
- Komolyan rá kell írni a nevem??? Hihetetlen.
- Következőt kérem…mit adhatok?
- Na de más is ráírja a nevét? Ez komoly? Felháborító. Mi köze a sofőrnek ahhoz, hogy megtudja az én nevem és lakcímem. Nem értem. Tudja mit? Nem írom rá a nevem. Viszontlátásra! Lehet, inkább kerékpárral fogok járni…..
- Viszontlátásra…..

Szerintem valami ufó volt, ez egészen biztos. Ha megkopogtattam volna a hátát, tuti kongott volna, mint abban a régi de Funes filmben….

Bár szombaton megesküdött a Mestör, hogy hétfőn jön és befejezi a nappali-étkezőt, nem jött. Mondjuk arra esküdött meg, hogy ezen a héten, de mivel pénteken szülinapot tartunk, feltételeztem, hogy nem aznap akar festeni… Sem hétfőn, sem kedden nem jelentkezett, így ma reggel már nyomdafestéket nem tűrő módon szidtam, mint a bokrot. Most komolyan, miért van az, hogy minden egyes szakembernek mondott idiótával kínlódunk? Az alap glettet húsvétkor vitte fel. Azóta nem képes befejezni. Én többet nem hívom, már arra is gondoltam, hogy youtube videóból megtanulunk glettelni, nem lehet akkora ördöngősség..

Réka macskája, Nünü megszült a hét elején, öt kiscicája van. Mivel Tata a családban a születésszabályzó túl a nagybetűs Természeten, még nem tudni, hét végén hány macskát találunk ott, de legalább 3 jó lenne. Zalán macskája, Kormi egy cicusnak adott életet, így most egy közös zugba bújva élvezik a gyermekágyas időszakot. Két anyamacska és kb. 6 cica. Megfordult a fejemben, hogy Kormi cirmosát elhozhatnánk, feltéve , ha fiú….de Tibi hallani sem akar róla egyelőre. Na mondjuk, kutyát sem akart….

Diócska remekül van, úgy nő, mintha ez az egész folyamat fel lenne gyorsítva nála, de nem, vizsla, azok pedig ilyen ütemben nőnek. Az éjjel a kosarában aludt, majd 4:20-kor felébresztett azzal, hogy folyton ásított. Olyan kis nyugtalannak láttam, már amikor feltápászkodtam, hogy leviszem pisilni és kakálni, eléggé hülyének nézett és végül kézben kellett levinnem a kert betonjára. Gyorsan kipakolt, amit tudott, úgyhogy visszaaludtam (persze már az ágyamban, nem a betonon ), Diót pedig rászabadítottam Tibire, aki Réka ágyában húzta a lóbőrt. Nálunk mindenki mindenfelé alszik, össze-vissza, csak én vagyok a fix, mert én olyan vagyok, hogy a helyemen tudok csak jót aludni. Olyan jó, hogy van egy kutyánk, egy csoda ő....

Réka német szódolgozatot ír ma az időjárás szavaiból…Hát remélem, elmaradt, mert tegnap 8-kor már használhatatlan volt és a szavak felét vagy nem tudta vagy keverte. Borús, derült, változékony idő, zivatar, vihar, köd, jégeső, vénasszonyok nyara, csapadék, hőmérséklet és még sok minden más….Ha nem ment volna el szolfézs kamarára, talán jobb esélyei lettek volna, de elment, hiába dobtam be az ötletet a lehetőségek közé, hogy hagyja ki….Ezt is meg kell tanulni, időt szakítani a tanulásra és időben, nem az utsó pillanatban kapkodva. Bár ő nem kapkodott…ilyen téren nem szokott.

Zalánéknál ma anyáknapja. Jön Tibi is fotózni, találtam kutya szittert (Réka).

Na itt az ebédszünet vége. Majd meló mellett befalom a lasagnémet...

Ui: a szódoga nem maradt el sajnos, de mivel egy hiba és a hibátlan az ötös csak, az biztos nem lesz. Nem baj. Már lassan nem is érdekelnek a jegyek, csak haladjunk már, teljenek a hetek. Az igaz, hogy 4,9 a leggyengébb átlaga kb. Rékának, mit feszengjek.

Megvolt Zalán anyán napi műsora....Elmehetnék az iskola kritikusává, tök jó munkát végeznék - szerintem szörnyű volt. Az mindent elmond, hogy meg sem hatódtam rajta. Én, aki folyton bőgök mindenen. Négy soros versrészleteket mondtak, ömlesztve, akinek mamája is ott ült, az kettőt. Aztán vége lett és olyan űrt éreztem, hogy azt mondta, ennél az is jobb lett volna, ha nincs műsor....Talán csak én vagyok túl kritikus vagy várok túl sokat.

Hopp, Dió felkelt inni....Mindenképpen le kell vinnem pisilni hajnalban. Épp vedel....

Aktuális

Átmegyek kutyás blogba egy picit, bocs.

Még szokunk össze, a kutty és mi. Egyetlen hátránya a tündérbogárnak, hogy legkésőbb reggel hajnali ötkor felébreszt. Engem, mert én alszom a legfelszínesebben. Ma speciel 4:20-kor kezdett nyöszörögni, ami miatt nem hullámoztam örömömben. Levittem, nem értette, mit akarok, leült a fenekére én némi tanácstalansággal várt. Csak úgy lobogtak a nagy lapátfülei a szélben. Majd meglátott egy macskát, mire olyan gyönyörűen „állta a vadat”, édes Istenem, megbocsátottam neki mindent. Vagy hát majdnem, mert pisilni nem pisilt, úgyhogy durcásan visszatrappoltam a meleg ágyikómba. A kuttyot beparancsoltam a kosarába, amit kicsit kinőtt már szerintem, de még ha összegömbölyödik jó neki. Továbbra is nyüszített, nem tudtam tőle visszaaludni, így beraktam Réka pihe-puha kuckójába a plédjével együtt. Na ott elhallgatott és bealudt. Eszméletlen egy kutya. Illetve ez nem is kutya, ez egy vizsla. ű

Még mindig egész hihetetlen, hogy van egy vizslánk, nekünk! Fantasztikus.

Persze nem minden örömmámor, keveset eszik, válogatós és soványka is, ami miatt aggódom. Még a mi állatorvosunk nem látta, mert a doki szabin volt a hét második felében, a többiek időpontosak. A héten mindenképpen látja majd doki, csak sajnos én nem tudok ott lenni, mert persze mind munkaidőben rendel, mikor máskor? Tibi szerint nincs Dióval gond, ne várjam, hogy 3 hónaposan zabáljon, de hát na, nem is aggódnék, ha nem látszanának ki a bordái….Egyébként gyönyörű, okos, nyugodt kutya, tényleg tökéletesen belesimult az életünkbe…..vagy hát nem, mert felébreszt ötkor, de egyébként. Amikor reggel Tibi elviszi a gyerekeket a suliba, még nem tart velük, de azonnal visszavágtat a kosarába és amikor Tibi hazakukkant a suliból, akkor is a kosarából kukucskál ki.

A nevére egész jól hallgat már, a „fujjj” vezényszóra is, lábhoz és marad még nem annyira megy. Egyébként gyenge hétvégém volt, megint nem ért rá a festő, pedig volt rá ígéret és számítottunk is rá nagyon. Most pénteken szülinapozunk és az elég nehéz lesz nappali nélkül. Most a Mestör megint fogadkozott, hogy a héten tuti befejezik, de nem vennék rá mérget sajnos, már volt annyi halasztás. Egyébként meg mindkét nap álomkórban szenvedtem, kóvályogtam, gyengének éreztem magam, vasárnap hiába aludtam vissza az ötös ébresztő után, csak rosszabb lett. Nem haladtam semmivel, éppen csak főztem egy csirkepörköltet vasárnap ebédre, felmostam és rendeztem a szennyes sorsát, de már sem vasalni, sem rendszerezni nem volt időm. Tanulni a gyerekeknek sem nagyon, bár Réka ma TZ-t ír matekból és felelnek németből. Zalán írt egy bejelentés nélküli matek 97%-os dogát (1 hiba), úgyhogy kezdek optimista lenni.

Vasárnap kitalálták a gyerekek, hogy valami mocorog a garázsban, bezártunk oda biztosan egy macskát. Nem értettük, pislogtunk egymásra tanácstalanul. Na most nappali nélkül el lehet képzelni, mi minden van a garázsban, többek között a szemközti falnál csak nem minden könyvem, sok-sok ruha (mindenféle) frankó ikeás cipzáros zacskókban, bútorok, játékok. Mire ott mindent átnéztünk és kiderült, hogy macska vagy egyéb biztosan nincs benn, kipakoltuk a fél garázst és naná hogy vissza is kellett pakolni. Na mindegy.

Szóval ez most egy feledhető hétvége volt, de csak négy nap és jön Zalán szülinapja.

A kis öntudatos....

Réka ordít, mert Dió mellé szeretne ülni a kocsiban, de nem kockáztatok, én ülök hátra, Réka az anyósülésre. Tibi vigasztalja: 
- Most visszük haza ezt a kutyát....még legalább 12-14 éved lesz vele foglalkozni....
Réka még hangosabban sivalkodik:
- Dehát én 8 év múlva egyetemre megyek, már nem leszek otthon....váááá....

Hogy indul a napom?

Az eb öt óra után nem sokkal ébreszt, ugrál az ágy mellett, közben össze-vissza igyekszik nyalni, bár szerencsére nem ér el. Vidámsága imponáló, egyben tiszteletet ébresztő. Naná, ő aludt el először este. Még altatni sem kellett. Ő lesz a gyerekek példaképe. Amíg teszek-veszek, bepisil a fürdőszobában, ami még istenes, ott a legegyszerűbb feltakarítani. 

Lemegyek vele a konyhába, illetve Lebaktatok a konyhába, ő kocog velem és kap enni. Még nem tudom, milyen fajta, rögtön éhes e, amint felébred, mint Molly kutyám volt (bár az más nemzetiségű volt), de nem bízok semmit a véletlenre, hisz elég soványka. Tegnap kiderült, hogy a "tenyésztős" tápja (amit a kennelben evett) KÜLFÖLDRŐL jön, így hiába rendeltem meg egy hete majdnem, van némi átfutása. Gratuláltam magamnak ezért. Kap egy kis hurkát (házi, nem túl zsíros) bél nélkül (előző napi embervacsora egy része) és Pedigree Junior tápot (remélem, tenyésztő nem olvas, mert az most lehet, hogy lefordult a székről. ) Nem eszi meg mindet. A hurkát mondjuk igen. 

Kutya térül és fordul, mire farmert húzok és pulcsit , leviszem a kertbe. A levegőnek isteni nyár illata van. Érik a bodza és még egyebek is….Mintha megnyomtak volna rajta egy gombot, tornádóvá változik az eb és fél órát játszunk. Olykor bekattan és fékevesztetten köröket ír le a kertben, vagy inkább nyolcasokat? Az összes kutya játék semmit nem ér, kilapított PET palack a kedvenc és mindenféle bot, amit randomra talál. Kaka viszont sehol, hiába az elfogyasztott reggeli. Fél óra múlva felszólok Tibinek, hogy lejön é vagy ha nem, akkor felviszem ölben az ebet. Nem jön le, máshol trónol. Neki sikerül, ami a kutyának nem. Felviszem a karomban a kutyát az emeletre, óvatosan, közben a szemem közé néz csodaszép szemeivel, pofája csupa ránc, de ő az egyetlen talán, akinek ez jól áll. Nincs még kutyaszaga, inkább finom gyapjúszaghoz hasonlít, ami árad belőle. Kiskutya még. Megpuszilom a buksiját, amivel magam is meglepem, Mollyt sem pusziltam meg sűrűn … Talán kölyökkorában még igen? Nem tudom. Végül csak kifordul a kezemből, beront Réka szobájába, ahol Zalán alszik kivételesen és összekeni a lábával a lepedőt. Mini infarktus átvészelve. Tegnap cseréltem vagy tegnap előtt ágyneműt, lényegtelen. Ma is csere lesz.

Kutya be a kádba, langyos víz bele, pár centi. Ettől megint megőrül és két manccsal egyszerre pacsál a vízbe. Imádnivaló. Egy Rékabugyit elővarázsol valahonnan, nem tudom kiszedni a szájából, bár úgy fújjjjolok, hogy a második szomszédban vigyázba állnak a lakók. Szerencsétlenkedek egy picit a kutyás bugyival, bugyis kutyával, de végül győzök, bugyi likmentesen a szennyesbe be, kutya csutakolva, villámmódra. Előhívom a kék törölközőt, ami immár Dióé és szólok mindenkinek, hogy nincs a reklámozott mosószerből vagy öblítőből itthon, ne használják ezt a törcsit! Kiszedem a vízből a kuttyot a törölközőre, megtörlöm a lábacskáit és a kosarába zavarom. Persze nem megy, bekúszik az ágy alá, a túloldalon bukkan ki, ahol 6 díszpárna közé veti magát. Az a rémálmom, hogy közéjük kakál, úgyhogy előhalászom és a kosarába parancsolom. Nem marad ott, visszagaloppozik a párnák közé. Hallom, hogy rág valamit. Találgatok némi horrorral mi lehet az. Felnyalábolom újra, a kosarába teszem és komolyan rászólok, MARAD!! Ott marad, hoppá, okos kutya ez, lefekszik. Jókutya. Elvonulok a fürdőszobába, kimosom a kádat, elrakom a törölközőjét, felmosom a fürdőszobát. A tükörbe nézek, hajam szénaboglya, szemem alatt mély karikák …Úristen……Mindt egy kiégett mosónő. Elszakítom tekintetem a tükörtől , ideje felöltözni rendesen, készülődni a melóba. Elvégre 6:45 – indulhat a nap. Illetve korábban ekkor indult igazán. 

Kutya a kosarában összegömbölyödve, mélyen alszik. Szempillái csodásak. Boldognak tűnik és elégedettnek.

Képes

Picit összevissza vannak a képek, de most ennyire telik, ugrálok az időben, de a lényeg úgyis maga a Kutyus....

Kennelben - szemben Dió

Első fotó itthon a kapuban

Cukorfalatok

Zalánt imádja puszilgatni

                                                                Igazi sztárfotó

Vizslababához méltón így aludt el első este, imádja ha ölelgetik

Újra a tenyésztőnél - a madzagos a Dió

Első fotó a mi kutyánkról. Itt már tudtuk, hogy ő jön haza velünk

Az ötödik családtag feltűnik

Szombaton reggel pillangókkal a gyomromban ébredtem és legszívesebben máris téptem volna kiskutya nézőbe, mint hős szupervumen…Lobogó köpenyben, előre nyújtott jobb karral, menő szempillaspirállal, amely menetszélnek és felhőknek ellen tud állni.... Ez azért olyan nagy dolog a kutyások életében. Új eb kerül a házhoz. Ritkán kerül rá sor, jó esetben számunkra 10-15 évente egyszer . Végül fél 10-kor kanyarodtunk ki itthonról. Illetve a városszéli benzinkútról, miután beszereztük napi betevőnket a kis kedvenc pékségünkből és inni adtunk az autónak is. 

A végcél Siófok volt, onnan származik a mázlista eb. Az gondoltam, hogy ez még az a távolság, amit bevállalhatunk. Első hallásra messzinek tűnik, de két óra alatt nagyjából letudható az út odavezető része. Mint valami teljesen átlagos dramaturgiájú katasztrófafilmben, természetesen a végcél előtt 15 km-rel, még az M7-en egyszer csak motorhibát jelzett a Toyo és leszabályozott. Ez általában azt szokta jelenteni, hogy eltömődött az EGR szelep (vagymi) és 100 km/h fölött nem enged száguldozni. Ez nem lehet akkora gond azért, nem? Csakhogy most nem az Alföldön cikáztunk, így felfelé a dombokon bemackósodtunk akár 40 km/h-ra. Én nem is tudtam, hogy Siófok környékén is vannak dombok, soha nem tűnt fel eddig. 

Hogy senki jámbor közeledő belénk ne szálljon hátulról, kikacsáztunk a leálló sávba, vészindex bekapcs és úgy gurultunk el a 105-ös lejáratig, ahol aztán hiába követtük az utasításokat, a googlemaps visszavezetett bennünket az autópályára 300 m-en belül... Megint. ÁÁÁ! Enyhén sírhatnékom volt. Újabb kb. 10 km vészindex és leállósáv után valahogy visszabotorkáltunk a vonatsínek mellett Siófokra. 

Nem sokszor fordult elő velem, hogy eszembe sem jutott a Balaton ilyen kartávolságnyi közelségre a tótól, de most így volt . Főleg, amikor eltévedtünk és a helyi kórház parkolójába kellett behúzódni, hogy kitaláljuk, melyik utca rejti a kutyusokat. Már csak pár utcácskára voltunk, végül két és fél óra kamillázás után megpillanthattunk a három kis lurkót és a mamáját. Eufórikus érzés volt, olyasmi, amire az ember mindig emlékszik. Mint a pillanat, ami után Réka belefordult biciklistül a Holt-Tiszába…bár ez rossz példa, de ez ugrott be elsőre. Milyen volt az a pad, amin az oviban ücsörögtünk Pistikével, amíg nem jöttek értünk a szüleink….amikor először megláttam az uh-n Rékát, majd aztán élőben is....ilyenekre gondolok. 

Fotók alapján foglaltam le egy kiskutyát, Jogart a J betűs alomból, akiről már előző este kiderült, hogy egy német kisfiú szintén kinézte magának és sír utána...Jött a kérdés a tenyésztőtől, hogy ragaszkodunk e hozzá? Mondtam, hogy nem, de szeretnék háromból választani, ahogy megbeszéltük. Először a három kutyus számomra egyformának tűnt, mintha ikertestvérek lettek volna (ha-ha-ha…..) , aztán hamar kiokosodtunk rajtuk, hogy van két egyforma méretű és megint másik kettő egyforma színű, viszont mind cukorfalat. Végül Tibire bíztam a választást, mégis kb. 20-30 év vizslás élet van mögötte. Tibi a legkisebbet választotta, sötétebb színűt és a legnyugodtabbat. Olyan okos szemei voltak, hogy szerelmes lettem ott helyben.

Járt vele egy kis csomag, termékminták, adagolópohár, itatótál, aláírtuk, kitöltöttük a papírokat és már búcsúztunk is. Teljesen meghatódtam a boldogságtól. Öt percig, mert aztán már azon járt az eszem, hogy a bánatba jutunk haza autópályától távol maradva, kertek alatt, a melegben, egy kutyával, aki még soha nem ült kocsiban, légkondi csak szolidan. Szegény négy csaknem vadidegen ember között…Én ültem be hátra Réka helyére a kutyussal, ő pedig előre. Nem kell mondanom talán ennyi év blog után, hogy mennyire ordított. Mármint Réka. Én nem álltam le veszekedni vele, nehogy a kutya levegye a szitut. Tibi adta azért neki az ívet, így Rékának egy idő után már csak a könnyei potyogtak….

Aggodalmam, hogy a kennelből kiszakítva majd pánikrohamot kap, vonyít, sír, bepisil, bekakál, behány…mind felesleges volt. Zalán ölébe hajtotta a kutty a fejét – még egyszer megforgatva a tőrt Réka szívében – és szundikált, szunyókált. Nem mondom, hogy eleinte nem nyüszített egy picit, de a „Jóóól van” vezényszavakkal és folyamatos simisimivel meg lehetett nyugtatni.

A boldogult lánykoromból régi , még gyerektelen időkből ismert Dunaújváros-Kecskemét- Szolnok utat jártuk be, szépen gurultunk haza a kertek alatt, átlag 50-80 km/h körül, mikor hogy sikerült. Amolyan tatásan. Kecskemét után valahol Ásványvízeseknél Szentkirálynál megálltunk egy pihenőhelynél. Pont utánunk begördült egy másik autó is, egy ordító kisbabával pattant ki belőle egy apukának látszó egyén, de többet nem láttam belőle, mert a kutyával voltunk elfoglalva.

Megkínáltuk a vizsibabánkat hűs vízzel, ami nem igazán érdekelte, viszont a kennelből kapott tápocska felkeltette az érdeklődést és úgy habzsolt, mint aki aznap nem kapott enni. Habár, lehet, tényleg nem kapott, mert azt ígérték, nem adnak neki. Innen még a nap is kisütött volna, ha nem tűzött volna már amúgy is ezer ágra, mert hirtelen eltűnt a motor hibakód és újra szárnyalhattunk haza, ahogy azt megszoktuk. 

Az régóta eldöntött dolog, hogy a neve Dió lesz a leendő kutyánknak, ebben konszenzusra jutottunk a családban. Van mindenféle „nemesi” neve is, de alapvetően Dió ő és kész. A fészke egy nagy fonott kosárban van, melyet heteken belül ki fog nőni, ám egyelőre istenien érzi magát benne. Az első perctől tudta, ahogy megmutattuk neki, hogy az az ő HELYE, két remek pléd van benne és egy foltos kispárna , hogy puha is legyen. A plédeket Réka és Zalán ajánlotta fel, 1-1 db-ot, Réka a Dórás plédjét (na így múlik el a világ dicsősége), Zalán pedig az ovis takaróját, amit egyébként soha nem használt igazán, mert az ovis csoportnak volt saját takarója ,csak huzatra volt igény. 

Itt tartunk most, szokjuk egymást, főleg ő minket. Egyelőre nincs nagy étvágya, biztos sokkos állapotban van még, bár egyre másra kibontakozik. Hosszú és nagyon boldog életet neked, Dió! Remélem, boldoggá tudunk tenni téged! 

Egyszer élünk?

Megfogadtam, hogy nem írok semmi nyafogósat. Ha mégis, az vagy új keletű nyafogás (mármint a témaköre új) vagy nekem fel sem tűnt, hogy éppen nyafogok. Mindenesetre ígérem, türtőztetem magam.

Továbbá nem írok többet a lakásfelújításról sem.

Ezek után viszont egyáltalán nem tudom , miről írhatok még. Na persze, a gyerekekről....Egyébként újabban sűrűn eszembe jut, hogy befejezem a blogot, merthogy a gyerekek már elég nagyok ahhoz, hogy olyan emlékeik legyenek, amelyek megmaradnak tartósan. Szóval miért is ez a blog? Máskor egyszerűen unom a saját történeteim illetve azon túl, hogy át vagyok kénytelen élni egyes eseményeket, még le is írom őket utána, sót szórván a sebbe…Na mindegy, úgyis szólok, ha egyszer elég volt, de az még nem ma lesz. Mondjuk, hogy Zalán érettségi eredményeiről lesz módomban beszámolni, azt nem tudom elképzelni….Lehet, nem is fog érettségizni, vízvezeték szerelő lesz Dubaiban és boldog tevetulajdonos, fene tudja.

Hétvégén összeszereltük a nappali bútor majdnem 2/3-át. Nahát HomeMax-éktól ne vegyetek bútort egy lapra szerelt asztalos mellékelése nélkül, mert cumi lesz a vége. Tibi szerintem elég ügyes, de vért izzadtunk, mire a bútorok elfoglalták helyüket (nem, nincs glettelve, festve, de erről nem akarok beszélni) . Az egyik bútorlapból hiányzott egy furat, illetve a másik oldalra nyomták be….A másik szekrénynek meg lóg az egyik ajtaja kb. fél centit, de hát kicsire nem adunk. A legnagyobb szekrényt még nem mertük volt időnk összeszerelni….

Ebédidőben: Ma jön a légkondis srác, nem leszek otthon, remélem, Tibivel kitalálnak valamit, hogy elviselhető klíma legyen fenn  nyáron is…most, hogy 28 fokok vannak tartósan, már elég melegecske van, de összenyitott ablakokkal ki lehet bírni. 40 fokban erre nem lesz esély. Újfennt elkezdtem vágyakozni Finnországba, pedig azt csak később szoktam mantrázni....

Tegnap volt Réka zongorás próbája. Majdnem hibátlanul fújja a darabot, amiről nem tudom, hogy vizsga darab vagy bemutató darab vagy mindkettő, egyre jobban vesztem el az irányítást a sulis dolgok felett. Azt sem tudom, mikor lesz ez a fellépés / vizsga/ nemtommi ... Zalán padlóra küldött hétvégén tollbamondásilag, amikor is hosszas nyaggatás után hajlandó volt leülni tanulni (3. nap sikerült csak), majd minden szót ly-vel írt le. Én azt hittem, egyszerű szabály, hogy a szó elején a j mindig j…kivéve lyuk és társai, de hát nyilván nem mindenkinek. Lyó, Lyáték, Lyutalom…..Hát nem tudom. Egyébként ügyes, az órai tollbamondásban csak egy hiba volt .A LYUT….. VÁÁÁÁÁÁÁ! 

Repkedtek haza tegnap mindenféle levelek mindenféle táborokról…egyik 18000, a másik egy híján 21 17000….Réka nagyon szeretne menni az atlétika táborba, hát legyen, de ezzel lezárjuk a táborok sorát a nyárra, azt gondolom. Augusztusra talán laposra unják magukat a gyerekek, hát majd fejlesztik a kreativitásukat. Rékával elkezdjük majd az angolt a nyáron, már nagyon várja (minecraft….), úgyhogy ha tudtok nagyon jó angol könyvet kezdőknek, szóljatok, lécci! Én a Cambridge-i könyveket ismerem, onnan , hogy First Certificate….Nem hiszem, hogy odáig eljutunk szeptemberig. :)

Réka holnap német TZ-t ír a félév nagy részének anyagából. Mivel a 4 napos hétvégén csak nyávogott, ha a tanulás szóba jött, egyedül a szótárt tudtam kikérdezni....nagyon remélem, hogy az órai munka/gyakorlás elég lesz az ötöshöz. Matekból ma írnak, de az simább ügy elvileg, múltkor is 100% lett gyakorlás nélkül szinte. Zalánék a 19-et gyepálják, úgyhogy itt is várható tz, amit soha nem jelentenek be, de attól még felmérő a felmérő. Gondolják , így kevésbé fáj? Hát nem jobb megijedni, mint félni. Mondjuk, Zalánnak egy ellensége van, a közönye,….Tegnap hazajött egy papírfecnivel, amit gyanítom, nem tegnap kapott, hogy kiveszik az anyák napi műsorból, ha nem tanulja meg a szövegét másnapra. Mivel nekem nem akarta elárulni a versét, lecsoszogott az apjához tanulni, de még előtte azt vicsorogtam, hogy ha kiveszik az anyák napi műsorból, semmi gond, de akkor mi nem leszünk ott, anya-fia szinten, mert sajnos ilyen görény vagyok, hogy más gyereke nem érdekel anyák napja szempontjából…. Remélem, nem veszik el tőle a szerepét és nem ő lesz a bioháttér…. Elegem van erre a tanévre a tanárokból, az biztos. MInden tiszteletem némelyiknek, de olyan sem sok van....

16.40: Hát nagyjából ez a helyzet. Ja, szombaton elhozzuk a kiskutyánkat, bár nem akarok inni a medve bőrére, mert pont nem tudom elérni a tenyésztőt, hogy erről ő is tudjon. A gyerekek már alig tudnak aludni az izgalomtól, legalábbis Réka….és én. Anyámnak sem mertem még elmondani , sőt senkinek igazából, nehogy azt higgyék/gondolják/mondják, hogy nem vagyok normális….Lehet, de csak egyszer élünk.