Korai köszöntő

A gyerekszobákban már ott állnak a szekrények, polcos szekrények és a játékok 90%-a is. Holnap átrepülnek az ágyak és az íróasztalok is. A földszint továbbra is katasztrófa, bár a konyha burkolatilag majdnem kész. Mire a bejárati ajtóig felhordtam a cuccokat a garázsból, ahol ideiglenesen tárolódtak csatakos lett rajtam a ruha a dzseki alatt. Remélem, nem szedek össze egy jól fejlett megfázást, mert nem hiányzik. A gyerekek szolidan fogadták a saját szoba részleges berendezését. Tisztában vagyok vele, hogy a saját szoba inkább nekem volt fontos, nem annyira a gyerekeknek, de azért remélem, hogy örülnek.... vagy hát örülni fognak, ha egyszer belakják a helyet. Még nekem is fura. 

Tibi találkozott az első nem szimpatikus szomszéddal. A manus fiatalabb nálunk és konyhabútoros puttonyos autóval (vagymi) jár haza. Nálunk konténer áll az udvarban, úgyhogy nem lehet beállni a kapun belülre autóval, pláne nem a garázsba. A ház előtt pedig nem volt szabad hely egyáltalán, úgyhogy a túloldalon parkolt, a hurok túloldalán, mert mi a zsákutca végében lakunk .... fogunk lakni. Szóval odajött hozzá reggel ez a fószer, hogy van itt egy olyan helyi szokás, hogy mindenki a saját háza előtt parkol. Vagy ha ott nincs hely, akkor fentebb, még a hurok előtt. Egyébként ettől még volt hely a konyhabútoros kedvesszomszédnak, úgyhogy nagyon kedves volt tőle, hogy így bemutatkozott. Ugyanez a helyzet fordult elő kb. 10 éve (?), csak ott a később macskáját nálunk trágyáztató nő még bunkón is adta elő magát. Tibi persze jó fiú, ő a maga módján mutatkozott be, vagyis nem szólt vissza vagy küldte el a fenébe a manust, mert ha elmegy a konténer és kiürül a garázs, soha nem lesz okunk az utcán parkolni. Konyhabútorosnak meg nincs garázsa, úgyhogy talán ezért olyan érzékeny. 

Idén nem lesz éves összefoglaló, sem időm, sem kedvem hozzá. Nem tudom, milyen év volt ez a 2017. Olyan vegyeske. Fura kerete van tragédiából, volt az a szinyeis buszbaleset, talán még januárban, ahol sok fiatal meghalt és most decemberben az eltűnt verseghys diák tragédiája, akit végül a Tisza árteréből húztak ki holtan....Ez utóbbi is megrázott és persze az első is. Nem ismertem, de amikor megerősítették a halálhírét, elsírtam magam. Borzasztó ez, megszakad az ember szíve. Voltunk Szlovéniában nyáron pár napot, ahová visszahúz a szívem. Zalán iskolát kezdett, Réka negyedikbe lépett. Munkailag semmi különös és ez nem baj. Valóra vált egy álmunk, amelyet legalább 3 év várakozás, majd a szerződés aláírásáig 3 kemény hónapot éltünk meg. Most pedig jön a felújítás kemény időszaka, ami már 10 napja tart és még legalább egy hétig fog is. Illetve egy évig is, bizonyos szempontból. Mindig azt szoktam kívánni, csak rosszabb évünk ne legyen! Idén is vannak fogadalmaim, lássuk csak.
1) Lefogyok 5 kg-ot. 
2) Odafigyelek mit eszem és mennyit. 
3) Csak vizet iszom.
4) Sok sok gyümölcsöt és zöldséget tömök magamba
5) Leszokom a vacsoráról (reménytelen)
6) Igyekszem rendszeresen mozogni. 

Puszi mindenkinek és nagyon boldog új évet, egészséget, boldogságot, sok - sok örömöt!
Legalább egy nagy álmotok váljon valóra és kívánom minden úgy alakuljon, ahogy szeretnétek! 

Visszaszámlálás

Fél év felújítási procedúra után költözködtünk be. Saját kezünkkel áztattuk le a tapétát és téptük azt le. Mind a három réteget. Jött villanyszerelő, víz- és gázszerelő sűrű tömött sorban. Gondosan válogattuk a csempét, járólapot, konyhabútort, bár a keret nem volt végtelen. 

Az első éjszaka a nappaliban aludtunk és álmatlanul füleltünk, számoltuk a sarkokat késő estéig. Még további fél évbe telt, mire átköltöztünk a hálószobába. Az új matrac és ágykeret volt a karácsonyi ajándék egymástól magunknak. Az első nyaralás, ahová már innen indultunk, Erdélybe vezetett, fel a Hargitára.  Arról álmodtam, hogy ott fogan majd az első gyermekünk. Ott, ahol égig érnek a fenyők és este tíz után nem volt villany hajnali hatig. Ez a kegy végül mégis a lakásunknak adatott meg, mire az egy éves beköltözésünk évfordulóját ünnepelhettük volna, már pocakban volt Réka. Elvileg bolondok napján fogant szegény, vagyis április elsején, de a hivatalos verzió március 31. Elvégre ki tudhatja ezt biztosra? 

A második nyarat már légkondival kiegészítve töltöttük. 2007 nyara pokolian meleg volt, egy hetet itthon is töltöttem az én kis hűs hálómban a legújabb HP köteteimmel. 2007 decemberében megszületett Réka és ezzel a ház lakóinak száma hatra emelkedett. A babakocsit tologatva térképeztem fel igazán a környéket, az utcákat és jöttem rá, hogy milyen klassz környék ez. Ez az időszaka volt az életemnek az, amikor olyan sok időm volt dolgokra, amennyi talán soha azelőtt. Általában a gyeses évekről nem ezt szokták mondani, de nekem a legszebb éveim voltak. Amikor pedig 2,5 évvel később Zalán is beköltözött, végképp tökéletes lett a kis életünk. 

Ebből a lakásból indultunk az esküvőnkre. Addigra már kifestettük a lépcsőházat és a bejárati folyosót is szépre rittyentettük. Szerintem mindig előttem lesz, ahogy lépkedek a kis topánkámban le a lépcsőn, le a földszintre, be az autóba....De szép is volt! Este fél 10-re vége lett a bulinak, hazatértünk, vállfára akasztottam a ruhámat és szomorú voltam, hogy soha többet nem lesz rajtam ilyen. De tulajdonképpen ez az ideális helyzet, szóval ez legyen a legnagyobb bajom az életben!

Igazából két gyerekkel már kicsi volt nekünk ez a lakás, de úgy szerettük, hogy maradtunk. Persze ez csak fél igazság. Nekünk nagyobb terveink voltak annál, minthogy egy-két szobánál nagyobb lakásba költözzünk. Akinek csak ilyen vágyai vannak, nem is tudja milyen szerencsés. Nekünk egy vállalkozást kellett ötvözni egy otthonnal. Hitel nélkül. Lottónyeremény nélkül. Ugyanazon a környéken. Mennyi ennek az esélye? Nem sok. 

2014 újra a munka világában köszöntött, rögtön január végén, februárban. Nem az utca végén pattantam buszra, mint 2007 októberéig azt tettem, hanem egy egészen másik buszmegállóból indultam, de ez sem volt végzetesen messze. Aki régen olvas, tudja, hogy a korábbi munkahelyemet felszámolták még mielőtt Zalán megszületett volna. Nem vágytam oda kifejezetten vissza, de két gyerekkel a saroglyában nem bántam volna, ha ismerős helyre tudok visszamenni, ugye....Node ez most nem is erről szól, hanem a kégliről. 

2015 január elsején kezdtük el árulni és egy darabig semmiféle érdeklődés nem érkezett. Talán egy év, másfél év után kiadtuk ingatlanosnak, előbb egynek, majd kettőnek. Igazából hiba volt, így utólag nem tenném. Végül nem is ingatlanos adta el, ami jó. Nem kellett kifizetnünk neki több százezer forintot. 2017 folyamán sűrűsödött a vevőjelöltek száma, de vételi ajánlatot egészen szeptemberig nem kaptunk, igaz, akkor rögtön kettőt egy hét különbséggel. Azt választottuk, ahol nem kapcsolódott ingatlanos az ügyletbe.

Majdnem 12 évet költöttünk itt. 30 éves voltam, amikor ideköltöztünk, tele tervekkel, álmokkal, családalapítással. Csodálatos volt mindezt megvalósítani. Közben körülöttünk annyi minden változott. A házon belül semmi különös, bár már 3 gyerek lakja, míg 12 éve egy sem volt itt. A jobb oldali szomszédságban volt aki otthonba költözött, esetleg másik lakásba vagy meghalt. Szemközt is nagy átjáróház volt a második emeleten, mielőtt a tévésék ideköltöztek volna. Az első emeleten meghalt a bácsi és akik ideköltöztek...hát nem ismerném meg őket az utcán, ha szembe jönnének. Bal oldalon, átlóban meghalt az az idős néni, aki mindig szoknyában járt. Abban hányta el a havat télen és szedte össze a gyomot tavasztól őszig. Még tovább balra átlóban egy háromcsemetés család költözött ide a földszintre. Amikor még Réka született, egy négy csemetés tanár házaspár fészke volt az a 3 szobás lakás. Mellettünk balra Tuskóék irodája foglalt helyet, mely az évek során az otthonukká lépett előre. Ennek annyira nem örültünk. Ők vágtak likat a kerítésre, hogy nálunk üríthesse bélrendszerét a macskájuk. Mellettük balra egy házaspár lakott a két kislányával, amikor ide érkeztünk. Amikor Réka született, csodáltam azt, milyen szépen beszélnek a gyerekek egymással és háziállataikkal....Reméltem, hogy egyszer az én gyerekeim is ilyen jól neveltek lesznek. Hát ez nem jött össze....mit mondjak. :) Azóta a lányok egyetemre járnak, a kisebbik is másodikos gimis. Pillanatok alatt ez lett belőlük rögtön az ovi után....

A szemközti ház földszintjén egy hölgy él, aki rendszeresen kap tőlünk ruhákat az unokáinak. Nem tud róla, mert közvetítőn keresztül kapja meg, bár ha tudná , lehet, köszönne. Mindegy, nincs jelentősége. 

Volt időszak, amikor 3 babakocsi tornyosult a bejárati folyosón. Ebből kettő folyton az enyém volt. A legutolsót, a Peg Peregót múlt héten adtam el , így már nincs több babakocsim sem és már nem is lesz. De van élet babakocsin túl is, nyilván. 

30-42.....Fura érzés elköltözni egy olyan lakásba, amelyről tudod, hogy a hátralevő életed ott fogod eltölteni.  Ide 5 évre költöztünk és 12 lett belőle.  Boldogok voltunk itt. Nem mondom, hogy felhőtlenül és hogy minden habos-babos volt, csak majdnem. Állítottunk itt 12 fenyőfát. Ebből az utolsó, mostani, költözik velünk. Még nem tudom, hogy, de megoldjuk. Ünnepeltünk első szülinapokat, keresztelőket, sokadik szülinapokat, névnapokat és jeles eseményeket. Gyűlt itt össze család jókedvű borozgatásra és hallott sok falat rengető kacajt. Itt tanultak a gyerekek járni, beszélni, itt kapták első alma püréjüket, innen indultak először oviba és iskolába is.  Innen indultunk első közös tengerparti nyaralásunkra, itt fújt bele Réka először a fuvolájába. Mennyi emlék, mennyi könny és mennyi öröm. Magunkkal visszük a sok jót, szívünkbe zárjuk és folytatjuk ugyanazt ugyanúgy, csak egy utcával arrébb. Ezen túl nem a konyhaablakban fogunk állni és vágyakozva tekintünk le a házra, ami bárcsak a miénk lehetne! Már a miénk. A lépcsőfordulóból pont rálátni ugyanúgy a mostani konyhánkra. Azt remélem, nem fogok állni vágyakozva a lépcsőfordulóban, hogy bárcsak a régi konyhámban lehetnék. Bárcsak lehetnénk legalább olyan boldogok ott, mint amilyenek itt voltunk. Ennél többet nem is lehet kívánni, nem is szeretnék. 

UI: Persze bőgök, mert amin csak pityeregni lehet, azon én pityergek.....

Kedd

Nem tudtam aludni az éjjel hajnali egy és négy között. Forgolódtam, forgolódtam, de amikor full éberen meredek a sötét falakra, tudom, hogy reménytelen a visszaalvás. Elslattyogtam pisilni, ettem kekszet, ittam vizet. A tévében ment az a Matthew McConaughey féle film, amit végül nem tudtam végignézni, mert négykor éreztem, hogy ideje visszabújni az ágyikóba. Nem csoda, hogy aztán negyed hétkor képtelen voltam felkelni...

A gyerekek Tibivel loholtak az iskolába, mert az utolsó pillanatig itthon tököltek...és végül kifutottak az időből. Tegnap fogadóóra volt, hát mit mondjak, Zalán tanárai nem igazán ismerik a gyerekem, még úgy távolról sem, Rékáé pedig a hibákra helyezte a hangsúlyt, hogy művészlélek, szórakozott, szétszórt, játszik a padban, látványosan tud egyszerre több felé figyelni blablabla. A jó dolgokról valahogy nem esett szó, bár ez nem meglepi. Szerintem nem is megyek idén (ebben a tanévben) többet fogadóórára, ezekkel a tanárokkal nem sok értelme van. Ezzel nem feltétlenül bántani akarom őket, mert 50%-ban nem sok bajom van velük, csak mondom. Két órát rászántam a dologra, értelme nem igazán volt...

Még mindig nem tudom, hogy állok ajándékilag, pedig már nagyon az utolsó napokat éljük karácsony előtt. Tuti nincs meg minden, de ma még ezzel nem foglalkoztam. A gyerekeknek kevés az ajándék, más szempontból meg sok, úgyhogy nem engedtem az ösztöneimnek és már több ajeszt nem kapnak. Elég volt. Így is majd még a szobájukba biztosan kerülnek új holmik, amiket nem ingyen osztogatnak. 

Ma átvittük az új fürdőszobabútort a leendő kéglibe, bekapcsoltuk a fűtést, aztán lekapcsoltuk, felmásztunk a padlásra és megállapítottuk, hogy Tibi leendő irodája ajtócserére szorul. Egy-két ujj befér a résen, ami télen nem vicces. Itt is burkolni kell majd és festeni, csak utána költözhet. Még ablakcseréről is dörmögött, amiről eddig nem volt szó, bár én céloztam rá...hát majd meglátjuk.

Dél tájban kértünk kalkulációt egy konyhabútorostól....megterveztük, hogy milyen legyen a konyhánk. Csodaszépre jött ki, bár szűkös a hely. Hát nekem már szép nagy konyhám soha nem lesz, de nagyobb bajom sose legyen! Kiderült, hogy 60 cm-rel elmértük a hosszabb falhosszt, úgyhogy a kalkulációból ki kell venni egy elemet és áttenni a túlsó falra. Vághatnánk ajtót is a szomszédos szoba felé és kreálhatnánk belőle egy étkezőt...de az borítaná a többi szoba funkcióját, úgyhogy marad a pici konyha. A hűtő a kamrába kerül és mellette talán elfér majd minden edényem. Az sem ártana, ha a konyha ajtó tíz centivel jobbra húzódna, illetve a konyha ablak 10 centivel magasabban kezdődne...Lesz dolgunk bőven. Én úgy saccolom, hogy az új cirkó rendszer ebben a fűtési szezonban már nem lesz kész, aztán max. meglepődöm. Mire találunk tervezőt és kivitelezőt, minden engedély meglesz + nyomáspróba, addigra verőfényes nyár lesz. :) De nem baj, ezt akartuk, erre vágytunk. Egy otthonra, ami egy hrsz-en van Tibi munkahelyével is.

Később csempét és járólapot néztünk a közeli szaküzletben, ahonnan csalódottan távoztunk. Egyelőre a Praktiker nyerésre áll.  Délután nem tanultunk semmit már, ebben a két napban nem lesz számonkérés biztosan. Ma lefelelt a 4B József Attila Mamájából is, ez volt az utolsó. Ugyanakkor február 2 a félév vége, ami azt jelenti, hogy a január tele lesz számonkéréssel...jaj nekem! Illetve jaj nekik! Ám egyelőre a lényeg az, hogy két hét pihenő jön. Holnap lesz a fuvola karácsonyi koncert illetve vizsgaféle, mini fogadóórával. Remélem, Réka jól fog teljesíteni, hagy legyen sikerélménye. Igaz, többet gyakorolt olyan műveket, amik nem is voltak tananyagok, ám ennek csak örültem. Este pedig céges vacsi.

Ma felhívott a főnököm, hogy valami nem okés a készlettel, de hát így a távolból nem nagyon tudtam neki segíteni....

Reggel korán kelek, a karácsonyi vásárra gyártok szendvicseket Rékának. Zalán nem kért a szolgáltatásaimból, minden áron Réka LPS figuráit akarta elvinni, amit Réka hisztérikus hangos visítással vett tudomásul. Zalán pontosan tudja melyik gombot kell megnyomni Rékán. Alakul az ünnepi hangulat, de még nem az igazi.

Kulcskérdés

Az eladó búcsúcsókot nyomott a bejárati ajtóra távozás előtt és elpityeredett. Azt kívánta, legyünk mi is olyan boldogok ott mint ők....Meghatódtam ettől illetve az egész helyzettől már egyébként is, úgyhogy már a kapuban járt mire kinyögtem a választ néni spéttel....
Hasonló búcsúra számitok majd én is a mostani otthonunktól. Mert az még itt van, az új még csak egy lakás.

Boldogság van. Pedig nem tudtam bekapcsolni a fűtést.

Megünnepeltük

Banános dobozok legnagyobb imádója

Ez vagyok én.

Pénteken arra ébredtem négy körül, hogy Tibi ébren van és a telefonját nyomogatja. Ugyanez megismétlődött szombat reggel is. Ez jelezte a feszültséget.....ami nem gyenge szintre emelkedett. Én sem tudtam szombat reggel enni, csak egy pohár víz ment le....Tíz órakor oldódott a feszültség, délre aláírtuk a szerződést és megvettük a lakást, amit két éve kinéztünk. 

Ezt írtam akkoriban a kis zsurnálomba.

Találtunk egy "álom házat" a közelben ebben a hónapban. Végre! Pont a szomszédos zsákutcában található és hatalmas iroda+műhely figyel az udvarában. A lakás maga két szintes, az egyik szinten egy nappali van + egy háló (nekünk), konyha, fürdőszoba, illetve az emeleten még két szoba, egy játszószoba cserépkályhával és fürdőszoba. Maga a tökély nekünk. Igaz, legalább 4 millió felújítást láttam a lakásban....Pl. új cirkó kialakítása...Az ár pedig nem alacsony, a vevők nagyon ráérnek. Mivel a mi lakásunkra még csak vevőjelölt sincs egyáltalán az utóbbi egy évben, nem valószínű, hogy ezt a lakást meg tudjuk venni. Persze soha nem lehet tudni, talán engednünk kell majd tovább az árból. Kénytelenek leszünk, azt hiszem. 

Ahogy az ügyvédnő irodájából kiléptünk, illetve még odabenn, amikor sok boldogságot kívánt a beszerzéshez, pislogtam sűrűket, meg voltam hatva. A liftnél pedig ki is csordultak a könnyeim és vissza kellett fognak a könnyeimet, nem adhattam át magam a örömsírásnak, mert a földszinten vártak az eladók. Pedig jól esett volna. Este, Réka szülinapjának megünneplése után pezsgőt bontottunk és koccintottunk... Ennek is vége. Kezdődik egy másik, a NagyFelújítás projekt, de azt először a Nagy Költözés Projekt előz meg. Tudtátok, milyen zseniálisak a banános dobozok? Én eddig nem. 

Mínusz egyedik napon

Hinnye, nem írtam már egy hete? Mármint aktualitásokat.

Múlt szombaton aláírtuk a szerződést végre, eladtuk a lakást végképp. Az az ügylet le is zárult, már költöznének be. December 31-ig kötelesek is vagyunk átadni a kulcsokat és úgy egyáltalán. Úgy számoltuk, hogy dec 30-án átcuccolunk, másnap a szolgáltatókat is átíratjuk és ennyi.

Ez megint egy stresszes hét volt. Illetve még az. Kértem az ügyvédnőt, hogy amilyen hamar csak lehet, írjuk már alá a mi adásvételinket is, mármint a beszerző oldalt, mert fontos lenne. Nem fejtem ki miért, de sürgetne az idő. Ígérte, hogy megpróbálja erre a hétre (hétköznapra) valamikorra betenni, de végül ez nem sikerült, szombaton 10 órakor írjuk alá, úgyhogy a héten megint nem kapunk kulcsot. Hm….Mérgelődtem egy sort, mert az ügyvéd nagyon nincs ingyen és akkor még nem is nagyon alkalmazkodik, de lenyeltem a békát, kénytelen vagyok, szóval szombat. Aznap tartjuk Réka szülinapját családi szinten és lesz a Kossuth téri fellépése a 4b-nek. Más egyéb semmi, laposra fogjuk magunkat unni…az biztos.

Tibi hétfőn nem tudta aláírni az adásvételit (ez a 2. a háromból), mert valami nem volt okés a széljegyzettel, amit nem nagyon értettünk, mindegy. Végül szerdán aláírták a szerződést is, széljegyzet is helyreállt, úgyhogy ahhoz az ügylethez is pipa. Érdeklődtünk CSOK ügyben, arra is alkalmasak vagyunk, ami elég vidám hír. Szóval van még ez a szombati program és ha minden oké lesz, akkor vége a lakásprojektnek. Még bele sem merek gondolni. Soha többet nem költözöm onnan sehová.

A suliból még van egy hét, az utolsó tanítási nap csütörtök lesz, igaz, akkor már délig vannak csak. Gondolkodtam, hogy otthon tartom őket, hagy legyen egy kicsit hosszabb a szünet, mert bizony lehetne hosszabb is, ha rajtam múlik, már szerdán sem mentek volna….akkor van meg szűken a két hét, ami nagyon rájuk fér. Ámde Réka menni akar. A kis sztahanovista. Igazából azt nem mondanám, hogy elfáradtak, inkább a tanulásból van elegük, ahogy nekem is…..

Közben dobozolunk szorgosan, mindazt, amire már biztosan nem lesz szükség mostanában. Vettünk olyan buborékos fóliát a törékeny dolgoknak, ezeket majd vasárnap vagy jövő héten dobozoljuk el. Csak a szomszéd utcába megyünk, a konyhaablakból rálátni a lépcsőfordulónkra, a fél házra, de attól még csomagolni kell.

Közben itt van Réka bulija szombaton, amire összeröffen a család….szóval nem ártana kitakarítani és előkészíteni a menüt is péntek este, ha már a fél délelőttöt az ügyvédnél fogjuk tölteni. A tortával elvileg minden rendben, a pasas bevállalta a macskát is, amit csak akartam. Fontolgattam, hogy megírom neki, hogy igazi tejszínhabot használjon a tortához, legyen olyan jó, inkább extrát fizetek, de végül nem akartam felbosszantani vagy megbántani….Max többet nem rendelek tőle tortát. Az lenne az igazi, ha lenne időm a mesébe illő ízű dobostortámra, de hát nincs , ezt el kell fogadni. Azt meg nem tudom megtenni hogy éjjel nekiálljak tortát sütni, munka, házimunka, lecketanulás és minden után, ahhoz nem vagyok eléggé hős.

A gyerekek hazahozták tegnap a karácsonyi fotókat, amiket az iskolában készített a fotós. Zalán hozta az ügyeletes szívtiprót a kis kockás ingében…Rékáé meg szokás szerint nem lett tökély, de bánja kánya, emléknek jó. A cimborás fotó remek lett és az osztályképeken is csak álmélkodtam. Zalánén, hogy milyen nagyok, pedig elsősök, Rékáén meg hogy milyen nagyok, már negyedikesek. Tudom én ezt cifrázni!

Holnap már péntek, hurrá, hurrá, utolsó munkanap idén. Ma igen szakmába vágó dolgokat műveltem, pálinkát szereltem ki fél literes üvegekbe. :)) Kell az ajándék a kedves partnereknek. Írtam egy listát, hogy ki mindenkinek kell még ajándékot venni a hétvégén...hát van még hiányosság bőven. Felhívott a GLS futár, hogy hozott nekem csomagot. A könyvcsomagos csomagot, amit keddre ígértek, szóval már az otthoni címre kértem, nem az irodába. Mérges volt, mert már másodszor csöngetett be...nem tudom, nekem most telefonált először.  Megbeszéltük, hogy majd hétfőn beadja. Okés. A H&M-es csomagomra lehet, hogy keresztet vethetek, pedig abban vannak azok a felsők, amikre Tibi matrickákat nyomott volna....Küldtek egy kuponkódot és ingyen szállítást, szóval lehet, hogy már nem is próbálkoznak? 

Szóval még egy munkanap és következik az év leghosszabb szabadsága, amely két hét és 4 nap hosszúúúú. Imádom! :) 

A első X

10 éves lett a tündér! 

Nem nagyon tudok mit írni.

Természetesen meg vagyok hatva. Csak úgy spontán a ténytől, hogy már 10 éves....Közben lelkifurim is van, mert nem nagyon érek rá elmerengeni és a babakorára emlékezni. Pedig kellene. Ilyenek cikáznak a fejemben, hogy ügyvéd és CSOK, vételár, utalás, költözés, dobozok, dobozok és még dobozok. Német röpdoga és írás felmérő. Karácsonyi programok és szülinapi buli. Lufi, torta és egyebek. 

Döbbenet, hogy újabb 10 év múlva már valószínűleg valamelyik egyetemen csücsül, ha szerencsém van, akkor Magyarországon. Pont annyi idő múlva, mint amennyi ideje ő van nekünk, sőt még annyi sem. Ezért van az, hogy minden napot és hetet illene megbecsülni, amit a gyerkőceinkkel eltölthetünk, hiszen ugye kölcsönkaptuk őket, átmeneti ajándékai az életünknek. 

Mit mondjak, gyorsan elrepült a 10 év, pedig annyi minden belefért. 3 évig nevelkedett a szárnyaim alatt, aztán oviba került, fél napra. Nem szerette, berzenkedett ellene, úgyhogy váltottunk is óvodát, ami ugyan sokkal jobban nem tetszett az anyukának (nekem), neki viszont bejött. Összesen 3,5 év óvoda után iskolába került, ahol aztán végképp kinyílt és jól érzi magát. Emiatt hálás vagyok az iskolának és a tanárainak is, főleg az első két osztályos tantónéniknek. Mindent szeret kipróbálni és átélni, ezért táncolt, járt drámára, most rajziskolába, vívni, fuvolára. Szereti, ha sok barát veszi körül, fel meri vállalni azt, amit szeret, akkor is, ha csúfolják érte (LPS állatkák). Éles az esze, tiszta a szíve, és erre az utóbbira vagyok különösen nagyon büszke. Nincs benne gonoszságnak és rosszindulatnak a csírája sem. Lórajongó és cicaimádó és van egy rakás csontfoga, bevallom, már nem tudom, pontosan mennyi, de sok. 

Ő az én első szülöttem, a gyermek, akire annyira nagyon vágytam, hogy megszülessen. Nekem ő talán már mindig kisbaba marad, mint ahogy örökre az agyamba égett a legelső kép, amit életemben láttam róla ott a szülőágyon. Ma már persze nem emlékeztet arra magzatmázas kis lényre, de fantasztikus érzés, mikor egy -egy gesztusában vagy mosolyában anyukám egy-egy leánykori fotója villan be vagy akár az enyém. 

Nagyon boldog születésnapot, Réka! Még mindig hihetetlen, hogy már 10 éves vagy...csak pislogok bambán és próbálom megemészteni. :)  

Ki a gyerek?

Én: - Na és tényleg elromlott az új fénykardod? - kérdezem Zalánt egy nappal a RepTáros Star Wars buli után.
Zalán: - Igen, sajnos...de szerencsére Sanyi bácsi meg tudja javítani....
- Milyen Sanyi bácsi??
- Hát Bogi apukája.
- Ja, értem...Hogyhogy? Sanyi jedi?
- (két döbbent gyerek) Nem....neki van forrasztópákája....

Hurrá, péntek!

Megsütöttük ma a második ádventi sütit, ez pedig a linzer mama féle lekvárral. 60 dkg lisztból készült, így aztán nem marad belőle sok jövő hétre, azt hiszem. Bár Réka szülinapjáig kitarthatna. 

Ma megrendeltem volna a marcipán figurákat Réka tortájára, mire közölte a hölgy, hogy egyedi figurákat már nem vállalnak sajnos.... Kiguvadt a szemem egy hosszú pillanatra. Most vadászhatok macskákat a tortára (marcipánt) vagy színes marcipánt, amiből macskát tudok formázni. Nem tudom, melyik fenyeget nagyobb katasztrófával. Megkérdeztem a pasast, aki készíti a tortát, hogy nem tudna összerakni legalább egy tarka macskát és egy gombolyagot?? Mármint a megrendelt egyebek mellett. Mindig elfelejtem megkérdezni, mennyibe fog kerülni a torta....node félre, anyagiak, ha a gyerek 10. szülinapjáról van szó. Legalábbis ilyen mértékben. Pasikat és limuzint még nem bérelek ki neki. 

Még mindig nem szedtem össze, hogy melyik gyerek kitől mire milyen ajándékot kap, ami határozottan a túl sok ajándék rémével fenyeget....de a hétvégén összehozom (asszem). 

Anyu planel ágyneműt kér és vastag lepedőt hozzá, nem gumisat. Ez jó, mert ötletem sem volt, mit kaphatna. Persze a szokásos finomságokat minden évben meg szokta kapni. 

Főniék hétfőn megint külföldre utaznak, remélem, a távollétükben semmi dráma nem fog történni. Már csak azért, mert már csak a jövő héten van melóóóó! 

Nagyon elfáradtam. Ez megint egy nehéz és idegőrlő hét volt....főleg az eleje. Hétvégén kéglit kellene pucolni, beleértve a lépcsőházat is. Ajándékokat kellene vásárolni. Lesz a RepTárban az a Star Wars-os kiállítás, arra is el kellene vinni a gyerekeket. Egyszerűen hihetetlen, hogy két hét múlva karácsony. Most volt pár hete, hogy a negyven fokban barackot szedtem anyunál....most meg karácsony lesz...

Mikor?

Tegnap pótolta a hiánypótolását a vevő vevője a bank felé, úgyhogy tizenegyedikétől számítva 15 napon belül elvileg utalni fog a bank. Talán hamarabb is. A vevőnk nagyon türelmetlen, kitalálta, hogy ha 9 napra nem utal a bank, ő eláll az egésztől. Erre menten égnek állt a hajam. Újabb hullámvölgy kezdete volt ez tehát tegnap és nem a felfelé irányuló része, mert volt folytatás is, reggelre ismét beáztunk. Illetve szerintem egy hangyányit nőtt a folt a WC falán. Picit ugyan, de egyáltalán nem kellene, el kellene tűnnie és száradnia, de nem, ez beázik, b...m....Erre már nem lehet mást mondani.

 

Csak az biztat, hogy talán jövő héten valami csoda folytán gyorsan utal a bank és akkor végre felgyorsulhatnak az események. Mindezt úgy, hogy most már végre semmi ne jöjjön közbe. Hogy a beázással mi lesz, még nem tudom, nyilván előszedjük azt , aki javította….Már mérhetetlenül elegem van. 

Mindez persze a Mikulásra is rányomta a bélyegét. Munka után elvágtattam a boltba, 3 perc alatt összeválogattam minden finomságból kettőt és már fizettem is. Közben bérletért is elrohantam, de akkor már láttam, hogy csak ötre érek a suliba, szóval izzadtan és hajszoltan estem be a suliba, ahol a Mikulás sapkás Réka és a szandálos Zalán fogadott. Cuccuk szanaszét, Réka edzésre el, terem zárva, portás bácsit kergetni a tanterem kulcsa után….(idén zárják a termeket, idegösszeroppanásba kergetve a portást, aki szerintem akkor már tizedjére nyitott termet). Negyed hatra értünk haza.

Este, amíg a gyerekek a kádban áztak, villámgyorsan előkaptam a kosarat, amibe a csomagba valót ömlesztettem és feltöltöttem a csomikat. Idén szerényebb csomagot kaptak, mert összesen öt csomag is összejön nekik és nem látom értelmét a csokoládé tengernek (persze finom az, meg minden, de felesleges.) Rékáéra nem jutott szalag, csak összetekertem, Zalánét egy zöld gumival fojtottam le. Tudom, lehettem volna igényesebb…..szuperanyuság sehol. Rendbe tettem M. néni csomagját is (őt húzta Réka a suliban) és reméltem, hogy Réka nem felejti otthon majd másnap. Fürdés után Réka próbálkozott egy röpke házkutatással, hogy hová dugtam a csomikat (ennyit a varázsról), de egyetlen körre futotta neki a nappaliban, betereltem az ágyába, mert már elég késő volt.

Vacsorára pizzát sütöttem, fagyasztottat, boltit, de finom volt , bár majdnem odaégett. Hát mondom én, hogy mostanában kevés dolog sikerül jól. 10 körül zártuk a napot mi is. A nap egyik legjobb részek amikor a fejemre húzhatom a takarót és sötétség vesz körül, valamint csönd…..

Ui: Délután négykor hívott a vevőnk, hogy megkapta a vevője utalását, szóval akármikor fizetni tud. Mikor költözünk ki? 

A helyzet fokozódik

Kicsit lecsöndesedett a lakásprojekt, ami múlt héten keserves könnyeket csalt ki belőlem. Azt gondoltam, hogy ez már megint olyan lesz, ami nem fog nekünk sikerülni és miért nem sikerül semmi és hasonló önsajnáló gondolatok…..De aztán összeszedtüktem magam és felálltam, kihúztam magam, felemeltem a fejem és megy minden tovább. Még mindig minden nagyon bizonytalan és csak bízni tudok a kedvező folytatásban....

Az történt, hogy hiánypótlást nyújtott be a bank az egyik résztvevő felé ebben a nagy szövevényes és sokszerződéses lakásvételi és eladási projektben…ami mindent eltol két héttel legalább. Úgyhogy idén már biztos nem költözünk. Talán ennek valahol így is kell lennie, mert így legalább tudok az Adventre koncentrálni vagy ami még fontosabb, Réka szülinapjára. Ami az őrületes tizedik lesz…..Tegnap este egy szédült slideshow pörgött le a fejemben villanyoltás után (amikor még a pasik kinn szalámiztak a konyhában, mi csajok pedig a pehelypaplanok mélyén szuszmákoltunk). 

Születés, pici Réka, ovis Réka, nagycsoportos Réka, iskolai egyenruhás, magzatmázas, elsőlépéses, kiságyban felállós, ivópoharas, cumit elhajító, első hajvágásos, első almapürés, utolsó szopis, első szopis, szülőszobás, pocakban nyújtózós, iskolai évnyitós, fellépős, verselős, matek versenyes, furulyás, fuvolás, panírozós, bakancsos, miniszoknyás, nagyágyban alvós, copfos, macskás, lovas, első szülinapon parkettába fúródós, fogtündéres, kéztörött, kórházas, vigyorgós, hisztis, könnyes, kétségbeesett, őrülten boldog, balatonos, vakációs, szülinapos, lufis, bújós, babaillatú, szúnyoglábas, első szóösszeolvasós, első szavas, szépségesen rajzolós, cserfes, csodálatos, varázslatos, egyszeri és megismételhetetlen, méhemből szakasztott, lelkem egy darabja…Na szóval kellőképpen meghatottam saját magam ott a hálószoba sötétjében….10 év az nem semmi, ahogy apukám mondotta volt, az még gombócból is sok, nem csoda, ha elkapott a nosztalgia. Hihetetlen érzés....

Más. Akartam mutatni, hétvégén sütöttünk mézeskalácsot. Gyereketetős recept volt, rénszarvasos kiszúróval – ez utóbbi elég kiszúrás mert nagyon ragaszkodik szegény a tésztához, úgy kell kiimádkozni belőle. Viszont maga a mézeskalács olyan finom lett, hogy másnap délre el is fogyott. Inkább vajas keksz íze van, mint mézeskalácsnak, Zalán rögtön meg is jegyezte, hogy legközelebb dupla adag mézeskalács fűszert adagolunk bele….de nekem nagyon ízlett, nem lehet abbahagyni. Puha is maradt …. legalább másnap délig biztosan. Most hétvégén linzert sütünk – ha megtalálom a formákat - remélem, nem leszek addigra hulla.

Az utáni hétvégén pedig szülinap…hüpphüppp…10 éves lesz a lányom. Tök hihetetlen…..Reggel egyedül ment suliba, mert a fiúk még tollászkodtak….néztem utána, kockáztatva, hogy lemaradok a buszomról. Döbbenet mi lesz egy olyan antennás copfos kislányból 2 éves és 10 éves kora között….

Node szülinapig még jön a Mikulás is, akit már nagyon várnak. Olyannyira, hogy Zalán már a hétvégén kisuvickolta csaknem új csukáját, ami bakancs (az a most divatos mustárszín). Hétvégén rájöttem, hogy az én gyerekeim még mindig hisznek a Nagyszakállúban. Beleremegett a szívem egyszerre jó és rossz értelemben. Réka hosszan elemezte, hogy nem tudja elképzelni, hogy hogy teszi be az ablakon a Mikulás a csomagot az üvegen át…..az hogy lehet? Ugyanakkor mi nem lehetünk, hiszen a csomag éjszaka kerül oda. Késő este, amikor lefekszünk, még nincs ott, reggel meg már ott van. Szóval ő ezt nem érti….Zalán nem szólt semmit, ő már oviban is pedzegette, hogy nincs is Mikulás, de valahogy nagyobb dobra ezt nem verte, talán meggyőzte magát, hogy az a legjobb mindenkinek, ha van..Szóval úgy néz ki, még idén is varázsporos a Mikulás, a ma este és a holnap reggel, még akkor is, ha iskolába kell menni. Talán könnyebb lesz így a suliban is az élet.

Ajándék (karácsony) témában készítettem egy táblázatot, hogy melyik gyerek kitől mire mit kap. Ugyanis kivétel nélkül idén már mindenkinek én veszem meg az ajándékot, amit a gyerekeknek szán. Na jó, a keresztanyut leszámítva. Pont boldog voltam, hogy anyósom legalább a karácsonyi ajeszt megveszi a gyerekeknek saját kútfőből, amikor másnap villantott egy húszezrest, hogy vegyünk már idén magunknak ajándékot, már nem tudja, hogy mit szeretnének a gyerekek és mit mi. Egyébként teljesen megértem, nekem is el kellett mélyednem a témában, de amúgy ez egy-két feladattal megint többet ró rám.

Egyelőre a futárokat várom, a könyvcsomagra, Zalán ajándékára karácsonyra, a társasjátékos csomagot és Réka szülinapos csomagját is. Plusz Kínából is várjuk az LPS-es csomit, nem tudom, írtam e erről, de az is befut majd egyszer. Ez 4 különböző és még senkinek semmilyen ajándékot nem vettem, de szerintem azokat nem is a netről rendelem, majd meglátjuk. Hála Istennek, mindenkinek megvan mindene, ezért nem nagyon kér senki semmit, inkább csak apróságban gondolkodunk.

Süti, hm, mézes krémest és bejglit sütök karácsonyra, plusz az adventi sütik, miből mi marad. Ugye a mézeskalácsból pl. nem sok. Szemezek a kozák sapkával, de nem akarom azt, mint minden évben, hogy mire eljutok a bejgli begyúrásáig, addigra a pokolba kívánom az egész karácsonyt és csak egy kád forró fürdőre vágyom és egy jó filmre, ebben a sorrendben. Jöhet hozzá forralt bor és kürtős kalács is. Na szóval okosan az erővel, mindig ezt mondom. Aztán max máshogy csinálom. 

Réka tortáját is megrendeltem, nagyon klasszat találtam ki, bár az ízét konkrétan nem: lovas torta mindenféle odaillő fityfirittyel. Erre két napra rá egész véletlenül kibökte, hogy akármilyen torta lehet, jó lesz, jó lesz, ameddig az macskás. Hogyhogyhogy?? Úgyhogy írnom kellett a kivitelezőnek (aki idén először nem egy cukrászda, remélem, nem bánom meg) hogy ne ijessze meg a tény, de máris van változás, ló helyett macska.

Idén elmarad a suliban a karácsonyi templomi koncert, amit mindig a negyedikesek produkálnak. Hogy miért és hogy, nem nagyon tudni, elég gyanakodva hallgattam, miket gyakorol Réka, mert csupa olyasmi volt, amit még az oviban tanult….na mindegy, végülis a karácsonyi faluban lépnek majd fel, ráadásul szombati napon, ráadásul pont a szülinapi bulijának délutánján. Nem zseniális? Én nem vagyok egy nagy karácsonyi faluba járós. Lehúzásnak érzem, hangulat meg aztán semmi, de biztos velem van a baj, mert annak idején Németországban nagyon frankó kis karácsonyi vásárokban jártunk. Biztos akkor még kis ártatlan voltam, most meg öregedő banya. A gyerekek betolják a kötelező kürtős kalácsot, kicsit összefagyunk, aztán hazajövünk, ennyi szokott lenni. Most majd kirohanunk a térre, lemegy a műsor, fotó, videó, aztán haza és lehet is tortázni. Hát nem jó?

Egyébként a fuvola karácsonyi koncert is ütközik a céges vacsival….Máris látom, ahogy majd beesek a vacsira átfagyva, abba a helyes kis, inkább elegáns mint olaszos étterembe, leizzadva (mert a suliban mindig dögmeleg van), csiniben és mégsem, kezemben karácsonyi ajándékokat lóbálva, fél óra késéssel, amikor már pár kör aperitif lement és csak rám várnak…hát élmény lesz. De addigra túl leszek egy kör karácsonyi iskolai vásáron is, hajnali ébredéssel, hogy frissek legyenek az ott árulni szándékozott szendvicsek….Még jó, hogy Zalánnak semmilyen külön elfoglaltsága nincs, és hogy a vívók idén nem karácsonyoznak.

Nahát más nem jut eszembe....Jó éjt! :)