Az optimista megszólal

Úgy volt, hogy ma is jön egy érdeklődő lakást nézni, erre dél körül telefonált az ingatlanos, hogy a kishölgy (ama jelölt) fogta magát és lefoglalózott egy lakást, amibe fülig beleszeretett. Persze nem a miénket. Hát igen, vannak még boldog vevők és eladók. Sajnos, mi ezt az érzést nem ismerjük. Ilyenkor általában úgy érzem, velünk ez soha nem fog megtörténni, hogy valaki beleszeretne a kecónkba, majd  csillogó szemmel aláírja az adásvételit….

Igaz, kivételesen nem izgat az ingatlan nehezen értékesíthető mivolta,  most tavaszig nem zavarna, ha nem kelne el. Úgy döntöttünk, 10 év után (ami igazából 11) kicseréljük a nyílászárókat a nyugati oldalon is (két szoba) erkélyajtóstul, ablakostul. Ez volt az a meló, ami beköltözéskor elmaradt, amit aztán pár éven belül (kb. 5) meg is bántam, mert igazából nem volt értelme toldozgatni, foldozhatni az ajtó/ablakokat, rögtön ki kellett volna őket dobni a fenébe. Ahogy a keleti oldalon. Na de mindegy már, a lényeg, hogy október végére csodaszépek leszünk hálóilag és nappalilag is. Nem a vevők miatt annyira, hanem magam miatt. Ha már itt kell laknom ebben a lakásban, akkor érezzem jól magam, hát nem?

Mindazonáltal, anyunak még nem mertem felvázolni a terveinket, biztos forgatná a szemét, majd megjegyezné szánakozva: „Mi a fenének újítotok fel bármit is, amikor eladó a lakás?? Senki nem fogja ezt nektek megfizetni….” Pedig Tibi tavaszra szalagparkettával is kacérkodik, na én nem, a tavasz úgyis bolondokháza, nem kell még bútorraktárt csinálni hol egyik, hol másik szobából....Fogalmam sincs, ez mekkora munka, de feltételezem, hogy nem egyenlő egy ausztrál társas utazással….

Úgyhogy…ma nem sok dolgom volt. Nem is csináltam délután sok mindet, össze kellene pakolnom azt a pár tanszert, amit a gyerekeknek a suliba vinni kell majd első nap. Kikészíteni az ünneplőket...De még nem volt hozzá erőm kedvem. Még majd Zalánt is be kell mutatni a saját tanszereinek, Zalán, ez a logikai készlet, logikai készlet, ő Zalán…..Elkövettem azt a hibát, hogy a vakáció ideje alatt elzártam előle a tanszereket….jobb ötlet lett volna, ha nyáron engedem egy kicsit vegyülni a gazdit a cuccaival….bár félő lett volna, hogy fele nyomtalanul eltűnik.

Tegnap elregéltem Zalánnal kapcsolatos paráimat, bár szerintem nem jutott mind eszembe. Azért vannak jó dolgok is, illetve pozitívumok. Például, hogy állítólag nagyon jó tanítónénijei lesznek. Persze azt nem tudni, hogy ZALÁN számára jók lesznek e, de a hírük szerint a legfinnyásabb szülő igényeinek is megfelelnek. Ettől még nem lesz Zalán szószátyár minden órán és az önbizalommal teli gyerek mintaképe, de mégiscsak valami. Legjobb cimbora Zalánnal tart a suliba, ugyanabba az osztályba. Ez hatalmas segítség és támogatás, és akkor még hozzáteszem, hogy Grétike, Lillácska, Bius és még ki tudja hányan szintén ott figyelnek majd az ElsőÁban ugyanúgy, ahogy ott sürögtek-forogtam a Napraforgó csoportban négy éven át. Zalán járt Törpsulira, ami kedvérevaló volt, illetve 3 évig kísérte Rékát a suliba, úgyhogy tudja, hol a mosdó, a tornaterem és egyéb fontos dolgok. Illetve hát elmúlt hét, mikor is menjen máskor iskolába, ha nem most? Optimista énemet hallottátok nyilatkozni. 

Para

Van pár dolog, ami aggaszt Zalán iskolakezdésével kapcsolatban. Egészen pici,  úgyszólván jelentéktelen tényezőkre kell gondolni. 

- Nem fog megszólalni órán a tanítónénik előtt, ezért....

a. összeszed egy halom fekete pontot

b. rossz értékelést kap, ezzel kedvét és önbizalmát is veszti

c. legrosszabb esetben akár el is tanácsolhatják az osztályból, ami egyenlő azzal, hogy vihetem másik iskolába. Mondjuk, ezt nehezen tudom elképzelni, inkább csak rémálmaimban. 

Különösen M. néni esetében van erre a NémaLeventeségre esély, aki követel.....De talán elsőben még nem. Annyira. Hogy nem lesz tele csillaggal az ellenőrző, az nem számít, csak csalogassanak belőle elő értékelhető teljesítményt, ami összhangban van a tudásával.

- Elveszít mindent és bármit, ami csak megfordul a táskájában

tornaruha, ceruzák, füzet, tankönyv, cipő, stb stb...

- Utálni fogja az iskolát és reggelente rövid hatóságú fegyverzettel kell kilőni a suli felé - olykor látom a lelki szemeim előtt, ahogy, ahogy az iskola korlátjába kapaszkodva ordít, hogy ő aztán nem megy fel az osztályba. Tibi pedig próbálja rábeszélni, hogy sajnos iskolába járni kötelező. MIndez elég vicces, mert az elsősök mindig a földszinten vannak vagyis szükségtelen felmennie az emeletre szinte egész alsó tagozatban.

- Este kilenckor jut eszébe, hogy nincs kész a matek házi  - ez volt az oviban is olykor, sosem árulta el, hogy lenne valami feladata, csak előző este kapott észbe.

- Nem hibátlan a beszéde, pl. az "sz" hangot fogalma sincs, hogy kell képezni. Na hát az esetleges, alkalomadtán előforduló dadogásról nem is beszélve ...

A nem túl távoli szomszédban fergeteges medenceparti tombolt még az imént. Ugyanúgy, ahogy a vakáció kezdetén. Akkor is tőlük zengett az egész környék. Nem látok rá a medencére a jókora diófa miatt, de a hangok azért éppen elég beszédesek voltak.

Sütöttem egy kis csirkét, paradicsomos, angolzelleres, répás raguval, mindezt rizzsel tálaltam. Amikor a hagymákat pucoltam, még fogalmam sem volt, mi lesz a vacsora...Ehhez képest a gyerekek nagyon meg voltak elégedve. Az igaz, hogy éhesek is voltak, de nem gyengén. Javasolták, hogy menjek el szakácsnak. :)  Tényleg finom volt, semmi különös, de ízletes. 

Lassan rá kell majd szoknom a félórás, órás vacsikra. Egyben arra is, hogy egy-két kiló hús alatt ne fogjak bele főzésbe, egyszerűbb dupla adagot főzni, ami másnapra is elegendő és akkor felezhető a főzésre fordított idő. Az idő pedig, tudjuk jól, az, amiből a legkevesebb van. Most is, öt csirkecomb volt az alany, holnap megint alkothatok valamit. Tudom is, mi lesz, lecsó virslivel, tarhonyával. Jó, nem?  Ez talán elég lesz két napra, nem biztos. Van dióm is. amit M. mamától kaptam, abból aranygaluskát tervezek hétvégére, hogy méltóképpen köszöntsük a tanévet. 

A diétám már nem létezik, 3 kg fogyás után belefáradtam. Túlságosan aszkéta életet követelt meg.  Nem voltam kitartó, hat hét alatt befuccsoltam. Igaz, van bennem elhatározás, hogy jövő héten folytatom, fix zabkása reggeli (cukor nélkül), 500-600 kalóriás ebéd, tízórai és uzsonna gyümölcs és vacsora fél adag vacsi....vagy bármi, ami 400 kalória körül van....de hogy ebből mi lesz..majd meglátjuk. 

Nyakunkon a szeptember

Nnnna, most már tényleg minden készen áll a sulira. Lassan én is egyre inkább megbarátkozom a nyári szünet leáldozásável és teret engedek az alap gondolatnak: hiszen én imádom az őőőőszt! Na mondjuk, jobban imádtam, amíg nem volt iskola illetve óvoda, , de hát az élet nem áll meg akkor, amikor kétévesünk a környék összes gesztenyéjét begyűjti én meg full nyugiban lesem és minden de minden full hepi…. Igaz, később nem győzöm levegőztetni és forgani (nem a gyerekekt, a gesztenyét), nehogy bepenészedjen.

Utolsó hétvégénk egész klassz volt. Igaz, szombaton fél hétkor (később kiderült, hogy fél 8-kor) a főnököm Viber üzenete pattintott ki az ágyból, hogy a privi telefonom ébresztőt fújt a budiban. Ezt mire felfogtam agyilag….már régen kiment minden álom a szememből. Kiderült, hogy a telefonom a cég mosdójában hagytam péntek délután, amikor fejben már egészen máshol jártam. Az aztán kötelességtudóan riadót fújt szombat reggel hatkor. A szomszéd cég kiszúrta a ricsajt és elhallgatta szegény hű telefonomat, viszont kapcsolatba lépett a főnökömmel, ő meg velem. Hétfőn hajnali fél nyolckor újra egyesültem a telókával.

Vasárnap a hólyagom ébresztett és már nem tudtam magam visszaringatni magam….No de legalább volt egy kis „ÉN időm” vasárnap hajnalban, amit eléggé el nem ítélhető módon CANDY CRUSH-ba fojtottam. Ősidők óta nem játszottam ezzel, nagyon jól esett. Kitűnő stresszoldó. Amíg van élete az embernek. Aztán ébredt a banda és készült a tükörtojás, pirított bacon, tejeskávé és ilyesmi, reggelire. Ha már reggeli, szombaton amerikai palacsintát dobtam össze, az bepuszilták az utolsó morzsáig.

Szombaton volt egy ünnepi körünk a Decathlonba,hogy a tornacipőket megvegyük a csemetéknek. Rögtön 2-2 párat, hiszen edzésre is kell valami. Ilyenkor aljas módon eszembe jut, milyen jó, hogy nincs 3+ gyerekem…de hogy ne tűnjek abszolút gusztustalannak, hozzáteszem: ezt bekompenzálom máskor, amikor meg nagyban sajnálkozom, hogy nincsenek hárman a porontyok. Teszem azt, Rékából lehetne simán kettő, de persze Zalánból is klassz lenne még egy, csak cukimuki kisebb méretben.  

Zalán választott magának egy iskolai cipőt is, ami elsőre engem feltűnően emlékeztetett a román nemzeti lobogóhoz…de később megbarátkoztam vele, végül is a lábán jól néz ki. Elégedetten távoztunk, hogy na, most aztán fanfárokat elő, mert befejeztük a tanszer shoppingot. Erre vasárnap délelőtt kiderült, hogy nem két 35-ös cipőt hoztam el az üzletből, hanem egy 34 és egy 36-osat. Azt hittem, Tibi a kardjába dől, persze nincs neki, úgyhogy nem. A 35-ös méretnél ugyanis ezek szerint sok minden volt, pont 35-ös kezem ügyébe nem akadt. Csak azt tudnám, hogy azzal a párral mi történt, amit Réka felpróbált és meg mernék rá esküdni, hogy a lábáról rögtön a kosárba került. Abba a nagy gurulós kékbe. De ezek szerint nem. Vagy nőtt egy méretet Réka lába iccaka. Más nem jöhet szóba.

A gyerekek megint alakítottak, mert kétszer rájuk szóltak a rollerezésnél (decathlonilag), harmadjára el lettek tanácsolva. Egyébként nagyon helyesen, az idegen eladóra legalább hallgattak és letették a rollereket. Habár, csak halkan mondom, minek tartanak rollert az üzletben, ha aztán a szabad élmény nem elérhető? Jó és lassú gyerekeknek? Nyilván nem csigatempóban fognak tépni körbe-körbe, ez eléggé borítékolható. De mondom, nem gond, mert legalább szabadultunk, mehettünk fizetni.

Korábban volt egymás szitu is. Van a Decathlonnak az a maszkszerű búvárnemtommije. Amiben szabad kilátás nyílik a tengerfenékre. Úgyis olyan sűrűn járunk arra. Zalán teljesen bele van szerelmesedve. Persze szóba sem jött, hogy vennénk egy olyat. Azért leakasztotta és ahogy mi a cipőknél álldogáltunk, gondolta, odahoz egyet belőle, megmutatja. Én éppen az ő keresésére indultam, amikor láttam, hogy rászól az eladó, mire ő készségesen visszateszi a terméket a helyére. Megint első szóra, ami nekem soha nem megy. Az eladó aztán hozzám is intézett egy mondatot, hogy az felnőtt méretben van csak, nem neki való. Azért attól még azt gondolom, hogy levehette volna… Biztos az egyedül „garázdálkodó” gyerekekre már érzékenyek az eladók. Az én gyerekeim, meg egyáltalán nem olyanok, mint a kis fiókák, hogy jönnének utánam libasorban….ÁÁÁáá……

Másik nagy mérföldköve Réka kis életének, hogy kapott lakás illetve kapukulcsot. Tibi pénteken csináltatott neki egy szettet és gyorsan számlát is kért, mert a kapukulcs másolási díja hallatán picit kidülledtek a szemei. Szóval immáron kulcsa lesz a csajnak a kéglihez, elvileg hazajöhet a suliból egyedül is, ha úgy lesz kedve. Illetve ha én ezt beírom az üzenőjébe. Hogy aztán ez tényleg így lesz e, azt kétlem….- szerintem már kifejtettem, miért – hiszen a különórák miatt nincs esélye korán végezni. Erre válaszolta azt, hogy tévedek, mert mondjuk, én pénteken negyed ötre ott tudok lenni Zalánért a suliban (még fura leírni, mit is keresne ott Zalán???), viszont a rajziskola ötig-fél hatig is elhúzódik, mert M. néni nem siet sehová haza pénteken sem. Szóval én hazabattyogok Zalánnal, ő meg majd egyszer csak jön….Nekem erről kicsit más elképzelésem van, de egyelőre nem szóltam semmit.

Még valamit mesélni akartam, de puff....elfelejtettem. Így van az, ha valaki, diéta keretében egy egész, saját maga sütötte pizzát az arcába töm vacsorára. Most leállt az agyam. 

3 nap és 18 óra múlva kezdődik az iskola. 

Ma végre megvettem a fehér harisnyát is az évnyitóra. 

Pénteken gyásznap lesz, egyelőre nem tudom másképp felfogni....:) 

Balance

Egyik este együtt a család. Motoszkál bennem egy gondolat. Persze a téma az iskolakezdés, mi más? 

- Izé, Zalán, figyelj csak. Tudod, pénteken reggel lesz az évnyitó....
- Ühüm.....
- ....éééés utána majd szépen visszamentek a tanterembe éééés lesznek órák, tudod?
- ??
- Mármint nem rendes órák még, ismerkedtek egy kicsit, gondolom, játszotok is majd...
- Én évnyitó után megyek haza veletek. - vágja ki magabiztosan, maxi határozottsággal.
Nyakon ragad a pánik. 
- Mókuskám, igazgatóbácsi megnyitja a tanévet az évnyitón és utána úgymond ... konkrétan...egy kicsit...elkezdődik a suli. Szóval nem ér véget aznap az évnyitóval.
Pont hogy elkezdődik?
- Micsoda?? Ott kell maradnom?? Na neeem.....
- Hát igen....anya megy dolgozni, apa megy dolgozni, Réka megy a 4.B-be...te pedig az 1.A-ba....Ilyen a szeptember 1....
- Hm.....- gondolkodik ezerrel, fel és alá járkál előttem, mint amikor feszkó van benne.
- De ott lesz a legjobb cimborád, Máté is, úgyhogy nem fogtok unatkozni. Nagyon izgi lesz.
 Szóval csak azt akarom mondani, hogy....ott kell maradnod.
- Éjszakára is??? - csattan fel felháborodottan.
- Dehogy. - végre nevetek, immáron felszabadultabban. - 3 és 4 között megyek értetek és együtt hazasétálunk, jó? 
- Jó, Máté mellé fogok ülni egy padban.
- Szuper, szuper, meglátod, csudajó lesz! 

Tényleg nagyon izgi lesz, abban nem túloztam. Lesz két iskolás gyerekem, döbbenet, döbbenet és hihetetlen. Ennél csak az lesz a sokkal de sokkal durvább, ha már iskolás gyerekem sem lesz, illetve lesz két gimnazistám....egyetemistám...aztán huss, már gyerekem sem lesz, legalábbis olyan, amit nevelni kell....No csöppet előre szaladtam, szokás szerint. Maradjunk ott, hogy Zalán elsős lesz és még pont 5 napom van, hogy megemésszem. 

Pénteken, azaz tegnap összeszedtem minden tanszert, egy dobozba pakoltam, ami majd a padba kerül, a tartalék tanszereket egy másik dobozba, a füzeteket, üzenőt és ilyesmit egy harmadik dobozba, ami egy kosár. Zalánnak van pár fiókja, az ő tanszerei még csak két felé osztódtak, tartalékok és iskolai doboz tartalma. Ezzel meg is könnyebbültem valahogy és a végére végtelenül el is fáradtam. Bár péntekre ki szoktam nyiffanni alapból is, akkorra bennem volt egy óra konyhasikálás, egy óra vevőjelöltekkel való diskurzus és még jött két óra tanszer válogatás, füzet csomagolás (nejlonba), füzetre a nevek felírása (úgy, hogy véletlenül se írjak Rékát a Star Wars-osra és Zalánt a baglyosra. Tegnap este úgy bedőltem az ágyba, mint egy zsáááák....

Még fehér harisnyát veszek hétfőn a kínai boltból és azzal az ünneplő hacuka kérdése is rendezve lesz. Gyakorlatilag mehetnek a gyerekek a suliba. Ha muszáj, hát muszáj.

A főnökömnek vázoltam a szitut tegnap, hogy pénteken, szeptember első napján fél napot dolgozom illetve a szülői értekezlet várható napján amiről még nem tudjuk pontosan melyik lesz....megint egy fél napot. És ugye emlékszik, hogy van még fél napom júniusról, amit kiírtam ugyan, de nem vettem ki. Úgy láttam, majd ezt meg is erősítette, hogy nincs képben, de biztos.....Tényleg így van, én becsületes lány nő vagyok.. Aztán hozzá is tette, hogy viszont nem enged a 48-ból, azaz 8 szabit meg KELL hagynom decemberre a szabijaim közül....hát nem volt őszinte a mosolyom. Akkor már csak 4 napom marad 4 hónapra (szept-okt-nov) és ebből ugye egy napnak pipa az évnyitó és a szülői miatt. Szupi, nem? Mivel a dolog eldöntöttnek tűnik, hiába döngetek zárt kapukat. December 18-tól tehát szabin leszünk január kettőig....Ha lesz valami meló, gikszer, bármi, majd elintézi ő (mármint főni) vagy ....elintézem én itthonról. Ennek fényében azt gondolom, nem lesz gond az sem, ha mínuszba megyek a szabikkal, vagyis adott esetben csak hét napocskám marad december 18-ig.....

Na megint előre szaladtam, bocsi, folyton ez van. 

Éljen az a pár nap, ami még a vakációból hátra van! Éljen mama felejthetetlen és utánozhatatlan szilvás gombóca! Anyukám sáppadt, de mézédes barackja! A cicák, főleg az enyém, aki zseniális. És éljen a vasárnap, ami holnap jön! :)  

Locsogós

A csemeték szépen lassan önállósodnak. Még nem költöztek el vagy járnak el itthonról egyedül, viszont újabban, olykor-olykor vásárolgatnak maguknak ezt és azt.  Persze ezt nem úgy kell elképzelni, hogy lezavarjuk őket a kisboltba kenyérért.  Bár ennek csak az az egy oka van, hogy egy forgalmas úton kellene félúton áttrappolni és még nem tartunk ott, hogy akár Rékát engedném egyedül. Inkább arról van szó, hogy mondjuk beszaladnak egyedül a fagyizóba egy-két gombóc fagyiért, pékségbe kenyérlángosért, közben én kinn várom őket az ajtóban, általában a kerékpáromat támasztva. Többnyire olyan helyek ezek, ahol már együtt megfordultunk.  

Vannak játékszabályok, lelkükre van kötve, hogy mindenhol köszönni kell, szép hangosan, csengő hangon kérni, kérdezni, majd a „köszönöm” nem maradhat el, ahogy az elköszönés sem. Mondjuk, hogy tényleg így van e, nem tudom, talán rájuk kellene szerelni egy kamerát és visszajátszani a történteket. Mindenesetre ők mindig arra esküdnek, hogy mindent tisztelettudóan intéznek.

Általában legnagyobb nehézséget a választás okoz, ami miatt nem egy árus lett már bosszús. Hogy nem tudja kitalálni az a gyerek, milyen fagyit szeretne, harminc egyforma illatos mini szappanból melyiket válassza. Hallatlan. Ez főleg Zalánnál gond. Őt egyszer elvittem nagylelkűen és sugárzó arccal egy játékboltba, képletesen a kezébe nyomva x ezer ft-ot, hogy na, fiam, választhatsz. Kínlódtunk is óráknak tűnő kb. 45 percig, mire kitalálta, hogy a zsetont hová és mire költse. Semmi öröme nem volt benne, csak a kényszer (a saját maga által magára vett), hogy venni KELL valamit. Nos, ő még nem is olvas olyan jól, tehát ha ákombákom betűkkel ki van vésve egy A4 papírra, hogy ilyen és olyan ízű a popcorn és a vattacukor (3 évente kapnak egyet), akkor megáll az élet. Mivel segítséget kérni nem szeret és tud, ezért szó szerint lefagy minden és végül vagy Réka segít neki vagy ha nem, egy szó nélkül kiszáguld az értékesítő intézményből és könnyek között, csikorgó fogakkal elárulja, hogy nem tudja, milyen ízű az a nyavalyás pop corn, de már nem is kell neki, elege van, kész! Ja, sós van? Akkor vesz olyat. Azzal már ott sincs.

Olyan is van, hogy egységnyi türelmi idő után utánuk eredek, hogy megnézzem, minden oké e és azt találom, hogy a türelmetlen eladó éppen rájuk pirít (egyik kezében mondjuk a mobiljával), hogy akkor döntsék már el, mit szeretnének. A nyavalyás kölykökből egyből cuki, aranyos, édes gyerekek lesznek, amikor engem meglátnak és változik a hangtónus. Én meg nem is értem, mire a szemforgatás és fejcsóválás, mikor sor nem áll, tömeg nem dörömböl az üzlet ajtaján. Na mindegy.

Réka önálló már az iskolai büfében is, mint ahogy a társai is. Egyszer mesélte, hogy képzeljem el, egyik osztálytársa 10 csomag csipszet tolt le a torkán egyetlen nap alatt. Pont akkor kapott zsebpénzt. Valószínűleg pici lehetett a zacskó….a pénze meg túl sok.

Hogy pontosan mit kapni a büfében, nem tudom, de az biztos, hogy van kétféle rántott húsos szendvics (hűha, tényleg, az is lehetne reggeli vagy uzsonna) és bagettből melegszendvics, amire lehet ketchupot nyomni, legalábbis a nyolcadikosok szoktak. Vagy majonézt. Én mindig akkor járok arra, amikor már régen zárva van. A parányi szocreál szagú kirakat teli cukros üdítővel és a komplett Milka táblás csoki kínálattal. 

Ha a büfé jön szóba, mindig eszembe jut boldogult általános iskolás korom, amikor lejártunk mi is a büfébe nagyszünetben. Amikor habos isler érkezett, hetente két alkalommal…..Be’ jó is volt! Soha nem volt elég belőle. Ehhez képest habos mini islert Rékáék az ebédhez szoktak kapni, mint afféle desszert. Néha hazahozza nekem, mert tudja, mennyire szeretem ezt a szolnoki specialitást....

Visszatérve a tízóraikra, annak idején anyukám nem csinált ám ekkora faksznit a kajámból, teát tett a kulacsomba, kolbászos kenyeret kaptam vagy párizsisat, esetleg fasírtosat. Azt nem szerettem, mert büdös lett tőle a táskám. Pont, ennyi. Olykor uborka volt benne, máskor zöldpaprika. Ha szerencsém volt, előző napi kenyér került a szalvétába. Keksz és egyéb nasi? Soha. Pedig anyukám otthon dolgozott, vagyis nem tépte szét még a munkahelye is….Ennek ellenére persze igyekszik az ember,hogy a drága kicsi bogarának a kedvére tegyen. Nasi fronton máris van otthon 3 féle keksz (Aldi féle) és majd tervezek sütni sajtos rudat is, ami jó sokáig eláll, az is kerülhet a dobozokba. Persze csak 1-2 az íze kedvéért…..

Még 8 nap és 16 óra a tanévkezdésig. Visszaszámolok, mint aki várja......Grrr...

Egyébként locsogok össze vissza hülyeségeket. Igazából arról akartam írni, hogy váratlanul Zalán akadása beszédileg (dadogás magyarul) rosszabbra fordult .Az utóbbi időben teljesen megfeledkeztem arról, hogy dadog. Maximum egy-egy szót "meghúzott" beszéd közben, de  gördülékeny és folyamatos volt a szövege. El is könyveltük, hogy ezzel gond nem lesz. Erre most, kb. 2-3 héttel a suli előtt hirtelen feltűnően akad. Hogy ehhez köze van e a sulihoz....hát meglehet. Semmi különös egyéb nem történt, amivel megindokolhatnám. Eddig sem voltam valami baromi nyugodt Zalán iskolakezdésével kapcsolatban, így meg aztán.....

Apró tervek

Újabban egyre többször elfekszem a nyakam éjjel. Ilyenkor reggelre úgy ébredek, mint akit agyonütöttek. Csillagokat látok nyakfájdalomtól. Biztos meszesedés. Még újabban, reggelig sem vár a nyavalya, már hajnal 3-4-kor arra ébredek, hogy jaaaaj, de fáááj a nyakam. Hol itt fáj, hol ott fáj, valahol mindig fáj. Olvasáshoz már nem kell a szemüveg, mint ahogy a nagyon apróbetűs feliratok kibogarászásához sem. Nem tudom eldönteni, hogy ez jó hír vagy rossz hír. 

Ahogy trappolok fel a lépcsőn, a bokámban valami folyton kattog. A térdem is szokott fájni. Még mindig halogatom a hajfestést, pedig nem kellene. Múltkor az egyik kollegám (mind harmincon innen, amit valahol baromira irigylek) megjegyezte, hogy én már döngetek a negyven felé, ugye? Hirtelen bóknak tűnt, hogy nem nézte ki belőlem ezt a súlyos kort, később jöttem rá, hogy tulajdonképpen akkor annyinak nézek ki majdnem, amennyi vagyok??? Ami persze nem gond, nincs abban semmi, főleg smink nélkül és munka után....csak hát izéééé....Mindent összevetve: félelmetes az ütem, ahogy öregszem.

Még 9 nap és 14 óra a tanévkezdésig. Neeeem tudom felfogni, hogy telhetett el ilyen gyorsan ez a fránya vakáció. Összeírtam a gyorsan elkészíthető vacsik listáját....most itt nem teszem közkincsé, de ilyesmi kategóriák vannak, hogy aszongya:

olasz kaják: spagettik , lasagne stb.

gyors gyorskaja: gyros pitában, hamburger, hot dog, melegszendvics, omlett, lángos

tipikus kedvencek: paprikás csirke, meggyszósz és főtt krumpli, tepsis sültek egészben vagy részben, vadas szelet tésztával, oldalas.....brassói, chilis bab 

főzelékek: borsó, bab, tök, spenót, burgonya, alma

levesek: lencse, gulyás (na jó, ez nem gyors, de ha készül, több napig elég), gombóc levees, paradicsom, borsó, bab

Jó egy helyen tudni minden kaját, amikor éppen fogalmam sincs, mit főzzek a jövő hétre. 

Ennél is kritikusabb a reggelik kérdése. Nem tudom, említettem e a kis cuki nyári szünetem előtt, hogy Réka lemondatja velem a sulis tízórait és csak ebédet/uzsit fog igényelni. A tízórait én fogom neki csomagolni. Egy kicsit remélem, hogy olykor vesz egy klassz szendvicset a büfében, egész pofásakat kapni olykor. Zalán nyilván más eset, ő kapja majd a sima sulis tízórait és csomagolok is majd neki falatkákat. Ha már Rékának úgyis alkotnom kell. Persze DTKriszta csodás dobozait nincs esélyem überelni, egyrészt, mert a gatyám nem akarom rákölteni Réka tízóraijára, másrészt meg mert egészen biztos vagyok benne, hogy a hétköznapok rohanásában ilyesmire nem lesz időm. Így is egész fárasztó lesz fél hat után feltápászkodni, csak hogy mindennel időben elkészüljek....Na szóval reggeli listát is írtam, mi mindent kaphat Réka a dobozába.

- kenyér a pékségből (csúcsminőség) vagy kifli (dettó). Gondoltam rá, hogy süthetnék is kiflit, de aztán ezt elhessegettem....Nekem is csak 24 óra egy nap.

- feltét: sonka, csemegeszalámi (Pickhez hasonló, Rákóczi, olykor Pick), E betűben szegény egyéb felvágottak, már ha vna ilyen.....alá vaj, máskor sajtkrém, amolyan Philadelphia féle vagy azok olcsóbb megfelelői. Zöldség: uborka, paprika (savanyú vagy friss). Kaphat még:

- sajtos szendvics 

- halas

- sült husis

- májkrémes (hagymás vagy zöldfűszeres, de ippen lehet sima is)

- padlizsános

- tojáskrémes

- túrókrémes (na mondjuk ezt nem biztos, hogy meg is eszi)

Ha elunja és rájövök, hogy nem eszi meg a kosztom, előfizetek újra tízóraira. Semmi pánik.

A csemeték ünnepi rucija az évnyitóra immáron készen áll. Réka kapott Auchantól egy szoknyát (mármint persze nem jöttünk el fizetés nélkül) - hoppá, jut eszembe, nincs is még fehér harisnyája, muszáj lesz a héten még azt is venni. Zalán magára kapja majd az ovis ballagó hacukáját,cipőt pedig végül nem ünneplőt vettünk, hanem egy fekete sportcipőt. Van rajta egy kis fehér pipa...Arra a két órára jó lesz, talán nem az ő lábát fogja bámulni egy emberként az egész tanári kar. Tibi felajánlotta, hogy fekete fóliával letakarja a fehér pipákat, de én nem hiszem, hogy szükséges lenne. Tekintve, hogy a fél felső tagozat rojtos farmerban és csukában slattyog majd a sportpályára - tapasztalataim szerint....Kitűző, sulis kendő rendben, Zalán majd az évnyitón kapja meg a maga adagját, ha felavatják. Holnap máris szerda.

Miss Palin

Egyik kedvenc filmem a Brian élete. Nem tudnám megmondani hányszor láttam és hányszor nevettem magam könnyesre, hisztérikusra egyes jeleneteken. Van az, amikor az ex-leprás kunyerálna egy kis alamizsnát Briantől. A leprából kigyógyult őkelme, immáron makk egészséges, Jézusnak hála, majdnem kicsattan, és hát pont az a baj, mert így nem jut "bevételhez". Ki szán meg egy egészséges embert adománnyall? Kolduló karrierje így még dugába soha nem dőlt. Amíg próbálkozik Briannél, Michael Palin, azaz az exleprás úgy szökdécsel körülötte, mintha valami mégsem lenne rendben emberünkkel, nem annyira fizikális, mint inkább mentálisan....de semmi gond, mert ahogy teszi, az nagyon vicces. Legalábbis szerintem. 

Ez a filmjelenet jut eszembe, valahányszor valahová sétálunk Rékával. Az én lányom nem tud normálisan végigmenni az utcán. Nagyon ritkán sikerül neki. Pedig egyszerű, jobb láb, bal láb, előre, nagyjából egymás elé….neeem. Ő szökdécsel, üget, mint egy ló, csapkod a szárnyával, mint egy madár vagy szárnyas unikornis, tudom is én, de csak egészen ritkán viselkedik normálisan. Legalábbis szerintem. Többnyire ütem sem nagyon van a mozgásában (lásd Palin), gyakran kizökken a saját tempójából (lásd Palin)és vált, hogy az már követhetetlen. Egyhelyben is képes lenyomni egy mozgássort, úgyhogy igazából sétálnia sem kell ahhoz, hogy Miss Palin váljon belőle. 

Engem mindez általában mulattat, kicsit később inkább bosszant, Tibit egyfolytában szórakoztatja. Szerinte Réka nem csak akármilyen gyerek, de egy csodálatos gyerek….így nála minden belefér a viselkedésébe (nyilván MINDEN azért nem). Nem is elfogult....Mondjuk, überhipercuki, az tény, de mégis, nem lehetne, hogy erről a Palin féle mozgáskulturáról leszokjon?? 

Ez úgy jutott eszembe, hogy tegnap baggyogtunk ki a tüzijátékra a hömpölygő tömegben, az emberi hangyabolyban, ahol persze volt zenei aláfestés is. Na hát zenére aztán végképp bekattan a Réka. Legalább fél órán keresztül nyomta a Miss Ex Leprás magánszámát. Jajjj nekem.....

Még 10 nap 20 óra, és kezdődik az iskola. Tesóm kitörő örömmel várja, én pont ellenkezőleg. A gyerekek - mármint az enyémek - valahol a kettő között. 

Életjelek

Ma tekertem hazafelé a melóból. Ugye nem kell felvázolnom, milyen időjárás volt ma? Egész leheletnyit melegebb volt a szokásosnál. Szóval, mindkét karom bevizeztem, mielőtt nyeregbe pattantam volna. Kb. amíg kikanyarodtam a cég kapuján, addig hűsített. A lelkemet egy picit tovább. Gondolkodtam, hogy a kis pöttyös blúzom is hideg víz alá teszem, majd újra felveszem....illetve hogy csap alá tartom a fejem, de végül ezt ne tettem. Sajnos túlságosan adok arra, mit gondolnak mások, így maradtam száraz és irodacsini. 

Félúton ránéztem a kis kütyüre a kormányon, ami jelezte, hogy 36 fok van. Legyintettem is gondolatban, hogy mit is vagyok úgy annyira oda, amikor az előrejelzett 40 helyett "csak" 36 tombol?! Mire bekanyarodtam az utcánkba kidülledtek a szemeim, mert a kijelző negyvenre váltott. Na igen, többnyire érte a nap, igen keveset tekertem árnyékban....Itthon megettem egy negyed dinnyét és olvasgattam, majd ER-t néztem. Ja, levakartam Réka ágyáról néhány undok mesefigurát (Dora...hogy imádta 3 évesen), feje már úgy sem volt, úgy meg nem igazi. Rendet raktam az íróasztalokon is, alatta meg főleg. 

Anyu telefonált, hogy fogorvosnál járt, mert 3 napja csillagokat lát a fájdalomtól. De ne aggódjak, kihúzták a fogát, úgyhogy már jobban van, bár fogból már csak öt van neki lenn, mármint igazi. De ne aggódjak, mert ő halad a 75 felé és egyre kevésbé van szüksége fogakra. Hát nem tudom....elég sötét időszak az az életben, amikor fogakra már nincs igény. Nem várom és anyu sincs annak a közelében....

Napközben telefonált az egyik barátnőm is, hogy aki meghalt karate edző az a gyerekek osztálytársának a rokona??? Fogalmam sem volt, hogy miről beszél, de két percem belül  megnyitottam a linket, amit messengeren küldött és majdnem leültem. Nagyon megdöbbentem, amikor kiderült, hogy valójában ki halt meg...Délutánra a facebookon is megjelent a hír. Azt is elpletykálta, hogy az egyik közös ismerősünk férje gyógyíthatatlan beteg, még 50-en innen...na ez a két hír együtt órákra letaglózott....

Rékáéknál valami stylist volt ma a vendég a táborban, elmondása szerint unalmas volt az egész, valamit műveltek cipőkkel, de hogy mit....Hamarosan el fogja mondani.

Pagonyéknál végre kapható a Leszel a padtársam?, úgyhogy gyorsan megrendeltem.Hozzá Rékának egy másik Vadadi Adrienn könyvet....és hogy ingyen legyen a szállítás, még két Csoda és Kósza kötetet is....Reménytelen spórolós vagyok, ha könyvekről van szó.....Bár a H&M webáruházból is letiltottam magam, amíg téli holmi nem kell a gyerekeknek, bár sokkal valószínűbb, hogy jövő nyárra kell legközelebb bármit is beszereznem. 

Ma nem főztem, mert van még maradék, mindenféle, de holnap lecsós hús lesz tarhonyával. Nem tudom, miért a kedvenceimet főzöm, egyiket a másik után, amikor én nem is ehetek belőle....

Még öt nap a kemény 40-os kánikulából....Pfffff.....

Vagy vagy

Hát ennyire nehéz és idegőrlő napom régen volt, huh......Ha alaposan átgondolom, talán ilyen vacak napom nem is volt még soha ezen a munkahelyen (egyébként máshol volt, ennél jóval rosszabb is, de azt hagyjuk) .... Mindez persze egyetlen ember miatt, akivel németül kommunikálok és nem tudom eldönteni, hogy értetlen, túl elfoglalt vagy egyszerűen hülye. Komolyan elkeserítő....A Főni azt tanácsolta nagy megértően, hogy gurítsak le itthon egy kis bort, de sajnos azt megittuk a vízilabda döntő közben.

Öt órakor indultam haza, egy óra spéttel, de totál leamortizálva. Tekertem haza, igyekeztem nem maxi gázzal. Rettenetes volt a meleg, konkrétan a levegő is forró, amit belélegeztem, nagyon fura élmény volt, tiszta sivatagi....élvezhetetlen a vízparton és légkondin kívül. 

Itthon még a lépcsőházban betoltam néhány kocka ajándékba kapott csokit (ezúton is köszönöm), majd egy gyors hideg zuhany, légkondi bekapcs és kezdődhetett a nap kellemesebb része. Ja, fél hat után. Tudok élni. Még 3 nap Főni nélkül. 

Hogy a gyerekekről se feledkezzem meg, ha már vannak és léteznek, vacsorára carbonárát készítettem nekik, ami Zalán egyik kedvence. Erre közölte velem, hogy életében nem evett ilyet és izé.....mitől olyan sárga a cucc??? Csak kotorászott és piszmogott az ételben. Grrr....Pedig finom volt. Amin pirított bacon van, hogy is lehetne rossz? Réka jól érezte magát a táborban, állítólag a légkondit most sem kapcsolták be abban a csupa üveg, első emeleti helyiségben....viszont a ventilátort igen és állítólag nem volt égető forróság. Hát jó. Főleg, hogy még az ebéd is ehető volt. Fa kitűzőt készítettek, amit nem hozott haza, mert Apa irodájában szárad. Szárad. Jó vicc, nem? Ebben az ötven fokban.

Hogy a súlyom hol tart, nem tudom, ebből a carbonaraból toltam egy picit...de ha Tibi hozott volna fagyit (mint ahogy nem hozott), azt is befaltam volna szemrebbenés nélkül, mert valami tuning kell ebben az istentelen időben.... 

Tibi ma is hozott egy szép csíkos dinnét, de ez nem díjnyertes édességben. Mindegy, el fog fogyni, mert hideg lesz és lédús holnapra. Többet nem tudok írni, totál kipurcantam és még most, 10 óra után mesét olvasok a bandának....Jó éjt! Kitartás a meleghez, már csak egy hét és vége...Vagy túléljük, vagy nem.