Korai köszöntő

A gyerekszobákban már ott állnak a szekrények, polcos szekrények és a játékok 90%-a is. Holnap átrepülnek az ágyak és az íróasztalok is. A földszint továbbra is katasztrófa, bár a konyha burkolatilag majdnem kész. Mire a bejárati ajtóig felhordtam a cuccokat a garázsból, ahol ideiglenesen tárolódtak csatakos lett rajtam a ruha a dzseki alatt. Remélem, nem szedek össze egy jól fejlett megfázást, mert nem hiányzik. A gyerekek szolidan fogadták a saját szoba részleges berendezését. Tisztában vagyok vele, hogy a saját szoba inkább nekem volt fontos, nem annyira a gyerekeknek, de azért remélem, hogy örülnek.... vagy hát örülni fognak, ha egyszer belakják a helyet. Még nekem is fura. 

Tibi találkozott az első nem szimpatikus szomszéddal. A manus fiatalabb nálunk és konyhabútoros puttonyos autóval (vagymi) jár haza. Nálunk konténer áll az udvarban, úgyhogy nem lehet beállni a kapun belülre autóval, pláne nem a garázsba. A ház előtt pedig nem volt szabad hely egyáltalán, úgyhogy a túloldalon parkolt, a hurok túloldalán, mert mi a zsákutca végében lakunk .... fogunk lakni. Szóval odajött hozzá reggel ez a fószer, hogy van itt egy olyan helyi szokás, hogy mindenki a saját háza előtt parkol. Vagy ha ott nincs hely, akkor fentebb, még a hurok előtt. Egyébként ettől még volt hely a konyhabútoros kedvesszomszédnak, úgyhogy nagyon kedves volt tőle, hogy így bemutatkozott. Ugyanez a helyzet fordult elő kb. 10 éve (?), csak ott a később macskáját nálunk trágyáztató nő még bunkón is adta elő magát. Tibi persze jó fiú, ő a maga módján mutatkozott be, vagyis nem szólt vissza vagy küldte el a fenébe a manust, mert ha elmegy a konténer és kiürül a garázs, soha nem lesz okunk az utcán parkolni. Konyhabútorosnak meg nincs garázsa, úgyhogy talán ezért olyan érzékeny. 

Idén nem lesz éves összefoglaló, sem időm, sem kedvem hozzá. Nem tudom, milyen év volt ez a 2017. Olyan vegyeske. Fura kerete van tragédiából, volt az a szinyeis buszbaleset, talán még januárban, ahol sok fiatal meghalt és most decemberben az eltűnt verseghys diák tragédiája, akit végül a Tisza árteréből húztak ki holtan....Ez utóbbi is megrázott és persze az első is. Nem ismertem, de amikor megerősítették a halálhírét, elsírtam magam. Borzasztó ez, megszakad az ember szíve. Voltunk Szlovéniában nyáron pár napot, ahová visszahúz a szívem. Zalán iskolát kezdett, Réka negyedikbe lépett. Munkailag semmi különös és ez nem baj. Valóra vált egy álmunk, amelyet legalább 3 év várakozás, majd a szerződés aláírásáig 3 kemény hónapot éltünk meg. Most pedig jön a felújítás kemény időszaka, ami már 10 napja tart és még legalább egy hétig fog is. Illetve egy évig is, bizonyos szempontból. Mindig azt szoktam kívánni, csak rosszabb évünk ne legyen! Idén is vannak fogadalmaim, lássuk csak.
1) Lefogyok 5 kg-ot. 
2) Odafigyelek mit eszem és mennyit. 
3) Csak vizet iszom.
4) Sok sok gyümölcsöt és zöldséget tömök magamba
5) Leszokom a vacsoráról (reménytelen)
6) Igyekszem rendszeresen mozogni. 

Puszi mindenkinek és nagyon boldog új évet, egészséget, boldogságot, sok - sok örömöt!
Legalább egy nagy álmotok váljon valóra és kívánom minden úgy alakuljon, ahogy szeretnétek! 

Visszaszámlálás

Fél év felújítási procedúra után költözködtünk be. Saját kezünkkel áztattuk le a tapétát és téptük azt le. Mind a három réteget. Jött villanyszerelő, víz- és gázszerelő sűrű tömött sorban. Gondosan válogattuk a csempét, járólapot, konyhabútort, bár a keret nem volt végtelen. 

Az első éjszaka a nappaliban aludtunk és álmatlanul füleltünk, számoltuk a sarkokat késő estéig. Még további fél évbe telt, mire átköltöztünk a hálószobába. Az új matrac és ágykeret volt a karácsonyi ajándék egymástól magunknak. Az első nyaralás, ahová már innen indultunk, Erdélybe vezetett, fel a Hargitára.  Arról álmodtam, hogy ott fogan majd az első gyermekünk. Ott, ahol égig érnek a fenyők és este tíz után nem volt villany hajnali hatig. Ez a kegy végül mégis a lakásunknak adatott meg, mire az egy éves beköltözésünk évfordulóját ünnepelhettük volna, már pocakban volt Réka. Elvileg bolondok napján fogant szegény, vagyis április elsején, de a hivatalos verzió március 31. Elvégre ki tudhatja ezt biztosra? 

A második nyarat már légkondival kiegészítve töltöttük. 2007 nyara pokolian meleg volt, egy hetet itthon is töltöttem az én kis hűs hálómban a legújabb HP köteteimmel. 2007 decemberében megszületett Réka és ezzel a ház lakóinak száma hatra emelkedett. A babakocsit tologatva térképeztem fel igazán a környéket, az utcákat és jöttem rá, hogy milyen klassz környék ez. Ez az időszaka volt az életemnek az, amikor olyan sok időm volt dolgokra, amennyi talán soha azelőtt. Általában a gyeses évekről nem ezt szokták mondani, de nekem a legszebb éveim voltak. Amikor pedig 2,5 évvel később Zalán is beköltözött, végképp tökéletes lett a kis életünk. 

Ebből a lakásból indultunk az esküvőnkre. Addigra már kifestettük a lépcsőházat és a bejárati folyosót is szépre rittyentettük. Szerintem mindig előttem lesz, ahogy lépkedek a kis topánkámban le a lépcsőn, le a földszintre, be az autóba....De szép is volt! Este fél 10-re vége lett a bulinak, hazatértünk, vállfára akasztottam a ruhámat és szomorú voltam, hogy soha többet nem lesz rajtam ilyen. De tulajdonképpen ez az ideális helyzet, szóval ez legyen a legnagyobb bajom az életben!

Igazából két gyerekkel már kicsi volt nekünk ez a lakás, de úgy szerettük, hogy maradtunk. Persze ez csak fél igazság. Nekünk nagyobb terveink voltak annál, minthogy egy-két szobánál nagyobb lakásba költözzünk. Akinek csak ilyen vágyai vannak, nem is tudja milyen szerencsés. Nekünk egy vállalkozást kellett ötvözni egy otthonnal. Hitel nélkül. Lottónyeremény nélkül. Ugyanazon a környéken. Mennyi ennek az esélye? Nem sok. 

2014 újra a munka világában köszöntött, rögtön január végén, februárban. Nem az utca végén pattantam buszra, mint 2007 októberéig azt tettem, hanem egy egészen másik buszmegállóból indultam, de ez sem volt végzetesen messze. Aki régen olvas, tudja, hogy a korábbi munkahelyemet felszámolták még mielőtt Zalán megszületett volna. Nem vágytam oda kifejezetten vissza, de két gyerekkel a saroglyában nem bántam volna, ha ismerős helyre tudok visszamenni, ugye....Node ez most nem is erről szól, hanem a kégliről. 

2015 január elsején kezdtük el árulni és egy darabig semmiféle érdeklődés nem érkezett. Talán egy év, másfél év után kiadtuk ingatlanosnak, előbb egynek, majd kettőnek. Igazából hiba volt, így utólag nem tenném. Végül nem is ingatlanos adta el, ami jó. Nem kellett kifizetnünk neki több százezer forintot. 2017 folyamán sűrűsödött a vevőjelöltek száma, de vételi ajánlatot egészen szeptemberig nem kaptunk, igaz, akkor rögtön kettőt egy hét különbséggel. Azt választottuk, ahol nem kapcsolódott ingatlanos az ügyletbe.

Majdnem 12 évet költöttünk itt. 30 éves voltam, amikor ideköltöztünk, tele tervekkel, álmokkal, családalapítással. Csodálatos volt mindezt megvalósítani. Közben körülöttünk annyi minden változott. A házon belül semmi különös, bár már 3 gyerek lakja, míg 12 éve egy sem volt itt. A jobb oldali szomszédságban volt aki otthonba költözött, esetleg másik lakásba vagy meghalt. Szemközt is nagy átjáróház volt a második emeleten, mielőtt a tévésék ideköltöztek volna. Az első emeleten meghalt a bácsi és akik ideköltöztek...hát nem ismerném meg őket az utcán, ha szembe jönnének. Bal oldalon, átlóban meghalt az az idős néni, aki mindig szoknyában járt. Abban hányta el a havat télen és szedte össze a gyomot tavasztól őszig. Még tovább balra átlóban egy háromcsemetés család költözött ide a földszintre. Amikor még Réka született, egy négy csemetés tanár házaspár fészke volt az a 3 szobás lakás. Mellettünk balra Tuskóék irodája foglalt helyet, mely az évek során az otthonukká lépett előre. Ennek annyira nem örültünk. Ők vágtak likat a kerítésre, hogy nálunk üríthesse bélrendszerét a macskájuk. Mellettük balra egy házaspár lakott a két kislányával, amikor ide érkeztünk. Amikor Réka született, csodáltam azt, milyen szépen beszélnek a gyerekek egymással és háziállataikkal....Reméltem, hogy egyszer az én gyerekeim is ilyen jól neveltek lesznek. Hát ez nem jött össze....mit mondjak. :) Azóta a lányok egyetemre járnak, a kisebbik is másodikos gimis. Pillanatok alatt ez lett belőlük rögtön az ovi után....

A szemközti ház földszintjén egy hölgy él, aki rendszeresen kap tőlünk ruhákat az unokáinak. Nem tud róla, mert közvetítőn keresztül kapja meg, bár ha tudná , lehet, köszönne. Mindegy, nincs jelentősége. 

Volt időszak, amikor 3 babakocsi tornyosult a bejárati folyosón. Ebből kettő folyton az enyém volt. A legutolsót, a Peg Peregót múlt héten adtam el , így már nincs több babakocsim sem és már nem is lesz. De van élet babakocsin túl is, nyilván. 

30-42.....Fura érzés elköltözni egy olyan lakásba, amelyről tudod, hogy a hátralevő életed ott fogod eltölteni.  Ide 5 évre költöztünk és 12 lett belőle.  Boldogok voltunk itt. Nem mondom, hogy felhőtlenül és hogy minden habos-babos volt, csak majdnem. Állítottunk itt 12 fenyőfát. Ebből az utolsó, mostani, költözik velünk. Még nem tudom, hogy, de megoldjuk. Ünnepeltünk első szülinapokat, keresztelőket, sokadik szülinapokat, névnapokat és jeles eseményeket. Gyűlt itt össze család jókedvű borozgatásra és hallott sok falat rengető kacajt. Itt tanultak a gyerekek járni, beszélni, itt kapták első alma püréjüket, innen indultak először oviba és iskolába is.  Innen indultunk első közös tengerparti nyaralásunkra, itt fújt bele Réka először a fuvolájába. Mennyi emlék, mennyi könny és mennyi öröm. Magunkkal visszük a sok jót, szívünkbe zárjuk és folytatjuk ugyanazt ugyanúgy, csak egy utcával arrébb. Ezen túl nem a konyhaablakban fogunk állni és vágyakozva tekintünk le a házra, ami bárcsak a miénk lehetne! Már a miénk. A lépcsőfordulóból pont rálátni ugyanúgy a mostani konyhánkra. Azt remélem, nem fogok állni vágyakozva a lépcsőfordulóban, hogy bárcsak a régi konyhámban lehetnék. Bárcsak lehetnénk legalább olyan boldogok ott, mint amilyenek itt voltunk. Ennél többet nem is lehet kívánni, nem is szeretnék. 

UI: Persze bőgök, mert amin csak pityeregni lehet, azon én pityergek.....

Kedd

Nem tudtam aludni az éjjel hajnali egy és négy között. Forgolódtam, forgolódtam, de amikor full éberen meredek a sötét falakra, tudom, hogy reménytelen a visszaalvás. Elslattyogtam pisilni, ettem kekszet, ittam vizet. A tévében ment az a Matthew McConaughey féle film, amit végül nem tudtam végignézni, mert négykor éreztem, hogy ideje visszabújni az ágyikóba. Nem csoda, hogy aztán negyed hétkor képtelen voltam felkelni...

A gyerekek Tibivel loholtak az iskolába, mert az utolsó pillanatig itthon tököltek...és végül kifutottak az időből. Tegnap fogadóóra volt, hát mit mondjak, Zalán tanárai nem igazán ismerik a gyerekem, még úgy távolról sem, Rékáé pedig a hibákra helyezte a hangsúlyt, hogy művészlélek, szórakozott, szétszórt, játszik a padban, látványosan tud egyszerre több felé figyelni blablabla. A jó dolgokról valahogy nem esett szó, bár ez nem meglepi. Szerintem nem is megyek idén (ebben a tanévben) többet fogadóórára, ezekkel a tanárokkal nem sok értelme van. Ezzel nem feltétlenül bántani akarom őket, mert 50%-ban nem sok bajom van velük, csak mondom. Két órát rászántam a dologra, értelme nem igazán volt...

Még mindig nem tudom, hogy állok ajándékilag, pedig már nagyon az utolsó napokat éljük karácsony előtt. Tuti nincs meg minden, de ma még ezzel nem foglalkoztam. A gyerekeknek kevés az ajándék, más szempontból meg sok, úgyhogy nem engedtem az ösztöneimnek és már több ajeszt nem kapnak. Elég volt. Így is majd még a szobájukba biztosan kerülnek új holmik, amiket nem ingyen osztogatnak. 

Ma átvittük az új fürdőszobabútort a leendő kéglibe, bekapcsoltuk a fűtést, aztán lekapcsoltuk, felmásztunk a padlásra és megállapítottuk, hogy Tibi leendő irodája ajtócserére szorul. Egy-két ujj befér a résen, ami télen nem vicces. Itt is burkolni kell majd és festeni, csak utána költözhet. Még ablakcseréről is dörmögött, amiről eddig nem volt szó, bár én céloztam rá...hát majd meglátjuk.

Dél tájban kértünk kalkulációt egy konyhabútorostól....megterveztük, hogy milyen legyen a konyhánk. Csodaszépre jött ki, bár szűkös a hely. Hát nekem már szép nagy konyhám soha nem lesz, de nagyobb bajom sose legyen! Kiderült, hogy 60 cm-rel elmértük a hosszabb falhosszt, úgyhogy a kalkulációból ki kell venni egy elemet és áttenni a túlsó falra. Vághatnánk ajtót is a szomszédos szoba felé és kreálhatnánk belőle egy étkezőt...de az borítaná a többi szoba funkcióját, úgyhogy marad a pici konyha. A hűtő a kamrába kerül és mellette talán elfér majd minden edényem. Az sem ártana, ha a konyha ajtó tíz centivel jobbra húzódna, illetve a konyha ablak 10 centivel magasabban kezdődne...Lesz dolgunk bőven. Én úgy saccolom, hogy az új cirkó rendszer ebben a fűtési szezonban már nem lesz kész, aztán max. meglepődöm. Mire találunk tervezőt és kivitelezőt, minden engedély meglesz + nyomáspróba, addigra verőfényes nyár lesz. :) De nem baj, ezt akartuk, erre vágytunk. Egy otthonra, ami egy hrsz-en van Tibi munkahelyével is.

Később csempét és járólapot néztünk a közeli szaküzletben, ahonnan csalódottan távoztunk. Egyelőre a Praktiker nyerésre áll.  Délután nem tanultunk semmit már, ebben a két napban nem lesz számonkérés biztosan. Ma lefelelt a 4B József Attila Mamájából is, ez volt az utolsó. Ugyanakkor február 2 a félév vége, ami azt jelenti, hogy a január tele lesz számonkéréssel...jaj nekem! Illetve jaj nekik! Ám egyelőre a lényeg az, hogy két hét pihenő jön. Holnap lesz a fuvola karácsonyi koncert illetve vizsgaféle, mini fogadóórával. Remélem, Réka jól fog teljesíteni, hagy legyen sikerélménye. Igaz, többet gyakorolt olyan műveket, amik nem is voltak tananyagok, ám ennek csak örültem. Este pedig céges vacsi.

Ma felhívott a főnököm, hogy valami nem okés a készlettel, de hát így a távolból nem nagyon tudtam neki segíteni....

Reggel korán kelek, a karácsonyi vásárra gyártok szendvicseket Rékának. Zalán nem kért a szolgáltatásaimból, minden áron Réka LPS figuráit akarta elvinni, amit Réka hisztérikus hangos visítással vett tudomásul. Zalán pontosan tudja melyik gombot kell megnyomni Rékán. Alakul az ünnepi hangulat, de még nem az igazi.

Kulcskérdés

Az eladó búcsúcsókot nyomott a bejárati ajtóra távozás előtt és elpityeredett. Azt kívánta, legyünk mi is olyan boldogok ott mint ők....Meghatódtam ettől illetve az egész helyzettől már egyébként is, úgyhogy már a kapuban járt mire kinyögtem a választ néni spéttel....
Hasonló búcsúra számitok majd én is a mostani otthonunktól. Mert az még itt van, az új még csak egy lakás.

Boldogság van. Pedig nem tudtam bekapcsolni a fűtést.

Megünnepeltük

Banános dobozok legnagyobb imádója

Ez vagyok én.

Pénteken arra ébredtem négy körül, hogy Tibi ébren van és a telefonját nyomogatja. Ugyanez megismétlődött szombat reggel is. Ez jelezte a feszültséget.....ami nem gyenge szintre emelkedett. Én sem tudtam szombat reggel enni, csak egy pohár víz ment le....Tíz órakor oldódott a feszültség, délre aláírtuk a szerződést és megvettük a lakást, amit két éve kinéztünk. 

Ezt írtam akkoriban a kis zsurnálomba.

Találtunk egy "álom házat" a közelben ebben a hónapban. Végre! Pont a szomszédos zsákutcában található és hatalmas iroda+műhely figyel az udvarában. A lakás maga két szintes, az egyik szinten egy nappali van + egy háló (nekünk), konyha, fürdőszoba, illetve az emeleten még két szoba, egy játszószoba cserépkályhával és fürdőszoba. Maga a tökély nekünk. Igaz, legalább 4 millió felújítást láttam a lakásban....Pl. új cirkó kialakítása...Az ár pedig nem alacsony, a vevők nagyon ráérnek. Mivel a mi lakásunkra még csak vevőjelölt sincs egyáltalán az utóbbi egy évben, nem valószínű, hogy ezt a lakást meg tudjuk venni. Persze soha nem lehet tudni, talán engednünk kell majd tovább az árból. Kénytelenek leszünk, azt hiszem. 

Ahogy az ügyvédnő irodájából kiléptünk, illetve még odabenn, amikor sok boldogságot kívánt a beszerzéshez, pislogtam sűrűket, meg voltam hatva. A liftnél pedig ki is csordultak a könnyeim és vissza kellett fognak a könnyeimet, nem adhattam át magam a örömsírásnak, mert a földszinten vártak az eladók. Pedig jól esett volna. Este, Réka szülinapjának megünneplése után pezsgőt bontottunk és koccintottunk... Ennek is vége. Kezdődik egy másik, a NagyFelújítás projekt, de azt először a Nagy Költözés Projekt előz meg. Tudtátok, milyen zseniálisak a banános dobozok? Én eddig nem. 

Mínusz egyedik napon

Hinnye, nem írtam már egy hete? Mármint aktualitásokat.

Múlt szombaton aláírtuk a szerződést végre, eladtuk a lakást végképp. Az az ügylet le is zárult, már költöznének be. December 31-ig kötelesek is vagyunk átadni a kulcsokat és úgy egyáltalán. Úgy számoltuk, hogy dec 30-án átcuccolunk, másnap a szolgáltatókat is átíratjuk és ennyi.

Ez megint egy stresszes hét volt. Illetve még az. Kértem az ügyvédnőt, hogy amilyen hamar csak lehet, írjuk már alá a mi adásvételinket is, mármint a beszerző oldalt, mert fontos lenne. Nem fejtem ki miért, de sürgetne az idő. Ígérte, hogy megpróbálja erre a hétre (hétköznapra) valamikorra betenni, de végül ez nem sikerült, szombaton 10 órakor írjuk alá, úgyhogy a héten megint nem kapunk kulcsot. Hm….Mérgelődtem egy sort, mert az ügyvéd nagyon nincs ingyen és akkor még nem is nagyon alkalmazkodik, de lenyeltem a békát, kénytelen vagyok, szóval szombat. Aznap tartjuk Réka szülinapját családi szinten és lesz a Kossuth téri fellépése a 4b-nek. Más egyéb semmi, laposra fogjuk magunkat unni…az biztos.

Tibi hétfőn nem tudta aláírni az adásvételit (ez a 2. a háromból), mert valami nem volt okés a széljegyzettel, amit nem nagyon értettünk, mindegy. Végül szerdán aláírták a szerződést is, széljegyzet is helyreállt, úgyhogy ahhoz az ügylethez is pipa. Érdeklődtünk CSOK ügyben, arra is alkalmasak vagyunk, ami elég vidám hír. Szóval van még ez a szombati program és ha minden oké lesz, akkor vége a lakásprojektnek. Még bele sem merek gondolni. Soha többet nem költözöm onnan sehová.

A suliból még van egy hét, az utolsó tanítási nap csütörtök lesz, igaz, akkor már délig vannak csak. Gondolkodtam, hogy otthon tartom őket, hagy legyen egy kicsit hosszabb a szünet, mert bizony lehetne hosszabb is, ha rajtam múlik, már szerdán sem mentek volna….akkor van meg szűken a két hét, ami nagyon rájuk fér. Ámde Réka menni akar. A kis sztahanovista. Igazából azt nem mondanám, hogy elfáradtak, inkább a tanulásból van elegük, ahogy nekem is…..

Közben dobozolunk szorgosan, mindazt, amire már biztosan nem lesz szükség mostanában. Vettünk olyan buborékos fóliát a törékeny dolgoknak, ezeket majd vasárnap vagy jövő héten dobozoljuk el. Csak a szomszéd utcába megyünk, a konyhaablakból rálátni a lépcsőfordulónkra, a fél házra, de attól még csomagolni kell.

Közben itt van Réka bulija szombaton, amire összeröffen a család….szóval nem ártana kitakarítani és előkészíteni a menüt is péntek este, ha már a fél délelőttöt az ügyvédnél fogjuk tölteni. A tortával elvileg minden rendben, a pasas bevállalta a macskát is, amit csak akartam. Fontolgattam, hogy megírom neki, hogy igazi tejszínhabot használjon a tortához, legyen olyan jó, inkább extrát fizetek, de végül nem akartam felbosszantani vagy megbántani….Max többet nem rendelek tőle tortát. Az lenne az igazi, ha lenne időm a mesébe illő ízű dobostortámra, de hát nincs , ezt el kell fogadni. Azt meg nem tudom megtenni hogy éjjel nekiálljak tortát sütni, munka, házimunka, lecketanulás és minden után, ahhoz nem vagyok eléggé hős.

A gyerekek hazahozták tegnap a karácsonyi fotókat, amiket az iskolában készített a fotós. Zalán hozta az ügyeletes szívtiprót a kis kockás ingében…Rékáé meg szokás szerint nem lett tökély, de bánja kánya, emléknek jó. A cimborás fotó remek lett és az osztályképeken is csak álmélkodtam. Zalánén, hogy milyen nagyok, pedig elsősök, Rékáén meg hogy milyen nagyok, már negyedikesek. Tudom én ezt cifrázni!

Holnap már péntek, hurrá, hurrá, utolsó munkanap idén. Ma igen szakmába vágó dolgokat műveltem, pálinkát szereltem ki fél literes üvegekbe. :)) Kell az ajándék a kedves partnereknek. Írtam egy listát, hogy ki mindenkinek kell még ajándékot venni a hétvégén...hát van még hiányosság bőven. Felhívott a GLS futár, hogy hozott nekem csomagot. A könyvcsomagos csomagot, amit keddre ígértek, szóval már az otthoni címre kértem, nem az irodába. Mérges volt, mert már másodszor csöngetett be...nem tudom, nekem most telefonált először.  Megbeszéltük, hogy majd hétfőn beadja. Okés. A H&M-es csomagomra lehet, hogy keresztet vethetek, pedig abban vannak azok a felsők, amikre Tibi matrickákat nyomott volna....Küldtek egy kuponkódot és ingyen szállítást, szóval lehet, hogy már nem is próbálkoznak? 

Szóval még egy munkanap és következik az év leghosszabb szabadsága, amely két hét és 4 nap hosszúúúú. Imádom! :) 

A első X

10 éves lett a tündér! 

Nem nagyon tudok mit írni.

Természetesen meg vagyok hatva. Csak úgy spontán a ténytől, hogy már 10 éves....Közben lelkifurim is van, mert nem nagyon érek rá elmerengeni és a babakorára emlékezni. Pedig kellene. Ilyenek cikáznak a fejemben, hogy ügyvéd és CSOK, vételár, utalás, költözés, dobozok, dobozok és még dobozok. Német röpdoga és írás felmérő. Karácsonyi programok és szülinapi buli. Lufi, torta és egyebek. 

Döbbenet, hogy újabb 10 év múlva már valószínűleg valamelyik egyetemen csücsül, ha szerencsém van, akkor Magyarországon. Pont annyi idő múlva, mint amennyi ideje ő van nekünk, sőt még annyi sem. Ezért van az, hogy minden napot és hetet illene megbecsülni, amit a gyerkőceinkkel eltölthetünk, hiszen ugye kölcsönkaptuk őket, átmeneti ajándékai az életünknek. 

Mit mondjak, gyorsan elrepült a 10 év, pedig annyi minden belefért. 3 évig nevelkedett a szárnyaim alatt, aztán oviba került, fél napra. Nem szerette, berzenkedett ellene, úgyhogy váltottunk is óvodát, ami ugyan sokkal jobban nem tetszett az anyukának (nekem), neki viszont bejött. Összesen 3,5 év óvoda után iskolába került, ahol aztán végképp kinyílt és jól érzi magát. Emiatt hálás vagyok az iskolának és a tanárainak is, főleg az első két osztályos tantónéniknek. Mindent szeret kipróbálni és átélni, ezért táncolt, járt drámára, most rajziskolába, vívni, fuvolára. Szereti, ha sok barát veszi körül, fel meri vállalni azt, amit szeret, akkor is, ha csúfolják érte (LPS állatkák). Éles az esze, tiszta a szíve, és erre az utóbbira vagyok különösen nagyon büszke. Nincs benne gonoszságnak és rosszindulatnak a csírája sem. Lórajongó és cicaimádó és van egy rakás csontfoga, bevallom, már nem tudom, pontosan mennyi, de sok. 

Ő az én első szülöttem, a gyermek, akire annyira nagyon vágytam, hogy megszülessen. Nekem ő talán már mindig kisbaba marad, mint ahogy örökre az agyamba égett a legelső kép, amit életemben láttam róla ott a szülőágyon. Ma már persze nem emlékeztet arra magzatmázas kis lényre, de fantasztikus érzés, mikor egy -egy gesztusában vagy mosolyában anyukám egy-egy leánykori fotója villan be vagy akár az enyém. 

Nagyon boldog születésnapot, Réka! Még mindig hihetetlen, hogy már 10 éves vagy...csak pislogok bambán és próbálom megemészteni. :)  

Ki a gyerek?

Én: - Na és tényleg elromlott az új fénykardod? - kérdezem Zalánt egy nappal a RepTáros Star Wars buli után.
Zalán: - Igen, sajnos...de szerencsére Sanyi bácsi meg tudja javítani....
- Milyen Sanyi bácsi??
- Hát Bogi apukája.
- Ja, értem...Hogyhogy? Sanyi jedi?
- (két döbbent gyerek) Nem....neki van forrasztópákája....

Hurrá, péntek!

Megsütöttük ma a második ádventi sütit, ez pedig a linzer mama féle lekvárral. 60 dkg lisztból készült, így aztán nem marad belőle sok jövő hétre, azt hiszem. Bár Réka szülinapjáig kitarthatna. 

Ma megrendeltem volna a marcipán figurákat Réka tortájára, mire közölte a hölgy, hogy egyedi figurákat már nem vállalnak sajnos.... Kiguvadt a szemem egy hosszú pillanatra. Most vadászhatok macskákat a tortára (marcipánt) vagy színes marcipánt, amiből macskát tudok formázni. Nem tudom, melyik fenyeget nagyobb katasztrófával. Megkérdeztem a pasast, aki készíti a tortát, hogy nem tudna összerakni legalább egy tarka macskát és egy gombolyagot?? Mármint a megrendelt egyebek mellett. Mindig elfelejtem megkérdezni, mennyibe fog kerülni a torta....node félre, anyagiak, ha a gyerek 10. szülinapjáról van szó. Legalábbis ilyen mértékben. Pasikat és limuzint még nem bérelek ki neki. 

Még mindig nem szedtem össze, hogy melyik gyerek kitől mire milyen ajándékot kap, ami határozottan a túl sok ajándék rémével fenyeget....de a hétvégén összehozom (asszem). 

Anyu planel ágyneműt kér és vastag lepedőt hozzá, nem gumisat. Ez jó, mert ötletem sem volt, mit kaphatna. Persze a szokásos finomságokat minden évben meg szokta kapni. 

Főniék hétfőn megint külföldre utaznak, remélem, a távollétükben semmi dráma nem fog történni. Már csak azért, mert már csak a jövő héten van melóóóó! 

Nagyon elfáradtam. Ez megint egy nehéz és idegőrlő hét volt....főleg az eleje. Hétvégén kéglit kellene pucolni, beleértve a lépcsőházat is. Ajándékokat kellene vásárolni. Lesz a RepTárban az a Star Wars-os kiállítás, arra is el kellene vinni a gyerekeket. Egyszerűen hihetetlen, hogy két hét múlva karácsony. Most volt pár hete, hogy a negyven fokban barackot szedtem anyunál....most meg karácsony lesz...

Mikor?

Tegnap pótolta a hiánypótolását a vevő vevője a bank felé, úgyhogy tizenegyedikétől számítva 15 napon belül elvileg utalni fog a bank. Talán hamarabb is. A vevőnk nagyon türelmetlen, kitalálta, hogy ha 9 napra nem utal a bank, ő eláll az egésztől. Erre menten égnek állt a hajam. Újabb hullámvölgy kezdete volt ez tehát tegnap és nem a felfelé irányuló része, mert volt folytatás is, reggelre ismét beáztunk. Illetve szerintem egy hangyányit nőtt a folt a WC falán. Picit ugyan, de egyáltalán nem kellene, el kellene tűnnie és száradnia, de nem, ez beázik, b...m....Erre már nem lehet mást mondani.

 

Csak az biztat, hogy talán jövő héten valami csoda folytán gyorsan utal a bank és akkor végre felgyorsulhatnak az események. Mindezt úgy, hogy most már végre semmi ne jöjjön közbe. Hogy a beázással mi lesz, még nem tudom, nyilván előszedjük azt , aki javította….Már mérhetetlenül elegem van. 

Mindez persze a Mikulásra is rányomta a bélyegét. Munka után elvágtattam a boltba, 3 perc alatt összeválogattam minden finomságból kettőt és már fizettem is. Közben bérletért is elrohantam, de akkor már láttam, hogy csak ötre érek a suliba, szóval izzadtan és hajszoltan estem be a suliba, ahol a Mikulás sapkás Réka és a szandálos Zalán fogadott. Cuccuk szanaszét, Réka edzésre el, terem zárva, portás bácsit kergetni a tanterem kulcsa után….(idén zárják a termeket, idegösszeroppanásba kergetve a portást, aki szerintem akkor már tizedjére nyitott termet). Negyed hatra értünk haza.

Este, amíg a gyerekek a kádban áztak, villámgyorsan előkaptam a kosarat, amibe a csomagba valót ömlesztettem és feltöltöttem a csomikat. Idén szerényebb csomagot kaptak, mert összesen öt csomag is összejön nekik és nem látom értelmét a csokoládé tengernek (persze finom az, meg minden, de felesleges.) Rékáéra nem jutott szalag, csak összetekertem, Zalánét egy zöld gumival fojtottam le. Tudom, lehettem volna igényesebb…..szuperanyuság sehol. Rendbe tettem M. néni csomagját is (őt húzta Réka a suliban) és reméltem, hogy Réka nem felejti otthon majd másnap. Fürdés után Réka próbálkozott egy röpke házkutatással, hogy hová dugtam a csomikat (ennyit a varázsról), de egyetlen körre futotta neki a nappaliban, betereltem az ágyába, mert már elég késő volt.

Vacsorára pizzát sütöttem, fagyasztottat, boltit, de finom volt , bár majdnem odaégett. Hát mondom én, hogy mostanában kevés dolog sikerül jól. 10 körül zártuk a napot mi is. A nap egyik legjobb részek amikor a fejemre húzhatom a takarót és sötétség vesz körül, valamint csönd…..

Ui: Délután négykor hívott a vevőnk, hogy megkapta a vevője utalását, szóval akármikor fizetni tud. Mikor költözünk ki? 

A helyzet fokozódik

Kicsit lecsöndesedett a lakásprojekt, ami múlt héten keserves könnyeket csalt ki belőlem. Azt gondoltam, hogy ez már megint olyan lesz, ami nem fog nekünk sikerülni és miért nem sikerül semmi és hasonló önsajnáló gondolatok…..De aztán összeszedtüktem magam és felálltam, kihúztam magam, felemeltem a fejem és megy minden tovább. Még mindig minden nagyon bizonytalan és csak bízni tudok a kedvező folytatásban....

Az történt, hogy hiánypótlást nyújtott be a bank az egyik résztvevő felé ebben a nagy szövevényes és sokszerződéses lakásvételi és eladási projektben…ami mindent eltol két héttel legalább. Úgyhogy idén már biztos nem költözünk. Talán ennek valahol így is kell lennie, mert így legalább tudok az Adventre koncentrálni vagy ami még fontosabb, Réka szülinapjára. Ami az őrületes tizedik lesz…..Tegnap este egy szédült slideshow pörgött le a fejemben villanyoltás után (amikor még a pasik kinn szalámiztak a konyhában, mi csajok pedig a pehelypaplanok mélyén szuszmákoltunk). 

Születés, pici Réka, ovis Réka, nagycsoportos Réka, iskolai egyenruhás, magzatmázas, elsőlépéses, kiságyban felállós, ivópoharas, cumit elhajító, első hajvágásos, első almapürés, utolsó szopis, első szopis, szülőszobás, pocakban nyújtózós, iskolai évnyitós, fellépős, verselős, matek versenyes, furulyás, fuvolás, panírozós, bakancsos, miniszoknyás, nagyágyban alvós, copfos, macskás, lovas, első szülinapon parkettába fúródós, fogtündéres, kéztörött, kórházas, vigyorgós, hisztis, könnyes, kétségbeesett, őrülten boldog, balatonos, vakációs, szülinapos, lufis, bújós, babaillatú, szúnyoglábas, első szóösszeolvasós, első szavas, szépségesen rajzolós, cserfes, csodálatos, varázslatos, egyszeri és megismételhetetlen, méhemből szakasztott, lelkem egy darabja…Na szóval kellőképpen meghatottam saját magam ott a hálószoba sötétjében….10 év az nem semmi, ahogy apukám mondotta volt, az még gombócból is sok, nem csoda, ha elkapott a nosztalgia. Hihetetlen érzés....

Más. Akartam mutatni, hétvégén sütöttünk mézeskalácsot. Gyereketetős recept volt, rénszarvasos kiszúróval – ez utóbbi elég kiszúrás mert nagyon ragaszkodik szegény a tésztához, úgy kell kiimádkozni belőle. Viszont maga a mézeskalács olyan finom lett, hogy másnap délre el is fogyott. Inkább vajas keksz íze van, mint mézeskalácsnak, Zalán rögtön meg is jegyezte, hogy legközelebb dupla adag mézeskalács fűszert adagolunk bele….de nekem nagyon ízlett, nem lehet abbahagyni. Puha is maradt …. legalább másnap délig biztosan. Most hétvégén linzert sütünk – ha megtalálom a formákat - remélem, nem leszek addigra hulla.

Az utáni hétvégén pedig szülinap…hüpphüppp…10 éves lesz a lányom. Tök hihetetlen…..Reggel egyedül ment suliba, mert a fiúk még tollászkodtak….néztem utána, kockáztatva, hogy lemaradok a buszomról. Döbbenet mi lesz egy olyan antennás copfos kislányból 2 éves és 10 éves kora között….

Node szülinapig még jön a Mikulás is, akit már nagyon várnak. Olyannyira, hogy Zalán már a hétvégén kisuvickolta csaknem új csukáját, ami bakancs (az a most divatos mustárszín). Hétvégén rájöttem, hogy az én gyerekeim még mindig hisznek a Nagyszakállúban. Beleremegett a szívem egyszerre jó és rossz értelemben. Réka hosszan elemezte, hogy nem tudja elképzelni, hogy hogy teszi be az ablakon a Mikulás a csomagot az üvegen át…..az hogy lehet? Ugyanakkor mi nem lehetünk, hiszen a csomag éjszaka kerül oda. Késő este, amikor lefekszünk, még nincs ott, reggel meg már ott van. Szóval ő ezt nem érti….Zalán nem szólt semmit, ő már oviban is pedzegette, hogy nincs is Mikulás, de valahogy nagyobb dobra ezt nem verte, talán meggyőzte magát, hogy az a legjobb mindenkinek, ha van..Szóval úgy néz ki, még idén is varázsporos a Mikulás, a ma este és a holnap reggel, még akkor is, ha iskolába kell menni. Talán könnyebb lesz így a suliban is az élet.

Ajándék (karácsony) témában készítettem egy táblázatot, hogy melyik gyerek kitől mire mit kap. Ugyanis kivétel nélkül idén már mindenkinek én veszem meg az ajándékot, amit a gyerekeknek szán. Na jó, a keresztanyut leszámítva. Pont boldog voltam, hogy anyósom legalább a karácsonyi ajeszt megveszi a gyerekeknek saját kútfőből, amikor másnap villantott egy húszezrest, hogy vegyünk már idén magunknak ajándékot, már nem tudja, hogy mit szeretnének a gyerekek és mit mi. Egyébként teljesen megértem, nekem is el kellett mélyednem a témában, de amúgy ez egy-két feladattal megint többet ró rám.

Egyelőre a futárokat várom, a könyvcsomagra, Zalán ajándékára karácsonyra, a társasjátékos csomagot és Réka szülinapos csomagját is. Plusz Kínából is várjuk az LPS-es csomit, nem tudom, írtam e erről, de az is befut majd egyszer. Ez 4 különböző és még senkinek semmilyen ajándékot nem vettem, de szerintem azokat nem is a netről rendelem, majd meglátjuk. Hála Istennek, mindenkinek megvan mindene, ezért nem nagyon kér senki semmit, inkább csak apróságban gondolkodunk.

Süti, hm, mézes krémest és bejglit sütök karácsonyra, plusz az adventi sütik, miből mi marad. Ugye a mézeskalácsból pl. nem sok. Szemezek a kozák sapkával, de nem akarom azt, mint minden évben, hogy mire eljutok a bejgli begyúrásáig, addigra a pokolba kívánom az egész karácsonyt és csak egy kád forró fürdőre vágyom és egy jó filmre, ebben a sorrendben. Jöhet hozzá forralt bor és kürtős kalács is. Na szóval okosan az erővel, mindig ezt mondom. Aztán max máshogy csinálom. 

Réka tortáját is megrendeltem, nagyon klasszat találtam ki, bár az ízét konkrétan nem: lovas torta mindenféle odaillő fityfirittyel. Erre két napra rá egész véletlenül kibökte, hogy akármilyen torta lehet, jó lesz, jó lesz, ameddig az macskás. Hogyhogyhogy?? Úgyhogy írnom kellett a kivitelezőnek (aki idén először nem egy cukrászda, remélem, nem bánom meg) hogy ne ijessze meg a tény, de máris van változás, ló helyett macska.

Idén elmarad a suliban a karácsonyi templomi koncert, amit mindig a negyedikesek produkálnak. Hogy miért és hogy, nem nagyon tudni, elég gyanakodva hallgattam, miket gyakorol Réka, mert csupa olyasmi volt, amit még az oviban tanult….na mindegy, végülis a karácsonyi faluban lépnek majd fel, ráadásul szombati napon, ráadásul pont a szülinapi bulijának délutánján. Nem zseniális? Én nem vagyok egy nagy karácsonyi faluba járós. Lehúzásnak érzem, hangulat meg aztán semmi, de biztos velem van a baj, mert annak idején Németországban nagyon frankó kis karácsonyi vásárokban jártunk. Biztos akkor még kis ártatlan voltam, most meg öregedő banya. A gyerekek betolják a kötelező kürtős kalácsot, kicsit összefagyunk, aztán hazajövünk, ennyi szokott lenni. Most majd kirohanunk a térre, lemegy a műsor, fotó, videó, aztán haza és lehet is tortázni. Hát nem jó?

Egyébként a fuvola karácsonyi koncert is ütközik a céges vacsival….Máris látom, ahogy majd beesek a vacsira átfagyva, abba a helyes kis, inkább elegáns mint olaszos étterembe, leizzadva (mert a suliban mindig dögmeleg van), csiniben és mégsem, kezemben karácsonyi ajándékokat lóbálva, fél óra késéssel, amikor már pár kör aperitif lement és csak rám várnak…hát élmény lesz. De addigra túl leszek egy kör karácsonyi iskolai vásáron is, hajnali ébredéssel, hogy frissek legyenek az ott árulni szándékozott szendvicsek….Még jó, hogy Zalánnak semmilyen külön elfoglaltsága nincs, és hogy a vívók idén nem karácsonyoznak.

Nahát más nem jut eszembe....Jó éjt! :) 

Munkanapok száma 16

Tibi felháborodva esett haza tegnap este (azóta tegnapelőtt) a gyerekekkel. Mint kiderült, a rendelőből jött és határozottan orvost akar váltani. Mármint gyerekorvost. Sajnálom, mert szeretem a doktornéninket, de lassan tényleg tarthatatlan a helyzet. Tibi elmesélte, hogy a rendelő tömve volt kisebbségi alakulattal, fehér ember sehol, ráadásul csapatostul járnak orvoshoz, így soha nem tudni, ki következik. Végigvárták a sorukat szépen elkülönülve, majd többen betolakodtak eléjük, hogy végül Tibi csak beszólt (nem úgy) a doktornőnek, hogy csütörtök-péntekre adjon igazolást és már ott sincsenek. Hogy konkrétan ez hogy hangzott el, nem tudom, de el tudtam képzelni. Szóval ilyen sem volt még soha, még egy perces vizsgálat sem volt….Doktornéni sem lehetett nagyon képben, mert Zalánnak is adott igazolást.  Gondolta, valakinek majd jó lesz.

Úgyhogy kaptam felhatalmazást, hogy keressek másik orvost, ahol kulturált körülmények között lehet várakozni (másfél óra a minimum, beteg gyerekkel egy álom….) . Hát nem tudom, nem nagyon akarom így pont 10 év után váltani….úgyhogy most lapítok, hátha elfelejti Tibi mindezt és fél évig nem lesz beteg egyik gyerek sem! Ez nem nagyon sanszos november végén, tudom. Majd kitalálok valamit, próbálok kapcsolatba lépni én a doktornővel….

Másnap reggel aztán eszembe jutott, hogy a hétfők régen is pokolszámba mentek, amikor még én jártam a gyerekekkel orvoshoz és inkább kihúztam kedd délelőtt 11-ig (rendelés vége), minthogy hétfőn szerencsétlenkedjek egy egészen másik dimenzióban de ugyanabban az országban, ahol egyébként élek…. 

Zalán egy minősíthetetlen magyar felmérővel tért haza tegnap. Egyszerűen nem figyel oda. Hol a fél feladatot átugorja, hogy összeköt valamit valamivel, de különösebb agytevékenység nélkül. Azt értem, mert más választásom nincs, hogy matek órán nem figyel, mert unalmas, nem nagyon zavar, ameddig 100% a felmérő. Azonban az, hogy felmérőn sem figyel és messze elmarad az eredmény a tudásától, az eléggé zavar. Na mindegy, majd beérik, mint a szép bor…Legalábbis remélem. 

Réka a héten triplázik fuvolából, mert dec végén a tanerő külföldre megy dolgozni (megállt bennem az ütő, hogy örökre, de nem, csak 3 hétre), úgyhogy most azokat az órákat pótoljuk előre. Így aztán sűrűbben is előkerül a hangszer, ami nagyon jó, mert olyan varázslatos hangja van…..

A hétvégénk egyébként szuperjó volt, legalábbis a szombati nap. Jártunk piacon, vettünk két szép nagy karfiolt, virágot, ügyvédnél is volt időpontunk (ez nem volt annyira buli, bár jókat röhögtünk), beszereztük az adventi koszorút és szülinapoztunk egy klasszat.

Elég sok alkohol volt a palettán a szülinapon, merthogy kerek volt, de igazán egy likőr ízlett nagyon, egy francia féle, Prunelle de Troyes. Az valami isteni. Állítólag szilvamagból készül, 1840 óta ugyanúgy. Nem lenyűgöző? Végignéztük fél szemmel az X Faktor döntőjét (uncsi) és volt szülinapi torta is, még pedig citromos, NAGYON citromos, ami miatt többször is majdnem megfulladtunk a nevetéstől. Mondanám talán, hogy az ital tette, de Tibi nem ivott, hiszen vezetett, mégis majdnem megpukkadt. Olyan jó együtt nevetni! Egyáltalán, nevetni. Azt tapasztalom, hogy mostanában ebből kevesebb van, ahogy öregszünk, bár amikor októberben a törlőrongy beleszorult a fuvolába, akkor is azt hittem, belehalunk a röhögésbe. Az azért nem semmi, amikor megy a nagy  jókedv, móka és kacagás, fetrengünk és könnyezünk Tibivel, a gyerekek pedig a döbbenettől némán meg sem rezdülnek az autó hátsó ülésen és várják, hogy most mi lesz, mindenki megbolondult vagy mi lesz?

Vasárnap elrobogtunk a Praktikerbe az új fürdőszoba szekrényért....amit  neten megrendeltem. 

Na az sem volt semmi. Találtunk egyébként csempét is, amibe rögvest beleszerettem, bár nem egészen az az olcsó kategória, ami most kellene a költségvetésünkbe, de mindegy. A bútort végül a egyik volt kollegám hozta elő a raktárból. Az információnál majdnem kifizettették velünk kétszer is, de semmi gond. Még a Toyóba is befért, bár további bevásárlásról szó sem lehetett, jöhettünk haza kipakolni. Csak a mosdót és a tükröt néztük meg eddig élőben, azokra nincs garancia, a többi rejtély...Most a különböző bedobozolt darabok fele ismeretlen helyen tartózkodik, remélem, a melléképületben van és majd a költözés során nem veszik el véglegesen....a másik fele a kanapé és a könyvespolcok között figyel itt a hátam mögött.....Én már úúúúgy költöznék. 

Pénteken indul az adventi naptár. Vettem bele egy giga nagy gumicukros pakkot, sok kicsi zacsi van benne, ezt fogom megspékelni mindenféle finomsággal, ilyen-olyan házilag megírt kuponnal, aztán jónapot. Réka szülinapjára sem vettem még semmit, de semmit, ami miatt ma kaptam egy gyors lefolyású pánikrohamot….de aztán megnyugodtam. Merthogy megvettem a könyveket, amiket szerettem volna, kb. 4-4 könyv a két gyerkőcnek….Ruhára nincs szükségük, de a H&M amúgy is ki lett fosztva a fekete pénteken vagy akörül, mert szinte semmit nem kapni a webáruházában. Torta lesz, buli lesz és még egy társasjátékon gondolkodom, de valahogy nem találtam még meg az igazit. Ilyeneket tanulmányoztam, hogy:

- Qwirkle

- Gravity maze

- Scrabble

- Dixit

Valaki valamelyiknek nagy rajongója?

Még két hét és 2 nap meló....de már nem nagyon van mit csinálni, évet zárunk, nézgelődünk, pislogunk....

Belehúzhatok

Réka ma felhívott telefonon az irodában, hogy hol van Zalán telefonja, mert videót akar forgatni a lovakkal (nem élő). Ebből gondoltam, hogy jobban érzi magát. Igazából még nem nagyon eszik, viszont már nem fekszik, mint egy darab fa, ami jó jel. Hétfőn irány a suli! Legalábbis remélem, hogy nem esik vissza. 

Zalánnak sikerült a héten a második sapkáját is elhagynia, remélem, az osztályteremben van, különben jövő kedden felforgathatom az iskolát mindenféle zsákok és tárolók formájában. Amikor hazaérkeztünk a suliból ma, átnéztem a matek könyvét, mire kétszázas lett a vérnyomásom, ugyanis azt mutatja, hogy egyáltalán nem figyel órán. Emiatt eléggé el vagyok keseredve. Rékának sem kellett feszített figyelem elsőben, hogy kiszámolja mennyi 4+1, de azért legalább a munkája többnyire hibátlan volt. Már amennyire emlékszem. Zaláné meg olykor 50%, máskor, mondjuk, ha fogalma nincs, mi a feladat, akár 0% is lehet. Marha jó!  Persze van, hogy jó a feladat, nem azt mondom, de az kevésbé feltűnő. Ehhez képest szoktak röpdolit írni, eddig mindig hibátlan volt és ma hazajött egy be nem jelentett tájékoztató dolgozattal, ami szintén hibátlan lett. Szóval igazán ügyes. Ettől lehiggadt bennem a nőstényoroszlán, ami Tibi telefonált, elújságoltam neki a hírt, mire az első reakciója ez volt: Puskázott?? - ezen nevetnem kellett, mert 3+2-ből nem lehet puskázni.  Egyébként az elsős matek valami álom. Kár, hogy később csak bonyolódik. :)) 

Magyarból vettek már egy halom betűt, azt hiszem a T-n már túl vannak. Vették az A, I, Í, M, O, Ó, E, L, U, Ú és végül a T-t, úgyhogy már egész sok szót lehet neki diktálni gyakorlásként. Viszonylag hanyagul kezeli, hogy az M betűnek megvan e a három lába és néhány ív hiányozhat, de ha odafigyel, akkor remekül dolgozik és meglepően szépen ír. Amíg el nem unja vagy elfárad, de olyankor mindig abbahagyjuk a házit is. 

Rékáról már írtam, hogy nincs formában....hát majd csak túllendül rajta!

Idén először sorsolják azt, hogy ki kinek készít 1000 Ft értékben csomagot Mikulásra, még tavaly is mindenki egyen csomagot kapott, beleértve a tantónéniket....Réka még nem tudja szerintem, mert csütörtökön és pénteken nem volt suliban...Eltűnődöm néha, hogy vajon még idén is várja a Mikulást? Mármint az igazit.  Aki éjjel jön, leszáll az erkélyünkre, benyúl az üvegen át az ablakon és beletömi a csiszmákat csokival. Csupa olyannal, amelyek bolti forgalomban kaphatóak. Hát nem tudom, már nagyon rezeg a léc! 

Már csak 3 hét és jövünk szabira. Jól számolom? De jól számolom....Jobb lesz, ha belehúzok a karácsonyi ajándékok beszerzésébe! 

Helyi hírek

A kellemetlen széria folytatódik, Réka ma reggelre lebetegedett. Nem lázas, de tegnap este ment a hasa (1x) illetve fáj a feje, energiaszintje nulla. Remélem, ez olyasmi nyavalya, ami egyszer már megvolt neki, gyorsan felgyógyul. Mondjuk holnapra, mert matek TZ vagy legkésőbb hétfőre….Hát így péntek már boldog és megkönnyebbült nem lesz, de talán az este még összejöhet.

Aggódok emiatt a német TZ miatt is, mert én úgy gondolom, hogy jól megy a német Rékának, nagyon ügyes, mégis valahogy nincs ötös eső. Illetve ha ez a TZ négyes lesz, tudom, nem dől össze a világ, de ennyi négyese még soha nem volt semmiből…Új tanár, új módszerek, meg minden….rengeteg a szóban leadott anyag, aminek nincs nyoma könyvben vagy feladatlapon, mégis számonkérhető…hát szokom még ezt és úgy látszik, hogy ez a heti 5 német azért elég kemény, feladja a leckét, többet kell vele foglalkozni….Persze lehet, hogy túlaggódom, csak mert nem 5,0 németből….de érzem, hogy nem viszi magasan a mércét ezúttal…Pedig azt hittem, én naív, hogy ez nyolcadikig így lesz. Na jó, nem hittem, tisztában vagyok az iskola terhelésével, még ha nem is egészen hiszem, hogy erős versenyistálló, mint sok szülőtársam….

Juj, képzeljétek, rendeltem Praktikeréktől egy fürdőszoba szekrényt tükörrel, lámpával mindenestül. Majdnem ugyanolyan, mint a mostani,  csak még szebb. Akciós és ugyanannyiba kerül, mint amennyiért annak idején 12 éve vettem a gyártótól. A tulaj vagy a munkatársa házhoz hozta nekem 2005-ben vagy 2006-ban, csak nekem, csak akkor és ez a kedvenc bútordarabom a kégliben. Amikor eladtuk a lakást, úgy adtunk túl rajta, hogy marad, a lakás tartozéka, akárcsak a konyhabútor….amit utóbb megbántam….És most valahogy szembejött velem, hogy akciós és elérhető. Megmutattam Tibinek, de félig már le is mondtam róla, mondván, hogy túl nagy ez a mi új fürdőszobánkba, mert kettő lesz ugyan, nem is kisebb mint a mostani, de kell majd a hely mosógépnek, szárítógépnek, nem lesz mosókonyhám….Mire Tibi visszaírt, hogy ez nem nagyobb mint ami otthon van….Csak ennyit írt, mégis elindult az agyamban a vezérhangya és mire észbe kaptam, azon kaptam magam, megrendeltem áruházi átvétellel. Vasárnap megyünk érte…..Nagyon boldog vagyok!!! Ha mégsem adjuk el a lakást és nem is vesszük meg ezt az újat, mert valami katasztrófa folytán meghiúsul a dolog….hát akkor is jó lesz valamire…előbb-utóbb….

Egyébként - más téma - karácsonyi ajándékok tekintetében még sehol sem állok.. Pont megjegyezte a takarítónéni ma, hogy tavaly ilyenkor már tele volt csomaggal az íróasztalom alatti régió. Legóval, autóval, mindenféle kinccsel. Most meg semmi. Annyit megtettem, hogy a Pagonynál összeállítottam egy könyvcsomagot, illetve még összeállítás alatt van, mert könyvet biztosan fognak kapni a gyerekek. Réka rendelt az ebayről LPS kutyákat és macskákat, de sanszos, hogy az bizonyítvány osztásra ér ide. Aztán ott a buli, ami szintén januárban lesz, bár Tibi felháborítónak tartja, milyen összeget elkérnek 2,5 óra buliért + torta + pizza....Szerintem egy 10. szülinap ennyit megér, illetve Réka boldogsága... Úgyhogy készülnek a karácsonyi listák, amik majd segítenek nekem. Zalánéban minden tétel úgy kezdődik, hogy minecraft.....Szeretnék majd Tibivel pólókat, pulcsikat készíttetni Minecraft matricákkal, ő jóval olcsóbban meg tudja nyomni a H&M-es gúnyákat a megfelelő matricával, mint amit lehet egyébként kapni. Aztán meglátjuk. Ha szerencsénk lesz, már a másik házban karácsonyozunk, ott meg mondhatom azt, hogy itt a szobátok gyerekek, merri kriszmösz, frőlihe vájnáhtn.....meg ilyenek....!

Kispéntek, majdnem....

Szerencsésen túléltem a fogorvost, nem volt olyan vészes, de nagy megkönnyebbülés volt hazacsattogni. A szuri beadásához képest pont 4 órát tartott a zsibbasztás, úgyhogy addig nem is ehettem. Utána rárepültem a mama féle fokhagymás abált szalonnára mindenféle zöldséggel....hát tudok élni, isteni volt. A rend kedvéért hörpintettem hozzá narancslevet is. Csak az egészség kedvéért. Vagy mert nem volt itthon más itóka vízen kívül. 

Rékáék megírták a német TZ-t....a tanárnő behozott nekik csöngetésre egy négy oldalas tesztet. Nem tudom az óra melyik szakaszában derült ki, hogy a négy oldalból csak egyet tudnak megoldani egy emberként a gyerekek, de végül a 3,5 oldalas dolgozat lesoványodott egy oldalasra.....Én ezt nem értem, mert a tanár nem tegnap esett ki az egyetemről. Honnan gondolta, hogy 3,5 oldalt meg lehet írni kb. 40 perc alatt, fogalmam sincs. Egyébként meg vagyunk elégedve K. nénivel, még ofőnek is elfogadnám jövőre....de ez azért meglepett. Hogy aztán hogy sikerült, ki tudja, mostanában Réka valahogy nincs formában, talán fárad.....

A rettegett matek doga eltolódik péntekre, mert fogorvoshoz mennek holnap. Annyira örülök. Jó lenne már túlesni rajta, letudni. Ráadásul fosós vírus van megint az osztályban. Hát mindig van valami, az biztos. 

Úgy néz ki, a beázás megszűnt, bár még a disznópörzsölő mindig itt figyel a folyosón. A szomszédok önként beadták nekem a költségek egyharmadát....jó szomszédok ezek, majd mondom az új tulajnak. :) Bár ezt eddig sem titkoltam. Van egy másik költsége is az adásvételnek, az adásvételen túl, na azt már nem hiszem, hogy be tudjuk rajtuk hajtani, de nem is baj, csak már pakolhatnánk. 

Mondja Réka, hogy az egyik barátnőjének megy a hasa és ma hiányzott a suliból....Hát mondom én, hogy mindig van valami. A gyerekek velünk akarnak aludni ma éjjel, úgyhogy helyhiány miatt a fiúk a nappaliban szunyálnak, mi csajok pedig a hálóban. Érdekes lesz mindez az új lakásban, ahol egy szint lesz közöttünk a szülői háló és a gyerekszobák között....Szerintem az első pár héten mindenkinek a nappaliban kellene aludni, mint a pockoknak. 

Na mennem kell, Tibi új gmail fiókot akar....

Holnap kispéntek, szeretem. :) 

Füstjelek

Pénteken felmondta a garázstulajdonos a bérletünket (saját garázsunk nincs, úgyhogy a közelben bérlünk egyet az utóbbi kb. 6-7 évben). Eladó volt a ház, illetve ami nagyobb érték, a hatalmas telek, amin a bontásra kész ház és a garázsok állnak, de olyan áron árulták, hogy nem gondoltuk, hogy ebben az évtizedben vevőre talál. Ezek szerint mégis, mert decemberben várhatóan költöznek, mi meg garázs nélkül marad….nánk, de ugye elvileg mi is eladtuk a lakást. Mondhatnánk, hogy a legjobbkor, hiszen nem is kell az már nekünk, ugye? Ma reggel pedig az istennek sem találtam Réka kulcsát, így nem tudom, hogy jön haza délután, szerintem sehogy….lehet, hogy elvesztette? (Update: meglett a szolfézsos táska alján. Na ezért nem használok én csak 1 azaz egy db táskát….) Ez is egy jel lehet, nincs már szüksége arra a kulcsra. Mondjuk, nem olcsó volt csináltatni neki és egy gyönyörű kulcstartót is vettem hozzá neki, szóval nagyon sajnáltam volna. 

Most a legnagyobb problémánk a kéglivel, az eladottal (?),- kiírom magamból, hátha úgy jobb - hogy beázik a WC. Mikor ázna be, ha nem most, amikor eladtuk?? Tud róla a vevő, nem arról van szó, de úgy volt, hogy a szellőző zárónemtommijét letépte a vihar, beleesett az eső és így áztunk be. De már minden oké, meg lett csináltatva. Viszont azóta ismét beázott a toalett, legnagyobb kétségbeesésünkre, szombaton ráadásul esett is eső bőven….Tibi egyenesen kinevetett, amikor felvázoltam az elméletemet, hogy valami nejlon izét felvihetne néhány téglával, hogy ne ázzunk tovább. Vagy napernyőt. Esernyőket? Végül vasárnap megcsinálta egy szaki, aznap már nem esett, legalábbis délelőtt nem. Olyan cefreszag áradt a pasasról délelőtt 11-kor, hogy voltak kételyeim, hogy egyáltalán fel kellene-e engedni a tetőre. Eléggé a tető szélén volt a gubanc. Mindegy, végül nem szédült le, egy olyan disznópörzsölő szerű (nem mintha sok disznót pörzsöltem volna, de arra emlékeztetett) izével leszigetelte és minden szellőző micsoda körül szintén, bár ott nincs beázás. 40 000 Ft- ot kért, aminek 2/3-t be kellene vasalni a többi lakón….meglátjuk, elvileg sikerül majd. Nem is ez izgat, hanem, hogy kiszáradjon a fal (mert nem is a plafon ázik, hanem a WC fal egy része….) és megnyugodjunk, hogy nem beázott lakást hagyunk itt. Már ha egyáltalán megveszi így, fene tudja. Még nem értesítettük, hogy bocs, de újra beáztunk. Este hajszárítóztam, tegnap délután is, ma reggel is….szerintem visszavizesedik, Tibi szerint javul….hát nem tudom, de az idő úgyis eldönti. Ha még pár napig visszavizesedik, akkor nagy pácban vagyunk. Ha színész lennék és drámai szerepem lenne mostanság, nem okozna gondok könnyeket kicsikarni magamból a színpadon.

Közben letört egy tömött fogamból egy darab (fél oldala) egy hónapja és szerdára kaptam időpontot. Szerintem ezt már írtam. Közben fáj egy másik is, szóval nem tudom, mi jön még….Egyelőre nem vagyunk betegek, ami jó.

Közben addig totojáztam, hogy nincs már decemberi időpont Réka szülinapjára a játszóházban, január elején lesz a bulija, amit annyira vár. Röhej milyen drága, de mást nem is kap….bár ha a fuvolára gondolok,azzal eleve kimerítettük pár év teljes ajándék készletét, ám nem lehet folyton a fuvolára gondolni, no.

Ma hajnalban jutott eszembe, hogy elfelejtettem elkéreckedni a főnitől a nyílt órákra a suliba….Reggel hétkor nyüszítve adtam elő, hogy akkor holnap én csak 10-re jönnék dolgozni, mert nyílt órák Rékának. Szeme sem rebbent. Szerdán ugye fogorvos, de majd otthonról figyelem az eseményeket, a gépem is fel tud menni a rendszerre. Csak lenne már péntek, egy vidám és boldog, megkönnyebbült péntek! 

Jöhetne most valami jó is…..Már csak a változatosság kedvéért.

Péntek

Mit mondjak, a mai péntek is hű volt az elmúlt napokhoz,  egyelőre nincs változás. Este már sírni tudtam volna...amikor Tibi is beszámolt az aktuális eseményekről. De aztán összeszedtem magam és túl tettem magam a holtponton. Elvégre péntek van, kár kétségbeesni! Legalábbis hétfő reggelig biztos 

Hétfőn szolfézs, de még kérdéses, hogy Réka elmegy e. Másnap TZ. Kedden nyílt óra Rékának, magyar és földrajz. Én leszek benn ezeken az órákon. 10 től már dolgozom. Tibi itthon tartja a frontot, mert Zalán viszont 10-re megy ezen a napon suliba. Német TZ utolsó, ötödik órában Rékának, az idei első....Mindig ez a TZ a legnagyobb kihívás, legalábbis szerintem. Szerdán szabin vagyok, mert 11-re kaptam időpontot a fogorvoshoz kb. 4-5 hete....Vissza fog tapsolni, az biztos, de az már egy másik hetet fog érinteni. Szerda reggel Zalánnak nyílt órák a suliban, erre Tibi ül be, én itthon Rékával, aki aznap 10-re megy suliba. Ja, kedden Rékának vívás. Szerdán utolsó simítások a csütörtöki matek TZ előtt...elvileg készülés nélkül is megírja simán, de azért fogunk rá tanulni. Egyébként szerdán veszem ki az utolsó szabim, innentől már mínuszba fogok fordulni. Szerdán fuvola Rékának kb ötig. Csütörtökön matek TZ, idei első. Mivel az utóbbi két hétben mindig dogát írtak, hát formában vannak a gyerekek elvileg. Ebéd után haza kell ( érdemes) hozni a gyerekeket a suliból, mert városi szintű versenyt rendez a suli. Délután megint vívás. Valamikor a héten ügyvéd, az már nekünk, elvileg szombaton délelőtt. Délután Réka szülinapi buliba hivatalos, délután mi is, családilag egy másik szülinapra. Plusz váratlan események.....

Szép hétvégét! 

Tortúra

Ha egyszer elköltözünk innen és behurcolkodunk amoda, a szomszéd utcába,  veszek egy baromi drága pezsgőt vagy whiskey-t és hörpintek belőle pár pohárkával, amennyi csak jólesik belőle. És jól fog esni. És annyi csípős csipszet, csokis almaszirmot, tiramisut és valami tuti kaját zabálok be, mondjuk töltött káposztát vagy brassóit amennyit csak bírok....Nem tudom elmondani, mennyi stressz van ezzel az egésszel. Minden áldott nap történik valami váratlan. Az semmi, hogy váratlan, de még rossz is. Olyan ez, mint egy akadályfutás. Nem úgy van ám, hogy hopp, eladtuk a lakást, hopp, kifizették, hopp kifizettük, beköltöztünk és boldogan élünk, míg meg nem halunk...Szerintem ilyen csak a filmekben van. Egy több kötetes horror regényt tudnék írni csak az utóbbi 4-5 hét eseményeiről és még hol van a vége....Nincs kedvem mesélni, Isten ments. Eddig minden vasárnap tűnődtem azon az utóbbi években, hogy ugyan mi a fene fog már megint történni a jövő héten??? Milyen átok? Most ez felgyorsulni látszik, immáron minden este járhatna azon az agyam, hogy mi vár ránk másnap...

Hogy miért kell ennyit kínlódni, szenvedni, küzdeni nekünk, én nem tudom, de biztos meg van az oka. Vannak napok, amikor már reggel történik valami rossz és aztán egyik rossz jön a másik után, semmi nem sikerül, majd rosszul is végződik. Máskor felcsillannak szép dolgok, de a nagy robogásban a cél felé nem mindig vesszük észre őket vagy akarjuk őket észrevenni. Pattanásig feszültek az idegeink és ez nagy szó, mert Tibi egyébként nyugis pasi. Én már ott tartok, hogy a Don't stop me-s Telecom reklámon képes voltam meghatódni. Nagyon jó lenne egy hónappal idősebbnek lenni....vagy kettővel, nem is tudom. Ám mivel ilyen nincs, muszáj lesz valahogy kibírni és a jóra koncentrálni, jóra koncentrálni, jóra koncentrálni és csakis arra. Csak ne lenne ilyen baromi nehéz! 

Mennyi még?

Hétvégéről …. Hát ez nem volt valami marha pihentető. Még egy hónap és két nap és jövök szabadságra. Na de addig mi minden lesz még itt – mindent egybevetve -, hát belegondolni is fárasztó. Sőt, bele sem gondolok, mindig csak egy hetet nézek előre, nehogy sokkot kapjak. 

Pénteken délután Réka egyedül jött haza a suliból, éppen mentem volna érte, amikor hallottam, hogy valaki hangosan énekel a lépcsőházban….Azt hittem, a szomszéd kislány az, de egyszer csak felbukkant a lépcsőn a Nő, a Réka, szűk nadrágban, fekete csizmában, kötött, csíkos ruhában, hátán a táskájával….Nem győzöm nyugtázni, hogy mekkora már (152-es ruhákat hord). Amikor kigyönyörködtem magam benne és elmesélte, amit akart én belevágtam egy maratoni vasalásba, közben a Terápia különböző évadainak egy-egy epizódját néztem, ami fellelhető a neten….Nem lettem függő, de egész jó. Mondjuk, sok vidám dolog ebben sincs, nem is tudom, viszont érdekes. Vasalni klassz volt rá, az biztos. Vacsorával nem kellett foglalkozni, mert mire hazaestem már nagyon éhes voltam és főztem virslit a friss kenyérhez, este pedig jött a névnapi kedvenc görög kaja a görög étteremből a gyerekeknek .

Szombaton reggel kisuvickoltam a lakást, amíg Tibi elvágtatott dolgozni. A gyerekek még vagy szundikáltak vagy játszottak. Eszükbe sem jutott tanulni (annyira lelkiismeretes és szorgalmas banda…..), nekem meg könnyebb volt rájuk hagyni…. pedig egyre nagyobb teher velük tanulni, sokszor nyűgös leszek tőle. Kora délután átsétáltunk a – remélhetőleg – új otthonunkba, hogy vegyünk rá meg egy alapos pillantást. Hát remélem melegen, hogy ebből már biztosan lesz lakásvásárlás,mert nagyon fájna innen visszavonulót fújni, akárhogy mondogatnom magamnak, hogy még nem 100% a bizonyosság, hogy meg tudjuk venni. …

A tulaj válaszolt pár kérdésünkre, aztán a kulcsokat nálunk hagyva felfedezhettük a zugokat. Bőven van mit. Végül annyira átfagytam, hogy az kergetett haza. A lakás üres és fűtetlen. Mivel a gyerekek felmásztak a padlásra az apjuk után, ahol legalább 20 év pora halmozódik, így otthon első dolgunk az volt, hogy végrehajtsunk egy röpke kis ruhacserét. Aztán Aldiztunk, mamánál macskáztunk, illetve Rékát felköszöntötték neve napján a rokonok, mama, keresztanyu és unokatesó. Este értünk haza, fél szemmel tévéztünk, nem is tudom, úgy eltelt az este.

Vasárnap Tibi délelőtt szintén dolgozott, majd mire hazaért, rendet raktam a gyerekek szekrényeiben, elpakoltam a vasalt ruhát, elkészült a rakott krumpli ebédre. Annak ellenére, hogy mennyit dolgoztam a kéglin összesen a hétvégén, ebből kevés látszott hétfő hajnalban, mit ne mondjak…..sebaj!

Rékáék felelnek ma a kein/ein kérdéskörből németből, szóval azt teszteltem, hogy megy e neki, de mivel ez úgyis a szókincsén múlik és hogy rémlik e neki, melyik főnév milyen nemű, hát inkább a szótárt bogarásztuk. Matekból doga kedden, már megint, pedig pont eg y hete írtak. Van egy olyan érzésem, hogy újabb egy hét múlva TZ….idén még olyan nem volt. Mást nem tanultunk. Kaptam egy gyors lefolyású dührohamot, mert nem találtam a Kincskeresős jegyzeteimet, amiben kiírtam az ismeretlen szavakat Réka helyett, mert ő állítólag minden tud….azért két oldalnyi szóval legalább megfogtam. Mindegy, majd meglesz. Utána lakógyűlést tartottunk, mert ugye elvileg eladtuk a lakást, új lakó lesz, meg kellett beszélni, hogy akkor hogy is lesz felosztva a kert és melléképületei? Remélem, lesz egyezés, este 11-ig ezt szerkesztgettük, hogy mindenkinek egyforma legyen nagyjából a területe. Eddig ez nem érdekelt senkit, de ha „idegen” lép a képbe, érdemes rendezni.

Tévében ment még a Star Wars, de a legvégét nem vártuk meg, Anakin kinyiffanása (félig) és Padma agóniája sem hiányzott, láttuk már többször, úgyhogy fogtuk magunkat és eltettük magunkat holnapra. Zalán még átugrott közénk az ágyba, így az éjszakát úgy töltöttem, hogy fél éjszaka Zalán a csípőmre hajította az egyik sonkáját (elég vékonyka sonka)….Hajnalban átpártolt az apjához, azt passzírozta a falhoz. Hát így telt. Még öt hét és szabi. Vagy ezt már mondtam?

Ezt írtam korábban:

Tegnap szóltam Tibinek, hogy vegyen Rékának virágot a neve napjára. Az ajándékot már megkapta öt évre előre minden ünnepre, de hát a névnap az névnap, örömet okozni meg jó. Este vacsora után elengedtem egy kis mondatocskát a levegőbe, hogy „Vettél virágot? Nem baj, ha elfelejtetted….” Mire Tibi kihúzta magát, hogy igenis vett virágot. Na és hol van? Hát a csomagtartóban, az autóban. Ugye nem gerberát vettél? Nem…..olyan….margarétaszerűséget. Szóval gerberát vett, pedig alapvetően nem szeretem annyira a gerberát (a szegfűt meg pláne) de azért megenyhültem, amikor két óra múlva előhozta az autó hidegéből és sötétjéből, mert pofás kis csokrot vett. 

Este összeütöttem egy kis csokik kekszet…gondoltam rá, hogy küldök az osztálynak (4b), Isten bizony átfutott az agyamon, de végül arra jutottam, hogy mire a banda (Réka és Zalán) befejezi a dézsmálást, már érdemben nem beszélhetünk jelentős mennyiségű kekszről, úgyhogy inkább magunknak sütöttem….

Szóval éljenek a Rékák, a gyönyörű és okos Rékák….Ilyenkor mindig eszembe jut, hogy Réka születése előtt néztük buzgón a tévében a Társulat című műsort (István , a király válogató) és hogy ott mennyi tehetség volt….Végül nem is számított, ki milyen szerepet kapott, mert valamilyen formában a többségük a pályán maradt (azt hiszem). Ezzel nem azt akarom mondani, hogy azért lett Réka Réka, mert Koppány lánya is Réka volt….mert nem. De azért ez olyan ünnepélyes beharangozója volt a mi drága Rékánknak. Egyszerűen ez a név tetszett nekünk abban az idősávban a legjobban. Illetve még az Emese, de aztán mégsem Emese lett a nő, ami így utólag jó döntés volt. Lehetett volna még Kinga (Zita) is, ám mivel csak egy lányunk született, ez is talonban maradt. Réka, Réka, Réka….Ahogy Zalán mondaná, Réka, Réka, Réka, hátán ül egy béka….

Réka csodálatos, Réka varázslatos. Sokoldalú, bátor és okos. Vív, fuvolázik, mindig meglep rajzaival. Most éppen ügyvédnek készül (látszik, hogy mostanában sokat rángatjuk ilyen helyekre). És olyan nagy már….Főleg Tibi sírja vissza a pici Rékát, én mindig annak örülök, hogy nem nagyobb, mint amennyi, nem egy nappal sem, mert holnap megint úgyis egy nappal idősebb lesz….

Éljenek a Rékák, éljen a mi Rékánk, imádjuk, kimondhatatlanul…..

Nyűgös kezdet....

Hű, rettentően rosszul esett ez a tegnap hétfő. Juuuj…egész nap szenvedtem. Délután ahogy kocogtam haza a novemberi bérlettel a tarsolyomban, már majdnem teljesen besötétedett, ami külön lehangolt. Vennem kellett egy zacskó csípős chipsz-t, hogy kínjaim enyhüljenek. Az mindig hat. Nyáron meg a jégkrém. Nem tudom, én úgy emlékszem, engem nem szokott ez az óraállítás így elkeseríteni, de valahogy most mégis. Nagyon……

Este hatig van a Földhivatalban „rendelés” hétfőnként, háromnegyedkor beestünk a kongó irodába…odakinn az egyik csaj férjea kocsiban várta a kedvesét, a pénztáros hölgy meg a telefonját nyomogatta meló híján…..Lehet, hogy ő volt a nej….  Volt egy olyan ösztönöm, hogy nem kell nekünk a földhivatali papír, az ügyvéd úgyis belekukkant a tulajdoni viszonyokba. Tibi arra szavazott, hogy azért biztos ami sicher, menjünk! Hát több mint 6000 Ft-unk bánta, úgyhogy ügyfélkapun egyszerűbb lett volna, na mindegy már….Vasárnap a cipőboltban szívtam a fogam, Tibi az Aldiból távozván, most meg a földhivatal rabol ki…..

Réka matek dogát ír illetve németet is, de eléggé el volt este varázsolva. Pedig szolfézsra nem ment el, mert nem volt kedve. Hát no comment, nincs kedve, jó vicc. A matek doga miatt nem aggódom, ha nem álmodozza át az egész dolgozatot, de a németre jobban oda kell figyelni, még este 8-kor mese előtt is 10 percben átnéztük a kulcsmondatokat. (Milyen órái vannak Kurtnak kedden? Hány német órája van Lisának pénteken? Kedvenc tantárgyam a matek. Heti 5 matek órám van. Meg ilyenek.)

Zalánék vették a 4-est, amit következetlenül bár, de olykor fordítva ír. Hogy ne legyen magányos ebben a négyes, az egyest is, amit eddig nem írt fordítva. Na ő is eléggé el van varázsolva a suliban, az biztos. Míg a lakásprojekten cseréltünk eszmét Tibivel – nem értünk egyet mindenben, én óvatosabb vagyok – Zalán német háziját barkácsoltam, valami Lanterne-t vagy mit….Vagy az a budi? Nem, az latrina…elvagyok….Na szóval kész lett a papírlámpácska, miután Zalán kiszínezte és fél órába telt mire ragasztót is talált. Imádom az ilyen otthoni, esti projekteket….

Tibi nem engedte, hogy megnézzem az Életképek 2. részét az M3-on (asszem ott megy, a Vészhelyzet előtt, dupla epizódokkal), pedig én szeretem. Annyira nem történik semmi és még a kőkemény konflikusokat is olyan könnyedén élik meg a szereplők, hogy az egyenesen langyos víz….Mindez nyugtatólag hat a hétköznapokban megtépázott idegeimre. Helyette valami fizikával, csillagászattal kapcsolatos dok filmet néztek a fiúk, úgyhogy elbaktattam zuhanyozni. Majd egy kis német, mese és gyors kóma….ennyi volt a hétfő. A gyerekeket is megviselhette a szünet utáni első nap, mert egy ágyban maradtunk hajnalig….Akkor láttam, hogy Tibi totálisan fel van kenődve a falra. Vihogtam egyet, amennyire az ember tud ilyet hajnalban, majd Rékát átcipeltem a saját ágyába (már nem sokáig bírom el). Visszaaludtam, ilyenkor minden perc ajándék. Szerencsére semmi, a lakással kapcsolatos akut probléma nem jutott az eszembe…..

PS: Ja nem is írtam, (legalábbis nem emlékszem rá, de tudjátok, a középső nevem Szenilla) Zalán fűzős cipőt választott magának vasárnap a cipőboltban. Na most cipőt kötni nem tudott eddig, mert minden cipője tépőzáras volt illetve lusta voltam megtanítani, illetve ő sem kérte soha illetve az oviban sem tanulták. Megmutattam mamánál a módját, a fortélyát, erre második útmutatás után nem megtanult cipőt kötni?? Csak lestem. Azóta még pár napot gyakorol (tegnap és ma), és holnap már a megkötős cipőjében akar menni suliban. Tanácsolta neki, hogy ha bármi gikszer van, megtalálja a 4b-ben Rékát....amit azóta megbántam, mert mi baj lenne? És ha mégis, akkor is ott van a tantónéni....De hát mire valók a testvérek, hát nem?