2014. június 30., hétfő

Gipsz nyert pár napot?


Múlt héten felhívtam a  baleseti sebészetet, hogy mit tanácsolnak, mely időpont a legideálisabb szerintük, hogy gipsz eltávolításra megjelenjünk Rékával. Merthogy kedden telik le a négy hét, amire annyira vártunk. 

A vonal túlsó oldalán a kedves hölgy azt felelte, hogy hahaha...kedden zárva lesz minden , rendelő, patika (Semmelweis nap lesz), hétfőn és szerdán pedig tömeg várhatóan a szakrendeléseken, köszönhetően a Semmelweis napnak....úgyhogy...Levontam a kellő tanúságot, hogy akkor péntek??? Paprikás is a kedvem, bevallom. Merthogy Semmelweis nap ide vagy oda, Tibi azért beballagott ma a rendelőintézetbe, a baleseti sebészetre. Ott ültek egy álló órát, ami alatt egyetlen embert szólítottak be. Még odáig sem jutott, hogy beadhatta volna a papírt, TB-kártyát, mittudomén. Egy baleseti sebészeten? Mi a bánatot művelnek? Az egy óra elteltével kézen fogta a gyerekeket és hazajöttek.

Jó ez a Semmelwei nap, biztos nagyon kell is, de nekünk most nagyon rosszul jött....

Még az is felmerült bennem, milyen alternatív megoldások létezhetnek gipsz eltávolításra??? 

Beszerzés letiltva




Előző hétvégén a Müllerben tettünk-vettünk vásárolgattunk. Amíg én összeszedtem, ami kell, róttam ráérős köreimet az üzletben, Réka kinézett magának egy Playmobil-t, Fairy-set. Majd Zalán egy motoros rendőröset. Ahogy elém járultak - szempilla rezegtetés, őzike szemek, a szívnek meg kell szakadni... - azonnal kivágtam, habozás nélkül, hogy szó sem lehet egyikről sem. Senkinek nincs szülinapja, sem névnapja, tegyék szépen vissza a csábító játékokat a polcra. Ezt nem tették meg, de nagyon nem zavart, befejeztem a vásárlást, majd már éppen a pénztárhoz sasszéztam volna, amikor hallottam, hogy Réka artikulálatlanul ordít. Nyugtáztam, hogy bizonyára Tibi MOST tetette vissza az áhított portékákat a helyükre. Réka nem gyengén tombolt. Ahogy elhaladtak a pénztár mellett, ki a boltból, fél percre megállt az élet. Figyeltem, hogy MINDENKI a környéket őket bámulta. Az sem lepett volna meg, ha Tibit feltartóztatják, hogy nem emberrabló e, de nem...mert Réka megtette az a szivességet, hogy ordított: 
- Playmobil-t akarok, megígértétek...meg akarom venni......

Persze senki nem ígérte meg neki a játékot, szó sincs róla. Mindössze annyit ejtettem ki a számon, hetekkel ezelőtt, hogy kap majd még Playmobilt, VALAMIKOR. Ott követtem el a hibát, hogy nem tisztáztam előre, hogy nem a legelső adandó alkalomra gondoltam....Mert ő igen, ezek szerint. És mélységesen fel volt háborodva, hogy kívánsága beteljesületlen maradt. Sőt, totálisan kiborult, összeomlott.

Amikor végigálltam a sorom a pénztárnál és az autónál egyesültem kiccsaládommal, meglepve vettem észre, hogy Réka még mindig ordít. Nem hatott rá semmi ész érv, sőt, egyszer csak még levegőért is kapkodni kezdett, mert olyan közönséges dolog, mint a légzés kevésbé fontos volt, mint sírni....Volt egy újabb köröm a Müllerbe, ezúttal vízért, hátha nem fullad meg a lány a hisztiben. Végül még ott nyomban, a parkolóban megállapodtunk, hogy ilyen viselkedést nem tolerálunk. Megegyeztünk, hogy semmilyen játékot, mütyürt és kacatot nem kaphat, ameddig ilyen hisztik előfordulnak. Semmit. Nagyon nem hatotta meg, ahogy láttam.....A névnapja novemberben lesz....

Rá egy héttel később, az állatkert előtti parkolóban megkértük az összes gyereket (3 db), hogy a kistáskájukat hagyják az autóban. Erre ketten zokszó nélkül hajlottak, Réka ellenben nem. Próbáltunk érvelni, hogy egyetlen szabad keze van, hogyan fog kecskéket, nyulakat és tengerimalacokat etetni, ha egyetlen ép kezében a táska lóg? Miben lesz a csemegés zacskó? Semmi nem hatott. Egy tanulmány volt figyelni a másik házaspár arcát (akinek a lánya még soha nem hisztizett, alig múlt hat....) 

Réka toporzékolt, levegőbe csapkodott, ordított, követelőzött, peregtek a könnyei. Végül otthagytuk. A parkolóban. Nagyjából negyven-ötven méterrel később szaladni kezdett utánunk, követelte az apjától, hogy menjenek vissza a kocsihoz és szedjék ki belőle a kistáskáját a mütyürjeivel, mert ő azok nélkül nem tud meglenni (!). Beszélhettünk, hiába. Végül a pénztárhoz érve kaptak 1-1 csomag kecske csemegét a gyerekek és azzal mintha elvágták volna a hisztit. Réka újra a régi volt. Egészen döbbenetesen mintha csak álmodtam volna az egész rémes jelenetet. 

Az az aggasztó, hogy ahelyett, hogy kinőné ezeket, újabban a hisztik, akarat kitörések erősödnek. Egyelőre nem tudunk ezzel mihez kezdeni Tibivel. Anyukám szerint a gyerekek el vannak kényeztetve, mindent megkapnak, amire csak áhítoznak. Laza a gyeplő, hiányos a következetesség. Ebben lehet valami, mármint az utóbbiban. Hogy mindenük megvan, az meglehetősen relatív. Ahhoz képest, amennyi játékom nekem volt gyerekkoromban, nyilván dúskálnak a jóban a gyerekek, azonban ha a kortársakat, cimborákat nézem, nálunk rendre szerényebb a felhozatal. 

Egyelőre nem értjük a helyzetet, elemzünk, értékelünk, gyeplőt szorítunk és remélünk. Hogy kinövi a lány a pusztító hisztik korát. Aminek már meg kellett volna hogy történjen....


2014. június 28., szombat

Szörtinájn

Mai kép


39 lettem ma. Jövőre negyven leszek. Döbbenet, nem? De. Hihetetlen. Mint ahogy az is volt még egy hónapja, hogy Réka már nem óvodás. Az idő, az a csúnya, rohanó, egy dologra mégis jó, ez legutóbbit már egészen megszoktam. 

Csodás harmincas éveim voltak eddig, az utolsó ilyen évem is remélem hű lesz elődeihez. Gyermekeim születtek, akiktől (sajnos) egyre inkább égnek áll a hajam, ahogy telnek az évek...de imádom őket, hogy az néha már fáj. Férjhez mentem (és el sem váltam), heppi vagyok Tiborommal, terveim szerint a sírig így is lesz (remélem). Ami fontos, az megvan, kincsként őrzöm is. A többi meg nem számít. Annyira. 

Közben magamra kaptam némi súlyfelesleget, amitől hol rosszul akarok lenni, amikor a tükörbe nézek, hol nem veszek róla tudomást. Néhány ősz hajszálam is van már, nem két darab, a hajfestés kényszerét azért még nem értem el. Hát így van ez. Telnek az évek, hussannak, egyre fürgébben és fürgébben...

Pénteken a kolleganőim, azok a drágák, azok a vicceskedvűek, becsomagolták a laptopom és az egerem, mintha ajándék volna. Gyanakodtam, mert ajándékot ritkán csavarnak újságpapírba. Persze amikor kinevettük magunkat, kaptam csokit is, bőven. 

Kaptam virágot, ajándékot, a kiszemelt új kenyérsütő gépem valahol a postán csücsül. Ma étteremben ebédeltünk egy hűs teraszon, előtte Abonyban kisoroszlánokat lestünk meg...Szép nap volt az idei június 28.

39 éves lettem én, asztabüdösmindenit....Mondaná Zalán. És igaza lenne. 




2014. június 27., péntek

Ovis értékelő



Zalán esetében. 


Azon elmélkedem napok óta, hogy ezt a bejegyzést nekem valahogy össze kellene eszkábálnom (mert belső késztetést érzek rá), node vajon mi a bánatról fogok én írni?? Valójában fogalmam sincs, mi folyik a Napraforgó csoportban. Hasonlóan az átlag szülőkhöz mindig ugyanabban az időpontban érkezem az oviba (reggel 8 előtt pár perccel ill délután 16.45-kor) és hogy a két időpont között mi folyik az ovi falai között, arról gőzöm sincs. Két dolog jellemezte idén a hozzáállásom az ovihoz: 
- a koncentráció, hogy Zalán jól érezze ott magát, no ordítson reggel, beszéljen az óvó nőkkel és szerezzen barátokat. Másra emellett nem sok időm volt odafigyelni. Nem is volt lényeges.
- bizalom az óvó nőkben - biztos jófejek, szakmailag tökjó, cukik és aranyosak, amilyen a hírük.

A tények:
- Zalán nem áll szóba egyetlen óvó nővel sem az oviban (Rékáéval sem). Senkivel, akinek "óvó nő szaga" van. J.vel (Tibi unokatesója, daduska) suttogva olykor szót vált.
- Egyetlen műsort sem láttam idén, amit az ovisok előadtak volna. Karácsonykor és Anyák napján beteg volt Zalán, évzáró pedig kiscsoportban össze van vonva az Anyák napjával. Ezt ki találta ki, nem tudom, de szuperkirály ötlet volt, ha engem kérdeznek (persze nem fognak) 
- Olykor még mindig előfordul, hogy ordítva adjuk át ZalánDaliát az óvó nőknek. Zalán rúgkapál, a nyakamba kapaszkodik.
- Nem szerzett barátokat. Illetve mindig van kivel haverkodni, olykor más csoportbeli gyerekekkel is vígan játszik, de olyan PaffKata-Réka duó nem állt össze Zalán esetében.
- Nagyon örül, hogy kitört a vakáció.
- Napközben minden vélemény szerint jól elvan a csoportban. Nem passzív, nem szomorkodik, a gyerekekkel kommunikál. 
- 2 db verset hozott haza az év során. Nem mondom, hogy többet nem tanultak, csak azt, hogy ő speciel nem. Marha szegényes eredmény. Ha középsőben is hasonlót tapasztalok, szólni fogok az óvó nőknek. Úgyis annyira szeretnek....
- A csoportban vannak érdekes, hogy úgy mondjam, nem átlagos gyerekek.
A. erőszakos, kimondottan rosszindulatú, aki folyton üti-veri a többi gyereket. Amennyire én látom, nem izgatja, ha megbüntetik az óvónénik....
B. nem bírja, ha hozzá érnek, olykor minden átmenet nélkül felsikolt. 
V. nem beszél. Nem csak az oviban, egyáltalán nem. Vizsgálatokra járnak, meg logopédushoz..részleteket nem tudok.
Cs. sem beszél, csak amolyan bébi nyelven (vauvau a kutya pl., nála halmozott sérülést sejtek, olyan fura a tekintete. Mintha egészen máshol járna.)
Ehhez jön még Zalán, aki az óvó nőkkel nem áll szóba. Plusz amiről nem tudok. 
- Ami számomra a legaggasztóbb, hogy mennyire nem szeret járni Zalán oviba. Mert mondhatják, hogy milyen jól érzi magát ott, reggel, ha megtudta, hogy nincs ovi (mert mondjuk szombatot írtunk) olyan boldog és megkönnyebbült volt, hogy csuda. Most is imádja a szünetet, ahogy említettem volt. Nem is tudom, mi lesz egy hónap múlva ha visszamennek pár hétre az oviba...
- A másik félelmem, hogy vajon meddig lesz türelmük az óvónőknek hozzá. Figyelnek e rá kellőképpen. Ő elfordul tőlük, mennyire hagyják ezt rá? Meddig próbálkoznak? Lesz e olyan, hogy már nem? Vagy talán már ott is tartunk? 

Attól is tartok, hogy egy nap arra döbbenek rá, hogy ez az óvónő duó sem különb Rékáénál...Akárhogyis....Boldogabb középsőcsopira számítok. De addig még élvezzük a nyarat. Vagyis ők élvezik a vakációt és meg várom a szabit. Még egy héééét!!!!! 




2014. június 25., szerda

Holnap kezd



Még nem is meséltem. Azon a bizonyos roppantul elfoglalt héten június elején, a gyermek szemészet és az ovis ballagás közé pedánsan beékelve találkoztam azzal a pszichológus hölggyel, akit a védőnőm ajánlott. Állítólag nagy lelkesedéssel és csillogó szemekkel foglalkozik dadogós gyerekekkel és több esetben talált már megoldást a problémákra. Így indultam neki a találkának. 

Otthon fogadott, egy fiatalosan, otthonosan berendezett panel ötödik emeletén. Nemrégiben költözött át ide K.-ról férjestül és most kisbabát vár, mégpedig novemberre. Hogy várandós, azt tudtam, hiszen a védőnőm mesélte, hogy pontosan hány hetes, csak most tudtam meg. Amikor becsengettem, bénáztam még egy sort az egyik postaládávával (ez egy másik történet, nem releváns), úgyhogy lejött értem a földszintre és együtt robogtunk vissza az ötödikre. Hogy őhozzá vagyok "hivatalos", sejtettem a lift magában összezárva (terhes fiatal nő...), de ő csak a saját bejárati ajtaja előtt árulta el, hogy tényleg. 

Érdekes volt, mert ahogy elkezdtünk beszélgetni, volt egy olyan érzésem, hogy nem szeretné elvállalni Zalánt. De akkor miért egyeztünk meg egy megbeszélésben? Ez picit elbizonytalanított, bár végül a kérdései azt hiszem jót tettek nekem, mert fura módon inkább felbátorodtam és határozottabban kijött belőlem, mit szeretnék. Szakvéleményt, hogy mi állhat a dadogás hátterében és mi lehet a megoldás, kezelés. Mert állítólag erre gyerekkorban igen jó esély van. 

Ahogy a szakorvosok esetében azt már nem egyszer tapasztaltam, egész más irányban tapogatolózna, mint az ovis pszichológus kollegája. Szerinte Tibi és édesapja viszonyának semmi köze Zalán akadozó beszédéhez. Nyilván nem egy támogatandó és ideális állapot, de nagyon nem valószínű, hogy egyedül ez áll a háttérben. 

Tetszett, hogy a kérdéseimre mindig volt logikus válasza, legyen az bármire irányuló. Olyasmikre is, amire nekem még ötletem sem akadt éveken át. Amit pedig felépített illetve kivetített nekem, abban volt fantázia. Valahogy összeállt egyfajta kép. Nem mondom, hogy 100%-ban a valóság, hiszen még nem is látta Zalánt, mindössze meséltem róla, de mindenképpen biztató volt, amit hallottam tőle.

Röviden összefoglalva ő úgy véli, Zalánban hatalmas a versenyszellem. Látja, hogy Réka hogyan "teljesít" és mindent elkövet, hogy felvegye vele a versenyt. Hogy utánozza őt.  A mérce pedig igen magas.... Ezen picit csodálkoztam, hiszen nekem soha nem voltak elvárásaim Zalánnal szemben. Nem követeltem tőle, hogy 1 évesen számokat ismerjen fel vagy betűket 2 évesen, szavakat leírjon kiscsoportban, szépen rajzoljon ésatöbbi. Nem állítom, hogy nem hasonlítom össze a két csemetém, de én mindig úgy voltam vele, hogy Réka az Réka, Zalán pedig Zalán. Imádom mindkettőt. Más érdeklődésű, temperamentumú, habitusú gyerkőc, hogyan is várhatnám el tőle ugyanazt?? E. szelíden rávezetett, hogy hiába, ha soha nem is jeleztem elégedetlenséget Zalán felé, ő TUDJA, ÉRZI, LÁTJA, hogy mi a helyzet, hogy mihez kell (szerinte) "felnőnie"...

Bő 1 órát beszélgettünk, majd végül abban maradtunk, hogy heti 1 órában foglalkozik Zalánnal. Holnap kezdenek a fiúk három órakor. Fiúk, mert Tibi viszi majd, nem én. Elvileg egy óra múlva megy érte. E. azt szeretné, ha négyszemközt maradhatna Zalánnal, vagyis Tibinek ott kell hagynia egy kvázi vadidegen helyen....Hát kíváncsi leszek. E. azt mondta, ne izguljak, ő már sok mindent látott, ha fél órát ordít a pasi, kivárja és akkor még mindig tudnak fél órát játszani. Azonban nem hinném, hogy Tiborom rávehető lesz egy ordító Zalán hátrahagyására, úgyhogy tényleg nem tudom, milyen lesz az első óra. Az bizonyos, hogy készülünk rá, Zalán egy nagy zöld táskában mindenféle játékot vihet majd magával (az új lakás miatt játékok nincsenek a "rendelőben"). Azt mondtam neki, most, hogy nincs ovi, E. néni foglalkozik vele, mint Rékával Irénke néni annak idején a Nevtanban. Ez szemlátomást tetszett neki. Remélem, szeptemberre szóba áll E.-vel, mert sajnos természetesen csak szülésig tudja vállalni. Illetve amíg lehetősége lesz rá.

2014. június 24., kedd

Könyvmoly nevelde


No igen, van néhány vágyam a gyerekeimmel kapcsolatban. Az egyik, ami most legelőször eszembe jutott, hogy válasszanak valamllyen sportot maguknak. Kezdetnek jó lesz mondjuk az úszás, majd jöhet valami más is, teljesen mindegy, csak legyen az életükben rendszeres sport. A másik ilyen, hogy barátjuknak tekintsék a könyveket, szeressenek olvasni. Kapjanak az olvasástól majd legalább annyi örömet, mint én. 

A gyerekek könyvcsomagot kaptak annak megünneplésére, hogy kitört a vakáció. Tudom, olcsóbb lett volna, ha ünnepélyes keretek között mondjuk bevonulunk a könyvtárba és kikölcsönzünk egy szekérderéknyi könyvet...dehát nem bírok a véremmel, nekem muszáj új könyvet venni nekik időről-időre. Mert ebből sosem lehet elég. Ha egy pillantást vetek a Pagony kiadó TOP10 listáját, hááát...nekünk nem sok minden hibádzik belőle. Talán csak a nagyfiús és a bébi könyvek kivételek ez alól. Lássuk miket szereztem be a nyári vakációra (legalább az elejére)



Jill Tomlinson könyveit nagyon szeretik a gyerekek, a cicás a kedvencük, aki Angliába libbent át egy hőlégballonon Franciaországból és nagyon haza szeretett volna menni a kis halász családjához és a három kisfiúhoz. A gorillás kötetbe még nem kóstoltunk bele, de remélem, ennek is sikere lesz.




A foglalkoztató könyvet Zalánnak vettem, de Rékának is akad benne egy-egy feladat, ami neki való. Nagyon szép, igényes kötet, élénk színekkel, bogyóésbabócára jellemző képekkel. 12 mesét is tartalmaz a könyv, eddig kettőt vettünk át...bevallom...elég unalmasnak találtam őket, bár a gyerekek nem panaszkodtak. Igazából manapság divat Bartos Erikát nem szeretni és majdnem ciki az ő könyveit olvasni a gyerekeknek....Pedig a Bogyó és Babóca sorozat Zalán egyik kedvence. Ami engem illet, szerintem 4-5 éves korig teljesen jók a BE könyvek is. 2-3 évesnek pedig remek. Igaz, én unom őket, de ez mellékes tényező.

kk

A Graffaló történet folytatása a  Graffaló Kölyök Julia Donaldson és Axel Schiffler tollából. Zalánnak ez is tetszett, bár a kívülről megtanult Graffaló egy fokkal jobbra sikerült az én véleményem szerint. A vége amolyan kurtán furcsa...


Amikor ennek a könyvnek az első sorait olvastam az ovis ballagás előtt egy könyvajánlóban, naná, hogy elbőgtem magam rajta. Arról szól, milyen lesz az iskola egy kis elsősnek. Nem kifejezetten egy mestermű az írás, még Réka sem döntötte el, hogy szereti vagy nem annyira szereti, mindenesetre szerintem tájékoztató jellegű és valamilyen szinten megvilágító olvasmány. Némely képen pedig teljesen olyan, mintha Réka mosolyogna ki a könyvből. Picit sötétebb hajú, oldalra csatolás nem jöhet szóba nála, de hasonlít, kimondottan hasonlít....


Az abszolút kedvenc a Titi sorozat egyik darabja. Számomra még nem derült ki, hogy ez melyik a három közül, mindenesetre ez az a rész, amikor Titi a toronyház tetejére költözik egy kis szobába. Egy háziállatkája is van, egy kis csótány. Hát nem elragadó? De tényleg, remekül megírt történetek, érdekes karakterek, egyedi, azonnal felismerhető grafika. Egyszerre izgalmasak, viccesek, igazi Rékának való mesék. Általában egy mese sosem elég, minimum három után elégednek meg a kedélyek. Annie Schmidt teremtménye Szutyoksári is, akit szintén nagyon szeretünk. Mááár látom is a lelki szemeim előtt a másik két kötetet a polcunkon. 


2014. június 23., hétfő

Ők mondták


Nálunk szabály, hogy a gyerekek nem tartózkodhatnak egyedül az erkélyen (alattunk második emeletnyi a mélység). Egyik rémálmom a sok közül, hogy... na nem is festem az ördögöt a falra. Egyik este Zalánnak hiába magyarázom eme alapszabályt, nagyjából tojik rám. Elfogy a türelmem.
- Zalán, este van, sötét van, tessék bejönni az erkélyről, világos?!
- Nem, sötét....- morogja az orra alatt. 

---

Zalánék kitalálósat játszanak a baleseti osztály folyosóján, amíg Rékára várunk a röntgenben. 
- Hatalmas a feje? - kérdezi Zalán.
- Igen!
- Hatalmas a szája?
- Igen. 
- Rettentő nagy?
- Hát...igen. Mondhatjuk.
- AKkor tudom már. Graffaló!

----

Zalánnak nem sikerül valami projekt az építőkockák terén.
- Basszus.... - bosszankodik.
- Ilyet nem mondunk. - intem meg én.
- Jó, akkor bassza meg!
- Ilyet pláne nem mondunk!!! - hüledezek.
- Ajhh....anya....akkor mit mondjak ilyenkor??
- Hát mondjuk, a macska rúgja meg...Vagy a fene egye meg...ilyesmi.
- Jó, legyen a kutyafáját!
- Legyen....

---


Réka nézegeti a talpam fürdés után, ahogy a kanapén tehénkedünk. 
- Anya, az én lábam is ilyen lesz, ha felnőtt leszek?
- Igen. - felelem óvatosan, gyanakodva.
- Jaj, ne már.....Nem akarom!!!
Utána napokig időről időre a talpamat szemügyre vettem, majd időpontot kértem egy kis pedikűrre...Biztos, ami biztos.

---

Ebédelünk az asztal körül hármasban.
- Anya, nagyon szeretlek. - leheli Zalán (ami nem ritka tőle, naponta többször hangsúlyozza éppen aktuális érzelmeit irányomban.) Ez alkalommal folytatta is.
- Ha majd meghalsz, nagyon foglak sajnálni.

---

Mosogatok a konyhában este. Réka egyszer csak megszólal a vacsora asztal mellől.
- Mindig csak dolgozni, dolgozni, utána mosogatni, főzni, mosogatni, takarítani, óóóó...én nagyon szeretek gyereknek lenni, nem akarok felnőtt lenni.
Nohát vagy valamit rosszul csinálunk vagy valamit rosszul kommunikálunk, vagy mindkettő...

2014. június 20., péntek

Megyek az óvodába...



Battyogtam ma az óvodába Zalánomért, aki - Rékával ellentétben - a héten még jár oviba. Nem tanultuk meg, egy év erre kevés volt, hogy neki nulla, zéró kedve menni, ha Réka itthon maradhat. Nem érdekes, talán majd jövőre. Büntetésem az volt, hogy minden nap ordító Zalánt hagytam ott az oviban, Tibié pedig, hogy ebéd után érte ment bűnbánatában.

Olyan furcsa érzésem volt délután, valahogy Réka hiányom támadt. Persze majd megszokom, némi spéttel, de felfogom, hogy elballagott a drága, neki többé nincs ovi , nem Manós és nem is Pitypangos (leszámítva a nyári gyerekmegőrzős ovit), hanem naaaagy és okos iskolás. De ott és akkor csak pislogtam, picit értetlenül.

E. óvónéni összecsomagolta Réka  kis váltócipőit, amit még a ballagáson felejtettünk benn, majd a laminált fotót is lehozta nekem, ami Réka öltözőszekrényén, polcán virított 3 éven át. A 3,5 éves Réka mosolygott vissza róla. A kis vitorláshajó figura mellett jövőre másik kispajti fényképe fog díszelegni, így van ez. Igazán nem zárhatják be az ovit, csak mert a 2011-14-es Manó banda iskolába készül.

Az is fura, hogy az óvó néniknek jövőre kiscsoportjuk lesz megint. Ráadásul nem is ott, ahol eddig állomásoztak a Manók, hanem az épület egy másik szárnyában. Azt mondják, nekik is fura, még 20 év után is, de kutya ugat, a karaván halad....

Ezt még hétfőn írtam, ma péntek van. Már jobban vagyok. :) 

Azóta kitört a vakáció Zalán számára is, ami nem lesz túl hosszú, ahogy kinyit az ovi 4 hét múlva, imádnivaló csemetéim máris ott találják magukat az összevont csoportok egyikében. Mindketten, az Elballagott is.Terveim szerint 2-3 hetet járnak. Nem örülök neki, de még mindig jobb helyük lesz mint Tibi irodájában, ahol szabadon unják halálra magukat. Ha nagyon gáz lesz az ovi, akkor persze újratervezés és kitalálunk valamit....de bízom benne, hogy ketten együtt ellesznek egész nap. Vagy legalább fél napot. 

Friss hír az iskolánk (a leendő) háza tájáról, hogy É. tantónénit megválasztották az ÉV TANÁRÁNAK a Rákócziban. Ami nagyon sokat nem jelent, de mindenképpen biztató a mi számunkra. Remélem, szeretni fogja Rékát és viszont...Igazgatóbácsi szerdán bezárta a tanévet, értékelte is azt, amiből egyetlen mondat maradt meg a fejemben. Az iskola átlaga 4,5 volt ebben a tanévben  (Mivan???), az iskola 16 osztályában 156 db kitűnő tanuló van (Mivan???)....

A. közölte velem múltkor (most volt elsős a kisfia a suliban), hogy készüljek fel, tanulunk majd, mint az állat. Napi 2 órát. Ők nagyjából 4-től fél 7-ig nyomták minden nap. Hétvégén is. Téli szünetben is, leszámítva a Szentestét. Nem mondtam A.-nak, de engem ez egészen elborzasztott. Én ezt nem szeretném. Akkor inkább ne legyen kitűnő tanuló Réka, sőt, a tagozat sem kell ilyen áron. Megutáltatom vele úgy a tanulást egy életre, hogy csak na. Hát nem?? Aztán később megnyugodtam, beszéltem M.-mel (másodikos a leánykája ugyanebben a suliban), ők napi fél órákat tanultak, átnézték, amit a napköziben műveltek, esetleg elfeledett házikat pótolták. A hihetetlen mennyiségű szorgalmi feladatot ezek szerint átugrották, de mindez nem sokat számít, a kiscsaj így is elég jónak bizonyult év végén a tagozatos osztályba, felvették.

Én még nem tudom, hogy lesz, mint lesz, sosem volt oskolás gyermekem, de semmilyen téren nem vagyok felkészülve arra, hogy az elsős gyerekemmel órákat tanuljak és gyakoroljak naponta. Ez borzasztó....Talán nem is lesz szükség, hiszen Réka "túlfejlett", ahogy a középsős óvó nénije mondaná....Szóval reményeim szerint az első osztály az írást leszámítva nem lesz nagy kihívás neki. Egyre nagyon izgalommal várom a szeptembert. Jó azért, hogy még odébb van, de várom azt is...

2014. június 18., szerda

Szülőiértekezletes



Avagy mi minden hangzott el ama forró délutánon a suli étkezőjében szülői értekezlet címszó alatt.... (Volt légkondi, úgyhogy nagyon virgoncak voltunk.)


- Első tanítási nap: szeptember 1. 7.30-kor minden elsősnek jelentése lesz az iskolában.
8 órától tanévnyitó....Olykor még mindig nem teljesen világos, mit keresünk majd mi ott....
Kötelező viselet: sötét alj, fehér felső, suli nyakkendő/kendő, ünneplő cipő

- A suli napközi otthonos iskola, tehát 16 óráig KÖTELEZŐ az órákon, napköziben a megjelenés. Ez azt is jelenti, hogy külsős edzés, különóra 16 óra előtt kizárt. Leckeírás 3-4 között.
- Reggelente 3/4 7-től van ügyelet az iskolában, negyed 8 után elfoglalhatják a gyerekek a saját osztálytermüket.
- Elsősöknek mindig a földszinten, a bejárathoz közel van az osztályuk.
- Tantónéni E. néni és É. néni.
- Réka 1/B-s lesz, ahol az osztálylétszám 29 fő. Hogy ebből mennyi a saját nevelési igényű, illetve halmozottan hátrányos helyzetű, még nem tudni....csak sejteni. Lesznek.
- Valamennyi cimborája a B-be került, juhúúú!
- Első tanítási napon történik majd a tankönyvet átvétele. 3 tankönyv lesz tartóskönyv, ezeket a mostani elsősöktől kapjuk meg (újat vesznek nekünk, a régit megtartják). Ez szerintem hülyeség, kár, hogy nem opcionális, de mindegy.

OLVASÓKÖNYV
ERKÖLCSTAN
ÉNEKKÖNYV

A fennmaradó tankönyvek ingyenesen, alanyi jogon járnak a gyerekeknek.

- Magyar tankönyv: Apáczai könyvek (egész alsó tagozatban)
Állítólag nem gyors, de alapos munkát végez a gyerekeken. Szótagolva tanít, ami a pontos olvasás elsajátításához elengedhetetlen. 
- Matek tankönyv: Hajdú féle könyv (Műszaki könyvkiadó)
- Az úszó szakosztály vezetője nem volt szimpi. Nagyon előadta magát, hogy csak náluk, ők a legjobbak, a legprofibbak, magasan a legjobb minőség....Sz. néni lesz az úszó edző, úgy néz ki, hááááát, nem lehetett válogatni, Szi. néninek jobban örültem volna azért.
- A Rákóczi nem tesi tagozatos suli, mégis a 3 alap tesi mellé jön a 3 úszás, így már hatnál tartunk. Lehet ezen kívül az úszás helyett atlétikát, judo-t és valami karakter táncot választani. Ennyi. Nem valami sok...Foci, aerobik vagy ilyesmi? Még jó, hogy szeret a csajszi úszni.
- Erkölcstan vagy hittan a következő  tanévben is beépül majd az órarendbe
- Zenei oktatás elsősöknek nem kifejezetten ajánlott, nem szeptembertől...
- mindenbe/mindenre (DE TÉNYLEG, ceruza vagy zokni sem kivétel!) rá legyen írva a gyerkőc neve (vagy ovis jel, bár az nem biztos, hogy egyértelmű lesz)
- Készüljenek fel a szülők, hogy gyermekük több mindent hagy majd el a suliban, mint az el tudnák képzelni....Pedig én nagyot képzeltem....
- Ne riogassuk a gyerekeket az iskolával! "Na majd az iskolában nem játszhatsz egész nap!" "Na majd a tantónéni....."-" Vége lesz ősztől a jóvilágnak!" ilyesmi és társai lehetőleg ne hangozzon el...

Röviden, tömören ez volt a lényeg.

Ami pedig a beszerzendő cuccokat illeti, no arról is kaptunk egy szép listát. Íme.



Iskolatáska:
nagy méretű (NEM a legkisebb méret, amit elsősöknek ajánlanak),
jó minőségű, kemény hátrésszel, belül rekeszekkel


Magyar órára: 
4 db (vagyis vagy 10) 14-32-es füzet, jól látható margóval
3 csomag írólap
üzenő füzet (1 db 14-32-es füzet - beleragasztani a suliban kapott nyomtatványt)
öntapadós betűtartót az iskola rendel


Matematika:
2 db (vagyis vagy 5) 27-32-es füzet (jól látható margóval)
névvel ellátott műanyag doboz tetővel (OBI-s, padba, a sok apró holminak)
tükör (keret nélkül, Müllerben pl. kapható, második félévre)
15 centis vonalzó
műanyag számegyenes (vagy laminált papír :))
2-3 csomag pálcika (cipzáros zacskóba átcsomagolva)
2-3 dobókocka (cipzáros zacskóba átcsomagolva)
műanyag óra
logikai készlet (2 db, 1 tartalék)
számkártyák bérlettokba áttéve (2 csomag egyelőre elég lesz)

Technika-Rajz
ragasztó (nem folyós, golyós)
hegyes végű olló
5 db dosszié
1 db rajztábla
100 db rajzlap (50 az előírt)
színes gyurma
2 db ecset (vagyis 6) 6-os és 10-es
12 színű, jó minőségű festék
nagy méretű ecsettál
törlőruha cipzáros zacskóba csomagolva
színes lapok (négyzet alapú)
A/5-ös füzet alátét
festéshez póló


Ének:
1 db hangjegy füzet

Tolltartóba
grafitceruza (10 db HB-s, 10 db B-s, legjobb a háromszög alakú)
8 db postairon (nem vastag, egy ceruza)
10 db zöld színes ceruza
10 db radír (vagy 20...persze csak egyet kértek)
ceruzahegyező (5 db) ebből is egyet kértek
12 színű színes ceruza


Testnevelés:
tornacipő
2 db kék tornadressz
fehér zokni
melegítő (belebújós felsővel, meleg, nem muszáj, hogy új legyen, akár bokavillantós is lehet)
úszódressz (2 db)
sapka, szemüveg, papucs
köntös
nedves cuccoknak zacskó vagy külön táska
váltózokni és bugyi, fésű, hajszárító (utazós) 

Tisztasági csomag:
kéztörlő, pohár, fesű

Váltócipő - szandál a legjobb

Uzsonnatáska (bele ruhaszalvéta) ,

Táskák
tornacucchoz táska (nagy méretű, hogy minden beleférjen,
úszótáska

Egyéb:
Genotherm soksoksok
vékony gumis mappa a füzeteknek (A/5)
matrica füzetekre és könyvekre (név, osztály,tantárgy)
nejlon csomagoló 




2014. június 15., vasárnap

Picsogás egy ballagás felett


Két éve az óvoda melletti játszótéren hintáztattam a gyerekeket önfeledten, amikor a szomszédból, az óvodából, a nyárfák mellöl színes lufikat ragadott magával a szél. Fehérek és kékek voltak. Ballagott az akkori Kistücsök csoport. Néztem hol a gyerekcsapatot, a ballagókat, hol a távolodó lufikat az égen és arra gondoltam egy mini könnycseppet elpárologtatva a szememből.....bakker, de jó, hogy mi még csak a kiscsoportnál tartunk, Zalán pedig pindurka! 

A ballagás előtti napon este azon kaptam magam, hogy gugli haverommal ovis ballagási dalokat és verseket olvasgatok a neten és csöndben pityergek rajta, mint egy elmebeteg.   Némelyiket konkrétan feldolgozhatatlannak ítéltem. Réka a kanapén ücsörgött mellettem, Tibi a winchesterét bütykölte (ami nem fegyver) és igen furán pislogtam rám. Azt hitték, szabira ment a józaneszem. Pedig csak edzettem magam a másnapra, hogy élesben az én lágy szívemet ne hassa meg túlságosan a ballagási versek sora. Nem akartam zokogni egy olyan búcsúztatón, amit egy hónapja még tökre vártam...hogy végre vége legyen ennek az ovis 3 évnek. 

Csakhogy közben rájöttem, amit agyam hátsó, eldugott része egyébként jól tudott, hogy ennek az ovinak a végével annyi minden más is visszafordíthatatlanul lezárul. Végéhez ér egy nagy korszak, iskolás lesz a lány ősztől. Vége a gondtalan, felhőtlen éveknek, az egész napos szabad játéknak. Az önállóság egy újabb fokozata jön el. Eddig legalább a tekintetemmel felügyeltem még nagycsoportban is, ahogy átöltözik reggel a lány, egészen a csoportszoba küszöbéig kísértem, ott adtam át őkelmét az óvó néniknek...Most meg a szülői értekezleten azzal "terrorizáltak", hogy szeptemberben, az első két hét után (?) már az iskola nagykapujában eljön a búcsúcsók ideje. Viheti egyedül az iskolatáskát, az úszótáskát, uzsonnatáskát (ha nem fér a nagyba, ezt még nem tudom), tornazsákot (ha aznap tornaórája is lesz) az én piciny leánykám. 

Meg aztán.....El kell köszönni számunkra néhány nagyon kedves embertől, legyen az csemete vagy anyuka. Az egész csoportot sem tudjuk sajnos magunkkal vinni az iskolába (csak 4-5 emberkét). És egyáltalán, Réka soha többet nem lesz hat éves. Sőt, öt sem, négy sem, kisbaba sem. Ez pedig milyen dolog? Miért van az, hogy elszáguldanak az évek? Pedig megbecsülök minden hetet, minden egyes napot, amit együtt lehetünk. Réka éppen hat és fél éves volt a ballagás napján. Hamarosan hét lesz és aztán nyolc...Ez pedig borzasztó (és csodálatos), mert szédületes ütemben nő fel és semmit nem tudok tenni, hogy lassítsam az időt. Annyi mindent próbálok és semmi nem használ....

Másnap 4-re értünk az oviba, Rékástul, mamástul, virágostul, mindenestül. Délelőtt bevittem Rékát az oviba, hogy utoljára együtt legyen a bandával az oviban, illetve hogy próbálja a délutáni műsort, ne legyen számára idegen a program. (Aggodalmam felesleges volt, de mindegy. ) Perzselő meleg volt csütörtök délután, de nem fullasztóan a rosszullétig. Egyébként meg lehetett volna bármilyen az időjárás, mit sem számított volna. Az árnyékban rendezték be a "színpadot", a szülőknek padokat hoztak ki a tornateremből, a gyerekeknek a kis Ikeás székek jutottak jeleikkel felszerelve. Utoljára.

Amíg vártunk a gyerekekre, hogy lesétáljanak közénk a műsorra az emeleti csoportszobából, Zalán terelte el a figyelmemet. Miután 25-ször elmondtam, hogy el ne engedje az ajándékba kapott héliumos lufiját, azt a fehéret, mert többet nem látja. Tényleg nem. Tutira nem. Ahogy a második perc elkezdett ketyegni, amikor nem szóltam rá csöpp fiamra, hirtelen egy fehér lufi lódult a levegőbe, alatta a dühösen toporzékoló és fogait csikorgató minipasassal.....Agresszív kismalacként azt kántálta: Nem baj! Nem baj! Nem bánom! Nem bááánooom! .....Jó volt ez így egyébként, korábban tisztán láttam a lelki szemeim előtt, hogy a ballagási műsorban a hangosítást is túlordítva sakált játszik: "Anyaaaa, a lufiiiim, elrepült!!!! Vegyél nekem másikat! Azonnal!!!!!!!! -Tönkre tette volna az összes videó felvételt a búcsúztatóról....

Aztán előmasíroztak a gyerekek, külön a lányok, külön a fiúk. Szépségesek, édesek, aranyosak, csinosak és belecsaptak a műsorba. És abba sem hagyták vagy 50 percen át. Na igen, az udvari, kihangosított  ballagás mellékhatása, hogy nagyjából háromszoros terjedelemre nyúlik a buli. Rékának kicsi szerep jutott, kisebb, mint amit érdemelt volna, viszont azt úgy mondta el, hogy az kifacsarta belőlem az első könnyeket. Olyan ügyesen szavalt, átélve a tartalmát, le a kalappal!

"Kicsik voltunk nagyok leszünk
Hívogat az iskola
De téged, szép óvodánk
nem felejtünk el SOHA."


Ezután a kiscsoportosoktól kapott tarisznyákat kapták meg a gyerekek az óvónéniktől, sorra egymás után. Láttam, hogy Dóri néni a könnyeit törölgeti, a komor, szigorú Marika néni szintén és E. óvónéni is....amikor pedig Réka egyik csoporttársa, Patrik elpityeredte magát, végem volt. Felcsendült a Múlnak a gyermekévek című dal, ami az utóbbi hetekben új értelmet nyert nekem. Tudok rajta frankón bőgni!!!!! Mint a záporeső. Ekkorra - utóbb derült ki, Tibitől tudom - szinte mindenki sírt és sírt... Mármint a felnőttek közül. A gyerekek helyesek, lazák, vidámak voltak (illetve Réka helyenként unott), mosolyogtak, integettek lelkesen....

Végül minden "felmenő" egy lufit adott át a gyerekeknek, melyet aztán együtt, egymás mellé állva, egyszerre elengedtek, vele együtt pedig lezárták az ovis éveket. Nagyon szomorú pillanat volt a búcsú, tényleg keserves, nem is gondoltam volna, mennyire az lesz.....

Csak olyan közhelyek jutottak eszem, milyen gyorsan elröppent három év. Milyen élénken él bennem az első két nap emléke. Amikor Réka ordított, mert a többi gyerekkel szeretett volna ebédelni, nekünk pedig csak másnaptól volt kaja rendelve....Mindez rögtön az első napon. Mennyi mindent tanultak kiscsoportban, verset, dalt (akkor még....) Hogy ennek ellenére azért a beszokás nem volt annyira könnyű, Rékának el kellett magyarázni pl., hogy ebéd után az óvodások alszanak (ő már itthon erre egy ideje nem volt hajlandó....)

A ballagást tortázás és nasizás zárta a csoportszobában. Az óvó néniknek átadtuk az ajándékokat, a gyerekekről készült albumot tenyérlenyomatostul, rajzostul, soksok fényképestül. Virágot is kaptam illetve megkezdődött a személyes búcsú is, egyik anyuka köszönt el csemetéstül a másik után. Jött pogácsa, torta csokiból, folyt a baracklé, meg a könnyek....Ültem ott a mosogató előtt egy sarokban, kezemben Réka minden csokrával és azon tűnődtem, te jó Isten, nehogy kitaláljam, hogy mennyire szuperkirály volt ebbe az oviba járni Rékának és sírjak még az óvó nénik után is, mert az tényleg érdekes lenne...De tényleg, hiányozni fognak....

Zárásul készült közös fotó az óvó nénikkel lásd itt:



Majd belefogtunk mi is a személyes elköszönésbe. Egy óvó nénin és a daduson jutottunk túl, amikor azon kaptam magam, hogy megint bőgök és megbízhatatlan a hangom, elcsukló, szóval E. óvó nénitől nem búcsúztunk el érdemben. Még biztosan találkozunk, lesz rá alkalom. Egyébként itt lakik a szomszéd utcában....

Ennyi volt. Manó csoport 2011-2014. Jó részük iskolába megy, 8 emberke újra nagycsoportos lesz itt vagy ott. Jó banda volt, szerettem őket, szeretettel gondolok rájuk. Nagycsoportosból iskolás lesz, kiscsoportosból középsős. Az óvó nénik újra kiscsoportos bandát kapnak, ők lesznek az új Manók. Hát így van ez...Körforgás, örök körforgás. Nagyon boldog vakációt az elballagott Manóknak! 

Képek:


                                                         Indul a mandula....
                                                 
                                                         Műsor közben
                                                        Egyik csokor a háromból
                                                       Gipszben sem lehetetlen tapsolni

                                                        Fedrával
                                                        Amikor unta magát
                                                        Réka Kismanó és mellette a jele, a kishajó
                                                       Amikor verset mond
                                            Amikor lufit kap
                           


                                                  És amikor az elszáll....



















2014. június 14., szombat

Difer végeredmény




Kézhez kaptuk Réka "bizonyítványát" (nem az!!!!!), vagyis a Difer összesítést. Ugyanaz a véleményem, ami korábban volt, hogy ez a teszt alul méri Rékát. Nem azért, mert elfogult vagyok vele, hanem egyszerűen tudom, mit tud. Ezzel kapcsolatban egyik félelmem az iskolával kapcsolatban, hogy vajon ott is ez lesz majd a helyzet? Lesznek tesztek, aztán "nem lesz kedve" megírni, végigcsinálni? Tojik az eredményre? No remélem, nem. :)

Lássuk az eredményeket pontokba szedve. Némi támpontot adhat a tesztet nem ismerőknek, hogy a befejező szint jelent iskolaérettséget. Minden ami afölött van, szupi.



Írásmozgás koordináció (8 db izé lerajzolása 4 vonal közé. Szigorú pontozású, az átírás máris nulla pontot jelent az adott feladatnak. Réka....noshát...átírt egy párat, naja....

2013. november. - 71%
2014. május        - 63%

Vagyis még egy kis ovi és Réka totál ügyetlen lesz. :) Kár, hogy láttam ezt a nevtanban 80% fölötti minőségben elkészíteni. Ami befejező szint, köszönjük szépen! Igaz, nem is tulajdonítottak az óvónénik ennek az eredménynek jelentőséget.

Beszédhanghallás fejlődése

2012. október - 15/13 pont, 2 hiba, 87% befejező szint
2014. április -    15/14 pont, 1 hiba, 93%  OPTIMUM SZINT

Az az egy hiba: 1 vagy 2 db L megkülönböztetése (hát ez nem nagy baj, ha még nem tudja)

Relációszókincs fejlődése

2012. október - 24/19 pont, 5 hiba, 79% haladó szint
2014. május    -24/22 pont, 2 hiba, 92% OPTIMUM szint


Elemi számolási készség fejlődése

2012. október - 47 pont, 81% (5 hiba) befejező szint
2014. április -    52 pont, 89% (2 hiba) befejező szint

Itt nem jöttem rá, hogy számolták a pontokat. A álláspontom maradt a régi: Réka ebből 100%-ot tudna, ahogy a nevtanban. Persze a 89% is szép teljesítmény.

Feladatok:
- 21-ig elszámolni
- számkör átlépése (50)
- számkör átlépése (500)
- visszafelé számlálás (11-8)
- visszafelé számlálás (501-498)
- műveletek pálcikákkal (3 feladat - hibátlan)
- számképfelismerés (egy, kettő és három számjegyű számok - hibátlan)
- számolvasás 

Tapasztalati következtetés fejlődése

? :                10/8, 2 hiba, 81%  haladó szint
2014. május:  10/9, 1 hiba, 90% OPTIMUM szint 

Itt nem említ feladattípusokat a füzetke.

Ezt kétszer mérték fel, mivel első nekifutásra valami hatvanakárhány jött volna ki....Aztán másodjára együttműködött őkelme.


Tapasztalati összefüggés megértése

2012. október: 24/23, 1 hiba, 94% OPTIMUM szint
2014. május:    24/24, hibátlan, 100% OPTIMUM szint



A (Manó) csoportátlagot szerintem már leírtam (2013. ősz), frissebb adatom nincs:

íráskoordináció:                   43%
elemi számolás:                    74%
tapasztalati összefüggés:       55%
beszédhanghallás:                 88%
tapasztalati következtetés:   70%












Két szürke, két kék



Nem hiszek a TB-s egészségügyben, mondtam már? Vágyom a megbízható és minőségi eü-re, a gyakorlatban viszont egyelőre félek tőle, kerüljük, ha lehet. Úgy alakult, hogy kivétel ez alól a szemészet, ahol privátban is ugyanahhoz a doktornőhöz járnánk, mint aki tb-sen rendel, vagyis miért is ne baktatnánk be a rendelőintézetbe hozzá ingyen? Ha már fizetjük a TB-t. Elvégre 3 hónapos várólistát fél lábon is ki lehet bírni, nem?

A gyermek szemészet minálunk egész jól szervezett, már amikor legutóbb arra járunk 3 éve, akkor is ilyen benyomásom volt. Talán túlszabályozott is, hogy nagyot nő a gyerek, amíg az időpontkéréstől eljut az időpont konkrét dátumáig, mindegy....A rendelő tiszta, sokat nem kell várni (a rendelőben már....), a személyzettel sem volt eddig gond.

 Ahogy benyitottunk a rendelőbe, egy termetes asszonyság pattant fel egy székről, hogy mi járatban jöttünk. Később kiderült, hogy ő a Szemcseppentő. Elregéltem, hogy merre hány méter, mire legutolsó leletet kért tőlünk katonásan, jól betanulva a szövegét, ám engem ezzel kellőképpen zavarba hozva. Megelégedett néhány TB kártyával, de a szeme állásán láttam, meg van a véleménye rólunk...Muszáj szabadkoznom, én úgy tudtam, minden előző lelet ott figyel a rendelő számítógépes rendszerében, akár azt is le tudják kérni, milyen Apgar értékkel születtek a gyerekek. Előző leleteknek meg amúgy sem volt sok értelme, mivel csak kontrollra jöttünk. Ahogy ez utóbbi félmondatot elejtettem, az asszonyság gyanakvása oldódott. Szóval nem dobtam ki a leleteket, csak nem hoztam el, ugyi? Ugyi....(Most komolyan, annyire hülyének nézek ki?)

Először Réka szemét tesztelte a doktornéni velem, majd Zalánét Tibivel. Minden oké volt tágítás nélkül, dokinéni meglepődött, hogy enyém gyerek milyen könnyedén ismer minden betűt...Nem tudta megállni, hogy megjegyezze, ez a gyerek halálra fogja unni magát a suliban ősszel. Valahogy azt érzem, hogy nem, felkészültek a sulik unatkozó gyerekek ellen, már maga a NAT biztosíték erre szerintem (bár nem vagyok szakértő belőle). Nem szóltam semmit, gondolkodtam, hogy most szégyelljem e magam, túlfejlődött a gyerek, vagy tegyem hozzá, hogy olvasni is tud, bár még nem úgy, mint én. Hallgatni arany, úgyhogy emellett maradtam.

Ahogy Zalán is végzett az első körrel ( ő valami elefántot és autót nem látott a tesztpapíron, illetve talán látta, de nem kiáltott fel, hogy mi az - nehéz dolog a nem kommunikatív gyerekekkel a diagnosztizálás), jött a három körös szemcsepp. Az elsőt nagyon jól viselték, a másodiknál volt némi nyafi, Zalán erősen tiltakozott, a harmadiknál pityergett és ordított mindkettő. (Réka pityergett, Zalán ordított.) Mellettük egy szőke kisfiú mindhárom cseppentést vadul végigordította, a végén taknya-nyála egybefolyt, ami lelkileg nem jó benyomást gyakorolt az enyém gyerkőcökre. 

Ki is találtam, hogy ha minden rendben lesz, 2-3 évig idesejövünktöbbet lesz. Túl a 3. cseppen, kaptunk 1,5 órát tágulni pupillailag. 1,5 órát, ez holtbiztos. Fogtunk magunk, kitántorogtunk a kánikulába, vettünk jeges teát, postán ügyintéztünk, majd bevásárlóközpontoztunk. Éppen vissza indultunk volna rendelőbe, amikor csörgött a mobilom, hogy "anyuka, merre tetszenek lenni, fél órája várjuk vizsgálatra a gyerekeket. Édesanya, visszaszűkül a szemük a gyerekeknek".... Éppen a Takko kellős közepén álltam, egyik kezemben a telefonom, a másikban két felső és egy szoknya....Rohantam a pénztárhoz, onnan Tibihez, vele tovább ki a plázából, be a rendelőbe, fel az emeletre. Odabenn közölték velem, hogy fél óra kimenőt kaptunk csupán. Fél órát. 

Na most vagy én vagyok süket és akkor sürgősen időpontot kell kérnem a fülészetre, vagy napszúrást kaptam, vagy hülye vagyok alapból és többszöri egymás utánban is a fél órát 1,5-nek hallottam, vagy a termetes asszonyság, a bódító hónalj szagával félrebeszélt. Nem tudom melyik, nem mélyedtünk vitába, mert a hitesuram, aki végig mellettem állt, egyáltalán nem tudta megmondani, hogy fél óra vagy másfél hangzott el. Csak annyit brummogott, hogy felé másfelet jeleztem, ő meg azt nyugtázta.

Lényeg a lényeg, minden oké a gyerekek szemével. Pontosabban Zalánnál valami nem teljesen 100%-os, csak 99,9%.... úgyhogy suli előtt majd vinni kell kontrollra (2-3 év múlva). Egyelőre minden oké, de azért tartsuk szárazon a puskaport, hogy úgy fogalmazzak. Kicsit bemajréztam ezen, aztán napirendre tértem e fölött.

Fenn és lenn, fenn és lenn, így hullámzom én....