2010. december 30., csütörtök

2010 - Mérlegen az esztendő

Azaz mi mindenre tettünk szert idén.

Noshát az év beszerzése kétségkívül és vitán felül: 1 db tökös fiú gyermek, aki a Zalán Tibor névre hallgat. Kora 7 hó és cirka két hét. Karácsony másnapja óta 1 fogú, kiságyban álldogálós pasas. Egy csupavigyor fickó. Október óta vallása református. 

Továbbá: a sorrend nem fontossági, egyszerűenígy pattannak az események az eszembe...

-  Gazdagabbak lettünk 1 db kimoshatatlan rózsaszínes foltra a bézs kanapén, melyet egy mosható (!) filc ejtett. Vanish sem hatott sem először, sem másodszor. Azóta úgy elrejtettem  a mosható és nem mosható filceket Réka elől, hogy magam sem tudom biztosan hová tettem őket.

1 db hányás okozta foltra a folyosó falán, közvetlenül a vécénél. A nyáron volt egy emlékezetes afférja Rékának a dinnyével, ami nem maradt nyomtalanul. A lelkecskéjén sem, mert azóta nem eszi meg a dinnyét, a falon pláne. Nem mondom, hogy jól mutat az "alkotás".....kicsit olyan, mintha valaki nem ért volna ki a vécére időben.

Nagyjából 2 m3-nyi ruhaneműre, használt, örökölt és új vegyesen.Természetesen gyerekruha, nekem sajnos nincs is ruhatáram, csak egy pici halom rongyom....

1 m3-nyi játékra. De karácsony lecsengésével lesz ez kettő is. Vagy...tejóég...három????

1 db pisifoltra a háló matracán - gyk. a mi ágyunkon -  melyet szobatiszta és ágytiszta leánykánk csurgatott ossze valamikor a tavasszal. Van itthon gumilepedőnk, amit valahogy sosem használtuk, amíg ez a folt el nem készült. Utána sem, mondjuk. 

 Néhány jó barátra a játszótéren.  Réka szintjén: Gergő, Kata, Zsolti, Kornél, anyukák szintjén Mariann, Ildikó és két anyuka, akinek szégyen vagy nem, nem tudom a nevüket. 

- 1 db Ikea ágyra, mely Rékát kozvetlen kozelről, éjszaka még nem látta. 

1 db nappali szőnyegre, mely Réka szobatisztasághoz vezető rövid és nem is rögös néhány hetének legnagyobb vesztese. A nyáron kétszer átsíkáltuk és nagy sugarú slaggal áztattuk, amíg garantáltan tiszta lett és - ami még fontosabb - szagtalan. A fenti tapasztalatok birtokában új szőnyeget csakis akkor veszünk, ha kisebbik gyermekünk is stabilan szobatiszta lesz.

 2 könyvespolcnyi gyermekkönyvre - Tibi szerint Rékának máris több könyve van, mint neki  18 éves koráig. Ez - jelzem - enyhe túlzás. 

 1 db hintaágyra. Szülés előtt néhány nappal vásároltuk és raktuk össze, sűrű csapkodások közepette. Nem, nem kaptunk hajba Tibivel, ahhoz már egyébként is túl terhes voltam. A szúnyog volt a sok idén. Sosem felejtem milyen fajin volt hatalmas pocakkal keresgélni a majdnemsötétben a csavarokat. Főleg, hogy Réka direkte dugdosta őket előlünk.....Amikor kiválasztottam a hintaágyat, elképzeltem, hogy két gyerekkel milyen szuper lesz benne ücsörögni...Éden lesz, béke és nyugalom....Na persze. 

Első pontból kiindulva: egy nagy pocakra, melytől pontosan május 18-án megváltam. 

Egyre több ősz hajszálra. De erről már írtam. Hagyjuk. Nem vidám téma.

Néhány érdekes vonalkára a nappali falán, melyet Réka ejtett a zsírkréta ceruzájával. A folt persze nem jön le. Jövőre úgyis időszerű lesz a festés....Ha nem lenne időszerű, most akkor is az lenne.

1 db fotós vaku ernyőre (vagy hogy a bánatba hívják). Szerintem nem látszik a minőségi különbség a fotókon, Tibi szerint látszik....Egy biztos, a védőnő a minap frászt kapott tőle, amikor belépett a nappaliba és hirtelen szembe találta magát vele hirtelen.

 Egy új mosogatócsapra a konyhába, mert az előző megadta magát. Potom 3 éve csöpög. Ennyi Tiborom reakcióideje nagyjából....és ilyen nagy türelmem van nekem. 

Egy autós porszívóra. Erről nem jut semmi eszembe. 

 Egy fotókönyvre, melyet az esküvői képeinkből készített a fotósunk. Baromi drága volt. Ez az első dolog, ami beugrik róla...

Hirtelen ennyit....

És most  nem sorolnám fel, mi mindent nem vettün idén sem - mosogatógépet, mosó és szárítógépet, autót nekem, nyaralót akár a Hargitán, akár Mallorcán, akár Devonban - mert elrontaná a bejegyzés hangulatát.

Klassz év volt, no, imádtam, ahogy volt.  Soha rosszabbat! 

Ezzel kívánunk oromokban gazdag, boldog új évet és jó egészséget mindenkineeeeeeeeeek

2010. december 29., szerda

ATA

Szórakozottan pakolászgatok az asztalon, megkísérlek legalább valami átmeneti rendet varázsolni a nappalinkba.... Egyszer csak kezembe akad Réka egyik alkotása, amin néhány perccel azelőtt dolgozott. Nem annyira a figurák kotik le a figyelmem, hanem a sok sok betű. Hemzsegnek a papír legalján. ATA ATA ATAATA ATA.... ezt írta mindenhová. 
- Mi ez a sok ATA, Réka? - kérdezem tőle nevetve.
- Az APA. - javít ki....és hirtelen....mintha villám csapna belém. Hiszen tudhattam volna, hiszen tudhatnám, a P betűt nem tudja leírni még, annál inkább a T-t. Hogy is nem találtam ki? Egyemismeg......

Óvoda: már csak 4 nap addig

Beszélgetünk erről-arról, szóba kerül az óvoda.
Én: Hűha, Réka, nem sokára mehetünk az oviba. - hangom csordultig tele pozitivitással.
Réka: .....
Én: Várod már? Szeretnél oviba menni? - forszírozom a dolgot. 
Réka: És te is ott leszel? - néz a szemeim kozé hirtelen.
Hoppá, ezt eddig sosem kérdezte. 


Másnap megint szóba jon az ovi, a doktornéni nekiszegezi ugyanazt, mint én előző nap.
Doktornéni: Igaz is, Réka, nem sokára mehetsz oviba. Várod már?
Réka: ................
Doktornéni: Nagyon jó lesz ott, majd meglátod. Vagy ha neked nincs kedved menni, szólj nekem, én mennék helyetted szívesen. 
Én: Bizony, sok-sok játék és cimbora vár téged az oviban. - Réka ettől sem jon izgalomba. 
Réka: És miért hagysz ott? - buggyan ki belőle a kérdés hirtelen. 
Megint hoppá. Eddig ezt sem kérdezte soha. 


És hogy mit makogtam én? Hát hogy izé, megnézzük együtt azt az ovit, megismerkedünk a gyerekekkel, ovónénikkel, aztán ha jól érzi magát és tetszik neki, akkor anya szépen hazajon. Hiszen egyik gyerkőcnek sem jár oviba az anyukája, úgy nem is volna olyan klassz oda járni. És hogy nem, Zalánt még nem lehet beíratni az oviba, de amint betolti a hármat, az ő helye is ott lesz a Katica csoportban. - Legalábbis asszem. Ha beválik az ovi, mindenképpen.


Lehet, hogy nem sorakoztattam fel a Réka szemszogéből a legjobb érveket....de hirtelen ez jutott eszembe. Akárhogyis, Rékát nem győztem meg. Nem enged a 48-ból, azaz szerinte mi együtt fogunk oviba járni.  

Hm....És én még mindig azt hiszem, hogy konnyen és símán be fog szokni ez a leányzó a Katica csoportba....Pedig nem vagyok egy marha nagy optimista. Hétfőn meglátjuk, mi lesz. Valószínűleg még semmi, merthogy a tervek szerint néhány óra múlva együtt távozunk. Mindenesetre kíváncsian várom a jovő hetet.

2010. december 27., hétfő

Folytkov. karácsony

Még mindig a Szentestéről


2. rész


6. Ahogy pulzusszámom normál régióba ér, megpróbálom visszatuszkolni a kacsát a sütőbe. Nem szentelek a folyamatnak elég időt és óvatosságot, így aztán  hogy-hogy nem, ügykodésem folyamán kb. egy-kettő decinyi zsír lottyed finoman a sütőbe...... Ajjajjjajjj... és már fognám is fejem, ha szabad kezem lenne. De nincs. Amint szabaddá teszem őket, gyorsan rácsukom a sütőajtót a kacsára. Amit nem látok, az nem is létezik, ugye? Persze tudom én jól, ezzel valami végetért...valami fáj, a kacsa sütőbeli pályafutásának kétség kívül annyi. Ezt szakértelmemen túl jelentős mennyiségű füst is bizonyítja, ami minden sütőnyitásnál kigomolyog az sütőajtón...

8. Mély lélegzetet veszek és lezárok mindent, ami rotyog. Menjünk sétálni, jó?  Olyan szépen süt a nap. - jon a nagy otlet. Friss levegőre van szükségem és higgadt gondolkodásra. Emellett nem akarok stresszelni Szenteste napján. Nem és nem, csakazértsem. Csak nyugodtan, ez a jelszó. 3  perc múlva az utcán tologatom Zalánt a márciusi melegben. Érzem, minden porcikámból finoman égett kacsaszag árad...ahogy libben a hajam, fejem fordítom újra és újra megcsap. Fintorogva emlékeztetem magam, hogy mielőtt kitorne végképp a karácsony, hajat kell mosnom és egy tusolás is sokat segítene rajtam.

Réka és Apa csatlakozik hozzánk, sétálunk egy nagyot. A végére egészen elfáradok, majd leragad a szemem és ágyba bújni volna kedvem, abba a frissen vetett, illatosba...helyette megadón hajolok a szomorú kacsacombok folé. Semmi sem tart orokké, majd csak ezek is elkészülnek. Nyomok melléjük frissen pucolt hagymát és almát, a szenes darabokat eltűntetem a kukába, újra párolom, főzom és sütom a combikat. Immáron a gázon fenn.

10. Réka minden áron csinibe akar oltozni, így átmenetileg elhagyom a főhadiszállásom a konyhában és elvonulunk ruhát keresni. Leánykám lelkét már áthathatta a karácsony, bármit javasolok felvenni, nem tiltakozik, eszébe sem jut. Fehér kombiné, fehér top, ruhácska....Hopp, és egy nagylányos fehér harisnya. Nejlon fajta. A lány le van nyűgozve, másmilyet tán sose húzok rá tobbet?? Elégedetten billegeti magát a tükor előtt, látom, tetszik neki, amit benne lát és igaza van, tényleg nagyon csinos. Fut az apjához lélekszakadva, várja és bezsebeli az elisméreseket. Nyelek egy párat, majdnem meghatódom.....

11. Zalán fogacskával lep meg minket a Szentestén, ez a mi ajándékunk tőle. Illetve előre iszunk némileg a medve bőrére, mert még nem bukkant felszínre semmi, de ott, ott kozépen valami készül, maholnap egy fogcsücsok csücsül majd. A - kozépen - szó szoget üt Apa fejében, muszáj megnyugtatnom, hogy nem, nem egy foga lesz a gyereknek, lazítson.

12. Elkészül a kacsa. Hihetetlne, de igaz. Hallllllelúja....Tobbszoros nekifutásra sem lett a bőre ropogós, úgy, mint tavaly, de ez immár cseppet sem izgat, a lényeg, hogy nem sült szenesre, puha és nyálcsorgató. Ha letakarom a káposztával és a pürével.... Újabb megkonnyebbülés elzárni alatta a gázt. Kész a vacsora, gyors terítés és mehetek magamat kényeztetni a kádba. 

12. Ja, dehogyis. Fel kellene dísziteni a fát, hiszen 3 óra elmúlt. A karácsonyi zenét - ünnepi orgonaszó - Apa Ghymesre cseréli, majd elterül a kanapén, hogy szokásához híven némán, kommentár nélkül végignézze, amíg én, azaz mi Rékával fát díszítünk. Réka felelős az alsóbb ágakért, én az osszes tobbiért. A Ghymes zene feldobja jelentősen a konyhában lekonyult kedvemet, táncra perdülünk Rékával. A fa díszítése így vidám és dinamikus ütemben halad. Előbb a karácsonyfa izzók, majd mindenféle lánc és gyongysornemtommi....aztán a gombok, majd az apróbb holmik végtelen sora. Kész végre. Milyen gyonyorűűűűű....A legszebb fa, amit valaha állítottunk.

13. Majdnem megint eljutok a tusolásig, amikor Réka szépen kéri az ajándékait, melyeket konnyelműen bepakoltam korábban a fa alá.....amikor még nem is volt ott a fa.....Hát jó, legyen, kibonthat egyet, dontünk Apával. Réka izgatottan bontokat és oromében nagyon sikolt, amikor egy piros kisautó bukkan elő a csomagolópapírból. Hogy a karácsony top favorit ajándéka volt ez, még nem is sejtettem ekkor. A cucc távirányítós, csinos darab, világít és féklámpája is van. Magam is jól elvolnék vele, ha Réka hagyná...De nem hagyja. Úgyhogy megragadom az alkalmat és végre rendbeszedem magam. Pancsi, fürcsi, hajszárítás, oltozkodés nyugalomban, ráérősen.

14. Amikor már minden ajándék megszabadult csomagolásától és ránkkoszontott az este, a konyhába vonulunk, ahol terített asztal, damaszt abrosz, gyertyafény vár.  A kacsa ronda ugyan, de finom, mint az aznap sokadszorra megállapítom. Hamar elpusztítjuk, nekem olybá tűnik, amivel fél napot kínlódtam, 2 perc alatt felfaltuk. 

15. Süteményt szelek tányérkára, bejglit, kókuszost, visszatelepedünk a nappaliba és túl a Szenteste minden úgymond kotelező programpontján egyszerűen csak ülünk Apával, mint két dinnye a fűben. Jóllakottan, elégedetten. Csondesen legeltetjük a szemünket a csemetéken, degeszre tomott pocakunkba küldünk még néhány szelet bejglit, pislogunk a karácsonyfára....Megint egy szép karácsony. Békében, harmóniában....


Hopp, majdnem a fa alatt felejtem saját ajándékom. Letépem róla a csomagolópapírt, lám, egy wok - vagy ahogy Apa mondja - vákkk.....Éljen, éljen. 



Zalánom, aki minden csomagolóanyagnak orült, ami csak az ajándékozás során feltűnt. Az ajándékainak kevésbé, de lesz ez még másképp is.


Réciről ez az egy nooormális kép készült Szenteste. Velem nem is volt hajlandó kamera elé állni...





Szerencsére Zalcsi még nem tart itt....


A Dávid család 





Karácsony minálunk....

Avagy a Szenteste és ami előtte volt


1. rész

1. Soha nem éltük meg még a december 23-t fenyőfa nélkül. Idegileg nem bírtam a nyomást, a feszítő késztetést, minimum egy héttel karácsony előtt már otthon feszített a fa egy vederben. Idén valahogy nem kapott nyakon  a pánik, hogy - úristen, elkapkodják az osszes fát és nekünk nem marad egy sem - Apa végül 23-a reggelén kényelmesen hazaállított eggyel. Azt remélte, ilyentájt olcsóbban juthat majd karifához, az eladók kétségbeesetten szabadulnak potom pénzért árujuktól....de nem így tortént és ez az én szerencsém. Általában kisebb fát választunk és az olcsóbbik fajtából, azaz  1 méteres luc szokott hazajonni velünk, Apa pedig egy 170 centis ezüstot támasztott le a kapuban. Hűűű...illatos volt, ezüstos és vaskos....Mint minden karácsonyfába, ebbe is szerelembe estem nyomban, pedig még titok volt formája. 

2. A bejglihez egy tuti receptem van, mely egyszerű, elronthatatlan és hatalmas sikert aratok vele évről évre, még kalácson nevelkedett és ahhoz szokott bátyámnál és szüleimnél is. A recept egyszerű, mint egy pofon, ám egy piritóst elkészíteni sem egyszerű, ha az emberlánya telefont kap, hogy az édesanyját viszi kórházba iziben a mentő..... Ilyenkor egyszerre tombol a magamfajtában az aggodalom, hogy csak minden rendben legyen és épül a búbánat, hogy milyen karácsony előtt állunk így? Kórházban karácsonyozunk hát? És a gyerekek? És egyáltalán....Aztán jon a felmentő telefonhívás, hogy nagy gáz nincs, csak kozepes....és megkonnyebbülok máris. Majd mire 6 rúd bejgli a tepsibe kerül, hogy 1 éjszakát alukáljon, fellélegzik az egész familia, anyu jól van, még haza is engedték....Hurrrrááááá.....

3. Szenteste reggelén fürgén pattanok ki az ágyból, szemle alá veszem a konyhát, kacsacombok jelen, lila kápi: jelen. Míg Tibi odalennt faragja a fenyőfát, jó hosszan, mint minden évben.....én kápit szeletelek és combokat sózok. Nem sokkal később rotyog a kápi, tepsiben a hápisápi. Uccu neki, ágyat húzni, pakolászni, rendezkedni.....Pont elméláznék, milyen stresszmentes és vidor ez a nap, amikor hirtelen fura illatok kanyarognak ki a konyhából. Hinnye, leégett valami. Jaj, a kááápii. Egy konnyed csuklópozdulattal egy égett része a kukában landol, majd folytatódhat minden tovább. Csodálkozom a hidegvéremen. Megkóstolom a káposztát.....nem is rossz. Csak ne lenne ilyen baromira éééédes. ÁÁÁÁÁÁÁ. Lotty, ontünk rá egy kis ecetet, az nem árthat....majd egy kis vizet....aztán lesz ami lesz.

4. Réka kibontja az utolsó zsákocskát az ádventi naptárán. Hurrá, hurrá, itt a karácsony, vonja le a helyes kovetkeztetést ugrándozva. Egész finoman lefittyed aztán az ajka, hiszen rájon, hogy egyben el is fogytak a zsákocskák. Kotelességemnek érzem, hogy erőt ontsek belé, karácsonyfával, finom vacsival, bejglivel biztatom. 

5. FInom vacsi? Hmmmmm....Másfél óra sülés párolás után, a pálinkával, almával, hagymával, kakukkfűvel és miegymással   egyesülő kacsa osszebeszélhetett a káposztával, szintén fura szagokat ereget.....Ahogy emelném ki a tepsit a sütőből, hogy a kácsa sorsáról a tények teljes látványában donthessek, megpillen a forró tepsi, az egész kaja majdnem egy az egyben a padlón landol. Jajszómtól zeng tán még az utca is. Apa érdeklődve dugja be buksiját a konyhaajtón, majd némán visszavonul mindkét gyerekkel a hóna alatt a nappaliban. Az ajtót gondosan becsukja. Az osszeset, amit csak talál a konyha és a nappali kozott. 

Folyt.kov.

2010. december 23., csütörtök

Boldog karácsonyt

.....kívánunk minden rendszeres és rendszertelen olvasónknak

Erika, Réka és Zalán






Bejgli abszolválva, kacsát holnap sütom, káposztát holnap párolom, kókuszos sütit este, ha Tiborom hazaér, ahogy a mogyorós kekszet is. Ajándékok becsomagolva, fa beszerezve - bár karácsonyfa állványba nem belefaragva. Takarítás tessék-lássék végrehajtva, igaz, a lépcsőház még cudarul néz ki. Karácsonyfa díszek előszedve, friss ágynemű kikészítve - nem felhúzva....Vasalókosár még elol, bár már tuti nem jutok oda, hogy ki is vasaljak. Fürdőszoba ragyog, a konyha még műveleti terület, ostrom alatt állt, lakás portalanítva. 

Karácsonyi idegbaj és magas stresszszint idén elkerült valahogy. Bár nyugtával.....Karácsonyi hangulatszint: még fokozható, de a helyzet biztató. 

Remélem, idén is szép karácsonyunk lesz. Sokat játszunk a gyerekekkel, degeszre tomjük a bendőnket finomságokkal nap nap után és nagyokat alszunk. Hm...ez utóbbi talán nem fog osszejonni, de bánja kánya.

Még egyszer boldog karácsonyt mindenkinek....

2010. december 22., szerda

Zalánról

A hét hós státuszvizsgálata kimaradt, a Doktornéni nem tartotta szükségesnek, úgyhogy méreteket nem tudok hirtelen.... De nem is lényeges. Az annál inkább, hogy 17-én, azaz egyetlen napocskával a hófordulója előtt fogta magát és felült. Azaz nem is így volt. Előszor csak arra figyeltem fel, hogy már nem hason kozlekedik és játszik, helyette inkább olyan pozíciót vesz fel, mint Molly kutyám a teraszon oly gyakran. Ő ugye spániel márkájú. Imád a korlátnak dőlni és maga mellé dobni amolyan elegánsan a lábait. Zalán is támaszkodott elől a kezecskéin, lábai oldalra kidobva...ebből aztán egy nap az lett, hogy felült. Vasárnap odáig fejlődott a dolog, hogy a lábacskák elől kaptak helyet. Gyorsan meg is orokítettük a nagy pillanatot.

Imádom és képtelen vagyok betelni azzal, hogy egyik napról a másikra képes lesz valamire. Egyik nap nem csinálja, a másik nap igen. Egy nap például....mintha megnyomnának rajta valamilyen gombot - hirtelen felfelé torekszik. Térdre dolgozza magát, próbál felülni, felállni, holott addig tokéletesen komfortosan érezte magát hason fekve is....Ez számomra - talán furán hangzik, de - olyan bámulatos és csodálatos dolog. Ahogy fejlődik...szinte napról napra. Ilyentájt, 7-8 hónapos kora korül meglódult a fejlődés szekere Zalánnal, ahogy annak idején Rékával is. Mert 17-én ült fel, és csak egyetlen nappal korábban, azaz 16-án hagyott fel a kúszással és váltott mászásra. Eleinte szokatlan is volt pici fiam látványa, ahogy ül a játszószőnyegén, ahogy a kiságyába kapaszkodva térdel és vigyorog rám, amint villámsebesen mászik a szőnyegen, ahogy hívásomra kiskutyaként lihegve, nyálcsorgatva siet a karjaim kozé. Nem sok kell hozzá és feláll majd a kiságyában vagy valamibe kapaszkodva bárhol. Az autósülésébe kapaszkodva már lábra emelkedett, de derékszogben meghajolva, mint valami vénséges vén bácsika, úgyhogy ez még nem számít felállásnak talán. Egyébként minő meglepi, ezt is 17-én produkálta. Nem is tudom, mi lehetett a tejemben aznap??

Szóval 7 hónap néhány pontban.

Sacc/kb a súlya: 7,8 kg
Hossza:  passz
Szeme: kék
Hajacskája: barna
Szépsége: toretlen, szikrázó
Fogacskák száma: zéró
Betegségek: szintén zéró
Ruhaméret: 68-80-ig bármi
Járókája: nincs
Szundik száma: 2, ha nagyon korán kelünk reggel, akkor 3
Kedvenc gúnyája: kheki plüss kardigán és naci, imádom benne
Pelenkaméret: 3-as Pampersben virít, a várakozásaimmal ellentében a Pampers születése óta csodásan bevált - Rékával nagyon nem így volt.... - egy kezemen meg tudom számolni, hányszor jutott a végtermék olyan helyekre, ahova nem kellett volna.
Reggel kel:  7 órakor - jajjj, de koráááán...
Este nyugovóra tér:  7-9 kozott valahol - ami klassz
Kajatéma:
-  tízóraira kap gyümolcsot - alma, korte, barack, ilyesmi          
- ebédre főzeléket - alma, barack, sütőtok, cékla, gesztenye, és ezek kombijai
- inni néhanapján kap vizet, de inkább csak anyatejet
- kiflicsücskot nagyon szereti szopogatni és már fogyaszt is belőle. Szóval a gluténnal nem vártunk 1 éves korig....remélem nem bánom meg.
- tápszert nem kap, anyatejes a drága a hozzátáplálás mellett

Éjszakai szopik száma: 1 vagy 2, olykor 3. Ez utóbbi csak ritkán.

Kedvenc játék: Réka oroszlános csorgője, az a száncsengő féle

Cumi: használja, de nem függ tőle. Elalváshoz kell neki, de nem mindig.

Varázsitatóból és pohárból tud inni.


Egész nap vigyorog, csudajópofa.


Még mindig egyedül elalszik este, ha én fektetem le.


Szeret fel és le ugrálni, ha kézbe veszem. Ez új, Réka sosem csinálta.



Vonza minden, ami papír, fekete műanyag apró gombokkal, ami papucs, de lehet cipő is.  Nem tudom, van e még Rékának olyan játéka, ami nem járt Zalán szájában. Legalább részben. 

A rágókákat nem szereti, ami szerencse, mert Réka folyamatosan dugdossa őket, mint valami furmányos mókus. Zalán kapott új rágóka készletet, de azokat is rejtegeti, nem csak a sajátjait....

Autósülését egészen jól megszokta, már nem szokott ordítani. Ha szemére csúszik a sapka, arról azért tudósít.

Mázlista, hogy olyan tesója van, mint Réka. Még akkor is, ha olykor a kelleténél erőteljesebben veri hátba a kisasszony, vagy nem túl gyengéden taszajt rajta egyet. Vagy tobbet....

Szeret szopizni és ügyesen csinálja. Mostanában nem harapott meg.


Imádom, ahogy figyel, felnéz rám szopi kozben. Olyan okos a tekintete olyankor, mindentudó.


Szeparációs szorongás egyelőre nincs.


Ujját nem szopja. 


Cumisüveget nem használ.

Torolkozőturbánnal a fejemen nem ismer meg. Ez nem biztos....csak erős gyanúm.

Minden kaja érdekli, amit mi fogyasztunk, a mangalica szalonnától a Mekis ketchupig...a pácolt oldalastól a savanyú kápiig, a salátaontettől a csokitortáig. BÁRMI. És úgy viselkedik, mint aki aznap még nem evett. Pasis vonás? Nem is tudom....

Szívesen húzza a hajam és ezzel párhuzamosan próbálkozik azzal, hogy bekapja az orrom. Nem tudni, miért. 

Ha idegen kézbe kerül, sírva fakad. De minimum tiltakozik vagy kétségbeesett képet vág.

Máris tok jól rombol kockából épült várat. A mérgelődő és hisztérikus Réka maga mellett nem zavarja. Csoppet sem......Az annál inkább, ha valami klassz kis játékok hirtelen elvesznek tőle. Eddig pislogott kettőt, majd birkanyugalommal keresett magának valami más mókát. Ennek a korszaknak vége. Felháborodott sírással jelzi, hogy bántalom érte. Olyan keservessel, hogy anyai szívemnek meg kell szakadnia.....

Ügyesen eszik, jól etethető, igazán előkebarát a csemete.

Továbbra is Réka tudja a legkonnyebben megnevettetni. Csak táncolnia kell, Zalán máris gurul a nevetéstől. Nekem jobban kell erőlkodnom.


Még 2 nap karácsonyig....


A legszebb, amit idén találtam....

2010. december 20., hétfő

Szülinapi képek dióhéjban


A gyertya nem sokáig virágzott Kitty homlokán.....Ja, igen, a gyertya talpacskáit utólag találtam meg a fiókban. Jellemző....


Késő estig játszott az ajándékaival...


A látszat ellenére nagyon tetszett neki a torta....


Zalán is jól érezte magát családi kőrben - nincs perpill rővid őőőőm - Malackának kifejezetten megorült, pedig még névnapi ajándékként került Réka birtokába


Jaj, a csokitorta csodajóóóó....


Pezsgőbontás is volt, igaz, borospohárból hőrpintette az ünnepelt, de mindenkivel legalább 5x koccentott és a gyerekpezsi felét ő maga hajtotta fel....


2010. december 12., vasárnap

2010. december 10., péntek

Még kettőt kell aludni....

Továbbra sem véglegesítettem, hogy Réka kitől milyen ajándékot kap a születésnapjára a beszerzett halmazból. Viszont úgy tűnik, a probléma nem probléma többé, a Jóisten segítő kezet nyújtott és úgy intézte, hogy kettő darab játék, amit utoljára rendeltem ne érjen ide időben. A kitűzött szállítási időpont 8-a volt, de sem 9-én, sem ma nem csengetett egyetlen árva csomagküldő cég sem....Így hát valamivel könnyebb a helyzetem. Kár, pedig a köztisztasági cuccosra nagyon kíváncsi lettem volna és Réka arcára is, ahogy kinyitja a dobozt...dehát sokat nem kell várnom, majd megnézem Karácsonykor. Ilyenkor mázli, hogy közel van a szülinap és a karácsony. 

Rékám kiválasztotta, melyik ruháját óhajtja felvenni a születésnapján - a pöttyös ruhát. Már nem most született meg a döntés, hetekkel ezelőtt és a tény, hogy azóta sem gondolta meg magát, jelzi, hogy mennyire szereti ezt a ruhácskát. Ami egyébként Hello Kitty-s, mint arról tegnap hirtelen megvilágosodtam, úgyhogy nem lesz gond azzal a Hello Kitty-s tortával sem, minden bizonnyal. 


Hogy mi van a saját két kis kacsómmal alkotott tortával? Hát abból megint nem lesz semmit. Inamba szállt a bátorság. Elhalasztottam a dolgot rutinosabb időkre, amikor magabiztosan (magabiztosabban) csapok a melóba és nem enyhe gyomorideggel. Hogy ennek napja mikor jön el? Nos, tele a jövő évi naptár is szebbnél szebb szülinapokkal. Február, március, május, június.....vagy végső esetben még mindig ott van a november és a december, ugye....


Hát ennyi, nem is tudom, hogy mit írjak. Leánykám, a csaknemhároméves alszik öccsével egyetemben. Úgyhogy most fogom magam és habkönnyű nosztalgiával a lelkecskémben rendet vágok a nappaliban, mert megint úgy néz ki minden, mint ahová bomba csapódott.


De ha már nosztalgia...Mert nekem olyan jólesik ezeket a sorokat olvasni. Mint egy időgép, úgy repít vissza már elfeledett napokra: 



2007.12.10, hétfő
38+2. nap
Terhesgondozóban nyitottam. Szakadt az eső egész reggel, az a fajta langyos őszi eső, ami összezavarja az embert, mert inkább szeptemberben lenne aktuális. Nem győztem kerülgetni a pocsolyákat a gigamega méretű hasammal. Szomszédasszony a kapuban megszakértette a pocakom. Szerinte 41. hétre fogok szülni, nagyon fenn van még a baba odabenn. Majnem mondtam neki valamit....

Profi tg-be járó kismamává fejlődtem így a véghajrára. Már semmi orvosi vagy védőnői megjegyzés nem zaklat fel, nem izgat, sőt még csak nem is érdekel. Súlyom: 76 kg (14 kiló plusznál tartok a 12. héthez képest) S. doki helyettesített. Kedvesen célzott rá, hogy kicsit sok ez a 14 kiló plusz rajtam, ejnye bejnye. Nem oktatott ki és nem alázott meg, ami a mai eü-ben simán érdem és elismerést érdemel, ezért én is  legelbűvölőbb mosolyomat elővillatva világosítottam fel, hogy 67 kilósan estem teherbe....Azaz igazából 9 kilóról beszélünk. Nem szólt semmit.

Már az ajtóban álltam, nagyon mehetnékem volt, mikor a doki utánam szólt, hogy és ugye tudom, ha vérzés, fájás vagy magzatvíz jelentkezne, - még mindig mosolygott - akkor.....KÓRHÁZ vágtam rá, mint a jó diák vidáman. Alig várom, hogy ezek valamelyike bekövetkezzen végre. A védőnő kiemelte, hogy most már heti 2 db NST dukál nekem. Jövő héten megint várnak szeretettel persze, kaptam beutalót pisis laborra. A lányok azt tippelték, hogy ma voltam tg-n utoljára. Miért érzem azt, hogy még jövő héten is ott fogok dekkolni, nem tudom.

Tg után megvettem a függönyt az előszoba ablakaira. Kicsit bosszús voltam, mert legalább 10 percet vártam, míg valaki hajlandó volt kiszolgálni. Ott ácsorgok hatalmas pocakkal, bennem egy teljesen készre jelentett babával és tojnak az emberre. Egy középkorú, kanári sárga dzsekis nőt egyáltalán nem izgatta, hogy ott álldogálok. Ráérősen, kényelmesen válogatott és nagyon is elvárta, hogy ugráljanak körülötte. Ha ott kezdek el szülni, az sem rázza még, ő még valamit keres a nappali ablakra....én úgyis vajúdok. Neki tudtam volna esni egy függönytartóval. Nagy volt a kísértés, ott sorakoztak mellettem. De inkább várakoztam összeszorított szájjal, semmi kedvem nem volt másik boltba átvánszorogni. Nagy nehezen sorra kerültem és az eladó szakértelmének köszönhetően gyorsan végeztem is.

A vizitem Doktorúrnál villámgyors volt, szinte észrevétlen. Az NST végtelenül hosszúra sikeredett, mert Réka baba először aludt, bár kapott kólát bőven, majd hiába mozgott, a freki nem nagyon ugrott fel. Rengeteget kínlódtunk, feküdtem, ültem, majd megint feküdtem....az asszisztens csóválta a fejét, hümmögött és károgott, hogy mit fog szólni ehhez a Főorvos úr....aztán feladtuk mégis, kiültünk a váróba. A frászt hozta rám, lelki szemeim előtt már láttam a terhespathológia emeletét, szülés indítás, burok repesztés, oxitocin, császár.....de mielőtt belelovalltam volna magam az ijedtségbe, Doktorúr befutott, és számomra egggészen váratlanul, jónak ítélte a görbéimet. 

Kiskönyv nélkül vágta a nevem. Kérdezte, hogy a múltkor akkor már mindent letudtunk, ugye? VIzsgálat volt? Nem volt. Tologatjuk? Tologatjuk. Toljuk tovább! - Hát persze, majd csak megszülök..... Most már akár nyílhatna is a méhszáj, az semmin nem változtatna. Valami olyasmit mondott, hogy nem akar már kínozni. Ez kedves tőle. (...)Amikor már az ajtóban álltam, kezem a kilincsen,  még utánam szólt, hogy a héten nem nagyon várható a baba. Nagyon nyugodt a méhem, az NST alsó vonala egyetlen vízszintes vonal. Na puff neki! Réka előrébb jár hetekkel, most mégsem nagyon akaródzik kibújnia?

2007.12.11, kedd
22 óra 
Megvolt az estimese, a Rátóti csikótojást olvastam fel kis családomnak. Egyik nagy kedvencem. :-)
Egész nap keményedtem, folyamatosan. Magát a folyamatot nem sikerült elcsípnem, de valahányszor a hasamhoz nyúlok, jó kemény. Hogy egyáltalán elernyed e, nem tudom. Enyhe mensis görcsök is voltak korábban, de elhanyagolhatóak. Sajnos.
Réka délután nagyon aktív volt. Rúgott, táncolt, ficánkolt. Nem tudom, miért, mert édességet nem ettem. ....Na, most éppen puha a hasam. Végre.... Anyuék teljes izgalomban vannak, hogy bármikor szülhetek, de megnyugtattam őket, hogy úgy néz ki, a hét még eseménytelenül fog eltelni. Csalódott vagyok, megmondom őszintén. Nem hittem volna, hogy így magával ragad a türelmetlenség. Most már tényleg szenvedek. Semmi sem érdekel, csak a szülés. Az maga a megváltás lesz....  
Ne haragudj, Réka baba, már képtelen vagyok írni, csapongok össze-vissza. Minden fáraszt, nagyon ki vagyok merülve. Pihenek egy kicsit.

38+4, szerda
Hajnali fél 5 van. Nem tudok most sokat írni, csak annyit rögzítek, hogy a rátóti csikótojás indulásra bírta Rékát. Szivárog a magzatvizem. Ma szülünk.............
.....................Jóságos ég!!!!

2010. december 8., szerda

Szülinapi lázban

Még négyet kell aludni Rékám 3. szülinapjáig.

Tegnap lefolytattunk egy ilyen párbeszédet:
- Hány éves is vagy, Réka?
- Kettő. - felelte...majd kisvártatva hozzátette: - De vasárnap már három leszek! - és huncutul vigyorgott. 

Minden ajándék beszerezve. Szülinapra és karácsonyra egyaránt. Ez - mármint az "egyaránt" - kicsit bonyolítja az életünket. Az előbb itt ültem a teljes ajándéklista kellős közepén (a nagyszülő Rékának szánt ajándékát is én szereztem be) és próbáltam eldönteni, hogy kitől mit kapjon és mire. Szülinapra avagy karácsonyra. Még mindig nem sikerült, de alakul a dolog. Még mindig érzek némi viszkető késztetést, hogy "mégvalamit, mégvalamit, mégvalamit...", ellenállok, ellenállok, ellenállok. ELÉG ajándékot fog kapni. 

A kishölgy egyébként nincs itthon, édesapja kézen fogta 11 tájban és elvitte a fodrászhoz. Megragadtam az alkalmat, az ajándékcsomagoláson túl iziben felhívtam a cukrászdát, hogy megrendeljem a tortát. Egy cica formájú csokoládé tortát kértem. Meglepődtem először, mert a hölgy a telefon túlsó végén bizonytalanul azt felelte, hogy az nem igen, lehetséges....esetleg a feje. Megnyugtattam, hogy persze, bocs, talán rosszul fogalmaztam,  cicabuksira gondoltam én is, nem kell az egész macska, hehehe...

Végül megegyeztünk egy Hello Kitty szerű cicvarekben. Réka ugyan nem ismeri Hello Kitty-t, nagyon én sem, utólag lapoztam fel az internetet, hogy pontosan hogyan is fest.....de annyi azért rémlik, hogy egy helyes macska. Leszámítva azt, hogy nincs szája...Hmm, ez most egy kicsit összezavart....


Jaj, remélem, örülni fog a tortának Rékám! 

2010. december 7., kedd

Friss Réka rajzok



Ez itt Apa, rögtön két példányban. A bal oldalin látszik, hogy már nadrág is van rajta, valamint a pulcsiján pont 1 db gomb....A haja hullámos, ahogy az életben és mivel rövid, ezért látszódnak a fülei. :-) Vállán, azaz a hátán ott virít elmaradhatatlan fotós táskája, benne a kamerával és az objektívekkel. Ezt Réka így magyarázta. 

Jobb oldali képen Réka csücsül a karjában, Zalánnak ezúttal csak a háttér jutott hely. Talán nem egészen véletlenül....Azok a kis körök Zalán feje körül a pólya fodrai akarnak lenni, bár pólyát - így annak fodrát sem - sosem látott a legényke. Elsősorban azért, mert tavaszi baba.


Ez volnék én. Szoknyát hordok, nem nadrágot, a hajam egész élethű, majdnem így néz ki egy sima hétköznapon. Úgy tűnik, mintha nagyon sietnék valahová. Szépségem....háttöö...olyan amilyen.


Valamelyik nap Niki unokatesó jött át hozzám angolozni. Amíg mi a Reported Speech-et nyúztuk (vagy inkább ő Nikit), szegény Rékámat elküldtük egy kicsit rajzolni. Ő elhelyezkedett a szőnyegen és a fenti tulipánmezőt rajzolta. A címe inkább az lehetne: Tanulmánykép tulipánokra. 


Imádom Réka minden rajzát. Egyre vaskosabb a mappa, amiben gyűjtöm őket szépen feldátumozva.

2010. december 6., hétfő

Az első Mikulásos buli

Ami tulajdonképpen nem is volt Mikulásos buli, mert Mikulás egy árva darab sem volt, de még Télapó sem. Ez amolyan Mikulásos Ringató-féle volt, azaz egy zenés foglalkozás kicsiknek. Annak rendje és módja szerint természetesen elkéstünk. Pedig nem vártam meg, hogy Tibi parkolóhelyet keressen, hanem feltéptem az ajtót, kicibáltam rajta Rékát és bevágtattunk.

A játszóháznak ebben a termében még sosem jártunk, mert a játszócsoport egy kisebb szobácskában van az út túloldalán. Ez itt most tömve volt gyerekekkel és szülőkkel és olyan meleg volt, hogy tojást lehetett volna főzni a padlón, ha nem szőnyeges lett volna. Ahogy beestünk, először nyomban ledobtunk magunkról minden felesleges ruhát (elég sok ilyen volt), aztán helyet foglaltunk a banda közepén. Éppen egy Micimackós dal ment nagyjából max. hangerőn, amit Réka nagyon szeret (Hullahó és hózik, Micimackó fázik...). No ez volt az egyetlen, amit a lányom végig volt hajlandó hallgatni szépen az ölemben csücsülve, idilli állapotban, mint a többi gyerek. Aztán feloldódott, jutott rá ideje, hogy szétnézzen és ha már ezt megtette, rájött, hogy hohohohóóóó ( Mikulás után szabadon), itt töménytelen játék van!!! Soha ennyit egyszerre még nem látott (Bár Tibi szerint igen, mégpedig itthon, de ez nem igaz). És otthagyott. Először egy kis csúszdán csúszott le egyszer, majd még egyszer, gondoltam, mindjárt rájön, hogy ez nem játszóház, hanem zenés foglalkozás és visszatér a jóanyjához, de nem. Ekkor meglátott egy babaházat, hatalmasat, babakocsit, babával és már be is költözött oda. Nem is láttuk sokat a foglalkozás végéig. Motiválhatatlan volt, rázhattam felé bármilyen hangszerecskét. Szelektív figyelmét csak a sok játék kötötte le.

Időközben megérkezett Apa is, akinek sikerült a közelben parkolóhelyet találnia. Kihámozta az overálból a meglepett Zalánt, akinek újdonság volt a helyzet, ő nem hogy ennyi játékot nem látott egyszerre, de ennyi gyereket sem, sőt, a decibelek száma is nóvum volt számára. Ahogy Apa a karomba tette, hogy ne üljek már ott olyan árván és szerencsétlenül, kezemben egy rumbatökkel, egy csengővel és két fadarabbal, de gyermektelenül....Zalán rám nézett és szinte olvastam a gondolatait. "Minden oké, itt van anya is, minden oké, minden oké....de izé, mégis hová a nyavalyába hoztatok?????" Viszont nem sírt, ahogy a kezembe került, egészen megnyugodott, száját is becsukta, szeme is visszazsugorodott normál méretére és a továbbiakban tök jól érezte magát. Minden áron az összes kis hangszert a szájába akarta venni - több-kevesebb sikerrel, vigyorgott, gőgicsélt, (patakokban folyt a nyála.) A szőnyegre letenni nem lehetett, mert a tilos dolgok vonzották, azaz minden ami, PAPÍR vagy apró, lenyelhető.

Hát így zajlott az első Mikulásos bulink. Én, megjegyzem, olyan nagyon jól éreztem magam. Csodaszép dalokat hallgattunk, énekeltünk (kaptunk szöveget is). Néha úgy el tudtam volna bőgni magam...például amikor a foglalkozást tartó hölgy leült mellénk és Zalánnak triangulumozott....Be' szép is volt! Aztán a záró körtánc is nagyon tetszett. Valami pulykáról szólt, amit megettünk karácsonyra. Szóval volt hangulata az egésznek. 

Végül Rékát szelíd erőszakkal lehetett csak eltávolítani a játszóház terméből, a kapuban még kicsavartunk ujjacskái közül egy játék kakaós üveget, de könny és hiszti nem volt. Fizettünk 300 Ft-ot, kaptunk egy fincsi mikuláscsomagot, melynek egy részét az úton hazafelé kénytelen voltam betermelni, mert nagyon éhes voltam. Rékának pedig árt a sok édesség, naugye...

Jó volt, szép volt, megyünk máskor is.


Utóirat: 


Réka tegnap este megható izgatottsággal pakolta az ablakba csizmácskáit. Csillogott a szeme, rózsás volt az arcocskája. A karomba kaptam és valami ilyesmit mondott, ahogy szorosan átkarolta a nyakam.
- "Biztosan hoz nekem ajándékot a Mikulás, mert jó voltam. Tudom, hogy hoz. "
Hogy esetleg virgácsot is kaphat, eszébe sem jutott. Jellemző.


Egyébként járt nálunk is a Mikulás az éjjel. Bár majdnem nem, mert az ajándékokat rejtő szekrényt késő este nem tudtam kinyitni. Nagyon béna vagyok a kulcsokkal, egy egyik fogyatékosságom. Apa aztán megmentette a napot és a másnapot is, kettőt matatott a zárral és az ajtó feltárult, Anyának pedig lehetősége nyílt előásni a mikulás csomagot és két apró ajándékot (egy csomag állatos kártyát és egy PiroskaésaFarkasos puzzle-t). Hurrá! Volt is öröm reggel. Ilyen boldog Miklós napom is már nagyon régen volt....talán boldogult habos-babos gyermekkoromban....