2025. március 30., vasárnap

Énidő

 

A biztonság kedvéért megnéztem az énidő fogalmát az internet végtelen világában. Olyan egyedül eltöltött idő, amikor azt csinálok, amit akarok.  Elsőnek az ugrott be erről, hogy nekem ilyen nincs is, és évek óta nem is volt. Másodjára pedig az, hogy annak idején, mikor a gyerekek aludtak, talán arra tudnám ráfogni, hogy az énidő volt,  bár akkor is általában főztem vagy olyasmit intéztem, amit ébrenlevő babával, gyerekekkel nehézkes.

Azt hiszem, nem is nagyon volt igényem egyedül eltöltött időre, örültem, ha találkoztam/ együtt lehetek Tibivel, aki korábban este 9-10-ig dolgozott, manapság többnyire 6-7 körül a társaságát élvezhetjük. 

Azt is megfigyeltem, hogy az utóbbi időben menekülök a csönd elől, mindig be kell nyomni valami podcastot, ami minél hosszabb, annál jobb, még véletlenül se legyen csönd vagy halljam a saját gondolataimat...ami azért hosszú távon, de még rövid távon is nem egészséges szerintem. Kell a csönd, kell a saját lelkünkkel, gondolatainkkal foglalkozni, legalábbis nekem mindenképpen. Ha viszont állandóan el vagyok foglalva valamivel, vagy a munkámmal, vagy valami podcasttal, mi lesz a saját magammal? Gondolom, énidőnek számít a Duolingós francia nyelvlecke, végülis saját kedvemre csinálom azt is....A konyhában is szeretek egyébként órákat molyolni, pakolászni, főzni, rendezkedni, bár igazából azt énidőnek nem mondanám....Szerintem amúgy az énidőé a jövő, Réka idén 18 lesz, Zalán 15 májusban....ahogy telnek az évek, egyre több szabadidőm lesz....szerintem még magamra is unok...

Tibi vett jegyeket valami autós rendezvényre a Hungexpo területén, amire a gyerekek mindenképpen el akartak menni...és mivel Zalán névnapja volt ma, hát le is foglaltak 3 jegyet. Nekem tavaly sem volt kedvem menni, akkor is itthon maradtam a kutyával, csaptam magamnak egy tök jó pihenős napot és szuperül éreztem magam. Idén vettem két könyvet is, hogy majd jól neki esek az egyiknek és belefeledkezem. Végül ebből nem sok minden lett, felraktam két mosást, szárítást, hajtogattam ruhát, pároztattam zoknit, mosogattam, kanapét kiporszívóztam na és utána tényleg elkezdődhetett az aktív, azaz passzív pihenés. Volt néhány házifeladatom E.től,  még a múltkorra kitöltött teszttel kapcsolatban, amit nem fejeztünk be. Elméláztam egyes kérdéseken, főleg azokon, amikre legközelebb sor kerül. Aztán belefogtam egy Julia Roberts filmbe Tom Hanks-szel, de olyan unalmas volt, hogy elszundítottam rajta. Aztán rendeltem magamnek ebédet, miután ettem egy tányér húslevest cérnametélttel, amit tegnap főztem. Végül olvasni nem sikerült, de volt néhány óra, amikor síri csönd volt a lakásban és nagyon jól esett. Este 9-re esett haza a banda, hulla fáradtan....Jövőre nem akarnak menni, akkora forgalom volt valamint tömeg, de biztattam őket, hogy menjenek csak nyugodtan, akár vonattal....

Most viszont ágyba bújok és  belelapozok a könyvekbe, hátha sikerül belemerülni....


2025. március 28., péntek

Nem emlékszik

 

Tegnap este szóba jött a pszichológus témája egy párbeszédünkben Tibivel. Legnagyobb döbbenetemre kiderült, hogy neki fogalma sincs, hogy kihez járok, bár hetek óta elvileg tudnia kellene. Igazából január eleje óta, de sosem kérdezett nevet, én pedig csak úgy utaltam rá néhány héttel ezelőttig, hogy a "pszichológus" vagy "pszhichomókus".....Sőt, tovább megyek, arra sem emlékszik, hogy E. egyike volt azon pszichológusoknak, akihez Zalán ügyében fordultunk, mikortájt nem állt szóba az óvónőkkel középső csoportban (sem). Nem akartam elhinni....

Első emlék reakciója egy szőke nő volt (jellemző...) az ovi emeletéről, ami stimmel, ő volt pszichológus nr. 1 az ovi keretei között. Itt talán kétszer jártunk, elmélete szerint családállítás lenne nálunk a megoldás, Zalán pedig azért nem szól az óvónőkhöz, mert Tibi sincs beszélő viszonyban az apjával....A második számú pszichológusra is emlékezett világosan, ő egy kollaganőm lánya volt, friss diplomás, nagyon kedves, voltak teknősei, erre az összes gyerekem emlékezett, én legkevésbé. Ide addig jártunk, amíg meg nem született a második gyermeke, de addigra úgyis kiderült, hogy Zalán nála (sem) dadog egyáltalán, az óvónők meg vessenek magukra, ha nem szól hozzájuk Zé fiam.

 Innen kerültünk a nevtan keretei közé vissza, ahol logopédus foglalkozott vele iskolás koráig, nagyjából eredménytelenül, volt tehetséggondozós is, ahol bemérték, hogy milyen jó képességű (látnák most a jegyeit és sírnának....) illetve valahogy elkeveredtünk pszichológushoz is, hogy ki ajánlotta, már nem is emlékszem. Na most E. hez nagyjából egy éven át jártunk....2015 tavaszán már biztosan jártunk nála, akkor halt meg apu és kérdezte, mi rajtam ez a fekete hacuka. 2016 május-június lehetett az utolsó időpont, mert akkor dobbantott a nevtanból, de a maga részéről megszületett a szakvéleménye. Pszichológust nem igényel, nála sem dadogott, logopédia kell, sport, meg sok önbizalom, következetes nevelés, erősebb apa karakter.....

Tibi pedig nem emlékszik rá. Még fotóról sem. Feldobtam szituációkat, ami hirtelen eszembe jutott abból az időből, egyszer például elkéstek, kértek volna másik időpontot, de ahelyett, hogy bekopogtak volna, kinn vártak 2 órát....(Ez jellemző Tiboromra), mire E. aki a pszichológus később megjegyezte, hogy a gyerekek bizonyára hozzá vannak szokva a feszültséghez, hogy ilyen jól tudtak viselkedni 2 órán át..... amit amúgy nem tudtunk értelmezni, mert ezek hárman aktívan elütötték az időt a nevtanban. De erre sem emlékezett Tiborom. Az egész mintha meg sem történt volna, pedig volt benn E.-nél egyedül, volt benn nála velem párban és volt, hogy csak bedobta Zalánt egy órácskára, majd ment érte. Tibi szerint nincs ebben semmi szenzáció, semmi különös, egyszerűen rossz az arcmemóriája. Mondta ezt nem sokkal azután, hogy a kórházban összepacsizott egy pasassal, fehér ruhában, akiről később kiderült, hogy abból az időből ismeri, amikor még M. mama (anyósom) a kórházban feküdt szilánkos lábtöréssel hosszú hetekig, mert leesett az asztalra helyezett szék tetejéről... Ennek nagyjából  30 éve. 

Egyébként annyi lehet az egész mögött, hogy Tibi sem akkor, sem most nem tulajdonít nagy jelentőséget ennek az egész pszichológus ügynek, Zalán esetében sem és most az én esetemben sem. És ahogy barátnőm kijelentette egyszer, ő csak fontos dolgokra emlékszik....

2025. március 27., csütörtök

Rékában lehet bízni

 

Megkérdeztem, tud-e 10 olyan mondatot idézni, amit gyakran mondok vagy legalábbis szoktam kiejteni a számon. Ezeket sorolta, persze csípőből, sokat nem kellett törnie a fejét rajta.

- Nem láttátok a telefonom?

- Hol a táskám?

- Hol van a töltő már megint? Itt kellene lennie, egy lenn és egy az emeleten. A többivel azt csináltok, amit akartok.

- Most ültem le....

- Persze, hogy kikérdezem.

- Nekem hoztatok valamit? 

- Melyikőtök volt?!

- Lefelé! (Diónak szoktam csak.)

- Anyának a kicsi kincse...... (Diónak)

- Menjél a helyedre (Még mindig Dió)

- Mostál már fogat?.... De hogy ma...?


Aktuális mondataim 2025

 - Látom, megint elharapóztak a dolgok a konyhában.....

- Ha én nem csinálom meg, akkor persze senki...

- Mosogatógépbe kell tenni, nem elég kihajítani a pultra... 

- Mi borult itt ki?

- Minek rendeltetek, van itthon kaja...

- Minek rendeltetek, hisz főztem...

- Ne nasizz légyszi, mindjárt kész a vacsora...

- Mióta nem szereted a chilis babot? 

- Jól van, csípős, majd kárpótollak holnap rántott karfiollal. Na ugye...

- Biztos nincs semmi tanulnivaló?

- Jójó, csak kérdeztem....

- Eszel mást is, mint avokádós pirítóst?

- Jól van na, az én papucsomat nem találtam...

- Szennyesládába 10 éve nem találtok bele...15 ha szigorú vagyok...

- Smink nélkül még szebb vagy...

- Hogyhogy hogy kell bekapcsolni a tévét? 

- Hogyhogy hogy működik a mosogatógép, ugye viccelsz?

- Ilyet nem mondunk, kimoshatnád a szádat...

- Most egy hónapig megint nem rendelünk semmit...

- Nem tudom, ki ette meg, én nem...

- Ne visíts már, biztos Zalán megette...

- Nasit nem vettem, így is egy vagyont fizettem...

- Hogyhogy min stresszelek annyit?

- De,  figyeltem, csak most kiment ez a fejemből...

- Miért ég az emeleten az összes lámpa?

- Nekem is mondta apa, mennyi lett a vízdíj...új rekord. 

- Nekem a te korodban két kabátom volt, egy tavaszi és egy téli...

- Hagyd már békén a kutyát!

- Tudod, hogy azt utálja a kutya....

- Nem jelentkeztem, gondoltam megteszed te, a te nyelvvizsgád...

- Én biztos nem másolom be helyetted a házit...

- Hidd el, megtanulnám helyetted is, ha lehetne...

- Kérd már el légyszi M-től a házit, ne nekem kelljen zaklatni az anyukáját....

- Mégiscsak nyolcadikos vagy....

- 15 éves leszel májusban...15!!! 

- Tegnap fizika tz volt?!.... És tanultál rá??

- Nem, a hármas nem kifejezetten jó jegy irodalomból...

- Miért robban fel minden másnap a cipőtartó, lépni nem lehet az előszobában....

- Segítesz kipakolni a szatyrokból? Tiéd a hűtős cucc és a fagyasztós....

- Ezt nem is mondtad...

- Ezt miért nem mondtad...

- Ezt mondtam már?  

- Beugrasz a patikába ezért?

- Szuper, ezt is kipipálhatjuk...

- Remek, ez is letudva...

- Kapsz netet tanulás után.

- Nincs kedved, nincs kedved...nekem sincs, mégis teszem a dolgom...

- Azonnal kapcsold ki a laptopot, hányszor szóljak még?

- Érettségire jó lesz...

- Fürödtetek már? 

- De mikor? Mindjárt éjfél...

- Nem tudom, nincs a fejemben a teljes menetrend.

- Te gyönyörű fiú....

- Csinos vagy, rajtad minden jól áll, egy zsák is...

- Dedede, tetszik, csinos...

- Fér még ruha a szekrényedbe? Jó, csak kérdeztem...

- Kitartás, holnap már péntek....

 


2025. március 26., szerda

Vizslaszínben

 

Jelentem, megvagyok, megvagyunk, nem túl jó formában, de legalább a fejünk(-em) a víz felett van és nem alatta. Egyelőre. 

Tudnék sok mindenről mesélni, főleg a lelki dolgokról, ám nem nagyon nyílt blogba való dolgok ezek, igaz, elég sok mindent osztottam már meg az elmúlt sok-sok évben, ami nem blogba való, de most érzem is ezt ezzel a témával kapcsolatban. Annyit elárulok azért, hogy jó hírek nincsenek....legyen is elég ennyi.

Zalánnal ortopédián voltunk múlt héten, 3 hónapja vártunk erre az időpontra, ehhez képest nagyjából 2 órát ücsörögtünk ott n+1 kamasz és egy darab felmenő/kamasz között. Mondtam is Tibinek, hogy némileg megvilágosodtam, mi a különbség az orthopédia és a reumatológia között, amit sosem értettem igazán, de nem is vettem a fáradtságot, hogy elmerüljek a témában.  

A kórház rendelőintézetének bejáratát éppen felújítják, így a kórházi szárnyon keresztül kellett átverekedni magunk,  hogy eljussunk a betegfelvételig, sorszám lekérésért, rendelő előtt helyetfoglalásig... Zalán felmérte a terepet és rögtön leszögezte, hogy ő 11-ig hajlandó várni, aztán hazamegy. Megígértem neki egy Burger King ebédet, de visszadörmögte, hogy ő 11-kor akkor is lelép. Nem tudom, hogy lépett volna le, mikor se bérlete, se jogsija, de mindegy, mert nagyjából pont 11-kor szólították. Rá kellett jönnöm, hogy a doktornőt ismerem, Rákóczis anyu, bár sosem gondoltam, hogy ilyen magasrangú asszonyság mellett baktatok el a suli folyosóján - mikor még arra jártam (Zalán 4. osztályos múltjában) 

Zalánnak kisgatyára kellett vetkőznie, de már a póló láttán némileg elsápadtam, ugyanis pont úgy nézett ki az a fehér, feliratos póló, mintha abban is aludt volna, de megnyugtattam magam, hogy ezt csak én tudom, az öltözőben Zalánon kívül úgysincs senki. Tibit nem engedték be, mondván, hogy zsúfolt lesz a rendelő, várjon odakinn. Hát majdnem mondtam valamit. Ha 3 hónapot várok egy időpontra, hagy legyen már fél m2 hely a második szülőnek is, mert egyébként elfért volna és az oxigén sem tűnt volna el hirtelen a rendelőből. Volt még egy körünk röntgenre, aztán vissza, negyed órát vártunk, míg látták a felvételt a gépen, de nem látták, aztán még mindig nem látták, aztán egyik irodában látták, másikban nem, átmentünk a másikba, mire az egyikben is látták, szóval vissza, ....volt egy kis kaland, de végül az lett, hogy kapott 25 alkalmas gyógytornát receptre és fél év múlva kontroll. Úsznia kellene, meg sportolni, de Zalán őszintén bevallotta, hogy egyikhez sincs kedve, szóval nem volt népszerű  a doktornőnél. Vetett még rá egy utolsó, sokat mondó pillantást, aztán eltűnt a 3 egybe nyitható rendelő jobbszélső bugyrában.  Egyébként megmérték a fiút, 184 cm. Cipő nélkül. Ha kihúzza magát. Ami nem szokása. 

Az öltöző magányában eszembe jutott, hogy aznap rakják ki az iskolák az ideiglenes sorrendeket a továbbtanulóknak...Gyorsan megnéztem mindhárom listát, elég szomorú helyen van Zalán, ebből lehet, hogy fellebbezés lesz, arra mindenképpen fel kell készülni. Mindegy, a végleges listáig várunk és reménykedünk. 

Beültünk volna a BurgerKingbe, de Zalán nem akarta, így csak rendeltünk és hazavittük az ebédet... otthon pedig bepusziltuk. Baromira jólesett, már mindenki nagyon éhes volt.

Mi történt még? Réka jelentkezett angol nyelvvizsgára, áprilisi kör. Én úgy képzelem, hogy egy nyelvvizsgára készülés úgy néz ki kívülről, hogy a sok-sok tankönyvből ki sem látszik a Réka orra, de én egyáltalán nem látom tanulni. Ráadásul a nyelvvizsgadíj sem jár vissza immár, bár ha elkaszálják, semmiképpen nem jár vissza... Viszont a jó hír, hogy ő azt nyávogja folyton, hogy ő készül...szóval ezt is elengedtem. Érettségi előtt felsőre akar menni, hát nem tudom, szerintem egy magas %-os emelt töri fontosabb lenne, majdmeglátjuk még...

Egy kis vicces történet a végére:

Vettem magamnak egy karamell színű kapucnis pulcsit, valahogy nagyon megfogott a színe. Megérkezett, felpróbáltam, hümmögtem, hogy nem az igazi a színe mégsem, de napfényben egész cuki. Mutatom Tibinek, hogy mit szól hozzá, látom, hogy furán csillog a szeme. Kérdezem, hogy mi van?! Mondja, hogy semmi-semmi, horkan egyet, ahogy elneveti magát, csak pont olyan a színe, mint a Diókutyának......