Nem lesz belőle manöken?

 

Azt szoktam mondani, egyetlen értelme volt, hogy jártunk a Nyitnikék oviba (ugye ahonnan annak idején elhoztam Rékát és beírattam a Pitypangba). Megismertem több jófej anyukát. Közöttük M.-et, akinek a kislánya egy csoportba járt Rékával, E. akkor taposta éppen a nagycsoportot. Néhány éve van már, hogy rendre tőle veszem át E. kinőtt ruhatárának egy részét, mert nagyon csinos ruhái vannak, rengeteg és ebből is kifolyólag nagyon jó állapotban. Első kézből H&M, C&A, Adidas stb.

 

Szombaton beadta M. a rucikat, két hatalmas Ikeás táskában. El lehet képzelni, micsoda mennyiségű ruhát kell(ett) átválogatnom. Sosem egyszerű móka. Ám míg tavasszal Réka könnyedén végigpróbálta valamennyi holmit, a pólótól a hosszúnadrágig, most nem akart kötélnek állni. Kiválasztott egy azaz egy darab kis csíkos, csillámos felsőt és egy puha polárszerű anyagból eszkábált melegítőfelsőt, azt magára öltötte, majd könyörögni kellett minden továbbis ruhadarabért. Rimánkodásaimnak hála, 5 körben végül késő estig felpróbálta a készlet felét, a többit magamtól is elimináltam (garbó, belebújós pulcsi szóba sem jöhet nála, plusz ami túl bő, az lóg rajta, szóval azt is félre lehet tenni).. Még maradt azért holmi, elsősorban ingek, blúzok, néhány szoknya,  egyebek, elleszek vele a héten.

 

Úgy el is gondolkodtam. Ha nekem gyerekkoromban elém tesznek két zsáknyi ruhát, amiből választhatok, bármelyik az enyém lehet, biztosan pislogtam volna, hogy mi a franc van, a paradicsomba pottyantam és eljött immár a Kánaán??? Réka bezzeg nagyjából tojik arra, hogy milyen ruhái vannak. A ruhákra sem pillantott. Persze nem azt mondom, van szeme a szépre, csinire, de ha tehetné pólóban és leggingben szökdécselne álló nap és egész évben. Az üzletekben sem a szoknyákat vagy felsőket nézegeti, hanem a kiegészítőket. Nyakláncok, csatok, gyűrűk. Amiket egyébként csak gyűjt, mint egy pocok, ritkán ölt magára.

 

Az is igaz, hogy nem szűkölködik ruhákban. Nem két nadrágja van 3 pólója és egy szoknyája. Talán itt lehet az eb elhantolva. Mindenesetre nekem olyan különös volt ez a fajta érdektelensége a sok őszi/téli/tavaszi/nyári ruha iránt.....Nem azt mondom, a pénztárcám örülne, ha ez tartósan így maradna. Dehátno.....

Készülődünk - Még 7 nap az iskoláig

Az íróasztal fényesre suvickolva. Iskolatáska még makulátlan. Íróasztal mellett a komódban helyet kapnak majd Réka könyvei, füzetei és egyebek. Plusz vettem Ikeáéknál néhány barna tárolót a polcokra, ezzel pótolva a fiókok sajnálatos hiányát. Olyan olcsón vettük ezt az asztalt, és annyira illik a többi bútorhoz, hogy nem tudtam otthagyni. 

Most (ebben a pillanatban) örömteli várakozás van bennem és izgalom. Mint atléta a rajt előtt. Visszaszámolok. Hurrá, hurrá, hamarosan az én csodás lányom iskolás lesz!!!! Megint máskor, akár 2 másodperc múlva, például ha eszembe jut az évnyitó, még könny szökik a szemembe. És van még lejjebb is, amikor a csúnya majré jön rám, hogy lesz, mint lesz, de azt el szoktam hessssegetni, hogy természetesen minden szép lesz és jó. Ennyi. 

Zalán ágya

Múlt héten egyik nap, munkaidő lejártával  autóba vágtuk magunkat (családi szinten) és meg sem álltunk az egyik kedvenc skandináv kéksárga áruházamig. Egészen zárásig maradtunk, ettünk húsgombócot (nemannyirajó) és mandulatortát (nagyon nyamm) Emellett - és ami a lényeg - beszereztük mindazt, amit Zalán óhajtott sóhajtott azzal kapcsolatban, hogy a saját ágyikójában aludjon őkelme. Választottunk matracot (hosszabbítható ágyhoz), mely elfoglalta még aznap éjjel az előző (csaknem 7 éves kókusz) helyét. Lepedő és nagypárna szintén dukált, az ágyneműt már korábban beszereztem (lovagos). Nekiadtam a pehelypaplanomat is, nekünk majd lesz valami más. Ilyen lett.

Persze én fotóztam, így sajnos homályosak lettek a képek, de már nem érzek erőt magamban újakat készíteni. 

Zalán élvezettel foglalta el új kuckóját. Hálával a szemében hentergett párat a habos takarón, pihepuha parnán, majd felült és rám nézett.

- Köszönöm, anya.....de azért éjjel közöttetek alszom majd. - így lett. Aznap legalábbis. 

Első beszélgetés

...a pszichológussal (T.-vel). Igazából azt kell hogy mondjam, picit többet vártam. Értem én, hogy nincs varázspálcája és ez a néhány alkalom nyilván nem elég, hogy Zalán újra folyamatosan beszéljen, mintha mi sem történt volna....Mégis valahogy komplexebb, professzionálisabb értékelést vártam. Ehelyett a rajzait elemeztük főként és a valami táblázatot, ami nekem nem mondott sokat. Max. annyit, hogy rendben van a gyerek úgy általában, pszichikailag. Amit azért eddig is sejtettem. 

Legelőször azt mutatta meg nekem T., hogy hogyan ábrázolt Zalán fát, amikor először járt nála. A törzse a fának nagyon vastag és dominál a lombhoz képest, ami picike, szinte jelentéktelen. T. elmagyarázta, hogy a törzs az érzelmi biztonságot jelzi (magyarán szerető, stabil a háttere Zalánnak), a lomb pedig azt, hogy saját értékeit, képességeit hogyan látja őkelme. Ez is arra mutatott, mint egyébként minden teszt, hogy igen alacsony az önbizalma, önértékelése. 

A családrajz nagyon helyesre sikeredett. Apát rajzolta meg legelőször (ebben biztos voltam), utána engem, majd saját magát, végül Rékát. Az ő esetében már nem tudta eldönteni, kire is hasonlítson a tesója. Volt még néhány rajz, például, hogy a családból ki milyen állat lenne. Apa bika lett, én bálna (nem röhögni!!!!), Réka kígyó.....és Zalán szintén kígyó, persze jóval hosszabb és erősebb, mint a RékaKígyó. 

Ami lényeges, legalábbis számomra, hogy a foglalkozásokon nem dadog, olykor meg-megakad, de az nem nevezhető "hivatalosan" dadogásnak. Hiszen 4 éves a drága, 1 órán belül néhány megtorpanás nem probléma. Halkan beszél többnyire, eleinte suttogott, mára már van hogy elfelejti, hogy neki halkan kell beszélnie.

T. szerint Zalán pont abban a korban van, amikor a fiúk "leválnak" az anyukájukról és "átmásznak" az apjukra. Hiszen pasi-pasi, kell a minta, a férfi minta, amit leginkább az apjukban kapnak meg, ugye.  Zalán már le is vált volna rólam (hiszen apás, az is volt mindig), ebben segíti a tény, hogy Réka egyelőre anyás, de durván ám. Szóval átlátja az erőviszonyokat, hogy anya-Réka, apa-Zalán, ám valahogy tart a "befogadástól", ezért egyelőre úgy kettőnk között lóg. 

Feladatunk, valamilyen közös aktivitás megtalálása, amit az apjával közösen űzhet. Emellett fejleszteni kell az önbizalmát. Pl. szívesen és ügyesen segít nekem a konyhában, akkor hívjam segíteni, ő lesz az én kis kuktám. Réka nem egy konyhatündér, általában hamar elunja a banánt, így ez lehet a mi közös "játékunk".

Az óvodával kapcsolatban egyelőre folynak a kutatások. Néhány napja reggel mellém kúszott az ágyban és hirtelen annyit mondott.

- Anya, borzasztó (lehet, hogy szörnyű volt az) dolgok történnek az óvodában....

Szerintem ez mindenképpen jelzés, hiszen miért mondana ilyet egy gyerkőc. Biztosan valami nem kerek, talán Andriska terrorizálja a bandát, ezt el tudom képzelni vagy valami más. Nem derült ki, mert a pillanat varázsa megtört és Zalán bezárult. Egyelőre T.nek sem árult el semmit, minden szép és jó az oviban, roppant diplomatikuson felelget, majd ha átfogó véleményt kell alkotni kapásból így felel: Utálom az ovit!

T. azt is elmondta, hogy ideje lenni kitenni a kispasit az ágyunkból. Éjszaka aludjon a saját ágyikójában, mert ott a helye. Ő mindenképpen készen áll rá. Nem tudom, ezzel arra célzott e, hogy mi nem.....Mert abban igaza van, hogy szeretek Zalánnal aludni, szerintem Tibi is. Még akkor is, hogy sokszor találom a szemüregemben a könyökét, vagy rúgja szét a derekam egy-egy éjszaka. Viszont nem is vagyok függő tőle, szóval teszünk egy próbát a saját kuckóban alvással kapcsolatban. Azóta tettünk is lépéseket, majd erről külön írok, ha el nem felejtem. 

Novemberben születik T. kisfia, egyelőre jól bírja magát, úgyhogy folytatódnak a foglalkozások. Tőlem olykor akár heti 2x is. Talán még 4-6 hét belefér, addig még fény derülhet erre-arra. Hogy aztán van e/volt e értelme ennek a nyári "pszichológiai tréningnek" én nem tudom, azt viszont sajnálom, hogy hamarosan megszakad a folyamat. Olyan jó lett volna, ha hosszabb távon tudnak együtt dolgozni T. és Zalán. Most egyelőre nem tudom, hogy legyen ősztől, majd még átgondoljuk, megálmodjuk.

Felső Egyes távozik

Balatonlellén történt. Érdekes, mert Réka és a Balaton között létezhet valami mágikus, megmagyarázhatatlan kapcsolat. Vagy csak a véletlenek játéka, ki tudja. Annak idején Füreden kismamaként andalogva bámultam a "tengerünket". Szikrádzó volt a napsütés, mindenhol vakítóan fehér vitorlások imbolyogtak. Mi néhány hatalmas fűzfa alatt terpeszkedtünk kettesben Tibivel. Egyszer csak, közös életünkben először, rúgott egy ménkű nagyot Réka a pocakomban. Félidős voltam vele, talán kicsit több is annál. Leírhatatlan élmény volt, tényleg a túlcsorduló, fokozhatatlan boldogság állapota. Egy csodaszép idilli helyen végre éreztem a kisbabám mozgását.

 

7 évvel később a hideg habokra fittyet hányó Réka vacogva rohant a partra, a sátrunkba. Tetőtől talpig csupa-csupa libabőr volt őkelmem, minden tagja mint a jégcsap. Meleg köntösbe bugyoláltam, a combomra hajtotta a fejét, együtt figyeltük a Balatont, vártam, hogy felmeledjék. Olyan misztikus percek volt, érdekes. Megint olyan csöppnyi kis idillt éltem meg, amit - valljuk be - mostanában kevésbé és már igen szomjaztam rá. Közel voltunk egymáshoz, szinte egyek, mint anya és lánya.

 

Réka egyszer csak felnézett rám, majd a tenyerét nyújtotta felém.

- Anya, kiesett a fogam.

Volt nagy öröm és ováció. Végre, végre megszabadultunk ettől a csaknem 3 hónapja mozgó fogtól. Aminek már nagyon nem volt Réka szájában helye, harapni régen képtelen volt vele, ki is állt neki, mint valami banyafog....

 

Kis fogatlan bábám hirtelen elvesztette a megszokott ovis arcát. Nem teljes a foghíj, mert a tejfog alatt csöndben és békében ott növekedett a kis csipkés sarkú maradandó fogacska is, ami most napvilágot látott. Egyelőre felső egyes nélküli portrét nem sikerült készítenünk róla, csak távolabbi képeket. Ám ami késik, nem múlik.

 

Este együtt fürödtünk, összedugtuk hát az orrunk és meggyőződhettem róla, hogy a másik felső Egyeskének sincs sok hátra. Én nagyon drukkolok neki. Most azért megnyugodtam egy picit. Úgy néz ki, hogy 3 hónap kínlódás nem tántorította el a maradandó fogat attól, hogy pontosan oda nőjjön, ahová a Jóisten szánta.