Húsvét 2023

 

Az idei húsvétra sok minden árnyékot vetett, csak az első volt az időjárás. Csütörtökön nálunk is sűrű pelyhekben hullott a hó. Hát nem ezt akarom látni áprilisban, az biztos. Ezzel együtt minden sárgabaracktermésre keresztet is vethettünk....Szerencsére a cseresznye és a meggy otthon anyunál megúszta. Barack idén harmadik éve zsinórban sztrájkol. Bár, szegény, nem ő tehet róla, igazán. 

Ennél nagyobb bánatot okozott anyu "behívója" a kórházba húsvétot követő szerdán, ami miatt feszült volt az egész család. Anyu biztosan, de én is eléggé bemajréztam. Ráadásul a majrésan könnyebben felhúzom magam, bár próbáltam elengedni, amit csak lehetett. Anyukám pl. nagyon csodálkozott, hogy miért nem sütöttem bejglit, szerinte húsvétra sokan sütnek....Mindezt azután, hogy csak a kedvéért sütöttem a buktát, volt még almáspite, répatorta, sajtos rúd és kakaóscsiga is. Hétfőn sütöttem egy további boci sütit is, az a kakaóstésztás túrós finomság. Én szeretek sütni-főzni, de azzal sincs gondom, hogy bemegyek a cukrászdába, rendelek 1 kg pogácsát és 10 isteni habos szolnoki islert és megspórolok sok-sok óra sütésfőzést.  

Kellemetlen tényezője még a húsvétnak a kötelező rokonlátogatás, olyan is, amihez nincs kedve az embernek. Tibi elvileg egyedül ment volna locsolkodni, ámde inkább ment az egész család, nehogy már csak a fiúk kínlódjanak. A locsolkodás nálunk nem divat, de a szűk családon belül azért még sor kerül még rá, hol vízzel, hol kölnivel, lehetőleg orgona vagy jázmin illattal....Számomra szép emlékeket idéz, amikor húsvét hétfőn estére mindenféle pacsulitól bűzlik a fejem. Van abban valami klassz retró. 

Tesómékkal és anyuval a vasárnapi napot töltöttük volna, ámde tesóm vasárnap reggelre lebetegedett, láza volt és kapott antibiotikumot is, úgyhogy lefújtuk a családi murit. Mi azért kilátogattunk anyuhoz, kentem a sonkás szendvicseket, elrejtettem 18-18 db csokit a kertben a gyerekek örömére (Diónak minden baja volt, mert a tojáskeresés idejére kizártuk a kertből) és örültünk, hogy legalább délután nem esett az eső és elviselhető volt a hőmérséklet. 

Hétfőn kacsaebédre voltunk hivatalosak Tibi tesójáékhoz és bár már integetett felénk a másnapi munkanap réme, azért klassz volt a húsvét hétfő, a kacsa isteni volt és bár a diétát próbáltam tartani, itt lecsúszott jópár csokitojás és nyussz is.....jajjj....

Azóta véget ért a tavaszi szünet is, szerdán irányba vették az iskolát a gyerekek....Rékáék csütörtökön és pénteken is kompetenciát írtak és mostanában sokat nosztalgiáznak, milyen volt tavaly ilyenkor, mikor lassan szállingózni kezdett az infó a továbbtanulásról.  Régen volt, mintha évekkel ezelőtt történt volna az egész felvételi hercehurca. 

Zalánék készülnek a suli gálára, ami hosszú évek után - 3-4  - újra megrendezésre kerül és minden osztály valamilyen műsort ad. Örökké tart kb., mert 16 osztály van, huszonakárhány műsorszám és másnap péntek, vagyis tanítás...szóval leszívesebben el sem mennénk, de közben kíváncsi vagyok az osztályra és egyébként a többi gyerkőcre is. Innestől fogva pikkpakk nyári szünet lesz, csak még addig írnak ezer témazárót és felmérőt. Aztán a tavasz is csak nem marad el idén, reméljük.....napsütés, kirándulás, túrázás, kilátók, várak és erdők....

Idei kelttészta - szilvalekváros, de főleg nutellás csomagok (bukta)

Tojáskeresés nem maradt el, bár már nagyon öregek hozzá a gyerekek. Ennek ellenére két perc alatt összevesztek, mert Réka sokkal szerencsésebb volt a tojáskeresésben....

Csokiiiiii

Nagycsütörtök

 Steve Balsamo eme zseniális produkcióját már megosztottam itt a blogban máskor is, de olyan letaglózó élmény, hogy húsvétkor minden évben előkerül. Többször nem is nagyon, mert olyan ereje van, hogy utána napokig ki sem megy a fejemben, teljesen maga alá gyűr, ahogy énekel. Angolosoknak különösen ajánlott, kötelező. Ha Jézus Krisztus Szupersztár, akkor nekem ő felülmúlhatatlan. Több ezer jelentkezőből választották ki a szerepre annak idején a musical londoni verziójába és állítólag még A. L. Webber is megkönnyezte, ahogy énekel. Hát egyáltalán nem csoda.... Bár maga a dal is olyan, mintha valami felsőbb hatalom vagy erő komponálta volna.

A mai volt az utolsó munkanap, de már elég csöndes volt. A németek közül pl. mindenkitől out of office üzenet pattant vissza, már egészen kétségbeestem, de végül az egyik kontakt a sok közül csak a helyén volt és megoldotta problémát. 

Futólag kipillantottam az ablakon egyszer csak és mit láttam? Hogy szakad odakinn a hó. Nem is akartam elhinni, megdörzsöltem volna a szemeimet hitetlenkedve legszívesebben. Aztán nem sokkal később, amikor újra kipillantottam, akkor óriási pelyhekben hullott, nem is kellett erőlködni. Hát ennyit a barackról, ami éppen virágzik, a meggyről nem is beszélve.

Egyébként nem nagyon történt semmi különös.  szombaton és vasárnap sütöm majd a sütiket a tervek szerint. Speciális kaja nálunk a sonkán kívül nem szokott lenni, úgyhogy most is csak tervezem, hogy lesz rántott husi, muszaka, brassói és talán carbonara is elkövetkezendő napokban. Vasárnap és hétfőn járjuk a rokonokat és remélhetőlen nem fogom magam többszörösen halálra zabálni....Különösebb nagytakarítást nem csapunk most már, múlt héten megvolt, ami megvolt, igyekszem a süteményekre koncentrálni. Ilyenkor már nagyon süthetnékem van, ontanám a sütiket, amíg olyan fáradt nem leszek, hogy pokolba kívánom az egészet, de most csak két nap "termelek", akkor sem bonyolult alkotásokat, szóval remélem, jó lesz. Ja és nagyon nem is ehetek majd belőle...Hogy aztán meg sikerül-e állni, azt még nem tudom. 

Délután megkóstoltam néhány csokitojást, nyammmm....

Hétforduló

 

Ha van a hétfordulóm, vagyis a heti "mázsálás" napja. Örömmel láttam, hogy már -9kg apadt le rólam. Az a durva, hogy még most is kövér vagyok, pedig 9 kg azért elég sok szerintem, leadni mindenképpen nehéz volt. Pont 11 hétbe telt.   Igazából minden nap mérem a súlyom, de nagy következtetést nem vonok le belőle, ugyanakkor ez féken tart, nehogy letérjek a kijelölt ösvényről. A statisztika azt mutatja, hogy heti 1 kg -nál többet már nem fogyok, februárra még ez volt a helyzet. Márciusban volt két hét, amikor 80 dkg ment le rólam egy héten, másik kettő amikor csak 20 dkg.  Ezzel is elégedett vagyok, még talán soknak is mondható. Még áprilist és májusban fegyelmezett leszek, legalábbis ez a terv, aztán jön a nyár...

Réka után mára Zalán is kidőlt, vagyis hű maradt a hagyományokhoz, nem vitte végig a sulit a szünetig. Azért készültünk a természet és az irodalom dolgozatra is, bár neki egyáltalán nem volt hozzá kedve. Viszont nem szeretnék a szünetben tanulni, tényleg kell egy kis pihi, úgyhogy valamicskét gyűrtük az anyagot. A fejem tudtam volna a falba verni a kéttan miatt, de mindegy, késő bánat, eb gondolat (zur Seite stehenden Beinéja van a gyíknak, azt tudtátok?)

Jelen helyzet szerint semmi kedvem a húsvéthoz, egyáltalán semmi.....

Még mindig nem néztem át, mi van készleten sütialapanyagból és egyáltalán, húsvéti alapanyagból. Összeállítottam a bevásárlólistát, ami ma éjfélig módosíthatok, szóval ajánlatos lenne bekényszeríteni magam a kamrába és számot vetni, hogy van-e elég liszt, porcukor és ilyesmi. 

Rettenetes ez a szeles, hideg idő is, hogy én áprilisban sapkában menjek dolgozni és a kerékpárom nélkül, azért az példátlan, no. Hétvégére bízom benne, hogy megalább a hőmérséklet barátibb lesz. 

Hétfős hétfő

 

Reggel fél órámba telt, mire észhez tértem a munkahelyemen az asztalom mögött...Csak pislogtam az első percekben, hogy hol vagyok és ki vagyok. Tibi kivitt, mert arrefelé volt reggel dolga és útba estem volna neki. Zalánt 7:58-kor löktük be a suli méretes ajtaján, így én természetesen elkéstem. Viszont még tartott a hét órás megbeszélés, amire nekem nem kell járnom a covid óta, szóval gyorsan elbújtam a monitorom mögött, mint aki nem is létezik. 

Fél óra múlva kávé nélkül is felment volna vérnyomásom, amikor kiderült, hogy ma töri doga Nagy Lajosból és Zsigmondból (az én szememben potyaötös), Zalán viszont egész hétvégén nem vette elő a töri cuccát és állítása szerint szó sem volt dolgozatról. Nahiszen. Az ofő még emialt is küldött, amit szintén csak ma reggel láttam (láthattam volna tegnap délután is, ha eléggé legörgetek a hosszú emailjében, de ezt nem tettem. Ezt fedje jótékony homály.) Úgy voltam vele, én kis optimista, hogy a töri a hatodik óra, addig meg az én élelmes kisfiam megtanulja ezt a két viszonylag rövid leckét. Remek elméletem gyorsan összeomlott, amikor kiderült, hogy a német és töri órát felcserélték, így rögtön első órában megtörtént a dolgozat. Biztos nagyon jól sikerült...

Holnap nyelvtan - melléknévi igenévek, földrajzi nevek helyesírása - szerdán, a szünet előtti utolsó napon természetism és irodalom dolgozat. Ám legalább a tavaszi szünet úgy fog eltelni, hogy elő nem vesszük a könyveket. Illetve Réka lehetséges, hogy elő fogja, mi maximum majd húsvét után kedden. 

Sajnos rossz hírt is kaptam ma, nagyon szomorút és fájót, anyunál az újabb lépés a transzfúzió. Amiről ugyan említésre került a legelején is, de mindig úgy került szóba, hogy amíg transzfúzióra nincs szükség, addig oké...hát most húsvétot követően ennek is eljön az ideje.....Este megnéztem, hogy mi is pontosan az a transzfúzió, de gondolom, majd a kórházban úgyis kiderül. Egyelőre semmit nem tudni, hogy hányszor kaphat és milyen sűrűn. Egyáltalán, ez mennyire már az alagút vége, ahol az alagút vége nem a napos oldal....Hiába nem volt váratlan, azért lelombozott rendesen....Érdekes, hogy mennyire nem egy malomban őröltünk Tibivel este, ahogy beszámoltam neki a helyzetről - ő a logisztikai oldalát elemezte, ami egyébként olyasmi, amiről egyeztetni kell...én meg azon kezdek pánikolni, hogy lassan-lassan, de egyre biztosabban elveszítem az anyukámat...

Réka ma nem jutott el orvoshoz, hogy megvizsgálja, mert Tibi 11-ig nem tudtam elérni, fél 12-kor hívott vissza, akkor meg már úgy gondolták, hogy elkéstek mindennel, majd holnap. Holnap továbbképzésen lesz a doki, szóval szerdán 17 órára kaptunk végül időpontot. Addigra majd csak meggyógyul. 

Mi volt még ma? A kedvenc finn kontaktom ma visszatért a cége fedélzetére hosszú idő után, aminek nagyon örültem. Több, mint két hónapig távol volt. Azt nem mertem megkérdezni, hogy  eltörte-e a lábát vagy a hideg finn telet valami melegebb égtájon töltötte-e....Félek, hogy nem az utóbbi. Kellemes változatosság, hogy az out of office üzenetek helyett (az exportos főnöktől) most érdemi válaszokat kapok a kis csipp-csupp kérdéseimre. Az a kb. 15 kamion áru, ami egy évben legördül ebből a finn fűrészüzemből csepp a tengerben ahhoz képest, amikor egész tengerjáró hajókat töltenek fel faanyagokkal és irány Japán vagy Ausztrália....Csak annyit írtam neki, hogy "welcome back", mert ezek a finnek ritkán lesznek cimbik, de visszaírta rögtön, hogy "thanks" és egy smájli....A legjobb a viszonyom most egy lengyel kolleginával, kivéve, hogy állandóan "my dear"-nek szólít, amitől a hideg kiráz. Ettől eltekintve és hogy mostanában nem tervezünk tőlük semmit venni, tök jól el lehet vele beszélgetni. Múltkor megünnepeltük a lengyel-magyar barátság napját is. 

Még a holnapi napot megnyomjuk Zalánnal a nyavalyás erdő mező állataival és növényeivel illetve a Toldival, aztán jöhet egy kis pihenő. Vagy hát nem annyira pihenő, de legalább tanulni azt nem fogunk egy szűk héten át...

Hétvége huss

 

Naná, mint mindig.

Sokadszorra ver át bennünket az időjárás, miszerint hideg lesz és esős, túrázásra, kirándulásra alkalmatlan. Annyira azonban nem sikerült neki, mert bár az imádott hegyeinktől távol maradtunk, de egy nagyon jót sétáltunk a Zagyva gáton, itt helyben. Egy egész kört tettünk, egy ponton túl természetvédelmi területre értünk, ahol le sem lehetett térni az ösvényről. Igyekeztünk, hogy Dió is maradjon meg a gáton, bár egy vizslának megtiltani a keresgélést jobbról balra majd balról jobbra aligha lehet. Később, amikor a NEFAG területéről kislattyogtunk, immáron visszafelé tartva a kocsi felé, találtunk egy feliratot, hogy az adott NEFAG területen kutyát sétáltatni csakis pórázon és szájkosárral.....Ami azt jelenti, hogy inkább elkerüljünk ezt a területet a jövőben, mert a szájkosár használata szerintem teljesen felesleges. Dió nem is látott még ilyet magán, bár van itthon, ha esetleg bárhol kérnék...Gondolom, nem annyira a NEFAG-ra látogatók miatt aggódnak a felirattal, hanem az esetleges vadak miatt. Amekkora a forgalom arra, autós, kerékpáros és gyalogos, esetleg motoros, sok vad nem marad meg ekkora sürgés-forgás közepén. Szerencsére Dió már benne van a korban és mostanában nem volt olyan helyzet, ahonnan ne lett volna visszahívható. Ha esetleg elszaladna tőlünk más kutyákkal bratyizni, ő az abszolút barátságos, mindenkit körbecsókolós. Egyetlen veszedelem a tacskó és kategóriája fajta, mert az sok mindent művel, de behódolni soha nem fog egy nála nagyobb kutyának, mint amilyen a Dió. Ha pedig egy tacskó (nem szuka) morog, előadja az agresszívat, hát Dió kötelességének érzi, hogy ronda morgással helyreutasítsa. Ez pedig nem tetszik nyilván a gazdiknak. Pedig egyszerűen csak a kutyák ilyenek, lejátszák egymás között a hierarchiát, ez teljesen normális. Nem jár sebekkel és vérrel, csak némi morgással és szőrborzolással. Ebből rendszerint szokott érteni az okosabbja. 

No elkanyarodtam a témától kissé.... szóval egy klasszat sétáltunk a NEFAG környékén, a Zagyva parton. Láttunk a folyócska mellett baktató gólyákat, élelmet kereső darut vagy kócsagot (?) - valami fehér vízimadár volt, az biztos. Arról nem is beszélve, hogy ahogy Poldi bácsi is megmondta, az a szééép zöld gyep  rét...azt csodajó volt tapasztalni, hogy minden-minden immáron zöldben pompázik. 

Másnapra lett is finom izomlázam, az a másfél órás séta sík terepen is elfárasztott kissé, biztos az alacsony kalóriabevitel hibája, hogy utána olyan jól esett elterülni a kanapén és pihenni. Diócska is hatalmasat aludt utána. Természetesen a gyerekeket nem tudtuk kirobbantani a szobájukból, igaz, Réka rondán köhög, úgyhogy bár a szünetek meghosszabbítása Zalán specialitása, most Réka marad itthon már a szünetig, ami 3 tanítási napot jelent. 

Vasárnap megint erőt vett rajtam a nátha és csak a kötelezőkre volt erőm, majd valahogy elfogyott a szusz és inkább úgy döntöttem, érdemes lenne pihenni. Remélem, nem betegszem le én is, mert most különösen nincs ehhez hangulatom, sem időm. A diétám hétvégenként általában holtpontra jut és csak az a cél, hogy amit péntekig elértem a héten, azt megőrizzem hétfő reggelig. Ma is egy viszonylag normál reggelit betoltam, igaz, ch csökkentett volt a kenyér, de a vajjal nem bántam szűkmarkúan. Ebédre egyetlen szelet pizzát ettem, de aztán jött egy túrórudi is.... Vacsora egy szendvics sonkával, zöldségekkel, nem sok. Itthon sokkal nehezebb tartani a diétát, mert elég sok finomság van készleten ( a húsvéti csokik dobozban a szekrény tetején....) Ráadásul hol Zalán készít valamit, hol Réka. Ma speciel Réka sütött palacsintát este, az amerikai félét. Titokban vártam, hogy majd kér receptet, mert erre van már tökéletes, mindig működő receptem, ám dehogy konzultált ő velem, ó, én naív, kamasz gyermek anyja, ment a saját feje után. Megkínálni sem nagyon kínált, hagyott pár szeletet a pulton a sok mosatlannal egyetemben, de mindegy.... Később Tibi rászólt, hogy akármit gyakorlatozik odafenn, hagyja abba, mert helybenfutásnak hallatszó mutatványától zeng még a nappali is....Mire Rékácska rámordult, hogy legalább öt percre hagyjuk már békén....Hozzá sem szólt senki különösebben egész nap, pláne nem számonkérően. Az élet gyönyörei a tinik között...

Szóval diétailag mindig egy kicsit megnyugvás visszatérni az iroda falai közé, ahol a hűtőben semmi sincs, de semmi, csak a céges bulikról kimaradt, felbontott whiskey vagy rum....illetve tejszín a vendégek kávéjába és az én dobozos tejem. Semmi más. A konyhában akad még teafilter, zabpehely és chia mag, ez utóbbi kettőt is én vittem be. Ha pedig túlélem a munkanapot, itthon nem ehetek már szénhidrátot elvileg, csak husit salátával vagy tojást salátával, esetleg halat, halkonzervet. Azt könnyű megszokni, hogy nem kell keresni az ennivalót, mert a rolót imputilag arra a napra már lehúzta az ember. Ennek ellenére nem szoktam éhezni vagy szenvedni, az édességet sem kívánom, inkább egy szaftos hamburgert vagy pizzát, de talán erről már írtam is.

Na megyek, mert még teregetek, Zalán tesicuccát is össze kell állítanom holnapra, Réka pedig rajtam keresi az 59 szájfényéből azt a kettőt, amit tényleg én csórtam el tőle múlt héten. Hogy vette észre, nem is értem....Azt mondja, az egyiket megtarthatom. Hát nem aranyos? 

Közeleg a húsvét

 

Amikor szerdán megkérdezte anyukám, hogy adjon-e pénzt sütemény alapanyagra (liszt, vaj, cukor, tojás, stb), nem is azon akadtam fenn, hogy hogy jut eszébe ilyet kérdezni egyáltalán, hanem, hogy tejóég....én nem akarom a 4 napos hétvégét ilyesmivel vesztegetni, hogy sütök vagyis robotolok a konyhában....Persze nem pont ezt éreztem, az egész csak egy pár másodperces nyomás volt a gyomrom táján, de az ezt jelentette.

Persze mindez csak másnapig tartott, mert akkor a facebookon szembe jött belem a Rachel Allen féle répatorta receptje, ami nálunk alap a húsvéti sütiknél. Mindig duplaadagot sütök és ha kihűlt, egy narancsos-mascarponés krém, némi pirított mandula sem árt a tetejéről... Kezdett megjönni a kedvem a sütés-főzéshez. Pénteken,vagyis tegnap összeírtam, mi mindent lehetne sütni és még jött egy sor minden a répatorta mellé. Jaj. 

Az biztos, hogy valami finom sajtos rudat sütök, diétás sütinek ott lesz a zablisztes almás pite, mert bőven van alma, ez már 3. fajta. Aztán kelt tésztának ott van a lekváros, nutellás bukta labdácskák....és itt meg is kellene állni. Viszont még lehetne sütni csokiöntetes boci csokit, áfonyás muffint és hófehérkét is, ami egy habkönnyű, vaníliakrémes csoda. Meglátjuk, meddig jutok. 

Kajára nem lesz sok gond, mert ilyenkor sonka-tojás-zöldhagyma-torma a menü reggel, délben és este is és semmi másra nem is vágyik egyikőnk sem. Persze jó lenne néhány tányér kocsonya friss kenyérrel és rengeteg lilahagymával, de én nem tudok már főzni ilyesmit és enni sem nagyon diétabarát. Az egész húsvét pont nem a diétáról szól.

Zalán névnapját csütörtökön megünnepeltük kellőképpen. Először is villámgyorsan felbontotta az ajándékait. A ruhaféléket eléggé el nem ítélhető módon hanyagolta, a könyvet viccből a háta mögé dobta. Ezt én nem találtam olyan viccesnek, úgyhogy mielőtt még elhagyhatta volna a számat bármi nevelő célzatú megjegyzés, elnézést kért és megsimogatta játékosan az új könyvét...Na, így már jobb. A körző titka egyik újabb kötetét vettem meg, ami náluk most kötelező irodalom a kortársból, még a legelső kötet....

Kapott még apróságokat is, amiknek talán jobban örült, mint a többi ajándékának összesen. Pl. egy zacskó Berty Botts féle mindenízű drazsé is az ajándékok között volt, amit rögtön fel is bontott. Amikor már a második hányás ízűt köptem ki a kukába, eléggé elegem lett az egészből, de Zalán nagyon élvezte és hát ez volt a lényeg.

Vacsorát mindig rendelhet az ünnepelt és hát persze, hogy Zalán Mekit rendelt, ami nekem most tortúra, mert nem ehetek belőle, de végül két csípős csirkefalatkát csak lecsúsztattam....

Aznap este néztük meg az Elkúrtuk című filmet, de sajnos nem egyben, a film két fele között elvittük a kutyát sétálni. Szóval nem tudok róla komolyan véleményt mondani, mert úgy néztük, hogy nem csak oda figyeltem...Mindenesetre így elsőre nekem nem tetszett, valahogy nem  volt se füle, se farka, fogalmam sem volt, hogy ki kicsoda, szóval lehet, hogy adni kellene egy másik esélyt is neki.

Ami viszont nagyon tetszett, az az Antall film, a Blokád. Persze ez is egy Köbli Norbert film forgatókönyv szempontjából, szóval várható volt, hogy oda-vissza leszek érte. Nagyszerűen ábrázolta Göncz Árpádot és szerepét, hogy mennyire nem is volt ő azért mindenki Árpi bácsija...Különösen a fiatal Antall tetszett nagyon, remek fényképezés, jó színészek, izgalmas történet. Antall sokkal többet érdemel, méltatlanul van elfelejtve, mint az első szabadon választott kormány vezetője (kamikaze kormány). Érdekes  volt látni, hogy a kilencvenes évek eleje óta mennyire más lett a helyzet sok szempontból. Milyen törékeny volt akkor a demokrácia, amikor az orosz csapatok még ki sem vonultak az országból. Gorbacsov nem kért bocsánatot 56-ért (igaz, később Jelcin igen) és amikor elzárták az oroszok az "gázcsapot", két napi tartalék volt talán összesen? Hihetetlenül érdekes volt. Pont annyi idős voltam akkoriban, mint Réka most. Azon az októberi hétvégén éppen Szlovákiában kirándultunk az osztállyal. Nem sokra emlékszem egyébként az egészből, de az osztályfőnök akkoriban azt mondta, hogy hangosan ne beszéljünk magyarul, nehogy baj legyen.... A sztrájk miatt csak a kertek alatt, mellékutakon tudtunk hazajönni. A film vége megható volt, bár ezt tudtam előre azoktól, akik moziban látták. A miniszterelnök haláláig dolgozott és végezte a feladatát....

Volt aztán foci meccs is, a magyar-bolgár, amiről már írtam. Viszont előtte a magyar-észten kimaradt az a bizonyos tizenegyes, melynek rúgóját ugye úgy döntötte el Sallai és Szoboszlai, hogy kő-papír-ollóztak egyet. Jó magyar szokás szerint nekik ment a fél ország és még a hozzám hasonlóan gondolkodók közül is sokan. Hisz a focihoz mindenki ért. Nem mondom, hogy nagyon jó ötlet volt, de felháborítónak sem tartottam ezt, biztos vagyok benne, ha bemegy az a tizenegyes, nem lett volna ekkora visszahangja az egésznek. Én inkább attól tartottam, hogy Szoboszlaiék kedvét elveszi a nagy felháborodás szellője, de ennek nyoma sem volt szerencsére a bolgár meccsen, sőt, minden idők legjobb formáját tolta a válogatottban. Egy focista legyen bátor, vagány, ha meg olykor könnyelmű és hibázik, mert az is benne van a pakliban, hát hibázik, majd jóváteszi máskor, máshogy. Biztos vagyok benne, hogy még sok örömünk lesz ezekben a fiúkban. Egyre több a remek játékos, egy-egy posztra 2-3 lehetősége is van Rossinak és főhet a feje, hogy kit tegyen a csapatba. :) Szoboszlaira emlékszem valamelyik U17-es meccsről egyébként. Elmélkedtem is, szomorkodtam is, hogy lesz-e valaha még remek csapat és lesz-e még sok foci siker, magyar siker. Úgy néz ki, nem is olyan elérhetetlen.