Amíg Zalán tanul

 Már majdnem teljesen meggyógyultam, olykor még érzem, hogy van arcüregem, de ettől ugyebár simán lehet dolgozni. Reggel akkora köd volt és sötét és nemszeretem időjárás, hogy nem is bántam, hogy itthon maradhatok. Bárcsak létezne home office a számomra is! 

Nem voltam ma valami produktív, pedig szerettem volna kuglófot sütni, vagy buktát, amit mindig csak készülök, de végül mindig valami más lesz belőle....ehelyett nem készült semmi finomság ma. Viszont legalább tényleg pihentem egy kicsit. Egyébként meg a lasagne pillanatnyilag is a sütőben sül, szóval a gyerekek elégedettek lesznek a vacsorát illetően. 

Az volt a gubanc - az ok, amiért nem sütöttem semmit - hogy sajnos áramszünet volt dél körül és előtte is itt voltak az Áramosok és hol elment az áram, hol visszatért. A Jeff Dahmer nagyszerű életét feldolgozó sorozatot néztem a Netflixen, de annyire elképesztő, hogy nem ajánlanám senkinek. Viszont a THE CROWN következő évada itt lesz november elején. Nekem az előző két évad volt a kedvencem, a már nem kifejezetten fiatal királynővel, szerintem ott meggyőzőbb volt a színészi alakítás is, bár mindenki jó benne. Kicsit sajnálom is, hogy már "új" királynőt kapunk erre az évadra, de hiába, az idő csak pereg. 

Fantasztikus volt az olasz-magyar meccs, picit még szomorkodtunk is utána, hogy nem nyertünk, de hát mégiscsak az Európa bajnokkal játszottunk, méghozzá jóóóól játszottunk és valahol ez a lényeg. Akkora élmény volt még a képernyő előtt is. Olyan ereje van a focinak, hogy alig várjuk a következő válogatott meccset. Van jövő, szép jövő, ami biztató. Kár, hogy amúgy az NB1 harmatgyenge, talán a Fradin kívül. Majd megkérdezem tesómat, hogy milyen reményeink lehetnek, bár ő nem optimista. 

Közben Zalán szenved itt a fenyővel, Kiefer, pedig nem is nehéz, a gombafajták sokkal gázabbak voltak. Holnap írnak belőle. Holnap is. Ezek állandóan írnak. Levontam a következtetést, hogy a hatodikos természetismeret még nehezebb, mint az ötödikes, szóval remek.....Szép lesz ez a tanév is. 

Töriből ma írtak ötödikes összefoglalót, beindul abból a verkli jövő héten, szóval lehet abból is teperni... Réka viszont virágzik még mindig a Vargában, valami második legjobb lett a német dogája a csoportban. Na ott meg az történt, hogy a legjobb csoport olyan erős lett - nem egészen Réka miatt, de ő is egyikük- a sulinkból Vargába átnyergelő 5 németestől, hogy 8 főre apadt a csoportlétszám 13-14-ről és még mindig van, aki nem érti, mit mond a tanár egészen. Kár, hogy ehhez a 3hoz igazodik a tananyag is, bár remélem, hamar felzárkóznak vagy nem tudom, mert így vesztegetik a drága időt. A régi ofő már írta is buzgón, hogy 10. évvégére felsőfokot vár el....Persze....

Szakad az eső. Nincs is jobb ilyenkor, mint egy fenséges tál lasagne....

Mi volt a hétvégén?

 

Na hát szóval, gondolom, nem tőlem tudjátok meg, de megvertük a németeket péntek este. A második félidő már nagyon meredek volt, ahogy tesóm mondta volt, meleg volt a pite, de a végeredmény a lényeg és a fiúk tényleg fantasztikusak voltak, az a Szalai gól.....de amúgy mind, mind előtt le a kalappal, akármi lesz is az olaszok ellen holnap este.

Hétvégénk elég ... amolyan lábadozós volt. Próbáltuk behozni Zalánnal a lemaradásokat, ez több tantárgyból nem sikerült, de a keddi töri dogára már 90%ban felkészült, a német felelésre is holnapra, az Egri csillagokat is elolvastuk a kért oldalig. A többit fedje homály, holnap úgyis folytatjuk.

Csak a szokásos kedvenc kajáinkat főztem a hétvégén. Kaptam tanyasi kapirgálós csirkét, amiből paprikáscsirke lett és nokedli, vasárnap pedig egy nagy kondér brassói.  Na, kapirgálós az túlságosan jól sikerült, mert bár nem élt szegényke (na akkor még most is élne, én biztos nem vágom el a torkát), de teljesen egészben volt. Így némi cincogással és sziszegéssel nagyon gyorsan megszabadultam a fejétől - félig nyitva volt a szeme- atyaég - utána már kevésbé láttam benne az állatot, maradt a hús. El is gondolkodtam picit, hogy az én generációm vajon milyen arányban képes még tyúkot (kacsát, libát) vágni, míg anyukám, ha nem is vígan, még gyakran vágott tyúkot, hiszen saját állataink voltak. Valószínűleg itt az összefüggés, nincsenek már itthon haszonállatok, tehát leszoktunk arról is, hogy levágjuk őket. Hasonló történt anyuval is, egy idő után, én úgy emlékszem, végelgyengülésben pusztultak el a tyúkok, csak a tojások miatt volt hátul pár tyúkocska. Ő is szivesebben vette meg a bolti husit....vagy a háztájit, amit valaki más már legvágott.

Tibi egész szombaton dolgozott egyébként, már este 6 körül járt az idő, amikor hazaesett, fáradtan. 

Vasárnap nem történt semmi azon kívül, hogy elvittük a kutyát sétálni, mármint Tibi, közben mi Rékával vettünk pár finomságot a Lidliben. Réka makaront szeretett volna venni, de itthon láttam meg véletlenül a prospektusból, hogy hétfőtől lesz kapható, hoppá.....

Azt nem tudom, írtam -e, de vettem a nyáron minden alkatrészt makaronhoz.  Úgy terveztem, hogy majd az olasz fajtát sütöm meg, van is hozzá egy tuti jó , részletes recept. Időm, mint a tenger a nyári szünet idején. Azonban nem jutottam el odáig, sajna. Miből gondoltam, hogy szeptembertől könnyebb most eljutok, a tanév alatt, nem tudom. Valószínűleg nem gondoltam semmit, egyszerűben kifutottam az időből. Ugyanígy nem készítettem fotóalbumokat az elmúlt évek fotóiból sem....Ami a tuti - szavatosságra majd figyelni kell azért, elég drága alkatrészekből áll össze. Ami a poén, hogy nem szeretjük igazán az első osztályú cukrászdából származó macaront, viszont a Lidlisből bepuszilnék simán egy egész dobozzal. Jó, hát azok olyan kisebb fajták....méretileg.

Szombat este ért még egy kisebbfajta sokk minket, Diót majdnem elütötte egy autó séta közben. Az volt, hogy ugye normál módon a járdán jön láb mellett, vagy inkább előttünk poroszkál 2-3 méterrel. Ha este sétáltatjuk, nem szoktunk egy teremtett lélekkel sem találkozni szinte, szóval nincs pórázon. Egy ponton azonban le kellett sétálni a járdáról az úttestre, mert fel volt állványozva egy lakóház. Ahogy befordult a sarkon az utca végében egy autó a sötétben, megláttam a fényeit, még gondoltam is, hogy na ez is most jár erre, amikor a biztonságos járdát elhagyjuk. 

Szóltam Diónak, hogy jöjjön utánam, én gyorsan visszasiettem a járdára, ám a bolond kutya tett egy kört az állványok alá, majd visszaügetett Tibihez, aki a falkavezér. Ő mögöttem jött, az úttest melletti kukáknál tartott. Persze mire a kocsi mellénk ért, a kutya pont akkor szaladt ki a járdáról az úttestre....éssss szerencsére bekanyarodott a kukák mellett , vissza a járdára, de volt egy sötét pillanat, amikor nem tudtam, hogy az autó elé rohan, vagy okosan követi Tibi nyomát vissza a járdára. Én nem is tudom, mit csinálok, ha elütötte volna az autó....Sokkos állapotban voltam hazáig....Jobban kell vigyázni rá, sokkal jobban. Ki nem tudom mondani, mennyire szeretjük ez a "dögöt".... 

Elrepült ez a hét is

 

Megy a Németország - Magyarország meccs, első perc, de azért fél szemmel írok pár sorocskát. 

Az van, hogy ugye hétfő óta itthon van Zalán a dáthájával - fáj a torka, folyik az orra, ilyenek. Kedden - azt hiszem - nyomtunk egy covid gyorstesztet, nagyon negatív lett. Szerdán, a semmiből, olyan délután 5-6 óra magasságában elkezdett folyni az én orrom is, de mint egy csap, amit nyitva hagytak, innestől fogva folyamatosan fújtam az orrom, de szinte szó szerint. Először azt hittem, allergia, de nem. Lehet, hogy kiszáradtam, lehet, más történt, de este 11-re már csak arra vágytam, hogy összegömbölyödjek az ágyamban és hagyjon mindenki és minden békén. Ez van, amikor beteg vagyok. Reggel írtam is egy üzenetet a főnökömnek, hogy kidőltem, game over. Hogy aztán reggel Réka hogy jutott el a gimibe, hát nem rajtam múlott. Milyen klassz, ha az embernek nagyobbacskák a gyerekei!

Az egész napot az ágyban töltöttem, döglöttem, bár felkeltem egy kis dubary-s csirkét alkotni délután, de már a krumplipürére nem volt erőm, le kellett újra feküdnöm. Hívtam a dokit is, mert még mindig távgyógyítás van, de ilyen dáthás esetekre nekem praktikus, ugye. Kérdezte a doki, hogy nem vagyok covidos? Nem akartam neki mondani, hogy honnan a bánatból tudjam?? Éppen tollat kerestem Réka szobájában, hogy felírjam majd, hogy miket kell vennem a patikából. Annyit nyöszörögtem, hogy nekem az arcüregem fáj, de pokolian és egyfolytában, ami láthatólag hallhatóan megnyugtatta, hogy nem covid. Zalán gyorstesztéből ki lehetne indulni, hogy nincs itthon covid, ha nem tudnám, hogy amikor covidosok voltunk, akkor is mindkettőnk gyorstesztja sima nega lett, az alaposabb tesztecskén meg meglepődtünk, hogy ja, de, mégis covid. 

Réka szobájában nem találtam egy nyavalyás tollat sem, én nem tudom, hol tartja őket, de végül egy ceruzával felvéstem pár finomságot Réka egyik, hanyagul az ágyára hajított füzetébe, amiről később kiderült, hogy valami flancos, méregdrága Hello Kitty-s füzet, tudta a fene....Ahogy én láttam, német füzetnek használja. Hétfőn kell majd telefonálnom, hogy meggyógyultam-é antibogyó nélkül is vagy döglődöm tovább. Mindig ez a rendszer. Remélem, meggyógyulok. 

Na szóval így telt a csütörtök, eléggé hervadt voltam, fájt mindenem olykor, máskor meg nem, szedtem ezt és azt, gőzöltem a pofám kamillával. Ez mindig nagyon jó az arcüregemnek, le is buktam a gőz fölé 20 percre, közben egy Kendall Rea sztorit hallgattam true crime katogóriában. Valami olyami volt a sztori, hogy a volt férj elásta az asszonyt az erdőben

és góóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóól

0:1 -re vezetünk.

Szoboszlai szögletet rúgott- jól megdobálták poharakkal szegényt a szimpi németek, Szalai pedig sarokkal betette a kapubaaaa. Ez az, fiúk!!!!

Szóval valamelyik férje eltűntette az asszonyt és csak 10 év múlva találták meg az erdőben a csontjait.... Most arra bevallom, nem emlékszem, hogy melyik férje volt, elég forró volt a kamillás gőz, de az biztos, hogy a gyerekeket végül az apjuk nevelte fel, ez megragadt. 

Mára viszont előbújtam a fekete barlangomból, amiben szenvedni szoktam és nyalogatom a sebeimet, így reggeli után megkerestem Zalán oltási könyvét, hiszen a 6.-os oltását most kapja majd 2 hét múlva (amúgy tegnap kapta volna, csak ugye beteg). Még van pár  súlyos lemaradásom itt-ott pl. bankba nagyon kellene mennem és bizonyos pénzügyes papírokat is elő kellene keresni, így legyűrtem a késztetést, hogy kitakarítsam Réka szobáját, amihez kedvem lett volna ugyan, de nem ez volt a legsürgősebb feladat és inkább Zalánt leparancsoltam, hogy végre tanuljon, mert jövő héten drámák sorozata lesz, ha nem készül. 

Kimaradt egy marha nagy magyar helyzet, asztamindeniiiit!

Megint ott tartok, hogy mit keresünk mi kéttanon, mert most megint mindig németet tanulunk és hát Zalán aztán nem nagyon élvezi ezt.  Sima németet, aztán törit, ötödikes összefoglalás, a nyavalyás fenyős szöveget még én sem értem, nemhogy Zalán, szóval először ki kell szótárazni. Viszont óráról órára kell készülni, mert mindig felelnek. Aztán ott van az Egri csillagok, amit a várakozásokkal ellentétben nem tavasszal dolgoznak fel, hanem MOST. Viszont nem az eredetit, a pofám leszakad, hanem a Nógrádi Gergely féle lebutítottat.....Rékánál nem engedtem, hogy ne az eredetit olvassa a csaj, ott olvasónaplót kellett kitölteni, Zalánnál örülök, ha ezt kiolvassa. Ott van a nyelvtan ötödikes összefoglaló doga, amit megírnak a jövő héten. Aztán felelnek civilizációból, Németországról van egy szöveg, a Brandenburgi kapuról, kb. fél oldal, de azt is meg kell tanulni, ez nincs magyarul. Honismeretből családfát kell rajzolni, ez volt a múltheti házi, ez sincs kész, a héten a város nevezetességeit kellett felsorolni? Ilyesmi. Mi van még? Ja, hát a matek, semmiség, apróság...és angol. 

Zalán persze ezekre mind tojik, távol áll tőle a stressz és szorongás amiatt, hogy meg van-e minden tanulva, fel van -e készülve ebből vagy a abból. Kíváncsi lennék, hogy ha teljesen elengedném a kezét, vajon milyen jegyei születnének....Á, nem, nem is vagyok kíváncsi. 

Ja és hogy mit csináltam a fekete barlangomban, amíg az ágyat nyomtam tegnap. Két dologban volt lemaradásom, az egyik a II. Erzsébet királynő temetése.... Erről nem volt nehéz beszámolókat találni a neten, a SKY NEWS oldalán, BBC oldalán stb. Gyönyörű szertartás volt, méltó a királynőhöz. Amikor leengedték a végső nyughelyére, a már koronaékszerek nélküli koporsót, az azért megrázó volt és nagyon szomorú...Nyugodjon békében! 

A másik egészen más műfaj, mostanában sokat olvasok a magyarok eredetéről, vagy hallgatok előadásokat Obrusánszky Borbálától, aki egyébként hazánk mongol nagykövete, de  történész és hihetetlenül érdekes, bizonyítékokkal alátámasztott elméletei vannak a hunokról, magyarokról. Már több előadását is meghallgattam, érdemes a töri  olyan szerelmeseinek, mint jómagam, időt szakítani erre. Pont tanulta Zalán, hogy a kínaiai a Sárga folyó mentén és Jang-ce-nél éldegéltek, hát pont a Sárga folyó medencéjében volt a hunok őshazája elvileg. 

A tudomány rengeteget tud segíteni a történészeknek, régészeknek, így arra már van bizonyíték, hogy Kr u. 300 magasságában volt egy jelentős hun-magyar keveredés (ugye hivatalosan semmi közünk a hunokhoz....mi még azt tanultuk) és a honfoglaló magyarok inkább csatlakoztak a korábban már a Kárpát medencében lakó hunokhoz-magyarokhoz. Ez nem feltételezés és íróasztal mögött megírt elmélet egy történésztől, erre genetikai bizonyítékok vannak a feltárt sírokból. 

Na itt a félidő. Kár, hogy nem a 2. félidő vége. 

Hát írtam minden féléről, nem mondom....

Réka továbbra is happy a gimiben, ugyan továbbra sem sokat látok belőle, mert az ideje jó részét a szobájában tölti, de legalább TUDOM, hogy boldog, mert az osztályát szereti, vannak barátai, olykor mesél, jár lovagolni és van már több ötöse. Legrosszabb jegye egy német szódoga négyes, de van mellette vagy 4-5 másik ötös összesen. Bár a tz-k még csak most jönnek, szóval óvatos vagyok. Az biztos, hogy igyekszik, lelkes, húzzák a többiek, biztos tanul is, ha jók eddig a jegyei. Szóval Rékával most minden kerek. Mondtam én augusztusban, hogy irigylem, klassz neki, lennék gimis a helyében, akkor még megsértődött ezen és fel volt háborodva, hogy mondhatok ilyet, most már nem biztos, hogy ugyanígy felkapná a vizet. 

Még mindig van 25 perc a meccsből, de nyomnak már a németek, jaj, jaj, jaj....Jön azonban Kleinheisler és Ádám Martin, hajrá,fiúk!!!

 

Hétfő

 

Egész pofás kis hétfő lett ez, bár amikor 5:50-kor ébresztett Tibi telefonja reggel, eléggé sötéten láttam a világot. Mondjuk, nem is sütött még a nap....Hú, de tud fájni a hétvége után, nem is kell talán magyarázni. 

Aztán amikor másfél óra múlva biciklire pattantam, nem vágytam arra, hogy tekerjek, mint a Tour de France-on, mert hűvöske volt, hogy finoman fogalmazzak, bár azért sapka még nem szükséges. Csak majdnem.

Szóltam a doktornéninek, hogy Zalán beteg, aztán a tanárnőnek is és még nem is volt 8 óra. 

A hétvégén volt időm emészteni a pénteki szülői értekezlet benyomásait, azóta ma este kaptam egy igen részletes és precíz összefoglalását a szülői értekezletnek, szóval legközelebb nem is megyek, minek ücsörögni , ami igazán megnyerő volt, úgyis elvesztettem, pontosabban nem találom a jegyzeteimet a pénteki napról. Szóval már nem gondolok semmit, maradtak az első ösztönös benyomásaim, a többi meg nem számít. Pontosabban számít, de majd ahogy haladunk előre, úgyis minden kiderül. A lényeg, hogy a kiscsaj tök jól érzi magát, ennél több nekem nem is kell. Leszámítva jó sok ötöst, azért tartsa a szintet! 

Szombaton újra bemerészkedtünk az Aldiba - a házhozszállítás már nagyon bejött, impulzusvásárlás szinte, SZINTE kizárva - szóval beslattyogtunk az Aldiba kutyakaját venni és még valamit ,arra nem emlékszem. Mint Csipkerózsika álmából ébredvén, néhány ár sokként ért. Van pl. egy trappista sajt, a piros csomagolású, amiről szentül meg voltam győződve, hogy egész sokáig olyan 800 Ft-körüli áron állt, most meg valahol 1500 Ft-ért tudtam kihozni az boltból. Mesélem ezt Tibinek, mire ő: - És? Megvetted? - hát meg, eszembe sem jutott igazából otthagyni, nagyon ízletes sajt. - mire Tibi bólintott, hisz ismer. Biztos van olcsóbb, most nem ez a lényeg, csak hogy mennyire durva áremelkedés van helyenként. Ezzel sem mondok újat, persze, csak... olykor úgy fejbekólint ez az egész. Ott a sajtok előtt, a tejtermékes pultnál viccen kívül egy kicsit könnybe lábadt a szemem. Miért érzem azt, hogy minden csak egyre rosszabb lesz?

A végére pedig : 

10 dolog, amit nem tudtatok Dióról.

1) Na az ő kutyakajája is legalább 20-30%-kal emelkedett. Csúnya dolog számolni, mennyibe kerül egy gyerek, azt sem számoljuk, mennyibe kerül egy kutya. Azért a létminimum peremén nem vennék kutyát...remélem, nem jutunk oda soha.

2) Van a konyhában előtte mindig friss víz, kaja csak este többnyire, ha kér, akkor reggel is. Viszont fenn, a fürdőszobában is van egy kis edényke vize, egy extra tál, amiből a legjobban szeret inni,főleg este. Olykor olyan jóízűt lefetyel, hogy az embernek a nyála is elcsöppen....szinte vissza kell fogni magam, hogy el ne lökjem a kutyát, hasra ne vessem magam és buzgón lefetyeljek. Majdnem.

3) Gyönyörű kutya. Nagyon sokszor gyönyörködöm benne és nem hiszem el mai napig, hogy ő a miénk. 

4) Kedvenc emberkajája a rántott minden. A patiszont is megeszi, ha bunda van rajta, ahogy persze a rántotthusit is. Ugyanígy imádja a kuglófot, amit nem tudok mivel magyarázni, általában az édességeket nem szereti.

5) Kivéve a csokoládét, mert azt imádja és csorog a nyála érte. Szoktam is neki mondani, hogy nem egyeztetett vele a tenyésztője, hogy a csokoládé kutyákra nézve mérgező? 

6) Sok kutyával ellentétben nem fél vagy retteg az állatorvostól, inkább borzasztó izgatott és érdeklődő lesz, mert tudja, hogy mindenféle állat fordul meg a rendelőben vagy éppen akkor ül sorban, várakozva az ellátásra. Sok rossz tapasztalata szerencsére nincs az állatorvosokkal, max apróságok miatt járunk dokihoz még...

7) A tévében szereti nézni és egy ideig le is kötik a természetfilmek. Ha cica van benne, akkor aztán pláne.

8) Nagyon igényli a figyelmet, gondoskodást, nincs olyan, hogy nem figyelek rá. Akkor hozza a labdáját vagy a csontikáját, még gyakrabban bele akar ülni az ölembe, csak hogy simogassam és vele foglalkozzam. 

9) Igényli a napirendet és szereti, ha ugyanolyan menetrend szerint peregnek a napok. Negyedórán belüli pontossággal jelzi minden este, ha  eljön az esti séta ideje. Azt is észrevette, hogy szombatonként kiruccanunk és a hegyek közé fuvarozzuk, szereti ezeket a kirándulásoka,talán ő a leginkább. 

10) Imádja a hónaljszagot és a büdös zoknikat. Az igazán gusztustalan szokása, hogy a szájába veszi akárki taknyos zsebkendőjét, nem is szabad előtte hagyni még véletlenül sem. Egyszer csak sandít a kutya, sunyít a kutya, mitől olyan fura a kutya, mitől, hát attól, hogy a pofájában ott figyel egy papírzsebkendő. 

Most megint itt ólálkodik körülöttem, úgyhogy le is zárom ezt a bejegyzést, mielőtt Diócska kitalálja, hogy az ölembe akar ülni.  Nem is, most látom,  hív felfelé, lefeküdni. Imádom azt az okos fejét! Jó éjt! 

Nem sokáig húztuk ...

 

... betegség nélkül. Zalánnak fáj a torka és folyik az orra, a hangja pedig még férfiasabb, mint szokott lenni. Úgyhogy ennek a következő hétnek annyi iskolailag. Először picit reménykedtem, mert szombaton, amikor nem tanultunk semmit, egészen úgy tűnt, hogy kutya baja, bár eléggé be volt vackolva az ágyába (hol abba, hol a miénkbe). Vasárnap viszont megindult az orrfolyása, és olyan sápadtka is....szóval ennyi. 

Két számonkérést letudott múlt héten, de erre a hétre is fog jutni pár, az biztos, rögtön hétfőn írnak németből egy ismétlőt a Perfektből. Töri összefoglalás is végét járja. Természetből már felelt, de abból meg nem szabad lemaradni, mert ha felhalmozódik, akkor dolgozat előtt lesz para. Na mindegy, annyira nem beteg, hogy ne tudna tanulgatni, majd igyekezünk lépést tartani a dolgokkal.

Na közben át kellett ülnöm az asztaltól a kanapéra, mert Diócska minden áron az ölembe akart csüccsenni. A kanapén beéri azzal, ha mellettem ülhet, összegömbölyödik és úgy csinál, mint aki alszik. Néha tényleg. 

Ma sütöttem-főztem mindenféle kaját. Miután ötször összevesztem Zalánnal, mert nem akart sem törit tanulni, sem a német Perfekteket átnézni. Végül rábíztam, hogy tanulja meg egyedül, holnap majd még átvesszük....Hogy mire jutott, nem tudom még.

1) paníroztam pár szelet húst szendvicsbe, jövő hétre. Majd este még azt ki kell sütni.

2) Lidlben szokott lenni egész aprócska gomba, ami nagyon finom rántva. Egy kis fokhagymás majonézzel szoktuk csipegetni, mi ketten, mert a gyerekek utálják. 

3) Főztem egy kis tokányszerűséget a nagyobb gombaszemekkel kiegészítve, ehhez van tészta. 

4) Készítettem abból a húsból, amiből nem rántotthús lesz, egy kis sajtos, baconös rakott valamit, ehhez van kruplipüré. 

5) Sütöttem másfél adag muffint, főleg áfonyásat, de nutellásat is. A gyerekek nagyon rárepültek, nem nagyon hiszem, hogy ebből még jut holnap Rékának, pedig az volt a terv. Nem baj, a muffin nagyon hálás süti, bármikor össze lehet dobni. Annál már csak a 10 perces kuglóf a hálásabb. 

6) Ja és muszáj volt valamit kezdeni a darált hússal, abból lesz kebabszerűség, most nyárs nélkül, ez is jó lesz Rékának sulis ebédre. Már ha ízlik majd neki. Egyelőre érik a cucc a hűtőben, holnap sütöm.

Majd valamikor a hét elején boci szeletet is tervezek sütni, mert a túró a hűtőben hamarosan lejár szavatosságilag. Csak nincs "cicás" kakaóporom, azt még venni kell hozzá.

Múltkor elég ideges voltam, mert hazahozta Réka a teljes napi ellátmányát, kajáját. Rögtön, amint szendvics jutott, pedig azt is meg kell enni, elég finom szendvicsnek tűnt, igyekeztem eleget. Nem lehet mindig rántott hús, meg ilyen-olyan finomság. Van a fagyasztóban fahéjas és kakaós tekercs is, ezeket félbe vágva tervezem adagolni az uzsis dobozba, nehogy kitalálják, hogy nem volt idő megenni. Egy felet már csak sikerül legyűrni valahogy....Értem én, hogy nincs mindig idő enni, de valamikor muszáj, Réka fél 4-re ér haza minden nap. Van büfé a suliban, éhen nem hal.

Különórákról nem tudom, mit írtam, egyelőre az angol még mindig folyamatban van. Fel kellene hívnom egy ismerős által ajánlott tanárt, bár reménykedem, hogy januárban csatlakozhatunk az Oxford nyelviskolába valamelyik kurzusra. Ki tudja, lehet Rékának bejön ez a tanár és marad ennél.  Van egy külön matek csütörtök este, amúgy a fuvola és a lovaglás pénteken van. Még egy másik lovaglás is szokott lenni kedden, ha nem megy, akkor szerdán. Hogy meddig tud lovagolni, még nem tudni. 

Ennyi.

X Faktor idén olyan rossz, hogy az már minden szint alá ment...Nem is gondoltam volna, hogy lehet ilyen mélység. Azért ha elunják a sok szennyet, remélem, értéket is találnak. A Sztárban Sztár viszont villantott pár tehetséget. Jövő héten foci meccs? Jól rémlik? Izgi lesz. 

Szülői értekezlet

 

Érdekes volt Réka szülői értekezlete, mert a pontos dátumról és helyszínről nem kaptunk semmilyen információt. Mondjuk, egy szeletke papírt, ha nem is üzenetre gondolok a Krétában, amiről még most küldte a rendszergazda az email-t vagy facebook csoport, ami nem is létezik még.  Onnan tudtam, hogy lesz értekezlet, hogy Réka mondta. Ennyi lenne? Persze, jó-jó, ez már nem általános iskola. 

Ennek ellenére eléggé egy alap szülői volt, volt is egy olyan érzésem, hogy lehúztunk már 8 évet egy intézményben és a beíratkozáskor kaptunk házirendet, amit én el is olvastam. Megijedtem, mikor az ofő fel akarta olvasni az egészet, szerencsére csak viccelt féli-meddig. Meglebegtette, hogy van otthon nekünk ilyen és sok infó van benne. Majd azért, ha valaki lemaradt volna, a házirend sok pontját ismertette. Főleg azt, hogy órák közben a gyerekek nem hagyhatják el a gimnáziumot, ebédszünetben sem ugorhatnak át a pizzériába pár szeletért, kivéve, ha a szülő állandó kikérőt ír. Én biztos nem fogok, idén még nem. Esetleg, ha jövőben lesz lyukas órájuk. Vagy inkább majd ha érettségizik. 

Érdekes módon pont Réka új barátnőjének az anyukája ült mellém, akivel első nap egymásra találtak. Mondjuk, Réka úgy mesélte, hogy 3-an vannak cimborák, de ott vannak még az ikrek, meg ez, meg az, és amaz... Szóval van egy társaság, amihez tartozik és az szuper jó. Az általános iskolai viszonyokhoz képest. 

És hogy milyen az ofő? Azt nem mondanám, hogy imádom és zseniális, fantasztikus már első látásra. Olyan bölcsésszerű. Itt érettségizett ő is, sokáig tanított Pesten, de már egy évtizede ebben a gimnáziumban.  Valahogy lehetett volna lelkesebb. Hogy lesz a Katalin napi buli és ezt és ezt tervezi a gyerekekkel (azért még gyerekek), hogy lesz kirándulás és ide és oda mehetnének, színes, habos terveket vártam felvázolni, de úgy semmi nem jött belőle. A Kati napi bulin szervezzék meg a gyerekek mit akarnak. Értem, valószínűleg azért csinálja, hogy összekovácsolódjanak, de valami irányvonalat csak adhatott volna.  Az osztálykiránduláson nem mennek sehová, mert szerinte a kirándulások nem arról szólnak. Elmennek ide helyben valahová egynaposra és kész. Majd izé, lesz főzőverseny, vagy ilyenek. Mi meg ugye kb. elsőtől több naposra, majd később, felsőben 3 naposhoz voltunk szokva, kivéve ugye a covid sújtotta világrendet. 

Az sem volt kérdés, hogy lesz a osztálypénz, mert szerinte azt az osztály harmada - fele úgysem fizeti. Ezen én csak pislogtam.  Nekünk soha nem volt probléma az osztálypénzzel. Fizette mindenki. Az sem volt probléma, ha az ofő kitalálta, hogy 8000 Ft-ért csináltassunk bajor táncruhát. Nyilván morgott mindenki és akkor finom voltam, de nem mondta senki, hogy neki erre nincs pénze. Itt úgy tűnik, minden ft meg van becsülve, ami amúgy dicséretes dolog. Mivel az osztály kisebbik fele Arany János programos (pár közös órájuk van csak, de hivatalosan egy osztály), gondolom, ezért is az óvatos bánásmód a pénzügyekkel. Úgyhogy az osztálypénzről is majd a facebook csoport dönt, az ofő ebből kivonta magát (ebből is), sőt, semmilyen pénzt nem fog szedni, az osztálypénzt számlára kell majd utalni. 

Azon tűnődtem, hogy ha ennyi mindenből kivonja magát osztályfőnökként, vajon az oktatásból mennyire fogja kivenni a részét. Remélem, ennél nagyobb erőfeszítéssel. Igazából kételyem még nincs ,nem is lehet, így is megjegyezte, hogy aki tingli-tangli, bulis, beszélgetős, olvasós irodalom órákhoz van szokva, az most csodálkozni fog és  szokni kell az új stílust, mert nála tanulni kell. Hát nyilván. Mi nem is várunk mást. Illetve én.....

Egyébként úgy vettem le, hogy nem egy liberális nő, ez tetszik, inkább konzervatív, úgyhogy szerintem jól megleszünk. Elég sötét véleményem van a mai tanári társadalomról, saját tapasztalat alapján. Minden elismerésem a kiváló tanárok előtt, de nem sok van belőlük. Még a kiváló tanárok között is van, aki sajnos emberileg nincs toppon. A jó tanárból sincs sok, annál inkább van olyan jónéhány, akinek semmi helye a tanítói, tanári pályán. Gimis szinten nem ismerem a Varga K. G. kínálatát, bízom benne, hogy emberileg és szakmailag is tükrözik majd a gimi szinvonalát, hírét.....Eddig még nem mutatta ki a foga fehérjét senki.

Másfél óra volt az első buli, utána hazasétáltam, pont 27 perc alatt. 

Ja a szülőkről nem is írtam semmit. Olyan egyformák vagyunk valamennyien, hasonszőrűek, olyanok, mint Tibi és én. Nem volt cicababa, hisztis tyúk, bunkóapuka, lehetegykérdésseltöbb anyuka, normálisnak tűnt mindenki. Hülyeséget sem kérdezett senki - Zalán osztályával ellentétben - bár ott is nagyon diplomás mindenki. Azt sajnáltam, hogy nem haverkodtam jobban Réka barinőjével, de 5:57-kor lett vége a szülőinek és nekem 5:56-kor jutott eszembe, hogy menni kell a tejért és péksütikért, amiket rendeltünk és nem szóltam erről Tibinek. Erre koncentráltam, bár aztán 1 percen belül lemerült a telóm. Na mindegy, majd az ofő megalapítja a szülői csoportot (amiben szintén nem kíván részt venni, de infó mehet oda) , akkor jobban megismerem a szülői bandát. 

Asszem ennyi volt. 

Mi a valószínűsége?

 

Múltkor írta az egyik unokatesóm ma már felnőtt és menő lánya az instára, hogy új állása van,  a Huawei-nél dolgozik, méghozzá nemzetközi szinten, akármit is jelentsen az. Sokat utazik, főnök, meg minden és akinek Huawei kell, fordulhat hozzá. Egy pillanatra elgondolkodtam. A lányt egyszer láttam életemben, amikor megszületett és meglátogattunk anyukámmal és apukámmal. Lehettem kb. hetedikes? 

Most ez onnan jutott eszembe, hogy pénteken a konyhában sétafikálva éppen egy receptet kerestem, amikor a telefonom - a Huawei, amit imádok - valahogy kicsúszott a kezemből - mint még soha - nekicsapódott a hűtőnek, majd beleállt a kutya vizes táljába. Persze összetört, mintha egy puskagolyó fúródott volna bele, és hiába kaptam ki rekord gyorsasággal, nyilván kapott elég vizet az a része is, ami nem vízálló. Hogy nyüszítettem kínomban és fájdalmamban, az nem fejezi ki, amit éreztem. Talán ez Isten figyelmeztetése volt, hogy túl sokat használom a nyomorult kütyüt, még a budira is magammal viszem, pedig régen könyvek voltam a wc papírok mellet (bocs a terhelő infóért). Az is lehet persze, hogy totál idióta  vagyok, olyan ügyetlen, hogy spontán kiesik a kezemből minden....

A telefon meglepő módon magához tért, mármint ébreszt és csöng, ha hívnak, de használhatatlan a lapja, fut rajta minden és elmebeteg módon vibrál, hogy a gyerekek menekülnek előle, ha felpattintom a védőlapját - ami nem védte meg szegénykét az égvilágon semmitől. Még mindig gyászban vagyok, nagyon sajnálom és fitymálón forgatom a kezem között Samsung cégesemet, ami ugyan okos telefon, de annyira nagyon mégsem. 

A telefon két éves volt és amilyen gyorsan forog a világ kereke, persze nem kapható már, max használtan, az új pedig 2-3 számjeggyel kezdődik és nem öt számjegyű összesen. Jobb is, hogy nem vezetek autót, az is tuti összetörném. Az is csoda, hogy a kerékpárral az elmúlt hat évben még nem estem el soha. Ezt gyorsan le kell kopognom, nehogy holnap egy kamion alatt  végezzem.

Hát szóval ez történt a telefonommal.

Amúgy visszatértek a sulis hétköznapok. Reggel 5.50-kor szól a vekker, vagyis a céges mobilom, de kb. 25 perc, mire fel is tudok kelni. Persze Rékát hatkor ébresztem. Negyed héttől háromnegyed hétig reggelit és ebédet csomagolok a magzatkáimnak. Réka még mindig hallani sem akar a sulis menzáról, ami számomra nagy pech, mert mondom, ebédet is kell neki készítenem. Mindig 7 órája van, kivéve, amikor 8 és egyszer öt, pénteken (az valami fatális csoda lehet, vagy a tanároknak sincs kedvük pénteken tanítani, tök érthető). Egyelőre tök sok ötletem van, kavartam padlizsánkrémet, tortilla terercs gyros pácos csirkével,  tortilla omlettel, sonkával, sajttal, mini lángos, amcsi palacsinta, húsgolyó salátával, mindenféle nyársok, még a felét ki sem próbáltam. A rántott cuccok eléggé bejönnek neki. 

Délután hazaesem fél ötre, leszidom Zalánt, mint a pengős malacot, hogy nem tanul semmit, pedig fél 4-től köteles leckét írni.....Aztán általában megetetem, mert arra is lusta, hogy az ebédet megegye. Utána nekiállunk tanulni,matek és német minden napra jut, a többi csak hab a tortán. A németes tárgyakat, töri, természet - nos ehhez még írok vázlatot, hogy könnyebb legyen neki, de már egyedül tanulja meg, nem verem belé. Közben jön Rékácska, hogy nem érti a szöveges feladatot, mert juj, jaj, matekból minden órán felelnek és a felelő a házit is meg kell hogy oldja, de hogy oldja meg, ha nem is érti, mert soha nem is tanultak ilyet. Jön a pánik, a hiszti, aztán a leszarom, van ennek is a saját életgörbéje, mint mindennek. Szerencsére egyelőre úgy látom, hogy igyekszik, hajt és próbálkozik a tanárok kegyeit elnyerni. 

Irodalomból azt az idézetet választotta a füzete elejére, hogy "tiszta szívvel betörök, ha kell, embert is ölök!" Ezen kicsit megütköztem, amikor a füzet a kezembe került, de állítólag a magyartanárnőnek nagyon tetszett. ....

Általában nyolcig tanulunk, utána készülök holnapra vagy vacsorázunk, a kutya sétálni akar. Ma pl. amerikai palacsintát sütöttem, holnap kuglófot kért a banda (10 perces, úgyhogy nem nagy kunszt). Zalánék szerdán már dogát írnak természetből - Der Wald, plusz az Eiche-Buche összehasonlítása. 

11 körül kerülünk ágyba és ott már sok mindenre nem emlékszem, nem forgolódok álmatlanul sokáig, hacsak Tibi nem horkol, mintha az utolsó ítélet órája jött volna el. Másnap kezdődik minden előlről. Persze melóba is megyek, az lemaradt, naná. 

Ha már indulás. Újdonság, hogy Zalán egyedül megy reggel iskolába. Ezt is megértük. Hatodikos a gyerek, csak mondom annak, aki nem ismerné a blogot. Szokásról még nem beszélhetünk, mert a mai nap volt az első. Rékáról már biztos írtam, ő   7 óra előtt már lelép, szeret benn lenni a gimiben (GIMIBEN????? Mit keres ő ott???)  fél nyolcra. 

Hát ennyi a helyzet. 

Kaja reggel- rántott húsos (csirke) zsömle, salátával, majonézzel (bolti, nehogy kimásszon a zsömléből  + amerikai palancsinta mama féle lekvárral, mert az mesés. Alma. Rékának pár falat reggelire - szalámi, uborka, ilyesmi. Zalán kap padlicsánkrémes falatkákat is.

Na dőlök az ágyba.....Ha sokat pötyögtem félre, előre is bocs!  

Kifli

 Még gyúrtam össze a kifli hozzávalóit, amikor Zalán nagyon kedves hangon, két karját felém nyújtva megjegyezte:

- Ó, anya, anya, miért foglalkozol olyan dolgokkal, amikhez nem értesz....

Meglepődtem eme őszinte véleményen és el is nevettem rajta magam, mert bár nem vagyok a péksütemények királynője, azért ehetetlen kiflit sem sütöttem még, az igaz, hogy a tökéletesre is várni kell. 

Azért végül, rám mosolygott a szerencse és Isten egyaránt, mert minden idők legjobb kiflije lett, kívül ropogós, a belseje letekerős, az íze, mint a kiflié. Csakazértis. :) 

Kósza emlékek, ha előjönnek

 Amikor annak idején Rékával várandósan elfolyt a magzatvizem egy decemberi sötét, ám izgalmas hajnalon – vagyis elkezdett szivárogni, csöpögni, de most ez mindegy – volt pár óránk, amíg reggel nem lett és rohanhattunk a kórházba. Ma már nem rohannék, mert minek, de akkor a doki és a szülésznő volt a biztonság, gondolom. Szóval el kellett ütni kb. 1-2 órát, alvás persze ki volt zárva. Pakolgattam a kórházi csomagom, a baba csomagját, megöntöztem a virágokat (hogy miért, nem tudom), elnyammogtam egy kis pirítóst, ellöbböltem pár bögrét és tányért,rádiót hallgattam és közben cikáztam. Már amennyire tudtam, lábaim között egy törölközővel.

Nem is igazán ez maradt meg emlékként, pedig vibrált a levegőben a feszültség, szóval akár hanem hogy közben a hites uram, Tibi folyamatosan a nyomomban járt és a hajnalra tekintettel csapkodta utánam a villanyt. Én fel, ő le, én fel, ő le. Hiba nyávogtam, hogy tök idegesítő, amit csinál, különben is, az energiatakarékos égőket nem is szabad sűrűn le és felpattintani. Beszélhettem én egy mániákusnak. Ott lihegett a nyakamban és alig várta, hogy sötétbe boruljon mögöttünk a kérdéses helyiség.

Ez az emlékem bukkan elő mostanában, újra és újra, mert én is ilyen villanyt kapcsolgató mániákus lettem lassan, de biztosan. Odafigyelünk hol ég a villany és miért. Szerintem takarékosak voltunk eddig is, de pl. az előszobában, ami összeköt két szintet, gyakran égni szokott a lámpa, mert úgyis jövünk –megyünk, egyszerűbb is. Abba bele sem megyek, hogy a gyerekek nagyjából tojnak arra, hogy ha lejönnek a szobájukból, lekapcsolják ott a villanyt előbb. Gyakran kutyasétáltatáskor szembesülünk, amikor kívülről látjuk a házat, hogy bakker…..MINDENHOL ég a lámpa az emeleten pedig senki sincs ott.

Szóval kapcsolgatjuk a villanyt szorgalmasan, takarékoskodunk és egyelőre elvetettük annak ötletét, hogy szárítógépet vegyünk, bár a labda amúgy is a mosógépnél van, hogy mikor adja be a kulcsot.

Ja, tesóm lecserélte a régi hűtőjét és a tévéjét, mire negyedére esett a villanyszámlája. Nekem nincsenek ilyen vérmes reményeim, max még kevesebbet fűtünk, (légkondival rá szoktunk segíteni, mert egyszerűbb, mint a cirkóval az egész lakásba bedurrantani, ha csak a hálóban fázunk lefekvés előtt) , de minden háztartásigépünk takarékos szerintem....Nem lakunk itt még elég régen.

Pillanatképek egy leányszobából

Mondjuk, amióta kinyitotta az ágyát kétszemélyesre, alig lehet belépni az ajtón, annyi hely sincs, de mindegy, talán ez volt a cél. Kamaszbarlang. Egy idő után elunom, bekattanok és visszarendezem a dolgokat, ám ennek az ideje még nem jött el. Egyébként nem értem, minek a dupla ágy, most is csak az egyik felén tud aludni....a másik térfélen fuvola, laptop, 1-1 könyv. 

Zalánnak holnapra már egész sok házija akadt, egy egész oldal a matek könyvből, az volt kb. egy óra, aztán németből vették azon igék Perfektjét, amelyek nem haben-esek, hanem sein-osak.... Szóval nem sokat izgatta magát a tanárnő az ismétlésen, ott folytatta, ahol júniusban abbahagyták. Viszont töriből ismételtek egy kicsit, 3 oldal az A4-es füzetben, pénteken felelnek belőle. Nagyszerű. Irodalomból izgalmas fogalmazást kellett írni 12 mondatban. Holnapra. Majdnem mondtam valamit. Ez mondjuk jó gyenge lett Zalán esetében, de már annyira nem tudta érdekelni és engem sem. Érdekes ezt írni szeptember elején, de mindegy. Rántott húst kellett sütni nekik holnap ebédre, ha már Rékát nem bírtam rábeszélni a gimis menzára....

Még mindig tök  boldog a csaj, virul, kinyílt, csicsereg, csacsog, tök lelkes. Nem tudom, meddig tart, hogy őszinte legyek. A matek házit ma rögtön nem tudtam megcsinálni, halmazok, de lehet, hogy csak túlbonyolítottam....Réka magabiztos, szerinte ő érti, én hisztizek túl sokat az ilyen meg olyan részhalmaz fogalmak miatt. Én nem is hisztizek.....Réka arra nem emlékszik, hogy biosz órán felelnek minden alkalomal vagy matekon...viszonlag gyorsan ki fog derülni. Azt sem értem, hogy lehet 3 bioszuk egy héten, igaz , csak ebben a félévben, mert aztán 1 lesz, viszont egy kémia helyett három. Na neeeee....A biosz könyv elég érdekes, úgy vártam, hogy majd erdő, mókus, esetleg cethal, vagy valami, de meg nem mondanám, mit is láttam a könyvében. Valami izét.....

Küldött ma egy képet Réka a suliból, a tetőtéri tanterem bukóablakából fotózta le a Tisza hidat....Nekem még akkor is olyan fura volt, hogy van egy gimis lányom.....nem tudom, mikor fogom fel. Remélem, hamarabb, mint ahogy leérettségizik és elköltözik. 

Egyelőre Szent Johanna Gimi feeligem van. 

Állítólag az angoltanárnő megenyhült rájuk, Réka legalábbis úgy érzi, már nem nézi őket totál hülyének. Ezt is Réka mondta. A német tanárnő viszont szimpi neki.  Németből bekerült persze a legjobb csoportba, viszont angolból kezdő, hehehe, de hát ezt tudtuk. Gyakorlatilag nem is tanult angolt eddig, csak szavakat, random kifejezéseket...nyelvtant szinte semmit. Na majd remélem, most. Ma írt az ofő, hogy tizedikvégére reméli, meglesz a bandának a felsőfok is. Namert ebbe a legjobb csoportba bejutott a régi osztályból mindenki, aki német másodnyelves, így a csoport fele Réka osztályából van. Akad tehát közös óra, ami olyan érdekes, mert több gyerkőccel kiscsport óta együtt járunk, bölcsibe csak azért nem, mert RÉka nem volt bölcsis. Azt nem mondanám azért, hogy kebelbarátok lennének, mert nem, de akkor is.

A töri modul és a magyar modul egy -egy extra óra az órarendükben, de ezek csak támogató órák, igazából csak az orientációt segítik majd szerintem és ahogy tudom, félévente változni fognak a tantárgyak is. 

Mi újdonság van még? 

Holnap lesz az első kémia óra, Réka valamiért izgatottan várja. Tesi is volt, valami ukrán nő tartja, akinek fura a humora, de ismerjük a tesi tanárokat, némelyik ilyen. Mondtam Rékának, hogy a tesi miatt ne aggódjon, akármilyen is. Nem visz pontot - hogy egy nyolcadikból gyakorta elhangzott kifejezéssel éljek. 

Ma kiflit akartam sütni (Kálci féle ropogósat és csoki muffint, de persze nem tudtam, mert  Zalánnal matek házit írtunk és átmásoltam a töri vázlatát olvashatóra (ezt nem lett volna kötelező, de az én érdekem, ha majd ki akarom kérdezni péntekig) és Réka matek házijára is csak pislogtam, mint borjú az új kapura. Kicsit félek, hogy kevés leszek a gimis matekhoz, újra tanulni meg nem annyira van kedvem....Mármint a gimis matekot. 

Hát elkezdődött a verkli és csak egyre pörgősebb lesz, azt hiszem. Szeretem is a munkahelyem, ott mindig nyugalom van, sehol egy tankönyv, lusta gyerek vagy idióta pedagógus. :) 

 

Nem rám ütött

 Miből gondolom?

Ma vásárolni mentünk a rétre, ahol a bevásárlóközpont találtatik. Réka csöppnyi farmer rövidnadrágban, fekete spagettipantos topban - melltartó nélkül persze - fekete térdzokniban, mely fehér csíkot viselt magán a térde körül és zárt fekete cipőben. Ha azt mondom, hogy feltűnő volt, az olyan, mintha azt mondanám, hogy jó banda a One Republic.

Úgy indultunk el, hogy átöltözés nélkül nem jöhet velünk, de végül ráhagytam, vegülis csinos volt, feltűnő, túl feltűnő de ennyi. Szerencsére az ovis időket idéző borzalmas nyakláncát mostanában nem láttam. H&m-ben van a pénztár körül, de ne vegyetek! Kivéve ovisnak! 

Egy idő után már azon vihogtam, milyen reakciókat vált ki a csaj mellettem, ha megjelenünk valahol.... Hát reakciók azok voltak. Nem feltétlenül pozitívak, azt nem mondanám, de ami tetszett az egészben, hogy mindez Rekát mennyire nem érdekelte. Emiatt felnéztem rá, ha ez így hülyén is hangzik... 

Végül Zalán kapott új egeret, nem a cincogós fajtából, a kutya kutyakaját, én vettem pár aprósagot a jövő heti menühöz, Tibi új térdgatyát, Réka lovaspólót és nadrágot. 

Tanévnyitóra

 Hú, annyi mesélnivalóm lenne! Nem is tudom, hogy hol kezdjem....

Valahogy olyan "utánam az özönvíz" hangulatban vártuk a szeptember elsejét....A tanszerek 95%-át megvettük még nyaralás előtt, valamikor július végén, augusztus elején, de aztán gyorsan igyekeztünk is el is felejteni, hogy egyszer még lesz itt 2022/23-as tanév is. Ez olyan frankón sikerült, hogy szeptember elsején az órarendre meredve őszintén rácsodálkoztam, hogy másnapra kell tesi cucc Zalánnak. Be kellett valljam Tibinek, hogy fogalmam sincs, hol van a tavalyi tesicipője.... A rajz dobozt is elsején este állítottam össze a hímzőtűtől a filcen keresztül a temperán át egészen a 2 fajta vonalzóig, körzőig. A lista sem volt meg. Hopp, és most jut eszembe, hogy füzetet nem is tettem bele, ezt pótolni kell, mindenképp!

Szóval, kb. adtuk a kivégzésésére készülő rab figuráját, az újévi kismalac Szilveszter napján, na értitek. 

31-én, szerdán, az első tanítási nap előtti napon dolgoztam. Most nem vettem ki szabadságot, 9 napom így is odalett csak augusztusban. Igyekeztük kiélvezni az utolsó napot, még a munkahelyemről rendeltem vacsorát, névnapit, hogy még véletlenül se kelljen főznöm, mert sűrű napnak néztünk elébe. Bérletet vettem magamnak és legfőképpen Rékának szeptemberre, mert a csajszi másnap már azzal ment iskolába. Vége a jó világnak, amikor 5 perc gyalog a suli, ha késésben vannak, akkor is 2-3. Most egy picit nagyobb erőfeszítést kell megtennie, szerintem nagyjából fél óra, mire háztól házig ér, itthonról a gimibe, de majd a gyakorlat megmutatja. 10 perc innen a buszmegálló, ha lassan megy, 10 perc busz és még onnan 10 perc séta. 

Szóval hazaestem, gyorsan felköszöntöttek a fiúk, volt süti, fagyi, de nem volt idő mélyebben az ünnepre, rohantunk az óráshoz, mert a ballagás óta nem volt időnk Réka csuklójára igazítani az új óráját és most már nagyon időszerű volt. 

Az órástól egyből lovagolni vittük Rékát. Van több kimondhatatlanul édes kiscsikó (azt akartam írni, hogy iszonyú, de nem szeretem a negatív jelzőket pozitív dolgokhoz csatolni), akiket nem győztünk eléggé csodálni, hogy mennyire cukik. Réka most Csalogányon ült, ő az a ló, akin elkezdett lovagolni két éve lassan, de már a fürgébbeket, játékosabbakat szeretné, nem a lomha és lusta szürke lovacskát. Viszont nem  biztos, hogy megérett ő a tüzesebb lovakhoz, hiszen vágtázni még nem tanult, bár talán már nincs is messze tőle. Nagyon klassz nézni, ahogy lovagol, már annyit fejlődött és ügyes is, határozott is...Én csak úgy messzebbről szeretem a lovakat, látom, értem, hogy milyen szépen, de nem vágyom arra, hogy rájuk üljek, vagy akár a közelükbe menjek....Réka pedig ugye lóbolond, már egész pici kora óta. Babái sem voltak soha, csak ló, paci és még több lovacska. 

Lovaglás után hazafelé vettük az utunkat és alaposan bevacsoráztunk, hogy már sütit nagyon nem is volt kedvünk enni, fagyit is csak módjával. Nekem idén nem ízlett az Ország Tortája, pedig általában nagyon lelkes szoktam lenni. Az is lehet, hogy azért, mert túl jóllakott volnam, de semmi különöset nem éreztem benne, túl a szilvalekváron....

Másnap jött a fekete leves....indult a tanév, szeptember elseje. Már hajnali négy óra körül észleltem, hogy szakad az eső, szóval egyből megvolt az alaphangulat. A zápor egyébként nem is állt el egész délelőtt....de senki sem mert panaszkodni egész nap ilyen aszályos időszakban... 

A vekker 5:50-kor szól az új időszámítás szerint, ami a frissen kezdett tanév. Mégpedig Réka telefonja ordít, merthogy a mi szobánkban köteles leadni a telefonját éjszakára, ahogy Zalán is. Mondjuk, Zalán hétkor kel, de mindegy, akkor sem lehet hozzá szólni vagy kérdezni semmit, fél nyolcig békén kell hagyni. Akkor meg úgyis indulok dolgozni. 

Első nap téliszalámis zsömlét kaptak, kis zacskóban pár szelet chips és csokis perec. Zalánnak pár paradicsom és sonkás szendvics, mert a téliszalámit nem szereti. Neki ment sajt is bele, Rékának nem.

Persze Réka nem talált hajnali hatkor egyetlen hosszú nadrágot sem, pláne feketét nem, hónapok óta szinte kizárólag rövidnadrágban jár mindenhová. Ahogy látom, nincs ezzel egyedül, divat lett valahogy. Mindegy, végül lett nadrág, blézer, esernyő, minden. Az előző este kimosott blúza szerencsére reggelre megszáradt. 

Ja, ki hagytam, szerda este lovarda után vacsora előtt még beestünk a Dm-be körömlakk lemosót venni, mert Récike feketére mázolta őket kb 2 hete, szóval nem is tegnap. Horroromra, helyenként egészen gusztustalanul lekopott. Így nem engedhettem első nap gimibe....Szerecsére nem tiltakozott és lehet kapni lemosót is... 

Amit végképp nem találtam, az Zalán esőkabátja vagy széldzsekije, nem tudom, minek nevezzem, mert nem nagyon hord ilyesmit. Most azonban fázott és nyűgös is volt. Nyugodtabb lelkiállapotban megtaláltam volna a kérdéses dzsekit, de most az istennek se lett meg. Szóval kocsival elvittük Zalánt a suliig, ott kilöktük - vagyis az ABC előtt, mert akkora volt a forgalom, hogy a suli előtt úgysem lett volna hely - majd a már csak csepergő esőben nagy kelletlenül beslattyogott a 6.a-ba. Durva, hogy már hatodikos, mit ne mondjak. ...

Mondtam is a főnökömnek, mire beértem lihegve az irodába 7:59-kor, hogy király ez az új tanév, mintha már 8 órát lehúztam volna, úgy érzem magam....Egész nap nagyon nehéz volt koncentrálni a melóra, folyton elsősorban Réka járt az eszembe, aki már 7 óra előtt útnak indult a buszmegállóba és még jó ideig nem felejtem el a látványát, ahogy kilépett a kapun és határozott léptekkel célba nem vette a buszmegállóját....

Álló nap csak arra gondoltam, hogy vajon ismerkedik-e , tetszik -e neki a gimi és szerettem volna ott lenni vele, látni, amit ő lát, hallani, amit ő hall...

Délután megkaptam a könyveiket és nagyjából este 10-11ig azokkal voltam elfoglalva, plusz füzetek, órarendek, különórák, stb stb. Rékából dőlt a szó, mesélt és mesélt, aminek nagyon örültem, mert az utóbbi időben már nem szokása ez, a legtöbb dolgot elintézi egy szűk tőmondattal....Másnap órarend szerint mentek suliba mindketten, Zalán kapott hétfőre német házit, amit csak ma, az ebédnél vallott be. Rékáék még ismerkednek. Nem csodálom, azért ez nagy váltás. 

Az angoltanárnő egyből leszúrta őket, mert nem tudták úgy megmondani az angoltankönyv címét, amiből eddig tanultak, mint az anyjuk nevét....Én értem az ő álláspontját is, hogy a saját tantárgya a fontos, mint minden tanárnak kb., de Réka eddig németes volt, heti 6-7 némettel, 1-2 alibi angollal az órarendjében. Tudtommal nem is nagyon vették elő a könyvet....

Egyébként nyelvből az egész évfolyamot, annak 4 osztályát és vagy 6 programot egybe vettek és 7 csoportba osztották őket (kivéve a kéttant). Még nem tudjuk, németből melyik csoportba került, de gondolom, erősbe, angolból pedig kezdőbe, mert hát kb. az is. Hiába tanul 2 éve angolt, azt nem nevezném tanulásnak. Itt közelező az angol első nyelv, szóval csak az volt a kérdés, hogy a németet folytatja felsőig vagy felvesz egy új nyelvet. Sokáig úgy volt, hogy kezdő franciás lesz, ám végül ezt elvetettük, mert angolból is elég kezdő, nyomja azt, mellette meg ott a német, amit lehet tovább vinni. Szerintem így több pontot lehet gyűjteni a felvételiig, persze még ezer módon változhat a mostani rendszer. 

Az ofő szimpi Rékának - eddig - és az osztály is, mindenki olyan nyitott és barátságos, reméljük ez így is marad. Úgy nyilatkoztak, hogy nem készülnek digitális oktatásra, mert nem indokolja a járványhelyzet. Persze az energia árak és az ezzel kapcsolatos nehézségek miatt még bármi lehet, de az iskola kapott extra forrásokat a fűtés biztosítására télre is, így várhatóan maradnak a jelenléti oktatásnál. Meglátjuk. Egyelőre én úgyis csak az őszi szünetig tervezek.....

A sulis menzára nem tudom rávenni Rékát egyelőre, pedig nyugodtabb lennék, ha tudnám, hogy ott eszik, de hajthatatlan. Sok idő elmegy a sorbanállásra, várakozásra, nem is biztos, hogy finom az ebéd...Hát jó, akkor marad a csomagolt kaja és a büfé....Holnap neki is állok fasirtgolyókat és rántott husit gyártani, az kitart neki pár napig. 

Ami a különórákat illeti, a fuvora várhatóan pénteken lesz, ahogy a lovaglás is. A külön angol, amit most kezd, még nem tudjuk pontosan, mikor lesz. A külön matek, tavalyról folytatván, szintén csütörtök. A külön németet egyelőre nem vezetjük be. Hogy aztán a gimis programból mit vesz fel, nem tudom, gondolok itt az énekkarra, rajz klubra és ki tudja még mi mindenre van lehetőség. 

Szerintem nagyon jó gimisnek lenni, klassz most Rékának. Még akkor is, ha hamarosan, nagyon rövidesen tanulni is el kell majd kezdenie....

Zalánról nem azért nem írok, mert mostoha gyerek, hanem mert hírzárlatot tart és egyáltalán nem akar beszélni a suliról. Ha kiszedek belőle valami érdekeset, mindenképpen megírom.