Fenn a csúcson

 Vagyis Galyatetőn. 955 m magas plusz 30 méteres a kilátó.

Igazából nem is értem, hogy hagyhattuk ki eddig, amikor a panorámája csodálatos és a legmagasabban fekvő kilátónk Magyarországon. Egy rövid erdei séta után kötöttünk ki viszonylag gyorsan a kilátónál, nagyon nem voltunk lelkesek, gazda nélküli kutya bóklászott az erdőben, itt is, ott is nyaralók, csoportosan, nem megszokott magányunkat élveztük az erdőben. Mindig jött valaki, az a valaki általában rettegett a kutyától. Dió hiába jött láb mellett, meg kellett kötni, innestől fogva a kutyának minden baja volt…Sebaj, a szolnoki 36 fokból menekültünk fel a 26-ba, nem panaszkodtunk egyébként, páratlan volt….

A kilátó nem 24 órás, este nyolckor bezár annak ellenére, hogy ki van világítva. 200 Ft-os érmével működik, vagyis 800 Ft-unk bánta, de amúgy nem sajnáltunk mi semmit, csak meglepődtünk, hogy vannak térítési díjat szedő kilátók. Ha állagmegóvásra szánják a 1934 óta ott álló (persze azóta 2016-ban felújított) kilátót, fizetnénk többet is akár. Az fontos, hogy pontosan 200 Ft- os érmével működik, semmilyen mással, szóval most előny volt, hogy én vagyok a családban az aprópénzes, a vasas…még más túrázónak is váltottam fel 2 db százast 200 Ft-os érmére. Elvileg át lehet mászni a szerkezeten, de hát na….nem vagyunk mi állatok.

Dió ragaszkodott hozzá, hogy felmasírozzon velünk a csúcsra, mit ne mondjak, rokonlelkek vagyunk, a második szintnél már remegett a lába és furán a földhöz lapult volna, de így csak a lépcsőhöz tudott járás közben. Azért nem állt meg, nem fagyott le - az történik , ha tényleg nagyon fél. Én csak kapaszkodtam a korlátba kissé görcsösen, próbáltam nem firtatni, mi van a lábam alatt a rácsok között. Diót vitte a belénk vetett bizalma, ami egyébként klassz dolog. Jut eszembe, a Karancsról ölben jött le, szóval ő is vagy edzettebb lett....

Ahogy róttuk a lépcsőket felfelé, Karancsos tapasztalatainkra tekintettel Tibi folyamatosan a fülembe ordított mögöttem, hogy „nenézzle!”’, „nenézzle” és ilyenek, amitől még jobban éreztem magam. Fenn a kis körteraszon én inkább ragaszkodtam a bitumenes, tömör középső részhez a két paddal. A gyerekek bezzeg…..azok nem ismerik a félelmet.

A panoráma viszont csodás, állítólag a Mecsekig ellátni, hát én örültem, ha megtaláltam a Börzsönyt vagy a Cserhátot vagy csak egyszerűen bambultam csöndben, semmire sem gondolva, hogy ez már megint mennyire nagyon festői. Kavartunk még egy kicsit az erdőben, folyton jött valaki szembe, szóval ide sem jövünk többet kutyával , de kellemesen elfáradtunk.

Az autónkat megközelítve arra gondoltunk, hogy beülünk abba a kecskés fogadóba, ami előtt tényleg áll egy életnagyságú kecske. Kellemesnek tűnt a kerti padok sora és nem volt zsúfolt. Dió vadként kezelte egyébként a kecskét egészen addig , míg közvetlenül össze nem szimatolt vele. Vicces volt. Ott elvesztette rögtön az érdeklődést. Fa kecske…nyilván.

Pechünkre benn ült 3 vadul csaholó földszintes fekete tacskó, úgyhogy nem erőltettük a dolgot. Mire pedig távoztak a közeli kempingbe a mázlisták, a gyerekek a gyöngyösi Meki után áhítoztak, amit mi már eléggé ununk….talán lassan a gyerekek is.

Múlt héten pénteken volt a beiratkozás a gimibe. A lovas táborból vágtatott át Réka, bár átöltözött, nem volt gond. Befizettek mindenféle díjat, választott tesi pólót – feketét és a sál és a nyakkendő közül ő a nyakkendőt választotta….Nem nagyon értettem miért, de aztán láttam, hogy a sál elég ronda, szóval nyakkendő marad. Nem ez a legfontosabb, én értem, de mibe telne normális nyakkendőt/sálat megfizettetni a gyerekekkel? Amiben menőn néznek ki, amire büszkék, hogy viselhetik és ami jól áll nekik? Na mindegy.

Leadta Réka, amit le kellett, fotó, diákigazolvány kód, bizonyítvány, önéletrajz, aztán kb. ennyi is volt. Pár sandítás az osztálytársakra.....Ősztől folytköv.

A Kréta rendszerbe beírtam az adatokat, összekötve az ügyfélkapuval minden nagyon flottul ment, sok dolgom nem volt (remélem, minden adatot megadtam, amit kellett.) Sajnos pénteken már július, nagyon száguld az idő, olyan jó pedig most, nem akarom a szeptembert……

UI: A hétvégénk nagyon klassz volt, pénteken este moziba mentünk, az a 4 jegyet lőttük el, amit még karácsonyra kaptunk. Minket ismerve az teljesen normális, hogy a jegyek másnap már nem lettek volna érvényesek. Top Gun Maverick-et választottuk/tam, mert jókat hallottam róla és gondoltam, azon a fiúk sem alszanak el. Hát mit mondjak, kapaszodtam az ülésembe frankón, pedig nem is sokdés előadás volt, elégg elfáradtam a 2-2,5 órás film végére, de élmény volt. Töménytelen mennyiségű üdítő és popcorn fogyott el, tesztelük a gyerekek hólyagját, 1l üdsit bepuszilva is végig tudták ülni a filmet. Bravo.

Másnap Kecskemétre ruccantunk át, hogy Réka eltapsolja a ballagási pénzét.....Úgy kezdődött, hogy nagy vígan beültünk az autóba, hogy akkor indulhatunk is, mire dörgés és villámlás, olyan zivatar jött, hogy csak piskolgtunk. Elgurultunk tankolni, még mindig esett. A gyerekek ettek egy-egy McChicken szendvicset a Meki drive-kinjében (tudom, nagyon gáz....), csak hogy menjen az idő. Mivel még mindig zuhogott és szakadt, majdnem hazafelé vettük az utunk, de valami azt súgta, hogy csak Szolnokon esik....és tényleg, mire átzötykölődtünk Tószegre, ami a szomszéd település, ott csupán csepergett.

Rékát beszabadítani egy plázába elég merész dolog, most rögtön a DM-ben kezdtük, majd a a Douglas-ban kétszer is megfordultunk. Az amúgy ritka pattanásaira vett valami ellenszert és választott magának életében először parfümöt. Kissé nagyképűnek találtam az eladókat itt, de találtunk kedveset is végül.

Este értünk haza, kellemesen elfáradtunk. A legjobb szerintem az volt, amikor vettünk egy halom könyvet Rékával a Libriben, majd áttelepedtünk a Frei kávézóba és a könyveinkbe merültünk. Nekem ez már régen nem szokásom, pedig Réka korában úgy ettem a könyveket, mint más a kenyeret. Egész éjszakákat átolvastam, hogy aztán hajnalban kiessen a könyv a kezemből és csak ebédidőre térjek magamhoz. De szép is volt!

A 100Ft-ossal működő mosdóban valahogy ott felejtette Réka a kis bizsu gyűrűit, így keserédes hangulatú lett buli, gondolatban megveregettem a vállam, hogy egyelőre nem engedem neki hordani a ballagásra kapott rohadtdrága értékesebb ékszereket. Hülyét kapnék, ha elhagyná őket. HIába szaladt vissza az egyik üzletből, már sehol semmit nem talált a mosdók mellett. A fiúk látványosan unatkoztak, nem sok üzletbe tértek be velünk, viszont vettek bubble tea-t 1800 Ft-ért, fél litert, amit eléggé a tarkómra szaladt a szemöldököm, de mindegy.....

Ez volt tehát szombaton és vasárnap vágtunk bele a Gatyatetős kirándulásunkba, mert Diócskát és saját sonkáinkat is meg kell mozgatni. Csodajó hétvége volt!

Kirándulások

 Mostanában két túránk volt, az egyik a Prédikálószékre (majdnem nem jutott eszembe a neve, súlyos a helyzet...) a másik a Pilis-tetőre, a Boldog Özséb kilátóra. Igazából tök mindegy, csak erdő legyen és szabadon lehessen engedni a kutyát, mert pórázon gyalázatosan mozog. Szóval olyan kirándulóhely kell, ahol kb. nincs senki más. 

Igazából egyik sem volt megterhelő, nem úgy voltam vele, mint a Karancson, hogy amikor leértünk a helyről, kb. úgy mozogtam, mint a Walking Dead-ben a figurák, kocsonya volt a lábam és totálisan, hullamód elfáradtam.....A Prédikálószékről Tibinek volt halovány emléke, aszongya, hogy keressünk egy kissé lepukkant parkolóhelyet az erdőben! ...Na hát ilyen volt sok, mit ne mondjak. Végül csak megtaláltuk, bár akkor már nem volt sem térerő, sem semmi. Nagyon meleg volt amúgy - az erdőben nem - szóval jelentős mennyiségű innivalóval indultunk el és bizony jó része el is fogyott. A kutya is megivott két kulacsnyit és még egy 5 l-es Szentkirályi "rózsaszín" víz is figyelt a csomagtartóban. 

Óriásplakát nem jelezte, hol kell nekiveselkedni a Prédikálószéknek, úgyhogy azt találtuk ki először, hogy csak úgy elindulunk egy túraösvényen az erdőben, felfelé. Tibi vakargatta a fejét, hogy valami neki nem stimmel, szóval végül megkérdezett egy fiatal párt a parkolóban (ők már végeztek a Prédikálószékkel) , hogy hol kell itt nekirugaszkodni a kilátónak? A gyerekek szerint ez vér ciki volt, hogy minek jövünk a hegyekbe, ha azt sem tudjuk, merre hány méter, de mivel nem volt térerő egyikőnknél sem, hát sok választásunk nem volt. Támogatjuk a kalandos kirándulásokat

, de most vágytunk arra a Prédikálóra, na. 

Kiderült, hogy egész rossz felé indultunk, át kellett menni az út túloldalára és ott nekivágni a hegynek. Hogy mekkora a táv, arról fogalmunk sem volt, ami nem annyira jó jel, már a Karancsnál is nagyon rosszul sült el, de Tibi szerint 1-2 .... óra. Hát oké. Volt egy szakasz, amikor egész sok emberrel találkoztunk, gondoltuk is, hogy itt van már a kánaán azaz a cél, de nem. Egy pontos szétváltunk, a gyerekek egy meredekebb, de talán rövidebb irányban indultak el felfelé....aztán visszahívtuk őket, nehogy végképp elveszítjük mindkettőt. Réka ereszkedés közben beleesett a csalánbokorban, de nagyon huszárosan viselte. Sokkal kevésbé visított, mint amikor váratlanul lekapcsoljuk a wifit....

Az út olyan dimbes-dombos volt, hol felfelé, hol lefelé, túlnyomórészt mégis felfelé leginkább - nyilván. Aztán egyszer elkanyarodtunk balra - és onnastól fogva már nem találkoztunk senkivel. Odafenn a kilátóban némiképp párás volt a levegő, szusszantunk egyet, ettünk, ittunk, fotózkodtunk, majd elindultunk visszafelé. Kb. 1,5 óra volt az út lefelé, 3-4 felfelé, már nem is tudom pontosan. Az biztos, hogy az utolsó egy órában annyira megfájdultak a lábujjaim a kis rózsaszín sportcipőben (semmi túracipő, nekem olyan nincs), hogy bármikor sírni tudtam  volna vagy csak egyszerűen nyüszíteni.  A puha felsőrészű cipőben a lejtőn előrenyomult minden lábujjam és lejöttek a csillagok simán a fák közé fényes nappal is.... 

A túrát szokás szerint a Mekiben zártuk, nehogy már amit elégettünk, azt ne szedjük rögtön vissza...

A másik túra, az a Pilis tetejére, legmagasabb pontjára irányult, az Özséb kilátóba, ha jól emlékszem 756 m magasan van. (Szolnok ugye kb. 80m magasan virít keményen.) Ez a ballagás másnapján volt, amikor senkinek nem volt kedve kirándulni szerintem, de Réka annyi vinnyogott és nyivákolt, hogy végül délután három óra után (!!!) elindultunk.  Strandidő volt, de mindegy. Kisakkoztuk, hogy ha fél 9-kor lemegy a Nap, akkor fél 10-kor lesz sötét (hála neked nyár közepe és hosszabbodó nappalok), vagyis fél 10-re mindenképpen vissza kell érni a kocsihoz. Volt egy felfelé kanyarodó kövesút, de neeeem, mi az erdőbe vetettük bele magukat, mint kiderült, az is egy opció volt, a rövidebb, de visszafelé már az úton trappoltunk lefelé.

Ez a túra is nagyon könnyű, szinte észrevétlenül emelkedünk, semmi izzadság és szenvedés, viszont nem rövid. Egy idő után rátaláltunk az úttestre és rajta néhány közlekedő túrázóval és onnastól fogva ragaszkodtunk hozzá, amíg tartott. Elhaladtunk az egykori rakéta bázis mellett is, ami Zalán fantáziáját nagyon izgatta, de beljebb, a kongó beton termekbe be nem tette volna a lábát. 

Egész hirtelen termett előttünk a kilátó, nem úgy volt, mint a Juliánusznál, hogy utolsó lélegzetemmel kapaszkodtam fel a csúcsra.....Fotóztunk, pihengettünk, nézelődtünk és még fenn volt bőven a nap, amikor elindultunk lefelé. Közben találkoztunk nyuszival és őzzel is többször is, a kutya nagyon izgatott volt, ő talán a legjobban, de persze nem engedtük be az erdőbe. Negyed 10-re értünk le és pont éjfélre értünk haza, mert persze még vacsorázni muszáj volt a Mekiben, mint mindig.....

Van még célpont bőven.  Hív az erdő, hív minden hegytető, bérc és kilátó.

Titkon remélem, hogy idén még sor kerülhet a Székelykő meghódítására is....majd meglátjuk. Korábbi szállásadónk a Tordai hasadék környékén nem kutyabarát, úgyhogy Diócskával sajnos más lakhatást kell keresni erdélyi napjainkra, ha tényleg újra átruccanunk. 

Komplex

 

C vagy B2, ki hogy ismeri mindegy is, ezt a nyelvvizsgát próbálta meg megugrani Réka február helyett végül májusban. Eredetileg úgy volt, hogy nem mer nekimenni, majd augusztusban vagy szeptemberben....vagy majd egyszer. Aztán valamiért, talán mert volt két másik pályázó is a májusi időpontra és úgy vélte, ő is van olyan szinten, mint ők ketten, jelentkezett a májusi nyelvvizsgára (BME - egynyelvű). Igazából nem is készült rá minden erejével, oldogatta a feladatlapokat, de már a nyelvtant, ami új volt, nem tanulta meg belőle, sem a szavakat....Szóval kb. azzal a tudással ült be megírni, elcseverészni, amit magára szedett az órákon. Az sem volt kevés, hiszen az 5 alap óra mellett volt még 2, olykor 3 felkészítő óra is...ami elég nagy megterhelés tud lenni, igaz, megszokták harmadik osztály óta...

Reggel nézegettem a telefonom, hogy jött-e email a nyelvvizsgaközpontból, de semmi. Vonogattam a vállam, hogy hát oké, olyasmi rémlett, hogy huszadikától lehet eredmény,hát valami majd lesz. Az eddig nyugalom helyét átvette a gyomromban némi csomó. Nem sokkal később rám írt E. anyukája, E. együtt vizsgázott Rékával. Kérdezte, hogy be tudtam-e lépni a rendszerbe, mert neki csak a homokórák peregnek és már tiszta ideg. Mit csinálok erre? A homlokomra csapok, hogy én idióta, az eredmény ugyanott van, ahová a jelentkezést leadtam. Ahogy erre rájöttem, már csak két kattintás és előttem volt egy excel tábla szerű izé. Fékezhetetlen agyvelővel - ja nem - pár másodperces adatfeldolgozással rájöttem, hogy a részletes nyelvvizsga százalékok néznek vissza rám. Háromszor megnéztem, hogy biztos jól látom-e, de hamar nagyon jó kedvem lett. Megcsinálta. Anélkül, hogy egy tételt kidolgozott volna. Tojt a magántanárra is, abba is hagytuk, nem kellett neki. Nem szaggatta az istrángot, csak annyit tett bele, amennyi éppen elég volt. De elég volt és most úgy zárja a nyolcadik osztályt, hogy német nyelvből középfokú komplex nyelvvizsgája van. Remek, csodás, fantasztikus eredmény, 8 év munkája, 8 év gyümölcse. Meg vagyok elégedve, büszke vagyok rá, most már végképp hátra lehet dőlni és élvezni a nyári szünetet. Éljen, éljen, hurrá, hurrá! 

Egytől nyolcig - avagy a ballagásról

 

Ezt száraz szemmel kibírni..... nem sikerült. :) 

Persze nem is volt feladat. Nagy idő 8 év és ha az ember belegondol, hogy pici elsősből micsoda nagylányok és fess fiatalemberek lettek ezek a srácok, hát döbbenet. 

Rékának 9 órára kellett mennie, ahogy Zalánnak is, de ő végül velünk, fél 10-re esett be a suliba, mindegy....Annyi infónk volt, hogy 10-kor kezdődik a ballagás és fél 10ig van lehetőség átadni virágot fenn az osztályban, utána nem mehet be az épületbe senki. Ehhez képest 9:25-kor nem akartak beengedni az épületbe, meg is ijedtem, milyen az már, hogy virág nélkül vonul, még ha nem is látja, csak az iskola videófelvétel és a felső tagozat. végül az egyik nyugdíjas némettanárnő felengedett, hogy futás....Kiderült, hogy igazából fél 10-kor felcsendült a ballagási zene és bizony már akkor elindult a ballagási menet is....Ezen mondjuk csodálkoztam, de mindegy.  A vendégek 90%-a 10 órára érkezett, addigra a gyerekek levonultak bőven a suliból és lenn a hűs fák alatt várták a vendégeket illetve a virágokat.

Volt egy negyed órás, 20 perces átmenet, amikor lehetett fotózni, virágo, ajándékot átadni, két puszit lenyomni, stb, de ugye csak annak, aki hamarabb odaért, mint 10 óra, mert pontban 10-kor indultak a tovább a ballagási ünnepség helyére, a focipálya közepére, ahol egyébként tűzött a délelőtti nap.  Szerencsére, mire az iskolai zászló mögött vonulva megkeződött a ballagás második szakasza, addigra a mi rokonaink is befutottak, tesóm, Tibi tesója és a csemeték, szóval nem volt gáz. 

Na hát ahogy elvonultak előttem, nekem már kicsordult a könnyem, annyira szépek voltak....Pedig nem láttam senki mást bömbölni, de mit csináljak. Szépen lassan vonultak, mellettük kordont álltak a régi tanáraik, a hetedikesek és mindez olyan szép volt a zenei aláfestés alatt, hogy kész.....

Aztán helyet foglaltak, lementek a szokásos beszédek a nyolcadikosok nevében, hetediketesek nevében, igazgató úr nevében és szinte már vége is volt. Utolsó mozzanat fél 11 tájban az volt, amikor a végzősökre virágszirmokat szórtak. Nekem ez is nagyon tetszett, mert a volt tanáraik, tanítóik vették ki ebből a leglelkesebben a részüket, pl. E. néni, akit nagyon szerettünk és azóta már nyugdíjas vagy I. néni, aki törit és a magyart vitte és Réka kedvence volt. Idén a lufieregetés a környezetvédelemre tekintettel elmaradt....hát jó, bár van az a lebomló zsineg és lufi, ami nem nyírja ki feltétlenül a madarakat és a delfineket, az biztos, de néhány okos szülő szerint azok sem bomlanak le elég gyorsan. Az ő lobbijuk nyert, szóval legyen meg az örömük. Lufit a gyereket nem eredettek. Nagyon hiányérzetem egyébként nem volt.

Az osztályfőnök átvezette még őket a gigantikus tölgyfa alá a suli udvarán, aztán valahogy eltűnt, pedig maradhatott volna még fotózkodni. Persze mi is csak Rékát láttuk és azon voltunk, hogy a családi képek elkészüljenek. Mire felkaptuk a fejünket, már sokan elvágtattak haza. Fotózkodtunk még mindenkivel és mindennel, ami eszünkbe és utunkba jutott, aztán valahogy hazasétáltunk a csodás csokrokkal, amiket Réka kapott. Ideje is volt, már már iszonyúan fájt a lábujjam a tűsarkúban, amit amúgy sosem hordok. 

Itthon frissítettünk egy kicsit magunkon, aprósüti, ajándékozás, stb, majd délben jött az ebéd, mindenféle sültes tálak, amihez én még készítettem előző nap zöldsalátát, görögsalátát, tzatzikit, uborkasalátát és kukoricasalátát is, ki mit szeret. Plusz volt 3 féle savanyúság és baracbefőtt is. Volt hőkezelt tiramisu és répatorta, linzer, mézeskalács, sajtos rúd. Előző napom, a péntek így elég KO-s volt, pedig nem is én főztem a főételeket. 

Aztán volt heje-huja, tesóm állandóan benyomta a Ki ez a lány? Ki ez a lány? - videót, amitől frászt kaptam a céges bulin, de végülis, sokat hallgatva, Rékára applikálva, némi Bailey-s elszopogatva, egész elviselhető volt. Ősztől lesz egy gimisünk, egy kilencedikes.....Még nehéz elhinni, hogy lehúztuk a rolót félig a Rákócziban, Rékának többé már nincs ott dolga. 

Köszönet illeti a tanítóit a kezdetekért, hogy bátortalan ovisból aktív, mindenben részt venni akaró, vidám iskolás lett. Köszönet a német nyelvtanítás magas színvonaláért, ami országos szinten is kiemelkedő. Köszönet a családias hangulatért, az odaadó és fáradhatatlan felsős osztályfőnökért. Búcsút intünk az iskolának, ahol Réka gyerekkora felét eltöltötte nagyjából. 

Remélem, hogy Réka jó közösségre talál majd a Varga Katalin gimiben is, lesz néhány remek tanára, segítenek neki kibontakozni, megtalálni az újtát, hagyják szárnyalni. Barátokra lel, életreszólóakra, egy olyan közösségre, amiben megnyílhat és virágozhat. Ennél többet nem is kívánhatok neki. 

Van az a vers, Várnai Zseni: Úgy megnőttél, szinte félek...Még soha nem olvastam el, idéztem fel bőgés nélkül, most sem fogom, de a címe annyira ide vágó, úgy megnőttél, szinte félek....

Hétfő

 Igen mozgalmas hétvégénk volt, hihetetlenül jó érzés volt, hogy NEM KELL TANULNi. Azt csinálok, amit akarok (na jó, nem egészen, mert a házimunka mindig megtalál, ugye) és oda megyek, ahová akarok. Úgyhogy szombaton először súroltam, sikáltam, főztem, aztán délután kimentünk  vásárolni a "rétre". Rékával becsapodni egy New Yorker-be drága mulatság és sajnos most is mindent hazahozott azok közül, amit felpróbált. Én nem tudom, hogy van az , hogy neki minden jóláll. Ilyen nincs is. Még egy pár forintot elköltöttünk a Müllerben is, mert nekem sosincs harisnyám, aztán Rékának már nem volt kedve tovább shoppingolni, nekem meg igazán soha nem is volt, engem csak az mozgatott, hogy ő örüljön. 

Ja, nem is mondtam, hogy koradélután nagy pánikot keltett nálam, hogy nem tudtam becsukni a mosógép ajtaját. Valami hihetetlen mennyiségű mosás összejött, plédek, ágynemű, törölköző, plusz egy kazal ruha. 3 adagon túl voltunk, de legalább ennyi volt is még hátra. Elkezdtem sopánkodni, hogy istenkém, mit fogok csinálni, egy héttel a ballagás előtt itt maradok a szennyessel, szerelő sehol, az új gép sem biztos, hogy elérhető....Tibi végül egy óra melóval és némi youtube tutorial-lal megszerelte az ajtót. Most jobb, mint valaha. Pedig már ki is néztem a következő LG mosó-szárító kombót (mármint az elsőt, mert most csak mosógépünk van). Mostanában megint nem lesz szárítógépünk, úgy néz ki, de nem is baj. 

Este vittünk virágot a névnapot anyósomnak, aki négy festékesvödör borsóval fogadott, ami fejtésre várt. Engem fura nosztalgikus szeretet fűz a borsófejtéshez, úgyhogy neki is álltunk gyorsan, bár nem terveztünk maradni, hiszen fél 9-től ment a meccs a németek ellen az M4-en. Végül csak az első félidő után robogtunk haza, addigra legalább egy vödörrel kevesebb borsó várt anyósomra.  A meccs döntetlen lett, ami felért egy fényes győzelemmel. Holnap újra játszunk az angolokkal, reméljük, ügyesek lesznek a fiúk. Nekem most Fiola volt a kedvencem, olyan labdákat adott be, nem is egyet, úgy hajtott, hogy le a kalappal, vissza akar kerülni a csapatba, kétség kívül.

Vasárnap kirándultunk a Prédikálószékre, erről majd írok máskor.

Ma búcsúztattuk az ofőt a suliban, a gyerekek összeállítottak egy kis műsort és azt adták elő. Réka nem szerepelt benne, mert a nyelvvizsgára készülős időkben osztották ki a gyerekek a szerepeket. Mondjuk, ezt nem tudtam előre, Réka nem is szólt. A végén volt egy kis sós süti és édes süti,  de mi rögtön eljöttünk, amint lehetett. Mióta Réka mesélte, hogy az osztály egy "menőbb" része nem is szól hozzá és levegőnek veszi, ahogy másik 5 -6 társát is, annyira nincs kedvem jópofizni kiközösítős gyerekekkel és azok egyébként ártatlan felmenőivel sem. Persze minden közösségben vannak kisebb-nagyobb krízisek és összezördülések, ez az időszak az, amikor cska a szépre emlékezünk, ugye....

Lesz még egy bolondballagás, melyen Réka nyúlnak öltözik....Úgy volt, hogy fehér szettet rendelek egy webáruházból, elvileg raktáron volt a holmi. Ez volt egy hete pénteken, mármint múlt péntekhez egy hétre vissza. Ki kellett előre fizetni, nem gond, pár ezres az egész. Majd kaptam egy emailt, hogy köszönik a rendelést, melyet most már törölni nem lehet, a cucc raktáron van SANGHAJ-ban....Kicsit kidülledtek a szemeim, amikor ezt olvastam. Úgyhogy rendeltem egy másik boltból egy fekete szettet, ott csak az volt, ami pár napon belül megérkezett. Elég drága bolondballagás lesz ez, de mindegy, miiiindegy....

A Diákönkormányzat támogatásával holnap bowlingozni mennek a nyolcadikosok. Biztos élmény lesz, a januári felvételi után is bowlingozni mentek a matekos csoporttal....az ott akkor nem hozott nagy szerencsét, de most tét nélküli a dolog.

Nekem meg itt van egy hatalmas kazal vasalnivaló, de nem haladok semmire, pedig ma nem is főztem, rendeltem egy kis kínai kaját. 

Folytköv később.

Június 7

A mai nap nevezetes nap, arról emlékezetes, hogy ez az a nap, amikor utoljára tanultunk ebben a tanévben. Mondjuk, amilyen fásult vagyok, már ennek sem tudok annyira örülni, inkább úgy vagyok vele a vállaimat vonogatva, hogy naná, hogy nem kell tanulni, már lóg a belem, lóg a nyelvem, öt perc alatt padlóra küld Zalán,  minden bajom van, szóval legfőbb ideje volt. 

Fogalmam sincs, hogy miről írtam az előző bejegyzésben, de valószínű, hogy a hétvégéről nem esett benne szó. Ott kezdeném, hogy péntek délután volt a céges bulink, ami általában egy korai vacsorából áll és rengeteg sörből, koktélból és hát ki mit hoz. Egyik kollegám olyan finom sajtos rudat hozott, hazait, hogy rögtön elkértem a receptet, mert én még ilyen istenis soha nem ettem. Ez az a fajta, amit tele hassal is, vacsora után is muszáj volt enni sörkorcsolyának, mert egyszerűen mennyei volt. Még eddig nem sikerült megkaparintanom a receptet, pedig a ballagásra talán meg is sütném.....Én meggyes sört kortyolgattam, meglepetésemre szinte egyfolytában (na azért nem vég nélkül), sötétedés előtt hazatoltam a biciklit. Vagyis robogtam rajta, de rizikós helyeken inkább csak a járdán, mert nem találtam Réka bringáján a hátsó lámpát. Itthon derült, hogy a macskaszemet nyomogattam minden oldalról, hogy majd biztos megtalálom a bekapcs gombot, pedig a hátsó lámpa a vázon volt valahol hátul. Hát tudtam én azt? Nem tudtam. Isten bizony nem azért nem találtam, mert túl sok volt a sörből....

Itthon volt zuhany, hűs hálószoba és megnéztem Ricky Gervaise (remélem, így írja) stand-up-ját a tv-ben, egész jó volt. Ekkora hulla fáradt voltam, úgyhogy csak a pihi maradt, bár még csicseregtünk egyet Rékával, a fiúkat nem nagyon tudtam lekötni, lenn ps-eztek....

A hétvégéről sok mindent nem tudok elmondani, midig vannak a tervek, hogy majd milyen klasszul henyélünk és semmitteszünk, aztán szembesülök, hogy mennyi dolog és tennivaló van, vagyis végigrobotolom a hétvége legalább ennyi napját. Csak a mosás, teregetés, vasalás, rendrakás négyszög egész sok időt felemészt. Mit is főztem? Nem nagyon emlékszem, ja igen, volt egy príma carbonara, palacsinta, zöldborsó főzelék, rántott csirke, ilyesmi. Fejtettünk borsót M. mamánál este 11-ig és szedtünk cseresznyét L. mamánál, igazi ropogósat, istenit hétfőn, annyira jó volt!

Ésss hát ugye mire kettőt pislantottam, máris kedd lett, de most, hogy lassan vége a sulinak és nyár van, nem olyan gáz. Rékáék ma valami sport programon voltak a Véső úton, ami nálunk amolyan sporttelep, itt kap helyet a vívószakosztály, az atlétika szakosztály, a kosarasok van futófolyosó, rekortán pálya és minden hasznos dolog plusz rögtön mellette ott a strand....Délután valami szaxofon koncertre mentek a zeneiskolával, tanulni már véletlenül sem tanul, mondjuk meg is értem.

Zalán ellenben még holnap elvileg ír irodalomból és nyelvtanból is, kíváncsi leszek, mi lesz ebből, mert nagyon nem látom ezt indokoltnak, meglátjuk. Zalán sem nagyon izgatja magát, még néhány hiányzó rajzot le kell adnia holnap este 8-ig, aztán ennyi, tényleg végképp lehúzzuk a rolót, mert szerdán este legkésőbb zárják a jegyeket. 

Vagyis végleg nem húzzuk le, mert Rékának holnap még zárt körű fuvola vizsga, előtte meg becsekkol még a Vargába egy könnyed kis német vizitre (majdnem azt írtam, hogy német tanszékre, hehe, no nem, csak valami munkaközösség), hogy a német felmérőt megírja.

A ballagásra az előkészületek megtörténtek, nagyjából megterveztem, mit készítek én, a hétvégén majd megcsinálják a nagytakarítás eddig meg nem tett lépéseit (pl. a konyha ablakon nem nagyon lehet kilátni, ha úgy süt a nap, igazán meg lehetne takarítani.....na nem mintha a vendégek azt néznék, de hát na....) Ruhám nem nagyon van a ballagásra, kedvem venni pláne nincs, főleg így rekord tehénsúlyból ereszkedvén , szóval rendeltem egyelőre egy blézert a meglevő krémszínű szoknyámhoz, kíváncsi vagyok, vissza kell e küldeni, remélem, nem. Tibi elvileg bele fog fogyni az "érettségiöltönyébe", akarom mondani az esküvői öltönyébe.....hát oké, vehetett volna éppen egy öltöny nr. 2-t, de ha nem, hát nem. 

Hát ennyi a helyzet hirtelen. 

Újra teljes a falka

 Dió elégedett lehet, újra együtt a családi falka. Fél óra eltéréssel Zalán hazaért Nyíregyházáról az Állatkertből, Réka pedig Kolozsvárról, ahol a napjának a javát töltötte. Mármint az utazást leszámítva. Voltak kételyeim, hogy Zalán kirándulásai jól sikerülnek-e, mert Egerbe is és Nyíregyre is vonattal mentek, ráadásul Egerbe hatvani átszállással, de végül élményszámba ment. A mai gyerekeknek újdonság a vonatozás, nem nyűg, ki gondolta volna. (Mondjuk, sejtettük.) Zalánnak különösen az IC tetszett, mert légkondicionált ,csöndes és nem ráz, ahogy ő mondta. 

Rékáék ma Körösfőn jártak, templomot látogattak. Később pedig Kolozsváron megcsodálták nagy áhitattal Mátyás király szülőházát. Kivéve Réka, aki magabiztosan odatalált a főtérről és járt már ott. A Házsongárdi temetőben is sétáltak, de még mielőtt általuk is ismert híresség sírjáig eljutottak volna, állítólag a többség elvesztette az érdeklődést és csak a töri tanár + 3 ember jutott el a temető mélyére (Réka is). 

Zalán egy majmot hozott az állatkertből, mármint plüsst. A kutya azóta meg van őrülve érte, úgyhogy Karcsi majom egyelőre a szekrény tetején figyel és pihen. Lehet, hogy majom szaga van? Ezen Zalán megsértődött, de teljesen logikus lehet, hogy egy érzékeny szaglású kutya kiszagol valamit, ami egy állatkertből jön ,nem? 

Zalán némileg frusztráltan tért haza, benyomott egy youtube videót az állatkertről és fél óráig csak sopánkodott, hogy ezt sem látta élőben és azt sem....Akkor mit szóljak én, aki sem Erdélyt, sem az állatkertet nem látta, ez utóbbit 15 éve nem és csak a nyálam csorgatom és színes álmokat szövök, hogy mi mindenre kell időt szakítani augusztusban, ha Tibi ráér majd. Nincs annyi szabi a világon, ami nekem akkor kelleni fog. Már ha még lesz munkám, ki tudja mi vár ránk itt a háború szomszédságában?

A gyerekeket chilis babbal, pontosabban chili con carne-val vártam haza, ami az egyik kedvencük, Réka így sem volt éhes. Hozott haza lekvárt, szirupot, szörpöt, ez utóbbi kettőt fel is bontotta még az úton, a kis kívánós. Valami oknál fogva hozott fél liter szilvapálinkát is, amit egy idős néni árult...Hát én nem tudom, miből gondolja, hogy ez el fog fogyni, mert mindketten utáljuk Tibivel még a szagát is, de hátha ez extra finom és majd valahogy az ünnepi forgatagokban elfogy. 

Rékán tegnap tört ki a hiszti, mert nagyon várta, hogy eljussanak Torockóra újra és a Tordai hasadékba, merre ahogy a hasadékhoz értek, úgy szakadni kezdett az eső, hogy lefújták az egész bulit. Így viszont kényelmesen szét tudtak nézni Torockón. Ennek ellenére egész sokáig világvége hangulata volt, hogy így nincs  az egésznek semmi értelme és hiába jött, mert ezt várta a legjobban és esik az a rohadt eső.... Ennek olyan kamaszos bája volt, hogy csak mosolyogtam rajta. Tényleg szegénykém úgy várta a túrát a hasadékban.....Na hátha augusztusban eljutunk ide tényleg....

Általában mindig van találkozó helyi iskolásokkal, valahol a Királyhágó környékén szoktak megállni, ám most iskolai szünet volt így ez a találkozó is elmaradt. Valamelyik árvaházba is látogattak volna, de ők sem voltak találkozóra foghatóak valami program miatt, szóval Réka emiatt is csalódott volt picit. Legalább az ajándékokat nem hozták haza, az árvaházban hagyták az írószereket, apróságokat, édességeket. 

Akárhogy is, így is hatalmas élmény volt neki és csak azért nem szomorú nagyon ,mert a nyáron úgyis megyünk még vissza. Nagyon remélem....

Közben megrendeltem a virágokat a ballagásra, anyu nevében is, hogy neki egyszerűbb legyen. Erre megkérdezte, hogy milyen plüssfigurát rendeltem, mert nem tudom, hogy az szokás? Nem tudtam. És ugye kártyát is rendeltem? Hát....nem, de szalagot idézettel igen. Merthogy majd Rékácska azt biztos elteszi emlékbe. Úgyhogy kicsit lehervadtam, mert lehet, hagyni kellett volna, hogy maga intézze a dolgokat. Az ajándékot is megvettem a nevében, hogy neki könnyebb legyen, erre az első kérdése az volt, hogy megkérdeztük - e az ékszerészt, hogy nem fog -e a cucc hamar elszakadni. Ami elég nagy baromság, mert nem olyan szakadós fajta ez...Na mindegy, anyu már lassan 80 éves lesz,  csak több bogara lesz, kevesebb nem. Én csak jót akartam, aztán nem egészen az lett belőle. Ha a helyébe képzeltem magam, tök hálás lettem volna a segítségért, de nem vagyunk egyformák. Majd még a ballagás miatt biztos lesznek bonyodalmak, anyósom se mai csirke már. Na ha már anyósom. Ő egészen rámijesztett, mert amikor elvittük neki a ballagási meghívót, sajnos még fotók nélkül, ő rövid úton közölte, hogy nagyon szép a meghívó, de ő nem tud eljönni. Ennyi. Aztán amikor megtudta, hogy anyu jön, akkor rögtön más volt a leányzó fekvése, a ballagásra tényleg nem jön, amit nem is vártam el, de az azt követő ebédre igen. Huh.....Ez nem sokkal azután volt, hogy tesóm is közölte, hogy egyedül jön, nem négyen, ugye válnak, szóval feleség lehúzva, egyik gyerek Cambridge-ben, másik meg tanul valami nyári kurzuson...szóval lehet (LEHET??), hogy ő el tud jönni.....Az nagyon ajánlott, hiszen ez kötelező családi program. Nekem, nekünk fontos. 

Na szóval lassan összeáll minden, még süteményt, tortát kell rendelnem a cukrászdából, kitalálni, hogy mi mindet készítek én, pl. ilyen salátát és olyat, aprósütit, köretet. Ma megjött a kád és a wc a felújítandó fürdőszobához is, szóval a csapokat és a szerelvényeket nem számítva, a legtöbb minden megvan. A csapokon még filózunk, mert olyan árak vannak, hogy tényleg hülyét kapok, de közben meg hasznos lenne, ha egyforma lenne, szép lenne....Az sem egyértemű, hogy a falból álljon ki a mosdócsap, ami szerintem menő, vagy a bútort kelljen kifúrni, hogy a csapot be tudjuk kötni (Tibi szerint menő).  WC is iszonyat drága, bár biztos van alapabb felszereltség...Azt még nem mertem megkérdezni a Mesterembertől, hogy mikor kezd, majd egyszer...remélhetőleg nem augusztusban, amikor nem sokat szeretnénk itthon lenni,  úgy on ... off....

Jövő héten már csak 2 nap suli lesz, hétfőn ugye Pünkösd, kedden suli, szerdán pedig évzárás, vagyis onnastól fogva hiába írnak vagy felelnek, a jegyeket már lezárják. Szerdán Rékának fuvola vizsga (orosz cigánydal), előtte még beugrik a Vargába megírni a pót szintfelmérőt németből.  Azt írtam, hogy kaptunk pót pót időpontot? Rendesek. Vagy legalábbis nem mutatják ki a foguk fehérjét rögtön, még nyolcadikban....

Tizenharmadikán búcsúztatják a gyerekek a tanári kart délután, utána mi, szülők búcsúztatjuk K.t, aki az ofő.  Tibi jelezte, hogy ő nem ér rá eljönni, hát remek lesz egyedük menni, mondhatom. Kedden , ha minden igaz, bolondballagás, szerdán utolsó tanítani nap, búcsú az ofőtől. Elvileg mennek pizzázni osztálypénzből. Kicsit habzsi-dőzsi. 

Zalánékkal szórakozik az egyik tanár, aki hetekig pesztrált valami tanárjelöltet áprilisban és soha nem volt házi, az anyaggal sem haladtak....erre most utolsó órára irodalomból és nyelvtanból is dolgozatot jelzett. Remélem , ez valami vicc. Ugyanez természetismeretből,utolsó órán írnak és felelnek.  Ugye csak aki kétesre áll? Nem terveztem már a hosszú pünkösdi hétvégére tanulást....ehh....

Ma hoztam el a szemüvegem az optikából...Az első olyan szemüvegem, ami nem rövidlátó fajta, hanem amolyan kombinált. Olvasáshoz, dolgozni nem kellene a szemüveg, de ugye nem az van, hogy eldobom, hanem a meglévővel lenne jó látni. Közelre is, távolra is. Már teljesen rászoktam, hogy kikukucskálok a szemüveg felett.....Elvileg 2 hét alatt meg kellene szoknom, de egyelőre csalódás, mert meg kellene tanulni úgy tartani a fejem és oda nézni a szemüveg lencséjére, ahol az éles látás bekövetkezik, de egyelőre csak minden homályos, főleg, ha mozgásban vagyok és 2 perc alatt megfájdul a fejem....Úgyhogy szomorú vagyok, nem vagyok benne biztos, hogy ezt meg lehet szokni. Meglátjuk, kiderül....

Holnap céges buli, kérdezték én mivel akarok berúgni.....Hát akartam mondani, hogy örülnék 3 kg illatos friss epernek igazi tejszínhabbal vagy anélkül, esetleg egy nagy tál Marcipán cukrászdás fagyinak, de mivel diétázom, beérném cukormentes túrórudival is, de legyen vagy 20db...Viszont ezekkel egyikkel sem lehet berúgni, szóval inkább meggyes sört kértem, azt nem tettem hozzá, hogy lehetőleg alkoholmenteset, de mindegy.