A hetünk röviden

 

Hétfőn reggel korán kinéztem a konyha ablakán és pont láttam, amint a szemközti házban lakó nénihez megérkezik a fia. Még gondoltam is, hogy ilyen korán? Nem gondoltam akkor tovább, hogy talán viszi valahová az anyukáját, aki kb annyi idős, mint az én anyukám, vagy esetleg hozott neki valamit. Egy pillanat volt az egész. Csak hogy már kiszállt az autóból, de még nem lépett el tőle. 

Délután jött a hír, hogy a néni meghalt. Volt itt rendőrség, mentő, helyszínelők, mint egy új magyar krimiben. Jött a meny, akit még soha nem láttunk itt, a majdnem 3 év alatt, és az unoka, aki a sokktól a gesztenyefa alá hányt. Én nem hittem el, hogy meghalt a néni, bár Tibi állította, hogy pont ebédszünetet tartott, amikor a hullaszállító is kiszállt. Egész este vártam, hogy a néni felkapcsolja a villanyt a nappaliban. Vagy ahogy késő este szoktuk látni, a hálószobában égjen a lámpa, valamilyen éjjeli vagy asztali, mert a redőnyt nem húzta teljesen le soha, egy pici rést hagyott. Egyre-másra reménykedtem, hogy majd reggelre eltűnik a redőny, és kiderül, hogy csak rosszul lett. Valahogy nem stimmelt az egész, persze ezt utólag könnyű mondani. Egyre több levél gyűlt közben azon az autón, amit a néni fia hagyott a ház előtt. Illetve én nem is voltam benne biztos, hogy hétfő reggel óta az autó sehová sem moccant. A szélvédőn valószínűtlenül világítottak   a pitypangszínű levelek.

Szerdán délután derült ki, hogy  néni életben van, mondtam én, éreztem én, hurrá! Hétfő reggel jött a fia látogatni, aztán valahogy, valamiért, senki sem tudja, hogy miért, felakasztotta magát. Ennél kevés borzalmasabbat tudok kitalálni. De sajnos, ez megtörtént. Ha valaha ki akarnám nyiffantani magam, biztos nem anyukám házában csinálnám, találnék rá más helyszínt.   Az is kiderült, hogy a néninek nem egy fia volt, aki vagy a Peugeot-val, hol  a nagy Audival jött, hanem kettő, egy Peugeotos és egy Audis. A Peugeot-os lakott helyben, ő volt a fiatalabb, neki lett elege ebből a földi világból....

Más téma, bár ezek után elég nehéz folytatni....

A héten két napot kivettem szabinak, szerdát és csütörtököt, hogy egy kicsit együtt legyünk a gyerekekkel. Még hétfő este a gyerekektől elvettem minden kütyüt, mert úgy tűnt, Réka keze a telefonjához nőtt és lassan műtétileg kell leválasztani. Zalánból pedig csúnya szavak áradata ömlik szennyvízként a nyakunkba, ha nincs komolyabb korlátozás. Ma kapott Réka telefont  kettő órára, mert végre befejezte a Szent Johanna Gimis olvasónaplót.

Mit mondjak, jó volt itthon. Sütöttem isteni, tökéletes kuglófot, pehelykönnyű, mennyei volt. MaiMóni 10 perces receptje, nagyon ajánlom, mert gyors és tényleg fenomenális. Szegénykének nálunk nem volt alkalma kihűlni sem szinte, egyetlen szeletnek jutott ez  a megtiszteltetés. 

Rékát elkísértem lovagolni...nahát az is egy mesés hely. Már a parkolóban megcsapott az a finom LÓSZAG, amit úgy szeretek, bár közelebb érve inkább vizeletre hasonlított. A lovak nagyon helyesek, már meg mertem simogatni az orrukat, ami tőlem nagy dolog. Réka lovának (a kezdők lova) kiscsikója van, aki olykor türelmetlenül felnyerít az óra közben (ő a közös boxukban marad) és  nagy örömmel üdvözli az anyját, ha az visszatér. Folyton kommunikálnak az óra alatt és amint alkalma nyílik rá, a kiscsikó szopik is. Réka egyelőre üget a lovon, már kiül ütemre a nyeregből, vagy hogy mondják. Bár  a paci, Csalogány nem nagyon szeret nagyobb sebességgel ügetni, futni, talán nem is baj, kezdőkkel óvatosan kell bánni. Szóval valóra vált a csaj egy újabb álma....Hogy aztán fog e ugratni, nem tudom, láttam, hátul,  a legelők mellett van egy pálya....a lehetőség megvan. 

Mi volt még? Vég nélkül mostam és vasaltam, elvégre így kell eltölteni a szabit....Viszont ma meló volt és itt máris hétvége. A gyerekek szomorkásak, mert hétfőn suli, de olyan közel van a téli szünet, nagyon gyorsan el fog telni.  Szegény Zalánt úgy megsajnáltam, azt hitte, két hét az őszi szünet, kötelességemnek éreztem felvilágosítani, hogy csütörtök- péntek- szombat -vasárnap, majd ....izé...suli. 

Hétvégén megismételjük  kuglófot, pihenünk és próbálunk tanulni egy kicsit. 

Klassz hétvégét mindenkinek!

Túlbuzgó anyu

 Fizika Tz közeledik a szünet után.

- Fizikát atfutod majd?

-  ... 

- Az utolsó órai anyagod is megvan?

- Ühüm...

- Szólj, ha valami nem kerek!

-..... Jó...

- Az exoterm és endoterm folyamatoknál volt valami... Nem is tudom, mi...

- De anyaaaa... - hördül fel a lány. - Az Kémia!!!!!

Hoppácska.. 

Bevezetés

 Október 24 a mi házassági évfordulónk, egy (majdnem) elfelejthetetlen dátum. Annak, akinek a nagyszüleit az ötvenes években 3 gyerekkel a kukorica góréba költöztették ki a helyi erők, mert új állatorvos érkezett a faluba és nem volt szolgálati lakás. El tudjátok ezt képzelni? Próbáljátok meg!

Volt olyan is, hogy a beszolgáltatási rendszer szerint két borjút kellett volna leadni a zsíros paraszt nagyapámnak, de csak egy volt. 

- Vegyél egyet, Janikám! - kacagta nagyanyám kínjában, hogy kicsordultak a könnyei. Ők megélték a nagy padlássöpréseket, pedig csak papiron voltak kulákok, nem voltak nagy birtokaik. 

Amikor anyu konfirmalt 13 évesen, 1956-ban, az egész falu sírt meghatottságában, nem csak anyukám, ahogy elmondta, amit a tiszteletes kiadott neki az ünnep alkalmából felmondani és igazabb volt rá, mint bárkire.

- Vessed az Úrra a te terhedet, ő nem engedi, hogy ingadozzék valamikor is az igaz.....

Szerencsére az állatorvos nem fogadta el a szolgálati lakást, ezért pár hét után visszaköltözhettek a saját házukba. 

Egyáltalán nem erről akartam írni, hanem a házassági évfordulónkról, teljes telefon és kütyü megvonásról, lovagló óráról, csikóról, odaégett bulgurról, de mindegy, majd holnap! 

Visszatért, hisz itt az ősz....

 Mivel pénteken csodaszép időnk volt, szombatra úgy döntöttünk, hogy temetőlátogatást tervezünk. Ki tudja, milyen lesz az idő jövő héten és anyukám ugye már törékeny és a dédszülők sírját rendbe tenni nem egyszerű mondjuk, ha szakad az eső. 

Nagy vízválasztó szokott lenni a Mindenszentek, lezárja a nyári - őszi időszakot, ami valamennyire egybefonódik. Most ez meg lett fejelve még egy óraállítással is, ráadásul az időjárás is esősre fordult, úgyhogy végképp más idők járnak mint eddig. Reggelente gondolkodás nélkül nyomom be a vízforralót, készül a citromos tea és meleg reggelik, sűrűn hullanak a levelek a fákról és ilyentájt a legszebb a Szarvasi Arborétum, ami kutyabarát, vagyis pórázon be lehet vinni kutyát.

Szombaton akkora forgalom volt az utakon, hogy alig tudtunk kiszabadulni a városból, mindenhol hosszú autósorok a lámpáknál, dugó. Egy helyen megálltunk virágot venni apu sírjára, berohantam, kirohantam csak a boltból, aztán éhesek voltak a gyerekek, Aldiba be és ki.......rohanás és kapkodás volt az egész, amit utálok, de akkorra már egy órás késésben voltunk.

Sajnos egyre több helyre kell virágot vinni a temetőbe, én már alig tudom számom tartani, persze főleg anyu barátnői és a rokonság néhány tagja..... Erre mondta annak idején apu a maga kis fanyar humorával, hogy addig jó, míg nem te kapod a virágokat. Habár ő feleslegesnek tartotta az egészet, egészen kicsi koromtól ketten jártunk anyuval temetőbe. 

Aztán Vezsenyre utaztunk át, ahol anyu és apu nevelkedett és élt, amíg a tesóm kb. 2-3 éves lett.  Álomszép itt a Tisza ősszel, tényleg festői, de most nem merészkedtünk le a Tiszához, rögtön a temetőbe vettük az utunk. A kutya nem értette, neki miért kell  a kocsiban maradnia, úgyhogy kinn maradt a 3 gyerek....

Nem sok emlékem van a nagyszüleimről sajnos, pláne nincs a dédszülőkről, de tudom, hogy apunak például nagyon fontos volt a nagymamája. Mindig azt mesélte, hogy nem maradt volna életben, ha nincs a nagyija. Kikúrálta vérszegénységből, többször tüdőgyulladásból, ami majdnem végzetes volt. Kérdeztem, hogy no de hol volt akkor az anyukája, mármint az én nagymamám? Anyu szerint - hogy úgy fogalmazzak - nem nagyon volt alkalmas a gyereknevelésre, valahányszor az elsőszülőtt fia kicsiként belázasodott, hisztériás rohamot kapott. Úgyhogy inkább a nagymama nevelte kisgyermek korában. 

Jó ilyenkor emlékezni rájuk is, anyu történeteit hallgatni, a gyökereinket ápolgatni. Persze idén ez az előrehozott Mindenszentek nem volt igazi, mert rokonlátogatást teljesen kihagytuk, ahová máskor beülünk kólát és vaníliás karikát enni (kb.30éve nagyjából ezt kapjuk), ott most a kertben beszélgettünk csak, unokatesómhoz pedig csak beköszöntünk. Szomorú volt ez, bár inkább akkor esett le mindez, mikor hazaértünk és olyan..... hiányérzetem volt. 

Holnap dolgozom, de lesz még jövő héten szabi is, ha már őszi szünet! 

Ja és váratlanul visszatért a nyestünk múlt éjjel.  Olyan bulit csapott   a padláson fél 4 körül, hogy ihaj. Keressük, honnan rendeljünk élő csapdát, talán egy kis fürjtojással még idejekorán befogjuk, mielőtt kárt okoz.... De most hirtelen azzal is beérném, ha hagyna aludni. 

Atlétika versenyen

 

Kicsit nagyképű ez a kifejezés, mert Zalán korosztályában csak két csapat indult, így már értem, miért mondta a Tantónéni, hogy elsők lesznek vagy másodikok....Ennek ellenére élmény volt, a vadiúj atlétika pályán került megrendezésre és már a Véső úti strand is működik mellette, lehet úszni, a gyógyvízben ázni, plusz ugye ide járunk vívni, ennek a komplexumnak a része a vívócsarnok is, két szinten....Szóval jó volt a sok szép újításon legeltetni a szemünk. 

Úgy indult, hogy elkéstünk, de ez csak itthon derült ki. Furcsálltam, hogy azzal fogadott a Tantónéni, hogy azt hitte, már nem is megyünk.....hát nem fél 11-re kellett menni melegíteni? Nem olvastam el pontról pontra a papírost, amit hazahozott a pasas. Az első dolog, ami történt, hogy az egyik kislány megkergette a vadiúj rekortán pályán Zalánt bemelegítés gyanánt. Ez egy pár másodpercig látványosság volt a szabadtéri pályán....

Ugrottak távolba, dobtak nagyobb labdával, mintha súlyt löktek volna és kislabdával. Ez nekem mindig a rémálmom volt, mert az a rohadt szemét labda, soha nem akart messzire repülni, megalázó számok szerepeltek a nevem mellett mindig. Tavaly vettem észre, amikor dobáltuk a teniszlabdát a kutyának, hogy Zalán könnyedén jóval nagyobbat hajít a lasztin, mint én. Illetve , ha minden erőm beleadtam és még meg is rántottam a vállam kínomban, akkor sem tudtam akkorát dobni, mint ő....Egy harmadikos. :)

Aztán volt rúdugrás kezdőknek a homokozóba, vagyis a távolugrós homokba, volt még 800m futás, amit nem nagyon gyakorolhattak, mert eléggé kidöglött a banda jó része. Akadályfutás volt, de csak két sávban volt akadály, ezért az akadály előtt eleinte be kellett sorolni. Na Zalán mindenkit maga elé engedett, akiről sejtette, hogy résztvevője a versenynek, de végül jól hajrázott és befutott hetedik helyen. Nem tudom, hányból, kb. 15-20ból. Rövid távon sajnos nem láthattuk futni, pedig az jobban az ő száma, rövidebb táv ugyanis nem volt. Pedig szeretem nézni ahogy fut, látványosan...hogy is mondjam...távolodik. :) Ezen a rekortánon pedig élmény futni. 

Kislabdadobásban  3 dobásuk volt, egy bemelegítő és két éles, a leghosszabbért járt a pont. Itt elsőre maxot dobott, úgyhogy nem is kellett újat dobni. Kár, hogy nincs olyan olimpiai sportág, hogy kislabda dobás, hehe. Végül kellemesen fáradtan hagytuk el az atlétika pályát. Egyébként edzett a háttérben néhány gazellára emlékeztető futó is, érdekes volt belecsöppenni ebbe a világba is. Meg is kérdeztem Zalánt, hogy nincs e kedve inkább atlétikára járni, de nem, határozottan nem. Marad a vívás, hát jó. Pedig elálmodoztam, hogy Zalán lesz az új Baji Balázs, de tőlem lehet Kulcsár Krisztián is....Az a gazella fiú később a futófolyosóban száguldozott, elég impresszív sebességgel...

Később elvittük a kutyát sétálni, a hűtőben pihen a tiramisu és vacsorára mexikói kaja volt, csirkés taco Fördős Zé módra. Emlékszem, volt egyszer egy cseh barátnőm, aki Amerikában is eltöltött egy szép évet. Ő mesélte, hogy átruccantak a pasijával egyszer mexikóbaa pár hétre vagy tán hónapra is, munka ügyben, már nem tudom, de a lényeg, hogy folyamatosan betegre ette magát szegény csaj, annyira rákattant a helyi konyhára. Monica azóta nem tudom , merre jár, utazgat-e még, de az biztos, hogy a chili con carne után ez a taco is eléggé ütős lett, Zalánnak pl. jobban csúszott, mint a gyros tál, pedig az aztán rekord sebességgel tűnik el a tányérjáról...

Réka sajttortát akar sütni, szóval a rizlinges alma tortám veszélyben, de semmi vész, jövő héten leszek pár nap szabin. :)

Elfelejtettem

 

Annak ellenére, hogy nem tudom, hogy sikerült Rékának a 3 TZ, amit a napokban írt, mennyei érzés, hogy itt az őszi szünet, ó jeeeee! A hét végére már szétcsúsztunk nagyon, egyszerűen elfelejtettük, hogy ha csütörtök, akkor környezet és ha környezet, akkor Zalánnak mindig kisdoga....Egy szót sem tanultunk és ugye ha én nem veszem elő a mappát a leckékkel, Zalán nem fogja....Esetleg  a bukás szélén evickélve belenézne, de ez sem biztos. 

Rékának első óra kémia volt, amire szintén elfelejtettünk tanulni, de akkor volt az ünnepség október 23 alkalmából, úgyhogy az is elmaradt. Velünk volt a Jóisten egy picit. Aztán délután elfelejtettük Zalánt edzésre vinni, nekem 5-kor volt időpontom az okmányirodába (isteni, mert nem volt senki!!!!) és fél 7-ig ez eszembe sem jutott. Este égtem csak igazán, amikor felhívott a doktornéni Réka fejfájós, homlokfájós panaszaira reagálva. Az autóban kapott el minket, pont vittük az idióta kutyát sétálni, aki ha ezt megneszeli, nyüszít, mint a veszedelem a csomagtartóban (kombi autó, nem szadizzuk az ebet). Kérdezte a doki, változott-e a helyzet, mire bevallottam, hogy reggel óta még nem találkoztam a gyerekemmel, de gondolom, stagnál a helyzet, rosszabb biztos nem lett.  Sokat segített, melegítés, ACC, orrspray, magamtól eszembe nem jutott volna. Majd a végén megjegyezte, hogy hétfőn írjak neki, hogy miújság, gondolja ,addig csak találkozunk...hahahaha....Közben a kutya végig nyüszített, mint aki az utolsókat rúgja....egy élmény volt. Aztán eszembe jutott, hogy amikor fuvoláról hazajött, átmenetileg találkoztunk Rékával, mikor feloldottam a lekódolt laptopját....

Egyébként olyan csinos volt reggel, fehér blúz, fekete harisnya, bőrszoknya és fekete blézer, plusz a sulis egyensálja....de kár , hogy nem fotóztam le! Na , ezt is elfelejtettem!  Most, hogy megközelíti  13-t már végképp nem gyerek többé, sajnos. Milyen cuki volt, amikor két éves korában Pesten áthajtottunk egy bukkanón. Megkérdezte, hogy mi volt ez. Mire Tibi lazán: - Á, csak egy fekvőrendőr. Mire néma döbbenet hátul, majd kibökte a Cuki: - És mi azon áthajtottunk????! - azt hitte, kinyiffantottunk egy rendőrt. Hát igen, régen volt, de szép volt!

Hétvégén melltartó beszerző körúton voltunk, nem vittem túlzásba, nem mentünk be valami drága fehérnemű boltba, pont ellenkezőleg. A H&M-ben és a Pepco-ban vettünk párat....emiatt volt pici lelkifurim, hogy ennek a nagy jelentőségű dolognak nem kerítettem nagyobb feneket (mellet)...de mivel Réka sem csinált belőle faksznit, hát ennyiben maradtunk. Most már minden napra van melltartója, bár szerintem többnyire a sima sportmelltartókat fogja használni, az  kényelmes. 

Megrendeltem Réka névnapi ajándékát, el is mondanám, hogy mi az, de lehet, hogy olvas, így inkább nem. Ő egyébként azt kérte, hogy Veszprémbe vigyük el valami találkozóra az online lovas pajtikáival...dehát szó nem lehet róla most a jelenlegi helyzetben. Barátkozzanak csak online a továbbiakban is! 

Szombaton ünnepeljük a 11. házassági évfordulónkat, ajándékot nem szoktunk egymásnak adni, most azt terveztem, hogy veszek pár üveg finom bort. Pl. van az Aldibaan az a Vylyan, az nekem nagyon-nagyon ízlik, nagyon szép vörösbor. Nem kell mindet egyszerre meginni, hehe, de valami finom gyümölcsös fehérbort is kóstolnék. Aztán készítek tiramisut, ami az uram kedvence és talán elengedek egy újabb Ikea online rendelést, ha nem bírok magammal.  Finom ebéd is lesz, brassói, rántott hús, rántott minden (és bor), és nagyon piszkálja   a fantáziám az a rizlinges-habos almás süti receptje is, amit  a MóniSütiben kóstoltunk és egyszer egy borász feleség valami ilyesmit sütött a Borbás Marcsival is. Ez valami álom finom, igazi ízorgia. 

Zárójelben: Akartam még írni a tanárról, akit lefejeztek Franciaországban, mert Mohamed prófétát gyalázó képekkel szemléltette a véleménynyilvánítás szabadságát vagy én nem is tudom, mit pontosan....Döbbenet. Nem maga az eset, az annyira nem is, annak aki belelát az ottani életbe, hanem hogy egy tanár, aki nem csak keresztény gyerekeket tanít nem tudja, nincs azzal tisztában, hogy Mohamed puszta ábrázolása is halálos bűn, nemhogy a gúnyolása. Borzasztó tragédia  a halála, iszonyat. Nem állnak össze a puzzle darabkák? Mikor esik le nekik a tantusz? Persze, ahogy Macron mondta, a köztársaság megvédése fontos, nagyon már nem is maradt más, amit lenne esélye megvédeni. Persze elméletben, a gyakorlatban már nincs esélye sem. Azért végtelenül szomorú ez valahol.....

Netflixen a Gilmore Girls nézem, vagy ezt írtam már? Eredetiben sokkal viccesebb. Első évadnál tartok, 21. rész. Kár, hogy láttam már a legvégét is. Egyelőre jobb nincs. 

Zalán tesitanára beszervezte Zalánt valami atlétika versenyre, semmi extra, valami játékos, egyből írtam neki, hogy felejtős, mi nem tudunk résztvenni, de visszaírt, hogy akkor sajnos nincs meg a csapat, segítsek már keresni valakit a helyére az osztályból....Mivel Réka alsós tantónénije volt ő, közel áll a szívemhez, végül mégis belementem, hogy holnap elmegyünk a versenyre. Szerencsére nem 8-ra kell menni, csak 11-re, addigra csak feltápászkodik mindenki. Említette a tantónéni, hogy Zalán nagyon ügyes, fekszik neki az atlétika, igen, mi is tisztában vagyunk ezzel, gyors, robbanékony, olykor szinte meglepően az, de nem akar egyelőre atletizálni. Örülök, hogy vívni lement a szakosztályhoz. 

Nagyon kellemes őszi szünetet mindenkinek és jó egészséget, most az a legfontosabb!!! 

Hova tovább?

Réka szólt, hogy vegyem már meg a BME-s nyelvvizga könyvet, ugyan lapokat kapnak belőle, de neki mégis jobb lenne, ha meg lenne a könyv....Mit tesz egy jó anya, rögtön felmentem az egyik könyváruház oldalára és megrendeltem, de ha már odáig eljutottunk, legyen ingyenes a szállítás, hát rendeltem magamnak egy - két könyvet. Juhéééé! Miért nem gondoltam én erre már korábban? Megvettem Stephenie Meyer könyvét, a címe a Midnight Sun, vagyis Edward sztorija a vámpír kontra diáklány témakörben. Majdnem 800 oldal, hát nem csodás? A másik választásom rövidebb, Sally Rooney Normal People című kötete. Friendship, love, Ireland...remélem ez is tetszeni fog. Másnap itt volt a csomag, döbbenet, milyen gyorsak. Már el is képzeltem, hogy az őszi szünetben milyen jó lesz végre nyugiban olvasgatni, közben forró mangó ízű teát kortyolgatni és fütyülni a világra.

Zalán némi késéssel írta meg ma a környezet témazárót. Este, amikor már villanyoltás után voltunk, azt sutyorogta, hogy amikor a többiek kikapták a dolgozatot, majd éppen adták be, látta, hogy a Landschaftsformen benne lesz – Ebene, Hügelland, Mittelgebirge, Hochgebirge (ezek nekem is új szavak voltak a Gebirgén túl) és az iránytű is. Azonnal kipattantak a szemeim, pedig már jó úton voltam álomországba, hamarabb elalszom, mint a gyerekek…..és letoltam Zalánt, hogy ezt csak most mondja?!? Hát kíváncsi leszek, mit hoz össze, azért elég sokat készültünk rá.

Még nincs azonban vége mindennek, mert Réka holnap irodalom tz-t ír. Na, most a kántálás vagy mi, nem megy neki. Jannus Pannonius Pannonia dicséretét kellene verslábakkal ellátnia, de mivel hiányzott azon a héten, mikor vették, hát lila ibolyája nincs , hogy mi fán terem az. Ezen mondjuk csodálkoztam, hiszen ritmus dolga az egész, gondoltam én, zenei tehetsége meg van elvileg, legalábbis a fuvolatanár még nem csavart kínjában absztrakt szobrot a fuvolájából, amikor őt hallgatja játszani…..Téma még Balassi, Csokonai is, hát nem csillogott a szeme a csajnak, amikor megkértem, hogy olvassa el a verseket, pl. a Reményhez, ami szerintem egy nagyon szép kis vers.

….és máris megérkeztünk következő témánkhoz, a továbbtanuláshoz. Múltkor említette az ofő az osztályfőnökin, hogy lassan el kellene gondolkodni, hogy hová, merre. Na , hát én szótfogadtam, amúgy is szeretek idejekorán elkezdeni mindent, nem az utolsó pillanatban. Persze sietségre nagyon nincs ok, hiszen nem nyolcadikos a csaj (úristen, még jó, az is hatalmas sokk, hogy HETEDIKES).

Egyelőre a tanácstalanság az ami uralkodik bennem , illetve a kivárás. Elsődleges cél ugye a Verseghy lenne, az egy konzervatív(nak mondott), patinás, klassz gimi, jó erős. Az egyik legjobb suli a megyében. Milyen osztályok jöhetnek szóba? A matek spec biztos, hogy nem. Van még természettudomány, emelt óraszámmal-biosz-fizika-kémiából. Ide tendálna Réka, bár elég nehéz bejutni és igazából az orvosi előszobája. Neki nincsenek emberorvosi ambíciói, de mást még ezen a ponton nem zárnék ki. Meglátjuk, hogy a terrorszerű fizika, kémiával hogyan boldogul . Ha nem megy neki az ötös, akkor azt hiszem, ezt az osztályt is felejthetjük.

Következő a humán osztály, ami szintén nincs távol tőle, mert ott töri-magyar- földrajz van emeltebb óraszámban (ide is k… magas a jelentkezők száma, de egy jó felvételivel nem lehet gond, már ha kb. max pontot visz a tyúk) Ez a jogi egyetem és a bölcsészkarok előszobája. Jogász nem akar lenni, mai saját bevallása szerint, de ezt nem kell komolyan venni. Viszont a magyart nem szereti annyira, olvasni rühell, szóval nem biztos, hogy ez is neki való…..

Negyedik tagozat a nyelvi, ami eddig angol és német spec volt fele –fele arányban, neki tökéletes, mert nyelvből is erős és 11-12-ben bármilyen faktot felvehetett volna és lehetett volna bármi, építésztől a jogásztól a bölcsészig bármi. Még akár vegyész is. Na de ez megszűnt és van helyette 5 éves nyelvi tagozat KEZDŐ némettel és spanyollal, fele arányban. Az angolt eltemették , mintha soha nem lett volna? Nem egészen, mert az kötelező nyelv, akár kezdő vagy, akár haladó. A spanyolhoz az angol elsőnyelv az ajánlott. A németes része kizárt , legalább 2-3 évig csak malmozva német órákon, de a spanyolról sem tudom eldönteni, hogy mit gondoljak. Ugye nulladikkal kezdődik, tehát nyomják majd nekik a spanyolt heti ezer órában + pár fenntartó tantárgy, hogy ne felejtsenek el mindent, mire tényleg elkezdik a gimit….Szóval finoman szóval sem egyértelműek a dolgok. Miért nem indulnak sima gimik, azoknak, akik nem az anyatejet szipkázva gőgicsélik azt, hogy ők orvosok vagy ügyvédek akarnak lenni és ehhez minden pontjuk meg is lesz.

A másig gimi, ahová „divat” tőlünk menni, az a Varga Katalin Gimnázium. Az utóbbi években sokat erősödött, jó tagozatokat indít, várhatóan fentebb fognak jönni az országos rangsorban, az utóbbi években ez figyelhető meg. Verseghys van 2 db a családban, Vargás nincs. Indítottak ők is természettudományos osztályt, egy felet, mert a másik az informatika, főleg fiúknak. Van még angol-matek osztály, ami nyilván nekünk nem jó, hiszen Réka németes. Van továbbá angol kéttan, ugye nem is kell mondanom, hogy ez is felejtős. Pedig ez országos szinten is igen jó. Marad még a tehetséggondozós osztály, amely inkább humán beállítottságúaknak való, de nekem olyan nesze-semmi-fogd-meg-jól semmi….habár nyilván 11-12-ben felvehetnek ugyanúgy faktokat ők is és lehetnek bármik a matematikustól a nyelvtanárig. Kicsi az osztálylétszám, ez előny. Együtt vannak egy fél osztálynyi hátrányos helyzetű, kistelepülésről származó , tehetséggondozott gyerkőccel, ez nem tudom, mit jelent, de Arany János program néven fut.

Hát szóval úgy állunk, hogy egyelőre kiforratlan az egész, azt sem lehet tudni, hogy humán vagy természettudomány vagy nyelvi irányba indulunk el. Humános is, de természettudomány is érdekli. Németből is nagyon jó, ha nem is olyan ügyes, mint a német szinkrontolmács anyu fia, aki az osztálytársa. Erre mondaná Tibi, hogy ilyenkor kell hátradőlni, kérni egy kávét és kivárni, mit hoz az élet. Én hozzátenném, hogy minél több pontot gyűjteni, minél jobb felvételit írni, aztán majd lesz valami. Tibit nem érdekli azt sem, ha kimaradnak az elit gimik az életünkből és egyenesen a Széchenyi Gimibe megy Réka, ami a 3. út lehet.

Itt is van biosz-idegennyelv osztály, ami kielégítheti Réka természettudományos éhségét és nyelvi osztály is, szintén 5 éves, angol-n émet. Szerintem az orvosi pálya nem neki való, nem látom, ahogy elköt egy elszabadult artériát egy kutyán vagy macskán, sokkal inkább azt , hogy lefehéredik és szépen behajtogatja magát az asztal alá, elájul. De persze még csak 12 éves, majdnem 13, ki tudja, és más irány is van a természettudományokon belül, mint az orvosi pálya.

Mindenesetre izgalmas időszak áll előttünk. Bár mikor unatkozunk? Soha.

Fotel is back

 

Tegnap Tibi visszavonszolta a hálónkba a rongyos, ezeréves, ocsmány fotelt és ezzel boldoggá tette a kutyát. Letakartam a kutyamancsos takaróval (mármint a fotelt), de csak félig fedte, ahol nem, ott a téglaszínű borzalom ott virít. Viszont, ez cseppet sem érdekel, mert a kutya egész éjjel a saját helyén aludt és nem mászott be közénk az ágyba!!!! Hurrá! Nem veszünk másik fotelt egyelőre, marad ez. Már csak azért, mert valószínűleg szélütést kapnék, ha  a kutya azt is elutasítaná. Ha neki így jó...próbáltam betenni a fotelbe az új kutyaágy szuper-szuper betétjét, de úgy nem mászott be a fotelbe az eb. Nagyon öntudatos kutya, tudja mit akar és azt is, hogy érje el.  :) Még 3 nap és őszi szünet.

A kutya esete a kutyaággyal

 

A kutya eddig egy rozzant fotelben aludt az ágyunkkal szemben , a hálónkban. Ronda egy fotel, még ezer éve, amikor anyuék vettek nekem egy picurka lakást a városközpontban (igen, ilyen mákom volt), akkor hagyta ott az előző tulaj egy kihúzható kanapéval és egy másik fotellel együtt. Már akkor sem volt új a bútor, nem csak azért nem vitték el, mert böhöm nehéz a kanapé. Teltek az évek, a kanapé egy ideig Tibi irodájában állomásozott, aztán vett az uram valami gépet, kellett a hely és elajándékozta. Az egyik fotelt nagy bátran kitoltam lomtalanításkor, nem vitték el a „kincskeresők”, pedig azok aztán bármiben meglátták a fantáziát, amiben volt egy atomnyi is. A másik fotel maradt, egyrészt, mert a sógornőm olyan jókat aludt benne, amikor nálunk volt látogatóban és valóban igen kényelmes egy fotel volt, ha amúgy kopott és ronda is. Mindenféle plédeket és ágytakarókat tekertem rá, már az eredeti kárpitja ki sem látszott. hogy csinosabb legyen.

Az új lakásba költözvén a fotel egy darabig a nappaliban állt, az állólámpa mellett, majd valahogy felkeveredett az emeletre és ahogy a kutya kinőtte a fonott kosarát (nagyjából 3 héten b elül), vettünk neki egy kutyaágyat. Amiben nem aludt egy percet sem, viszont szétcincálta a matracot, azt hitte, valami játék. A mi ágyunkba szigorúan tilos volt a bejárás, mert hát fuj, milyen dolog az, hogy valaki a kutyájával alszik, brrrrrr…..Annak ellenére mondom ezt, hogy már akkor tisztában voltam azzal , hogy nagyon sok vizslás a kutyájával alszik, de hát mégis, én nem így szocializálódtam. Számomra az ágy az egy tiszta hely, fürdés után mászunk bele, tiszta pizsamában, értitek na.

Amikor most felújítottuk az emeletet burkolatilag, egészen más világ lett az emelet, hihetetlen, hogy mennyit számít egy szép burkolat. Vettem oda szőnyeget, kicsit variáltunk a bútorok elhelyezésén és voilá, máris mintha új helyre költöztünk volna. Szó sem lehetett róla, hogy az ócska fotel, aminek már a karfája is lejárt, visszakerüljön a hálónkba a kutya kedvéért. Úgyhogy vettem egy mély lélegzetet és beszereztem jó drága pénzért (persze relatív, mert nem volt 50 0000,- ) egy kutyaágyat, baromi selymes matraccal, olyan mintha kárpitozott lenne, bútorszövegből van varrva. Én szívesen aludnék benne, ha kutya lennék. Van egy kimaradt fél matracunk, azt alátettem, majd rá a kutyafekhelyet, bele a csinos kis mancsos plédet ,amit ajándékba adtak az ággyal az állatok világnapja alkalmából. Azt hiszitek belefeküdt a rohadt dög kutya? Igen, bele, nagyjából fél percre, aztán nem igazán. Szimatolja, mint az őrült, feltúrja, mintha macskák varrták volna, majd tanácstalanul néz ránk, hogy ő most akkor hol aludjon???

Este az ágyába parancsoljuk, mert kifejezetten jelzi, hogy ő velünk akar aludni. Tibi még be is takarja, mégis rövidszőrű szerencsétlen kutya, majd mi is nyugovóra térünk. Minden idillinek tűnik, ám minden egyes reggel úgy ébredünk, hogy a kutya az ágyunkban alszik, karikában hol a lábunk között középen, hol középen középen. Örület. Tibi szerint azt úgy kell, hogy az ágyába kell szoktatni. Pl. úgy, hogy álomba simogatjuk. Erre csak annyit sziszegtem vissza, hogy egész napi meló után, amikor 8-ig, olykor fél 10-ig tanulok a kölkökkel, nekem nem sok kedvem van a harmadik gyereket is álomba símogatni. Tibi sokatmondóan somolygott, nem szólt semmit. Gondolta, akkor hárman alszunk ezentúl egy ágyban. Tibit egyébként nem zavarja kifejezetten, nem rugdossa le, én, ha rájövök hogy az ágy végében sunyít, azonnal letakarítom és rikácsolok , hogy a helyedre!!! Na nem mintha szót fogadna.

Tibi reggel megjegyezte, hogy nem nagyon lát más lehetőséget, venni kell a kutyának egy új fotelt, ha nem akarom visszahozni a régi, rongyosat. Még nem tudom, meddig megyek el, mennyi költséget vállalok be, csak hogy ne kelljen a kutyával egy ágyban aludnom…..Az uram már javasolta, hogy alakítsunk ki afféle rácsos ágyat a hitvesiből, mint amilyenben a kisbabák alszanak, bár akkor is meg kell majd küzdeni a folyamatos és kitartó nyüszítéssel, amivel a kutya reagálni fog a rácsokra.

A hetedikről

 A hetedik osztály egy kicsi olyan most nekem, mintha iskolát váltottunk volna és felment volna valamilyen gimibe a csaj. Bárcsak úgy lett volna, valami jó kis erős 6-8 osztályos milyen jó lett volna, de hát azzal kell főzni, ami van, a 8+4-gyel. Úgyhogy nincs láblógatás érettségiig.

Volt már ilyen szintugrás harmadik osztályban, amikor adtak egy kis kakaót a német óráknak, 2-ről heti 5 lett és ezt azért némiképp megéreztük, akkoriban (is) elég maximalista tanárunk volt. De most ez más, mintha egy háromajtós szekrény zuhanna ránk, egyre gyorsulva és majd valamikor a végtelenben - remélem, csak akkor - ránk szakad az egész.

Jött ugye a fizika és a kémia. Az ofő mondta szülőin, hogy ezzel lesznek gondok. Egy fiatal, helyes tanárnő tanítja mindkettőt, akiről azt gondolnánk, hogy egy főnyeremény, de a látszat csal. mert hát eléggé kemény a helyzet nála. Először is, sokat kísérleteznek, ami jó, bemutatja a magnézium és a jód égését, gurít golyót lejtőn, fúj parfümöt, hogy bemutassa, a gázok kitöltik a teret, szóval akár klassz is lehetne, de számon is kér minden szót. 2 hét alatt lemegy nekik 3-3 fizika és kémia, minden órán felel valaki az előző óra anyagából és ír 5 ember az elmúlt összes anyagrész (témakörön belül azért, tehát témazárón túl nem ívelnek a dolgok. Legalábbis remélem.) témáiból.

Viszonylag korrektül osztályoz, de nem nagylelkűen. Témaköröm belül is írnak dolgozatot,, az egész osztály, témazáró még nem volt. Szóval itt kőkeményen tanulni kell ,ha valaki az ötösre hajt és még akkor sem vehet mérget semmire. Nekem ez valahol szimpatikus, ugyanakkor fárasztó, mert ez a sokadik tantárgy, ahol ez a rendszer. Ráadásul a leckék között is ugrál, volt, hogy magát a leckét nem is vették, de az exoterm és endoterm folyamatokat igen, a füzet vázlatban ott volt a két folyamat, tehát a fogalmát és példákat rá tudni kellett. Az osztályra jellemző, hogy pisszenés nélkül ülik végig az órát, legalábbis az elején így volt, tartanak a tanárnőtől, ami azért nem semmi ebben a korban.

Szétvált a természetismeret biológiára és földrajzra. A földrajzot az ofő tanítja, aki nyírja őket , mint a répát németből is, nincs kétségem, hogy földrajzból is így lesz. Ez is azt jeleneti, hogy minden órára készülni kell, vaagy felelnek vagy írnak páran, vagy mindenki ír és előre soha nem jelenti be.

Biológiából nagyon szép és érdekes a tankönyv, álom ez a tantárgy, azaz mégsem. A biológiát egy nyugdíj előtt álló tanárnő tanítja, aki hogy úgy mondjam, eléggé el van a maga világában és ritkán enged be oda mást. Öt feladat van a röpdogánál, minden feladatot leosztályoz, mert az öt jegyből kreál egy nagy jegyet és vagy beírja a Krétába vagy nem. Fegyelmet tartani nem tud és ha egyszer elszabadul a pokol órán, gyakran a fél osztály egyest kap az óra végéig. Nem szabad felébreszteni az alvó oroszlánt.... A számonkérés nem feltétlenül abból a témakörből van, amit már tanultak….ha szerencsések, akkor tudják a választ IQ-ból is. A tanárnő olyan, mintha a Harry Potterből bukkant volna elő, szórakozott professzor, néha elkalandozik egészen más vizekre….Jellemző, hogy a tankönyvet nem az elején kezdték, hanem rögtön a közepébe csaptak, trópusi esőerdők élővilága, különös tekintettel a kolibrire.

Ének órán nem lehet énekelni a vírus miatt, amit én baromságnak tartok, mert osztályon belül nem hinném, hogy pont ének órán fertőznék szét egymást a gyerekek, de addig nem, .de mindegy. Mit csinálnak órán? Zenét hallgatnak és ritmust tapsolnak.

Németből annyi könyvük van, hogy én már elvesztettem a fonalat, alapvetően valami KEKS című a tankönyvük, tehát a Pass Auf 2 után váltottak. Emeltett tanulnak valami német nyelvtani abc könyvből , a Richtiges Deutsch is figyel és persze fénymásolt lapok valóságos tengere. A menetrend szerint a nyolcadikos januári felvételi után megvárják a félévzárást, ami ugye szintén kritikus a továbbtanulás szempontjából és aztán ráfekszenek a németre. A nyelvvizsga annyira nem izgat, csak a felvételi jól sikerüljön és legyen annyi pontja, amennyit szeretne.

Az angol az elég minimális, úgynevezett gyógytesis angol ez, németes főnyelve gyerekeknek….de valamit csak kapizsgálnak itt is. Majd gimiben ráér ezzel foglalkozni. Azt mondják, a tanárnő szigorú, de ennek eddig nincs nyoma. Nekem fura, hogy nem tanulnak még egy árva igeidőt sem, talán még nem jött el az ideje, fene tudja.

Magyar és töri- tavalyi évhez képest változás nincs, ugyanaz a tanárnő tanítja, nagyon jó tanár, bízom benne, hogy majd remekül felkészíti őket a felvételire is. Még a hatodikos anyagot nyúzzák, most mondott le Napoleon. Nem tudom, hogy végeznek így a hetedikes anyaggal, de biztos ez a dolgok normál üteme. Általában lehet készülni kiselőadásokkal , érdekességekkel, most pl. Réka Napoleon é Josephine kapcsolatáról készült fel. Megrázó, hogy szegényke meghűlt ahogy a parkban sétált talán valami orosz pasassal (ez már Napoleon után volt, akkor már nem volt császár) , tüdőgyulladást kapott és 5 nap múlva halott volt. Olykor én is elképzelem, hogy gyors lefolyású COVID ül ki rajtam és egyik héten még ordibálok a gyerekekkel, hogy tanuljanak , egy-két héttel később pedig kinyiffanok vagy ilyesmi.... Persze Josephine-nek pechje volt, mert még nem volt antibiotikum.....annyi a párhuzam, hogy még nincs gyógyszer a Covidra sem.

Matekból nagyon cuki és aranyos a tanárúr, de sok minden nem ragad a gyerekekre. Cserébe rossz jegyet nem nagyon kapnak, csak ha muszáj, lehet javítani, ilyesmi. A dolgozat nehézsége általában meghaladja az oktatás színvonalát, ezért meglepetések szokták érni a gyerekeket. Ezért is döntöttem úgy, hogy kell ide egy profi matek tanár az utolsó 2 évre , talán tovább is, majd meglátjuk.

A tesi----na abból nagyon tanárfogyasztó a suli. Most egy nagyon fiatal tanárnő tanítja a csajokat, elvannak vele, most már kb. 2-3 hete nincs is órájuk vele, aki éppen szabad, beugrik helyettesíteni…..

Etikát általában az ofők tanítják, de a miénk túlterhelt, úgyhogy szerzett maga helyett egy beugrót, aki történetesen szintén némettanár. Meglepő vagy nem, de etika helyett is német órát tart nekik a kijelölt témakörben. Így már heti 8 német órájuk van, ami ….va sok….akarom mondani, gombócból is sok.

Rajz órát a biosz tanár, az elvarázsolt királylánya tanítja, már ötödik óta….Semmi különös, rajzolgatnaak, festegetnek, ilyesmi.

Technika, na arról nem tudok semmit, de néha egészen fura feladatokat kapnak . Csak ennyi fut eszembe erről.

Kihagytam valamit?

Informatika, de az annyira gyakorlati, hogy se könyv, se füzet. A matek tanár tanítja nekik.

Ennyit a hetedik osztályról egyelőre és most már tényleg éljen a hétvégeeee!

Túl ezen is

 Szombaton végül nem jutottunk el Zebegénybe, ami az én titkos tervem volt, csak Vácig. Majdnem oda sem, mert már elment a kedvem, mire szombat dél lett, pedig annyira vártam ezt a kirándulást is. Szombat reggel kicsit megcsúsztunk az itthoni programokkal, amiből szintén midig van elég, így csak 1-2 óra között indultunk el a Duna-kanyar felé, ami ugye szinte reménytelenül későn van.

Azt vettem észre, hogy túrázósból átsodródtunk városnézősbe. Ez nem annyira ideális, mert a kutya erre alkalmatlan. Egyszerűen nem sikerült még pórázon normálisan megtanítani sétálni, húz, mint az állat (hat bivaly) és valahogy bekattan a sok ingertől. Pedig már azt sem mondhatnám, hogy kölyök kutya, mert 2,5 elmúlt…viszont pont úgy viselkedik. Mint aki egész életét egy tanyán tengette ,de egy napon emberek közé viszik.

Az fel sem merült bennünk, hogy a pórázról elengedjük, pedig ahhoz van szokva a kihalt Tisza parton. Kiszaladt volna a világból és képen nyal minden gyereket, vagy fel is dönt párat, na neeem akartunk mi világbotrányt vagy hogy megverjenek bennünket. Így csak látványosság voltunk a sétálók között, de az elég nagy.

Ettől eltekintve és a rengeteg embertől, ami Vácott talált bennünket, kellemes élmény volt, nagyon szép a belváros , hangulatos a Duna part is és nyilvánvalóan igen népszerű, mert mondom, nem voltunk egyedül. Plusz kerékpárút is keresztezi, mégpedig igen forgalmas, a Dunakeszi-Szob kerékpárút, úgyhogy észen kell lenni. Itt elsétáltunk ameddig lehetett és vissza, majd be a főtérre, onnan jobbra és balra, keresztül macskaköves utcákon, hangulatos házacskák között. Egyetlen negatívumot tudok mondani – ha már ilyen népszerű a Duna part ezen szakasza, megtehetnék, hogy rendezettebbé , tisztábbá teszik, mint ahogy Szolnoknál (pedig az nem egy idegenforgalmi központ) megvalósult…

Ezt követően nekem begörcsölt a hasam, annyira kellett már pisilnem, a Duna parton pedig zárva volt a nyilvános toalett. Nem röhögni! Úgyhogy egy MOL benzinkúton könnyítettünk magunkon, majd jöhetett a Tanösvény, a Váci Ártéri. Na most az az igazság, akárhogy lehet szépíteni, nem találtuk meg. GoogleMaps után szabadon először eltévedtünk a városban, de nem bántuk, legalább volt egy kis autós városnézés. Aztán végre megtaláltuk a tanösvény elvi helyét ,egy erdőt, magát a tanösvényt nem. Volt ott fahíd, amin átmentünk és tábla, majd jobbra egy horgásztavat találtunk, de semmi tanösvényt. Hirtelen azonban meg is feledkeztünk erről, mert a kutya, aki immáron szabadon és boldogan szaladgált, egy váratlan pillanatban a tóba vetette magát egy kacsa után. Egy őrült villanás erejéig azt hittem, valamilyen gyerekem pottyant a vízbe véletlenül, mert pont elfordultam a tó felől és csak azt hallottam, hogy placcs. De nem, ott úszott az én okos kutyám a fiatal kacsa után….persze esélytelen, esetleg egy vak, féllábú, röpképtelen, vénséges vén kacsát meg tudna fogni, akinek nyomokban még öngyilkos hajlamai is vannak, de egy egészséges és gyanakvó példánnyal szemben szerencsére nincs esélye. Nagy nehezen kiszedtük a kutyát a horgásztóból, kerültünk egyet, mások is rajtunk keresték a tanösvényt, amit nem találtunk mi sem, talán ha legalább a Dunát megtaláljuk, lett volna esély, de az uram a telefonját a parkoló autóban hagyta. Na mire megfuttattuk a kutyát, már mindenki éhes volt és fáradt és sötétedett, úgyhogy feladtuk a tanösvényt. Még Réka tartogatott egy mini hisztit, aki akkorát esett a réten egy fűcsomóba, hogy szinte tigrisbukfencet dobott. Mi azt hittük, Isten a tanúm, hogy direkt csinálta, de ő nagyon megharagudott, hogy senki nem rohant a segítségére.....

Este 9 körül értünk haza már bőven a vaksötétben. Sajnos egyre korábban sötétedik, ezt nagyon utálom, jobban mint az őszi esős, nyálkás időt (ami még nincs), de óraállításig valahogy kibírom.

Itthon vacsoráztunk, illetve mamától kaptunk isteni télikörtét, almát, finomságokat. A gyerekek csalódottságukat fejezték ki a szombati kirándulós nappal kapcsolatban, hát ez van, legközelebb megint keresünk valami hegyet. Mi mást akarna egy alföldi gyerek? Hegyet, naná!

A vasárnap mindig olyan gyorsan eltelik, mint egy fél nap, persze mert akkor tanulunk....

A gyerekeknek nagy nehezen kialakult a heti napirendjük, vagy hogy mondjam? Szóval a különórák tengere.. Zalánnak kedden és csütörtökön van vívás, kétszer másfél órában. Egyelőre élvezi, bár még csak alapoznak, az erőnlétre koncentrálnak. Azért kezdte újra, hogy az öt tesi órája meglegyen, a suliban csak 3 aalapot vesz fel. Neki elvileg van gyógytesi is, de ütközik a vívással és kértem, hogy ha lehet, idén húzzák ki. A doktornéni belement, feltéve, ha a hátizmát erősítjük tornával és lejárunk úszni. Ez most nem könnyű, mert momentán szét van verve a Tiszaligetben a strand és még nem adták át a Véső úton az új strandot...

Szóval a vívás mellett kellene úsznia is, heti 1x.....hát jobban nem tudunk, szárazon úszni sem, kivárjuk, míg készen lesz a Véső....Most a vírusban, anyuhoz sem járunk, mint általában, kéthetente, pedig akkor ott tudnánk a helyi uszibaan úszkálni. Ezt majd észben kell tartani a jövőre nézve is. Hát hogy aztán a vívó edzések milyen hatással vannak a hátizomra, én nem tudom...

Réka újra sok több mindent művel, mindenekelőtt nem tanul......Hétfőnként jár majd lovagolni, úgy néz ki, ezzel régi vágya teljesül majd. Kedden fuvola, szerdán külön matek, csütörtökön fuvola, pénteken fuvola kamara, de nem minden héten.

Kedden elkészült a nagy mű, befejezték a burkolók a melót. Naaagyon szép lett. És nagyon drága, de azt csak később tudtam meg, úgyhogy ahogy hazaértem, volt egy kis örömujjongás. Később ,az ár tudatában ezt már nehezebb volt megtenni. De legalább ezen is túl vagyunk és nagyon sokat számít, egészen másképp néz ki így az emelet. Persze nem csak azért mert most még üres…Vár még ránk egy nagyon nagy takarítás, aztán birtokba vehetjük újra az egészet.

Ezzel most már tényleg befejeztük a felújítás erre az évre. Éppen elég lesz visszapakolni, minden ablakot megpucolni, függönyt és redőnyt mosni és a többi, és a többi.....

Még két hét és őszi szünet. Kár, hogy addig még annyi és annyi felmérőt írnak, hogy nyekk......

Ja, akartam írni a fizika, kémia tantárgyakról, amik újak a hetedikben....de már nem most, majd legközelebb. Az biztos, hogy év végére elég penge leszek a hetedikes fizika, kémiából, sokkal jobban, mint valaha.....Bár így is vágtam, hogy vé egyenlő es per téééé.....

Jaaaaj, holnap péntek! A kedvenc napom. :)

Ne keresd, úgysem találod!

 Ezt nem sokkal azelőtt írtam, hogy kiabáltam volna Rékával. Elkiabáltam a dolgokat….

Az elmúlt napokban nem ordibáltam a gyerekekkel, maximum, amikor felkurjantottam az emeletre, hogy kész a vacsoraaaaaaaa. Viszont az feltűnt, hogy ők mennyit ordibálnak velem. Így sokkal feltűnőbb. Nyilván adom sajnos a mintát. Általában akkor szakad el náluk a cérna, ha nem kapnak a laptopjukhoz kódot valami oknál fogva, pl. nincs készen a hf, vagy nem tanulják meg a házit. A kód hiánya nem várt indulatokat vált ki belőlük, vagyis hát már lassan megszokjuk ezt is....Rékánál pl. a francia forradalom még mindig csak ott tart, hogy elfoglalták a Bastille-t, pedig valójában már Robespierre-t is régen kivégezték. Valahogy úgy érzem, hogy neki még nem esett le, hogy új tanév van, fontos tanév. Zalán….hát neki nem is fog június közepéig. Nem érdekli az egész.

Hétvégén Eger környékén jártunk, mármint az előzőn. Ismét kiruccantunk hát , pedig nem volt sem meleg ,sem napos idő. Nem zuhogott az eső, ez nekünk elég volt. Valahogy mehetnékünk van, nem tudom, hogy a vesztünk érezzük vagy mi állhat lelkiekben emögött, még nem jöttem rá. A LÉNYEG, HOGY ROBOGUNK , UTAZUNK, EGYÜTT VAGYUNK, NEVETÜNK, ÉLMÉNYEKET GYŰJTÜNK.

Jászalsószentgyörgyön megálltunk a lovardánál, megsimogattuk a lovakat, megnéztük a csikókat. Én imádom a „lószagot”, már ha megcsapja az orrom, olyasmit érzek, mint amikor meglátom mondjuk a Balatont…szóval jó érzés. Zalán nem volt hajlandó kiszállni az autóból, mondván, hogy ő túrázni jött és nem a hülye lovakat simogatni, amiket amúgy is utál, úgyhogy hát jó, ő maradt. Nem nagyon bántuk, mert a kutya is maradt vele, legalább nem érezte magát nagyon egyedül. A kutya.

Aztán elrobogtunk Egerbe, ott sétáltunk egy picit a belvárosban, ami olyan meseszép. Klassz lehet egrinek lenni. A gyerekek méltatlankodtak, hogy sehol egy hely, sehol erdő, túrázni akarnak, úgyhogy gyorsan kerestünk egy hegyecskét. Átgurultunk Egerszalókra, ahol pár éve a szállásunk volt, majd vissza Egerbe. A Nagy-Eged megmászásához viszont már késő volt, úgyhogy csak megközelítettük, csodaszép a táj a szőlősök között, ó, imádtam. El is képzeltem, hogy az egyik kis nyaraló a dűlőn a miénk....nem is lenne hülyeség. Aztán mikor már fél 6 lett és Tibi is elfogadta, hogy nem lesz csúcshódítás, váratlanul (számomra) visszafordultunk. A gyerekek éhesek is voltak, Rékának fázott a feje, mert nem hozott kapucnit…A szőlő még nem volt leszüretelve a dombokon, sötétkék-lila fürtök sűrűn és bár lopásnak számít és mosatlan gyümölcsöt nem eszünk, muszáj volt pár szemecskét kóstolóként csemegézni. De aztán jött a lelkiismeret, győzött és nem zabáltuk le a fél termést.

Visszagurultunk a belvárosba és a Dobó téren még tettünk egy sétát. Klassz lett volna beülni valami kis családias, kockás abroszos csárdába, étterembe, enni egy jó …bármit, de úgy néztünk ki, mint aki túrából tért vissza, sáros edzőcipő, csapzott ,szélfújta ábrázatok….plusz a vírus, úgyhogy inkább ismét Mekiztünk. Jó lett volna mondjuk egy forró halászlé vagy akár egy kis bécsi szelet, de hát ugye sajnos, nekem bejön a Meki is.....Autóban nem eszünk, nem iszunk, az Tiborom egyik elve a sok közül, úgyhogy a kutya mellé, a csomagtartóba vackoltak be a gyerekek és ott falatoztak, ami szerintem rosszabb, mint ha a kocsiban ennénk, de ráhagytam TIbire az egészet. Akkor már fáztam, a hideg üdítő nem nagyon fogyott és fagyit nem is kért senki. Valahogy 8-9 körül értünk haza, megint tele élményekkel. Olyan frissítőek ezek a mini kirándulások! Még nem tudom, hová lesz a következő, Eger is csak szombat délben dőlt el, hogy oda látogatunk. Talán a Dunakanyar, az szép lenne.

Vasárnap 10 órára megfőztem a borsólevest, úgy, ahogy anyukámtól tanultam, imádom! Egy kondérral is meg tudnék enni belőle. Bedagasztottam a sajtos hajtoványt és mielőtt elindultunk volna éléskamrát tölteni, ki is sütöttem. Nagyon finom lett, emlékeztet M. mama pogácsájának ízére. Az a vajas, sajtos töltelék mennyei ízt ad. Ezután feltöltöttük az üres hűtőt, Tibi beült a fodrászhoz, megint otthagytunk Aldiéknál, Auchanban egy vagyont , de talán következő héten csak pár apróság fog hiányozni a kamrából.

Délután kaptam a hírt, hogy a vizslás burkoló fiúnak van októberre hirtelen támadt szabad kapacitása….és bár szerintem elég borsos áron dolgozik, úgy döntöttünk, hogy pályázunk a szabad kapacitásra. Hétfőn délelőtt dőlt el, hogy nyertünk, egy hetet nálunk fognak cirka dolgozni. Állítólag negyed óra alatt betelt nála az egész október. Feladat nálunk: emeleti 3 szobában a parketta cseréje laminált padlóra. Hétfő este kipakoltuk a két gyerekszobát, kedden szabadságon voltam, hogy felverjük a kátrányba ültetett parkettát…..Az árajánlat szerint kb. 150 000 Ft-ért verték volna fel nekünk….amit köszönettel nem kértünk. Én vertem a parkettát egy vésővel és kalapáccsal, Tibi hordta le az udvarra, pont oda, ahol pár hete még a tavaly megboldogult cserépkályha romjai meredeztek. Hogy örültünk, hogy eltűnt a sitt…hát mos van új. 2 óra alatt felvertem Zalán szobájában a cuccost, Rékáé makacsabb volt-

Szerdán arra mentem haza, hogy Tibinek nem volt ideje és alkalma semmit dolgozni a mi hálóterünkben, mert 4 óra körül távoztam a mesterek, addig nem is porolhatott, ha akar sem. Ráadásul jócskán akadt még bútor is, úgyhogy először azokat kellett lehordani a garázsba, bárhová.

Végül valamikor 5-6 óra között felszívtam magam, mert azt találta mondani Tibi, hogy ez már nem lesz kész, majd a fiúk holnap felverik....kb. 100 000-ért, lehordással együtt. Hát egy frászt! Puszta kézzel, vésővel, kalapáccsal nekiestem és téptem-szaggattam a parkettát, szerencsére nálunk jött fel a legkönnyebben, nem is sok feszítés kellett neki,ha egyszer a szegő már megadta magát. Tibi aztán kb. este 8-ig hordta le a kertbe a parkettet. Volt is másnap nagy meglepetés, amikor jöttek reggel a mesterek és sehol semmi parketta , csak a fekete beton, az is felsöpörve.

Csütörtökön tehát megvolt a térkiegyenlítés, minden szoba szintben van, jöhet a burkolás, de majd csak száradás után, jövó hét elején. A vizslás fiú azt is megjegyezte, hogy mutassuk meg, mit akarunk lerakatni, mert ő akármit nem rak le.....Ezen úgy megütköztem, nem mindegy neki, hogy mit rakunk le? Diego-ban kinéztük egyébként, olyan nagy választék nem volt, sok barna, matt felület, szerelembe nem estem egyikkel sem, de ezen már túl vagyok.

Azt nem nagyon kell lefestenem, hogy hogy fest a nappali, mondtam is a gyerekeknek, hogy ne nagyon keressenek semmit, mert úgysem fogják megtalálni. Ruha és tankönyv a nappaliban, valahol....bár Rékának két zsák ruhája van a kamrában, kettő a konyhában és kettő a fürdőszobában lenn, odafenn semmi, de semmi nem maradt.

Nem is a parketta felszedése volt a legnagyobb kihívás, vagy szenvedés inkább, hanem az emelet kiürítése. Lecipelni mindent a garázsba, nappaliba…aztán meg kerülgetni mindent, eléggé tikkasztó. A szárító most a konyhában van, a cipőtartó a lenti fürdőszobában, a többit nem tudom.

Közben Tibi kolleganője pozitiv lett Covidra....szerencsére jól viseli és nem egy irodában van Tibivel, de hát na. Azért para. Egy-két hét és kiderül, elkaptuk e. Addig is takonykórban és kehességben nincs hiány. Ha szigorúan betartanánk, hogy egyet sem köhenthet a gyerek a suliban, Rékát minden nap haza tudnák küldeni onnan. A suliban egyelőre nyugalom van, újabb fertőzésről nincs hír, de az is lehet, hogy csak otthon várja ki a diákpajti, hogy tünetmentes legyen, teszteléssel nem foglalkoznak. Ki tudja?

Érdekes egyébként az a begyűrűzés, aminek a kellős közepén vagyunk. Volt az a boldog békeidő, amikor nem ismertünk olyat, aki covidos és olyat sem, akinek az ismerőse igazoltam beteg lett volna. Aztán most már ott tarunk, hogy van az ismerősök közül, aki beteg lett, olyan szerencsére még nincs, aki kórházba került volna emiatt vagy urambocsá, belehalt....Remélem, nem is lesz. Ha aztán megjelenik a családban....akkor nem tudom mi lesz, erre nem is szeretek gondolni.

Gondolkodok inkább azon, hogy mit főzzek a jövő héten (persze semmit, mert szerdáig itt minden a feje tetején áll, minimum és még utána is legalább a hét végéig, amikor lesz idő elpakolni. De azért tervem van:

- francia marharagu, krumplipüré (a Fördős Zé féle nagyon finom)

- borsófőzelék, rántott husi

- túrós tészta, pirított szalonnával

- rántott karfiol, ha már vettem két kisebb fejet

- mi volt még? Lehetne egy kis pizza is

Zalán egyébként lelkesen jár vívni, a héten kiválasztották a felszerelésüket, kinek melyik sisak a kényelmes, mindegyiket csakis ők használhatják a nyavalyatörés miatt. Sajnos a tornaterem ajtaján sem léphetünk be, csak a gyerekek, de nem baj. Egyelőre főleg alapoznak, szúrópárnáznak, nem vívnak konkrétan annyit, mint Zalán gondolta.

Hát itt tartunk. Verem itt a billentyűket a miniatűr körmeimmel, amiket olyan rövidre kellett vágni, hogy szinte 1 mm sem maradt belőlük, mert a kátrány beleragadt. Fekete körmökkel csak nem járok melózni. Csütörtökön iszonyú fáradt voltam a keddi és szerdai munkálatok után, de most újra azt érzem, hogy élek. Ja mert csütörtök reggelre minden porcikám fájt a sok meló után és nem olyan izommlázszerűen, hanem mint akit megvertek, úgyhogy csütörtökön vettem is be fájdalomcsillapítót egy picit, minek szenvedni, ha nem muszáj. Estére szerencsére jobban lettem, már nem fáj minden egyes ujjizületem a saját ütemében kínozva.

Nagyon várom, hogy visszapakolhassunk és tényleg lezárjuk a felújítást projektet erre az évre!

Szép hétvégét mindenkinek! :)