Lemaradós

Nem írtam egész héten? Pedig még csak jegyzetecskéim sincsenek.
Igazából egész héten próbáltunk kievickélni a náthából Tibivel, ACC 600 meg BronchoStop…ami aztán gyorsan elfogyott és a végén már csak a saját immunrendszerünkre hagyatkoztunk. Több kevesebb sikerrel.

Volt egy kis affér a hét elején az ofővel is. Feleltek Rékáék termismből kedden a hétfői anyagból és hát persze nem sokat készültek, úgyhogy amikor ez kiderült hirtelen pár körkérdésből, dolgozatot írtak. Rékának kettes lett. Az a poén, hogy szegényeknek szolfézs van fél öttől negyed hétig hétfőn, plusz este Réka még németet is tanult , mert ötöst lehetett kapni. Nem értem, miért kell az amúgy is feszült helyzetet tovább feszíteni azzal, hogy mindig minden órára készülni kell és ha nem, akkor aztán baj van. Úgyhogy írtam az ofőnek, hogy tök igaza van , meg minden (vagy nem) , készülni kell órára, de azért legyen olykor tekintettel a szolfézsosokra egy picit, ráadásul Réka az ő másik órájára készült este nyolcig , németre….blablabla . Visszaírt, hogy jövő hétfőn (azaz ma) termism doga megint, aki ötöst ír, annak kiradírozza a rossz jegyet a naplóból. Meg hogy a szolfiról nem tudott. Ekkor megnyugodtunk, bár nagyon nem voltam ideges, mert még így is ötösre állt simán. Még nem tudtam, hogy hétvégén Rékára rájön az ötperc (azaz az öt óra) és ennyi idő alatt sem tanulja meg azt a pár csökött mellékfolyót, meg a fogalmak sorát. Bezzeg, amikor leültem mellé, rajzoltunk vaktérképet, azonnal megtanulta. Én nem értem, miért nem tud/akar/képes egyedül tanulni. Miért, ó, miért? 

Kértem időpontot a héten fogorvoshoz. A gyerekeknek. A sulis fogdoki szerint mindkét gyereknek ajánlott a fogszabályzás, Zalánnak csak ha akarja. Ez elég érdekes vélemény volt, mert hát melyik gyerek akarja a fogszabályzót, csak úgy hobbiból, ez nem Star Wars fénykard vagy ilyesmi….Úgyhogy gondoltam megkérdezem a fogdokijukat is, az meg váratlanul elment szülni még ősszel és most tér vissza. A saját fogdokimhoz is vinném őket, mert az még jobb, de oda egy hónap csak mire elérem őket telefonon és még 2 hónap a várakozás, szóval akkor már inkább a gyerekfogorvos. Ez is egyik jele annak, hogy öregszem, türelmem és időm egyaránt kevés, úgyhogy bizonyos ügyekben már nem is próbálkozom.

Zalánnak hármas lett a német dogája a héten. Még nem láttam, de azt mondta, nagyon könnyű volt és mindent tudott. Tipikus Zalán! Az biztos, hogy mire elvégzi a nyolcadikat, piszok jól fogok tudni németül, hehehe, mert magától 0, azaz nulla százalékot tanul. Leszámítva az írásbeliket, amikben viszont a matekot leszámítva nagyon sok hiba van. 

A hétvégén farsang is volt, amire pénteken dupla adag fánkot sütöttem. Természetesen sehol semmi szalag, hogy is lenne, amikor nem itthonra, négyőnknek sütöm (bocs, Dió!). Az volt, hogy túl lágynak, ragacsosnak találtam a tésztát és dobtam még hozzá egy kis lisztet. Valószínűleg nem kellett volna. Na mindegy, így is pillanatok alatt elfogyott a farsangon, nem sok olyan hülye volt, mint én, hogy fánkot sütött és senki nem kérdezte, hogy hová tettem/loptam róla a szalagot. 

A farsangra csak a fiúkat delegáltam, mi Rékával életünkben először csajos shoppingot tartottunk. Hihetetlenül jó volt! Réka kapott nagylányos táskát, maga választhatta ki a táskaboltból. Azután voltunk drogériában, ilyen-olyan ruha üzletben, lakáskieg boltban. Még terveztem, hogy beülünk egy habos kakaóra/kávéra és sütire is valahová, de a fiúk közben végeztek a farsangon és Réka inkább pogácsát kért és jegesteát. Mondjuk, magamnak nem nagyon vettem semmit, csak ami a bálra kell (új harisnya), pedig rám férne pár nadrág, blézer, cipő, de mindegy. A végére egyébként túl sok csomagom is lett volna bármilyen további nézelődéshez (egy plédet is vettem a kanapéra), így akkor hagytuk abba a vásárlást amikor még nem volt mindez nyűg.

Az írtam, hogy megrendeltük az emeletre az ablakokat?? Fogalmam sincs. Szerintem nem. Március közepére ígérték, vagy április elejére legkésőbb és már nagyon várjuk őket. Egyelőre több projekt nem lesz, most pár bútort szeretnék venni, azt is majd nyáron, illetve Réka kinőtte a kerékpárját. Ez azt jelenti, hogy az enyémet neki adom, (tök jó állapotban van), az övét eladjuk és veszek magamnak egy újat. Persze ledöbbentem az árakon, az én 15 éves bringám még olyan 30-35000 volt….

Vasárnap este felfordítottam a konyhát, készült egy fél kondér lencsefőzelék (annyi lencse volt otthon), nagyon sok rántott csirkemell szelet, sült krumpli, saláta és öntet (ez könnyű volt, csak össze kellett önteni). Megfőztem a krumplit a rakott krumplihoz is, sőt már petrezselymes krumplihoz megfőztem az alapanyagot. Tudom, sok a krumpli, de alig érdekelt, csak kaja legyen elég. Aztán akad még sok-sok szilvásgombóc mamától és csülökpörkölt L. mamától. Tibi kivette a fagyóból a brokkoli rózsákat, szóval leves is lesz. Gyászban vagyok, már csak a héten menzás Réka. Egy korszaknak vége, nekem meg még mindig kedvem ehhez az egész főzőcskéhez. Emiatt meg bűntudatom van, szóval egyre rosszabb a helyzet.

Ma hétfő van, ami hosszú nap és nyűgös nap. Rékának sok órája van, hetedikben német fakt, nekem is keserves a nap....Szerencsére elmaradt a szolfi, így legalább fél öttől fél hétig nem kellett visszabattyogni a suliba. Viszont délután full erővel nekiugrott a kutya (futott felé) és úgy hanyatt döntötte, hogy alaposan beverte a fejét a talajba (fűs rész szerencsére). Most várjuk, hogy lesz e agyrázkódása van sem. Zalánnak semmi házija nem volt kész, ezért nem játszhat semmilyen telefonon mostanában. Vacsora: hideget kértek a gyerekek, sonkás szendvics paprikával, sajttal, mustárral. Leragad a szemem....

Délelőtt egy épülő háznál voltunk kinn terepszemlén. Végül kiderült, hogy feleslegesen, mert a kivitelező még csak most mérte fel a terveket, mi meg csak az alapanyagot szeretnénk szállítani a kedves vevőnek....így kérdés nem merült fel. Ahogy magyarázta a pasas (a tulaj) barna velúr cipőjében, vékony szivart szívva, hibátlan öltözékkel és belőtt séróval, hogy hol lesz a jakuzzi, a terasz alá becsúszó medence, a szauna,  én csak pislogtam és meg sem mertem tippelni a négyzetmétereket..

Mellesleg halálosan megsértett már a bemutatkozásnál.  Nem tudta, hogy a kivitelezőn kívül más is lesz ott és Anya és Fia duónak nézett bennünket a kollegámmal. Aki kb. 25....ami végülis biológiai alapon még stimmelhet is, de mégis rosszul esett. Volt rajtam smink és irodai öltözet, egy piros garbóruha, amit nagyon szeretek, mert finom meleg és viszonylag (hozzám képest) csinos is. Hát nem akkor estem ki az Oscar gáláról, de építkezésen aligha az az ideális. El is tűnődtem, hogy rosszabbul nézek ki, mint mint ahogy gondolom és legfőbb ideje, hogy végre befessem a hajam. Hát ez van. Ronda vagyok, kövér mosónő és van egy 25 éves fiam elméletben. Persze vannak nagyon helyes és fiatalos 45-50 évesek, szóval nem kellene ezen a témán lovagolnom, de mindegy.

Délután az irodában találkoztunk a belsőépítészével is, színt választani jött. Hát az még kevésbé volt szimpatikus, mint  a kedves tulaj. Az legalább köszönt nekem, a tulaj nem, bár talán azért , mert reggel már találkozunk. Nem mernék megesküdni rá, hogy emlékezett rám. Ez a nő kicsit magas lóról beszélt, nagyon magasan hordta az orrát, aztán amikor közelebbről megnéztem a névjegykártyáját, már távozta után, kiderült, hogy az utóbbi években többször volt az év belsőépítésze. Nem szuper? Nem hiába érkezett hófehér, új Audival. Igaz, a honlapjára látogatva nekem nem tetszettek a munkái. Talán mert a szürke most akkora divat és én annyira viszolygok tőle, hogy hihetetlen. Szürke falak, szürke kanapé, szürke szőnyeg, minden szürke és akkor a kanapén sárgák a párnák. Hát...... Na mindegy, ízlések és pofonok, hogy trendekről ne is beszéljünk. Én még mindig a pácolt fenyőnél tartok, színes szőnyeggel, párnákkal, krém színekkel, sok - sok fénnyel. Kovácsoltvas, fonott áru, üveg is jöhet. Hát szóval ilyen érdekes emberekkel találkoztam ma. És jövőre 45 leszek....

Kehkeh és dögvész

Ami végigment Rékán, Zalánon majd Tibin, engem sem hagyhatott nyom nélkül - péntekre lerobbantam. No, nem annyira, hogy ne tudtam volna dolgozni, csak olyan közepesen nyomorultul éreztem magam. Rögtön jött a pánik, hogy influenza hullámzik bennem, az meg nekem legalább két hét az ágyban…
Végül szombatra virradóra mégsem nyiffantam ki teljesen. Zalán szombat reggel szülinapra volt hivatalos, távollétében Rékával átvettük a pun háborúkat. Nem volt kedve többet tanulni, mármint hogy mást is és bár biztos voltam benne, hogy kellene, ráhagytam. Kezdek belefáradni a dupla gyerekes tanulásba…Vagy ami még inkább igaz lehet, most annyira stabil ötös mindenből, hogy picit hátrébb dőltem. Csak nehogy hanyatt is essek. Németből egyre inkább veszítem el a fonalat, tényleg csak a Tz-kre kapom fel a fejem.

Zalánnal sok házija volt a hétvégére, úgyhogy vasárnap is vele tanultam. Vagy 15 mondatot kellett megtanulni, ami nekik még szerintem elég nehéz. Plusz még vagy 30 szót helyesírásostól, derdiedasostól….Réka önállóan működött volna elvileg. Ez egyelőre nem nagyon akar sikerülni, de muszáj próbálkozni. 3 órát kotlott a természetismeret könyv fölött, amikor annyi idő bőven elégnek kellett volna lennie MINDEN házira. Szóval amikor abbahagytuk Zalánnal vasárnap kettőkor a leckeírást, Réka visított és rohamot kapott, hogy neki még sok a házija. De miért? Mert amikor tanulnia kellett volna, akkor lógott. Ezzel egyelőre valahogy nem tudom szembesíteni.
Szombat este palacsintát kavartam be és amíg a A DAL ment, Zalán kisütötte. Meg voltam döbbenve, milyen ügyes. Aggódtam, hogy a forró serpenyő, meg minden, de olyan ügyes volt, hogy teljesen leesett az állam. A Dalban Pápai Joci a kedvencem, bár nekem tetszett a NOMÁD dala is, amelyik tök utolsó lett, a többi dal is, picit. Joci dalát megkönnyeztem, mert eszembe jutott, hogy apu nem is láthatta az új otthonunk, Réka legelső sulis bizonyítványát sem és még mennyi mindent…na jöttek a könnyek. Már 4. éve lesz márciusban, hogy elment, de olykor végtelenül hiányzik. Magával ragad az érzés és az borzasztó….

Vasárnap elvittük a szülinapos kutyát a Zagyva partra. Hatalmasat sétált, futott, annyira boldog volt, ahogy lógott a nyelve a szélben. Csodaszép idő volt, teljes szélcsend, így a gyerekek pulcsiban rohangáltak jobbról balra és balról jobbra. A kutya végül nem kapott egész grillcsirkét kicsontozva a szülinapjára, bár ilyesmiről álmodtak a gyerekek. Egy csontot kapott, amit azóta is szívesen rágcsál , ha éppen nem történik semmi vagy mással vagyunk elfoglalva. Kap majd foresto bolhanyakörvet és tápot, plusz egy bőr nyakörvet is, de ezt már a névnapjára. Á, viccelek, a névnapját nem tartjuk, nem toljuk túl a dolgokat körülötte. Habár a szülinapján én százszor biztos elmondtam neki, hogy boooooldog szülinapot, Dió és eszembe jutott, milyen boldogság volt annak idején a karunkba venni és hazahozni. Milyen könnyen belesimult az életünkbe, mintha mindig is velünk lett volna, amióta világ a világ. Hogy már az első nap, amikor a gyerekek iskolába mentek, tudta hol a helye, hol van a biztonság (a kosarában, amit régen kinőtt). Annyira okos, annyira annyira minden….hogy elmondani nem tudom. Bárcsak mindenki tudná, milyen az, ha az embernek van egy vizslája (vagy kutyája,egyáltalán) Hát szóval ment a nosztalgia, nem is én lennék, hehe…

Visszatérve a sétára:

Találkoztunk Mandulával, a négy éves vizsla lánnyal….ő egyenesen félt Diótól, valahogy látja benne a kan kutyát, gondolom, vagy hogy már milyen nagy. Érdekes, minden esetre. A gyerekek egész hétvégén vinnyogtak, hogy nem akarják elveszteni Diót, mint kölyökkutyát…pedig Dió nem sokáig volt kölyökkutya méretű. Eleve ugye nem 8 hetesen hoztuk el a tenyésztőtől (nagyon helyesen) hanem kemény 11 hetes volt már. Igazán picinek nem láttuk. Fél éves korára már elég nagyobbacska lett, mostantól fogva pedig szerintem már csak izmosodni , okosodni és komolyodni fog. Nem kell mondani, hogy mérhetetlenül imádjuk....

Szerda, az alagút közepe

Tegnap, azaz szerdán Zalán otthon maradt, súlyos hasfájásra hivatkozva. Szerintem egyszerűen fáradt volt és nem akart suliba menni,….Tibi leigazolta neki a napot, hát jó. Egész nap virgonc volt a fiú, csak este lett rosszabbul, amikor megkaptuk e-mailen a matek házit. És a környezetet. No meg a németet. Végül nem is tudom, hogy minden hiányosságát pótolta e, egy ideig noszogattam, aztán elvesztettem a fonalat, hogy befejezett e mindent. Végül is , ő baja. Most egyébként a kétjegyű számok összeadását, kivonását gyakorolják matekból, közben a háttérben ismételgetni kell a szorzótáblát – ajánlották szülőin – hogy rögzüljön, amit eddig tanultak. Már csak a 7-8-9 van hátra, abból is pár művelet. 7x7,7x8,7x9, 8x8, 8x9, 9x9, ennyi. Nyelvtanból folyamatosan írnak a tk hátuljában levő 3 oldalas szószedetből, imádom. (Amúgy nem.) Zalán gyenge pontja a köjök, bólya, májva és ilyenek…(rosszul írtam mindet, direkt, csak mondom.) A másolás viszont jobban megy már és ha akar, olyan szépen ír. (De nem akar) Németből elkezdték a memoriterek tanulását, most éppen az elsőt, ami a télről szól és hétfőre be kell vágni. Az első mondat már megy: a téli hónapok a január, február, március. Valami lapot is kaptak szavakkal, szóval gyanús, hogy jövő szerdára azt is be kell biflázni. Hurrá….még jó, hogy Rékáéknál pillanatnyi szélcsend van, mivel nem sokkal félév után megírtak minden TZ-t…

Réka megírt a töri TZ-t, ókori görögök, egy hét spéttel írta ugye, a betegsége miatt. Állítom, hogy mindent tudott, a jegy mégis kérdéses számomra, mivel az egyik az volt, hogy hasonlítsa össze az egyiptomi és az athéni társadalmi berendezkedést. Én erre nem voltam felkészülve, remélem, ő igen.

Este folytattam ebéd dobozolásos őrületemet, összedobtam gyorsan egy kis ragulevest és egy kis indiai curryt…..Amikor jelezték a srácok ,hogy éhesek, tálaltam is a vacsorát nagy lelkesen. A gyerekek kanalaztak némi levest, bár jelezték, hogy ők tulajdonképpen nem is éhesek….egyébként is hiányolták fájón a levesből a petrezselymes burgonyagombócot. Az tényleg nem volt benne. Egy órával később az apjuktól hideg kajáért sipákoltak. Lehetőség szerint téliszalámis kenyeret. Pff…… ezért aztán főzhetek. A tegnap esti zsákbamacska alapján, amit a fagyasztóból húztam ki, ma csirkepörkölt lesz tarhonyával vagy tésztával. Az indiait megeszem én. Kár beléjük!

Tervem egyébként, hogy még veszek dobozokat (csak nehogy úgy járjak a végén, mint Tóték) és elkezdek adagokat fagyasztani. Próba szinten, mert fene tudja, hogy egy csikós tokány tésztával ugyanolyan e olvadás után, mint frissen. Szerintem nem és a gyerekek elég finnyásak, úgyhogy kell még a kutatómunka. És sok doboooz…..

Híreket mondok

VASÁRNAP

Egy emberként untuk a tanulást, úgyhogy vasárnap ebéd után Tibi elvitte a gyerekeket a jégpályára korcsolyázni, mondván, hogy majd jól lefáradnak és bedőlnek este az ágyba….Na persze, királyfi! Este 10 után is rájuk kellett szólni sokszor, hogy most aztán csönd és csendkirály! Valahogy pörögtek és pörögtek. Igazából én is, pedig én is elvittem egy körre a kutyát még sötétedés előtt. Neki mondjuk az semmi nem volt, nekem viszont izomlázam lesz, az biztos. 

Az a gond Dióval, hogy őt nem lehet „elvinni sétálni”. Ilyet nem tud. Vagy fut vele az ember, de akkor legalább megyei bajnok legyen 2000-5000 méter síkfutásban….vagy leviszi a Tisza partra és ott elengedi, mert a szabad futkározás az, ami kell neki igazán. Pórázon nem kocog, poroszkál, döcög, hanem akár egy agár (vagy inkább öt bivaly) ,száguld az esetek nagy részében. Helyenként elengedtem csöndes utcákban, de hol jött autó, hol másik kutya, szóval maradt a sprint-megállszimatolni-sprint – megállszimatolni-spring őrült váltakozása. Én vagyok az alfa, na persze…..

Visszaérve várt két nagy kosár vasalnivaló, csináltam túrógombócot, ami olyan finom lett ,hogy amint hazajöttek a népek, rögtön elfogyott. Na, mondjuk csak fél kg túróból ütöttem össze. Csinálhatok megint, mert Rékának csak 1 jutott és nyomban benyomta a szirénát, hogy felzabálták a többiek a vacsoráját.

Néztünk még délután „State of the Nation”-t is, nagy beszéd volt. Mi több, a SOTU-t is terveztem, hogy megnézem (Trump), de még nem volt időm az egészet végigkövetni. Majd egyszer egy éjjel, ha már mindenki alszik. Amióta Trump váratlanul megnyerte a választásokat (nem tegnap) , mohó érdeklődés ég bennem az amerikai történések iránt (is). Valamikor amerikai civilizációból tanultunk alapokat, de már eléggé a homályba veszett az akkori tudományom....

Hétfő

A hétfő reggelben az az egy jó van, hogy jönnek értem és bevisznek a munkahelyemre. 6:50-re. Illetve, hogy a gyerekek nagyjából akkor ébrednek, amikor én távozom, így nem kell hallgatnom kínjaikat, amit a hétfő okoz a kis lelküknek. Elég a sajátom, hehe.

Ma reggel még találkoztam a bolygóként a lakásban némileg tanácstalanul köröző Tibivel, aki Zalán úszócuccát próbálta levadászni. Mire kiléptem volna a bejárati ajtón, meg is lett minden. A tornacuccot összeraktam még vasárnap este. Vannak ilyen kimondatlan munkamegosztások közöttünk – úszócucc Tibié, tornacucc enyém. Uzsonna az enyém, innivaló, Tibié.

Tegnap panaszkodtam a "kamasz" Rékára. Ehhez képest tegnap este nagyon jót hancúroztunk hármasban, akkorákat kacagtak a gyerekek, hogy meg is nyugodott a lelkem, nincs itt gond. Mondjuk, gond nem is volt eddig sem igazán…csak valahogy furcsa, mert a változás folyamata Rékával kapcsolatban új szakaszba lépett. Biztos változott 7-8-9-10 évesen is évről évre, de ez most más. Úgy mondanám, meglegyintette a felnőttség legelső, legtávolabbi szellőcskéje. Nem tudom pontosabban leírni. Olyan más, mint akár tavaly is. Másképp beszél, gesztikulál, akkor is, ha nem éppen azon van felháborodva, amit én mondtam neki 5 perce. Persze részben olyan jó ezt átélni, figyelni, hogy már milyen naaagy, milyen széééép, milyen okoooos…mekkora pofája van…..ja azt nem annyira!

Délután, hazafelé menet már az utcánkban találkoztam a meglepett családfővel. Illetve akkor vált meglepetté, amikor közöltem, hogy fél öttől szülői értekezletre hivatalos. Se toll nála, se papír…végül a suliban kifosztotta Zalán tolltartóját és az üzenője hátuljára jegyzetelt. Hogy benevezett 30 fák sütésére az alsós farsangra, azt már írtam. Azóta lehiggadtam. Egyelőre nem válunk el, majd dupla adag fánkot sütök jövő pénteken, felét meg jól megesszük. Jut is, marad is. Tibi jegyzeteit még nem másoltam át, de az megmaradt, hogy kell venni leckefüzetet, mappát németre a sok-sok német segédanyagnak és hogy Szentendrére és Jászberénybe lesz az osztálykirándulás két külön napon. Ottalvós buli tehát nem lesz idén sem, ami nem baj.

Este Tibinek fotózhatnékja volt a kutyát, amihez mindig szükség volt rám is, csak a spontenaitás kedvéért. Tibi feküdt a hátán, a szőnyegen, fényképező a kezében, kutya bevilágítva, háttér a nappali ajtó, én meg próbáltam a figyelmét felkelteni némi sült hús segítségével. Édes pofa. Jó fotók készültek. Szerintem lejön a képekről a kutya értetlensége, hogy miért repül a falatnyi hús zavarbaejtő közelségben a kamera lencséjéhez, akörül és én miért akarom minden áron, hogy legalább egy méterre üljön le tőlünk, de mindegy. Jól szórakoztunk.

KEDD

Ma reggel még a wc-n ültem, amikor megkérdezte Tibi az ajtó túlsó oldaláról, hogy mit csinálok? Merthogy folyton sóhajtozom. Észre sem vettem, ebben az a súlyos….

A buszon, mielőtt leültem volna, úgy bevágtam a térdem valami korlátba, hogy legszívesebben ordítottam volna, mint a sakál ...ehelyett lefagytam egy tizedmásodpercre, majd némileg szögletes mozdulatokkal leültem és vártam, hogy elmúljon a kín.....De jó is, amikor az embernek nem fáj semmije! :) 

Napközben vörösfenyő gyalult fűrészárut vadásztam, de az osztrákok nem nagyon álltak velem szóba, állítólag 2méter még mindig sok helyen a hó, a fűrészüzemek zárva, sokan szabadságon...Hát jó, csak azért lassan már összekaphatnák magukat. A vjörösfenyő nagyon jó cucc, tudtátok? 

Délután Réka szülői értekezletén ücsörögtem fél öttől hatig, szóval egész hamar vége lett. Aggtelekre mennek majd kirándulni, 3 napra, a részletek még nem tiszták, csak, hogy nagyjából mibe fog kerülni. Igazából nem volt semmi különös, feliratkoztam, hogy viszünk 3 liter üdítőt a most pénteki farsangra. Nem, fánkot nem sütök, de nem is kérte senki. 

Közben tegnap megállapodtunk Rékával, hogy márciustól itthon ebédel, lemondom az ebédjét......utánam az özönvíz! Érezhettem a vesztem hétvégén előre, mert vettem egy halom fajintos, jól záródó műanyag dobozt, amibe az ebédet fogom porciózni a bandának.  Egy adag kaja a dobozba, be a hűtőbe, ahonnan bármikor 2 napon belül leemelhető. Tetszik ez a dobozos rendszer. Jelen pillanatban van a hűtőben két adag (doboz) zöldségleves finom paradicsomlével felturbózva, egy adag grízestészta és két adag paprikás krumpli. Na jó, jó, elég gyenge kaja menza szinten, viszont ezek finomak és....finomak, na. Holnap curry lesz rizzsel, csirkehússal.  Legalább két dobozt meg kell tölteni kajával. Imádom a dobozaimat, olyan jó benézni a hűtőbe...

Egyéb terveim a közeljövőre

brokkolileves reszelt sajttal piritóssal

csikós tokány nokedlivel , salátával

borsófőzelék roston csirkével

rakott krumpli kolbásszal

halpaprikás túrós csuszával

Aztán majd főzök valami tök mást....

Mit érdemel az a férj?

Hogy melyik? Az, amelyik elballag ártatlanul szülői értekezletre, beül az utolsó padba, majd amikor a farsang kerül szóba, ő  nagylelkűen jelentkezik. 30 fánkot kész szállítani.. Amit egyébként, mellesleg majd én sütök meg, ki más?? Szerinte ez gyerekjáték.... semmiség. 

Egy héttel később

Vagy még több, mert múlt pénteken írtam. Sok minden, mondjuk, nem is történt. 

Réka már pénteken is sokat köszörülte a torkát, végül hétfő reggel ki is dőlt. Nála ez mindig úgy jelentkezik, hogy nem tud felkelni, hogy iskolába menjen. Annyira nem volt beteg, ha rajtam múlt volna, szerdán ott virít volna a töri TZ-n. Ámde nem rajtam múlt, azt mondta, nagyon fáj a feje, hát ráhagytam. Voltak kételyeim, mert semmi más tünete nem volt, ennek ellenére a doki kiírta egész hétre. Egyébként napról napra kamaszabb, kétségbe is vagyok esve, mert lassan ott tartunk, hogy normális hangszínű mondat nem nagyon hagyja el a száját...De nem panaszkodom, biztos lesz még rosszabb is. Helyenként elkapom a grabancát, amikor már a foghegyes dumát nem  veszi be a gyomrom, de látom a szemén, hogy felesleges, nem ért engem. Illetve én vagyok a probléma, nem ő. 

Nem nagyon tanult a héten látványosan, vagyis szerinte igen, szerintem nem, hát jó. Majd meglátjuk, milyen jegyek érkeznek haza. Ilyen szempont nem bánom, hogy Kata néni rövid pórázon fogja őket németből , meg egyáltalán mindenből, Réka máshogy nem is tanulna. 

Jövő héten sítábor, ami sajnos nem jelent azt, hogy síszünet is van, mert nincs. Csak aki sítáboros, annak van felmentése a suli alól. Mi nem hiszem, hogy valaha eljutunk a sítáborba, pedig biztos klassz lenne és mindig jó hangulatúak szoktak lenni. Az árából biztos kijönne az a kerékpár, amire vágyom és nem veszem meg, mert étkezőasztalra és étkező szekrényekre még jobban vágyom. Ha belegondolok, két ilyen kerékpárra is futná a tábor árából...

Bizonyítványokról keveset írtam, valahogy most akkora figyelem nem övezte őket. A suliban sem volt semmi hókusz-pókusz, névsor szerint kiosztották és kész. Rékáéknál 10 kitűnő van, ami állítólag elmarad a tagozatos osztályoknál elvártaktól....de nem kell erre odafigyelni, mert ez egy nagyon jó kis osztály és az átlag nem minden.

Zalánéknál újdonság, hogy kapnak osztályzatokat, eddig könnyebb volt a százalékokat nem figyelembe venni, ha valami nem úgy sikerült, most más a Krétában a jegyeket lekövetni. Egyelőre tök jó jegyei vannak, most a legutóbbi szövegértése is ötös lett, matek TZ ötös...jó lenne, ha így maradna. Vele alacsonyabbak az én követelményeim is, igazából az alsó limit, hogy ne legyen hármasa, a felső meg a csillagos ég.....ahogy sikerül. Múltkor négyes lett a tollbamondás, ami miatt csak akkor ment fel vérnyomásom, amikor megláttam a füzetet is...Pitiáner hibák, dupla betűk, oda nem figyelés...Na mindegy, ő ilyen, majd alakul. Most már jegyet kapnak olvasásra és tollbamondásra is, hurrá....hát nem vagyok lelkes. Kibírtam volna, ha még év végén sem kapnak jegyeket. Egyébként sincs semmi jelentősége a jegyeknek alsóban. Viszont, az ötösök talán inspirálóan hatnak Zalánra, hátha szorgalmasabban követi a házikat.

Jövő héten is bőven lesz tennivaló, hétfőn Tibit delegáltam Zalánék szülői értekezletére, kedden megyek a Rékáéra. Réka kedden-szerdán írja elvileg a pót TZ-ket, amikről lemaradt a héten. Pénteken farsang a felsősöknek, Réka ősasszony lesz, valami időgép projekt lesz a koreográfia. Jelmez még sehol, jelzem, egész hétvégén azt hittem, hogy egy héttel eltolták, ahogy az alsós farsangot, de nem. Na mindegy. Vasárnap Zalán focis szülinapra hivatalos. 

Megint egy hétvége, amikor nem festettem be a hajam...mindig halogatom, tiszta idióta vagyok. 

Amíg kel a pizza....

Gennaro szerint legalább két órát kell kelnie a pizzának. Még addig van egy órám kb....

Szerdán pályaválasztási nap volt a suliban a helyi szakgimnáziumok (már szakközepek nincsenek is??) segítségével. Ilyenkor érdekes bemutatók vannak, át van rendezve a tornaterem (az a mini) mindenféle izgi fizikai kísérleteket lehet kipróbálni, fából ezt-azt esztergálni, valami villanyvonatról is említést tettek…. Zalán nem mesélt semmit, Réka sem sokat, szerintem az volt a legjobb az egészben, hogy nem volt tanítás. Azt nagyon értékelték. Vagy ha ők nem is, én igen! Gondolkodtam is, hogy kötelezővé tenném minden két hétben az ilyen programokat. Persze hétköznap, tanítás helyett. Be lenne építve az órarendbe. Menjenek könyvtárba, sétálni, múzeumba, kerékpározni, úszni, ha az idő megengedi. Vagy ez hülyeség? Nyilván egy világvégi, vidéki iskolában pislognának az új törvényemre, hogy magamnál vagyok? Hová menjenek? Bár hiszem azt, hogy ott is megoldható valami, csak ötletelés kérdése. Ha más nem, közös játék, dráma, zeneélés, sport, ilyesmi. Na mindegy, oktatási reformot már úgy sem csinálok. Pedig tudnék, a töri könyvet egyből bevonnám és pénzbüntetést adnék annak, aki azt engedte kiadni.  

Na szóval szerdán délután így szabadság volt, sőt még csütörtök délután is, mert én majdnem hét órára értem haza, a gyerekek meg 13 órától otthon tomboltak játszottak. Vacsorára sonkás szendvics volt, ennyit a nagy főzési terveimről, de ma sütök pizzát az biztos. Biztos, mert már kel.

Jövő heti menü tervek:
hétfő – brassói nap –
kedd – újra brassói nap (még jó, hogy kedvenc kajáink egyike)  - szerdán töri TZ ezer lecke anyagából. Bárcsak tudnám az összes választ Réka mf-jében, de nem.

szerdán sütök egy tepsi husit, pecsenyét ,tarját, tepsis burgonyával, salátával. Az megint jó lesz két napra, második napon rizi-bizi vagy bulgur.

csütörtök – ami szerdán - esetleg egy kis tarhonyaleves, amit a héten nem sikerült összehozni

péntek – fánk a maradék leves mellé. Ha egy business beindul….:) Zseniális a fánkom. Azóta kiderült, hogy amit használok recept, igazából egy alaprecept, azóta mindenütt ebbe botlok. Az is biztos, hogy a szalag méretében jelentős szerepe van az olaj mennyiségének is. Hogy rum nélkül is lenne ilyen könnyű a tészta, nem tudom, valószínűleg igen, de én már csak így használom. Reszelt citromhéj nélkül jobban szeretik a gyerekek, úgyhogy abból csak annyit teszek bele, amit alig érezni.

Nem meséltem, a 8. kötet elején megrekedtem a Szent Johannával, valahogy eluntam vagy nem is tudom, de valahol a 150 oldal után elfogyott a lelkesedés. Biztos boldogan élnek mind, amíg meg nem haltak. Most keresnem kell valami más olvasnivalót sürgősen. Könyv formátumban, nem pdf-ben, mert az nem igazi, még ha éjjel nagyon praktikus is a sötétben olvasni, amíg ki nem nyiffan a szemem. 

Jaj, Zalánék ma korcsolyázni voltak dupla órában, nagyon élvezte és állítólag egyszer esett csak el, a többiek meg jóval többször. Milyen jó lenne, ha minden héten mehetnének korcsolyázni. Na már megint az oktatást reformálom...áprilistól már nem is lesz jég, úgyhogy max görkori jöhet szóba. 

Még akartam valamit írni, de nem tudom, mit. Ja, hogy is felejthettem el, bizonyítványok. Szépek, szuperek, bárcsak év végén is hasonló lehetne. Beérném ugyanezzel. 

Rékáék még nem jöttek haza a festőestről, de egész nap izgultam, hogy tetszeni fog e neki, élvezi fogja e. Aztán négy órakor (15:45-re kellett menni érdekes....) felhívott Réka, hogy kell e oda vinni valamit, pl. az ajándékkártyát? Hallottam, hogy még a kocsiban vannak. Hihetetlen, hogy Tibi mindenhonnan képes elkésni...