A bűnbeesett

Asztamindenit, micsoda finom dinnyék teremnek idén! Abbahagyhatatlanul toljuk magunkba... pukkadásig.....Jaaajj, épp most vagyok túl egy adagon....Csodálatos a nyárban ez a gyümölcs bőség, cseresznye tenger után jött a barackáradat....és most, immáron nem saját kertből, de mindig van a hűtőben sárgadinnye és/vagy görögdinnye. Imádom ezt a korszakot. Még akkor is, ha kemény hét következik, 40 fokos kánikula, főnök meg sehol. Illetve az túlzás, de irodaközelben nem...

Valami olyasmit írtam múltkor, hogy nem fogytam semmit a héten. Meglepetésemre egyszer csak megadta magát a mérleg alattam és  már -3,5 kg-nál találtam magam, mindössze 2 kilónyira a minimális célomtól. Tehát ez a fél kiló/hét működik. Juhúú....Ez annyi erőt ad a folytatáshoz. Persze el kell mesélnem azt is, hogy újabban néha elfog az édesség utáni vágy, ami korábban is magával ragadott. Édesség pedig nincs itthon semmi (bocs, gyerekek), leszámítva néhány csokis áfonyát....de ilyenkor általában gyümölcsbe fojtom a kínjaim, mostanság ugye főleg dinnyébe....

Klassz volt ez a hétvége, bár ma pl. Zalán egyik hisztiből esett a másikba, nem jöttünk rá, hogy mi orvosolhatná a kínjait. Végül most este elvitte őket Tibi kerékpározni, én meg főzöm a kukoricát illetve kaptam szomszédasszonytól friss sóskát, azzal is kezdeni kell valamit, mielőtt végképp elfonnyad. Réka jövő héten táborban...szegénykém, remélem, van ott légkondi, ahol a kreatív tábor lesz. Bár ő jól bírja a meleget, inkább fázós. Inkább az a kérdés, én mit fogok főzni ebben negyven fokban...Mert terveztem

- lasagnét (sütő tehát be lesz kapcsolva), 

- carbonara spagettit (gyors és finom, vagyis ide pipa), 

- valami tokányt tésztával vagy tarhonyával....

- ....és gyümölcsmártást csirkemellel főtt krumplival....

De meglátjuk, Főni nélkül nehéz hetem lesz és még ez a meleg is....

Csoda és Kósza nagyon bejött a gyerekeknek, jókat rötyögnek a vicces jeleneteken. Nem minden poént ismernek fel, olykor befigyel némi spét, de élvezik. Réka követeli a Harry Potter 4-et, de magától bele nem olvasna. Kicsit bizonytalan vagyok, hogy mennyire jó ez, hogy én estimesézek (napszaktól függetlenül), magától viszont nem nyúl könyvhöz....de egyelőre nem tudok eszközt rá, annak is örülök, mennyire bele tud feledkezni egy-egy felolvasott történetbe és mennyire leköti őt minden, de minden.....És bízom  benne, hogy megjön az olvasó kedve is....Én már nem tudok visszaemlékezni, anyukám meddig olvasott nekem. Ugye első meghatározó olvasmányom a Tüskevár volt, amit biztosan nem harmadikban olvastam, hanem később....Segítene, ha a kezemben sokszor látna könyvet és most olvasok is egyet. Majd meglátjuk. 

Na ezt írtam tegnap. Már nem küldtem el, mert hívott a főnök, hogy áll egy kamion a határnál és a sofőr valami egészen ismeretlen számlát tol a vámos orra alá....Emlékezzek már, hogy mi is jön most és hová?? Na ebben tudtam éppen neki segíteni, de hogy mi történt az eredeti számlával....az rejtély volt ma reggelig. Sajnos a kollegina a "túloldalon" nem egy lángelme....persze én sem vagyok az, de én legalább igyekszem. A munkaidőm x százaléka azzal telik, hogy vajon most mit ront el és hogy fogom kijavítani. Na MOST szabira vágyom. 

Diétával bűnbe estem, mert a fokhagymás diétás gombám mellé ettem egy falatka cigánypecsenyét egy egy marék sültkrumplit.  Viszont bringával mentem ma dolgozni (hazafelém majdnem meghaltam a 38 fokban, ahogy a forró szél olykor szájbavágott....)úgyhogy pár száz kalóriát ledolgoztam. Viszont vacsora után ölni tudtam volna egy kis csokiért, micsoda szerencse, hogy nincs itthon! Úgyhogy ettem egy kis kanál nutellát és jobban lettem.....Még 4 kiló mínusz kellene. Októberre bombanő leszek. Hogy aztán Advent idején megint sütit zabáljak....

Mostanában lelkifurim van, amiért a gyerekeket nem halmozom el minden finomsággal a diétám miatt. Nem is tudom, mikor sütöttem valami süteményt. Na jó, a barackos-mandulás Limarás süti nem számít. Lángost szeretnék, pizzát, lekváros batyut, túrós batyut vagy fánkot friss lekvárral. Zalán úgyis megjegyezte egyszer, hogy a hozzámbújáson és a meseolvasáson túl csak arra vagyok jó, hogy finomakat főzzek. Erre már lassan arra sem....Mindenesetre ebben a 40 fokban pihenőt szavazok a sütőnek, majd utána belehúzok....

UI: A cicám jól van, szombaton úgy dorombolt, hogy muszáj volt 3 órán át simogatni....:) :) Imádom! 

Mi mondtuk

Tibi: - Ó, Eszter állandóan fotózza magát, olyan mint egy páva. Tele van vele facebook...
Én: - Hát mert szép és kihasználja, hogy 40 évesen MÉG szép és fiatalos....
Tibi: - Nem is szép....
Én: - Ezt mondta Kati férje is....csodálkoztam is. Azt hittem, minden pasi el van ájulva....
Tibi: - Te viccelsz. Eszter teljesen átlagos nő...semmi különös. Csak magasan hordja az orrát és azt hiszi különb mindenkinél, amiért ilyen menő a férje és egyáltalán....
Én: - Nem tudom, szerintem szép nő. Jól is tartja magát....
Tibi: - Ugyan már....Egyébként a Kati is ronda.
Én: - Ronda????
Tibi - Hát műköröm, drága ruha, egy kiló smink, de ennyi...
Én: - Akkor sem ronda....
Tibi: - Ugyan már....Néztél már te rá?
Én: - Figyu, 6 éve ismerem....
Tibi: - Ronda tyúk, ahogy Eszter is....csak teszik-veszik magukat....
Én: ......

Nem ismeritek sem Esztert, sem Katit, de csak megsúgom, hogy igenig csinos és klassz csajok 40 körül. Ilyenkor mindig felmerül bennem, hogy hogy a fenébe állt szóba velem Tibi egyáltalán? Az meg megint rejtély, hogy hogy jutottunk odáig, hogy el is vett feleségül.....Persze nem faggatom, mert még úgy jár, mint egyik barátnőm, aki addig addig faggatta az urát, hogy miért választotta őt feleségének, hogy az kibökte: tudtam, hogy jó háziasszony leszel.

...

Réka egyik ruciját kölcsönadtam, Réka pont tanúja az átadás-átvételnek. Mivel nem szóltam előtte neki az ügyletről, féltem, hogy félreérti. 
- Csak kölcsönadtam ...  
Réka nem szól semmit.
- Réka, nem adtam el, csak kölcsönadtam.
- Jó, jó, gondoltam....
- Miből gondoltad, nem értem....
- Az az egy normális rucim van, sejtettem, hogy nem adhatod csak úgy el....

...

- Zalán, kértem időpontot a doktornénihez, meg fogja nézni a szemedet.
- Oké...
- Deeee, tudod, cseppenteni is fog majd a szemedbe, hogy meg tudjon vizsgálni....
- AZT MÁR NEM. KI VAN ZÁRVA!!!!
- Utána bekukkanthatunk a játékboltba egy pici apróságért..... - teszem hozzá gyorsan (mert magam vagyok a mintaanya)
- Akkor jó, hurráááá! - azzal elszalad nagy boldogan, hogy elmondta Rékának, mit fog választani a Müllerből. Erre Réka is szemvizsgálatot követel, de Zalán leinti, majd neki is vesz valamit, no problémó...

...

Ha mérlegre állok, általában reggel merészkedem a közelébe. 
Tibi a kanapén ülve szemtanúja.
- 70 kiló? - néz rám vigyorogva.
Hogy már 3 kilót fogytam, fel sem tűnik neki....Pedig én már érzem. Olyan nagyon jó!

.....

Felhívom Tibit a melóból.
- Mit csinálsz? 
- Krumplis tésztát reggelizek....Miért nem vitted el mama krumplis tésztáját ebédre?
- Már elmondtam ezerszer, hogy én nem eszek ilyesmit...
- Hogyhogy nem eszel?
- Krumpli és tészta....ez nem fér bele a diétámba. 
- Hm....
- Zöldséget eszem zöldséggel, pici hús, fehérje, zabkása, tudod....
Öt héten vagyok túl a diétával, de neki még nem esett le....Na igen, mert hétvégente vagyunk együtt, amikor általában mindig picit bűnözök....Hogy kihagyok egy ebédet adott esetben, az nem feltűnő...

....

Egyik este:
- Na megyek, lezuhanyozom, hátha felfrissülök... - állok fel a kanapéról és én balra el.
Még hallom, ahogy utánam szól.
- Jó, persze.
Egy óra múlva Tibi megáll előttem:
- A gyerekek pizsamában, te nem akarsz végre lezuhanyozni??? 

...

Ülünk az autóban négyesben, a rádióban a WellHello egyik dala szól, az Odaút. Egyszer csak Réka felháborodottan felcsattan a refrén hallatán (elfelejtünk hazamenni)
- Hogy lehet az, hogy valaki elfelejt hazamenni? Mekkora butaság ez! Hogy lehet azt elfelejteni?? Olyan nincs is.
Hát reméljük, nem lesz

Na csók!

Feszült nap volt a mai az irodában, nem hiányzik az ilyesmi. Reggel a bankköltségről próbáltunk egyezkedni az egyik partnerrel, nem én fordítottam, mert németből szóban (sem) vagyok tárgyalóképes, de füleltem és figyeltem, láttam, hogy Főninek nincs jó kedve....és hát ilyenkor az van, hogy mindenkire ráragad ez a feszültség és para, főleg, hogy a telefon után attól függetlenül mindenkit rapportra hívott (kivéve engem, úgyhogy ez csak utólag tudatosult bennem.) Később ötig benn ücsörögtünk Főnivel és beszélgettünk arról, hogy felmondott az egyik raktárosnak és hogy ez hogy és mint volt....Na mindegy, erről ennyit. Remélem, a holnapi egy lazább nap lesz, bár nem nagyon hiszem....mert Főni jövő héten megen nyaral és addig, gondolom, rendezni fogja zűrös ügyeinket...

Ebben felmondós, ideges hangulatban el is felejtettem telefonálni a szemész doktornőnek. Történt ugyanis, hogy Zalánnak még hiányzik az iskolakezdéshez a szemészeti kontroll. Nem kötelező, mert semmi tünete, csak én lennék nyugodtabb, ha tudnám, hogy Zalán szeme sas. Mivel a gyerekek szeme baromi sokat kompenzál, ajánlott minden gyerkőcnek az ilyen vizsgálat, még ha nem is fincsi, mert tágítják a pupillát előtte.....Na most a rendelőintézetben fél év az ilyen tünetmenteses esetekre a "várólista", úgyhogy erről lecsúsztam már márciusban (hanyaganya), pedig eddig tb-s szemészetre jártunk, mert a doktornő ugyanaz és tbsen is rendes. Szóval tárcsáztam (megérintőképeztem az okoskámat) és meghökkenve tapasztaltam, hogy szeptember 5-re kaptunk időpontot, keddre, 2 órára....Ezt közölte a vonal végén a hölgy. Az már javában benne van a tanévben...hápogtam. Csak két munkanappal korábbi is remek lett volna, de neeem, olyan nincs. Úgyhogy majd vissza kell hívnom őket, hogy ugyan keressünk már egy másik időpontot, ami iskolabarátabb...mert annyi eszem nem volt, hogy ....

És világbajnoki döntőőőőős a magyar vízilabda válogatott, emberek!!!!!!!!!!!! Fantasztikus csodálatos....!!! 

Szóval akkor a telefonban hirtelen nem jöttem rá, hogy kereshetnénk jobb időpontot is, mondjuk egy pénteket, vagy akár az őszi szünetet belőhetném...biztos megtalálnám a neten, hogy az új tanévben ez mikorra esik...

Rékának jövő héten Borka tábor, valami divattervezős, remélem, élvezni fogja. Ma találtam neki egy másikat is, az én szabim utáni hétre. Megnéztem mennyi szobrász és festő lesz velük és egyből felcsillant a szemem. Azt megkérdeztem, hogy van e hely, elvileg van, úgyhogy okés. Kicsit gyanúsan olcsó, mert ebéddel együtt 7000 Ft...de majd még nyomozok, nem is én lennék.

Múltkor olvasgattam a jegyzeteimet, amiket az elsős szülőin írogattam. A német  A4-es sima füzetnél ott állt, hogy aszonygya: "az első 10 oldalt háromba bevonalazni". Úgy pislogtam erre a hat szóra, mint aki életében először olvassa. Akkor és ott a szülőin pontosan tudtam, hogy ez mit jelent, csak azóta egy az egyben kiesett az egész. Nosza, írtam facebookon az egyik anyatársamra, aki fellapozta a jegyzeteit, ám ő nem hogy nem írt semmi ilyesmit , nem is emlékezett, hogy elhangzott volna ilyen....Később eszembe jutott, hogy hohohohóóó, van nekem egy elsős anyuka ismerősöm, aki 2 perc alatt felhomályosított, hogy igen, két határozott függőleges vonallal fel kell osztani a lapokat a der, die és a das miatt.....Hja igen, buta én, akkor már beugrott, amit Mónika néni a szánkba rágott a szülőin.....

Meg kell mondanom, hogy rémes szokásokat vettem fel. Ahelyett, hogy hazaérkezve, hideg italt vennék magamhoz illetve egy jó könyvet vagy egy klassz filmet, tegnap Zalán ruháit válogattam, néztem át, ma meg Rékáét. Ez már biztos, hogy a kor...normális embernek ilyen nem okoz örömet, hogy a pólók és felsők rendezettek, gatyák, zoknik nem őrült káoszban, hanem csini glédában....Hát van baj....Viszont azt már tudom, hogy semmiféle ruhaneműben nem szenvednek hiányt. 

Megérkezett a könyvcsomagom, amit a gyerekeknek rendeltem. 

- Egy ropi naplója - igen szerethető könyvnek tűnik. Ezt Réka maga fogja kiolvasni, legalábbis én így tervezem. 

- Harry Potter 4, - ezt egyelőre eltesszük

- Laura Dockrill - Dilis Darcy 

- Czigány Zoltán - Csoda és Kósza legrégebbi kalandjai (két lóról szól)

- Timothée De Fombelle - Ágról szakadt Tóbiás 

Ugyanazt érzem, mint kamaszkoromban, amikor beszabadítottak egy nagyobb könyvesboltba és onnan 10 könyvvel távoztam...Akkoriban még olcsóbb volt. 

Kár, hogy Rékát nem járta át ugyanaz az izgalom, bár legalább örült a könyveknek és nem mondta, hogy "anya, nekem ne vegyél könyveket...." -mint Zalán.  Persze kapott ő is, el nem szaladhatott. 

Na befejezem, mert közben megy a horvát-szerb meccs, álmos vagyok és úgy érzem, hogy sok baromságot locsogok össze, tele gépelési hibákkal...merthogy sajnos nincs erőm visszaolvasni, miről számoltam be, úgyhogy zuhany, ágy és holnap megint péntek....Ó, jeee....

UI: Réka szombatra meghívást kapott az egyik barátnőjéhez, valami családi buli lesz és a végén a Rep-Tárba is átruccannak...Lesz eszem-iszom is. El ne felejtem megkérdezni meghívónkat, hogy 1) hol laknak 2) mikor kezdődik a buli. Egyébként semmi terv nincs a hétvégére. Ha nagyon meleg lenne, kiruccanunk Martfűre úszni (múltkor a BVSC-Zugló vízilabdás palántái 11-13 évesei edzőtáboroztak Martfűn), ha nem, más program után nézünk. Majd meglátjuk. 

A  héten nem fogytam semmit. Mama küldött szilvásgombócot, fél kiló fahéjas porcukorral (a fehér méreg....) Örültem, hogy csak egyet ettem belőle, igazából négyig nehéz megállni. Alapból répa volt a vacsorám és pár csoffand barack...No de visszakaptam ma a bringám, úgyhogy égettem pár száz kalóriát. 30 km/h felett száguldottam ma a Tesco mögött, nagyon állat!!!! Na csók, éljen a péntek! 

Válság van

Már kapható Vadadi Adrienn új könyve, a Leszel a padtársam? Ennek nagyon- nagyon örülök, mert nekünk (a gyerekeknek és nekem) ő az egyik kedvenc írónőnk. Persze Berg Judit sem kutya, Rowlingról nem is  beszélve, ugye.... A könyv ráadásul aktuális is nekünk idén, leendő elsősöknek szól, az én ici-pici, hatalmas fiam pedig elsőős lesz hamarosan. Szépséghiba, hogy pont ma rendeltem könyveket a Pagonytól - általában onnan szoktam és ott még nem is kapható, de sebaj, majd lecsapok rá valahol. 

Szerintem már írtam róla, hogy V.A. stílusa nagyon a kedvemre való, ha könyvet írnék (talán megteszem, ha a gyerekek kirepülnek, én meg unom magam) valószínűleg ilyet írnék. Ilyesmi lenne a cél.  Nem azért, mert másolom, utánzom (ahogy Réka mondaná, kopizom (blá..) hanem mert közel áll hozzám a stílus. Szerintem egészen remek. Ő az, aki le tudja kötni Zalánt is, ami a mindenevő Réka mellett nagy szó. Zalán könnyen feladja, bár érdekes, hogy mostanában a Kincskereső kisködmönt olvasom fel nekik és olykor Zalán is fülel. Réka nagyon szereti, amit picit furcsállok, mert bár gyönyörűen megírta Móra, kétség sem férhet hozzá, de a történet maga...

Némileg lehűlt a levegő, az éjjel légkondi nélkül aludtunk. Egyből tiszta ágyneműt húztam a hűvösebb tiszteletére. Hajnalban arra ébredtem, hogy fázom. A gyerekek a napot mamánál töltötték, én meg még mindig kínlódom, hogy hogy is jöjjek szabira....De holnap letárgyalom a főnivel. 

Mamánál  immáron három cica is van, aki körül lehet sündörögni. A legkisebbe, egy fekete, nagyszemű szépségbe vasárnap este beleszerettem, miután az jót aludt az ölemben, amíg simogattam. Hatalmas volt a vágy bennem, hogy hazahozzam. Nem akartam elhinni saját magamnak, hogy így érzek. Tibi jelentőségteljesen anyósomra nézett és megjegyezte, hogy neki 3 gyereke van..... Ha...ha...ha. Aztán győzött bennem a felnőtt, - mit is kezdene a cica egész nap egyedül... a munkahelyemre csak nem vihetem be, bár egér ott is van, bőven.....- elnyomtam a gyermeki vágyat és otthagytuk a cicát, de még másnap, a zivatar alatt is rá gondoltam, hogy vajon mit csinál és nem fél e nagyon, hiszen vasárnap érkezett anyósomékhoz, távol a szobacica anyukájától, kinn a kert szabadságában és annak minden veszélyének kitéve....Ma a gyerekek meggyőződtek róla, hogy a macskosz egyenesen virul, semmi gondja, baja, nyűgje. Majd hétvégén megint meglátogatom.

Nagyon más nem történt. 

A diétámmal elég nagy válságban vagyok, a hétvégén elvesztettem egy kicsit a fejem, ettem hot dogot, pici rántott husit, fagyit, péksütit, jajjj.....azóta nem is mertem mérlegre állni. Valahogy elkezdtem szenvedni. Talán mert nem elég gyors és látványos a dolog és az agyam azt gondolja, hogy 2,5 kg fogyás nem ér meg semmilyen szenvedést....Reggel betoltam egy kis sajtot és paradicsomot (kiflivel....), majd vittem zabkását, mert tudtam, hogy délig nem bírom ki. Bébi adag csirkenyárs (konkréten a gyerekek adagjának a fele) kukoricás rizzsel, banán....Hazajöttem, kinyitottam a hűtőt és betoltam 3 grillezett virslit egy hot dog kiflivel és mustárral. Ez kb. 500 kalória, amivel horror volt szembesülni. A baj az, hogy ez sem érdekelt. Úgyhogy nem tudom, mi lesz, de remélem, hogy kitartok és nem gyengülök el. Az biztos, hogy reggelire marad a zabkása (zsírszegény tej + zabpehely és semmi, de semmi más, már áfonya sem), ebédre a 400-500 kalóriás kis porcióm....és vacsorára főtt tojás zöldsalátával (öntet nélkül) valamint egy kis dinnye, mert annak úgy sem tudok ellenállni....Mindig csak egy nappal nézek előre, ha többre is néznék, rendelnék egy pizzát dupla tiramisuval és kólával, nehogy depresszióba essek....:)  Hát ez van. Majd csak kimászok a gödörből és nem kezdek vacsorára kolozsvári szalonnát enni lilahagymával, mint főiskolás fénykoromban. Nehogy azt higgyétek, hogy híztam tőle! Egy fenét. Pedig milyen felemelő is, mennyi boldogsághormon is szabadul fel egy jóízű vacsorától....Főtt tojás és zöldsaláta, öntet nélkül. Ez lesz holnap a vacsora és semmi, de semmi más. Remélem, lesz hozzá erőm. A gyerekek lencsefőzeléket kapnak virslipolipokkal. Az talán nem olyan nagy kísértés lesz a belemnek. Anyósom küldött krumplistésztát....Hát hallottatok már ilyen kegyetlenségről? :)

Semmi különös

Péntek megint egy sötét nap volt a munka szempontjából.... hagyjuk is. Mama viszont felhívott délelőtt, hogy a gyerekek egy újabb éjszakát szeretnének nála tölteni, nem gond? Nagyon csodálkoztam, de persze semmi akadálya nem volt. Nem mondom, hogy örültem, de mondjuk azt sem, hogy kétségbeestem a hiányuktól, hehe....Tibi este 8 körül érkezett haza, rögtön azzal, hogy máris mehetünk a gyerekekért, mert haza akarnak jönni. Illetve inkább csak Réka, neki honvágya van. Na ez már ismerősebben csengett. Így hát a francia-magyar vízilabda meccs második negyedében végül elindultunk értük és  be is gyűjtöttük őket.

Nem vagyok túl jó passzban, de egyelőre a pirire fogom, mert ilyenkor minden nyűgöm előjön, minden rossz és minden bosszant. Legszívesebben egy sötét szobába vonulnék (légkondival, jó könyvekkel és egy laptoppal) és elő sem bújnék 3 napig. Ilyenkor arra is vigyáznom kell, mivel tudnak felhúzni a gyerekek, vagyis inkább az idegeimre kell vigyázni és azt mantrázni, hogy nemszámítmindegynemszámítkitérdekel....

Tibi - úgy néz ki - beszáll a diétámba. Ez csak azért érdekes, mert így tényleg főzhetek majd kétfélét. A gyerekek kedvében járóst, táplálót és finomat, illetve egy diétásat. Nagyon nem fogom túlspilázni, mert az egyik fix elem az mindig a saláta lesz, de meglátjuk. Tibi amellett van, hogy egyáltalán nem vacsorázik és ő tényleg képest ilyet művelni (én nem), de nem olyan jó ötlet ez, úgyhogy roston csirke, hal, ilyesmi, mindig lesz a terítéken. Mondjuk ebédre betolta a mama által főzött sóskafőzeléket, ami ugyan nagyon finom, de túl sok cukor van benne, úgyhogy kihagytam. Majd úgy csinálom, hogy mindenkinek jó legyen. Amíg nincs suli, megoldható, nem érzem a túlzott terhelést. Pénteken is mire fanyalodtam?? Vesztemre felnyitottam azt a nagy tárolódobozt, ami a kirakott lego friends városkát rejti....hát eléggé szétesett a mezőny....úgyhogy 1-2 óra alatt sikerült kiraknom a lego friends piacot ismételten. Felvetésemre, hogy miért nem lehetett ezt azon melegében összerakni, amikor Zalán azt leverte, Réka rögtön rávágta, hogy fél 11-kor történt a baleset, éjjel, úgyhogy nem volt rá idő....Hát tudja, mit kell mondani....

Holnap megint uszoda. Zalánnal jól megy, ügyes, úgyhogy tényleg nem kell ide úszótanfolyam, sem semmilyen úszástanár, menni fog ősztől a suliban is a dolog. Legalábbis bízom benne.

Orosz - holland női vízilabda meccs, 4:1. Hollandoknak szurkolok. 

Múlt héten megtaláltam facebookon azt a lányt (asszonyt), akivel Zalán születése után "összezártak" a kétágyas szobában. Ikreket szült és olyan vékony volt, mint egy kamaszlány. El sem tudtam volna képzelni nagy pocakkal....Elvileg nem lehetett volna senki más a szobában, ahol őt elszállásolják, mert a kicsik  a Korán várták a gyarapodást és a 2 kg-ot (asszem), de valahogy engem ott megtűrtek mellette. Talán mert egy szülésznőnk volt.

Nagyon jól kijöttünk és átbeszélgettük az egész éjszakát. Én cicin edzettem Zalánt, mert a tét az volt, hogy a súlya meginduljon felfelé és emiatt egy extra napot benn is töltöttünk a szülészeten, úgyhogy ráértem éjjel is. Elmeséltük egymásnak a terhességhez vezető utat, majd később a terhességet is, jókat vihogtunk. Megkérdeztem, hogy hívják az ikreket, mire azt felelte, hogy ők ezt nem bonyolították túl, a fiú az apja nevét kapta, a lány pedig az övét. Ezen picit meghökkentem, bár Zalán megkapta Tibi nevét is, oké, de fura lenne itthon egy Erika és Tibi, a meglévő felnőtt Erika és Tibi mellett....De egyébként ez szimpatikus volt nekem, mert mindkettőjüknek ritka és régies neve volt, úgyhogy tiszteltem ezt a döntésüket valahogy....

Mesélte, hogy 30 hét táján automatikusan befektették a kórházba ,pedig neki semmi baja nem volt az ikrekkel sem, a méhszája is bírta...de persze a gyerekekért mindent és bármit....némileg kényszerítő tényező volt, hogy a dokija csak így vállalta....Két hónapot feküdt benn a terhespatológián, ami önmagában is borzasztó szerintem, majd végül természetes módon indult meg a szülés és mivel az egyik fordult csak be, gyorsan megcsászározták. Egyik súlyra két kiló felett volt, de a kislány nem, így együtt szuszogtam a Korán. Mára gyönyörű gyerekek a facebook alapján. Persze nem jelöltem be ismerősként O.-t, csak megcsodáltam a fotókat, még ha kb. 3 évvel ezelőttiek is....

Amikor hazaengedtek bennünket a kórházból, az olyan hirtelen történt, illetve ő fenn volt a Korán és nem tudtam tőle elköszönni. Annyira előttem van, hogy kerestem tollat és papírt, hogy írjak neki pár sort, de aztán eszembe jutott, hogy a toll abban a táskában van, amit már Tibi levitt, úgyhogy feladtam, eljöttem egy szó nélkül. Ami persze annyira nem gáz, hiszen csak 1-2 éjszakát töltöttünk együtt, még abban sem vagyok biztos, hogy volt az kettő....Mégis sokáig bántam, hogy nem hagytam neki semmilyen üzenetet. 

Csütörtök a szaunában

Ma olyan meleg volt (van), mint a szaunában. Nagyjából pont. Persze nem nyávogok, mert most az irodában van légkondi. Az előző munkahelyemen is volt,  nem 35 fok volt benn, csak 30. Az előtt egy munkahellyel nem is volt légkondink ,mert a mi irodánk keleti volt és csak a nyugati irodáknak járt légkondi. Viszont kaptunk ásványvizet, védőitalként. Ha jók voltunk, üdítőt is. Mindez azonban sehogyan sem kárpótolt azért, hogy mindenről folyt a víz a munkaidő teljes terjedelmében. Most van légkondi, igaz, a szemem nem nagyon szereti, úgyhogy kikapcsolom és bekapcsolom, mint aki kényszeres, amíg nem folyik rajtam a víz, de végül is nem fővök a saját levemben egész nap....

Egész nap ilyesmiken járt az eszem:

- elmehetnénk fagyizni vagy vihetnék haza esetleg egy doboz jégkrémet....jah, nem lesznek otthon a gyerekek ma éjjel...

- palacsinta vagy gofri?....jah, nem lesznek otthon a gyerekek ma éjjel.....

- Mit ennének szívesen? Egy gyors gyros vagy fincsi hog dog? Nah....a gyerekek még mindig nem lesznek otthon ma éjjel....

Merthogy a mamánál alszik a két lurkó. Végra újra van víz mamánál. 

Szóval hazavágtattam (bár hoztak félig-meddig), majd két epizód Vészhelyzet (11. évad) alatt kisuvickoltam a konyhát. A sütőt is. A tepsiket is. Uh....Nem értem, miért nem hagyta ez a Michael Crichton (asszem ő), hogy Carter dokinak világra jöjjön a gyermeke.  Hogy lehet ennyi rémséget kitalálni? Belepusztulna egy kis boldogságba bármelyik szereplő? Mert nem egyszerű az élet, nem is habostorta, de azért hellyel-közzel vannak rövidebb-hosszabb szép időszakok is. A boldogság esetleg a sorozatból kilépőket illeti meg, már amelyikre nem zuhan helikopter, költözik másik országba, nem rúgják ki, nem lesz hősi halott Irakban vagy hal meg rákban.... Na mindegy. Minek nézem, nem igaz? 

Hajrá csajok! Hollandiával játszik a vízilabda csapat. Ésss...holnap péntek. Ilyenkor minden könnyebb és szebb....

Szörnyű szerda

Na jó, nem kifejezetten, de alliterál a szerdával.....Ez jutott legelőször eszembe, nyilván nem véletlenül...

Újabb rekord meleg közeledik, amit túl kell érni. Amíg délután kiértem a buszmegállóba (1 perc kb., de semmiképp nem több kettőnél), addigra felforrósodott a póló a mellkasomon, mivel szemből sütött a nap....Hazaértem, hűtött dinnye rögtön helyrehozott. Még nem igazán forrósodott fel a lakás, de éjjel már biztos légkondival alszunk....A gyerekek mamánál, program macskanyúzás. Remélem, mamának sikerült olykor hűvös szobába terelni őket. 

3 nap egyedüllét után az irodában lassan kezdek "befordulni".... Pedig a telefon az aztán csöngött, bár inkább ne hallgatott volna. Sok örömöm nem volt benne. Még két nap. Igaz, egy hét visszatérés után főni megint szabira megy....No de utána...Utána jövök én! Azaz megyek.

Egyébként semmi különös nincs. Leszámítva, hogy esténként veszekedés van, hogy ki hol aludjon és kivel. Már nagyon unom. Zalán az apjával akar, Réka velem, én meg - eléggé el nem ítélhető módon - Tibivel. (Nem úúúúgy! Legalábbis nem mindig.) Megegyeztünk, hogy hol egyikük, hol másikuk aludhat közöttünk. Ez egy napig működött, amikor nem Zalán volt soros, az lepaktált az apjával, hogy aludjanak kinn a nappaliban a kihúzhatós kanapén, az kényelmes. Ezt Réka támogatta, hiszen amúgy is ő volt soron a hitvesiben...Én emeltem vétót (már ha van nekem olyan), merthogy végül Tibi Zalán ágya mellett a földön aludt (finom lehetett), Réka meg keresztben mellettem. Zalán a helyén. Ki kellene tiltani a kölköket az ágyunkból, de rendszeresen esténként jön rájuk az anyásság és apásság. Nagyjából villanyoltás környékén. Vitához addigra túl fáradt vagyok többnyire, úgyhogy a mese után egyszerűen be szoktam ájulni és örülök, ha arra emlékszem, hogy lekapcsoltam a villanyt..... 

Kemény egy kedd

Ez kemény nap volt. Nagyon várom vissza a főnökömet. Alig várom, hogy újra dolgozzon. :) Én nem tudom, olyan furcsák az emberek. Felhív egy manus, hogy beszélni akar TP-vel (legyen ez a fönököm). Mire elregélem, hogy nem tudom adni, szabadságon van, viszont lenn a fiúk szívesen segítenek. Megadnám a számukat, rendben? Mire vonal túlsó végén: - Akinek a számát meg akarja adni, az nincs ott Önnel az irodában? - De, bakker, itt ül mellettem, csak szórakozom, telefonálj csak újra. Az én telefonom az én telefonom. Volt cuki is, mondja az úr, hogy hajópadlót vett tőlünk egy pakettel, és hiába mondtuk, hogy vigye el mindet, nem hallgatott ránk. Hát nem eladta az összeset egy nap alatt? Most hozathat megint, van még raktáron?? Szerencsére a főnök masszőrnője nem hívott eddig, biztos értesült róla, hogy a banda szabin van. Ez a nő nagyon fura. Mindig vihog és mindenfélét gondol, amikor én veszem fel a főnök telefonját. Hát van baj ott is.... 

Két két kilót ledobok és pont annyi leszek, mint amikor azt gondoltam, hogy ideje lenne lefogyni, "adni magamra". Erre a következő hónapban teherbe estem és 2 évig nem érdekelt a súlyom. Pontosabban van az 5 is, ki számolja? Megjegyzem, az a bizonyos szoknya akkor még rám jött, az most a vágyálmom, hogy laza legyen a fenekemen. Illetve még inkább a derekamon, mégpedig májkárosodás és vérkeringés elrekesztése nélkül....

Ebéd:  kemencében (megnézném én azt a kemencét) sült csirkemell (naggyon natúr) vajon párolt répával. Répából nagyon sok volt. Az a fura, hogy jóllaktam tőle. Mostanában kevéssel is beérem, szerintem összement a gyomrom. Ami talán jó hír. 

Vacsora paprikás csirke és mákos guba vanília öntettel (mert volt itthon beszáradt fonott kalács.) Nem ettem belőle. De befaltam az olajbogyót a hűtőből. Asszem 100 kalória. Most hogy nem égetek semmit a bringámmal, nehezebb az  1300 kalóriát nem túllépni.

Hopp, csörög a kulcs a kapuban, hazajött a csipet csapat! :) 

Hétfőn nem henyélünk

Végül is nem is volt olyan rossz nap....Reggel úgy indult, hogy találtam egy rajzszöget a kerékpárom hátsó gumijában. Gyermeki naívitással kihúztam (tudok hülye lenni), mire sziszegve távozott belőle a levegő. Nem tudom, mit gondoltam...Gyorsan visszanyomtam. Végül Tibi kifuvarozott dolgozni, a kerékpár meg megy szervízbe. Úgyis van rajta munka, az 5 és 6 sebesség nem működik, rá kellene szerelni a kis kosárkámat, ami 10 éve kb. erre vár (lassan őrölnek a malmok bizonyos helyeken), van benne egy nyolcak elsőkerékileg, amikor beakadt egy szatyi tavaly és most a gumi. Tisztára mint egy állatorvosi ló...És ami a legrosszabb, buszozok. Hjajj...

A gyerekek mamánál töltötték a mai délutánt, illetve gondolom, inkább a két macskát nyúzták kellő buzgalommal. Remélem, egyik sem nyiffan ki....Mamáéknál nincs víz, mert valami csőtörés volt és a szakemberre várni kell. Ez remélem nem lankítja a gyerekekben a kézmosás utáni olthatatlan vágyat....

Én itthon rendbe kaptam a nappalit, holnap a háló jön. Ki is vasaltam mindent, mert ennél csak melegebb lesz, ne álljon itt kazlakba. Főztem a gyerekeknek kukoricát és  vettem sárgadinnyét, én őszibarackot vacsoráztam....de egy cső kukorica belefért a keretbe. A két kiló per hó mínusz már megvan, ha így haladunk tovább,  egye fene, ha októberre leszek csak csini....csak lassan, de biztosan karcsúsodjak. Van egy szoknyám, ami 5 éve, egy rendezvényen volt rajtam, abba szeretnék belefogyni. Ha az sikerül, megzabálok öt szolnoki habos islert elégedett leszek....

Holnap Zalán ebéd után pajtizik Mátéval, Réka szabad. Még 2 hetet kell valahogy megoldani, az augusztus villámgyorsan el fog telni, tábor, én szabin....Kaptam ajánlatot Bikalról (Kastélyszálló), de most úgy néz ki, nem foglalom le, nem utazunk, inkább kifestjük a lakást, csinosítunk rajta. Tudunk élni, nem? :) Persze ez még változhat bőven, Poroszlón is gondolkodom, mert tesóm ódákat zengett róla (kár, hogy Rékáék ott töltötték az erdei iskola egyik napját) és az ott fogyasztott halászléről (mármint ahol a szállásuk volt), úgyhogy most azt várom, hogy eszébe jusson, hol is szálltak meg tavaly?? Halászlét akarok vödörszám! (Az tud diétás is lenni, ugye??) 

Múltkor lemaradt, de meg kell jegyeznem, csodálatos volt a "vizes VB" nyitóünnepsége, nekem nagyon tetszett, maradandó élmény.....Még mindig hihetetlen, hogy nálunk rendezik ezt a vb-t.....Most megy a ausztrál-magyar vízilabda meccs, potom 10 góllal nyerünk, úgy néz ki, úgyhogy csak így tovább!!! Szerdán jöhetnek az olaszok. 

Relax van és élvezzük....

Úgy szoktam kerékpározni (zsírégetés céljából a melóból hazajövet) , hogy beállítom az órát (azt a kütyüt, amit Tibi vett a bringámra) mondjuk 25 percre és aztán viszonylag intenzíven tekerek. Amíg le nem jár az idő. Általában 15 perc, olykor 20, mire beérek a munkahelyemre reggel, bezzeg hazafelé már 10 perc múlva túl vagyok a vasúti hídon, vagyis kb. 2 percnyire otthonról. Szóval még tekeregnem kell a város kerékpárútjain bőven, mire  "hazamehetek".  Ilyenkor afféle hurkokat írok le a kégli körül, mert messzire, pl. ki a Tisza mellé a sétányra valahogy nincs kedvem kimenni. Pedig ott jó sok km-t bele lehetne nyomni a bringába, de egyelőre szívesebben mozgok a városban. Ha majd kevés lesz a fél óra, akkor kénytelen leszek új útvonalakat is keresni. 

Múltkor vicces volt, mert még 2 perc volt hátra, gondoltam is, hogy egye fene, hazamegyek. Két perc nem a világ. Végül mégis mást gondoltam és hazafelé irányban a belvárosból minden zsákutcába, utcába betekertem és vissza vagy körbe....Ugyanott kétszer nem szeretek elmenni, főleg nem ugyanabba az irányba, nehogy bolondnak nézzenek. Persze nem nagyon törődik itt senki senkivel, de hát na....

A súlyom nem mozdult tovább lefelé, kezdem azt hinni, ez az ideális. :) :) :) De nem is idegeskedem vagy bosszankodom már rajta, elég, hogy egészségesen eszem és ritkán többet, mint 1300 kalória, inkább 1200 az átlag. Ez előbb-utóbb, napi 45 perc tekeréssel csak eredményhez vezet. Nem lehet, hogy nem. Nem? :) 

Ma mamáéknál volt húsleves és pörkölt ubisalátával. A pöriből nem ettem, de egy pici leves után befaltam az ubi salit. Imádom. Reggelit ettem normálisan, annál sokkal többet mondjuk, mint a gyerekek, mert Réka fél szalámis, uborkás kiflit evett, kakaót semmit, Zalán még 6 szelet szalámit a kakaójával....kiflit semmit. Az jégkrém/fagyi az egyetlen, amiről nem tudok lemondani, minden más, sütemény vagy csoki nem hiányzik. Az igaz, hogy csokiba mártott áfonyát, csokis aszalt almaszeletkéket szoktam csemegézni néha, csak egy két falatot az íze kedvéért. Vacsora pirítós és brynda sok zöldséggel.

Na átmegyek fogyókúrás blogba még a végén, jajj, dehogy akarok! Bár így is volt már olyan komment a blog történetében, hogy tök jó ez a blog, kár, hogy csak a gyerekekről írok.....Attól tartok, más témáim csak unalmasabbak lennének. :)

Kiegyensúlyozottak és nyugodtak mostanában a hétvégék, egyszerűen nem tudok betelni a ténnyel, hogy nyári szünet van a suliban. Hétvégén egyszerűen MINDENRE ráérünk és azt csinálunk, amit akarunk. Ma pl. a Nefag vadasparkjába látogattunk ki, ami ugyan pici, de mindig élmény. Ma pl. friss zölddel etettük meg a csodaszép szarvast (sajnos nem tudom, milyen fajta, gím vagy dám....) és nem tudtam betelni az állat tökéletes szépségével. Ugyanúgy a kis fürjek,és  lovak is örültek a fűféléknek. Nekem kedvem lett volna hazavinni pár pici nyuszit...Bár nem szabad, de egy pillanatra felvettem magamhoz az egyik picikét és beleszimatoltam a bundájába. Ugyanolyan nyusziszaga volt, mint az én húsvéti nyuszimnak, amit 30 éve kaptam tesómtól....és egy-két év múlva tenyészbakként végezte. Legalábbis én azt képzeltem. Igazából anyu leadta a vágóhídon. Azt hiszem. 

Na szóval szép időnk volt a Nefagon, majd jött egy illatos zápor, ami kikergetett bennünket a nyuszik közül, menekültünk a parkolóba. Úgy volt, hogy átállunk a vadasparkkal szemben levő parkolóhelyre, hogy a gyerekeknek könnyebb legyen megtalálni az autót (merthogy ők maradtak a nyulakkal, fedett helyen), de a gyerekek követtek bennünket a záporba és autóba vágták magukat.

A gyerekek egyesültek a kiscicákkal mamánál, mi meg Auchan felé vettük az utunkat, mert ott lehet kapni Csíki sört. A szomszéd utcában, a spéci sörök boltjában is, de az munkaidőben van nyitva, esélytelen...többnyire. Nem bírnám elviselni az Auchant minden hétvégén, még havonta sem, akkora, de így évente kétszer elmegy. Mindig rácsodálkozom az áraira, szóval nem véletlenül mondják, hogy ez a legolcsóbb a városban...Egyébként most Ikeába vágyom, mióta megnyílt Soroksáron, hozzánk még közelebb....A szünetben még el kellene oda ugorni...Bár Tibi óvakodik tőle...

Jut eszembe, nyári szünetben el kellene intézni Zalánnak a látásvizsgálatát, iskola előtt ajánlott minden gyerkőcnek...Mivel a várólista panaszmenteseknek 3-4 hónap a rendelőintézetben, muszáj lesz privi rendelésre menni ugyanahhoz a doktornőhöz. Na mindegy. Ugyanígy a fogorvost is le kell tudni, ne suliidőben lógjanak a suliból...A doktornéni csak egy nap dolgozik délután, többi napokon délelőtt. Ne felejtsek el időpontokat kérni....

Holnap barackszüret anyunál. Reggel még sütök egy Limara féle barackos pitét a múlt hetiből, aztán jöhet a friss cucc. Annyit aggódtunk a gyümölcs miatt a fagyok és minden féle természeti katasztrófa után....erre soha ennyi cseresznyét még nem ettem, mint idén, illetve barackot sem a Tata kertjéből....Ez jó dolog! Élvezzük. 

A mázlisták és én

Az aszkéta már csak 40 dekányira van a két kilós fogyástól, és erre a negyven dekára van még egy hetem. :) Remélem, nem hízok addig két kilót...Egyébként kicsit röhejesen hangzik, hogy egy hónap alatt 2 kilót dobok le...Azt gondolná az ember (mondjuk 15  éve én), hogy ekkora léptékű fogyás kisebb léptékű zabálással simán elérhető, de hát amint az ábra mutatja, nem....Na mindegy. Most pl. barackot ettem vacsorára és semmi mást....Ha éhes leszek, ami valószínű, akkor iszom egy pohár vizet vagy zabhelyzet rágcsálok. :))  A gyerekeknek sütöttem még husit a gyümölcsmártás mellé, mert tegnap az elfogyott.... Ebédre Cityfood-os kaját rendeltem, 450 kalória volt, valami mustáros husi petrezselymes karfiollal. Nagyon finom volt. Mai bűnöm: Két szelet barackos pite. Kis szelet....

Még tart a meleg, a fene egye meg....Alig tudtam hazatekerni délután, mert a hátsó kerekem elég lapos. Délután felfújtam. Volt még langyos zuhany és két epizód ER itthon a hűvösben...A gyerekeket meghívta Tibi ebédelni a görög étterembe. No comment....bár úgy sem ehetek én ott sok mindent, max egy görög salit vagy és tzatzikit....

Tegnap úgy erőt vett rajtam, hogy "itthon akarok lenni a gyerekekkel a nyári szünetben" feeling, hogy el is határoztam, augusztusban nem öt napot veszek ki, hanem nyolcat szabinak... Hagy pusztuljon az a szabi. Most kellek. Illetve most is. Röhej az a két nap per gyerek extra szabadság.... Általában este kerülnek haza a gyerekek, akárhol is töltsék a napot, így alig látom őket. Ilyen szempontból jó lesz a suli, mert akkor fél öttől az enyémek. :) Vagy a vívóteremé...

Meséltem már, vettem Rékának egy fehér bőrzsekit? Nem vagyok normális, az biztos. Nem BŐR bőrdzseki, legalábbis a címkéje azt írja, hogy mosógépbe is tehető. Hát nem tudom. Egyszerűen nem tudtam otthagyni 3000 Ft-ért (eredeti ára 8000). Hogy hová veszi majd fel, lévén hogy FEHÉR, nem tudom, egyelőre nagy is rá, úgyhogy hátha addigra kinő a mászóka alatt fetrengős korból. No chance. Mivel a királylány elejtette, hogy a "melltartó" is divatos az osztályban (ő úgy fejezte ki magát: MENCI), vettem neki Tesco-s kószálásom során kettőt. Nincs kosara, csak egy top, de Réka nagyon odáig volt érte....Te jó ég, nem adok neki többet 1-2 évnél és lesz neki melle. Ha belegondolok, hogy én olyan vézna voltam, hogy hetedikben is akkora mellem volt, amit nyugodtan jellemezhettek volna úgy, hogy ha borogattam volna, el is tűnt volna talán....Hogy Réka mekkora abból is jól látom, hogy  ha rámfekszik (amikor összebújunk), nem kapok levegőt...

Ha tovább hűl az idő, sütök még egy adag pitét a barackból, a maradékot pedig felezve, magozva lefagyasztom. Hétvégén úgyis jön az utánpótlás friss barack, hehe....Ha már hétvége, akkor moziba is kellene látogatni, ez a GRU3 birizgálja a fantáziámat. Úgy láttam, augusztus elejéig nyomják a Tisza Moziban. 

A gyerekek nem vágynak vissza a hegyek közé, a mázlisták.....

Aszkéta jelentkezik

Délután öt után tepertem haza a munkahelyemről, a szokásosnál egy kicsit később. Rekkenő még a hőség, ami különösen képen vágott miután egész nap a légkondis irodában ücsörögtem. (Néha lemásztam pisilni, de menekültem vissza a hűvösbe.) Itthon várt néhány gombóc fagyi, amit Tibi hozott a cukrászdából...hát régen voltam ilyen hálás valamiért. Annyira jól esett. Gondoltam rá, hogy lezuhanyozom, de mivel úgyis vacsorát terveztem főzni, hát kihagytam, a konyha úgy sem légkondis...

Hétvégén mindkét mamánál barackot szüreteltünk és mivel én nem tudtam még rávenni magam, hogy lekvárt főzzek belőle, hát a héten egészen biztosan barackot eszünk barackkal. A jövő héten is, mert akkor érik le a másik fele a fáról.  Ma sütöttem is egy kis Limara féle sárgabarackos pitét, de fájdalmasan kevés barackot préseltem bele. Na mindegy. Lehet, hogy minden nap barackos pitét fogunk enni a héten?

Amíg a gyerekek térültek fordultak a tepsi körül, dekorálták a pitét, Rékát azon kaptam, hogy messanger-en megmutatja a sütit a barátnőjének. Micsoda modern időket élünk! Figyelmeztettem, hogy engem hagyjuk ki a moziból, mert egy szál melltartóban és virágos bugyiban tevékenykedtem és nem vágytam idegen tekintetekre...

Egyébként Zalán belerázódott az úszásba, vasárnap látogatást tettek a gyerekek az uszodába Tibivel (ugye amíg én a barackot szüreteltem/arattam/takarítottam be) és azzal jöttek haza, hogy Zalán tízszer átúszta a versenymedencét. Hoppá! Erre nem is számítottam. Kicsit tatás a stílusa, vagyis a lába nem ugyanazon a vízszinten tevékenykedik, mint a buksija, de majd a szakosztály csak csiszolja a stílusát. A lényeg, hogy stabilan ússzon, mire eljön a szeptember és erre most már minden esély megvan.

Csütörtökön lesz egy hete, hogy hazaérkeztünk Szlovéniából. Igazából szerda éjjel érkeztünk, de már csütörtökön gurultunk be Szolnokra. Másnap eléggé kerestük a helyünket mindketten és másról sem volt szó, mint Szlovéniáról itthon, elemeztük az élményeinket Tibivel. Mintha a lelkünk átmenetileg picit ott ragadt volna. No azóta utolért bennünket szépen lassan, de tény, hogy visszavágyunk....

Na viduljunk fel, jöjjön egy Zalán mondta!

Zalán egyik este felveszi már az őszre vásárolt pizsamáját. A 30 fokban furán fest a hosszú ujjú és szárú pizsamában, de tény, hogy nagyon helyes rajta az a sok markoló. Másnap reggel ahogy öltözködik úgy elhajítja a pizsamát, hogy az már művészet. Rászólok, hogy a pizsamát hajítsa be az ágyába, legyen olyan jó. Jövök megyek, de a pizsama továbbra is ott terpeszkedik a szőnyegen, mint egy körberajzolt hulla a padlón. Szólok hát újra, majd újra, de Zalán a füle botját sem mozdítja. Úgyhogy kissé felemelem a hangom, mire Zalán őszinte meglepődéssel a hangjában felkiált:

- Az a pizsama még mindig ott van??? 

Nem, dehogy, megtanult járni és bemászott a párnák alá.....

...

Szlovéniában egyik este vacsoránál ettünk és ittunk, csak úgy sürgött körülöttünk a tulaj. Egyszer csak Réka felhörpinti a frissiben kihozott üdítőjét és ahogy megtörölte kézfejében bájosan a száját, máris kért egy másikat. Egy Fantát. Ha 30 másodperccel korábban jut eszébe, még elcsíphette volna a pincért, de így türelemre intettem. Ő azonban nyafogott így és úgy, mire azt találtam mondani, hogy menjen szépen oda a bárpulthoz és kérjen egy üdítőt. Erre megkérdezte, hogy hogy kell kérni üdítőt. Ő ugyan angolul nem tud és ilyesmit kérni még németül sem tanultak, úgyhogy segítsek. 

- A Fanta, please. - vágtam rá a legegyszerűbbet, mert nem gondoltam, hogy egész mondatot belé kellene vernem, plusz eszembe sem jutott, hogy tényleg kér egy üdítőt. Erre kisétált a bárba és egy fél perc múlva már fordult is a fantával. Ugyanolyan diadallal, mint június közepén a kitűnő bizonyítványával. Fülig érő szájjal és szökkenve, pedig a pohár tele volt az itallal. Megtapsolta az asztaltársaságunk. Erre jött a sluszpoén, Zalán is eltűnt a bárban, majd némi faggatás után felbukkant legsugárzóbb mosolyával és egy pohár kólával. Hát ezek a gyerekek nagyon nőnek....

Tegnap, szabadságom utolsó napján Harry Pottert kellett felolvasnom Rékának. A harmadik kötet végén járunk, olykor Réka magától olvassa, de persze jobban fekszik neki, ha én olvasom fel. Totális izgalom uralkodott a gyerekeken  egész nap. :) Nekem ez a kedvenc kötetem, úgyhogy örömmel olvastam neki. Persze estére a nyelvem és úgy egyáltalán a beszélőkém nagyon elfáradt.....Remélem, a negyedik kötetet már egyedül olvassa, bár annyira az nem egy mestermunka (szerintem) és nem is neki való még....

Ami a fogyókúrámat illeti, megrekedtem 1,5 kg fogyásnál az utóbbi 3 hétben. Nem megy lejjebb egyszerűen az a ronda mérleg. Persze a szlovén időkben eszegettem egy kicsit többet, mint 1300 kalória...A kalkulátor szerint szeptember közepére elérem a vágyott 6 kiló fogyást....Szeptember közepére?! Amikor már kabátba burkolózhatok?? Amúgy meg már abban sem vagyok biztos. Mármint a szeptember közepében. Szomorú ez, régebben heti 2 kiló is lement csupán annyitól. hogy egy picit odafigyeltem mit eszem....Ezt teszi a hajlott korom. Mozogni is kell (napi 45 perc kerékpározás) és enni sem ehetek....Úgy is alig fogy rólam a zsírpárna.....Nem tudom, még meddig bírom az aszkétaságot....

Holnap dolgozom megint....

Vége a júliusi szabinak, holnap újra dolgozom. Ez nem annyira jó hír, de szuper hír, hogy az iskolai vakáció még javában tart. És még egy hónap múlva is tartani fog, hehehhhe...Amíg az tart, az ég számomra be nem borulhat. :) Továbbgondolva, az megint nem annyira jó hír, hogy a főnököm 10 nap szabira megy szerdától kezdődően, de majd csak túlélem...Fura és egyben elég szégyen, hogy közben a szabi alatt egyáltalán nem hiányzott a blog. 

Hoztam néhány nyaralós képet. Szlovániában jártunk, így utólag fájdalmasan rövid 4 napot töltöttünk ott. És visszavágyunk. Ahogy sógornőm előre megmondta, majdnem annyira, mint tavaly Erdélybe...De hát így van ez, egy jól sikerült út után mindig ez van. 

Első megállón Maribor volt, talán egy órányira található a határtól. Az egyetem mellett parkoltunk, az óvárosban, ahol a szökőkút mentén a gyerekek rögtön megtalálták a galambokat. Volt nálunk néhány zsömle, muszáj volt adni belőle. Később sétáltunk egy jót az óvárosrészben. Nagyon helyes város.

Utána a gyerekek bekómáltak az autóban. Le sem tagadhatták, hogy testvérek. :) :) :) 

Jah, ez még mindig Maribor. Állt ott egy 400 éves szőlőtőke. Ott virít ennek a háznak a homlokzatán. Mai napig szorgosan terem, mi meg szorgosan fotózkodtunk és pózoltunk körülötte...

Megérkeztünk!!! Csak 20 percnyire mindössze a tengertől.....

Reggelizik a banda

Postojna, világhírű cseppkőbarlangnál

A cseppkőbarlangban piszok hideg volt, Zalán majdnem megfagyott, de a zoknival hiába kergettem, fel nem vette volna, amíg jégtömbbé nem fagy...Réka elvolt, jómagam csak a kisvonaton fáztam és lebegett előttem egy újabb tüdőgyulladás sötét árnya. De elhessegettem! Nem is ez a lényeg. Csodaszép volt minden és emlékezetes.

A szálláson meglátogatott bennünket a falu egyik ebe....Kapott simisimit, egy tál vizet, pár jó szót, aztán többet nem láttuk. :) 

Predjama kastély....az utazás fénypontja, az egyik mindenképpen. :) 

Lipica

A bejáratnál röhögőgörcsöt kaptam, mert közöltem a jegyárakat Tibivel. Tanulmány volt az arca. A belépőjegyek Szlovénia szerte igen borsosak, abszolút nyugati szintűek...így aztán lemaradtunk a spanyol lovasiskola bemutatójáról a helyi lipicai lovakkal és beértük az összesen 52 EUR-ért kínált angol nyelvű idegenvezetéses körsétával a ménesbirtokon. Klassz volt. Főleg a kiscsikókat látni....

A lovarda és Európa egyik legrégibb istállója....

Ez már Piran és a tenger, amit a gyerekek a legeslegjobban élveztek. Nekik ez volt az egészben a lényeg. A VÍZ. Igazi halacskák. :)

Réka cica álma

Házigazdánknak borászata is volt. Kínált szarvasgombás sajtot például, ami valami egészen fantasztikusan finom volt. Azt végül nem vettünk, de gyümölcslikőrt és egy üveg MUSCAT-ot igen. Olyan finomak, hogy egy egész hordóval is elgurítottunk volna, ha lehetett volna....Ez pedig nagy szó, mert mi kizárólag magyar bort iszunk alapból....

Házigazdánkkal. Én alszom mellette, de sebaj, tényleg szuperjó szállásunk volt, le a kalappal.....

Zsákmány :) 

Bledi tó varázslatos partján. A gyerekek depresszióba estek, mert nem számoltunk azzal, hogy itt is strandolhatnánk. Minden a bőröndök mélyén figyelt. Csak 2 óránk volt itt szétnézni, pedig akár 2 napot is el lehet itt tölteni a környéken. Hát...a mi képünk nem lett tökéletes, de már megszoktam, hogy Tibiről képtelenség előnyös képet készíteni. Ő ugye mindig a túlsó oldalán áll a kamerának, itt befeszül és kényszeres lesz :) :) 

Várkirálynő a Bledi várban

A hegyek engem mindig lenyűgöznek ...... 

Szép volt, csodálatos volt és bár nem volt olcsó, jövőre akár vissza is masírozhatunk.....Immáron nagyobb figyelmet szentelve a tengernek.