Elvarázsol......Eurovision 2017

Gina egyébként szolnoki lány, úgyhogy külön büszkék lehetünk rá (Verseghys, úgyhogy emiatt még büszkébbek.) Régen imádtam egy dalt ennyire, mint ezt. Olvastam, hogy sokakat egyenesen idegesít és minden bajuk van vele, de aki meghallgatja a CD verziót....annak igazából sok kérdése nem lehet.

Tanulni, tanulni.....tanulni....

Szombaton nem volt kedvünk tanulni, úgyhogy igencsak hanyagoltuk a témát. Péntek ugye szabad, az az egyetlen délután az egész hétben. De vasárnap muszáj volt valamit fakítani. Volt matek házi, 2 feladat, de az jó összetett, kb. fél óra kellett, mire a sok kivonást és összeadást Réka elvégezte. Nem néztem át, nem húztuk vele az időt. Németből új szöveget vettek, ennek szavait meg kellett tanulni, rabló, távcső, meg ilyen finomságok. Kedden felelnek belőle, öt szó, ahányat tud, olyan jegyet kapnak. Gyerekbarát, nem? Fél óra itt is volt, mire megtanultuk a szavakat és kijavítottam, amit szótárfüzetbe firkantott. Minden keddre írni kell egy külön füzetbe egy oldal német szövetet. Ezt úgy szoktuk megoldani, hogy magyar mondatokat diktálok, ő meg leírja németül. Pl. Én főzök főzeléket, te sütsz tortát. Én és anyu a konyhában vagyunk. Apu a nappaliban olvas. A kutya kutyaházban húst eszik. Meg ilyenek. Utána átnézzük a helyesírási hibákat, ha vannak egyáltalán. Fogalmazást is kellett írni értelemszerűen magyarból, ami idén (még?) az olvasás jegy része LENNE, de még élesben nem írnak semmit. A héten 4 kép alapján kellett összeütni valamit egy balatoni családi horgászatról, ahol végül egyedül a kutya fogott valamit. Ezt már teljesen egyedül írja, amire büszke vagyok, mert azért fogalmazást írni nem egyszerű. Általában 3 oldalt kapar, aztán jót röhögünk azon, amit kitalált. Szeret fogalmazni, az én lányom. :) :) :)

Csináltunk egy kis Zrinyit is, megkérdeztem van e kedve, és volt. Ennyit. Kb. 10-15 könnyű és közepes feladat után eluntuk a dolgot, helyenként az én tudományom is megállt, úgyhogy felejtettük az ügyet. Kedden TZ-t írnak környezetből, úgyhogy átnéztük a főbb sarokpontokat. Időjárás elemei (vagymi), mire vagyunk büszkék lakóhelyünkön, domborzat elemei, égtájak....Kb. egy órában mindent átvettünk. Lehet, hogy nem is volt annyi. Nyelvtanból a főneveknél tartanak, csak a házit csináltuk volna meg, de kiderült. hogy készen van. Végre valami kész van. Olvasásból meg kellett tanulni a Vérszerződést kötő vezérek esküjét, a törzsek nevét és a főnökeikét is. Nyavalygott csütörtökön, hogy ő ezt nem tudja megtanulni, egyest fog kapni. Persze, amikor sosem hallom verset tanulni, egyszer csak tudja. Azt játszottuk, hogy én vagyok Álmos vezér udvari kikiáltója (némi képzavar, de teljesen bejött) és felolvastam vagy négyszer az eskü négy mondatát mély átéléssel. Meg is tanulta, úgyhogy hétvégén már csak egy-egy szótévesztést kellett csiszolgatni.   Ezzel hétvégén megtanultuk, amit lehetett előre, mert kedden és csütörtökön ugye edzés van. Hét közben meg pont elég lépést tartani a némettel és az aktuális házikkal.

Ja és ott van A Két Lotti, mármint a az olvasónapló, amit szintén csinálni kellene,. hogy mielőbb befejezzük még az év vége előtt, mert akkortájt nagyon nem azon lesz a hangsúly. Minden fejezetről 3-4 oldalt kell írni...hát baromi lassan halad a dolog. Ezen a hétvégén nulla fejezetet dolgoztunk fel, úgyhogy majd következő héten.....amikor is szombaton farsang lesz Rékáéknak, hétfőn meg matek és nyelvtan TZ-it is írnka....Jajjj, de jóóóóó....

Shape of you

Hát sok mindent akartam írni, mesélni, csavarokkal és fordulatokkal, hogy egy kicsit rágjátok a körmötök (már aki még olvas) de mára mindet túlhaladta az idő, úgyhogy csak annyit: némi agónia után Zalán jobb felső egyeskéje megadta magát az időnek és kipottyant. Ezt csak onnan tudjuk, hogy fekete űr tátong a szájának azok tájékán, mert a fog maga nincs meg. Sőt, mi több, Zalán nem is vette észre, hogy egy foggal kevesebbje van, Réka kiáltott fel egyszer csak, hogy hát fog az meg hol??? Zalán kutatta párnán és szőnyegen, ágytakarón és legós dobozban, ám eleddig nem kerül elő.

Istenem, olyan nagyfiú már! A kihullott fog alatt ott virít már a maradandó....Megöleltem, megpusziltam, beszippantottam a nyaka illatát, ahogy mindig szoktam, hehe....Aztán kapott egy kis doboz legót a Müllerben, mert arra gondoltam, hogy még két pillanat és már nem is vehetek játékot neki, olyan nagy lesz. Brühühü....Persze ez vicc, de mivel kétségbeesett könnyes szemmel nyugtázta, hogy a Fogtündér nem találja majd meg a fogát, ezért muszáj volt gyorsan megígérni, hogy most kivételesen ÉN leszek a fogtündér.

Tegnap volt a bizonyítványosztás, mutatnám a bizonyítványt, de sajnos Rékácska az iskolában felejtette a füzetecskét.  Eléggé meglepődtem, bár jellemző rá......no semmi gáz, mire való a Moza napló? Ott fehéren-feketén áll minden. Igazából mindenből ötöst kapott, kivéve erkölcsből, amiből kiválóan megfeleltet. Dicséretet énekből, rajzból és technikából....ami a tavalyi MINDEN tantárgyból dicséretes maximális teljesítménytől elmarad, ám nem történt dráma. Egyrészt mert ez nem második, hanem harmadik osztály, ami egy másik szint, másrészt a tantónénik változtak, ők pedig állítólag nem osztottak dicséretet főtantárgyakból egyáltalán. Állítólag. Majd év végén.

 Sok sok sok csupa ötös. Decemberben még úgy tűnt, hogy nagyon könnyedén, kirázza a kisujjából, ahogy egyébként ez elvárt tőle valamilyen szinten.....aztán jött egy csomó ilyen és olyan dolgozat és végül bizony felelnie kellett a német ötösért. Nem volt kétséges, hogy meglesz, de mégiscsak jelzés értékű, hogy nincs könnyű dolga senkinek, aki tagozatos. Ők nem úgy tanulnak németül, mint annak idején mi, hogy 1. Lektion, Ankunft an Budapest....leckét elolvas, szavakból dogát ír, kész, 2. Lektion, hanem itt mindig mindent tudni kell. Ami nem egyszerű. Ha új szó jön, annak egyből veszik a többes számát, ha főnév, a helyesírását tudni kell, leírni nagy betűvel kell, hisze főnév. Ha ige, ragozzák, helyeírás, jelentést sem árt tudni, úgyhogy hajajj...Mindezt úgy, hogy magyar nyelvtanból még nem tartanak csak a főnévnél, még az igét el sem kezdték, csak sejtették egy ideig, mint macska az esőt, hogy mi az. De Réka egyelőre szereti és élvezi, hogy egyre több mindent tud már.... Viszont látom, hogy ha itthon egyikőnk sem beszélne németül, hamarosan gondban lennénk. Minden nap így sem foglalkozunk a némettel egyébként, a péntek és az egyik hétvégi nap lemarad, de egyébként folyamatosan készülünk.

Na kicsit elkanyarodtam, mit is akartam még mondani? Fogalmam sincs.

Megvan, filmek. Elkezdtem nézni a Homeland második évadát. Nekem az első nem jött be igazán, bár fánkot jól lehet rá sütni. A pilot kifejezetten unalmas volt, és igazából csak a legvégére pörgött fel kellőképpen. Ahogy beállítja a CIA-t szerintem egy vicc, bár nyilván honnan tudnám én, hogy az milyen? Ott, amikor lenn a pincében a pasas az alelnökkel van összezárva és rá van tekerve egy bomba....na az nagyon jó alakítás volt Brody-tól. Úgy vélem, megnézem a másodikat is majd azért, ha minden igaz... Tegnap a Boychoir című filmre főztem vacsorát. Ez lényegében egy fiúkórusról szól Amerikában,  illetve egy fiúról, akit meg kell "szelídíteni". Ezt valamennyire Dustin Hoffman, mint tanár megteszi.  Hm, nem rossz film, de a végét meglepetősen összecsapták, hogy az ember csak pislog. Viszont végre láttam egy R. Gosling-os filmet végre valahára...azt, amiben az Antony Hopkins karaktere megkísérli megölni a feleségét. Hát tényleg van ebben a pasasban valami. Mármint R. G.-ben, merthogy azt régen tudom, hogy A. H. zseniális. Tetszett, no. A Szultánáról teljesen lejöttem, elvesztettem teljesen az érdeklődést, amióta Ahmed szultán visszaadta lelkét a teremtőjének. Fájdalmasan fiatalon, sajnos, ahogy az a történelemben valóban megesett.

Ennyit filmekről. Meg A DAL 2017....Elmondom, mely dalok az én kedvenceim.
- Mrs Colombo
- Kása Juli dala is megfogott-
-  Gina az esős dalával
- Kalandor - az nagyon jóóóó! - de azt csak a youtube-ról ismerem. :)
Most azt látom, hogy igazán átütő és Euroviziós dalunk idén sincs, de Bayer F. óta nekem egy dal sem tetszett igazán, úgyhogy nem tudni. Majd a döntő előtt még írok erről, hogy állunk addigra. Én nagy hibának tartom, hogy nem a közönség szavaz 100%-ban....

Most pedig Ed Sheeran-t hallgatunk Shape of You...Tibinek nagyon bejön. :)

Majdnem hétvége....

Még a héten egyáltalán nem volt időm írni. Igaz, a hét elején kedvem sem. Ez a veronai buszbaleset finoman szólva megráncigált...A múltkor tisztelettel néztem egy buszmegállóban ácsorgó kamaszlányra. Minden ember micsoda érték! Azon is morfondíroztam, hogy a legelső tragédia, ami hasonlóképpen megrázott életemben az a dunblane-i mészárlás volt. Annak idején éppen Angliában időztem, amikor egy pasas besétált egy skót (remélem, jól emlékszem) iskolába és lemészárolt vagy 15 gyereket és a tanítónénit. Csak úgy, különösebb ok nélkül, mert hogy mi oka lenne kisiskolásokat gyilkolászni? Az egy hatalmas sokk volt. 18 évvel ezelőtt pedig egy hasonló buszbaleset történt Ausztriában, ahol szintén sok fiatal, középiskolás meghalt. Csak a búcsúztatásukra emlékszem, sok fehér koporsóra és hogy csak úgy potyogtak a könnyeim, vég nélkül....Ez a veronai azonban még ennél is jobban megrázott....nem tudom mással indokolni, mint hogy nekem is gyerekeim vannak. Valahogy szembesültem vele, hogy bár eléggé kicsi a valószínűsége, azért mégiscsak van esélye annak, hogy elveszíthetem őket. Ez a gondolat pedig a legrosszabb, amit csak el tudok képzelni...Brr...ne is menjünk bele!

Kedden Rékácska fél nyolckor belejelentette, amikor már harcra készen semmi más dolga nem lett volna mint hogy csizmát és kabátot kapjon magára, hogy nem érzi jól magát. 10 óráig ugyanott feküdt a kanapéra kuporodva - Tibi elmondása szerint - majd összeszedte magát és a nap további részében kutya baja nem volt. Nem tudni, mi ütött belé, de már két napot leigazoltam csak ebben a félévben, egyetlen maradt a második félévre, úgyhogy ha bármi rosszullét gyötörné a királylányt, kénytelenek lesznek elmenni a doktornénihez és igazolást kunyerálni.

Délután Zalán debütált a Törp Suliban. Meglepően sok, több mint 45 leendő elsős szorgoskodott három tanteremben egyszerre, egy kreatív óra, egy sakkpalota és egy német óra várt rájuk, persze rövidítve. A kreatívról lemaradtam, mert igen munkahelybarát módon 4 óra nulla nullakor kezdődött a program. Tibi szerint ügyes volt, egy hóembert barkácsoltak. Jött a sakkpalota, ahol meglepően aktív volt és kérdésre is válaszolt. Le voltam nyűgözve. A német órát pont az a némber tartotta, akik egyáltalán nem szeretek...de mindegy, a színekkel foglalkoztak illetve folytatni kellett egy színsort - rot- blau- grün - lila- rot - blau---hogyan folytatódik? A lapokat összeszedték, ahogy a kis hóembereket is, ebből próbálnak majd eszkábálni némi véleményt, hogy melyik gyereknek melyik osztályt javasolják majd áprilisban. Ami nem annyira jó, jövő alkalommal már a folyosón kell várni a gyerekekre, nem mehetünk be az órákra. Hm....

Zalánnak erősen mozog a jobb felső egyeskéje. Mondhatjuk, hogy csak az imádság tartja, bár imádkozik érte a fene. Most azon parázok - mindig kell valamin - hogy nehogy a torkán akadjon, ha egyszer megszabadul az ínyétől. Réka is megette annak idején az elsőt a bolognai makarónival az oviban....Az alsó bal egyeskét ugye annak idején kiverte neki Réka, de még szerencse, mert már mögötte ott jött a maradandó. A jobb alsó egyeske becsusszant valahogy középre, mármint a tejfog és mögötte nyomul igen sikeresen a maradandó, igyekszik szegényke a helyére. Hát ilyen izgalmak folynak Zalán szájában!

Tegnap megvolt az a lisztérzékenység vizsgálat, amire még szeptemberben iratkoztam fel és aztán idővel teljesen el is felejtettem. Előtte levő nap szólt az óvónő, hogy meg fogják szúrni, itt akarok lenni? Pislogtam, mondom, nem. Nem? Nem. Biztos túléli. Nem vénából csapolják le fele vérét, ugye? Nem, persze, csak az ujjacskájából kell egy csöpp vér. Nagyszerű, akkor biztos megoldják. Jött is eredmény még aznap, hogy NEGATÍV, hurrá. Nálunk volt egy olyan év, amikor az önkormányzat finanszírozta a nagycsoportosok glutén szűrését. Az összesét.  Ez azért fontos, mert ennek kezdetben az égvilágon semmi tünete nincs, amikor már van, hasmenés, puffadás, ezaz, akkor már a bélbolyhok nem annyira vigyorognak. Ezt mesélte nekem egy anyuka, akinek a lányát egy ilyen szűrésen lisztérzékenynek találtak. Na azóta tervezem, hogy csináltatok egy ilyen tesztet a gyerekeken. (Habár nekünk sem ártana Tibivel, ami azt illeti....) Na szóval Zalán makkegészséges liszt szempontjából.

Rékáék holnap matek dogát írnak. Kivonás becsléssel és ellenőrzéssel. Annyira örülök. Kedden környezet TZ. Mágnes, égtájak, Himnusz írója, zászló színei...van itt minden téma. Aztán ott van a magyar, amiből meg kell tanulni a Vérszerződés szövegét. Látszik, hogy én még a szocialista érában voltam diák, mindez nem szerepelt a tananyagban. Egyébként - remélem - nyugodt  hétvégénk lesz. Holnap bizonyítvány osztás, de a MOZA naplóban már ott virít a félévi lezárt eredmény elvileg. De majd holnap meglátjuk.

Éssss holnap végre péééntek! Hurrá! Megint mocorog bennem a kisördög, hogy fánkot süssek....De a gyerekek gofrit kértek tejszínhabbal és nutellával. Úgyhogy az lesz. Meg remélem, egy kis pihi.

Gyász

Reggele a gyerekek még aludtak, amikor kicsoszogtam a nappaliba és vasaltam egy adagot. Azután, ahogy végeztem, illetve a filmnek is vége lett, amit a számítógépről követtem, gondoltam, bekapcsolom a tévét, amíg rendezkedem. És akkor elcsíptem a sajtótájékoztató legelejét. Hogy buszbaleset történt. Egyből kirázott a hideg, végigfutott valami a gerincemen, szinte bénítólag hatott. Nem gondoltam semmit, csak hogy hány áldozat lehet? Kik azok? Mekkora lehet a baj, ha a külügyminiszter öltözik feketébe és áll ki a sajtó elé? Aztán elmondott szépen mindent, nekem pedig szivárogni kezdtek a könnyeim, egy idő után azt sem tudtam, mit pakolok jobbról balra. Amikor előjött 5 perc múlva Zalán, pizsamában, maga köré tekerve a takaróját, annyira örültem, hogy megölelhetem, hozzám bújhat és végtelen számú puszit nyomhatok a kobakjára. Tudom, hogy szánalmas és önző ez is, de óhatatlan szerintem, hogy akinek van gyereke, ilyenkor rögtön a sajátjára gondol.....

Később lettek számok is, statisztikák....minden részlet, borzalmas és rettenetes. Nincsenek is rá szavak. ....Napközben nem is igen kapcsoltunk be tévét, még akkor sem, amikor éppen megtehettük volna. Este  valamelyik rádióban hallottam felcsendülni Mozart Requiem-jét....ami egy csodálatos zenemű és ha ezt hallom megáll az élet. Akkor is könny szökött a szemembe, amikor eszembe jutott a borzalom....Gyertyák gyújtottunk este az emlékükre és hétfőn nemzeti gyász. Nem tudok semmit mondani. Örök nyugodalmat az elhunytaknak és vigaszt a családoknak! Ha egyáltalán létezhet ilyen....

UI: Pénteken szerkesztettem a céges facebook oldalt. Találtam egy "Weekend- loading...please wait"  képet....ami nagyjából tetszett péntek dél tájban....Egy dolog nem annyira, hogy nagy fekete háttérbe illesztették be a fehér betűket. Hát fekete hétvége lett rendesen....

Vegyes

Reggel azzal ébredtem, hogy de jó, nincs suli, hurrááá! Aztán kissé keserűbb lett a szám íze, mikor a kótyagosság elillant a fejemből (bizonyos szinten) és ráébredtem, hogy viszont dolgoznom azt kell….Azért sokkal jobb így, mennyivel könnyebb! Ezért nagyon nem várom, amikor már Zalán is iskolás lesz…..Azt sem, hogy jövő héten kezdődik a Törpsuli, de majd lesz valahogy. Végigüljük, jófiú lesz Zalán, aztán hazajövünk. Illetve én majd rohanhatok Réka után edzésre.

Rékának eltűnt a múlt héten a környezet könyve. Kerestük itt és ott, felforgattuk a lakást (bár éppen egész rend volt), de nem lett meg. Az osztályból sem jelzett vissza senki, hogy megtalálta volna. Szóval rendeltem egy másikat. Ez már a második könyv ebben a tanévben, amit elhagy a csaj. Persze a tolltartó sem lett meg, bár az állítólag a táskájából tűnt el. Nem tudom, mert ott volt mellette a telefonja, ami azóta a fehérneműs fiókom állandó lakója, azt nem vitt el senki. Elképzelhető ilyen? Szóval Rékának, hogy ha még egyszer az iskola folyosójának közepén találom a táskáját, nyitott állapotban….nem is tudom, milyen büntetést kap, de az biztos, hogy megemlegeti. Vigye be a napközis terembe, ha már oszlik a tömeg (ha van egyáltalán). Nem érdekel, hogy tilos, üzenem a tantónéninek, hogy nem tudok több tankönyvet vagy tolltartót venni a gyerkőcnek, viselje el a táskáját a termen belül.

 

A hosszú hétvégére 4 oldal matek házit kaptak. Németből elvileg képben vagyunk, de azt ugye folyamatosan görgetjük, ismételjük, úgyhogy az már mindennapos a tanulnivalók listáján. A ragozott igék helyesírásával azért meggyűlik a bajunk, úgy látom, kell a gyakorlás. Sajnos. Más háziról nem tudok, bár biztos van, ott figyel pl. a környezet, amit már múlt hétvégén sem néztünk át, mert ugye könyv nélkül bajos a dolog.

Tegnap megírtam a 2010-es Zrinyi matekot hibátlanra. Olyan büszke voltam magamra!!! Igen, a harmadikost írtam. Egész pontosan a megyeit. 25/24 lett igazából, az utolsó feladatra már nem volt energiám, amikor megláttam, hogy vagy 8 sor maga a feladat. Réka is jó lenne, ha ilyesmit tudna, de úgy néz ki, nem nagy ász matekból, már látom. Ügyes, ügyes, könnyedén ötös - egyelőre -  de nem kiemelkedő a logikája (vagy ami ehhez kell), nem ez az útja. Nyilván a gyakorlás lendítene rajta, de van az osztályban olyan gyerkőc, aki ismételni tudja az én teljesítményem, nem azért, mert 40 éves, ő sem lehet sokkal több 9-nél….. Persze nézzek tükörbe, miből voltam én valaha kiemelkedő életemben? Iskolai szinten? Semmiből, aztán mégis itt vagyok. Legjobb teljesítményem egy középiskolai történelem verseny, én írtam a legjobbat az osztályból. Csak azért nem az évfolyamból, mert a másik osztály ismerte előre a feladatsort. Na mindegy. Az a lényeg, hogy ügyes, vág az esze a leánykámnak. 

 Állítólag eltávolították azt a napközis tanárt, aki napközi időben az egyik kisfiúnak adta ki a fegyelmezés feladatát. Az volt a dolga, hogy aki nem tanul, annak levegye a szorgalmát a táblán. Volt, akit sikerült kettesig letornázni, csak mert némán bambult maga elé a szerencsétlen, fáradt kisdiák. Egy szót sem szólt, csak éppen nem írt vagy számolt, gondolkodott. Ezalatt tantónéni nyomogatta a telefonját. Hát nyomogathatja máshol. Persze nem emiatt rúgták ki, volt rá panasz bőven.

A gyerekek fánkot kértek, úgyhogy ma este ismétlés volt. Finom lett, de szalag sehol. Még annyi sem, mint a múltkor. Nem baj. Hozzá nyírségi gombóclevest rittyentettem, holnap vasi pecsenyét készítek ,ahhoz beáztatom a husit este, holnap csak sütni kell. Fánk….nem csodálatos már maga a szó is? Ahogy kimondom, elönt az az érzés, ami egy baracklekváros fánk bekebelezése során érezni szoktam. Fánk. Az egyik legszebb szó.  Na mondjuk, március elején alapítványi bál és még nem vettem ruhát….Aztán meg majd megsértődöm, ha tehénnek néznek és esetleg XL-es ruhákat akasztanak le nekem a vállfáról….

Rékának furulyavizsga ma délután. Rettenetesen sokat gyakorolt rá, talán fél órát egész héten. Mondhatni, hogy erősen lámpalázas.  Azt mondta, jól ment a zongorás próba kedden, nagyon szépen szól a furulya és a zongora együtt. Én azért látom rajta, hogy már a fuvolára fáj a foga, szokott „légfuvolázni”….Hát nem tudom, ha abból is annyit fog gyakorolni, mint a furulyából, ugyan, mi értelme van. Persze csinálja, ha szeretné….első évben talán még nem kell megvenni a hangszert. Asz egy picurkát drágább, mint a furulya volt. Ami a furulyát illeti, annak lőttek, mert a tanárnő bejelentette, hogy félidős terhes a NEGYEDIK gyermekével. Nem tök jó? Meséltem Tibinek, mi volt az első reakciója? Na kitaláljátok? Várok……..

Tibi: Mivel foglalkozik a férje??? Mi a foglalkozása, hogy el tud tartani négy gyereket???

Jellemző. Én bezzeg arra gondoltam, hogy milyen jó neki (R. néninek), három szép gyerek mellé (már mind iskolás) jön egy negyedik. Nekem teljesen elég ez a kettő, néha még soknak is érzem (pedig nem, csak a 24 óra kevés egy napra) ….de azért egy pici baba....Ha idepottyanna hirtelen, semmi 9 hónap.....Az az illat, a pici ujjacskák, az azért annyira kimondhatatlanul jó. Megnőne ő is, értem én. Ezért mondom, hogy nekem elég ez a kettő és a víz kiverne, ha terhes lennék, mert az ugrik be rögtön, hogy mennyit szenvedtem ,mire megszülettek és nem elsősorban a szülésre gondolok (bár, de, is....) Nem fenyeget a teherbeesés veszélye, öreg tyúk vagyok már, csak végigvezettem a gondolatmenetet….

Szóval R. néni várandós, még ki sem mertem számolni, hogy vajon június elejéig kihúzza e még egyben a kisbabájával, vagy hogy lesz. Elvileg, 36 hétbe belefér, de ha visszagondolok, hogy én már 30 hetesen is ötször meggondoltam, mikor látogassam meg a fénymásolót….

Hát ennek a hétnek is vége. Elfáradtam, mint egy teherhordó szamár, ahogy Vitéz László mondaná. :) 

Biztos van egy halom félreütésem, de nézzétek el nekem....

A sportoló

Kértem a szakosztálytól igazolást, hogy a mindennapos testnevelés két órája alól felmentés kapjon Réka. Időközben kiderült, hogy Réka nem is két atlétikára jár, hanem csak egyre.  A másik opciós a tánc, de azt a világért le nem adná (sajnos.) Anya (azaz én) annyira képben van.... Valamikor ezt már leegyeztettem Rékával, csak mint annyi mindent, ezt is elfelejtettem. Úgyhogy sok hűhő és talán, mondom talán a szerdai atlétika óra (amit egyébként szeret nagyon) a múlté. De ezek után azon sem jövök izgalomba, ha csak ősztől ....

Azt írták: Igazolom, hogy alább megnevezett sportolónk a Szolnoki Sportcentrum-Sportiskolában edz és versenyez. Neve....Születési hely és idő....anya neve: ez vagyok én, hahaha.....
Sportága: Vívás, Szakosztálya: Vívó szakosztály, Edzője: .....
Edzéseinek ideje: .... Azért jó volt olvasni, hogy sportol valamit a csaj. Maradjon is így, szeresse így még sok évig.
Szóval van itt minden, rajziskola (sulis rajzszakkör pénteken 4 órában), zeneiskola heti 3 óra, sportiskola heti 4....
Ma vége lett a félévnek, bizonyítványosztás jövő pénteken.

De még addig Zalánnal Törpsuli is lesz. Kedden 16-18 között ismerkedés a sulival...Kíváncsi leszek, mennyire csillog majd Zalán szeme. 

Vegyesfelvágott

Pénteken Moza napló üzenetet kaptam (elektronikus naplónk van, másmilyen már nincs), hogy Réka matek TZ-je négyes lett. Eléggé elcsodálkoztam, pislogtam, mint hal a szatyorban, hogy ez biztos csak valami félreértés lehet. Este hazahozta a dolgozatát, amit áttanulmányozva először kétségbeestem, aztán elszomorodtam, majd felment bennem a pumpa. Csak néhány hibát emelnék ki:

- 5x7 nála 60......Nem is értem….. Innestől fogva persze az egész számolás rossz és ment a feladat a levesbe.

- egyik részfeladatban nem figyelt oda, hogy százasra kell kerekíteni, így itt bukott rögtön négy pontot. Hopp, itt el is szállt az ötös. 

- Szöveges feladatban ki kellett számolni az alsós és felsős gyerekek számát. Frankón kijött, hogy 819. Ezt egy részfeladatban kerekíteni kellett tízesre, úgyhogy a szöveges válaszba beírta, hogy 820….Egy pont mínusz.

- Két pitiáner mértékegységváltást is elrontott.....nem folytatom. Szóval kész voltam teljesen. Mintha nem is Réka dolgozata lett volna. 

Hétvégén elemezgettem az okokat, sokra nem jutottam. Talán csak hogy ő sem gép, meg nem is zseni csodagyerek, becsúszhat ez és az. Anyukám egyből mondta, hogy azonnal vegyük ki vívásról és furulyáról is, mert ott van az eb elhantolva. Nem bírja a gyerek. Ezen múlna? Ha igen, inkább legyen pár négyessel több az ellenőrzőben (a virtuálisban), mint ha a vívásban és furulyázásban lelt örömét elhagyja. Legalábbis én így gondolom. A másik, hogy úgy tűnik pusztán a házi elkészítése nem elég az ötös matek TZ-hez így harmadikban, hozzáteszem, hogy ezzel a tanárnővel, ebből az anyagból, mert novemberben még elég volt..... Persze lehet, hogy ez is tévút, hiszen nem azért rontotta el, mert nem tanultunk, az 5x7-re különösen nincs magyarázat....Én sokkal többet nem akarok foglalkozni az anyaggal. A verseny matek egy másik téma, amit nagyon szeret. 

Vasárnap reggel, amikor még mindenki aludt, én meg nem tudtam, mert arra ébredtem, hogy csikar a hasam kiosontam a konyhába és bedagasztottam egy adag fánkot. Már olyan régóta csorgott utána a nyálam. Mire kivasaltam egy adag ruhát, meg is kelt, lehetett szaggatni, pihentetni, sütni…..Majd folytattam a vasalást. Délután olyan hiányérzetem volt. Emlékeztem, hogy készítettem fánkot, el is mosogattam utána, meg minden, de hová lett??? Úgy megettük, hogy nyoma sem maradt. Legközelebb 70 dkg lisztből fogom készíteni, fél kiló az semmi ezek szerint. Az jutott eszembe, hogy anyósom, amikor még készített fánkot, hozzá sem fogott, ha nem volt otthon két kiló liszt…..Ő is milyen finomat sütött! Kár, hogy már nem szokott. hű, még most is számban van az íze…….

Szóval a félévnek itt a vége, még egyetlen német dolgozat eredményre várunk, az sem TZ. Csütörtökön és pénteken nálunk nincs iskola, mert szombaton felvételit írnak a nyolcadikosok és ezt a két napot ki szokták adni az egész iskolának előtte. Nem rendesek? Mini szünet. Az más tészta, hogy természetesen én nem tudok kivenni szabit (pedig legalább a pénteket olyan jóóó lett volna), úgyhogy Réka valószínűleg Apával lesz az irodában vagy mamánál kinn….Zalán sem maradhat ki a jóból, Tibi megszavazta, hogy mivel úgy sem tudná elvonszolni oviba, ha Réka itthon van, hát neki is szünet lesz az oviból. Hát mit mondjak, fél lába már kilót az oviból, bár a másik lába meg még nincs benn a suliban…..

Egyébként annyit nosztalgiáztam mostanában, hogy 10 évvel ezelőtt hol jártam, mit csináltam...Hiszen a 2007 az az év, amikor Réka megszületett. Januárban váltottam orvost, arra nagyon emlékszem (nőgyógyászt) és tele voltam reménnyel, hogy hamarosan én is várandós leszek. Olyan fura visszagondolni....10 éve már ebben a lakásban laktunk, ahol most és 2007 elejére komplett lesz és készen állt....

Épp az imént távozott egy vevő jelölt....Hát érdekes emberek vannak. Megjegyzéseik:

- Ú, itt még fa a WC deszka (úgy beszélt, mintha WC deszka alapján választana lakást. Illetve hangsúlyából ítélve szerinte a WC deszka egyidős  a lakással...Grrr...

- Milyen régi rádió!  -  NEM a lakás tartozéka

- És itt mosnak? - ezt azzal kapcsolatban kérdezte, hogy a kamrában kapott helyet a mosógép a hűtő szomszédságában. Itt már olyan kedvem lett volna mondani, hogy nem bakker, azt elintézem a mosogatóban. Főleg a férjem zoknijait és gatyáit sikálom ott.

- mustrálták a fürdőszoba polcot kozmetikum ügyben - Grrrr.....

Persze nem fogják megvenni, mert lapostető van és azt 10 éve újították fel, úgyhogy biztos holnap be fog ázni. 

Más téma, kihasználom ha már gép elé kerültem. :)

Zalántól elvettem a tabletet, Rékától pedig a telefonját. A telefont csak akkor kapja meg, ha szükség lesz arra, hogy elérjen bennünket, elérjük őt. Zalán úgy rákattant valami falu építő csodajátékra, hogy egyszerűen hozzánőtt a keze. Ha elvettük tőle, jött a hiszti, a kunyerálás és a sírás-rívás, amihez nekem - sajnos - nincs idegrendszerem. Úgyhogy tablet eldugva. 

Ez a hét valahogy nagyon lassan telik....Holnap még csak szerda. Általában csütörtök délután szokott felcsillanni a szemem, olykor, jobb napokon már csütörtök reggel is. Hát meglátjuk. Az biztos, hogy hétvégén moziba készülünk, megint szeretnék adni egy próbát a fánknak, mert bár ízre közel volt a tökélyhez, NEM VOLT SZALAGJA, csak mutatóban. Ez pedig meglehetősen bosszant. :)

Lassan indulok Rékáért edzésre. 

Zalán mondta

Mostanában nagy sláger itthon Heincz Gábor dala a Gátlás Sztriptízből:
Nem férek el. A bőrömben túl szűk a hely.
Szerintem ez egy nagyon jó kis dal, magyar viszonylatban egész erős. A gyerekek is szívesen éneklik eme sort, bár Zalán egészen másképp, mint kellene.

NEM FÉREK EL, BÖRÖNDBEN TÚL SZŰK A HELY

És persze ahogy azt már Rékánál megszoktam, nem lehet meggyőzni, hogy valami nem egészen úgy van, ahogy ő azt kitalálja.

---

Hazafelé baktatunk az iskolából. Zalán egyszer csak felpattan egy keménnyé fagyott hórakás tetejére, akár egy kiskakas.
- Én vagyok a király! Ahmed szultán hán őfelsége, a fényességes! - mondhatni, hogy belepillant olykor a Szultánába, ja. Az én függőségem már nem olyan erős, mint az első 17 rész során, de elvagyok vele. Nagyon szeretek rá főzni. :) 

Ezt írtam tegnap (vagyis tegnapelőtt)

Hála az égnek, holnap már péntek! Nagyon fáradt vagyok....Nincs is kedvem írni, mert közben meg voltam olyan állat, hogy kirántottam este egy kiló csirkemellet szezámmagos bundában, gombát és karfiolt....nem baj, legalább holnapra is lesz kaja....szóval most még fáradtabb vagyok, mint amilyen öt órakor, melóból hazaesve voltam.

Réka hármasra áll magatartásból ezen a héten, mert többször felállt a székére (cipő nélkül)a teremben közlekedvén. Abban a pici teremben - elmondása szerint - így volt kényelmesebb eljutni A-ból B-be.  Gondolom, már amúgy is négyes volt, de ezzel még lentebb vették egy szinttel. Nem érdekel, csak az érdekesség kedvéért írom. Múltkor az egyik fiú magatartásból átment a szorgalom táblára, olyan mélységekbe merészkedett. Kíváncsi leszek, hogy alakul Réka szorgalma is, ha kitűnő lesz, akkor vajon lehet e a szorgalma négyes? Komolyan érdekel.

Múlt héten megkérdezte a rajziskolában a tanítónéni, hogy ugye megint babát várok. Kihúztam magam és végigsimítottam fekete, meleg dzsekimen és cáfoltam a sejtelmét. Pedig most, hogy alig eszem kenyeret, szinte semmi cukrot, laposabb a hasam. Illetve a karácsonyi bébihájam nincs sehol, az a hájam van, ami az ünnepek előtt már ott volt amúgy is.  Megint járni kellene futni, de most sem időjárás, sem idő nincs rá...

Holnap még egy pici német dolgozat és a félévi hajrán túl is leszünk. Legalábbis remélem, már mindenből írtak, amiből írhattak. Átvettük délután a rendhagyó és a cuki szabályos igék ragozását, hát olykor kimarad egy H betű vagy becsúszik egy felesleges E....de bánja kánya! Hogy aztán milyen jeggyel zárja németből a félévet, nem tudni, M. néninél nem.  Remélem, hogy még ötös szinten van.

Zalánnal van gondom most inkább, túlzott rajongással van a tablet-en egy bizonyos játék iránt, úgyhogy megint fontolgatom, hogy eltüntetem a tabletet. Csak az a baj, hogy Réka telefonján fut ugyanaz a játék. Hát minek van telefonja és miért van itthon tablet? Igen, ez egy nagyon jó kérdés.

Közben azóta szombat lett. Tegnap haragos voltam a világra, mert egész délelőtt szakadt az eső. Eső!!! Mintha dézsából öntötték volna. Miért nem hó? Januárban. Kora délutánra egy nagy tócsa volt az egész udvar a cégnél. Mire beletörődtem, hogy jó kedvben nem szabad szűkölködni, mert péntek van, a hét egyik fénypontja, este nyolckor - már itthon - megakadt a szemem az utca túloldalán világító lámpa fényében. Szakadt a hóóóó! Nem tétováztam sokat, Zalánnal máris belevetettük magunkat. Hógolyóztunk, szánkóztunk, vagy ami engem illet, bámultam a hóesést. Annyira imádom. Olyankor olyan, mintha megállna az élet. Nyilván egy kisit meg is áll pont a hó miatt, de csönd van, béke és nem sietünk sehová. Már megtanultam, hogy olyan gyorsan elolvad, tovatűnik, meg kell ragadni az alkalmat, amit a hó kínál, mert ha eltakarítják vagy felsózzák, szánkózni már nem lehet.

Tegnap este lebontottuk a karácsonyfát és elpakoltuk a díszeket. Kettős érzésem volt, mert egyrészt sokkal több a hely (ezzel mindent elmondtam a lakás méretéről), másrészt vérzik a szívem a fa után, amit annyira szerettem. Most kinn figyel a teraszon és várja, hogy ledobjuk az utcára. A mézeskalács haragokat nem pakoltam el, azokat Zalán meg akarja enni. Remélem, nem törik bele a foga, bár az egyik tejfoga, ami mögött már ott virít a maradandó katonásan, na annak nem ártana.

Ennyit mára, 0:40, szóval már vasárnap van. :)

Jellemző

Nem fogjátok elhinni, mit csináltam a hétvégén. Ki sem találhatjátok. A szultána (az a török sorozat) első (15) epizódját néztem. Erre főztem, takarítottam és éjszakába nyúlón erre is gúvadt ki a szemem. Igazából nem találtam még ki, hogy mit "eszek" rajta, lehet, csak menekülnék a jelenből? :) Vagy a történelem imádatom teszi ezt velem? Még nem jöttem rá, bár így, hogy mostanra a 17. résznél tartok, csappant a lelkesedésem. A Válást is nézem, ott a 10. részig követtem eddig az eseményeket... hát nem tudom, én mindig azt várom, hogy majd jól kibékülnek, de az epizódok végén minden mindig csak rosszabb lesz. Úgyhogy erről is lemegyek lassan és biztosan. Arra jó ez a szultána, hogy elmélyedtem egy kicsit a történelemben és kedvet kaptam egy sor könyvhöz, amit láttam a Libriben vagy az Alexandrában. Nem török témakörben, hanem úgy általában. Tibi meg is jegyezte, hogy elég sokáig itt állomásoztak a törökök, lehet, hogy van a véremben egy kis török is, azért tartom izgalmasnak az 1600-as évek Törökországát és egyáltalán. Hát azt nagyon nem hinném, de mindegy. Szerintem az egész történelem egy hatalmas izgalom. :)

Még egy hét van a félév végéig, úgyhogy most nagyon rossz nekem. utálom ezt az időszakot. Réka matek dogája, amire volt egy erős tippem, hogy ötös lesz, négyes lett. Ugyanis a királylány drágám nem tud becsülni. Azt úgy kell, hogy mondjuk van az, hogy adott egy háromjegyű szám, meg még egy és ezt kellene a feladat szerint becsülni. Na most Rékám paraszti eszével becsült, ha meg olyan kedve volt, akkor utólag (pszt!!!) , úgyhogy elmaradt a tízesre kerekítés, de alaposan. Ma témazárót írtak, úgyhogy tegnap este hatkor a matek könyvet bújtam és azon tanakodtam, hogy hogy a bánatban kell becsülni. Hallottatok már ilyet?  Természetesen baromi mérges voltam, hogy nekem egy fárasztó nap után ilyennel kell ....arakodnom....de két perc alatt kiszedtem a tankönyvből, hogy egészen másképp kell, mint ahogy Réka eddig csinálta. Szegénykém beteg volt, amikor ezt vették és valahogy elsiklott ennek a becslésnek a fontossága. Most majrézhatok, hogy vajh a TZ milyen eredménnyel zárul...Eh, nem is érdekel.....De persze de.....Mert igazságtalan. Szerintem.

Szövegértésből már írtak, jön még a nyelvtan, tollbamondás, másolás, emlékezetből írás, meg a csuda tudja, hogy mi holnap vagy csütörtökön, már nem is tudom. Pénteken német....Nem tudom elmondani, mennyire utálok tanulni itthon Rékával. Ha meg kellene fogalmazni, hogy miért, nem is tudom, mit mondanék. Csak annyit vinnyognék legszívesebben, hogy izé...nem akarom. Ilyen egyszerű. Pihenni szeretnék, főzni egy jó vacsorát, ráérősen felsuvickolni a padlót, uram bocsá, leülni egy könyvvel, teável, sütivel, akármivel, megnézni valami hülye sorozatot a tévében kikapcsolódásként....de nem, tanulunk. Vagy nem, mert tegnap pl. ahogy rájöttem, hogy kell becsülni, már a TZ többi elemével nem foglalkoztunk. Sem a környezettel, nem a némettel, bár az új igék ragozásán átlebegtünk, mert a du liest, er/sie/es liest (olvas) nem mindig ment, olykor az e betű lemarad....Találtam egy tök jó oldalt, ahol megtalálok minden igeragozást. Csak mert én sem vagyok németből (sem) tévedhetetlen. Na szóval őszinte kíváncsisággal várom, hogy milyen lett a matek TZ.

Fárasztó eddig ez az idei év, sok stressz volt benne, hihetetlen, hogy ez még csak a második hét közepe, legalább a negyediknek tűnik. Ez a hideg is....reggel, mire beérek a munkahelyemre, kockárafagyok. Grrrr....Legalább egy kis hó eshetne. Annyi tervem van, mit kellene főzni, lehetne babgulyást (majd esetleg pénteken), ránthatnék gombát, olyan kis helyeseket vettem a Lidliéknél, aztán rakott karfiol vagy dubarry is jöhetne...Ma fagyóból elővett töltött kápi a vacsora. Friss kenyér, tejföl. Úgy látszik , nem sikerült eleget enni belőle karácsonykor. Én nem is tudok egyébként, megenném minden nap. Néha variálnám, hogy most tejföllel, most paradicsommal, édeskáposztából....

Amikor ideérek, hogy írjak sosem jut eszembe semmi érdekes, amit pedig korábban meg akartam örökíteni....Jellemző. 

Kicsit jobb

Mármint a post-karácsonyi mini depresszióm. Ezt írtam tegnap. Most arról számolhatok be, hogy SOKKAL jobb, merthogy péntek van. Ez a négy napos munkahét igazán remek volt, mindig így kellene. Majdnem este hat óra volt, mire hazatámolyogtunk, merthogy Rékát kikönyörögni a RajzIskolából...hát sosem egyszerű. Nem kaptam kenyeret ott, ahol finomat árulnak, úgyhogy be kellett érnem a kisbolt kenyerével. Persze muszáj volt venni mandarint és némi nasit a gyerekeknek (perec). Itthon a Kossuth rádiót hallgattam és közben olyan jó kis tartalmas krumpli levest főztem, amiben van mindenféle zöldség, ami a kezem ügyébe akadt, virsli, füstölt kolbász és ütök bele egész tojást (persze csak ha meggyőződtem róla, hogy a tojás friss és üde). Finom lett. Ebben a hidegben az ember hálás egy tányér levesért, én is az lennék, ha valaki elém tenné. :) 

Tegnap esett egy kis hó, nem sok, de annyi elég, hogy délután elvigyem Zalánt egy kicsit szánkózni, hógolyózni a szomszédos csöndes utcába, ahol nem sózták és takarították le rögtön a havat az útról (járda meg nincs is). A kondimnak is jót tett, mert futottam Csibészkével a szánkón, alaposan elfáradtam. Zalán akkorákat kacagott és folyton hógolyóval dobált, ahol ért, hogy öröm volt neki örömet okozni. Réka ezalatt edzésen volt , úgyhogy kimaradt a jóból, de valahogy úgy érzem, lesz még itt hó.....Nekem mára izomlázam van karilag, hát mire is számítottam. 

Nagyon hideg van, főleg az éjszakák azok, brrrr...... nálunk általában éjszaka csak kb. 17-18 fok van a lakásban, de szerintem most ez még ennyi sincs. Jó lesz bevinni egy hőmérőt. Fentebbre kell állítani a fűtést, mert ha ki kell mennem pipilni éjszaka, jégkockává fagyok.

Rékáért megírták a matek dogát, remélem, jól sikerült. Állítólag könnyű volt, de ez nem jelenti azt, hogy hibátlan lesz vagy ilyesmi. Jövő kedden jön a TZ is matekból, magyarból meg minden féle finomság, amiről már szerintem írtam. Szóval lehet hétvégén megint tanulni, bár szerintem javarészt képben van a csaj. Inkább Zrinyizni/Kenguruzni kellene, de arra idő végképp nincs. Én nem tudom, de biztos, hogy nem tanultam ennyit harmadikos koromban. Igaz, nem voltam német speces, én azt hetedikben kezdtem fakton és egyáltalán nem vettem komolyan. De ez egy másik történet.  Mondjuk....azt is igaz, hogy sem edzésre, sem furulyára nem jártam, csak arra, ami kötelező volt. 

Réka este 7 után esett haza a vívásból, kicsit szomorkodott, hogy lemaradt a szánkózásról, de nem vészesen. Abban bízik, hogy jövő héten lesz még folytatása a hónak. Úgy néz ki, hogy lesz. Holnap megyünk is téli bakancsot venni mindkettejüknek, mert az illúzióm, hogy Rékának két évig jó egy csimma, túl optimistának bizonyult. Elromlott cipzárja. Majd megkérdezzük, mennyiért javítják meg, de Réka addig sem járhat szandálban....Zalán bakancsa pedig úgy néz ki, mintha pontosan ő lenne a nyolcadik, aki hordja. Pedig októberben-novemberben még egész pofás kis bakancs volt. Na mindegy.

Este nyolc óra van. Követezzék a jól megérdemelt pihenés! Még abban a pár órában, ami hátra van a napból...:) 

Óévből újba

A Szilveszter és az Új Év első napja békésen telt, javarészt itthon voltunk. Ki-kiruccantunk azért sétálni, megetetni a kacsákat és hattyúkat a Zagyva parton. Minden olyan lelassult és nyugodt volt, hihetetlen. Együtt voltunk, pihentünk, kikapcsolódtunk. Volt virsli, lencse és kukoricasaláta, tiramisu és  aranygaluska, amihez - mint mindig - most is duplán készítettem a sodót, mert az első nem akart besűrűsödni az Istennek sem.  

Szilveszterkor a hagyomány szerint sajtos pogácsát szoktunk majszolni, frissen sültet, ropogósat....Hát most nem tudtam rávenni magam, hogy gyúrjak, szaggassak, így is több időt töltöttem a konyhában az ünnepek alatt, mint egészséges. Úgyhogy a pogácsáról lemaradtunk, még a cukrászdában sem kaptunk, mert mire odamasíroztunk, elfogyott. Mindegy, köménymagos masni is megtette, a pogácsa pedig csak késik, de nem múlik.  

Este filmeket néztünk, egy felnőttesebbet Tom Hanks-szel (Bridge of Spies, vagy valami ilyesmi. Tetszett! :)) és egy gyerekeknek valót. És persze, ahogy eddig is, ettünk, ittunk kedvünkre, blablabla....Mindezt már elhomályosítja mindaz, hogy azóta ez a két csodás hét véget ért, és ha nem is hétfőn, de kedden visszatért minden a régi kerékvágásába. Mit mondjak, hétfőn eléggé el voltam kenődve. Réka vissza a suliba, ahol a félév előtti 3 hét mindig tele van TZ-vel és dolgozatokkal, Tibi visszatér az irodájába, ahogy én is....jajjajjjajaj....Egyáltalán nem fűlt hozzá a fogam. Összecsomagoltam a tornacuccokat, Réka kreatív dobozát , ami a padban van, a vívó holmikat is, Zalán úszó cuccát, ágyneműjét, benti ruháját, törölközőjét, csere ruháját stb stb....

Már jobban vagyok, de ha belegondolok, hogy egy évben pusztán két olyan hét van, amikor együtt lehetünk, nincs iskola és meló, csak nyugi és buli, akkor eléggé elkeseredem. Na mindegy, fel a fejjem, szép az élet, param param, jó az élet, param param. Vagy hogy is mondta a nyuszika? :)

Rékáék első nap rögtön feleltek egy Petőfi versből, előreirányoztak néhány TZ-t, volt furulya órája, elment vívni és megjegyezte, hogy csütörtökön M. néni (magyaros) szeretné látni a Két Lottis olvasókönyvet, úgyhogy az első négy fejezetet be kellene fejezni, mert hagy lássa, hogy annyi már készen van. Este 9-re hulla fáradt voltam. Amúgy is egész nap arra vágytam, hogy itthon legyek a karácsonyfa mellett a kanapén, a meleg szobában, egy jó könyvvel a kezemben, körülöttem a gyerekekkel....Persze semmi ilyesmit nem csináltam két hét alatt, leszámítva azt, hogy körülvettek a gyerekek...de mindegy, attól még vágyni lehet erre. 

Hétvégére máris sok a terv, pl. papagás kiállítás lesz, amire feltétlenül el akar menni Zalán. Moziba is mehetnénk az Énekelj!-re, anyukámat is meglátogatjuk és persze, ki ne hagyjam, tanulni is kellene, mert bár most pénteken dolgozatot írnak matekból, de jövő pénteken témazárót, gyakorlatilag félévet záró dolgozatot. Jó, nem?  Én nem értem, miért mindig pénteken írnak matekból is, németből is rendszeresen, amikor már a legfáradtabbak.....Azért nincs gáz, mert a szünetben is tanulgattunk, így teljesen képben vagyunk, maximum kicsit gyakorolgatni kell. Pl. 1923 g hány kiló, hány dkg, hány g? ÉS 1052 g? De nem fogjuk túlzásba vinni. Szövegértés dogára nem szoktunk gyúrni, az emlékezetből írásra meg nem tudom, hogy készülhetnénk. Szerintem passzolni fogom. Jaj, ez az iskola.....

Tegnap Zalánt megint össze és vissza dicsérte Gy. néni a Nevtanban és ha már szóra jött ki, Tibi megemlítette, hogy két tanítási nyelvű intézménybe szánjuk...mire Gy. néni azt válaszolta, hogy ő támogatja és jó választásnak gondolja. Meg is indokolta, hogy miért, de az már nem jött haza, magyarán Tibinek már fogalma sincs. Azt le számítva, hogy ügyes-okos, jól motiválható és érdeklődő. Azért örültem ennek a hírnek, hogy "alkalmasnak találtatott" Zalán a kéttannyelvűre Gy. által is....Hát remélem, nem nyúlunk mellé.

Ma meg Tiborom bejelentette, hogy németül fog tanulni. Merthogy nem állapot, hogy mi itthon csivitelünk németül - erős túlzás - ő meg egy kukkot sem....Hát hajrá! Legjobb lenne, ha Rékával együtt tanulna, gyakorolna. Bár ő valami online tanfolyamban gondolkodik. Persze, hiszen annyira ráér és annyi szabadideje van.

Ezt továbbfűzve egy Rékamondta a végére: Leánykám ezt találta mondani az ágyban a jóéjtpuszi előtt.

- Mein Vater ist ein Pferd....du bist (mármint én) eine Kuh..... 

Kedves, nem????

Utolsó 4 hónap

Kezdem unni a saját visszaemlékezésemet, inkább már a tervekről írnék, de ha már belefogtam, befejezem (bár nem ez a jellemző rám, hehehe....)

Ősszel, pontosan szeptember elsején megkezdődött az iskola. Ott voltam az évnyitón, bár nagyon sajnáltam a gyerekeket és magamat is. Mennyivel jobb hangulata van az évzárónak! Ha jó a bizonyítvány. Azért az évnyitó is egy tiszta lap, új kezdet, gyerekkoromban kifejezetten szerettem őket. Réka sem szomorkodott, bár új osztályterem, új osztálytársak, új tantónéni, de ő jól vette az akadályokat. Idén heti 3 órában tanulják már a németet, jövőre ez ötre emelkedik és annyi is marad nyolcadikig. Egyelőre a 3 is sok, mert a tudásanyagot folyamatosan görgetik előre (ami egyébként jó) úgyhogy nem tudom, hogy lesz ebből jövőre öt, de biztos felvesszük a tempót.

Jártunk nyílt napon a Járműjavítóban (ahol a vonatokat szervizelik), Gulyásfesztiválon, Tiszaligeti Sportnapokon (ahol először vívtak találatjelző tőrrel). Főztünk a szülői bagázzsal a Tiszaligetben babgulyást szarvashússal , úgyhogy ez is egy pofás kis hónap volt. Egészen addig, amíg anyukám el nem esett kerékpárral és nem került kórházba combnyaktöréssel. Azóta jobban van, de még nem oszlott szét a protézis fekete felhőjének veszélye a fejünk fölül....

Szeptember végén beírattam a gyerekeket a vívó szakosztályba. Tök egyszerűnek hangzik, de egyáltalán nem az a helyzet, mert nem egy korosztályban vannak, gy eljuttatásuk az edzésre komoly összehangolást igényel (3 felnőttét). Sógornőm sokat segít, elviszi Rékát, utána haza is hozza, ha ráér. Ugyan tőlünk negyed óra a vívó csarnok, de nem a város legbiztonságosabb részén van és sötétségben....Egyelőre nincs róla szó, hogy bármelyikőjük abbahagyná eme sportot, bár hogy tehetség dolgában hogy állnak, fogalmam sincs. Csinálják csak csinálják egy pár évig még legalább. Hátha szerelem lesz belőle. Én egyébként azt várom nagyon, amikor egy korosztályban fognak vívni. De mire az eljön, Zalán másodikos lesz vagy harmadikos, Réka ötödik-hatodikos, vagyis nekem már nem kell őket hurcolásznom, elmennek és hazajönnek maguk is, ha még nem ábrándultak ki vagy vesztették kedvüket....

Szeptember végén sor került a leendő elsősök szülői értekezletére. Ebből annyi maradt meg, hogy Zalán csoportjából és az ismeretségi körből sok érdeklődő volt jelen. Hogy ebből konkrétan mennyi a lakcímkártyás vagy mennyi lesz az, illetve egyáltalán kinek célja ide hozni a gyerekét, az egyelőre rejtély. Réka osztályának volt szülői értekezlet, maratoni, valami 2,5 órás....Lényeg: tanulni, tanulni, tanulni.

Zalán órarendje is összeállt a szeptemberre, kedden logopédus, szerdán iskolaelőkészító és vívás, illetve reggel úszás a csoporttal. Egyelőre neki nagyon jó dolga van. Ha majd iskolás lesz, sajnos ez változik némiképp...A Gyuri féle úszást nem folytattuk és már erre nem is lesz mód. Nincs az a munkahely, ahonnan én fél ötre kiérek gyerekestül az uszodába, közben meg Réka eljut haza/edzésre és minden lecke meg is van tanulna. Na mindegy, amiatt is bizonytalan vagyok, hogy ússzon e a suliban tesi gyanánt egyáltalán (Rékánál nem volt kérdés,de az más, ő Egyeske).

Októberben voltunk Ausztriában, vevőket vittünk gyárat látogatni. Nagyon hosszú út volt kisbusszal és fapados is, de azért élmény volt. A házassági évfordulónk is októberre esik, nem volt semmi különös. Az év utolsó két hónapjáról semmi nem jut eszembe az égvilágon.....Novemberről csak az ugrik be, hogy már akkor vettem fél kiló szaloncukrot. :) :) Illetve hogy az ajándékok javát is beszereztem Réka szülinapjára és úgy egyáltalán. Ennek ellenére karácsony hetében került pont az I-re, vagyis néhány ajándék még akkor került beszerzésre.

Az Adventet nagyon szeretem, kedvenc hónapom a december. A suliban nem volt akkora hajtás, Zalán is többet volt szinte itthon mint az oviban. Volt itt hörghurutos, hányós-f...sós járvány, megspékelve némi himlővel, skarláttal, most pedig következik az influenza, hogy ne legyek túlontúl optimista. :) Nagyon szép békés Adventünk volt, igazán, klasszul készülődtünk és várakoztunk. 

Milyen év volt? Mindenképpen jobb, mint a 2015. Ahogy így végiggondoltam, egész jó kis év volt. Úgyhogy én most is azt kérem, mint tavaly, hogy legyen olyan évünk, mint a 2016 vagy annál egy hangyabokányival jobb és én elégedett leszek.  

Nyár 2016

A június az én hónapom (is) elvileg, hiszen akkor van a szülinapom. Sőt, a június egyenlő a nyári vakáció kitörésével is, úgyhogy minden adott, hogy  a június egy klassz hónap legyen, nem igaz?  

Réka rögtön a hónap elején elutazott erdei iskolába, ahonnan számos élménnyel és egy kullanccsal jött haza. Na volt itthon pánik hangulat a potyautas végett. Tibit nem is láttam mostanában ilyen idegesnek. Végül nem mentünk kórházba, késő este találtuk meg egyébként is, egyszerűen nem bírtam nézni, ahogy a lányom koponyájából kifelé kalimpál a lábaival ez a vérszívó. Hirtelen kikaptam az egyik szemöldökcsipeszemmel, azt meg a kukába  vágtam egyenesen....és vártunk, hogy lesz e folytatás. Láz, pirosodás, egyebek. Mindenféle rémséget olvastam a neten, a hajam is égnek állt. Szerencsére nem lett következmény - legalábbis eddig semmi - de elhatároztuk, hogy beadjuk a gyerekeknek a védőoltást, mert úgy jó az mindenkinek. Még a doktornénivel is beszéltem erről. Erre máig nem került sor, el is felejtettük. Jellemző...

Júniusban - a nyolcadikosok ballagása helyett - elutaztunk pár napra Gyulára, rögtön, ahogy elkezdődött a vakáció. Én nem vagyok a strandok nagy barátja, azon kapom magam az utóbbi években, hogy halálra unom magam mindegyiken, de azért az élmény fürdő még nekem is bejött egy órán keresztül. Jól éreztük magunkat, szerintem jövőre is megyünk, csak akkor már a 4 csillagos szárnyba, mert ott van légkondi. A 3 csillagosban a hatodikon a lapostető alatt....hát nem sokszor fáztunk....

Ha június, akkor foci EB, ami mennyi élményt nyújtott. Bebizonyította, mekkora ereje van a focinak, akárki akármit is mond. Szerintem soha nem felejtem el, amikor az évzárón felszólalt egy apuka a bizonyítványosztás kellős közepén, hogy bocsi, vezet a magyar válogatott a portugálok ellen. Utána rohantunk haza és még 5 gólt látunk. Azóta ha fociznak itthon a gyerekek, holt biztos, hogy Dzsudzsák vagy Szalai a sztár, esetleg Király a kapus és ez annyira jóóó! :)

Évzáró volt a nevtanban is Zalánnak, aki írt valami tesztet zárásaként és egész magas pontszámot kapott mindenből. Aktív szókincs, vizuo-motoros nemtommi....mindenféle rajz teszt, ez és az....A lényeg ebből, minden nagyon fajin vele, bőven átlagon felüli, épp csak néhány mássalhangzója még mindig hiányzott a mindennapi beszédéből.

Júliusban nem tudom, mi történt, de rémlik, hogy akkoriban pihentünk egy pár napot Zalakaroson. Egyébként meg valószínűleg elröppent az a négy hét is, mint egy szempillantás. Klassz volt az is. Augusztusban megint elutaztunk pár napra, Erdélybe. Sajnos akár háromszor annyi időt is el tudtam volna ott tölteni, mert szerelmes vagyok a hegyekbe, de azért értékeltem azt a pár napot is, amikor Tordaszentlászlón és környékén lehettünk. A kolozsvári Ákos koncert nem jött össze, de Torockó örök élmény marad és a Tordai hasadék is, mely elég nagy kihívás volt gyerekestül.

Augusztusra tevődött az első külföldi utunk céges szinten. Akkor volt a Riói Olimpia is, leginkább a vívó aranyak és ezüstök maradtak meg bennem, ahogy észrevettem, a gyerekekben is. Mennyire szurkoltunk Imre Gézának is ! Nyilván nem annyira, mint ő maga vagy a családja, de majdnem. Augusztusra már nem maradt tábor, legalábbis nem rémlik, túl voltunk két kézművesen és az atlétikán is, de egyébként is úgy elröppent az egész nyár, mint ahogy mostanában mindig. Remek volt, hogy augusztusban együtt, kettesben tölthettünk Tibivel néhány estét, amikor a gyerekek mamánál töltöttek pár napot. Nem igazán tudtunk vele mit kezdeni, nem rohantunk sem moziba, sem étterembe, de legalább lazultunk egyet. Ha legközelebb lesz ilyen, felkészültebbek leszünk.