Évzáró á lá sárgapóló

Szüléstörténet annó

Tegnap este, amikor valamely szülői értekezletes jegyzetemet kerestem, kezembe akadt egyik szülés történetem. Az első, azaz a Rékás. Mire észbe kaptam, már bele is merültem. Fura élmény volt. Egyrészt, mert vajúdásom tárgya ott szuszogott mellettem az ágyamban 10 centinyire, csaknem 7,5 évvel később, mély álomban. Másrészt mert arra jöttem rá, hogy mennyi mindent elfelejtettem vagy máshogy értékelek ma már. Kézzel írott sorok, maximális részletezés. Felkavart a saját történetem, talán ennek köszönhető, hogy hajnaltájt megint bemutattam a szülőszobán  egy spontán hüvelyi szülést....az álmok földjén.....De komolyan, megrázott az egész. Hogy mekkora várakozás volt bennünk Réka érkeztével kapcsolatban, milyen is szülővé válni, milyen keservesek voltak az első napok, milyen mélységeket és magasságokat éltem meg....és nem utolsó sorban, hogy milyen erős voltam. Amire ma már valószínűleg képtelen lennék. Mert a tudatlanok ereje is benne volt ebben. Rutinnal a kobakomban másodjára Zalánnal már másfajta hozzáállásom volt magával a szüléssel kapcsolatban is. Motoszkált bennem jóval nagyobb adag félelem. Meg is tanultam, milyenek azok a csempeszaggató fájások.  Rékával ártatlan kismama voltam, mint a ma született bárány, aki fel van készülve minden kínra, aztán majd lesz valahogy.  

Rékát kipréselték belőlem, most olvastam saját soraim, hogy nehéz szülésen mentem át. Én ezt már teljesen elfelejtettem. Hogy bár jóval kevesebb fájdalommal járt maga a vajúdás, mégis cidris lett a vége, mert Réka nem igazán akart előbukkanni az alagút végén, folyton visszacsúszott.  Nekem meg lövésem sem volt, hogy kell szülni. Magyarázhatták elméletben, a gyakorlatban a fájások voltak a főnökök nálam. Egy ideig. Zalánt viszont igazi gyötrelem volt eljuttatni a kijáratig, ahol aztán nemes egyszerűséggel kilőttem magamból, mint a puskagolyó. Ahogy Tibi szokott fogalmazni, ha a szülés témája felvetődik. Büszke is voltam magamra egy ideig (úgy magamban persze), hogy "meg tudtam szülni", én, egyedül, doki könyöklés és különösebb instrukció vagy beavatkozás nélkül. Nem mintha ez akkora baromi érdem lenne, főleg második körben, de hát na. Kinek milyen aprócska és nagyobbacska teljesítmények jutnak az életben. :)

Semmi, semmi, nem akartam kilyukadni sehová és már agyhalott is vagyok a fáradtságtól (már tegnap délután is az voltam), úgyhogy befejezem és elteszem magam holnapra. Jóéjt! 

Évzáró az oviban

 

 

Elvileg évzáróval összevont anyák napja....de hát hol van már a tavalyi hó, megünnepeltük már egyszer-kétszer...

 

Ebéd után olyan fáradtság jött rám az íróasztalom mögött, hogy teljesen kész voltam. Ha otthon vagyok és leheveredhetek egy percre, biztosan elalszom. Dehátnem, szóval próbáltam némi folyadékot önteni magamba, az szokott ilyenkor segíteni, hogy magamhoz térjek. Sikerült is valamennyire. Aztán már csak azon izgultam, hogy minden rendben legyen azzal a Kolozsvárra küldött egy raklapnyi áruval, ami elvileg 4 órára lett készre jelentve a gyártás által, ám már 2 órakor beesett érte a fuvaros....Nehogy valami bibi legyen....de nem volt, vagy legalábbis még nem tudok róla, négy órakor kilőttem.

 

Az oviban a szokásos zsúfoltság fogadott a csoportszobában, a gyerekek az öltözőben sürögtek-forogtak, Tibi sehol, ami miatt folyamatosan emelkedett a vérnyomásom. Úgy döntöttem, nem ülök le, inkább beállok 3 sor ücsörgő anyuka és nagymama mögé, úgy majd jobban látok. Ebben igazam is volt, ám a végére már úgy fájtak a patáim lábaim, hogy csillagokat láttam. Pedig egész nap ültem, szóval nem bírja az ökör a szántást, vagy hogy is mondják.....

 

Ahogy bevonultak végre a gyerekek énekelve, kézenfogva, mindenki csinosan, picit pipa lettem I. óvónénire, aki két nappal korábban szólt, hogy hozzunk egy sárga pólót a műsorra, mert Zalán Napocska benne. Erre mindenki, szerepétől függetlenül virított a legcsinosabb ingjében és ruhácskájában (illetve "vagy"), csak Zalánon maradt az unokatesótól örökölt, hajós sárga póló...Vágyakozva gondoltam arra a három szépséges ingre, aminek igazából rajta kellene lennie, ám a komód fiókjában piszeg. Amit még akkor nem tudtam, minő szerencse, hogy a nadrág is hagyott némi kívánnivalót maga után tisztaság dolgában! Node bánja kánya! Ki nézi?

 

A gyerekek édesek voltak, aranyosak. Ugyan még egy bő hét gyakorlás ráfért volna a műsorra, némelyik gyerek azt sem tudta, melyik bolygón van a körjátékoknál...de no comment. Önállóan nem mondtak verset csak csoportosan, ami nem volt gond, mert általában ötból kettő szavalta hangosan a verset. Zalán is a katicás verset olyan szépen elmondta nekem, hogy csak ámultam, ott viszont, ahogy azt borítékolni lehetett, nem jött ki hangos hang  a száját. Mármint amit nem tudott elnyomni Sz. (orvoscsemete) hangocskája.

A műsor legvégén kaptunk egy szál vörös szegfűt (biztos szponzor volt az egyik párt....) és egy gyapjúból készített nyakláncot becsomagolva. Cuppcuppcupp, megöleltem az én drága kisfiamat. Már amikor nagy sokára átjutott a tömegen hozzám, oda hátra....Az estét a Mekiben zártuk, itt is történelmi esemény zajlott le, először fordult elő, hogy betermelték az egész burgerjüket. Sajnos ez is eljött, milyen jó volt, amikor még a fele megmaradt nekem! És milyen gáz lesz, ha majd kettő burgerrel sem laknak jól..... Sült krumpiilag segítettem nekik. Fagyi is jutott, szóval szerintem egy füst alatt letudtuk a gyereknapot is. :)

 

Otthon még beestük a Mesterszakács 2. évadának utolsó előtti adásának 20. percére. A héten még minden kiesőt megsirattam, biztos ez a túlhajszoltság. Hát bömböltem Titusz kipottyanása miatt is és Eszter is megkönnyeztem....a gyerekek úgy néztek rám, mint a moziban. Szerintem most már Domi fog nyerni.....pedig mennyire drukkoltam Titusznak,ááááá!

 

Hétvégén gyereknap (amit ugye tegnap kipipáltunk), sütök majd valami finom sütit az aprónépnek és figyelem, figyelem, fiús anyukák, országszerte nyitottak lesznek a tűzoltó laktanyák (nálunk is a majdnemszomszédban) mindenféle programokat szerveznek. Állítólag ez már tavaly is így volt, úgyhogy lehet, hogy ezt már mindenki tudja, csak én ébredtem fel éppen most. Estefelé kiruccanunk majd talán a ligetbe is, meglátjuk. Szép hétvégét mindenkinek!

Van 10 percem

Igazából nincs, csak beteges írási kényszerem. Annyi mindent tudnék mesélni, annyi témám lenne, amit ki tudnék elemezni.....majd' szétrobbanok. :)

A héten zárás van, ami egyet jelent az idegbajjal és a bolondokházával. Tegnap fél ötkor kinyomtam a gépem és rohantam a buszomhoz, kis táskámban vittem haza a munkát. Felkaptam az oviból Zalánt, majd öt óra után 7 perccel beestem a suliba is. Itt a bibi, mert csak ötig van napközi, utána a portás néni gondjaira bízzák a gyerekeket (szerintem ilyen nem is szokott lenni....csak velem..) A tantónéni éppen a telefonját nyomkodta a tanári asztalnál, oldalán Rékával, gondoltam, hogy engem próbál elérni, azt meg egyenesen tudtam, hogy a saját telóm otthon hever lemerülten. A cégeset nem adtam meg a sulinak. Elfelejtettem.

 

Igazából kedves ez a I. tantónéni, kedvelem is, de az marhára tud fájni, hogy elmarasztalnak, amiért nem mentem időre a gyerekért. Én tudom, hogy van egy rend, amit be kell tartani, ez pedig az, hogy 17 óráig van napközi....De ha nem érek oda, akkor nem érek oda. 7 perc egyébként sem a világ, nem? Persze nem  "szólt be" és nem szidott le, egészen finoman lebegtette mindezt, amit az én érzékeny műszereim nagyon jól vettek. Két megjegyzést tett, hogy szegény gyerek, háromnegyed 5 óta egyedül van illetve, hogy nagyon aranyos kislány.....(gondolatban meg szinte hallottam, ahogy folytatta: nem ezt érdemli......

 

Persze lelkiismeretfurdalásom támadt és egészen habfinoman szégyeltem is magam. Azt még megjegyeztem bocsánatkérően, hogy most hazaviszem a gyerekeket és nagyjából este 8-ig egyfolytában dolgozni fogok. Nem annyira mert építem a f....a kis karrierem, hanem mert egyszerűen készen kell lenni, nincs mese és mellébeszélés. A kolleganőm egy másik cégnél hajnal kettőig szokta nyomni nem ritkásan. Ez utóbbi 2 mondatot persze már megtartotam magamnak.

 

Hát igen, így van ez.... - felelte a tantónéni. Hát így. Nem tetszik, de ez van. Ez egy ilyen hét, majd lesz könnyebb is.

 

Ma összevont anyáknapja és évzáró lesz az oviban (Az Isten áldja meg őket, nem tudtak volna már két műsorral készülni?? - morgott anyukám.), úgyhogy Tibi gyűjti be Rékát. Még négy óra előtt. De csak mert neki kötetlen a 12 órás munkaideje.....

Zalán mondta

Beszélgetünk Tibivel, elejt egy megjegyzést.
- Volt reggel egy kis hiszti.... - úgy értette Zalánnál.
- ??? - ez voltam én.
- Nem akart óvodába menni. 
Pislogunk Zalánra várva a kommentárját.
- Hát nem tudtam, hogy ilyen jó napom lesz! - vágja ki a kishuszár.

Pünkösdi életképek

Új kalapban őkirálylánysága. Nem terveztem, hogy megveszem neki, de a fejébe nyomta, rám nézett és elvesztem....

Tetőtől talpig dínóban. Azt mondja, muszáj. Hát ha muszáj.....A sityak még világít is, ami külön hasznos volt vasárnap este a sötét kertben....

A roller új szerelem....gyereknapra muszáj volt megvenni szegény gyereknek (megkapta ahogy hazajött a 2 napos Nefag táborból előrehozottan.) Pedig gyereknapra nincs ajándék, az a szabály. Max tömény együttlét négyesben.

Van az az életveszélyesnek tűnő libikókaszerűség M.-n a játszótéren....Szerintem ez minden nagymama rémálma (ők hajlamosak túlzásba vinni az aggódást, ugyebár. Amikor az egyik lent van a másik félelmetes magasságba lendül és még az egész szerkezet forog is körbe. Naná, hogy imádják a srácok! 

Fogócska közben

Olyan gyöngyöző kacaj hagyja el ilyenkor az buksiját, hogy az valami egészen bódító hormon fröccsöt szabadít fel bennem! Bódítóóóóó a pasas!

Itt is menekül előlem!

Hétfőn elviszik

Mégpedig a babakocsit. Aggodalomra semmi ok, a tesófellépős Peg Perego és a nagybatárdetélencsudajó Bergon marad. Egyelőre. Persze nem adtam el ezt sem, ó nem, unokatesóm apai örömök elé néz és felajánlottam neki ingyen és bérmentve. Még le is csutakoltam a fürdőkádban, ahogy illik. Már nem fűz hozzá semmilyen gyengéd szál (vagy legalábbis ezt mondom magamnak), "el tudom engedni." Aztán remélem, nem omlok össze zokogva, ahogy unokatesóm rácsukja a csomagtartó tetejét hétfő délután...Nem lenne egészséges dolog. :)

Rékát előcsalogattam a "Legófrends" mellől egy fotó erejéig....Végülis éppen 7 éve vettük a nemes darabot. Ő sem sírt. 

Ő még szül

Régóta szerettem volna RékaZalánrajzokat feltenni a blogba. Elmaradt ilyen vagy olyan nyűgöm miatt. Ma reggel azonban megakadt a szemem Réka rajzfüzetén. Ló, ló és még több ló. No és póni. Valamint unikornis. Eljött az az idő, amikor bátran kijelenthetem, szebben rajzol mint én.

Ez itt ugrik

Akadály is van

Az a kis huncut ló almát (?) szed ágadkodva

Ennek pedig itt jobb szélen viszket a háta :) 

Hogyhogyhogy? Szülés?? A szülés témája napirenden van folyamatosan, úgy tűnik akkor is, amikor éppen nem beszélünk róla. 

Ugyanaz a kép csak lentebb

Hát nem ügyi?

Múltkor M. néni a rajziskolából azt mondta, hogy Réka úgy rajzol, mint egy ügyes ötödikes. Jaj már, gondoltam, illik dícsérni a gyerekeket. De tényleg nem kétbalkezes! :)

Más: Elég rossz éjszakám volt. Hajnali háromkor felébredtem valamiért, talán egy álomból, talán csak úgy és nem tudtam visszaaludni. Ötig. A nevtan-ba a pszichológus csajhoz totál készületlenül mentem. Már nem mintha erre gyúrni kellene vagy lelkierőt gyűjteni, nyugtatót bekapkodni, felest inni rá...nem ilyesmire gondolok. Hanem úgy egyáltalán, összeszedni a gondolatokat....Erre sem volt módom, időm. Az időponttól számított bő egy óra múlva úgy hagytam el nevtant, mint akinek átmosták az agyát. A kapuból kellett visszaszaladni az esernyőmért. Pszichológus numeró 3 valószínűleg egy harmadik féle feltevéssel fog előállni néhány hét múlva, fel vagyok rá készülve, arról, hogy mi állhat a dadogás hátterében. Majd folytköv két hét múlva, addig meg lehet emésztgetni, elemezhetni, hogy mit csinálunk jól,nem jól....A "nem jól"-nek érdemes kicsit több időt szentelni.....Nagyon elfáradtam. Megyek is mosogatni, pakolászni, amíg nem kell a gyerekekért menni. Egyébként olyan nagyon jó itthooooon! :)

Péntekes csütörtök

A héten ma dolgoztam utoljára. Tett nekem egy nagy szívességet a nevtanban A. , amikor péntekre tette az időpontomat és még a hosszú hétvége is ott figyel előttem. Persze nehogy túl boldog legyek, ma délután fél 2-kor jutott eszébe a főnökömnek bizonyos dolgokról, hogy nem jól vannak, pedig ő már zárna. Egy egész lavinát indított meg egyetlen kérdésével és sorra dőltek össze a kis excel táblák....Amikor benyögtem, hogy pedig én holnap nem dolgozom (külön e-mail-ben írtam neki emlékeztetőt kettő nappal ezelőtt) , azt hittem, sikítófrászt kap. Nem tudok mit tenni, hónapok óta várok erre az időpontra. Nem azért vettem ki egy napot, hogy nagytakarítást tartsak vagy hogy elmenjek shoppingolni, bár jelzem, elbírná a dolgot a lakás is, ruhatár is.....Szóval folytköv kedden....nem tudom, aznap mikor érek majd haza. Így viszont nincs az a felhőtlen hepiség felettem, bennem, hogy ójeee....hosszúhétvégeeeee...még nem engedtem el a melót....na majd holnap!

Rékáék sikeresen túlélték a héten a második kirándulást is, Tibi 4 óra tájban a csajért ment a buszpályaudvarra és összeszedte. Azóta sem értek haza, habár van néhány matek házi, amire tegnap a suliban nem volt idő. Tiborom ugyanis tegnap a kormányablakba vonszolta a gyerekeket, sakk szakkörről és ebéd utáni sziesztáról eltávolítván őket, hogy elkészüljön végre a személyi igazolványuk. Paráztam egy sort, hogy majd Zalán nem fog jó képet vágni a fotózáshoz, hogy stílszerűen fogalmazzak....de végül nem volt gond, nagyon helyes kép készült róla. Ahhoz képest ahogy én nézek ki minden egyes igazolványképen, egyenesen mestermű. Réka ellenben....nahát kb. mint aki alaposan összeveszett a hajkeféjével, kritikus mértékben és még akkor legalább egy mini tornádó is átsöpörhetett a fején, mert hervasztóan kócos volt. Én nem is értem, Tibi ill. az ügyintéző nem nézett rá?! Gondolta, biztos mindig így néz ki ez a gyerek....Na mindegy. 

Zalán szülinapjáról akartam még írni. Ami idén nem is egy napban csúcsosodott ki, hanem bő egy hétben. Először is, akárhogy törtem a fejem, nem találtam olyan ajándékot, amire azt mondtam volna, hogy TELITALÁLAT. Hónapokon át sem. Végül félig-meddig feladtam és bevonultunk a játékboltba együtt. Azt mondtam neki, na kisfiam, válassz! Összeszorított szemekkel, visszafojtott lélegzettel vártam, hogy majd előhoz valami méregdrága távirányításos autót vagy tudomisénmit, de nagyon határozottan a dínókhoz masírozott (hová máshová???) és onnan egy (vagy kettő) T-Rex-re bökött. Na neeeeem....ráztam a fejem, ahogy a kiírt ár eljutott az agyamig. Két perc múlva természetesen  a pénztárnál ácsorogtunk a sorban, Zalán pedig ölelgette és csókolgatta a fogait csattogtatni is képes állatot. Ha ez a szíve vágya az én kicsi bogaramnak, ám legyen! Dobostortát kapott, rajta egy zöld dínóval. Alig fújta el a gyertyákat, máris a szájába tömte a dínó fejét, ezzel eléggé meglepve engem. Ahhoz vagyok szokva, hogy a marcipán figurákat évekig dédelgetjük, majd amikor már a színük is gusztustalan lesz, a kukában találják magukat. Fotók nem készültek!!!!! Amin eléggé fel voltam háborodva, de így esett a dolog. Van azonban egy videó felvétel a meglepi torta "bevonulásáról" Zalán színe elé, állítólag abból lehet kinyerni fotókat. Őszinte kíváncsisággal várom, mi mindent. Még az oviba viszünk egy tortát, az lesz az utolsó fázisa szülinapi ünnepség sorozatnak. 

Ja, nem volt gond a tesicuccal. Tibi ugyan lélekszakadva bevitte a suliba, a tantónéni megnyugtatta, hogy igazán nem kellett volna, tesi órákon a gálára próbálnak a héten....

No hazatér Rékám egy batyuval és egy hosszú vastag nád bottal, jöhet az élménybeszámoló! Remélem, hozott nekem valami finomat.

Bodza a fazékban

Látom, egy kicsit felborzoltam a kedélyeket ezzel a tagozatos témával, látogatottságom blogilag a tegnapi napon a többszöröse annak, ami hétfőn volt, vagyis Zalán szülinapján. Nadehátezegyilyenjáték! Egy gondolat jutott még eszembe. Tavalyi évben másképp oldották meg ezt az egész német speces témát. Először is minden dolgozat után volt fogadóóra, ahol közölték, hanyadik helyen áll a gyerök a "versenyben". Ez már humánusabb szerintem. Csak van egy támpont, hogy hol csámborog a mezőnyben a gyermek, mik a kilátások. Ismerősöm a 3. dolgozat után 90%-ban tudta, hogy tagozatos lesz a kislány. Másrészt 36 gyermek pályázott 31 helyre, vagyis 6 azaz hat főt nem tudtak felvenni a tagozatra. Ebből a hat főből 5 (vagy tán mind?) a tanév végén elhagyta az iskolát, ha tagozat nem, akkor sima osztály sem. Ezt csak azért írom, mert ez szokott lenni a jellemző helyzet, nem 20-25 emberke csalódik hatalmasat és kap sokkot. Szóval az a dráma, ami tegnap történt nem a megszokott rend. Idén nehéz volt tagozatra bejutni, de jó oldala is van az egésznek, nem támad nagy különbség a két osztály között szerintem. Az A osztály is klassz osztály lesz, még ha a legjobbakat le is halászták, de nem kényszerül senki arra, hogy elhagyja az iskolát.

Ami a lényeg, ami nekem ebből az egészből tanulságként lejött az az, hogy vajon hová a búbánatba írassam majd annak idején Zalánt?!???? Merjem őt is a ide? Ki lehet tenni őt a tagozatosdis mókának? Tudom, hogy előreszaladtam, meg minden, bár annyira nem is, hiszen ősszel elvileg nagycsoportos lesz a pasi....Én mindig azt mondtam és mondom (kérdezte a véleményem egy anyuka a suliról a minap. Neki már mindegy, beíratkoztak.), hogy ebbe a suliba én csak nagyon jó képességű gyereket íratnék, ahol nincs para és feszkó abból, hogy hajtani kell, tanulni kell, teljesíteni kell, mert csak a tagozat a jó. (Ez utóbbi 3 szó egyébként nem teljesen fedi a valóságot, de az egy másik csapás lenne, ha azt kifejteném, most nem.)

Na most Zalán okos fiú, ügyes fiú, viszont rendkívül érzékeny is....tartok attól, hogy rosszat tennék vele, ha ide íratnám. Persze ő hallani sem akar másik iskoláról, csillog a szeme, ha szóba jön a Rákóczi, hisz ezt ismeri az összes suli közül a legjobban, kívül belül....már TörpSuli idején is velünk tartott....Végkövetkeztetés nincs, csak a kérdőjelek.

Nem írtam még két ünnepről, az egyis a sulis anyáknapja. Túl hosszú műsort nem adtak a drága ElsőBések, fél óra alatt megállt a dolog. A padból néztük végig a műsort, mit anyukák, szóval első padosok gigamega előnyben. Én a harmadik padból könnyeztem és kacagtam felváltva, annyira édesek voltak. Ami a legmeglepőbb volt az egészben, hogy milyen nagyok!!!! Olyan iskolás volt a egész, teljesen más, mint az ovis műsorok. Hohohohóóó, csak pislogtam és álmélkodtam hitetlenkedve....Mennyit nőtt a banda szeptember óta! Amikor ott kuporogtak ijedten a padon az évnyitón! Ez már egy egészen másik banda.

Kaptunk sok-sok ajándékot, SK készítettet, egy szál szegfűt, ami azt a cserepes napvirágot helyettesítette, aminek anyák napjára virágoznia kellett volna. A Rékáé kinyiffant, a puszta fekete földet vittük haza a cserépben (valahol méllyen a gyökér ott figyelt), de nem szomorkodtunk sokat, abba ültettük Réka projekt búzáját és kukoricáját, hogy megkaphassa érte a környezet csillagot.

Tegnap délután öt óra tájban keblemre ölelhettem újra Rékámat. Abból, ahogy finoman nyüszített nyakam átölelése közben, arra következtetek, hogy ici-picit talán hiányoztam neki. Viszont nagyon jól érezte magát, dőlt belőle a szó, állatokról, programokról, kullancsokról, Ernő bácsiról, vadasparkról és a többi, és a többi.....Ezt hallgathattuk egész estig. És persze füleltünk is érdeklődőn.

Este leszedtük együttes erővel a bodzát, ami jó ötletnek tűnt, mert éjjel zivatar zúdult ránk, kimosta volna a virágokból az összes virágport....

Imént telefonált Tiborom, hogy merre találja Réka tornazsákját. Megállt bennem az ütő, elfelejtettem kikészíteni neki. Még a hétvégén felvágtam a gardróbban a szekrény tetejére. Ez az erdei iskola megzavarta a rendszeremet. Na mindegy, Réka villámöltöző, talán 8 óra 5 perckkor már ott pattogott a teremben a többiekkel, mintha mi sem történt volna.

Tagozatos

Ma délelőtt volt az eredményhirdetés a második évfolyamosok számára, ki folytathatja a tanulmányait jövőre, harmadiktól emelt németes osztályban szemben a sima osztállyal. Erős két osztály a második, kisebbség NINCS, úgyhogy várható volt ,hogy nagy lesz a verseny. De a szívem megszakad, azt mesélték, ahogy kitették a folyosóra az eredményeket, a gyerekek ott sírtak és zokogtak egymás karjában. Mármint az, aki nem került be. Sorra kitűnőek. Ez borzasztó, nem is tudom, mit mondjak vagy írjak....

 

Nálunk más lesz a helyzet, mert egyes hírek szerint 15 db erősen hátrányos helyzetű egyed dekkor a mostani elsős évfolyamon, ők esélytelenek arra, hogy bekerüljenek, tehát a verseny lazább lesz. Várhatóan. Ettől persze biztosan végig fogom izgulni mind a négy tagozatos dolgozatot...főleg, hogy egyenkénti eredményhirdetés nincs a dolgozatok között....Főleg, hogy Réka lazán kezeli ezt a témát (még)....

 

Hhhh...istenem........

Erdei manó

Tegnap délután, este, késő este meg-megakadt a tekintetem Réka némely holmiján. Konyha asztalon felejtett hajcsat, mütyűrös táska, a kanapéra hajított hálóingje (100% Pedantéria nem nálunk lakik), amiben előző éjszaka aludt.....Erdei iskolás hét van a suliban, úgyhogy a drágám az ElsőBével egyetemben a hétfői és a keddi napot a Nefag-on tölti (aki nem szolnoki, annak infó, hogy ez egy olyan hely, ahol tök jól ellehet tölteni akár az év összes környezet óráját is és még egy pici vadaspark is figyel a területén, arról a klassz játszótérről a méretes fa játékairól már nem is beszélve. Szóval nincs kétség, nagy élmény lesz ez a két nap a gyerekeknek.) Ez azzal jár együtt, hogy ott is aludtak múlt éjjel, faházakban, emeletes ágyakban, tücsökzenére (bár ez utóbbi itthon is akad).

 

Ez az erdei iskola is olyasmi, ami nem volt még az én időmben, sajnos. Nem egész héten vannak távol a sulitól, legalábbis az alsósok tudtommal nem. Szerdán pl. lesz suli, de csak hogy feldolgozzák és átbeszéljékt az élményeket az órákon (remélem, semmi traumatikusat nem kell kianalizálni majd a gyerekekből, hehe....) Rögtön csütörtökön viszont újra útra kelnek, a nem túl távoli Besenyszögre mennek valami faluház/alkotóház/hagyományörző nemtommibe, ahol ismét ezer program vár rájuk délután 3-4 ig. Jellemző, hogy ebből csak az maradt meg, hogy mindenki elkészítheti és megsütheti saját túrós batyuját. Nyami. Kemencében sütik. Hát nem tök jó? Pénteken újra iskola, újra emésztik a tanultakat és az élményeket. Mire visszaülnek a padba ugyanúgy, ahogy múlt héten feszítettek, már csak három hét lesz a tanévből.

 

Úgyhogy a tegnapi napot a szülinapos Zalánnal ünnepeltük kettesben, majd 8 órától hármasban (meglepően korán hazaesett a ház ura....) Előzőleg vettem neki egy kiló epret a zöldségesben, itthon pedig megnéztük együtt azt a dínós filmet (félig oktató, de inkább szórakoztató), amit a minap kaptunk ajándékba. Közben az eper elfogyott, a tejszínhab szintén, én, mivel beteg vagyok mint a kutya, na ez egy külön történet lenne, arra ébredtem, hogy csorog a nyál a számból, szóval bealudtam a dínós filmen, de sebaj, a lényeg, hogy Zalánnak tetszett és már ma meg szeretné nézni újra az ismét családi körbe pottyanó Rékával.

 

Egész este kóstolgattam az "egygyerekes" létet, egyszerre tetszett és volt fura. Jó része, hogy nagyságrendekkel kevesebb melóm volt, Zalán szelíd volt és bájos, figyelmem mind a 100%-át élvezte (a mosogatás megvárt), nyugalom volt és még az idő is lassabban pörgött....ám valahogy légüres térben is mozogtunk. A Tündér hiányzott. Nem nagyon, hisz tudtam, ma már családegyesülés lesz, plusz arról is meg voltam győződve, hogy Réka cica lubickol a jókedvében. 11-kor rámírt a facebook-on az egyik ElsőBés anyuka, hogy tudunk e valamit a gyerekekről, hát no news is good news alapon ajánlottam neki, hogy dőljön hátra, igyon egy pohár bort és lazítson! Utolsó infóm az volt a gyerekekről, hogy rendben megérkeztek a Nefagra (biciklivel mentek, valami 5-7 km táv.) Mi éppen filmet néztünk, Arbitrage, Richard Gere-rel. 5/3,5...fogjuk rá....Ahogy vége lett villanyoltás és tente.

 

Na és ezzel hopp le is telt az a fél óra, amit blogolásra kiszorítottam magamnak, úgyhogy pá, kis aranyaim, pá! Folytköv. remélem, holnap reggel.

Királyfi

Ma öt éves lesz a királyfi. Valamikor fél négy körül....

Amikor még jófej voltam és mindenre volt időm, pl. a saját gondolataimra, ezt írtam. Zalán első szülinapjára.

Zalántól nehezebb volt "elszakadásom", mint Rékánál. Nem tudom, ez minek tudható be, mert a várandósság végét ugyanúgy nehezen viseltem, mint Egyeskénél....Zalán kedden született és csak előző pénteken tudtam őszintén azt mondani (neki és magamnak), hogy most már felkészültem arra, hogy ennek a csodás egységnek vele vége legyen, megszülethet végre, el tudom engedni....Rékával a pocakban ez 38+0.- nál régen megvolt. 

Sosem felejtem el ezt, pedig nem úgy zajlott, mint a filmekben. Érzelmekre ható zene nem szólt a háttérben és a szél sem fújta a hajam a tengerparton...Ehelyett egy cég udvarában sétálgatva vártam, hogy Tibi ügyet intézzen. Sütött a nap és ragyogó tavaszi idő volt. Simogattam a pocakom, beszéltem Zalánomhoz.... és valahogy éreztem, hogy készen állunk...

Nem reagált gyorsan a legényke, bár a hétfői nst klassz jósló fájásokat mutatott. Én nem éreztem semmit. Egészen éjfélig. Amikor aztán elkezdődtek a keményedések. 10 percesek. Doktorúr meghagyta, hogy rendszeres keményedések is elég okot jelentenek arra, hogy a kórházba vonuljunk, ám én úgy gondoltam, hogy kivételesen intelmét elengedem a fülem mellett. Így utólag, jól tettem. Olyan szép emlék maradt az az éjszaka itthon. Réka és Tibi aludtak békésen, én pedig fura nyugalomban ágyba másztam Zalánnal. Minden olyan meghitt volt. Nem létezett más, csak én és ő. Biztatgattam a drágámat, hogy bátran kibújhat, annyira nagyon várjuk, szeretjük őt, itt az idő, jöjjön, csak jöjjön....És ő szót fogadott, reggel fájásokkal folytattuk a vajúdást. Délután fél 4-re született meg, és akkor már mit sem számított, hogy világra hozatala a fájdalom és szenvedés addig ismeretlen bugyraiba juttatott el engem. Csak a kisfiam számított és a boldogság, hogy négy főre gyarapodott kis családunk létszáma.

Áldás ért bennünket, nagy ajándékot kaptunk. Pont egy éve ennek.

 

Öt éve még így néztünk ki

Jászberény Zoo

Ebbe az állatkertbe lassan hazajárunk. Bár nincs éppen a szomszédban és nem is toppanunk be olyan sűrűn, mint szeretnénk, nagyon szeretjük, közel áll a szívünkhöz. Idén először szinte valamennyi látványetetést végigkísértünk, - elég nagyok lettek hozzá a gyerekek -, ami igazán élmény számba ment. Az állatgondozók nagyon jófejek, érdekes, vicces,  magával ragadó történeteket mesélnek az állatokról. Szóval bár estére nagyon elfáradtunk, újra egy remek délutánt töltöttünk a Jászberényi Zoo-ban. Aki még nem járt itt és nem fény éveknyire lakik, melegen ajánlom a látogatást, tavasszal és ősszel különösen. Sajnos az én egyik kedvencem, tigris nincs, csak egy csontváz egy "kirakatszerűségben", Tibi állítja, ő emlékszik, valaha Margitnak hívták....

Az első etetés a pelikánoké volt (asszem). Nem, nem vagyok terhes. :)) 

Íme ő, a pelikán. 3 olyan madár létezik, melynek négy lábujja között ott figyel az úszóhártya (szemben a kacsával), az egyik a pelikán. A másik a kárókatona, a harmadik a szulla. A mi pelikánunk befalt jó néhány kisebb halat a vödörből (szegény halacskák! - motyogták a gyerekek) , aztán kicsit értetlenül álldogált, amikor a gondozója nem engedte rögtön vissza a helyére, hanem még mesélt róla pár történetet. Bámulatos madár. Kérdések is röpködtek. Réka bátor volt, jelentkezett,  válaszolt, csak pislogtam....Némileg beárnyékolja ezt az a tény, hogy a további látványetetések nem kötötték le különösebben a gyerekeket. Kivéve, ha aktív szerepük akadt benne. Még szerencse, hogy mi felnőttek imádtuk. 

Pingvinek nem csak a Déli Sarkon élnek ám, tudtátok? Ezek a díszpéldányok nagy előszeretettel falták a halat, melynek egy részét még a szárazföldön, másik részét már a vízben kapták meg. Mindegyik példány szárnyán van egy kis színes megjelölés, mely alapján név szerint beazonosíthatóak. Nekem Lajos és Kex volt a két kedvencem. 

Játszótér is van, naná! Éveken át jártunk úgy ide, hogy a gyerekek számára igazából a játszóteres rész volt a nap fénypontja. Na, ezt mára azt hiszem, kinőtték. Most a büfé lett az a jégkrémes pulttal és a forrócsoki automata a mozgássérült vécénél. Csak viccelek!

Ez még mind a játszótéren történt. Én a padon falatoztam az otthonról hozott szendvicsekből. Volna. Ám Zalán az első falat után magához rendelt, hogy lökjem a hintán. Tudja magát lökni, szóval nem értettem, mit szeretne....De annyian várakozón lestek engem az anyukák (ismeretlenek) közül, vajh mikor emelem már fel a fenekem, hogy már képtelen voltam kisfiam kérését mosolyogva elengedni a fülem mellett. Mindig ezek a társadalmi elvárások. Na mindegy. Mentem hát és löktem. De minek! Egy rossz mozdulattal kirántottam a hinta alól majdnemötéves kisfiamat. Láttam a szemén, hogy átértékelte a helyzetet, jobb lett volna ha anya mégis a padon marad. Naugye!

Azt nem is meséltem, hogy amíg a vaddisznók dagonyászását figyeltük meg az állatkert egyik végében, velünk andalgó ismerősünknek feltűnt a nagy tavaszi idillben, hogy nincs meg Zalán. Szőrén, szálán eltűnt. Hogy mi van?! Nekünk, a szüleinek valahogy ez addig nem volt szembeötlő. Durva, nem?! Fél állatkertet besprinteltem rekord sebességgel, Tibi pedig a másik felét.....közben gonosz csúnya gyerekrablók lebegtek a szemem előtt, szervkereskedők és hibbant, gyermektelen középkorú nők, akik végső elkeseredésünkben lopnak maguknak gyereket....Nos ilyesmi állatfajok nem tértek be szerencsére aznap az állatkertbe. A fenyőfák között egyszer csak megpillantottam az én mini pasasomat, szipogva, taknyosan, de nagyon is elevenen, húsvérvalójában. Huhh, mekkora megkönnyebbülés volt! 

Ebéd a babaházban. A kenyérhéjat meghagyták nekem. Drága figyelmes gyerekek! 

A kecskesimogató Rékánál az abszolút "námbör ván". Ha lenne ilyen tábor meghirdetve a suliban, hogy "Nyár a kecskesimogatóban" Réka eldobna kapát, kaszát és a szeptemberi iskolakezdésig gond nélkül beköltözne a kecskék mellé az ólba. De tényleg!

Ez a picurka falatka kecskécske volt a kedvence.

Hogy kispandák is érkeztek nem is túl régen az állatkertbe, az a gyerekeknek nem tűnt fel. Pedig cukik és édesek és aranyosak. Befaltak egy jó adag bambuszt, no problémó! Csak éppen a kecskesimogató mellett éldegélnek. Ahol pedig kecskék kergetik egymást, minden más csak másodlagos lehet. Ez teljesen egyértelmű....

Mondom én, nagy volt a szerelem.....

Zalán szerényebben nyomta.Főleg, hogy miután elveszett és megtaláltuk, lerángattam véletlenül a hintáról, amit a könyökének bőre bánt, még egy kecske meg is támadta rögtön a Símogató kapujában. Zacskóstul kitépte a kezéből a 100 Ft-os kecske csemegét. Hogy oltsam a tüzet, muszáj volt újabb adag kecskefinomságot nyomni Zalán kezébe. Remélem, a kecske meg tudja emészteni a papír zacskót! Nem hinném, hogy az első, amit valaha evett.....

Aki türelmes és nyugodt (lásd Zalán) még kengurut is tud kézből etetni. Kár, hogy a helyszín nem Ausztrália, dehát.....you can't have everthing, can you? 

Kecskék

És kecskék újra és újra.....

Na ez még jobb kép, mint az előző Zalánról és a kengururól.

Réka is próbálkozott a kenguruknál, kevesebb sikerrel, mint Zalán. Viszont megjegyezte a gondozója (mármint nem Rékáé, a kenguruk és emuk osztoznak rajta), hogy még embert nem látott, aki az emukat ekkora szeretettel kergette volna, mint Réka. Az emuktól mindenki fél, mert úgy néznek ki, mint ha a következő pillanatban durván nekünk akarnának esni emberölési szándékkal. Réka pedig szelíden simogatta volna őket. Az emuk azonban inkább továbbszaladtak.....biztos sokkot kaptak.

A holló nagyon jófej, imádjuk!

Hát igen, a jóbarátokat az ovi/suli sem választhatja el.....

Megkértem a csajokat, hogy ott helyben, az állatkert színes falánál pózoljanak néhány díjnyertes gyanús kép erejéig. Húzták a szájukat és kedvetlenül vonaglottak....Majd beugrott, hogy vidámra is vehetjük a figurát, így kedvükre vághattak pofákat. Mit mondjak, ebben aztán megcsillogtathatták tehetségüket! 

Szép nap volt, jó nap volt! Most úgy vagyunk, mint a viccben. 

A rendőr talál egy pingvint a városban. Kérdezi a főnökét, hogy mit csináljon vele. 

- Hát vidd el az állatkertbe!

Elmegy a rendőr, délután találkozik a főnökével, aki meglepve látja, hogy még mindig ott áll mellette a pingvin. Kérdi a főnök:

- Mit csinálsz? Nem azt mondtam, hogy vidd el az állatkertbe?

- Ott már voltunk. Most cirkuszba megyünk. 

Szóval múlt héten állatkert, jövő héten cirkusz! 

Ui: Le vagyok maradva beszámolókkal, mint a borravalóóóó....