Réka mondta - jubileumi 50. rész

Szégyellem magam egy picit, mert Réka "gyöngyszemei" az utóbbi időben feljegyzés híján maradnak, így az én agyi kapacitásomat ismerve, gyorsan feledésbe is merülnek. "Mitisakartamírni???" - kezdetű történet.... Pedig egyre kevesebb jópofát ejt ki a száján,  ahogy nő, okosodik. Lassan talán le is szokik  erről, csupa komoly és jól megfogalmazott dolgot fog mondani? Nyilván nem, remélem, nem....



Éppen prédikálok, mert két féle nasin túl vagyunk és Rékának sosem lehet elég...
- Amikor én annyi idős voltam mint te, anyukám nem nagyon vett ám nekem nasit. Keksz és csoki ritkán volt otthon. Répát rágcsáltam, karalábét..... - mire Réka.
- Szegényke.....

***

Szerinte a neve Dávid Réka Anna Mia Kinga....Kérdezte, hogyan lehetne erre átváltoztatni a nevét. (?????) Még szerencse, hogy az "alap" nevén nem kíván módosítani, csak kiegészítené azt....megnyugtató....

***

- Anya, a cica miért nem szeret úszni, pancsolni?
- Őő..nem is tudom. Talán...fázik a hideg vízben, mint én...
Réka néz rám pár másodpercig azzal a kristálytiszta tekintetével:
- Vagy mert ha vizes lesz, oroszlánná változik, nem?
Némi hatásszünet után beugrott a reklám. (MenőManó - KandH páros, MenőManó cicát öntöz, mire abból méretes oroszlán válik)


***

Egy ideje már nem veszem fel a vezetékes telefont csak akkor, ha ismerős szám hív. Majdnem mindig így vagyok ezzel. Sőt. Legutóbb egy hölgy telefonált egy harmincas mobilról és minden áron három napra meg akart hívni bennünket egy debreceni hotelbe egy wellness hétvégére. Mi fizettünk volna, az ugye nem is kérdés, kedvezményes is volt az ár, de nem éltünk vele, megköszöntük....De hívott újra és újra és újra. A harmadik újránál nem vettem fel a telefont. 
- Ez a néni nem adja fel.... - kommentálja Réka. 

***

Réka angol tudása nagyjából ott tart, ahol nekem 14 éves koromban. Ami marha jól hangzik, csak ehhez tudni kell, hogy én még annak a generációnak a tagja vagyok, aki általános iskolában csak az oroszt nyomta. (Na jó, bevallom, jártam német fakultációra két éven át, de minek?) Lényeg a lényeg, Réka egyre több szót tud angolul, meséből (Peppa), tévéből, tőlem, színes a kép. Egy nap olyat játszunk, hogy én angol szavakat mondok neki, mire ő a magyar változatukat igyekszik rávágni.
- Window?
- Ablak.
- Door?
- Ajtó!
- Butterfly?
- Pillangó!
- House?
- Doktor??

***

Réka számára az egy elfogadott tény, hogy szeretem a csípőset. Mondhatnám, némi túlzással, hogy megőrülök érte. Ha van valamiből csípős és nem csípős változat, biztosan a csípőset választom, még ha utána a könnyem is potyog. Vasárnap délután a húslevesemet "turbóztam fel" egy picit némi piros arannyal, amit Réka így kommentált:
- Becsípősözted a levesed?

***

- Tudok egy új verset!
- Tényleg? Elmondod? 
- Peeersze! 
Vidéki Sándor gatyába táncol
Felesége bugyiba, úgy mennek a moziba
Leülnek egy padra, pont a kutyaszarba
Megnéznek egy filmet, közben bepisilnek.
- Hát....- hápogok enyhe sokkban, szemem törölgetem, igyekszem nem nevetni. Persze nem megy.
- Bruhhhahhahhhhaaaa... - kacag Réci, szőnyegen henteregve, hasát fogva.
- Kitől tanultad ezt?
- Hát a Kamillától.
Kis öröm, de azt is meg kell becsülni: legalább nem Petőfiről énekelt....Talán Kamilla félrehallott valamit? :)

***

- Anya, kellene nekem egy zsepi. - közelít meg Réka feltűnő udvariassággal és puderfinom hanghordozással a konyhában.
- Jó, itt van az asztalon egy csomaggal.
- Jó, deeee.... nekem kell az egész csomag.
- Rendben, tiéd lehet. 
- Köszi....és akkor ezzel fel is törlöm az almalevet, amit kiöntöttem a nappaliban..... Ne izgulj, csak a parkettára ment....Éééés egy zsepi elég is lesz....- közvetít.

***

Még abban az édes, boldog korban van, amikor azt hiszi, amit mond, más nem hallja, csak én. Vagy lehet, hogy nem hiszi ezt, és akkor nem érdekli, hogy mást hogy érint, amit ő kimond. Hogy egyszerűbb legyek, mondok egy példát. Védőnőtől hazafelé gyalogosan tartván, megelőz bennünket a rendelőből ismert, gyakorlaton levő leányzó. Derékig érő, meleg dzsekit, térdig érő csizmát (és némi súlyfelesleget) viselt, valamint sötétbarna cicanadrágot. Réka szeme azonnal megakadt ez utóbbin.
- Jó ég! Csak cicanadrág van rajta, anya!!!! 
- Igen, látom. - felelem szinte suttogva.
- Dehátahhoz most hideg van, meg fog fázni! - folytatta Réka rosszallóan, egyben szerintem irigykedve is...Megnyugtattam, hogy a nénin igen vastag a cicanadrág, nem olyasmi, amit ő pizsinek oly szívesen használ.


***

Az Interspar-ban Tibire várunk a bejárathoz közel. Réka egyszer csak kiszúr egy családot, ahol a nagyobbik kislánynak ugyan olyan dzsekije van, mint neki. Rózsaszín, fehér pöttyökkel, buborékokkal, ahogy tetszik. Egyszer csak, váratlanul elindul feléjük. Meg is lepődöm alaposan. Rászólok, de nem figyel, úgyhogy inkább csak tétlenül nézem az eseményeket. Ahogy odaér hozzájuk, valamiért még a lélegzetem is felületes lesz. Elmondja, amit szeretett volna (gondolom, mert hallani nem hallom), a szülők pislognak párat, majd látom, ahogy összemosolyog az anyukával, apukával. Bólogatnak és kész. Máris tart hozzám vissza leánykám nagy elégedetten. Összemosolygok az anyukával, apukával, ahogy elhaladnak előttünk és kész.