Puszi mindenkinek!

Hirtelen ránk szakadt a nyár. Tegnap leszaladtam lefotózni a kutyaházat,  nagyjából kora délután, mert egy darab még figyel a készleten (alapvetően nem kutyaházakat árulunk, bár végül is ez is fából van....) és már nagyon el szeretnénk adni. Na ez egy béna mondat, Réka is jobbat ír, de mindegy. Szóval mire nagy nehezen lefotóztam mindenféle szögből az ebpalotát, majdnem napszúrást kaptam. Nyilván picit túlzás, de huhh....nagyon fura volt március végén a kb. 25 fok!!!

A nap híre, hogy a keresztlányomat, aki tizedikes (szóval másodikos gimis az Apáczaiban), felvették a Milestone suliba. Erről én sokat nem tudok (bár a tandíját ismerem), de tesóm szerint annyi a lényeg, hogy a gimnázium mellett ide is jár majd, itt a tanév májustól-májusig van és aki ezt elvégzi (két éves, szóval érettségivel párhuzamosan lesz vége) egyrészt közelebb kerül ahhoz, mi is érdekli igazán (politológia, pszichológia, szociológia....D. esetében). Egyrészről. Másrészről nagyobb az esély külföldi egyetemre (angol vagy amerikai) való bejutásnak. Rögtön elképzeltem, hogy a Harvardra fog járni vagy Oxfordba....számomra szinte felfoghatatlan távlat. Egyébként ez nem is igaz, mert ami legeslegelőször eszembe jutott az az, hogy D. valami külföldi egyetemre fog járni és soha többet nem jön haza. Mármint életvitelszerűen, ahogy ezt mostanában, az iskola beiratkozás kapcsán sokat hallom. És akkor elszomorodtam egy kicsit, hogy de kár....csak azután ráztam fel magam azzal ,hogy milyen klassz is lesz, ha tényleg valami menő egyetemre bejut...

Tibi beszélt megint kedden Gy. nénivel, aki a nevtanban Zalánnal foglalkozik. Faggattam Tiboromat, hogy mit mondott Gy. néni, mit mesél Zalánról, bökje már ki, de azt felelte, hogy nem nagyon emlékszik rá, de megint nagyon megdicsérte. Na most én abból is felejtettem ezt-azt, amit Tibi mesélt, így csak annyi maradt meg, hogy TERHELHETŐ és ügyes és jó lesz neki a kéttannyelvű oktatás. Azon gondolkodtam, hogy én milyen szintű zseninek merném ajánlani a kéttannyelvű sulikat....pedig Zalán nem is zseni....Aztán meg azon morfondíroztam, hogy túlmisztifikálom ezt a kéttannyelvű dolgot,  és beszéltem tesómmal, hogy az milyen volt, amikor harmadikban elkezdték a gyerekek angolul tanulni a környezetet??? Azt felelte, hogy döbbenetes és bámulatos volt egyszerre, neki ijesztő, de a gyerekeknek természetes. És hogy ne izguljak, mert úgy sem nekem kell dogát írni harmadikos környezetből, hanem a gyerekeknek. Persze ezen nem parázok, egyrészt mert Zalán ovis, szóval elég beteges lenne szoronganom a harmadikos környezet ügyén. Másrészt mert ugyebár a fene sem tudja, hogy egyáltalán felveszik é....

Tibi azt is megpendítette, hogy egyszer beszélhetnék Gy. nénivel...Ez igaz, de még valahogy nem tudtam rászánni magam, de egyszer Tibi is ott van, mint értelmes ember megszemélyesítője, nekem meg a kedd az olyan napom, amikor fél hétig, azaz a vívás végéig szabad vagyok. És itt következik kis életkém következő dilemmája, nevezetesen, hogy maxi figyelmem csak az elsőszülőttemre terjed ki, Zalán - és ezzel szembe kell néznem és változtatnom rajta - kiesik a látókörömből. Sajnos ez a jelenlegi helyzet. Ott van ugye a meló, az kb. 8 óra, meg amit itthon általában idegeskedem bizonyos helyzetekben, persze nem mindig. Aztán ott van Réka és az ő tanulmányai. Aztán itt van a háztartás, azon belül is, hogy legyen mit enni itthon, tiszta ruha a szekrényben. Hogy milyen a tisztaság foka a folyosó padlóján vagy a könyvespolcokon, azt fedje jótékony homály. Mindezek kb. 90%-ban lekötnek, illetve még itt van anyukám, akire rá kell telefonálni, hogy jól van e, mire van szüksége és ilyesmi illetve, amikor nagyon fáradt vagyok, minden türelmem össze kell szednem, hogy végighallgassam valami számomra abszolút lényegtelen és jelentéktelen párbeszédének a tolmácsolását, amit a hatvankettedik szomszédasszonnyal folytatott le. Megértek mindent, nem erről beszélek. Szóval ennyire van időm és semmi másra. Tényleg nincs. Szóba jött ugyan, hogy átveszem Tibitől a logopédia gyakorlást, amit ő nem csinál, pedig mindig héten kéri I. néni, hogy ismételjünk, mert így nincs fejlődés, gyakoroljunk, mert egyhelyben járunk. Tibi nem gyakorol (mert Zalánnak nincs sok kedve) én pedig nem tudom rászánni magam, hogy elkapjam Zalán grabancát. Nekem is csak 24 órából áll egy nap és estére olykor én is nagyon elfáradok. Hétvégén épp elég, hogy tanulunk Rékával,most már azért egyre többször úgy, hogy én csak rá-ránézek, nem kell mellette ülni órákat. Ha végeztünk a tanulással én már nem tudom előszedni Zalánt, mert egyszerűen nem vagyok rá képes. Nem akarom. Jövőre, ha iskolás lesz, muszáj lesz az energiáimat rá irányítani és Rékát az önállóság felé terelni, mert kettőjükkel egyszerre nem bírok. Persze Rékával sem tanultunk elsőben otthon, nagyon ritkán , talán Zalánnal sem fogok sokat, már a kéttanny. keresztülhúzza nagyjában a számításaim egy az egyben....

Hogy ez a litánia honnan jutott eszembe? Hát onnan, hogy minden héten elfelejtem, hogy szerdán reggel Zalánnak úszás van. Minden szerdán reggel idegbajban kapkodom hat órakor, hogy hol van az úszógatyája és köntöse és papucsa?? Tegnap azt is elfelejtettem, hogy szerdán vívó edzése van hattól. Nem először. Igazából mindegy volt, mert fél hét után jött haza érte Tibi, hogy akkor elrobogjanak még az edzésre? Nem mente. Szóval van két gyerekem, de igazából az agyam egy gyerek üzemmódban van. Mi lenne, ha lenne egy harmadik is? Elfelejteném megetetni is? Az is kimenne a fejemből, hogy hárman vannak? Ott felejteném a parkban?? Szóval elég érdekes vagyok. Pedig Isten látja lelkem, imádom mind a kettőt, szerelmes vagyok Zalánba a legelső pillanattól fogva, ahogy egy anya csak a fiát szeretheti....és mégis ez van. Na majd alakítunk az arányokon valahogy. Még az a jó, hogy picit jobb anya mindig lehet az ember, mindig van új nap.

Na ezt a bejegyzést sem tudom átolvasni, visszaolvasni, remélem, nagy baromságokat nem írtam....
Ha igen, holnap jövök és korrigálom, magyarázom a bizonyítványom. :)) Puszi mindenkinek!

Szétcsúszott

Most csak csekkolom, hogy szétcsúszik e a egész blog most is, vagy helyre állt vajh a rend. Fogalmam sincs. Valami frissítés gombot mintha megnyomtam volna a nagy eszemmel....vagy csak a recept bemásolása dobott a blogon ekkorát...Nem tudom. Na most jó, próba újra:

Reggel a wc-n ücsörögve eszméltem rá, hogy írtam néhány félreérthető dolgot a tegnapi bejegyzésemben, ideje helyretenni ezt és azt.
Viszont ha már itt vagyok, először dobok egy répatorta receptet. Mielőtt elfelejtem. Én a hozzávalók 3x-át szoktam megsütni, az egy böcsületes adag és olyankor több napig is elég a cucc (főleg, ha nincs még rajta mascarpone)

Hozzávalók:
300 g reszelt sárgarépa
2 tojás
140 ml olaj
200 g cukor
75 g dió apróra vágva
175 g liszt
1,5 kk sütőpor
1 csipet só
0,5 kk szódabikarbóna
1 kk őrölt fahéj
(100 g mazsola – elhagyható)
Tetejére:
20 dkg mascarpone
1 narancs reszelt héja
5 dkg pocukor

forrás: csakapuffin.cafeblog.hu

Ami el szokta venni a kedvem, az a 900 dkg répa lereszelése, általában 800 után nem sokkal feladom...vagy dupla adagot sütök, nem triplát. Ezúttal is csak 800 került a tésztába. Hogy hogy kell készíteni? Nedveset a nedvessel, szárazat a szárazzal, aztán a kettőt össze és kész. :)
Na szóval az úgy volt, hogy március 15-én a RepTárba öt órakor vették be magukat a gyerekek és Tibi, de ugye hatkor bezárt (Zalán őszinte felháborodására). úgyhogy 18:05-től együtt névnapoztunk. Nem maradtunk négyesben a whiskeyvel az ünnepelttel és mamával. A másik félreérthető dolgot nem találom a szövegben, biztos nem volt annyira fontos....
Visszatérve még egy kicsit a szülői értekezletre - közben hűl a krumpli és a tojás a rakott krumplihoz és majd el kell mennem a kisboltba tejfölért, közben Réka fél 7-ig vívni van....- a két tanítási nyelvű oktatás valahogy úgy néz ki, hogy harmadiktól németül tanulják a környezetet, majd ötödiktől a történelmet (!).... Hetedik, nyolcadikban a bioszt és föcit is. A bioszban nem vagyok biztos egészen. Na most Réka most magyarul tanulja a környezetet, nem mondom, hogy agysebészet, mert kisujjából kirázza, de ha németül kellene, az okozna fejfájást. Ízelt lábú, síkság, kitinpáncél, barka termés, csak ami hirtelen eszembe jut. Persze, oké, ő nem kéttannyelvűs, tavaly és elsőben még egy-két német órája volt, az kb. semmi. Mégis olyan nehéz elképzelni, hogy hogy működne ez a németül környezetet tanulás ugyanazon a szinten. Gondolom, működik, hiszen tök jó sulik vannak kéttannyelvű szinten is, francia, angol, nem egyet ismerek...Mégis felmerült a kétely bennem. Hogy hogy bírnánk. Bemutatták tegnap a német tanárokat is, ugyanazok, akik Rékáékat tanítja. M. néni kedvesnek tűnik, de ott aztán mindent, de mindent tudni kell és csak az ötös elég jó....A fegyelem pedig maxra van tekerve. Nyilván nem elsőben, de harmadikban durván. A másik némettanárt nem ismerem, csak az elvárásokat általában....Nem büszkélkedtek nyelvi lektorral, ami pedig szokott lenni két tanítási nyelvű iskolákban...gondolom, az is beszerzés alatt, ha nagyobbak lesznek a gyerekek (az első németes osztály pont elsős) még nagyobb szükség lesz egy tökös német fazonra /vagy éppen egy Fraulein-re....
Tibi is elgondolkodott, de persze megoldásra nem jutott, vagyis nem ült fel az ágyban, mint akibe villám csapott, hogy megvan!!!! Ebbe és ebbe a suliba írassuk Zalánt!  Annyit mondott felvetésemre, hogy hogy legyen, hogy fogalma sincs....Nekem egyébként még mindig az a nagyobb félelmem, hogy nem kerül be a németes osztályba és csak sakkpalota jut Zalánnak, mint hogy mi lesz majd a kéttannyelvűben. Gondolom, tanulni fog és ügyes lesz, valahogy majd lesz. A német oktatással sosem volt gond a suliban, remélem, nem itt fog elkezdődni....

Tavaszt nyitottam, mert kerékpárral mentem dolgozni reggel. Pont 15 perc az út, ha lustán tekerek, akkor 20. De nem szoktam lustán tekerni. Igazából két sebesség, az 5-6 alszik a bringámon, úgyhogy még gyorsabban is tudnék szágoldozni az egyébként elég néptelen úttesten, de Tibi szerint a négyes sebességnél nekem nem kell gyorsabban mennem.....

Még 12 hét van a suliból a vakációig.

Jut eszembe, jött a hír, hogy 15 000 Ft-ba kerül majd az erdei iskola. Poroszlóra utaznak majd lurkók és két napot töltenek el a környéken. A banda egyébként készül a tehetség napra, valami táncversenyre, lesz gondolom, majd anyák napja és májusban Rákóczis gála...oda is műsorral kell készülni, hát sűrű lesz ez a maradék 12  hét, ami igazából inkább 10, ugye, mert egy szűk hét tavaszi szünet és az erdei iskola hete sem lesz kőkemény tanulással teli, bár az már június első hete lesz,vagyis nagyon a legvége....Még nem érzem, de ez is gyorsan el fog telni és hamarosan itt a bizonyítvány osztás....

Összefoglalom

Megint ideértem, mellbedobással, hogy írjak, meséljek és mint annyiszor, most semmi nem jut eszembe. Talán mert ma volt a suliban a szülői értekezlet a leendő elsősöknek és kicsit a para (hogy Zalán nem veszik fel a németes osztályba) beárnyékol minden egyéb újságot átmenetileg....

Mi is volt múlt héten? Hm....A péntekre emlékszem, az egy nagyon szép nap volt. Délig olyan keddi fásultságban léteztem, pedig szépen sütött a nap és nagyon nagy hajtás nem volt az irodában. Aztán ebéd után erőszakkal hangoltam magam, hogy hurrá, itt a hétvégeeeee!!! Rázzam már fel magam!  Réka is segített, aki küldött egy üzenetet, hogy ötös lett a német TZ-je. Ennek annyira nagyon örültem..felért egy fél év végi ötössel, mert TZ-t már valószínűleg csak egyet írnak. Na persze ez nem olyan egyszerű, de akkora sikerélményt jelentett Rékának is. Baromi nehéz ötös TZ-t írni. És ami a hab a tortán, a magyarról németre fordítás HIBÁTLAN lett neki, ami a legnehezebb. A képleírás is, az is tök nehéz. Ilyenekkel bukott pontokat egy másik feladatban, hogy a hier (itt) szót nagybetűvel írta, hopp, egyből egy pont mínusz. M. néni nem totojázik fél pontokkal.
in der Schule- iskolában
in die Schule - iskolába (ezt nem is tudtam, hogy tanulták, sajnos, ő sem...:)))
in der Schwimmhalle....
Ezeket egyébként álmából felkeltve is tudta, de hát akkor és ott, pénteken, első órában félrement valami...Bánja kánya, de meglett az ötös, a félévben már a harmadik egyébként és emellé még egy smájlit is kapott, biztos M. néni is örült. Összesen 4 jeles lett (csoportbontásban tanulják, úgyhogy 16/4), de így is elég soványka eredmény. Ötös lett a fogalmazás is, ráadásul a legjobb fogalmazást ő írta az osztályban. Itthon átolvastam, háttt...írt már jobbat is, gyakorlósat, de mindegy. Az élet apró örömei. : )

Visszafelé haladva az időben, ugye szerdán ünnep volt, ami jól esett, mint egy falat kenyér. Reggel sokáig aludtunk VOLNA, de inkább nekiálltam répatortát sütni. Fél 11 után meghallgattuk az ünnepi beszédet a Nemzeti Múzeumnál (a tévén keresztül, nem személyesen), illetve megcsináltunk egy, azaz 1 darab Kenguru feladatsort, mert ugye csütörtökön írták a Kengurut. Ha lett volna időm, mérges lettem volna, mert a suliban nem készültek egyáltalán erre a versenyre, de elengedtem ezt a mérgem, cserébe mi sem készültünk, úgyhogy ÖSSZESEN kettő darab feladatsoron mentünk végig, azt is csak azért, mert nem volt szívem nulla készüléssel versenyre küldeni. Azt nem is meséltem, a Zrínyi eredményei is elég hervasztóak lettek. Megint benne maradt Rékában legalább négy feladat...de mindegy, annyira nem bosszankodtam rajta, mint tavaly. :) Kemény megyei 80. lett...no comment. Tavaly legalább a 65. hely meglett. :)) Két osztálytársa, aki legalább olyan matekos, mint ő a 150-200-ba sem került, úgyhogy kein Problem. :) Majd jövőre jobb lesz, vagy ha nem, hát nem, de legalább élvezi, hogy egyre nehezebb feladatokat meg tud oldani.

11-kor Zalán hivatalos volt a cimborájához vendégségbe, onnan fél 3 körül vadásztuk le, hazajöttünk ebédelni, összeszedtük magunkat és máris tovább vándoroltunk, Ildikó napot mentünk köszönteni. Közben már öt óra lett, mert még ajándékot kellett venni, ez az, szóval öt óra lett, mire homlokára csapott a banda, hogy ma ingyen látogatható a RepTár, nehogy már lemaradjunk róla. Mostanában otthonülő lettem, úgyhogy maradtam a névnapossal és mamával otthon. Volt ott nekünk egy is whiskey is, kóla is, finom vacsora, úgyhogy elég jól mulattunk. Késő este értünk haza, sajnos szembe kellett nézni azzal, hogy holnap suli és koránkelés, meg minden.

A hátralevő két munkanapon nem tudom, mi történ, illetve hát dolgoztam, a gyerekek suliban, oviban...Csütörtökön hazakerültek Zalán fotói az oviból, a szokásos tavaszi fotózás képei. Te jó ég, milyen nagyfiú rajta, egyszerűen nem értem, hová lett a pici fiam. De tényleg, de tényleg!!!

A  hétvége szuperjó volt. Szombaton kitalálták a gyerekek, hogy a Modellvasút kiállításra elmennek. Szerintem - de csak nektek mondom - ez a világon a legunalmasabb dolgok egyike, úgyhogy itthon maradtam - megint - és Homeland epizódokat néztem. Eleinte mosogattam, teregettem, aztán eldobtam magam a kanapén és csak pislogtam nagy-nagy nyugalomban. Olyan végtelenül jó volt. Kitaláltam, hogy ki kellene dobni ezt a 70 éves szekrényt, ami itt van a nappaliban és még az előző lakó hagyta itt....Amióta az új helyére toltuk a festés után, már nem érvényesül olyan jól, mint korábban és nekem még vajon hány évtizedik kell néznem, amíg életemben először olyan nappali bútorom lesz, mint amilyet szeretnék. Persze marad egyelőre....Egyelőre innen kellene elköltözni, aztán az új lakás megmutatja, mit lehet benne megtenni, mit nem.

Délután bevásároltunk az Aldiban, majd anyunak a Lidl-ben és ezzel el is telt a nap. Anyuéktól botránnyal távoztunk, mert Zalán Tibi ülőhelyét (a kanapé) nevezte ki fingóhelynek és folyton odajárt pukizni. Amikor harmadjára csinálta, elgurult a gyógyszerem, összedobáltam mindent és távoztunk. Az eszem megáll  néha, miket csinál. Hová teszi ilyenkor az eszét, én komolyan nem tudom. Anyu ki volt akadva, hogy mindent elnézünk neki, ezért ilyen ez a gyerek, már első alkalomnál le kellett volna állítani. Akármit is jelentsen ez nála, mert nem fejtette ki. Aztán még a lépcsőházban úgy visszafeleselt Tibinek, hogy kapott egy nyaklevest....

Vasárnap befejeztük azt a nyavalyás olvasónaplót, legalábbis talán még egy oldal van hátra, egy fejezet kedvenc idézete és készen lesz. Juhuuu! Kicsit tanultunk is, de nem volt sok, úgyhogy békében főzhettem, illetve játszottunk, a fiúk modellvasutaztak, ágyneműt cseréltem, kivasaltam mindent, tiszta lett a konyha, ilyenek. Nagyon szép nyugodalmas hétvége volt, semmi idegbaj, leszámítva Zalán fingóhelyét, semmi veszekedés, leszámítva Zalánt, csak a pihi és a kikapcs. Befejeztük a Parfüm, egy gyilkos naplója című filmet, de elég érdekes vége lett, na mindegy, azért nagyon szép film, klassz munka, aki látta, nem felejti. Homelandből is túl vagyok négy évadon....Most egyelőre nincs mit néznem.

Most mégis a legfrissebb élményem a szülői értekezlettel kapcsolatos. Április 20-21 lesz a beiratkozás napja, 15 napon belül jön a válasz, hogy felvették e. A suli biztos, hiszen körzetes, de a tagozat nem. És amíg a papír meg nem jön, nem is lesz az. Úgy szeretném, ha már május lenne és tudnám, hogy neki és a barátjának is helye van a németes osztályban. Olyan sokat jelentene, úgy megnyugodnék. Tudom, tegnap volt karácsony és holnap meg május lesz, de most mégis ez az első számú vágyam. :)

Most nincs időm átolvasni, mit kalimpáltam össze, majd este, villanyoltás után. :) 

Eddig nem

Egyelőre nem beszéltem az osztályfőnökkel. De megfogadtam, hogy elmondom neki, muszáj tudnia róla, hogy ez megesett. Egyébként ebben sem vagyok minden pillanatban biztos. Hiszen barátnők között történt az összeütközés (bár ez nem jó szó - szóval barátnő vert meg barátnőt) .....Ez mennyiben más, mintha nem barátnőkről lenne szó?? Lehet ezt ezzel elbagatelizálni vajon?

Réka vidáman csicseregve lépett ki a szolfézs óráról tegnap, minden rendben volt elmondása szerint, a csajok között is minden a régi....Gondolkodott, hogy beszél az ofővel, de végül nem tette. Hogy miért döntött így, azt nem forszíroztam. Kibékültek, feltételezem, azért. Írtam üzenetet annak a kislánynak az anyukájának, aki a verésnél jelen volt még. Az anyuka meglepve válaszolt vissza néhány óra múlva, hogy ő semmit nem tud az egészről és majd megkérdezi E-t, hogy is volt mindez.  Azt nem említettem neki, hogy Rékát ez és ez megverte, csak céloztam bizonyos feszültségekre és  a csúfolódásra E. és K. között. Arra voltam kíváncsi, ez tényleg létezik e. Az anyuka annyit mondott, hogy még csak E. neve sem hangzik el otthon soha....Azóta még nem írt, azt gondolom, nem is fog...Pedig délután találkoztam velük a kapuban, illetve az apukával....de már méterekkel arrébb jártam, mikor felfogtam, mit kérdezett az apuka a kislánytól.
- De téged nem bántottak? Nem bántottak? -  gondolom, valahogy valami mégis kiszivároghatott.

Tegnap isteni sült csirkét varázsoltam vacsira. Akciós volt az egész csirke, itthon tömtem a fenekébe citromot és lilahagymát, dörzsötem bőrébe egy kis sós libazsírt, aztán ucca a sütőbe. Amikor megfordítottam, egy másik serpenyőbe mindenféle aprított zöldséget tettem, cukkínit, krumplit, répát, hagymát, ez volt itthon, aztán erre az ágyikóra ültettem a csirkét, amikor a melle oldalát is megsütöttem. Szerintem díjat érdemelt az én szintemen, puha, omlós husi, ropogós bőr....na jó, nyilván egy Gordon séf nem esett volna tőle annyira hanyat....de ő pont nem jött vacsira tegnap.
Beárnyékolja az örömöm, hogy Zalán speciel egyáltalán nem volt éhes, csak azért falatozott, mert utána gesztenyepüré volt a desszert. Mi többiek, lapátoltunk becsülettel.

Most a répatortával szemezgetek, ha hazahozom edzésről a csajt, lehet, hogy belecsapok. Ha nem ma, akkor holnap. Csorog a nyálam egy kis szaftos répatortáért.

Befejeztem a hétvégén a Homeland 3. évadát....Hát vannak benne nagyon durva részek, amik már nekem soknak bizonyulnak, de még szerencse, hogy ilyenkor tudok "ugrani' a filmben. Pl. amikor felakasztják Brody-t (bocsi, akinek lelövöm a poént, de talán nincs olyan), azt eléggé sokáig húzzák, a terhes szerelme meg nézi....és ez csak egy sok sokkból, de hát na....Viszont megnéztem a hétvégén a Könyvelőt, ami tetszett (főnököm adta pendrive-on, azt hittem valami célzás, hehe) és vasárnap a maratoni vasalás közben ment a Parfüm, egy gyilkos története, ami szintén egy szép film, bár ebben is beteg a főszereplő, nem gyengén, de mindegy...

RékaMondta a végére (ZalánMondta is volt, de elfelejtettem és emiatt nagyon ég a fejem....)
Hétvégén nyelvtan dolgozatra készültünk és rájöttem a mf-et lapozgatva, hogy vették az alanyi és tárgyas igeragozást, bár nem így hívják még szerencsére. Szóval kérdezek:
- Hogy kell azt ragozni, hogy "hallok"?
- .....Ich höre...du....
- Hékás, magyarul!
- Jaja ....hallok, hallasz, hall....(elragozza)
- Szupi, és azt hogy "hallom"? Mi is a különbség?
- Hallok valamit, hallom AZT...
- Jó!
- Ich höre, du hörst....

Hm, pedig nem is németeztünk, amióta TZ-t írtak, csak most vettek egy halom igeragozást, köztük a HÖREN (hall) igét is. Szerintem ez sima ötös. :)

Ülepszik

K. (a Rékaverő) átjött délután egy csomag gumicukorral és bocsánatot kért. Réka mosolyogva elfogadta a gesztust és megölelte K-t. Azt már nem kell tudni K-nak, sem az anyukájának, hogy milyen erőfeszítésbe került, hogy a kertben játszó Rékát kiküldjem a kapuba, az istennek nem akart odamenni...Játszottak egy bő órát, boldogan, vidáman, kinn és benn, majd anyuka jött és hazavitte a lányát. Igazából nem is akarta itt hagyni, én mondtam, hogy szerintem jó ötlet lenne. Nem gondolkodtam, csak az ösztöneim mondták, nem tudom, mennyire volt okos dolog. De miért ne?

Egyébként korábban felnyomta a vérnyomásom az anyuka sikeresen, még szerencse, hogy úgy éreztem, a személyes találkozóhoz még nem tudok eleget, meg az idegrendszeremet sem éreztem elég stabilnak, továbbá nem szerettem volna, ha Réka fültanúja lesz az egésznek....Anyuka azt állította, hogy Réka máskor is belevágott már a hajába, rendszeresen csinálja, sőt, másnak is fel szokta ajánlani, hogy belevág. Ez olyan égbekiáltó hazugság, hogy nem is tudtam minősíteni. Persze a forrását nem volt hajlandó megnevezni, talán jobb is.

Azt elfogadom, mert kénytelen vagyok, hogy ő a saját gyerekének hisz, Rékának meg nem, pedig K. sok olyat mesél otthon, amit Réka egyébként meg szokott cáfolni. Ezzel nem tudok mit kezdeni, az ő szava az enyémmel szemben, illetve a gyerekeké. Még mindig pipa vagyok egyébként K-ra, az a tipikus sz---keverő...már bocsánat. Most hogy kibékültek, valamelyest megnyugodtam. Nem mintha ez bármit is jelentene. Bízom azért abban, hogy nem lesz folytatása, de sajnos arra is fel kell készülni, hogy lesz....Hogy akkor mit csinálok Réka védelmében, nem tudnám megmondani.

Délelőtt beszéltem az egyik anyukával, akinek a kislányához újabban húz Réka és aki végül kiszedte a vécéből péntek délután. Szerint K.-éknál van baj, nem kicsi, hiszen ők azok, ahol csak az ötös jó és néha még az sem elég, ha nem 100%. A kislányban pedig olyan feszültség épül otthon, amit csak az iskolában tud levezetni....Ebben lehet valami, német dolgozat előtt pl. már öt órakor fenn volt és nem tudott aludni az izgalomtól. Én eléggé megijednék, ha Réka így viselkedne....

Azt még mindig nem döntöttem el, hogy mi legyen az ofővel, most a következő lépés az, hogy azzal a kislánnyal ill. anyukájával beszélek, akit K. leginkább csúfol (persze valahogy nem azt verte meg) és aki jelen volt, amikor az ugrókötél elbánt vele. Aztán meglátjuk.