Ha már múltkor kapcsolatunk kezdeti időszakáról elmélkedtem, feltűnt, hogy újra és újra ugyanazoknál az emlékeknél kötök ki. Igazából nem tudom, miért. Az bizonyos, hogy az sem volt egy könnyű néhány hónap, de miért is pörgetnék olyan emlékeket, amelyek zökkenőmentes élethelyzetben születtek és full unalmasak? Naugye.
Na most a Tibi előtti életem legjobb barátnője volt M. ,akivel covid óta nem találkoztam és most, hogy felkavartam az állóvizet( a fejemben az emlékekkel) , hát ráírtam a M.re minap, hogy mizu vele, régen nem találkoztunk vagy beszéltünk (utoljára boldog karácsonyt , boldog új évet kívánt nekünk.) Meglepetésemre szinte rögtön válaszolt és ma találkoztunk is egy rövid kutyasétáltatásra a Tisza partján. Talán egy fél óra volt, aztán egy órát ültünk a cukrászdában és málnás limonádét szürcsöltünk, pisztácia fagyit nyaltunk a napernyők alatt. Kell ennél több május elsején? Naugye.
Kis szépséghibája a dolgoknak, hogy a majális forgatagát pusztán meglátva (MEGLÁTVA!) megperdült körülöttem a világ és azt hittem, el fogok ájulni (igen, megint...) úgyhogy eléggé meglepődtem saját magamon. Aztán eszembe jutott - igazából már az induláskor bevillant, hogy szomjas vagyok - délután 5ig kb. 4 dl folyadék volt bennem, tűzött a nyári nap, tökre örültem a barátnőm látványának is....Na mindegy, a cukrászdában nagyjából visszazökkentek a dolgok a normál kerékvágásba, igazából teljességgel csak itthon....
Viszont a legfőbb hír mára egy tegnap esti. Zalán felvételt nyert a technikumba, amit megjelöltünk neki. Az első helyre rögtön be is került, bár egyetlen iskolát jelöltünk be, úgyhogy sokat nem kellett vándorolnia a papíroknak a városban az intézmények között. Rendesek voltunk. Úgy meglepődtem, hogy az első helyre felvették, hogy legalább ötször átbogarásztam a diákigazolványa számát, de nem változott a helyzet. Úgyhogy felhívtam rögtön Tibit, aki a lovardában volt Rékával és némi bevezető után belevisítottam a telefonba, hogy felvették, felvették, felvették, felvették, felvették! A kutya mellettem óvatosságból a bejárati elé járult, hogy távozni szeretne....Egy aggódni valóval kevesebb, de még mindig van n+128+x. Nagyon boldog voltam, össze-vissza csókoltam Zalán kamasz képét, aki a felvételijének hírére nemes egyszerűséggel megvonta a vállát, kivett egy doboz jégkrémet a hűtőből, majd eltűnt a szobájában.
