Mit nem akar hallani a vakációzó Réka?

 1. - Valamelyik este kimehetnénk az Auchan-ba megvenni a füzeteket az új tanévre...

2. - Hogy is állsz a Légy jó mindhaláliggal?

3. - Mondjuk, azokat a fehérneműket magamnak rendeltem....Biztos jók rád?? 

4. - Nem, nem választhatsz parfümöt! Legalábbis nem ötvenezerért...Hm, ez nekem való, érett nős...

5. - Nem vihetsz fel kaját az emeletre! Miért? Mert ha én nem hozom le a tányért, egy idő után maga mászik le...

6. - Shoppingolni? Már megint? Esetleg füzeteket.

7. - Az az én szandálom a lábadon. TUDOD, milyen drága volt? Rollerezni nem is való. Nagyon vigyázz rá! 

8. - Nem gyulladsz meg a sok fekete göncödben??

9. - Még nekem sincs pipere bőröndöm... Ja, hogy apa megveszi. Értem. 

10. - Ebédre is rament ettél. Vacsira is azt szeretnél? Minek főzök??

11. - Nem, nem Magnum. ÖRÜLJ, hogy hoztam jégkrémet....!! Jó, megjegyzem, sima vanília nem pálya. 

12. - Nálam van a telefonod. Nem, most nem adom oda.

13. - Rend van a szobádban?

14. - Kivel chatelsz egy órája? Azzal a Gurtni Gerdával? Jojo, nem csúfolom, csak nyelvtörő a neve. ÖSSZEVESZTETEK? NATESSÉK. Soha nem kedveltem nagyon...

15. - Mi újság, merre voltatok ma? Mesélj már!...

16. - Egy nap hányszor öltözöl át?

17. - Biztos jó ötlet? Uszódresszben strandra menni. 40 fok van.

18. - És akkor mi van, ha Zalán megette/megitta??? 

Dolgok, amikről eddig nem írtam

 ,...vagy legalábbis úgy emlékszem.

1) Réka újabban rákattant a távolkeleti konyhára érdeklődés szinten, azért nem minden nap a kínaiban ebédel. Hogy meglepjem és örömet okozzak neki, kitaláltam, hogy rendelek egy halom japán csemegét, mindenfélét, hogy megkóstolhassa. Csoki, nasi, ilyen leves, olyan tészta, üdítő, bármi, mindegy, csak japán vagy koreai legyen, éppen kínai is lehetett. Hamarosan meg is érkezett a csomag, amiről a megrendeléskor még tudtam, hogy mit is rejt részleteiben is, csak mire Rékát kellett volna tájékoztatni, na addigra elfelejtettem.  Mindegy, összeszedtem magam. Réka nagyot örvendezett a csomag felett és nagyjából itt ki is futotta a dolog magát, mert innestől fogva szinte csak olyasmit hallottam, hogy "hát ez nem ízlik" és ennek nem túl változatos szinonímái. Mondjuk, a dinnyelé bejött neki, bár bubisabb üditő, mint amit mi megszoktunk és volt néhány édesség, ami szintén picit lenyűgözte. Nem nagyon. 

A levesek és tészták vagy éppen a kettő vegyítése során igyekeztem olyanokat beszerezni, amiben nem akad meg a kanál vagy a villa a halált okozó E betűkben, de kételyeim vannak, hogy mennyire jártam sikerrel. Rendeltem hozzávalókat miso leveshez, ami egy komplett tévút volt, mert Réka soha nem mondta, hogy enne miso-t, mindegy. Annak rendje és módja szerint volt a cuccban mizo paszta meg ilyen és olyan zöldség, gomba, alga. Mi lett a vége? Kitaláljátok? 3 napig miso levest ettem, mert a királylány éppen még beleütötte a kanalát az elkészült étekbe, de itt véget is ért a lelkesedése.  Szerinte hal íze volt, ő meg utálja a halat. Mondjuk akkor kérdéses, meddig maradna életben Japánban, igaz, esznek marhát is, de Réka nem.  

Ami továbbra is nyerő nála, azok a RAMEN-ek, de minden látható zöldség és egészséges elem, mondjuk garnéla nélkül. Szóval igazából egy zacskó kifőzött cérnametélt éppen minimális húslevessel finomabb, de mindegy, nem mondok én már semmit. Ja és tud pálcikával enni. Nagyjából egy percen belül megtanulta, amikor a barátnőja, a soroksári megmutatta neki. Egyből elképzeltem, hogy japán szakos lesz a bölcsészkaron , majd kiröppen Japcsiba és hozzámegy egy jóképű japán királyfihoz és lesz sok cuki gyerekük, de hát persze nem olyan egyszerű ez. Mondjuk, ahogy egész Európa süllyed ezzel a migráns és LMBTQ túltolt őrülettel lefelé, lehet, Japán nem is olyan rossz menedék. Egyelőre.

2) Büszkén elmondhattam, hogy nagyjából 5 év munkábakerékpározás során még soha nem áztam el túlzottan. Előfordult, hogy fél km-rel a házunktól cseperegni kezdett az eső vagy éppen nem is annyira cseperegni, de konkrétan, mint egy ürge, soha nem áztam át. Aha. tegnapig. Tegnap ugyanis olyan 3 körül elkezdett szakani az eső, majd abbahagyta nem sokkal 4 előtt, gondoltam is, hogy hurrá, így kell azt, mire a jóemberek indulnak haza a melóból esőszünet. Már vettem a táskám és indultam volna le a bringámhoz, mikor észrevettem, hogy igazából csak szakadni hagyta abba, cseperegni csepereg, jaj...Ehh, gondoltam, mi az nekem, pár csepp eső, amúgy is, a város felett, amerre tartottam, nem is volt fekete felhő. Annyi. Ja, de a felhők úgy tűnt, követnek engem és mire rákanyarodtam a hosszú egyenesre ott a Tesco mögött, na ott már eléggé sűrű cseppekben esett. Szerencsére a hátam védte a hátizsák, de még egy baseball sapkát nagyon tudtam volna értékelni. Meg persze az otthon felejtett, nyár elején vett, jó drága esőkabátomat.  A hajam fullra átázott, az eléggé zavart, és még soha nem tekertem át ekkora sebességgel a meredekebb vasúti felüljárón, mint most. Bezzeg most nem jött szembe senki őrült, bringán. A zebránál benn  városban találkoztam pár sorstársammal, akik szintén áztak a bringájukon, ettől egy picit jobban éreztem magam, Zalán egyik volt ovis társ mutterjával még össze is nevettünk, már ő egy mini ruhában ázott, én meg irodai cuccban, de mindegy.  Negyed órával később ahogy hazaértem, újult erővel kezdett el szakadni és szakadni az eső, annak legalább örülhettem, hogy azt megúsztam. 

3) Idén tavasszal és nyáron a megszokottnál nagyobb összeget költöttem ruhatáram bővítésére, cipőkre, táskákra. Elegem volt már, hogy alig lóg valami a szekrényben, soha ennyi holmit még egy szezonban nem vettem, mint idén. Most sem mondanám, hogy van széles ruhatáram, mert dehogy. Viszont legalább reggelente nem kell a vasalókosárból kirángatni az egyetlen normális felsőt, amit van kedvem felvenni.  Olyan jó!

4) Viszont a sok holmi sok vasalnivalóval jár, úgyhogy ilyen szempontból megszívtam.

5) A kutyáról is kellene valami írni.  Megvan! Pénteken, mikor az Ikeában voltunk délután- este, arra értünk haza, hogy a földszinti wc frissen lehúzva, viszont jó büdös van úgy lakásszerte....Mondtam is Zalánnak diszkréten, hogy izé...mostanában volt wc-n? Mire azt felelte, hogy igen, de a szagot nem ő okozta. Ezt inkább nem hittem, mint hittem, de azért beleszagoltam a konyhai kukába, gondoltam, ott ment valami félre, majd kifelé jövet megakadt a szemem egy hatalmas halom középbarna színű kutyaszaron. Az a durva, hogy befelé menet nem vettem észre és bele sem léptem. Na az hányás lett volna. Megpróbáltam feltakarítani, de valahogy úgy pofán vágott a szag, hogy a következő pillanatban a mosdó felett görnyedtem öklendezve. Tibi úgy röhögött, majdnem a térdét csapkodta. Eltűntette a termést és huzatot csináltunk, fertőtlenítettünk. Úgy esett, hogy a kutya szokásos kaki tájmján már túl voltunk és szegényke, bár biztosan szólt Zalánnak, aki egyedül volt itthon, de az, mármint Zalán fütyült rá.  Én minden pislogását és testbeszédét értem a kutyának, Zalán viszont mégiscsak egy kispasi, akinek éppen telefon vagy tablet volt a kezében. Talán egy közepes erősségű földrengést sem vett volna észre.  Réka szerint a kutya így állt bosszút, amiért itthon hagytuk, pedig tudhatnánk, hogy az Ikea szerettel fogad kutyákat. Én meg azt gondolom, hogy oda csak öleb vagy kivénhedt , unott kutya való, az Ikea mégiscsak egy áruház. Dió pedig csak egy ártatlan kiskutya, aki nem tudott uralkodni egy ponton túl a záróizmain. 

Most éppen kinn napozik az erkélyen, újabban, esténként ez a fő hobbija. Nagy jövés-menés nincs a zsákutcánkban, de ő azért élvezi. Olykor teljesen elfekszik az oldalára és horpaszt egyet. Aztán ha melege lesz, bekéreckedik, kidől a szőnyegen is, a hűvösben  és megvárja, míg lehűl. Ha lehűlt, visszafekszik a kanapéra vagy újra az erkélyen sütteti tovább magát. Ilyen ez, vizsláséknál. :) 

 

Nyakatokba öntöm

 

Réka nem osztja meg velem minden kis részletét az életének és emiatt azért nem ritkán vagyok szomorú. Úgy is mondhatnám, hogy nem vagyunk barátnői viszonyban. Igazából nem kellene ezen nagyon meglepődnöm, mert nem is úgy neveltem, hogy mellérendelt kapcsolatot szokjon meg, valahogy mégsem úgy alakul a kapcsolatunk, ahogy az én anyukám és köztem a viszony fejlődött. Arra emlékszem, hogy a főiskolai éveim alatt, melyeket otthon töltöttem, már erősen idegesített, hogy anyu mindenbe belekotyogott, sokat dobott a kapcsolatunkon, amikor pár évvel később elköltöztem. Megkönnyebbültünk szerintem mindketten, valamilyen szinten.  Viszont ideálisnak mondanám az anya-lánya kapcsolatot, anyu még mostanság is elmondja a véleményét és kotyog, még akkor is, ha tudja és látja, hogy semmi értelme. Még mindig meg akarja váltani a világot, a mi világunkat, ha reménytelen is és sajnos olykor igaza van. Máskor meg nem. 

Na szóval volt az az időszak az őskorban, a júra korban kb. , amikor még Réka apás volt, mint a kislányok többsége állítólag. Jelzem, én soha nem voltam apás, talán egyik oka ennek, hogy apám amióta az eszemet tudtam, napi legalább 12 - 14 órát dolgozott és ugyanígy hétvégén is, szóval ritkán kaptam el, és ha szabad idő is szakadt rá, őt inkább anyám érdekelte, ami egyébként szerintem klassz dolog. Ennyit apámról. 

Zalán születése aztán komoly fordulatot hozott az életünkbe, Réka ugyanis komolyan belém csimpaszkodott és kora kamaszkoráig, illetve mostanáig anyás is maradt. Imádott engem, ezt kereken ki tudom jelenteni, ami csodás érzés. Persze szereti az apját is, de máshogy. 

Most pedig.... illetve biztosan fokozatosan az elmúlt kb. 2 évben, de távolodik a csaj. Az élményeket a barátaival - akik csaknem kizárólag pasik - ha minik is - keresi, az esti tévézéshez nem jön le, a családi vacsorára nehézebb összeterelni, mint egy egész nyáj birkát.  Olyan majdnem, mintha lenne egy albérlőnk és ez nem is tudom hirtelen megfogalmazni, milyen érzés. Olyan magányos, olykor elárvult érzés, mert valahogy úgy gondoltam, legalább az első gimis évig ezzel nem kell számolnom. Ám Rékácska lekapcsolódik - nyilván egy bizonyos szinten, egy gyerekhez képest- rólunk lassan.

Azért a randikról, baráti találkozókról magától beszámol, helyenként, nem mindig, de talán nincs is mindig mondandója, nem történik állandóan fontos dolog. Én meg harapom a nyelvem keményen, mert ha sokat beszólok neki, vagy nem úgy válaszolok neki, ahogy ő azt jó néven veszi, még kevesebbet mesél, mint most, az meg aztán már gáz lenne. Nem akarok olyan anya lenni, akitől a lánya elhidegül....vagy ami még rosszabb, megutál. Oké, hogy átmenetileg most a kemény kamasz éveit éli és nem ül a szoknyámon, de azért remélem, hogy egyszer, hamarosan visszatalál majd.  Ilyen szempontból kemény fél év áll előttünk szeptembertől a felvételiig, mert arra nem lehet számítani, hogy nem várnám el tőle pontilag és felvételileg közel a maximumot. Bár nem is kell maximum. Csak hozza önmagát, többet nem is kérek.

Nincs időm visszaolvasni, úgyhogy most ez úgy kiáramlott belőlem.....

Van SUITS 9. évad végre a Netflixen, bár majd meg kell néznem a nyolcadikat is, mert elfelejtettem, hol hagytam abba. 

Nincs pánik, nyár van!

 

A héten nálunk töltött 3 napot Réka barátnője, akit - modern időket élünk - az interneten keresztül ismert meg, valamelyik lovas játékon keresztül, elvileg. Tartottam az egésztől így előre, úgy volt, hogy egy éjszaka elég lesz, de utolsó pillanatban két éjszaka lett, szerdán délelőtt érkezett és pénteken este mi vittük haza Soroksárra, ami eddig nekünk csak az Ikeát jelentette, hehe. 

Végül semmi gondot nem jelentett a kislány (nagylány) jelenléte, nevezzük A.-nak, inkább számomra volt rácsodálkozás, hogy sok teendőm nem volt azon kívül, hogy gondoskodtam vacsoráról, amit amúgy is megteszek, illetve a vendég ágyára friss ágyneműt húztam Réka szobájában. Napközben járták a várost, rollerrel és bringával, mondjuk tömegközlekedni nem tömegközlekedtek, látszik, hogy alapjában véve autóval vagy gyalog járnak. Mindig kitaláltak valami programot és persze a 3 nap folyamán elválaszthatatlanok voltak. Aranyos volt együtt a két lány.  

Pénteken, ha már úgyis Soroksáron jártunk, meglátogattuk az Ikeát, mert régóta húzódó problémám a cipők áldatlan helyzete kis otthonunkban, így vettünk rögtön két cipőszekrényt, két különbözőt, egyet a fogas alá, egy másikat a varrógép helyére, ami mst a nappaliba került. Rá pedig a 80 éves rádió. Most sokkal rendezettem az előszoba, hogy egyáltalán semmi szandál vagy papucs nincs eldobálva. Én nem vagyok egy különösebben rendmániás, de klasszisokkal jobb így. Az eredeti álmom az volt, hogy asztalos készít egy szekrényt az előszoba falmélyedésébe, de ezt végül elvetettem, egyrészt mert az asztalos le van kötve fél évre előre, másrészt, jóval drágább, mint Ikea és nem feltétlenül jobb. Szóval pont került egy régi bosszantó problémára, hogy úgy mondjam, bár nem forgolódtam éjszaka álmatlanul emiatt. Közben a kijáratnál láttam egy oltári jó fotelt, úgyhogy lesz miért visszatérni.

Szombaton megint egy fantasztikus jót bringáztunk - Szolnok- Tószeg, annyira imádom a bringámat amúgy, bár nem olyan menő, mint a Tibié. Végig kerékpárúton teperünk, kanyargós utakon, kevés a forgalom, nekem találták ki. Sem gyalogos nem igen keresztezi az utunkat és nyilván autó sem, viszont a Tisza egy darabon szintén ott cammog mellettünk. Nagyjából 20-25 km/h-val tekertünk, egyszerűen nem tudunk lassan menni, de 34 km/h volt a csúcs. Tibi szerintem 40 fölé is tudna menni, de most nem nagyon hajtotta a bringáját ő sem. Nem volt tegnap akkor a meleg, mint múlt héten, így kevésbé viselt meg a 21-22 km,  a kis kék kutat sem rohamoztuk meg Tószegen.

Ebédre töltött paprika készült, nagyon finom lett, a gyerekeknek húsgombóccal készítettem, de a TV paprika is elmaradhatatlan, mert úgy az igazi az íze az én számomra.  Ma pedig, vasárnap, Zalánt vittük vásárolni, mert a szandálból kikandikál a nagylábaujja....Rékának meglepetésemre nem volt kedve velünk jönni, pedig ha shoppingot szimatol, mindig van kedve, hát megint egy korszaknak a vége. Úgyhogy Réka itthon maradt a telefonját nyomogatni, gondolom, és a kutyát pátyolgatni. Egyébként a héten megvette a könyvesboltban a kötelező olvasmányt, a Légy jó mindhaláligot, szóval ez már valami. A lányszobámban otthon anyunál biztos megvan a kötet, de legalább lesz saját példánya csajnak. 

A szandál kapcsán egyébként ért meglepetés, mert a méretében - 37 - egyetlen egy féle cipellő volt, a két cipőboltból az is csak az egyikben - úgyhogy még jó, hogy kegyeskedett tetszeni neki. Az eladó szerint így szezon közepén már nem nagyon van szandál, mert elvitték a szezon elején és már igazából az őszre készülnek. Hát köszi, hogy nő a gyerek lába, az mindegy. Amilyen barátságtalanul kezdődött a nyár, nem májusban láttuk először szandálban a lábunkat , csak valahogy június közepén,  és hát még további négy hétbe telt, hogy eljussunk egy cipőboltba, mert Zalánnak ritkán volt kedve. Ha tudtam volna a méretét, amit amúgy sejtettem, rendelhettem volna online, de nem mertem, amilyen válogatósak.

Találkoztunk a C&A-ban egy régi barátunkkal is, aki évek óta Hollandiában él, meg kell hagyni, nem hízott úgy el, min én, ugyanúgy néz ki, mint kb. 7 éve. Azt nem tudom, mikor költöztek ki, kb. 3-4 éve. Elég hamar jött a szöveg, hogy milyen tökéletes ott az oktatási rendszer, mert eltöltött úgy vagy 4 évet felső tagozatban (itthon rend szerint) a kislányuk, hogy soha nem tanult otthon semmit. Na ha ezt szembe állítjuk azzal az irdatlan mennyiséggel, amit mondjuk mi tanulunk itthon, főleg németet, akkor elég nehéz elhinnem, hogy olyan jó az az oktatási rendszer, de mindegy.  Hogy 3 év alatt perfektnek lehet lenni hollandból gyerekkorban, na azt még hajlandó vagyok elhinni, de hogy 4 év múlva franciából, németből és angolból is folyékony lesz a lány, ott már van egy kis kételyem, de legyen úgy! A lényeg, hogy ők boldogon kinn és mi meg itthon is, ennyi. 

Közben elővettem a szülinapomra kapott menő szőrtelenítő gépet a gardrób mélyről és elkezdtem ismerkedni vele. Nem nagyon hiszem, hogy tartósan megszabadítana a szőrtől....de ha már van egy ilyenem, akkor hajrá!  Réka már kevésbé lelkes, valahogy mostanában változott a véleménye és úgy gondolja, hogy ő nem is olyan szőrös. Legalább ehhez a géphez nem eléggé szőrös, amiben abszolút igaza van. 

Közben sokat filóztunk/tam Réka oltásán, kapjon-ne kapjon, egyértelműen a kapjon mellett nem tudtam letenni a voksomat, csak elméletben, de nem is jelentkeztünk be oltásra. Egyszer már, valamikor a múlt héten, majdnem regisztráltam, aztán mégsem, mert Tibi még nem bólintott rá. Pár napra rá jött a hír, hogy a szeptember 1-i iskolakezdésnek nevezett gyásznap előtt oltják a suliban a gyerekeket, bár erről még további részleteken nem tudok. Szóval augusztus végén ő is megkapja az első oltását. Kíváncsi leszek, mekkora lesz az oltakozó kedv a nyolcadikosok között...

Egyébként - szorosan ide kapcsolódik - nem amúgy - de Réka egészen rövidre vágatta a haját ahhoz képest, hogy már majdnem seggig ért neki a tanév végén, két lépcsőben, a lépcsőfokok között két - három hét volt - most olyan állig érő a haja és nekem nagyon fura, mert így vénebbnek tűnik, olyan nagylány már. Tudom, már mondtam ezerszer, de én tényleg olyan idióta vagyok, hogy erre folyton rácsodálkozom. Nem mondom, hogy valahányszor ránézek, mindig, de elég gyakran. 

Múltkor lementek a Holt-Tiszához egyet csobbannia kutyával, volt ott fiatal társaság is, az ott tartózkodó pasik elkérték az insta elérhetőségét....Nem a telefonszámát vagy valamit, a nevét mondjuk, hanem az INSTA elérhetőségét. Tibi is ott volt, mint felnőtt felügyelet a csajokkal plusz kutya, kérdeztem, hogy nem volt-e felháborodva, hogy így érdeklődést mutatkozik a lánya iránt, főleg fürdőruhában. Tibi csak mosolygott, hogy a don juan-ok is kb. annyi idősek lehettek mint Réka, így nem volt rémítő a roham. 

Jaj, holnap hétfő! De nem nyavalygok, még van a vakációból bőven és még nyaralni sem voltunk, szóval csak semmi pánik!

Ami a múlt hétvégéről jut eszembe

 

Csöndesen csordogálnak a vakációs hetek. A szokásostól eltérően azt várom, minél később legyen péntek, mert annál tovább tart egy hét. Sajnos tudom, hogy perceken belül szeptember 1 lesz és vele az évnyitó, de addig is a rendelkezésre álló röpke másodpercekből ki kell hozni a maxot.  Nem azt a maxot, amiről álmodom, mert akkor egy hónapra Szardíniára költöznénk augusztusban, most pedig 2 hétig a Balatonnál lóbálnánk a mindenünk. (Nem tudom, lehet e Olaszországba utazni, gondolom, igen, de úgysem hagyjuk el az országot egyelőre....) Szóval megbecsülünk minden vakációs napot, folyton erre intem a gyerekeket is. 

Múlt hétvégén hosszú hétvégét csaptunk, szombaton rögtön reggel Pestre robogtunk, elhozni Tibi új bringáját. Kicsit féltün a dugótól, káosztól, de bár a bringabolt a Nyugati környékén van, sima ügyünk volt, egy órán belül a belvárosban robogtunk, hihetetlen. Mióta átadták az M4-est Szolnokig, ég és föld a közlekedés, egyszerűen szuper. Eléggé leesett az állam, amikor megláttam a lefoglalt bringát, volt rajta egy cédula Tibi nevével. Egyszerűen gyönyörű. Ment vele egy kört a környező utcákban, én voltam a biztosíték.....Kifizettük, hazahoztuk, máshol nem is voltunk, hiszen tele volt az autó egy bringával.... Ebédre gyorsan összerántottam egy curry-t, üvegből, de tanyasi pipiből és jázmin rizzsel. 4 óra után még mindig nagyon meleg volt, de nem bírtunk magunkkal és elmentünk tekerni egyet. Ebből végül egy Szolnok-Tószeg táv lett, ami kb. 21 km oda és vissza. Egy helyen , Szolnok határában elfogyott alólam a kerékpárút és mögülem Tibi, aztán rájöttem, hogy a Tisza felé kellett volna lekanyarodni, volt egy pici kis elágazás. Annyira jó volt, viszonylag nagy tempóval haladtunk, én diktáltam a tempót, de zavart, ha hallottam Tibi bringáját ciripelni, ami annak nyilvánvaló jele volt, hogy nem kell neki hajtania a sebesség megtartásához. 

Tószeg határában volt egy kék kút, amiből tudtunk inni és megkínáltunk néhány szomjazó méhet is. Az Isten küldte azt a kutat, mert nem volt nálunk sem pénz, sem innivaló. Nem mindig klassz a hirtelen ötletek emberének lenni. Kipróbáltam visszafelé Tibi bringáját is, bár nekem nagy és nem ér le a lábam, de a váltója valami isteni, könnyű hajtani és megy mint az állat. Egyébként azt nem is mondtam, hogy végig van kerékpárút, át Tószegre, ami az egyik szomszéd település - egyébként Martfűre is - csak az önmagában oda kb. 20 km és még nem vettem rá magam, hogy egy nap 40 km-t letekerjek.... - főleg nyáron. 3 éve is próbáltunk átjutni, de 1-2 km-rel Tószeg határa előtt elfogyott a kerékpárút. Az úttesten is vadonatúj asztalt van egyébként, még egészen fekete és hiányzik róla a megszokott szaggatott vonal.

100 km után vinni kell a kerékpárt - Tibiét - ingyenes szervizre, hát elég hamar meglesz, ha még párszor átruccanunk Tószegre. Ez volt szombaton. Túl régen volt, hogy pontosan emlékezzek, hogy mit csináltunk miután hazajöttünk, de úgy emlékszem, hogy jéghideg, mézédes dinnyét ettünk , görögöt is és sárgadinnyét is, jaj nagyon jó volt. Este volt már, mikor mamához, anyósomhoz átmentünk.

Jaj, előző nap, pénteken jött át Tibi unokahuga, N. , ő ingázik Fro és Mo között, és most megint a francia szakasz jön, hát csaptunk egy kis búcsúbulit neki, bár gondolom, hogy max ősszel újra itthon lesz, de ki tudja. 9 körül jött az a nagy zivatar,  nagyon nem is figyeltem, lekötött N. és a kaja rendelés, csak amikor hazajött Zalán a cimborájától, rajta láttam, hogy enyhén sokkos. Kibökte, hogy úgy kellett autóba ülnie, hogy közben a fák félig kidőltek.....Aztán elvonulni látszott a vihar, de újra támadott , csak más irányból. Akkor már én is féltem, mert mióta belénk csapott a villám, már sejtem, hogy igenis ide is bevághat. Korábban soha nem rettegtem igazán a villámtól....Most viszont annyira közelben csapkotott és akkorákat dörrent az ég, hogy kedvem lett volna az asztal alá bemászni....Na ez volt pénteken. A kutya nem nagyon értette meg, hogy a séta törölve, úgy láttam rajta, elég elszánt ahhoz, hogy a szakadó esőben is sétált volna. Na persze. Végül valamikor 11 óra után, de lehet, hogy éjfél is volt, akkor mentünk egy kört vele , de csak itt a környéken és meglepve láttuk a pusztítást, amit a vihar rendezett. Mindenhol ágak, gallyak és szinte minden utcában volt egy félbetört fa....

Vasárnap reggel meggyes pitét sütöttem friss meggyből, amit végül anyukámnak adtam, mert neki nagyon ízlett, ő maga már nem süt, mi meg megvoltunk süti nélkül is. Előtte még a Lidl-ben vettünk egy halom kaját, mert a Meki, ahonnan rendeltünk volna ebédet, immár sokadszor lemondta a rendelést, hogy nem tudja teljesíteni.....csak 2 óra múlva összesen az eredeti rendelés időpontjához képest. Mi viszont ugye vittük volna csóri ebédünket anyuhoz, mert ő is Meki rajongó.....mindegy, mérges voltam, töröltem a rendelést és készítettem ebédet anyunál - sült krumpli és csirkefalatok. 

Na, ha már Meki, múltkor, amikor a Somoskői várban voltunk kirándulni  - erről még mesélek,elég kalandos volt- későn indultunk haza és azt kértem a Netpincértől, hogy a szokásos kirándulós Mekis rendelést hagyja a kapuban. Ilyet ugyan még nem csináltunk soha, de most muszáj volt, ha enni akartunk.  Végül 22:15-re befutottunk, 22:00-körül történt a kézbesítést, mert hívott a futár, csak éppen max hangerőn zúztuk a kocsiban a BLOOD in the WATER-t és így nem hallottam, hogy hív. Itt követtem el a hibát, nem voltam elérhető. Zalán gyorsan felmérte a terepet itthon, minden bejárati ajtót ellenőrzött és nyugtázta, a kaja nincs sehol. Én még ki sem szálltam a kocsiból. Hívtuk az ügyfélszolgálatot, ahol nagyon készséges volt a kiscsaj vagy pasi, volt ott minden, visszajelzett, hogy a Mekibe nem került vissza a kajánk, nem is szokás ki nem kézbesített étket visszavinni, keressük, a zárt kapu előtt hagyta  a futár. Na ez már bukó volt, ugyanis a kaput nyitva hagytuk.  Egyértelmű volt, hogy vagy nem is beszélt a futárral vagy a futár adta a hülyét. Zalán zseblámpával minden kaput átbogarászott a szomszédban, de persze semmi. A futár nem vette fel a telefont és nem reagált egyáltalán, viszont elmentettem a számát mint "kajatolvaj netpincérfutár", mert lehet még olyan, hogy újra felénk veti a rosszsorsa. Megnézem magamnak, az  a minimum, ki zabálta fel a vacsoránkat. Persze a kaját a Meki nagylelkűen jóváírta, kupon formájában, amit augusztus elejéig leehetünk. Én dinnyét vacsoráztam, a gyerekek pedig szendvicset. Túlélték. 

Ja és aztán hétfőn még itthon voltam, kivettem egy nap szabit....mi is volt hétfőn? Nem emlékszem, basszus, van baj.....Biztos lógattam a lábam és nem mentem sehová, az a kedvenc elfoglaltságom...

A héten töltöttpaprikát akartam főzni, de Tibi megtiltotta, mondván, hogy felfűtöm a kéglit, úgyhogy tegnap hamburgert sütöttem , előtte pedig dubarry volt és rántott csirke kukoricapelyhes bundában. Van még egy szép tököm és kaprom is, abból lehet főzelék fasirttal. A tegnapi krumpli sütéssel össze is vesztünk Tibivel, hogy hát ő megmondta, hogy ne főzzek , erre mégis ez van....nem is evett a hambimból, pedig igazán finom volt, még Zalánnal is nagyon ízlett, pedig ő gurmann, vagy mi. Ha valami nem igazán jó, kíméletlen a kölyök. Nekem meg ugye rosszul esett, hogy úgymond nincs elismerve az erőfeszítésem a konyhatündér szerepben, mert hát nekem is a folyt a veríték mindenemen, de muszáj volt főzni, főleg, hogy itt van Réka barátnője is, két napig össze vannak nőve. 

Azt képzeltem, majd minden nap sütök valamit a csajoknak, kakaóscsigát vagy kiflit, esetleg palacsintát, de rá kellett jönnöm, hogy túl meleg van ehhez, ez egy, másrészt akkora hatalmas igény nem is dúlt a lányokban. Elmentek ma is ebédelni gyros tálat a New York bisztróba, ahol a kreatív tábor idején ebédeltek....ahogy a hűtőt elnéztem, inkábba nasikat és a csokis kukoricapelyhet irtották, nem a kaját, pedig tegnap direkt bevásároltunk, hogy legyen választék reggelire, vagy úgy egyáltalán. Na mindegy.

Főni nyaral, úgyhogy meló van bőven, bár olyan területen kellene helyettesítenem, amiről fogalmam sincs, így hát nem nagyon szeretem, ha nyaral, de mindegy. Neki is kell, az igaz. Akkora nagy pörgés nincs, nyár van, sokan vannak szabadságon, az őszi pörgés még odébb van. 

Netflixen semmi érdemleges - illetve néztem két magyar filmet, Márai művek alapján készültek, de nem tetszett egyik sem. Az Eszter hagyatékában Cserhalmi nagyon jó, de annyira ellenszenves, hogy az már fáj. Nagy-K. Eszter annyira nem tuti ebben a filmben és valahogy nem értem a cselekedeteit, nem értem őt, aminek egyenes következménye, hogy felbosszantott a vége rendesen. Gyönyörű a helyszín viszont és Törőcsik Mari itt is nagyon jó. Ahogy tetszett ő a Kaland-ban is, amely 40-es években játszódik, a menő orvosprofot megcsalja fiatal felesége a nevelt fiával és tanítványával, amibe egyébként Marozsán Erika, mint feleség szépen beleörlődik és fonnyad. Az orvos prof nagyon jó, bár nem magyar színész, de ez a második alkalommal, amikor láttam a filmet, már nem zavart, mert remek az alakítás. Helyenként Hegyi Doktorra emlékeztet, de semmi gáz, ez csak az én fejemben jelent meg biztosan. Viszont Csányi Sándor gyenge benne , csak nem jöttem rá, hogy szándékosan formálták a karaterét ilyenre és azért nem tetszik vagy csak egyszerűen rosszul játszik.   

Szeretem a skandináv filmeket, mindent megnézek, ami svédül van, TAK!

Még annyi mindenről akartam írni, főleg a gyerekekről, de majd legközelebb.