Ez egy szőrös blog?

 

Tegnap Nógrádba látogattunk, ahová már egyszer el szerettük volna vinni a gyerekeket, meg a kutyát és magunkat, de elkezdett szakadni a 21-es úton a hó (asszem ott) és a vízszintes hóeséstól olyan sokkot kaptunk, hogy még időben lekanyarodtunk Hollókő felé, ahol később szintén szakadt ugyan, de mindegy. Ott kevésbé zavart, mint egy erdőben, bár később rájöttem, hogy csak nem volt elég fantáziám.

Szóval Nógrád volt az uticél. Nekem semmi, de semmi kedvem nem volt harmincfokokban kirándulgatni, de összeszorítottam a fogaimat és hagytam magam, beültem a kocsiba, sőt, előtte még össze is pakoltam ezt és azt a hűtőtáskába. Valahol Szolnok után nem sokkal én elaludtam és nem is ébredtem fel csak Hatvan után. Igazából arra figyeltem fel, amikor elhagytuk a Nógrád megye táblát és valami csodaszép dimbes-dombos vidék tárult elém, na ez már döfi!

Kóvályogtunk némileg az erdőkben, a Karancs hegységben, mely az Északi-Középhegység része, ismeretlen turistajelzéseken, de a lényeg az volt, hogy 24 fok volt az erdőben és ez mindennél jobban feldobott. Aztán egyszer csak megtaláltuk, hol ered a Zagyva és még mielőtt ettől kellőképpen meghatódhattunk volna (ugye nálunk ér véget az útja, a Tiszába szépen belesímul) , a kutya tökig merült a sárban, feketék voltak a lábai térdig, ami igen fura egy vizslától. Mindegy, ahogy sétáltunk tovább az erdőben, lekopott róla valahogy ez a réteg. 

Aztán csipegettünk valamit a kocsi hátuljából előszedett és már említett hűtőtáskából. A gyerekek hiányolták, hogy nem hoztunk magunkkel néhány Meki menüt. Na mintha azok olyan jók lennének akár fél órával- órával az elkészítés után. Meg aztán , teringettét, van más kaja is, sokkal finomabb, mint a Mekis. Na ugye!

Következett a Salgó vára, szerencsére a parkolóban nem volt sok autó, utánunk nem is nagyon jött már fel senki, inkább lefelé ereszkedtek a családok. Jófejek voltak, mert többen úgy megörültek a kutyának, mintha családtag lenne. Melengeti a szívem az ilyen barátságos fogadtatás, szemben azzal, amikor valaki halál sápadtan, golflabdányira düllesztett szemmel 5 méterre kikerüli a pórázas vizslánkat. Hát nem tudom, tényleg több időt kellene szentelni az alaptantervből legalább a magyar kutyafajták megismerésére, akkor kevésbé néznék talán pitbullnak....

Csodás volt a kilátás fenn és láttuk, hogy messzibb valahol északabbra szakad az eső és sötét felhők gyűlnek, de azért nem akaródzott hamar elköszönni ettől a mesés panorámától. Húztuk, ameddig lehetett, sok fotót készítettünk. Egy ponton Réka kiült a várfal legszélére, nyomában Zalánnal...na ott egy kicsit megszédültem és talán a kelleténél élesebben követeltem, hogy jöjjenek onnan le, elég lesz, égnek áll a hajam máris frankón! 

Lefelé nem trappoltunk vissza az autóhoz egyenesen, bár én féltem, hogy elázunk, de rajtam kívül senki. Sétáltunk hát még egyet az erdőben és csak akkor fordultunk vissza, amikor eleredt az eső. Akkor sipítoztam párat, mert nem volt egyértelmű, hogy itt a vége a túrának, Réka megvetően hozzám vágta az esernyőjét....A lombkorona egy ideig megvédett a csapadéktól, de már feszegettük a határokat. 

Hazafelé 7 körül indultunk, azt hiszem,  a salgótarjáni Mekiből szerettek volna a gyerekek ebédelni, de akkora sor volt, hogy inkább hazaindultunk és itthonra rendeltünk vacsorát. Nagyszerű nap volt, kár, hogy nem maradtunk még egy napot. El tudtam volna képzelni valami kis panziót, ahol meghúzzuk magunkat. Na mindegy, ami késik, nem múlik.

Most pedig hétfő van. 9 órakor ébredtem frissen és kipihenten. Réka gyorsan megcsinálta a háziját a matek tábor mai fordulójára, én vasaltam, készítettem egy kis gyrost pitában, majd jött a lazítás ideje. Most jéghideg nullás sört kortyolgatok a karamellás sajttortám mellé, amit szülinapomra kaptam. A mangó ízű is fenséges és hűsít. Ajándékba - hogy ne legyen minden túlságosan tökéletes - egy szőrtelenítő gépet kaptam  Tibitől. Teljesen meglett, aztán a torta elvonta mindenki figyelmét és beraktam a sarokba. Egyelőre duzzogok - magamban, mert Tibi dolgozik.  Én nem tudom. Ennyire szőrös lennék? Mindenesetre top top top romantikus ajánédék, amit valaha kaptam. Jó, hogy nem elektromos sarokreszelőt vagy orrszőrnyírót vett nekem....

Közben Réka magyartanára megküldte a kötelező olvasmányhoz kapcsolódó kérdőíveket - Légy jó mindhalálig! K. néni, aki az ofő pedig elküldte az első komplett nyelvvizsga feladatsorát gyakorlásnak. Réka örült, hullámzott így a matek mellett.. Azért jó élete van, a Pitagorasz tétel után most az egész napját az animéinek szentelheti....

Micsoda hét volt ez!

 

Huh, véget ért ez a hét és bár nem volt nagyon fordulatokban gazdag, azért magas hőmérsékletekben igen, így a hétfőt, a következőt kivettem szabinak, ha már úgyis szülinapom lesz. Talán a szerda volt a mélypont a héten, bár csütörtökön volt a legmelegebb, akkor nagyon fáradtnak éreztem magam és meló után csak feküdtem a kanapén és pihegtem. Tibi szólt, hogy nehogy merjek bármit is főzni, rendeljek valami vacsorát inkább! Csütörtökön kissé jobb volt a helyzet, péntek délután pedig úgy karikáztam haza a bringával, hogy nincs is kánikula, pedig bevizeztem a karjaimat és az arcomat, nyakamat is.

Anyukám felhívott 4 előtt, hogy hallottam-e milyen vihar volt Csehországban, tornádó. Igen, hallottam, de már mikor? Tegnap. Azért megígértette velem, hogy otthon maradunk, autó a garázsban és kihúzunk mindent a konnektorokból. Végül az lett, hogy Réka elkéreckedett röplabdázni a cimborájával vagy lehet cimboráival és bár elbambultam egy kicsit a szürke égre nézvén, elengedtem, nem mentek messzire és a lelkére kötöttem, hogy ha elkezd cseperegni az eső, fedezéket keres vagy hazajön.

Nem sokkal később elvittük a kutyát sétálni, de pár km után pánikszerűen visszafordultam/tunk, mert elkezdett esni az eső....Versenyt tekertünk a "hűtővizünkkel", de szerencsére nem jött rá jobban, mire az utcánkba értünk, szinte el is állt. Nem sokkal később begurult Réka is, mármint a bringán, aminek úgy örültem. Végül a viharból nem lett semmi, még egy zivatar sem, csak egy erőtlen zápor, a hatalmas platán és gesztenye fa alatt szinte száraz maradt a talaj....

Még nem is írtam a csütörtöki focis élményeinkről, jaj, hát felejthetetlen volt. Úgy indultam neki, hogy úgysincs semmi esély a németek ellen, minek befeszülni? Aztán, ahogy folyt a meccs, elég hamar kiderült, hogy van esély, a tizenakárhányadik percben már vezetetünk. Majd a második félidőben, amikor egyenlítettek a németek, rögtön újra vezettünk és csak 5 perccel a vége előtt tudtak egyenlíteni a dojcsok....

Amikor még csak ízlelgettem Schäfer András nevét, mint új elemét a magyar foci válogatottnak, még főleg azon bosszankodtam, hogy nem játszhat Szoboszlai a sérülése miatt. Majd megszállt valami és azt gondoltam, ez a cuki fiú bizony gólt fog rúgni a foci EB-n. Jött a portugál meccs, de semmi. Vagyis Schön, de ő is lesen. Jött a francia meccs, nem Schäfer neve hangzott el ott sem. Ki is ment a fejemből a nagy jóslatom. Erre amikor csodával határos módon egy remek Szalai labdát kapva a kapuba talált, állati módon elkezdtem üvölteni, hogy én megmondtam, hogy Schäfer gólt fog rúgni, fejelni, vagy valami, ugye hogy megmondtam?

Aztán amikor a meccs után patakzottak a könnyei, végig az arcán a himnusz alatt, azon kaptam magam, hogy nekem is…..Rossi edző vigasztaló ölelése Andrásunkkal pedig bejárta a világsajtót. Annyira fájt, hogy nekik csalódás volt ez a meccs, hogy az optimizmusom és örömöm egyből elpárolgott a döntetlen felett. Nyerni jöttek ezek a fiúk és majdnem sikerült. Egy karnyújtásnyira volt a győzelem a szenvtelen, ötlettel, de még így is remek német válogatott ellene. Mennyire megérdemeltük volna, mi magyarok! A halál csoportból továbbjutni. Micsoda buli lett volna! Valószínűleg felrobban a portugál-francia meccsre kilátogató magyar tábor stadionostul.

Egyedi elszigetelt eset, egyszeri csoda, ezt mondták sokan 5 éve a franciaországi EB magyar sikereiről. Én hiszem azt, hogy épül egy csodálatos, fiatal csapat, akiknek a sikereire , góljaira, szenvedélyére büszkék lehetünk. Én máris nagyon szeretem őket, mindet egytől egyik. Hősök ők, halált megvető bátorsággal játszottak, büszkék vagyunk rájuk , nemzeti csapat. Kell hozzá Marco Rossi is, remélem, innen megy majd nyugdíjba!

Egy új generáció, akiből már hiányzik az elmúlt évek kudarcainak görcse, nincs olyan, hogy nem merek kapura lőni, majd a szabadrugásból Dzsudzsák bevágja, majd valamit kavarunk a kapu előtt, hátha gól lesz. Remekül, zártan védekeznek és mernek is támadni, kapura lőni, szépséges gólokat lőni. Remélem, ez a csodálatos Puskás Aréna és a benne elférő 67000 ember még sok eufórikus pillanatot oszthat meg egymással, ordíthatja szívből a himnuszt és lehet boldog a gólörömben. Ilyen ez a foci!

Hajrá hétvége! Menü ötleteim:

- tojásos nokedli fejessalátával

- tojásos lecsó - sok a tojásunk, na

- rántott karfiol, rántott csirkemell, petrezselymes újkrumpli, tejfölös uborka saláta

- borsófőzelék mini fasirtokkal (frissen fagyasztott borsó)

- borsóleves csipetkével, sok zöldséggel - mert borsóból is van bőven

- desszert: sárgadinnye , esetleg palacsinta, ha nem lesz túl meleg, meggylekvárral, nutellával

Közös ajándék, külön ajándék

 Látszik, hogy nyári szünet van, marha sok időm van pötyögni. Most mégsincs sok, mert közben sül a rántotthús és megyünk még ma anyósomhoz borsót pucolni vagy bontani vagy hogy is mondják. De azért becsekkolok ide is.

Tegnap fél szemmel néztem a finn-belga meccset, hát nem kikaptak a csóri finnek? Azért reggel írtam a kapcsolattartónak, hogy gratu a továbbjutáshoz a következő körbe és ilyenek. Erre visszaírt a halvérű finn, hogy köszöni a rendelést, de még 6m3 kellene, mert ez csak 32...vagy 36, ki számolja? Nem írta volna, hogy látta a magyar csapatot és hogy milyen fantörpikus hangulat volt Budapesten, ilyenek. Persze lehet, hogy nem is érdekli a foci, csak a téli olimpia, a síeléssel kombinált lövészet. Az is opció, hogy véletlenül nem olvasta az e-mail azon sorát. Na mindegy. 

Piszok meleg  van, kerékpárral kerekezek légkondiból légkondiba. Az irodában volt vagy 10 óra, mire lehűlt kellőképpen a hőmérsékelt, éjszaka ugye nem hagyják bekapcsolva a légkondit. Ebédidőben kinéztem szórakozottan az ablakon...általában a vevők békésen sorakoznak a kisker részleg ajtaja előtt, de most mindenki türelmesen ült a kocsijában a fincsi hűvösben. Mutogattak egymásnak a volán mögül, hogy ki következik. 

Ma ismételten rájöttem, hogy olyan naív és egyszerű lány vagyok. Azt hittem, hogy ha elbúcsúzunk egy tanárnőtől vagy éppen kettőtől / lehet tanító is / akkor a közös ajándék az osztálytól azt jelenti, hogy nekem nem kell mindkettőnek virágot és ajándékot  külön beszerezni, hiszen értelemszerűen a közös ajándék elegendő. Felsőben az osztályfőnöktől búcsúzunk ugye, szóval ott lehet az ofőnek és a legkedvesebb szaktanárnak ajándékot adni. Eddig nekem nem jutott eszembe, hogy kellene, illene.Most is kaptak a tanítók utalványt, virágot és valami képkeretet a gyerekek fotójával, kis fából készült szivecskéken ott volt minden gyerkőc full neve. Zaláné meghatóan közel Zs. néni szivecskéjéhez, khm....Zalán említette, hogy a közös ajándékon kívül még rengetek virágot és csokit kaptak az évzárón....Szóval mindenkinek volt esze még saját ajeszt is venni, vagy hát a többségnek, csak nekem nem. Aztán jött a lelki furi, hogy A. néninek illett volna legalább egy virágot venni, csak akkor meg ciki, ha Zs.néni kiszúrja, azt meg lehetetlennek tartottam, hogy Zalán mindkét tanítónak oda tudná adni a virágot, Zs. néninek tuti nem. Szóval maradtunk hálátlan tanítványok....Ja és akkor van olyan, aki minden tanév végén virággal és csokival köszöni meg a tanárok figyelmét plusz számon tartja a névnapokt és szülinapokat is, hát én neeeeem....Talán ha lenne egy igazán zseniális tanárunk, aki kiváltaná belőlem a kellő ingert....de nincs ilyen. 

Vakáció, 2.hét

 Amióta belenyugodtam, hogy nem jók rám a 38-as méretű ruhák, pontosabban eluntam, hogy nem kapok bennük levegőt, sőt a 40-ben sem ha nadrágról van szó, sokkal jobban érzem magam. Igazán kényelmesek az új , bálna méretű ruháim. Vettem nyári nadrágokat, a bézst és homokszínt szeretem, mert ahhoz gyakorlatilag bármilyen póló, blúz. felső felvehető, sportosabb és elegánsabb is, a nadrágtól is függ. Tök jó, hogy nem vág félbe a szűk nadrág dereka, hehe. Persze nem adom fel a diétámat, ma reggelire Havasi Kefírt ettem, amit elvileg Erdélyben készítettek, nagyon finom jól behűtve. Pénteken pedig Tibi járt cukrászdában és isteni finom cukormentes sütiket hozott, nyami. Na mondjuk a fagyi az nem volt jó, az epres.

Arra már kevésbé lehetek büszke, hogy első dolgom volt itthon megenni a gyerekek maradékát az ebédből (tokány volt tésztával) , aztán kiderült, hogy véletlenül limonchellos desszertet vettem, muszáj voltam megenni, nehogy megromoljon, majd ittam egy pohár hideg kólát, nem cukormenteset, viszont istenien jól esett. Még 2 dl sem volt, na....Kerékpároztam ma ebben a rohadt melegben 30 percet kb.

Tényleg az miért van, hogy hazafelé a rekordom 12 perc, odafelé az irodába pedig ritkán sikerül 15 perc alatt? Biztos nagyobb a forgalom.

Szóval új nyári ruhatáram van, hurrá! Tibi szerint eddig sem volt igaz, hogy nincs egy rongyom sem, de ő elvan egy nadrágban és két pólóban egész nyáron. Amúgy több van neki, de ellenne.

Most ez csak úgy eszembe jutott, mert vasárnap véletlenül betévedtünk a H&M-be itt helyben és rájöttem, hogy Rékával ez már végképp veszélyes sport. Az csak egy dolog, hogy a bombázó unokatesóitól rengeteg holmit örököl, XS, S, 36 méretben, szóval van ruhája bőven. Ettől még szereti az új ruhákat is, és ha vásárol, elég sok mindent vásárol. Nem jövünk ki a boltból egy pólóval, no, no, nem. Egy egész halom ruhával vonul el a próbafülkébe nagy boldogan. Persze még minden passzol rá és minden nagyszerűen is áll neki.

Mostanában mindenhová rövidnadrágban jár az őzike lábaival, most azért kapott egy farmer térdnadrágot, nagylányos blúzt (nem pólót) és egy egyberészes kánikula ruhát, ami szintén rövidnadrágos. Még mindig türelmesen várok, hogy előkerüljenek a szekrényéből a szoknyák, melyeket lelkesen megvetetett korábban….bár ezt ő tagadja. Van olyan, többi is, ami még soha nem volt rajta a próbafülkén túl….Nem KELL hogy szoknyában járjon, nem vagyok szoknya mániás, csak ha már megvette magának, nem is olcsón , megfordult a fejemben, hogy nem szeretném továbbadományozni úgy a szoknyákat, ruhákat, hogy soha nem is volt a csajomon.

A nyári szünet egyik sarkalatos feladata, hogy hogyan tartsam távol a gyerekeket a kütyüktől, laptop, tablet , okostelefon, tv. Ismerek olyan gyerekeket, akik 1-2 óra telefonozás után elunják a pötyögést, de az én gyerekeimet nem ilyen fából faragták, nálunk korlátozás nélkül 0-24-ben tudnák nyomni a játékot, film nézést, anime stb. Nagyon találékonyak.

Most, hogy nincs iskola, rájuk szakadt a nagy szabadság,, végképp rászabadultak az eszközökre. Mindketten dolgozunk, különösebben nem vagyunk jelen az életükben fizikailag reggel 8-16 között, hétköznap. Szóval hogy csináljuk, hogy ne kockuljanak be teljesen? Nem értünk teljesen egyet Tibivel, mint általában a gyerelnevelés terén. Én lennék a következetes, ő a sugar daddy mindent megengedő. Mi lesz ebből? Hát semmi jó nevelés terén, az tuti.

Én megvonnám tőlük teljesen a cuccot vagy legalábbis néhány órára limitálnám a felhasználást . Most ebéd után kapnak laptop kódot….Amiről én szedem le őket, amikor hazaérek. Vagy nem.

Sajnos, ami igaz volt akár még a tavalyi évben is, hogy Récike és Zalcsika játszik együtt, már megszűnni látszik, igazából minden tevékenységük a kütyühöz kötődik, Réka esetében kivétel a rajzolás. Igaz, sokkal kevesebbet rajzol, mint néhány éve. Ha valamit olvas, azt is a telefonján teszi. Zalán varázsló doboza a szobája egyik polcára került, porosodni. Ezzel mindent elmondtam, azt hiszem.

A megvonáson túl igyekszünk programokat szervezni, minél többet. Olykor az sem katasztrófa, ha egy nap sokat kockulnak, olyankor irodalátogatásra másnap reggel velem tart a két csemete telefonja, ami éjjel úgyis nálam van. Ettől még az apjuktól mindig kérhetnek kódot a laptopra vagy ott a tv.....Hát nem egyszerű. A legjobb lenne valami jó kis táborba besorolni őket, de most a covid miatt és Zalán kedvtelensége miatt ezek elmaradtak. Remélem, a felsősöknek szervezett balatoni tábor legalább jövőre meg lesz szervezve, ha már szegény Réka hatodikban és hetedikben is lemaradt róla....Valahogy azt érzem, hogy lesz pár dolog, amit el kell még felejteni jövőre a jó dolgok közül, de erre most nem gondolunk, június van, nyár van, minden frankó....

3 héten át Réka matek táborban van a hét 3 napján 1-1 óra időtartamra és a héten elvileg kezdi a lovaglást, bár annyira pokol meleg van, hát nekem nem biztos, hogy ez jó ötlet. Nem tudom, a lovak mennyire örülnek a tűző napon battyogásnak. Zalán nem volt hajlandó semmilyen de semmilyen táborba menni, a sulis német tábortól egyenesen kiverte a víz…

A matek táborban állítólag most arra a 6 témakörre koncentrálnak, ami MINDIG benne van a matek felvételiben és kb. 35 pontot el lehet vele érni. Ezt Rékától tudom. Egyébként hogy mit tanul, hogy készül nem ellenőrzöm most, majd ha vége lesz a tábornak, meglátjuk, mit ért ez a 3 hét + a feladatok, amit házinak kap a negyedik hétre. Remélem, hogy ragad rá valami, mert titkon eléggé parázok a matek felvételitől, szerintem 30 pontnál többre megírni elég nehéz és bár nálam 35 pont a cél, nem 40-45 mint a matek tanárnál, attól még nem félek tőle kevésbé.

Rékának még hátravan a zeneiskolai évzáró, most pénteken lesz. Elköszön a fuvolatanártól és a zeneiskolától is , hogy lesz-e ősztől folytatás másik zeneiskolában, nem tudom. Én személy szerint nem támogatom, mert nem hiányzik a terhelés félév idején, mikor pontokat is gyűjt és felvételire is készül még a fuvola is. Beleférne, ha lenne iránta szenvedélye és spontán magától gyakorolna, de ez nagyon ritka már. Ahhoz meg nincs kedvem, hogy egy zeneiskola kvázi ugráltasson bennünket, amikor ott a felvételi. Januárban nem tudom mennyire várhatom el tőlük, hogy felejtsenek el bennünket, majd felvételi után jövünk!

Muszáj írnom a szombati meccsről. Annyira nagyon fantasztikus élmény volt, nem is tudom elmondani. Átéltük 5 éve az előző EB-n, de most még szuperebb volt. Előzőleg én teljesen úgy voltam vele, hogy ez a világbajnok francia csapat gurít nekünk egy ötöst, de legalább hármat….és talán lesz valahol egy becsületgól. Ennyi, minek izgulni? Nem vagyok kifejezetten foci rajongó, így nem is értek hozzá különösebben (bár a lest kiszúrom), de a válogatott meccseket mindig nézzük és néztük. Akkor is, amikor nem annyira ment a csapatnak, szidtuk őket, bíztattuk őket, haragudtunk rájuk,bíztunk az új tehetségekben, imádtuk őket, de mindezt csakis ÉRTÜK ugye, mint amikor anyukám haragudott a matek hármasért és azzal magyarázta, hogy érted haragszom, nem ellened.

Látni a tömeget hömpölyögni a Puskás Aréna felé már eleve fantasztikus érzés volt, aztán az 50 000-55000 embert a stadionban….hát valami csoda. Még az ellenfeleknek is bejött a hangulat. Na és hát a góóóól, az maga volt az eufória. Csodálatos az aréna, csodás volt a hangulat és mekkora szívvel játszottak a fiúk! Ezt tudja a foci, sokan nem értik, de ezért a legnépszerűbb sport a világon, mert lehetnek benne csodák és amíg a csoda megszületik egy egész nemzet tud egységesülni.

Vakáció, indul!

 

Már sokszor akartam írni, hozni híreket, de valahogy mindig máshogy alakult. Volt, hogy csak meredtem az üres oldalra, hogy hol is kezdjem....nem pötyögtem egy sort sem. Máskor meg a háttérből elkezdett integetni két m3 vasalnivaló és a lelkiismeretem nem hagyott lazsálni. 

Van még amúgy itt valaki? 5-6 elvetemült olvasó még csak benéz olykor, gondolom.

Ma péntek van, egy átlagos nap volt, semmi különös. Az ebédet a főni állta és mivel diétázom, hát olyasmit rendeltem, amivel nem járt sült krumpli vagy egyéb köret salátán kívül.  Persze mindenki csodás hamburgereket kért, nyálcsorgató finomságokat, én meg jöttem a roston csirkével. Főni megjegyezte, hogy nagyon kegyetlen a fogyókúrám. Nem szóltam semmit. Elgondolkodtam, hogy miből gondolja, hogy diétán vagyok. Meglepettnek kellene lennie, hüledeznie és azt hebenie, de hát miért diétázom, teljesen indokolatlan. Persze talán ezt mondaná, ha 15 kg-val könnyebb lennék, de ugye, nem ez a helyzet, szóval vágyvezérelt gondolkodás...Már régóta megértően és együttérzőek az emberek, ha arról van szó, hogy fogyókúra és én....Ez van. 45 felett azt gondolom, minden kg mínusz ajándék.

Ma egyébként olyan sértődős napom van, pedig nem is vagyok premens...Pl. az egyik ismerősöméknek kiskutyájuk lesz és olyan rosszul esett, hogy nekem nem is szólt róla. Pedig hát amióta a fiúk (fiaink)  nem akkora cimborák, már jóval kevesebbet beszélünk, sőt, már eluntam, hogy folyton én kérdezősködöm, írok rá, ő soha, és befejeztem a pletyóindítást... Erre ma beugrottak Tibihez valamiért és elmondták neki, hogy hamarosan kiskutya érkezik a házhoz, golden retriever szuka, de nyaralni nem viszik, mert hát na, sok baj vagy egy kiskutyával, majd a nagyszülők vigyáznak rá, meg ilyenek. 

Aztán az is rosszul esett, hogy felhívott egy másik barátnőm, hogy megyünk a B.-ék esküvőjére és hát gyorsan rájöttem ebből, hogy minket nem hívott meg. Pedig a másik barátnőm nem is áll hozzá olyan közel mint mi, és mégis ők mennek, mi meg nem. Igaz, a férje kollegája a vőlegénynek, tán főnöke, nem tudom, de mindegy is. Ezen is jól bedepiztem. Persze a menyasszony barátnőm tényleg minimál létszámos esküvőt tart, értem én, meg minden, ráadásul mi nem vagyok nagy bulizósak. hogy feldobnánk a jelenlétünkkel egy esküvőt, de akkor is. Fájt. Na ennyit a lelki sebeimről meg a kis lelkemről. Azt hittem, valamikor, fiatalabb koromban, hogy ha egyszer 30 leszek, vagy 40 vagy 50, akkor okosabb leszek vagy legalább bölcsebb, de rá kell jönnöm, hogy max tapasztaltabb , bizonyos területén az életnek nem változik semmi. De semmi.

A héten volt foci EB, Mo-Portugália, hát az a hangulat , ami ott volt a stadionban, 67 000 ember 1,5 év COVID után....nem volt semmi. Mármint a tv képernyőjén keresztül láttam csak, de elképesztően átjött. Csodálatos volt és emlékezetes. Meg az is, hogy kitartottunk a 83. percig, olyannyira, hogy csatárokat hozott be Rossi edző, majd sajnos jött pár gól az Európa Bajnoktól, villantak párat és 3:0-ra elhúztak a francba. Én úgy éreztem, hogy a mi lesgólunk után (ja, mert mi is rúgtunk egy gólt, csak sajnos nem adták meg les miatt) valahogy lelkileg nem álltak fel többet, de lehet, hogy inkább az első gól után volt ez, de nem baj, mert fiatalok és tényleg állva haltak meg a pályán, ennél többet nem várhat az ember. 

Kedden tök véletlenül kiderült, hogy ki lesz Zalánék ofője jövőre felsőben. A No.1 jelöltem bejött mindenféle esélylatolgatás és súlyozás után. Német és töri szakos, ötvenes nő, azon kevesek egyike, akit nem ismerek egyáltalán, mert Rékát nem tanította és eddig Zalánt sem. Na majd most. Pozitívum, hogy egész életében az egyetem óta ebben az iskolában tanít, ami mondjuk nem meglepő, mert a városban alapvetően szerintem az angol dominál,igazán csak mi nyomjuk a németet, ahogy a csövön kifér....lehet, hogy ez még megyei szinten is igaz.

Szóval E. néni lesz az ofő, minden valószínűség szerint az új német nyelv tanárt tisztelhetjük benne és mivel ötödiktől a történelem is németül van, hát azt is ő fogja tanítani. Mondjuk. nem látom magam előtt, hogy karatyol Zalán németül a rómaiakról vagy az ősemberről, de ha a béka szaporodását meg tudta tanulni, gondolom, ezt sem lesz nehezebb.  Jön még a civilizáció, szintén németül, ez állítólag nem olyan nehéz mint maga a német és folytatódik a környezet németül, Réka ofője veszi őket kezelésbe. Hát elég durván más káposzta mint egy sima ötödik osztály szerintem, szeptemberig még eldönthetjük, hogy akarjuk-e igazán ezt Zalánnak...

Szerdán volt az évzáró és bizonyítvány osztás...Valami admin hiba miatt már reggel arra ébredtem, hogy egyik anyatársam a 4a-ból szólt, a bizonyítványok már most nyilvánosak, pedig a kiosztásukig a Kréta süket és vak szokott lenni. Szerintem azért csinálták, hogy a szülőket este ne érje kellemetlen meglepetés, estig még tudták az eredményeket emészteni, hahaha....

Zaláné nem okozott meglepetést, a legjobb, hogy nem kapott semmiből hármast, ami az ő szorgalma és igyekvése mellett nem volt kizárt. Na mondjuk a szorgalma egy bazi nagy változó,szóval ismerik benn a suliban a gyereket. Tesiből most is kiválóan megfelelt, dicsérettel, ez szokatlan látványelem a bizonyítványban Rékáéhoz képest. Ezt a bizonyítványt elfogadnám nyolcadikban is, azt hiszem.

Réka viszont - bár elbukta a kitűnőt, azt már jó régen tudtuk, amióta a fizika tz-je négyes lett - minden másból meg tudta szerezni az ötöst, így ha Vargában gondolkodunk max pontos, ha Verseghyben, akkor egy pontot hajított el csak. Ez tök jó. Örültem neki és elhesegettem egyelőre az aggodalmakat, ami bennem amiatt támadt illetve fortyogott egész tanévben lényegében, ami a bizonyítványból nem nagyon látszik (bár ugye a kitűnőnek annyi, de most ez nem annyira nagy érvágás). Ez pedig a szorgalma. Mert ez a tanév rosszul kezdődött, vegyesen folytatódott, rémálomszerűen ért véget szinte, valahogy nem jöttek az ötösök, nem sikerültek a dolgozatok, pedig készült, azt mondta. Hiába kértem, nem vette igazán komolyan a jegyeit és hogy tanulnia kellene. 

Akárhogyis, most a 7. osztálynak vége, nehéz a hetedik, az biztos, főleg olyan kemény tanárokkal, mint amilyenek a mijeink....szóval megkönnyebbülés van, mert már csak fél év van igazán komolyan az általánosból, aztán a felvételi után, ha nem is azt mondom, hogy leengedhetünk, mert ott lesz a nyelvvizsga, de a pontok már nem számítanak úgy, mint 7. év végén.....Hetedik osztály hozta meg azt is, hogy még jobban eltávolodott Réka a némettől, már annyira mindig mindent tudni kell, az összes eddigi nyelvtant, hogy ez kissé elvette a kedvét, de azért biztatást is kapott, mert bevette az ofő a középfokos csoportba, nem mondta neki, hogy inkább az alapfoknak fusson majd neki, mint a többieknek az osztályban sok esetben. 

Kutya egy tanév volt, ugye rögtön szeptember elején egy hét karanténnal kezdődött az év és akkor mindenki kárált, hogy majd ez lesz egész évben, dögvész lesz az iskolában, mintha bárki is tudta volna, hogy hogy és mint lesz....Aztán 2 hónapra tényleg bezártak, de csak tavasszal és az év végi hajrá után bátran mondhatom, hogy eredményes volt ez a tanév is, nem maradt csonka a 2 tavaszi hónap miatt. 

Kitört tehát a vakáció, amit annyira vártunk már, mennyit mondogattam nekik, hogy már csak 4 hét, már csak 3 hét, csak egy hét, tartsanak ki, most már fél lábon is kibírjuk .... és egyszer csak ez is eljött, a pihi időszaka. Minden napját meg kell becsülni, minden hete aranyat ér, mert túl gyorsan eljön a szeptember, talán a legkeményebb tanév a családunknak, Zalánnak felső tagozat, 3 tantárgy németül, maga a német, Rékának felkészülés és pontgyűjtés a felvételire, döntés, hogy hová és milyen sorrendben jelentkezzünk , felvételi és nyelvvizga. Durva. 

Most azonban nyár van, nagyon nyár van, fagyi (ja ez nem, max diétás), strand, jó könyvek, sok kerékpározás, forróság, hideg citromos sör, izgi EB meccsek (legalább egy döntetlen jó lenne a dojcsok ellen)  normális netflix filmek (ha még van olyan) és pihi, pihi, no stressz, pihiiiii.....Ma meg is ajándékoztam magam 3 nyári nadrággal, hozta  a futár, mert megérdemlem. Tegnap jött két német tesztkönyv, mert érdekel (nem a gyerekeknek) és még a Főni által fél éve adott Creative Writting könyvet sem olvastam ki, pedig, jaj megígértem....Most jó lesz nekünk egy darabig, azt hiszem. 

Kellemes vakációt mindenkinek! (Azért jövök még szeptemberig! Ez fenyegetés!) 

Ugye van olyan, hogy diétás citromos sör? A Gösser a kedvencem. 

A leendő nyolcadikosról egy kép...Jön a közhely, hogy most volt elsős, de sajnos bakker, tényleg....juj.

Zalánnal 

Réka fuvola vizsgán

 

Forró nadrág

 Réka egyik téli nadrágját magára öltve jelenik meg reggel a nappaliban.

- 30 fok lesz ma kb. Nem lesz melege?

- Hmmm.. Nem is tudom, nem hiszem.

5 perc múlva visszatér mini mini rövid nadrágban...

Nincs átmenet. Vastag, bélelt nadrág vagy bugyi mutogatós rövidnadrág. Értem. A szoknyákat, mert van neki sok, majd nyáron hordja...Minden világos! 

ZALÁNOS

 - Anya, van még zsömle?

- Persze.

- Hol?

- A kenyértartóban.

- Az hol van? - közben kiért a konyhába.

- Az asztalon.

- Az hol van?

-???? 

Pályaorientációs nap

 - Milyen volt a napod? - kérdezem, ahogy hazajön, jóval később.

- Unalmas, baromi unalmas volt az egész.

- Értem..

- Volt szó a két kiszemelt gimiről is, Varga, Verseghy... Vargáról rengeteget beszéltek, a Verseghyről csak 2 mondatot kb... 

- Miket mondtak a Vargáról??

- Ja, nem tudom, nem figyeltem. A szakokat elemezgették, de úgy untam, majdnem elaludtam...

- 3 mondattal arrébb-

- Azt kiemelték, hogy a Verseghyben aztán majd mindig tanulni kell, óráról órára is és nagyon szemetek, upsz, szigorúak a tanárok. Mondtam is B-nek mellettem, hogy mert most nem azt csináljuk???! Mire az előttem ülő tanár megfordult és úuuugy rám nézett.... 😆😆

Egy könnyű hét

 

Könnyebb hetem van, mint képzeltem. Az történt, hogy az nyavalyás allergia gyógyszerem idén nem működik, szóval kell majd egy másik. De addig is helyenként elfog a takonykór vagy a tüsszögés, ha pechem van, mind a kettő és ha katasztrófa van, akkor a szemem is könnyedzik, mint állat és úgy nézek ki, mint egy rakás szerencsétlenség már reggel 8-kor....

Kedden azt vettem észre, hogy folyik az orrom, de hopsza, a reggel a kerékpáron beszippantott pollen tenger után nem is csodálkoztam. Általában 10 után már semmi bajom, főleg, ha csukva vannak az ablakok. Ámde most nem múlt el, sőt, gyakorlatilag folyamatosan folyt az orrom, mint egy nyitva hagyott csap. Borzasztó volt. Ez százas csomag zsepit szerintem tuti nekiküldtem. Aztán később valamivel már éreztem, hogy az erőm is elhagy, szóval biztossá vált, hogy itt az allergia csak álca vagy mellékes kórság, az arcüregemnek megint nem tetszik valami. 

Szóval szerda óta itthon vagyok, várhatóan hétfőn már megyek dolgozni. Persze távgyógyítás volt a dokinál, orrcsepp és melegítsem....hát nem tudom, hogy ettől helyre jön-e, de egyelőre sokkal jobb máris a helyzet. Szerdán gyakorlatilag feküdtem, mint egy darab fa, és egyfolytában nyomtam az Outlander negyedik és ötödik évadát. Estére már fájt a fejem, de szerintem a sok tv-től....

Szerdán jött a cseh partnercégünk képviselője, a főnököm biztos nem repesett az örömtől, hogy nem volt aki fordítson, de hát ez van, ha végképp összeszedem magam és bemegyek dolgozni, akkor is érdekes lett volna folyamatosan az orromhoz tartani a zsebkendőt két fordítás között....Jelenlegi viszonyok között amúgy sem akar senki maga körül náthás vagy köhögő embert látni szerintem. Én nem nagyon, az biztos. Főleg olyantól, aki nincs  beoltva.

A gyerekek fel vannak szabadulva, vagy hát nem, mert Zalán hétfőn még nyelvtan tz-t ír, de azt már nem vesszük annyira komolyan. Ja és Réka még nem tudni, hogy ír-e pótot kémiából és bioszból. Az tuti, hogy szerdán beszedik a tartós könyveket, szóval onnastól fogva hawaii lesz és honolulu és haverok buli fanta....Már úgy várom! :) 

Ma voltak a kirándulások, Zalánék Szarvasra robogtak, mini Magyaország, Arborétum... Mi is készülünk, mert Szarvason sok mhátinden kutyabarát, még az étterem is , ahol Tibi unokatesója dolgozik, szóval tök jó hely. Na szóval ma voltak Szarvason, még nem ért haza, de a fotókat már láttam a zárt csoportban a facebookon, az biztos, hogy csodaszép idő volt ma rájuk, maga a tökély. Nem túl meleg, nem túl hideg.

Rékáék pedig a Nefag-ra mentek, ami nem volt olyan jó ötlet, de a kullancsok biztos örültek, hogy volt számháborúzás és minden bokorba, bozótba bebújtak a gyerekek. Küldött az ofő fotókat a gyerekekről, hát hogy ezek mekkorák!! Ráadásul még van egy évük..

Keresek fotókat: 

Ez itt Zalán háttal. Van osztálykép is, de azon ügyesen elbújt a szette-vette kölke, úgyhogy csak egy fél arcocska látszik, azt is csak a saját anyja ismeri fel. :)