Rossz nap

 ... a munkahelyen. Talán első (amúgy nem) olyan alkalom volt, amikor azt mondtam, hogy milyen jó lenne felállni, azt mondani a Főninek, hogy FELMONDOK és mosolyogva kisétálni, soha vissza nem nézni. Elegem lett egy kicsit, megbántódtam, megalázottnak éreztem magam, de hát na, van ilyen. Majd elmúlik. Vagy nem.

Nem is ez a lényeg, Diócskánk ma 3 éves. Nagyfiú lett, lassan megkomolyodik. A vizslák általában 3 éves korukban változnak kölyökkutyából álomkutyává. A nagy alkalomra kapott egy halom konzervet, és az átlagosnál több jutifalatot. Most, hogy itt verem a billentyűzetet, itt fekszik a jobb lábfejemen és melegen tartja. Igazából sokszor elmondtam már, hogy csodálatos kutya és hogy nagyon nagyon szeretjük. Szerelem ez, mely érzést szerintem minden kutyatulajdonos ismer, de egészen biztosan minden vizslatulaj. Majd írok róla egy kis összefoglalót, de most csak azt szeretném, hogy álljon meg az idő és most már egy nappal se legyen idősebb mint 3 éves. Mert mindig azon sopánkodunk, hogy milyen gyorsan eltelik az élet, elröppen 10 év, 50 év is az apám szerint, de mit mondjanak akkor a kutyák, akiknek átlagosan egy évtizednyi élet jut, ha szerencsések. Ezért hálásaknak kell lennünk minden napért, minden örömért, amit a kutyáink okoznak nekünk. 

Elem (Kende és Vince anyukája)  írt a kis helyes blogjában arról, hogy milyen idegesítő tulajdonságai vannak a gyerekeinek, illetve mitől megy fel benne a pumpa, na ez engem megihletett, megalkottam a mi TOP10-ünket.

10.  Szétdobált tankönyvek a nappaliban mindenfelé, főleg a szoba közepén. És még ők vannak megsértődve, ha minden tankönyvet bevágok egy dobozba és nem válogatom szét a füzeteket, könyveket 4a és 7b szerint. Naná hogy nem!

9. Van saját íróasztaluk, van étkezőasztal, sőt coffee table is, de ők a padlón szeretnek leckét írni, még csak nem is a szőnyegen, hanem a parkettán, a nappali ajtajában, hogy lehetőleg se ki, se be....Imádom!

8. Halmozódnak a törölközők a gyerekszobákban. Péntekre legalább három-három levadászható. 

7. Sokszor előfordul, hogy a tejet nem rakják vissza a hűtőbe, vagy bármit amit kivettek a hűtőből. Főleg nyáron vannak ennek kellemetlen következményei.

6. Hétvégén könyörögni kell, hogy felöltözzenek. Sokat.

5. Szotyókázás tanulás közben. Hol a radírom? Hol a ceruzám? Nincs meg a lap. Nem kértem el a házit. Mi is a házi?? Nem is ez a házi. Annál már csak az a rosszabb, amikor este jut eszükbe, hogy hopszi, holnap dolgozat! Az mennyei érzés!

4. Beszólnak, visszaszólnak, bicskanyitogatóan. 

3. Zalánt reggel nagyon nehéz felébreszteni, ha iskolába kell mennie. Nekem nem kell kávé és alacsony vérnyomás miatt sem kell aggódnom. 

2. 8 éve mondom Rékának, hogy fürdéskor tűzze, kösse, csatolja, copfozza a haját. Nem és nem. Én nem értem, hogy hogy lehet fürödni hátközépig érő hajjal, leginkább sehogy.

1. Képtelenek beletalálni a szennyesládába. A szennyes folyamatosan a kád előtt halmozódik, jobb esetben a szennyesláda tetején, de szinte SOHA, de SOHA benne.

Amúgy a legeslegidegesítőbb az oktalan és felesleges hiszti és ha nem adják le a telefont, amikor lejárt a telefonidejük. De még sorolhatnám. 

Kedden a hétvégéről (is)

Végül elkészült a gardrób. Ott tartottunk, hogy szidta a falat az asztalos, úgy szolidan, hogy van benne négy cm….emiatt vissza kellett vinnie a már leszabott lapokat a lapszabászatra és hát plusz x és y óra munka volt vele. Hozzáteszem, hogy ő maga mérte fel a helyszínt és asztalos legalább 25 éve, szóval úgy gondoltam, hogy nem a mi hibánk az ügy. Mondtam is neki, hogy akkor most szépen magára hagyom, szóljon, ha kell neki valami, hagy szerelgessen kedvére. Még utánam szólt, hogy egy pohár üdítőt vigyek már neki, bitte. Kapott egy üveg ásványvizet és egy Apentát, ez utóbbit legurította a torkán, szinte az egészet. Erről rögtön eszembejutott anyukám, aki annak idején ebédre is meghívta a szerelőket, amikor a gázt legelőször, még az őskorban bevezették a házunkba kisiskolás koromban. Három fogás is volt. Hát messze esett az alma a fájától ilyen szempontból.

Kapott inni emberünk, lenyugodott, gondolom és aztán estére valamikor készen lett az egész gardrób. Hát nem voltam tőle elájulva a gyönyörűségtől, de végülis hatalmas, azt nem mondanám, hogy nem tetszik és rengeteg mindent elnyel. Valami nem stimmelt, de nem jöttem rá ott rögtön, hogy mi , csak amikor már az asztalos elment – egy korábbi terv alapján hajtotta végre a kivitelezést – pedig a legfrissebb verzió szerint szerettem volna – nyilván. Semmi gond, írtam neki, hogy ne legyen ideges, de 3 polc hiányzik a rendszerből. Messanger nem továbbít érzelmeket különösebben, úgyhogy csak annyit írt, hogy pótolja, mondjak egy számot, hány polcot szeretnék. Azt csak 2 nappal később vettem észre, hogy van pár sérülés a gardrób frontján, hurrá! Gondolom, a huza-vona eredménye vagy a lapszabászok nem bántak kesztyűs kézzel a bútorlapokkal mindegy. Attól viszont elment a kedvem, hogy asztalossal (ezzel vagy másikkal) gardróbot készíttessünk, inkább veszünk egyet készen, egészben. Most legalábbis inkább erre hajlok….

Hétvégén tartottuk a Bálint napot ,amit ugye soha nem ünneplünk, főleg mert március 8 amúgy is az évfordulónk. Node maradt még egy üveg isteni fehérborom karácsonyról, a kedvencem és jött a Demeter féle csokoládé. Olyan mohók voltunk…voltam , hogy szombat este mi már megtartottuk a Bálint napot, csak másnap reggel esett le, hogy Bálint nap tulajdonképpen vasárnap van….hopszika! A csoki elfogyasztásában a gyerekek is segédkeztek, nekik a robbantócukorkás jött be, a mogyorós golyó is eléggé gyorsan apadt, a sós karamellás szívek pedig az én személyes kedvenceim voltak.

Szombaton meglátogattuk anyukámat a névnapja alkalmából. Vittünk neki mandarint, mert azt kért, csokit (Stühmer) és sok-sok olvasnivalót, mert mostanában azzal üti el az idejét. Reggel felhívott, hogy úgy enne egy kis KFC-t, egyszer már kóstolta nálunk és most úgy megkívánta, nem vinnék neki? Naná, hogy vittünk. Estig elütöttük nála az időt, közben Zalán szülinapi buliban tombolt, úgyhogy rendben volt ez a hétvége, főleg hogy hétfőn szabin voltam. Merthogy a vasárnapot azt kb. végigtanultuk, déltől-hatig biztos tanultam valamelyik gyerekkel.

Hétfőn tettem-vettem itthon, aztán amikor délben hazajött Réka a suliból (mert 3 órájáról elkértem), elbattyogtunk szemüvegkeretet vásárolni. Gondoltam, hagyok neki időt, bejárunk pár optikát, hagy válogasson, ha már első szemüveg lesz…..Erre kb. 10 db megtekintése után rábökött egyre, hogy az tetszik neki és közölte, hogy mehetünk ,mert ő még be akar ugrani a DM-be és a Plázába is. Olyan közönyös volt.....de nem firtattam különösebben, benéztünk még ide-oda, sok izgalmasat nem láttunk, így 3 órára itthon voltunk. Ráadásul a hazafelé vezető úton találkoztunk először az osztályfőnökkel, majd az iskolából, hetedik óra után kiáramló osztálytársakkal is. Réka próbált elbújni a hátam mögé a járdán masírozva, de azért csak hetedikesek, már felismerik a gyerekek egymás őseit. Szóval jövő héten kb lesz egy elkészült szemüvege a kiscsajnak. Remélem, a fejfájása megszűnik. (Egyből feldobott a facebook egy lézeres látásjavító műtétes linket, sicccc innen, not today!

Villámgyors szállítással megérkezett a Kőszívű ember fiai könyv butítása Nógrádi Gergelytől. Hát szerintem ezt bűn a gyerekek kezébe adni, akkor inkább hagynák ki a Kőszívűt és adnák fel gimiben, ha a nyelvezetén fennakadnak, de most komolyan a sztori miatt inkább a Nógrádi féle a kötelező?

Most este pedig megsütöttem Limara fonott kalácsát, egy hatalmas nagy kalács lett fél kg lisztből és egyszerűen csodás lett, foszlós, illatos, mennyei. Első igazán finom kalácsom. Remélem, húsvétkor is hasonlóan fog sikerülni.

Csütörtököt mondok, ja nem

Tegnap kiolvastam a Kőszívű ember fiait és annyira lebilincselő volt, hogy aztán egész sokáig a hatása alatt maradtam. Igen, most olvastam először és ezt nagyon szégyellem, de valahogy Jókai nekem soha nem jön be, csak ha vagy kihagyom vagy végignyüszítem az első 100 oldalt, mert Jókai – szerintem – utána melegedett bele a sztoriba. Szóval élveztem. Még nem volt időm megnézni a tesztet, hogy ki tudnám-e tölteni egy vészhelyzet esetén, tudnék e segíteni Rékának, de bízom benne.

Ma délben meg a fejemre csaptam, hogy basszus, a teszt a Nógrádi Gergely féle rövidített (?) verzióból van, szóval lehet, hogy azért néztem furán, amikor Edit és Palvicz párbeszéde volt a téma, mert az eredeti Jókaiban egész máshogy van. Vannak kettős érzéseim az átirat iránt, khm….mert én most az eredetit olvastam, de nem tűnt zavaróan régiesnek a nyelvezete. Na persze, nem vagyok már 13, sőt….. Szóval hirtelen ötlettől vezérleve megrendeltem a Nógrádi féle kiadást, hétfőre meg is jön, aztán akkor végképp nem lesz Réka számára már lehetőség, minthogy azt kiolvassa.

Jövő héten fizika témazáró…..Hát minimum mini Gábor Dénesnek vagy Eötvös Lorándnak kell lenni, hogy valaki ötöst írjon, de hátha összejön Rékának is. Ma szülői értekezlet van online a 7.B-vel, szerintem kihagyom. Helyette sütök kenyeret. Egyébként az csiperegték a verebek, hogy az egyik téma egy insta oldal, mely a suliról szól, a diákoknak és igyekszik poénos lenni. Nem tudni, ki van mögötte , de tán személyiségi jogokat sért, a tanárok ki vannak akadva, mert egyes tanárokat is tartalmaz az oldal. Azt gondoltam elsőre, hogy ilyet tét nélkül szabad csak csinálni, vagyis volt diák lehet mögötte, de az meg nem logikus. Melyik gimis nyammog az általános iskola életén, a múlton? Senki. Úgyhogy most a 7-8 osztályosok vannak célkeresztben és nyomozás folyik, hogy ki mozgathatja a szálakat ezen az insta suli mémes izé oldalon.....

Tegnap este rám írt az asztalos, hogy ma hozza a gardróbot. Morogtam is, hogy nesze neked én idő, ami nekem általában vasalás időt jelent, meg megetetem a mosogatógépet időt…most mehetek szabaddá tenni a gardrób leendő helyét, takarítani, pakolászni. Jelentem, a gardrób jelenleg is éppen elkészítés alatt van.....Mérges az asztalos, mert ferdék a falak, újra kellett szabni egyes lapokat..

Kiderült, vagyis hát úgy néz ki, hogy mégsem lehet napelem rendszerünk, mert a házrész, ahol lakunk, ugyebár nem családi ház kimondottan, van alattunk is szomszéd és mellettünk is, sőt átlóban alattunk is. Na most az egész bagázsnak egy helyen jön be az áram az utcáról, ez is tudjuk, amióta villám csapott belénk. A gond csak az, hogy ez így, ahogy van nem szabályos bla bla bla és így nem fogja jóvá hagyni az E-on a rendszert. Tibi egyből elkezdett házat nézni, másikat, mert hát nagy álma egy napelem rendszer villanyautóval vagy autókkal és ezt most füstbe menni látszik.... Gyorsan kiderült, hogy 70 millió körül van errefelé egy belvárosi családi ház, és mivel már túl vagyunk két felújítás projekten is két különböző lakással, hát harmadikba biztos nem fogunk bele többet a sok MekkMester és Álmester között, akik mellékesen méreg drágán dolgoznak. Úgyhogy újszerű vagy új jöhetne szóba. De nem jön, maradunk mi itt a kis fenekünkön és toldozgatjuk-foldozgatjuk a kis vityillónkat, van rajta mit, bőven. Ha nem lesz napelemünk, hát megleszünk anélkül biztosan még egy darabig....

Egyébként kihajtottak a virágföld nélkül, tavaly tavasszal elrakott nárcisz hagymáim. De lehet, hogy jácint vagy tulipán, közelebbről még meg sem néztem.

Megjött a Demeter csoki, de még nem kóstoltuk.

Esős keddünk

 Reggel szakadó esőben trappoltam a melóba, hitetlenkedve, hogy hogy tud ennyi eső esni február elején. Főni meg is jegyezte, hogy ne izguljak, egész nap esni fog. Legyintettem magamban, ténylegesen nem, mégiscsak a Főni a főni, hogy hát mégsem felkent meteorológus a Főni, honnan is tudná, hogy estig esni fog. Vagy a jövőbe lát? Erre itt van este nyolc óra, el is múlt és tényleg egész nap csak esett és esett az eső. De még egy szavunk sem lehet, mert péntekre és a hétvégére farkasordító hideget mond, ami pont nem hiányzik, amikor egy hatalmas csokor rózsaszín tulipán virít az étkezőasztalon itt mellettem és már nagyon drukkolok a tavasznak. Végülis, minden héttel közelebb kerülünk hozzá, szóval semmi para....

Sok hírem nincsen a tegnaphoz képest, ma megjött a búzasikérem és a burgonyapelyhem, melyek izgalmas (legalábbis számomra) hozzávalói a következő pár kenyérkémnek. Most Kálci fehér kenyerén van a fókusz, azt fogom legközelebb megsütni, elvileg már holnap. 

Rendeltem Bálint napra magunknak csokoládét a Demeteréktől, egy kicsit rászoktam a vásárolgatásra, mióta ez a "karantén" van, az ingerszegény élet rákényszerít felesleges költekezésekre. Nem is szoktunk a Bálint napot ünnepelni, nem ünnepeljük soha, de most mégis alibiként azt használtam fel, hogy csokit rendelhessek. Ez mennyire szánalmas már? Egyáltalán nem, nagyon kíváncsi leszek, milyen csokija van Demeteréknek, remélem, hogy mennyei. 

Mivel lelki furim volt a felesleges költekezés miatt, nem adtam le a Tesco rendelést még, talán majd a hét vége felé.....amúgy is tele van a hűtő, nem kell erőlködni.

Napközben azon gondolkodtam, hogy miközben én folyton azt keresem, hogy Rékát milyen területre tereljem az életben, megtaláljam, hogy miben tehetséges, mi az, ami igazán érdekli, engem annak idején soha senki nem terelt semerre a gyerekkoromban. Magam jöttem rá, hogy nagyon szeretem a törit és már bőven gimis voltam, amikor szerelemre lobbantam az angol iránt. Igaz, én későn érő gyerek voltam. A mai gyerekeknek valahogy hamarabb kell választani, azt tapasztalom, mert már a gimik is szakosodottak. Matek spec, biosz-kémia spec, nyelvi spec, magyar-föci- töri spec, angol-informatika, német- biológia, az ember csak kapkodja a fejét. Aztán vagy van átjárás a szakok között vagy nincs, gondolom, iskolája válogatja. Így lehet, hogy matek specről jogi karra kerül a csemete, vagy ami a ritkább, hogy humánról az orvosira. Mondjuk, az elég meredek lehet, emelt kémiát humán osztályból lerakni, de hát na. Már akkor érdemesebb nyelvi osztályba menni, mert azzal nem lehet mellé lőni, a nyelv kell mindenhová. Vagy én nem is tudom, nyilván ez is nagyon egyedi és gyerekfüggő. 

Persze azzal sincs semmi baj, ha nem találja ki magát a csemete, csak érettségi után csap a homlokára, hogy ő szakács lesz vagy éppen valami egészen más, amit addig tanult, nyilván manapság soha nem késő. Csak hát mégis az az ideális, ha már a középiskolában megtalálja az érdeklődési területét és azt tanulja, tanulhatja, amit szeret, ami érdekli. 

Kőszívű ember fiainál ott tartok, hogy Richárd keresi a Palvicz Ottó gyerekét, most megy Monorra vagy hová, hogy megtalálja valami dajkánál. Izgi. 

Csapongós hétfő

Tibi elment edzeni, Zalánnal befejeztük a házit, Rékának pedig online fuvola órája van 7 és 8 között. Úgyhogy ráéreeek! Ki hitte volna? 

Hétvégén nem történt sok minden, úgy volt, hogy megvesszük Zalán új ágyát, mert a régin porrá tört az ágyrács és már amúgy is kinőtte (bár úgy volt, hogy onnan nősül, de hát naív vagyok forever) plusz a matraca is egy katasztrófa Tibi szerint. Bár csak halkan mondom, hogy szerint Zalán súlyát elbírja gond nélkül....Szóval végül Tibinek nem volt kedve ágyat venni, viszont volt kedve hosszan nézelődni a Media Marktban és még nem is jöttünk ki üres kézzel, szóval megint van egy új laptopom, szupiiiii! Mivel egész nap a gép előtt ülük amúgy is, szerintem Tibi inkább magának vette, de kedves, hogy választhattam. Na nem mintha értenék hozzá. Kicsit meg is sértődtem, mert azt hitte, hogy nekem számít, hogy milyen színű a billentyűzet, meg hogy világít-e...mondtam neki, hogy ha rózsaszín szalagok nem lógnak belőle mindenhonnan, akkor az nem is laptop. Ami a szörnyű, hogy nem gondolta rögtön, hogy viccelek.

Szombaton egyébként meglátogattuk Mamát, aki az anyósom, olyan jó volt, végre családi körben,végre emberek között, akiket az ember szeret....Persze full maszkban, de már fel sem tűnik nagyon. Vittünk neki egy szekérderéknyi diabetikus citromos nápolyit, ami olyan finom volt, hogy még mi is ráfanyalodtunk. Beszélgettünk, macskáztunk, jöttünk-mentünk, jó volt. Hiányzik már ez nagyon.

Vasárnap délután gyakorlatilag estig tanultunk, folyamatosan....Pici szomorú voltam, mert így nem volt időm megsütni a fahéjas-csokis-diós babka kalácsot, amit már egy ideje tervezek. Na mindegy, majd lesz idő máskor, annyi baj legyen, legalább nem hízok tőle. Hétvégén a női mivoltommal is szenvedtem, nem éreztem jól magam a vérzivataros napok alatt, ráadásul elmentünk az Aldiba vásárolni, majd a hűtőpultnál, vagyis a vásárlás gyakorlatilag legvégén éreztem, hogy el fogok ájulni.....Az a jele, hogy olyan kocsonyás és reszketeg lesz a térdem. Aztán valahogy összeszedtem magam, mert egyedül nem mertem volna elmenni a kocsiig, nehogy már a parkolóban nyiffanjak ki, Tibire meg rábíztam a bevásárlókocsit, hogy tolja el a pénztárig. Kitekertem egy fél literes ásványvíz nyakát , abból is ittam és aztán valahogy visszatért belém az erő. De hogy ez mi volt....fogalmam sincs.

Dió jövő héten lesz három éves. Ennek alkalmából holnap rendelek neki egy halom finom kaját, amit szeret. A marha szívvel feliratú konzervet nagyon szereti, utálja viszont a marhás májasat, szóval észnél kell lenni, mert képes két napig nem enni, ha nem találom el a gusztusát. Itt voltak nálunk tegnap Tibi unokahugáék a francia pasijával, hoztak lángost, amit ők maguk sütöttek. Megkínáltuk őket üdítővel és volt itthon mindenféle mogyoró-dió válogatás. Csipegettek is belőle, majd elkezdett kunyerálni a kutya, kapott is pár falatot, majd elintézte, hogy az utolsó egy maréknyi mind az övé legyen, mert elegánsan beletüsszentett a tálba....Nekünk nem is nagyon tűnt fel, Tibi kicsit elgondolkodott, majd halál lazán kivett még egy egész mogyorót és - mi így is megesszük - megjegyzéssel, jóízűen elfogyasztotta azt....

Zalán mesélte, hogy a kedves osztályfőnöke nem engedte ki napköziben a mosdóba, mondván, hogy nem sokkal azelőtt jöttek be a gyerekek az udvarról, az esőből. Én úgy tudtam, hogy köteles kiengedni a tanár az óráról a gyereket a mosdóba, ez mintha valami törvényben benne van, hogy az ilyentén szükségleteit ki kell hogy elégítse....na mindegy. Ami bosszantó, hogy pár perccel később egy kislány kikéreckedett pisilni, azt meg kiengedte gond nélkül. Nem értem ezt az ofőt, hogy mi irritálja Zalánban. Engem egy sor dologgal tud irritálni, értem én, én vagyok az anyja, de neki az a foglalkozása, hogy tanítsa, okítsa többet között az én gyerekem is. Most mibe került volna neki, ha kiengedi a vécére, ami a tanteremtől 5 méterre van? Nem értem én ezt. Ezt a fél évet már fél lábon is kibírjuk. Sajnos a felső tagozat sem lesz egyszerűbb, mondanám, hogy kikerülnek jövőre a tanítónénik óvó szárnyai alól...de eddig sem volt szó semmilyen szárnyról, tyúkanyóságról, szeretetről meg végképp nem, rideg tartásban tanulnak ezek a gyerekek, többnyire....

Réka állandóan dolgozatokat ír, vagy készül szóbeli és írásbeli felelésre, számonkérésre. Holnap felelnek a versből (reszketabokor), ír egy másik versből, mert a múltkor nem tudta, hogy tankönyv és vers nélkül kell tudnia verset elemezni (!!), úgyhogy ez már a javító lesz. Írnak környezetből, Afrikából, majdnem TZ-t, de még nem egészen azt. Aztán németből állandóan, ma is írtak, holnap is várható. Mit hagytam le? Ja, hát persze, nyelvtanból írnak a határozókból, egyelőre hely- és idő. Hogy pontosan miből, azt még nem tudni. Úgyhogy utálatos a hétfő, a kedd is, nem csoda, hogy csütörtökön már lájtosan tanulunk, mert elég már a válogatott kínzásokból....

Zalánék holnap írnak a térképből, környezetből, másról nem tudok. 

Hétvégén a Breaking Bad-et néztük, ami egy sorozat, valami szívatás vagy mi a magyar címe. Így kb 2 évad után azt hiszem, elég lesz ennyi belőle, valahogy ráuntunk. Ez ideig izgalmas volt, vicces helyenként, de már sokat rajta a dramaturgi munka. Most hétvégén volt benne egy jelenet, amikor a csaj (nem főszereplő) túllövi magát heroinnal vagy valami ilyesmi és hogy is mondjam....szóval megfullad. Az olyan megrázó volt, hogy aznap este, de meg másnap is rossz volt rágondolni. Aztán korábban néztük a spanyol sorozatot, azt a pénzverde kirablósat...ott is csak a harmadik évadig néztem, Tibi a másodikig, pedig a főnököm megesküdött, hogy marha jó és nézzük tovább, nem bánjuk meg. Hát....Nekem a The Crown a jó sorozat, a Trónok Harca, a Downton Abbey és ilyenek.....

Amúgy a Kőszívű ember fiait olvasom, a netes változatot, mármint hogy fenn van a neten. Rékának még 3 hete van leadni az tesztet a könyről, ami 14 oldal és még nem láttam a kezében a könyvet túl gyakran. SZóval ha 26-án kitörne a hisztéria, hogy egyest fog kapni, mert még ki sem olvasta, akkor ne legyek teljesen hülye a kőszívűből. Egyébként meglepően jó könyv, főleg, hogy most tanultunk 48-at

Heti menü: hétvégén volt brassói

Ezen a héten lesz - bolognai, sült oldalas, pöri tarhonyával, palacsinta és talán krumplis tészta.

Ha nem felejtek el rendelni tescoéktól virslit, akkor frankfurti leves is lesz a hét vége felé. 

Ha nem felejtek el betérni a kisboltba rumért, akkor fánkot is sütök. Vagy azt a finomnak tűnő babkát....

Február 1, hétfő

 

Ma hihetetlenül fos napom volt a melóban. Szembesülnöm kellett a pénteken elkövetett hibáimmal, plusz az egyik beszerzésemet úgy néz ki, visszavonja a vevő, mármint hogy tárgytalan, pedig már szétküldtem  kis ajánlatkérőimnek mindenkinek, aki csak él és mozog. Szóval megváltás volt a négy óra. Komolyan mondom, néha jobb lenne mindenkinek, ha én nem dolgoznék. Mármint rajtam kívül mindenkinek, mert akkor meg nem lenne zsém, ugye.....

Mára már megjelentek a felvételi pontok, gondoltam mindenkire, aki ma szembesült a pontjaival. Drukkoltam nagyon, hogy minél többen örüljenek annak  a pontszámnak, amit elértek és sikerüljön az első megjelölt helyre bekerülni.  A mi sulinkból még nem értesültem senkinek a pontjairól, nem mertem érdeklődni, egy idő után úgyis kiderül, legkésőbb áprilisban.....

Zalánék a naprendszert, Holdat, Földet tanulják környezetből, úgyhogy Zalánnak már nagyon megy az németül, hogy idézőjel - forog a Nap/Föld körül és forog saját tengelye körül - idézőjel vége.  Most ippen nem működik az idézőjel a masinámon.  Olykor azt mondja akkor is, ha egészen más kellene. Na mármint a tengelyekre visszatérve. Németből meg most tanulják  részesesetet, mi azért vicces, mert egy ideje már használják.

Rékával pezsgőt kellene bontani, mert nagy nehezen befejezték  hatodikos töri könyvet. Holnaptól a hetedikeset kell magukkal vinni. Alig hittük, hogy ez is eljöhet még......Amúgy a HetedikBé szusszant egy kicsit, mert múlt szerda óta beteg volt az ofő, kis torokgyulladás befigyelt, de holnaptól visszaáll a stressz szintjük német órán és földrajzon. Így elmaradt a bizonyítvány mellé kapott értékelés is, Rékának nem kellett hallgatnia , hogy én végére azért meg kellene céloznia mégis a kitűnőt. Ja, de így is megkapta,  a korábbi némettanárától, ufff.....Egyébként nem halad a kiscsaj a Kőszívű Ember olvasónaplóval, nem tölti magát az a csúnya feladatlap, pedig elvárható lenne, azt hiszem....Én nem csinálom meg, az biztos.

Hogy környezettudatosabbak legyünk, rendeltem kenyeres és péksütis zsákokat, elegem van  rengeteg szétszaggatott nejlonzacskóból. A gyerekek is kapnak a szendvicseikhez tartós szalvétát, kíváncsi leszek, hogy jön be a dolog. Persze attól még szalvéta kell, csak talán töredéknyi.....Amúgy is csak fehéret szoktam használni.

Na beütött a krach, ki kell kérdeznem a németet a kiscsajtól.

Cső!

Ja és ha, nem muszáj, Hétköznapi Csalódásokat ne hallgassatok, nem érdemlik meg! Én szóltam!