Hogy végződik a január?

 

A Puffin-féle amerikai csokis keksz......Úristen, hogy ez mennyire finom!!! Pedig nem tönkölylisztből készült,. azt a Lidliben szoktam venni, oda meg nem járunk már egy éve. Sima liszt, 50 g zabpehely és 10 dkg étcsoki és ez meg az. Pontosana 12 percig kell sütni, aztán kihűteni és jöhetnek az élvezetek. Tudom, nem fogyókúrás, de hétvégén belefér. Elvégre egyszer élünk.

Azt hiszem egyébként, kezdek becsavarodni. Pontosan nem tudom, mi a baj, de ma elmentünk az Auchan-ba vásárolni, fodrászhoz és jobban lettem utána. Elég gáz, de így van.. Illetve néztünk nekem új laptopot, mert a mostani, ami kb. Zalánnal egy idős, már az utolsókat rúgja. Mostanában a tanulás miatt a kutyát sem szoktam elkísérni sétálni, talán ez küldött padlóra. Nem találkozunk senkivel, nem megyünk sehová csak a dolgozni, már vásárolni sem, mert a Tesco elhozza, amit rendelek. Dolgozom, tanulok és  házimunka, némi alvás, dolgozom, kikérdezek, sikálok, főzök, vasalok, dolgozom megint, tanulunk, tévézünk, rendelünk valamit vacsorára és még tanulunk egy kicsit. Na mindegy, majd jobb lesz, nem tudunk mit csinálni ezzel  a rohadt vírussal. Egyik kör jön  másik után, amíg nem lesz vakcina illetve nem kapja meg a fél ország. Aztán meg majd gondol egyet a nyavalya és kell másfajta oltás. Szóval, a ...... (ide gondoltam egy kis káromkodást.) 

Aggodalmam az, hogy jön a tavasz és még kevésbé lesz elviselhető a korlátozások sora, ami egyébként, mármint a korlátozások teljesen érthetőek, látva azt ,hogy más országok hogyan jártak. Pl. Portugália enyhített karácsony körül, merthogy választások közeledtek, erre most tombol ott is a harmadik kör (kb.). Szóval olyan nehéz ez....

Hétvégén lasagne-t kért az aprónép, akik nem is olyan aprók már....úgyhogy felejtős volt a cigánypecsenye és lett lasagne. Szombaton fánkot sütöttem, ezúttal Limara receptje alapján. Nem volt itthon rum, és a család nem vállalta, hogy átgaloppozik a kisboltba, úgyhogy előástam a kamra mélyéről a pálinkát, amit mindketten utálunk TIbivel, de attól még szoktunk kapni.....felöntöttem a rumaromát vele és ebből tettem fél decit a tésztához. Hát nem volt valami jó ötlet, mert én a kész fánkon éreztem  a pálinkát....igaz, senki nem panaszkodott és a fánk egyáltalán nem szívta magába az olajat, az biztos.  Viszont ha legközelebb a kisbolt felé járok, biztos veszek legalább 3 kisüveg rumot. Szerintem egyébként elvileg jónak kellene lennie a pálinkának is, ha valami top csúcs pálinka, de ez a miénk nem lehetett az.

Na a másik sztori. Az Auchanban beleszorult a sálam a dzsekim cipzárjába. Akárhogy rángattam, láttam, hogy reménytelenül bezabálta a cipzár a sál végét. Mivel már két dzsekim kinyiffant így, hát nem voltam nagyon boldog.  Sőt, igazából totál elfogott az ideg, a méreg, a vörös köd, de nem rángattam, gondoltam, majd Tibi kiszabadítja a cipzárt, bár ő éppen a fodrásznál ült Zalánnal. Egy órával később Zalán gond nélkül lehúzta a cipzárt a kabát legaljáig, így felszabadítva  a sálat és kabátot egyaránt....Ez volt a nap legboldogabb pillanata, fene sem érti, hogy csinálta. 

Holnap február, vagyis huss, elrepült az első hónap. Ha február, akkor remélem, végre megjön Réka gardróbja, és akkor az ő fenyő szekrénye az enyém lehet és akkor végre lesz hová tenni a ruháimat. 

A hétvége bosszúsága: Réka az íróasztala mögé illetve minden elképzelhető résbe dugja szemetet a szobájában, pl. csokis papírokat, joghurtos poharakat. Egy vödörrel szedtem össze szombat reggel. Ez rosszabb volt, mint a cipzár kontra sál eset. Zalán szobájában is találtam egy fél bögre kakaót, ami kész volt lesétálni  a konyhába  a saját lábán.

Tíz óra, ideje kipihenni ezt a hétvégét is....

 

Második idén

 Második poszt idén, remélem, még nem mondtatok le rólam teljesen....

Borzasztó 3 hét áll mögöttünk, komolyan mondom, ami mennyiséget a gyerekeim tanulnak vagy tanulniuk kellene, az már lassan félelmetessé válik. Az első félév hajrája elég vegyesen sikerült, Zalánnak jobban, Rékának egyenesen katasztrofálisan. Relatíve persze. Olyan jegyeket hozott ebben a 3 hétben Réci cica, ami egyáltalán nem illik az ő Kréta ellenőrzőjébe, matek 2, töri 3, magyar órai munka mindkét tantárgyból 4 (ezt nem is értem….), németből egyetlen ötöst sem sikerült beszerezni, elrontotta a témazárót, még biztos sorolhatnám, de minek.

Zalán ellenben elviekben feltornászta magát négyesre németből, aminek nagyon örülök, ez a félév legnagyobb újdonsága. Úgy érzem, talán most magára talál, elkapta a fonalat és kezdi élvezni a német órákat. Az más kérdés, hogy 80% a négyes a kéttan miatt és nem 75%, plusz könyörtelen pontoznak.

Környezetből is jobb a helyzet, bár abból stabil négyes volt eddig is, csak most már könnyebben emészthetőek a szövegek. Idén Zalán könnyebben tanulja a szavakat, nagyobb kedvvel alkot mondatokat. Azt nem engedem, hogy magoljon. Általában úgy szoktam kikérdezni az anyagot, hogy először a szavakat mondja fel, aztán szókapcsolatokat kérdezek, majd mondatokat. Mondjuk volt az, hogy naprendszer, aztán kérdeztem azt, hogy naprendszer közepe, majd hogy a naprendszer közepén van a mi Napunk, ilyesmi. És egyre ügyesebb. Most elbizonytalanodtam, hogy év végén helyes-e elmozdítanom a kéttanból egy másik, sima iskolába, vajon kárt teszek e vagy tényleg hasznot, fogalmam sincs. Anyukám , aki okos, mindig tudja, mit kellett volna csinálni, azt mondta nevetve, hogy már másodikban váltani kellett volna….Köszi, anyu, imádlak, ezt már nem tudjuk meg soha, hogy lenne vagy lett volna jobb.

3 hónap várakozás után végül eljött a mi időpontunk a szemorvoshoz Réka állandó fejfájása miatt. Írtam az ofőnek, hogy hétfőn a 4. óra után elkérném a csajt , orvos, stb, mire visszaírt, hogy ő nem tapasztalta, hogy nem látná a táblát...... Ez komoly? Az első padból? Merthogy oda ültették. Mindegy, persze elengedte, nem volt választása. Mindazonáltal teljesen naívan és gyanútlanul masíroztunk be az optikába, mert meg voltam róla győződve, hogy lát Réka, mint a sas. Sosem panaszkodik, hogy ezt vagy azt homályosan látja, nem tudja elolvasni. Ismerem az élményt, de még csak nem is gyanakodtam. Erre jött a hidegzuhany (annyi hideg zuhanyom volt már idén, hogy rohadtul elegem van belőle…..), hogy fél-fél dioptriás szemüveg kell neki.

A mini tyúk azt is elfelejtette nekem elmondani a kamaszkor nehéz terhe alatt, hogy szokott fájni a szeme is. Azt csak a dokinak csicseregte el, én meg lestem, mint Rozi a moziban. A gond nem az, hogy szemüveg kell neki, nem amiatt volt egy mini összeomlásom, hanem mert én tudom, hogy ez még csak a kezdet. Majd eljön a nap, amikor nem fog látni szemüveg nélkül, eljön a nap, amikor nem fél dioptria kell, hanem ki tudja mennyi. Évről évre több, amíg 18 vagy 21 lesz? Nem is tudom pontosan.

A kiscsaj nem esett kétségbe, vidáman szökdécselt mellettem, amíg én próbáltam a leforrázottságomat rejteni. Terveztünk egy kis shoppingot a szemorvos után, amihez nekem már nem sok kedvem volt, de úgy tűnt, neki igen. Bevonszolt valami kínai boltba, vagy valami olyasmi helyre, ahol egy kicsit jobb kedvem lett, mert feltűnően olcsó volt a csoki. Felpakoltam egy kicsit, csoki minden sebre gyógyír. Aztán belémállt pénztáros, hogy ha legközelebb jövünk, vegyünk már kosarat......A 3 tábla csokinak. Hangulatban voltam, úgyhogy odasziszegtem neki, hogy nem lesz legközelebb, szivi, túl vendégszerető a fogadtatás, kopjon le, mert nincs jó napom. Kb. mint az Összeomlásban. Persze csak képzeletben. ZsebRambonak is gyenge vagyok.

Vettünk még mályvacukrot egy másik boltban, egy sor kozmetikumot egy megint másikban, aztán kért sajtos pogit és nekiállt kézfertőtlenítés után enni belőle.....Ekkorra már megtelt a táskám és ideje volt hazamenni, Réka cica úgy sem sok mindent látott két adag pupillatágítás után. Egyébként este 6 után tért vissza a látása szegénynek....

Megvolt a felvételi is, a központi felvételi a nyolcadikosoknak. Ez is egy totális rémálom. Az a durva, hogy már most is érdemes erre a vizsgára készülni , pedig én abban a hitben éltem, hogy majd

szeptemberben tök elég. Hát egy frászt! Megoldottam a kettőezer- akárhányas matekot, 1-2 óra alatt, több részletben. Ám nekik csak 45 percük lesz rá és eléggé be kell gyakorolni a típusfeladatokat, mert azért vannak ilyenek jellemzően. A nyolcadikosok egy része utolsó héten már nem ment suliba, hanem a felkészítő tanárral naponta megoldott legalább egy matek-magyar sort plusz a gyakorlás. Réka még az első négy feladatcsoportot gyakorolja, aztán majd felfejlődik a 10.-ig. Jaj. Én ezt úgy nem akarom, ezt a felvételit. …persze nem is nekem kell megírni.

Ja, beszéltem a matek tanárral is, ő is azzal kezdte, hogy eléggé tombol nálunk a kamaszkor....Hát ja, mondjon valamit, amit nem tudok.....Most már mindig van felvételi feladat az alap matek mellé, jaj, de jó! Ami érdekes volt, hogy egyáltalán nem gondolkodik a csaj, pislog kettőt a feladatra, majd közli, hogy nem érti. Ez jellemző rá egyébként, vagy tud valamit , vagy nem, de bízom benne, hogy ez a gondolkodás téma fejleszthető....

Hétvégén kötelező elem lesz a fánksütés és cigánypecsenyét is készülök készíteni. Sütöttem kiflit Kálci alapján, gyönyörű színűek lettek, kb. mint Dió színe, hehe, és ropogós is lett, de még mindig nem az foszlós, nagyon könnyű tészta, talán még kelhetett volna egy kicsit. Viszont kifliformázásban már marha jó vagyok. Az égetett tésztás terveim is tervek maradtak egyelőre.

Két - három hét távollét után hazaérkezett a robotgépem, Tibi szerint azért lett olyan nagyon finom a a kiflim. Persze......én ott sem voltam. Megjavították garanciában, az nem derült ki, hogy tényleg én nyírtam ki azt a fogaskereket vagy gyári hibás volt. Maradjunk az utóbbinál!

Rékának hétfőn fizika dolgozat a munkából , Zalán felel németből a napirendből.

Csak hogy ne unatkozzanak. Szeretnék már egy nyugis hetet, amikor nem kell kikérdezni semmit vagy könyörögni senkinek, hogy tanuljon már végre. Az az égetett tészta mint képviselőfánk nagyon csábító. 4 kg-ot fogytam egyébként januárban, szóval alakul a helyzet. Reggelire sonkát szoktam enni zöldségekkel, salátával, ebédre egy tál zöldsalátát öntettel , ha éhes leszek, natúr joghurt vagy gyümölcs. Édesség, cukor semmi, nem is nagyon kívánom. Na mondjuk, ma péntek van, lecsúszott egy túró rudi. Hogy az milyen finom tud lenni! Vacsorázni szoktam mondjuk, arról nem tudok lemondani, de olyan kevés szénhidrátot, amennyit csak lehet. Ha jó formában vagyok, akkor nem eszem abból, amit főzök vacsorára, csak sütök magamnak és tükörtojást és azt eszem meg, sok sok zöldsalival és abonettel. Viszont a héten nem voltam annyira csúcs formában, úgyhogy inkább ettem egy fél adagot abból, amit főztem.

Pihenjetek sokat a hétvégén! Mi is igyekezni fogunk.

Idei első

 Nem nagyon írtam még idén, pontosabban egyáltalán nem írtam. Volt az ünnepek után az a poszt-kari depim (nem tudom, hogy kell írni, de valahogy így). Ez arról szól, hogy egész évben kettő, azaz kettő hét van, amikor nyugi van, heppi van, együtt vagyunk, nincs suli, nincs meló, family first, meg ilyenek. És hát nem könnyű lelkileg átevickélni azon, hogy ez az időszak elmúlik és jön a mókuskerék újra. Nagyjából egy éven át. Nem ám bármilyen, hanem durva ám. Persze ez sem igaz, mert van olyan, hogy tavaszi, meg nyári szünet, meg szabi, de hát na, ezt a depi ilyenkor nem érdekli. Egyébként igazából, ha már benne vagyok , mármint a mókuskerékben, akkor már nem rágódok sokat ezen, csak hát na…..a női lélek.

Úgy is érzem, hogy nem kezdődött valami jól ez az év, persze nem is szokott, pont a fentiek miatt. A karácsonyra kapott csoda robotgépemet a második kenyértészta dagasztásnál elveszítettem, lerobbant, kinyiffant, azóta is szervizben van és csak remélni tudom, hogy nem fogják rám, hogy én tettem tönkre, mert k….. drága volt. Bár Tibi elejtette, hogy itt és ott vette, nagyon akciósan, még réges-régen az ősszel (milyen kedves már). Ezt rögtön azután mondta, hogy valahogy megkapta azon neki szánt karácsonyi ajándékok számláját e-mailben, amit nem kellett volna, hogy lásson, így nem csoda, ha fapofával bontotta ki az új ruhaneműit. Vagy ezt már írtam? Fogalmam sincs. Nem értem, hogyan, mert direkt nem kértem számlát. Na mindegy.

Nem vagyok jó passzban, na. De nem sírok, rinyálok, bocs, ha annak tűnik , csak most ilyen a formám.

Na meg a másik, a két ünnep között megvettem az első 42-es méretű nadrágomat, miután úgy éreztem, hogy a 40-es szűk…..Milyen aljasul lopakodva kúsznak fel az emberre a kilók, azért döbbenet, nem? Csak a ruhaméretek jelzik könyörtelenül, hogy gáz van, bébi, ne zabálj! A mérleg kussolt, 5 éve nincs benne elem Tibi szerint, na most már van és sokkot is kaptam, amikor ráálltam. Annyira, hogy másnap szinte semmit nem ettem bánatomban, csak ittam, ha szédültem, jöhetett egy kis kefír….. Nekem mindig így kezdődik a fogyókúra, ha nem drasztikusan kezdem, nem tudom folytatni. Az első nap éhezése után tiszta élményszámba ment másnap ebédelni és egy picit vacsorázni. Nehéz, ha gyerekeknek meg kell a tápláló és finom vacsora. Eddig jó vagyok, nem szoktam a főztömből enni, másnap viszek belőle egy fél adagot ebédre. Kakaós csigát sütöttem és egyetlen egyet ettem - tömtem magamba, egy minit. Nagy erőt ad az embernek az, ha hájas. Nem bánom, ha mások gömbölyűek, töltött galambok, ennivalóan molettek, ha nekik úgy boldogság van, de magamat nem viselem el úgy egy bizonyos határon túl. Főleg, hogy nincs kedvem új ruhatárat venni magamnak, szóval muszáj fogyni. Remélem, lesz kitartásom ledobni legalább 10 kg-ot, vagyis már csak kb. 7-8-at.

Az a súly a cél, ami akkor voltam, amikor teherbe estem Zalánnal. Akkor is fogyni akartam 5 kg-ot, csak mondom. Bárcsak annyi lehetnék varázsütésre!

Év elején, pont a robotgép apropóján, próbálkoztam a kenyérsütéssel is és meglepően jó eredmények születtek. Limara zsúrkenyerét készítettem, ami azóta a gyerekek kedvence. Illatos, napokig friss, jó ízű, a kérge ropogós (bár nem mindenütt). Limarával úgy vagyok, hogy zseniális, minden tiszteletem, de kevés receptje működik a leírt hozzávalókkal, valamit mindig változatni kell rajta (szemben mondjuk Gabicsekkel, akinek a receptje mind óramű pontossággal bejön- NEKEM). Minden másnap szoktam sütni kb. és nem lehet észrevenni, hogy házi kenyér és nem pékségből való. Picit barnább a színe talán. Öröm, öröm, öröm.

A gyerekeket egy hét választja el a félévtől. Mondanám, hogy hajtanak, igyekeznek, küzdenek a jó jegyekért, de nem lenne igaz, sajnos, és ez eléggé lelomboz. Múlt héten tudtam meg véletlenül, hogy jövőre Zalánnak a töri, a környezet, a civilizáció is németül lesz, sőt a német is németül lesz. Hát komolyan, én majdnem elsírtam magam és kaptam egy könnyed pánikrohamot. Igazából a töri csapta ki a biztosítékot, mert úgy tudtam, az nem része a kéttanos anyagnak, nem szokták belevenni….de úgy esett, hogy a mi sulink mégis. Alapból sem vagyok egy kéttan-fun, úgyhogy ez nem segített, hogy megszeressem.

Nagyjából itt tartunk. Zalán ma írt környezet TZ-t (Faselwurzel, Pfahlwurzel vagy mi….) Réka töriből és nyelvtanból TZ-t….holnap Zalánnak egy könnyed matek. Rékának hétfőn német nagy TZ. Azután talán enyhül a szorítás, bár még egy kémia röpi befigyel majd. Rékának olykor borzalmasnak látom a jegyeit, de csak az előző évek színötöséhez képest (vagy majdnem színötös….), ha közelebbről megnézem, nem is olyan rosszak. Hetedikes, jövő ilyenkor felvételit ír, úgyhogy marhára kellene igyekezni. Hogy tudnám rávenni, hogy tanuljon?

Dió jól van, éli világát, tegnap rendeltem neki kaját egy vagyonért......Mostanában jobb az étvágya, hajlandó olykor az új kuckójában aludni, nem a fotelban és továbbra is mindene a SÉTA, így nagybetűkkel. Fura, hogy már három éves lesz februárban, mert felnőtt kutyaságának semmi nyoma, még mindig kölyök....

Le kellene bontani már a karácsonyfát, de még nem visz rá a lélek, olyan szép. Főleg, hogy ma esett egy kis hó, beleillik a télies hangulatba. Azért hétvégén szerintem menni fog. Az egyéb karácsonyi díszeket Vízkeresztkor elpakoltuk.

Pénteken fánkot tervezek sütni. Már nagyon várom, hogy visszakapjam a robotgépecskémet! Oh…..