Ez a hét nagyon durva , ki is készültem, úgy érzem. Mind testileg, mind idegileg elfáradtam. Pedig még nincs vége, csütörtök van.
Mindig van egy csomó tervem, hogy majd pogácsát sütök, áfonyás muffint, császárzsömlét, békebeli kiflit, citromos kuglófot, almás pitét, töltött káposztát, paradicsomosat…..persze nem egyszerre, nyilván, ezek csak elsuhanó ötletek és azok is maradnak, mert soha nincs időm ilyesmire.... …és ez csak a gasztronómiai szál.
Kezdem az elején. Volt az a bizonyos szülői értekezlet, a rendkívüli Zalánék osztály ügyében. Nem tudtam elmenni rá, mert német felmérőt írtak és attól féltem, hogy egyes lesz, ha nem tanulunk, mert nagyjából két esténk volt rá és az egész anyagból írták, ami eddig felmerült.
Végül annyi volt a lényeg, hogy elbuktuk, nem csinálhatják vissza az egészet, azt felejtsük el, de felajánlják, hogy a matek legyen akkor osztályonként külön, mivel kb. 95%-ban ötös matekos van náluk, amott meg az átlag kb. 3,00 lehet….Persze előadtak mindenféle rasszista és fajgyűlölő vádat, de ezt a szóvivő ügyvéd apuka gyorsan elfojtotta és aztán a tankerület már nem is hozakodott ezzel többet elő. Ennek ellenére azóta is úgy vagyunk nyilvántartva, mint elitista, sznob banda, akinek semmi sem jó és nem tűrjük meg a kisebbséget magunk között. Ami tényleg felháborító és végtelenül elszomorít...
Lesújtó, hogy éppen nekik, azaz a másik osztálynak van problémája a roma kisebbséggel, hiszen különben nem is akarnának változtatni, másik iskolába menni. Pont ez az aljas az egészben, hogy megvádolnak egy másik osztályt a saját problémájuk miatt. Már elsőben is ugyanez a felállás volt, mégis csak harmadikra csaptak a homlokukra, hogy hoppá, a kéttanosok mind fehérek és majdnem mindenki kitűnő tanuló, a tantervnél jóval gyorsabban haladnak pl. matekból , mi meg itt ragadtunk az SNI-sekkel, a romákkal és a saját nyomorukkal.
Szóval feltálalta a tankerület, hogy vagy elfogadjuk a közös magyar és ének órákat vagy elmegy a Béből pár ember. Ha ez bekövetkezik, megindul a lavina, ami még rosszabb helyzetbe taszít valamennyiünket. Úgy félő, hogy nem lesz meg a minimum 14 fő a másik osztályban és akkor jövőre a maradék létszámból kialakítanak két osztályt. Már keverve és immáron minden tantárgy együtt lesz, kivéve a német. Némi tanakodás után elfogadták ezt a jelenlevők. Hogy a Bések lenyelik e ezt, hogy csak a magyar lesz együtt + ének, még nem tudni, holnap tájékoztat bennünket erről az igazgató. Úgy tűnik, hétfőtől újra a régi egységes matek órák jönnek vissza.
Zalán élvezi a vízilabda órákat, bár szerintem ez csak kedvcsináló, bemelegítés a vízilabda edzésekre, ami H-SZ-P-enként van az aktív vízilabdás szakosztályosoknak. Már nagyon várja, hogy kapura is lőjenek végre, mert eddig inkább csak úsztak és labdát vezetgettek.
Volt aztán hétfőn Rékás szülői és kedden Zalán szülői. Rékánál nem volt semmi különös, minden rendben, minden megy tovább, ahogy eddig, abban a biztonságos kis keretben, amit az ofő biztosít számukra. Új tantermük van, hatalmas, remélik, hogy maradnak most már végig ott nyolcadik végéig. Ez a hatodik amolyan utolsó boldog év a kemény hetedik és a felvételit, nyelvvizsgát magában foglaló nyolcadik előtt....Jövőre bekacsint a fizika, kémia, a természetet immáron biológia és föci váltja fel.
Zalán szülőije is jó volt, nagyon sokat jegyzeteltem kb. 3 oldalt, pedig nem szoktam. Melyik tanár mit kér, milyen felszerelést követel meg…és hát mondanom sem kell, voltak újdonságok. Pl. hogy környezetből is kell külön szótár, külön füzet, mappa a lapoknak. Nem csoda, hogy felszerelés hiánnyal jött haza minden héten a drága kisfiam. A türelmi idő mindig a szülői értekezletig tart, úgyhogy jövő héttől oda kell nagyon figyelni.
Olyan fura ez az osztály a Rékáéhoz képest, bár ugye őket már ismerem hatodik éve vagy akár kilencedik ovival együtt. Zalán osztálya tele van értelmiségi szülőkkel, ami nem feltétlenül jár együtt az ésszel. Pl. az egyik anyuka egész szülőin rendre felsipított, hogy „És Editke??? „ akármiről is volt szó, ami egy idő után elég idegesítő volt a többiek szerint, engem inkább mulattatott. Én szeretem az embereket megfigyelni, izgalmasnak találom úgy általában az embereket. Ameddig mondjuk nem nekem kell kínlódni mondjuk egy reklamációval. Szóval a többség olyan felső középosztálybeli, anyagilag is jól szituált, körzeten kívüli (iskolailag) , diplomás késő harmincas, negyvenes. Szimpik egyébként. Ide jár mondjuk a takarítónéni lánya is, aki felett nem tud napirendre térni Tibor már ötödik éve. Hogyaszongya, hogy lehet egy ilyen ronda nőnek ilyen gyönyörű kislánya. Merthogy a kiscsaj egy mini Sophie Marceau (bocs, ha nem így kell írni), de a megszólalásig. Kivéve talán, ha azt mondja, bon jour. Hehe. Na szóval nagyon jó kis szülői gárda. Örülök, hogy rájuk találtam így harmadikra. Egy ilyen válsághelyzet kellett hozzá.
Hogy milyen okosak a gyerekek, annak egyik mérőszáma, hogy szerdán három felmérőt írtak, környezetet (német), matek és nyelvtan ismétlőt a tavalyi év anyagából és szerintem csak nekem rebbent a szempillám, a többieknek nem. Meg nem szólalt volna senki, hogy ugyan ne írjanak már kettőnél többet, jó lesz az egy nappal később is. Hát mindegy, megírták. Réka osztályában ezt nem tudták volna lenyomni a szülők torkán…
Mi volt még?
Elkezdődtek a zene órák, fuvola folyt köv , tegnap már nagyon fújta Réka este a szobájában, nem sokkal később a szomszéd kislány is rákezdte. Micsoda szerencsés szomszédok! A mi fuvolánk szervizben van (tök jó, hogy azért vettünk drága hangszert, hog y nem menjen gyorsan tönkre. … Végülis nagy hibája nincs, csak éppen az Operaház mellett van éppen kisgenerálon. Az Operaházat sajnos éppen felújítják (nem sajnos, na értitek), úgyhogy talán a fuvola nem fog oda átszökni a muzsikaszóra, hanem megvár minket. 10 napja Pesten van és még mindig nem szóltak ,hogy mehetünmk érte. Ami nem baj, mer t egy Ikea látogatással akartam egybevetni majd egyszer, de hát na.
Zalán a Vízilabda Arénában hagyta tegnap a törölközőjét, az úszószemüvegét és két papucsát….Lehet, kirabolták és észre sem vette? De kinek kellene fél papucs? Remélem, ma összeszedi, megtalálja a holmiját, mert reggel fel tudtam volna robbani mérgemben. Az én egyik papucsomat hagyta el. Minden értelemben „egyik”.
Szóval kialakultak a végleges órák és különórák rendszerei, Rékának hat órája van minden nap, kivéve egyszer, amikor hét, mert német fakt van és kivéve szerdán, amikor öt. Ez ugye testvérek között is 30 óra. A rajziskolát leadta péntek délutánról, így az most szabad, szerintem szuper, hogy van egy fél napja szabadon. Hétfőn van szolfi , 2 óra, kedden fuvola fél óra, csütörtökön kamara egy óra és egy kis ebédszünet után rögtön megint fuvola. Ezt én 5 órának számítom, még ha rövidebbek is a hangszerek órák. Egyebet nem vett fel, most még kérdőjel van a lovaglás körül, ha az összejön, akkor oda is mehet hetente vagy kéthetente. Biztosan imádná.
Zalánnak fogalmam sincs, hogy hány órája van, de mindegy is, mert kötelezően 16:00-is suliban a helye. Órarenden belül van neki a vízlabda a meglévő 3 tesin túl, kedden és csütörtökön, hordják és viszik őket, szóval max fizetni kell, más dolgom nincsen. Itt ki is merül szegény Zalán különóráinak a sora….ja nem, mert ő viszont pénteken nyomja a rajziskolát, ehhez ragaszkodik, illetve ugye kéttanos, ami felér egy különórával. Illetve, mielőtt még elfelejtem, múltkor haza hozott egy gyűrött fecnit, hogy gyógytornára kell járnia hanyag tartás miatt. Gyógytorna ugyan kötelező írásban, de semmilyen következménye nincs, ha valaki nem jár, így aztán Zalánon és két cimboráján kívül csak egy ijedt másodikos jelent meg a keddi első órán. A buli ütközik a vízilabdával, így fél négy és fél öt között folyik a torna, a fiúk szeretik, én így nagyon nem morogtam. Pedig kiderült, hogy egy két éves orvosi vizsgálat eredménye mindez, mert utoljára akkor volt náluk a doktornéni, hát nagyszerű. Profi. Meg is lehet halni, ha a dokin múlik, némi erős túlzással, de mindegy.
Hétvégén annyi mindent el kellene intézni. Zalánnak kell másik úszógatya, még egy törölköző, valami olcsó papucs, amit elhagyhat. Nekem is kellene pár nadrág, mert reggel fél órát egy bugyiban szaladgáltam, mire találtam egy normálisat. A ruhatáram megközelíti a nullát.
Ja, nem is írtam, a villámcsapás óta visszatartottuk a lélegzetünket, hogy túlélte e Tibi pénzkereső nyomdagépe a csapást. Az tudtuk, hogy egy bizonyos alkatrészen átgázolt, ami mondjuk a számítógépekben is kinyiffant és a mosogatógépben is. Kérdés volt, hogy továbbment e, mert pl. valamelyik számítógépen kinyúlt a drága videókártya is… Kedden Tibi elhozta a meghibásodott alkarészt és be is szerelte ésssss….működik. Ez azt jelenti, hogy nem ment csődbe az egész hóbelebanc vállalkozása, ahogy van. Mert másikat venni megint, idén is, nem ment volna….
A mosogatógép elvileg garis, de Pestről jött egy Bosch szervizes, valamit elronthattak a call-centerben, mert minden kezdődött előről, i lletve nem történt semmit. Azt mondta a pasas, pár nap. Viszont itt sem tudni, hogy meddig ment a villám, úgyhogy majd akkor örülök, ha tényleg működik. Addig meg elővettem azokat a hatalmas Ikeás tálcákat, amiket nem nagyon használok semmire, akkorák és azon szárad a tengernyi elmosogatott edény és tányér minden este. Nagyon hiányzol, mosogatógép, légyszi gyógyulj meg!
Éssss, holnap péntek.....hhhhhhhhh......
