Szakis történet

Nem is meséltem (mert el vagyok foglalva a tanévkezdéssel), hogy a héten járt nálunk felmérni a hideg/meleg burkoló. Ez az a pasas, nevezzük Lacinak, akinek tavaly nyáron szóltunk, hogy helyre kellene rakni a fürdőszobát, a lentit, mert elég kókány munkát végzett, aki burkolta, egy lap mozog is, nincs kellő lejtés. Ő meg ígérte, hogy sort kerít rá, igen, majd megnézi. (Megnézi, nem megcsinálja) . Na erre vártunk egy évet, figyelitek. 

Már fél órája beszélgettünk, amikor rájöttem, hogy az árajánlata,  250 000 ,- Ft csak a munkadíj. Kb. 6000 Ft/m2.  Kicsit szégyelltem is magam, mert ha Tibi nem sóhajt fel, hogy "...és még legalább ennyi a laminált padló ára....", akkor boldog idillben társalgok tovább a pasassal. 

A fürdőszobára nem tudott ajánlatot adni, merthogy nem tudni, mi van a burkolás alatt, mennyire kell szétverni a fürdőszobát. Azt én sem. De hogy nem tudok szembenézni most, és jövőre sem egy újabb fürdőszoba szétveréssel, is tuti. Annyiban maradt, hogy gondolkozunk (min??).

A továbbiakban kiselőadást hallgathattunk arról, hogy ő milyen kiváló szakember és csak a kókány dolgozik 3000-4000 Ft/m2, a többiek akár 8-10 000-ért rakják le a hideg- vagy meleg burkolatot. Én ezt irreálisnak tartom. Burkoljon ennyiért Angliában vagy Németországban, de már nem nagyon burkolnak, egyre inkább jönnek haza, mert már annyira nagyon nem éri meg kinn dolgozni. Annak aki tényleg ügyes. Ez is ő mondja. Hát elhiszem. 

Úgyhogy....bújjuk az internetet, hogy kell laminált padlót lerakni.  Egyik ismerősömék saját maguk rakták le a lakásuk egész emeleti szintjén (bár nem tudom, hogy térkiegyenlítőztek e, gondolom). Nem lehet annyira nehéz. Vagy a másik opció, hogy keresünk egy másik, kevésbé zseniális burkolót, akinek a m2 árát meg tudjuk fizetni. Mondjuk, akik festettek nálunk. Merthogy fél milliót és biztos nem adok 40-50 m2 burkolásra, az egészen biztos. 

Készen, amennyire lehet

Hát mit mondjak, véget ért a vakáció. Ha őszinte gyermek volnék, most ordítanék, toporzékolnék, de lássuk be, egyszer minden véget ér, szóval ez van, fel kell tudni dolgozni. 

Ma már üzent az SZKAnyu (nem SZMK, azt tudtátok? Szülői Munka Közösség (leírni nem biztos, hogy így kell) a facebook csoportba, hogy az ofő nem tud még beírni a Krétába, ezért rajta keresztül izeni meg a legelső tudnivalókat a HatBéseknek Úristen, még most voltak ELsőBések, miért ő miért rohan az idő??????. Olyan régen foglalkoztam iskolás dolgokkal, hogy egy töredék másodpercig azt hittem, az ofő még Kréta szigetén, egy tavernából üzen, vagyis nem üzen, de nem. 

Rékáéknak új termük lesz, pedig valahogy azt hittem, felsőben már négy évre kapnak tantermet. Á, az túl egyszerű lenne. Réka motyogott valami kanáriról, ami az ajtó fölötti üvegre van ragasztva, hogy az hogy fog neki hiányozni....na ez legyen a legnagyobb problémánk. Szóval átköltöznek a Nyolcasba, szerintem a Nyolcadikosok helyére. Állítólag picit nagyobb terem, mint a mostani. Egyébként semmi új infó nem volt, üres táskát kell vinni a könyveknek, tízórait, első négy óra ofős, évzáró nyolctól, fél 12-től végeznek.

Mivel Zalán CIA vagy FBI osztályba jár, most pontosan nem tudom, de a Titkosszolgálatok működtetik, mert soha semmi infó ki nem szivárog. Majd első nap reggel, az évnyitó után a kezembe nyomnak egy csomó paksamétát, amit másnapra kitöltve vissza kell vinni. Ilyenkor nyilatkozunk ebédről és kötelező tesikről. Annak mondjuk örülök, hogy már csak egy évnyitó lesz a mostanin kívül Zalán ofőjével, bár ezzel is óvatosan kell bánni, mert ki tudja, milyen rémet kapunk felsőben. A rémálmom, hogy egy német szakos lesz, hát jujjjj....


Az új tanévben egy teherrel kevesebb lesz rajtam, Réka ebédjét hozza majd a futár ételhordóban minden nap. Ugyanúgy, ahogy már a vakációban is. Vagy ezt már írtam??? Akkor bocs.

Lesz még egy kaja bevásárlás, aminél szem előtt tartom, hogy mit csomagolok majd nekik tízóraira, hogy kellőképpen változatos és finom legyen. Megterveztem már, mi lesz a vacsora jövő héten, remélem, megvan még a cetli amire írtam. Ilyesmi, hogy hamburger- sült krumpli, mozzarellás-paradicsomos csirkemell - rizs, borsófőzi rántott husi, melegszendvics. Jó lenne viszonylag egészséges és finom falatokat eléjük tenni, amiket meg is esznek. 

Rékának nem sikerült a minap zárt cipőt venni (sportcipőt), valahogy egyik sem volt igazi, talán holnap még nem fagy be a fenekünk, van még idő. RékaCica végül nem olvasta ki a kötelezőt és nem tanulta meg a német szóanyagot, hát lelke rajta. Az biztos,hogy ha az ofő kiszúrja, hogy nem vágta be a fél csoport vagy még kevesebben, nem lesz boldog.

Utolsó simítások része, hogy tegnap már ágyneműt cseréltem, azon túl vagyunk. Még ki kell takarítani a hétvégén, vasárnap főzök ebédet, jó sokat. Strandra is készültünk, Réka polcai és a falvédők sincsenek felfúrva, áfonyás muffint és kuglófot is terveztem sütni....de lehet, inkább kakaós csiga lesz. 

Isten veled, vakáció, jó volt veled! Jön a hatodik osztály és a harmadik osztály. Nem tudok nagyobb változásokról eddig, Rékáék nyomják a németet, ahogy csak lehet és bejön az informatika, mint új tantárgy. (A másik, sima osztálynak már tavaly elkezdődött.) Zalánék pedig elkezdik németül tanulni a környezetet, de ez nem lehet nagyon komoly és kemény, merthogy németül viszont még nem tudnak. Hát érdekes lesz. Biztosan sok fog bővülni a német szókincsem ebben a tanévben.....

Tesi tekintetében öt sima tesi van Rékáéknak felsőben, ebből 2  váltható ki, ha valaki versenysportoló. Zalánéknál alsóban van vízilabda, atlétika a 3 kötelező tesin túl (talán karate és tánc is) , még pontosan nem tudom, milyen választék van mostanában 3-4 osztályban. 

Zalán idén sem kezdi el zenei tanulmányait, úgyhogy belőle már nem lesz muzsikus, Réka viszont folytatja a Fuvolát, asszem másodikos lesz, de ebben béna vagyok. Ötödik éve fog zenét tanulni, kétszer volt előkészítős és hangszert is váltott, úgyhogy így másodikos. Ennek végülis semmi jelentősége. Esetleg annyi, hogy utolsó éves szolfézsből, ebből heti két órája van, kamara egy és hangszer kettő. Plusz az otthoni gyakorlás....

A poén, hogy a nyáron zárva volt a hangszer szerviz, úgyhogy a saját fuvola továbbra sem 100-as, a kölcsönzöttet pedig várhatóan vissza kell adni. Ha szerencsénk van, akkor csak októberben, nem rögtön. 

Készen állunk az új tanévre. Amúgy nem, semmi kedvem hozzá, de muszáj. Elkezdődik nélkülünk is, és akkor is, ha nem akarom.  

Épító

Miért is jó (építő jellegű), ha egy ismerősöd (történetesen a Főnököd) gyermeke jön látogatóba a munkahelyedre?  

Mert szembesülsz egy sor dologgal. 
- Te nem húzol zoknit a gyereked lábára onnastól fogva, hogy beköszönt a nyár….Most azon emelkedjünk felül, hogy régen ők húzzák magukra. Vagyis onnastól fogva inkább, hogy szandált lehet húzni. Nálunk nincs olyan, hogy zokni és szandál így együtt. Ez nem hanyagság részemről? Elbizonytalanodtam. Minden rendes kisgyerek lábán zokni+szandál van, nem?
- Nem biztos, hogy jó ötlet azt a kopott, narancssárga, tesód gyerekétől örökölt pizsamaalsót a gyerkőc szekrényében tartanod, mondván, pizsinek még tök jó. Mert még felveszi. Még pedig az első adandó alkalommal, amikor kilép a kapun. Mondjuk, amikor fo

drászhoz viszi az apja vagy beugranak hozzám az irodába vagy bankba mennek. Hiába a csinos, halszálkamintás, tengerész stílusú térdnadrág, ami max. 2-szer volt rajta egész nyáron…a narancssárga viszont kényelmes. 

- Más gyerek megissza a csapvizet, sőt vizet kér inni konkrétan. (Az enyém tavaly nyáron kiverte a hisztit, mert mamánál nem volt kóla. Ami miatt már csak azért is égtem, mint a rongy, mert itthon sem szokott lenni kóla, szóval talány….)

- Más gyerek sem tud megülni a fenekén egy percnél tovább. Ez mondjuk mámor.

- Más gyerek megeszi az ebédet, akár a borsófőzeléket is (ami ugyan isteni, de Zalán ezt cáfolja). FőniCsemete mindet megeszi, az utolsó falatot is. 

- Van gyerek, aki várja a sulit. (Bár Réka is várta, még amikor másodikba ment, szóval…)

- Nem minden gyerek lóghat a neten helyenként kontrollálatlan időtartam erejéig (lást amikor dolgozom, nem tudom korlátozni a netet). Vannak gyerekek, akik csak felügyelettel netezhetnek. Mi ezt már a legelején elbuktuk, aztán lestem, amikor kiderült, hogy Réka - kb. elsős lehetett? – lovak szülését követte le a youtube-on. Még jó, hogy nem azt, ahogy a lovak készülnek, bár ki tudja….ugye…a mai világban.

- A mai gyerekek jobban tudják, hol a hangszabályzó egy vadidegen laptopon, mint jómagam. Bámulatos. 

- Ne akarja 7 éves gyereknek Vuk-ot indítani a laptopon. Vagy nem ismeri vagy nem érdekli.

- Más gyerek elpakolja maga után a holmiját, leviszi a mosogatóba az edényeket, stb.
- Más gyerek is szeret anya/apa munkahelyén időzni.
- Más gyerek idegenek előtt fel nem emeli a hangját. Nem vinnyog, nem verődik, nem vernyákol, nem hisztizik és szinonímák.
- Ha Fater közli, hogy vége a mesenézésnek, mert dolgoznia kell, zokszó nélkül feláll és átengedi a laptopot….Van ilyen gyerek, igen.

De azért imádom az enyémeket is, mert imádnivalók önmagukért. Hatalmas forma mindkettő a maga jogán. :) :)  

Végül és nem utolsósorban ---- betegesen szeretem  a gyerekeket. Főleg, amíg jók!

Hozzászólások

Írok, tehát vagyok

Péntek este van, vagyis még egy hétvége és egy egész hét van a vakációból. Sajnos. A fiúk "pasis" pizzás buliba mentek, Réka fenn szöszöl a szobájában, úgyhogy pont ráérek írni egy kicsit.  

Szóval nem, ez még nem a blog legvége, bár tény, hogy eléggé az utolsókat rúgta ezen a nyáron. 

Minden idők talán leggyorsabban elröppenő nyara áll lassan mögöttünk. Mondanám, hogy köszönhető mindez az ingerszegény heteknek, de nem lenne egészen igaz. Kicsit szégyenkezve vallom be, hogy nem voltunk idén (sem) nyaralni (tavaly ugye nem munkában voltunk, komplett fűtéscsere volt, ami elszippantyúzta a pénzünket. Ez IS.) Az sem vigasztal, hogy gyerekkoromban egyetlen egyszer vittek anyuék nyaralni, augusztus legvégén, a jéghideg Balatonhoz, amiről a legfőbb emlékem, hogy lila a szám és önkéntelenül összekoccan alsó és felső állkapcsom, mert bele készültem fagyni abba a csodás tóba…Hiányzik a nyaralás gondtalansága, még ha a hatása pár héten belül úgyis tovaszáll...

A nyár legmeghatározóbb élménye a – kapaszkodjatok meg – a cserépkályha eltüntetése  volt a hálónkból. Ha tudtam volna, hogy mivel jár, biztosan nem fogunk neki. Ha belegondolok, többek között ezért hasznos, ha az ember nincs tisztában vele, mit tartogat számára a jövő.  Én gyakran hallgatok a vágyaimra és ilyenkor nem számít a hozzá vezető út, csak a cél és hát ez gyakran eredményez sok vért, kínt  és verejtéket. Sokszor több, mint amennyi indokolt volna.

A  legmelegebb kánikulában vágtunk neki, azon a hétvégén, amikor 38 fokot mondtak árnyékban. Ésss volt is annyi, simán. Következő héten várhatóak voltak a festők, szóval nem volt választásunk. Így is halasztottuk, ameddig csak lehetett. Emlékszem, hogy cserépkályhánk (az egykori) a teteje, a felső 6-8 cseréplap milyen könnyen feljött…..nem is kellett szinte vésni. Majd jött 20 cm-es homok kilapátolása, majd a komoly vésés, feszítés, kalapálás , kopácsolás. A cserép alatt legalább annyi tégla volt, az tartotta az egész szerkezetet, mire is számítottam? Hogy az imádság tartja össze a kályhát? 

Az első nap végén a szomszéd bácsi megkérdezte Rékát, hogy vajon diót törünk e. Persze. Ráfanyalodtunk a diós tésztára. Rögtön aranygaluskával. Egy idő után néma csöndben dolgoztunk, maximum tőmondatok hangoztak el. Szegény Tibi nem tudom hány vödör sittet lehordott, legalább százat. Minden cserék falazóanyaggal együtt több kiló volt. Jómagam igyekeztem segíteni neki, inkább a cseréplapokat hordtam le, de a munkamegosztás úgy nézett ki inkább, hogy én véstem, vertem, ő lehordta az udvarra. Ha túl sok halmozódott fel, én is segítettem. Izzadtunk, lihegtünk, vedeltük az ásványvizet vég nélkül, majd egy idő után már fogunkat csikorgatva szenvedtünk. Szombaton délután kettő és este 8 között dolgoztunk, majd másnap 10 és 16 óra között. Főleg a vasárnap volt kegyetlenebb. Minden szint , minden sor eltűnését ünnepeltük. Egy ideig. A vicsorgó fázisban, amikor más sírhatnékom volt, már semmi sem számított, csak hogy eltűnjön minden. Persze volt por és folyamatos takarítás is, hogy ne hordjuk szét a sódert, homokot, amit a cserépkályha magában rejtett…..

Végül csak egy sima beton maradt a cserépkályha helyén, aminek nagyon megörültem, nem tudom miért, de valahogy rendezetlenebb viszonyokra számítottam. Valószínűleg betonozás után épülhetett annak idején a cserépkályha és csak utána a parketta, így a beton alap az ugye alap volt.

Akkor azt mondtam, hetek, hónapok kellenek, mire én ezt kipihenem, feldolgozom. Másnap jött a hétfő és a munka, eszembe is jutott, hogy nincs más esélyem, mint ahogy Geszti énekelte, kipihenem mindezt a munkahelyem...Ámde következő héten szerdán jöttek a festők, árajánlatostul (rendesek voltak, hogy egy nappal a meló megkezdése előtt adtak árat is….), úgyhogy nem volt pihenés. 

Tibi sok mindent lehordott a garázsba, az autó addig az autóbejárón állt. A gyerekszobákban csak az ágyak és a ruhásszekrény maradt, minden mást áthelyeztünk. Minden játék és cucc dobozokban figyelt, a könyvek is, így átmenetileg nem volt gond, ha neteztek és tévéztek a gyerekek. Azt ígérték a festő rácok, hogy két nap alatt végeznek. Hittem is, nem is, gondoltam, max. szombaton befejezik, ha mégsem. Végül hárman jöttek és valóban, mire pénteken hazaértem az irodából, már mindenhol vadonatúj festés ragyogott, félig száradtan, a levegő pedig jellegzetesen páradús és festékszagú volt. 

Konstatáltam, hogy a karton borítás a padlón elmaradt az emelet teljes területén…itt lefolyt bennem egy mini agyvérzés, hiszen már tudtam, hogy a takarítás felér majd egy büntetéssel. Igaz, a festők elvégezték az első takarítást, de az igazi az volt, amikor négyzetméterenként feltöröltük a parkettát, majd nyomás a csaphoz kiöblíteni a felmosószivacsot....és mindezt vég nélkül. Majdnem. Tibi is segített, így péntek estére már az emeleten aludhattunk, mindenki a helyén.

Némileg átrendeztük a hálónkat és most így sokkal praktikusabb, szebb. Az ágyat beszuszakoltuk részben a cserépkályha helyére. Az éjjeliszekrények is befértek, kaptak új lámpákat. Réka szekrénye szintén kikerült a szobájából a cserépkályha egy másik részének a helyére. Szóval most fenn egész más minden, sokkal több a hely, hangulatosabb, otthonosabb. Baromira sokat számít a friss festés, új konnektorok, kapcsolók…tisztára mintha új lakásba költöztünk volna. Habár még a gyerekek szobáinak ajtajait le kellene mázolni....sosem lesz kész....

Pünkösdkor kezdtük el leszedni a tapétát a falakról, csak mondom. Azóta éltünk részben tapétamentes, foltos falak között….hát most nagyon jó a falakra nézni. Egyáltalán, isteni itthon lenni, imádok ITTHON lenni. Réka vanília színű, Zalán kékes-türkiszes testéket kapott (nem ők választották, hanem mi, de nem panaszkodtak.)

A gyerekek nyarának legmeghatározóbb vonása az volt, hogy milyen fogásokkal korlátozzam a net, laptop, telefon és egyéb kütyük használatát. Legjobb fogás a net kikapcsolása, de ez igazából csak hétvégén működik, egyrészt mert akkor vagyok otthon ,másrészt ,mert akkor a net nem kell az uram, Tibor munkájához….Másik a telefon beszedése munkaidő tartamára, laptok elrejtése. Hát mindegy, nem olyan sokára nem lesz már erre idejük szegényeknek. 

Következik lassan az új tanév, bár még egy hetecske van hátra a szünetből. Olyan félelmetesen gyorsan eltelt, én nem is értem. Miért van az, hogy egyik pillanatban új év van, aztán évzáró és megint karácsony. Újra és újra. A tanszereket kb már akkor megvettük, amikor szabin voltam júliusban. Kicsit túllendültem a füzetek tekintetében, de az Auchanban olyan gyönyörűek voltak, hogy nem tudtam kevesebbel hazajönni. Korábban az volt a taktika, hogy 2-3 féle füzetet vettünk, most mindegyik más. Ráadásul találtam csodás, a szokásosnál vastagabb füzeteket (persze drágább is, naná). Bizonyos tantárgyakból 2-3 füzetet is megeszik Réka, pl. matekból és németből. Kell az utánpótlás. De egyébként is gyengém a tanszer, papír-írószer, ez az egy jó oldala van a tanévkezdésnek, hogy ilyenkor a legnagyobb a választék mindenből. 

Nem tanultunk, ismételtünk semmit. Illetve Zalánnal átvettük a szorzótáblát, mert egy ismerősöm mesélte, hogy az ő fia elfelejtette másodikról harmadikra virradó tanév elején….amin picit bemajréztam. Szerencsére nincs gond, kicsit rozsdás, olykor csikorognak a kerekek, de majd belejön. Kötelező olvasmány a Tom Sawyer...nehéz neki, úgyhogy egyelőre hanyagoljuk, inkább a Sirály a királyt fogjuk forgatni, mert az a másik és szerintem azzal többet fognak foglalkozni. Rékáéknál másodikos anyag volt a Sirály a király és minden Ly/J betűs anyag, nem érdekes. Nem reklamálok, hogy tavaly ez elmaradt.

Réka cicának ott van a német szószedet, mint tavaly is a nyelvtani összefoglalóval. Kinyomtattam a 32 oldalt, lefűztem, de nem vette még elő, úgy érzem. Nekem meg nincs kedvem, erőm nyaggatni. Olyan jó lenne, ha a lelkiismeretem leszokna a gyerekek nyaggatásáról!  Sajnos nem tetszik neki az Egri csillagok ,pedig az első 50 oldalt maga olvasta, aztán és is felolvastam neki még legalább 50 oldalt. Közben nagyon érdekes volt, mert bevillant, megelevenedett bennem a csaknem 35 évvel ezelőtti érzés, hogy milyen  volt, amikor ÉN olvastam az Egri csillagokat. Nagyon fura volt, különleges érzés, kevés ilyen ér már így vénségemre.

És hát igen, volt szabi is, két hét egyben. Egyből egy héten át vadásztam az egyik német beszállítóra, mert nem tudtam elérni és fontos lett volna. Persze nem vagyok bolond, nem ültem egész nap a telefon mellett.....Végül sikerült és rendeztük az ügyeket. A szabi jellemzője volt egyébként, hogy azt csináltam, amihez kedvem volt. Ez fontos, mert általában nem úgy élem az életem, hogy azt csinálnám, amihez kedvem szottyan. Nem mondom, hogy két héten át nem mosogattam, de ellenálltam a kísértésnek, hogy nagytakarításokat csapjak. A közelgő festés miatt nem is nagyon lett volna ennek értelme. 

Volt IKEA látogatás, több is, mindkettőben jártunk, azt hiszem, a Soroksári szimpibb lesz ezek után. Végül nem sikerült még berendezni az előszobát, az Ikeában nem találtam semmit, ami máshol tetszene, az a szett 300 000.... na neeeee. Majd kiforrja magát a dolog, még nézelődök, nem sürgős. 

Nagy Budapesten is jártunk többször, benn a belváros szívében, az Operaháznál, a Klinikák környékén, imádom, ahogy lüktet a város. Ha újra egyetemista lennék, könnyen el tudnám képzelni az életem ott pár évig. Pont a Gucci bolt előtt parkoltunk egyszer, de nem álltunk sorba, mint állítólag tavaly Arnoldunk. Na jó, valahogy megleszek  Gucci és Vuitton nélkül.  Aztán persze pár órával később jó itthon, főleg a kis utcácskánkban, ahol nincs átmenő forgalom és reggel nem suhan el autó percenként vagy másodpercenként az ablak alatt, madárcsicsergés van és susogó fák. Budapest akkor is csodás!