Réka rajzol - avagy Tiszavirágtól a rejtőzködő Apáig

Kislány sétál a Tiszavirág hídon. A neve Léna vagy Luca, Réka már nem tudja pontosan felidézni. (Imádom, annyira imádom az illusztrációszerű lányalakokat a rajzain....) Időbe telt, míg rájöttem, mik azok a göbök a híd "szárnyain"...pedig hát...egyszerű a válasz...

Tiszavirág híd, Szolnok, kivilágítva

Minap panaszkodtam Rékának, hogy én sajnos nem tudom lerajzolni a kedvenc hídját. Mire ő segítőkészen:

- Akkor figyelj jól ide, hogy rajzolom le én!

Kislány nyulakkal - Vadonatúj, extra méretű rajzfüzetét avatta fel ezzel a rajzzal. 

És ha már odaírta, "Réka", odaírta "Apa", adja magát a jámbor kérdés: 

- No és Apa hol van? 

- Hát benn a házban.

- De szép lufija van a kislánynak! - folytatom.

- Anya, HÁROM lufija van, megtalálod mindet??

Réka mondta - 43. rész

Csúnya rossz vagyok, mert az utóbbi időben túlságosan melegem van ahhoz, hogy Rékám arany mondásait papírra vessem, megörökítsem, elengedtem fülem farkam....Azért akad pár a tarsolyomban. 

"Dolgozzatok, legények, holnap lesz a vásár, kifizetlek benneteket, ha eljön a császár." - kántálja Réka. Egy pillanatra elhallgat, majd rám néz.

- Anya, mi az a "legény"?

- Hát az...tudod...mint Norbi (gyk: unakotesó). Olyan....fiatal férfiember, akinek még nincs felesége... 

- Ó....én azt hittem, az egy állat. - ámul Réci. 

***

Nagyon udvariasan köszön egy mellettünk elhaladó néninek. 
- Csókolom! - alig tipeg a néni hallótávolságon kívülre, Réka odasúgja nekem:

- Ez meg ki volt??????

***

Amióta Réka "olvasta" a telhetetlen hernyócska históriáját, nem győz egyik ámulatból a másikba esni, ha pillangót lát. Vagy közönséges fehér lepkét, mindegy. Sőt azok fiatalabb, kevésbé attraktív változataitól is le van nyűgözve. Talán ez a varázslatos átváltozás kukacból pillangóvá, ez fogta meg a lelkét.... Én magam soha hozzá nem nyúltam volna egy hernyóhoz gyerekkoromban és ez azóta sem sokat változott. Undorodtam tőlük. Réci azonban bármit megfog, pici kukacot, nagy gilisztát, békát, bodobácsot, szinte bármit, ami nem  csíp. 

Egy nap jókora tál meggyet szabadítottam meg a magjától, melynek során óhatatlanul találtam pár hívatlan vendéget is, kukac formájában. Réka persze nem engedte, hogy a kukába dobjam, az ő szavaival élve kinyírjam őket, erről szó sem lehetett. Papírzsebkendőra ültette, lágy hangon duruzsolt hozzájuk, körbevezette őket a lakáson (amit már egy kicsit túlzásnak véltem, mert nehezen tudtam elképzelni, hogy a kukac ténylegesen beköltözzön hozzánk...) Majd egyszer csak így szólt az egyikhez biztató hangon.

- Meglátod, kicsikém....Ha jól belaksz, pillangó lesz belőled! 

***

Egy hete nagyjából megszületett az első álma, amit vidáman csicseregve elmesélt nekem. Az ovis csoportjával strandon jártak, Martfűn. A pancsolóból kiszedték a vízköpő bohócot és kihúzták a partra...nagyon jó buli volt. Az egész Manó csoport jelen volt óvónénistül, dadusostul, mindenestül. Ennyit mesélt.

***

Réka bölcselet:

"Minél többet szül az ember, annál több gyereke lesz...."

***

Döglött gilisztát talál a járdán. Ha nem szisszenek rá egy csattanósat, simán fel is emelné kézzel. Nézi, nézi, majd megszólal:

- Na....anya, ebből már nem lesz pillangó....

Nyarvogás helyett vinnyogás

Mert még mindig tart a kánikula....


- a konyhában "padlófűtés" van. Pedig soha nem fektettünk csöveket a járólap alá

- már nincs kedvem sütni semmilyen sütit vagy pogácsát. Nem vagyok én mazochista!

- a kamra fala meleg! A hűtő mellett!

- a vécében valósággal forr a levegő. Már nem olvasok a budin ülve. Sietek kifelé, ahogy a szükség engedi.

- sokat megy a klíma nappal és éjjel  egyaránt (26-27 fokra állítva)

- mert a meleg egyébként elviselhetetlen lenne. Már Tibi szerint is, pedig ő bírja, akár egy teve

- Tibi holnap fül-orr-gégészetre megy, nincs rendben a füle. Mert ő sem bírja a klímát.
- nekem mintha kötőhártya-gyulladásom lenne

- ezredjére is megfogadtam, hogy soha többet nem költözünk lapos tető alá, sem tetőtérbe. Inkább ebből a lakásból vigyenek a temetőbe.

- hihetetlen mennyiségű ásványvizet iszunk per nap

- türelmem minimális, sárkány faktor maximális

- vasalás háttérbe szorítva

- pénteken csekkoltam a fűtőtesteket, nem kapcsolta e be tévedésből Zalán. Nem. Nem kapcsolta. 

- már tévét nézni sincs kedvünk

- alig eszünk, nem sok étvágyunk van. Persze hűtött gyümölcs és jégkrém aaaaz jöhet.

- strandra sem merészkedtünk a fül- és szemnyavalya miatt

- gyerekek ellenbe pancsoltak mamánál a medencében

- előtte, közben és utána Papa-féle barackot toltak az arcukba, nem is számoltam mennyit

- átszoktunk az éjszakai bevásárlásra

- rászoktunk a késő esti sétákra

- bár 22 után sem hűs az éjszaka egyáltalán

- és a hajnalig tartó film nézésre, csöndes beszélgetésekre, ha nem tudunk aludni

- mindig van itthon 1 üveg citromos sör

- és Tonic is. Érdekes, hogy gyerekkoromban úútáltam az íze miatt.

- életemben nem ettem ennyi fagyit, mint mostanában. Az a Lidl-es, joghurtos, kispoharas az nagyon finom!

- újra ráfanyalodtam és kiolvastam a "Harry Potter and the Deathly Hallows"-t. Ez Tibi szerint annak a jele, hogy a "mesevilágba" menekülök a hőség elől. 

- remélem, most írtam utoljára a kánikuláról, mert pár napon belül tovavonul, megszűnik, lehűl az idő, vagy valami lesz....

Lemaradt csínyes képek

Zalán, a tojással falat festő.....

A lelkifurdalástól nem volt képes a szemembe lencsébe nézni. 

Zalán, a Ciffes kezű - ezeket a foltokat csak jóval azután vettem észre, hogy feltakarítottam volna a Cif tavat az előszobában.

Ezt csak úgy....az alvó Zalánról. Keresztben már nem fér el az ágyában. Legalábbis nem minden pozícióban. 

A mese néző Réka királylány, avagy azért....ő sem ártatlan bárány.

Szavak szárnyán

Amikor Tiborom betette az ajtót maga mögött a minap és Zalán eképpen rikkantott felé:
- Mit hozstál? - leszűrve az utóbbi pár nap tapasztalatait egyszerre nyilvánítottuk ki férjurammal, hogy Zalánom immáron hivatalosan is BESZÉL. Beszél és beszél és abba sem hagyja. Már el is feledkeztem, milyen szép és emlékezetes időszak ez a kisgyermekes szülők életében, amikor is Szövegláda születik a kis Babanyelvűből. És ezt pont múlt héten, szülinapom hetében következett be, tényleg egyik napról, hétről a másikra. 


Belép a kisboltba és azt mondja:
- Sziasztok!
Majd dolgunk végeztével el is búcsúzik:
- Pápá, szia!
Kap egy kekszet, így szól:
- Köci!
Rálép a lábamra, így vígasztal:
- Bocsi!
Lemarad a motorjával séta közben:
- Várj meg, anyaaaa!
Táncára hívja fel figyelmem:
- Filyelly, anya! 
Peti leette magát a mesekönyvben. Zalán fejét csóválja.
- Ó, jaj, ó jaj....
Sebet lát a lábamon:
- Juj, bibi! Puszi! - és gyógypuszit ad.
Számol is:
- Egy, ketó, hájom, négy, ot, hat, hét, nyóc, kiencs, tíz....
Lehorzsolja a térdét:
- Nagyon fáááj!
Majd két másodperc múlva:
- Nem fáj!
Ha valami érdekeset lát:
- Nézsd csak, anya! :)
Ha üres PET palackot lát:
- Ezs már kuka!
Szeme csillan, ha ebéd után jár egy kis:
- Coki!
Szereti a zöldpaprikát is, mert:
- Nem csíp! - legalábbis a tv-s fajta. 
Mókás mese ér véget a tévében:
- Vicces volt. Ez vicces volt.
Megdézsmálom a sárgadinnye adagját:
- Te ne egyél, anya. Enyém!
Reggel kinyitja pilláit nagy kómásan, máris tudja, mit akar:
- Mesét!
Valami finomat főzök.
- Finyom, anya!
Ha gumicukrot osztok:
- Kéjek sépen!
Ha Apa a garázsba indul:
- Én is megyek! 
Babszemre bök a chilijében:
- Kéka nem...sejeti...
Csinos lány suhan a járdán talpig érő kék ruhában:
- De séééép! - állja el az útját.
Elemzi pelenkája státuszát:
- Nincs kaka, csak pisi. Nincs kaka, pisi van. - ha van kaka, ha nincs.
Sok madár reppen az égre:
- Jó iszten, anya! Nézd, te jó iszten!
Szól nekem, pisis a macis takaró. Jujj, akkor ki kell mosni. - felelem.
- Akkor nem pisis. Csak vizes. - Kimostuk, fél óra alatt megszáradt. 
Gyermek közelíti meg őt a homokozóban:
- Enyém! Azs azs enyém! - mutat a saját játékaira. Csak a miheztartás végett.
Padon ülök a játszótéren, ő a homokozóban:
- Anya, gyeje ide! Anya, gyejeeee!
Hintázás közben:
- Hinta, palintya....kis...tona...ugorj a...nába...zsuppp!
Máskor morog:
- Nem magas...magas. - mutat az égre. Mert megszerette a hintát, szeret repülni.
Reggel felébreszt:
- Szia anya! - húzogatja a szemhéjamat éber állapotba.
Építkezünk:
- Magas váj...naagyon magas. Kékáé is nagy.
Szomszéd macskák a tetőn:
- Nyányáu alcik!
Macis takaróját is megnevezi. Valahogy így:
- Macsitatakó. - talán japánul is tud?
Valamit nem ismer:
- Azs mi azs, anya?
Cumijának beceneve:
- Puci! - vagy Pacsi. Mikor hogy.
Bármi szirénázik a városban:
- Hű...nénóautóóóó....
Kukásautó szorgoskodik az utcánkban. Zalán az erkélyről lekiált:
- Sziasztoksziasztok....sziasztoooook!
Nem találja reggel Rékát az ágyban:
- Kéka? Kéka hol...van?
Nem tudom felbontani a kekszet zacskót:
- Majd én!
Nem találja reggel Apát az ágyban.
- Apa nincs. Dododo...(dolgozik). - mondja szomorúan.
Beazonosíthatatlan tárgyat talál az ebédjében:
- Fúúúúj....neem jó...
Szemembe néz és így szól:
- Szejet....lek!
Este lámpaoltás után:
- Féjek, féjek, anya!
Hogy hívják?
- Kéka!
Hány éves?
- Négy!
Fáj valamire a foga:
- Leksz, fagyi kell! 
Apa késik este, ezt ordítja a telefonba:
- Apa, gyeje máj, hol vagy???


Versel is:


"Kiga biga gyeje ki,
ég a házad....ki
kaps....vajat (tejet minek?)
....is majad."



Pár napja még azt írtam volna, szinte mindent megértek, amit kibök. Az utóbbi napokban azonban rájöttem, messze nem. Olykor Réka fordít nekem, ő még jobban tud Zalánul, mint én. Zalánom jó fiú, áldott türelmes gyerek, párszor türelmesen ismétel, ám ha még mindig fényéveknyire járok a megoldástól, jön a frusztrált arcombakiáltás, hogy hogy lehetek ennyire értetlen?? Tudok én egyáltalán magyarul?? Válaszom pedig egy pironkodó-restelkedő  "jólvanna". Hidd el, én igyekszem, kisfiam....:)