Fonyódon jártunk - nyaralás 2025

 

Ja ez még itthon volt.... 

 Szintén itthon....

   Budapest éjjel....

 

 

Amire rájöttem: Nekem elég a balatoni panoráma, egy medence, jakuzzi, napfény és némi társaság, család, barátok... 

Füstjelek

 

Nem írtam május eleje óta, jól cserben hagytam szegény blogot, ilyenkor picit szégyellem magam.

Vannak problémák, amelyekről nem szeretnék blog szinten beszélni, de letagadni vagy elhallgatni sem szeretném.  Maradjunk annyiban, hogy vannak nehézségek, olykor pokoli, embertelen nehéz időszakokkal. Reményeim szerint talán a legrosszabbon már túl vagyok, de ki tudja. Most is írok, írogatok napi szinten, csak egy kicsit más műfajt. Illetve tervezem, hogy befejezem a 8-9 éve elkezdett mesémet. 

A fentiek miatt ezért nagyon sok kirándulásra, kiruccanásra nem volt mód idén. Bea "javaslatára" jártunk a Prónay-kilátóban. Csak éppen szokás szerint nem az ideális útvonalon közelítettük meg, de mindegy, mert nagy élmény volt. Főleg lefelé, amikor már tudtuk, merre kell menni. Utána olvastuk, hogy medvét láttak a szomszéd faluban, hát örültem, hogy nem találkoztunk.

A gyerekek aktívan élvezik a nyári szünetet. Réka állandóan a lovardában van vagy oda vágyik, ez a két variáció van. Mivel ősszel hihetetlen módon végzős lesz a gimiben, augusztus közepétől kezdik a tanévet emelt töriből. Sajnos a zseniális töri  tanárnő elvileg januárban nyugdíjba megy, ezért addigra nagyjából be fogják fejezni az érettségi felkészülést....Remélem, a formaidőzítés azért májusra is rendben lesz. Zalán nappal alszik vagy a telefonját nyomogatja,  éjjel baglyot játszik és nagyjából műveli ugyanazt. Elég érdekes kamaszos beszólításai vannak, pl. "Ájjámáááleee!" - ő most nagyon tini, remélem, mire megkezdődik a középiskola, észhez tér...Egyébként 185 cm magas és jóképű, folyton éhes és olyan hangja van mint egy medvének, de közben vékony, mint a nád.

Június végén betöltöttem az ötvenedik szülinapom, ami döbbenet, hihetetlen és felfoghatatlan. Hát,végülis csak egy szám, mondhatnánk, de azért több ennél. Ennek alkalmából Keszthelyen töltöttünk két remek napot a szülinapom előtt és aznap. Csodálatos volt minden, maradtunk is volna akár egy hétre is, csak a gatyánk ráment volna a lakosztályra, ahol elférünk mind a négyen plusz eb.  Gyönyörű volt a Balaton és strandidő. Rékának egy séta során kellett venni az egyik ajándékboltból egy fehér plüss nyulat...18 lesz decemberben, de mindegy. Hazafelé beugrottunk Gyenesdiásra, Mónisüti cukrászdájába és vettünk néhány zseniális süteményt a hazaútra.  

Augusztusban utazunk vissza a Balatonhoz, Fonyódon majd picit több időt töltünk, már nagyon várom. Gyűjtögetem, mit fogok ott olvasni. Közben tervezzük, hogy a lépcsőt felújítjuk, ami az emeletre vezet, de ezt tervezzük az utóbbi 3 évben...minden augusztusban, amikor Tibi is szabin van. Úgyhogy ki tudja, abból mi lesz. Tibi térköveket is nézeget...

No ennyit hirtelen. :)  Tettem fel képeket. 

Puszi mindenkinek, legyetek jók!  

Anyák napja

 

Sajnos az első az anyukám nélkül....

Réka viszont igyekezett bánatomat feledtetni, mert kézen fogta az apukáját és egész sok mindennel sikerült meglepnie. Kaptam virágot, csokit, sütiket, pogácsát és kettő szájfényt is...biztos nem tudott választani a szentem.... 

A fenti süti egészen isteni volt (Black Cat / Szolnok), nagy örömet és élvezetet okozott. 

Zalánban nem pendített meg lelki húrokat az anyák napja. Lazán dobott egy puszit, hogy boldog anyáknapjátanya, azzal össze-vissza puszilta...... a Kutyát.....

 

Majális 2025

 

Ha már múltkor kapcsolatunk kezdeti időszakáról elmélkedtem, feltűnt, hogy újra és újra ugyanazoknál az emlékeknél kötök ki.  Igazából nem tudom, miért. Az bizonyos, hogy az sem volt egy könnyű néhány hónap, de miért is pörgetnék olyan emlékeket, amelyek zökkenőmentes élethelyzetben születtek és full unalmasak? Naugye. 

Na most a Tibi előtti életem legjobb barátnője volt M. ,akivel covid óta nem találkoztam és most, hogy felkavartam az állóvizet( a fejemben az emlékekkel) , hát ráírtam a M.re minap, hogy mizu vele, régen nem találkoztunk vagy beszéltünk (utoljára boldog karácsonyt , boldog új évet kívánt nekünk.) Meglepetésemre szinte rögtön válaszolt és ma találkoztunk is egy rövid kutyasétáltatásra a Tisza partján. Talán egy fél óra volt, aztán egy órát ültünk a cukrászdában és málnás limonádét szürcsöltünk, pisztácia fagyit nyaltunk a napernyők alatt. Kell ennél több május elsején? Naugye. 

Kis szépséghibája a dolgoknak, hogy a majális forgatagát pusztán meglátva (MEGLÁTVA!) megperdült körülöttem a világ és azt hittem, el fogok ájulni (igen, megint...) úgyhogy eléggé meglepődtem saját magamon. Aztán eszembe jutott - igazából már az induláskor bevillant, hogy szomjas  vagyok - délután 5ig kb. 4 dl folyadék volt bennem, tűzött a nyári nap, tökre örültem a barátnőm látványának is....Na mindegy, a cukrászdában nagyjából visszazökkentek a dolgok a normál kerékvágásba, igazából teljességgel csak itthon....

Viszont a legfőbb hír mára egy tegnap esti. Zalán felvételt nyert a technikumba, amit megjelöltünk neki. Az első helyre rögtön be is került, bár egyetlen iskolát jelöltünk be, úgyhogy sokat nem kellett vándorolnia a papíroknak a városban az intézmények között. Rendesek voltunk. Úgy meglepődtem, hogy az első helyre felvették, hogy legalább ötször átbogarásztam a diákigazolványa számát, de nem változott a helyzet. Úgyhogy felhívtam rögtön Tibit, aki a lovardában volt Rékával és némi bevezető után belevisítottam a telefonba, hogy felvették, felvették, felvették, felvették, felvették! A kutya mellettem óvatosságból a bejárati elé járult, hogy távozni szeretne....Egy aggódni valóval kevesebb, de még mindig van n+128+x. Nagyon boldog voltam, össze-vissza csókoltam Zalán kamasz képét, aki a felvételijének hírére nemes egyszerűséggel megvonta  a vállát, kivett egy doboz jégkrémet a hűtőből, majd eltűnt a szobájában. 

Mifelénk

 

Hogy hétvégén mi mindent műveltünk, megpróbálom felidézni. Az biztos, hogy a gyerekek nem tanultak semmit...Nem élettapasztalatra gondolok, azt hamarabb szereztek, hanem lexikális tudásra.

Az is biztos, hogy szombaton fenn jártunk az Ikeában Soroksáron, aztán onnan az XXXLutz-ban és még néhány üzletben a környéken...Egyébként az Ikeában picit csalódtam, bár nem konkrétan az üzletben. Rendre mikor vettem volna  valamit, megszólalt bennem egy hang, hogy ERRE NINCS SZÜKSÉGED...És ezzel a hanggal tuti nem lenne E.-nek semmilyen feladata. :) :)  Szóval vettem egy új kancsót, mert a másikat Zalán elrepesztette, Réka választott magának ágyneműt és lepedőt, egy új konyhai vágódeszkát, beszereztünk még csokikat a svéd boltból, aztán kb. ennyi is volt...Plédünk, ágytakarónk, poharunk, párnahuzatunk, szőnyegünk ... MINDEN, amit el lehet képzelni, van itthon. Tibi mondta, hogy ő teljesen megérti, ő eddig sem tudott semmit venni az Ikeában. Pasik. :) Szóval picit kedvetlenül távoztam, de rengeteg marcipános sütivel a kávéhoz (nem is kávézom már, de mindegy)

Megebédeltünk a Mekiben - eléggé el nem ítélhető módon, de sajnos nem tudok mit tenni, én nagyon szeretem, Igyekszem minél ritkábban ott enni és még ritkábban kólát és sült krumplit. Ám most volt mindkettő és egy picit boldoggá tett. Hazafelé elszundítottam a kocsiban, ami előtt és után ismét azon gondolkodtam, milyen is volt annak idején Tibit megismerni, milyenek voltak az első éveink. Most is jöttek fel emlékek elég intenzív érzésekkel, de ezek kellemesek voltak, csak nyomokba fájdalmas....Szóval kifejezetten jó volt átélni őket.  Sajnos vagy nem sajnos, nem tudom, de újabb "emlék tzunami " viszont nem jött...

Hétvégén próbáltam Réka nyelvvizsga eredménye után érdeklődni. Hihetetlen béna tudok lenni minden ilyen jelszavas, online dologban, úgyhogy háromszor kidobott a rendszer, míg negyedjére végre kiderült, hogy még nincs hivatalos eredmény. Ma este (hétfő)  viszont újra eszembe jutott, mire ugyanazt a bénázást lefuttattam, csak most még jobban felhúztam magam. Majd teljesen váratlanul (véletlenül) be tudtam lépni Réka profiljába és gyorsan kiderült, hurrá, megvan az angol nyelvvizsga is, simán, magasan, gyönyörű eredménnyel. Büszke vagyok rá, jövőre érettségizik és már 2 közép nyelvvizsgája van... Réka hűvösen fogadta a hírt, semmi sikoltozás, visítás, ágyon ugrándozás. Mondjuk, érezte ezt ő, ha meg tudta vetetni az apjával az új kobakot a lovagláshoz, ami nem volt olcsó....mint nyelvvizsga ajándék....Azért még valami ünnepi ebéd vagy valami kényeztetés jár a csajnak...

Zalán felvételi eredményével kapcsolatban még nincs végleges eredmény...Legkésőbb május 5ig kiderül....

Vasárnap úgy elröppent, hogy csak pislogtam. Fel van gyorsulva az idő rendesen. Ilyen izgalmas dolgok jutnak eszembe, mint hogy elpakoltam a téli szőnyeget nappaliból, ami egy isteni, puha szőnyeg, rálépni is jutalom, és elővettük a nyárit (kisebb, vékonyabb, olcsóbb volt) Ünnepeltük a Liverpool bajnoki címét és Szobót. Gondolkodtam, mit kaphatna Zalán ajándékba a szülinapjára illetve szundikáltam délután, mivel mostanában legkésőbb reggel 7-kor mindig felébredek, felkelek, akár kialudtam magam, akár nem, mert fáj a hátam...Viszont így összességében nem alszom eleget.

Megnéztem a Bálnalovas című filmet. Igazából nem tűnt egy kiemelkedő alkotásnak, főleg, hogy telefonról néztem, de valahogy érzelmileg mégis megérintett, volt benne valami különleges, meg nem tudnám fogalmazni micsoda (többek között ez a baj velem).  Ráadásul a kislány a filmben csodálatosan alakította a szerepét.