Újabb kontroll

 

Tegnap a kardiológiára hoztuk be anyut, hogy rárakják a 24 órás EKG-t és megfigyeljék igazából, hogy mi a helyzet a pulzusával. Hogy ő azt mondta, hogy 95%-ban alacsony, 60 alatti, az nem számított vagy nem érdekelt senkit, mindegy is, igazából még nem jöttem rá. Szerintem nem sokat számít, van egy protokol bizonyos tüneteknél és akkor azt végigzongorázzák, akármi van. Hát legalább kivizsgálják, ennek is megvan a jó oldala valahol. 

Hajnali (téli szünetben fél hatkor kelni eléggé fájt) fél nyolckor már ott ültünk a megjelölt narancssárga, lecsavarozott székeken. (Lehet, nem is narancssárgák a székek, most ezen lefagyott az agyam egy kicsit. Lehet, hogy fehérek? Vagy simán fenyűszínű és lakkozott...) , nekem szokás szerint hányingerem volt, mint mindig, ha keveset alszom és még stresszelek is. Mert stresszeltem, hogy mi vár ránk aznap. Gondolkodtam is, hogy nehogy már rosszul legyek itt, ciki lenne kísérőként beteggé felfejlődni,  még a végén  ellátnak véletlenül. Aztán jött egy idősebb, óriástermetű pasas a piroshajú feleségével nagy riadalomban és rájöttem, hogy naív vagyok. A férfi bekopogott, hogy rosszul van, szerinte infarktusa van, mire a nagyon kedves asszisztens (de tényleg az volt) elirányította a szomszédos sürgősségire, hogy ott kellene bejelentkezni. Mert itt se orvos, se semmi, max 24 órás Ekg, de az meg már fityegett az úron. Én egyre mélyebbre merültem Zalán francia forradalmas házidogájában, mert nem bírom az ilyen rosszullétes dolgokat. Főleg, hogy én sem voltam túl jól. Végül mire kibogarásztam az abszolút monarchia, köztársaság, alkotmányos monarchia bizbazokat, a pasas kezdte jobban venni a levegőt mellettem és reménykedtem, hogy nem itt kap infarktust a szemem láttára. Egy idő után jött orvos is, frissen serkent a bajsza, olyan fiatal volt, de addigra a beteg egész jól volt, leszedték róla a 24 órás kütyüt és aztán elvesztek a kórház bugyraiban valahol. Anyu ma reggel emlegette is a fószert, hogy reméli, jól van.

Na, amikor már a Muttin volt a 24 órás izé, átvánszorogtunk a másik szakrendelésre, ahová amúgy havonta járunk kb. Szerencsére pont a mögötte levő épületben van annak a helyszíne.  Éppen találkooztunk a rendelést elhagyó, vizitre slattyogó dokival, szóval várhatóan fél 10-ig leállt azi élet és ez így is lett. Ezen felbuzdulva én rögtön elmentem a büfébe kávét, vizet és pogácsát venni, de végül csak vizet és pogit szereztem be, így is otthagytam egy vagyont, kávé meg minek, majd a stressz ébren tart.  

Mire fél 9-re a rendelő elé értünk, már nem volt üres ülőhely kettő egymás mellett így anyu kedélyesen beült egy idősebb házaspár mellé, én meg a fogas és egy maszkos pasas közé pár székkel arrébb. Megrémültem, mert elsőre nem volt mobilnetem és mihez kezdenék én egy kórházi folyosón net nélkül, könyv nélkül, rémület, végül némi szerencsétlenkedés után teremtettem magamnak netet és beszélgettem egyet online az egyik barátnőmmel. Mire idáig eljutottam, anyu és a néni mellette már a fél életüket elmesélték a másiknak, pont ott tartottak, hogy a néni az unokái fényképét mutogatta anyunak, anyu pedig a Cambridge-i Egyetemre mester szakos unokáját villogtatta. Persze utána gondolom, az én gyerekeim is sorra kerültek, annyira nem figyeltem, bár azok sok mindent még nem tudnak felmutatni zsenge korukból adódóan....  Mondjuk, egész jól néznek ki.

10 órára ismét új épület várt ránk, a szokásos vérvétel helyszíne. Ja, amúgy most nem az ordítós fődokinál volt anyu, hanem  valami fiatal copfos dokinál (engem megrémít, hogy itt minden doki olyan, mintha most vették volna fel az orvosira, de legalább léteznek, vannak, meg kell hagyni és általában nagyon kedvesek és udvariasak. ) Életemben így még nem örültem a labor várótermének, mert teljesen üres volt, így fél 11-kor már autóba is vágtuk magunkat és vége lett a nap ezen részének. 

Másnap, azaz ma újra a kardiológián kezdtünk, hogy leműtsék róla a 24 órás cuccot.  Ezúttal bátrabbak voltunk és nem a parkolónál álltunk meg, hanem egyenesen a kardiológia épülete előtt szálltunk ki az autóból. Anyu már nem szívesen tesz meg 50-100 métert sem.  Szerencsére a portásnéni megengedte. Itt nagyon hamar végeztünk, mehettünk fel az emeletre a kiértékelésért.  

Eskdni mertem volna, hogy ahol most az új szárny áll, ott állt valaha egy lépcső....de mindegy, mentünk lifttel. Nem találtuk a kérdéses számú szobát, de anyu ragaszkodott hozzá, hogy jó helyen vagyunk ahol éppen voltunk, úgyhogy leültünk. 10 perc múlva szólt egy ismét nagyon kedves nővérke, hogy biztos ide várunk -e ,csak mert ma nincs rendelés....Úgyhogy tettem még egy felfedező körutat és a kávéautómatával szemben meglett a célba vett rendelő. Itt fenn már várakoztak néhányan, de semmi tömeg. Az egyik úriember ijesztgetettt, hogy ide hideg élelem kell, úgyhogy elő is vett egy féltéglányi kolbászos szendvicset, másfél liter vizet és néhány péksüteményt. Reméltem, hogy nem halunk éhen a helyszínen, mert nem készültem semmi elemózsiával. A betegek látványosságként vonultak az automatához, miután az egyik néni felsikoltott, hogy 320 Ft egy forrócsoki, jézusmáriaszentjózsef.....Mivel unatkoztunk, mi is nyújtogattuk a nyakunkat, tényleg annyi volt. Egész gyorsan jött a doktornő, bár szaladgált jobbra-balra szegény, de csak türelem kellett hozzá. Ki kivártuk. Közben elmeséltem, milyen volt a Semmelweis film, bár lehet, túl mélyen merültem el a részletekben, mert anyu nem nagyon élvezte a sztorit. Ő meg elmesélte, hogy kivel mizu a szomszédasszonyok körében. 

Végül az lett, hogy vérhígítót kell szednie, az az ítélet. A bétablokkoló mégsem kell. Azért majd még a háziorvossal elmagyaráztatja magának, hogy mi a helyzet, mert itt nem volt erre idő. Szerintem a doki pár lépcsőfokot átugrott, anyu meg magától nem tudja kitalálni, hogy mi miért történt. Legközelebb február közepén kell menni a szokásos rendelésre.  

2023 -évértékelő

 

A héten megnéztük a Semmelweis filmet, ami túl azon, hogy sokkolt egy picit a témájánál fogva, nagyon tetszett. Ugyanígy volt szerencsénk már kétszer látni a Nemzet Aranyai vízilabda filmet a tévében. Aki még nem látta, nézze meg, mert nagy élmény. Emlék egy zseniális csapatnak, kivételes játékosok forrtak össze éveken át igazi csapattá. Az Eb-től Eb-ig foci összefoglalót az első bemutatótól számítva már háromszor is megnéztük, de még nem unjuk. 

Milyen év is volt 2023? Az első, aminek eszembe kell jutnia, az a hála. Együtt vagyunk, összekapaszkodunk, ha baj is van, nincs panaszra okunk. Tavaly nem vesztettünk el  családtagot a legszűkebb körből, mind megvagyunk egyelőre. 

2023-ban volt szerencsénk rengeteget fejleszteni a házon.  Az isteni gondviselés velünk volt, amikor az utunkba küldött egy olyan villanyszerelőt, akinek hála kiderült, hogy megoldható nekünk is a napelemes rendszer. Egy év munkája, előkészülete után 2023 júliusában egy régi álom vált valóra, egy viszonylag nagy teljesítményű napelem rendszer a miénk. Főleg Tibié, nagyon szereti naponta nézegetni a telefonos appját a rendszernek. 

Tavasszal úgy tűnt, anyu állapota rosszabbra fordult és fel voltunk készülve mindenre kb.... Pont akkor vittem be a kórházba kezelésre, amikor jöttek a mesterek, hozták az állványt a szigeteléshez. Anyu aztán jobban lett és azóta sincs lényegesen rosszabbul szerencsére, amit nem értenek egészen az orvosok sem.  Februárban betölt a 81-et is. 

Szóval akkor áprilisban jött az állvány, rá egy hétre befutottak a mesterek és május végére, ha jól emlékszem, elkészült a szigetelése a háznak, garázsnak, melléképületnek. Gyönyörű lett és mindenki dicsérei a színét, ami olyan vaníliaszerű szerintem, de mégis különleges. Én választottam, már nem azért....Annyira nagyon tudtunk örülni annak, hogy a szigetelés is kész, mint a gyerekek, komolyan. Hetekig, hónapokig gyönyörködtünk benne, pislogtunk a homlokzatra meghatottan, hogy ide is pipa. Hatalmas hála az alattunk levő, most decemberben 90. életévét betöltő szomszédasszonyunknak, hogy hozzájárult, hogy nála is szigetetlés megvalósuljon, hisz ő a földszint, mi az első és második emelet vagyunk. Nélküle fura lett volna a ház, sőt a mesterünk nem is vállalta volna a részleges szigetelést. Nyárra tehát két álommal is bentebb voltunk, napelem és szigetelés.

Ez a két legelső élmény, ami eszembe jut erről az évről .

Rengeteg örömöt találtnunk idén a fociban, egyre több meccset nézünk és drukkolunk lelkesen. Rendeztünk fantasztikus Atlétika VB-t is, ami nagy élményt jelentett első napjától az utolsóig. 

Volt betegeskedés is, újabb covid nyavalya, levágott kisujj vég egy-egy hét pihenőre kényszerített, szerencsére egyébként a többiek makk egészségesek. Majdnem kicsattannak. 

Kevesebbet utaztunk idén, mint korábban, de Diónak így sincs oka panaszra. Nyáron Hévizen nyaraltunk, nem volt rossz, mert rendben volt a wellness és finomakat ettünk, pihentünk, de minden nap esett az eső.....Visszavágyom a Mecsekbe és imádom a Mátrát, ott valami varázslat történik velünk mindig. A Mátra teteje nagyjából 2 óra számunkra háztól házig, tehát nincs messze, a Mecsek egy picit távolabbi álom. 

Szánom-bánom, de nem sok tervünk van 2024-re, legyünk egészségesek, ahogy a szépségkirálynő jelöltek, én is csak azt tudom hajtogatni, hogy csak béke legyen, csak múlna el minden háború, mert az utóbbi években csak egyre szaporodnak a konfliktusok.  Kiránduljunk minél többet és éldegéljünk úgy, ahogy 2023-ban is. Réka idén faktot fog választani, de várhatóan még nem nyelvvizsgázik. Zalán még ebben az évben belecsap majd a nyolcadikba.....Nagyon durva, mivel nem régen még kiscsoportos volt. ...

Szóval olyan évet szeretnék, mint a 2023, de lehet annél könnyebb is. :) 

Utolsó kiruccanás idén - Mátra

 Egyelőre csak képekben. 

Idilli helyzet

 

Úgy belejöttem a sütkérezésbe, hogy szilveszterre már nincs is kedvem sütni semmit. Gesztenyepüré és cukrászdai pogácsa teljesen jó lesz...Azért egy Kálci féle pogácsát kinéztem, krumplis, azt meg szeretném sütni valamelyik nap. Az aranygaluska egyelőre hátrébb szorult a prioritási listán. 

Minden nap klassz hosszú sétákat teszünk Dióval, aki ennek nagyon örül. Öröménél talán csak a csodálkozása a nagyobb, hogy napközben, ebéd után hogyhogy elvisszük sétálni, erre nem szokott rá. Na ne is tegye, mert január 8-cal visszaáll a kis élete úgyis a régi csodás kerékvágásába. Olykor irigylem ezt a kutyát azért, ennél jobb dolga csak akkor lenne, ha vadászna is. 

Anyukám igazi troll, de természetes úton, nem hajta sem rosszindulat sem semmi negatívum. Ma felhívott, hogy megkóstoltuk e már a belga csokit, amit tőle kaptunk karácsonyra, mert nagyon drága volt....Megnyugtattam, hogy még nem, mert nem pusztítottuk el az összes süteményt, így nem fanyalodtunk csokira. A mézeskalács bepuhult a bejgli mellett a zárt dobozban, úgyhogy azt már nem eszi meg senki, csak a felnőttek. Emlékeztetnem kell magam jövőre, ha még élünk, hogy a mézest nyugodtan felfalhatják a gyerekek 99%-ban, mert senki más nem fog enni belőlük. Valahogy senkinek nem kell, pedig finom. A zserbóból még mindig van, ahogy hazajöttünk a sétából, első dolgom volt, hogy készítettem magamnak egy tejszínes, habos kávét és szeltem pár mini kocka zserbót, mákos bejglit és egy részét be is toltam a pocakomba. Ez aztán a dolce vita....

Este néztük az EB-től EB-ig című műsort az M4-en, ami természetesen foci, nekem nagyon tetszett, tegnap, ma, holnap adják 3 részletben, de én végig tudtam volna nézni az egészet egyben. 

A téli szünetre vett két könyvem egyelőre érintetlen....Elég későn kerülünk ágyba és ha egyszer elhelyezkedem, valahogy csukódik is le a szemem gombnyomásra. 

Árad a Tisza is. Ahol sétálni szoktunk lenn, most víz alatt. A sétány maga fenn kutyával túl forgalmas, de most ez van. 

2023-as süti választék

Dió pihi - ünnepi hangulatban

bájgli - fele kirepedt, fele nem, de amelyik kirepedt, az finomabb volt. Nekem mindig alul, oldalt reped ki, szóval semmi látványos nem történik 

Karácsonyfa közelről 

Bekukk

 

Lassan senki nem olvassa ezt a blogot (ami amúgy nem baj), de nem is csoda, amilyen hanyagul vezetem. Azt terveztem, hogy advent minden napján lesz bejegyzésem, aztán persze huss, elrepült mellettem az idő és továbbra is robog velem....

Az első dolog, ami eszembe jut,  hogy a nemrégiben vett Adidas melegítőalsó természetes fénynél nézve teljesen és totálisan szöszös....Tibi szerint hamisítvány, szerintem meg egyszerűen hiába rajta a márkajelzés, az sem valami kiváló minőség. Na mindegy, amúgy szeretem ezt a nadrágot, vettem belőle többet is, bár  valahogy mind más szabású némileg, viszonyt kényelmes és nagyszerű itthoni mackóként használni. 

Át lényegesebb kérdésekre. A karácsony remélem mindenhol kellemesen telt. Számomra a felkészülés mindig a legszebb és legboldogabb, maga a karácsony eléggé fárasztó. Pontosabban rohadtul fárasztó. Csak magamnak köszönhetem.  

Mivel karácsony csak minden évben egyszer van, rendre elfelejtek dolgokat, kiesem a rutinból minden egyes évben. Pl. a bejgli esetében elfelejtem, mennyi tölteléket kell kenni a kinyújtott tésztára. Tavaly kevés volt, idén egyenetlen. Minden rúdnál egy meglepetés ért a felvágáskor, hogy mennyi lesz benne a mák. Egyiknél szinte eltűnt a tészta, máshol, ugyanakkora volt a mákréteg, mint a tészta és ezek árnyalatai....Most leírnám, hogy mennyi mákot tettem idén a bejglibe, de max rajzolni lehetne. Amit a recept ír, fél kiló mák, azt kb. 2 rúdra elég. 

Természetesen idén is beszippantott az őrület és sütöttem - sütöttem és sütöttem, amig össze nem estem. Na jó, nem ,de nagyon elfáradtam. Egyszerűen nem bírtam magammal. Először készült a mézeskalács, ami inkább mézeskeksz sok vajjal. Aztán a zserbó, ami pompásan sikerült, egyszerűen mesés az a süti. Olyan ízorgia, hogy jaaaaaj, imádom. Tibi hazaállított 23-án 2 kiló kenyérrel, 8 zsömlével és 4 kiflivel, nehogy éhenhaljunk, így elég sok mindent le kellett fagyasztanom. Emiatt nem volt hely zserbót fagyasztani, de nem baj, mert szerintem a hűtőben is egész sokáig eláll. Még Réka gigaméretű tortájából is van lefagyasztva 4 szelet!!!! . Erre is emlékeztetnem kell magam, hogy négyőnknek nem kell nagy torta, osztogatni meg minek, a mi családunk nem valami édesszájú. 

Zserbó után főztem a töltöttkáposztát, másnap a francia marharagut, de egyikből sem maradt sok karácsonyra. Különösen a francia marharagu lett habkönnyű krumplipürével zseniális. Nem magam fényezem, csak követtem egy receptet. Másnap sütöttem a bejglit, aztán befutott a megrendelt mézes linzerem, ami tényleg csúcskategória. Kavartam még rákóczi túróst, mert Zalán kérte és tiramisut, mert azt mindenki imádja. Ez már őrület szerintem, de a hab a tortán a citromos szelet volt, ami hófehérke néven fut. Ez már olyan sokadik süti volt, hogy szerintem a gyerekek nem is ettek belőle. Jövőre határt kell ennek szabnom. Csak nem tudom, melyik ujjam harapjam. A rákóczi túrós és a hófehérke lemarad jövőre, az biztos, ha egy mód van rá. 

Szentestére kacsát sütöttem, mint mindig, hozzá hagymaleves lett volna a leves, de úgy elsóztam  szerencsétlent, hogy nagy mennyiségű sajtos pirítóssal is csak pár kanállal lehetett belőle megenni. Az a legfurább, hogy nem is emlékszem, mikor sóztam meg.... Valami karácsonyi manó huncutkodott szerintem. Pedig nagy kedvencem a hagymaleves. Jövőre sima húslevest kotyvasztok inkább,  mint tavaly, vagy tárkonyos ragulevest. Vagy rendelünk az étteremből halászlevet, bár azt a gyerekek nem szeretik. A kacsa finom lett, nem volt gond vele, azt elrontani sem lehet igazán. Szép lassan sütöm, főlia alatt, aztán ha már puha, jöhet a pirítás. 

Tesómékat láttuk vendégül másnap ebédre. Anyu ragaszkodott hozzá, hogy ő főzze a húslevest, így azt befőttesüvegben hozta is és hozzá dobozokban minden mást, főtt húst, zöldségeket, csigatésztát és cérnametéltet. Én sütöttem bacon-os csirkét sajttal és aszaltszilvával töltve, ez nagyon finom lett. Volt hozzá sült krumpli, petrezselymes rizs, káposztasaláta és kukoricasaláta, zöldsaláta öntettel. Savanyúságot nem kért senki, van pedig több fajta a hűtőben. Ezen kívül készült cigánypecsenye, ami nem sikerült maradéktalanul, valahogy az illata erőteljesebb volt, mint az íze. Plusz az örök jollyjoker, a pankómorzsás csirkemell csíkok. Itt is voltak gikszerek, a karácsonyi menünek laktózmentesnek kell lennie és ez maradéktalanul nem sikerült, pl. a csirkeroládba laktózmentes sajtot kellett volna nyomni, így abból a keresztlányom nem tudott enni. Anyukám könnyen elintézi ezt a kérdést, nem szokott foglalkozni laktózmentes hozzávalókkal, kapjon be a keresztlányom egy bogyót és akkor ehet laktóztartalmú ételeket is. Nála valóban így is van, ha ott ebédelünk, de  mint tavaly, idén sem evett nálam semmi olyanból, amiben laktóz lehet.  

Karácsony másnapján sógornőmnél libát ettünk ebédre, estebédre, mert 4-5 óra is volt, mire odaértünk. A liba nem nagyon akart megsülni. Volt hozzá isteni káposzta, csicsóka, krumplisaláta és sült csirke. Az nem mondanám, hogy halálra zabáltuk magunkat, viszont nem éppen diétáztunk.... Osztogattam is az elkészült süteményekből, ételekből. A kutyával minden nap sétálunk nagyokat a valószínűtlen melegben....bár annyit nem, hogy le is dolgozzunk a plusz kalóriákat...

A karácsonyfát egy héttel karácsony előtt feldíszítettük.  Csinoska, nagyon szeretjük, mint mindet minden évben. Akkor szoktuk felállítani, amikor a téli szünet kitört és mivel mindketten itthon betegeskedtek utolsó héten, hát nem volt akadálya annak, hogy a nagy karácsonyozás kezdetét vegye. Vettem a fára új égősorokat, bár az egyikről gyorsan kiderült, hogy max a lakást lehet vele díszíteni, a fára nem kerülhet fel, mert túl sárga....Idén vettünk egész sok új díszt is, főleg piros és arany színekben. Maga a karácsonyfa pedig  idén bő két méter, talán soha nem volt még ekkora, viszont kevesebb helyet foglal el, nem akkora kiterjedésű, ami jó, mert amióta megjött az új ülőgarnitúra, nincs üres sarok, ahová be tudjuk állítani a fát, csak a szekrény elé... Egy héttel karácsony előtt már állt, de minden nap díszítettünk még rajta karácsonyig. Nagyon jó ránézni, január közepéig - végéig biztosan állni fog, aztán már csak szomorú emlékeztetője lesz a téli szünetnek, ami elrepült, na akkor le fogjuk bontani. 

Anyukám felhívott ma, hogy neki hiányzott a sós süti .... majdnem mondtam neki valamit. Valahol igaza volt, neki amúgy is hiányzik mindig valami. Gyerekkoromban kalácsot sütött és kókuszkockát, ennyi. Nekem is meg kellene állnom kettőnél-háromnál. Most viszont jön majd a szilveszter, újév, arra megint muszáj lesz sütni valami finomat. Nade a lényeg. Jövőre, ha még mind élünk, nem kell annyi süteményt sütni. Nem keeeell. Mákos bejgli, zserbó, tiramisu, mézeskalács és kész....

Anyukám az is mondta, hogy bonyolult a porszívó, vehettünk volna valami egyszerűbbet is, mert állt a cucc a sarokban és nem használta még... Megjegyeztem, hogy egyetlen gombot kell megnyomni a bekapcsoláshoz és ugyanazt a kikapcsoláshoz....direkt olyat választottunk, amit egyszerű tologatni. Fél óra múlva visszahívott, hogy kiporszívózta a hálószobát, hurrááá! Mi most értünk abba a nem egyszerű élethelyzetbe, hogy van itthon két kamasz és a háttérben 3 nagyszülő, mind nyolcvan felett, akik egyre több odafigyelést és türelmet igényelnek. Annyi türelem kell, aminek a töredéke elég volt, amikor ovisak voltak a gyerekek, a nagyszülők pedig vidám hetvenesek.. Zalán pl. beszólt valami gorombát szenteste szent reggelén, ami szerintem elég durva volt, nekem soha eszembe sem jutott volna ilyesmit mondani anyámnak hasonló koromban vagy később, nemhogy konkrétan kimondani és aztán fél óra múlva gyűjteni annyi erőt, hogy bocsánatot is kérjen. Kamasz, erre mindent rá lehet húzni....

Ajándékot idén adtunk és adtunk, de olyan sokat nem kaptunk, inkább apróságokat. Bár Tibi kapott egy élményvezetést Porsche 11-re, aminek nagyon örült. Én rendeltem magamnak elég sok ajándékot, a meglepi ajándékok közül az aláírt focista kártyáknak örültem a legjobban, bár nem konkrétan Szoboszlai vagy Szalai Attila írta alá őket, csak majdnem. Réka rögtön két hajformázót is kapott,egyet tőlem , egy másikat pedig a keresztanyukájától, úgyhogy szabadon válogathat, hogy melyiket izzítja be hajszárításhoz. Zalán még mindig kért legót, ami azzal jár minden szenteste, hogy amíg ki nem rakja az összeset, nem tud lefeküdni. Így szenteste másnap hajnali háromkor sikerült ágyba kerülni. Könnyű volt Zalánnak, neki nem kellett 8-kor kelni pakolászni, főzni, várni a vendégeket. 

Egyébként nagyon szép lett a nappalink, ünnepi, de nem túldíszített, csak olyan meleg, hangulatos, otthonos. Nagyon jó itthon lenni mindig, most különösen. Ki is élvezzük, amíg tart és amíg lehet.