Jelentem, győztünk! :)

 

Valamelyik reggel - nem is meséltem - arra ébredtem, hogy még haloványan rémlett, hogy mit álmodtam az éjjel.... Velem elég ritkán van ilyen, általában csak homályos és gyorsan feledésbemenő villanások maradnak az álmaimból. Most viszont határozottem emlékeztem, hogy valamelyik patinás egyetemen dolgoztam, a FIZIKA tanszéken. FIZIKÁN! Ha valami távol áll tőlem, az a fizika. Akkora faajtón kellett belépni a tanszékre, hogy ihaj és mindenhol mindent faborítás fedett. Persze fogalmam sincs, hogy mit dolgoztam az ódon falak mögött, de magabiztosan jöttem-mentem az egyetemen a kis aktatáskámmal és csini kosztümömmel, annyi szent. Egyébként a háttér egyértelmű, este arról beszélgettünk lefekvés előtt, hogy A héten Zalán első órája fizika.....Ennyi. Egyből egyetemi szintre vittem a fizikát álmomban.

Délután jött egy üzenet az ofőtől, hogy holnapra írjuk össze, ki kér ingyen laptopot, mert az most minden 10-es és 7-es tanulónak jár...Azon gondolkodtunk, hogy ez valami vírus vagy valamelyik okos gyerek feltörte a suli rendszerét, ahová az ofő ezt az üzenetet kapta. Mindenesetre nem nagyon vettük komolyan. Azért mindenki jelezte, aki tudta, hogy kér laptopot, nanááá. 

Ma beíratkoztunk a nyelviskolába, illetve Rékát újra beírattuk. Elég undok volt az irodavezető, éreztem rajta, hogy 10 perccel hat előtt minek zavarjuk...A messenger csoportban viszont azt írta a pénzügyes hölgy, hogy hetedikéig legkésőbb mindenki írtakozzon be,  még ki is kerestem neki ezt az üzenetet. Mire azt felelte, hogy nem találja  Rékát a listában. Türelmesen megvártuk, amíg megtalálja. Amíg írogattuk a nyomtatványokat, kibökte, hogy elsőre nem értette Rékán a csizmát, aztán rájött, hogy lovagolni megy vagy onnan jön.  Bingó. Láttam a feliratot az ajtón, tényleg ott állt, hogy 19-ig bőven van idő kipengetni a tandíjat és kitölteni a papírokat. Hát oké, nem mindenki dolgozik ebben az irodában, hogy láthatná a feliratot. Idén már Réka telefonszámát és emailcímét írtam be kontaktnak a papírokra, nem az enyémeket. Ami fontos, az úgyis a messenger csoportban zajlik, annak meg tagja vagyok. Szóval ezt is letudtuk. Legközelebb Tibi egyedül megy. Őt nem idegesítik az ilyen némberek. Alapvetően nem volt egyébként gáz, én vagyok túl érzékeny.

Kaptunk a szomszédtól fügét, most már másodszor. Én leéltem úgy cirka 45 évet, hogy nem ettem fügét, max szárítva. Fogalmam sem volt, milyen íze lehet a fura alakú gyümölcsnek. Nagyon finom, úgy eteti magát, nem is tudom, hány darabot meg tudnék belőle enni....Alkut kötöttünk, hogy viszek neki lekváros vagy nutellás kifliket, ha majd sütök. Elég gyorsan beleegyezetett a barterbe. 

Közben megy a focimeccs, Szerbia-Magyarország, 65. perc 1:2-re vezetünk. Tőlem akár le is fújhatnák, az eredmény szuper. 

Sulikezdésről kb. ennyi.....Reggelente Zalánnak szoktam uzsonnát készíteni, Réka nem kér, továbbra is bírja péksüteményekkel egész nap. Illetve most kitalálta, hogy akad mikro a suliban, ahol megmelegítheti az ebédjét és egy adag carbonarat ma elvitt. Nem bánnám, ha erre rászokna. Kiírtam egy csodaszép, menő, virágos spirálfüzetbe a 20 kedvenc receptet azok közül, amelyeket nem tudok fejből, hogy gyors (vagy legalább finom) vacsorát tudjak rittyenteni. Olyasmit, amiből esetleg másnap tud vinni Réka ebédre. Amilyen szintű a fűtés a suliban, télen sem romlik meg akár a szekrényében sem, bár hűtő is van.

A tanárokról írtam a múltkor, Zalánnál nincs változás a lényeget tekintve, a fontos tárgyakból minden a régi, föciből, bioszból új tanár van, mert  régi németes dobbantott. Fizika, kémiából megkapták K. nénit, ugyanúgy, mint Réka hetedikben. Nála nagyon fontos, hogy osztatlan figyelmet élvezzen, úgyhogy már első órán éreztette a hetedikÁval, hogy a légy zümmögését is szeretné hallgatni,amikor éppen nem beszél ő maga....

Rékáéknál még ennyi változás sincs, viszont a 8 fős németes csoport (ami várhatóan emelt németes lesz jövőre, bár fene tudja) 9 fősre bővült, miután Réka egyik régi osztálytársa leadta a kezdő oroszt és felvette a németet. Ebben a német csoportban 5-en vannak régi 8b-sek, mindenféle tagozatról a tizedik évfolyamnak, vagyis már hatan. A tanárnő megkérte az új fiút, M-et, hogy mutatkozzon be szépen a többieknek, mire volt nagy kamasz vihogás és röhögés...Azért klassz, hogy még gimiben is vannak közös óráik. 

Nem gondoltam, hogy a kéttan talál magának angol nyelvű matektanárt, de mégis sikerült, így most a tizedikes kéttannak egy olyan fiatal tanára van matekból, hogy még a diplomáját sem vette át. Földrajzból van Rékának ilyen nagyon fiatal tanára, 25 körüli, akit nagyon szeretnek és sóhajtoznak, hogy kár, nem ez a fiú az osztályfőnökük....Kellenek is a fiatalok, elég idős a tanári szerkezet. Csak lelkesek legyenek és szeressenek tanítani, akkor remekül megállják majd a helyüket és a diákok is nagyon kedvelik majd őket. 

Érdekesnek találom egyébként, hogy Réka szereti a tanárait úgy nagy átlagban. Akárkiről legyen szó, nem mond róla rosszat. Még akkor sem, ha mondjuk nem teljesen igazságosan adnak neki rossz jegyet. Kíváncsi leszek, hogy érettségi előtt is ugyanez lesz még a véleménye....

Még 3 perc....még mindig vezetünk. 

Legjárt a hosszabbítás is, miért nem fújja le ez a spanyol játékvezető??

Nagyon fontos mérkőzést nyertünk meg, legyőztük a szerbeket, úgy, hogy fordítottunk 1:0-ről 1:2-re. Méghozzá közepes játékkal. Vezetjük a csoportot, ó jeeeeee! :) 

 

Situation so far

 

Szerencsénk van, pénteken Zalánéknak nem lesz tanítás, így annyira keményen még ezen a héten nem csaptak a lecsóba. A "B" hét amúgy is barátságosabb, az "A" hét inkább gyilkos. Hogy miért nincs pénteken suli? A héten pénteken rendezik nálunk a Gulyásfesztivált és az a hagyomány,hogy a hetedikesek mennek ki főzni a suliból. Délben kapnak egy tányér gulyást (de nem azt, amit kotyvasztanak) és ebéd után haza is mehetnek, éljen a hétvége.

Matekból és németből már ismételek, átestek a tűzkeresztségen az első fizika és kémia órával (Zalán szerint a légy zümmögését is lehetett hallani, olyan szigorú K. néni...), föci elől viszont egyelőre bújkálnak, az pénteken lenne, ám így saaaajnos elmarad. Föci németül para lesz, mert minden órán szóban és írásban is felelnek, ez meg annyira nem hiányzik....

Rékáéknak - szombaton derült ki számomra, hogy összeomlott valami rendszer - nem volt órarendje vasárnap délig, az sem végleges. 3-4 nap van 8 órája, ami rettenetesen hangzik, ám szerintem befigyel lyukasóra is pár, amikor építhetik a társadalmi életüket vagy tanulhatnak....Érdekes, hogy nekik nincs A és B hét, csak sima órarend. Réka persze prüszkölt az órarend láttán, mint egy macska, de hát nem hiszem, hogy létezik jó órarend számára, amiben minden tantárgy benne van. 

Nagyon aggódtam, hogy marad-e tanár, mire megkezdődik a tanév, de végül semmilyen érdemi változás nem történt, egyedül a töri faktra kaptak új tanárt, de állítólag a legjobbat, amit a gimi nyújtani tud, úgyhogy okés. Az alap töri tanárjuk máris a szárnyai alá vettek azokat, akik emelt töri érettségit terveznek tenni, úgyhogy máris nyomja őket majd külön feladatokkal. Érkezett öt új tanár a gimibe, jelzi a helyzet keménységét, hogy még a diákok is örültek nekik....

Zalánnál a tanárhiány komolyabb, mert speciálisabb is a helyzet, németül beszélő föci szakost nem sikerült találni tavasz óta, erre nem is számítottam, így a német tanárok adják le a föci anyagot. Mivel a föci tanár alapból is egy nagy nulla, ezért nagy hiányosságot nem fognak tapasztalni. Sajnos Réka ofője igazgató lett az egyházi iskolák világában, a régi matek tanárja elment rendszergazdának és a rajz tanár is beadta a kulcsot (mármint él, de az állását feladta), úgyhogy sajnos itt megfigyelhető szinvonalromlás. Bízom benne, hogy idővel talál a suli német-föci szakos tanárt valahogy...

A másik változás, hogy kéttanon nem kötelesek másodnyelvet oktatni, így mivel angoltanár sincs, megszűnt idéntől az angol, az a kemény heti 2 óra. Picit sajnáltam, bár Réka is megvolt komolyabb angolt oktatás nélkül, most gimiben arra erősített rá és kész. Elég volt emelt németen is a németet nyomni és ez fokozottan igaz kéttanon. 

Amúgy Réka kis gimis életéről nem sokat tudok, mivel még az órarendjét sem láttam. Úgy áll össze az órarendje, hogy van összesen egy héten:

matek 3 --- irodalom 3 +1 modul --- nyelvtan 1

angol 3 --- német 3 ---töri 2 + 1 modul

fizika 3 --- kémia 2 --- biosz 2 ---- föci 1

tesi 5 --- rajz 2 --- ének 1

Humán modulos - úgyhogy azért van eggyel több töri és magyar. 

Ennyit mára, mert Dió még nem volt sétálni és már nagyon menne.

Holnap meccs lesz, úgyhogy közben lehet, jövök megint és meséltek. :) 

Sárospatakon

 A szállásunk nem volt valami különleges, de egy éjszakára a célnak teljesen megfelelt. Úgy gondoltam, hogy egy házat veszünk ki a belvárosban, amelynek egy nagy szobája van, egy hatalmas franciaággyal és ággyá alakítható kanapéval. Felújított minden, fürdőszoba, étkező, konyha, kertben nyugágyak, grill, bogrács. Ebből lényegében minden igaz volt, de a ház másik, nagyobb részében ott lakott a tulaj, így nem volt kedvünk sokat a kertben tivornyázni. Nagyon alkalmunk sem volt, olyan rövid ideig szálltunk meg itt. 

Azt tervezTEM (én.....) , hogy legkésőbb 10-11-kor indulunk itthonról, célba vesszük Regécet, ami szintén Rákóczi vár és egyben túrázunk is egyet a környéken, hogy mi is és a kutya is boldog legyen. Ebből az lett, hogy Tibi még dolgozott reggel, a gyerekek tojtak mindenre és végül - kapaszkodjatok meg - 2 órakor indultunk útnak. Délután kettőkor.  Alig voltam ideges egyébként, de mindegy, kisuvickoltam mérgemben a konyhát.  Ötre értünk Sárospatakra egyenesen, felejtős volt Regéc. Nagyon sajnáltam, hogy így pazaroljuk az értékes szabadidőt, de mindegy. Már nem volt mit tenni, megtörtént, ami megtörtént. Egyébként Regécről másodszor csúszunk le, mert annak idején Füzérről jövet sem engedtek már fel, későn értünk a pénztárhoz. 

Szóval elfoglaltuk a szállást. Kiderült, hogy a redőnyöket nem nagyon lehet felhúzni, de sebaj, úgysem volt légkondi. A főzőlap működött ugyan, az indukciós, de megfelelő edény nem volt hozzá. A gyerekeknek nem volt ágynemű, ilyen, hogy paplan és párna, úgyhogy a díszpárnákra húztunk huzatot és kaptak plédet. Nyarvogtak, hogy nem férnek el a kihúzott kanapén, pedig igazából kényelmesebb volt, mint a mi kingsize bednek hirdetett ágyunk....Két dudás egy csárdában, ugyem,n,,,,,,,... 

Engem leginkább az zavart, hogy a tulaj ott lakott a szomszédban, jött és ment is, betolta és kitolta a bringáját, elment és hazajött a vásárlásból, ráadásul volt egy vénséges vén spánielje, ami szerencsére ivartaltan volt, így Dió nem csavarodott be tőle végképp. 

Célba vettük a közeli tengerszemet, amihez gyalog is sétálhattunk volna akár, de végül autóval mentünk, mert óriási fekete felhők gyülekeztek az égen. Az egész nagyon gondosan kitáblázott és kiépített, képletesen megtapsoltam mindenkit, aki ezt kivitelezve. Egy gigavastag szivárvány alatt akartuk hagyni az autót az első parkolóban, majd végül gurultunk még 1-2 km-t, mert profi, felkészült túrázó módjára egyetlen ernyőnk volt, se esőkabát, se semmi, úgyhogy még élénken élt bennünk a Héviz környéki kastély parkjában történt  balszerencsénk a zivatarban. 

Mivel hat óra körül lehetett az idő, a gyerekek rácsodálkoztak, hogy mindenki lefelé jön a hegyről, kilátóból, hát nem véletlenül....Végül egy km séta után megtaláltuk a tengerszemet. Különösebb húúú, hááá nem volt, talán napsütésben jobban mutat. Körbesétáltuk, a lengyel turistalányok az asztaloknál ülve is frászt kaptak a szabadon futkározó kutyától, pedig a közelülbe sem ment, mindegy....Próbáltuk megtalálni a kilátót, de Réka hamarabb megtalálta rajtam az összes gombot, amit meg lehetett nyomni. Néhány sikertelen tévelygés után elindultunk lefelé az autóhoz, már eléggé sötétedett és nem szeretem sötétben az erdőt, valahogy neeeem....

Betértünk egy éttermbe, ahol elképzeltem, hogy a gyertyafényben milyen klasszat vacsorázhattunk volna, ámde tekintettel a kutyára Tibi csak leadta a rendelést és dobozokban kaptuk a kaját, otthon falatoztunk. Nekem, aki az autóban maradt a kutyával, gyros tálat rendelt az uram. Persze Tibi pankomorzsás rántottszelete volt a finomabb, mert az én gyrostálamat lelocsolták tartárral. Lehet, Sárospatak környékén tartárral eszik a gyrostálat, de nekem kimondottan hányingerem lett tőle.  Végül rájöttem, hogy ha a zöldségek káposzta részét összekeverem a tartárral az egész ehető lesz. 

Mint minden új helyen, itt is nagyon nehezen aludtam el, bár talán még mindig hamarabb ,mint a gyerekek. Előtte, este néztük azt a székforgós tehetségkutatót, de számomra olyan hiteltelenek a "mentorok", hogy komolyan, vicc az egész. M. Erika nem is tudom, mit keres ott, hacsak azt nem, hogy megsértődött, amikor nem lett Operaház vezér és hirtelen az RTL-nél találta magát. Viszont még talán pont benne van a legtöbb tehetség. Mindegy, talán a mentorok szerepének nincs is igazán jelentősége, úgyis egy team áll mindenki mögött. 

Másnap reggel megreggeliztünk - szerencsére a kenyérpirító és a vízforraló működött. Összecsomagoltunk és már pakoltunk volna az autóba, mert Sárospatakon a vár 10-kor nyitott, gondoltuk, hamar bevesszük a várat, de elkezdett szakadni az eső. De durván ám. Egy órán át ültünk a fedett verandán illetve étkezőben, mire nagyjából csitult a zivatar. Akkor Tibi elvitte a kutyát sétálni, kakkantani, hogy majd a várig elgurulva a kocsiban tudjuk hagyni az ebet. Mivel volt vagy 18 fok, gondoltuk , csak nem vágja be az ablakot egy életmentő, álzöld idióta, hogy megmentse a kutyát....

A vár fantasztikus, nekem nagyon-nagyon tetszett, mint töri mániás és el tudtam volna tölteni ott az egész napomat. Zalán folyton azzal bosszantott, hogy idegesítően lassan haladok és mindent elolvasok, de engem beszippantott a 17. század hangulata. Utunk a kávézóban végződött, ahonnan a kijáratig lehet pottyanni, itt legurítottunk Rékával egy finom kávét.  

Akkorra odakinn varázslatos napsütés várt bennünket, majdnem kisütötte a szemünket a sötét kiállítótermek után, úgyhogy villámgyorsan megszabadultam a csukámtól és rövidnadrágot húztam a sétához. Lebaktattunk a Bodroghoz, bár hamar elvesztettük a kedvünk, mert a kutyát nem lehetett csak pórázon vezetni, az meg macera és kellemetlenül magas volt a páratartalom a zivatar után.... 

Úgyhogy gondoltam ideje ebédelni, megéheztünk a pirítós-tea-szalámi reggeli után. Átgurultunk a hídon a túloldalra, lepakoltunk és betértünk egy éttermbe, ahol bíztunk benne, hogy legalább a kerthelyiségbe beengedik a kutyát. Kiderült, hogy mázlink van, mert teljesen kutyabarát volt az étterem és végtelenül kedvesek voltak a pincérek is. A kerthelyiség legbelső zugában, távol mindenkitől letelepedtünk és rendeltünk is mindenféle finomságot. Még meg sem érkezett a fő fogás, újra leszakadt az ég, dörgött és villámlott és úgy fújt a szél, mintha eljött volna a világvége. Mindenki bemenekült az étterembe, de mi inkább megvártuk, míg lecsillapodott és elállt az eső. Hamarosan ez is bekövetkezett, bár a napsütés már nem tért vissza....Amikor az autó felé ügettünk, még mindig csepergett az eső. 

Hazafelé Tokajnál és Szerencsen terveztük, hogy megállunk. Tokaj előtt fél órával kb. elkezdett nyöszörögni a kutya. Nem hisztizett vagy óbégatott, de finoman jelezte, hogy valami nem kerek. Ilyenkor általában a szükség kergeti. Úgyhogy gondoltunk egyet, Tokajt még úgysem láttuk, teszünk egy körsétát. Persze pechünk volt megint, mert Tokaj belvárosába érve elkezdett ismét zuhogni az eső. Az lett, hogy Zalán nem volt hajlandó a kislábaujját sem kidugni az autóból, Rékának pisilni kellett, a kutyának valószínűleg kakálni kellett, én meg csak arra vágytam, hogy állna el az eső. Úgy tűnik, idén nagyon kifogtuk, mert minden egyes nyaralás során jutott eső, vihar, zivatar bőven. Fonyódon, ahogy leértünk, lecsapott ránt a zivatar, ugyanez volt Hévizen is, majd kaptunk zuhárét a nyakunkba minden áldott nap. Most két napra kitettük a lábunk otthonról és csak esett és esett és zuhogtt és csepergett...

Végül Tibi elvitte az egy szem esernyővel a kutyát sétálni, mi Rékával pedig beültünk egy kávézóba, amiről hamar kiderült, hogy étterem. Mellettem lengyelek túrógombócot toltak - ennyi lengyelt egy helyen...- legtávolabbi asztalnál két pasas sem magyar volt. Isteni volt a kávé és még a csigalépcsőn lefelé a mosdót is meghódítottuk. Innen, mert még mindig esett az eső, átgurultunk Szerencsre, ahol egy villámlátogatást tettünk a helyi várnál. A gyerekek nem voltak hajlandóak ki sem szállni a kocsiból, fel voltak háborodva, hogy már megint egy várhoz érkeztünk...Jó lett volna még valami csoki témájú program, de vasárnap délután erre nem sok esélyünk volt és már a gyerekek sem voltak nyitottak semmire. Az M3-ra érve mindkettő nyitott szájjal, nyálcsorgatva aludt. Este 7re értünk haza szomorúan, hogy másnap suli...

Ja és odafelé úton Szerencsnél végiggurultunk a zenélő úton. Klassz volt nagyon!

2023/2024 tanév, üdv!

 

A nemszeretem napok általában nem szoktak jól indulni és a szeptember 1 egyértelműen ebbe a kategóriába esik. 

Nem sokkal hat után a konyhában össze is akasztottam a bajszomat az alufóliával, melyből újat bontottam és sehogy sem tudtam megkezdeni. Már elmorzsoltam káromkodási skálám egy kisebb részét, mire bele tudtam tekerni az egyik zsömlét, majd a másikat. A kávégépet be sem nyomtam, kellőképpen felbosszantott az alufólia... Frissen a fagyóból vett, kiolvadt zsömle volt a menü, ígycsiklandó sonkával, zöldsalátával, sajttal és mustáros majonézzel, ami Zalán kedvence újabban. Túl későn vettem észre, hogy az egyik szendvicsbe nem kellett volna sajtot tenni, mert Réka nem szereti, illetve passzoltam vissza a hűtőbe a vajat, amikor bevillant, hogy nem kentem meg vajjal a zsömle egyik felét sem. Sebaj, oda se neki! Viszont a sajtot ki kellett szedni a szenyából, szóval kicsomagol, sajt megesz, visszacsomagol...

Voltam olyan jófej, hogy a szobájában készülődő Rékának felvittem a kész csomagot, reggelit, hagy örüljön...ilyen egy klassz anya. Na persze.  Ha nem is egy üvöltő nőstényoroszlán bődült el, ahogy rányitottam az ajtót, hamar jött az elutasítás, hogy nem fogja megenni a zsömlét, nem kéri. Miért? Merthogy nem szereti a sonkát. Mióta? Fogalmam sincs, eléggé úgy tűnik, hogy ma óta. A hangszíne sem volt ideális, bár korának talán pont megfelelő.  Hogy lehet, hogy 2 napja a melegszendvicsben még tolta befelé a sonkát? 

 Az ablakon besütött a reggeli napfény. Azt hagyjuk, mikor pucoltam ablakot,  elrontaná az idillt. Ott állt a lányom csinosan, fehér blúzban, a sötétkék iskolai nyakkendőben, amire büszkébb, mint hogy ebbe a gimibe jár...és annyira szép volt, hogy majdnem meghatódtam. Ez még azelőtt volt, hogy nem kért a finom zsömlémből. Bevallom, a kelleténél erőteljesebben csuktam be magam mögött az ajtót, a huzat a hibás, őt kell számonkérni. 

Nem sokkal később láttam elsuhanni a konyha ajtó előtt, megakadt a szemem a Conversén, de állítása szerint átveszi majd tűsarkúját a suliban, nem fog abba rohanni a buszhoz, fő a kényelem! Okos lány, ezen megnyugodtam. Az ofő elég kényes az ünneplőjükre, mind a túl rövid szoknya, mind a nem megfelelő stílust szóvá szokta tenni. Nem mintha sokat számítana, de hát mégis. 

Pár perc múlva hallottam Rékát az emeletről lefelé rikácsolni. Nagy nehezen szót értettem vele, hogy Zalán pár napja Hervisből beszerzett pulóverét (cipzáros,kapucnis) keresi, azt szeretné felvenni. Számos örökölt blézer és csinos pulcsi sorakozik a gardróbszekrényében és lám, mit kíván a kishölgy felvenni? Az öccse pulcsiját....Ezen már szemethunytam, pár néma szemforgatással beértem, amit senki sem látott. Bíztam abban, hogy kellemesen mediterrán lesz a gimi udvara az évnyitó alkalmából és a pulcsi NEM lesz rajta Rékán....

Hét óra előtt 10 perccel, éppen fejjel lefelé pozicióban a hajamat mostam, amikor Réka bevágta maga mögött az ajtót, a bejáratit, mint mindig. Nyugtáztam, hogy távozott a suliba. Nem készült persze elsőnapasuliban fotó, de ígérte, hogy majd a gimiből küld (nem küldött). Hogy a zsömlével mi lett, nem tudom. Remélem, hogy Tibi megette, még mielőtt a majonézes mustár romlásnak indult volna. Bár élelmiszeriparunk terméke, nem házi, így hát valószínűleg stabil termék.

Zalán éppen a másik oldalára fordult hét órakor, amikor benyitottam hozzá eléggé feldúltan a fél hetes ébresztő után először. Na ő aztán nem izgatta magát az első tanítási nap alkalmából. Közös erővel azért sikerült lecsalogatni a nappaliba, ahol a szék karjáján lógott az ünneplője, mivelhogy előző este gondosan kivasaltam. Zalán is levágott egy mini összeomlást, merthogy az ünneplőnadrág túl bő és túl nagy és hogynézmárki...csak jobb vidámabb legyen a hangulat, majd eltűnt a szobája mélyen, hogy másikat keressen. Közben én - tartva az időhiánytól - bedobáltam néhány tollat a június óta árva és elhanyagolt tolltartóba, azt a táskájába, mellé egy random kisalapú füzetet, uzsonnát, innivalót és igazából ezzel Zalán készen is állt a tanévre. Csak el kellett tolnia magát a suliba, persze kellőképpen felöltözve. Szerintem világcsúcsot döntött lassú inggombolásban, valahogy mégis készen lett. Azt már nem követtem le, hogy milyen cipőt húzott és kipucolta-e -7,nyilván nem, max az apja, mert 7.40-kor muszáj elindulnom a bringával, ha 8ra be akarok esni az irodába. 

A bizonyítványokat sem hagytuk itthon, mert Rékának nem is kellett még leadnia, Zalánét pedig ki sem kértük, hála neked e-napló! 

Az irodába érve bontottam egy jéghideg ásványvizet a hűtőből, bekapcsoltam a gépemet, szétnéztem magam körül, kortyoltam párat a  vízből. Megnyugodtam. Minden rendben van, semmi pánik.  Vagy legalábbis minden rendben lesz.  

Kellemes vidám tanévet mindenkinek!

Ui: Hazafelé újabb királydinnye tüskébe futottam a bicajjal...  Meg sem lepődtem, annyi növényt fedeztem fel mostanában. Ráadásul olyan területeken, amelyeket kikerülni sem tudok. Persze hazaértem, de mire egy óra múlva mentem teregetni, már lapos volt a kerék. Szerintem feladom, jövő héttől buszozok. Defektálló szervizelés után esetleg újra nyeregbe szállok, de fene tudja. Attól is függ, Tibinek mikor lesz kedve megszerelni. 

Ezt is megéltük

 

Tegnap még csak gyanakodtam, hogy a zebránál, a kerékpáros sáv mellett (a legjobb helyen) királydinnyét látok. Ma megggyőzödtem róla. Már zöldre váltott a lámpa, amikor kiszúrtam a jellegzetes leveleket, majd közelebb hajolva a tüskés gubacsokat is. Kisebbek, mint amilyenek a fotókon tűntek, de határozottan pont ugyanolyanok voltak. Szóval valószínűleg meglett a bringám gyilkosa... Persze nőhet ilyen bárhol. 

Haza érve átnéztem az első kereket és naná, hogy ismét találtam benne egy tüskét. Hogy aztán a belső gumit is átlyukasztotta-e, az majd kiderül, legkésőbb reggel, amikorra lapos lesz, mint egy palacsinta. 

Pénteken folytatom, meló után. Szóval szerencsére reggelre nem lett lapos a kerék, viszont már paranoid lettem és mindenhol királydinnyét látok. A vasúti hídon tekerve is mindenhol azt látok a járda mellett. Ma legalább péntek van, ha defektet is kapok, hétfőig még meg lehet javítani. 

Egész sok ismerősöm posztol az atlétika vb-ről, mindenki áradozik a szervezésről, a hangulatról, hogy mindenki milyen kedves és hogy minden milyen fantaszikus. Ha nem lenne ilyen durván meleg, csodás lenne ott lenni és beleszippantani a versenyekbe, így viszont inkább a hűs szobából figyeljük majd a közvetítést késő estig.

Készülünk a sulira, készülünk, de leginkább lélekben.  Remélem, a gyerekek is. Még a héten vettem pár tollat és füzetcímkét, pedig szerintem bőven van elég. Átnéztem a tavalyi füzeteket, könyveket, vagy inkább rácsodálkoztam, hogy mi mindent tanultak tavaly.Külön dobozba rendeztem, ami már csak emlék és nem fog kellene jövőre és külön dobozba ment, ami még felböffenhet. Német, nyelvtan, stb. Aztán majd első héten kiderül, hogy mi kell igazából. Nagy meglepi már így hetedik év elején nem érhet. 

Tibivel meg mostanában hülyeségeken veszekszünk , civakodunk, összekapunk, biztos túl sok időnk van, vagy nem tudom. Olykor oltári ökörségeken. Néhány példa.

1. Megkérdezte, hogy mivel fényesítettem ki a lépcső réz csavarjait. Nekem semmilyen emlékem nem volt arról, hogy valaha kisuvickoltam volna, de tényleg, semmi. Nem is kell suvickolni, mert réz színük van. Fogalmam sincs, miről beszélt. Mire észbe kaptam, már megjegyezte, hogy gondok vannak nálam, ha erre nem emlékszem. Mondjuk ebben igaza van, az tényleg gond....

2. Legeslegtöbbet a gyerekek kütyühasználatán veszekszünk, én sokkal kevesebb hozzáférést engednék, Tibi szinte nem is korlátozná. Szerintem ez öreg hiba.

3. Említettem már, hogy Tibi olyakor horkol. Nem akkora probléma,mint először hittem, de olykor kitolja fél órával az alvásidőmet. Szerencsére, ha egyszer elalszom nem ébredek fel az ágyúdörgetésre sem, a kulcs, hogy hamarabb elaludjak, mnt az uram. Ami kemény,mert Tibi kb. a párna érintésre mély álomba zuhan. Viszont amikor horkol, kénytelen vagyok felébreszteni valamilyen szinten, mire ő megkérdezi, hogy mi a baj. Majd rendszerint egy mini párbeszéd következik - horkoltál /nem horkoltam / horkoltál /nem horkoltam. Máskor Tibi cifrázza azzal, hogy megvádol azzal, hogy ÉÉÉN horkoltam. Elvagyunk, no.

4. Ma reggel nézeteltérésünk akadt azon, hogy légkondit kapcsoljunk vagy kinyissuk az albakot. Szerintem csak fülledt levegő jött be, ha némileg hűvösebb is. Oké, lehet, hogy itt inább neki volt igaza. Nem volt türelmem kivárni, hogy hűvösebb lesz a nappaliban vagy nem. 

5. Olykor lekapcsolja a tévét, csak mert ő nem nézi. Én pedig csak a konyhába vagy a fürdőszobába szaladok ki valamiért. Ez a szokása egyébként apunak is megvolt, úgyhogy nem is ért olyan váratlanul. Engem bosszant, ha fél órával a vacsora elkészülte előtt betol egy kolbászos szendvicset. Ugrott a családi közös vacsi....Tibi állítja,hogy fog vacsorázni is, de az már nem ugyanolyan. Elég is ennyi a konfliktus elemzésből. Remélem, nem folytatódik ez a civakodási tendencia, nem megyünk egymás idegeire vénségünkre....

Szép hétvégét mindenkinek! A nyári szünet utolsó hétvégéje, sajnos, ez következik.