Füstjelek

 

Egy ideje már terveztem, hogy hozok híreket a házunk tájáról, de valami mindig keresztülhúzta  a számításaimat. Hol Zalán elkérte a laptopomat, hol kazalnyi vasalni való foglalt le, hol meg Zalán kezéből nem tudtam kiszedni a laptopot, valami mindig volt. :)) 

Egy hónapja kb., hogy anyut be kellett vinni a kórházba, mert nem lett jó a laborja és kitalálták, hogy most jön az a fázis, amikor már vért kell kapnia. Engem ez az egész eléggé megviselt, pedig nem is én vagyok a beteg..Nem is tudom ez rendesen körülírni, leírni, hogy mit éreztem, egyszerűen kiakadt a stresszmérő ingám. Mert hát semmit nem tudunk a jövőt illetően, meddig és mennyi vért kaphat egyáltalán, de nagyon kevés infót kapunk, anyukám pedig nem mer kérdezi valahogy. Vagy talán úgy gondolja, jobb, ha nem kérdez. Aznap hajnalban a szokásos kört futottuk anyuval a kórház adott osztályának ambulanciáján, reggel hétre már ott feszítettünk és vártuk, hogy mi lesz.. Anyu úgy felpakolt, mintha soha többet nem engednék ki, de még a büfében megkért, hogy vegyek két 1,5 l-es ásványvizet. A doktornőt mindenki szereti rajtam kívül. Engem bosszant, hogy minden alkalommal megkérdi, hogy anyám egyedül jött-e, amikor ott ülök mellette még a tökömön is táskákkal. hogy a bánatba feküdne be a kórházba nyolcvan évesen egyedül? Csak annyit morogtam, hogy persze, a hátadon hoztad a bőröndödet....

Itt hamar végeztünk viszonylag, bár elsőként is érkeztünk. Mehettünk a laborba, soron kívül szerencsére, hisz anyu lába már félig a kórházban volt. Én be sem préseltem magam a zsúfolt váróba a csomagokkal, megvártam, amíg anyu előtotyog a négy vérrel teli izével, ampullával vagy mi az, na én nem bírom a vért, itt majdnem el is dobtam minden cekkert, de szerencsére anyu gyorsan elcsomagolta a cuccot. 

Az osztályt már ismerjük elvileg, mert 5 éve járt már ott vizsgálaton, úgyhogy ki az épületből, be egy másikba, fel a lifttel a negyedikre. Nem találtunk oda rögtön, de végül nem tévedtünk el,  két nagyon kedves nővér fogadott bennünket, az egyik férfi volt és nagyon vicces, amivel oldotta a feszkónkat. Itt meg is nyugodtam valamennyire, hogy nem lesz gond, főleg amikor anyukám sokszoros értetlenkedésére is türelmesen reagáltak. Egy négyágyas szobában foglalta el a negyedik ágyat. Már ránézésre szomorúan láttam, hogy itt mindenki nagyjából ugyanabban szenved, de ennek ellenére vidám volt a társaság, ők voltak a "legvidámabb barakk".  Mindent kipakoltam, amit lehetett, aztán tudván, hogy az adott körülmények között jó helyen van a Mutti, elhagytam a kórházat. Ilyenkor mindig fellélegzem egyébként, nem bírom a kórházat és ebből két pozitív szülés élményem sem billentett ki.

 Tibi nem vette fel a telefont, úgyhogy busszal mentem haza. Valaki megkérdezte, tudom e, melyik járat fut a buszpályáig, de hirtelen hómező lett az agyam és csak hallottam, hogy valaki más segít....

 Kicsit aggódtam, hogy miért nem elérhető Tibi, de annyira nem volt ritka eset ez, úgyhogy hívtam még párszor amíg a busz be nem futott, aztán feladtam. Kiderült, hogy le volt némítva a telefonja a drágámnak...kínlódtunk egy sort, mire fel tudtuk oldani a tiltást, mi boomerek...

Közben itthon óriási forgatagba csöppentem, állították fel az állványt a ház köré a szigeteléshez. A földszinti néni sopánkodott, hogy a járókerete nem fér ki a kapuig a postaládához a bejárati ajtóban álló állvány miatt.  Azt felelték a csipet csapat elmés fiatal srácai, hogy a keret nélkül kifér....Na igen, csak úgy meg nem tud. 90 éves lesz decemberben. Úgyhogy szegény egy hónapja nem járt a kapuban és számomra ma derült ki, hogy a hátsó, kertbe vezető ajtón sem tud kilépni az állvány miatt, úgyhogy király. Igaz, egyébként sem igen hagyja el már a lakást, de azért az durva, hogy nem is igen tudta volna. Szerencsére sok segítője és támogatója, rokona látogatja, akik igyekeznek a kényelmét biztosítani.

Pár nap múlva kiderült, hogy anyu laborja a kórházban már nem is volt olyan nagyon rossz, mint amit húsvét előtt tapasztaltak. Elvileg nem lenne lehetséges, de neki bizonyos értékek hullámoznak és nem jönnek rá egyelőre, hogy miért.  Úgyhogy végül egy egység vért kapott, ami a várnál is jobban felnyomta azt, amit kellett. Hogy aztán meddig, azt nem tudjuk. 

Szóval aznap érkezett az állvány, de akkor már egy hete dolgoztak a házon. Azóta eltelt pont négy hét (el fog telni szerdán) és még egy hétig miénk az állvány. Úgy érzem, sosem lesz kész, de egyre haloványabban.

Rá egy hétre valahogy rosszul lettem a munkahelyemen, minden átmenet nélkül elkezdett görcsölni a gyomrom, vagy hát hol itt görcsöl, hol ott, szóval tőlem aztán vesegörcs is lehetett, mint pár éve. Ment a hasam, de hiába, a hasam csak görcsölt tovább és már hányingerem is volt, úgyhogy hívtam Tibit, hogy vigyen haza, majd lesz valami. Borzasztóan éreztem magam. Itthon aztán hánytam egy becsületeset, majd lefeküdtem és aludtam egyet. Pár óra múlva mintha elvágták volna az egészet és meg sem történt volna, viszont az erőm elszállt, így pár napot otthon töltöttem betegszabin. 

Ez is egy kabaré volt.  Másnap hívtam a rendelőt, hogy valami gyomorrontásom lehetett, szeretnék betegszabira menni. Mire mondta a pasas a vonal végén, hogy majd csörögjek vissza a dokinak, mert most bolondokháza van, vele beszéljem ezt át. Hát jó,  nem is tudtam, hogy van a dokinak férfi asszisztense, de mindegy.. 2 óra múlva, rendelés vége előtt újra tárcsáztam, amikor a megszokott kedves asszisztens vette fel és nagyon csodálkozott, hogy kivel beszéltem, mert a doki benn se volt, beteghez kihívták és én kötöttem az ebet a karóhoz, hogy egy férfivel beszéltem korábban. Mondott valami olyasmit, hogy a villanyszerelők karbantartottak, de nem is akartam arra gondolni, hogy egy villanyszerelő szélhámos áldoktorral egyeztettem hasmenés ügyében. Szóval töltöttem itthon pár napot pihenésképpen, amikor tényleg nem csináltam semmit, csak nyomtam a kanapét és filmeket néztem. Pl. a Piszkos 12-t és a Kelly hőseit, ami  - főleg az utóbbi - nagyon tetszett. 

Húsvét után vagy húsvét előtt, egyre megy, de meglett a 10 kg fogyásilag, aminek nagyon örültem. Igaz, az utóbbi időben lassult a fogyás üteme, inkább csak fél kg per hét, vagy annyi sem, volt már hogy 20dkg-ot híztam is, de mindegy, mert alapvetőn mást eszem és máshogy eszem. Úgy néz ki, hogy reggelire már nem eszem szénhidrátot (ch) mert rájöttem, hogy ha betolok egy jóképű szendvicset, 9-10 órára kopog a szemem. Azt pedig nem szeretem. Úgyhogy általában körözöttet, túrókrémet szoktam enni mindenféle zöldségekkel.  Lehet kapni túrótálat, amiben 3 fajta körözött is van, az nekem elég 3-4 reggelire is és tényleg nagyon finom. 10 óra körül iszom egy csokis vagy vaníliás tejes shake-t, majd fél egy körül ebéd. Általában husi, saláta, tojás, de semmi ch vagy csak kevés basmati rizs.  Ezután jön a desszertem, ami a tejeskávém, amit nagyon szeretek. 3 körül jöhet egy alma vagy valami gyümölcs, esetleg egy kefír. Itthon uzsonna, ha ügyes vagyok, kenyér , ch nélkül, ha nem, akkor  egy szelet cipótól nem dől össze a világ. Vacsora nincs vagy csak egy újabb shake, ami ennyi kaja bevitel mellett nagyon finom.  Persze bűnök vannak. Egy falat csoki, egy túrórudi, egy kis meggyes rétes, de ésszel, jóval kevesebb, mint korábban. Cukros üdítőt vagy bármi cukrosan pedig nem is eszem. A teljes kiőrlésű pékárukat módjával fogyasztom, nagyon nem vagyok a megszállottja, amúgy is alig eszem kenyeret vagy péksütit. Az Aldis speciel finom, de ha lehet, akkor kovászos, adalékmentes cipót szoktam rendelni, azt esszük, amíg van ( az egyiket le szoktam fagyasztani, így nagyjából 4 napig a két cipó kitart nekünk.).

Folytkov később, már fél 11 lesz.... 

Húsvét 2023

 

Az idei húsvétra sok minden árnyékot vetett, csak az első volt az időjárás. Csütörtökön nálunk is sűrű pelyhekben hullott a hó. Hát nem ezt akarom látni áprilisban, az biztos. Ezzel együtt minden sárgabaracktermésre keresztet is vethettünk....Szerencsére a cseresznye és a meggy otthon anyunál megúszta. Barack idén harmadik éve zsinórban sztrájkol. Bár, szegény, nem ő tehet róla, igazán. 

Ennél nagyobb bánatot okozott anyu "behívója" a kórházba húsvétot követő szerdán, ami miatt feszült volt az egész család. Anyu biztosan, de én is eléggé bemajréztam. Ráadásul a majrésan könnyebben felhúzom magam, bár próbáltam elengedni, amit csak lehetett. Anyukám pl. nagyon csodálkozott, hogy miért nem sütöttem bejglit, szerinte húsvétra sokan sütnek....Mindezt azután, hogy csak a kedvéért sütöttem a buktát, volt még almáspite, répatorta, sajtos rúd és kakaóscsiga is. Hétfőn sütöttem egy további boci sütit is, az a kakaóstésztás túrós finomság. Én szeretek sütni-főzni, de azzal sincs gondom, hogy bemegyek a cukrászdába, rendelek 1 kg pogácsát és 10 isteni habos szolnoki islert és megspórolok sok-sok óra sütésfőzést.  

Kellemetlen tényezője még a húsvétnak a kötelező rokonlátogatás, olyan is, amihez nincs kedve az embernek. Tibi elvileg egyedül ment volna locsolkodni, ámde inkább ment az egész család, nehogy már csak a fiúk kínlódjanak. A locsolkodás nálunk nem divat, de a szűk családon belül azért még sor kerül még rá, hol vízzel, hol kölnivel, lehetőleg orgona vagy jázmin illattal....Számomra szép emlékeket idéz, amikor húsvét hétfőn estére mindenféle pacsulitól bűzlik a fejem. Van abban valami klassz retró. 

Tesómékkal és anyuval a vasárnapi napot töltöttük volna, ámde tesóm vasárnap reggelre lebetegedett, láza volt és kapott antibiotikumot is, úgyhogy lefújtuk a családi murit. Mi azért kilátogattunk anyuhoz, kentem a sonkás szendvicseket, elrejtettem 18-18 db csokit a kertben a gyerekek örömére (Diónak minden baja volt, mert a tojáskeresés idejére kizártuk a kertből) és örültünk, hogy legalább délután nem esett az eső és elviselhető volt a hőmérséklet. 

Hétfőn kacsaebédre voltunk hivatalosak Tibi tesójáékhoz és bár már integetett felénk a másnapi munkanap réme, azért klassz volt a húsvét hétfő, a kacsa isteni volt és bár a diétát próbáltam tartani, itt lecsúszott jópár csokitojás és nyussz is.....jajjj....

Azóta véget ért a tavaszi szünet is, szerdán irányba vették az iskolát a gyerekek....Rékáék csütörtökön és pénteken is kompetenciát írtak és mostanában sokat nosztalgiáznak, milyen volt tavaly ilyenkor, mikor lassan szállingózni kezdett az infó a továbbtanulásról.  Régen volt, mintha évekkel ezelőtt történt volna az egész felvételi hercehurca. 

Zalánék készülnek a suli gálára, ami hosszú évek után - 3-4  - újra megrendezésre kerül és minden osztály valamilyen műsort ad. Örökké tart kb., mert 16 osztály van, huszonakárhány műsorszám és másnap péntek, vagyis tanítás...szóval leszívesebben el sem mennénk, de közben kíváncsi vagyok az osztályra és egyébként a többi gyerkőcre is. Innestől fogva pikkpakk nyári szünet lesz, csak még addig írnak ezer témazárót és felmérőt. Aztán a tavasz is csak nem marad el idén, reméljük.....napsütés, kirándulás, túrázás, kilátók, várak és erdők....

Idei kelttészta - szilvalekváros, de főleg nutellás csomagok (bukta)

Tojáskeresés nem maradt el, bár már nagyon öregek hozzá a gyerekek. Ennek ellenére két perc alatt összevesztek, mert Réka sokkal szerencsésebb volt a tojáskeresésben....

Csokiiiiii

Nagycsütörtök

 Steve Balsamo eme zseniális produkcióját már megosztottam itt a blogban máskor is, de olyan letaglózó élmény, hogy húsvétkor minden évben előkerül. Többször nem is nagyon, mert olyan ereje van, hogy utána napokig ki sem megy a fejemben, teljesen maga alá gyűr, ahogy énekel. Angolosoknak különösen ajánlott, kötelező. Ha Jézus Krisztus Szupersztár, akkor nekem ő felülmúlhatatlan. Több ezer jelentkezőből választották ki a szerepre annak idején a musical londoni verziójába és állítólag még A. L. Webber is megkönnyezte, ahogy énekel. Hát egyáltalán nem csoda.... Bár maga a dal is olyan, mintha valami felsőbb hatalom vagy erő komponálta volna.

A mai volt az utolsó munkanap, de már elég csöndes volt. A németek közül pl. mindenkitől out of office üzenet pattant vissza, már egészen kétségbeestem, de végül az egyik kontakt a sok közül csak a helyén volt és megoldotta problémát. 

Futólag kipillantottam az ablakon egyszer csak és mit láttam? Hogy szakad odakinn a hó. Nem is akartam elhinni, megdörzsöltem volna a szemeimet hitetlenkedve legszívesebben. Aztán nem sokkal később, amikor újra kipillantottam, akkor óriási pelyhekben hullott, nem is kellett erőlködni. Hát ennyit a barackról, ami éppen virágzik, a meggyről nem is beszélve.

Egyébként nem nagyon történt semmi különös.  szombaton és vasárnap sütöm majd a sütiket a tervek szerint. Speciális kaja nálunk a sonkán kívül nem szokott lenni, úgyhogy most is csak tervezem, hogy lesz rántott husi, muszaka, brassói és talán carbonara is elkövetkezendő napokban. Vasárnap és hétfőn járjuk a rokonokat és remélhetőlen nem fogom magam többszörösen halálra zabálni....Különösebb nagytakarítást nem csapunk most már, múlt héten megvolt, ami megvolt, igyekszem a süteményekre koncentrálni. Ilyenkor már nagyon süthetnékem van, ontanám a sütiket, amíg olyan fáradt nem leszek, hogy pokolba kívánom az egészet, de most csak két nap "termelek", akkor sem bonyolult alkotásokat, szóval remélem, jó lesz. Ja és nagyon nem is ehetek majd belőle...Hogy aztán meg sikerül-e állni, azt még nem tudom. 

Délután megkóstoltam néhány csokitojást, nyammmm....

Hétforduló

 

Ha van a hétfordulóm, vagyis a heti "mázsálás" napja. Örömmel láttam, hogy már -9kg apadt le rólam. Az a durva, hogy még most is kövér vagyok, pedig 9 kg azért elég sok szerintem, leadni mindenképpen nehéz volt. Pont 11 hétbe telt.   Igazából minden nap mérem a súlyom, de nagy következtetést nem vonok le belőle, ugyanakkor ez féken tart, nehogy letérjek a kijelölt ösvényről. A statisztika azt mutatja, hogy heti 1 kg -nál többet már nem fogyok, februárra még ez volt a helyzet. Márciusban volt két hét, amikor 80 dkg ment le rólam egy héten, másik kettő amikor csak 20 dkg.  Ezzel is elégedett vagyok, még talán soknak is mondható. Még áprilist és májusban fegyelmezett leszek, legalábbis ez a terv, aztán jön a nyár...

Réka után mára Zalán is kidőlt, vagyis hű maradt a hagyományokhoz, nem vitte végig a sulit a szünetig. Azért készültünk a természet és az irodalom dolgozatra is, bár neki egyáltalán nem volt hozzá kedve. Viszont nem szeretnék a szünetben tanulni, tényleg kell egy kis pihi, úgyhogy valamicskét gyűrtük az anyagot. A fejem tudtam volna a falba verni a kéttan miatt, de mindegy, késő bánat, eb gondolat (zur Seite stehenden Beinéja van a gyíknak, azt tudtátok?)

Jelen helyzet szerint semmi kedvem a húsvéthoz, egyáltalán semmi.....

Még mindig nem néztem át, mi van készleten sütialapanyagból és egyáltalán, húsvéti alapanyagból. Összeállítottam a bevásárlólistát, ami ma éjfélig módosíthatok, szóval ajánlatos lenne bekényszeríteni magam a kamrába és számot vetni, hogy van-e elég liszt, porcukor és ilyesmi. 

Rettenetes ez a szeles, hideg idő is, hogy én áprilisban sapkában menjek dolgozni és a kerékpárom nélkül, azért az példátlan, no. Hétvégére bízom benne, hogy megalább a hőmérséklet barátibb lesz. 

Hétfős hétfő

 

Reggel fél órámba telt, mire észhez tértem a munkahelyemen az asztalom mögött...Csak pislogtam az első percekben, hogy hol vagyok és ki vagyok. Tibi kivitt, mert arrefelé volt reggel dolga és útba estem volna neki. Zalánt 7:58-kor löktük be a suli méretes ajtaján, így én természetesen elkéstem. Viszont még tartott a hét órás megbeszélés, amire nekem nem kell járnom a covid óta, szóval gyorsan elbújtam a monitorom mögött, mint aki nem is létezik. 

Fél óra múlva kávé nélkül is felment volna vérnyomásom, amikor kiderült, hogy ma töri doga Nagy Lajosból és Zsigmondból (az én szememben potyaötös), Zalán viszont egész hétvégén nem vette elő a töri cuccát és állítása szerint szó sem volt dolgozatról. Nahiszen. Az ofő még emialt is küldött, amit szintén csak ma reggel láttam (láthattam volna tegnap délután is, ha eléggé legörgetek a hosszú emailjében, de ezt nem tettem. Ezt fedje jótékony homály.) Úgy voltam vele, én kis optimista, hogy a töri a hatodik óra, addig meg az én élelmes kisfiam megtanulja ezt a két viszonylag rövid leckét. Remek elméletem gyorsan összeomlott, amikor kiderült, hogy a német és töri órát felcserélték, így rögtön első órában megtörtént a dolgozat. Biztos nagyon jól sikerült...

Holnap nyelvtan - melléknévi igenévek, földrajzi nevek helyesírása - szerdán, a szünet előtti utolsó napon természetism és irodalom dolgozat. Ám legalább a tavaszi szünet úgy fog eltelni, hogy elő nem vesszük a könyveket. Illetve Réka lehetséges, hogy elő fogja, mi maximum majd húsvét után kedden. 

Sajnos rossz hírt is kaptam ma, nagyon szomorút és fájót, anyunál az újabb lépés a transzfúzió. Amiről ugyan említésre került a legelején is, de mindig úgy került szóba, hogy amíg transzfúzióra nincs szükség, addig oké...hát most húsvétot követően ennek is eljön az ideje.....Este megnéztem, hogy mi is pontosan az a transzfúzió, de gondolom, majd a kórházban úgyis kiderül. Egyelőre semmit nem tudni, hogy hányszor kaphat és milyen sűrűn. Egyáltalán, ez mennyire már az alagút vége, ahol az alagút vége nem a napos oldal....Hiába nem volt váratlan, azért lelombozott rendesen....Érdekes, hogy mennyire nem egy malomban őröltünk Tibivel este, ahogy beszámoltam neki a helyzetről - ő a logisztikai oldalát elemezte, ami egyébként olyasmi, amiről egyeztetni kell...én meg azon kezdek pánikolni, hogy lassan-lassan, de egyre biztosabban elveszítem az anyukámat...

Réka ma nem jutott el orvoshoz, hogy megvizsgálja, mert Tibi 11-ig nem tudtam elérni, fél 12-kor hívott vissza, akkor meg már úgy gondolták, hogy elkéstek mindennel, majd holnap. Holnap továbbképzésen lesz a doki, szóval szerdán 17 órára kaptunk végül időpontot. Addigra majd csak meggyógyul. 

Mi volt még ma? A kedvenc finn kontaktom ma visszatért a cége fedélzetére hosszú idő után, aminek nagyon örültem. Több, mint két hónapig távol volt. Azt nem mertem megkérdezni, hogy  eltörte-e a lábát vagy a hideg finn telet valami melegebb égtájon töltötte-e....Félek, hogy nem az utóbbi. Kellemes változatosság, hogy az out of office üzenetek helyett (az exportos főnöktől) most érdemi válaszokat kapok a kis csipp-csupp kérdéseimre. Az a kb. 15 kamion áru, ami egy évben legördül ebből a finn fűrészüzemből csepp a tengerben ahhoz képest, amikor egész tengerjáró hajókat töltenek fel faanyagokkal és irány Japán vagy Ausztrália....Csak annyit írtam neki, hogy "welcome back", mert ezek a finnek ritkán lesznek cimbik, de visszaírta rögtön, hogy "thanks" és egy smájli....A legjobb a viszonyom most egy lengyel kolleginával, kivéve, hogy állandóan "my dear"-nek szólít, amitől a hideg kiráz. Ettől eltekintve és hogy mostanában nem tervezünk tőlük semmit venni, tök jól el lehet vele beszélgetni. Múltkor megünnepeltük a lengyel-magyar barátság napját is. 

Még a holnapi napot megnyomjuk Zalánnal a nyavalyás erdő mező állataival és növényeivel illetve a Toldival, aztán jöhet egy kis pihenő. Vagy hát nem annyira pihenő, de legalább tanulni azt nem fogunk egy szűk héten át...