Ez is múlt heti....

 

Tegnap akartam írni egy bejegyzést, mert elég régen nem pötyögtem, de csak meredtem az üres „levélpapírra”, majd lehajtottam a laptop tetejét….Na hát most sem nagyon tudok miről írni, tessék…

Híreink dióhéjban

Az elveszett pénztárcáról

A héten (szóval a múlt héten) Réka elhagyta a pénztárcáját és benne a diákigazolványát. A technika modern vívmányának köszönhetően hamarabb tudtam erről, mint ő. Van egy helyi "Elveszett/megtaláltam" csoport a facebookon, ahonnan kora reggel, munkakezdéskor Réka cuki-muki arca nézett rám vissza. Nem tudom, mondtam-e de pofátlanság, hogy van, aki még az igazolvány képeken is jól néz ki….Szóval a pénztárcát a Coop-ban hagyta a szentem reggeli beszerzést követően, gondolom, pénztártól való távozás után, valaki pedig leadta a boltban. Réka szerint hiányzik belőle 1-2 ezer Ft, amit egyébként kétlek, de mindegy. Én nagyon örültem, hogy meglett a tárca, mert most kapta a névnapjára novemberben, még nem volt ideje elnyűni. A poén, hogy amikor riadóztattam Tibi, hogy menni kellene a pénztárcáért, nem sokkal később visszahívott, hogy izé, miért adnák oda neki a tárcát a boltban, lehet, hogy csak Réka hozhatja el...Hogy igazolja, hogy ő a fater? Istenem....Ez eszembe sem jutott, elvégre apaként csak tudja a saját lánya nevét, születési dátumát, melyik gimibe jár és hasonló apróságokat. Végül nem is volt gond, néhány keresztkérdés után birtokba vehette a pénztárcát.

Réka Mékáp

Múltkor láttam egy osztályfotót valamelyik facebook oldalon, ahol elég vad arcok alkották a bandát. Volt kék hajú lány, másiknak a összesen négy színt számoltam meg a fején, a harmadik hollófekete fürtökkel büszkélkedhetett, amelyeket aligha az anyatermészettől kapott....Gondoltam is, hogy Réka még szolid, mert még a hajszínezőt sem próbálta ki. Legalábbis nem tűnt fel.

Na egészen más a helyzet a sminkkel. Rékámnak rögtön két sminkszettje van, egy itthon, a szobájában, egy másik pedig az iskolai szekrényében. Nem emlékszem, hogy eszembe jutott volna sminkelni egyetlen álmos ködös vagy éppen napfényes gimis napomon sem, de nyilván, az idők változnak. Ezer éve voltam gimis, még az őskorban. Akkoriban kinevettük, aki pingálta magát és átesett a ló túloldalára. Rékácska viszonylag szolid. Még. Azt nem mertem megkérdezni, valahogy nem jött ki szóra, okoskodni meg nem akartam, hogy ugye alapozót nem ken a szinte hibátlan bőrére…..azon is megütköztem, hogy szájfény és arcpírt vagy mit viszont igen. Már szemem sem rebben, ha nem találok a cuccaim közül valamit. Most azt ki sem fejtem, hogy legalább 10 szájfénye van, amit állítása szerint rendszeresen használ is….Eszem megáll.

Diópofa

Dió pofáján találtam a múltkor egy ősz szőrszálat. Majdnem azt írtam, hogy hajszálat. Kigúvadt a szemem és pánikrohamom lett egyből, ez a tündéri kutya nem öregedhet meg, még csak öt éves….Már öt éves! Bízom benne, hogy még nagyon sok boldog évünk lesz együtt.

Csak hogy a legutóbbi cukiságát elmeséljem, minap leültem a kanapéra búbánatosan, pont valami rossz hírt kaptam, nem volt jó kedvem. Ez a kutya szó szerint megölelt. Az egyik lábát a vállamra tette, a fejét pedig a másikra…szóval egy fantasztikus kutya. Tibi ilyenkor mindig elmormogja a foga alatt, hogy nem is fantasztikus, mert neki minden vizslája ugyanilyen volt eddig. Mindegy, nekem az első vizslám és örök szerelmem, így meglehet, hogy totálisan elfogult vagyok vele. Tényleg annyira nagyon jó, hogy van nekünk, mennyire családtag nálunk. Persze ezt már leírtam százszor, de el is mondom szinte minden nap vagy legalábbis gondolok arra, hogy dejódejódejóóóó, hogy Dió a miénk lehet.... A

A másik aranyos szokása, hogy reggelente, amikor már van rajtam egy miniatűr parfümfelhő, neki is dukál belőle, úgy gondolja. Pedig pasi. Először megközelít, szimatol, majd minden áron belém akarja törölni magát, hemperegne, felvenné az illatok. Nem csoda, hogy rendszeresen találok a ruhámon néhány mm-es, vörös szőrszálat. Én nem bánom, azt is szeretem, majdnem mindent, ami vele jár....

Közben azóta 17-én betöltötte az ötödik életévét az eb, melyre – évek óta terveztem – sütöttem neki egy egész grillcsirkét. Leszedtük a húst és minden ehetőt a csontokról és két részletben befalta az egészet. Magunknak is sütöttem egyet, olyan isteni finom lett. Citromot félbevágva és hagymát tettem a csirke „gyomrába” és alaposan besóztam, vajjal megkenegettem, később locsolgattam a sütőben. Dió másnap a szokatlan kajához méltón rettenetes pukigomolyagokat eregetett…valószínűleg sok volt neki a csirke ezek szerint. Maradjunk csak a kutyakajánál…..

Anyu hírek

Ami nem annyira jó hír, hogy anyukám nincs túl jól és ilyenfolytán a kedve sem igazán virágos. Abszolút érthető. Semmi nem oké és semmit sem tudok jól csinálni olykor. Nem szoktam felvenni, legalábbis igyekszem. Maximum rosszul esik, lógatom az orrom emiatt pár percig vagy napig... Pl. ha viszek neki süteményt és azt mondja, vigyem haza, mert ezeket ő nem szereti. A torta maradhat. Vagy hogy mondjam le az előfizetést az újságra, amit tőlem kapott, mert unja és idegesíti. Minek veszek neki könyvet, ezeket ő mind tudja, nem érdekli. Apróságok igazából, csak sűrű egymásutánban. El is töprengtem, hogy milyen jó nekem, itt van a két csodás kamaszom, hol az egyik, hol a másik lep meg valami kamaszos bájjal, közben pedig megöregedtek a nagyszülők, mint a három, amelyik még él. Mindhárman nyolcvanon felüliek, illetve anyu a hétvégén tölti be a nyolcvanat és már nem lesznek fiatalabbak. Nehéz tudomásul venni, hogy lassan vagy nem is olyan lassan olyan korba érnek, hogy egyre többet kell majd róluk gondoskodnunk. Mostanában máris sokat vadászik az egész család hiánycikk gyógyszerekre, amit végül hol Abonyban, hol Cegléden , hol Pesten tudunk végül beszerezni. Gondolkodunk, hogyan lehetne ebédet juttatni nekik, hogy ne kelljen főzni minden nap. Honnan rendelhetnénk, hogy az nekik is megfeleljen. Nagy szerencse, hogy ők még itt vannak nekünk, de egyre többet gondolok arra, hogy mi lesz , ha.... Ha anyukám már nem tudja ellátni magát, ha leesik a lábáról, ha nem lesz képes főzni magára egyáltalán (lassan eljutunk ide hamarosan) stb stb. Nehéz kérdések ezek és még mindegyikre nem is tudom a választ.

Chicago az utcában

Múlt héten traumán is estünk túl. Durva volt. A mi utcánk egy csöndes zsákutca ennek minden előnyével és hátrányával. Szinte már minden ház fel van újítva vagy folyamatban van a felújítás, tehát olyan takaros is. Kertek, kutyák, macskák, bácsikák és nénikék szép számmal, vastagon el van öregedve az utca. Az alattunk lakó néni a házban 90 lesz decemberben. A szomszéd házban a bácsi még idősebb. Szembe, igaz, költözik egy fiatal pár M. néni helyére, aki a kb. egy éve meghalt. Na szóval klassz hely, sokáig vágytunk ide. Aztán elköltözött a Ford-os fiú a citromsárga pólóban, akit minden reggel az autója mellett telefonálva köszöntöttem – mármint ő állt a kocsija mellett. Kiderült, hogy csak albérlő. Ki költözött helyére? Egy házaspár egy alsós korú kislánnyal. Mindhárman erős túlsúllyal és annál hangosabb természettel, már ami a pasast illette. Csütörtök este velőtrázó ordításre figyeltünk fel, már éppen lefeküdtünk volna. Valahogy hallotta az ember a hangszínből, hogy ez nem vicc. Valaki az életéért rimánkodott. Vizes lett a tenyerem, remegett a kezem, hívni akartam a rendőrséget, de már több szomszéd kihívta időközben. Rettenetes volt hallgatni, mire kiértek a rendőrök csőre töltött stukkerrel, hogy a pasas majdnem agyonverte a nőt drogos befolyásoltság alatt, mert démonok szállták meg a csajt szerinte. Azt gondoltam, hogy nem ártana , ha a hangos népek elköltöznének, de nem úgy gondoltam, hogy az egyik a kórházba, a másik vissza börtönbe, a lányuk pedig rokonokhoz átmenetileg.

Farsang

A gimiben már nincs farsang, bár szerintem rájuk férne egy kis móka, de mivel kiütést kapok a puszta szótól is, így persze nagy hiányérzetem nincs. A felsős farsang most volt múlt pénteken, amire Zalán ugyan nem ment, mert beteg volt, fájt a hasa, émelygett, feküdt, mint egy darab fa....Réka viszont igen, mert segítségnek vissza szokták hívni a volt nyolcadikosokat és ez beszámít a kötelező társadalmi munkába, abba a bizonyos 50 órába. Réka feltett szándéka, hogy azt majd jól egy lovardában fogja eltölteni, de egyelőre erről semmi infót nem kaptunk, nyárig rá is ér. Rékáék segédkeztek a büfében, ruhatárban, de szerintem leginkább trécseltek a volt cimbikkel és nosztalgiával szelfiztek a régi osztályteremben. Milyen boldog volt, hogy végre elballaghatott, aztán tessék, most amikor csak lehetősége van, vissza-vissza kukucskál. Amúgy rosszul sült el az egész esemény számomra, mert Rékám az egyik ablakpárkányon Zalán kósza, elhajított német dogájába futott bele, és ha már belefutott, rögtön át is küldte nekem. Fel kellett mosni a jegy láttán, eléggé leforrázódtam pénteken délután 4 óra magasságában....Később Zalánt kérdőre vontam, mi ez a váratlan jegy és azzal védekezett, hogy hiányzás után rögtön az első órán az orra alá dugták a tesztet, azt sem tudta, hogy írnak és miből és hát így esett a nagy eset, hogy kettes lett...Egyem a kis ártatlan szívét.

Buszon

Pár hete reggel Réka negyed nyolc után valamikor hívta Tibit, hogy izé, baj van, rossz buszra szállt, nem lehetne, hogy eljuttatja a gimibe? Kérdésünkre, hogy merre van, azt felelte, hogy a vasútállomásra vitte ki a 34-es, ő pedig a 3-on kellett volna, hogy feszítsen. Felcsattantam, hogy hogy lehet rossz buszra szállni??? Elvégre egy baromi nagy szám van a busz homlokán, csak azt kell tudni leolvasni. Szumma szummárom Réka bonyolult úton bár, de eljutott a gimibe, azaz nem oda, hanem a tesi órája helyszínére, ami a volt főiskola tornaterme. Először azonban el kellett robogni vele a gimibe, hogy a tesi cuccát elhozza, szóval nem volt egyszerű. Na egy hét sem telt el, amikor felszállok a 11-es buszra, mint mindig a melóba menet, ámde jaj, az nem kanyarodik fel a vasúti hídra, mint mindig, hanem megy tovább egyenesen a Marcipán cukrászda felé. Egyből kapcsoltam, hogy hinnye, ez nem a 11-es, de nem is a 10-es, hanem a 3-as, Réka kedvenc járata. Villámgyorsan leszálltam és rongyolok vissza a buszmegállóba, hogy elkapjam, azt ami a saját buszomnak számít, ámde ó jaj, időközben az nem elhúzott az orrom előtt?? Innestől fogva azonban nincs több busz egy fél órán, órán belül, szóval fuldokolva a röhögéstől hívtam Tibit, hogy képzelje mi történt, én is rossz buszra szálltam, nem tudna kifuvarozni a melóba? Alig tudtam elmondani neki, hogy mi történt, még a könnyeim is potyogtak. Hát van ez így, Isten se ver bottal.....

Tetszik

Hozzászólás

Egyhangú hétvége

 Erről a hétvégéről sok jót nem lehet elmondani, gyakorlatilag végigtanultuk....Nagyon-nagyon nem volt hozzá kedvem, mert tudtam, hogy semmi másra nem lesz idő és nem szeretem az ilyen hétvégéket. Az ilyenek után pihentetőnek tűnik a hétfő és észrevétlen a hétvége....

Ennek ellenére a péntek délután és este mindig jó hangulatban telik, mert gyakorlatilag az az egyetlen hétköznap este, amikor nem kell a leckével foglalkozni. Tibi estig dolgozott, szóval annyira kirobbantó pénteken sem volt a hangulatunk. Ahogy szoktam, pénteken rendbe tettem a konyhát, ami esetleg picit elszaladt az elmúlt két napban, majd mexikói taco-t készítettem vacsira, mert az gyors és egyszerű. Rájöttem egyébként, amire eddig nem, hogy a mexikói chilis bab zacskós por titka a római köményben áll és bukik. Ez az egyetlen por, amit használok, minden mást megfőzök maggi és knorr nélkül, viszont ezt nem tudom reprodukálni. Vagy hát szerintem eddig, mert kellő mennyiségű római kömény elvileg megoldja a "porhiányt"is. 

Szóval taco készült, találtam a hűtőben avokádót, amit még Réka vett pár hete szerintem. Elvileg avokádós piritóst szeretett volna enni, de rájött, hogy ha csak rászeleteli a kenyérre, az neki annyira nem jön be....Így lett viszont guakamole is a taco-hoz, ami nagyon-nagyon finom lett. Eszembe is jutott egy cseh barátnőm a régmúltból, aki mesélte, hogy pár hónapot élt Mexikóban és folyton betegre ette magát taco-val.....Egy kis törékeny, vékony szőke lány és a sok-sok taco, még a gondolat is vicces volt. 

A szombat reggel sem kezdődött jobban, mert eszembe jutott, hogy hazahozták a gyerekek a félévi értesítőt.....és hát nem tudom eldönteni, hogy melyik szomorított el jobban, a Zaláné vagy a Rékáé. Rékáé nem tragédia, de nála magasabb is a mérce. Szóval ha nagyon hangulatba jövök, azon is tudtam volna bőgni egy sort. Mindegy, gyorsan aláírtam és látni sem bírtam. Remélem, az év végére szebbek lesznek a jegyek...Zaláné láttán meg rögtön az jutott eszembe, hogy fussunk a német kéttanról, de fürgén ám, fussunk, amíg még nincs fizika, kémia, mert a tempó már így is szinte elviselhetetlen, a jegyek meg csak rosszabbak. Sima általánosban szeretném látni, ahol a vitt pontok várhatóan némileg magasabbak lehetnek, bár nyilván nem sokkal...Viszont Zalán nem akar menni és úgy érzem, hogy Tibi sem igazán, én meg csak feleslegesnek érzem a szenvedést és ezt a rengeteg tanulást....

Szombaton 6 körül abbahagytuk a tanulást végre, kb. ebéd után kezdtük....Hosszú idő után elmentünk a "rétre", ahol az üzletközpont van. Furán sötét volt a parkolóban, aztán rájöttünk, hogy az áruházak homlokzatán nem vagy csak hiányosan ég a kivilágítás. Hogy véletlenül vagy spórolásból a villanyszámlán, nem tudom, de szokatlan volt. Volt egy olyat ötlete a város vezetésének, hogy 9 után kikapcsolja a közvilágítást, de szerencsére ezt hamar elvetették....nem annyira jó ötlet szerintem....

Megvettük, amit akartunk, majd este meglátogattuk anyósomat, elláttuk a sok cicát és Lizi kutyát kajával. A gyerekek már nem jönnek velünk a nagyszülőkhöz, csak szülői nyomásra - most ilyen nem volt - ami elszomorító valahol. Nem keresik a nagyszülők társaságát, sem anyuét, sem anyósomékét, sőt Zalán kifejezetten tart a nagyapjától, apósomtól. Nem egyszerű ember, a maga kis világában él, de rosszat nem akar. Már sokat gondolkodtam, hogy miért nem kötődnek a nagyszülőkhöz a gyerekek, de sokra nem jutottam. Talán, ha több időt töltenek el a mama, papa szárnyai alatt, más lenne a helyzet. Mivel anyu hamarosan nyolcvan éves, de anyósomék is nyolcvan éven felüliek, érdemes lenne a társaságukat keresni, amig lehet, de persze ezt a kamaszoknak hiába mondja az ember, hol értik, hol nem annyira.

Szombaton csirkepaprikást készítettem nokedlivel, ez az egyik kedvenc kajám...egyszerűen eteti magát, csak lapátolja az ember a kis tészta labdacsokat az isteni szószba megforgatva, hozzá a finom házi pipi....hát még uborkasaláta nélkül is megnyaltam utána a 10 ujjam...

Vasárnap reggel lángossal indítottuk, amiből a Kálci féle most nagyon menő nálunk. Összeállítom a tésztát, nem kell felfuttatni az élesztőt, dagasztom egy darabig, de csak amíg kedvem van. Fél órát szokott kelni a sütőben, letakarva, 30-40 fokon. Aztán nagyon olajos kézzel egy-egy lángosnyi tésztát kiszedek a tálból és azt a szintén olajos pulton / vágódeszkán (én a pulton szoktam simán) vékonyra lapítom. Így lesz pont olyan vagy még jobb is, mint a "strandos lángos". Zalán készítette hozzá a fokhagymás tejfölt, reszeltem a sajtot és remek reggeli vagy inkább nagyon korai ebéd lett belőle. Főztem ezzel párhuzamosan egy jó kis húslevest és mást ma nem is alkottam. Zalán, amíg a konyhában tettem-vettem, beáztatta a csípős paprikát a levesébe, ami aztán szemkönnyeztetően, brutálisan erős lett.... végül nem is tudta megenni, szedni kellett rá egy kis hígítást...Persze ő tagadta, dehogy is csípős...neeem.

Jövő heti menüm még nincsen, az a durva, hogy hihetetlen összegeket költünk kajára, de valahogy mégsincs tömve a hűtő....Bár a fagyasztó az igen. Valami ilyesmi lehetne:

lencsefőzelék, fasirtgolyók

lasagne

curry rizzsel

sült tarja, burgonyapüré, zöldsaláta 

pásztortarhonya

rakott krumpli

mákos tészta - nem tudom megszabadulni a máktól. Ettem egy isteni kuglófot, amelyben egész szemekben figyelt a mák, nem volt megdarálva, de sajnos receptet nem küldtek hozzá. 

Rékának ebédre rántott hús, sült csirkés tekercsek más-más fűszerekkel, melegszendvics - sajtos, sonkás. Délben lehetőség lenne ebédre elhagyni a gimit, de csak külön engedéllyel. Amúgy be vannak oda zárva, amíg az utolsó órának vége nincs. Talán már írtam erről. Mi még ebben a tanévben biztosan nem adunk erre engedélyt. Egyrészt nincs is ilyen igénye Rékának, nem görömböl ököllel az ajtón, kilépőt kérve. Van a gimi közelében több pékség, cukrászda, üzlet, pizzéria, halászcsárda, ahol tudna ebédelni olykor, ha nem is minden nap. 

Más téma, szomorú téma

Ami viszont nagyon nem jó, borzasztóan aggasztó, az a jelenlegi világpolitikai helyzet az orosz-ukrán háború kapcsán. Valahogy ahogy telik az idő, mintha fel sem fogná az ember, hogy mi folyik Ukrajnában, micsoda iszonyat az, ami a szomszédban megy. 

Most a legfrissebb hír, hogy egy NATO admirális nyilatkozta, hogy készen állunk az Oroszországgal való közvetlen konfrontációra. Hát nagyon örülök, hogy ő készen áll, de én speciel egyáltalán nem. Már az is éppen elég nagy baj, hogy Ukrajna kap harckocsikat köszönhetően a nagyszerű német kormánynak, nem is beszélve, hogy Ukrajnát gyakorlatilag az EU tartja lélegeztetőgépen, áramlanak az EU milliárdok és gondolom az USA dollárok is bően.... Ezzel csak tovább fokozza, húzza ezt a borzasztó háborút. Akárhogy nézem, gyakorlatilag meg fog tizedelődni egy egész ukrán generáció. Belegondolunk abba, hányan esnek el? Erről nem nagyon szoktak beszélni.  

Ráadásul Ukrajna nem fogja beérni harckocsikkal, a tengernyi pénzzel sem, vadászgépeket fog kérni, sokat, sokat, minél többet és ennek beláthatatlan következményei lehetnek....Kérdés, harcképes,  épkézláb  ukrán katona marad-e mire felszállhatnának a kapott vadászgépekkel oroszokat támadni. Ja, hogy nyerhetnénk is az oroszok ellen? Milyen áron, még ha lehetséges is lenne.

Szóval rettenetes ezt nézni, átélni, hogy a béke felé egyetlen lépést sem tesz senki nagyhatalom, aki ezt megtehetné és csak sodródunk sodródunk egy kiszélesedő háború felé...Szerintem nagyon sokan ezt végig sem gondolják. Élik a kis életüket, zsémbelnek, hogy nincs cukor vagy olaj a boltokban vagy milyen rohadt drága minden, ami teljesen igaz. Mi ennyit érzünk ebből a háborúból, a szomszédban meg már nem tudják hová temetni a halottakat. 

 

A hét közepén

 Különösebben eddig sem zavart a pedagógus sztrájk, joguk van hozzá, csinálják. Nekünk most nagyon jól jött, mert Zalán hiányzása miatt feltorlódtak a tanulnivalók elviselhetetlen szintre. Így a holnapi matek doga hétfőre tolódik, német civilből nem írtak szódogát, nem is feleltek - bár holnap még felelhetnek. Van idő a töri tz-vel foglalkozni, ami kedden esedékes. Persze ott a rengeteg-rengetek német anyag is....de azt napról napra csak fel tudjuk dolgozni. 

Réka nagyon jól érzi magát a nyelviskolában, max pontos felmérőket ír, remélem, lesz eredménye és egyenletes ütemben tud fejlődni most angolból is. Náluk is sztrájk van, a fizika, biosz és angol órák elmaradnak a héten többnyire. Hát emiatt sem vagyunk nagyon szomorúak.... Mondjuk a biosz tz nem tudom mikor lesz így kijavítva, ami ráadásul nem is kifejtős, akár én is kijavíthatnám...Nem baj, csak minél jobb eredménye legyen, ha egyszer le lesz pontozva. 

Jövő héten már február, jaj. 

Tegnap ismét vajas csirkét főztem, teljesen bele vagyok bolondulva az indiai konyhába. Nézegettem, dahl recepteket, szerintem az is ízlene nekünk nagyon. Nem tudom, eddig hogy bírtam koriander, római kömény és kurkuma nélkül. Valahogy mindig ugyanazok az ételek forognak a fejemben,  lasagne, bolognai, carbonara, borsófőzelés, oldalas, sült husi, sajtos gratin....stb...pedig jó lenne sokfélét főzni, változatosan, egészséges, házi alapanyagokból....de nem egyszerű. Holnap szerintem csirkét sütök valami zöldségágyon, előtte bepácolom a husit és hagymás krumplis ágyon ropogósra sütöm. 

Gyors hét ez most, holnap már csütörtök.

Ma érkezett a finn kamion az áruval, kaptunk egy kis reklámanyagot, közöttük egy gyönyörű széldzsekit, nőit. Hát nagy bánatomra kicsi. Feltételezték rólam, hogy 38-as méret vagyok, de ez ráadásul valami finn 38as lehet, mert akkor sem jött volna rám, amikor még tényleg 38-as méretű voltam. Azért pár dolgot megtartottam az ajándékok közül, egy fából faragott csészét, egy sapkát és egy szép törölközőt. Tollat sajnos nem küldtek, pedig az ő reklámtolluk az egyik legjobb. Csak éppen eddig nem találtam bele csere tollbetétet, ha kifogyna. 

Ma volt egy Teslás vendégünk is, (nem az első a történelemben, de ez most más volt)  mármint egy cégvezető, aki büszkélhedett 2 hónapja átvett, még német rendszámú Teslájával. Én nem is vettem észre , melyik lehet az a sok autó között, csak utólag említette  valaki, hogy egy olyan autó 40-50 millió Ft.... Pf, lestem nagyot, ennyit értek az autókhoz. Abban a hitben éltem, hogy már van Tesla 20 millió körüli összegért. Na mondjuk, az is rohadt sok pénz, de az autók ára is eléggé felment, nem csak a Tesla ilyen drága.

Volt ma kézimeccs is, de hagyjuk. Jobban szeretem, amikor ünnepelnek a fiúk. Az időkérésben Chema úgy ordított velük, hogy leesett az állam.

kérdezz-felelek

 1. Kedvenc blogod?

Valamikor a Bakka és Pepe blog volt, nagyon régen olvastam, követtem lelkesen. Akkoriban még talán csak Rékám volt.  Azóta sok kedves blog van, amiket követek.

2. Mi az első dolog, amit teszel, amikor hazaérsz a munkahelyedről? 

Megeszem a gyerekek maradék ebédjét. Most miért? 5 órára már nagyon éhes leszek. Igazából nem ez az első, a legelső, hogy fogadom a kutya boldog üdvözlését, csóvi-csóvi, simi-simi....Olyan jó érzés, hogy a kutya legalább örül nekem, amikor hazaérek. 

4. Mi az az 5-6 élelmiszer ami MINDIG van a hűtőtökben? 

Télen: füstölt kolbász, tej,  vaj, sajt, mustár, ketchup....(és még sok minden más)

5. Kedvenc sportág, amit művelni szeretsz?

Bringa, bringa és még bringa. Túrázni is szeretek az erdőben, csak az nem kifejezetten sport....

6. Kedvenc sportágod?

Foci, illetve minden olyan sportot szeretek nézni, amiben jók vagyunk. Nagyon tisztelem az élsportolókat.

7. Kutya vagy macska?

Egyértelműen kutya. Egész gyerekkoromban kutyát szerettem volna, de nem sikerült ezt az álmot valóságra váltani. Már felnőttként vettem egy spánielt és vittem haza a szüleim legnagyobb horrorjára. Persze megszerették, imádtál ők is a kutyámat, aki 14 évig boldogította őket. Igazából egy cicát is szeretnék ma már, mondjuk egy örökbefogadott cirmost, de talán túl sok lenne ő már nekünk. Az állattartás felelősség is és mi nem tudjuk senki másra bízni az állatkáinkat. Dió sem biztos, hogy örülne egy cicának, sőt.

8. Kedvenc könyv? 

Az Adrian Mole sorozat Sue Townsend tollából. 20 éve is ez volt. Igaz, 15 éve nem olvasok koránsem annyit, mint addig. 

9. Mi az amit legkevésbé tudsz elviselni más emberekben?

A ki nem kényszerített gonoszságot. Főleg, ha butasággal párosul.

10. Milyen a viszonyod a szomszédaiddal?

Igazából nem volt eddig semmilyen konfliktusunk, maximum az orrunk alatt morzsolunk el pár keresetlen szót, amikor valami nem tetszik (elénk parkolnak és úgy alig tudunk kiállni a kocsival). Nagyon nem vagyunk érzékenyek, jól megvagyunk mindenkivel. Még akár barátság is bimbózhat egyik másik korunkbelivel a környéken.

11. Sorolj fel 3 tervedet, álmodat!

Pont arról beszégettünk Tibivel a múltkor, hogy nekem nincsenek is álmaim....de tulajdonképpen szeretnék fogyni 10 kg-ot (lehetne 15 is), úgyhogy ha úgy vesszük, ez is egy álom. Szeretnék utazni, mondjuk egy körútra menni Japán és Ausztrália útbaejtésével. Korábban ez után sokkal jobban sóvárogtam, mint ma, érdekes. Álmom és elég valószínűtlen, hogy ebből lesz valami, hogy megtanulok franciául. 

12. Volt -e már katasztrófális nyaralásod, utazásod?

Szerencsére nem. A legelső közös nyaralásunk Tibivel Keszthelyen nem sikerült túl jól, mert nem volt strandidő egyáltalán. Pedig a szállodának saját strandja is volt. Egyszer merészkedtünk bele combközépig a vízbe, mire a sötétszürke égen egy óriási villám repesztett keresztül, úgyhogy egész gyorsan kigázoltunk belőle. Ennél rosszabb eddig szerencsére nem volt.

13. Kedvenc tantárgyad? Kedvenc érdeklődési kör? 

Történelem, töri, töri, töri forever. Belpolitika és külpolitika egyaránt. 

14. Kedvenc évszak? 

Ősz lenne, ha nem lennék érdekelt a tanévkezdésben. Így a nyár. Egy jó hűvös nyár.

15. Mi a legkorábbi élményed?

Anyukám integet a kórház ablakából. Nem mehettünk be, csak a kerítéstől integettünk és anyu elmutogatta apunak, hogy már meg is van műtve. Hát más világ volt. Emlékszem, hogy a két épületet összekötő folyosó üvegablakában ott állt. 2-3 éves lehettem. Ugyanekkor az időszakból egyébként több élményem is van, pl. hogy apám, aki 6-ra járt a gyárba dolgozni, előtte elvisz az oviba a sötét éjszakában és én olyan álmos voltam, hogy a hátán vitt át a szomszéd utcába.

200 éves

 

Tudtátok?

- Kölcsey Ferenc állítólag 1823.január 22-én készült el a magyar Himnusszal.

-  A költemény 1829-ben jelent meg először Kisfaludy Károly Aurora című folyóiratában. 

- Korábban Magyarországnak nem volt himnusza hivatalosan, helyette a katolikusok a Boldogasszony Anyánk / Ah, hol vagy, magyarok tündöklő csillaga kezdetű énekeket énekelték, míg a reformátusok a Tebenned bíztunk elejétől fogva zsoltárt

- Az eredeti verzió sokkal gyorsabb és pörgősebb volt, ám az évek során egyre szomorúbban és lassabban kezdék el énekelni az emberek, különösen a trianoni béke tragédiája után. 

- 1844 -ben írtak ki pályázatot a Himnusz megzenésítésére, melyet Erkel Ferenc nyert meg. Akkoriban Erkel a pesti Nemzeti Színház karmestere volt. 

- 1844-ben, immáron megzenésítve figyeltek fel igazán a Himnuszra. 

- Az útlevelünkben is megtalálható a Himnusz, a műanyag adatlapon dombornyomással látható a kézirat egy részlete

- Ha sportversenyeken nem az eredeti himnuszt hallod, ne csodálkozz! A megzenésített verzió két és fél perces, ami nem felelt meg NOB-nak (Nemzetközi Olimpiai Bizottság). Ezért éremátadó ünnepségeken a lerövidített, felgyorsított verziót hallhatjuk, amelynek a hangneme is más.

- A mi himnuszunk műfaja ima, fohász, így nem hasonlítható össze más országok himnuszával igazán. Már műfajából adódóan sem lehetne igazán pergő, diadalmas, harcias....

- A Himnusz eredeti kéziratát az Országos Széchényi Könyvtárban őrzik. Az a kéziratcsomag, mely a Himnuszt is tartalmazta 1830-as évek végén eltűnt és több mint 100 év után került újra elő. 

- Rákósi Mátyás annak idején állítólag azt tervezte, hogy Illyés Gyulával új himnusz írat, de végül ebből nem lett semmi. Kodály Zoltánt is biztatták, hogy alkosson újat, de állítólag csak ennyit mondott: "Minek, jó a régi."

- A Himnuszt az 1989. évi XXXI. törvény iktatta a nemzeti jelképek sorába.  A 2012-as Alaptörvény kimondja, hogy "Magyarország himnusza Kölcsey Ferenc Himnusz című költeménye Erkel Ferenc zenéjével."