Idén az első

 Szilveszterkor nem sok minden történt. Én amolyan öregesen szeretem tölteni a szilvesztert, pont így, hogy nem történik semmi, csak otthon vagyunk, együtt vagyunk és békében átlibbenünk az új évbe….Ehhez képest Zalánt áthívták ottalvós buliba a cimborájához, szóval az együttlét hamar bedőlt már délelőtt. Viszont a többi tényező megvolt.

Előző nap készítettem egy nagy adag világbajnok aranygaluskát (a recept érdeme, leírom, ha kéri valaki). Hozzá sodót főzök és azt készítem el először, még a tészta sehol sincs, talán a dió sincs megdarálva, de tudom kell, hogy a sodó finom. Sőt, mindent visz. Ha ez sikerül - és hát addig keverem-kavarom, míg kellőképpen finom mlesz - megnyugszom valahogy, ez feldob egyben és könnyebb elkészíteni a tésztát. Finom lett, no, osztogattam is belőle jobbra-balra.

Viszonylag korán keltünk, úgy 9 körül. Tibi meglepett, mert még korábban kelt, hozott a cukrászdából 3 féle sósat. Sajtosrolót, sajtos masnit és pogit, aminek nagyon örültem. Friss kovászos kenyeret is kapott, szóval rögtön ki is találtam, hogy készítek szendvicseket majd estére. Olyan retrót, tojással és pirosarannyal a tetején, uborkával. A kenyér vajjal megkenve.

A lencsefőzeléket nálunk már szilveszterkor igen keresik, így azt is készítettem egy nagy lábassal. Hozzá pirított kolbászkarikák voltak, de meglepően finom volt a lencséhez. Egyszerű, de nagyszerű. Karácsonyról annyi kajánk maradt, lefagyasztva vagy simán a hűtőben, hogy szilveszterig simán kitartott….Tibi engedélyt kért dolgozni (hhhhh…), úgyhogy amíg ő dolgozott, gondoltam, elkészítek minden kaját, kivéve a virsliket, amiket késő este szoktunk magunkba tolni. Megkentem a szendvicseket is, amíg kedvenc podcastjaimat hallgattam a konyhában, a gyerekek pedig mély álomban….

Délután elvittük a kutyát sétálni. Azt terveztem, hogy még a napsütésben tud sétálni egy kört, de mivel Tibi dolgozott, eltolódott a dolog valamikor 3 óra utánra, amikor már nem volt verőfényes napsütés, sőt, mire visszaértünk a kocsihoz megjelentek a Tiszaparton a petárdások is. Jófejek voltak, eltekintve attól, hogy petárda volt náluk és mindenféle tűzijáték, mert ahogy meglátták, hogy kutyával vagyunk, abbahagyták. Dió szoktatva van a durrogtatáshoz, hiszen vadászkutya, már az anyaméhben és aztán kölyökkorában is felkészítették erre. Ez a tenyésztő dolga többek között. Szép is lenne, ha a vadászaton ő (a kutya) félne a legjobban. (Ennek ellenére persze vannak lövésfélő kutyák, nem tudom, hogy, de vannak – már a magyar vizslák között, úgy értem) Szóval Dió nem fél sem a tűzijátéknál, sem a petárdánál, sem viharban, sőt, szinte feldobja a zaj, mert a vérében van valahogy, hogy ez valami izgalmas dolog. Mondjuk, én nem nagyon értem, mi a jó a petárdában és hasonló „nagyhangú” cuccokban, de mindegy. Ki mire gerjed.

Késő este a Sztárban sztár leszek best of adását néztük, ami úgy lekötött, hogy a főni feltett virslik közül az összes szétrobbant, mire kimentem a konyhában - abban a tudatban, hogy 3 percre beprogramoztam a főzőlapot. Itt elhagyta a szám pár elkeseredett és keresetlen szó, nem tagadom. Megettük így is, finom volt, csak ronda….Az éjfél olyan gyorsan eljött, hogy hirtelen kellett kapkodni a poharak után. A pezsgő nem volt finom, ,úgyhogy bontottunk másikat, muskotályosat. A száraz pezsgő nekem nem jön be valahogy.

Az új évben elsőként Ákos koncertet néztünk, ami nagyon-nagyon jó volt, annyi emléket visszahozott. Amikor megismerkedtünk Tibivel, rengeteget hallgattuk az Andante albumot, azóta nagyon szeretem Ákost és most ez a koncertfilm is nagyon szépen, profin össze lett rakva. Szóval jól indult az Újév…..

Valamikor fél 4 tájban aludtunk el, Zalánkám persze hiányzott egy picit, de mindegy. Én már olyan álmos voltam akkorra, hogy bárhol elaludtam volna.

Újév napján igyekeztem elkerülni minden veszekedést és konfliktust, ami, valljuk be, a mi gyerekeinkkel nem egyszerű. Csodaszép idő volt aznap, napsütéses, úgyhogy elvittük Diót egy nagys sétára, aztán hazahoztuk Zalánt. Addigra már volt legalább 2-3 óra délután. Aztán itthon néztük a Harry Potter 20 éves emlékfilmét, vagy mit. Hihetetlen, hogy 20 éve forgatták az elsőt....Tudom, lehet, hogy röhejes, de még nekem is sok élményem fűződik ehhez a történethez. Annyire logikusan és tökéletesen van megalkotva Rowling által ez a varázsvilág, hogy lenyűgözött a történet. Nem, az első kötettől eltekintve nem tartom gyerekkönyvnek, esetleg ifjúságinak.

Aztán eljött a hétfő, vissza a realitások talajára némiképpen és erőt vett rajtam egy picit a KarácsonyutániDepi. Annyira varázs veszi körül az egész adventet, majdnem 3 hét szabi itthon, még ha volt program bőven és pihenés kevesebb, hogy a tény, hogy előkerültek a tankönyvek és Tibi már dolgozott, meg egyáltalán...hogy olyan rossz kedvem lett..... Majd elmúlik vagy már el is múlt némileg, de mégiscsak ez a leghosszabb pihi az év során. Nyáron is csak megszakításokkal jön az ember szabira, de ilyenkor MINDENKI pihen a cégnél és tényleg eszembe sem jut napokig, hogy mit kellene vagy lehetne csinálni benn. Ilyen a pihenő....

Na mindegy, a január- február amúgy sem a kedvencem. Jön még rosszabb, jövő héttől a gyerekek is belecsapnak a lecsóba......

lna, az ágyban volt azért a legideálisabb.

Ilyen volt a 2022-es évünk 3.

Október  

Bár idén elmaradt az őszi szünet, mégis olyan, mintha lett volna. Még valamikor a nyáron foglaltunk szállást Mátraszentimrére a tavalyi év élményein felbuzdulva (Sikondán). Csak egy napra kellett kikérni a suliból a gyerekeket, ráadásul az ünnepek után az egész iskola Egerbe kirándult utána, szóval egyetlen napot voltak iskolában a gyerekek (Réka kettőt, oké) az őszi szünet elvi helyén.

Mátraszentimre nagy élmény volt, mindenképpen visszatérünk még. Az étterme is egész jó, finomakat ettünk. Picit olyan, mintha nem lenne szakképzett személyzet az étteremben, leszámítva néhány szakácsot, de minket nem zavart kifejezetten. Sokat kirándultunk, a kutya imádta minden percét, mert naponta ötször sétált, összesen a fél napot és remek kikapcsolódás volt a wellness is. 

Októberben még kerékpárral tekertem a munkahelyemre, most nagyon hiányzik, hogy márciusig-áprilisig buszozni vagyok kénytelen, de az idő amúgy is repül....

November 

Nem emlékszem, mi történt novemberben, hacsak az nem, hogy Réka névnapját és Tibi szülinapját megünnepeltük. Rékáéknál lezajlott a Kati nap - bár lehet, hogy az októberben volt? Összemosódik. Igen, sőt, szinte biztos, hogy októberben volt, mindegy. Műsorral készültek, pontverseny volt, ez amolyan beavatásféle volt a kilencedikeseknek, gondolom. Réka jegyei nem közelítik meg a nyolcadikost, bár tantárgya válogatja. Azért remélem, hogy fog tudni javítani. Ahogy Zalán is, aki abszolút immunis a tanulásra vagy ellenáll a tanuásnak, nem is tudom, hogy mondjam. Jelenleg ritka gyenge jegyei vannak. 

December - Advent 

A december az egyik kedvenc hónapom az évben, várakozással telik és persze a fele már szabadságon nagyjából....Megünnepeltük Réka 15. szülinapját...Összegezhetünk, milyen év volt is ez, leszámítva a háborús helyzetet és a számos feszültséget a világpolitikában, a nagyvilág baljós folyamatait, nekünk nem volt rossz év, csak rosszabb ne legyen jövőre! Legyünk mindannyian egészségesek az egész családban és ismeretségi körben, legyen béke itthon és persze az sem ártana, ha a nagyvilágban az lenne, kiránduljunk, túrázzunk sokat és töltsünk minél több időt négyesben plusz kutya! Ennyi kívánok, ennyi bőven elég lenne!

Boldog új évet kívánok mindenkinek egészségben és egyetértésben!

Ilyen volt a 2022-es évünk 2.

 Befutott a gázszámla, amit némi rettegéssel vártunk (csak úgy finoman), mert a november közepe-december közepe közötti időszakban már fűtöttünk normál menetben. Szerencsére kemény tél még nem volt, félig-meddig remélem, hogy nem is lesz, így nem lett magas, kb. a fele, mint amire számítottam. Viszont a villanyszámla dobott egy duplást a tavalyihoz képest. Ez nem tudom, mitől lehet, mert egyik kollegám is ugyanerről panaszkodott. Pedig ők nem fűtenek légkondival, inkább vegyestüzelésű kazánnal vagy kályhával.

Közben Dió minden áron az ölembe akar feküdni, nem elég neki, ha elterpeszkedhet a kanapén, neeeem. Mivel a laptopon pötyögök, ami az ölemben van, hát nem lenne ideális. Most betakartam a mancsmintás takarójával, remélem, így is jó lesz neki és abbahagyja a nyüszítést. Ja, nem. Tisztességesen körbetekertem a pléddel, úgyhogy most nyugi van, el fog aludni. 

Fantasztikus egyébként, hogy 24 órában kb. együtt lehetünk most a kutyával, de olykor egy kicsit sok belőle. Folyamatosan olyan, mint egy szeparációs szorongásos kétéves, állandóan a nyomomban, de véletlenül lemarad, nyüszít, vonyít, és hogy az ölembe akar ülni, meg akar ölelni, rám akar mászni az teljesen hétköznapi. Azért a nap túlnyomó részében alszik, de hiába szoktuk elvinni sétálni most napközben, mert ráérünk napvilágnál is, az esti, vagy későesti sétájára továbbra is igényt tart. Szóval az utóbbi 2 napban este 11-kor róttuk a környező utcákat, ami amúgy klassz abból a szempontból, hogy kihalt minden, így egy pórázról eleresztett vizsla semmi vizet nem zavar (meg amúgy sem).

Szóval visszatekintünk. Idén ritka kevés bejegyzés született a blogban, látszik, hogy idő az aztán nincs erre sem. 

Május- Májusra Réka teljesen elengedte a sulit és vele én is. Ilyenkorra alapból is elfáradnak a gyerekek, most viszont már tétje sem volt az egésznek, hát repült a gyeplő a lovak közé. Ekkor utaztak a nyolcadikosok (is) Erdélybe, a Határtalanul kirándulásra, 3 napra, ahonnan sok szép élménnyel tért haza Réka és egy méretes csalódással. Amikorra ugyanis kiértek a Tordai hasadékhoz, pont eleredt az eső....Mivel az út keresztül a hasadékon egyre nehezebb, egyre keskenyebb és csúszós is lehet az út, az egész kirándulást itt lefújták. Megvigasztaltam, hogy nyáron bepótoljuk. Szavamon fogott....

Májusban turbó fokozatra kapcsolt a céges importunk az oroszoktól, hiszen júniustól a szankciók megtiltották a faanyagok behozatalát is....Hát nem örültünk, mert éveken át ezen dolgoztunk, hogy szibériai alapanyagunk is legyen, erre tessék. Szerencsére a japánok jóval kevesebben importálnak a finnektől, így a finneknél mindig van fűrészáru, ha nem is pont olyan, mint az orosz volt....

Májusban volt Zalán szülinapja, a 12....., azóta is tartozunk neki egy cukrászdás fagyikehellyel, durva, hogy így elfelejtődött....

Beszereztük a fürdőszoba felújításhoz szükséges alapanyagokat. Nagyon örültem, mert végre találtunk egy megbízhatónak tűnő víz/gáz szerelőt és burkolót is. Hogy nem egy team-ből valók voltak, az nem tűnt problémának. Kínlódtunk sokat a megfelelő csempe kiválasztásával, valahogy ami most a piacon kapható, nem a mi stílusunk. Végül persze sikerült, nagyjából dupla áron, mint 5 -6 éve, amikor a lenti fürdőszoba lett megszabadítva a szénfekete csempétől kirittyentve.

Májusban intettünk búcsút a Toyónak, az ezüstszürkének, amit akkor vettünk, amikor Zalán még pocakban volt. Szerettünk, Tibi egyenesen imádta, de elszállt felette az idő és aggódtunk a milliós szervizszámlák miatt....így is beleszaladtunk az utolsó közös évünkben egybe.

Ebben a hónapban nyelvvizsgázott Réka németből. Én még nem láttam sikeres nyelvvizsgát tenni egyetlen kidolgozott szóbeli nyelvvizsga tétel nélkül senkit, de nyilván az iskolai német ilyen erős volt, le a kalappal előttük, hogy tanulás nélkül is simán megcsinálta. Tényleg marha rossz az oktatás....Mivel szóbeli volt, csaknem rögtön kiderült, hogy sikerült neki. Úgy rémlik.... 

Június-

Júnis elején írta az írásbeli nyelvvizsgát németből Réka, volt olyan elem, amiről azt mesélte, hogy nagyon nehéz volt, nehezebb, mint a próbatesztek, de azért bíztunk benne, hogy a szóbeli felhúzza majd neki kellőképpen. A nyolcadikos ballagás amilyen rövid volt, annyira nagyon szép és emlékezeten.  Annyira nagyon szépek voltak úgy mindennyian a sok virággal, hogy a puszta látványuktól bőgni volt kedvem. Amikor pedig átvezette az iskolán őket az ofő, szólt a ballagási zene, hát végem volt.  11-re otthon voltunk, érkezett a kaja, amit most rendeltünk, főzni-sütni nem volt idő és estig tartott a buli. Ünnepeltük, hogy végre a tanévnek is vége volt, szerintem Zalán volt a legboldogabb....

Július - nyár volt, nyáááár....és ha nyár, akkor Réka sűrűbb ütemben járt lovagolni, fittyet hányva akár a  35 fok feletti hőmérsékletre is. Elvégre a kobaknak hála, nem tudott napszúrást kapni. Júliusban aztán átesett a tűzkeresztségen, bő 1,5 év után leesett a lóról. Szerencsére nem lett semmi baja, inkább csúszott, mint fúródott a homokba, de akkor is egy mérföldkő volt. A ló visszaügetett az istállóba, de Réka utána és elszántan visszaült....

Július elején diplmázott tesóm lánya Cambridge-ben és Tibi unokaöccse Gödöllőn, mindkét diplomaosztó megható volt, bár az előbbit csak fotók formájában láttuk illetvek készült pár videjó is. 

Váratlanul visszalépett a víz/gáz mester a felújítástól, mondván, hogy 2 hetet csúszott a burkoló, neki ez már nem fér bele.....Hát nem örültünk. Az új mesterpáros persze jóval drágábban vállalta azt a két napi munkát kb., aminek meg kellett történnie a burkolás előtt....De bántuk is már, csak haladjanak a dolgok, a garázs tele volt fürdőszoba felszereléssel. Több, mint két hétig melegítettük a vizet és aztán abban fürödtünk a lenti zuhanykabinban....de túléltük. Végül gyönyörű lett!! Öt év után kész lett a kégli belülről, lényegét tekintve. 

Augusztus - ha augusztus, az általában nekem szabi, kb. 8-10 munkanapnyi. Mi fellélegzünk egy picit, szusszanunk, Tibi is többet pihen, a gyerekek viszont már sóhajtoznak és panaszkodnak, hogy 4 hét és iskola....3, 2, 1... vége. 

Idén Sikondán nyaraltunk, ahol már korábban, az őszi szünet során jártunk és tökéletes néhány napot töltöttünk ott. Nyáron kevésbé lehet túrázni, mert túl meleg van, még a Mecsekben is, úgyhogy a fő helyszín most a wellness részleg volt és a kinti medencék. Nagyon jól éreztük magunkat. Most először két szobát kellett foglalni, szóval a gyerekek a szomszéd szobában tomboltak. Nagyon nem voltunk szomorúak, amikor hazatértünk 5 nap után, mert várt még ránk egy erdélyi út augusztus 20 környékén. 

Idén Torockó volt a célpont, mert annyira lélegzetelállító ez a kis falu, hogy bár már többször jártunk itt, mindig visszahívott. Igen ám, de szállás az nem nagyon volt, mire összehangoltuk a családdal, hogy kinek mikor jó utazni pontosan. Végül egészen véletlenül, a facebookon találtunk erre a 2-3 éjszakára egy kulcsos házat fenn a falu felett. Egészen remek kis ház volt, maradtunk volna akár egy hétig is. Az ember csak nézi a Székenykőt és nem tudja levenni róla a szemét..... Meghódítani most sem sikerült, túl nagy volt a meleg, úgyhogy mehetünk vissza máskor is....

Szeptember  - Az új tanév rendkívüli izgalmakkal kezdődött a gimi miatt, szerencsére Rékának jól sikerült a beilleszkedés, néhány héten belül olyan volt számára a gimi, mintha mindig is oda járt volna....Reggelente ragaszkodik hozzá, hogy busszal közlekedjen, az autós fuvarra soha rá nem fanyalodott eddig és nem is volt késésben. Barátai vannak, baráti köre alakul ki, amik remélem, hogy erősek és szorosakká válnak majd. 

Zalán, 3 hónap itthoni gamerkedés után szintén besomfordált a suliba, mint akit lökdösnek....tök hihetetlen, de a hatodikat tapossa. Persze a reményem, hogy ötödik után könnyebb a hatodik, nem jött be, mert marhára nem könnyebb. Ez csak egyre nehezebb lesz. 

Zalán idén sem választott sem új sportágat, sem új hobbit, Réka maradt a zeneiskolában, bár nem tudom, minek, mert szinte nem is gyakorol. A lovagláshoz is ragaszkodik heti 1-2 alkalommal. 

A gimis ofő elég érdekes nő, megvolt az első szülői értekezlet is a gimiben.... Nem zártam a szívembe, mint a pedagógusok gyöngyét, jóval passzívabb, mint amihez az általánosban hozzá voltunk szokva, de sebaj. Addig nincs baj, amíg nem árt...ennyivel beérem.

Szeptemberben volt néhány csodás focimeccs, ami máig emlékezetes marad és a gólokat nem lehet elégszer visszanézni. Tavasszal bízunk a remek folytatásban, nagyon kellenek az ilyen élmények. Hajrá, magyar válogatott!! Hajrá minden magyar élsportólónak!

Ilyen volt a 2022-es évünk 1.

 

Január - a tavalyi évben a január mindenképpen a nyolcadikos felvételiről szólt. A felvételi hetében még szabadságot is vettem ki, hogy a próbafelvételi tesztekben segítsek illetve hogy egyáltalán segíteni tudjak bárhogy Rékának. Borzasztó hetek voltak akkor, túlspiláztuk ezt az egész ügyet....de persze valószínűleg ugyanígytúl fogom pörgetni Zalánnál is. Az volt a terv, hogy valahol 70-80 pont között tud majd teljesíteni, az elvileg elég bárhová. Varga, Verseghy - spanyol vagy humán szak. Ez volt az iskolák ideiglenes sorrendje. Én bevallom, amikor kiderült, hogy mennyi pontot írt, pityeregtem vagy 20 percet a munkahelyem női szakaszában (a vécében). Ami persze hülyeség volt, nem csak azért, mert eső után köpönyeg....hanem mert igazából nem voltak azok olyan nagyon rossz pontok, főleg, hogy a vitt pontszáma magas volt. Akárhogyis volt, hatalmas megkönnyebbülés volt túlesni a vizsgákon, el nem tudom mondani. 

Február: A február mindig olyan hónap, amikor nem történik semmi. Vagyis hát utólag nem jut róla eszembe semmi. Agyaltunk a gimik sorrendjén a pontok tudatában, de akárhogy sakkoztunk, jobbat nem tudtunk kiokosodni, mint ami az ideiglenes volt. Réka mindenképpen a Vargába vágyott valamiért, de persze a Verseghyt sem bánta volna, főleg, hogy a gimik országos ranglistáján előrébb áll a Verseghy (bár arra RÉka tojt nagyívben, nagyon helyesen). Osztályfőnöke elég csúnyán bánt vele a suliban, kerek-perec közölte vele, hogy egyik gimibe sem lesz elég a pontszáma, amin nagyon felháborodtam, mert ezt egyelőre senki sem tudhatta. Rosszul esett neki, az osztályban sem állt fényesen a közösség, nagyon vágyott már el ebből az iskolából...

Március - Március elején kirobbant az orosz-ukrán háború. Soha nem felejtem, milyen iszonyat volt arra kelni egy reggel, hogy az oroszok bombázzák Ukrajnát. Minden előzetes elemzés azt bizonygatta, hogy nem lesz háború és tessék. Az oroszok bizonyára nem olvasták ezeket az elemzéseket.....Hogy máig nincs béke, az már nem akkora meglepetés...

Márciusban egyik gimi a másik után kirakta az ideiglenes felvételi listáját. Ekkoriban számos listát készítettem, vajon melyik szakról hány visszalépő lesz vagy lehet. Ilyen alapon arra a zseniális következtetésre jutottam, hogy vagy felveszik Rékát a Vargába vagy nem.....Ügyes, nem? Mindenesetre legalább nem arra jutottam, hogy esélytelen, mert a 150. helyen áll és 15 nyolcadikos lehet befutó csak. Esténként azt elemeztem, hogy vajon 10-20-30 emberke kidől-e Réka elől vagy mi lesz?

Áprilisban aztán kiderült minden. Míg ahhoz szoktattuk magunkat, hogy Verseghys lesz a csaj, spanyolos méghozzá, vagy humános, esetleg bioszos a Széchenyi gimiben, lassan elkezdődött a felvételi határozatok postázása. Legelőször a Széchenyi Gimi tette ki a végleges listáját és hát Réka nem volt rajta.....pedig a pontszáma alapján ott lett volna bőven a helye a bioszos osztályban. (Most nagyon szereti Réka a bioszt, úgyhogy elgondolkodtam, mi lett volna, ha ide kerül....) Legalább 10x átnéztem az összes kódot, a felvettek kódját, de Réka nem volt köztük, tehát biztos volt, hogy befutó lett a Varga vagy a Verseghy. Másnap vagy valahogy úgy, email jött a Verseghyből, hogy nem vették fel, ami alapból egy szomorú hír, de mi nagyon örültünk neki, mert így várhattuk a vastag borítékot, a pozitív határozattal a Vargából. Na azt a napot sem felejtem el, amikor ez megérkezett. Nagy volt az öröm....Aznap este étteremben vacsoráztunk. 

Karácsonyi képek