Mátrában, napfényben

 

Pénteken én már szabadságon voltam, az eredeti tervek szerint 2 órakor indultunk volna a hosszú hétvégénkre Mátraszentimrére. Réka itthon betegeskedett, Zalán suliban TökJó napon (amolyan álcázott Halloween, bár annyira nem álcázzák szerintem), Tibi pedig természetesen orrvérzésig dolgozott, szinte az utolsó pillanatig. 

Ilyenkor mindig az a mániám, hogy mindent ki kell mosni utazás előtt, ki kell nagyjából takarítani, a konyhában maximális rend...talán abban reménykedem, hogy így öröm lesz hazaérni. Ez mondjuk olykor be szokott jönni, de idén nem sikerült, mert 17,5 fok volt , szinte jégverem, amikor hétfőn szürkületkor hazagurultunk. Szóval ment a mosógép már szerdán - csütörtökön vég nélkül, aztán amit magunkkal akartunk vinni, azt kivasalni, 3 emberre becsomagolni (RÉka magára pakol, de meg is járta, mert itthon maradt a strandpapucsa). 

Annyi meló volt a háztartás körül, hogy péntek délre, amikor már véglegesíteni kellett volna a csomagokat, nekem semmi kedvem nem volt semmihez, máris elfáradtam. Réka pl. az istennek sem akart felkelni, rendet rakni, felöltözni, hálóingben szaladgált a kutya után, szóval ha 100x nem mondtam el neki, hogy öltözzön fel, vagy később, amikor már beletörődtem, legalább egy köntöst vagy pulcsit tekerjen magára...de neeeem. 

Ebédre sütöttem csirkemellet és a lencsefőzelék minden falatját meg kellett enni, mert ugye 3 napig nem leszünk voltunk otthon....Végül a csirke egy részét megette a kutya, mert a kutyának sem kellett a csirke. Ja de. Neki igen. Még fagyasztottam is le belőle. Sütőtököt is muszáj volt megsütni, ő is velünk tartott az útra. Végül talán egy óra késéssel, fél 3 -3 körül útnak indultunk, abban a boldog tudatban, hogy mindössze 2 órányira van a "nyaralásunk" helyszíne, szóval tök közel, általában 3-4 óra mindig minden, mert a Dunántúl a célállomás ha több éjszakáról van szó. 

A Tisza partján futottunk egy kört a Dióval, hogy elvégezze minden dolgát, ami eszébe jutott, tankoltunk is és a kissé borús, szomorkás péntekből elindultunk Gyöngyös felé. Gyöngyös után hirtelen, ahogy elkezdtünk felfelé tekeredni a Mátrában, egyszer csak kisütött a nap és teljesen olyan volt, mint valami varázslat, rögtön még transzbe estünk a csodálatos őszi erdő láttán. Én tényleg,mint egy gyerek, akit soha nem engedtek erdő közelébe. Olykor már enyhén szégyelltem, hogy padlót fogtam a sok színes levéltől, de mit csináljak, ha annyira nagyon szép volt? Az volt az eredeti terv, hogy elfoglaljuk a szobát és még sétálunk a napsütésben, de ahhoz korábban el kellett volna indulni, szóval mire elfoglaltuk a szobákat, addigra majdnem teljesen sötét lett, bár még narancsszínű volt az ég alja, mire pedig tényleg sétáltunk egy kört, addigra full sötét lett, nem túl sok világítással, mint észrevettük. 

Mióta Réka elmúlt 14, 2 egymás melletti szobát szoktunk kapni, ennek én jó oldalát nem látom, mert szeretnek elbújni a lakosztályukban és kockulni, amit változó intenzitással sajnálok vagy bosszankodom felette. Szép idők voltak azok, amikor 1-2 pótággyal nyugtuk a kétágyas szobában.....De elmúltak. Mindkét szoba kutyabarát volt, a gyerekeké akadálymentes is, nem bíztak semmit a véletlenre, nehogy a nemkutyabarátba kerüljön az ebünk....Dió rögtön be is zabálta a kitett jutifalat egy részét, aminek még lesz jelentősége, majd kiitta az egész vizestálat....innen sejtettük, hogy nem azért nyüszített egy órán keresztül finoman, mert erdőt látott, hanem mert talán szomjas volt? Sokszor mondjuk, hogy szinte beszél ez a kutya, hát szinte, most nem tudta elmondani, hogy lökjünk már egy kis vizet, mert porzik a veséje, pedig ez volt a helyzet....

A vacsora kissé elmaradt a négycsillagos szinvonaltól kiszolgálásban és választékben, viszont a fogások meglepően finomak voltak - ha némelyik picit langyos is - úgyhogy örültem, hogy itt is remek lesz a konyha, lehet jókat enni. A desszertek mindig ugyanazok voltak nagyjából, de bánta a kánya, nagyon izlettek, úgyhogy még egy hétig tudtam volna belőlük csemegézni.

Az eddigi nyaralásokhoz képest újdonság volt már a nyáron is, hogy a gyerekek elkezdtek konkrétan ENNI a szállodákban. Öröm volt nézni. Zalán pl. híres volt a fényevéséről nyaralás alatt, a reggeli 3 kanál tejbegríz után vacsorára 3 falat sültrumplit és valami rántott izét evett és azzal le is zárta a szállodás kajálást. Pedig volt annyi finomság, hogy csak na, de valahogy semmihez nem volt étvágya. Most mindketten szépen végigették a menüt, választottak a két leves közül és a kb. 3-4 főfogás közül, illetve desszertből is pusziltak be. Zalán gyümölcsöt is rendszeresen választott. Meg voltam velük elégedve. Inni csakis limonádét kértek, változó ízben. Hogy mit rejtettek a limonádék, nem tudni, de biztos egészségesebb volt, mint mondjuk egy kóla. 

Ami ritka probléma volt, az az ágy volt, mert nem tudom, mi ütött belém, de lámpaoltás után mindig olyan éber lettem, mint egy bagoly és sokáig álmatlanul hánykolódtam a horkoló uram mellett, pedig csönd volt - a szomszéd szobából is áthallatszott a légy zümmögése is, ott dekkoltak a gyerekek. Nem derült, hogy mi nem tetszett a szobában, talán a túl kemény ágy, merthogy hason, ahogy el szoktam aludni, kényelmetlen volt feküdni, a párnák pedig nem láttak tollat, úgyhogy sosem úgy működtek, ahogy én szerettem volna. 

Szombat reggel ugyanakkor arra ébredtem, hogy az uram intenzíven dörgöli a padlószőnyeget....kiderült, hogy a kutya berókázott valami ismeretlen okból és tán be is kakilt, ebben nem volt biztos a drága Tiborom, valahogy nem tudta eldönteni. Én, talán a sok hánykolódás miatt , hajnali négykor nem tudtam felkelni szőnyeget takarítani, gondoltam, majd reggel. Mondanom sem kell, hogy reggelre olyan büdös lett a szobában, hogy RÉka öklendezve tántorodott hátra a küszöbről. A kutya kihányta, visszaadta a jutifalatot, amit este kapott és utána már vacsorázni sem volt hajlandó, talán érezte, hogy valami nem kerek. 

Reggel még levonultunk reggelizni, mert a gyerekek nagyon éhesek voltak, főleg Zalán - nem is értettem, hová lett az én gyerekem, aki soha nem éhes, hiába, kamaszkor a láthatáron. Na a reggeli még kellemesebb élmény volt, mint a vacsora, mert lehetett angol reggelit nyomni, friss volt a péksüti, bár valószínűleg fagyasztottból, szóval olyan jókat ettünk, hogy délután 3ig senki nem volt éhes, kivéve, ha túráztunk. A kakaógép és a juice automata sem fogyott ki soha. Pirospont. Ami kicsit fura volt, hogy az asztalokat nem terítették újra, ha egyszer leszedték azt, így először elfoglaltuk az asztalt, vittünk oda néhány tányért, mire megérkeztek az evőeszközök,szalvéták....Ilyen én még nem láttam, de nem zavart kifejezetten, az abroszok tiszták voltak és volt mindig kitéve kés, villa. Olyan otthonos volt, a pincérek, felszolgálók nem sok vizet zavartak a helyszínen. 

Reggeli utáni következő programpont volt a szőnyeg teljes kipucolása, vagyis a második kör. Amit Tibi éjjel nem tudott megtisztítani, annak nekiestem én. Bevetettem kézmosót, sampont, kutyasampont és ipari mennyiségű törlőkendőt, papírzsebkendőt, mire a foltok elhalványultak.  Egészen még nem tűntek el, de bíztunk benne, hogy a száradás majd segít bennünket. Ja és persze folyamatosan szellőztetni kellett aznap. Szerencsére, ahogy pénteken, szombaton is szikrázó napsütés, szélcsend és hihetetlen, valószínűtlen erdő vett körül bennünket Mátraszentimrén, hogy a széldzsekik elő sem kerültek első nap....

folytköv. 

Dió 

Panoráma érkezéskor 

Helyzet kedden

 

Mostanában arra esek be reggel az irodába, hogy trópusi a hőmérséklet, 30 fokra van véve a szomszédos mini tárgyalóban a légkondi, onnan fűtjük az irodánkat. Hiába, fázós a főni. Ez azt jelenti, hogy ha reggel kerékpárral megyek dolgozni, rögtön bugyira vetkőzöm, elég egy póló átöltözés után. Persze 10 óra körül már egy vékonyabb kardigán vagy blézer is rámfér. Általában én lekapcsolom, ő bekapcsolja a fűtést, mikor éppen ki jár arra....mindenesetre ennek most a jelen helyzetben egészen különleges mellékíze, hangulata van. Nyilván a saját irodáját annyira fűti, amennyire akarja, ki is fizeti, csak hát, na.....

AMikor hazafelé tekerek, akkor a Bajcsy sarkán van az a lámpa bolt, ahol régebben, még a nyitás után folyton megcsodáltam a csillárokat és a nyálam csorgattam, hogy majd mi étkezőnkben milyen lámpa, milyen darabszámban fog lógni a plafonról....Aztán maradt egyelőre a régi, mert át kellene igazából fúrni az egészet 50cm-rel arrébb, de Tibi hallani sem akar arról, hogy ilyesmihez villanyszerelőt hívjunk, arról meg végképp, hogy ő maga csinálja meg. Különben sem vállalná el senki, szóval maradunk a szerény, szolid, régi lámpánál, azzal sincs nagy baj egyébként.... Na szóval itt a lámpa boltban régebben szinte mindenk kiállította csillár be volt kapcsolva sötétedés tájban és reggel is, azt hiszem. Most viszont az energiaárak elszabadulván, némileg szomorúan látom, hogy talán 4-5 csillár van bekapcsolva a korábbi 50 helyett, ami egyébként teljesen logikus és normális dolog. A helyzet velejárója. a

Pénteken Rékácska kidőlt a nyavalyájával, Zalán után, aki csütörtökön maradt itthon. Réka hősiensen lenyomta a hetet a gimiben, de mire hazaértem péntek délután, már aludt és amikor lefeküdtünk este, akkor is, sőt, amikor szombat reggel felébredtünk, akkor is durmolt. Gyógyulás titka Réka módra. Nem volt láza, csak köhögött, azt viszont ocsmányul, vasárnapra el is ment a hangja, hol dörmögött, mint egy termetes férfi, hol semmi hang nem jött ki a torkán. Úgy volt, hogy anyukámmal koszorúkat viszünk Halottak napjra alkalmából a temetőbe szombaton, de így csak ketten mentünk Tibivel plusz mama, a két gyerek és a kutya itthon maradt. Persze minden rokon őket hiányolta vég nélkül....Vasárnap a szokásos házimunka, főzés, tanulás ment, vég nélkül. 

Október 23......Ilyenkor mindig elmeséljük a gyerekeknek, hogy nagyapám, M. papa, akit én is alig ismertem, a helyi forradalmi bizottság elnöke volt a forradalom idején. Apró törékeny ember volt, semmilyen forradalmi intézkedést nem hozott, az egésznek amúgy is túl hamar vége lett nagyjából 10 nap alatt. Utána viszont évekig jött érte a fekete autó, minden ünnep alkalmával és elvitték a Hortobágyra pár napra. Nem bántották, de nem is hagyták békén. Egyszer megjelent az újságban, hogy a zsíros kulák nem képes eleget beszolgáltatni a közösbe.....azok voltak a bizonyos padlássöpréses évek még 56 előtt. Nagyapám 60 kiló volt, mégis az ő nevét nyomtatták az újságba a hízott disznó fotója alá...Elmeséljük azt is, hogy az új állatorvosnak pont M. papa házát nézték ki, úgyhogy 3 gyerekkel kellett a kukoricagóréba költözni, mert érkezett az állatorvos. Nem volt hajlandó ilyen körülmények között beköltözni a házba, így a család visszaballaghatott a saját házába. Ilyen idők voltak azok, emberek....Még azt el sem meséltem, mikor apámat felvették katonai tiszthelyettesire, majd látványosan kirúgták, amikor kiderült, hogy kulák gyerek....Mekkora pofon lehetett az...

Közben a gyerekek gyógyulnak, illetve Zalán a héten már ment suliba, Réka is villámgyorsan gyógyul, de továbbra is köhög, szóval a héten már marad itthon. Tegnap megültük a házassági érfordulónkat is, ez volt a 13.....ilyenkor egy kicsit mindig visszagondolok arra az októberi napra és teljesen olyan, mintha tegnap lett volna. Pedig Réka még két éves sem volt, Zalán pedig mint egy zabszem. Azóta sok minden tervünk teljesült, több álmunk valóra vált. Az esti sétálnál tűnődtem rajta, hogy vajon a 13 évvel ezelőtti énem mit szólna a jelenlegi életünkhöz? Réka Vargás lett, Zalán hatodikos, a kéglit csinosítgatjuk. Szerintem nem lenne elégedetlen....és ezért hálásak vagyunk. 

Jött a levél

 

Zalán náthája túl ment azon a határon, amikor még elengedem iskolába, főleg így a covid idők után(-ben...), úgyhogy a héten már itthon marad. Szerencsére a csütörtök és a péntek ezen a héten nem vészes, a matek dogája is ötös lett, aminek nagyon örültünk, úgyhogy ez a két nap kiesés nem fogja a földbe döngölni. Folyik az orra, ennyi, egyébként. 

Ma kaptunk emailt Réka ofőjétől, melyben figyelmeztet a közelgő hideg időre. 18 fok lehet a tanteremben és még annyi sem a folyosón, ahol elég sok időt töltenek együtt....hát én nem tudom, mi lesz. Persze egyből bevillant, hogy annak idején elég sokat gubbasztottunk gimiben mi is a radiátorokon pl. nagyszünetben, ott sem volt valami hejdenagy fűtés, de ez most valószínűleg rosszabb lesz. Réteges öltözet, ülőpárna szükséges, ez utóbbin Zalán fel volt háborodva, mert az ő ofője is említette még korábban...de a hideg nagy úr, ha fázik majd esetleg (bár általánosban 20 fok lehet a termekben), átértékeli a helyzetet. Egyébként meg konvektoros fűtés van az általánosban, a gimiben szerintem kazán van, szóval ha konvektorral fűtenek, elég bajos lesz beállítani a hőmérsékletet 20 fokra és azt termenként betartani...Elég sok kisebb terem van a csoportbontásos óráknak, talán azokat egyszerűbb felfűteni....

Bizonyok órák ráadásul Rékának az alagsorban vannak, mondta is nekik a  tanárnő, hogy hozzanak takarót, ott hideg van.....Máskor a tetőtérben van órájuk...el nem tudom képzelni, hogy azt a hatalmas iskolát hogy lehet befűteni. Csak az előcsarnokba befér az egész volt általános (nyilván némi túlzással).

Volt itt a szigetelős pasas, megmért ezt és azt, közölte, hogy az ablakpárkányokat kinn cserélni kell, mert rövidek, le kell szerelni a légkondikat, villanyszerelő kell ide és oda. Volt egy sor kérdése is, de én a felét nem is értettem, hogy milyen izét szeretnénk a lábazatra, mi az, ami tetszik...hát mi mondtuk, hogy mindegy, csak szép legyen és ...olcsó. Na egyébként olyan itt nincs. A színt meg majd egyszer kiválasztjuk,valami világosabb lesz, a felülete pedig olyan...egynemű. 

Lemondott az angol miniszterelnök is, Liz Truss, 42-43 nap után? Már gondoltam, hogy gáz van, amikor a második minisztere is lemondott. Aki atomgombot akar nyomogatni, az jobb is, ha inkább a háttérben marad. Jobb úgy mindenkinek. Amúgy is olyan gyanús ez a nő, betöltött már annyi pozíciót, egymástól távol témában távol állókat és ráadásul nem is sokáig....Hát nem egy nagyformátumú politikus, az már biztos.  Hogy most mi lesz, nem tudom. Jön vissza Boris, a komisz? 

Jövő héten kompetenciát írnak Zalánék, hétfőn és szerdán. Hétfőn matekot és szövegértést, szerdán természetet, de magyarul. Nekem ez új, mert Rékáék idejében pont covid volt, így a mérések elmaradtak. Aznap csak a megjelölt méréseket lehet elvégezni, szóval délben már jönnek is haza. Ez könnyebbség lesz, mert a hétfő és a szerda is elég durva nap órarendileg.....Utána meg mini őszi szünet, majd csak itt lesz egykettőre a karácsony....

Elkészült

 

Hetedik napon megpihent a kivitelező, merthogy elkészült a lépcső és a terasz burkolata is. Ez egy fontos mérföldkő volt, mert elvileg, ha nem kötözködöm és hasogatok szőrt, akkor a bejárati ajtón belül kész a kégli. (Kivülrő nagyon nem és a kertről se beszéljünk, de ez is valami. ) Na persze lehet még gipszkartonozni itt vagy ott, az emeleti lambéria nekem tetszik egyébként, csak azért látszik, hogy nem tegnap készült, felújíteni, csiszolni, lakkozni, alászigetelni pedig iszonyat munka lenne.....Noda maradjunk annyiban, amivel kezdtem az egész mondandómat, hogy kész lett a kégli, mert még kiderül, hogy mégsem..... :) 

Réka volt olyan kedves és ragaszkodott hozzá este 8kor, hogy felmondja nekem a bioszt, merthogy minden órán felelnek..... a baktériumok anyagrészt...hát én ki sem tudtam olvasni az órai jegyzetét, meg nem is nagyon értettem hozzá, de borzasztó, én nem is értem, minek tanulni ilyen szintű bioszt gimiben. Közben Zalán nem mondta fel a természet anyagát, azon belül a denevért és a ... elfelejtettem, mi volt a negyedik állat a rókán és a mókuson kívül...Ő most ért el odáig, ahová szerintem a többiek már tavaly, hogy megtanult szöveg alapján tud rögtönözni, mondatot építeni németül és ezt tök jó megélni, hogy idáig is eljutottunk. Zalán egyébként - ezzel talán nem mondok újat- nem erős németből, pedig valamiért én mindig úgy éreztem, hogy örökölte a nyelvérzékem, de nem igazán. Pontosabban az angol az rakad rá, mint a csiriz, de a német egyáltalán nem. Fejlődik, de nem rázza ki a kisujjából úgy, mint Réka. Persze nem akarásnak nyögés a vége, mondta mindig anyukám és hát igen, Zalán valami hihetetlen módon nem akar tanulni és ha nem nyösztetem, szerintem nem is tanulna.  

Pont a múltkor beszélgettem egy ismerősömmel, akivel olykor keresztezik egymást telefonhívásaink a céges ügyeken keresztül. Az ő gyerekei is ugyanazokba a sulikba jártak, mint most az enyémek illetve Réka és hasonló korúak a gyerekek is. Ő mesélte, hogy a videójátékokból úgy megtanult angolul a fia hetedikre - nyilván nem profi szinten, de ahhoz képest, hogy heti 1 angol van a 6-7 német mellett ,az semmi. Szóval úgy megtanult, hogy csak les. Én is ugyanezt tapasztalom, válaszolni ugyan nem tud full nyeltani helyességgel, de a konyhanyelvet - teljes döbbenetemre - egész jól megérti Zalán is. Nem lehetne eladni, ahogy szokták mondani. 

Na most ez egy kis kitérő volt onnan, hogy a német nem ragad rá, az angol meg igen, de mindegy, már elég késő van....

Mi történt még ma? Önmagától megggyógyult a Vodafonos internetünk. A Vodafone már hétfőn széttárta a kezeit, hogy szerinte nálunk van net, pedig nem volt, azóta pedig semmit nem bütyköltünk a rendszeren, mégis megjavult....mindegy. 

Még mindig nem fűtünk, hála ennek a kellemes időjárásnak, viszont a szeptemberi villanyszámla már 20000 Ft körül jött ki, amit még nem egészen értek, hogy miért, mert elvileg kevesebbet fogyasztottunk, mint egy hónappal korábban. A légkondik már nem mennek - egy igen, az irodában, de az egy hónapja is dünnyögött. 

Kaja a hétre - frankfurti leves és kelkáposzta főzelék - sertéspörivel - nem feltétlenül egy napon, aztán sajtos sültcsirke mindenféle zöldségekkel. Mini pizzákat is ígértem, linzert, mert sok bontott lekvárunk van és kár lenne kidobni őket. Illatos birsalmám is van még, abból kompót lesz valami sült mellé. 

Na és amúgy?

 Múlt hétfőn írtam utoljára - mármint magunkról. Szóval, mi történt a múlt héten? 

Megjött az ajánlat a ház külső szigeteléséhez...persze, hogy több volt, mint amire én vadabb álmaimban számoltam. Csak a munkadíj közel 3 milllió forint....amit én baromi soknak tartok. Ez nem az egész ház költsége, ez csak a mi részünk. Meg szerettem volna kérdezni a sráctól, hogy ebben az árban hány százalék infláció van, ha jövő tavasszal lesz a kivitelezés, de jön még a mi utcánban. Ha ugyanannyit számolunk anyagköltségre, akkor egy komoly vagyon a szigetelés....Hát elbizonytalanodtam, mondjuk, Tibi nem.

Egy hete kínlódik a upc, ami amúgy vodafone, holnap jön a szervizes gyerek és megnézi. Holnap jön Lajoska, aki a kazánt szervizeli minden évben, valamit kitisztít...nem tudom pontosan, de a végén 15 ruppóval biztos rövdidebbek leszünk. Éss jön a burkoló is, mert a lépcső még mindig nincs kész, oldalt a szegők hiányoznak és a terasz sincs kész. Hogy hová járt főműsoridőben (főmunkaidőben) azt nem tudom, mert minden lényeges eszköze és szerszáma a garázsunkban figyel, de mindegy. Valamit szerelt máshol is, az biztos, itt napi 2 órát volt kb. Viszont kiderült, hogy nem is barna a járólap, hanem kellemes terrakotta. Aki látta már a kutyánkat, nagyjából pont olyan színe van, mint Diónak. Szeretem. Diót is és ezt a színt is. Örülok, hogy így sikerült. 

Réka befejezte a Vargás jelmezes hetet. Volt boszorkány, így nem hiába vettem a fekete rakottszoknyát, ami még soha nem volt rajtam....Ő, mint a Hófehérke boszorkánya, felhasználhatta. Aztán volt még bohóc....Tibi panaszkodott is, hogy milyen fura divat van a lányok között, úgy jött haza, minta bohócnak maszkírozta volna magát. Fel kellett világosítanom, hogy tényleg bohócnak öltözött a mai napon és annak is sminkelt.  Imádom Rékában, hogy normál ruhában - nagyjából - de enyhe bohóc sminkben fel mer szállni egy helyi buszra, én vadul levakarnám a suli mosdójában, pánikszerűen. Rékát aztán nem érdekli az ilyesmi. Végül pedig a velencei karnevál alkalmából szamba táncosnak öltözött, fekete vastag harisnyára - hiszen reggel hűvös van - felvette a türkisz nyári ruciját, ami olyan, mint egy jégkorcsolya kűrruha,csak flitterek nélkül és egy picit hosszabb hátul, mint elöl... 

Olyan lelkes volt, hogy egyik reggel 7re bement önként a suliba, hogy megfejtsenek bizonyos kódot, ami ugyan nem sikerült, de nem is ez volt a lényeg. Ez ráadásul a szombati nap volt, amikor fél ötkor felébredtem, nem tudtam aludni, majd visszaaludtunk Tibivel tízig....valamikor 7 után.

Péntekre most úgy elfáradtam, pedig még rohanni kellett beadni papírokat mindenféle ügyintézéshez, Zalánért átmenni Tószegre, Réka fuvolán volt, a Kosárt is el kellett hozni a Forrásból (házi tej, vaj, sajt , birsalma és péksütik jöttek most haza). Alig vártam, hogy ágyba kerüljünk végre aznap.

Hétvégén ugye munkanap volt, mármint szombaton, bár én szabin, de Tibi dolgozott, Réka suliban. A szokásos sika-mika, mosás-teregetés végtelen körforgása, Ma boldoggá tettük a kutyát, mert végre levittük a napfényes koradélutánban a Zagyva partra sétálni, a csodás zöldbe és olyan meleg volt, hogy égette a hátunkat a nap a Nefag felé bandulva. Jövő hétvégén is remélem, szép idő lesz, jó lenne, ha nem esne az eső legalább, mert megkezdjük a temető látogatást a Mindenszentek - Halottak napja keretében. 

Rékának holnap föci tz....Kíváncsi leszek, mert nem sokat láttam belőle ma, tegnap délután aludt estig....de azt gyanítom, nem sokat tanult.  Lesz kémia dolgozat is, német tz és még valami.....

A kerékpáros korszakomnak lassan bealkonyul erre az évre, nagyon fog hiányozni, de ha túl sokáig nyomom, arcüreggyulladás lesz a vége, az meg nem olyan nagy öröm.... 

Szép hetet mindenkinek!