Na és amúgy?

 Múlt hétfőn írtam utoljára - mármint magunkról. Szóval, mi történt a múlt héten? 

Megjött az ajánlat a ház külső szigeteléséhez...persze, hogy több volt, mint amire én vadabb álmaimban számoltam. Csak a munkadíj közel 3 milllió forint....amit én baromi soknak tartok. Ez nem az egész ház költsége, ez csak a mi részünk. Meg szerettem volna kérdezni a sráctól, hogy ebben az árban hány százalék infláció van, ha jövő tavasszal lesz a kivitelezés, de jön még a mi utcánban. Ha ugyanannyit számolunk anyagköltségre, akkor egy komoly vagyon a szigetelés....Hát elbizonytalanodtam, mondjuk, Tibi nem.

Egy hete kínlódik a upc, ami amúgy vodafone, holnap jön a szervizes gyerek és megnézi. Holnap jön Lajoska, aki a kazánt szervizeli minden évben, valamit kitisztít...nem tudom pontosan, de a végén 15 ruppóval biztos rövdidebbek leszünk. Éss jön a burkoló is, mert a lépcső még mindig nincs kész, oldalt a szegők hiányoznak és a terasz sincs kész. Hogy hová járt főműsoridőben (főmunkaidőben) azt nem tudom, mert minden lényeges eszköze és szerszáma a garázsunkban figyel, de mindegy. Valamit szerelt máshol is, az biztos, itt napi 2 órát volt kb. Viszont kiderült, hogy nem is barna a járólap, hanem kellemes terrakotta. Aki látta már a kutyánkat, nagyjából pont olyan színe van, mint Diónak. Szeretem. Diót is és ezt a színt is. Örülok, hogy így sikerült. 

Réka befejezte a Vargás jelmezes hetet. Volt boszorkány, így nem hiába vettem a fekete rakottszoknyát, ami még soha nem volt rajtam....Ő, mint a Hófehérke boszorkánya, felhasználhatta. Aztán volt még bohóc....Tibi panaszkodott is, hogy milyen fura divat van a lányok között, úgy jött haza, minta bohócnak maszkírozta volna magát. Fel kellett világosítanom, hogy tényleg bohócnak öltözött a mai napon és annak is sminkelt.  Imádom Rékában, hogy normál ruhában - nagyjából - de enyhe bohóc sminkben fel mer szállni egy helyi buszra, én vadul levakarnám a suli mosdójában, pánikszerűen. Rékát aztán nem érdekli az ilyesmi. Végül pedig a velencei karnevál alkalmából szamba táncosnak öltözött, fekete vastag harisnyára - hiszen reggel hűvös van - felvette a türkisz nyári ruciját, ami olyan, mint egy jégkorcsolya kűrruha,csak flitterek nélkül és egy picit hosszabb hátul, mint elöl... 

Olyan lelkes volt, hogy egyik reggel 7re bement önként a suliba, hogy megfejtsenek bizonyos kódot, ami ugyan nem sikerült, de nem is ez volt a lényeg. Ez ráadásul a szombati nap volt, amikor fél ötkor felébredtem, nem tudtam aludni, majd visszaaludtunk Tibivel tízig....valamikor 7 után.

Péntekre most úgy elfáradtam, pedig még rohanni kellett beadni papírokat mindenféle ügyintézéshez, Zalánért átmenni Tószegre, Réka fuvolán volt, a Kosárt is el kellett hozni a Forrásból (házi tej, vaj, sajt , birsalma és péksütik jöttek most haza). Alig vártam, hogy ágyba kerüljünk végre aznap.

Hétvégén ugye munkanap volt, mármint szombaton, bár én szabin, de Tibi dolgozott, Réka suliban. A szokásos sika-mika, mosás-teregetés végtelen körforgása, Ma boldoggá tettük a kutyát, mert végre levittük a napfényes koradélutánban a Zagyva partra sétálni, a csodás zöldbe és olyan meleg volt, hogy égette a hátunkat a nap a Nefag felé bandulva. Jövő hétvégén is remélem, szép idő lesz, jó lenne, ha nem esne az eső legalább, mert megkezdjük a temető látogatást a Mindenszentek - Halottak napja keretében. 

Rékának holnap föci tz....Kíváncsi leszek, mert nem sokat láttam belőle ma, tegnap délután aludt estig....de azt gyanítom, nem sokat tanult.  Lesz kémia dolgozat is, német tz és még valami.....

A kerékpáros korszakomnak lassan bealkonyul erre az évre, nagyon fog hiányozni, de ha túl sokáig nyomom, arcüreggyulladás lesz a vége, az meg nem olyan nagy öröm.... 

Szép hetet mindenkinek! 

A kutyánál is jobban

 

Olvastam a facebookon, hogy ma van a leánygyermekek nemzetközi VILÁGnapja. Ennek megfelelően sok ismerősöm tett fel közös képet a lánykájával. Annyira nem érintenek meg az ilyen úgymond kötelező világnapok, különösen az ilyen, aminek azért sok hagyománya nincs a kis életünkben. 

Este azért elgondolkodtam, míg a húst pácoltam be Réka holnapi ebédjéhez. Mostanában sokat tanulok tőle. Nem közvetlenül tőle persze, azt hiszem. Az van, hogy bizonyos dolgokat másképp kell csinálnom, ha jót akarok magamnak. Kamasszal nehéz az élet, sokkal nehezebb, mint az újszülőtt hetekben, a Terrible Two-s korszakkal, vagy akármelyik mással eddig. Nekem dolgoznom kell azon, hogy a kapcsolatunk jó legyen. Hogy Réka nyitott legyen, vagy legalább nyisson, elmondjon mindent, ami  a szívét nyomja, és ha valami baj történik, ne azt gondolja, úristen, mit fog mondani anyám, hanem azt, hogy ezt el kell mondanom anyának, anya majd segít megoldani. 

Tegnap este azt mondta nekem, ahogy simogattam a kutyát, aki éppen Réka ágyán lustálkodott, hogy ugye jobban szeretem a kutyát, mint őt? Ez lehet, hogy afféle kamaszos fordulat volt, nem is először jött elő, de most valahogy szíven ütött. Mert bár tényleg nagyon szeretem Diót, lehet ő akármilyen szenzációs kutya, aki 24 órában cuki és tökéletes a maga kutya módján, de azért csak nem a lelkemből szökkent kis magzatkám.  Talán majd csak akkor érti meg Réka is, hogy milyen ez, ha maga is anya lesz, hogy mennyire kimondhatatlanul szeretjük a csemetéinket. Nem is lehet ezt leírni. Nem is lehet ilyet feltételezni. Legalábbis nekem nem megy ma már. Mikor gyerek voltam, én is azt gondoltam nem egyszer, még kamasz koromban is, hogy anyu jó eséllyel jobban szereti a tesómat. Mert az tökéletes. Kitűnő tanuló, sikeres sportoló, népszerű, jóképű, a jég hátán is megél, vág az esze stb....Én meg....Aztán évekig nem gondoltam erre, de anyaként már csak legyintek az ilyesmire és hitelesnek érzem anyukám akkori felháborodását, hogy hogy mondhatok ilyet?? 

Réka ráadásul az Elsőszülőttem, a gyermek, akire mindig vártam, A LÁNYOM. Aki Attila feleségéről és Koppány lányáról kapta a nevét (részben) és aki sokszor bizony mini másom, amivel nem is olyan könnyű szembesülni. 

https://rezangyalok.blogspot.com/search?updated-max=2010-08-11T21:20:00%2B02:00&max-results=5&start=60&by-date=false

EZ ITT EGY VIDEÓ FENN

 

Hétfős hétfő

 

Ezt a napot már reggel 5:50kor utáltam, amikor a telefon kiparancsolt az ágyból. Bár igazából mire ez tényleg megtörtént, negyed hét lett valahogy. Letogyogtam Dióval a konyhába, enyhe félálomban, illetve kiengedtem előtte őt pisilni. Üres volt kb. a hűtő, de tegnap sütöttem kiflit és a fagyóban volt fahéjas tekercs, úgyhogy sonkás-sajtos kiflit vittek a gyerekek, ezzel a bizonyos tekerccsel, ja és egy kis zacskó pogit is kapott Réka - szintén a fagyóból - gondolom, ebédidőre kiengedett. Plusz egy müzliszelet Zalánnak, egy db csokis keksz Rékának, pár szem mini paradicsom Zalánnak. Itóka meggyszörp, a sógornőm hozott istenit Badacsonyból. 

Én nem voltam még éhes, úgyhogy nem reggeliztem semmit. Réka látványa nyomta meg rajtam ismét a pánik gombot. Mostanában úgy öltözködik, hogy az valami elképesztő. Teljesen átlagos és szolid holmikból tud kihozni számomra égbekiáltó rémségeket. Mai toalettje - fekete-fehér mintás pulcsi, vadiúj, csini, vastag, kötött, nekem is tetszik. Ezt betűrte egy halszálkamintás rakottszoknyába - miniszoknya. Ez már vészfény, de mentebb lejjebb is- harisnya - ahogy kiskorában hívta - fekete selyemharisnya, a tetejére, fekete térdzokni, mely térdnél durva két fehér sávban végződött és amitől már sikítani is tudtam  volna - na jó, nem, korán volt még - ilyen fehér gyapjúzokni szerű lábszárvédő, amit félbehajtott magán, szóval csak a bokáját melegítette a kék tornacipőben. Irgalomatyjanehagyjel

Aztán mikor beértem az irodába és hallottam, hogy bombázzák Ukrajnát frankón az oroszok, már nem is volt olyan fontos Réka útkeresése a divat világában, egészen borzasztó ez a háború - hogy közhelyeket pufogtassak és egyre ijesztőbb.... Az HUF persze megint megadta magát az újabb válsághelyzetnek és feltornázta magát 428 Ft/EUR magasságokba....

Itthon megcsodáltam az új burkolatot a külső lépcsőn  - hát olyan barna, semmi különös, de megteszi. Nem mondhatnám, hogy 56 boltot végigjártunk utána, talán már meséltem, megvettük azt a fajtát, amiből gyártanak Zalakeráméiáék 33 cm-eset és abból ráböktünk egy sötétebb árnyalatra és kész passz. Persze koslathattunk volna még a szalonokban, bújhattam volna katalógusokat, meg rendelhetünk olasz,spanyol csodákat, de ilyen igényünk nem volt most.  Zalakerámia 1 hétre szállított, azt hiszem és ha minden igaz, még a héten készen lesz a bejárati ajtótól a külső bejárati ajtóig terjedő szakasz, ez pár lépcső lefelé, majd forduló , ajtó, külső bejárattól le a földszintig. 

Zalán magyar törit tanul, aminek nagyon örülök, mert ezt végre nem kell németül, jeeee.... Remélem, ha kikérdezem, nem derül ki, hogy semmit nem tanult.  Este, villanyoltás előtt még olvasni kell az Egri csillagok butítottat is. Rékáéknak Vargás bulis hetük van, de persze tanulni tanulnak, órák vannak, csak pl. minden nap másnak öltöznek be, ilyesmi. Ők a 2000-es évek divatjával kezdenek holnap. Én nem emlékszem,mi volt a divat, azt nem nagyon követtem már fiatalabb koromban sem, de mindegy.  Réka farmerdzseit húzott,  feliratos pólót és valamiért farmerszoknyát. Plusz a sulis nyakkendőt megkötötte lazára. 

Este jött a Tescos futár fiú, G., Dió odáig volt érte, meg vissza, kiderült, hogy berni pásztor kölyök kutya figyel otthon nála. Egy nagy Ikeas táska és egy papírtáska lett tele az áruval, plusz 6-as víz, 6-os tea és fizettem kb. 45  000-t....  Extra finom sütiliszt nem volt, ahogy 3 doboz tesco finest sonka, csak túléljük valahogy.

Hát ennyi ez a nap. Vacsora chili con carne + némi párolt rizs. Hétvégéről maradt paradicsomos káposzta feltét nélkül és borsófőzelék szintén feltét nélkül, szóval készítek mindjárt még egy kis roston csirkét. Ezek húst esznek hússal...Terveztem még, hogy tarkedlit sütök, cseh fánkot, de már kevés maradt ebből a napból, hogy ilyen kreatív legyek, szóval majd máskor.  Viszont kimaradt túróm az  van, szóval egy kis boci sütit terveztem holnap estére. Süthetnék újra kiflit is, csak ugye az a fránya 24 óra limit....

Milyenek az emberek...!

 

Amikor ide költöztünk, említette az Eladó, hogy ebben az utcában vér szokott folyni a parkolóhelyekért folyó küzdelem során, majd meglátjuk, bolondok az emberek. Nagyon nem izgattuk magunkat, mert abban a szerencsés helyzetben voltunk/vagyunk, hogy van garázsunk, szóval aligha kényszerülünk arra, hogy az utcán parkoljunk. Egyébként is, egy full felújítás előtt álltunk, úgy , hogy még a szétverés szakaszában be is költöztünk, úgyhogy érdekelt is bennünket a parkolási status quo. Meg aztán hittük is, nem is, elvégre vannak az életben nagyobb problémák, mint holmi parkolóhely egy zsákutcában. Vagy ki tudja?

Múltkor A., aki nem itt lakik az utcában, de itt dolgozik, leparkolta az autóját valahol az utca végében, mint minden reggel. A. elég nagy szájú nő, de a szimpatikusabb fajtából származik, szóval olyasvalaki, akit kedvelek, mert mindig megmondja a véleményét, akkor is, ha az a másiknak valószínűleg nem fog tetszeni. Én nem ilyen vagyok, én inkább nyelek, meg szemet húnyok, meg jobb a békességel, max csöndesen puffogok. Szóval A. jófej, maradjunk annyiban. 

A. leparkolt, ám mivel még nem jött el a 8 óra, gondolta, rágyújt egyet, közben végiglapozza az instáját az autója mellett táborozva, ilyesmi. Perceken belül az egyik szomszéd, L. megközelítette, hogy nem állna-e arrébb az autójával pár métert, mert akkor könnyebben lehetne elférni mellette...mondjuk a többi autónak, ilyesmi. Mire A. talán éppen formában volt, talán még túl korán volt, de azt találta mondani L. nek, aki nyugdíjas, hogy azért ő nem fogja beindítani az autóját a méregdrága üzemanyag árak mellett, hogy L. autója jobban elférjen, elfér az így is. L. -lel nem ápoltak egyébént mostoha viszont, nyáron megkínálta körtével.

Meghallotta mindezt F., aki hasonló L. hez, mert nyugdíjas is és szomszéd is. F. kissé élesebb tónusban kérdőre vonta A.t, aki az utcában dolgozik, nem itt lakik és még nem nyugdíjas egyáltalán, hogy minek jár ide autóval, ha látja, hogy itt mindig rengeteg autó áll, szinte egyik a másik hátán. Miért nem jár busszal? A. picit berágott szerintem - nem tudom, de ahogy ismerem, igen - rágyújtott aznap az ötödik cigijére, nagyot szippantott belőle, a gyújtó picit megremegett a kezében  és azt felelte, hogy hát azért. Azért, mert 2 éve, amikor elkezdett újra dolgozni, még nem tudott  100m sem menni anélkül, hogy ne kellett volna leülnie, szóval kocsival járt mindenhová, autóval járt dolgozni is. Mert ő ilyen beteg volt, szóval érhető, hogy hanyagolta a buszt,  mindenki megértheti.  L. és talán F. kevésbé volt átitatva empátiával, gondolom, mert L., aki pont szomszédtunk mit talált mondani, sosem találnátok ki. Megkérdezte A.-t, hogy az euthanáziára gondolt-e akkoriban és most, mert az mindent megoldott volna.... Komolyan ezt mondta. Nem biztos, hogy akkor váltottak szót életükben először, de hogy utoljára, az valószínű. A. -val olyasvalami történt, ami ritkán esik meg, nem tudott erre mit mondani, a csikket eléggé el nem ítélhető módot L. lába felé pöccintette a pocsolyába (amúgy nem, csak így képzelem el), majd sarkonfordult, hogy felvegye a munkát. Azóta is emlegeti, hogy vannak emberek, akik a jobb közlekedés érdekében mások halálát kívánják, hát milyen világ ez??

Ez megtörtént, valós események alapján, egyenesen A. mesélte. 

Azt már viszont álmodtam, ami a következő történetem. A munkahelyemmel volt a helyszín, vagy valami ilyesmi.  Valahol egészen máshol volt az irodánk egyébként, egy méretes tárgyalóban voltunk, hatalmas bőrfotelek terültek el az ovális asztal körül, felettünk ezer lámpa és csillár. Megbeszélést tartottunk, de ott is valami szünet lehetett.  Nagyon pipa voltam,mert a főnököm felvett egy másik kolleganőt mellém, egy fiatal szőke nőt, ceruzaszoknyában és idegesítő vinnyogó hanggal. Ráadásul olyan tudálékos volt, hogy mindig mindenbe beleszólt, én meg csak pislogtam, hogy ahhoz képest, hogy próbaidős, hogy tud ennyit sipítozni, okoskodni. Aztán itt kiesett az álomból egy darab és csak arra emlékszem, hogy az én munkámat szedi darabokra a nőszemély, elemez és kritizál, mire elszakadt a cérna, én átlendültem az asztal felett, vad dühömben neki akartam esni, hogy megtépjem a haját és közben olyanokat üvöltöttem, hogy te repedtsarkú .... szóval csúnya szavakkal illettem. Mielőtt elérhettem volna, felébredtem. Az biztos, hogy nem akarok új kolleganőt....

Helyzet

 

Hopsz, elröppent egy hónap ebből a tanévből is, bár sejtem, hogy elég messze van még a tanév vége. Nem is siettetem különösen a dolgokat egyébként, így is öregszünk, mint a fene. 

Kijött az új villanyszámlánk és gázszámlánk. Nem irányadó semmilyen szempontból (merthogy nem egyedül a lakást fűtjük és világítjuk be), de talán 4000 Ft-tal az átlag felett van a villanyszámlánk és évi 200 000,-tal lesz több a gázszámlánk. Mármint haugyanannyit használunk fel idén,mint tavaly. Nyilván igyekszünk majd a légkondikat többet működtetni, mint a gázos cirkót, aztán valami lesz. Megfagyni csak nem fogunk. Hogy aztán anyukámmal mi lesz abban a nagy házban vagy anyósomékkal, még nem tudom....

Ha a Tesco online-on vásárolok, újabban csak az akciós termékeket  nézem első körben és azokból választok, aztán ha azon kívül kell még valami, kénytelen vagyok a nem akciósból választani. Igyekszem minél több gyökérkenyeret, kiflit, kalácsot, péksütit sütni itthon, egy részét lefagyasztani, hogy később is friss legyen, ilyesmi. Szerintem ezzel is spórolunk. Kaja rendelés csak végső esetben. Az én fejembe egyelőre az jár, hogy ez még innen is lehetne sokkal rosszabb, pedig most sem valami rózsás a helyzet. Van munkánk, nem tört ki világháború, stb....Újabban nincs nagyon kedvem követni a világpolitika eseményeit, mert az ember tényleg csak kétségbeesik, hogy minden csak egyre reménytelenebb és kétségbeejtőbb, ahogy sodródunk egy egyre szélesebb körű háború felé, Európa gazdaságai is egyik a másik után kerülnek egyre rosszabb helyzetbe, hagyjuk is....

Kértünk árajánlatot a ház szigetelésére, garázskapura, napelemre, mindre csak jövőre kerülhet sor, a napelem esetében ki tudja mikor? Az ajánlatok még nem érkeztek meg. A lépcső, terasz hidegburkolása úgy volt, hogy valamikor ősszel megtörténik, most azt mondom, hogy remélem, két hét és itt lesz a burkoló, ugyanaz, aki a fürdőszobát újjá varázsolta a nyáron. Ja és még az emeleten gipszkartonozás is lenne jövő nyáron, eltűnne a lambéria egy jelentős része, ha nem mind..... 

Az őszi szünet elmaradása egy kicsit érzékenyen érintett bennünket, mert ahogy tavaly, idén is elutazunk majd pár napra. Igaz, nem messzire, csak a Mátrába. Mivel le van foglalva, ki van fizetve, nem gondolnám, hogy szóba jött volna, hogy nem utazunk el, megyünk, mintha muszáj lenne. Arra gondoltam, hogy esetleg még a szerdát is leigazolom a gyerekeknek, mert a szerdai nap Zalánnak egy rémálom. Meglátjuk. Egyelőre még a hónap elején járunk. f